Tizenkettedik tétel: Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük (Hetedik rész)

A gyülekezeti életet akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok

A helytelen kapcsolatokat folytatók kezelésére vonatkozó alapelvek

Ami azokat a különböző embereket, eseményeket és dolgokat illeti, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét, összesen tizenegy pontra osztottuk fel őket. Korábban a hatodik pontról – a helytelen kapcsolatok folytatásáról – beszélgettünk. Ez főként mire vonatkozik? Mások vakmerő elcsábítására és buja vágyakkal teli kapcsolatok folytatására. Miről beszélgettünk ezzel az aspektussal kapcsolatban? Amikor ilyen emberek jelennek meg a gyülekezetben, hogyan kell kezelni őket? Milyen megoldások léteznek? Szemet kellene hunynunk felette, és hagyjuk, hadd menjen ellenőrizetlenül, vagy az igazság alapelvei szerint kellene megoldanunk a problémát? Kerüljük el, vagy befolyásoljuk az érintetteket szeretetből? Közöljük velük az igazságot, vagy figyelmeztessük és takarítsuk el őket? Mi a legmegfelelőbb mód ennek kezelésére? (Az érintettek figyelmeztetése és korlátozása. Ha nem lehet korlátozni, akkor takarítsuk el őket.) Hogyan kell korlátozni őket? Könnyű ezt megtenni? Amikor ilyen dolgok fordulnak elő, általában nem olyan könnyű korlátozni az érintetteket. Egyesek észreveszik az ilyen helyzetet, és érzik, hogy az helytelen, de szégyellnek szólni. Néhányan talán közvetve utalnak rá, ám az érintettek nem feltétlenül hallgatnak rájuk. Milyen az emberi mivolta mindazoknak, akik képesek másokat vakmerően elcsábítani? Vajon méltóságteljes és tisztességes emberek? Vajon olyan emberek, akik szentekhez illő viselkedéssel rendelkeznek? Méltósággal és szégyenérzettel rendelkező emberek? (Nem.) Ha valaki csak szavakkal emlékezteti őket vagy normálisan közli velük az igazságot, az meg tudja oldani a problémát? Nem tudja. Amikor ilyen dolog történik, az azt jelenti, hogy valójában ez már régóta érlelődik a szívükben. Vajon könnyű ezt kontrollálni ezen a ponton? A segítségnyújtás és a szeretetteljes befolyásolásukra tett próbálkozás megoldhatja-e a problémát? (Nem.) Akkor hát mi a legjobb megoldás? Az ilyen emberek eltakarítása és elkülönítése azoktól, akik őszintén hisznek Istenben és teszik a kötelességeiket, és nem engedni, hogy folytassák mások megzavarását, és hogy továbbra is ártsanak másoknak.

Jelenleg néhány gyülekezetben folyamatosan felmerülnek olyan esetek, amikor férfiak és nők elcsábítják egymást. Ezek az emberek, amint van rá lehetőségük, elcsábítják egymást, különösen buján és szégyenérzet nélkül viselkednek. Hallottam egy férfiról, aki több nőt elcsábított; nem folytatott komoly udvarlást, csak vakmerően elcsábított minden nőt és rátapadt mindegyikre, akivel találkozott. Egyesek azt mondják: „Csak normálisan érintkezik; egyszerűen ilyen az érintkezési módja.” A legtöbb ember a kapcsolatteremtésnek ezt a módját visszataszítónak, felháborítónak és undorítónak találja. Hát nem probléma ez? Bizonyíthatja-e, hogy az ilyen kapcsolatok helytelenek? Ha két ember viszonya nemcsak a saját kötelességeik végzését, hanem másokét is befolyásolja, akkor korlátozni kell őket. Nem szabad megengedni nekik, hogy a gyülekezeti élet keretein belül folytassanak viszonyt, különösen nem egy teljes munkaidős gyülekezetben, mivel ez befolyásolja mások kötelességvégzését, és káros a gyülekezeti munkára nézve. Amikor képesek figyelmüket a kötelességükre összpontosítani, visszatérhetnek a teljes munkaidős gyülekezetbe a kötelességeiket végezni. Egyesek nem bonyolódnak komoly viszonyba, inkább csak vakmerően elcsábítanak másokat és rájuk tapadnak, buja vágyakkal játszadoznak, megzavarják a gyülekezeti életet, befolyásolják az emberek hangulatát, és megzavarnak másokat. Ez a helyzet a gyülekezeti munka megzavarását jelenti, és az alapelvek szerint kell megoldani és kezelni; ezeket az embereket időben el kell különíteni és el kell takarítani. Könnyű-e kezelni ezt a problémát? Senkinek sem szabad hagyni, hogy megzavarja és akadályozza a gyülekezeti életet és a gyülekezet munkáját, és az ilyen ügyeket az alapelvek szerint kell kezelni. Egyesek azt mondják: „Az olyan helyzetekben, ahol – ha foglalkoznak velük – nem lesz senki, aki átvegye a kötelességeiket, nem lehet velük foglalkozni; hagyni kell, hadd folytassák mások elcsábítását, ahogy csak akarják. Bárhogyan csábítanak is el másokat, azt meg kell engedni.” Isten házának van-e ilyen szabálya? Volt-e ilyen alapelv a legutóbbi összejövetel arra vonatkozó közlésében, hogy hogyan kell kezelni az ilyen embereket? (Nem.) Amikor ilyen helyzetekkel találkoznak, a gyülekezetvezetők és felügyelők összezavarodnak, és nem tudják, hogyan kezeljék őket, és megengedik ezeknek az embereknek, hogy vakmerően elcsábítsanak másokat a gyülekezetben, amitől a legtöbb ember kényelmetlenül érzi magát és nem épül, szívében viszolyog, de nem mer szólni, és el kell tűrnie. A vezetők és a felügyelők úgy hiszik, hogy a gyülekezeti munka és Isten háza nem nélkülözheti ezeket az embereket, hogy ha elküldik ezeket a vakmerő csábítókat, akkor kevesebb kéz marad a munkára. Helyes ez a logika? (Nem.) Mitől helytelen? (Ezek az emberek nem tudják elvégezni a munkát; nincs hozzá kedvük.) Fején találtátok a szöget. Szerintetek miféle emberek képesek vakmerően elcsábítani másokat? Akiknek egyáltalán nincs önuralmuk; ők álhívők, nem hívők. Nem csak arról van szó, hogy nem szeretik az igazságot, idegenkednek az igazságtól, kevés a hitük, fiatalok, és sekélyes alapokkal rendelkeznek – ez nem minden. Vajon minden nem hívő, aki nem hisz Istenben, képes vakmerően elcsábítani másokat? Képesek-e mindannyian kicsapongó tevékenységeket folytatni? Csak egy részük; egy kisebb hányaduk még mindig értékeli a tisztességet és a méltóságot, törődik a jó hírével, és magatartásának van egy alapvető mércéje. Ezek az úgynevezett istenhívők semmivel sem jobbak a nem hívőknél, túlzás-e hát nem hívőknek és álhívőknek nevezni őket? (Nem.) Bár ezek az emberek végezhetnek némi munkát Isten házában, természetüket tekintve álhívők és nem hívők. Nincs semmilyen alapelvük abban, amit tesznek, és alapvető mérce, méltóság és szégyenérzet nélkül viselkednek. A nem hívők még azt a gondolatot is támogatják, hogy „Az embernek úgy kell a büszkesége, mint fának a kéreg”; ám ezek az emberek még a büszkeségüket sem akarják megőrizni, így akarhatják-e az igazságot? Vajon őszintén fel tudják áldozni magukat Istenért? Tudnak-e az alapelvek szerint cselekedni a kötelességeikben? Egyáltalán nem! Pusztán munkát végeznek. Azok az emberek, akik munkát végeznek, semmiféle igazsággal nem rendelkeznek; a munkavégzésük bomlaszt és zavart kelt, és nem felel meg a kötelességvégzés színvonalának. Noha kívülről úgy tűnik, a kötelességüket végzik, bárhogyan is beszélgetsz velük az alapelvekről, egyszerűen nem hallgatnak rájuk. Azt csinálnak, amit csak akarnak, nem az alapelveknek megfelelően cselekszenek. Amikor ezek az emberek prédikációkat hallgatnak, viselkedésük és arckifejezésük leleplezi álhívő lényegüket. Mások egyenesen ülnek, komolyan és figyelmesen hallgatnak, de hogyan hallgatnak ezek az emberek? Egyesek az asztalra borulnak, sűrűn nyújtózkodnak és ásítoznak, nem ülnek rendesen, egyáltalán nem is tűnnek embernek. Miféle emberek azok, akik egyáltalán nem tűnnek embernek? Egyáltalán nem emberek; csupán emberi bőrt viselnek. Hogyan érzitek magatokat, amikor azt látjátok, hogy egy csapat ilyen „hüllő” érkezik prédikációkat hallgatni? Nem érzitek magatokat kényelmetlenül ettől? (De, igen.) Ez a csoport undorítóan néz ki, és ha őket látom, már nincs kedvem beszélni. Én emberekhez beszélek, nem „hüllőkhöz”. Javulhat-e azoknak az embereknek az állapota a kötelességük végzésével, akik így hallgatnak prédikációkat? Növekedhet-e az Istenbe vetett hitük, és tisztábban érthetik-e az igazságot, minél többet végzik a kötelességüket? Egyáltalán nem! Mindegy, hogyan végzik a kötelességüket, az érettségük és a hitük nem növekszik. Mindent erkölcstelenül és gátlástalanul csinálnak, a test vágyai és romlott beállítottságai szerint élnek, mindenféle tudatosság, önvád vagy önfegyelem nélkül – ők nem emberek! Az ilyen emberek esetében, még ha nem is vesszük figyelembe a többi rossz dolgot, amit tettek, vagy az alapelveket megszegő és Isten házának érdekeit sértő cselekedeteiket, önmagában a helytelen kapcsolatok folytatása elegendő ahhoz, hogy el legyenek takarítva. Ez egy nagyon egyszerű dolog, a gyülekezetvezetők és felügyelők mégis csak a fejüket vakarják, nem tudják, hogyan kezeljék. Nagyon egyszerű kezelni ezt a dolgot; korábban már beszélgettünk róla. Az alapelveknek megfelelően kell kezelni, akiket pedig el kell takarítani, azokat el kell takarítani. Ne gondoljátok túl; Isten házának munkája nélkülük is jól fog menni. Mondjátok meg Nekem, mit tegyen az ember, ha valahol kutyapiszkot vagy ürüléket talál? Azonnal fel kell takarítania; ha nem takarítja fel időben, rögtön jönnek a legyek és a szúnyogok, és az embernek nem lehet nyugta egy ilyen helyen. Mit akarok mondani mindezzel? (Ahhoz, hogy megoldjuk a helytelen kapcsolatok folytatásának problémáját a gyülekezetben, az első lépés az, hogy eltakarítsuk ezeket a hitvány álhívőket.) Igen, pontosan erre gondolok. Ha vannak a gyülekezetben „büdös kutyapiszok” típusú emberek, akkor biztosan odavonzanak néhány „büdös legyet” is. A büdös kutyapiszok eltakarításával ezek a legyek természetes módon eltűnnek majd. Hát nem ez a megoldás? Észszerű ez a megoldás? (Igen.) Amikor ilyen ügyekkel foglalkoznak, egyes gyülekezetvezetők mindig aggódnak, mondván: „Ha eltakarítjuk azokat, akik vakmerően elcsábítanak másokat, akkor vajon nem marad kevesebb ember, hogy elvégezze a munkát?” Probléma ez? (Nem.) Miért nem? Hogyan kellene eloszlatni ezt az aggodalmat? Még ha lenne is értelme abbéli aggodalmuknak, hogy ha az emberekkel szemben támasztott követelmények túl szigorúak, és azok, akik képesek lennének elvégezni a munkát, el lesznek takarítva, akkor nem lesz senki, aki elvégezné a munkának ezt a részét, akkor is könnyű lenne találni más alkalmas embereket a helyükre, nem igaz? (De, igen.) És még ha nem is sikerül azonnal helyetteseket találni, a munka később is elvégezhető, amikor megtalálták a megfelelő embereket, anélkül, hogy ez befolyásolná Isten házának munkáját. Isten háza nem támogatja ezeket az embereket, akik nem végeznek megfelelő munkát. Ha bűnbánatot tudnak tartani, és képesek megfelelő feladatokat ellátni, akkor folytathatják a munkát, ha viszont nem térnek meg, akkor a kötelességük végzésére alkalmatlannak kell nyilvánítani őket. Hát nem indokolt és észszerű ez? Isten háza inkább támogat munkásokat, mint álhívőket és nem hívőket. Helyes ez az alapelv? (Igen.) Milyen értelemben helyes? Még ha egy munkás nem is törekszik az igazságra, akkor is hajlandó munkát végezni, és jólnevelt és engedelmes módon képes fáradozni Isten házában. Bár csupán fáradozik, hűséges, és legalábbis nem rossz ember. Ezek azok a fajta emberek, akiket Isten háza megtart. Ha valaki rossz és hitvány, mindig tisztességtelen és alantas tevékenységekbe bocsátkozik, és még csak jól végezni sem tudja a munkát, és nem felel meg a munkás színvonalának, akkor az ilyen emberek nem hívők, Isten háza pedig nem tartja meg őket. Tehát Isten háza nem azért nem tartja meg őket, mert munkások, hanem azért, mert a munkájuk még a színvonalnak sem felel meg, mert még a munkavégzésük is üzleti jellegű. Ez azért van, mert mindig rosszat akarnak tenni és megzavarást akarnak okozni, mindig megpróbálnak tisztességtelen és alantas praktikákhoz folyamodni a gyülekezetben, felborítva a gyülekezeti munka rendjét, és befolyásolva a legtöbb ember kötelességvégzését. Megrontják a gyülekezet légkörét, és meggyalázzák Isten nevét – semmi sem lenne helyénvalóbb, mint eltakarítani őket. Ahol csak megjelennek a „büdös kutyapiszok” típusú emberek, ott azonnal el kell takarítani őket. Megértettétek? (Igen.)

XI. A választások manipulálása és akadályozása

Ma a vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köréről folytatjuk a beszélgetést: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük.” Mi ennek a tizenkettedik felelősségnek a tizenegyedik pontja? (A választások manipulálása és akadályozása.) A választások manipulálásáról és akadályozásáról már korábban is beszélgettünk valamennyit, amikor az antikrisztusok különböző megnyilvánulásairól beszélgettünk és lelepleztük azokat, nem igaz? (De, igen.) Isten házának munkarendje magában foglalja a gyülekezeti választásokra vonatkozó szabályokat. Választásokat évente egyszer lehet tartani, és bizonyos különleges körülmények között is lehet választásokat tartani. Minden gyülekezetnek az Isten háza által meghatározott alapelvek szerint kell kiválasztania a vezetőket és dolgozókat minden szinten. A választásokra vonatkozó szabályok magukban foglalják a választási alapelveket, az emberek kiválasztásának kritériumait, a választások módszereit és megközelítéseit, valamint olyan különböző figyelemre méltó dolgokat, amelyeket a testvéreknek tudniuk kell a választások során. Természetesen minden választás előtt a vezetőknek és a dolgozóknak minden szinten beszélgetniük kell a választási alapelvek minden aspektusáról, biztosítva, hogy azokat Isten választott népe világosan megértse. Így a választás eredményei jobbak lesznek. Ma nem fogunk részletesen beszélgetni a választásokról; a mai közlés fő témája a választások manipulálásának és akadályozásának néhány megnyilvánulása.

