Tizenötödik tétel: A személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket, annak biztosítása érdekében, hogy a különböző fontos munkaelemek rendben haladhassanak

Hol hagytuk abba legutóbb a vezetők és dolgozók felelősségének témájáról szóló beszélgetésünket? (Legutóbb főként az utolsó három megnyilvánulásról beszélgettünk a vezetők és dolgozók tizennegyedik, a különféle típusú embereknek az emberi mivoltuk alapján történő felismerésével kapcsolatos felelősségén belül. Ez a három megnyilvánulás a gyávaság és gyanakvás, a bajkeresésre való hajlam és a bonyolult háttér.) A legutóbb befejeztük a beszélgetést az utolsó három témáról a vezetők és dolgozók tizennegyedik felelősségén belül, úgyhogy ma a tizenötödik felelősségről fogunk beszélgetni. Mi a tizenötödik felelősség? („Tizenötödik tétel: A személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket, annak biztosítása érdekében, hogy a különböző fontos munkaelemek rendben haladhassanak.”) „A személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket.” Ebbe a felelősségbe a vezetők és dolgozók felelősségének egy másik aspektusa is beletartozik; ez is egy olyan konkrét munkaelem, amelyet muszáj jól végezniük a vezetőknek és dolgozóknak. Mire vonatkozik ez a munkaelem? (Isten választott népének biztonságban tartására vonatkozik.) A személyes biztonság kérdéseit foglalja magában. Ugye gyakran találkozni ezzel a témával a gyülekezeti munkában? Ismeretlen számotokra ez a téma? (Nem.) Ez a téma nem ismeretlen a kínai testvérek számára, mivel a kínai társadalomban üldözik és letartóztatják a hívőket, és biztonsági garanciákra van szükségük a kötelességük végzését és az élet minden aspektusát illetően. Éppen ezért ez a munka a vezetők és dolgozók felelőségkörébe tartozik; nem holmi opcionális dolog. Függetlenül attól, hogy van-e vallásszabadság egy országban, a különféle fontos kötelességeket végző személyzet elhelyezéséről való megfelelő gondoskodás olyan konkrét munkaelem, amelyet muszáj felvállalniuk a vezetőknek és dolgozóknak. Lehetnek ugyan különbségek ennek a munkának a fókuszában vagy konkrét követelményeiben, de alapvetően arról szól az egész, hogy biztonságban tudják-e végezni a testvérek a kötelességeiket, és hogy biztosíthatóak-e a kötelességeik eredményei. Ne hanyagold hát el ezt a munkát, illetve ne gondold, hogy irreleváns a számodra, csak mert demokratikus országban élsz. Függetlenül attól, hogy milyen kormányzati rendszer van abban az országban, ahol élsz, vagy hogy üldözik-e ott a hívőket, ez a munka a vezetők és dolgozók felelősségkörébe tartozik; olyan munka ez, amelyet el kell végezniük a vezetőknek és a dolgozóknak – senki sem kivétel ez alól, és ez nem tekinthető „extra” munkának. Beszélgessünk ma akkor mindazokról a különféle kérdésekről, amelyek ebbe a témába tartoznak.

Kik a személyzet fontos tagjai

Nézzük meg először is, hogy mit értünk „a személyzet mindenféle fontos tagja” alatt, akiket a tizenötödik felelősség említ. Ugye olyan téma ez, amelyről beszélgetnünk kell? (Igen.) Mire utal tehát „a személyzet mindenféle fontos tagja” kifejezés? Állapítsuk meg először, hogy milyen kört céloz meg ez a munka. Ki tud ehhez hozzászólni? (A személyzet mindenféle fontos tagja közé azok a testvérek tartoznak, akik a videókészítő csapatok, a filmgyártó csapatok, a lektoráló csapatok és az énekes csapatok tagjai, és akik egyéb fontos kötelességeket végeznek. Azonkívül a különféle fontos munkaelemekben kulcsszerepet játszó testvérek, valamint az egyes csapatok felügyelői is közéjük tartoznak.) Ki szeretne még hozzátenni valamit ehhez? (A vezetők és a dolgozók is beletartoznak.) A vezetőket és a dolgozókat valóban jól meg kell óvni. És még kiket? (Vannak a személyzetnek olyan fontos tagjai is, akik általános ügyeket kezelnek, ilyen például a pénzügyi személyzet.) (És azoknak a testvéreknek is oltalomra van szükségük, akiket köröznek, vagy akiket rendőrségi nyilvántartásba vettek amiatt, hogy hisznek Istenben és a kötelességüket végzik.) Ez egy másik kategória, és egy különleges csoport. Foglaljuk össze, hogy hány kategória van! Az első kategóriába a vezetők és a dolgozók tartoznak. A második kategóriába a személyzet azon tagjai, akik nélkülözhetetlenek Isten házában a különféle munkaelemeknél, különösen a különféle munkaelemek csapatvezetői és felügyelői, valamint a személyzet jó képességű, lelki megértéssel bíró, valamint az alapelvek felfogására és fontos munkák önálló felvállalására képes tagjai. Sokféle típusa van a személyzetnek, akik különféle munkaelemeket kezelnek, például azok, akik a szövegalapú munkában, az énekes munkájában, a filmgyártó munkában, és így tovább, vesznek részt, valamint – egyebek mellett – azok is, akik az evangéliumot prédikálják, bizonyságot tesznek vagy evangelizációs igazgatókként szolgálnak. Ide tartoznak továbbá a pénzügyi munkát, a vagyontárgyak őrzését és a külső ügyeket kezelő személyzet tagjai is. Ezek a személyek támogató szerepet játszanak a gyülekezeti munkában és nélkülözhetetlenek; mindannyian beletartoznak a különféle munkaelemeket kezelő személyzet fogalmába. Ez a második fő kategória. A harmadik fő kategóriába azok tartoznak, akik a gyülekezet veszélyes munkájában vesznek részt. Különösen az autoriter berendezkedésű, vallásszabadság nélküli országokban van néhány rendkívül veszélyes eleme a munkának, mint például a könyvnyomtatás, a könyvszállítás, a gyülekezeti vagyon őrzése, valamint a fontos kötelességeket végző személyzet vendégül látása és az elhelyezésük megszervezése. Ki tartozik még ide? (Vannak a személyzetnek általános ügyeket intéző tagjai is, akik odakint információkat közvetítenek; az általuk végzett kötelességek is viszonylag veszélyesek.) Ezek a személyek is veszélyes munkában résztvevőknek tekintendők. Ezek az emberek azonban egyértelműen nem alkalmi jelleggel végzik ezt a munkát, hanem ezeknek a fontos és veszélyes feladatoknak a végrehajtására szakosodtak, amilyen például az információközvetítés, a munkarendek kiosztása, Isten háza minden videójának, filmjének és prédikációfelvételének a terjesztése, és így tovább. A vallásszabadság nélküli, autoriter országokban tisztában kell lenniük azzal a vezetőknek és a dolgozóknak, hogy Isten választott népének mely tagjai végeznek fontos kötelességeket és vállalnak veszélyes munkát. Röviden: ezek a személyek is a személyzet fontos tagjainak egyik kategóriáját képezik, és a vezetők és dolgozók különös figyelmet kell, hogy szenteljenek az ő biztonságuknak; erről nem lehet megfeledkezni. Ez a harmadik kategória. A negyedik kategória egy másik nélkülözhetetlen csoport a gyülekezeti munkában. Ezek a személyek különleges készségekkel és adottságokkal rendelkeznek, például jól értenek az evangélium hirdetéséhez, a prédikáláshoz, a gyülekezet öntözéséhez vagy ahhoz, hogy bizonyos munkaelemek megszervezésért felelősséget vállaljanak. Ezek a személyek lehetnek vezetők és dolgozók, különféle munkaelemek felügyelői vagy veszélyes munkában résztvevő emberek. Ilyen emberek nélkül űr támadna az általuk kezelt fontos munkában, és senki más nem tudná betölteni a szerepüket. Éppen ezért ezeket a személyeket meg kell óvni, és garantálni kell a biztonságukat. Ez az emberek egyik kategóriája. Egy másik kategóriába tartoznak azok, akiket köröznek, vagy akik a rendőrség nyilvántartásában szerepelnek az istenhitük miatt olyan országokban, ahol üldözik a vallásokat. Függetlenül a meghatalmazásuk vagy a gyülekezeten belül átaluk vállalt konkrét munka körétől, amennyiben körözik őket az Istenben való hitük és a kötelességük végzése miatt, akkor a vezetőknek és a dolgozóknak meg kell találniuk a módját, hogy miként óvják meg őket, és gondoskodniuk kell arról, hogy viszonylag biztonságos helyen legyenek elhelyezve, ahol végezhetik a kötelességüket. A vallásos hitet üldöző valamennyi ország közül Kínában a legsúlyosabb az üldözés. A különböző tartományokban és régiókban Kína-szerte sokan vannak, akiket letartóztattak vagy köröznek, és nem tudnak hazatérni. Az egész világon és minden kontinensen van néhány hasonló ország, amely – Kínához hasonlóan – üldözi a vallásos hitet, és ezekben az országokban is vannak olyanok, akik üldöztetéssel néznek szembe és nem tudnak hazatérni amiatt, hogy elfogadták Mindenható Istent. A vezetőknek és a dolgozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy akik üldözöttek és nem tudnak hazatérni, mielőbb teljes munkaidős gyülekezetben legyenek elhelyezve. A vezetőknek és a dolgozóknak a helyi állapotokhoz képest viszonylag biztonságos környezetben kell elhelyezniük őket, hogy végezhessék a kötelességeiket. Ez a munka egyik legfontosabb eleme, amelyet jól kell végezni. Ezek a korábban letartóztatott, illetve körözés alatt álló személyek alkotják az oltalomra szoruló személyzet ötödik kategóriáját. Van egy másik, különleges kategória is a személyzeten belül, akik különböző, fontos munkaelemeket kezelnek. Lehet, hogy jelenleg nem vezetők vagy dolgozók ezek a személyek, és veszélyes munkában sem vesznek részt, de korábban sok fontos kötelességet végeztek, és széleskörű volt a munkájuk. Sok vendéglátó családot ismernek, és olyanokról is tudnak, akik a személyzet fontos kötelességeket végző tagjai. Éppen ezért, ha letartóztatnák ezeket a személyeket, az is nagy csapást jelentene a gyülekezeti munkára. Ezek a személyek „bennfenteseknek” nevezhetők, és ők is a személyzet mindenféle fontos tagja közé sorolandók. A vezetőknek és a dolgozóknak azért kell garantálniuk a biztonságukat, hogy Isten egész választott népének a biztonságát megóvják és hogy biztosítsák a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Egyesek ebben a kategóriában különösen gondatlanok; nem tudják, hogyan kell óvatosnak lenni, és nincs sok bölcsességük. Hajlamosak mindig lelkesedésből cselekedni, és meggondolatlanul tesznek dolgokat odakint. Mivel sohasem tartóztatták le, és nem kínozták meg őket, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen veszéllyel jár és milyen következményeket vonhat maga után, ha rosszul alakulna valami, azt pedig még kevésbé értik, hogy mennyire lennének súlyosak azok a következmények. Azt hiszik, hogy ők egyszerűen csak hisznek Istenben és semmi rosszat nem tesznek, ezért semmitől sem félnek. Ennek eredményeképpen, miután egy darabig helyben dolgoztak, meglehetősen ismertté válhatnak és kormányzati megfigyelés alá kerülhetnek. Nem jelent ez veszélyt? Ha egyszer letartóztatják őket, és nem tudnak ellenállni a kínzással történő vallatásnak, Júdásokká lehetnek, és eladhatják a testvéreket. Ez óriási veszteséget hozna a gyülekezetre és más testvérek is belekeverednének, a letartóztatás és a bebörtönzés kockázatával néznének szembe, ami súlyos kihatással lenne a gyülekezeti munka különféle elemeire. Éppen ezért az ilyen személyek oltalmát is előtérbe kell helyeznie a gyülekezetnek. Ha helyben nem lehet biztonságos rejtekhelyet találni a számukra, akkor át kell helyezni őket máshová, egy viszonylag biztonságos helyre, hogy ott végezzék a kötelességüket. Ez megint egy másik kategóriája az embereknek. A helyzetük sajátos minősége miatt gondoskodniuk kell az elhelyezésükről a vezetőknek és a dolgozóknak, így aztán ők is a személyzet mindenféle fontos tagja közé tartoznak. Összesen hány kategóriájuk van az embereknek? (Hat kategóriájuk van. Az első kategória a vezetőké és a dolgozóké. A másodikat az Isten házán belül különféle munkaelemeket kezelő, nélkülözhetetlen személyek; a felügyelők, a csapatvezetők és az evangelizációs igazgatók; valamint a munkát felvállalni képes személyek alkotják. A harmadik kategória a veszélyes gyülekezeti munkában résztvevőké. A negyedik azoké, akik különleges készségekkel és adottságokkal rendelkeznek. Az ötödik kategória azokból az emberekből áll, akiket rendőrségi nyilvántartásba vettek, akikre vadásznak, és akiket köröznek. A hatodik kategória pedig a bennfentesek kategóriája.) Alapvetően a személyzet különféle munkaelemekben résztvevő valamennyi fontos tagjára kitértünk, de van még egy kategória, amelyet hozzá kell tennünk: ha a gyülekezetből valamelyik testvér nem képes gondoskodni a kiskorú gyermekéről amiatt, hogy elment a kötelességét végezni, illetve mert letartóztatták vagy egyéb nem várt helyzettel szembesült, akkor a vezetőknek és a dolgozóknak el kell intézniük, hogy megfelelő családba kerüljenek ezek a gyermekek, és így biztosított legyen számukra a megélhetés. Ez is egy különleges eleme a munkának. Noha ez a munkaelem nem a gyülekezet munkájához tartozik, és csak speciális körülményekből eredően merül fel, a vezetőknek és a dolgozóknak felelősséget kell vállalniuk az ilyen kiskorú gyermekek megfelelő elhelyezésének a megszervezéséért. Ha nincsenek megfelelő rokonaik, vagy ha a rokonaik nem hívők és nem hajlandóak magukhoz venni ezeket a gyermekeket, akkor a gyülekezetnek kell befogadnia őket. A gyülekezetnek nem csupán megfelelő vendéglátó családról kell gondoskodnia a számukra, hanem gondviselő testvéreket is ki kell jelölnie számukra. Ha gondoskodtak a gyermekek megfelelő elhelyezéséről, azok pedig hisznek Istenben, természetesen az az ideális, és amikor felnőtté válnak, végezhetik a kötelességüket a gyülekezetben. Ha nem hisznek Istenben, akkor, miután felnőttkorba léptek és bekerültek a társadalomba, nem fognak többé a gyülekezethez kapcsolódni, mi pedig eleget tettünk a felelősségünknek. Attól a ponttól kezdve nem kell többé a dolgaikkal foglalkoznunk. Helyénvaló ez? (Igen.) Habár ebbe a munkába nem tartoznak bele a gyülekezeti munka különféle elemei, attól még benne foglaltatik a vezetők és a dolgozók felelősségkörében. Ha vannak a gyülekezetben kötelességüket végző személyeknek gyermekeik, akiknek elhelyezésre van szükségük, nem szabad figyelmen kívül hagyni őket – kivéve, ha nem tudnak a helyzetről a vezetők és a dolgozók. Ha tudnak róla, kérdéseket kell feltenniük, kezelniük kell a helyzetet, és vállalniuk kell a felelősséget azért, hogy megfelelő elhelyezést biztosítsanak a számukra. A vezetőknek és a dolgozóknak biztosítaniuk kell, hogy a kötelességüket végző – és különösen a fontos munkát vállaló – testvéreknek ne kelljen aggódniuk emiatt a dolog miatt. Ezt a munkaelemet nem nehéz végrehajtani, ugye? (Nem, nem az.) Legalább hat kategóriába sorolhatók a személyzet fontos tagjai. A hetedik egy plusz kategória: egy nagyon speciális típusú körülményt képvisel. A személyzetnek az első hat kategóriában felvázolt tagjai nem feltétlenül vannak mindannyian jelen minden egyes lelkipásztori területen vagy országban. A vezetők és dolgozók, valamint a fontos kötelességeket végzők megóvása azonban az országtól függetlenül kulcsfontosságú munkaelem. Olyan munkaelem ez, amelyre minden vezetőnek és dolgozónak oda kell figyelnie, és olyan felelősség, amelyet jól kell teljesíteniük.

