26. fejezet

Ki lakott az otthonomban? Ki állt ki Értem? Ki szenvedett kedvemért? Ki adta a szavát Nekem? Ki követett Engem mindmáig, és mégsem vált közömbössé? Miért hideg és érzéketlen minden emberi lény? Miért hagyott el Engem az emberiség? Miért unt Rám az emberiség? Miért nincs melegség az emberi világban? Amíg Sionban voltam, megízleltem a mennyei meleget, és amíg Sionban voltam, élveztem a mennyei áldást. Másfelől az emberiség körében is éltem, megízleltem az emberi világ keserűségét, és saját szememmel láttam az emberek között fennálló összes különböző állapotot. Az ember észrevétlenül megváltozott, ahogyan Én is „megváltoztam”, és csak így jutott el a mai napig. Nem követelem meg, hogy az ember képes legyen bármit is tenni Értem, és azt sem követelem meg, hogy az Én kedvemért gyarapodjon. Csak azt akarom, hogy képes legyen az Én tervem szerint cselekedni, ne legyen engedetlen Velem szemben, és ne legyen Számomra szégyenfolt, hanem tegyen hangos tanúságot Rólam. Az emberek között voltak olyanok, akik méltó tanúságot tettek Rólam, és dicsőítették nevemet, de hogyan tudnák az ember gyakorlatai vagy viselkedése kielégíteni szívemet? Hogyan igazodhatna az ember az Én szívemhez, és hogyan elégíthetné ki az Én akaratomat? A föld összes hegye és vize, a föld virágai, füvei és fái mind az Én kezem munkáját mutatják, mind az Én nevemért léteznek. Miért van az, hogy az ember mégsem tudja elérni az Általam elvárt színvonalat? Lehet, hogy az ő megalázó alacsonyrendűsége miatt? Lehet, hogy azért, mert Én felemeltem őt? Lehet, hogy túl kegyetlen vagyok vele? Miért fél az ember mindig az Én követeléseimtől? Ma, a királyság sokasága között miért van az, hogy csak a hangomra hallgattok, de az arcomat nem kívánjátok látni? Miért csak a szavaimat nézitek, anélkül hogy összevetnétek őket Lelkemmel? Miért tartotok Engem számon külön égi és földi mivoltomban? Lehet, hogy amikor a földön vagyok, nem ugyanaz vagyok, mint a mennyben? Lehet, hogy amikor a mennyben vagyok, nem tudok leszállni a földre? Lehet, hogy amikor a földön vagyok, méltatlan vagyok arra, hogy a mennybe vigyenek? Mintha olyankor, amikor a földön vagyok, alantas teremtmény lennék, mintha olyankor, amikor a mennyben vagyok, fennkölt lény lennék, és mintha ég és föld között áthidalhatatlan szakadék tátongana. Mégis úgy tűnik, hogy az emberek világában semmit sem tudnak e dolgok eredetéről, hanem mindig Velem szemben futnak, mintha szavaimnak csak hangjuk lenne, de semmi jelentésük. Az egész emberiség energiát fektet a szavaimba, saját kutatásokra vállalkozik külső megjelenésemmel kapcsolatban, de mindannyian kudarcot vallanak, erőfeszítéseik nem hoznak gyümölcsöt, ehelyett szavaim lesújtják őket, és nem mernek újra felállni.

Amikor próbára teszem az emberiség hitét, egyetlen ember sem tesz igaz tanúságot, egyetlen ember sem képes felajánlani mindenét; az ember ehelyett továbbra is rejtőzködik, és nem hajlandó megnyílni, mintha el akarnám ragadni a szívét. Még Jób sem állt soha igazán szilárdan a megpróbáltatása során, és nem sugárzott kedvességet a szenvedés közepette. Minden emberen halvány zöld árnyalat jelenik meg a tavaszi melegben; a tél hideg szélrohamaiban sohasem maradnak zöldek. Csontos és sovány termetével az ember nem tudja beteljesíteni szándékomat. Az egész emberiségben nincs senki, aki példaképül szolgálhatna mások számára, mert minden ember alapvetően egyforma, és nem különbözik egymástól, alig különbözteti meg őket egymástól valami. Emiatt az emberek még ma sem képesek teljesen megismerni munkáimat. Csak amikor fenyítésem az egész emberiségre leszáll, akkor fognak – tudtukon kívül – tudomást szerezni munkáimról, és anélkül, hogy bármit tennék vagy bárkit kényszerítenék, az emberek megismernek Engem, és ezáltal tanúi lesznek munkáimnak. Ez az Én tervem, ez a munkáimnak az az aspektusa, amely nyilvánvalóvá válik, és ez az, amit az embernek tudnia kell. A királyságban a teremtés számtalan dolga kezd újraéledni és visszanyerni életerejét. A föld állapotában bekövetkező változások miatt az egyes szárazföldek közötti határok is elkezdenek eltolódni. Megjövendöltem, hogy amikor elválik föld a földtől, és föld a földdel egyesül, az lesz az az idő, amikor minden nemzetet darabokra zúzok. Ekkor megújítom az egész teremtést, és újraosztom az egész világegyetemet, ezáltal rendet teszek a világegyetemben, és a régit újjá alakítom – ez a tervem, és ezek a munkáim. Amikor a nemzetek és a világ népei mind visszatérnek trónom elé, akkor veszem majd az ég minden bőségét, és az emberi világra ruházom, hogy hála Nekem, az a világ páratlan bőségben fürödjön. De mindaddig, amíg a régi világ létezik, haragomat nemzeteire zúdítom, nyíltan kihirdetem adminisztratív rendeleteimet az egész világegyetemben, és fenyítéssel látogatom meg mindazokat, akik megszegik azokat:

