Tizenkettedik tétel: Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és zavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon (Hatodik rész)

A gyülekezeti életet akadályozó és zavaró különféle emberek, események és dolgok

X. Alaptalan szóbeszédek terjesztése

A legutóbbi összejövetelen a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségéről beszélgettünk: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és zavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátást ezeken keresztül és tanuljon.” Ami az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és zavaró, a gyülekezeti életben megjelenő különféle embereket, eseményeket és dolgokat illeti, ezeket tizenegy problémára osztottuk fel. Olvassátok el őket ismét. (Az első: gyakori eltérés a témától az igazság közlése közben; a második: szavak és doktrínák szólása az emberek félrevezetése és a megbecsülésük elnyerése érdekében; a harmadik: otthoni dolgokról szóló fecsegés, személyes kapcsolatok építése és személyes ügyek kezelése; a negyedik: klikkek alakítása; az ötödik: a státuszért való versengés; a hatodik: helytelen kapcsolatok kialakítása; a hetedik: kölcsönös támadásokban és szóbeli összetűzésekben való részvétel; a nyolcadik: elképzelések terjesztése; a kilencedik: negativitás kieresztése; a tizedik: alaptalan szóbeszédek terjesztése; és a tizenegyedik: a választások manipulálása és szabotálása.) Ma a tizedikről – az alaptalan szóbeszédek terjesztéséről fogunk beszélgetni.