A. A választások manipulálásának és akadályozásának megnyilvánulásai

A gyülekezeti választásoknak szigorúan követniük kell az Isten háza által meghatározott választási alapelveket, hogy kiválasszák a legmegfelelőbb jelölteket arra, hogy vezetők és dolgozók legyenek. Ha megszegik a választási alapelveket, és más választási módszereket alkalmaznak, az a hamis vezetők és az antikrisztusok műve. Isten házának meg kell tiltania az ilyen szabályszegéseket, valamint ki kell vizsgálnia és foglalkoznia kell azokkal a fő személyekkel, akik manipulálták a választásokat. A gyülekezeti választások során különféle emberek lesznek felfedve, az emberek különféle mentalitásai pedig le lesznek leplezve. Egyesek sok kétes manővert hajtanak végre a háttérben, hogy vezetőnek választassák magukat, illetve hogy olyan embereket megválasztását segítsék elő, akik számukra előnyösek. Például egyesek attól félnek, hogy vezetővé választják azokat, akik az igazságra törekszenek és veszélyeztetik majd a státuszukat, ezért minden erejükkel azon lesznek, hogy a hátuk mögött ítélkezzenek ezek felett az emberek felett az általuk tanúsított gyengeségek és az elkövetett hibáik miatt, arrogánsnak, önelégültnek, antikrisztusi beállítottságúnak és egyebeknek ítélve őket, mindezt azért, hogy az illetők elveszítsék a választást. Mások azért, hogy vezetőnek válasszák őket, szép dolgokat vásárolnak, hogy megvesztegessék az embereket a választási időszakban, vagy kellemesen hangzó szavakkal ígéreteket tesznek, és különféle eszközöket is használnak mások felbujtására és uszítására, hogy kire vagy kire ne szavazzanak. Bármilyen eszközöket és módszereket is használnak, mind a választások manipulálásának és a választási eredmények befolyásolásának érdekében történik. Annak ellenére, hogy az egyház újra meg újra beszél a választások alapelveiről – például arról, hogy olyanokat kell kiválasztani, akik jó emberi mivolttal rendelkeznek, akik az igazságra törekszenek, és akik képesek vezetni a testvéreket, hogy normálisan végezzék a kötelességeiket, normálisan olvassák Isten szavait, hogy belépjenek az igazságvalóságba, és más hasonló alapelvekre –, ezek az emberek egyszerűen nem hallgatnak rájuk, és kétes manővereket akarnak alkalmazni. Mit jelent a kétes manőverek alkalmazása? Azt jelenti, hogy mindig csalni akarnak. Soha nem értékelik nyíltan, hogy ki jó és ki nem, mindig kétes manővereket akarnak alkalmazni, a háttérben pedig ravasz cselszövésekhez és ármánykodáshoz folyamodnak. A színfalak mögött még összeesküvést is szőnek arról, hogy kit válasszanak meg és kit ne, és megpróbálják elérni, hogy mindenki megegyezésre jusson. Hát nem kétes manőverek ezek? Nem csalás? (De, igen.) Vajon ez a választások nyílt és feddhetetlen módon, az igazság alapelvei szerint történő védelme? Nem, nem az – arcátlanul emberi cselszövésekkel és módszerekkel próbálják manipulálni a választásokat. Mi a céljuk a választások manipulálásával? Kontrollálni akarják a választási eredményeket, azt akarják, hogy őket válasszák meg, ha pedig őket nem lehet megválasztani, akkor ők akarják eldönteni, hogy kit válasszanak meg, ezért a háttérben kétes manővereket alkalmaznak. Nincsenek tekintettel a gyülekezet munkájára vagy a testvérek életbe való belépésére. Nem gondolnak Isten háza vagy a testvérek érdekeire; csak a személyes érdekeiket tartják szem előtt. Amikor választásokra kerül sor, saját szándékaik és vágyaik az elsődlegesek számukra. Miért akarják tehát manipulálni a választásokat? Ha valaki tényleg Isten elé és az igazságvalóságba akarná vezetni a testvéreket, vajon így viselkedne? Lennének-e ilyen ambíciói? Vajon ilyen viselkedést tanúsítana? Nem. Csak azok viselkednének így, akiknek hátsó szándékaik, ambícióik és vágyaik vannak, akik manipulálni akarják a gyülekezeti választásokat. A gyülekezeten belül olyan embereket vonzanak magukhoz, akikkel elég jól kijönnek, akik osztják a nézeteiket, és akiknek ugyanazok az indítékaik és céljaik, és néhány olyan embert is behálóznak, akik általában gyengék, akik nem nagyon törekszenek az igazságra, továbbá zavarodottak, tudatlanok, könnyen megingathatók és manipulálhatók, így olyan erőt alkotnak, amely megzavarja a gyülekezeti választás munkáját. A gyülekezettel való szembeszegülésük célja, hogy magukat választassák meg, hogy ők maguk mondhassák ki az utolsó szót a választási eredményeket illetően. Az előre kiválasztott embereiket akarják megválasztani, azokat, akik számukra előnyösek. Ha megválasztják ezeket az embereket, akkor az összeesküvésük sikerrel járt. Vajon egy ilyen választás eredménye helytálló lenne vagy sem? (Nem lenne az.) Határozottan nem lenne helytálló. Azok, akiket gonosz emberek által manipulált választásokon választottak meg, minden bizonnyal a gonosz embereknek kedveznének. Miért lennének előnyösek e gonosz emberek számára? Mert a gonosz emberek ezután akaratuk szerint és vakmerően cselekedhetnének, és ámokfutást rendezhetnének a gyülekezetben anélkül, hogy bárki is le merné leplezni vagy korlátozni merné őket. Nem takarítanák el őket, miközben kirekesztenék és elnyomnák azokat, akik az igazságra törekednek, a gyülekezet pedig a gonoszok birodalmává válna. Nyilvánvaló, hogy a gonosz emberek által manipulált választás végeredménye határozottan nem helytálló; minden bizonnyal szembemegy a közvéleménnyel és megszegi az alapelveket. A választások során a gyülekezetvezetőknek és a testvéreknek körültekintőnek és ébernek kell lenniük ezeknek az embereknek minden viselkedésével és cselekedetével szemben. Nem lehetnek zavaros fejűek ebben a kérdésben. Amint a manipuláció és a választások megzavarásának jeleit fedezik fel, haladéktalanul intézkedéseket kell tenni az érintettek korlátozására, ha pedig nem lehet korlátozni ezeket az embereket, akkor el kell különíteni őket. Ezek az emberek különösen arcátlanok, fékezhetetlenek és nehezen kontrollálhatók. A választások megzavarása és az eredmények manipulálása érdekében a háttérben bizonyára kétes manővereket hajtanak majd végre, és sok mindent mondanak és tesznek. Mit kellene tenni ezzel kapcsolatban? Az ügyet könnyű kezelni. Ha a gyülekezetvezetők felfedezik a problémát, akkor le kell leplezniük és nyilvánosságra kell hozniuk, hogy a testvérek beszélgethessenek ennek az ügynek a súlyosságáról és következményeiről, valamint arról, hogy pontosan mi is az ilyen cselekedetek természete. Végül pedig meg kell tenniük bizonyos intézkedéseket. Milyen intézkedéseket kell megtenni? Aki a háttérben állandóan kétes manővereket hajt végre, és megpróbálja manipulálni és megzavarni a választásokat, azzal teketóriázás nélkül foglalkozni kell, és el kell tiltani a választásokon való részvételtől. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nem számít a szavazatuk. Nem számít, hány ember vesz részt a választások manipulálásában és megzavarásában, a szavazataikat mind érvényteleníteni kell, és nem szabad megengedni, hogy részt vegyenek a választásokon. Függetlenül attól, hogy kit vezetnek félre és zavarnak meg, amennyiben a választást manipulálók útját követte, és összejátszott a gonosz emberekkel, hogy szándékosan károsítsa a választást, Isten választott népének fel kell állnia, hogy leleplezze, és meg kell fosztania a választásokon való részvétel jogától. Jó megközelítés ez? (Igen.) Teljes mértékben a gyülekezet munkájának védelmében történik. Vajon nem utasítod el a korlátozások elfogadását? Nem utasítod el Isten házának választási alapelveit? Nem azt akarod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó? Ha a tiéd az utolsó szó, akkor a Sátáné az utolsó szó. Isten háza és a gyülekezet olyan hely, ahol az igazság uralkodik; nem lehet megengedni, hogy a Sátán diktáljon. Mivel kétes manővereket akarsz végrehajtani, és szándékosan manipulálni akarod és meg akarod zavarni ezt a választást, ez egyszerű: a szavazatod érvénytelen. Mindegy, kire szavazol, semmi értelme; egyik véleményed sem érvényes, és még ha ragaszkodsz is ahhoz, hogy indulj a választáson, nem fog menni. Isten házának vannak adminisztratív rendeletei és szabályai, a te jogodat pedig, hogy részt vegyél ezen a választáson, megvonták és törölték. Ha pedig a következő választást is megzavarod, akkor a választásokon való részvételi jogodat teljes mértékben visszavonják, és többé egyáltalán nem lesz engedélyezett, hogy részt vegyél. Így kell kezelni azokat, akik a választások manipulálása és megzavarása érdekében mindig kétes manővereket hajtanak végre.

Amikor gyülekezeti választást tartanak, mindig van néhány gonosz ember, aki nyugtalankodni kezd. Egyesek megpróbálják manipulálni és megzavarni a választást, a háttérben kétes manővereket hajtanak végre, míg mások égnek a vágytól, hogy nyíltan versengjenek a vezetői pozícióért, és egészen addig vitatkoznak, amíg az arcuk vörös nem lesz, sőt eljutnak az indulatos cselekvés, az erőszakhoz folyamodás, és a tettlegesség határára is, aminek következtében a testvérek nem tudják, kire hallgassanak, vagy kit válasszanak. A választás során nem beszélgetnek az igazságról, és azt sem vitatják meg, hogyan hajtanák végre a gyülekezeti munkát, milyen utak lennének a munkában, és milyen munkaötleteket és terveket javasolnának, ha vezetőnek választanák őket. Ehelyett gondoskodnak arról, hogy leleplezzék a többi jelölt hiányosságait, és támadják őket, miközben az emberek egy csoportját is bevonják, hogy ellenzéket alkossanak egy másik csoporttal szemben, megosztó helyzetet teremtve az egyházban. Mi lesz egy ilyen választásból? Olyasvalami, ami megosztja a gyülekezetet. A gyülekezet megosztottá válik még a választási eredmények nyilvánosságra hozatala előtt. Olyan jelenség ez, aminek egy gyülekezeti választás során ki kellene alakulnia? Normális jelenség? Nem, nem az. Ha vezető akarsz lenni, és úgy véled, hogy rendelkezel bizonyos képességekkel, érzed a felelősség súlyát és alkalmas vagy erre a munkára, akkor részt vehetsz a választáson Isten házának alapelvei szerint. Természetesen te is elmondhatod az erősségeidet és érdemeidet, és beszélhetsz a megértéseidről és tapasztalataidról, hogy meggyőzhesd a testvéreket és rád bízzák a gyülekezetvezetés munkáját. Nem szabad azonban, hogy másokat támadva érd el célodat, hogy megválasszanak, mivel ez könnyen félrevezetheti az embereket, és negatív következményekkel járhat. Könnyen félrevezetheted a csekély érettségű és tisztánlátással nem rendelkező testvéreket, és nem fogják tudni, kit válasszanak, továbbá a gyülekezet is káoszba torkollhat, és megosztottá válhat. Vajon ez nem juttatná a Sátánt egy olyan lehetőséghez, amit kihasználhat? Röviden, az alapelvek betartása nélküli részvétel egy választáson, valamint folyamatosan ambíciókat és vágyakat táplálni, és megvetendő eszközöket használni a megválasztás céljának elérése érdekében, mind a választások manipulálásának és akadályozásának természetéhez tartozik, és helytelen választási magatartás. Természetesen néhány ember viselkedése helyes, amit meg kell különböztetni ettől. Például, ha egy jelölt arról beszél, hogyan kell jól végezni a gyülekezeti munka különböző elemeit, mint például az evangéliumi munkát, a szövegalapú munkát, valamint az általános ügyekkel kapcsolatos munkát, vagy hogyan kell javítani a gyülekezeti életet, megoldani Isten kiválasztott népének nehézségeit az életbe való belépésük során, és egyebek, ez mind helyes. Az ember nézőpontjainak és megértéseinek megfelelő kifejezése, a gyülekezeti munkával kapcsolatos gondolatainak és terveinek megosztása és hasonlók mind a normális beszéd és viselkedés részei, és összhangban vannak az egyház által meghatározott választási alapelvekkel. Ezeken kívül minden különösen nyilvánvaló helytelen viselkedésnek, amelyet a választási időszakokban tanúsítanak, fel kell keltenie az emberek figyelmét. Az embereknek ébernek kell lenniük ezekkel szemben, és fel kell ismerniük őket – ne legyetek figyelmetlenek.

Egyesek gyakran hozzák fel kifogásként a kötelességeik elhanyagolására és a gyülekezeti életben való részvételük hiányára azt, hogy elfoglaltak a munkájukkal, sok problémájuk van a családjukkal, vagy nem megfelelő a környezetük. Amikor azonban eljön a gyülekezetvezetők megválasztásának ideje, ezek a nehézségek hirtelen megszűnnek létezni, ők pedig gondosan kiöltöznek az alkalomra, és eljönnek, hogy részt vegyenek a választáson. Már régóta nem jelentek meg, de amikor meghallják a gyülekezeti választás nagyszerű hírét, buzgón iderohannak. Mi miatt jönnek? A választás miatt jönnek, a gyülekezetvezetői pozícióért, ezért a „hivatalos pozícióért”. Az ilyen emberek különösen ravaszak a cselekedeteikben. Félve attól, hogy mások gyanítani fogják, hogy gyülekezetvezetők akarnak lenni, kerülik a választás említését, és csak megértéseik és tapasztalataik közlésére összpontosítanak, hogy elnyerjék az emberek csodálatát. Emellett nyilvánosan eszik és isszák Isten szavait, mindenkit arra késztetnek, hogy beszéljen Isten szavairól, és megosztják saját tapasztalati tanúságtételüket. Valójában általában ritkán vesznek részt a gyülekezeti életben, alig-alig beszélgetnek az igazságról, és nem képesek semmilyen tapasztalati megértésről beszélni. A választás közeledtével azonban nagyon megváltoznak. Aktívan részt vesznek a gyülekezeti életben, buzgón imádkoznak, himnuszokat énekelnek és beszélgetnek, különösen motiváltnak és kezdeményezőnek tűnnek, és feltűnően kiemelkednek. Az összejövetelek után keresik az alkalmat, hogy családi ügyekről beszélgessenek a testvérekkel, és kapcsolatokat építsenek. Amikor meglátnak egy gyülekezetvezetőt, azt mondják: „Nem nézel ki túl jól mostanában. Van otthon egy kis datolyám; hadd hozzak neked néhányat.” Amikor meglátnak egy bizonyos nővért, azt mondják: „Hallottam, hogy a családodnak anyagi problémái vannak. Szükséged van segítségre? Adhatok neked néhány ruhát.” Minden összejövetelen különösen aktívak, nagyon mások, mint azelőtt. A múltban csak azért jelentek meg időnként, hogy bejelentkezzenek, és bárki hívta is őket összejövetelre, kimentették magukat az elfoglaltságukra hivatkozva. A választási időszakban azonban hirtelen felbukkannak, és részt vesznek minden összejövetelen, anélkül, hogy egyet is kihagynának. A testvérek minden egyes összejövetelen beszélgetnek a választással kapcsolatos ügyekről és alapelvekről, és természetesen ők is belefolynak. Ebben az időszakban minden erőfeszítésükkel azon vannak, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki a testvérekkel, és igyekeznek egy részüket magukhoz vonzani. Még többszöri felajánlásokat is tesznek a testvérek előtt, ami a legtöbb embert bámulatba ejti, és azt gondolja: „Már olyan régóta hisz Istenben, de azelőtt soha nem láttuk felajánlást tenni. Ezúttal miért ilyen nagylelkű? Vajon tényleg jó irányba változott és megfordult?” Néhány ostoba és tudatlan ember, aki nem tudja felmérni a dolgokat, azt gondolja, az illető valóban jó irányba változott, és hogy korábban tévesen ítélte meg őt, és öntudatlanul is kedvező benyomást alakít ki róla a szívében, azt gondolva: „Ennek az embernek a családja jómódú; vannak kapcsolatai és módjában áll elintézni dolgokat. Ha gyülekezetvezetővé válik, sok mindent el tud intézni a gyülekezetnek. Hát nem lenne ez segítség a gyülekezetünknek az evangélium hirdetésében és néhány olyan testvér befogadásában, akiket üldöznek, és akiknek nehézségeik vannak? Ha ilyen aktív tudna maradni, az nagyszerű lenne, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt fenn tudja tartani, illetve hogy hajlandó lenne-e a gyülekezetvezetőnk lenni.” Vajon nem lett néhány ember félrevezetve és átverve? Minden, amit ez az ember idáig tett, kezdi meghozni a gyümölcsét, nem igaz? Helyükre kerülnek a darabkák, és hamarosan jönnek az eredmények. Hát nem ez az, amit akar? (De, igen.) Emellett adnak valakinek két ruhadarabot, másvalakinek egy kosár zöldséget, egy harmadik embernek pedig néhány táplálékkiegészítőt, így biztosítva, hogy mindenki gondoskodásban részesüljön. Ez elgondolkodtatja az embereket: „Ha ebből az emberből gyülekezetvezető lenne, nem lenne-e nagyszerű pásztor? Hát nem olyasvalaki, akire a legtöbben támaszkodni szeretnének?” Hát nem most érett be az időzítés? Vajon a testvérek nem fogják könnyen megválasztani az ilyen embert? Ez az ember művelt, jól beszél, a társadalomban pedig bizonyos státusszal bír. Ha a gyülekezet letartóztatásokkal szembesül, meg tudja védeni a testvéreket. Ha bármelyik testvér családjának nehézségei vannak, akkor képes segítő kezet nyújtani, és a gyülekezeti munkában is segíthet, amikor több kézre van szükség. Van azonban egy dolog, amiben a legtöbben bizonytalanok: „Azelőtt nem törekedett az igazságra, és hosszú ideig alig járt összejövetelekre. Most viszont, amikor választási időszak van, hirtelen részt vesz néhány összejövetelen. Ha vezetőnek választják, vajon érteni fogja az igazságot? Ha nem érti az igazságot, és csupán megóvni tudja ezeket az embereket, illetve némi előnyt tud biztosítani számukra, akkor segíthet-e az embereknek megérteni az igazságot? Isten elé vezetheti-e az embereket? Ez kérdéses.” Egyesek szívében vannak kétségek, míg másokat már befolyásoltak és megvettek az illető előnyei. Hát nem nagyon veszélyes ez a helyzet? A megválasztása egyetlen szavazaton múlhat. A választás végeredményétől függetlenül, helyesek-e az ilyen emberek cselekedetei és viselkedései? (Nem.) A legkedvezőbb pillanatokban ad alamizsnát, tesz felajánlásokat, és segít a testvéreknek megoldani néhány valódi nehézséget. Amikor elköltözik néhány testvér, gondoskodik a költöztetésről, amikor pedig néhány testvér családja pénz szűkébe kerül, kölcsönad nekik valamennyit. Ha valakinek nincs telefonja, vesz neki egyet, és ha valakinek nincs számítógépe, neki adja a sajátját. ... Ezeket a legkedvezőbb pillanatokban, a legkritikusabb fordulópontokon teszi. Miféle viselkedés ez? Vajon nem a választások manipulálása és akadályozása az, ha valaki ezeket a dolgokat kimondhatatlan titkokkal és célokkal, vezetői pozícióért való versengés szándékával teszi? (De, igen.) Nem jön sem korábban, sem később, hanem pontosan a vezetőválasztás idején kerül elő. Vajon nem kimondhatatlan titkokat rejteget? Ez nyilvánvalóbb nem is lehetne; minden bizonnyal kimondhatatlan titkokat rejteget. Nem arról van szó, hogy hirtelen lelkiismeret-furdalása támadt, és néhány jótettet akar végrehajtani; célja az, hogy induljon a gyülekezetvezetői pozícióért, hogy ő feleljen a gyülekezetért, hogy manipulálja a gyülekezetet és Isten választott népét. Vajon azért akarja manipulálni ezeket az embereket, hogy valóban tehessen értük? (Nem.) Akkor mit akar tenni? Irányítani akarja Isten választott népét, irányítani akarja a gyülekezetet, és olyan pozíciót akar kivívni a gyülekezetben, ahol tisztviselőként járhat el és mindenben ő dönthet. Vajon ezek a szokatlan módszerek és gyakorlatok nem a választások manipulálásának és akadályozásának számítanak? (De, igen.)

