Az emberi faj tagjaiként és odaadó keresztényekként mindannyiunk felelőssége és kötelezettsége az, hogy az elménket és a testünket felajánljuk Isten megbízatásának beteljesítésére, mivel teljes lényünk Istentől jött, és Isten szuverenitásának köszönhetően létezik. Ha az elménk és a testünk nem Isten megbízatására és az emberiség igaz ügyére szolgál, akkor a lelkünk méltatlannak fogja magát érezni azokra, akik vértanúhalált haltak Isten megbízatásáért, és még méltatlanabbnak Istenre, aki mindent megadott nekünk.

Isten teremtette ezt a világot, Ő teremtette az emberiséget, sőt, Ő volt az ókori görög kultúra és az emberi civilizáció mérnöke. Csak Isten gyámolítja ezt az emberiséget, és csak Isten törődik éjjel-nappal ezzel az emberiséggel. Az emberi fejlődés és haladás elválaszthatatlan Isten szuverenitásától, az emberiség történelme és jövője pedig teljesen egybefonódik Isten terveivel. Ha valóban keresztény vagy, akkor bizonyára hiszel abban, hogy bármely ország vagy nemzet felemelkedése és bukása Isten tervei szerint következik be. Csak Isten ismeri egy-egy ország vagy nemzet sorsát, és csak Isten irányítja ezen emberiség pályáját. Ha az emberiség jó sorsot kíván magának, ha egy ország jó sorsot kíván magának, akkor az embernek imádattal meg kell hajolnia Isten előtt, meg kell bánnia és meg kell vallania a bűneit Isten előtt, különben az ember sorsa és rendeltetési helye elkerülhetetlen katasztrófa lesz.

Tekints vissza arra az időre, amikor Nóé megépítette a bárkát. Az emberiség mélyen romlott volt, az emberek elkóboroltak Isten áldásától, már nem Isten gondoskodott róluk, és elveszítették Isten ígéreteit. Sötétségben éltek, Isten világossága nélkül. Aztán természetüknél fogva kicsapongókká váltak, és förtelmes züllöttségnek adták át magukat. Az ilyen emberek nem kaphatták meg többé Isten ígéretét, alkalmatlanná váltak arra, hogy tanúi legyenek Isten arcának vagy hallják Isten hangját, mert elhagyták Istent, félredobták mindazt, amit Ő rájuk ruházott, és elfeledkeztek Isten tanításairól. Szívük egyre messzebb és messzebb kóborolt Istentől, és ennek során minden józan ész és emberi mivolt alá züllöttek, és egyre gonoszabbakká váltak. Aztán egyre közelebb mentek a halálhoz, és Isten haragja, valamint büntetése alá estek. Csupán Nóé hódolt Istennek és kerülte a rosszat, így ő képes volt rá, hogy hallja Isten hangját és meghallja az Ő utasításait. Isten szavának útmutatása szerint megépítette a bárkát, amelyen mindenféle élőlényt egybegyűjtött. És ily módon, miután minden előkészíttetett, Isten rászabadította pusztítását a világra. Csupán Nóé és hét másik családtagja élte túl a pusztítást, mert Nóé Jahvénak hódolt és kerülte a rosszat.

Most nézd meg a jelenkort: nem léteznek többé Nóéhoz hasonló igaz emberek, akik Istennek tudnának hódolni és kerülni a rosszat. Isten mégis, még mindig kegyes ehhez az emberiséghez, és még mindig feloldozza őket ezen végső kor idején. Isten keresi azokat, akik vágyódnak az Ő megjelenésére. Keresi azokat, akik képesek meghallani az Ő szavait, akik nem felejtették el az Ő megbízatását, és Őneki ajánlják a szívüket és a testüket. Keresi azokat, akik olyan engedelmesek, akárcsak a csecsemők Őelőtte, és nem szegülnek szembe Vele. Ha Istennek szenteled magad, és semmilyen hatalom vagy erő nem akadályoz ebben, akkor Isten jóindulattal tekint rád és kiárasztja rád az áldásait. Ha előkelő a rangod, tiszteletreméltó a hírneved, bőséges tudással rendelkezel, dúskálsz a vagyonban és sokan támogatnak, ám ezek a dolgok nem akadályoznak abban, hogy Isten elé jőve elfogadd az Ő elhívását és megbízatását, és megtedd azt, amit kér tőled, akkor mindaz, amit teszel, a leginkább érdemi ügy lesz a földön, és az emberiség legigazabb vállalkozása. Ha a státuszod vagy a saját céljaid miatt elutasítod Isten elhívását, akkor mindaz, amit teszel, átkozott lesz, sőt, Isten által megvetett. Lehetsz elnök, tudós, lelkész vagy vén, ám függetlenül attól, hogy milyen előkelő a hivatalod, ha a saját tudásodra és képességeidre támaszkodsz a vállalkozásaidban, akkor mindig kudarcot fogsz vallani és mindig meg leszel fosztva Isten áldásaitól, mert Isten nem fogad el semmit, amit teszel, és nem biztosítja, hogy a vállalkozásod igaz legyen, vagy fogadja el azt, hogy az emberiség javára munkálkodsz. Azt fogja mondani, hogy minden, amit teszel, arra használja az emberiség tudását és erejét, hogy levesse az emberről Isten védelmét, és megtagadja Isten áldásait. Azt fogja mondani, hogy a sötétség, a halál, és olyan határtalan létezés kezdete felé vezeted az emberiséget, amelyben az ember elveszítette Istent és az Ő áldását.

