1Mózes 9:1-6 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt! Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a Maga képmására alkotta az embert.

Mit láttok ebből a passzusból? Miért ezeket a verseket választottam? Miért nem olyan részletet választottam, amely arról szól, hogyan élt Noé és családja a bárkán? Mert ennek az információnak nem sok köze van ahhoz a témához, amit ma közlünk. Amire összpontosítunk, az Isten természete. Ha kíváncsiak vagytok ezekre a részletekre, akkor vegyétek kézbe a Bibliát, és olvassátok el magatok. Itt nem fogunk erről beszélni. Ma elsősorban arról beszélünk, hogyan ismerhetjük meg Isten cselekedeteit.

Miután Noé elfogadta Isten utasításait, megépítette a bárkát és átélte azokat a napokat, amikor Isten az özönvízzel elpusztította a világot, és egész nyolcfős családja túlélte. Noé nyolcfős családján kívül az egész emberiség elpusztult, és minden élőlény a földön elpusztult. Noét Isten megáldotta, és mondott neki és fiainak néhány dolgot. Isten ezeket a dolgokat adományozta neki, és ezekkel áldotta meg őt. Ezt az áldást és ígéretet adja Isten annak, aki odafigyel Rá és elfogadja az utasításait, továbbá Isten ilyen módon jutalmazza meg az embereket. Ez azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy Noé tökéletes vagy igaz ember volt-e Isten szemében, és függetlenül attól, hogy mennyit tudott Istenről, röviden szólva, Noé és három fia mindannyian hallgattak Isten szavaira, együttműködtek Isten munkájával, és azt tették, amit Isten utasításai szerint tenniük kellett. Ennek eredményeként a világ özönvíz általi pusztulása után megőrizték az embereket és a különféle élőlényeket Isten számára, és ezzel nagyban hozzájárultak Isten irányítási tervének következő lépéséhez. Mindazért, amit tett, Isten megáldotta őt. A mai ember számára talán említésre sem méltó, amit Noé tett. Egyesek talán még azt is gondolják: „Noé nem tett semmit, Isten már elhatározta, hogy megkíméli őt, tehát biztos volt az életben maradása. Túlélése nem a saját teljesítményének volt köszönhető. Isten akarta így, hisz az ember passzív.” De Isten nem így gondolta. Istennek nem számít, hogy egy ember nagy vagy jelentéktelen, amíg hallgat Rá, engedelmeskedik az utasításainak és annak, amit rábíz, továbbá képes együttműködni az Ő munkájával, akaratával és tervével, hogy az Ő akarata és terve zökkenőmentesen megvalósulhasson, addig az a magatartás méltó arra, hogy Ő emlékezzen rá és megkapja az Ő áldását. Isten nagyra becsüli az ilyen embereket és nagyra tartja a tetteiket, valamint az Iránta érzett szeretetüket és ragaszkodásukat. Ez Isten hozzáállása. Miért áldotta meg tehát Isten Noét? Mert Isten így viszonyul az ilyen cselekedetekhez és az ember engedelmességéhez.

Arra, hogy Isten megáldotta Noét, egyesek azt mondják: „Ha az ember hallgat Istenre és eleget tesz Istennek, akkor Istennek meg kellene áldania az embert. Hát nem magától értetődő ez?” Mondhatjuk ezt? Egyesek azt mondják: „Nem.” Miért nem mondhatjuk ezt? Néhányan azt mondják: „Az ember nem méltó arra, hogy élvezze Isten áldását.” Ez nem teljesen igaz. Mert amikor egy ember elfogadja azt, amit Isten rábíz, Istennek van egy mércéje, amivel meg tudja ítélni, hogy a cselekedetei jók-e vagy rosszak, illetve hogy az illető engedelmeskedett-e és eleget tett-e Isten akaratának, továbbá hogy amit tesz, megfelel-e annak a mércének. Istent az ember szíve érdekli, nem pedig a felszíni cselekedetei. Nem arról van szó, hogy Istennek meg kellene áldania valakit, amíg az megtesz valamit, függetlenül attól, hogy hogyan teszi. Ez egy félreértés az emberek részéről Istennel kapcsolatban. Isten nem csak a dolgok végeredményét nézi, hanem nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy milyen az ember szíve, milyen a hozzáállása a dolgok alakulása során, és azt nézi, hogy van-e a szívében engedelmesség, megfontoltság és az Istennek való megfelelés vágya. Mennyit tudott akkoriban Noé Istenről? Annyit, mint amennyi doktrínát ti most tudtok? Az igazság olyan aspektusait tekintve, mint például az Istenről alkotott fogalmak és ismeretek, vajon kapott annyi öntözést és pásztorlást, mint ti? Nem, nem kapott! Egy tény azonban tagadhatatlan: a mai emberek tudatában, elméjében, sőt a szívük mélyén is, az Istenről alkotott fogalmaik és az Istenhez való viszonyulásuk homályos és kétértelmű. Azt is mondhatnánk, hogy az emberek egy része negatívan viszonyul Isten létezéséhez. De Noé szívében és tudatában Isten létezése abszolút és minden kétséget kizáró volt, így Isten iránti engedelmessége hamisítatlan volt és kiállta a próbát. Szíve tiszta és nyitott volt Isten felé. Nem volt szüksége túl sok doktrína ismeretére ahhoz, hogy meggyőzze magát Isten minden szavának betartásáról, és nem volt szüksége sok, Isten létezését bizonyító tényre sem annak érdekében, hogy képes legyen elfogadni, amivel Isten megbízta, és képes legyen elvégezni, amit Isten elvégeztetett vele. Ez a lényeges különbség Noé és a mai emberek között. Ez a valódi meghatározása annak is, hogy Isten szemében pontosan milyen a tökéletes ember. Isten olyan embereket akar, mint Noé. Ő az az embertípus, akit Isten dicsér, egyúttal pontosan az a fajta ember, akit Isten megáld. Kaptatok ebből valamilyen megvilágosodást? Az emberek kívülről nézik az embereket, míg Isten az emberek szívét és lényegét nézi. Isten nem engedi meg senkinek, hogy félszívvel vagy kételyekkel viseltessen Iránta, és azt sem engedi meg, hogy az emberek gyanakodjanak vagy próbára tegyék Őt bármilyen módon. Ezért, habár a mai emberek szemtől szemben állnak Isten szavával – azt is mondhatnánk, hogy szemtől szemben állnak Istennel –, valami miatt, ami mélyen a szívükben van, a romlott lényegük létezése és a Vele szembeni ellenséges hozzáállásuk miatt akadályoztatva vannak abban, hogy igaz hitük legyen Istenben, és gátolva vannak abban, hogy engedelmeskedjenek Neki. Emiatt nagyon nehéz elnyerniük ugyanazt az áldást, amit Isten megadott Noénak.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga I.)