Angéla törtnete

18 november 2023

Még 2020 augusztusában találkoztam Ye Xiang nővérrel a Facebookon. Elmondta nekem, hogy az Úr Jézus visszatért, Ő igazságokat fejez ki, és az utolsó napok ítélő munkáját végzi. Beszélt nekem a próféciákról is, amelyek szerint Ő végzi ezt az ítélő munkát: „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén(1Péter 4:17). „Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon(János 12:47-48). „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra(János 16:12-13). Miután ezt elolvastam, és hallottam Je Hsziang közösségét, megértettem: az Úr Jézus csak a megváltás munkáját végezte el. Bár a hívők bűnei feloldozást nyertek, a mi bűnös természetünk még mindig megoldatlan. Annak ellenére, hogy templomba járunk, imádkozunk és gyónunk, még mindig hazudunk és vétkezünk, képtelenek vagyunk kiszabadulni a bűn kötelékeiből. Szükségünk van Isten ítélő munkájára és megtisztítására, hogy kiszabadulhassunk ezekből a kötelékekből, és beléphessünk Isten királyságába. Je Hsziang közössége megvilágosító erejű volt. Olyan dolgokat mondott nekem, amiket még soha nem hallottam a templomban. Utána akartam járni a dolgoknak.

Először két testvér jött a falunkba, hogy hirdessék az evangéliumot. Vendégül láttam őket. Egy alkalommal húsz falubeli jött el a házamba, hogy hallgassák a prédikációjukat. Táplálékot találtak Mindenható Isten szavaiban, szerették, és többet akartak tudni. Aztán másnap a lelkészek és a vének meghallották, hogy mi történik, és eljöttek a házamba, hogy leállítsanak. Tian lelkész rögtön megkérdezte: „Ki jött a házadba prédikálni?” Szigorú arckifejezésük láttán nagyon nyugtalan lettem. Aggódtam, ha a lelkészek tudják, hogy a két testvér prédikálni jött, az bajba sodorja őket. Ezért azt mondtam: „Ők csak barátaim, akikkel az interneten találkoztam.” Csen lelkész azt mondta: „Hallottuk, hogy azért jöttek, hogy az evangéliumot terjesszék. Nem szabad újra vendégül látnod őket! Ha mégis rájövök, elmondom a férjednek, hogy férfiakat láttál vendégül.” Annyira dühös voltam, amikor ezt mondta. Csak addig láttam vendégül őket, amíg ők az evangéliumot hirdették a falusiaknak. Nem tettem semmi szégyenteljes dolgot. De ez a pásztor meg akart fenyegetni. Tian lelkész azt mondta: „Ne higgy az ő evangéliumuknak. Az Úr Jézus mondta: »Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus vagy amott – ne higgyétek el! Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is« (Máté 24:23-24). Látod, az utolsó napokban hamis Krisztusok tűnnek majd fel. Akik azt mondják, hogy az Úr eljött, hamisak. Ne dőlj be nekik. Azért mondom ezt, hogy megvédjelek. Meglehet, hogy megtévesztenek téged.” Akkoriban nem tudtam tisztán megítélni a szavait. Azt gondoltam, ők már olyan régóta hívők, és sokat tudnak, és amit mondtak, az összhangban volt a Bibliával. Mi van, ha, a lelkészeknek tényleg igazuk van? Mi van, ha félrevezettek? Így hát elhittem a lelkészek szavait. Megkerestek a Mindenható Isten Egyházának tagjai, de én elutasítottam és kifogásokat találtam ki. Még a Facebook oldalamat is megváltoztattam, és megpróbáltam minden szálat elvágni.