Amióta az emberiség feltalálta a társadalomtudományokat, a tudomány és a tudás foglalja le az ember elméjét. A tudomány és a tudás aztán az emberiség feletti uralkodás eszköze lett, és már nincs elegendő hely arra, hogy Istennek hódoljon az ember, már nincsenek kedvező feltételek Isten imádatához. Az ember szívében egyre alacsonyabbra süllyedt Isten helye. Isten nélkül a szívében az ember belső világa sötét, reménytelen és üres. Ebből következően sok társadalomtudós, történész és politikus állt elő társadalomtudományi elméletek kifejezésre juttatásával, az emberi evolúció elméletével és egyéb olyan elméletekkel, amelyek ellentmondanak annak az igazságnak, miszerint Isten teremtette az embert, hogy betöltse az emberiség szívét és elméjét. Ily módon egyre kevesebben lettek az abban hívők, hogy mindent Isten teremtett, és egyre csak nőtt azok száma, akik az evolúció elméletében hisznek. Egyre többen kezelik mítoszként és legendaként az Isten munkájáról szóló feljegyzéseket és Ószövetség korabeli szavait. A szívükben közönyössé válnak Isten méltóságára és nagyságára, annak tanára, hogy Isten létezik és mindenek felett uralmat gyakorol. Már nem fontos számukra az emberiség túlélése és az országok, valamint a nemzetek sorsa, és az ember egy olyan üres világban él, amely csupán az evéssel, az ivással és az élvezethajszolással van elfoglalva... Kevesen vállalják fel annak felkutatását, hogy hol munkálkodik ma Isten, vagy néznek utána annak, hogy miként elnököl az ember rendeltetési helye felett, illetve hogyan rendezi azt. Ily módon aztán az ember tudta nélkül az emberi civilizáció egyre kevésbé tud megfelelni az ember kívánalmainak, és sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ilyen világban élve kevésbé boldogok azoknál, akik már elhunytak. Még az egykor rendkívül civilizált országok népei is sérelmezik ezt. Mert Isten útmutatása nélkül nem számít, mennyire törik a fejüket az uralkodók és a szociológusok az emberi civilizáció megőrzésén, hiába teszik. Senki nem tudja betölteni az ember szívében lévő ürességet, mert senki nem lehet az ember élete, és egyetlen társadalmi elmélet sem tudja megszabadítani az embert az őt sújtó ürességtől. A tudomány, az ismeretek, a szabadság, a demokrácia, a kényelem, a jólét – ezek mind csupán időleges vigaszt nyújtanak az embernek. Az ember még ezen dolgokkal is elkerülhetetlenül követ el bűnt, és a társadalom igazságtalanságain kesereg. Ezek a dolgok nem tudják féken tartani az ember sóvárgását és felfedezési vágyát. Ez azért van, mert az embert Isten teremtette, és az ember értelmetlen áldozatai és kutakodása csupán további kínlódáshoz vezethet, arra késztetve az embert, hogy állandó félelemben éljen, nem tudva, hogyan nézzen szembe az emberiség jövőjével. valamint az előtte futó ösvénnyel. Az ember félni kezdi a tudományt és az ismereteket is, és még jobban féli az üresség érzését. Függetlenül attól, hogy szabad országban élsz vagy emberi jogokat nélkülözőben, ezen a világon semmiképp sem menekülhetsz meg az emberiség sorsától. Legyél te az uralkodó vagy uralkodjanak rajtad, teljességgel képtelen vagy rá, hogy megmenekülj az emberiség sorsa, rejtelmei és rendeltetési helye felfedezésének vágyától, arra pedig még kevésbé vagy képes, hogy az üresség zavarba ejtő érzetétől megmenekülj. Ezeket a jelenségeket, amelyek az egész emberiséget jellemzik, társadalmi jelenségeknek nevezik a szociológusok, azonban nincsen olyan nagy ember, aki elő tudna állni, hogy megoldja ezeket a problémákat. Az ember végső soron csak ember, és Isten helyét és életét egyetlen ember sem pótolhatja. Az emberiség nem csupán olyan igazságos társadalmat igényel, amelyben mindenki jól táplált, egyenlő és szabad; az emberiségnek Isten üdvösségére van szüksége, valamint arra, hogy ellássa élettel. Az ember szükségletei, felfedezés utáni sóvárgása és lelki üressége csak akkor oldódhat meg, ha az ember befogadja Isten életadó gondoskodását és az Ő üdvösségét. Ha egy ország vagy nemzet népe képtelen befogadni Isten üdvösségét és törődését, akkor ezen ország vagy nemzet a hanyatlás útjára lép, a sötétség felé halad, és Isten meg fogja semmisíteni.

Lehet, hogy jelenleg virágzik az országod, ám ha engeded, hogy a néped elkóboroljon Istentől, azon veszi majd észre magát, hogy egyre inkább megfosztották Isten áldásaitól. Egyre inkább lábbal tiporják országod civilizációját, és nem kell hozzá sok idő, hogy a nép felkeljen Isten ellen és átkozza a Mennyet. És így megy tönkre az ember tudta nélkül egy ország sorsa. Isten erős országokat támaszt, hogy szembeszálljanak azon országokkal, amelyeket Isten megátkozott, és akár el is törli őket a föld színéről. Egy ország vagy nemzet felemelkedése, illetve bukása attól függ, hogy az uralkodói Istennek hódolnak-e, és arra vezetik-e népüket, hogy közelebb kerüljenek Istenhez és Őneki hódoljanak. Ámbár ebben az utolsó korban, mivel egyre kevesebben vannak azok, akik valóban keresik Istent és Őneki hódolnak, Isten különleges kegyet áraszt ki azon országokra, ahol államvallás a kereszténység. Egybegyűjti ezeket az országokat, hogy megalkossa a világ viszonylag igaz táborát, míg az ateista országok és azok, amelyek nem az igaz Istennek hódolnak, az igaz tábor ellenfeleivé válnak. Ily módon Istennek nem csupán az emberiség között van helye, hogy végezze munkáját, hanem olyan országokat is nyer, amelyek igazságos hatalmat tudnak gyakorolni, szankciókat és korlátozásokat vetve ki azon országokra, amelyek ellenállnak Őneki. Ennek ellenére mégsem lép elő több nép, hogy Istennek hódoljon, mert az ember túlságosan messzire kóborolt Őtőle, és túlságosan régóta elfeledkezett Istenről. Csak olyan országok maradnak a földön, amelyek igazságot gyakorolnak, illetve ellenállnak az igazságtalanságnak. Ez azonban távol áll Isten kívánalmaitól, mert egyetlen ország uralkodói sem engedik, hogy Isten elnököljön a népük felett, és egyetlen politikai párt sem gyűjti össze az embereit azért, hogy Istennek hódoljanak. Isten minden ország, nemzet, kormányzó párt, sőt, minden ember szívében elveszítette az Őt megillető helyet. Bár léteznek ezen a világon igaz erők, törékeny az olyan uralom, ahol Istennek nincs helye az ember szívében. Isten áldása nélkül zűrzavarba torkollik a politikai színtér, és egyetlen csapásnak sem tud majd ellenállni. Ami az emberiséget illeti, Isten áldása nélkül lenni olyan számára, mint a nap nélkül lenni. Nem számít, mily kitartóan adakoznak népüknek az uralkodók, hány igazságos eszmecserét tart együtt az emberiség, ezek egyike sem fogja visszafordítani a dolgok menetét, illetve megváltoztatni az emberiség sorsát. Az ember úgy hiszi, hogy az olyan ország, amelyben a nép élelmet és ruhát kap, ahol békében élnek együtt, az jó ország, jó vezetőséggel. Isten azonban nem így gondolja. Ő úgy gondolja, hogy az olyan ország, amelyben senki nem hódol Őneki, az, amelyet meg kell semmisítenie. Az ember gondolkodásmódja túlságosan is eltér Istenétől. Így hát, amikor egy ország feje nem hódol Istennek, akkor ennek az országnak tragikus lesz a sorsa, és az országnak nem lesz rendeltetési helye.

