Azok, akik folyton negativitást adnak ki magukból a testvérek között, a Sátán szolgái és a gyülekezet zavarói. Az ilyen embereket egy napon ki kell közösíteni és ki kell rekeszteni. Ha az embereknek Istenbe vetett hitükben nincs istenfélő szívük, ha nincs Istennek alávetett szívük, akkor nemhogy nem lesznek képesek semmilyen munkát végezni Érte, hanem éppen ellenkezőleg, olyanokká válnak, akik megzavarják munkáját, és akik ellenállnak Neki. Egy hívő számára a legnagyobb szégyen, ha hisz Istenben, de nem veti alá magát Neki és nem féli Őt, hanem ellenáll Neki. Ha a hívők beszédükben és magatartásukban ugyanolyan gondatlanok és gátlástalanok, mint a nem hívők, akkor még a nem hívőknél is elvetemültebbek; ők archetipikus gonosz démonok. Akik a gyülekezeten belül mérgező, rosszindulatú beszédüknek adnak hangot, és azok, akik alaptalan szóbeszédeket terjesztenek, diszharmóniát szítanak, és klikkeket alkotnak a testvérek között – ők azok, akiket ki kellett volna zárni a gyülekezetből. Mivel azonban most Isten munkájának egy másik korszaka van, ezek az emberek korlátozva vannak, hiszen bizonyosan ki lesznek iktatva. Mindazoknak, akiket a Sátán megrontott, romlott lelkületeik vannak. Egyeseknek azonban csak romlott lelkületeik vannak, de vannak, akik mások: Nemcsak sátáni romlott lelkületeik vannak, hanem természetük is rendkívül rosszindulatú. Ezeknek az embereknek a szavai és tettei túlmennek azon, hogy pusztán sátáni romlott lelkületeket fednek fel; ők igazi ördögök és Sátánok. Nem tesznek mást, csak akadályozzák és megzavarják Isten munkáját; nem tesznek mást, csak megzavarják a testvérek életbe való belépését, és kárt tesznek a normális gyülekezeti életben. Előbb-utóbb ezek a báránybőrbe bújt farkasok ki lesznek söpörve; kíméletlen hozzáállást, elutasító hozzáállást kell kialakítani a Sátán ezen szolgáival szemben. Csak így lehet Isten oldalán állni, és aki nem így tesz, az a Sátánnal együtt vergődik a mocsárban. Akik őszintén hisznek Istenben, azoknak Ő mindig ott van a szívében, és mindig istenfélő, Istent szerető szívet hordoznak magukban. Azoknak, akik hisznek Istenben, óvatosan és körültekintően kell cselekedniük, és mindannak, amit tesznek, összhangban kell lennie Isten követelményeivel, és képesnek kell lennie megelégíteni az Ő szívét. Nem szabad önfejűeknek lenniük, azt tenniük, amihez csak kedvük van; ez nem fér össze a szent illendőséggel. Az embernek nem szabad ámokfutás közepette mindenhol parádézni és szélhámoskodni, miközben Isten zászlaját lengeti; ez a leglázadóbb magatartás. A családoknak megvannak a maguk szabályai, a nemzeteknek pedig a maguk törvényei – és nem még inkább így van ez Isten házában? Ott talán nem még szigorúbbak a normák? Nincs-e ott még több adminisztratív rendelet? Az ember szabadon teheti, amit akar, de Isten adminisztratív rendeleteit nem lehet tetszés szerint megváltoztatni. Isten olyan Isten, aki nem tűri az embertől a sértést; Ő olyan Isten, aki lesújt az emberre. Tényleg még mindig nem tudja ezt az ember?