Ezután vagy két hétig nem mentem összejövetelre. Az időmet arra pazaroltam, hogy a barátaimmal csevegjek a neten, vagy csak videókat nézegettem otthon. Őszintén szólva unatkoztam. Visszagondoltam azokra a napokra, amikor a Mindenható Istenben hívőkkel gyűltem össze. Akkoriban a szívem tele volt boldogsággal. De most egyre nyugtalanabb lettem. Arra gondoltam, hogy „ha Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, lemaradhatok-e arról, hogy elnyerjem üdvösségét? De a lelkészek azt mondták, hogy hamis Krisztusok jönnek majd az utolsó napokban. Azok, akik az Úr visszatérését hirdetik, hamisak. Mi van, ha, egyszerűen megtévesztettek?” Zavart és ellentmondást éreztem. Ezért [akkor] így imádkoztam az Úrhoz: „Úr Jézus, nincs ítélőképességem. Nem tudom, kire hallgassak. Kérlek segíts, hogy ne veszítsem el üdvösségedet, és ismerjem meg akaratodat.” Azután rájöttem, hogy nem tudok csak úgy elmenekülni, és feladni a keresést. Meg kellett találnom Mindenható Isten Egyházának tagjait, hogy tisztázzam ezeket a kérdéseket. Meglepetésemre két összejövetel után a lelkészek megtudták. Behívtak minket egy megbeszélésre Tian lelkész házába. Elég izgatott voltam. Fogalmam sem volt, hogy mit fognak tenni a lelkészek. Aznap este elmentünk a lelkipásztor házába. Néhány más lelkipásztor és vén is ott volt. Aztán Tian azt mondta: „Hallottam, hogy mostanában online prédikációkat hallgatsz. Miért a Mindenható Isten Egyházába jársz a mi prédikációink helyett? Ha eljössz a templomba, meghallgatod a prédikációinkat, és megvallod az Úrnak, Isten nem fog emlékezni erre. Amikor az Úr visszatér, mindannyiunkat a mennybe visz.” Azt gondoltam, hogy „a hívőknek Isten szavaira kell hallgatniuk. A lelkészek és a vének mindig azt akarják, hogy rájuk hallgassunk. Vajon nem önmaguk elé visznek-e bennünket Isten helyett?” Egyszerűen nem értettem egyet azzal, amit mondott, de nem cáfoltam meg. Aztán Tian lelkész átnyújtott nekünk egy füzetet, és ezt kiabálta: „Más isteneket fogtok választani? Most döntsetek! Ha Mindenható Istent választjátok, tegyetek ide egy X-et. Ha nem, tegyetek egy pipát a nevetek mellé. Ha úgy döntötök, hogy továbbra is más Istenekben hisztek, akkor bajban lesztek. Nem fogunk többé segíteni, ha olyan dolgokról van szó, mint esküvő vagy temetés, vagy házépítés. Nem fogunk segíteni a családotoknak semmiben.” Nos, ahonnan én származom, ott nagyra értékeljük ezeket a dolgokat. A lelkészek támogatása nélkül a többi falubeli nem segítene nekünk. Akkoriban elég gyenge voltam. Azt gondoltam: „A családom házat akar építeni. A szokások szerint a lelkészeknek és a véneknek kell ezt felügyelniük. De ha ők nem hagyják jóvá, senki sem fog segíteni. Amennyiben továbbra is részt veszek ezeken az online összejöveteleken, ha történik valami otthon, akkor nehéz lesz. De úgy tűnt, hogy Mindenható Isten szava az Úr hangja. Lehet, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Tehát ha elhagyom Mindenható Istent, ahogy a pásztorok akarják, nem fogok-e ellenállni Istennek?” Erre gondolva megkerestem a nevemet, és odaírtam egy X-et. A többiek is X-et írtak. Csak egy nem tette ezt. A lelkész elsápadt. Azt mondta: „Mostantól, ha problémáitok lesznek, a falubeliek nem fognak segíteni nektek. És mi sem fogunk imádkozni értetek. Végeztünk. Le is út, fel is út.”