A gyülekezeti választások során egyesek, akik attól tartanak, hogy nem kapnak elég szavazatot, önmagukra adják le szavazatukat. Hát nem hangzik ez nevetségesen és furcsán? Milyen természetű az, ha valaki önmagára adja le a szavazatát? Az önbizalomhiány, a szégyentelenség vagy a túlzott ambíció megnyilvánulása? Mindegyiké. Félnek attól, hogy nem választják meg őket, így nincs más választásuk, mint hogy saját magukra szavazzanak – ez önbizalomhiány. Nincs meg bennük az, amire szükség van, mégis vezetők akarnak lenni; és mivel attól félnek, hogy mások nem fognak rájuk szavazni, önmagukra szavaznak. Hát nem szégyentelenség ez? Ráadásul túlzott ambíciójuk annyira elhomályosítja ítélőképességüket, hogy sutba vágják büszkeségüket, és tisztesség és méltóság nélkülivé válnak: „Ha nem szavazol rám, nem fogadom el; muszáj gyülekezetvezetőnek lennem. Ha nem lehet belőlem vezető, akkor többé nem hiszek istenben!”. Ragaszkodnak ahhoz, hogy vezetők legyenek, hogy tisztviselőként járjanak el, csak akkor érzik fesztelennek és elégedettnek magukat az életben, ha státuszuk van – micsoda óriási ambícióik és vágyaik vannak! Túlságosan kedvelik a státuszt, és csak azért hisznek Istenben, hogy vezetővé válhassanak. Mi olyan nagyszerű abban, ha valaki vezető? Ha nem értékelnéd a státusz előnyeit és nem élveznéd az összes vele járó különleges bánásmódot, vajon akkor is sóvárognál e pozíció után? Akkor is saját magadra szavaznál? Az ambícióid és vágyaid akkor is ilyen nagyok lennének? Akkor is ekkora becsben tartanád a státuszt? Nem, nem tennéd. Az ilyen emberek mindig meg akarják hamisítani a választásokat, és energiát akarnak fektetni azokba, bevetve bármilyen alattomos tettet. Bár maguk is érzik, hogy ilyen módon cselekedni szégyenletes, nem nyílt és nem korrekt, és valamelyest lealacsonyító, némi mérlegelés után mégis azt gondolják: „Mindegy, a lényeg, hogy vezetőnek válasszanak!”. Ez szégyentelenség. Még a demokratikus országok választásain használt vitamódszereket is utánozni akarják, ahol a jelöltek leleplezik egymás hiányosságait, ítéletet mondanak egymás felett, és támadják egymást, továbbá szócsatákba bocsátkoznak, a gyülekezeti választásokra alkalmazva ezeket a taktikákat – hát nem súlyos hiba ez? Nem rossz küzdőtér ez az ilyen taktikákhoz? Ha azért jössz a gyülekezetbe, hogy részt vegyél ezekben a tisztességtelen és alantas akciókban, és megpróbálod manipulálni és akadályozni a választásokat, akkor elmondom neked, rossz helyet választottál erre! Ez Isten háza, nem a társadalomé; mindenki, aki manipulálja és akadályozza a választásokat, kivétel nélkül kárhozatra lesz ítélve. A gyülekezetben nem számít, milyen indokokkal, mentségekkel vagy módszerekkel próbálják manipulálni és akadályozni a választásokat, ezek tarthatatlanok, és ez gonosz tettnek minősül – örökké gonosz tettnek számít! Mindazok, akik megpróbálják manipulálni és akadályozni a választásokat, kárhozatra vannak ítélve. Az ilyen embereket nem ismerik el Isten háza tagjaiként vagy testvérekként, hanem inkább a Sátán szolgái közé sorolják őket. Miféle dolgokat tesznek a Sátán szolgái? Mindenféle olyan tevékenységre specializálódnak, amelyek megzavarják és akadályozzák Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét. Azok, akik manipulálják és akadályozzák a választásokat, ezeket a negatív szerepeket töltik be, miközben olyan dolgokat tesznek, mint a Sátán szolgái. Bármilyen munkába is kezd a gyülekezet, ezek az emberek felkelnek, hogy akadályozzák és elpusztítsák azt, figyelmen kívül hagyva Isten házának munkarendjét és előírásait, figyelmen kívül hagyva Isten adminisztratív rendeleteit, és még inkább figyelmen kívül hagyva Istent. Megpróbálnak mindent megtenni Isten házában, amit csak akarnak, manipulálják a különböző gyülekezeti ügyeket, és még inkább manipulálják a gyülekezeti tagokat, olyannyira, hogy még a gyülekezeti választásokat is manipulálják és akadályozzák. Milyen eszközökkel próbálják manipulálni a gyülekezeti személyzetet? Keresik a lehetőségeket, hogy manipulálják és akadályozzák a gyülekezeti választásokat. Ha egyszer a Sátánnak ezek a szolgái manipuláltak és akadályoztak egy választást, akkor az a választás sikertelen. Ha a Sátán ezen szolgáinak módjában áll gyülekezeti vezetővé válni, akkor vajon a választási eredmény helyénvaló vagy sem? Természetesen nem az. Ismételt választást kell tartani az igazság közlése és a levont tanulságok összegzése révén.

B. A gyülekezeti választásokat manipuláló gonosz emberek kezelésére vonatkozó alapelvek

Ha fennáll a választások gonosz emberek általi manipulálásának esete, akkor megismételt választást kell tartani. Hogyan kell ezt gyakorolni? (A választási eredményeket meg kell semmisíteni, és új választást kell tartani.) Ez az egyik módja. Nyilvánosságra kell hozni a belső információkat arról, hogyan manipulálták a gonosz emberek ezt a választást, hogy mindenki megtudja, milyen volt a választási folyamat, és hogyan születtek az eredmények. Miután ismertté válik ez a belső információ, a választási eredményeket semmissé kell tenni, és megismételt választást kell tartani. Egy ilyen választást Isten választott népének többsége nem ismerhet el; és nem számít, hogy kit választottak meg – az eredményt nem lehet elfogadni. Normális körülmények között, az igazság közlése által, valamint a belső történet leleplezése révén a választási eredményeket vissza lehet utasítani, és ismételt választást lehet tartani. Azonban néha, bizonyos különleges körülmények között, még akkor is, ha az emberek egy kis része rá is jön, hogy a Sátán szolgái manipulálták a választási eredményeket, és hogy a megválasztott személy egyáltalán nem képes elvégezni a munkát, és csupán báb, mivel a gyülekezet többségét félrevezetik a gonosz emberek, és továbbra is a Sátán szolgáinak oldalán állnak, és csak egy kisebbség rendelkezik némi tisztánlátással és ismerettel a belső információkról, ám amikor felszólalnak, senki sem hisz ennek a kisebbségnek, és senki nem hallgat rájuk, elszigeteltek és tehetetlenek, és alapvetően nincs erejük visszafordítani a helyzetet. Ilyen körülmények között talán szeretnétek leleplezni a belső történetet a választások manipulálásáról, de nem könnyű tisztán látni a helyzetet. Ebben az esetben, azon kívül, hogy jelentitek a felsőbb szintű vezetőknek és a dolgozóknak, mi mást tehettek még? Ha továbbra is gyülekezeti életet éltek, akkor ki lesztek űzve. Egy másik gyülekezet összejöveteleire járni nem tűnik megfelelőnek, hiszen az ottani emberek nem fogadhatnak be csak úgy találomra egy idegent. Ez tényleg dilemma elé állít téged! Látod, hogy a megválasztott gyülekezetvezetőnek rossz az emberi mivolta, ördög, és nem olyasvalaki, akit meg kellett volna választani, ezért már az feldühít, ha csak meglátod. Kellemetlenül érzed magad az összejövetelekre járástól, de az nem opció, hogy nem mész el. Ha nem mész, és megszakítod kapcsolatodat a gyülekezettel, akkor elveszíted a gyülekezeti életedet, ami nem olyasmi, amit megtehetsz. Van-e tehát jó megoldás erre a problémára? Ez bölcsességet igényel. Mi lenne a következménye, ha elhamarkodottan lelepleznéd? Lehet, hogy azok az emberek összefognának, hogy elnyomjanak, elüldözzenek, vagy ha tényleg nem alakulnak jól a dolgok, akkor akár el is takaríthatnak téged, és így igazságtalanság áldozatává válnál. Ez a legvalószínűbb következmény. Akkor hát mi a legjobb megoldás? (Fogj össze néhány olyan testvérrel, akinek van tisztánlátása, és gyűjtsetek össze minden bizonyítékot ezeknek az embereknek a választás titkos manipulálása során elkövetett a gonosz tetteiről. Jelentsd ezt a felsőbb szintű vezetőknek és dolgozóknak, továbbá gyorsan közöld az igazságot a félrevezetett testvérekkel, hogy visszahozhasd őket.) Ez jó megoldásnak tekinthető? Rendben van, ha elhamarkodottan teszünk ilyesmit? Mi a következménye az elhamarkodottságnak? (Megkönnyíti, hogy akaratlanul riasszuk az ellenséget.) Amikor ilyen ügyekkel találkoztok, féltek? Idegesek vagytok? Kell félnetek vagy idegesnek lennetek? (Nem.) Elméletileg nem kellene félned – ezt mondja neked a racionalitásod. De hogy van ez az embereknél a valóságban? Ami a leglényegesebb, hogy az emberek értik-e az igazságot. Ha az emberek nem értik az igazságot, és csupán az elhatározásuk van meg, akkor belül továbbra is félni fognak. Ha félsz, könnyű-e eredményeket elérni, függetlenül attól, hogy mit és hogyan teszel? (Nem.) Amikor félsz, milyen állapotban vagy? Félsz ezeknek az embereknek a hatalmától, félsz, hogy rájönnek, hogy felismerted őket és védekezel ellenük, valamint félsz attól, hogy elnyomnak és kizárnak, amikor látják, hogy nem az ő oldalukon állsz, végül pedig eltakarítanak téged a gyülekezetből. Ilyen aggályaid lesznek a szívedben. Amikor ilyen aggályaid vannak, lehet-e bölcsességed, bátorságod, és lehetnek-e eszközeid ahhoz, hogy érintkezz ezekkel az emberekkel, megoldd az általuk okozott problémákat, illetve leleplezd gonosz tetteiket, hogy a testvérek tisztán lássanak, és ne legyenek félrevezetve? Mi a cselekvés legmegfelelőbb módja? Amikor félsz, vajon nem vagy gyenge állapotban? Először is, gyenge és passzív vagy. Egyfelől nincs erős hited Istenben, másfelől pedig azt gondolod: „Szóval, sikerrel jártak ezek a gonosz emberek. Hogy lehet az, hogy most én vagyok az egyetlen, aki tisztán látja ezt a dolgot? Hát mások nem rendelkeznek tisztánlátással? Ha beszélek másoknak a valódi helyzetről, vajon hisznek majd nekem? Ha nem hisznek, vajon lelepleznek majd? Ha mindannyian összefognak, hogy foglalkozzanak velem, én pedig tehetetlenül egyedül vagyok, vajon akkor azok a gonosz emberek mindenféle ürügyet találnak majd, hogy eltakarítsanak?” Nem lesznek-e ilyen aggályaid? Amikor ilyen aggályaid vannak, hogyan tudsz foglalkozni azokkal az emberekkel? Hogyan tudsz a legmegfelelőbb és legbölcsebb módon érintkezni velük? Nincs-e ilyenkor irányod vagy utad, amelyet követhetnél? Pontosan fogalmazva, amikor a legjobban félsz és a leggyengébb vagy, akkor egyszerűen képtelen vagy megküzdeni velük, illetve érintkezni velük, és kezelni az általuk okozott problémákat. Tehát mi a legjobb megközelítés számodra ilyenkor? Az, hogy magadhoz ragadod a kezdeményezést és te ütsz először, szembeszállsz velük és leleplezed gonosz tetteiket, hogy megóvd magad? Helyénvaló ez a módszer? (Nem.) Miért nem helyénvaló? Mert nem gondoltad át, hogyan cselekedj, nem látod át a lényegüket, és nem tudod, hogyan leplezd le őket, arról nem is beszélve, hogy azok, akiket félrevezettek, el tudják-e fogadni az igazságot és vissza tudnak-e fordulni. Semmit sem tudsz ezekről a különböző dolgokról, és nem vagy tisztában azzal, hogy mi a legelőnyösebb és leghatékonyabb megoldás számodra. Bár még nem jutottál el a negativitás egy bizonyos szintjére, a jelenlegi állapotod legalábbis a gyengeség és a rettegés állapota, és sok benned az aggodalom. Akár jogosak ezek az aggodalmak, akár a gyengeséged és a rettegésed okozza őket, röviden, ezek tények. Amikor felmerülnek ezek a tények, a legjobb megoldás az, ha megtanulsz várni és semmit sem tenni. Mit jelent semmit sem tenni? Azt jelenti, hogy nem sietsz leleplezni a választásokkal kapcsolatos valódi helyzetet azok előtt, akiket megtévesztettek, és nem rohansz szembeszállni az újonnan megválasztott gyülekezetvezetőkkel, illetve a választásokat manipuláló és akadályozó emberek csoportjával. Ne leplezd le őket; ilyenkor meg kell tanulnod várni. Egyesek azt kérdik: „A várakozás olyan passzív; meddig kell várnom?”. Nincs szükség túl hosszú várakozásra. Amíg várakozol, járulj Isten elé imádkozni, olvasd Isten szavait, és keresd az igazságot. Imáid ilyen körülmények között, amikor a legjobban félsz és a leggyengébb vagy, a leghitelesebbek és a legőszintébbek. Szükséged van arra, hogy Isten vezessen és megóvjon; Istenre kell támaszkodnod. Ahogy imádkozol, rettegésed apránként csökkenni fog, amíg el nem tűnik. Amikor rettegésed eltűnik, vajon nem leszel egyúttal kevésbé gyenge is? (De, igen.) Az aggodalmaid is egyre csökkennek. Ezek a rettegések, gyengeségek és aggodalmak nem tűnnek el csak úgy, inkább e változási folyamat során fokozatosan meg fogsz érteni bizonyos dolgokat. Milyen dolgokat fogsz megérteni? Egyrészt tudni fogod, hogyan foglalkozz ezekkel az emberekkel, kit leplezz le először, és hogyan beszélj és cselekedj úgy, hogy az javára váljon Isten háza munkájának. Emellett meg fogod ismerni az ilyen emberek viselkedésének természetét. Hogyan érted meg ezeket a dolgokat? Azáltal érted meg fokozatosan őket, hogy a várakozási folyamatod során keresed az igazságot. Amikor ezt világosan látod, akkor természetes módon elgondolkodsz azon, hogyan kellene alkalmaznod a bölcsességet, kikkel helyénvaló beszélni, és hogyan beszélj úgy, hogy megérintsd őket, hogy megtudják a tényeket a választásokat manipuláló gonosz emberekről, és ezáltal képesek legyenek visszafordulni, hogy felismerjék azok igazi arcát, akik manipulálták és akadályozták a választást, továbbá felismerjék, milyen emberek is valójában az úgynevezett megválasztott vezetők. Meglesz ez a fajta bölcsességed, és a cselekedeteid is módszeresek lesznek. Hogyan jönnek létre tehát ezek a pozitív nyereségek? Ezeket mind Isten ajándékozza neked a várakozási folyamatod során. Ezek közül néhány a Szentlélek munkája és megvilágosítása révén jön létre, néhány pedig az, amit Isten az Ő szavaiban látni és érteni enged. Isten szavai azt mondják, hogy a csatákat nem szabad felkészületlenül megvívni. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy akár a Sátán ellen harcolsz, akár a Sátán szolgáinak gonosz cselekedeteit leplezed le, bárhogyan is küzdesz a Sátánnal, erősnek kell lenned, meg kell értened az igazságalapelveket, valamint képesnek kell lenned átlátni a Sátán és a gonosz emberek lényegén és gonosz cselekedetein, majd leplezni azokat. Csak akkor fogsz végül jó eredményeket elérni, ha ezt teszed. Ha egyszer megérted ezeket a dolgokat, vajon a rettegéseid, gyengeségeid és aggályaid nem válnak-e kevésbé intenzívvé és kevésbé nyilvánvalóvá? Többé már nem fogsz annyira félni. Ezek a dolgok, amelyeket érzel, fokozatosan meg fognak változni; úgy fogod találni, hogy már nem vagy olyan gyenge, mint amilyen akkor voltál, amikor a helyzet először felmerült. Ehelyett valamivel erősebbnek és magabiztosabbnak fogod érezni magadat, mint korábban, és tudni fogod, mit kell tenned. Ekkor imádkozz újra Istenhez, és kérd Őt, hogy készítse elő a megfelelő alkalmat, majd cselekedj. Jelentsd a helyzetet a felsőbb szintű vezetőknek és dolgozóknak, miközben azokkal is beszélgetsz, akik jó emberi mivolttal rendelkeznek és őszintén hisznek Istenben, de be lettek csapva és félre lettek vezetve, mert nem értették meg az igazságot. Leplezd le nekik a választást manipuláló gonosz emberekkel kapcsolatos belső információkat. Ha egyszer megnyertél egy-két embert közülük, a rettegésed lényegében eltűnik. Rá fogsz jönni, hogy mindezt nem lehet az emberi erőre, még kevésbé a lobbanékonyságra hagyatkozva megtenni; nem hagyatkozhatsz pillanatnyi indulatra vagy dühre, vagy egy átmeneti, úgynevezett igazságérzetre – ezek mind hiábavalók. Isten elő fogja készíteni számodra a megfelelő időt, és meg fog világosítani azzal kapcsolatban, hogy mit mondj, és az alapján, amit megértesz, lépésről lépésre vezetni fog téged, megadva neked a követendő utat. Onnantól, hogy eleinte gyenge és félelemmel teli vagy, odáig, amíg keresed és megérted az alapelveket és az utat – ebben az időszakban még mindig normálisan érintkezhetsz ezekkel a gonosz emberekkel. A normális interakciók során az emberek elméje nem üres; megvannak a saját gondolataik. Miközben keresel és imádkozol, megfigyeled ezeket az embereket. Mit figyelsz meg? Megnézed, hogy pontosan milyen úton is járnak, és mi is a lényegük valójában. Ha az, amit mondanak, helyes és összhangban van a gyülekezet munkájának alapelveivel, akkor meghallgathatod őket; ha az, amit mondanak, akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, akkor találhatsz ürügyet arra, hogy ne hallgasd meg őket, vagy húzd az időt, bölcs módon, „barátságosan” kommunikálva velük anélkül, hogy gyanút keltenél bennük. Miközben „barátságosan” kommunikálsz velük, gyűjtöd a gonosz tetteik bizonyítékait, felismerve őket különböző tetteik és téveszméik alapján, amelyek sértik az igazságalapelveket, és még jobban megerősíted, hogy ezek az emberek a Sátán szolgái. Ha ilyen módon gyakorolsz, az lehetővé teszi számodra, hogy ne korlátozzanak, miközben jól végzed a felelősségedet és kötelességedet is – egy bölcs ember ezt teszi. Csak az tud a helyes úton járni, aki rendelkezik emberi mivolttal, bölcsességgel és az igazság iránti szeretettel. Mivel a bölcsesség nélküli emberek tettei, az olyanoké, akik meggondolatlanul és durván cselekszenek, függetlenül attól, hogy mit tesznek, vagy milyen körülményekkel szembesülnek, mindig a lobbanékonyságra és az impulzusokra hagyatkoznak, gyakran rossz eredményekhez vezetnek. Az ilyen emberek nemcsak akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, hanem rengeteg felesleges bajt és bosszúságot is hoznak magukra. A bölcs emberek ezzel szemben mások. Bármit is tesznek, kivárnak, megfigyelnek és keresnek, várva a megfelelő időre, Isten intézkedéseire és vezénylésére. A várakozás időszakában képesek keresni Isten szándékait, céltudatosan enni és inni Isten szavait, pontosabban felfogni az igazságalapelveket, valamint Isten szándékainak megfelelően cselekedni. Isten szavait és az igazságot arra használják, hogy megvívják a jó harcot és Isten mellett tanúskodjanak, mintsem arra, hogy lobbanékonyságból emberekkel harcoljanak, vagy szócsatákba bocsátkozzanak.

Amikor arról van szó, hogy gonosz emberek manipulálják és akadályozzák a választásokat, nem az a legfontosabb, hogy átlátsz-e ezeken az embereken, vagy hogyan tervezed leleplezni őket; hanem az, hogy a kellő időben jelentsd a helyzetet felfelé. Bölcsességet kell alkalmaznod, hogy megküzdj velük, várnod kell Isten időzítésére, keresned kell Isten szándékait, és keresned kell az igazságalapelveket, miközben nem hanyagolod el a kötelességedet. Mi a végeredménye annak, ha így teszel? Jól végzed a felelősségedet és a kötelességedet. Azzal, hogy jelented a helyzetet felfelé és megoldást keresel, nemcsak a probléma oldódik meg, hanem betekintést is nyersz, növekszik a tisztánlátásod és a bölcsességed, növekszik az érettséged, és erősödik az Istenbe vetett hited. Az emberek nagyon sokat nyernek a Sátánnal való szembesülés megtapasztalásából, és ez nagyon előnyös számukra. Ezzel szemben, tegyük fel, hogy lobbanékonyságból és hirtelen felindulásból cselekszel: heves vitába szállsz ezekkel az emberekkel, és így vitatkozol velük szemtől szembe: „Manipuláljátok és akadályozzátok a választást. Bár nagy hatalmat gyakoroltok, én nem fogok engedni nektek, és nem félek tőletek!” Ennek a megközelítésnek az az eredménye, hogy kirúgnak a gyülekezetből, te pedig hónapokig otthon sírsz és szenvedsz; de még mindig nem érted Isten szándékait: „Miért kerültem ebbe a zűrbe? Hát nem akarsz engem, Istenem? Hát nem törődsz velem?” Hónapokig kihagyod az új prédikációkat és himnuszokat, nem vagy tudatában, milyen munkát végez a gyülekezet, képtelen vagy végezni a kötelességeidet, és teljesen elszigetelődsz, teljes sötétségbe zuhanva. A síráson kívül mást sem csinálsz mindennap, mint aggódsz. Ebben a környezetben nem tanulsz meg Istenhez imádkozni, nem tanulod meg az Ő lényeges szavait enni és inni, még kevésbé tanulod meg az igazságalapelveket keresni az összetett helyzetekben; egyáltalán nem növekszel bölcsességben. Miután néhány hónapig sírtál, egy nap végül visszahoz valaki a gyülekezetbe, és megkér, hogy oszd meg tapasztalataidat erről az időszakról, te azonban könnyek közt csak panaszkodsz: „Olyan igazságtalanul bántak velem! Nem zavartam meg a gyülekezetet. Én nem vagyok gonosz ember, gonosz emberek vádoltak meg engem ártatlanul.” Amikor megkérdezik: „Milyen tanulságokat vontál le ez idő alatt? Nyertél bármit is?”, azt feleled: „Mit nyerhettem volna? Elszigeteltek, elvették tőlem az Isten szavait tartalmazó könyveket és az énekeskönyveket, és nem hallgathattam egyetlen prédikációt sem. Mindössze annyit tehettem, hogy a hitről beszéltem, és időnként elénekeltem néhány himnuszt, amire emlékeztem. Semmit sem nyertem. Szerencsére Isten előkészítette az időpontot, hogy visszahozzon; különben azt terveztem, hogy elmegyek és vállalkozásba fogok, hogy pénzt keressek, mivel amúgy sem volt remény az üdvösségre. Isten már nem akart engem, és nem tudtam tovább hinni. A szívem teljes sötétségbe borult.” Végül hozzáteszed: „Isten juhait soha nem hagyja el Isten”, levonva ezt a következtetést. Egy ilyen jelentős és különleges eseményt átélni, és ennyire keveset nyerni – hát nem szánalmas egy kicsit? Nem helytelen? Egy ilyen jelentős helyzettel szembesülve semmilyen tanulságot nem vontál le, és nem növekedett a bölcsességed, sem a hited; bár a szívedben még mindig hiszel Istenben, addig gyötörtek a Sátánok, ördögök és antikrisztusok, hogy majdnem felhagytál a hittel. Tudsz még tanúskodni Isten mellett? Nem vagy hasznavehetetlen gyáva alak? Mi értelme otthon sírni? Még ha ki is sírod a szemedet, az segít majd? Megoldhatja-e a problémát az antikrisztusokkal? A gonosz emberek sikerrel jártak, a végén pedig neked már csak ez a mondás marad: „Isten juhait soha nem hagyja el Isten”, anélkül, hogy bármi mást nyernél. Nincs bölcsességed, nincs cselekvési terved, és nem tudod az Isten által adott útnak megfelelően keresni Istent, hogy Isten elé járulj, hogy magadra öltsd Isten szavait és az igazságot, hogy harcolj a Sátán ellen. Az a kevés doktrína, amit többnyire szajkózol, nem használ neked; amikor arra kerül sor, hogy ilyen dolgokkal nézz szembe, a síráson kívül mindössze annyit teszel, hogy úgy érzed, igazságtalanság ért, és panaszkodsz – ilyen egy hasznavehetetlen gyáva alak. A hasznavehetetlen gyáváknak gyakran számos megnyilvánulásuk van, amelyek egyben a legfőbb ismertetőjeleik is. Először is, sírnak. Másodszor, úgy érzik, igazságtalanság érte őket. Harmadszor, panaszkodnak a szívükben. Azt is mondják szívükben: „Hol vagy, Istenem? Miért nem törődsz velem? A Sátán borzasztóan ártott nekem, nem tudok tovább élni. Kérlek, ments meg gyorsan!” Isten azt mondja: „Hasznavehetetlen gyáva alak vagy, egy emberi bőrbe burkolt selejt. Ha hiszel Istenben, akkor mitől félsz? Mit kell félni a Sátántól?” Mindegy, milyen összeesküvéseket és cselszövéseket használ a Sátán, amikor cselekszik, mi nem félünk. Nekünk ott van Isten, nekünk ott van az igazság. Isten bölcsességet fog adni nekünk. Isten szuverén mindenek felett; minden Isten vezénylése alatt áll. Mitől tartasz? A sírás csak azt mutatja, hogy gyáva és alkalmatlan vagy; egy darab szemét vagy, elpocsékolt levegő! A sírás azt jelenti, hogy megalkuszol a Sátánnal, és a Sátánhoz könyörögsz kegyelemért. Vajon szereti Isten az ilyen hasznavehetetlen gyávákat? (Nem.) Isten hasznavehetetlen gyávának lát téged, tökfilkónak, egy darab szemétnek, akinek egyáltalán nincs tanúságtétele és bölcsessége. Mi lett abból az igazságból, amit megértettél? Nem hallottál még eleget az antikrisztusok és a Sátán megnyilvánulásairól, amelyeket Isten leleplez? Hát nem érted és nem látod át ezeket a dolgokat? Nem tudod, hogy ők Sátánok? Ha tudod, hogy ők Sátánok, akkor mitől félsz? Miért nem Istent féled és retteged? Nem tartasz attól, hogy megsérted Istent azzal, hogy félsz a Sátántól? Vajon ez nem az elvetemültség cselekedete? Amikor ilyen helyzetek adódnak, félsz, és nincs megoldásod, egyáltalán nincs bölcsességed, sem ellenlépésed. Mit nyertél azzal, hogy ennyi éven át prédikációkat hallgattál? Vajon mindez hiábavaló volt? Az ilyen hasznavehetetlen gyávák meg tudnak-e állni a bizonyságtételükben? (Nem.) Amikor olyan helyzetekre kerül sor, ahol a Sátánok és a gonosz emberek manipulálják és akadályozzák a választásokat, akár egyedül vagy, tehetetlenül, akár tényleg van néhány testvéred, akik úgy gondolkodnak, mint te, ne ugorj fejest a cselekvésbe. Először tanulj meg várni. Másodszor, tanulj meg keresni. A várakozás és a keresés ideje alatt ne hagyd el a kötelességedet. Mit jelent a várakozás? Azt jelenti, várod, hogy Isten előkészítse a megfelelő időt és lehetőséget. És mit kellene keresned? Keresd azokat az alapelveket és azt az utat, amelyet az Istenben való hit és Isten követése során gyakorolnod kell; keresd, hogyan cselekedj úgy, hogy összhangban legyél Isten szándékaival, és hogyan cselekedj úgy, hogy harcolj a Sátán és az antikrisztusok erői ellen, legyőzve végül a Sátán erőit, hogy győztessé válj. Ha egyedül vagy, többet kell imádkoznod Istenhez, várnod és keresned kell. Ha van két-három másik ember, akik úgy gondolkodnak, mint te, akkor beszélgethettek, imádkozhattok, várhattok és kereshettek együtt. Amikor Isten előkészítette a megfelelő időpontot, kérj erőt és bölcsességet Istentől, hogy minden, amit teszel és minden szó, amit kimondasz, megfelelő legyen. Ha így teszel, egyrészt jól végzed a teremtett lényként való kötelességedet, másrészt pedig erőteljesen és hatékonyan leplezheted le a Sátánt, teljesen leleplezve és meghiúsítva a Sátán szolgáinak és az antikrisztusoknak az összeesküvéseit. Helyénvaló ez? Ezek a módszerek, utak, ösvények és alapelvek el lettek mondva nektek, így hát rajtatok múlik, hogyan alkalmazzátok őket. Elég világos ez az út? (Igen.) Ezután, amikor ilyen dolgokkal találkoztok, gyakoroljatok e szerint az alapelv szerint. Ezt könnyű megvalósítani.

Minden egyes gyülekezeti választás alatt a választási munka védelme mind a vezetők és dolgozók, mind pedig Isten választott népének felelőssége és kötelezettsége. A vezetőknek és a dolgozóknak vállalniuk kell az igazság és a választási alapelvek közlésének munkáját; Isten választott népének fel kell hoznia minden felmerülő problémáját, majd közölni kell az igazságot ezeken problémák megoldására. Csak ily módon biztosítható a választás zökkenőmentessége. Egyrészt a vezetőknek és a dolgozóknak szigorúan be kell tartaniuk Isten házának választási alapelveit, és Isten házában minden egyes választás munkáját ezen alapelvek alapján kell végrehajtaniuk. Másrészt védekezniük kell a választásokat manipuláló és akadályozó gonosz emberek és antikrisztusok ellen is. Ezek az egyének a Sátán szolgái, a Sátán csapata. A vezetőknek és a dolgozóknak szigorúan védekezniük kell ellenük, és óvatosnak kell lenniük velük: ébernek kell maradniuk a választások során tett kísérleteikre, hogy a háttérből manipulálják a dolgokat, és kétes, sunyi eszközökhöz folyamodva titokban elcsalják a folyamatot. Ha kiderül, hogy gonosz emberek tényleg manipulálták a választást, ami azt eredményezte, hogy a jogosan megválasztott személyt kizárták, és a legtöbb ember félre lett vezetve, így rossz – a pozícióra nem alkalmas – személyt választottak meg vezetőnek, tehát ha ilyen helyzet áll elő, akkor még mindig van megoldás. Le kell leplezni a megválasztott személy valódi helyzetét. Ha a legtöbben egyetértenek, akkor ismételt választást lehet tartani. A Sátán és a gonosz emberek által manipulált választás nem a gyülekezet által normálisan, az igazságalapelvek alapján lebonyolított választás eredménye. Ez nem pozitív dolog, és előbb-utóbb kiderül, lelepleződik és semmissé válik. Ha hiszel ebben, hogyan kell cselekedned, ha ilyen helyzetekkel találkozol? Bármikor és bárhol késznek kell lenned harcolni a Sátán ellen, nem szabad tétlenül állnod. Ha gyenge, zavaros fejű vagy hasznavehetetlen gyáva alak vagy, akkor talán megalkuszol és összejátszol velük, vagy talán annyira elnyomnak téged, hogy negatívvá válsz, és képtelen leszel talpra állni. Egyesek egyszerűen tétlenül állnak, mondván: „Úgysem lehetek gyülekezetvezető. Bárki is szolgál, egyre megy. Akinek megvan a képessége, az menjen és szolgáljon! Ha egy antikrisztus akar szolgálni, az nem tartozik rám, és amíg engem nem takarítanak el, addig ez rendben van.” Akik ezt mondják, semmire sem jók. El sem tudják képzelni, milyen következményekkel járna, ha egy antikrisztus szolgálna vezetőként, sem azt, hogy ez milyen hatással lenne az Istenbe vetett hitükre és az üdvösségükre. Csak azok az emberek látják ezt annak, ami, akik értik az igazságot. Ők ezt mondják majd: „Ha egy antikrisztus lesz a gyülekezetvezető, akkor Isten választott népe az, aki szenvedni fog. Főleg azok lesznek mind elnyomva és kizárva, akik az igazságra törekszenek, akiknek van igazságérzetük, valamint akik készségesen végzik kötelességüket. Csak a zavarodott fejűek és kényszeres megfelelők lesznek előnyben, őket pedig ketrecbe zárják és az antikrisztus hatalmának ellenőrzése alá vonják.” De azok, akik nem törekszenek az igazságra, soha nem veszik figyelembe ezeket a dolgokat. Azt gondolják: „Az ember azért hisz Istenben, hogy üdvözüljön. Mindenki a saját útját járja. Még ha egy antikrisztus lesz is a vezető, az nem lesz rám hatással. Amíg nem csinálok rossz dolgokat, addig nem nyomhatnak el, nem zárhatnak ki, illetve nem takaríthatnak el a gyülekezetből”. Ez lenne a helyes nézőpont? (Nem.) Ha Isten választott népe közül senki sem aggódik a gyülekezeti választások miatt, akkor, ha egyszer megengedik, hogy egy antikrisztus kerüljön hatalomra, annak milyen következményei lesznek? Tényleg annyira egyszerű lesz, mint ahogyan azt az emberek elképzelik? Milyen változásokon megy majd keresztül a gyülekezeti élet? Ez közvetlenül kapcsolódik Isten választott népének életbe való belépéséhez. Ha egy antikrisztus lesz hatalmon egy gyülekezetben, akkor mi fog történni? Többé már nem az igazság lesz hatalmon abban a gyülekezetben, és Isten szavai sem, hanem az álhívőké és a Sátáné lesz ott a hatalom. Bár lehet, hogy Isten szavait még olvassák az összejöveteleken, ám az antikrisztus kontrollálja a szólás jogát. Képes-e az antikrisztus világosan beszélni az igazságról? Megengedheti-e az antikrisztus, hogy Isten választott népe szabadon és korlátozás nélkül beszélgessen az igazságról? Ez lehetetlen. Amint egy antikrisztus kerül hatalomra, egyre több és több akadályozás és zavarás lesz, a gyülekezeti élet eredményei egyre inkább csökkeni fognak, Isten választott népe pedig nem sokat fog aratni, amikor összegyűlik, ami nehézségeket okoz majd Isten választott népe életbe való belépésében. Isten választott népének problémái is megsokszorozódnak, és megoldatlanok maradnak, és néhányan összezavarodnak azok közül is, akik képesek gyakorolni az igazságot; a gyülekezeti élet légköre teljesen megváltozik, mintha sötét felhők érkeztek volna, hogy eltakarják a napot. Lesz-e akkor még öröm a gyülekezeti életben? Minden bizonnyal veszélybe kerül majd, nem is kicsit. A gyülekezetben azok vannak kisebbségben, akik az igazságra törekszenek. Ha ezt a kisebbséget elnyomják és kirekesztik, akkor azt lehet mondani, hogy nem lesz többé gyülekezeti élet. Ha az emberek nem látják át ezt a következményt, akkor nem fognak figyelmet fordítani a választásokra, illetve nem fognak törődni velük. Ha az emberek többsége nem veszi komolyan a választásokat, nem tartja be az alapelveket, nagyon negatívan kezeli a választásokat, valamint hamis vezetők és antikrisztusok példáját követi, akkor amint gonosz emberek válnak gyülekezetvezetőkké, vagy olyanok, akik nem szeretik az igazságot, Isten választott népének többsége veszteségeket fog szenvedni az életbe való belépésében. Ezért a gyülekezeti választások eredményei közvetlenül befolyásolják Isten választott népe életének növekedését valamint a gyülekezet jövőjét. Isten választott népének ezt világosan kell érzékelnie, és semmiképpen sem szabad negatív hozzáállást felvennie. Néhány zavarodott ember nem képes átlátni ezt a dolgot; ők mindig a saját képzelődéseikre támaszkodnak, ezt gondolva: „A gyülekezetben mindenki őszinte hívő, így bárkit meg lehet választani; bárki lehet vezető, amennyiben testvér.” Túlságosan leegyszerűsítve tekintenek a gyülekezeti választásokra, ami sok negatív, téves elgondoláshoz és nézőponthoz vezet. Ha tényleg hamis vezetőket és antikrisztusokat választanak meg vezetőknek és dolgozóknak, akkor az egyház munkája sérülni fog, Isten választott népének életbe való belépése pedig elkerülhetetlenül kárt szenved majd. Ekkor az emberek rá fognak jönni, hogy mennyire fontos a választásokat az alapelvek szerint tartani.

Minden gyülekezetben van néhány kényszeres megfelelő. Ezeknek a kényszeres megfelelőknek nincs tisztánlátásuk a választásokat manipuláló és akadályozó gonosz emberekkel kapcsolatban. Még ha van is egy kis tisztánlátásuk, figyelmen kívül hagyják. Hozzáállásuk bármely problémával kapcsolatban, ami felmerül a gyülekezeti választások során, a következő: „Ha téged személyedben nem érint, inkább hunyj szemet!” Úgy vélik, nem számít, ki lesz a vezető, annak semmi köze hozzájuk. Amíg boldogan élhetik mindennapi életüket, addig jól vannak. Mit gondolsz az ilyen emberekről? Olyan emberek ők, akik szeretik az igazságot? (Nem.) Miféle emberek ők? Kényszeres megfelelők, és álhívőknek is nevezhetjük őket. Ezek az emberek nem törekszenek az igazságra; csak arra, hogy könnyű életet éljenek, és testi kényelem után sóvárognak. Túlságosan önzőek és túlságosan ravaszak. Sok ilyen ember van a társadalomban? Mindegy, melyik politikai párt van hatalmon, mindegy, ki van hivatalban, őket nagyon kedvelik, nagyon sikeresen tudják kezelni a társadalmi kapcsolataikat, és kényelmesen élnek; nem számít, milyen politikai mozgalom támad, ők nem keverednek bele. Miféle emberek ezek? Ezek a legcsalárdabb, legravaszabb emberek, akik „csúszómászóként” és „sunyi rókaként” ismeretesek. A Sátán filozófiái szerint élnek, egy szikrányi alapelv nélkül. Bárki van hatalmon, azt szolgálják ki, annak hízelegnek, az ő érdemeit zengik. Mást sem tesznek, csak védik a feletteseiket, és soha nem sértik meg őket. Bármennyi rosszat tesznek is a feletteseik, ők sem nem ellenzik, sem nem támogatják azt, hanem mélyen magukban tartják gondolataikat. Nagyon kedvelik őket, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon. A Sátán és az ördögkirályok szeretik az efféle embereket. Miért szeretik az ördögkirályok az efféle embereket? Mert nem hiúsítják meg az ördögkirályok ügyeit, és semmilyen fenyegetést nem jelentenek rájuk nézve. Az efféle emberek elvtelenek, viselkedésüknek pedig nincs egy alapvető határa, valamint hiányzik belőlük a tisztesség és a méltóság; csak követik a társadalom irányzatait, és meghajolnak az ördögkirályok előtt, alkalmazkodva azok ízléséhez. Vajon nincsenek ilyen emberek a gyülekezetben is? Lehetnek-e az ilyen emberek győztesek? Jó katonái ők Krisztusnak? Isten tanúi-e? Amikor a gonosz emberek és az antikrisztusok felütik a fejüket és megzavarják a gyülekezet munkáját, képesek-e az ilyen emberek felállni és harcot vívni ellenük, leleplezve, felismerve és megtagadva őket, véget vetve gonosz tetteiknek és tanúságot téve Isten mellett? Egész biztosan nem képesek. Ezek a csúszómászók nem azok, akiket Isten tökéletesíteni fog, vagy akiket meg fog menteni. Soha nem tesznek tanúságot Isten mellett, és soha nem tartják fenn az Ő házának érdekeit. Isten szemében ezek az emberek nem azok, akik követik Őt vagy alávetik magukat Neki, hanem azok, akik vakon bajt szítanak, a Sátán bandájának tagjai – ők azok, akiket ki fog iktatni, amikor munkája véget ér. Isten nem becsüli az ilyen nyomorultakat. Nincs meg bennük sem az igazság, sem az élet; ők vadállatok és ördögök; méltatlanok Isten üdvösségére és arra, hogy az Ő szeretetét élvezzék. Isten tehát könnyedén elveti és kiiktatja az ilyen embereket, a gyülekezetnek pedig azonnal el kell takarítania őket, mint álhívőket. Nincs igazi szívük Isten iránt, így ellátja-e majd őket Isten valódi táplálékkal? Megvilágosítja-e és segíti-e majd őket? Nem fogja. Amikor a gyülekezeti választások során beavatkozás és zavarás történik, és a választási eredményeket gonosz emberek irányítják és befolyásolják, ezek az emberek egyáltalán nem fognak Isten oldalára állni, hogy megóvják Isten házának érdekeit. Egyáltalán nem fognak ragaszkodni az igazságalapelvekhez, hogy harcoljanak a gonosz emberek és az antikrisztusok ellen, és hogy a végsőkig harcoljanak a Sátán erői ellen. Egyáltalán nem fogják ezt megtenni, hiányzik belőlük a bátorság. Ezért azoknak, akik tudnak tanúságot tenni Isten mellett, fel kell ismerniük ezeket az embereket, és nem szabad közölniük ezekkel az emberekkel az általuk megértett igazságokat, vagy a Sátánról való felismerésüket. Még ha közlöd is velük ezeket a dolgokat, hasztalan lesz; nem fognak az igazság oldalára állni. Amikor munkatársakat és társakat választasz, ki kell zárnod az ilyen embereket, és nem szabad őket választanod. Miért nem szabad őket választanod? Azért, mert csúszómászók; nem fognak Isten oldalára állni, nem fognak az igazság oldalára állni, és nem fognak veled szívben és lélekben egyesülni a Sátán elleni harcban. Ha bizalmasan megosztod velük a szívedből jövő szavaidat, akkor bolond vagy, és nevetség tárgyává válsz a Sátán előtt. Ne közöld az igazságot az ilyen emberekkel, illetve ne buzdítsd őket, és semmiféle reményt ne fűzz hozzájuk, mert Isten egyáltalán nem menti meg ezeket az embereket. Ők nem Istennel egy szívű és gondolkodású emberek; ők bámészkodók, akik távolról figyelik a harc tombolását; ők csúszómászók. Az ilyen típusú emberek csak azért szivárognak be Isten házába, hogy nézzék az izgalmakat, és vakon bajt keverjenek. Nincs igazságérzetük és nincs felelősségérzetük; még csak együtt sem éreznek azokkal a jó emberekkel, akiknek ártottak a gonosz emberek. Az ilyen embereket leghelyénvalóbb ördögöknek és Sátánoknak nevezni. Ha valaki, akinek van igazságérzete, leleplezi a gonosz embereket, még csak nem is örülnek vagy támogatják az illetőt. Soha ne bízz tehát ezekben az emberekben; ők csúszómászók, kaméleonok, sunyi rókák. Nem őszinte istenhívők, hanem a Sátán szolgái. Ezeket az embereket soha nem lehet megmenteni, és Isten nem akarja őket; ez Isten egyértelmű óhaja. A legtöbb gyülekezetben valószínűleg vannak ilyen emberek. Nézz körül a gyülekezetedben, hogy lásd, kik ők. Amikor bizonyos dolgok történnek, soha ne közöld velük az igazságot, és ne hagyd, hogy megtudják, mi történik veled valójában. Légy óvatos az ilyen emberekkel, és ne érintkezz velük. Azokat keresd, akik valóban hisznek Istenben és rendelkeznek igazságérzettel. Amikor látják, hogy Isten házának érdekei sérülnek, hogy a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti élet rendjét megzavarják vagy manipulálják, nyugtalanok és dühösek lesznek; mélységesen gyűlölik ezeket a gonosz embereket, akik megzavarják a gyülekezetet; fel akarnak lépni és le akarják leplezni a gonosz embereket, és buzgón keresik azokat az embereket, akik értik az igazságot, hogy velük egyesülve harcoljanak a gonosz démonok ellen. Az ilyen emberekkel beszélgess, és fogj össze velük, hogy harcoljatok a Sátán ellen. Ezek az emberek a győztesek, Krisztus jó katonái; csak ezeknek az embereknek van részük Krisztus országában. Azok a kényszeres megfelelők, sunyi rókák, kaméleonok és azok, akik fásultak és nehéz felfogásúak, mind fel lettek fedve; ők kiiktatásra várnak. Ők nem testvérek, nem Isten házának népe, hanem álhívők és opportunisták, akik méltatlanok a bizalomra. A következőképpen kell bánni ezekkel az emberekkel: ha képesek gonoszságot tenni, akkor takarítsd el őket; ha nem gonosz emberek, és nem követnek gonosz embereket a gyülekezet megzavarásában, akkor ideiglenesen maradhatnak a gyülekezetben, amíg a megtérésükre vársz. Egyrészt figyeld meg és fogd fel ezeknek az embereknek a beállítottságát, emberi mivoltát, valamint a különböző dolgokról alkotott nézeteit és hozzáállását, és gyakorolj tisztánlátást, fejtsd meg az ilyen emberek lényegét. Másrészt, amikor gonosz emberek manipulálják és akadályozzák a választásokat, légy éber ezekre a gonosz emberek oldalán álló, azok talpnyalójaként és cinkosaként viselkedő kényszeres megfelelőkre. Összefoglalva, a gonosz emberek minden, a választásokat manipuláló és megzavaró helytelen viselkedésével kapcsolatban szükséges tisztánlátást gyakorolni Isten szavai szerint; amikor világosan látod a lényegüket, tudni fogod, hogyan kell őket az alapelvek szerint megfelelően kezelni.

Az imént a választások manipulálásának és akadályozásának néhány jelenségéről, valamint egyes emberek cselekedeteiről beszélgettünk. Bár nem minden aspektust érintettünk, alapvetően beszélgettünk e problémák megoldásának alapelveiről. Amint felfedezitek, hogy egyes emberek a gyülekezeten belül manipulálják és akadályozzák a választásokat, ki kell állnotok és korlátoznotok kell őket. Ne legyetek engedékenyek, és ne viselkedjetek úgy, mint a kényszeres megfelelők. Ha valaki folyton manipulálni és akadályozni próbálja a választásokat, amint megjelenik ez a tendencia, a testvéreknek együttesen ki kell állniuk, hogy megállítsák és leleplezzék. Ha az illető ezt zavart állapotban teszi, nem tudván, hogy ez a választások manipulálásának és akadályozásának számít, akkor elmagyarázhatjátok neki: „Amit csinálsz, az a választások manipulálása és akadályozása. Ne játszd a Sátán szolgájának szerepét. Ez gyülekezetvezetők választása, nem pedig polgármesterek vagy településvezetők választása. Isten házának saját előírásai és alapelvei vannak e munka végzésére. Nem szabad emberi szándékokat belekeverni; szigorúan követnünk kell az igazságalapelveket ennél a munkánál. Ha a képességed gyenge és nem tudod megérteni az igazságalapelveket, vagy ha öreg és zavarodott vagy, és hiányzik a választásokon való részvételhez szükséges intelligenciád, akkor tartózkodhatsz, és egyszerűen várhatod az eredményt, de semmiképpen sem szabad manipulálnod vagy akadályoznod a választást, illetve beavatkoznod és zavarást okoznod; ezek gonosz tettek, Isten pedig megveti ezeket. Az ilyen gonosz tettek örökre elítélendők; soha ne légy ilyen ember, és ne kövesd ezt az utat. Ha valóban emberi vagy, ne vegyél részt a választások manipulálásában és akadályozásában, mert ha ez egyszer megtörténik, a Sátán szolgájának fognak minősíteni, és el fognak takarítani a gyülekezetből.” Ha a választásokat manipuláló és akadályozó embereket fedeztek fel, akkor közülük a gyenge képességű emberekkel, akik nem értik, mi is történt valójában, lehet szeretettel beszélgetni, lehet támogatni, ellátni és segíteni őket. De mi van azokkal, akik, noha teljesen tudatában voltak az igazságalapelveknek, mégis szándékosan manipulálták és akadályozták a választásokat, sőt még az ellene szóló figyelmeztetéseket is figyelmen kívül hagyták? Számukra is van megoldás: többé nem vehetnek részt választásokon; fosszátok meg őket választójoguktól. Röviden, egységesen fel kell ismerni, meg kell állítani és korlátozni kell minden cselekedetet, amely a választások manipulálására és akadályozására irányul, hogy megfordítsuk a helyzetet. Nem szabad megengedni, hogy ilyen magatartásformák és cselekedetek legyenek jelen a gyülekezetben, hogy megelőzzük a hamis választási eredményeket, valamint a gyülekezet munkájának megzavarását és károsodását.

Az akadályozásokat és zavarásokat okozó különféle emberek, események és dolgok összegzése

A vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köre az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különböző emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos. Ezeket tizenegy pontra osztottuk fel közlés céljából. Az egyes pontokban felsorolt akadályozások és zavarások problémái vagy eseményei az emberek kötelességvégzésével valamint az Istenbe vetett őszinte hitükkel kapcsolatosak. Miért vannak ennyire aprólékosan felosztva? Miért hozok fel minden egyes pontot beszélgetésre és boncolgatásra? Az egyes pontok címéből ítélve, az ilyen dolgokat elkövető emberek emberi mivolta nem jó. Az első pont kivételével – gyakori eltérés a témától az igazság közlése közben, ami nem számít súlyosnak – az összes többi meglehetősen súlyos természetű. E megnyilvánulások mind olyan természetűek, hogy bomlaszthatnak és zavart kelthetnek, és mind akadályozhatják és megzavarhatják a gyülekezet munkáját, ezért hozzuk fel őket egyenként közlésre és boncolgatásra. Amikor ezek a problémák felmerülnek a gyülekezeti életben vagy az ember kötelességvégzésének folyamata során, az embereknek különösen ébernek kell lenniük, valamint fel kell ismerniük és át kell látniuk őket. Amikor az emberek látják, hogy ilyen események történnek, amelyek bomlasztanak és zavart keltenek, akkor fel kell állniuk, hogy megállítsák és korlátozzák azokat. Ami az első problémát illeti – „gyakori eltérés a témától az igazság közlése közben” –, az emberek néha nem szándékosan teszik ezt, valamint az érintett körülmények és annak természete nem túl súlyosak; ha viszont gyakran térnek el a témától és összefüggéstelenül beszélnek, bosszúságot okozva ezzel hallgatóiknak, és így nem érnek el jó eredményeket a gyülekezeti életben, akkor ez a gyülekezet munkájának akadályozásához és megzavarásához vezet. A többi problémát még csak említeni sem szükséges; bármelyikük elég ahhoz, hogy akadályozásokat és zavarásokat jelentsen a gyülekezet munkájára és a gyülekezeti élet rendjére nézve. Ezért szükséges mindezeket a problémákat részletesen közölni, elemezni és boncolgatni. Ha rendelkezel tisztánlátással és tudomásod van a gyülekezetet megzavaró gonosz tettekről, amikor rosszindulatú események történnek, akkor fel kell lépned, hogy megállítsd és korlátozd őket. Tágabb értelemben ez a teremtett lény kötelességvégzése; szűkebb értelemben pedig legalábbis a gyülekezeti tag kötelességének és felelősségének megfelelő végzése. Hát nem ez az, amit meg kellene tudnod tenni? (De, igen.) Ha képtelen vagy ezt megtenni, mik a következmények? Hogyan kellene jellemeznünk téged, ha képtelen vagy erre? A legkevesebb, hogy ez azt jelenti, hogy zavarodott vagy; továbbá, hogy hasznavehetetlen gyáva alak vagy, aki fél a Sátántól. Ráadásul, amikor Sátánok és ördögök jelennek meg, hogy megzavarják Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét, te közömbös és tehetetlen maradsz, nem reagálsz, és hiányzik belőled a hit és a bátorság, hogy kiállj a Sátán elleni harcolni, és tanúságot tenni Isten mellett. Ebben az esetben haszontalan ember vagy, nem méltó arra, hogy Isten követője legyél.

A vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köre azokat a gyülekezeten belül előforduló különféle eseményeket sorolja fel, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten munkáját. Minden egyes esemény érinti a vezetők és dolgozók, valamint a hétköznapi testvérek Istenhez való hozzáállását. Az egyes személyeknek a kötelességükhöz és felelősségeikhez való hozzáállását, valamint álláspontjukat és szemléletüket is érinti ezekkel a negatív eseményekkel és dolgokkal szemben, amelyek megzavarják Isten házának munkáját. Természetesen azt is érinti, hogy az, aki sok éve hisz Istenben és hallgat prédikációkat, rendelkezik-e elegendő érettséggel és hittel ahhoz, hogy küzdjön a Sátán ellen, és bizonyságot tegyen Isten mellett, amikor ezek a negatív események és dolgok felütik a fejüket. Vajon ez kulcsfontosságú kérdéseket érint? Érinti az ember álláspontját és az általa járt utat, valamint az Istenhez, az igazsághoz és a kötelességéhez való hozzáállását is. Ezért, miután hallottátok e szavakat, meg kell értenetek, hogy ezek Isten követelményei az emberekkel szemben. Ne végrehajtandó és alkalmazandó doktrínákként, szabályokként vagy előírásokként kezeljétek őket, hanem inkább gondolkodjatok el rajtuk jobban, hogy megértsétek az igazságot, majd gyakoroljátok őket, és menjetek be ezekbe a szavakba, így téve eleget Isten követelményeinek. Amikor gonosz emberek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját, ne ácsorogj tétlenül, ne hárítsd el a felelősségeidet különböző kifogásokkal, mondván, hogy még csak rövid ideje hiszel Istenben, csekély az érettséged, vagy még fiatal vagy, és hasonlók. Amikor Isten vizsgálja a munkát, amikor környezeteket vezényel le, hogy lássa a hozzáállásodat, Ő nem a korodat nézi, hogy hány éve hiszel Benne, illetve hogy milyen árat fizettél egykor, és milyen érdemeket szereztél; Isten a pillanatnyi hozzáállásodat akarja. Ha általában soha nem gondolkodtál el ezeken a dolgokon, nem kerestél velük kapcsolatban, és minden ügyön zavaros állapotban jutsz át anélkül, hogy bármit is megjegyeznél, keresnéd az igazságot, tanulságot vonnál le, vagy komolyan vennéd az Isten által levezényelt különböző környezeteket, ha elmenekülsz, amikor azt látod, hogy gonosz emberek zavart okoznak és bomlasztanak, és soha nem jelented ezt Isten házának, illetve nem mutatod meg a hozzáállásodat, akkor, bár nem vettél részt a gonosz cselekedetben, a viselkedésed ebben az ügyben már felfedte az álláspontodat és a nézőpontodat – kívülálló vagy, aki a Sátánt támogatja. Isten mindent átvizsgál, és Őt nem tudod becsapni. Ezért, amikor ezek a negatív dolgok bekövetkeznek, amikor különböző embereket, eseményeket és dolgokat fedezel fel, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját és a gyülekezeti élet normális rendjét, az egyértelműen felfedi a hozzáállásodat Istenhez. Lehetséges, hogy csupán rövid ideje hiszel Istenben, hogy meglehetősen fiatal vagy, és csekély az érettséged, de ha az alapelvek szerint cselekszel, amikor bekövetkeznek ezek a dolgok, és megpróbálod megállítani, korlátozni, vagy akár leleplezni a gonosz embereket, kockázatot vállalva és saját biztonságodat figyelmen kívül hagyva kiállsz és megóvod Isten házának érdekeit – ha ilyen szíved van, akkor az Istenhez való hozzáállásod, valamint az elszántságod, hogy tanúságot tegyél Isten mellett és harcolj a Sátán ellen, olyan bizonyságtétellé válik, amit az emberek és Isten is látni fognak. Az emberek gonosztettei, az, hogy rászedik Istent és rejtőzködnek Előle, hogy elhárítják felelősségeiket, hogy engednek a Sátánnak és megalkusznak vele, amikor az rosszat tesz – Isten látni fogja mindezt, és ezek a gonosztettek egy napon elszámolásra kerülnek és ítéletet kapnak. De ugyanígy, amikor az emberek kiállnak a Sátán bomlasztásaival és megzavarásaival szemben, hogy felszólaljanak Isten házáért és a testvérekért, és harcolnak a Sátán ellen, hogy megóvják Isten házának érdekeit, azzal a törekvéssel keresve az igazságot, hogy tanúságot tegyenek Isten mellett, még ha néha erőtlennek és egyedül érzik is magukat, ha bölcsesség híján vannak, ha csak felületesen értik az igazságot, vagy ha beszélgetni akarnak az igazságról, de nem tudják világosan kifejezni magukat, és emiatt néhányan gúnyolják és lenézik őket, Isten látja az őszinteségüket, és jó cselekedeteknek tekinti ezeket a cselekedeteket és viselkedésformákat. A gonosztettek egy napon ítéletet kapnak, és lezárásra kerülnek Isten előtt, ahogyan a jótettek is – a végső következtetés azonban mind a kétféle viselkedés esetén teljesen eltérő lesz. A gonosztettek méltó megtorlást kapnak majd, a jótetteket pedig jó bánásmóddal fogják jutalmazni. Isten már régen meghatározta ezt minden ember számára, csak arra vár, hogy az emberek Isten munkájának időszakában tanúsított különböző megnyilvánulásai megalapozott tényekké váljanak, mielőtt megjutalmazza a jót és megbünteti a gonoszt.

A vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi köre tizenegy olyan – emberekkel, eseményekkel és dolgokkal kapcsolatos – problémát sorol fel, amelyek akadályozzák és megzavarják a gyülekezet munkáját. Fontos ez a tizenegy probléma? Egyértelműen felfedik az embereket? Amikor az egyes problémákról beszélgettek, több erőfeszítést kell tennetek, hogy világosan értsétek az igazságot. Ez érinti azt, hogyan tartják fenn az emberek az igazságosságot és a pozitív dolgokat, valamint hogyan tartják fenn Isten bizonyságtételét; azt is érinti, hogyan állnak ki az emberek a Sátán ellen harcolni, hogyan leplezik le és fedik fel a Sátán képét, és hogyan állítják meg és korlátozzák a Sátán gonosztetteit – ezt a két szempontot érinti. Amikor a Sátán akadályozza és megzavarja a gyülekezet munkáját, neked van benne szereped? Milyen szerepet játszol? Megtetted-e, amit Isten megkövetel tőled? Eleget tettél-e azoknak a kötelezettségeknek és felelősségeknek, amelyeknek Isten követőjének eleget kell tennie? Amikor felmerülnek ezek a problémák, megalkuszol, elsimítod a dolgokat, és a középutat választod-e, ahogyan az embereknek megfelelni vágyók, vagy kiállsz, hogy megállítsd és korlátozd a Sátán gonosztetteit, együttműködve több igaz testvérrel, hogy megóvd Isten házának érdekeit? Mit óvsz meg? A gonosz emberek érdekeit, a Sátán érdekeit óvod meg, vagy Isten házának érdekeit? Ha bármi olyan történik, ami akadályozza vagy megzavarja a gyülekezet munkáját, te pedig nem teszel semmit, csupán úgy viselkedsz, mint aki az embereknek akar megfelelni, és magadat véded, biztosítva, hogy sikeresen kezelhesd a személyes kapcsolataidat és sértetlen maradhass, anélkül, hogy valaha is aggódnál vagy szoronganál a gyülekezet munkájának megzavarása miatt, anélkül, hogy gyűlöletet vagy haragot éreznél a gonosz emberek gonosztettei iránt, anélkül, hogy terhet viselnél Isten háza és valamennyi testvér érdekeiért, anélkül, hogy lekötelezettnek éreznéd magad Istennel szemben, valamint anélkül, hogy bármiféle önvádat éreznél, akkor veszélyben vagy. Ha Isten szemében te ízig-vérig embereknek megfelelni akaró vagy, aki passzívan, összefont karokkal figyel mindent, ami történik, kitérve előle, és nem teszel eleget egynek sem a felelősségeid vagy kötelezettségeid közül, akkor igazán veszélyben vagy, és esélyes, hogy Isten kiiktat. Ha Istennek olyan gondolata támad, hogy még csak az a szándéka sem marad meg, hogy hagyjon téged munkát végezni, és elege van belőled, akkor ezen a ponton kiiktatásra vagy ítélve, ami hihetetlenül veszélyes! Amikor Isten azt mondja, hogy nem akar többé hozzád hasonló embereket látni, és hogy nem értékeli, ha a hozzád hasonló emberek bármilyen kötelességet vagy munkát végeznek Isten házában, akkor egy napon a gyülekezet kiiktathat téged, egy pillanatban a nem túl távoli jövőben, ami megváltoztatja a sorsodat. Ez azért van, mert az Istennel való kapcsolatod többé már nem normális, vagy mert eltávolodtál Istentől és elárultad Őt, és ennek meglett az eredménye. Látod ezt a tényt? Amikor felismered ezt a tényt, függetlenül attól, hogy el tudod-e fogadni, a szívedben minden szép remény egy pillanat alatt szertefoszlik majd.

Amikor az emberek először kezdenek hinni Istenben, mindannyiuk szíve buzgó. Bár nem látják a jövőbeli rendeltetési helyüket vagy kilátásaikat, mindig éreznek egyfajta Istenre hagyatkozást. Mindig szép és pozitív dolgokra törekszenek. Honnan jön ez az erő? Az emberek nem tudják; nem tudnak rájönni: „Az emberek mind egyformák, mind ugyanabban a légtérben és ugyanazon nap alatt élnek. Miért van hát, hogy a nem hívők szívéből hiányoznak ezek a dolgok, míg bennünk megvannak?” Hát nem misztérium ez? Ez az erő Istentől ered. Ez túlságosan is értékes dolog; nem olyasvalami, amivel az emberek születnek. Ha mindenki rendelkezne vele születésétől fogva, akkor mindenki ugyanolyan lenne; az emberiség körében nem lenne különbség magas és alacsony, nemes és alantas között, és nem lenne különbség azok között, akik hisznek Istenben, és azok között, akik nem. Te birtokolhatod azt, amivel ők nem rendelkeznek; a tiéd lehet az emberiség körében létező legértékesebb dolog. Miért nevezik a legértékesebb dolognak? Éppen e remény és várakozás miatt tudod ráhangolni az elmédet arra, hogy végezd a kötelességeidet Isten házában. Ez a legalapvetőbb feltétel ahhoz, hogy valaki képes legyen elérni az üdvösséget. E várakozás miatt van lehetőséged és némi elszántságod arra, hogy hajlandó legyél áldozatot hozni Istenért, hogy teremtett lényként végezd a kötelességedet, valamint hogy jó ember, megmentett ember legyél. Az ebből származó előnyök oly nagyszerűek! Honnan származik tehát ez a dolog? Istentől jön; Isten adja. Amikor azonban Isten már nem akar valakit, ezt a dolgot elveszi tőle. Az illető többé már nem vágyik szép dolgokra, és nem is várja azokat; többé már nem reménykedik ezekben. A szíve elsötétül és süllyedni kezd. Elveszíti a lelkesedést, hogy bármi szépre vagy pozitívra, valamint Isten ígéreteire törekedjen. Épp olyanná vált, mint egy nem hívő. Ha ez a dolog egyszer elveszett, maradhat-e még az illető Isten házában, és folytathatja-e az Istenben való hitet és az Ő követését? Vajon nem ért itt véget az Istenbe vetett hitének útja? Amikor elveszted ezt az előfeltételt, hogy legyen elszántságod a törekvésre, akkor két lábon járó holttestté válsz. Mit jelent az, hogy „két lábon járó holttest”? Azt jelenti, hogy többé már nem tudod megérteni Isten szavait. Amikor rendelkezel ezzel az előfeltétellel, akkor meg tudod érteni Isten szavait, lehet reményed, inspirálódhat a hited, és ez az előfeltétel motivációt adhat neked az igazságra való törekvéshez. Amikor azonban elveszíted ezt az alapvető előfeltételt, ez a motiváció eltűnik. Nincs lelkesedésed, sem érdeklődésed Isten szavainak hallgatása iránt. Az ígéretek és várakozások többé már nem érdekelnek és nem motiválnak téged. Isten szavai számodra elvont elméletté váltak. Nem törekszel rájuk, Isten pedig nem világosít meg többé. Semmilyen igazságot nem nyerhetsz Isten szavaiból. Nem ért-e véget számodra az Istenbe vetett hitnek ez az útja? Ezen a ponton Isten már visszautasított téged; vajon rá tudod még venni Istent, hogy meggondolja Magát? Nem lesz egyszerű. Amikor Isten már eldöntötte, hogy egy bizonyos személyt nem akar többé, akkor az illető ezt érzi belül. Amikor megfosztanak ettől, a különböző dolgokhoz, például az Istenben való hithez, a kötelességeid végzéséhez, valamint a megmeneküléshez való hozzáállásod teljesen más lesz, mint azelőtt. Visszatekintve egykori szenvedélyes törekvésedre, érthetetlennek, felfoghatatlannak és hihetetlennek fogod azt találni. Amikor hihetetlennek találod, összehasonlítva mostani önmagadat a korábbival, a belső állapotod minőségi változáson ment keresztül; teljesen más ember leszel, nem leszel ugyanaz az ember, mint aki korábban voltál. Miért fog ez megtörténni? Nem azért, mert a környezet megváltozott; nem azért, mert idősebb és ravaszabb lettél; nem azért, mert több tapasztalatra és életfelismerésre tettél szert, amelyek megváltoztatták a gondolataidat és nézőpontjaidat. Inkább azért lesz, mert Isten meggondolta Magát, megváltoztak a gondolatai, és veled szembeni hozzáállása és elvárásai is megváltoztak. Így önkéntelenül is más emberré váltál. Most így nézve, ha valaki elveszíti azt, amit Isten neki ad, de amit ő a legapróbb, legjelentéktelenebb dolognak tart, akkor ezen a ponton az illető a szenvedés csapdájába esik, és szó sem lesz boldogságról. Tehát soha ne juss el erre a pontra. Ha mégis eljutsz, akkor talán úgy érzed, mintha egy súlyt vettek volna le a válladról, mintha felszabadulnál, ellazulnál, hogy többé nem kell hinned Istenben, sem tenned a kötelességeidet, és hogy szabadon és züllötten élhetsz, mint a nem hívők, mint a kalitkájából kiszabadult madár. De ez csupán átmeneti kényelem, öröm és önmagad kényeztetése. Ahogy haladsz tovább előre, nézd meg az előtted álló utat – vajon még mindig ilyen boldog leszel? Nem, nem leszel. Nehéz idők előtt állsz! Amikor a Teremtő uralma alatt élsz, függetlenül attól, hogy a Teremtő hogyan vezényli le a dolgokat számodra, mit és hogyan tesz veled, hány megpróbáltatást és gyötrelmet hoz, mennyi szenvedést viselsz el, vagy akár ha értetlenség, félreértések és más dolgok merülnek is fel, legalább érzed majd, hogy Isten kezében vagy, hogy Isten a támaszod, a szíved pedig békében van. Amikor azonban Isten nem akar többé téged, és már nem vagy képes érzékelni, hogyan bánik veled Isten, és elveszted ezt a támaszt, az olyan, mintha az egész világ összedőlne körülötted. Olyan ez, mint amikor gyerek voltál, és csak arra tudtál gondolni, hogy „Anyu a legkedvesebb, Anyu törődik velem és ő szeret engem a legjobban, Anyu nem halhat meg”. Nem bírtad elviselni, amikor meghallottad, hogy édesanyád beteg. Azt gondoltad, ha édesanyád valóban meghalna, összeomlana az ég, és nem tudnád tovább élni az életed. Ugyanez a logika érvényes az Istenben való hitre is. Az ember Istenbe vetett hitében a legnagyobb béke és öröm abból fakad, ha Istenre támaszkodik, ha hisz abban, hogy sorsa a Teremtő kezében van. Az ember stabilitásérzete ebből az őszinte bizalomból és ráhagyatkozásból ered. Amikor úgy érzed, hogy ez a bizalom és ráhagyatkozás eltűnt, a szívedet pedig olyan üresnek érzed, mint egy frissen ásott gödröt, akkor vajon nem omlott össze az égbolt a fejed felett? Van erőd tovább élni, amikor elveszted a támaszod? Az ilyen emberek olyanok, mint a két lábon járó holtatestek, akik csak tömik a fejüket, miközben a végüket várják.

Jelenleg egyesek következetesen rossz magatartást tanúsítanak, és kötelességvégzésük közben folyamatosan gonosz dolgokat tesznek, akadályozzák, megzavarják és megkárosítják a gyülekezet munkáját, akár olyannyira, hogy nagy veszteségeket okoznak Isten háza érdekeinek. Soha nem mutattak őszinteséget vagy hűséget Isten iránt, alávetettségről nem is beszélve. Így Isten soha nem ismerte el őket. Ők gonosz emberek, akik azzal a szándékkal szivárogtak be Isten házába, hogy áldásokat nyerjenek. Isten azért engedi, hogy belépjenek, hogy választott népe tanulságokat vonhasson le és fejlődjön a tisztánlátásban. Bár ők szintén az elhívottak közé tartoznak, a következetesen tanúsított viselkedésük miatt azonban nem lettek kiválasztva. Milyen az állapotuk? Rákérdezhettek; egyikük élete sem megy jól. Azok életminősége, akik Istenre támaszkodnak, és bármikor, bárhol az Ő ellátásában részesülnek, gyökeresen különbözik azokétól, akik nem kapják meg Isten ellátását és segítségét, és folyton a feneketlen mélységbe esnek, amikor helyzetekkel szembesülnek. Azoknak, akik nem részesülnek Isten ellátásában, nincs békességük és örömük, egész nap félelmet, kényelmetlenséget, nyugtalanságot és aggodalmat tapasztalnak. Hogy telnek a napjaik? Könnyű-e a feneketlen mélységben tölteni a napokat? Nem, nem könnyű. Félretéve ezt a feneketlen mélységet, már akkor is iszonyúan fogsz szenvedni, ha néhány napot sorban egymás után negativitásban töltesz. Ezért hát becsüld meg a jelen időszakot, és ne maradj le erről a nagyszerű lehetőségről! Megtiszteltetés tenni a kötelességedet Isten hatezer éves irányítási munkájában. Ez minden ember számára megtiszteltetés. Nem megaláztatás kérdése ez; a kulcs az, hogy miként bánsz ezzel az Istentől kapott megtiszteltetéssel, és hogyan hálálod meg. Isten felemelt téged; ne kövesd el azt a hibát, hogy nem értékeled az Ő jóságát. Tudnod kellene, hogyan viszonozd Isten kegyelmét. Hogyan kellene viszonoznod? Istennek nem kell a pénzed vagy az életed, és a családodban öröklődő kincsekre sem vágyik. Mit akar Isten? Isten az őszinteségedre és hűségedre vágyik. Hogyan nyilvánul meg ez az őszinteség és hűség? Abban az elkötelezettségedben, hogy a tőled telhető legtöbbet megteszed azért, hogy őszinte szívet hozz elő magadból, és Isten szavai szerint cselekedj, bármit is mondjon Ő. Mik Isten szavai? Isten szavai az igazság. Ha egyszer elismered és elfogadod az igazságot, hogyan kellene alkalmaznod? Az igazságalapelvek szerint kellene gyakorolnod. Tégy pontosan úgy, ahogy Isten mondja. Ne szájhősködj az igazság gyakorlását illetően, hogy majd a helyzetekkel szembesülve a saját akaratod szerint cselekedj, később pedig kifogásokat keress és álcázott, kétszínű szavakat szólj, melyek híján vannak az őszinteségnek és hűségnek – Isten nem ezt akarja látni. Az emberben az őszinteség a legértékesebb dolog. Hogyan viselkedjen egy őszinte ember? Pontosan úgy kell tenned, ahogy Isten azt megköveteli, kitartóan követve Isten szavait. Még ha túlzásba is viszed, mintha előírásokat követnél, és mások talán egy kissé ostobának tartanak is emiatt, nem kell törődnöd ezzel. Akkor is ragaszkodnod kell Isten szavaihoz. Isten ezt az őszinteséget akarja az emberektől. Ha mindig cselszövő és körmönfont vagy, és sosem vagy kész bolondnak tűnni mások szemében, a saját érdekeidet érő legcsekélyebb veszteséget sem vagy kész elszenvedni, akkor képtelen vagy az igazság gyakorlására, mert nincs benned őszinteség. Azok az emberek, akik híján vannak az őszinteségnek, mégis próbálnak csalárdak lenni, túlságosan agyafúrtak, Isten pedig nem szereti őket. Amikor Isten szavait gyakorolják, válogatnak, csak azt gyakorolva, ami hasznukra van, ami pedig nincs, azt elkerülik. Általában kellemesen beszélnek, semmi mást nem szajkóznak, csak nagyszerűnek hangzó eszméket, de amikor problémák adódnak, elrejtőznek, nyomtalanul eltűnnek, és csak akkor bukkannak fel újra, amikor mások már megoldották a problémákat. Miféle nyomorult ember az ilyen? Amikor valami kifizetődő számára, kezdeményez és előlép, és mindenki másnál proaktívabb. Amikor azonban a személyes érdekei forognak kockán, visszakozik és negatívvá válik. Elveszíti minden kellemesen hangzó szavát, álláspontját és nézőpontjait. Isten nem kedveli az ilyen típusú embert. Inkább szeretne olyasvalakit, aki mások szemében ostobának tűnik, mint olyat, aki ennyire ravasz.

XII. A politika megvitatása

Befejeztük a vezetők és dolgozók tizenkettedik felelősségi körébe tartozó tizenegy problémával kapcsolatos beszélgetést. Kiegészítésként adjunk hozzá még egyet a tizenegy problémához. Bár a gyülekezeti életben nem gyakori, mégis szükséges itt megemlíteni, így ez lesz a tizenkettedik probléma – a politika megvitatása. Helyénvaló-e a politikai témák megvitatása a gyülekezeti életben? (Nem.) A gyülekezeti élet Isten szavainak olvasására, Isten imádatára, valamint az emberek Istennel kapcsolatos megértésének és Isten szavairól szerzett tapasztalati tudásának megosztására való. Ebben az időszakban azonban egyesek hosszasan beszélnek a politikáról, úgymint politikai helyzetekről, politikai szereplőkről, a politikai környezetről, politikai nézetekről és politikai álláspontokról. Helyénvaló ez? Amikor olyan témákat vitatnak meg, mint azt, hogy Isten szuverenitást gyakorol minden dolog és az emberiség felett, egyesek automatikusan alkalmazzák azt az elgondolást, hogy a politikai szereplők szintén Isten kezében vannak, mondván, hogy bizonyos politikai szereplők is hisznek Istenben és követik Őt, sőt, lelki jegyzeteket és egyebeket is írnak. Vajon ez nem zavarja össze a többieket? Még olyanok is vannak, akik azt mondják: „Nekünk, keresztényeknek támogatnunk kell ezt a politikust, mert nem csupán hívő, hanem a mi érdekeinket, a hívők érdekeit is megóvja. A mi oldalunkon áll, így támogatnunk kellene és meg kellene választanunk őt.” A gyülekezeti életben még széles körben népszerűsítik is ezt a politikai személyiséget. Helyénvaló ez? A keresztények részt vesznek-e a politikában? (Nem.) Mit tehetsz azért, hogy elkerüld a részvételt? Először is, függetlenül attól, hogy melyik pártot támogatod, vagy milyen politikai nézeteid vannak, ne hozd be azokat a gyülekezeti életbe megvitatásra. Természetesen még ennél is fontosabb, hogy a különböző politikai nézeteket valló emberek közötti viták sem jelenhetnek meg a gyülekezeti életben. Például, ha neked és valaki másnak különböző nézeteitek vannak, és más politikai személyiségeket támogattok, akkor előfordulhat, hogy ezt meg szeretnétek vitatni, amikor találkoztok egymással; ez megengedett, de ezt semmiképpen sem tehetitek az összejöveteleken. Ti ketten küldhettek privát üzeneteket egymásnak, találkozhattok és beszélgethettek, vagy akár vitatkozhattok is addig, amíg az arcotok vörös nem lesz, és senki sem fog közbeszólni; ez az állampolgárok joga egy demokratikus rendszerben. A gyülekezeti életben azonban nem csak egy ország polgára vagy; ami még fontosabb, te a Mindenható Isten Egyházának tagja vagy. Ebben a környezetben ez a te identitásod. Ne hozz politikai témákat vagy politikai személyiségekkel kapcsolatos témákat a gyülekezetbe. Amit megvitatsz, az csakis a te személyes álláspontodat és nézeteidet képviseli, nem pedig az egyházét. Az egyház nem érdeklődik sem a politika, sem pedig semmilyen politikai rendszer, alak, vezető vagy csoport iránt, mivel ezekben a kérdések nem érintik az igazságot, és mellékesek az Istenben való hit szempontjából. Semmilyen politikával kapcsolatos témát nem szabad felhozni a gyülekezeti életben. Egyesek azt kérdezik: „Szóval az rendben van, ha mindenki a gyülekezeti élet keretein kívül találkozik és vitatja meg ezt?” A legjobb nem tenni. Ha eltérő politikai nézeteket valló nem hívők közötti vitába akarsz bekapcsolódni, a te dolgod; ez a te szabadságod, és Isten háza nem fog beleszólni. De ha összejönnek a gyülekezeti tagok, vagy hivatalos összejövetelek alkalmával, ne hozd fel ezeket a politikai nézeteket vagy vitákat fő témaként, és ne színleld hamis módon, hogy a politikai nézeteidnek bármi közük lenne Isten szavaihoz, az igazsághoz vagy Isten szuverenitásához. A politikai nézeteidnek semmi közük az igazsághoz, a legtávolabbi kapcsolat sincs közöttük, ezért ne tégy úgy, mintha lenne!

Egyesek szeretnének a politikáról beszélgetni, de otthon nincs kivel megvitatniuk ezt a témát, így a beszélgetés soha nem jöhet létre. Látva, hogy a testvérek mind felnőttek, úgy vélik, lehetőséget találtak arra, hogy megvitassák a politikát, és szabad folyást engedjenek politikai nézeteiknek. Izgatottak, hogy megtalálták ezt a jó lehetőséget, és politikai nézetekről, aktuális eseményekről és a nemzetközi helyzetről akarnak beszélgetni. Ezek megvitatását így kezdik: „Mindezek Isten szuverenitása alatt állnak. Az emberiség politikája és ezek a politikusok is Isten szuverenitása alatt állnak. Isten rendelte el őket.” E bevezető után elkezdik hosszasan megvitatni a politikát és az aktuális eseményeket, majd ezzel zárják: „A politika nem kerülheti el Isten szuverenitását; mindez Isten jó szándékait hordozza.” Ha az emberek nem képesek átlátni ezeket a dolgokat, nem szabadna meggondolatlanul beszélniük róluk. Az igazság közlése az igazság közlése; ne a politikát vagy a politikai személyiségeket vitassátok meg. A politika megvitatása nem az igazság közlése, hanem az emberek félrevezetése. Ha politikáról akarsz beszélgetni, keress egy olyan csoportot, amelyik szereti a politikát, és menj el velük beszélgetni egyedül; akkor annyit beszélhetsz, amennyit csak kedved tartja. Mi a célod azzal, hogy mindig ezekről a témákról beszélsz a gyülekezetben? Szándékosan próbálod elérni, hogy az emberek téged csodáljanak, és vezetőnek válasszanak? Ez hátsó szándéknak minősül! Azok, akik szeretnek politikáról beszélni, olyan emberek, akik nem a megfelelő feladatukkal foglalkoznak, és biztosan nem törekednek az igazságra. Soha ne vitassatok meg politikai témákat gyülekezeti összejöveteleken. Egyesek azt kérdezik: „Ha nem beszélhetünk a szabad országok demokratikus választásairól, politikai rendszereiről és politikájáról, akkor mi a helyzet a nagy vörös sárkány országában a vezető tisztségviselők politikájával és botrányaival, például azzal, hogy mennyi aranyat fogadott el egy korrupt hivatalnok, és hány szeretője van? Ezeket a dolgokat megvitathatjuk?” Nem undorodsz ezektől a témáktól? Miért foglalkozol ennyit ezekkel az undorító dolgokkal? Miért érzem Én úgy, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozni és olvasni róluk undorító? Egyeseket kifejezetten érdekelnek ezek a dolgok, egyáltalán nem találják undorítónak őket. Szívesen olvasnak ezekről a dolgokról az interneten, és ezt teszik, amikor csak van rá idejük. A szívük kényelmesen, biztonságban és elégedettnek érzi magát, amikor ezekről a dolgokról olvasnak. Hogy lehet, hogy Isten szavait olvasva nem érzik magukat ilyen elégedettnek? Hát nem aljas dolog ez egy kicsit? Nem a megfelelő feladatok elhanyagolása ez? Ilyen nagyszerű időkben már egy séta az udvaron, némi friss levegő beszippantása és a kilátásban való gyönyörködés is feldobná a hangulatod. Egyesek azonban nem hajlandók megtenni ezeket; ehelyett, amikor csak van egy kis szabadidejük, a számítógépet bámulják, híreket keresgélnek, pletykákat gyűjtögetnek – melyik korrupt tisztségviselőről derült ki, hogy hány szeretője van, melyik korrupt tisztségviselő vagyonából mennyit foglaltak le az otthonában, a nagy vörös sárkány melyik felsőbb embere kit buktatott meg, vagy ki gyilkolt meg kit. Jellemzően ezek azok a dolgok, amelyekkel foglalkoznak. Úgy érzik, tele vannak tudással, miután összegyűjtötték ezeket az információkat, amelyeket aztán mindenkire kiárasztanak az összejöveteleken. Hát nem méreg terjesztés ez? A gaztettek elkövetése nem túlságosan is normális az ilyen ördögök számára? Egyesek azt mondják: „Normális, hogy gaztetteket követnek el, de el sem tudnád képzelni, hogy milyen szörnyű dolgokat tesznek.” Mi haszna lenne elképzelni őket? Vajon azért kaptál agyat, hogy el tudd képzelni, milyen elvetemült dolgokat tesznek? Ez nem a megfelelő feladataid elhanyagolása? Azt gondolod, hogy ha tudsz néhány elképzelhetetlen elvetemültségről, attól felsőbbrendű leszel? Mit nyerhetsz ebből? Ettől nem fogsz csak még jobban undorodni? Ezek az emberek, akik elhanyagolják a rendes feladataikat, mindig a politikai színtér ezen erkölcstelen, aljas ügyeivel foglalkoznak. Hát nem együgyűek? Miért kellene mindig az ő dolgaik miatt aggódnod, ahelyett, hogy egyszerűen csak élnéd a saját életedet? Hát nem ostobaság ez? Nem arról van szó, hogy nincs jobb dolguk? Egyesek azt mondják: „A hívőket üldözi a nagy vörös sárkány. Gyűlölniük kell a nagy vörös sárkányt. A hívőket bizonyára érdekelnék a nagy vörös sárkány vezető tisztségviselőinek botrányai, korrupciója, visszaélései és kicsapongásai, valamint azok a kétes dolgok, amiket művelnek. Hát nem kellene a hívőknek tapsolniuk örömükben, amikor ezek a botrányok lelepleződnek?” Azért hiszel Istenben és követed Őt, hogy ezeket a dolgokat elérd? Politikai ügyekről beszélni a gyülekezetben, különösen a nagy vörös sárkány vezető tisztségviselőinek leleplezett botrányairól, a legundorítóbb dolog. Egyáltalán nem szabad megvitatnod ezeket! És Velem se beszélj ezekről; Én undorodom ezektől! Azt mondom neked, ne beszélj és még csak ne is olvass róla, különben előbb-utóbb eljön a nap, amikor megbánod, hogy elolvastad ezeket a dolgokat. Amikor megbánod, megtudod, milyen érzés; nincs határa annak, hogy milyen undorítóvá tudnak válni ezek a dolgok. Semmi hasznot nem hoz, ha túl sokat hallasz és olvasol ezekről a dolgokról. Miért mondom, hogy semmi hasznot nem hoz? Azért, mert ha ezekkel az undorító dolgokkal árasztod el az elmédet, akkor nem marad vágyad arra, hogy Isten szavait hallgasd. Bár ezek a témák érintik a politikát, azok az ügyek még undorítóbbak. Ha ezekről a dolgokról akarsz beszélni, menj és öntsd ki a szíved néhány nem hívő előtt, mondj nekik bármit, amit csak akarsz, de semmi esetre se beszélj ezekről a gyülekezeti életben vagy a testvérek között. Egyesek azt mondják: „A nagy vörös sárkány vezető tisztségviselőinek aljas és elvetemült tetteiről való beszélgetés segít növekedni a testvéreknek a tisztánlátásban, és lehetővé teszi számukra, hogy kiengedjék a dühüket.” Mi haszna a düh kiengedésének? A düh kiengedése talán tanúságtétel? Ez a te kötelezettséged vagy kötelességed? Ezekről a dolgokról beszélni haszontalan, egyáltalán nincs értéke. Nem számít, mennyire leplezed le a nagy vörös sárkány elvetemült tetteit, Isten nem fog emlékezni rá. Ezzel szemben ha arról beszélsz, hogyan tapasztaltad meg a nagy vörös sárkány üldözését, hogyan szabadultál ki és győzted le annak megfélemlítését és fenyegetéseit, valamint hogyan támaszkodtál Istenre és álltál meg szilárdan a bizonyságtételben ilyen környezetben, azt Isten elfogadja. A politikáról való beszélgetésnek azonban semmi köze az életbe való belépéshez, és Isten nem fogadja el. Egyesek azt mondják: „Leleplezem a nagy vörös sárkány tisztségviselőinek korrupcióját, hogy miként költenek el több tízezer jüant egyetlen étkezésre, illetve mennyit költenek luxusszállodákra; ez rendben van?” Mi köze lehet ebből bárminek is hozzád? Hát nem pont ilyen ez a világ és ez a társadalom? Kiért állsz ki? Ez nem Isten melletti tanúságtétel, és nem is a nagy vörös sárkány lényegének leleplezése, sem pedig a nagy vörös sárkány elleni lázadás megnyilvánulása. Ne zavard össze az embereket, és ne légy képmutató; ezek egyike sem az igazság gyakorlása. A korrupt tisztségviselők és politikusok sikkasztása nem tartozik ránk, és nem is olyasmi, amit nekünk kell lelepleznünk. Ne foglalkozz ezekkel az ügyekkel. Ezek a dolgok a történelem során végig jelen voltak a Sátán uralmában, és amit ők tesznek, annak semmi köze ahhoz, hogy mi megtapasztaljuk Isten munkáját, vagy tanúságot teszünk Istenről. Ezért semmi esetre se keverd ezeket a témákat „a nagy vörös sárkány elleni lázadás és annak leleplezése az Isten melletti tanúságtétel céljából” témájával, és ne hozd be ezeket a furcsa, undorító és elvetemült ügyeket a gyülekezeti életbe és a testvérek közé megvitatásra. Ha tényleg a politikát akarod megvitatni, tedd azt nem hívőkkel. Bárhogyan is vitatod meg ezt négyszemközt azokkal, akiknek ilyen hobbijai és érdeklődési körei vannak, az rendben van. Ez a személyes hobbid és érdeklődései köröd; a te szabadságod és jogod, és senki sem szól bele. Összejövetelek során és a testvérek előtt azonban ne vitasd meg ezeket a dolgokat. Még ha valaki hajlandó is meghallgatni, ne beszélj ezekről, mivel ez befolyásolja a gyülekezeti életet, és hatással van Isten választott népének az igazságról alkotott megértésére.

Nem számít, hogy a politikát vagy a politikusok magánéletének botrányait érintik-e, ne hozd be ezeket a témákat a gyülekezeti életbe megvitatni. Ha valakit nem érdekel az összejövetelek tartalma a gyülekezeti életben, és mindig ezeket a témákat szereti megvitatni, minden összejövetelen ezekről beszél, akkor mit kell tenniük a testvéreknek? Korlátozniuk kell az ilyen embereket, mondván: „Ez az összejövetel ideje, ne beszélj ezekről a szemét dolgokról. Ha ezekről akarsz beszélgetni, menj haza, és tedd ott!” Mi van akkor, ha nem lehet őket korlátozni, és továbbra is ezekről beszélnek? Dobd ki őket, és mondd meg nekik, hogy akkor jöjjenek vissza, ha abbahagyták. Van egy másik módszer is, ami még hatékonyabb: amint kinyitják a szájukat, hogy politikáról beszéljenek, a testvérek álljanak fel, menjenek át egy másik szobába, és hagyják őket, hadd beszéljenek egyedül. Röviden: minden bizonnyal léteznek olyan emberek, akik szeretnek politikáról beszélni. Az ilyen emberek elhanyagolják a megfelelő feladatokat, nem törekszenek az igazságra, nem gondolkodnak el azon, hogyan végezzék jól a kötelességeiket, nem gondolkodnak el azon, hogy milyen nehézségek vannak jelen a gyülekezet munkájában, vagy milyen nehézségekkel szembesülnek a testvérek, és nem gondolkodnak el azon, hogy mely saját valós problémáik igényelnek megoldást – nem gondolkodnak el ezeken a megfelelő dolgokon. Ehelyett csak azokon az aljas, becstelen dolgokon gondolkodnak, és azokért lelkesednek különösen. Főleg most, hogy az információ széles körben elterjedt és mindenféle csatornán hozzáférhető – ez lehetővé teszi ezeknek az embereknek, hogy kedvükre foglalkozzanak a hobbijaikkal és érdeklődési köreikkel. Nem avatkozunk bele a hobbijaikba és érdeklődési köreikbe, Isten házának van azonban egy olyan előírása, hogy a politikai témák megvitatása az összejöveteleken a gyülekezet munkája akadályozásának és megzavarásának problémája alá sorolandó. Így ezek a témák szigorúan tiltottak a gyülekezeti élet során, valamint akkor, amikor összejönnek a testvérek. Egyesek azt kérdezik: „Ezek a témák tiltottak, de mi a helyzet a különböző politikai nézeteinkkel, azzal, hogy melyik pártot szeretjük és melyiket nem, hogy kire szavazunk és kire nem – ezekbe beleszól-e az egyház?” Tisztázzuk: szavazz arra, akire akarsz, szeresd, akit akarsz – az egyház nem szól bele ezekbe a kérdésekbe, ez a te szabadságod. Nem elég engedékeny már ez a be nem avatkozás is? Teljes mértékben élvezed az állampolgári kötelezettségeidet és emberi jogaidat; ez a tisztelet nem elég? Ez már így is elég jó; te pedig továbbra is szabadon és szíved szerint akarsz beszélni a gyülekezetben? Ez ellenkezik a szabályokkal. Ha ilyen emberekkel találkozol, találd meg a módját, hogy korlátozd őket. Először is beszélj velük egyértelműen, mondván: „Új vagy még a hitben? Először vagy összejövetelen, és nem ismered Isten házának szabályait? Akkor el kell, hogy mondjam neked: ez a hely összejöveteli hely, ez az idő pedig az összejövetel ideje. Bármilyen politikai nézeteid vagy eszméid vannak is, semmiképpen sem szabad a gyülekezetben terjesztened azokat, és ne vitasd meg őket az összejöveteleken. Nem akarjuk hallani, és nem is vagyunk kötelesek meghallgatni, ahogy ezekről a dolgokról beszélsz. Rossz helyet választottál. Az összejövetel után, amikor elhagyod ezt a helyet, azt mondhatsz, amit csak akarsz; senki sem szól bele. Ez a te szabadságod.” Ha megérti és megjegyzi, amit mondtál, és legközelebb nem beszél róla, akkor rendben van, és megmutatta, hogy van némi józan esze. De ha továbbra is így beszélnek, miután beszéltél velük, és minden összejövetelen állandóan politikai nézeteket osztanak meg, akkor korlátozni kell-e őket a beszédben? (Igen.) Akár érintett valaki a politikában, akár nem, amennyiben politikai témákról beszél, ezt ugyanúgy kell kategorizálni, mint a klikkek kialakítását, a státuszért való versengést, a negativitás kiengedését és az egyéb hasonló viselkedéseket, mint amilyenek a különböző emberek, események és dolgok, amelyek akadályozzák és megzavarják Isten házának munkáját. Az ilyen emberekkel nem lehet udvariasan viselkedni; meg kell állítani és korlátozni kell őket. Természetesen a politikáról beszélő emberek nem feltétlenül gonoszak vagy jók; lehet, hogy egyszerűen csak szeretik ezeket a kérdéseket és témákat. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ezek az emberek nem igazán törekednek az igazságra. Röviden, már egyértelműen megbeszéltük az ilyen emberekkel való bánásmód alapelvét: Mondd el nekik Isten házának előírásait. Ha miután világosan elmagyaráztad nekik, továbbra is politikai témákról beszélnek, és nem veszik figyelembe a figyelmeztetéseket, akkor szigeteld el őket. Csak azután folytathatják a gyülekezeti életet, miután bűnbánatot tartottak. Ha soha nem térnek meg, akkor ne engedd őket az összejövetelekre. Ennek az ügynek a kezelése ilyen egyszerű kell, hogy legyen. Egy egyszerű ügyet ne komplikáljunk, az senkinek sem használ.

2021. július 24.