Minden gyülekezetben vannak emberek, akik zavart okoznak a gyülekezetben, vagy akadályozzák Isten munkáját. Ők mind Sátánok, akik álruhában beférkőztek Isten házába. Az ilyen emberek különösen jól tudnak színészkedni: nagy tisztelettel járulnak Elém, hajbókolnak, pont olyanok, mint a rühes kutyák, és „mindenüket” saját céljaik elérésének szentelik – ámde a testvérek előtt megmutatják csúf oldalukat. Amikor olyan embereket látnak, akik gyakorolják az igazságot, lecsapnak rájuk és félrelökik őket; viszont amikor náluk befolyásosabb embereket látnak, akkor hízelegnek és udvarolnak nekik. Szabadon garázdálkodnak a gyülekezetben. Elmondható, hogy ilyen „helyi zsarnokok”, ilyen „ölebek” a gyülekezetek többségében léteznek. Titokzatosan összejátszanak, kacsintásokat és titkos jeleket küldve egymásnak, és egyikük sem gyakorolja az igazságot. Akiben a legtöbb méreg van, az a „fődémon”, akinek pedig a legnagyobb a tekintélye, az vezeti őket, a magasba lendítve zászlajukat. Ezek az emberek tombolnak a gyülekezetben, negativitást terjesztenek, halált lehelnek, azt teszik, ami nekik tetszik, azt mondanak, amit akarnak, és senki sem meri megállítani őket. Csordultig vannak sátáni lelkületekkel. Amint ilyen zavart okoznak, a halál fuvallata belép a gyülekezetbe. A gyülekezetben azok, akik az igazságot gyakorolják, el vannak utasítva, képtelenek minden tőlük telhetőt megtenni, míg azok, akik megzavarják a gyülekezetet és halált terjesztenek, tombolnak benne – sőt mi több, a legtöbb ember őket követi. Az ilyen gyülekezeteket tulajdonképpen a Sátán uralja, és az ördög a királyuk. Ha az ilyen gyülekezetekben lévő emberek nem kelnek fel és nem utasítják el a fődémonokat, akkor előbb-utóbb ők is tönkremennek. Mostantól kezdve intézkedéseket kell hozni az ilyen gyülekezetekkel szemben. Ha azok, akik képesek gyakorolni egy keveset az igazságból, nem keresnek, akkor az a gyülekezet felszámolásra kerül. Ha egy gyülekezetben nincs senki, aki hajlandó gyakorolni az igazságot, és nincs senki, aki szilárdan meg tud állni bizonyságtételében Isten mellett, akkor azt a gyülekezetet teljesen el kell szigetelni, és el kell vágni kapcsolatait a többi gyülekezettel. Ezt a „halál eltemetésének” nevezik; ezt jelenti elutasítani a Sátánt. Ha egy gyülekezetben több helyi zsarnok van, és őket „kis legyek” követik, akikből teljesen hiányzik a tisztánlátás, és ha az ebben a gyülekezetben lévő emberek még az igazság meglátása után is képtelenek elutasítani e zsarnokok kötelékeit és manipulációját, akkor végül ezek a zavaros fejű emberek mind ki lesznek vetve. Lehet, hogy ezek a kis legyek nem csináltak semmilyen nagy gonoszságot, de annál csalárdabbak, annál ravaszabbak, és mindenki, aki ilyen, ki lesz vetve. Egyetlenegy sem fog megmaradni! Azok, akik a Sátántól valók, visszakerülnek a Sátánhoz, míg azok, akiket Isten kiválasztott, biztosan keresni fogják az igazságot; ezt a természetük dönti el. Vesszenek el mindazok, akik a Sátánt követik! Senki nem fogja sajnálni az ilyen embereket. Legyenek ellátva azok, akik az igazságot keresik, és szívük szerint gyönyörködjenek Isten szavában. Isten igazságos; Ő senkivel sem lenne részrehajló. Ha te ördög vagy, akkor képtelen vagy az igazság gyakorlására; ha olyasvalaki vagy, aki az igazságot keresi, akkor biztos, hogy nem fogsz a Sátán fogságába kerülni. Ez minden kétséget kizáróan így van.

Azok az emberek, akik nem törekednek a fejlődésre, mindig azt kívánják, hogy mások is olyan negatívak és hanyagok legyenek, mint ők maguk. Akik nem gyakorolják az igazságot, féltékenyek azokra, akik igen, és mindig megpróbálják félrevezetni azokat, akik zavaros fejűek és hiányzik az ítélőképességük. Aminek ezek az emberek kiadnak magukból, az azt okozhatja, hogy elfajulj, lecsússz, abnormális állapotba zuhanj, és megtelj sötétséggel. Ezek miatt eltávolodhatsz Istentől, és a hús-vér testet dédelgetheted és elnéző lehetsz magaddal szemben. Azoknak az embereknek, akik nem szeretik az igazságot, és akik mindig felületesen állnak Istenhez, nincs öntudatuk, és az ilyen emberek beállítottsága másokat is