Dühösnek és zavarodottnak éreztem magam. Mi a helyzet a hamis Krisztusokkal, akikről a lelkészek beszéltek? Elmentem és megkérdeztem a két nővért, akikkel összegyűltünk. Egyikük olvasott nekem Mindenható Isten szavaiból. „A testté lett Istent Krisztusnak nevezzük, és ugyanígy a Krisztust, aki meg tudja adni az embereknek az igazságot, Istennek nevezzük. Nincs ebben semmi túlzott, hiszen Ő birtokolja Isten lényegét, birtokolja Isten természetét és bölcsességét az Ő munkájában – amelyek ember számára elérhetetlenek. Azok, akik Krisztusnak nevezik magukat, mégsem képesek Isten munkáját végezni, szélhámosok. Krisztus nem pusztán Isten megnyilvánulása a földön, hanem a konkrét test is, amelyet Isten felvesz, mialatt munkáját végzi és befejezi az emberek között. Ennek a testnek a helyét nem veheti át bármelyik ember, hanem olyan test ez, amely képes megfelelően hordozni Isten munkáját a földön, kifejezni Isten természetét, jól képviselni Istent, és életet biztosítani az embernek. Előbb-utóbb azok, akik Krisztus szerepét játsszák, mind elbuknak, mert bár Krisztusnak vallják magukat, semmi nincs bennük Krisztus lényegéből. Ezért azt mondom, hogy Krisztus hitelességét ember nem határozhatja meg, hanem maga Isten válaszolja meg és dönti el(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Aztán a következő közösséget osztotta meg velem: „Hogyan különböztethetjük meg az igazi Krisztust a hamistól? Krisztus Isten Lelke, aki testté lett és emberként földre jött. Ő az igazság megtestesítője és a Megváltó. Krisztus képes titkokat feltárni, igazságokat kifejezni. Meg tudja tisztítani és menteni az embert, és el tudja végezni Isten munkáját. A hamis Krisztusok azonban lényegében démonok. Bármennyire is Istennek mondják magukat, nem tudnak igazságokat kifejezni, vagy Isten emberiséget megmentő munkáját végezni. Csak doktrínákat tudnak hirdetni, vagy néhány apró csodát tenni az emberek megtévesztésére.” Azután ezt az analógiát hozta fel: Tegyük fel, hogy van tíz fehér köpenyes ember sztetoszkóppal, akik azt állítják, hogy orvosok. De valójában csak az egyikük az. Hogyan derítjük ki, hogy ki az igazi? Nem nézhetjük egyszerűen a viselkedésüket vagy az öltözetüket. A lényeg az, hogy melyikük tud betegséget kezelni. Aki ezt meg tudja tenni, az az orvos. Ha fel akarjuk ismerni Krisztust, nem nézhetjük a külsőségeket. A munkája, szavai és a természete alapján kell döntenünk. Ha képes igazságokat kifejezni, és elvégezni az emberiség megmentésének munkáját, akkor Ő Krisztus. Mindenható Isten szavai megmutatják nekünk, hogy az Ő szava igazság és hatalommal bír. Tekintélye van. Feltárja Isten hatezer éves irányítási tervének titkait, munkájának három szakaszát, megtestesülését és neveit, és a Biblia valódi történetét. Feltárja azt az igazságot, hogy a Sátán megrontotta az embert, és az ember Istennel szembeni ellenállásának forrását. Ez segít megismerni a mi romlott beállítottságunkat. Elmondja továbbá, hogy Isten milyen embereket szeret és milyeneket gyűlöl, milyen emberek léphetnek be Isten királyságába, és milyenek lesznek megbüntetve. Feltárja továbbá az Ő igazságos, sérthetetlen természetét. Mindenható Isten kifejezte az összes igazságot, amelyre a romlott emberiségnek szüksége van ahhoz, hogy megmeneküljön, és végzi az ítélő munkát. Mindezekből valóban biztosak lehetünk, hogy Mindenható Isten az utolsó napok Krisztusa és a megtestesült Isten. A hamis Krisztusok nem tudnak semmilyen igazságot kifejezni, és nem tudják elvégezni Isten emberiséget megmentő munkáját, még kevésbé helyrehozni az ember romlottságát. Bármennyire is mondják, hogy ők Istenek, hamisak. Gonosz szellemek, és el fognak bukni.