A személyzet fontos tagjainak védelme a külvilág zavaró hatásaitól

I. A vendéglátó családokra vonatkozó biztonsági követelmények

Most, hogy tisztáztuk, kik a személyzet fontos tagjai, nézzük meg a vezetők és dolgozók által végzendő konkrét munkát – amely nem más, mint a személyzet mindenféle fontos tagjának megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól és biztonságban tartva őket. Milyen konkrét munkát szükséges tehát elvégezni ahhoz, hogy hatékonyan meg legyenek védve a külvilág beavatkozásától, a vezetőkről és dolgozókról pedig el lehessen mondani, hogy eleget tettek a felelősségüknek? Amikor konkrét munkavégzésre kerül sor, némely vezetők és dolgozók bizonytalanságban érzik magukat, vakargatják a fejüket, ingerültek és izgatottak lesznek, nem tudván, hogyan cselekedjenek. Van egy fontos alapelv a személyzet ezen fontos tagjai elhelyezésének a megszervezésére vonatkozóan: meg kell védeni őket a külvilág zavaró hatásaitól a biztonságuk garantálása végett. Akár testvérek otthonában, akár bérelt házakban kerülnek elhelyezésre a személyzet fontos tagjai, az a lényeg, hogy garantálni kell a biztonságukat. A biztonságuk garantálása a külvilág zavaró hatásaitól történő megvédésüket jelenti. Mit kell tehát tenniük a vezetőknek és a dolgozóknak azért, hogy megvédjék ezeket a személyeket a külvilág zavaró hatásaitól? Meg kell szervezniük, hogy azok, akik fontos kötelességeket végeznek, megfelelő helyeken kerüljenek elhelyezésre. Nézzük meg ezt két aspektusból: az egyik a vendéglátó család belső környezete, a másik pedig a külső környezet. Ami a belső környezetet illeti, a vendéglátónak először is igazi hívőnek kell lennie, hajlandónak kell lennie a vendéglátásra, és képesnek kell lennie arra, hogy bizalmasan kezeljen dolgokat, óvatosan cselekedjen és bölcsen foglalkozzon a külvilággal. Ha bármilyen különleges helyzet merül fel, tudnia kell, hogy miként reagáljon rá; passzivitás helyett képesnek kell lennie azt kezdeményező módon kezelni. Azonkívül jó hírnévvel kell rendelkeznie, illetve talán valamiféle presztízzsel és kapcsolatokkal a helyiek körében. Még ha nincs is befolyása, a legkevesebb, hogy olyan embernek kell lennie, akik megmarad a megfelelő helyén, rendes életet él, és soha nem keresi a bajt, valamint nem vonz kétes személyeket az otthonába. Nem lehetnek olyan barátai, akik madzsongoznak vagy isznak. Azonkívül viszonylag normális kapcsolata kell, hogy legyen a külvilággal és a szomszédaival. Nem keveredhet adósságvitákba, és nem lehet konfliktusban a szomszédaival. Más szóval: a vendéglátó otthoni környezetének viszonylag csendesnek kell lennie, nem lehetnek bonyolult kapcsolatai, csak nagyon kevés kívülálló jöhet át hozzá, hogy zavart okozzon, és így tovább – minden aspektusnak megfelelőnek kell lennie. Azonkívül a gyermekeinek vagy rokonainak támogatniuk kell a vendéglátót az istenhitében, vagy legalábbis nem ellenezhetik azt, hogy testvéreket lát vendégül, és természetesen nem beszélhetnek ezekről a dolgokról meggondolatlanul mindenfelé. „Nem könnyű olyan vendéglátó családot találni, amelyik ennek az összes kritériumnak megfelel!” – mondhatják némelyek. Arról van itt szó csupán, hogy viszonylag megfelelő helyet kell találni; nincs megkövetelve a teljes tökéletesség. Legalább a lakókörnyezetnek megfelelőnek – csendesnek és külső zavaró hatásoktól mentesnek – kell lennie, teljesítve azt a követelményt, hogy megvédje a személyzet fontos tagjait a külvilág zavaró hatásaitól. Némely vendéglátó családoknak nem minden tagja hívő ugyan, de a vendéglátó személynek presztízse van a családon belül, és ő hozza a döntéseket. Nem hívő gyermekei vagy rokonai nem merik megzavarni őt az istenhitében, sem a testvérek vendégül látásában; még ha belül nem is értenek egyet vele, nem mernék megosztani ezt az információt a családon kívül álló emberekkel. Ha valóban történik valami, még segíthetnek is az ott élők megóvásában. Ily módon a vendéglátónál megszálló testvérek is érintetlenül maradnak a külvilág zavaró hatásaitól. Bizonyos esetekben a vendéglátók gyávák; félnek attól, hogy a gyermekeik felfedhetik az Istenbe vetett hitüket, hogy a szomszédok tudomást szerezhetnek a hitükről és jelenthetik őket, és főleg attól, hogy esetleg rosszra fordulnak a dolgok és letartóztatják őket. Ha egyszer elkezdenek vendégül látni testvéreket, mindennap tűkön ülnek, nappal nem tudnak enni, éjjel nem tudnak aludni, és az egész napot aggodalomban és félelemben töltik, akár a tolvajok. Valahányszor azt hallják, hogy valami készül, például hogy a kormány a lakcímbejelentések ellenőrzését tervezi, vagy hogy különféle ürügyekkel kormányhivatalnokok jönnek majd a házukhoz, rettentően félni kezdenek, és rendre azt akarják, hogy azonnal távozzanak a testvérek, hogy ők maguk ne keveredjenek bele semmibe. Amikor látják ezt a testvérek, azonnal el kell menniük máshová, mivel az a hely nem alkalmas többé a vendéglátásra; mindössze átmeneti szállásként használható néhány napig. Ha a vendéglátó család gyermekei, rokonai vagy barátai gonosz emberek, és amikor megtudják, hogy hívőket fogadott az otthonába a vendéglátó, képesek lehetnek arra, hogy eljöjjenek zavart kelteni vagy akár a rendőrségnek is átadják a testvéreket, az túlságosan veszélyes. Egy ilyen vendéglátó család nem alkalmas arra, hogy náluk vendégeskedjenek. Némely szülők rabszolgaként cselekszenek a gyermekeik előtt; „Minden rendben, a gyermekeim hallgatnak rám” – mondhatják, de valójában a helyzettől függ a gyermekeik engedelmessége. Amikor a saját érdekeikről van szó, nem hallgatnak rájuk a gyermekeik. Egy ilyen illető nem merné a gyermekei tudomására hozni, hogy testvéreket lát vendégül. Ha megtudnák a gyermekei vagy a rokonai, egész biztosan elzavarnák a testvéreket, a vendéglátó pedig nem lenne képes megállítani őket – nem az övé az utolsó szó a saját családjában. Egy ilyen ember nem alkalmas a vendéglátásra; lehet, hogy vágyik rá, de nincs meg hozzá a bátorsága. Valóban lenne mersze egy gyáva illetőnek ahhoz, hogy vendégeket fogadjon? Ha nem tudod garantálni a testvérek biztonságát, akkor nem vagy alkalmas erre a kötelességre – nem kellene önként vállalkoznod rá, és nem kellene üres ígéreteket tenned a vezetőknek és a dolgozóknak, valamint elfogadnod sem kellene ezt a kötelességet. Ha a vezetők és a dolgozók ilyen vendéglátó családnál helyezik el a testvéreket, az szerintetek helyénvaló? (Nem.) Ez kiváltképp nem helyénvaló. Ne küldjétek a halál torkába a testvéreket! Lehet, hogy másutt elég nagy biztonságban éltek a testvérek; ha úgy intézed, hogy ennek az illetőnek az otthonában legyenek elhelyezve, ahol a gyermekek vagy a rokonok nem hívők, és jelenthetik vagy átadhatják őket a rendőrségnek, amint rájönnek, hogy hívők szálltak meg náluk, veszélybe sodorva ezzel a vendégek életét, nem lenne vajon akkor jaj annak a vendéglátónak? Ha a vendéglátó hajlandó kockára tenni az életét azért, hogy megóvja a testvéreket ilyen helyzetekben, és hatékonyan tudja garantálni a biztonságukat, valamint ha többnyire igen nagy bölcsességről tesz bizonyságot, akkor mégis megfelelő választás lehet az a vendéglátó család. Ha azonban nem képes kockáztatni az életét a testvérek megóvása érdekében, és amikor a családjában lévő nem hívők azzal fenyegetőznek, hogy jelentik a testvéreket és átadják őket a rendőrségnek, akkor nincs erre megoldása, és nem tud egyebet tenni, csak meghúzni magát, mint amikor a teknős behúzza fejét a páncéljába, valamint nem óvja meg a testvéreket, hanem egyszerűen csak hagyja, hogy átadják őket a nem hívők, akkor ez a család nem alkalmas a vendéglátásra. Ha néhány napig átmenetileg ott szállnak meg a testvérek, azután pedig azonnal átköltöznek egy megfelelő helyre, amint találnak ilyet, az még éppen csak elviselhető. Nem lenne helyénvaló, ha hosszú távon egy ilyen otthonban maradnának a testvérek a kötelességüket végezni. Az a legkevesebb, hogy a vendéglátó családnak képesnek kell lennie a testvérek biztonságának megóvására – ez az egyik követelmény egy vendéglátó családdal szemben. Ahhoz, hogy akik a kötelességüket végzik, elkerüljék a külvilág zavaró hatásait, egyfelől megfelelő lakókörnyezet szükséges; azonkívül magának a vendéglátónak minden tekintetben megfelelő tulajdonságokkal kell rendelkeznie – vagyis képesnek kell lennie arra, hogy megvédje a személyzet fontos tagjait a külvilág zavaró hatásaitól. Csakis akkor helyezhetik el vezetők és a dolgozók a vendéglátó otthonában a személyzet fontos tagjait, ha meg tudja ezt valósítani a vendéglátó. Ha a vendéglátónak kicsiny a hite, és ha nem kompetens vagy gerinctelen, ha nem képes elérni, hogy az övé legyen az utolsó szó a családjában, és ha bármelyik nem hívő gyermeke vagy rokona foghatja magát és hatalmat vehet felette, akkor az meglehetősen problémás. Egy ilyen hely egyáltalán nem alkalmas a vendéglátásra. Még ha nagy is a ház, ha sok szobája is van, ha kényelmes is a környezete és egyébként jó állapotban van, akkor sem alkalmas a vendéglátásra. A megfelelő lakókörnyezet önmagában nem elég; a vendéglátónak is megfelelőnek kell lennie. Az az elsődleges dolog, hogy a vendéglátó biztosítani tudja a kötelességeit végző személyzet általa vendégül látott tagjának megóvását a külvilág zavaró hatásaitól. A lakókörnyezetet csak ezután kell figyelembe venni. Egy kissé kevésbé ideális környezet még elfogadható – legyen bár szó arról, hogy kisebb a hely, korlátozott az internet, egyszerűbb az étel vagy kevésbé kényelmesen lehet hozzáférni a vízhez. Ha alkalmas a vendéglátó, ha képes reagálni a veszélyre annak felmerülése esetén, ha képes különféle összetett helyzeteket kezelni, különösen pedig megfelelően jól boldogul bármely esetlegesen felmerülő különleges körülmény között a testvérek biztonságának garantálása végett, akkor megfelelő színvonalú vendéglátó. A vendéglátó család lakókörnyezetére vonatkozó elvárásaink nem magasak; a legfontosabb dolog az, hogy garantálni tudja a biztonságot. Nem szükséges tovább részletezni ezt a pontot.

II. A környezetre vonatkozó követelmények a lakóhelyen

Ami a vendéglátó család lakóhelyét körülvevő külső környezetet illeti, azt kell először mérlegelniük a vezetőknek és a dolgozóknak, hogy biztonságos-e. Függetlenül a vendéglátó család körülményeitől vagy attól, hogy egy testvér háza vagy bérelt ház-e a lakóhely, figyelembe szükséges venni, hogy biztonságos-e a lakóhely külső környezete; ez a legfontosabb kérdés. Először is, az csak akkor megfelelő, ha nem köztudomású a vendéglátó család Istenben való hite, és ha nem szerepelnek a hitükkel összefüggésben a Közbiztonsági Hivatal nyilvántartásában. Ha a múltban, amikor testvérek jöttek ott össze, a szomszédok jelentették ezt a kormánynak, a kormánynak pedig már tudomása van arról, hogy ez a család gyakran tart összejöveteleket idegenekkel, akkor ez a hely nem alkalmas a vendéglátásra. Bérlés esetén, egy ilyen család házát kibérelni sem megfelelő. Ez az egyik aspektus. Azonkívül egyes helyeken gyenge a közbiztonság, gyakran fordul elő rablás, gyilkosság és különféle egyéb eset. A lakók is viszonylag bonyolult egyének, és gyakran vonul ki oda a rendőrség – egyebek mellett – a lakcímbejelentéseket és a személyi igazolványokat ellenőrizni, valamint bűnügyek gyanúsítottjai után nyomozni. Mondd meg Nekem, ha ilyen helyen szállnál meg, nem szenvednél gyakorta zavaró hatásoktól? (De igen.) Az ilyen helyek sem alkalmasak az ott lakásra. Néhány naponta bekopogtat a rendőrség, azt mondják, hogy lopás vagy gyilkosság történt a közelben és a nyomozásban történő együttműködést kérnek, valamint azt mondják az embereknek, hogy azonnal jelentsék, ha látják az elkövetőt. A rendőrség folyton mindenféle ürüggyel kopogtat be az ajtókon, azt állítva, hogy egy ügyben nyomoznak, valójában azonban kívülállók és idegenek után kutatnak – pontosabban Istenben hívő embereket keresnek. Neked lenne bármiféle biztonságérzeted, ha egy ilyen vendéglátó otthonban szállnál meg? (Nem lenne.) Kétségkívül egész álló nap tűkön ülnél. Még ha semmi közük is a vendéglátó családhoz ezeknek az odakint történt bűncselekményeknek, akkor sem éreznéd nyugodtnak magad. Ha ilyen helyen él valaki, attól gyakran érzi úgy, hogy fenyegetve van a személyes biztonsága. Ki tudja, hogy egy napon, a testvérek felkeresésekor nem fogja-e elkezdeni kikérdezni a rendőrség ezeket az idegeneket, végül pedig nem tartóztatják-e le őket. Szerinted nem rémisztő ez a helyzet? (De igen.) Azonkívül a kínaiak többsége nem ügyel a biztonságra; amint meghallják, hogy kopog valaki, máris ajtót nyitnak, és jellemzően nem zárják az ajtóikat, ami könnyen vezet incidensekhez. A nyugati országokban, ahol szabadság és demokrácia van, magánterületnek tekintik a magánlakhelyeket. Ha egy kívülálló engedély nélkül lép be magánterületre, az jogellenesnek minősül, és az ott élők kihívják a rendőrséget. A birtoksértőre azután jogi felelősségre vonás vár. Éppen ezért, ha idegen kopog, nem kell kinyitnod az ajtót – megtagadhatod. Még ha meg is beszélt veled valaki egy látogatást, akkor sem kell kinyitnod az ajtót, amennyiben nem állsz rá készen vagy meggondoltad magad; megegyezhetsz az illetővel egy másik időpontban. A nyugati országokban joguk van ehhez az embereknek, és tudatában vannak ennek a joguknak. A kínai emberekből azonban hiányzik ez a jogi tudatosság. Valahányszor kopogást hallanak az ajtón, sietnek, hogy kinyissák. Ez az éberség hiányát, az önvédelemmel kapcsolatos tudatosság hiányát és a vonatkozó törvények ismeretének a hiányát mutatja. Azért van így, mert Kínában diktatúra van, az egypárti uralom fölötte áll a törvénynek, vagyis kirakat mindössze az ottani jogrend. A nagy vörös sárkány a törvényt és a rendet teljesen figyelmen kívül hagyva cselekszik Kínában, meggondatlanul követnek el gaztetteket, az embereknek pedig egyáltalán nincsenek emberi jogaik. A kínai emberek egyáltalán nem figyelnek az emberi jogokra, és nem alakult ki bennük a fegyelmi előírások betartására és a törvénynek való megfelelésre való érzék; különösen híján vannak az önvédelemmel kapcsolatos tudatosságnak, és a legtöbben nem tudják, hogyan használják a törvényt önmaguk megóvására. Ennek következtében nincs semmi garancia a biztonságra. Összegezve: minden olyan helyen könnyen érinthetik az embereket a külvilág zavaró hatásai, ahol gyenge a közbiztonság, ahol bonyolult hátterűek és identitásúak a lakók, ahol gyakoriak az ellenőrzések, vagy ahol gyakran fordulnak elő bűncselekmények. Egy ilyen hely nem alkalmas arra, hogy ott szálljon meg valaki. Ez egy olyan közbiztonsági tényező, amelyet figyelembe kell venni a személyzet fontos tagjainak elszállásolásakor.

A kötelességüket végzők lakókörnyezetét körültekintően kell kiválasztani; a legjobb kerülni a nyüzsgő városi területeket és a veszélyes helyszíneket. Mely helyekre utalunk nyüzsgő városi területekként? Ide tartoznak a vasútvonalakhoz, autópályákhoz, útkereszteződésekhez és piacokhoz közel eső helyek – különösen a fő vasútvonalak mentén, ahol számtalan vonat halad el nap mint nap, és minden egyes elhaladó vonatnál megremeg a közeli házak padlója. Egy ilyen környezetben teljességgel lehetetlen békességre lelni, miközben a kötelességét végzi az ember. Azonkívül egyesek, akik éveket töltöttek idáig azzal, hogy az otthonuktól távol végzik a kötelességüket, állandó aggodalomban élnek, és nincs a legjobb állapotban a szívük, amitől még kevésbé megfelelő számukra, hogy ilyen helyeken éljenek. Ha bizonyos munka – például a felvételkészítés munkája vagy a szövegalapú munka – csendes környezetet követel, legalább zavaró zajhatásoknak nem szabad lenniük, és a biztonságot is garantálni kell – ez lenne az ideális. Ha egyáltalán nincs biztonságos hely, akkor egy viszonylag biztonságos helyet kell találni. Ebben az esetben elfogadható egy kis zaj, és nem szabad túl magas követelményeket szabnunk; ha biztonságos a lakókörnyezet, akkor az elegendő. Azonkívül, ha forgalmas helyen található a ház, például közlekedési lámpák vagy útkereszteződés közelében, akkor számtalan gyalogos és jármű fog elhaladni előtte minden egyes nap. Egy ilyen ház ki van téve annak, hogy számos járókelő lássa, és ha egy-egy pillantást vetnek rá az arra járók, könnyen megláthatják azokat, akik odabent vannak. Különösen tisztán látható, hogy mi történik a házban, amikor esténként fel vannak kapcsolva a lámpák. Mondanád-e egy ilyen házra, hogy az még mindig elfogadható szálláshely? Megfelelő-e ez a környezet? (Nem, nem az.) Nagyon is nem megfelelő. Akik ilyen helyen szállnak meg, gyakran szenvednek zavaró hatásoktól, és sokszor látják, hogy idegenek figyelik meg őket. Amikor találkozik a tekintetük egy idegenével, megijednek, mindennap nyugtalanságot éreznek, állandóan úgy érzékelik, mintha figyelnék őket – ki tudja, nincs-e mögötte valaki, aki irányítja és vezérli a dolgokat? Szerinted érezheti magát nyugodtnak valaki, ha ilyen környezetben él? Azonkívül egyes házak szegényes minőségűek és rossz a hangszigetelésük, így amikor hangosan beszélnek vagy himnuszokat játszanak le odabent, a kint lévők mindent hallanak. Ráadásul némely házak a település legmagasabb pontján találhatók, és ez esetben nem csupán a villámcsapásoknak vannak kitéve, hanem így a környező szomszédok minden alkalommal láthatják a testvéreket, amikor kilépnek a házból. Még az is kényelmetlen a számukra, hogy alkalmanként kinyissák az ablakot kiszellőztetni vagy lehűteni a lakást; szorosan becsukva kell tartani az ablakokat, a függönyöket pedig behúzva, így soha nem jut be semmi fény, kimenni és a ház körül mozgolódni pedig még ennél is kényelmetlenebb. Állandó az aggodalmuk amiatt, hogy a kint lévő emberek megfigyelik és észreveszik őket. Noha a testvérek nem egyszerre jönnek és mennek mindannyian, valahányszor belép vagy távozik valaki, tisztán láthatják őt a kint lévő emberek. Végül lesz egy általános elképzelésük arról, hogy hány idegen lakik abban a házban. Lehet azt mondani vajon, hogy továbbra is garantálható az ott lakó emberek biztonsága? (Nem, nem lehet.) Némelyek ezt gondolják: „Az idő nagy részében odabent végezzük a kötelességünket, és még ha ki is megyünk, felváltva tesszük, és nem megyünk ki egyszerre mindannyian. Mivel így gyakorlunk, semmiről sem fognak tudni a környező szomszédok.” De még ha felváltva mentek is ki, akkor is baj lesz belőle, ha észreveszi valaki, hogy idegen vagy. Sok nem hívő saját maga nem él valami szép életet, hanem abban leli különös gyönyörűségét, hogy megfigyel másokat és beleüti az orrát az ügyeikbe. Némelyek még akár távcsövet is használhatnak, hogy kémkedjenek utánad, és figyeljék, hogy mit csinálsz odabent. Ha rájönnek, hogy összejövetelt tartanak a hívők, sietve jelentik a kormánynak a jutalomért. Ha egyszer egy ilyen ember felfigyelt rád, az vajon nem veszélyes helyzet? (De igen.) Ha egyszer felfigyelt rád, kisülhet abból bármi jó? A végén egész biztosan le leszel tartóztatva! Nem számít, melyik országról vagy régióról van szó, buzgómócsingokból soha nincs hiány. Még ha nem is keresnek egy fillért sem azzal, hogy megfigyelnek téged, a legnagyobb készséggel teszik – akár a saját zsebükből is fizetnének és a saját munkájukkal is elkésnének, csak hogy megfigyeléssel töltsék az időt. Ha pedig jutalom jár azért, hogy jelentenek rólad, még buzgóbban fognak így tenni. A Kínához hasonló diktatúrákban különösen sok ember van, aki megfigyeli az Istenben hívőket. Mivel idegenkednek az igazságtól és idegenkedést éreznek az Istenben hívők iránt, amint észreveszik, hogy a hívők érintkeznek egymással vagy összejönnek, ők máris jelentik. Ha jutalom jár a jelentésért, sosem szűnő megelégedésüket lelik benne. Nem hoz ez vajon könnyen bajt a gyülekezetre? (De igen.) Ha ilyen zavaró hatások érnek, az vajon nem azért van, mert a vezetők és a dolgozók nem jól szervezték az elhelyezéseket? Ha nem megfelelő az a hely és környezet, ahol a személyzet fontos tagjait elhelyezik, mivel a vezetők és a dolgozók nem gondolták át alaposan a dolgokat, az ilyen következményekkel jár. Ha túl sok figyelmet von magára a hely, ahol az ember él, az könnyen vezethet a dolgok rosszra fordulásához. Amikor rosszra fordul valami, és csak ekkor jössz rá, hogy ez a hely nem alkalmas arra, hogy ott szállj meg, már túl késő. Éppen ezért a megfelelő lakóhely kiválasztása a kötelességüket végzők számára ugyancsak kulcsfeladat, a rossz választás pedig könnyen veszélyt szülhet.