Amikor a világegyetem felé fordítom az arcom, hogy beszéljek, az egész emberiség hallja a hangomat, és látja mindazokat a munkákat, amelyeket a világegyetemben véghezvittem. Azok, akik akaratom ellen fordulnak, vagyis akik ellenszegülnek Nekem az ember cselekedeteivel, azokra fenyítésem sújt le. Fogom az égbolt csillagainak sokaságát, és újrateremtem őket, és hála Nekem, a nap és a hold megújul – az égbolt nem lesz többé olyan, mint volt, és számtalan dolog megújul a földön is. Minden teljessé válik szavaim által. A világegyetem sok nemzetét újra felosztják, és a királyságom lép a helyükre, úgy, hogy a föld nemzetei örökre eltűnnek, és minden egy olyan királysággá válik, amely Engem imád; a föld minden nemzete elpusztul és megszűnik létezni. A világegyetem emberi lényei közül mindazok, akik az ördöghöz tartoznak, ki lesznek irtva, és mindazokat, akik a Sátánt imádják, égő tüzem pusztítja el – vagyis, kivéve azokat, akik most az áramlaton belül vannak, mind hamuvá lesznek. Amikor megfenyítem a sok népet, a vallásos világban lévők különböző mértékben visszatérnek királyságomba, munkáim által meghódítva, mert látták a fehér felhőn lovagló Szent eljövetelét. Minden ember a maga fajtája szerint lesz elkülönítve, és tetteinek megfelelő fenyítésben részesül. Mindazok, akik ellenem fordultak, elpusztulnak; ami pedig azokat illeti, akiknek földi tetteiben Én nem szerepeltem, ők – annak alapján, ahogyan felmentették magukat – továbbra is létezni fognak a földön, fiaim és népem kormányzása alatt. Ki fogom nyilatkoztatni Magamat a számtalan népnek és a számtalan nemzetnek, és saját hangommal fogok zengeni a földön, hirdetve nagy munkám befejezését, hogy az egész emberiség a saját szemével láthassa.

Ahogy hangom egyre mélyebbé és intenzívebbé válik, a világegyetem állapotát is megfigyelem. Szavaim által a teremtés számtalan dolga újjá válik. A menny megváltozik, akárcsak a föld. Az emberiség eredeti formájában tárul fel, és lassan minden egyes ember fajtája szerint elkülönül, és észrevétlenül visszatalál családja kebelébe. Ez nagyon fog Nekem tetszeni. Megszabadulok a zavaroktól, nagyszerű munkám észrevétlenül beteljesedik, és a teremtés számtalan dolga mind átalakul. Amikor megteremtettem a világot, minden dolgot fajtája szerint formáltam, minden formával rendelkező dolgot fajtájával együtt helyeztem el. Ahogy irányítási tervem vége közeledik, visszaállítom a teremtés korábbi állapotát; mindent úgy állítok vissza, ahogyan eredetileg volt, mélyrehatóan megváltoztatva mindent, hogy minden visszatérjen tervem kebelébe. Eljött az idő! Tervem utolsó szakasza hamarosan megvalósul. Ó, tisztátalan, régi világ! Szavaim alatt biztosan el fogsz bukni! Tervemnek köszönhetően biztosan semmivé fogsz válni! Ó, a teremtés számtalan dolga! Mindannyian új életre keltek szavaim által – veletek lesz a ti felséges Uratok! Ah, tiszta és makulátlan új világ! Dicsőségemben biztosan újjá fogsz éledni! Ah, Sion hegye! Ne hallgass többé – diadalmasan tértem vissza! A teremtés közepéből vizsgálom az egész földet. A földön az emberiség új életet kezdett, és új reményt nyert. Ó, népem! Hogyan ne térhetnél vissza az életbe az Én fényemben? Hogyan ne ugrálhatnál örömödben vezetésem alatt? A földek ujjongva kiáltoznak, a vizek vidám nevetéstől harsognak! Ah, feltámadt Izrael! Hogyan ne éreznél büszkeséget az Én eleve elrendelésem miatt? Ki sírt? Ki jajgatott? A régi Izrael megszűnt létezni, és a mai Izrael felemelkedett, felegyenesedve és tornyosulva a világban, és felkelt az egész emberiség szívében. A mai Izrael az Én népemen keresztül biztosan eléri a lét forrását! Ó, gyűlölt Egyiptom! Csak nem vagy még mindig ellenem? Hogyan használhatod ki kegyelmemet, és hogyan próbálhatod meg elkerülni fenyítésemet? Hogyan nem tudsz létezni a fenyítésemben? Mindazok, akiket szeretek, biztosan élni fognak az örökkévalóságig, és mindazokat, akik Ellenem vannak, biztosan meg fogom fenyíteni az örökkévalóságig. Mert Én féltékeny Isten vagyok, és nem kímélem könnyelműen az embereket mindazért, amit tettek. Figyelni fogok az egész földre, és a világ keleti felén igazsággal, fenséggel, haraggal és fenyítéssel megjelenve kinyilatkoztatom magamat az emberiség számtalan seregének!

1992. március 29.

Előző: Örvendjetek mindnyájan, ti emberek!

Következő: 29. fejezet

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger