Amikor Isten a munkáját végzi, nem azért jön, hogy bármilyen építkezésbe vagy mozgalomba fogjon, hanem hogy teljesítse szolgálatát. Minden alkalommal csak azért ölt testet, hogy beteljesítse munkájának egy szakaszát és elindítson egy új kort. Most a Királyság Kora érkezett el, akárcsak a királyság oktatása. A munkának ez a szakasza nem az ember munkája, és nem azért van, hogy az embert egy bizonyos fokig alakítsa, hanem csak azért, hogy Isten munkájának egy részét véghez vigye. Amit Ő tesz, az nem az ember munkája, nem azért van, hogy bizonyos eredményt érjen el az ember alakításában, mielőtt elhagyja a földet; azért van, hogy teljesítse szolgálatát, és befejezze azt a munkát, amit el kell végeznie, vagyis megfelelő előkészületeket tegyen a földi munkájához, és ezáltal dicsőséget szerezzen. A testet öltött Isten munkája eltér a Szentlélek által használt emberekétől. Amikor Isten eljön, hogy a földön munkálkodjon, csak szolgálata teljesítésével foglalkozik. Ami az egyéb, az Ő szolgálatához nem kapcsolódó ügyeket illeti, szinte semmilyen szerepet nem vállal, sőt, odáig megy, hogy még a szemét is elfordítja. Ő egyszerűen csak elvégzi azt a munkát, amit el kell végeznie, és a legkevésbé sem érdekli, hogy az embernek milyen munkát kellene végeznie. Az Ő általa végzett munka kizárólag az, ami ahhoz a korhoz tartozik, amelyben benne van, és ahhoz a szolgálathoz, amelyet teljesítenie kell, mintha minden más dolog kívül esne az Ő hatáskörén. Nem vesz Magára több alapvető ismeretet arról, hogyan éljen az emberiség körében, nem is sajátít el több szociális készséget, és nem szerelkezik fel semmi mással, amit az ember ért. Mindaz, amivel az embernek rendelkeznie kellene, egyáltalán nem foglalkoztatja Őt, egyszerűen csak végzi azt a munkát, ami az Ő kötelessége. Ezért – ahogy az ember látja – a testet öltött Isten olyannyira tökéletlen, hogy még sok olyan dologra sem figyel oda, amivel az embernek rendelkeznie kellene, és nem is érti ezeket. Az olyan dolgokkal, mint az életről szóló általános ismeretek, valamint a személyes viselkedést és a másokkal való érintkezést vezérlő elvek, úgy tűnik, nincs kapcsolata. Te azonban egyszerűen a rendellenesség legkisebb jelét sem érzékelheted a megtestesült Isten részéről. Vagyis az Ő emberi mivolta csak fenntartja a normális emberként való életét és agyának normális gondolkodását, ami biztosítja számára a jó és a rossz közötti különbségtétel képességét. Ő azonban semmi mással nincs felszerelkezve, amivel csak az embernek (teremtett lényeknek) kellene rendelkeznie. Isten csak azért ölt testet, hogy teljesítse saját szolgálatát. Az Ő munkája egy egész korra irányul, nem egyetlen személyre vagy helyre, hanem az egész világegyetemre. Ez az Ő munkájának az iránya és az elv, amely szerint munkálkodik. Ezen senki sem változtathat, és az embernek nincs módja részt venni ebben. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, magával hozza az adott kor munkáját, és nem áll szándékában húsz, harminc, negyven vagy akár hetven vagy nyolcvan évig az ember mellett élni, hogy az jobban megértse Őt és betekintést nyerjen a lényébe. Erre nincs szükség! Ha így tenne, az semmiképpen sem mélyítené el az ember ismereteit Isten eredendő természetéről; ehelyett csak hozzátenne az elképzeléseihez, és az elképzelései és gondolatai megkövesedését idézné elő. Ezért mindannyiótoknak kötelessége pontosan megérteni, hogy mi a megtestesült Isten munkája. Bizonyára nem lehet, hogy nem értettétek meg a hozzátok intézett szavaimat: „Nem azért jöttem, hogy megtapasztaljam egy normális ember életét?” Elfelejtettétek a szavakat: „Isten nem azért jön a földre, hogy egy normális ember életét élje”? Nem értitek Isten célját a megtestesüléssel, és nem tudjátok, mit jelent ez: „Hogyan jöhetne Isten a földre azzal a szándékkal, hogy megtapasztalja egy teremtett lény életét?” Isten kizárólag azért jön a földre, hogy elvégezze a munkáját, így a földi munkája rövid ideig tart. Nem azzal a szándékkal jön a földre, hogy Isten Lelke az Ő hús-vér testét egy felsőbbrendű emberré művelje, aki majd vezeti az egyházat. Amikor Isten a földre jön, az az Ige testet öltése; az ember azonban nem tud az Ő munkájáról, és erővel tulajdonít Neki dolgokat. Ám mindannyiótoknak fel kell ismernie, hogy Isten a testet öltött Ige, nem pedig egy hús-vér test, amelyet Isten Lelke nevelt, hogy pillanatnyilag magára vegye Isten szerepét. Maga Isten nem művelés eredménye, hanem a testet öltött Ige, és ma hivatalosan végzi a munkáját közöttetek. Mindannyian tudjátok és elismeritek, hogy Isten megtestesülése tényszerű igazság, mégis úgy viselkedtek, mintha értenétek. A testté lett Isten munkájától kezdve az Ő megtestesülésének jelentőségéig és lényegéig, a legkevésbé sem vagytok képesek felfogni ezeket, és csak másokat követve, semmitmondóan, emlékezetből ismételgettek szavakat. Azt hiszed, a testet öltött Isten olyan, amilyennek te képzeled?

Isten kizárólag azért ölt testet, hogy vezesse a kort és új munkát indítson el. Szükséges, hogy megértsétek ezt a pontot. Ez nagyban különbözik az ember feladatától, és a kettőt nem lehet egy lapon említeni. Az embert hosszú időn keresztül kell művelni és tökéletesíteni, mielőtt munkavégzésre lehet használni, és az a fajta emberi mivolt, amelyre szükség van, különösen magas rendű. Az embernek nemcsak a normális emberi mivolt érzetét kell tudnia fenntartani, hanem még jobban meg kell értenie számos olyan elvet és szabályt, amelyek a másokkal szembeni viselkedését szabályozzák, sőt, el kell köteleznie magát arra, hogy még többet tanuljon az ember bölcsességéről és etikai ismereteiről. Ezzel kell az embernek felszerelkeznie. Ez azonban a testet öltött Isten esetében nem így van, mert az Ő munkája nem az embert képviseli, és nem is az ember munkája; inkább az Ő lényének közvetlen kifejeződése, és annak a munkának a közvetlen megvalósítása, amelyet Neki kell elvégeznie. (Természetesen a munkáját a megfelelő időben végzi, nem esetlegesen vagy véletlenszerűen, és az akkor veszi kezdetét, amikor eljön az ideje, hogy szolgálatát teljesítse.) Nem vesz részt az ember életében vagy az ember munkájában, vagyis az Ő emberi mivolta nincs felszerelkezve ezek közül egyikkel sem (bár ez nincs hatással a munkájára). Ő csak akkor teljesíti szolgálatát, amikor eljön az ideje, hogy megtegye; függetlenül attól, hogy milyen állapotban van, egyszerűen csak halad előre azzal a munkával, amit el kell végeznie. Bármit is tud Róla az ember, és bármi is az ember véleménye Róla, az Ő munkájára ez egyáltalán nincs hatással. Amikor például Jézus végezte a munkáját, senki sem tudta pontosan, hogy ki Ő, de Ő egyszerűen csak vitte előre a munkáját. Mindezek nem akadályozták Őt abban, hogy elvégezze a munkát, amit végeznie kellett. Ezért először nem vallotta meg vagy nem hirdette saját kilétét, csupán arra ösztönözte az embereket, hogy kövessék Őt. Természetesen ez nemcsak Isten alázatossága volt, hanem annak módja is, ahogyan Isten a testben munkálkodott. Csak így tudott munkálkodni, mert az embernek nem állt módjában szabad szemmel felismerni Őt. És még ha az ember fel is ismerte volna Őt, nem tudta volna segíteni a munkáját. Továbbá nem azért öltött testet, hogy az emberrel megismertesse a testét, hanem azért, hogy munkát végezzen és teljesítse szolgálatát. Ennek okán nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy kilétét a nyilvánosság elé tárja. Amikor elvégezte mindazt a munkát, amit el kellett végeznie, akkor természetesen vált világossá az ember számára az Ő teljes kiléte és státusza. A testet öltött Isten hallgat, és soha nem tesz semmilyen kijelentést. Nem törődik sem az emberrel, sem azzal, hogy az ember hogyan boldogul az Ő követésében, hanem egyszerűen csak halad előre szolgálata teljesítésében és a munka elvégzésében, amelyet meg kell tennie. Senki sem állhat az Ő munkájának útjába. Amikor eljön az idő, hogy befejezze a munkáját, az minden bizonnyal be fog fejeződni, véget fog érni, és senki sem képes ezt másként megszabni. Csak akkor fogja az ember megérteni az Ő munkáját – bár még mindig nem teljesen világosan –, miután annak befejeztével távozik az embertől. És hosszú időbe telik, amíg az ember teljesen megérti a szándékot, amellyel először elvégezte a munkáját. Más szóval, a megtestesült Isten korának munkája két részre oszlik. Az egyik rész abból a munkából áll, amelyet Magának Istennek a hús-vér teste végez, és azokból a szavakból, amelyeket Magának Istennek a hús-vér teste mond. Miután az Ő testének szolgálata maradéktalanul beteljesedett, a munka másik része azokra marad, akiket a Szentlélek használ. Ez az az idő, amikor az embernek kell betöltenie feladatát, mert Isten már megnyitotta az utat, és azt az embernek magának kell bejárnia. Ez azt jelenti, hogy a testet öltött Isten elvégzi a munka egy részét, majd ez a munka átszáll a Szentlélekre és a Szentlélek által használt emberekre. Ezért az embernek tudnia kellene, hogy a testet öltött Isten által elsődlegesen végzett munka ebben a szakaszban mit foglal magában, és pontosan meg kell értenie, hogy mi a jelentősége Isten megtestesülésének, és mi az a munka, amelyet el kell végeznie, továbbá nem szabad az emberrel szemben támasztott igényeknek megfelelő követeléseket támasztania Istennel szemben. Ebben rejlik az ember hibája, elképzelése, sőt, engedetlensége.

Isten nem azzal a szándékkal ölt testet, hogy az ember megismerhesse az Ő testét, vagy hogy az ember különbséget tudjon tenni a megtestesült Isten teste és az ember teste között; Isten nem is azért ölt testet, hogy az ember ítélőképességét fejlessze, és még kevésbé azzal a szándékkal, hogy az ember imádhassa a megtestesült Isten testét, és ezáltal nyerjen nagy dicsőséget. Ezek közül egyik sem szándéka Istennek a testet öltéssel. Isten nem is azért válik testté, hogy elítélje az embert, sem azért, hogy szándékosan leleplezze az embert, vagy hogy megnehezítse a dolgát. Ezek közül egyik sem szándéka Istennek. Minden alkalommal, amikor Isten testté lesz, az a munka egy formája, amely elkerülhetetlen. Az Ő nagyobb munkája és hatalmasabb irányítása érdekében cselekszik úgy, ahogyan cselekszik, és nem az emberek által képzelt okokból. Isten csak akkor jön a földre, amikor a munkája megkívánja, és amikor szükséges. Nem azzal a szándékkal jön a földre, hogy egyszerűen csak körülnézzen, hanem hogy elvégezze a munkát, amit el kell végeznie. Mi másért vállalna ilyen súlyos terhet és ilyen nagy kockázatot, hogy véghezvigye ezt a munkát? Isten csak akkor ölt testet, amikor muszáj Neki, és mindig egyedülálló jelentőséggel. Ha csak azért tenné, hogy az emberek megnézhessék Őt és tágíthassák látókörüket, akkor teljesen biztos, hogy soha nem jönne ilyen könnyedén az emberek közé. Ő az irányításért és nagyobb munkájáért jön a földre, valamint hogy minél többet szerezzen az emberiségből. Azért jön, hogy képviselje a kort, azért jön, hogy legyőzze a Sátánt, és azért ölt magára testet, hogy legyőzze a Sátánt. Sőt, azért jön, hogy az egész emberi fajt vezesse élete során. Mindez az Ő irányítását érinti, valamint az egész világegyetem munkáját. Ha Isten csupán azért öltene testet, hogy az ember megismerhesse az Ő testét, és felnyissa az emberek szemét, akkor miért ne utazna el minden nemzethez? Vajon nem lenne ez rendkívül egyszerű dolog? Ő azonban nem így tett, hanem inkább kiválasztott egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetett, és megkezdhette a munkát, amelyet el kellett végeznie. Már önmagában ez a test számottevő jelentőséggel bír. Egy egész kort képvisel, és egy egész kor munkáját viszi véghez; egyszerre vet véget az előző kornak és vezeti be az újat. Mindez fontos dolog, amely Isten irányítását érinti, továbbá mindez a munka egy szakaszának a jelentősége, amelynek elvégzéséért Isten a földre jön. Amikor Jézus a földre jött, csak néhány szót szólt, és elvégzett némi munkát; nem foglalkozott az emberek életével, és amint befejezte a munkáját, távozott. Ma, amikor befejeztem beszédemet, és átadtam nektek a szavaimat, és amikor mindannyian megértettétek, munkámnak ez a lépcsőfoka befejeződik, függetlenül attól, hogy milyen lesz az életetek. A jövőben kell lennie néhány embernek, aki folytatja e lépését a munkámnak, és aki e szavaknak megfelelően folytatja a munkát a földön; akkor kezdődik majd az ember munkája és az ember építkezése. Jelenleg azonban Isten csak azért végzi a munkáját, hogy teljesítse szolgálatát, és befejezze munkájának egy lépcsőfokát. Isten az emberétől eltérő módon munkálkodik. Az ember szereti a gyülekezeteket és fórumokat, és fontosnak tartja a szertartásokat, míg Isten éppen az emberi gyülekezeteket és összejöveteleket veti meg a legjobban. Isten kötetlenül társalog és beszél az emberrel; ez Isten munkája, amely kivételesen felszabadult és titeket is felszabadít. Én ugyanakkor teljességgel utálok együtt lenni veletek, és képtelen vagyok hozzászokni egy olyan szabályozott élethez, mint a tiétek. A szabályokat utálom a legjobban; ezek olyannyira korlátozzák az embert, hogy fél megmozdulni, fél megszólalni, fél énekelni, és szemei egyenesen rád merednek. Teljességgel megvetem a gyülekezési módotokat, és teljeséggel megvetem a nagy gyülekezeteket. Egyszerűen megtagadom, hogy ilyen módon gyülekezzek veletek, mert ez az életmód megbéklyózza az embert, és ti túl sok szertartáshoz és túl sok szabályhoz tartjátok magatokat. Ha ti irányíthatnátok, akkor az embereket mind a szabályok birodalmába vezetnétek, és nem lenne módjuk arra, hogy a vezetésetek alatt félretegyék a szabályokat; ehelyett a vallás légköre egyre erőteljesebbé válna, és az ember gyakorlatai csak tovább szaporodnának. Egyesek folyamatosan beszélnek és társalognak, amikor összegyűlnek, és soha nem érzik magukat fáradtnak, és vannak, akik tucatnyi napon át is képesek megállás nélkül prédikálni. Ezek mind nagy gyülekezeteknek és az emberek összejöveteleinek tekinthetők; semmi közük az evéssel-ivással teli élethez, az élvezethez, vagy a szellem felszabadulásához. Ezek mind összejövetelek! A munkatársaiddal tartott megbeszélések, valamint a nagy és kis gyülekezetek mind visszataszítóak Számomra, és soha nem éreztem érdeklődést irántuk. Íme az elv, amely szerint munkálkodom: nem vagyok hajlandó prédikálni a gyülekezetekben, és nem kívánok semmit sem közölni nagy, nyilvános gyűlésen, és még kevésbé akarlak mindannyiótokat összehívni egy néhány napos különleges gyűlésre. Nem tartom kellemesnek, hogy mindannyian visszafogottan és illedelmesen üljetek egy összejövetelen; utálom látni, ahogy egy adott szertartás keretein belül éltek, és még inkább, visszautasítom, hogy részt vegyek egy ilyen szertartásotokon. Minél többet csináljátok ezt, annál visszataszítóbbnak találom. A legkevésbé sem érdekelnek ezek a szertartásaitok és szabályaitok; bármennyire is jól csináljátok őket, én mindet visszataszítónak találom. Nem arról van szó, hogy az eljárásaitok nem megfelelőek, vagy hogy túl alantasak lennétek; hanem arról, hogy megvetem az életmódotokat, és még inkább arról, hogy képtelen vagyok hozzászokni. A legkevésbé sem értitek a munkát, amit végezni óhajtok. Amikor Jézus annak idején a munkáját végezte, miután szentbeszédet tartott egy adott helyen, kivezette tanítványait a városból, és beszélt velük azokról az irányokról, amelyeket meg kellett érteniük. Gyakran dolgozott így. A sokaság körében nagyon ritkán munkálkodott. Annak megfelelően, amit ti kértek Tőle, a testet öltött Istennek nem egy átlagos ember életét kellene élnie; Neki a munkáját kell végeznie, és akár ül, akár áll, akár jár, beszélnie kell. Mindig dolgoznia kell, és soha nem hagyhatja abba a „műveleteket”, különben elhanyagolná kötelességeit. Vajon az ember ezen követelményei megfelelnek az emberi értelemnek? Hol a tisztességetek? Nem kértek túl sokat? Vajon szükségem van arra, hogy vizsgálj Engem, miközben dolgozom? Szükségem van a felügyeletedre, miközben a szolgálatomat teljesítem? Jól tudom, hogy milyen munkát kell végeznem, és mikor kell elvégeznem; nincs szükség mások beavatkozására. Talán úgy tűnhet számodra, mintha nem sokat tettem volna, de addigra a munkámnak vége. Vegyük például Jézus szavait a Négy Evangéliumban: nem voltak-e azok is végesek? Abban az időben, amikor Jézus belépett a zsinagógába és szentbeszédet mondott, legfeljebb néhány perc alatt befejezte, és amikor végzett a beszéddel, tanítványait a hajóra vezette, és minden magyarázat nélkül távozott. Legfeljebb a zsinagógában lévők vitatták ezt meg egymás között, de Jézusnak ebben nem volt része. Isten csak azt a munkát végzi, amit végeznie kell, és semmit sem tesz ezen felül. Most sokan azt akarják, hogy többet szóljak és többet beszéljek, legalább napi több órát. Ahogy ti látjátok, Isten megszűnik Istennek lenni, hacsak nem beszél, és csak az az Isten, aki beszél. Ti mind vakok vagytok! Mindannyian barmok vagytok! Ti mind tudatlan dolgok vagytok, akiknek nincs értelmük! Túl sok elképzelésetek van! A követeléseitek túl messzire mennek! Embertelenek vagytok! A legkevésbé sem értitek, hogy Isten micsoda! Azt hiszitek, hogy minden beszélő és szónok Isten, és hogy bárki, aki hajlandó szavakkal ellátni benneteket, az a ti atyátok. Mondjátok meg, van-e mindannyiótoknak, a jól megformált vonásaitokkal és szokatlan megjelenésetekkel, még egy cseppnyi esze is? Ismeritek-e még a mennybéli napot? Mindegyikőtök olyan, mint egy kapzsi és korrupt hivatalnok, hogyan térhetnétek tehát észhez? Hogyan tudtok különbséget tenni jó és rossz között? Sokat adtam nektek, de hányan vannak köztetek, akik értéket tulajdonítottak neki? Ki az, aki teljességgel a birtokában van? Nem tudjátok, hogy ki az, aki megnyitotta az utat, amelyen ma jártok, ezért továbbra is követelőztök, ezeket a nevetséges és abszurd követeléseket támasztva Velem szemben. Nem pirultok a szégyentől? Nem beszéltem eleget? Nem tettem eleget? Ki az, aki közületek valóban kincsként tudja dédelgetni szavaimat? Hízelegtek Nekem a jelenlétemben, de a hátam mögött hazudtok és csaltok! Tetteitek túlságosan aljasak, és felháborítanak Engem! Tudom, hogy csak azért kéritek, hogy beszéljek és dolgozzak, hogy gyönyörködhessetek és tágítsam a látókörötöket, nem