III. Hogyan kell a vezetőknek és a dolgozóknak a személyzet elhelyezésének szervezésével kapcsolatos munkát végezniük

Ami a személyzet fontos tagjainak lakókörnyezetét illeti, legyen bár szó a belső vagy a külső környezetről, a vezetőknek és dolgozóknak minden aspektust alaposan figyelembe kell venniük. Nem szabad primitíven gondolkodniuk, mindig azt feltételezve, hogy ha nem érintkezünk a külvilággal, akkor semmi sem fog történni. Napjaink társadalma rendkívül összetett, tele van mindenféle démonnal, és bármilyen helyről legyen is szó, mindig vannak buzgómócsingok, akik figyelnek téged, és lehetetlen elkerülnöd, hogy vizsgálat alá vegyenek. Talán ezt gondolod: „Nem szegtem meg semmilyen törvényt, és nem tettem semmi rosszat azzal, hogy hiszek Istenben. Egyszerűen csak végzem a kötelességemet; semmi sem történhet velem, nem igaz?” A tények azonban nem olyan egyszerűek, mint ahogy képzeled. Vajon miért fordít a Kínai Kommunista Párt annyi emberi és egyéb erőforrást az Istennek való ellenállásra és Isten gyülekezetének az elnyomására? Látod ennek az értelmét? Sosem leszel rá képes. Mennyire tudod átlátni az ördögök és a Sátánok természetét? Túlságosan keveset értesz az ördögökkel és a Sátánokkal kapcsolatban. Ez a társadalom rendkívül összetett, az ördögök és a Sátánok pedig gonosz tetteket elkövető nyomorultak. Semmit sem akarnak jobban, mint letartóztatni Isten választott népét és megzavarni a gyülekezet munkáját. Ha folyton csak hétköznapi emberekként tekintesz a Sátánokra, akkor igazán tudatlan vagy; ez azt mutatja, hogy nem láttad még át ennek a társadalomnak a gonoszságát, és egész biztosan nem láttad át az ördögök és a Sátánok gyűlöletes voltát. Éppen ezért ahhoz, hogy jól végezzék a vezetők és a dolgozók a gyülekezeti munkát, garantálniuk kell a kötelességüket végzők biztonságát – ez mindennél nagyobb fontossággal bír. Egy diktatórikus berendezkedésű országban, ahol nincs lelkiismereti szabadság, elég nehéz garantálni azoknak a biztonságát, akik a kötelességüket végzik. Nem számít azonban, hogy mennyire nehéz, körültekintően kell megválasztani a megfelelő lakóhelyeket; ezzel kapcsolatban nem engedhető meg figyelmetlenség. Isten háza munkarendje tartalmazott már beszélgetést ezekről a dolgokról. A vezetőknek és a dolgozóknak garantálniuk kell, hogy a testvérek zavarástól és a külvilág zavaró hatásaitól szabadon végezhessék a kötelességüket – ha beleteszik a szívüket, akkor meg tudják ezt valósítani. Egyedül akkor van csak gond, ha felületesen és felelőtlenül cselekszenek, ha csak a maguk biztonságát keresik, miközben a testvérek biztonságát figyelmen kívül hagyják. Ez lehetetlenné teszi számukra, hogy jól végezzék a gyülekezet munkáját. Ha figyelmetlenség, a komolyság hiánya, felelőtlenség vagy a környezettől és a gondoktól való félelem miatt nem teszed meg ezeket a dolgokat, ami a személyzet fontos kötelességeket végző tagjainak letartóztatásához és a testvérek életének a fenyegetéséhez vezet – ami pedig hátráltatja a gyülekezeti munkát és bajt hoz a testvérekre –, akkor vezetőként vagy dolgozóként viselned kell a felelősséget. Ez a felelősség nem oldható meg egyszerűen csak annyival, hogy kárpótlásul elköltesz némi pénzt, vagy hogy imádságban bűnvallást teszel; ez nem ilyen egyszerű. Mi tehát ennek a dolognak a természete? Ez egy letagadhatatlan szégyenfolt, egy örökkévaló vétek – érdemtelenné válsz miatta. Ez az „érdemtelenség” nem egy hétköznapi hibára utal; Isten szemében ez vétek. Ha túl sok a vétked – ha vétkeket követtél el a múltban, még ma is követsz el vétkeket, a jövőben pedig még többet fogsz majd elkövetni – ha több nagyobb vétek adódik össze, akkor elkárhozol és el leszel pusztítva. Isten nem fog többé megmenteni téged, és akkor hiábavaló volt az Istenbe vetett hited. Nem csupán az üdvösségre nem lesz reményed, hanem büntetéssel is szembe fogsz nézni. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a vezetők és a dolgozók az alapelvek szerint végezzék a munkájukat! Megjegyeztétek ezt? (Igen.) A vezetőknek és dolgozóknak eleget kell tenniük a felelősségeiknek, és bármilyen ellenséges vagy veszélyes is a környezet, mindent meg kell tenniük, ami a helyi állapotok mellett lehetséges, hogy megóvják a személyzet fontos tagjainak biztonságát és megfelelően gondoskodjanak az elhelyezésükről. Annak a biztosítása a cél, hogy normálisan haladhasson előre a gyülekezet munkája.

Annak érdekében, hogy a vezetők és a dolgozók biztosíthassák, hogy a személyzet fontos tagjai számára szervezett szálláshelyek a külvilág zavaró hatásaitól mentesek legyenek, a lakóhelyre és annak környezetére vonatkozó követelmények és alapelvek mellett vannak a vendéglátó család helyzetének különféle aspektusaira vonatkozó követelmények és alapelvek is. Amikor a vezetők és dolgozók találnak egy potenciális vendéglátó családot, először is érdeklődniük kell arról, hogy milyen a család környezete, milyenek a körülményeik, milyen a családtagok helyzete, állnak-e vitában másokkal, vannak-e ellenségeik, kerültek-e összetűzésbe a kormánnyal, gyakran érintettek-e peres ügyekben, vannak-e bonyolult társadalmi kapcsolataik, és így tovább. Mélyrehatóan érdeklődni és tájékozódni kell mindezekről az alapvető helyzetekről. Ha a vendéglátónak vagy a gyermekeinek és más családtagjainak bonyolult társadalmi kapcsolataik vannak, és sosincs nyugta a családnak – ha gyakran látogatják őket kétes alakok, akik bajt keresni vagy adósságot behajtani jönnek, vagy ha fenyegető leveleket kapnak banditáktól vagy rablóktól, valamint idézést a kormánytól vagy a bíróságtól –, ezek mind nagyon problémás dolgok. Ha ebben a családban vennél részt összejövetelen vagy végeznéd a kötelességedet, vajon nem lennének ezek zavaró hatások? Éppen ezért, amikor rátalálsz erre a vendéglátó családra, először is kérdéseket kell feltenned és tájékozódnod kell az alapvető helyzetükről. Az a legjobb, ha nem állnak fenn ezek a problémák, de ha mégis, te pedig jelenleg nem találsz alkalmasabb helyet, akkor gondolt át, hogy hatékonyan tudja-e vajon kezelni a vendéglátó ezeket a problémákat. Ha nem tudja őket hatékonyan kezelni, és ha nem tud megszabadulni ezektől a kaotikus problémáktól, akkor ez a család nem alkalmas a testvérek vendégül látására, mivel ha ott élnének a testvérek, az azt jelentené, hogy bármikor szenvedhetnek a külvilág zavaró hatásaitól, valamint a külső emberektől, eseményektől és dolgoktól. Ezek a körülmények nem közvetlenül azokra irányulnak, akik hisznek Istenben. Ugyanakkor a hívők egy különösen érzékeny csoportot alkotnak egy olyan országban, ahol üldözik a vallást, továbbá, miután a kormány kimerítő erőfeszítéseket tett a propaganda terjesztése, az agymosás, a pletykák gyártása és a rágalmazás céljából, a nem hívők nem csupán nem értik meg az Istenben hívő embereket, hanem még el is hiszik a Kínai Kommunista Párt retorikáját, és így különös gyűlölet és ellenségesség támad bennük a hívők irányában. Éppen ezért, ha megtudják, hogy egy bizonyos család hívőket lát vendégül, az nagyon veszélyessé válik mind a vendéglátó családra, mind pedig a testvérekre nézve. Amikor ilyen környezetben élnek a testvérek, nem csupán zavaró hatásoktól szenvednek gyakran, hanem a biztonságuk sem garantálható. Akkor miért kellene továbbra is ott élniük? Az nyilvánvalóan egy veszélyes hely, nem alkalmas az ott lakásra – gyorsan át kell helyezni őket máshová. A vezetőknek és a dolgozóknak nem egyszerűen csak meg kell szervezniük a testvérek elhelyezését, azután pedig moshatják a kezeiket, ezt gondolván: „Ha van egy hely, ahol ehetnek, alhatnak és védve vannak a természet erőitől, akkor minden rendben. Amíg végezni tudják a kötelességüket, addig semmi probléma. Egyébként is, hol találnánk ilyen sok megfelelő helyet?” Ez rendkívül felelőtlen dolog! Ha akkor éppen nem áll rendelkezésre megfelelő hely, átmenetileg ott maradhatnak, de haladéktalanul megfelelő helyet kell keresned nekik, ahová mielőbb áthelyezheted őket; ne kezeld ezt hosszútávú lakhelyként.

Némely vezetők és dolgozók nem végeznek valódi munkát. Megszervezik egy bizonyos helyen a személyzet fontos tagjainak elhelyezését, megkérdezik tőlük, hogy milyenek az étkezési és a pihenési feltételek, és azt is, hogy kiszúrták-e már őket a nem hívők. Amikor azt hallják tőlük, hogy semmi szokatlant nem vettek észre az elmúlt néhány napban, annyiban hagyják a dolgot, és nem néznek rájuk újra fél évig vagy akár annál hosszabb ideig sem. Azt hiszik, jól megszervezték az elhelyezésüket és eleget tettek a felelősségüknek, és azt gondolják, hogy minden el van intézve és rendben van. Arra, hogy szenved-e majd később zavaró hatásoktól az a környezet, vagy hogy vannak-e potenciális biztonsági kockázatok, már nem fordítanak további figyelmet. Helyénvaló ez? (Nem.) Miért nem helyénvaló? (Az elhelyezések megszervezését követően nyomon kell követniük a dolgokat a vezetőknek és a dolgozóknak. Ha nem teszik meg, a testvérek pedig veszélyes helyzetben találják magukat és nem tudnak máshová átköltözni, megtörténhet, hogy végül letartóztatják őket.) Némely vezetők és dolgozók azonban ezt gondolják: „Felnőttek vagytok mindannyian – valóban szükséges nyomon követnem a dolgokat? Te nem látod, hogy van-e veszély? Ha nem látod, akkor bizonyára nem működik az agyad! Ha veszélyt észlelsz, egyszerűen költözz máshová te magad – valóban nekem kell ezt megmondanom neked?” Így érvelnek. Mit gondoltok, van értelme ennek az érvelésnek? (Nincs.) Miért nincs? (Azért nincs, mert a fontos kötelességeket végzők biztonságának garantálása természeténél fogva a vezetők és a dolgozók felelőssége; ez a szerepükhöz tartozó munka, amelyet el kell végezniük.) Ők nem látják ezt a vezetők és a dolgozók által elvégzendő munka részének; azt gondolják, hogy ez egyszerűen csak a testvérek megsegítése, mint amilyen Lej Feng példájának követése a jó cselekedetek terén. És nem is a gyülekezeti munka támogatása érdekében végzett tevékenységként tekintenek rá, hanem egyszerűen csak a személyzet elhelyezésének megszervezését látják benne, aminek nincs köze a gyülekezeti munkához. Ugye azt mondanátok erre, hogy ostobaság? Miféle ember gondolkodna így? (Egy felelősségérzet nélküli ember.) A lusta, hűtlen, felelőtlen hamis vezetők gondolkodnak így. Nem támogatják Isten házának a munkáját; miután gondoskodtak egy helyről a testvérek számára, ezt gondolják: „Ilyen jó helyen gondoskodtam az elhelyezésetekről – milyen hatalmas szívességet tettem nektek!” Nem a gyülekezeti munka támogatásának látják ezt. Ha vezetőként és dolgozóként nem gondoskodsz megfelelően a személyzet fontos tagjainak elhelyezéséről, és nem garantálod hatékonyan a biztonságukat, akkor, ha veszéllyel találkoznak és nem tudják normálisan végezni a kötelességüket, nem lesz vajon hátráltatva a gyülekezet munkája? Először is megfelelően meg kell szervezned az elhelyezésüket, hogy garantált legyen a biztonságuk, és csak azután kezdhetnek el normálisan dolgozni. Ezek a hamis vezetők azonban nem így gondolkoznak; ledobják valahová ezeket az embereket, utána pedig nem törődnek velük, és hosszú időn át feléjük sem néznek. Amikor veszélyes helyzet áll elő, és ők nem tudják elérni a vezetőjüket, nincs más választásuk, mint önállóan átköltözni máshová. Mire a vezetőjük tudomást szerez erről és végre elmegy megnézni őket, már rég odébb álltak az emberek, a vezetőnek pedig fogalma sincs róla, hogy hová mehettek. Miféle ember az ilyen? Miféle vezető és dolgozó az ilyen? Hamis vezető. Azokat a testvéreket, akik más területekről származnak és nem ismerik a helyi környezetet, még inkább szükséges rendszeresen meglátogatniuk és nyomon követniük a vezetőknek és a dolgozóknak. A vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad azt feltételezniük, hogy ha egyszer megszervezték ezeknek a testvéreknek az elhelyezését, akkor azzal minden örökre meg van oldva; valójában messze nincs még befejezve ez a munka. Gyakorta meg kell látogatniuk és nyomon kell követniük őket. Ha kényelmetlen a vezetők és a dolgozók számára, hogy mutatkozzanak az adott helyen, akkor másokat kell megbízniuk azzal, hogy nézzenek rá a testvérekre. Az a legkevesebb, hogy nyomon kell követniük ezt a munkát – fel kell mérniük a személyzet ezen fontos tagjainak a lakókörnyezetét, ellenőrizve, hogy van-e bármilyen veszély vagy bármi szokatlan, illetve adódott-e bármilyen különleges körülmény, és hogy szükség van-e az áthelyezésükre. Ezt mind meg kell tudni és nyomon kell követni. Ha rövidtávon ez a hely tűnik a legmegfelelőbbnek, az nagyszerű, de egy idő elteltével vissza kell menniük ellenőrizni a testvérek környezetét és biztonságát, illetve, hogy van-e elég élelmük és ellátásuk – minden ilyen részletre rá kell kérdezni. Lehetséges, hogy a vezetők és a dolgozók nem értik a személyzet fontos tagjainak munkáját; ez esetben ebbe az aspektusba nem szólhatnak bele, de az elhelyezésük megfelelő megszervezése a vezetők és a dolgozók felelőssége – ha nem teszik meg, az a felelősségük elmulasztása, és azt mutatja, hogy hamis vezetők, akik nem végeznek valódi munkát. A más területekről származó testvéreknek még inkább szükségük van különös és nagy odafigyelésre, és nem szabad őket gondatlanul kezelni. A vezetőknek és a dolgozóknak időről-időre rájuk kell nézniük, hogy lássák, van-e bármilyen megoldandó nehézségük, és hogy adódott-e bármilyen probléma vagy különleges körülmény abban a környezetben, ahol jelenleg a kötelességüket végzik, például hogy sor került-e bármilyen szokatlan tevékenységre az önkormányzat, a térségi bizottság vagy a rendőrség részéről. A vezetőknek és a dolgozóknak érdeklődniük és kérdezősködniük kell ezekről a dolgokról, hogy jól informáltak maradjanak. A vezetőknek és a dolgozóknak ezután beszélgetniük kell a vendéglátó családdal a kötelességüket végzők megfelelő vendégül látására és megóvására vonatkozó alapelvekről és gyakorlási utakról, hogy a vendéglátó család teljes mértékben értse ezeket az alapelveket és gyakorlási utakat. És ezzel még mindig nincs vége a dolognak. A vezetőknek és a dolgozóknak időről-időre meg is kell látogatniuk a vendéglátó családot és érdeklődniük kell a helyzetük felől. Bármilyen általuk észlelt ügyet haladéktalanul meg kell oldaniuk annak biztosítása végett, hogy ne merüljenek fel problémák. Csakis ekkor lesz igazán jól elvégezve a munka. Ha a vendéglátó a vendéglátással kapcsolatos nehézségekkel, például anyagi korlátokkal vagy a bölcsesség hiányával találkozik, ami miatt nem képes reagálni a felmerülő helyzetekre vagy kezelni őket, akkor a vezetőknek és dolgozóknak segíteniük kell ezek megoldásában. A pénzügyi korlátokat nem egyszerű megoldani – Isten háza biztosítani tudja a vendéglátáshoz szükséges összegeket, miközben a vendéglátó családnak csak az emberi erőforrásokkal kell hozzájárulnia. Ha a házigazda híján van a bölcsességnek, az jelentős probléma. A vezetőknek és a dolgozóknak világosan meg kell magyarázniuk a szükséges bölcsességet és néhány gyakorlási elvet erre a területre vonatkozóan. Ha a vendéglátó továbbra is hiányosságokat mutat, akkor a vezetőknek és dolgozóknak találniuk kell a közelben egy bölcs testvért, aki együttműködhet a vendéglátó családdal abban, hogy jól végezzék ezt a munkát. Ha magával a vendéglátóval van probléma – például az, hogy bátortalan vagy fél a letartóztatástól –, akkor az igazságot közölve kell támogatást és segítséget nyújtaniuk a vezetőknek és dolgozóknak, Isten szándékairól, valamint arról beszélve, hogy mi az értéke és a jelentősége e kötelesség végzésének. Ha az objektív környezettel kapcsolatos problémáról van szó, akkor azt nem lehet halogatni, sem egyszerűen megtűrni, és semmiképpen sem szabad gondatlanul kezelni; haladéktalanul meg kell oldani. Ha például már észrevették ezt a helyet az emberek, ha gyakran jönnek-mennek arrafelé gyanús idegenek, és lehetséges, hogy valaki megfigyeli a helyet, akkor ez veszélyt rejt magában. Úgyhogy azonnal költöztesd át máshová a testvéreket – ha vársz, amíg valami rossz történik, akkor már túl késő lesz. Ha átmeneti a helyzet, és csak egy normális, rutinjellegű eljárásról van szó, attól még elképzelhető, hogy nehezen lehet megbirkózni vele: mondd meg a testvéreknek, hogy az elkerülése végett átmenetileg távozzanak egy-két napra, később pedig visszatérhetnek. Ha már észrevették azt a helyet az emberek, akkor nem lehetséges többé ott maradni, és tartós áthelyezésre van szükség. Ez néhány konkrét probléma azok közül, amelyeket a vezetőknek és a dolgozóknak ezen a munkán belül kezelniük és megoldaniuk szükséges. Semmi esetre sem annyit jelent csupán ez a munka, hogy elhelyeznek néhány embert valahol, ahol lesz élelmük és fedél a fejük felett, majd ezzel le van tudva a dolog; sok részletet foglal magában. Egy olyan országban, mint Kína, ahol rendkívül ellenséges a környezet, és súlyos a vallási üldözés, még inkább kivételes figyelemmel kell kezelni és szigorú megfigyelés alatt kell tartani a személyzet fontos tagjainak lakókörnyezetét és a biztonságukkal kapcsolatos kérdéseket. Nem lehetnek gondatlanok a vezetők és a dolgozók. A konkrét munka valamennyi aspektusát jól kell elvégezniük annak biztosítása végett, hogy garantálva legyen a fontos személyzet biztonsága, és hogy nyugodtan végezhessék a kötelességüket. Ily módon jól lesz elvégezve a munka. Ez az a munka, amelyet a vendéglátó családokat illetően el kell végezniük a vezetőknek és a dolgozóknak, és jó néhány részlet tartozik bele.