Isten nem vesz részt az emberi politikában, azonban egy ország vagy nemzet sorsa Isten kezében van. Isten irányítja ezt a világot és a világegyetem egészét. Az ember sorsa és Isten terve közvetlenül összekapcsolódik, és egyetlen ember, ország vagy nemzet sem vonhatja ki magát Isten szuverenitása alól. Ha az ember tudni szeretné a sorsát, Isten elé kell járulnia. Isten felvirágoztatja azokat, akik Őt követik és Neki hódolnak, és hanyatlást, valamint kipusztulást hoz azokra, akik ellenállnak Neki és elutasítják Őt.

Idézd fel azt a jelenetet a Bibliából, amikor Isten pusztulást hozott Szodomára, és gondolj bele abba is, hogyan vált sóbálvánnyá Lót felesége. Gondolj vissza rá, hogyan bánta meg zsákruhában és hamuban bűneit Ninive népe, és idézd fel, mi következett azután, hogy 2000 éve a zsidók keresztre szegezték Jézust. A zsidókat kiűzték Izráelből, és más országokba menekültek szerte a világon. Sokukat megölték, és az egész zsidó nemzet elszenvedte az országuk megsemmisülésével járó példa nélküli fájdalmat. Ők keresztre szegezték Istent – förtelmes bűnt követtek el – és megsértették Isten természetét. Meg kellett fizetniük azért, amit tettek, és tetteik összes következményét viselniük kellett. Megbélyegezték és elutasították Istent, így nem lehetett más a sorsuk: Isten megbüntette őket. Ez volt az a keserű következmény és csapás, amelyet uralkodóik hoztak országukra és nemzetükre.

Ma Isten visszatért a világra, hogy elvégezze munkáját. Az első állomása a diktatórikus uralkodás mintapéldánya: Kína, az ateizmus szilárd bástyája. Isten az Ő bölcsessége és ereje által megnyert egy embercsoportot. Ebben az időszakban minden eszközzel üldözte és nagy szenvedésnek tette ki Őt Kína kormányzópártja. Nem volt, ahol nyugalomra hajtsa a fejét, és nem lelhetett menedékre. Ennek ellenére Isten még mindig folytatja a munkát, amelyet szándékában áll elvégezni – hallatja a szavát és terjeszti az evangéliumot. Senki nem tudja kifürkészni Isten mindenhatóságát. Kínában, egy olyan országban, amely ellenségnek tartja Istent, Isten soha nem hagyta abba a munkáját. Sőt, többen fogadták el a munkáját és a szavát, mert Isten a lehető legnagyobb mértékben megmenti az emberiség minden egyes tagját. Bízunk abban, hogy egyetlen ország vagy hatalom sem állhat útjában annak, amit Isten elérni szándékozik. Akik akadályt gördítenek Isten munkája elé, ellenállnak Isten szavának, és megzavarják és csorbítják Isten tervét, azokat Isten végül meg fogja büntetni. Aki dacol Isten munkájával, a pokolra küldetik. Amelyik ország dacol Isten munkájával, azt Isten elpusztítja. Bármely nemzet, amelyik felkel, hogy szembeszálljon Isten munkájával, eltöröltetik erről a földről, és megszűnik létezni. Arra buzdítom minden nemzet, minden ország, sőt, minden iparág népét, hogy hallgassanak Isten hangjára, lássák meg Isten munkáját, és figyeljenek oda az emberiség sorsára, hogy a hódolat legszentebb, leginkább tiszteletreméltó, legmagasabb fokú, és egyetlen tárgyává tegyék Istent az emberiség között, és az egész emberiség számára lehetővé tegyék, hogy Isten áldása alatt éljenek, ahogyan Ábrahám leszármazottai is Jahve ígérete alatt éltek, és ahogyan Ádám és Éva, akiket Isten először megteremtett, élt az Éden kertjében.

Isten munkája hatalmas hullámként lódul előre. Senki nem tudja feltartóztatni Őt, és senki nem állíthatja meg a menetelését. Csak azok tudnak a nyomdokaiba lépni és befogadni az Ő ígéretét, akik gondosan odafigyelnek a szavaira, akik keresik Őt és szomjúhoznak Őrá. Akik nem, azok elsöprő csapást és jól megérdemelt büntetést fognak elszenvedni.