pedig azért, hogy megváltoztassam az életeteket. Annyi mindent mondtam nektek. Az életeteknek már rég meg kellett volna változnia, akkor miért estek még most is vissza a régi állapototokba? Lehetséges, hogy az Én szavaimat elrabolták tőletek, és nem kaptátok meg őket? Az igazat megvallva, nem kívánok többet mondani az olyan elkorcsosultaknak, mint ti – hiábavaló lenne! Nem kívánok ennyi haszontalan munkát végezni! Ti csak a látókörötöket akarjátok tágítani, vagy a szemeteket legeltetni, nem pedig életet nyerni! Mindannyian becsapjátok magatokat! Kérdezem tőletek, mennyit ültettetek át a gyakorlatba abból, amit személyesen mondtam nektek? Csak trükköztök, hogy becsapjatok másokat! Gyűlölöm azokat közületek, akik élvezik, hogy nézőként figyelnek, és mélységesen visszataszítónak találom a kíváncsiságotokat. Ha nem azért vagytok itt, hogy az igaz utat kövessétek, vagy ha nem szomjaztok az igazságra, akkor a megvetésem tárgyai vagytok! Tudom, hogy csak azért hallgattok Engem beszélni, hogy kielégítsétek a kíváncsiságotokat, vagy hogy eleget tegyetek egyik vagy másik mohó vágyatoknak. Eszetekbe sem jut, hogy az igazság létezését keressétek, vagy hogy felfedezzétek az életbe való belépés helyes útját; ezek az igények egyszerűen nem léteznek a köreitekben. Ti mindössze játékszerként kezelitek Istent, amit tanulmányoztok és csodáltok. Túl kevés bennetek a szenvedély az életre való törekvéshez, de rettentően vágytok a kíváncsiságra! Az ilyen embereknek megmagyarázni, hogy hogyan kell élni, egyenlő azzal, mintha a levegőbe beszélnék; akár meg sem kellene szólalnom! Hadd mondjam el nektek: ha csupán a szívetekben lévő űrt akarjátok betölteni, akkor jobb, ha nem jöttök Hozzám! Az élet elnyerését kellene fontosnak tartanotok! Ne csapjátok be magatokat! Jobb lenne, ha nem a kíváncsiságotokat vennétek az életre való törekvésetek alapjául, vagy ha nem ürügyként használnátok arra, hogy megkérjetek Engem, hogy beszéljek hozzátok. Ezek mind olyan trükkök, amelyekben ti nagyon ügyesek vagytok! Ismét megkérdezlek téged: mennyire léptél be ténylegesen abba, amire megkértelek téged? Megértetted mindazt, amit mondtam neked? Sikerült a gyakorlatba átültetned mindazt, amiről beszéltem neked?

Minden kor munkáját Maga Isten kezdeményezi, de tudnod kell, hogy bárhogyan is munkálkodik Isten, nem azért jön, hogy mozgalmat indítson, vagy különleges összejöveteleket tartson, vagy bármilyen szervezetet hozzon létre a nevetekben. Ő kizárólag azért jön, hogy elvégezze a munkát, amit el kell végeznie. Munkája nem tűri senki kényszerét. Úgy végzi a munkáját, ahogy csak akarja; nem számít, hogy az ember mit gondol vagy mit tud róla, Őt csak az foglalkoztatja, hogy elvégezze a munkáját. A világ teremtésétől napjainkig a munkának már három szakasza volt; Jahvétól Jézusig, a Törvény Korától a Kegyelem Koráig Isten soha nem hívott össze különleges összejövetelt az ember számára, és soha nem gyűjtötte egybe az egész emberiséget, hogy összehívjon egy különleges globális munkaértekezletet, és ezáltal kiterjessze munkájának területét. Ő csak annyit tesz, hogy elvégzi egy egész kor kezdeti munkáját a megfelelő időben és a megfelelő helyen, ezzel megnyitva a kort, és vezetve az emberi fajt abban, hogyan éljék az életüket. A különleges összejövetelek az ember gyülekezetei; az emberek összehívása az ünnepek megünneplésére az ember munkája. Isten nem tartja meg az ünnepeket, sőt, visszataszítónak tartja azokat; nem hív össze különleges összejöveteleket, sőt, visszataszítónak tartja azokat. Most már pontosan meg kellene értened, hogy mi az a munka, amelyet a testet öltött Isten végez!