Némely vezetők és dolgozók, miután megszervezték, hogy a személyzet bizonyos fontos tagjai megfelelő vendéglátó otthonokban legyenek elhelyezve, ügyet sem vetnek többé rájuk, és nem követik nyomon következetesen a vendéglátó családok helyzetét. Ezt mondják: „Mindennap lefoglal a gyülekezeti munka – hogy lenne időm meglátogatni ezeket az embereket? Azonkívül, egy csomó más munka is van, és elég veszélyes is. Nem könnyű a mi munkánkat végezni!” Folyamatosan objektív okokat hangsúlyoznak, a saját felelősségeiknek azonban nem akarnak eleget tenni. Mit gondoltok: megállja a helyét ez a kijelentésük? (Nem.) Miért nem? (Valójában ennek a munkának a végzése nem követel túl sok időt és energiát a vezetőktől és a dolgozóktól. Jártukban-keltükben is meglátogathatják őket. Ha pedig nincs rá idejük, a környékbeli testvéreket is elküldhetik látogatóba.) Ha a vezetők jól akarják végezni ezt a munkát, akkor még ha le is foglalja őket kissé a saját, elsődleges munkájuk, akkor is időt fognak szakítani arra, hogy erre a munkára koncentráljanak. Ha nincs idejük rá, hogy ők maguk menjenek el, elküldhetnek másokat. Akár másokat küldenek el, akár ők maguk mennek, ez a munka végső soron a vezetők és dolgozók felelősségkörébe tartozik. A vezetők és dolgozók egyik fontos felelőssége, hogy jól végezzék ezt a munkát, és azt nem hanyagolhatják el. Ha maguk a vezetők és a dolgozók túlságosan elfoglaltak és nincs idejük, valamint másokat sem küldenek el, akkor senki sem foglalkozik majd ezzel a dologgal. Ha valami rosszul alakul, az felelősségmulasztás lenne a vezetők és a dolgozók részéről. A vezetőknek és dolgozóknak a problémák minden aspektusát figyelembe kell venniük azért, hogy a fontos kötelességeket végzők ne szenvedjenek a külvilág zavaró hatásaitól, a lehető legnagyobb mértékig garantálva, hogy békében végezhessék a kötelességeiket és rendezett módon hajthassák végre a kezük ügyébe eső munkát. Ha a személyzet fontos munkát végző tagjai megfelelően meg vannak óvva, az egyenértékű magának a fontos munkának a megóvásával. Amikor a személyzet fontos tagjai normálisan tudnak dolgozni, a fontos munka is rendezett módon haladhat előre. Éppen ezért az, hogy a vezetők és dolgozók megóvják a személyzet fontos tagjait, valójában minden egyes fontos munkaelem védelmének a céljából történik. Ha némely vezetők és dolgozók ezt mondják: „Te fontos kötelességet végzel, engem pedig arra kértek, hogy óvjalak meg téged, de én vezető pozícióban vagyok, és én sem vagyok biztonságban. Még a saját biztonságomat sem tudom garantálni, hogyan óvhatnálak meg akkor téged” – helyénvaló ez a kijelentés? (Nem helyénvaló.) Milyen felfogása van az ilyen vezetőknek és dolgozóknak? (Szegényes a felfogásuk; az ilyen emberek önzők és torzításokra hajlamosak.) Olyan személyek, akik hajlamosak a torzításokra. Híján vannak vajon a racionalitásnak a torzításra hajlamos személyek? (Igen.) Ha ezek a testvérek nem Isten házában végeznék a kötelességeiket, hanem helyette munkahelyeken dolgoznának és a világban élnék az életüket, vajon akkor is szükségük lenne arra, hogy megóvják őket? Pontosan azért kell megfelelően megóvni a személyzet fontos tagjait, mert gyülekezeti munkát és fontos kötelességeket végeznek Isten házában, és mert a letartóztatásuk esetén börtönre ítélhetik vagy annyira megverhetik őket, hogy sérülést vagy fogyatékosságot szenvednek, ez pedig súlyos kihatással lenne a gyülekezet munkájára. Csakis így haladhat előre rendezett módon a gyülekezet munkája. Ha demokratikus országokban élnek, ahol vallásszabadság van és nem üldözik az Istenben hívőket, akkor egyszerűvé válik ez a munka a vezetők és dolgozók számára. Alapvetően nem kell mást tenniük, mint egy megfelelő házat találniuk a helyi törvényekkel és előírásokkal összhangban, és megfelelően megszervezniük a kötelességüket végzők elhelyezését. Legfeljebb annyit szükséges megkérdezni tőlük, hogy miként alakult az utóbbi időben a mindennapi életük, és hogy a lakókörnyezetük megsért-e bármilyen kormányzati előírást. Ha fennáll valamilyen szabálysértés, akkor tisztázni szükséges, hogy mi a probléma, valamint azt is, hogy miként kellene azt kiigazítani és megoldani. Ha nem áll fenn szabálysértés, de mégis gondot okoz a kormány, vagy ha gonosz emberek vagy ismeretlen egyének részéről történik zaklatás, akkor konzultálni kell egy ügyvéddel ezeknek az ügyeknek a megfelelő kezelése érdekében. Egyes szabad, demokratikus országokban legfeljebb erre a fajta a munkára van szükség. A diktatúrákban azonban, ahol nincs vallásszabadság, szigorúbbaknak kell lenniük a vendéglátó családok környezetére és körülményeire vonatkozó követelményeknek, és több – valamint részletekbe menőbb – munkát szükséges végezni a biztonságot illetően. Természetesen az efféle munka nagyobb nehézséggel is jár. Ami a személyzet fontos tagjainak a külvilág zavaró hatásaitól történő megvédését illeti, ha a környezet minden aspektusát alaposan figyelembe vesszük, akkor viszonylag lecsökkenthetők a környezetből eredő zavaró hatások. Ha mind a külső környezetet, mind pedig a belső környezetet teljes mértékben tekintetbe vesszük, akkor egy reális és megvalósítható utat lehet találni. Ily módon bizonyos fokig javítható a környezet, a zavaró hatások pedig csökkenthetők. Ez egy viszonylag helyénvaló hozzáállás.

A személyzet fontos tagjai biztonságának megőrzése

I. Miként kell gondoskodni Isten választott népének biztonságáról azokban az országokban, ahol üldözik a hitet

A vezetők és dolgozók tizenötödik felelőssége mindenekelőtt a személyzet fontos tagjainak megóvása, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól; ezenkívül a vezetőknek és dolgozóknak biztonságban is kell tartaniuk ezeket az embereket. A biztonságban tartásukra vonatkozó követelmények még szigorúbbak. Nézzük meg először is, hogy mely aspektusok foglalják magukban a biztonságot – milyen biztonsággal kapcsolatos dolgok jutnak eszetekbe? A fontos kötelességeket végzők biztonságának garantálásához alapvetően szükséges először is azt garantálni, hogy ne érintsék őket a külvilág zavaró hatásai – ez a legkevesebb, amit el kell érni, és csak ezen az alapon garantálható végül a biztonságuk. A biztonság, amelyről itt beszélünk, egyszerűen csak képességet jelent annak a garantálására, hogy a kötelességeiket végzőket ne zavarják meg, illetve ne tartóztassák le, valamint hogy normálisan tudják végezni a kötelességeiket. Ilyen egyszerű a dolog. Ha a vezetők és a dolgozók nem tudják garantálni, hogy a kötelességeiket végzők védve legyenek a zavaró hatásoktól és a letartóztatástól, akkor semmiképpen sem garantálható a biztonságuk. Gondoljatok bele – mire kellene figyelmet fordítaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak ahhoz, hogy garantálhassák a személyzet fontos tagjainak biztonságát? Először is, meg kell szervezniük, hogy a személyzet fontos tagjai megfelelő helyen kerüljenek elhelyezésre. Mit jelent a megfelelő hely? Legalább két feltételnek kell eleget tennie. Először is, mentesnek kell lennie a környezetből származó mindennemű zavaró hatástól. Másodszor, nem vonhatja magára a figyelmet; csak néhány testvér tudhatja, hogy ez a család hisz Istenben és vendégül lát másokat, miközben senki másnak nem lehet erről tudomása. Csakis egy ilyen hely alkalmas arra, hogy ott fontos kötelességeket végző személyeket lássanak vendégül. Miután beköltöztek a személyzet ezen fontos tagjai, a személyes információikat, például az egyes emberek nevét, származási helyét, valamint a konkrét körülményeit, például, hogy milyen típusú gyülekezeti munkában vesz részt, vagy hogy letartóztatta-e korábban, illetve körözi-e a kormány, nem szabad könnyelműen mások tudomására hozni. Minél kevesebb ember tud róla, annál jobb. Mivel túl csekély az emberek érettsége, és nem biztos, hogy meg tudnának állni szilárdan, ha letartóztatnák és bebörtönöznék őket, rendelkezniük kell öntudattal és tartózkodniuk kell attól, hogy csak úgy könnyedén a testvérek személyes információiról érdeklődjenek, nehogy bajt hozzanak magukra a jövőben. Az erre vonatkozó alapelvekről és bölcsességről gyakran kell beszélni, hogy mindenki megértse őket. Ez nem csupán Isten házának a munkája számára előnyös, hanem az egyes személyeknek is hasznukra válik. Éppen ezért a vezetőknek és dolgozóknak el kell igazítaniuk a vendéglátó családokban lévő testvéreket, hogy vigyázzanak a nyelvükre, és ne hozzák a nem hívő családtagjaik tudomására a fontos kötelességeket végzők személyes információit. Szükséges-e elvégezni ezt a munkát? (Igen, az.) A vendéglátó családokban lévő testvérek némelyike nem képes vigyázni a nyelvére. Valaki például vendégül látott néhány vezetőt és dolgozót, ők pedig megismerték ezeknek az embereknek a családi helyzetét, a családi hátterét, és hogy milyen kötelességeket végeznek. Azután ezt mondták a gyermekeiknek: „Nézd, ő ugyanolyan idős, mint te. Tíz éve hisz Istenben és még a munkahelyéről is kilépett, hogy a kötelességét végezze. Azelőtt egy kormányhivatalban dolgozott ebben és ebben a városban, és több tízezer jüan volt az éves jövedelme!” Látod, úgy hozta a nem hívő családtagjai tudomására ezeknek a fontos kötelességet végző embereknek a helyzetét, mintha csak kedélyesen cseverésztek volna. Sőt, olyanok is vannak, akik, amikor korábban letartóztatott vagy bebörtönzött testvéreket látnak vendégül, ezt mondják a családtagjaiknak: „Nézd meg, ők évekig voltak börtönben, de soha nem váltak Júdássá. A szabadon bocsátásukat követően folytatják a kötelességük végzését. A kormány most újra le akarja tartóztatni őket, úgyhogy nem mehetnek haza, hogy újra találkozzanak a családjaikkal, de mégsem negatívak. Látod, milyen nagy a hitük? Te miért nem tudsz rendesen hinni?” Ily módon, miközben a gyermekeiket okítják, könnyelműen kiadnak fontos információkat a testvérekről. Vezethetne ez gondokhoz a jövőben? (Igen.) Probléma ez? (Igen.) Ha semmi sem történik emiatt, az nagyszerű, ám ha egyszer letartóztatásokat hajt végre a nagy vörös sárkány, akkor az ő nem hívő családtagjaik fognak előként előállni és jelenteni a testvéreket: „Biztos úr! X. Y. egy vezető – ő, az, akit keres.” Az elárult személyt azután letartóztatja a nagy vörös sárkány és félholtra verik, s így kérdésessé válik, hogy képes lesz-e tovább végezni a köteleségét, illetve normális életet élni. Ez az árulás következménye. Hát nem a házigazda könnyelmű beszéde miatt történt ez? (De igen.) Ha a személyzet fontos tagjai ilyen biztonsági kockázatoknak vannak kitéve, az nem azt jelenti vajon, hogy nem végezték alaposan a munkájukat a vezetők és a dolgozók? (De igen.) A vendéglátó ezt gondolja: „A mi családtagjaink mind jó emberek; nem fognak eladni téged. Támogatják az Istenben való hitet – még zöldségeket és húst is vesznek, amikor jöttök!” Úgy bánnak a nem hívő családtagjaikkal, mintha testvérek volnának, és képtelenek tisztán látni, hogy mit képesek megtenni képesek a családtagjaik, vagy hogy mennyire súlyos következményekkel járhatna, ha eladnák a testvéreket. Ráadásul nagyon érdekli őket a testvérek helyzete, és így kérdezősködnek: „Hány éve végzed ezt a kötelességet? Végeztél már valaha veszélyes kötelességeket? Tudják rólad a helyiek, hogy istenhívő vagy? Letartóztattak valaha?” Azok esetében, akiket köröznek vagy rendőrségi nyilvántartásba vettek az istenhitük miatt, és akik másik régióban vagy országban prédikálják az evangéliumot, különösen igaz, hogy folyton a rájuk vonatkozó információk felől érdeklődik és ezt kérdezi a vendéglátó: „Köröznek? Helyi, tartományi vagy országos elfogató parancsot adtak ki ellened?” „Szerepelsz a bűnügyi nyilvántartásban. Hányszor tartóztattak le? Hány év börtönre ítéltek?” Rendkívüli részletességgel érdeklődnek ezek felől a dolgok felől. Az otthonukban megszálló testvérek látják rajtuk, hogy igen lelkes vendéglátók és hogy nem rossz emberek. Úgy érzik, udvariatlannak tűnhetnek, ha nem osztják meg magukról ezt az információt, és emiatt nehéz helyzetbe kerülnek. Némelyek úgy érzik, hogy kénytelenek elmondani néhány dolgot, és miután beszéltek, az olykor óhatatlanul súlyos következményekhez vezet. Éppen ezért a vezetőknek és a dolgozóknak közvetlenül el kell igazítanuk a vendéglátót: „Van néhány szabály, amelyet követned kell, amikor testvéreket látsz vendégül. Ne érdeklődj és ne kérdezősködj meggondolatlanul – nem fog a javadra válni, ha túl sokat tudsz róluk! Ha történik valami, te pedig nem tudsz ellenállni a kínzás gyötrelmének, a végén még Júdássá válhatsz. Ebben az esetben az általad megismert és felfogott információ lényegében kikövezi az utat ahhoz, hogy Júdássá válj. Ha ez megtörténik, életed végéig bánni fogod, végül pedig büntetéssel fogsz szembenézni. Ha nem ismered ezeket a részleteket, akkor nem lesz belőled Júdás. Így aztán egyáltalán nem szabad ezekről a dolgokról érdeklődnöd és tudakozódnod. A nem tudás megóv téged és nem lesz kihatással a vendéglátásodra, sem arra, hogy eljuss az igazságra az Istenben való hited terén. Az a legjobb, ha nem tudsz ezekről. Az világos előtted, hogy a kötelességüket végezni vannak itt ezek a testvérek, és hogy nem rossz vagy gonosz emberek, úgyhogy szükségtelen tovább tudakozódnod. Az a legfontosabb, hogy teljesítsd a vendégül látásukkal kapcsolatos kötelességedet, és elég, ha garantálod a biztonságukat.” Olyan munkaelem ez, amelyet el kell végezniük a vezetőknek és dolgozóknak. Azonkívül azoknak a helyi hívőknek, akiknek nincs megalapozott hitük, és csak névlegesen hívők, akik szószátyárok és hajlamosak kérdezősködni, akik közeli kapcsolatot ápolnak állami alkalmazottakkal, akik, ha gond adódik, azonnal elbújnak, akár a páncéljukba behúzódó teknősök – és akikről az is elképzelhető, hogy eladják a gyülekezetet és Júdássá válnak –, azoknak egyáltalán nem szabad a tudomásukra hozni, hogy testvéreket látnak vendégül a vendéglátó családok. Ha szükség van néhány testvér segítségére a fontos személyzet vendégül látásának munkájában, akkor csak azokat szabad kiválasztani az együttműködésre, akiknek megalapozott az Istenbe vetett hitük, és akiknek van bölcsességük. Az alap vagy bölcsesség nélkül való testvérek egyáltalán nem alkalmasak erre. Pontosan hogyan kell tehát történnie a segítségnyújtásnak? A vendéglátó családokban lévő testvéreknek az otthonukban végzett vendéglátásra kell koncentrálniuk, miközben a bölcsességgel és hittel rendelkező helyi testvérek kívülről támogatják őket a fedezésükkel és a környezet biztosításával. Befolyásos emberekkel kell kapcsolatban lenniük, naprakésznek kell lenniük a kormányzati szabályozásokat, irányzatokat és potenciális műveleteket illetően, és haladéktalanul értesíteniük kell a vendéglátó családokban lévő testvéreket. Így, ha bármilyen letartóztatási műveletet indít a kormány, haladéktalanul meg lehet tenni a megelőző intézkedéseket, és még mindig marad idő a kiköltözésre és áthelyezésre, vagy pedig az elrejtőzésre, és így kikerülhető lesz bármely veszély. Csakis ily módon garantálható alapvető szinten a fontos kötelességeket végzők biztonsága. Röviden: nincs rendben, ha a vezetők és dolgozók a dolgokat leegyszerűsítő gondolkodásmóddal közelítik meg ezt a munkát; mindig jobb összetetten gondolkodni ebben a tekintetben, mint egyszerűen gondolkodni, mivel a biztonsági kérdéseket nem lehet figyelmen kívül hagyni – ha rosszul alakul valami, az nem kis probléma lesz!

Konkrét helyzetek is vannak, amelyekre oda kell figyelni a fontos személyzet biztonsága garantálásának a munkáján belül. Némelyek kockázatos kötelességeket vállalnak, például az Isten szavait tartalmazó könyvek szállítását, a munkarendek átadását vagy az utóhatások kezelését a veszélyes területeken. Az ilyen veszélyes munkát végzők sohasem lakhatnak együtt a fontos kötelességeket végzőkkel, és azt sem szabad tudniuk, hogy az ilyen személyek hol élnek, vagy hogy melyik család látja őket vendégül. Azért nem, mert azoknál, akik veszélyes munkát végeznek, fennáll a kockázata, hogy követhetik és bármikor letartóztathatják őket. Ha elfogják és kínzásnak vetik alá őket, elárulhatják a gyülekezetet, amivel azután a fontos kötelességet végzőket és a vendéglátó családokat is bajba sodorhatják. Nem merül fel itt a biztonság kérdése? Ha a személyzet fontos kötelességet végző tagjai közül némelyek elmennek ügyeket intézni, és abban állapodnak meg, hogy három napon belül visszatérnek, de mégsem térnek vissza három nap után, szerintetek veszélyesnek mondható ez a helyzet? Ki kell akkor költöznie a kötelességeit végző személyzet többi tagjának? (Igen.) Ilyen esetben azonnali kiköltözésre van szükség; nem szabad késlekedniük, és semmilyen kockázatot nem szabad vállalniuk – gondolkodásmódjuk nem hagyatkozhat a szerencsére. Némelyek lusták, problémásnak érzik a kiköltözést, és vonakodnak kiköltözni, ezt mondván: „Mi baj lehet abból, ha maradok még egy napig? Talán csak valamilyen különleges helyzet hátráltatta őket.” Egy újabb napnyi várakozás csak tovább növeli a veszélyt. Ha kiköltözöl, és nem történik semmi, bármikor visszatérhetsz, és ez nem lenne hiba. Ám ha nem költözöl ki, hanem vársz még egy napig, baj történhet, mire pedig megtörténik, már túl késő lesz megbánni. Ezért aztán, ha nem térnek vissza a megbeszélt időre a testvérek, akik elmentek ügyeket intézni, lehetséges, hogy rosszul alakult valami. A velük kapcsolatban álló testvéreknek – minden eshetőségre felkészülve – azonnal ki kell költözniük és egy viszonylag biztonságos helyre kell áttelepülniük. Amint megfelelő lakóhelyet találtak, újra elkezdhetik normálisan végezni a kötelességeiket, és akkor nem lesz még túl késő. Egy másik helyzet, amikor a nagy vörös sárkány letartóztatja azt a személyt, aki a kötelességüket végző testvérek elhelyezésének a megszervezésével kapcsolatos munkáért felel a helyi gyülekezetben. Mit kell tenni ilyen helyzetekben? (Azonnal át kell helyezni máshová a személyzet fontos tagjait.) A vezetők és dolgozók elsődleges feladata, hogy azonnal helyezzék át a személyzet fontos tagjait egy viszonylag biztonságos helyre. Mindennél fontosabb a biztonságukat garantálni. Semmiféle kockázatnak nem lehetnek kitéve. További munka az áthelyezésüket követően végezhető. Egyes zavarosfejű emberek gondolkodásmódja folyton a szerencsére hagyatkozik: „X.Y.-t letartóztatták, de minden rendben; elég erős a hite, és mindig is különösen erős volt ellenséges körülmények között. Soha semmiképp nem vetemedne árulásra. Úgyhogy garantálhatom, hogy egyáltalán nincs veszély – semmi szükség arra, hogy bárki is át legyen helyezve.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Olyan emberek is vannak, akik ezt mondják: „Még ha árulásra vetemednek is, meg fogják válogatni a szavaikat – csakis lényegtelen dolgokról fognak elárulni információkat, ami egész biztosan nem lesz kihatással a biztonságotokra.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Ezek a szavak nem állják meg a helyüket! Tisztán tudnak látni az emberek másokkal kapcsolatban? Még ha érett is a szóban forgó személy, kerülnünk kell a túlságosan magabiztos beszédet, mivel senki sem tudja elhordozni annak a következményeit, ha rosszul alakul valami. Milyen egyéb munkára van még szükség a fontos kötelességeket végző személyzet biztonságának megóvásához? Amikor elkezdik végezni a kötelességeiket, a vezetőknek és a dolgozóknak világosan közölniük kell velük a kötelességük végzésével kapcsolatos igazságalapelveket, valamint a helyzetek felmerülésekor alkalmazandó alapelveket és bölcsességet is. Azonkívül, amikor elmennek a kötelességüket végezni, a vezetőknek és a dolgozóknak ki kell jelölniük a velük történő együttműködésre egy-két olyan embert, aki rendelkezik a társadalomban szerzett tapasztalattal és bölcsességgel. Egyedül ez a módszer biztonságos és megbízható. Az ily módon történő gyakorlással egyrészről megóvható a személyes biztonságuk, másrészről ez segíthet nekik néhány olyan probléma megoldásában, amelyet egyedül nem tudnának megoldani. Ez elejét fogja venni bizonyos gondoknak, és garantálni fogja, hogy akik elmennek a kötelességüket végezni, azok normálisan végre tudják hajtani a munkájukat. A vezetők és a dolgozók munkájának nagyon fontos eleme a kötelességüket végzők biztonságának garantálása, különösen azokban az országokban, ahol nincs vallásszabadság. Ha jól akarják végezni a gyülekezeti munkát, a kötelességeit végző személyzet biztonságának garantálása kell, hogy az elődleges dolguk legyen, függetlenül attól, hogy helyben vagy otthonuktól távol végzik-e a kötelességeiket. Csak azok a vezetők és dolgozók alkalmasak arra, hogy Isten használja őket, akik jól tudják kezelni a biztonsággal kapcsolatos munkát. Akik nem tudják elvégezni ezt a munkát, éretlen emberi mivoltú emberek, akik híján vannak a belátásnak és a bölcsességnek. Ők nehezen válnak alkalmassá arra, hogy Isten használja őket.

II. Miként kell gondoskodni Isten választott népének biztonságáról a különböző tengerentúli országokban

A. Isten választott népe jogi státuszának rendezése

A gyülekezeti munkának különféle tengerentúli országokban történő végzése esetén a kötelességet végző személyzet elhelyezésének megfelelő megszervezése kell, hogy elsőbbséget élvezzen, garantálva a biztonságukat, hogy normálisan végezhessék a kötelességeiket. Egy másik fontos dolog a jogi státusz kérdésének kezelése, amellyel azonnal foglalkozni kell, amint megérkezik Isten választott népe egy új országba. Ha nincs jogi státuszuk, vagy ha nem törvényes a jogi státuszuk, akkor mindig fennáll a deportálás kockázata, akármennyire jó is a lakókörnyezetük. A törvénytelen jogi státuszú személyek illegálisan ott tartózkodóknak minősülnek, és ezeknek az embereknek veszélyben forog a biztonságuk; a biztonságuk garantálása nélkül nem tudják sokáig végezni a kötelességeiket. Éppen ezért a tengerentúli országokban a kötelességet végző személyzet megfelelő elhelyezésének a megszervezése a vezetők és a dolgozók elsődleges feladata. Ha megfelelően meg lett szervezve az elhelyezésük, a következő lépésben a jogi státuszuk rendezésének megkezdését kell megszervezni. A jogi státusz rendezésének bármelyik országban az a minimális célja, hogy jogszerűen tartózkodhassanak ott a testvérek. Ez is egy fontos munkaelem a fontos személyzet biztonságának garantálásán belül. A tartózkodási engedély megszerzéséhez az az első követelmény, hogy jogszerű legyen az illető státusza; nem tartózkodhat illegálisan valahol. A vezetőknek és a dolgozóknak minden lehetséges dolgot meg kell tenniük azért, hogy a tartózkodási engedélyre vonatkozó kormányzati előírásoknak megfelelő elhelyezést biztosítsanak a testvérek számára. A vezetők és a dolgozók vagy közvetlenül vehetnek részt ebben az elhelyezési munkában, vagy nyomon követhetik azt. Ha vannak olyan dolgok, amelyeket nem képesek átlátni, haladéktalanul a felsőbb szintű vezetőkhöz és dolgozókhoz kell fordulniuk. Ha nem állnak fenn különleges körülmények, a gyülekezet korábbi szabályai szerint kell gyakorolniuk. A vezetőknek és a dolgozóknak rendszeres időközönként érdeklődniük kell, és ha megtudják, hogy valakinek a jogi státuszával kapcsolatos gondjai vagy bármilyen különleges körülményei adódnak, meg kell szervezniük, hogy a külső ügyeket kezelő személyzet oldja meg a problémákat Isten választott népe jogi státuszának a rendezésével kapcsolatban. Az első lépés természetesen az, hogy találni kell néhány arra szakosodott jogászt a státusz rendezésének kezelésére. A jogászok megbízásakor elővigyázatoságra van szükség, nehogy rászedjék az embert – nem szabad megbízni áljogászokat, sem olyanokat, akik nem a jogi státusz rendezésére szakosodtak. A vezetőknek és a dolgozóknak mindenekelőtt figyelembe kell venniük ezeket a jogi státusz rendezésével kapcsolatos aspektusokat, és jól kell megszervezni ezeket a dolgokat. Ez a munka is része a fontos személyzet megóvásának és a biztonságuk garantálásának, így amikor sor kerül ennek a munkának az elvégzésére, nem lehetnek tétlenek a vezetők és dolgozók. Egyesek ezt mondják: „A kötelességet végző személyzet elhelyezésének megszervezése Isten házának a munkája; nekünk csak azután kell azt végeznünk, miután konkrét rendelkezéseket kaptunk a Fennvalótól. Ha a Fennvaló nem rendeli el, nem szükséges bajlódnunk vele, és még ha rosszul is alakul valami, semmi köze hozzánk. Ezenfelül minden országnak más előírásai vannak a bevándorlásra és jogi státuszra vonatkozóan; mi nem vagyunk képesek egy ilyen nagy ügyet kezelni! Hagyatkozzon csak mindenki saját magára és remélje a legjobbakat – ha ott maradhat egy országban, akkor ott marad; ha nem, akkor hazatér.” Helyesek ezek a szavak? (Nem.) Mit gondolsz erről a hozzáállásról? (Felelőtlen.) Bizonyos értelemben felelőtlen; egy másik értelemben annak a megnyilvánulása, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát és kibújnak a felelősség alól. A vezetők és dolgozók munkájának az is fontos eleme, hogy megszervezzék a fontos személyzet elhelyezését a tengerentúlon. Ha megfelelően lett megszervezve az elhelyezésük, és normálisan tudják végezni a kötelességeiket, a közvetlenül rákövetkező lépésben a külső ügyekkel foglalkozó személyzet útmutatással kell, hogy szolgáljon számukra a jogi státuszuk rendezését illetően. Ha különleges helyzetek merülnek fel a rendezés során, amelyeket nem tudnak kezelni a testvérek, a vezetőknek és a dolgozóknak át kell gondolniuk, hogy miként lehetne azokra megoldást találni, és nem hagyhatják figyelmen kívül a dolgot. Ha bármilyen probléma adódik a jogi státusz rendezésével, az nem kis dolog, és mielőbb és minél gyorsabban kell azt kezelni és megoldani. Ne késlekedj – amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra; ha halogatod holnapig, az minden képzeletet felülmúlóan szörnyű következményekkel járhat. Ha a vezetők és a dolgozók hanyagok és elmulasztják a felelősségüket, ha nem kezelik sürgősséggel a dolgot és halogatják a jogi státusz rendezésére legalkalmasabb időt, a kötelességét végző személyzet pedig nem képes emiatt normálisan végezni a kötelességeit, azért ki viseli a felelősséget? Ezek az emberek benyújtották a kéréseiket a gyülekezetvezetőkhöz és a rendezést végző személyzethez, a vezetők és a dolgozók pedig tudomással bírtak erről, ám mivel vagy nem vették komolyan a dolgot, vagy kifogásokkal álltak elő, hogy miért nem kezelik azt, a személyzet néhány fontos tagja esetében késedelmet szenvedett a jogi státusz rendezése, ami bizonyos mértékig kihatással volt a gyülekezeti munka bizonyos fontos elemeire. Szerintetek akkor kinek kellene itt viselnie a felelősséget? (A vezetőknek és a dolgozóknak.) Isten háza többször is hangsúlyozta már ezt a dolgot. A vezetőkről és a dolgozókról nem lehet azt mondani, hogy ne lenne erről tudomásuk, és azt sem, hogy tájékozottság vagy megértés híján lennének. Ehelyett tudnak róla, de nem veszik komolyan. Amíg nem érinti a saját dolgaikat, amíg az valaki más problémája, addig, ha csak lehet, halogatják, végül pedig egy olyan fontos dolgot késleltetnek, mint Isten választott népe jogi státuszának a rendezése. Amikor következmények merülnek fel, a vezetőknek és a dolgozóknak kell viselniük a felelősséget. Ez a felelősség nem üres beszéd csupán – ha érinti a gyülekezet munkáját, és különösen Isten háza fontos munkáját, akkor jelentős felelősségük lesz a vezetőknek és a dolgozóknak. Az a legkevesebb, hogy Isten ezt érdemtelenségként rója fel nekik, és ez egy vétek lesz – ez a következmény. Ha olyasvalamiről van szó, aminek rád hárul az elvégzése, ami a te felelősségkörödbe esik, te pedig nem végzed el, figyelmen kívül hagyod vagy bizonyos személyes okokból késlelteted, akkor neked kell viselned a felelősséget. Némelyek ezt mondják: „Nem tudtam, hogyan oldjam meg; nem volt semmilyen utam előre.” De vajon komolyan vetted és az első adandó alkalommal segítségért fordultál a felsőbb szintű vezetőkhöz és dolgozókhoz? Mások azt mondják, hogy azért feledkeztek meg róla, mert egyéb munkával voltak elfoglalva. Még ha igazán az elfoglaltságuk miatt feledkeztek is meg róla, hogy nem emlékeznek rá még azután sem, hogy valaki felveti nekik a problémát és újra meg újra emlékezteti őket? Ez milyen problémát jelez? (Azt, hogy nem viselték a szívükön a testvérek jogi státusza rendezésének az ügyét; nincs semmiféle felelősségérzetük.) Az a tény, hogy meg tudnak feledkezni egy ilyen fontos dologról, azt mutatja, hogy híján vannak a felelősségérzetnek, és hogy nem megbízhatóak. Meg tudsz feledkezni egy olyan jelentős dologról, mint amilyen Isten választott népe jogi státuszának a rendezése – a saját jogi státuszod rendezéséről vajon megfeledkeznél? Ha a saját ügyeidről nem feledkeznél meg, de másokéról meg tudsz feledkezni, az azt bizonyítja, hogy szegényes a jellemed, hiányzik belőled a szeretet, valamint önző és alantas vagy. A saját jogi státuszod rendezését elvégezted, a testvérek jogi státuszának rendezését azonban hétköznapi, triviális ügyként kezeled – vagy teljességgel figyelmen kívül is hagyod –, végül pedig késlelteted a jogi státuszuk rendezését, ezt a nagy jelentőséggel bíró dolgot. El tudod hordozni ezt a felelősséget? Hát nincsenek teljes mértékben híján a lelkiismeretnek és a józan észnek az ilyen vezetők és dolgozók? Annyira önzők és alantasak! Csakis magukkal törődnek, másokat pedig semmibe vesznek – ez milyen problémát jelez? Hát nem hamis vezetők? (De igen.) Ezzel teljes mértékben fel lett tárva a problémájuk lényege. Egyszerűen csak nem akarnak foglalkozni a testvérek jogi státuszának a rendezésével; problémásnak találják. Ezt gondolják a szívükben: „Mi közöm a testvérek jogi státuszának a rendezéséhez?” Ezzel a hozzáállással kezelik a testvérek jogi státusza rendezésének a kérdését; végül késleltetik ezt a jelentős dolgot, ami kihatással lesz a testvérek kötelességvégzésére, és kihatással lesz a gyülekezet munkájára is. Elmondható-e, hogy büntetést érdemelnek az ilyen hamis vezetők? (Igen.) Számon kell kérni rajtuk a mulasztásukat, mivel szándékos volt; egész biztosan nem objektív tényezők okozta, akaratlan késedelemről volt szó. Ha természeti katasztrófa történt volna, például földrengés, árvíz vagy valamilyen jelentős politikai esemény, amely fennakadást okozott volna a közlekedésben és a kommunikációban, és ellehetetlenítette volna ezeknek a dolgoknak a kezelését, az érthető lenne. De ha semmilyen efféle esemény nem következett be, ám ők mégis elfelejtették vagy elhanyagolták a testvérek jogi státuszának a rendezését, késleltetve ezzel egy ilyen fontos dolgot – ezeknek a személyeknek a jogi státuszát –, akkor az ilyen vezetők és dolgozók felelősségmulasztást követtek el, amit érdemtelenségként fel kell róni nekik és amiért felelősségre kell vonni őket. Érted? (Igen.) Tekintettel arra, hogy vezető vagy dolgozó vagy, a te felelősséged elvégezni a munkát, amelyet végezned kell. Mindent megfelelően, Isten háza követelményei szerint kell kezelned és végrehajtanod, ami a felelősségi körödbe tartozik. Ám ha szándékosan kikerülöd vagy késlelteted azt, akkor az felelősségmulasztás, ez a mulasztás pedig vétek. Ha szándékosan késleltetsz és nem kezelsz egy ügyet, a mulasztásodból végül vétek lesz, Isten pedig érdemtelenségként fogja felróni neked. Felelősségre leszel vonva a dolog miatt.

Ha bizonyos problémák vannak Isten választott népének jogi státuszával a tengerentúli országokban, vagy ha a szomszédaik vagy idegenek panaszt tesznek rájuk vagy feljelentik őket, akkor a kitelepítés veszélyével nézhetnek szembe. Az is megtörténhet, hogy Isten választott népe közül némelyeket koholt vádak alapján őrizetbe vesznek és megbírságolnak vagy letartóztatnak és bebörtönöznek bizonyos tengerentúli országokban az ottani kormányok. Bármi legyen is a helyzet, ha tudnak róla a vezetők és a dolgozók, akkor nem cselekedhetnek úgy, mint a páncéljukban megbúvó teknősök; már az első pillanatban kezelniük kell ezt az ügyet, aminek a testvérek biztonságának garantálása a végső célja, és nem hagyhatják, hogy gonosz emberek kezére kerüljenek. Ha csak a gyülekezet munkájának megszervezésével törődnek a vezetők és a dolgozók, de a testvérek jogi státuszának kezelésére nem fordítanak figyelmet, minek eredményeképpen letartóztatják vagy kitelepítik a testvéreket a jogi státuszuk hiánya miatt, ezek milyen következmények? Nem lehetetlenítették el vajon az ilyen vezetők és a dolgozók a testvérek számára, hogy a köteleségüket végezzék? Nincs ez közvetlen kihatással a gyülekezet munkájára? Mert akkor ez egy igen súlyos természetű probléma. Ha korábban még nem kezelték ezt az ügyet a vezetők és a dolgozók, akkor kereshetnek valakit a testvérek körében, aki ért a külső ügyek kezeléséhez, hogy ő konzultáljon egy jogásszal ennek az ügynek a kezelése érdekében, így igyekezve elérni a testvérek, valamint a fontos személyzet biztonsága megóvásának a célját. Ez is egy fontos munkaelem, amelyet el kell végezniük a tengerentúlon a vezetőknek és a dolgozóknak; a helyi vezetőknek és dolgozóknak maguknak kell kezdeményezniük, hogy valaki foglalkozzon ezzel az üggyel. A helyi testvérek biztonságának megóvása mellett a külföldi testvérek biztonságát még annál is inkább meg kell óvniuk; csakis így biztosítható a gyülekezet munkája. Ennek a felelősségnek kell eleget tenniük a vezetőknek és dolgozóknak minden országban a helyi testvérek és a külföldi fontos személyzet irányában; nem lehetnek tétlenek. Egyes vezetők és dolgozók ezt mondják: „Ők külföldi testvérek, és mi nem ismerjük őket; nincs köztünk személyes kapcsolat. Azért küldte ide őket Isten háza, hogy itt hirdessék az evangéliumot – mi köze ennek hozzánk? Saját magukat sodorták ilyen szerencsétlenségbe; nem tájékozódtak világosan a helyzetről, mielőtt idejöttek, és nem kezelték jól ezeket az ügyeket. Nekünk nincs ráhatásunk a szerencsétlenségükre; ki tudja, mit fog tenni velük a kormány.” Különféle kifogásokkal hozakodnak elő, hogy kihúzzák magukat ezekből az ügyekből és kitérjenek előlük, és nem keresik annak a módját, hogy előrelépjenek a megoldásuk érdekében. Helyes vajon így cselekedni? (Nem az.) Miért nem? (Ha a vezetők és a dolgozók nem lépnek előre e problémák megoldása érdekében, a testvéreknek pedig mindeközben nincs módjuk a problémák megoldására, akkor bizonyosan gond lesz. A vezetők és a dolgozók nem tettek eleget annak a felelősségüknek, hogy megóvják a testvéreket – ez a felelősségük elmulasztása.) A vezetőknek és a dolgozóknak az a kötelességük, hogy minden egyes felelősségnek eleget tegyenek, amelynek a vezetőknek és a dolgozóknak eleget kell tenniük Isten házában. Isten házának hatóköre nem korlátozódik a helyi területre, a helyi régióra vagy egy bizonyos országra; Isten házának nincsenek nemzeti határai, sem regionális korlátai. Faji korlátai vannak-e vajon annak, ahogyan Isten kiválasztja az embereket és megmenti az embereket? (Nincsenek.) Vannak-e korlátok nemzetiség vagy régió tekintetében? (Ilyenek sincsenek.) Nincsenek. E szerint az alapelv szerint végzi Isten az Ő munkáját; vagyis ez az alapelv az igazság! Nem számít, hogy melyik országból valók a testvérek, mindannyian egyazon Istenben hisznek, egyazon Istent követik, valamint azt az igazságot eszik és isszák, amelyet egyazon Isten közöl és biztosít. Azt a munkát tapasztalják meg, amelyet egyazon Isten végez, és egyazon Istent imádják. Isten házában és Isten előtt bőrszíntől és fajtól függetlenül mindannyian egyek – egy családot alkotnak. Mivel ők egy család, nem lehetnek köztük különbségtételek; nem lehetnek faji vagy regionális korlátok; nem lehetnek olyan felosztások, hogy „te ázsiai vagy, én meg európai” vagy hogy „te fehér vagy, én pedig színes bőrű” – nem történhetnek ilyen különbségtételek. Ha te még mindig ilyen különbségeket teszel Isten házában, akkor világos, hogy nem tekintesz Isten házaként Isten házára, és nem tartod magad Isten háza tagjának. Éppen ezért, amikor külföldi testvérek olyan problémákkal találkoznak, mint a deportálás vagy a törvénytelen letartóztatás, akkor bárhonnan származnak is, bármilyen nemzetiségűek is, vagy bármilyen is a bőrük színe, ők testvérek – mivel pedig testvérek, ha problémákkal néznek szembe, akkor a helyi vezetőknek és dolgozóknak elő kell állniuk és kötelességtudóan kell kezelniük ezt az ügyet, és nem tehetnek különbségeket az emberek között. Ez megfelel az alapelveknek, teljes összhangban van Isten szándékaival, és ez az az igazság, amelyet gyakorolniuk kell az embereknek.