arra csábít, hogy bűnöket kövessenek el és ellenálljanak Istennek. Nem gyakorolják az igazságot, és másoknak sem engedik meg, hogy gyakorolják azt. Dédelgetik a bűnt, és nem gyűlölik önmagukat. Nem ismerik önmagukat, és másokat is akadályoznak, hogy megismerjék önmagukat; és azt is megakadályozzák, hogy mások szomjazzanak az igazságra. Azok, akiket félrevezetnek, nem látják a fényt, sötétségbe hullnak, nem ismerik magukat, nincsenek tisztában az igazsággal, és egyre távolabb kerülnek Istentől. Nem gyakorolják az igazságot és másokat is akadályoznak az igazság gyakorlásában, maguk elé hozva az összes ilyen zavaros fejűt. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy ők hisznek Istenben, inkább azt kellene mondanunk, hogy a régi őseikben hisznek, vagy azt, hogy amiben hisznek, azok a szívükben lakozó bálványok. A legjobb lenne, ha azok az emberek, akik azt állítják, hogy Istent követik, kinyitnák a szemüket és jól megnéznék, hogy pontosan kiben is hisznek: Valóban Isten az, akiben hiszel, vagy a Sátán? Ha tudod, hogy amiben hiszel, az nem Isten, hanem a saját bálványaid, akkor legjobban tennéd, ha nem vallanád magad hívőnek. Ha valójában nem tudod, hogy kiben hiszel, akkor is az lenne a legjobb, ha nem mondanád azt, hogy hívő vagy. Ezt mondani istenkáromlás lenne! Senki sem kényszerít arra, hogy higgy Istenben. Ne mondjátok, hogy hisztek Bennem; elegem van az ilyen beszédből, és nem kívánom még egyszer hallani, mert amiben ti hisztek, azok a szívetekben lakozó bálványok, valamint a helyi zsarnokok köztetek. Azok, akik a fejüket csóválják, amikor az igazságot hallják, akik vigyorognak, amikor halálos szavakat hallanak, azok mind a Sátán ivadékai, és ők azok, akik ki lesznek vetve. Az egyházban sokaknak nincs tisztánlátásuk. Amikor valaki megpróbál félrevezetni másokat, ők épp ellenkezőleg, a Sátán oldalára állnak; sőt kifejezetten igazságtalannak érzi, ha a Sátán szolgájának nevezik őt. Bár az emberek azt mondhatnák, hogy nincs tisztánlátása, mindig az igaztalanság oldalán áll, soha nem áll az igazság oldalán a kritikus időkben, soha nem áll ki és nem érvel az igazság mellett. Valóban hiányzik belőle a tisztánlátás? Miért áll épp ellenkezőleg a Sátán oldalára? Miért nem mondanak soha egyetlen tisztességes és észszerű szót sem az igazság érdekében? Vajon ez a helyzet valóban pillanatnyi zavarodottságuk miatt alakult ki? Minél kevesebb tisztánlátással rendelkeznek az emberek, annál kevésbé képesek az igazság oldalára állni. Mit mutat ez? Nem azt mutatja-e, hogy a tisztánlátás nélküli emberek szeretik a bűnt? Nem azt mutatja ez, hogy ők a Sátán hűséges ivadékai? Miért van az, hogy mindig képesek a Sátán oldalára állni és az ő nyelvét beszélni? Minden szavuk és cselekedetük, az arckifejezéseik, mind elegendő annak bizonyítására, hogy semmiképp sem az igazság szeretői, hanem olyan emberek, akik gyűlölik az igazságot. Az, hogy képesek a Sátán oldalán állni, elég bizonyíték arra, hogy a Sátán valóban szereti ezeket a kis ördögöket, akik azzal töltik az életüket, hogy a Sátánért harcolnak. Hát nem eléggé világosak mindezek a tények? Ha te valóban olyan ember vagy, aki szereti az igazságot, akkor miért nem vagy tekintettel azokra, akik gyakorolják az igazságot, és miért követed azonnal, a legkisebb pillantásukra azokat, akik nem gyakorolják az igazságot? Miféle probléma ez? Engem nem érdekel, hogy van-e tisztánlátásod, vagy nincs. Engem nem érdekel, milyen nagy árat fizettél. Engem nem érdekel, hogy mekkora erőid vannak, és nem érdekel, hogy helyi zsarnok, vagy zászlóvivő vezér vagy. Ha az erőid nagyok, akkor az csak a Sátán erejének segítségével lehetséges. Ha nagy a tekintélyed, akkor az csupán azért van, mert túl sokan vannak körülötted, akik nem gyakorolják az igazságot. Ha még nem lettél kizárva, az azért van, mert most nem a kizárás munkájának van itt az ideje; inkább a kirekesztés munkájának az ideje ez. Nem sietős, hogy most kizárjanak téged. Egyszerűen csak megvárom azt a napot, amikor megbüntetlek téged, miután ki lettél rekesztve. Aki nem gyakorolja az igazságot, az ki lesz vetve!