A közössége után a szívem felderült. Láttam, hogy nem hagyatkozhatok a lelkészek szavaira, ha meg akarom különböztetni az igaz Krisztust. A legfontosabb, hogy lássam, ki tud-e igazságokat kifejezni, és el tudja-e végezni az emberiség megmentésének munkáját. Mindenható Isten annyi igazságot fejezett ki, felfedte a Biblia titkait, és embereket ítélő és tisztító munkát végzett. Egyetlen ember sem lett volna képes ezekre. Meggyőződtem, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. Ezután gyakran összegyűltünk a testvérekkel a falumban.

2021 áprilisában a férjem régi betegsége visszatért, és sajnos a kezelés során meghalt. A rokonaim azt akarták, hogy a lelkészek segítsenek a szertartás megtartásában. A lelkészek és a vének azonban kigúnyoltak. Megragadták az alkalmat, hogy megpróbáljanak rávenni hitem feladására. A falu vezetője is ezt tette. Szidott, amiért nem hallgattam rájuk, és megtiltotta a falubelieknek, hogy segítsenek. Azt mondta: „Ha mindenki előtt vallomást teszel, és megígéred, hogy megtagadod Mindenható Istent, és újra jössz a templomunkba, segítünk eltemetni a férjedet.” Soha nem gondoltam volna, hogy a férjem temetésével próbálnak rávenni, hogy ne higgyek. Ez annyira utálatos és aljas volt. Semmi okom nem volt, hogy bűnvallást tegyek nekik. A kisfiamat ölemben tartva csak sírtam. Aztán, amikor nem válaszoltam, rávették a családomat, hogy kimondassák velem, hogy tévedtem. Nem volt senki, aki kiállt volna mellettem. Egész testem remegett, annyira egyedül éreztem magam. Arra gondoltam: „Ha nem mondom azt, hogy tévedtem, nem fognak segíteni eltemetni a férjemet, de ha megteszem, akkor megtagadom és elárulom Istent. Mit tegyek?” Fájdalmamban ekkor Istenhez kiáltottam. „Mindenható Isten, hiszem, hogy Te vagy Isten Maga, mindenek egyedülálló Teremtője, a seregek Mindenható Istene, és minden a Te kezedben van. Alávetem magam a Te intézkedéseidnek.” Utána felidéztem Isten néhány szavát, amit korábban olvastam. Mindenható Isten mondja: „Isten emberekben végzett munkájának minden lépésére igaz, hogy kívülről úgy tűnik, mintha emberek közti interakciókról lenne szó, mintha emberi intézkedésekből vagy emberek általi zvarásrból születne. A színfalak mögött azonban a munka minden lépése és minden történés egy-egy fogadás, amelyet a Sátán tesz Isten előtt, és amely szükségessé teszi, hogy az emberek szilárdan álljanak Isten mellett való bizonyságtételükben. Vegyük például Jób próbatételét: a színfalak mögött a Sátán fogadott Istennel, a Jóbbal történtek pedig emberek tettei és emberi zavarások voltak. Isten bennetek végzett munkájának minden egyes lépése mögött ott van a Sátán fogadása Istennel – az egész hátterében egy csata dúl. [...] Amikor Isten és a Sátán a szellemi birodalomban vívják csatájukat, hogyan kellene eleget tenned Istennek, és hogyan kellene szilárdan megállnod a Mellette való bizonyságtételedben? Tudnod kell, hogy mindaz, ami veled történik, egy nagy próbatétel és olyan alkalom, amikor Istennek szüksége van a te bizonyságtételedre(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az Isten iránti szeretet az igaz hit Istenben). Megértettem. Úgy tűnt, mintha a lelkészek és a falu vezetője akadályoznának. De valójában ez mind a Sátán akadályozása volt. Bár azt mondták, hogy ez az én javamra volt, a valóságban a falusi szokásokat használták ki, mint például temetések, esküvők, születés, házépítés és hasonlók, hogy rávegyék a falusiakat, hogy elhagyjanak engem, és kényszerítsenek, hogy eláruljam Istent. Azt akarták, hogy az ő vallásukban maradjak, hogy őket kövessem és nekik engedelmeskedjek. Isten elhagyta a Kegyelem Korának egyházait, hogy az utolsó napok ítélő munkáját végezze. Tudtam, hogy ha rájuk hallgatok, és újra csatlakozom az egyházukhoz, elveszítem az esélyemet, hogy Isten megmentsen. Továbbá a pokolra kerülnék, és velük együtt bűnhődnék. Ez volt a Sátán aljas célja. Nem számított, hogy mindannyian az utamba álltak, nem hallgathattam rájuk. Imádkoznom kellett és szilárdan állnom a bizonyságtételemben, hogy megszégyenítsem a Sátánt. De még mindig ott volt a férjem temetésének problémája. Ez egy gyakorlati probléma volt. Mivel a falu lakói, a családom is, mind hallgattak azokra a lelkészekre, nem akartak segíteni. Mit tehettem volna? Így aztán folyamatosan Istenhez kiáltottam: „Mindenható Isten, hogy segít valaki eltemetni a férjemet, vagy nem, teljesen rajtad múlik. Most már bízom Benned. Minden a Te kezedben van. Nem számít, mi történik, nem árullak el, engedelmeskedem Neked.” Ezután kicsit megnyugodtam, és a fájdalmam is enyhült. Éppen ekkor hallottam, hogy a nagybátyám odakint beszél valakivel: „Könyörgöm. Az unokahúgom nevében bocsánatot kérek.” A vezető azt mondta: „Neki magának kell bocsánatot kérnie.” Én [csak] gondoltam: „Bármit megtennének, hogy rávegyenek arra, hogy eláruljam Istent. De minél inkább próbálkoznak, annál szilárdabban kell állnom a bizonyságtételemben.” Úgy alakult, hogy anyám felhívott. Meglepetésemre azt mondta: „Figyelj, minden rendben van. A férjed katonatársai eljönnek, és segítenek mindenben. Már úton vannak, hogy segítsenek.” Akkor annyira meghatódtam. Isten embereket küldött, hogy segítsenek egy olyan válságban, amikor a legtehetetlenebb voltam. Ekkor eszembe jutottak Isten e szavai: „Tudod, hogy a téged körülvevő környezetben minden az Én engedélyem által van ott, mindent Én terveztem. Láss tisztán, és elégítsd meg a szívemet abban a környezetben, amelyet Én adtam neked. Ne félj, a seregek Mindenható Istene biztosan veled lesz; mögöttetek áll, és Ő a ti pajzsotok(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 26. fejezet). Láttam, hogy minden Isten kezében van. Amíg Istenre hagyatkozunk, Ő utat nyit nekünk. Bár még mindig üldöztek, láttam Isten vezetését. A szívem megingathatatlanná vált. Nem voltam negatív vagy gyenge.