Napjainkban Isten választott népének Kínából származó tagjai közül sokan mennek különböző tengerentúli országokba az evangéliumot hirdetni és Isten mellett bizonyságot tenni. Miután megérkeznek ezekbe az országokba, a jogi státuszuk rendezése az első dolog, amit meg kell tenniük, és csak ezután dolgozhatnak nyugodtan. A jogi státusz rendezése nem egyszerű ügy; a helyi gyülekezethez tartozó emberek együttműködésére van szükség hozzá. A különböző országokban lévő gyülekezetek vezetőinek meg kell kérniük néhány testvért, akik értik az országuk előírásait és ismerik a törvényét, hogy segítsenek megoldani Isten választott népe Kínából érkezett tagjainak a jogi státusz rendezésének ügyét. Ennek az ügynek a megoldása kiemelkedő fontosságú. A különféle országok gyülekezeteinek vezetői és dolgozói minden erőfeszítést meg kell, hogy tegyenek az együttműködés érdekében, mivel csak akkor haladhat előre normálisan a gyülekezet munkája, ha az emberek jogi státuszának ügye maradéktalanul megoldásra kerül; ha nem így történik, az kihatással lesz a gyülekezet munkájára. A különböző országokban lévő gyülekezetek vezetőinek előre gondoskodniuk kell olyan emberekről, akik képesek az efféle ügyeket kezelni. Ha így tesznek, az javára válik a gyülekezet munkájának, valamint annak is az egyik megnyilvánulása, hogy tekintettel vannak Isten szándékaira. Némely vezetők és dolgozók ezt mondhatják: „Sohasem kezeltünk még ilyesfajta ügyet, és mi sem tudjuk, mit kell tenni.” Ebben a helyzetben olyanoktól kell segítséget kérniük, akik értenek az ilyen típusú ügyekhez. Isten választott népe körében minden országban vannak képzett és tanult egyének, valamint olyanok is, akik értik az ország törvényeit és szabályozásait. Nekik nincs szükségük másra, csak némi konzultációra ahhoz, hogy módot találjanak ezeknek az ügyeknek a kezelésére – vagy nem így van talán? Egy ilyen típusú ügy kezelésekor nem lehetsz passzív és inaktív; ha nem értesz valamit, keresned kell egy jogászt, akivel konzultálhatsz. Ha megtalálod az ügynek megfelelő jogászt, természetszerűleg meglesz a mód a megoldására. Mi talán nem értjük ezt az ügyet, de a jogász érteni fogja. Az a helyes hozzáállás, ha kereső szíve van az embernek; ha kereső szíve van valakinek, az a felelősségérzet megnyilvánulása. Ha bizonyos nehézségek merülnek fel, közösen, egy szívvel és értelemmel kell imádkoznotok, keresnetek és beszélgetnetek, és miután megtaláltátok az alapelveket és az utat a probléma megoldásához, maradéktalanul meg kell azt oldanotok. Csakis akkor tud gördülékenyen előrehaladni a gyülekezet munkája. Ha a vezetők és a dolgozók felfedeznek egy problémát, és haladéktalanul utána tudnak járni, nyomon tudják követni és meg tudják oldani, akkor nem felelős vezetők és dolgozók vajon? (De igen.) Az ilyen vezetőknek és dolgozóknak nem csupán felelősségérzetük van, hanem haladéktalanul meg is tudják oldani a problémákat, ami azt jelenti, hogy van reményük arra, hogy megfelelő színvonalú vezetőkké és dolgozókká váljanak. Függetlenül attól, hogy mennyire mély megértéssel bírnak az igazságról, ha a problémák megoldására koncentrálnak, akkor képesek lesznek valódi munkát végezni. A legkevesebb, amit elérhetnek, hogy kevesebb hibát fognak elkövetni vagy egyáltalán nem hibáznak; és még ha el is követnek néhány hibát, haladéktalanul helyre tudják hozni őket, és így megtérülhetnek bizonyos veszteségek, végül pedig elérhetik a célt, hogy oltalmazzák Isten háza munkáját. Mit gondoltok, nehéz vajon eleget tenni ennek a felelősségnek? (Nem az.) Valójában nem nehéz; attól függ, hogy van-e hűség az emberekben a kötelességük teljesítése terén, és hogy eleget tudnak-e tenni a felelősségüknek a munkájukban. Mindössze némi gondolkodásra van szükséged, csak el kell töltened egy kis időt és be kell fektetned némi energiát; nem kell hozzá pénzt költened vagy bármiféle kockázatot vállalnod. Csak elő kell állnod, hogy segíts megoldani a problémákat és jól kezelni az ügyeket, és ily módon megfelelő színvonalúvá válhatsz. Ez tehát nem nehéz dolog, és könnyen el kell, hogy tudják érni a vezetők és a dolgozók. Van azonban néhány ember, akik még egy ilyen könnyű dolgot sem tudnak megvalósítani, és teljesen világos, hogy ez nem az elégtelen képességük vagy adottáguk, és nem is amiatt van, hogy a körülmények vagy a környezet nem teszi ezt lehetővé a számukra, hanem inkább azért, mert ők nem hajlandók rá. Amikor a személyzet fontos tagjainak jogi státuszát vagy tartózkodását, illetve az elhelyezésükkel kapcsolatos dolgokat érintő sajátos helyzetek állnak elő, a vezetők és a dolgozók felelőssége elvállalni ezt a munkát. Nem számít, hogy kinek szervezed meg az elhelyezését, vagy hogy milyen nemzetiségű vagy fajú az illető; nincs szükség másra, mint hogy elfogadd ezt Istentől. Isten bízta rád ezt a munkát; ez a te felelősséged, kötelezettséged és küldetésed is. Istentől ered ez a munka, amelyet elfogadsz, nem pedig embertől, úgyhogy nem kell azzal foglalkoznod, hogy kik ezek az emberek, akiknek megszervezed az elhelyezését. „A helyi testvérek megóvása elfogadható, de ha külföldi testvérek jönnek ide, az nem a mi gondunk” – mondhatják némelyek. Van felelősségérzetük vagy emberi mivoltuk azoknak, akik ezt mondják? (Nincs.) A helyi testvéreket testvéreknek tekintik, de a külföldi testvéreket nem tekintik testvéreknek – helytálló ez így? (Nem az.) Összhangban van az igazsággal? (Nincs.) Miért nincs összhangban az igazsággal? (A hamis vezetők nincsenek tekintettel Isten szándékaira; figyelmen kívül hagyják a külföldi testvéreket, és nem állnak elő, hogy kezeljék a dolgokat, amikor problémák merülnek fel – nem oltalmazzák Isten házának a munkáját.) A hamis vezetők különféle kifogásokkal bújnak ki a felelősség alól, és nem végeznek valódi munkát. Azt állítják, hogy hajlandóak feláldozni magukat Istenért, és hajlandóak gyakorolni az igazságot, de amikor igazán a gyülekezeti munkával kapcsolatos kritikus fontosságú dolgok adódnak, elrejtőznek. Ez felelőtlenség. A vezetőknek és a dolgozóknak haladéktalanul kezelniük kell minden ügyet a testvérek tengerentúl történő megóvásával kapcsolatban; felelősségként és elvégzendő feladatként kell tekinteniük erre. Nem próbálhatnak kifogásokkal kibújni alóla, és azt sem engedhetik, hogy ennek a munkának az elhanyagolása kihatással legyen Isten háza munkájának a különféle elemeire.

B. Jogi alapismeretek nyújtása az összes testvér számára

Mely olyan egyéb aspektusai jutnak még eszetekbe a munkának, amelyek a testvérek tengerentúli biztonságával kapcsolatosak? (A tengerentúli országokban jogi alapismereteket is nyújtaniuk kell a vezetőknek és dolgozóknak az összes testvér számára, hogy kialakuljon bennük egyfajta jogi tudatosság, és ne vegyenek részt törvénysértő tevékenységekben.) A vezetőknek és a dolgozóknak az összes testvér számára jogi alapismereteket, valamint a különféle kormányzati előírások megértését kell nyújtaniuk. Többet meg kell tudniuk ezekről a területekről a helyi testvérektől abban az országban, ahol vannak, így például a bevándorlással, valamint a mindennapi élettel kapcsolatos szabályozásokról, azután pedig meg kell szervezniük, hogy a testvérek tanulmányozzák ezeket, hogy aztán szigorúan betartsák a nemzeti kormányok előírásait, és tartózkodjanak minden törvénysértő cselekménytől. Isten választott népének Kínából származó tagjai, akik oly sok éve diktatúrában élnek, különösen híján vannak a jogi ismereteknek, és nem értik a törvény fontosságát. Ennek eredményeképpen könnyelműen és gondatlanul, civilizálatlan emberek módjára cselekszenek. Amikor a tengerentúlra jönnek lakni, igen tudatlannak tűnnek, és gyakran tesznek olyan dolgokat, amelyek e szabályok megértésének a hiányáról tanúskodnak. Némely nyugati demokratikus országokban például nagyon jól szabályozzák a társadalmi rendet; olyan előírások vannak, amelyek este 10 és reggel 8 között tiltják a zajongást – semmilyen zajkeltés nem megengedett, így a kutyaugatás vagy az építőipari gépek zúgása sem. Ha valaki megszegi ezeket az előírásokat, és feljelentik, a rendőrség fogja kezelni az ügyet. A kontinentális Kínában senki sem szabályozza ezeket a dolgokat; ahol csak emberek laknak, mindenütt féktelen zajongás van – hangos zene, tánc, ivászat és mulatozás zaja hallatszik, de senki sem avatkozik közbe. Ha bárki is megpróbál tenni valamit, megtorlással nézhet szembe, úgyhogy a kínai embereknek nincs más választásuk, mint tűrni. A nyugati országok mások; a törvény mindenkit véd. Ha a kutyád gyakran ugat az éjszaka közepén, megzavarva a szomszédod pihenését, akkor az fel fog jelenteni. Olyat teszel, ami kihatással van mások normális életére, és amivel megszegted a jogszabályi előírásokat – a szomszédod joggal élhet a törvény fegyverével és jelenthet fel. Olyanok is vannak, akik éjjel 11-ig vagy éjfélig végeznek építési munkálatokat, ami kihatással van a szomszédok pihenésére, és panaszokhoz vezet. Akkor aztán jön a rendőrség, hogy pénzbírságot szabjon ki rájuk és figyelmeztesse őket, hogy ne zajongjanak a pihenésre kijelölt órákban. Némelyek még a tiszta környezet fontosságának sincsenek a tudatában: folyton szemetelnek és szanaszét szórva hagyják az utcákon a szemetet. A nyugati demokratikus országok különösen rendezettek. A lakosok meghatározott időpontokban rakják ki a szemetet, és az ütemezett napokon jönnek a szemeteskocsik, hogy elszállítsák a hulladékot. A szemétszállítás után tiszták maradnak az utcák. Azok, akik ez nem értik, elképzelhető, hogy szemetelni fognak, ami ugyancsak az előírások megsértésének minősül. Ez kihatással van a köztisztaságra és a város megjelenésére, így aztán fel lehet jelenteni őket. A tengerentúlon élő, a szabályokat nem követő kínaiakat gyakran jelentik fel. Ha már sokszor feljelentették őket, véleményt formálnak a nyugati emberekről, és ezt mondják: „A nyugatiak imádnak feljelentést tenni; minden apróság miatt feljelentést tesznek”, amire Én ezt mondom: „Olyan sok minden miatt jelentettek már fel téged, és te mégsem gondolkodtál el magadon. Ehelyett őket hibáztatod, amiért feljelentettek. Igazuk volt, hogy feljelentést tettek? Helyes dolgokat tettél vagy sem?” Teljes mértékben igazuk volt, hogy megtették azokat a feljelentéseket; ártottál az érdekeiknek és kihatással voltál az életükre, akkor hát miért ne jelentsenek fel téged? Ez a társadalmi rend védelmében történik, és azt mutatja, hogy ez az ország jogállam; a törvény mindenkit megvéd, és ebben az országban nem csak úgy mutatóban van – mindenki fegyverként használhatja a saját jogai és érdekei megvédésére. Azért jelentenek fel, mert nem érted a törvényt, és megszegted a helyi előírásokat. Először meg kellene ismerned a helyi előírásokat, és a törvényeknek és előírásoknak megfelelően kellene cselekedned – mit gondolsz, vajon még akkor is feljelentenének téged? (Többé nem jelentenének fel.) Akkor hát a kínaiak miért nem tesznek soha feljelentést, akármilyen súlyos is az ügy? (Túl sokáig nyomta el őket a kormány. Nem mernek panaszt tenni. A jogaik védelméről sincs fogalmuk a kínaiaknak.) Kína nem jogállam. Nem a törvény szerint kormányozzák. A kínai törvények csak mutatóban vannak, és Kínában hasztalan feljelentést tenni. Ha feljelentést teszel, és a másik félnek megvan hozzá a hatalma és a befolyása, utánad mehet. Ha nincs befolyásod, akkor még csak nem is mersz feljelentést tenni; ha feljelentést teszel, azzal könnyen bajt hozhatsz a saját fejedre. Amikor tehát üldözéssel találkoznak a kínaiak – különösen azokban az esetekben, ahol meg is ölnek valakit –, bármennyire igazságtalan is a halál, egyszerűen maguk között intézik el a dolgot, amennyiben kifizet egy összeget az elkövető. Miért nem indítanak pert az áldozat családtagjai? Tudják, hogy sosem nyernének; sok pénzbe kerülne, de akkor sem szolgáltatnának nekik igazságot, és az elkövetőt sem állítanák bíróság elé, ezért úgy döntenek, hogy nem terelik jogi útra az ügyet, hanem maguk között intézik el. Kína törvényei csupán mutatóban vannak; Kína nem jogállam, ott nincs tere az igazságszolgáltatásnak. Értelmetlen pert indítani. Így aztán bármilyen törvénytelen helyzettel találkozzanak is a kínai emberek, nem mernek feljelentést tenni. Azért van ez, mert a Kommunista Párt egyebet sem tesz, csak gaztetteket követ el, túlmegy a józan ész határain, és nem a törvény szerint kormányoz. Ha valaki egyszerű ember Kínában, akkor bármennyire súlyos üggyel találkozik, az nem számít figyelemre érdemes dolognak a Kommunista Párt szemében – senki sem fog vele foglalkozni. A Kommunista Párt egyszerűen nem veszi figyelembe a mások pihenését megzavaró dolgokat, de akár még a lopás, a rablás és a betörés eseteit sem. A nyugati országokban azonban másként van. A nyugat demokratikus berendezkedésű és a jog által szabályozott társadalom; ha megzavarják valakinek a pihenését, az panaszt tesz, és kiszáll a rendőrség, hogy megvizsgálja és kezelje az ügyet. A nyugati emberekben megvan ez a jogi tudatosság, és nem tesznek ilyen ostobaságokat; csak azok tesznek ilyen ostobaságokat, akik a tengerentúlról érkeznek és nem értik a szabályokat. Amikor a kínai emberek a tengerentúlra érkeznek, gyakran tesznek panaszt ellenük. Idővel megismerik a helyi törvényeket és előírásokat, és azután már nem mernek olyan dolgokat tenni, amelyek törvénysértők vagy zavarnak másokat. Éppen ezért a vezetőknek és dolgozóknak meg kell szervezniük, hogy a testvérek tanuljanak annak az országnak a különböző törvényeiről és előírásairól, ahol élnek. Bármit szándékoznak is tenni, először meg kell nézniük, hogy mit mond a törvény – még ha csak a saját udvarukon akarnak is csirkéket vagy disznókat nevelni, akkor is a kormányzati előírásokat kell először ellenőrizniük. Kikereshetik az információkat az interneten, vagy konzultálhatnak a helyi testvérekkel, és így pontos válaszokra találhatnak. A különböző nyugati országokban minden dologra vonatkozóan konkrét előírásai vannak a kormánynak. Az építkezés terén például elő van írva, hogy milyen magasan kell lenniük a konnektoroknak a padlótól számítva, és hogy egymástól mekkora távolságra legyenek az egyes konnektorok. A lépcsőkorlátok vastagságára és a korlátot tartó oszlopok szélességére is konkrét szabványok vonatkoznak. A kormány alkalmazottai az építkezés minden egyes lépését megvizsgálják, így aztán ritkán fordulnak elő az építési szabályzatokba ütköző épületek, illetve szabályozatlan építkezések. Ha házat, szerszámoskamrát vagy kerti tárolót akarnak építeni a lakók az udvarukon, hatósági jóváhagyást kell hozzá beszerezniük. Ha csirkéket vagy kacsákat akarnak nevelni, előírások szabják meg, hogy milyen messzire kell lennie a kifutónak a szomszédok telkétől. Ha a vezetők és dolgozók nem is értik ezeket a törvényeket és előírásokat, akkor is figyelmet kell fordítaniuk rájuk, amennyiben a gyülekezeti munkában felmerülnek ilyen dolgok. Először is meg kell nézniük, hogy mit mondanak a helyi törvények és előírások; ha végre tisztán látnak ezekben a kérdésekben, az javára válik a kötelességteljesítésüknek. Habár a jogi kérdések nincsenek közvetlen összefüggésben a gyülekezet belső munkájával, attól még hasznos dolog jogi alapismereteket nyújtani mindenki számára. Így legalább némi tudásra tehetnek szert, megérthetnek néhány szabályt, megtanulhatják, hogy miként kell megfelelően élni, és elérhetik az emberi mivolt hasonlatosságát. Azonkívül a vezetőknek és a dolgozóknak beszélgetniük kell azokkal, akik a külső ügyekért felelősek, segítve őket a jogi tudatosság kialakításában. Kisebb ügyek esetén szükségtelen jogásszal egyeztetniük – csak a helyi előírásokat kell megérteniük és szigorúan betartaniuk. Jelentősebb ügyek esetén azonban egyeztetniük kell egy jogásszal a helyi törvények megértése végett. Összegezve: bármit csináljanak is, minden tevékenységnek meg kell felelnie a törvényeknek és az előírásoknak. Ha egy ideig így gyakorolnak az emberek, megtapasztalhatják a törvények és előírások követésének fontosságát, és a szabályokat követve fognak cselekedni. Ez a gyülekezet munkájának is a javára válik.

C. Az emberek evangélium hirdetésére történő kiküldése során követendő alapelvek

Ami a fontos kötelességeket végzők biztonságának a megóvását illeti, van még egy munkaterület, amelyre oda kell figyelniük a vezetőknek és a dolgozóknak, éspedig azok biztonságának a megóvása, akik elmennek valahová a kötelességüket végezni. Milyen alapelveket kell követni, amikor kiküldik az embereket a kötelességüket végezni? Először is, figyelembe kell venni az emberek életkorát és nemét, valamint az életben szerzett ismereteiket és tapasztalatukat is – a vezetők és a dolgozók nem lehetnek zavarosfejűek vagy könnyelműek ebben a tekintetben. Ha például evangéliumi dolgozókat küldesz ki, hogy egy ismeretlen helyen hirdessék az evangéliumot, milyen emberek alkalmasak a kiküldésre? (Az olyan emberek, akiknek van némi ismeretük és bölcsességük.) Ha nincs sok alkalmas ember egy bizonyos gyülekezetben, mivel a legtöbben élettapasztalat és ismeret híján lévő fiatalok, akik nem tudják, hogyan kezeljék a helyzeteket – különösen a kihívást jelentő problémákat –, amikor találkoznak velük, akik elvek nélkül beszélnek, és akiknek bölcsességük sincs, akkor azok nem lennének képesek elvégezni a munkát. Ha ilyen embereket küldenek ki, akkor nem csupán problémákat nem fognak tudni megoldani, hanem valószínűleg a munkára is kihatással lesznek és késleltetni fogják azt. Éppen ezért, amikor kiküldik az embereket a kötelességüket végezni, azokat kell kiválasztani, akik érett emberi mivoltúak és bölcsek – csakis az ilyen emberek alkalmasak. Ha nincs elég alkalmas ember, akkor párba kell állítani a fiatalokat az időssebbekkel, hogy így menjenek el a kötelességüket végezni. Tegyük fel például, hogy van egy fiatal, 25-26 év körüli nővér, aki, habár jó ideje hisz már Istenben, van hite és érettsége, és hosszú ideje végzi már a kötelességét, nem tudna gondoskodni a saját biztonságáról, ha ismeretlen helyre küldenék a kötelességét végezni – ilyen esetben találni kellene egy helyi testvért, akinek van tapasztalata a társadalomban, hogy szegődjön mellé, és együtt végezzék a kötelességet. Persze ha a kötelességvégzés helye ismerős terület vagy olyan hely, ahol van már gyülekezet, akkor oda elmehetnek a fiatal testvérek. Ám ha ismeretlen helyre mennek az emberek az evangéliumot hirdetni vagy más munkát végezni, és különösen, ha gyenge ott a közbiztonság, akkor oda kell figyelni a személyes biztonságukra. Bárkit küldjenek is ki munkavégzésre a vezetők és a dolgozók, a biztonság az első dolog, amit figyelembe kell venni. Ha nem világos, hogy milyen emberek az evangélium potenciális befogadói, vagy hogy tehetnek-e nem helyénvaló dolgokat ezek az emberek, akkor elővigyázatosan kell eljárni, amikor embereket küldenek ki az evangéliumot hirdetni. Régebben azt hallottam, hogy némely vezetők és dolgozók gyakran küldenek ki fiatal – 18-19 év körüli vagy a 20-as éveik elején járó – nővéreket ismeretlen helyekre az evangéliumot hirdetni, és állítólag előfordult néhány szerencsétlen incidens. Akármi történt is ténylegesen, végső soron azzal összefüggésben történt, hogy a vezetők és a dolgozók nem gondolták át alaposan a dolgokat, amikor a munkát végezték. A vezetőknek és a dolgozóknak figyelembe kell venniük ezeket a tényezőket a munkájuk során és nem küldhetnek könnyelműen nagyon fiatal testvéreket ismeretlen és veszélyes helyekre, hogy ott végezzék a kötelességüket. Volt egy vezető, aki egyszer úgy szervezte, hogy két fiatal, 18-19 éves nővér menjen el az evangéliumot hirdetni. Amikor azt mondta rájuk valaki, hogy túl fiatalok és nem alkalmasak erre, a vezető talált egy 21 éves nővért, hogy ő menjen el helyettük, ezt gondolván: „Azt mondtad, hogy a 19 éves túl fiatal, úgyhogy találtam valakit, aki 21 éves. Ő már idősebb, nem igaz?” Milyen volt ennek a vezetőnek a képessége? Hajlamos volt a torzításokra, nem igaz? (De igen.) Mindössze két évvel volt idősebb az illető 19 évesnél – lehetett már élettapasztalata? Lehetett már tapasztalata a társadalomban? Elképzelhető, hogy elsírta magát, amikor nehézségekkel és veszélyes helyzetekkel szembesült? Noha a korát illetően két évvel idősebb volt, még mindig túl fiatal volt és nem volt képes felvállalni ezt a munkát. Egy legalább a 30-as, 40-es, 50-es vagy 60-as éveiben járó testvért kell találni – ők már idősebbek és van társadalmi tapasztalatuk, amikor pedig különféle helyzetekkel találkoznak, megvan a bölcsességük a kezelésükhöz, és így elejét vehetik a veszélyes helyzetek bekövetkezésének. A fiatalok sok dolgot nem láttak vagy tapasztaltak még, és nem tudják, hogyan kezeljék őket; ha veszéllyel találkoznak, talán észre sem veszik, és emiatt könnyen történhetnek incidensek. Az idősebbek, akik már többet láttak ennek a társadalomnak és ennek az emberiségnek az elvetemültségéből, jellemzően éberebben figyelik az embereket. A társadalomban szerzett tapasztalatuk és a való életből származó ismeretük alapján reálisan meg tudják ítélni, hogy milyen veszélyek merülhetnek fel bizonyos helyzetekben, hogy mennyire magas szintű a kockázat, hogy kik a gonosz emberek, és hogy miféle dolgokat tehetnek bizonyos emberek. Amikor veszélyes helyzetekkel találkoznak, ahhoz is megvan a bölcsességük, hogy elmeneküljenek a veszély elől. A fiataloknak ezzel szemben nincs tapasztalatuk. Amikor különféle helyzetekkel találkoznak, nem képesek felfogni az esetleges veszélyes következményeket. Éppen ezért az idősebbek alaposabban megfontolják a biztonsági kérdéseket, mint a fiatalok. Amikor a vezetők és a dolgozók megszervezik, hogy az emberek menjenek el a kötelességüket végezni, figyelembe kell venniük a helyi viszonyokat és úgy kell szervezniük, hogy viszonylag idősebb, bölcsességgel és tapasztalattal bíró emberek a fiatalokkal párban végezzék a kötelességüket. A vezetőknek és a dolgozóknak alaposan meg kell fontolniuk ezeket a dolgokat.

Nem számít, hogy melyik országban végzik a gyülekezeti munkát, a kötelességeiket végzők biztonságának garantálása olyan eleme a munkának, amelyre nagy figyelmet kell fordítaniuk a vezetőknek és a dolgozóknak. Bárkit küldjenek is ki bármely munka elvégzésére, megfelelő képességűnek kell lennie, és rendelkeznie kell némi munkaképességgel ahhoz, hogy alkalmas legyen a munkára, és hogy garantálható legyen a biztonsága; még inkább ez a helyzet azokban a térségekben vagy országokban, ahol rossz a közbiztonság. A vezetőknek és a dolgozóknak elsődleges fontosságúnak kell tekinteniük a kötelességüket végzők biztonságát, és nem szabad azt gondatlanul figyelmen kívül hagyniuk. Némelyek ezt mondják: „Minden rendben van. Isten házában végzünk kötelességeket – Isten oltalmát élvezzük, úgyhogy senki sem fog meghalni. Ugyan mi baj történhetne?” Helyes-e, hogy ezt mondják? (Nem az.) Miért nem? (Felelőtlenség így beszélni, és a valóságtól is nagyon elrugaszkodott ez a nézőpont.) Az embereknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy teljesítsék azokat felelősségeket, amelyeket képesek teljesíteni, valamint hogy figyelemmel legyenek arra, amit képesek fontolóra venni; nem tehetik próbára Istent, és nem hazardírozhatnak a testvérek biztonságával. Isten meg tudja óvni az embereket, de ha te nem veszed fontolóra azokat a problémákat, amelyeket képes vagy fontolóra venni, és ha arra használod a testvérek biztonságát, hogy próbára tedd Istent, akkor Isten fel fog fedni téged – ki tett téged ilyen rendkívül ostobává, hogy ennyire idióta dolgokat művelsz? Éppen ezért a vezetőknek és a dolgozóknak nem szabad ilyesfajta beszéddel kimagyarázniuk, hogy felelőtlen dolgokat tesznek; a kötelességüket végzők biztonságának garantálása a te felelősséged, és eleget kell tenned a saját felelősségednek. Miután te mindenre ügyeltél, amit képes vagy figyelembe venni és megtenni, Istenen múlik, hogy miként cselekedjen mindazt illetően, amit nem vettél figyelembe, és annak semmi köze hozzád. Némelyek válogatás nélkül Istenre hárítanak minden felelősséget, ezt mondván: „Isten felelős az emberek biztonságáért, nem kell félnünk; úgy prédikálhatunk, ahogy akarunk. Istennel minden szabad és felszabadult; nem szükséges aggódnunk ezek miatt a dolgok miatt!” Helyes-e az efféle kijelentés? (Nem az.) Az efféle kijelentés szerint az embereknek nem szükséges az alapelveket keresniük, amikor történik valami; ha így állna a helyzet, mi haszna lenne az Isten által kimondott igazságnak? Haszontalan volna. Isten az évek során igen sok szót szólt türelmesen és fáradhatatlanul, hogy tanítsa az embereket – azzal a céllal, hogy választott népe képes legyen megtudni, miként kell életben maradniuk, miként kell az igazságra törekedniük és miként kell viselniük magukat ebben a gonosz világban és e gonosz emberiség körében úgy, hogy összhangban legyenek Isten szándékaival. Nem az a dolgod, hogy próbára tedd Istent, és nem is az, hogy úgy cselekedj, ahogy épp kedved tartja, szavak és doktrínák szerint, valamint alapelvek nélkül. Ahhoz, hogy jó munkát végezhessenek a vezetők és a dolgozók az evangélium hirdetésének munkájában, először és mindenekelőtt az emberek biztonságát kell garantálniuk. Ennek érdekében először is meg kell ismerniük és fel kell fogniuk a kötelességüket végzők konkrét körülményeit, megfelelő embereket kell kiküldeniük, valamint azt is meg kell érteniük, hogy mit kell tenni a különféle helyzetekben az emberek biztonságának garantálása érdekében. Ha különösen kaotikus egy hely, ha senkinek nincsenek ott ismerősei, és ha nem garantálható annak a biztonsága, aki elmegy oda az evangéliumot hirdetni, akkor egyelőre ne küldj oda embereket; ne vállald ezt a kockázatot, ne hozz felesleges áldozatokat. Bármely kötelesség végzéséről van is szó, illetve bármi legyen is az elvállalt munka, nem szükséges hozzá, hogy elindulj a nagyvilágba és kockára tedd az életedet, ahogyan az sem, hogy feltedd rá a biztonságodat vagy az életedet. Kínai körülmények között természetesen elkerülhetetlen, hogy kockázatot vállaljon az ember a kötelessége végzéséért. A kormány üldözi azokat, akik hisznek Istenben, és még ha nagyon jól tudod is, hogy veszély áll fenn, akkor is hinned kell Istenben, követned kell Istent és végezned kell a kötelességedet; nem hagyhatod el a kötelességedet, és nem állítható le semmilyen munka. A tengerentúli országok mindegyikében más a helyzet – némelyikük Kínához hasonló autoriter berendezkedésű ország, míg máshol demokratikus rendszerek vannak. A demokratikus berendezkedésű országokban zökkenőmentesen tud előrehaladni az evangélium hirdetésének munkája, és a különféle munkaelemeket is simábban végre lehet hajtani. Némely autoriter jellemzőkkel bíró országokban azonban barbárabbak és visszamaradottabbak is az emberek, és nem könnyű számukra az igaz út elfogadása. Amikor hirdetik nekik az evangéliumot, nem csak hogy nem kutatják, hanem vakon el is ítélik azt, sőt, talán még jelentik is a helyzetet a rendőrségnek. Ilyen esetekben ne küldj ki embereket, hogy ott hirdessék az evangéliumot; válassz inkább helyette olyan helyeket a munka elvégzésére, ahol garantálható a biztonság. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket alaposan fontolóra kell venniük a vezetőknek és a dolgozóknak. Az olyan országokban például, mint Malajzia, Indonézia vagy India, amelyeknek nagyon összetett a vallási hátterük, bizonyos vallási felekezetek nagy befolyással rendelkeznek és ők irányítják az egész társadalmat – olyannyira, hogy még a kormányok is engednek e vallások befolyásának. Az ilyen országokba tehát ne küldj további embereket, hogy ott az evangéliumot hirdessék; elegendő, ha csak a helyi gyülekezetek hirdetik az evangéliumot. Egyes országokban államonként vagy tartományonként változó a helyzet, és a helyi törvények és előírások eltérnek a nemzeti törvényektől és előírásoktól. Bizonyos régióknak például különleges vallási hátterük van, és azokban a régiókban egyesült az egyház és az állam. Bizonyos esetekben a vallási vezetőknek még a helyi kormányhivatalnokoknál is nagyobb a tekintélyük, és nyíltan megszeghetnek bizonyos nemzeti jogszabályokat. Ha ilyen régiókban hirdeted az evangéliumot, az lehetséges biztonsági kockázatokkal járhat. Ezek a lehetséges kockázatok nem korlátozódnak arra, hogy pletykákat találnak ki rólad vagy elűznek téged – le is tartóztathatnak, vád híján is börtönbe zárhatnak, sőt akár kínzásnak is alávethetnek, megnyomoríthatnak vagy megölhetnek, és a kormány nem fog közbeavatkozni. A legtöbb vallási felekezet vezetői valójában gyűlölik a rajtuk kívülálló vallásokat. Mivel túl nagy a befolyásuk és semmiféle törvény nem korlátozza őket, senki sem meri elszámoltatni őket, bármilyen kegyetlenül üldözzék is az evangéliumi munkásokat, és még a helyi kormánytisztviselők sem hajlandóak megsérteni őket. Ha egyszer elkezded hirdetni az evangéliumot a területükön, úgy gyötörhetnek, ahogy csak akarnak. Éppen ezért a vezetőknek és a dolgozóknak különösen elővigyázatosaknak kell lenniük, amikor elküldik valahová az embereket az evangéliumot hirdetni. Először is tájékozódniuk kell és meg kell tudniuk, hogy mi a helyzet azon a helyen – hogy van-e vallásszabadság, hogy mekkora hatalmuk van a vallási erőknek, és hogy milyen következményekkel járhat, ha feljelentik azokat, akik az evangéliumot hirdetik. Világosan kell érteniük ezeket a dolgokat, mielőtt eldöntenék, hogy küldjenek-e oda embereket vagy sem. Ha azután, hogy megtudtak dolgokat valamely helyről, úgy döntenek, hogy az nem alkalmas az evangélium hirdetésére, akkor senkinek sem szabad embereket küldenie oda prédikálni. Ez is része annak a munkának, amelyet el kell végezni az evangéliumi munkások biztonságának garantálása végett. Némely vezetőknek és dolgozóknak eltorzult felfogásuk van, és ezt mondják: „Minden rendben; Isten meg fog óvni bennünket. Minél nehezebb a kihívás, annál inkább vállalnunk kell. Olyan sok ember van, aki hisz az Úrban azon a helyen, akkor hát miért ne mennénk oda az evangéliumot hirdetni?” Valaki ezt mondja nekik: „Ott magánbörtönök vannak. Ha elmegyünk oda az evangéliumot hirdetni, nem csupán őrizetbe vesznek majd minket, de akár meg is halhatunk ott. Nem mehetünk oda!” Az ostoba vezetők így gondolkodnak: „Rengeteg börtöne van a nagy vörös sárkánynak, de mi nem félünk tőle – miért kellene akkor félnünk egy rakás ottani magánbörtöntől? A börtönök fogva tarthatják a testünket, de a szívünket nem! Ne féljetek – menjetek csak!” Azután az emberek egyik hullámát a másik után küldik ki, végül pedig egy sem tér vissza közülük; mindnyájukat őrizetbe veszik. A hamis vezetők megrökönyödnek. Mi itt a probléma? (Az efféle hamis vezetők tökfilkók.) Az efféle hamis vezetők gazemberek; felelőtlenek, mivel beküldik az embereket az oroszlán szájába. Miért nem ők maguk mennek? Ha egyszer nem tartanak veszélytől, akkor nekik kellene elsőként menniük. Ha elmennek, biztonságban visszatérnek, és megnyernek embereket, akkor mások utánuk mehetnek. Bármi történjék is, garantálni kell az emberek biztonságát az evangélium hirdetése közben. Egyáltalán ne vállalj kockázatot olyan területen, amelyik veszélyes és amelyik nem alkalmas az evangélium hirdetésére. Ne feltételezd, hogy a kontinentális Kínán kívül minden hely biztonságos; ez illúzió, eltorzult vélekedés. Csak a tudatlan emberek gondolkodnak így – az ilyen emberek túlságosan keveset értenek ebből a világból! Ne feltételezd, hogy mivel a nyugati országok többségében vallásszabadság van, és viszonylag sok ember hisz az Úrban, nyíltan hirdetheted az evangéliumot és nyíltan kimondhatsz különféle kijelentéseket, amelyekkel leleplezed, hogy milyen sötét és gonosz a vallásos világ; ha ezt teszed, az elképzelhetetlen következményekkel fog járni. Meg kell értened, hogy amikor – akár vallásos embereknek, akár nem hívőknek – az evangéliumot hirdeted, a romlott emberiséggel nézel szembe; azzal az emberiséggel, amely ellenáll Istennek. Ne gondolkodj erről a dolgokat túlságosan leegyszerűsítő módon.

Ha a vezetők és a dolgozók garantálni akarják az evangéliumi munkások biztonságát, a kérdés minden aspektusát alaposan fontolóra kell venniük, és amennyiben bármilyen probléma felmerül, azt haladéktalanul kezelni kell, azután pedig összegezni a tapasztalatokat és a tanulságokat a gyakorlás alapelveinek és útjának megtalálása végett, meghatározva, hogy miként kell előre haladva gyakorolni – ez is fontos eleme az elvégzendő munkának. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket korábban még nem vettek fontolóra vagy amelyekkel még nem találkoztak a vezetők és a dolgozók; a problémák felmerülése után így kell összegezniük: „Elmenjünk-e mégis arra a helyre? Helyes-e így kiküldeni az embereket? Ki kellene talán igazítanunk az evangélium hirdetésének vagy bármely más fontos munka végzésének a következő lépéseire vonatkozó terveket, stratégiát vagy irányt?” A folyamatos összegzés során fokozatosan meg kell határozniuk a vezetőknek és a dolgozóknak a munka módszereit és alapelveit, hogy minél többet végzik a munkát, az annál konkrétabb legyen és annál inkább elérje az elvárt színvonalat, miközben kevesebb előre nem látott esemény következik be, vagy egyáltalán semennyi sem, vagy akár nem is kérik semmilyen kockázat vállalására a személyzet fontos tagjait. Ennek az eredménynek az eléréséhez gyakran kell összegezniük a tapasztalataikat a vezetőknek és a dolgozóknak, valamint megértésre kell jutniuk azokat a különféle környezeteket és helyzeteket illetően, amelyekkel az evangéliumot hirdetése során a különféle régiókban találkozni. Minél több információhoz jutnak és azok minél pontosabbak, annál pontosabbak lesznek a problémák kezelésére vonatkozó alapelvek és tervek is, végül pedig elérik az emberek biztonsága garantálásának eredményét. Ily módon biztosítható, hogy rendben haladjon előre az evangéliumhirdetés munkája.

III. Miként kell foglalkozni azokkal a vezetőkkel és dolgozókkal, akik nem figyelnek oda a biztonsági munkára

Egyes vezetők és dolgozók szegényes képességűek és híján vannak a felelősségérzetnek; képtelenek valódi munkát végezni, azonkívül lusták is arra, hogy valódi munkát végezzenek. Azokon a területeken, amelyekért felelősek, gyakran találkoznak biztonsági kockázatokkal a fontos kötelességeket végzők, ami miatt kénytelenek elköltözni vagy máshová áttelepülni, és nem tudják nyugalomban végezni a kötelességüket. Még olyan dolgok is gyakran megtörténnek, amelyeknek nem kellene bekövetkezniük. Például egy vezető vagy dolgozó olyan vendéglátó házat talál, amelyik egy alacsonyan fekvő területen helyezkedik el. Amikor heves esőzés és áradás várható, és félő, hogy elönti a házat a víz, az ott lakó testvéreknek el kell előtte költözniük – magukkal viszik a munkaeszközöket, lábasokat, serpenyőket és minden egyebet, és két teljes napon át költözködnek. Ettől mindenki rettentően kimerül, és kétségbeesésükben lehorgasztják a fejüket. Ezt mondják: „Néhány naponta folyton költözködünk, mindig menekülőben vagyunk. Mikor lesz ennek vége? Nem tudunk egy biztonságos és megbízható házat találni, ahol normálisan végezhetjük a kötelességünket?” Az ilyen vezetők és dolgozók még ezt a kevés munkát sem tudják vállalni; az alattuk lévő testvérek nem tudnak jókat enni, sem jól aludni, és megfelelő szállásuk sincsen. Mindig átmenetiek az életkörülményeik, és mindenki fel van rá készülve, hogy bármikor elmeneküljön a csapás elől. Ha egyszer befejezik a hétköznapi tárgyaik használatát, gyorsan elpakolják őket, mivel bármelyik pillanatban felmerülhet az a helyzet, amikor kihirdetik a lakcímbejelentések ellenőrzését. Mindenki tudja, hogy ez valójában az Istenben hívők utáni kutatást jelent, így aztán bármikor készen kell állniuk arra, hogy máshová települjenek át. Következésképpen a kötelességüket végzők állandóan félnek és nincs biztonságérzetük. Nincs ez vajon kihatással a kötelességük eredményeire? Nincs ez kapcsolatban a vezetők és a dolgozók által végzett munkával? (De igen.) Hogy boldogulnak ezzel a munkával? (Szegényesen végzik, nem tesznek eleget a felelősségüknek.) Némely vezetők és dolgozók felelőtlenek, és híján vannak az odaszánásnak. Ők maguk nem támasztanak magas normákat az életkörülményekre vonatkozóan; amíg van egy hely, amely megvédi őket a széltől és az esőtől, addig az elég. Így azért sem tesznek meg minden erőfeszítést, hogy biztonságos és stabil lakhelyet találjanak a testvéreknek. Némely vezetők és dolgozók szegényes képességűek; nem tudják, hogy miféle környezet csendes és alkalmas lakhatásra, illetve megfelelő a testvéreknek a kötelességük végzéséhez. Kibérelnek egy alacsonyan fekvő házat, amelyet senki más nem akar kibérelni, majd miután beköltöznek a testvérek, néhány napon belül ekcémások lesznek, és viszket az egész testük. Mi történik? Túlságosan nyirkos a ház, a padlóból szivárog felfelé a víz. Lakhat bárki is egy ilyen helyen? Az ilyen vezetők és dolgozók még csak megoldani sem tudják ezt a problémát, nem képesek a kötelességvégzésre alkalmas házat találni – miféle képesség ez? Más vezetők és dolgozók olyan házakat bérelnek ki, amelyekbe folyton beesik az eső, amelyeken átsüvít a huzat, amelyek nem hangszigeteltek, illetve ahol nincs internet, víz vagy áram – hogyan élhet ott bárki is? Figyelmen kívül hagyják a jó házakat és ragaszkodnak ezeknek a hibás házaknak a kibérléséhez – hát nem akadályozza ez a dolgokat? Noha nem a szabad ég alatt sínylődnek a testvérek, számos alapvető dolog hiányzik a ház felszereltségéből; jobban járnának, ha sátorban laknának. A testvérek többnyire hozzá vannak szokva a megpróbáltatásokhoz, úgy érzik, hogy nincs semmi rendkívüli egy ilyen szintű megpróbáltatás elviselésében és képesek azt tolerálni, ám ha néhány naponta állandóan így gyötrődnek, az nem lesz-e kihatással a kötelességük végzésére? Éppen ezért, ha a vezetők és a dolgozók szegényes képességűek és nincs felelősségérzetük, akkor nem képesek vállalni ezt a munkát; haladéktalanul le kell mondaniuk és javasolniuk kell, hogy vegye át tőlük ezt a munkát valaki, aki jól el tudná végezni, hogy ők ne legyenek kihatással a személyzet fontos tagjai többségének az életére és kötelességvégzésére. A fontos kötelességeket végzők elhelyezésének a megszervezéséhez nem kell minden egyes aspektust figyelembe venni, de legalább az alapvető lakókörnyezetet biztosítani kell. Csakis akkor nem lesz befolyásolva a gyülekezet munkája, ha ez biztosítva van. Könnyű vajon elvégezni ezt a munkát? (Igen.) Egyszerű csak úgy mondani, hogy könnyű azt elvégezni, de ha a vezetők és a dolgozók zavaros fejű emberek, akiknek szegényes a képességük és egyáltalán nincs felelősségérzetük, akkor egyszerűen nem tudják elvégezni. Amikor a vezetők és a dolgozók nem tudják elvégezni ezt a munkát vagy nem tudják azt jól elvégezni, végül sok ember fog szenvedni ennek a következményeitől, és úgy fognak élni mindennap, mintha éhínség elől menekülnének – hogy tudják így a kötelességüket végezni? Némely hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, de mégis szeretnek a rivaldafényben lenni. Nem tudják jól elvégezni a munkát, mégsem hajlandóak visszalépni, hanem ragaszkodnak a pozíciójukhoz és nem távoznak. Hogyan kell kezelni az efféle vezetőket? (El kell bocsátani őket.) Elbocsátani könnyű őket; a probléma abban áll, hogy van-e vajon valaki, aki jobb náluk és átvehetné a munkájukat. Ha nincsen, akkor ti tudjátok-e vállalni ezt a munkát? Tudjátok-e garantálni, hogy a személyzet fontos tagjainak stabil lakókörnyezetük legyen? Ha egy személy nem tudja ezt kezelni, hárman vagy öten együtt tudtok-e vajon működni ennek a munkának a vállalása érdekében? Ha ti se tudjátok elintézni ezt a munkát – ha még egy ilyen egyszerű feladatot sem tudtok elvégezni, mivel még egy egyszerű lakókörnyezetet sem vagytok képesek biztosítani –, akkor átmenetileg egy kicsit több nehézséget és szenvedést kell elviselnetek. Ha továbbra is kitartóan tudjátok végezni a kötelességeteket, Isten pedig, látva, hogy elég szilárd a nehézség elviselését illető elhatározásotok, küld valakit a munka elvégzésére, aki megbízhatóan kezeli a dolgokat és meg tudja oldani a problémákat, akkor véget érnek majd számotokra a szenvedés napjai, és jó idők váltják fel azokat. Ha senki ilyen nem jön, hogy megoldja ezeket a problémákat, akkor el kell fogadnotok a sorsotokat – arra rendeltettetek, hogy elviseljétek a nehézséget, és el kell viselnetek azt; bele kell nyugodnia a szíveteknek, és el kell viselnetek. Valójában megéri egy kis nehézséget elviselni; sokkal jobb, mint börtönben ülni és gyötrelmeket szenvedni. Így legalább nem vetnek alá benneteket kínzásnak és kihallgatásnak; még mindig olvashatjátok Isten szavait, végezhetitek a kötelességeteket és élhettek gyülekezeti életet a testvérekkel. Adódnak ugyan ijedelmek, akadályok és zökkenők az úton, és gyakran kell áttelepülnötök, ez mégis egy rendkívüli tapasztalat az életetekben, amelyekből tanulságokat vonhattok le és nyerhettek valamit. Ez elég jó, nem igaz? (De igen.) Az emberekben ott kell lennie az elhatározásnak a nehézség elviselésére, és hagyniuk kell, hogy Isten vezényeljen, ahogy akar. Ha igazán nem tudjátok elviselni ezt a nehézséget, így imádkozhattok komolyan a szívetekben: „Istenünk, arra kérünk Téged, hogy tekints ránk, szenvedőkre – lásd, milyen szánni valók vagyunk! Panasz és megbánás nélkül követünk Téged! Arra kérünk, hogy az Irántad való megingathatatlan hűségünkre tekintettel vess véget ennek a nehézségekkel teli életnek! Arra kérünk, küldj egy megfelelő vezetőt vagy dolgozót, aki megfelelő helyet talál nekünk! Folyamatosan a szabad ég alatt sínylődünk, nap mint nap egyik helyről a másikra költözünk, és nem tudjuk, meddig fog ez még tartani. Nem akarunk tovább hontalanok lenni – kérjük, találj nekünk egy stabil lakhelyet!” Helyénvaló-e így imádkozni? Szabad így imádkoznotok; ha a környezet megkívánja, így is kell imádkoznotok.

Ha egy másik szemszögből nézzük, a nehézségek elviselése nem olyan rossz dolog; ha némi nehézséget elviseltek, az csiszolhatja az akaratotokat. Mit jelent az akaratotok csiszolása? Azt jelenti, hogy ha állandóan ilyen nehézséget kell elviselnetek, akkor érzéketlenné váltok rá és nem tekintitek többé nehézségnek; nem számít, mennyi nehézséget viseltek el, nem érzitek többé úgy, hogy az fáj. Azonban különféle helyzetekkel találkozva le kell vonnotok néhány tanulságot, nyernetek kell némi belátást, és meg kell tanulnotok, hogy miként lássátok tisztán az embereket. Ha egy vezető vagy dolgozó rendkívül szegényes képességű és még az elhelyezések megszervezésének munkáját sem tudja megfelelően elvégezni, hogyan tudna Isten választott népéről gondoskodni és őket vezetni? Az ilyen emberek nem alkalmasak vezetőknek vagy dolgozóknak. Isten házának van pénze házakat bérelni, és nem hajlandó elnézni, hogy állandóan fix lakóhely híján vannak a testvérek. Isten háza nem pártolja azt, hogy mindig nehézségeket viseljenek el az emberek vagy hogy mindennap nehéz életük legyen, noha természetesen attól sem riad vissza, hogy bármiféle nehézséget viseljenek el az emberek. Ám ha a vezetők és a dolgozók még az elhelyezések megszervezésének munkáját sem tudják kezelni, és igazán küzdelmes számukra bármi rendes dolgot elvégezni, akkor mijük marad, amivel dicsekedhetnének? Egytől-egyig jó megjelenésű, diplomás és státusszal bíró emberek, de még ennek a kicsi dolognak a kezelése is ennyire küzdelmes a számukra. Ebben az esetben nincs mit tenni – csak elfogadhatod ezt Istentől. Ez az a nehézség, amelyet el kell viselniük az embereknek; hagynod kell, hadd vezényeljen Isten, ahogy akar. Ez a helyes. Egy napon talán jobb napok követik majd ezt a nehézséget, és nem folytatódik tovább ez a fajta élet. Bármilyen környezetben légy is, meg kell őrizned az alávetett hozzáállásodat és kerülnöd kell a panaszkodást. Ha egy bizonyos vezető vagy dolgozó megbízhatatlan és nem jól végzi a munkát, ne hagyd, hogy ez kihatással legyen az Isten felé tanúsított őszinteségedre és hűségedre, és ne hagyd, hogy kihatással legyen az Istennek való alávetettségedre, valamint az Isten iránti engedelmes hozzáállásodra. Ha így teszel, szilárdan megálltál ebben a dologban. A vezetők és a dolgozók hétköznapi emberek csupán. Ha szegényes képességűek és nem tudják elvégezni a munkát, vagy ha hamis vezetők, akik nem tesznek eleget a felelősségüknek, az az ő személyes problémájuk, és annak semmi köze Isten házához. Nem Isten háza utasította őket arra, hogy így cselekedjenek; arról van csak szó, hogy fel lettek fedve a felelőtlenségük miatt. Nem tudják teljesíteni az Isten háza által rájuk bízott munkát, és így csak elbocsátani és kirekeszteni lehet őket. Ilyen körülmények között, amikor ezt a nehézséget szenvedi el Isten választott népe, el kell azt fogadniuk Istentől és hagyniuk kell, hogy Isten vezényeljen, ahogy akar. Még ha nem is végezték jól a munkát a vezetők és a dolgozók, vagy ha bármilyen problémáik is vannak, az a tény örökre változhatatlan, hogy Isten az igazság, az út és az élet. Annak, hogy követed Istent, hogy aláveted magad Istennek és hogy elfogadod Isten szavait, sohasem szabad megváltoznia. Ezek örökkévaló igazságok. Bármilyen kellemetlen dolgok merüljenek is fel, miközben a kötelességedet végzed, el kell fogadnod azokat Istentől és le kell vonnod belőlük a tanulságokat. Le kell csendesítened magad Isten előtt és imádkoznod kell Hozzá, és nem hagyhatod, hogy hatással legyen rád a külvilág. Meg kell tanulnod alkalmazkodni a különféle környezetekhez és meg kell tanulnod mindenféle környezetben megtapasztalni Isten munkáját. Csakis így érheted el az életbe való belépést. Némelyeknek csekély az érettségük; amikor nehézségek támadnak, panaszkodnak és aggódni kezdenek, levertnek érzik magukat és elveszítik a hitüket Istenben – ez rendkívül nagy ostobaság és tudatlanság! Azokat a vezetőket és dolgozókat, akik nem végeznek valódi munkát, felfedték és kirekesztették, de mi köze ennek hozzád? Te miért válnál negatívvá és távolodnál el Istentől csak azért, mert ők helytelenül rendezték a dolgokat? Hát nem végtelenül lázadó viselkedés ez? (De igen.) Amikor valami rosszat tesznek az emberek, felismerheted és elvetheted őket, Istent azonban ne vesd el, sem pedig az igazságot! Az igazság nem rossz, és Isten sem rossz. Istennek nem az az eredeti szándéka, hogy ilyen nehézségeket viseljenek el az emberek; az viszont valóban szükséges, hogy a romlott emberiség elviseljen némi nehézséget. Egy kis megpróbáltatás elviselése hasznos a számodra; az a haszna, hogy levonsz tanulságokat és megtanulod keresni az igazságot a problémák megoldása végett. Ha képes vagy elviselni különféle nehézségeket, akkor némi állóképességre teszel szert és képessé válsz arra, hogy mindenféle környezetben szilárdan megállj a bizonyságtételedben. Ha képes vagy nehézségeket elviselni, az csiszolni fogja benned az elhatározást arra nézve, hogy alávesd magad Istennek. Ez Isten eredti szándéka és ez az az eredmény, amelyet látni akar benned Isten. Ha képes vagy megérteni Isten szándékait, valamint Isten szándékai szerint cselekedni és gyakorolni; ha képes vagy tartózkodni attól, hogy elhagyd Istent, bármilyen emberekkel vagy környezetekkel találkozz is; és ha meg tudod tanulni az igazságot gyakorolni, ha van benned Isten iránti alávetettség, ha helyes felfogásod és hozzáállásod van, ha változatlanul hiszel Istenben és tartózkodsz attól, hogy panaszkodj Istenre vagy hogy eltávolodj Tőle a szívedben, akármennyi szenvedést is kell elviselnie a testednek; akkor van érettséged.

A vezetőknek és a dolgozóknak meg kell óvniuk a fontos kötelességeket végzők biztonságát, megvédve őket a külvilág zavaró hatásaitól. Ebbe a munkába sok részlet tartozik. Először is, a vezetőknek és a dolgozóknak érteniük kell, hogy konkrétan miként valósítsák meg ezeket a részletes feladatokat. Azonkívül, amikor bizonyos speciális helyzetekkel találkoznak, pontos ítéleteket kell hozniuk, azután meg kell találniuk a megfelelő alapelveket és konkrét terveket kell kidolgozniuk a helyzetek kezelésére. A végső cél az, hogy garantálják a személyzet mindenféle fontos tagjának biztonságát. Csakis így garantálható, hogy rendben haladjon előre az evangéliumhirdetés munkája. Helyes betartani ezt az alapelvet; ez a vezetők és dolgozók célja és alapelve ennek a munkának a végzése során. Ha a vezetők és a dolgozók pontosan tartják magukat ehhez a célhoz és alapelvhez, akkor alapvetően megfelelő színvonalon végzik ezt a munkát. Milyen egyéb problémákat foglal még magába ez a munka? Némelyek ezt mondják: „Korábban sosem voltam még vezető vagy dolgozó, és ilyesfajta dolgokkal sem találkoztam. Nem tudom, mit kellene tennem e munka során, és nem tudom, hogyan végezzem. Úgyhogy nem kell elvégeznem – kit érdekel, hogy biztonságban vagytok-e vagy sem? Kezeljétek ezt ti magatok!” Elfogadható, hogy egyszerűen mossák a kezeiket ebben az ügyben? (Nem, nem az.) Az efféle vezetőket és dolgozókat el kell távolítani. Ha nem végzel valódi munkát, mi hasznod van? Talán dísznek tartunk, mivel jól nézel ki? Az ilyen vezetőket és dolgozókat el kell bocsátani és ki kell iktatni; nem szabad engedni, hogy anélkül töltsenek be egy pozíciót, hogy bármiféle munkát végeznének. A hamis vezetők nem végeznek valódi munkát – nincs lelkiismeretük és józan eszük, vagy talán igen? Ha igazán lenne lelkiismeretük és józan eszük, miért nem keresik az igazságot a problémák megoldása végett, amikor azok felmerülnek? Senki sem úgy születik, hogy mindent tudna; mindenki menet közben tanul. Ha képes vagy az igazságot keresni, módot fogsz találni arra, hogy jól végezd a munkát. Ha van felelősségérzeted, ki fogod találni a módját, hogy jól végezd a munkát. Valójában nem bonyolult vezetői munkát végezni; amíg képes az igazságot keresni valaki, addig könnyű jól végezni a munkát. Azonkívül a vezetőknek és a dolgozóknak vannak partnereik; amennyiben két vagy három embernek egy a szíve és az értelme, bármilyen munkát könnyű elvégezni. Jelenleg sok vezető és dolgozó vesz részt képzésben; azt tanulják, hogy miként keressék az igazságot minden dologban a problémák megoldása érdekében. Ezen a ponton legalább néhány vezető és dolgozó kompetens a vezetőségi munka terén és képes teljes mértékben arra, hogy jól végezze az evangélium terjesztésének munkáját, igaz? (Igaz.) Nos, ma akkor eddig a pontig jutunk a beszélgetésben. Viszontlátásra!

2024. július 20.