Azok az emberek hisznek valóban Istenben, akik hajlandóak Isten szavát gyakorlatba ültetni, és hajlandóak az igazságot gyakorolni. Azok az emberek, akik valóban képesek szilárdan állni az Isten melletti bizonyságtételükben, ugyanazok, akik hajlandók az Ő szavát gyakorlatba ültetni, és valóban képesek az igazság oldalán állni. Az álnok és igazságtalan gyakorlatokhoz folyamodó emberek mindannyian híján vannak az igazságnak, és mindannyian szégyent hoznak Istenre. Akik vitákat szítanak a gyülekezetben, a Sátán szolgái, ők a Sátán megtestesítői. Az ilyen emberek nagyon rosszindulatúak. Azok, akik nem látnak tisztán, mégis képtelenek az igazság oldalára állni, mind olyan emberek, akik gonosz szándékokat táplálnak, és bemocskolják az igazságot. Ők a Sátán még archetípusosabb képviselői. Ők menthetetlenek, és természetesen ki lesznek vetve. Isten háza nem engedi, hogy megmaradjanak azok, akik nem gyakorolják az igazságot, és azokat sem engedi megmaradni, akik szándékosan szétzilálják a gyülekezetet. Most azonban nincs itt az ideje a kizárás munkájának; az ilyen emberek végül egyszerűen fel lesznek fedve és ki lesznek vetve. Nem szabad több haszontalan munkát fordítani ezekre az emberekre; azok, akik Sátánok, nem állhatnak az igazság oldalára, míg azok, akik az igazságot keresik, igen. Azok az emberek, akik nem gyakorolják az igazságot, méltatlanok arra, hogy hallják az igazság útját, és méltatlanok arra, hogy tanúságot tegyenek az igazságról. Az igazság egyszerűen nem az ő fülüknek szól, hanem azoknak szól, akik gyakorolják azt. Mielőtt minden ember kimenetele feltárul, azok, akik megzavarják a gyülekezetet és megszakítják a munkát, először is egy időre félre lesznek téve és békén lesznek hagyva. Amint a munka befejeződik, ezen emberek mindegyike felfedetik, azután pedig ki lesz vetve. Egyelőre, az igazságokkal való ellátás idejére ők ignorálva lesznek. Amikor minden igazság nyilvánvalóvá vált az ember előtt, elkezdődik majd az emberek kirekesztése; ez lesz az az idő, amikor minden embert a fajtája szerint sorolnak majd be. A tisztánlátás nélküliek kicsinyes trükkjei a pusztulásukhoz vezetnek majd a gonoszok keze által; akik elcsalogatják őket, hogy soha többé ne térhessenek vissza. Ők ezt a bánásmódot érdemlik meg, mert nem szeretik az igazságot, mert képtelenek az igazság oldalán állni, és mert gonosz embereket követnek, a gonosz emberek oldalán állnak, és összejátszanak a gonosz emberekkel, hogy ellenálljanak Istennek. Tökéletesen tudják, hogy amit ezek a gonosz emberek feltárnak, az gonosz, mégis felbátorodnak és hátat fordítanak az igazságnak, hogy őket kövessék. Vajon ezek az emberek, akik nem az igazságot gyakorolják, hanem pusztító és utálatos dolgokat tesznek, nem mind gonoszságot követnek el? Bár vannak közöttük olyanok, akik „királyokként” viselkednek, mások pedig követik őket, vajon az Istennek ellenálló természetük nem ugyanolyan? Milyen kifogásuk lehet arra, hogy azt állítsák, Isten nem menti meg őket? Milyen kifogásuk lehet arra, hogy azt állítsák, Isten nem igazságos? Vajon nem a saját gonoszságuk az, ami elpusztítja őket? Nem a saját lázadó mivoltuk az, ami a pokolba húzza le őket? Azok az emberek, akik az igazságot gyakorolják, végül megmenekülnek és tökéletességre jutnak az igazság miatt. Azok, akik nem gyakorolják az igazságot, végül az igazság miatt pusztulást hoznak önmagukra. Ezek a kimenetelek várnak azokra, akik gyakorolják az igazságot, és azokra, akik nem. Azt tanácsolom azoknak, akik nem tervezik az igazság gyakorlását, hogy minél hamarabb hagyják el a gyülekezetet, hogy ne követhessenek el még több bűnt. Amikor eljön az idő, már túl késő lesz a megbánáshoz. Különösen azoknak kell mihamarabb távozniuk, akik klikkeket alkotnak és szakadásokat okoznak, valamint a helyi zsarnokoskodóknak a gyülekezeten belül. Az ilyen gonosz farkas természetű emberek képtelenek a változásra. Jobb lenne, ha a lehető leghamarabb elhagynák a gyülekezetet, hogy soha többé ne zavarják a testvérek normális életét, hogy Isten ne büntesse meg őket. Akik csak a tömeget követitek, jól tennétek, ha kihasználnátok ezt az alkalmat arra, hogy elgondolkodjatok magatokon. Elhagyjátok-e a gyülekezetet a gonoszokkal együtt, vagy maradtok és engedelmes követők lesztek? Ezt el kell döntenetek. Megadom nektek még ezt az egy lehetőséget, hogy válasszatok, és várom a válaszotokat.