Miután a temetés elintéződött, a férjem édesanyja gyakran szidott engem. Azt mondta, a többi falubeli kerül minket, mert azt hitték, hogy elárultam az Úr Jézust. A rokonok azt is mondták, hogy rossz Istenben hiszek. Anyám családja pedig nem mert a közelembe jönni. Csak anyám látogatott meg. Ám gyakran mondta: „Miért nem hallgatsz a lelkészekre vagy a falu vezetőjére? Ugyan már! Már nincs férjed. Rajtuk vagy az apósodékon kívül ki tud segíteni neked? A gyermeked még kicsi. Csak tegyél vallomást. Ne higgy Mindenható Istenben.” Mindennap, bárhová mentem, a falusiak a hátam mögött beszéltek rólam. Csak pletykáltak Mindenható Istenbe vetett hitemről. Azt hittem, korábban mind jól kijöttünk egymással. De most kiközösítettek Mindenható Istenbe vetett hitem miatt. Ez fájt és nagyon rossz érzés volt. Mianmarban akkoriban megszűnt az internet. Így nem tudtam online prédikációkat hallgatni. A többiek pedig nem mertek eljönni hozzám, hogy közösséget vállaljanak velem. Úgy éreztem, mintha sötétségbe zuhantam volna, nem láttam világosságot. Csak imádkozni tudtam Istenhez, kérve, hogy vezessen ki a sötét napokból. Egy nap kaptam egy sms-t, Isten néhány szavát. „Ne bátortalanodj el, ne légy gyenge, és érthetővé teszem a dolgokat számodra. A királysághoz vezető út nem olyan sima; semmi sem olyan egyszerű! Ugye azt szeretnéd, hogy az áldások könnyen jöjjenek hozzád? Ma mindenkinek keserű próbákkal kell szembenéznie. Az ilyen próbatételek nélkül az Engem szerető szívetek nem fog megerősödni, és nem lesz bennetek igaz szeretet Irántam. Még ha ezek a próbák csupán jelentéktelen körülményekből is állnak, mindenkinek át kell mennie rajtuk; csak annyi a különbség, hogy a megpróbáltatások nehézsége egyénenként változó lesz. A próbák Tőlem származó áldások, és közületek hányan jöttök Elém gyakran, hogy térden állva könyörögjetek az áldásaimért? Ostoba gyermekek! Mindig úgy gondoljátok, hogy néhány kedvező szó az Én áldásomnak számít, de nem ismeritek fel, hogy a keserűség az áldásaim egyike(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 41. fejezet). Amikor ezeket a szavakat elolvastam, nagyon meghatódtam. Olyan volt, mintha gyógyszert vettem volna be hosszas betegség után. Akkor megteltem erővel és hittel. Isten szaván elmélkedve megértésre jutottam. Az Istent követő élet nem könnyű. Mindenkinek át kell mennie megpróbáltatásokon. Bár a testem szenvedett, ez arra ösztönözhetett, hogy jobban bízzak Istenben és imádkozzak. Minél többet szenvedtem, annál jobban motivált az igazság keresése. Akaratlanul is szereztem némi ismeretet Isten szuverenitásáról. Az Istennel való kapcsolatom javult, és eltökéltem, hogy követem Őt. Tudod, mindig is volt hitem, de csak a kegyelmet és a boldogságot tudtam élvezni, amit Ő adott. Soha nem éltem át fájdalmat vagy próbatételeket. Azelőtt nem sokat tudtam az Úrról, vagy mások megítéléséről. De most ezekkel a nehézségekkel – mint Mindenható Istenben hívő –, ugyan szenvedtem egy kicsit, de tisztánlátást tanultam. Láttam a lelkészek és vének megtévesztő, Istennek ellenálló oldalát. Korábban azt láttam, hogy a lelkészek magyarázták a Bibliát és imádkoznak értünk, ezért azt hittem, hogy szeretetteljesek, hogy értik a Bibliát és Istent. Amikor azonban meghallották, hogy az Úr Jézus visszatért, nem kerestek és nem vizsgálódtak. Ami még rosszabb, akadályozták a hívőket abban, hogy Isten munkáját vizsgálják. Felhasználták a falusi szokásokat, és a falubelieket, hogy támadjanak engem, hogy elhagyjam Mindenható Istent. Rájöttem, hogy képmutató farizeusok voltak. Teljesen elvetettem őket. Visszagondolva arra az időre, a depresszióra és a fájdalomra, Isten szavának vezetése nélkül, talán az őrületbe kergettek volna azok a démonok. Isten szavával átvészeltem azokat a nehézségeket. Annyira hálás vagyok Mindenható Istennek. Egy idő után újra volt internet Mianmarban. Kapcsolatba léptem néhány másik taggal, és összegyűltünk. De aztán a falu pásztorai és vezetői részéről az üldöztetés egyre súlyosabbá vált.

Azután 2022 januárjában a faluból mindenkit összehívtak egy gyűlésre. Körülbelül háromszáz embert. Tizennégyen voltunk hittestvérek, és le kellett guggolnunk a napon. A vezető azt mondta: „Ebben a faluban nem lehet két különböző hit. Azért hívtam össze ezt a gyűlést, hogy ti, Mindenható Isten követői dönthessetek. A falu nevében kérdezem: Továbbra is hisztek Mindenható Istenben? Vagy visszatérnek a templomba?” Aztán egyenként behívták a rokonainkat, hogy megpróbáljanak meggyőzni minket. Aj Vang testvér apja volt a falu elöljárója. Sürgette a fiát, hogy térdeljen le. Ai Wang nem térdelt le, és azt mondta: „Ez nem egy rossz hit.” Az apja dühös lett és azt mondta: „Abban kell hinned, amiben a szüleid hisznek. Elhagysz minket azzal, hogy Mindenható Istent választod, ahelyett, hogy ránk hallgatnál.” Aj Vang azt mondta: „Én hiszek Istenben. De miért lenne ez elhagyás? Szeretem a szüleimet, de Istent még jobban szeretem.” Ez még jobban feldühítette az apját. Így aztán azt kiabálta: „Te a fiam vagy! Minden, ami vagy, az én kezemben van! Nem hagyom, hogy így beszélj velem!” Minél többet néztem, annál inkább láttam, hogy mennyire arrogánsak. Hittek az Úrban, de egyáltalán nem tisztelték és nem magasztalták Őt. És akkor egy kormánytisztviselő azt mondta: „Kína tiltja a Mindenható Istenben való hitet, és letartóztatja a hívőket. Itt saját magunk fogunk nyomozni. Ki vezetett titeket erre a hitre? Ki a vezetőtök?” Azt mondtuk, nincs vezetőnk. Egy másik hivatalnok erősködött, de továbbra is azt mondtuk, hogy nincs vezetőnk. Ekkor egy kerületi kormánytisztviselő megkérdezte tőlünk: „Mit értetek Mindenható Isten alatt?” Erre én azt mondtam: „Hát nem tudja? Mindenható Isten teremtette önt. A teremtés Ura.” Ezt hallva feldühödött. Azt mondta, hogy válasszunk: „Ha a Mindenható Istenben való hitet választjátok, mondjátok hogy »folytatás«. Ha úgy döntötök, hogy abbahagyjátok, mondhatjátok, hogy »távozás«.” Ha a „folytatás” szót választanánk, akkor feljelentenének, és a felsőbb vezetők foglalkoznának velünk. És ez még nem minden. A vezető azt mondta, hogy aki a „folytatást” választja, annak el kell hagynia a falut. Akik a „távozás” mellett döntöttek, ott maradhattak, és visszamehettek a templomba. Aztán megkértek, hogy mondjuk el a döntésünket. Három nővér előttem mind azt mondta, hogy „távozás”. Azt hiszem, féltek az üldöztetéstől. Aztán én következtem. Anyukám, aki a kezében tartotta a gyermekemet, rám kiáltott, hogy ne higgyek. Már az is fájdalmas volt, hogy ott láttam őket. Arra gondoltam, mi lenne, ha letartóztatnának? Az anyámnak kellene gondoskodnia a gyerekemről. Úgyhogy imádkoztam, és hitet kértem Istentől. Az Úr Jézus mondta: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám(Máté 10:37-38). „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa(Máté 5:10). Mindenható Isten mondja: „Mire gondol Isten, amikor azt mondja: »Isten az ember életének forrása«? Arra, hogy mindenki felismerje: életünk és lelkünk egyaránt Istentől származik, Ő teremtette – nem a szüleinktől, és bizonyosan nem a természettől kaptuk, hanem Istentől. Csak a hús-vér testünk született a szüleinktől, ahogyan a gyermekeink is tőlünk születnek, de a sorsuk teljes mértékben Isten kezében van. Hogy hinni tudunk Istenben, az egy olyan lehetőség, amelyet Ő adott nekünk; Ő rendelte el, és ez az Ő kegyelme. Ezért szükségtelen, hogy bárki mással szemben teljesítsd a kötelességedet vagy felelősségedet; teremtett lényként csak Istennel szemben kell teljesítened a kötelességedet. Az embereknek mindenekelőtt ezt kell megtenniük, ez a legfontosabb, amit az ember életének elsődleges feladataként meg kell tennie(Az Ige, 3. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak saját téves nézeteink felismerésével tudunk igazán átalakulni). Ebből megtanultam, hogy mindannyiunk sorsa Isten kezében van. Ahol születünk és felnövünk, a családunk, a nehézségek, amelyekkel az életben szembesülünk, mindezeket Isten határozta meg. Bár én adtam életet a gyermekemnek, minden, amit tehettem érte, az anyai kötelességem. Megszülhettem és nevelhetem őt, de amit anyjaként nem tudok megváltoztatni, az a sorsa, hogy mi történik vele. Néhány gyerek már kiskorában árvaságra jut. Ezek a gyerekek mégis felnőtté válnak. Mint ahogy az én szüleim is elváltak, amikor még kicsi voltam. Nem volt apám, mint más gyerekeknek, de mégis szépen felnőttem. A gyermekem sorsát Isten határozza meg. Anyám még fiatal volt. Ha én nem voltam ott, ő tudott vigyázni a fiamra. Mindkettőjüket Istenre kellett bíznom, és alá kellett vetnem magam az Ő intézkedésének. Egyre jobban éreztem, hogy az Istenben való hitet és az Ő követését kell választanom, hogy szilárdan álljak a bizonyságtételemben, és megszégyenítsem a Sátánt. Így aztán felálltam, és azt mondtam: „Folytatás!” A vezető azt mondta: „Hibát követsz el.” De én azt válaszoltam: „Én mindig Istent és az Ő szavát fogom követni. Ez nem hiba.” A tisztviselő dühösen szidott. Hitehagyottnak és árulónak nevezett. Mélyen legbelül tudtam, Mindenható Isten sok igazságot kifejezett, és elvégezte az utolsó napok ítélő munkáját. Ő a visszatért Úr Jézus. Elfogadtam Isten üdvösségét, hallottam Isten hangját. A Bárány nyomdokaiba léptem. Hogyan lehet ez az Úr elárulása? Meg akartam cáfolni őket. De akkora lármát csaptak, hogy esélyem sem volt rá. Li vén hálátlan nyomorultnak nevezett. Felkapott egy deszkát, hogy megverjen. Annyira féltem. Csendben imádkoztam Istenhez. De ekkor anyósom odalépett, hogy megállítsa. Ez Isten védelme volt. Így aztán még öt másik tag mondta, hogy „folytatás”. Látva, hogy nem akarunk megalkudni, folyamatosan kérdezgették, hogy ki a vezetőnk. Egyikünk sem akart velük beszélni. Addigra már nagyon sokáig guggoltunk a napon. Több mint hét órán át, fél tíz és öt között, csak guggoltunk ott a napon, étel és víz nélkül. Az egyik testvérnek alacsony volt a vérnyomása, és elájult. A családja jött segíteni, de a vezető megállította őket. Azt mondta: „ha a ti Istenetek az igazi Isten, akkor miért ájult el?” Ezután a vezető azt mondta, hogy vegyük a családunkat, az állatainkat és a vagyonunkat, mindent, és még aznap este hagyjuk el a falut. Azt mondta, hogy miután elmentünk, fel fogják gyújtani a házainkat. A kormánytisztviselő azt mondta: „Ne vesztegessük rájuk az időt. Inkább meghalnak, minthogy elárulják, ki a vezetőjük. Előbb küldjük őket haza. Holnap jelentem őket a kormánynak. A felsőbb vezetők majd foglalkoznak ezzel. Ez megijeszti őket.” De valójában nem is féltem annyira. Tudtam, hogy minden Isten kezében van. Még akkor is, ha a hivatalnokok letartóztatnak, azt is Isten rendelte el. Minden Isten kezében van.

Aztán a harmadik napon, a kormány összehívott egy falugyűlést, négyszáz emberrel. Féltem, hogy rávesznek minket, hogy káromoljuk Istent, hogy megtagadjuk a hitünket. Ezért imádkoztam Istenhez, védelmet kértem, hogy szilárdan állhassunk. Amikor odaértünk, a körzet vezetője azt mondta nekünk: „Ti még mind fiatalok vagytok, és nem értitek. Még nem vonlak felelősségre. Engedelmeskednetek kell a szüleiteknek, és keményen kell dolgoznotok. Ne olvassátok Mindenható Isten szavait, és ne terjesszétek az Ő evangéliumát, különben a falu vezetője letartóztat benneteket, és mindannyiótokat felad.” Egy tisztviselő a közigazgatási tanácsból így szólt mindenkihez: „Úgy fogunk bánni Mindenható Isten követőivel, ahogy a KKP teszi. A KKP levadássza és letartóztatja ezeket a hívőket, és büntetlenül agyonverheti őket. Ugyanezt fogjuk tenni mi is itt. Minden hívőt biztosan letartóztatunk. Nem számít, hogy mit tettek, vagy hogy ártatlanok-e vagy sem. Szabadon agyonverjük őket. Senki sem mondhatja, hogy ezek a hívők nem tettek semmi rosszat. Ez a kormány parancsa. Nem állhattok ellen. Ha valaki Mindenható Istenben hisz, jelentsétek fel.” Aztán ránk, testvérekre mutatott, és azt mondta mindenkinek: „Nézzétek meg jól az arcukat. Emlékezzetek arra, hogy kik ők. Hisznek Mindenható Istenben. Ha látjátok, hogy összegyűlnek vagy prédikálnak, jelentsétek őket.” Azután egy kerületi jegyző mindenki előtt istenkáromló szövegeket olvasott fel. A kormány szavai szörnyűek voltak, és mindenkit megtévesztettek. Néhányan gyűlölettel néztek ránk. Azok a dolgok, amiket mondtak, nagyon feldühítettek. Tudtam, hogy a kormány üldöz minket, hívőket, hogy rávegyenek hitünk megtagadására. Félelmet akartak kelteni az emberekben, hogy ne foglalkozzanak Mindenható Isten munkájával, és elveszítsék Isten üdvösségét. Ettől nagyon megutáltam azokat az ördögöket. Később a kormány hazaengedett minket. Otthon Mindenható Isten szavát olvastam. „Akármilyen »erős« is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemen és az égbolton belül nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még engedelmeskednie is kell Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiségnek dolgozzon, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.). Ezt olvasva hitet kaptam. A lelkészek nyomást gyakorolhattnak ránk. A kormány üldözhet minket. Felhasználhatták a családunkat, hogy megpróbáljanak rávenni, hogy megtagadjuk Mindenható Istent. De nem számít, hogy mit mondtak vagy tettek, semmit sem tehettek Isten engedélye nélkül. Mint amikor Li vén megpróbált megverni, de anyósom megállította. Megvédett, pedig nem is kedvelt engem. Mindez Isten intézkedésének volt köszönhető. Igazán éreztem Isten szuverenitását minden dologban. Éreztem, hogy Ő tényleg vigyáz rám. Isten a mi érettségünk alapján rendezi a helyzeteket. Annyit adott nekem, amennyit kezelni tudtam. Ezen az élményen keresztül nőtt a hitem Istenben, és éreztem, hogy minden, amit Isten tesz, jó. Igazán hálát adok Istennek. És mindezeken keresztül, most már tisztán látom a lelkészek és a vének Istenellenes természetét. Isten szavai azt mondják: „Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is megfelelni Isten akaratának. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki Istent. Szándékosan szembeszállnak Istennel, még akkor is, ha az Ő zászlaját viszik. Istenbe vetett hitüket hangoztatják, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember ördög, akik felfalják az ember lelkét, fő démonok, akik szándékosan megzavarják azokat, akik a helyes útra akarnak lépni, és botránykövek, akik akadályozzák az Istent keresőket. Lehet, hogy »ép alkatúaknak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy szembeszálljanak Istennel? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, szemben állnak Istennel). Azok a lelkészek nem értették a Bibliát. Csak a Biblia szavait és doktrínáját tanították. Egyáltalán nem fogadták az Urat, még kevésbé keresték az igazságot. Szembesülve Isten utolsó napokbeli munkájával, meg sem próbáltak keresni vagy kutatni. Félreértették Isten szavát és megpróbálták félrevezetni a híveket, elítélték azokat, akik az Úr visszatérését hirdették, megpróbálták megakadályozni, hogy a hívők valaha is fogadják az Urat. Azt állították, hogy megvédik a híveket. Valójában attól féltek, hogy Mindenható Istent fogjuk követni helyettük. Ez veszélyeztetné a státuszukat és a jövedelmüket. Ezért akarták, hogy elhagyjuk Őt. Odáig mentek, hogy felhasználták a temetést, az esküvőt, a születést és házépítési szokásokat, hogy megfenyegessenek és kényszerítsenek, hogy rávegyenek a hitem feladására. A férjem temetését használták fel, hogy rávegyenek Mindenható Isten elhagyására. Én nem tettem, ezért a kormányt használták fel, egy falugyűlést, hogy üldözzenek. Felhasználták a családomat, remélve, hogy elárulom Istent. Aztán el akartak minket üldözni, fel akarták gyújtani a házainkat, és mindannyiunkat fel akartak adni a felsőbb vezetőknek. Semmitől sem riadtak vissza, hogy üldözzenek minket, hívőket. Azt akarták, hogy eláruljuk Mindenható Istent, hogy ne legyen esélyünk belépni Isten királyságába. Azok a lelkészek valóban gonoszak és kegyetlenek voltak. Eszembe jutott néhány szó, amit az Úr Jézus mondott egyszer: Az Úr Jézus mondta: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni. [...] Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál(Máté 23:13, 15). Ezek a lelkészek a védelmünk álcája alatt megakadályoztak minket abban, hogy elfogadjuk Isten új munkáját. Félrevezették az embereket, hogy ellenálljanak Istennek. Végül a pokolba fogják vezetni őket. Ők ördögök, és megakadályozzák, hogy az emberek belépjenek Isten országába. Ők antikrisztusok, akik valóban ártanak az embereknek. Világosan láttam a lényegüket, amely gyűlöli az igazságot és Istent, és a hitem szilárdabbá vált. Nem számított, mennyire próbáltak akadályozni, nem hagytam el Mindenható Istent. Imádkoztam, hogy jól végezzem a kötelességemet, és még több embert vigyek Elébe, akik vágynak az Ő eljövetelére, hogy elfogadják az üdvösséget. Megpróbálták megakadályozni, hogy higgyünk Mindenható Istenben, és hogy online összegyűljünk. Ezért a vezető háromnaponta hivatalnokokat küldött, hogy ellenőrizzék a telefonunkat. Ha volt Facebookunk, akkor törölték a telefonunkról. Próbáltuk elkerülni, hogy ők és a kormány figyeljenek minket, ezért mindannyian felvittük a mezőgazdasági szerszámainkat a hegyekbe, úgy tettünk, mintha dolgoznánk, de összejövetelt tartottunk. Visszatérve a faluba, nem mertünk szabadon beszélni a hitünkről. Még ha megpróbáltak is visszatartani bennünket, Istenre támaszkodtunk, és máshol terjesztettük az evangéliumot. Idővel egyre többen fogadták el azt. De egyszer a falu vezetője rájött, hogy az evangéliumot terjesztem. Megpróbált rávenni, hogy áruljam el a többieket, és megkérdezte, ki hallgatott engem. De most sem szóltam semmit. Megfenyegetett, azt mondta, tagadjam meg a hitemet, és menjek vissza a templomba, mert ha nem, letartóztat. Így hát, hogy normálisan hirdethessem az evangéliumot, és ne tartóztassanak le, elmenekültem Mianmarból, és külföldre költöztem. Most pedig más testvérekkel élek együtt. Bizonyságot teszünk Isten munkájáról, közösségben vagyunk, és terjesztjük az evangéliumot. Nagyon élvezem ezt. Sokat szenvedtem, és annyi üldöztetésen mentem keresztül. De ítélőképességre tettem szert a lelkészeket és a véneket illetően. Most már tisztábban látom a kormány gonoszságát. Már nem kényszerítenek többé. Isten szuverenitásáról is több ismeretet szereztem. Nőtt a Belé vetett hitem. Mindez nem történhetett volna meg egy biztonságos környezetben.

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Kapcsolódó tartalom

Végre félreértésektől szabadon

Néhány évvel ezelőtt videókat készítettem a gyülekezetben. Volt idő, amikor nem végeztem jól a kötelességemet, és két videómat ideiglenesen...

A nehéz körülmények próbája

Kiskorom óta mindig hatással volt rám a társadalom. Szerettem mindenben másokat követni. A környezetemben levők keresztények voltak, így én...

Leave a Reply

Lépjen kapcsolatba velünk Messengeren