A. Az alaptalan szóbeszédek terjesztésének megnyilvánulásai

Megjelentek az egyházban az alaptalan szóbeszédek terjesztésének esetei. Egyesek nem szeretik az igazságot és nem összpontosítanak az igazság gyakorlására a kötelességük végzésében; akár az igazságalapelvekkel kapcsolatos dolgokban, akár a személyes törekvéseikben, nem az igazság keresésére összpontosítanak – ezeknek a fő kérdéseknek nincs helyük a szívükben. Az Istenbe vetett hitükben csak pletykák és személyes információk felől szeretnek érdeklődni, valamint furcsa és szokatlan történeteket gyűjtenek. Ami iránt persze még lelkesebbek, az az Istennel és Isten munkájával, valamint az Isten házát és a gyülekezet vezetőit és dolgozóit illető ügyekkel kapcsolatos dolgok firtatása. Ezzel egyidejűleg szeretnek alaptalan pletykákat terjeszteni, általuk hallott vagy elképzelt dolgokat híresztelve, amelyek egyáltalán nem igazak. Az efféle emberek nem szeretik olvasni Isten szavait, ritkán imádkoznak, az összejövetelek során pedig ritkán közlik az igazságot és ritkán beszélnek a saját állapotukról, személyes törekvéseikről és belépésükről, illetve az Isten munkáját illető megértésükről és így tovább. Természetesen nem érdeklődnek azok iránt, akik közlik az igazságot vagy a tapasztalati tanúságtételükről beszélnek, és ezek a dolgok sem érdeklik őket. Amint azonban meghallják, hogy valaki arról beszél, hogy Isten munkája mely pontra jutott, vagy csapásokról, az emberek rendeltetési helyéről, az alakját változtató Istenről és hasonlókról szóló tartalmat látnak meg Isten szavaiban, a szemük hirtelen felragyog és különösen figyelmesek lesznek. Amint elolvassák vagy meghallják ezeket a szavakat, azonnal fellángol az érdeklődésük. Ezeknek az embereknek a megnyilvánulásaiból ítélve nyilvánvaló, hogy nem azért hisznek Istenben, hogy az igazságra törekedjenek, illetve, hogy a kötelességüket végezzék és kövessék Istent, és biztosan nem azért, hogy alávessék magukat Istennek és imádják Őt. Isten házába jönnek, és egyáltalán nem gondolnak arra, hogy bármiféle kötelességet végezzenek. Csak kíváncsiskodni akarnak, összegyűjteni némi pletykát, illetve szóbeszédeket terjeszteni. Ezekben a tevékenységekben lelik örömüket, és egyáltalán nem érdeklik őket a tapasztalati tanúságtételek, a himnuszok vagy Isten házának filmjei. Csak azért szeretnek az interneten időt tölteni, hogy összegyűjtsék az antikrisztusi erők által a vallásos világban Isten házáról, az egyház munkájáról és a megtestesült Istenről megfogalmazott állításokat és értékeléseket. Még ha alkalmanként néznek is Isten házától származó videókat, az nem abbéli belső vágyukból fakad, hogy keressék az igazságot a saját problémáik megoldása érdekében. Nos, akkor mit figyelnek? A videók alatti megjegyzéseket nézik, és válogatnak abban, amit elolvasnak. A gyülekezet testvéreitől származó megjegyzéseket átugorják, ugyanakkor különösen érdeklődnek a vallásos világtól és a nem hívőktől érkező hozzászólások iránt. Még a nagy vörös sárkány megjegyzéseit és nyilatkozatait is kiemelten figyelik, próbálva bizonyos dolgokat felfedezni bennük. Amikor ezt a negatív propagandát, nyilatkozatokat és koholt szóbeszédeket látják, nem keresik az igazságot és nem látják tisztán ezeket, hanem még akár el is tudnak fogadni néhányat ezek közül a negatív megjegyzések és nyilatkozatok közül, és tényként kezelik őket. Nem számít, mennyi a pozitív megjegyzés, nem hajlandóak elolvasni őket, és nem hiszik, hogy igazak; csak a negatív megjegyzések és szóbeszédek keltik fel a figyelmüket és az étvágyukat. Minden olyan alkalommal, amikor ezeket a negatív megjegyzéseket látják, belül nagyon örülnek és megnyugszanak. Különösen a teljességgel valótlan szóbeszédek és ítéletek, sőt az Isten elleni támadások és rágalmazások érdeklik őket, amelyek a világban, a vallásos világban vagy online keringenek, és mindig szorgalmasan tanulmányozzák és gyűjtögetik ezeket. Ezzel szemben Isten szavai, a prédikációk és beszélgetések, a testvérek tapasztalati tanúságtételei és más hasonló dolgok egyáltalán nem érdeklik őket. Így amikor a többiek Isten szavait olvassák, közlik az igazságot és tapasztalati tanúságtételt osztanak meg az összejövetelek során, ők idegenkednek, és zavarónak és feleslegesnek találják ezeket a dolgokat. A szívükben különösen idegenkednek attól, hogy az igazságról és önmaguk megismeréséről beszéljenek. Akkor mit akarnak hallani? Csakis furcsa és bizarr dolgokat akarnak hallani, legyenek akár azok a szellemi birodalomból származó misztériumok, vagy a vallásos világ által keringtetett szóbeszédek és pletykák – ők csak ezeket a dolgokat hajlandóak meghallgatni. A szívüket ezek a negatív dolgok töltik meg és foglalják el, és senki sem veheti el tőlük ezeket a negatív dolgokat, illetve senki nem foszthatja meg őket ezektől a negatív dolgoktól. Miért van ez? Azért, mert túlságosan érdeklődnek irántuk és kedvelik őket! Ezért aztán amikor a testvérek körében vannak, különösen az összejövetelek során, szeretnek alaptalan pletykákról beszélni, sőt az interneten talált negatív megjegyzéseket is terjesztenek Isten házáról és a gyülekezetről. Ezeket az embereket rendkívüli módon érdeklik ezek a szóbeszédek. Bár világosan tudják, hogy az efféle dolgok terjesztése nem válik a többiek hasznára, képtelenek uralkodni magukon és ragaszkodnak a terjesztésükhöz. Még ha keresniük is kell az alkalmat ezeknek a szóbeszédeknek és a negatív propaganda terjesztésére, vagy időt kell tölteniük ezeknek a dolgoknak az összegyűjtésével, illetve használniuk kell az eszüket, hogy kitaláljanak efféle dolgokat, akkor is töretlenül lelkesek ez iránt. Ha egy gyülekezetben a gyülekezetvezetők gyenge képességűek, és nem tudnak valódi munkát végezni, illetve képtelenek tisztán látni az embereket, akkor amint vannak szóbeszédeket és téveszméket terjesztő emberek, a gyülekezeti élet zavart és érintett lesz, egyeseket pedig még félre is fognak vezetni és irányítani is fognak ezek az egyének. Miért zavarhatnak meg és vezethetnek félre gyakran mások sok embert? Az egyik ok az, hogy nem értik az igazságot, és nincs tisztánlátásuk az Isten házát rágalmazó szóbeszédeket illetően. Egy másik az, hogy egyes testvérek, akik csak rövid ideje hisznek, éretlenek, nem értik a víziók igazságát, és homályos elképzeléseik vannak Isten megtestesüléséről, Isten ítélő munkájáról az utolsó napokban és Isten abbéli szándékáról, hogy megmentse az embereket; képtelenek tisztán látni ezeket a dolgokat és bizonytalanok azt illetően, hogy a munka e szakasza Isten megjelenése és munkája-e. Következésképp nincs igaz hitük, és még azt sem tudják, mennyi ideig lesznek képesek követni Istent. A szóbeszédeket terjesztők természetesen igen könnyen félrevezetik, megingatják és irányítják is őket.

B. Az alaptalan szóbeszédek terjesztésének lényege a Sátán szolgájaként való viselkedés

Ezek az alaptalan szóbeszédeket terjesztő emberek nemcsak hogy az igazságban és Isten szavaiban nem hisznek, de a helyeset sem tudják megkülönböztetni a helytelentől. Mindig kételkednek a pozitív dolgokban, és könnyen meggyőzik őket a szóbeszédek és az ördögi szavak. Ezek az emberek azt állítják, hogy hisznek Istenben és követik Istent, mégis szóbeszédeket terjesztenek, amelyek rágalmazzák Istent és az egyházat, és terjesztik az általuk összegyűjtött különböző szóbeszédeket a testvéreknek, sőt önkényesen és ismételten terjesztik és népszerűsítik őket mindenütt. Ebből nyilvánvaló, hogy ezek az emberek nem szeretik az igazságot és csak a nem hívők ördögi szavaiban hisznek. Szigorúan szólva, ők egyáltalán nem Isten választott népe, és nem tagjai Isten házának. Akkor micsodák? Hogy pontosak legyünk, ezek az emberek álhívők, a Sátán szolgái. Egyesek ezt kérdik: „A Sátán szolgái vajon a KKP által küldött kémek? Isten házába férkőző ügynökök?” Nem feltétlenül. Azokat az ügynököket és kémeket könnyű felismerni, ezek a szóbeszédeket terjesztő emberek azonban látszólag igaz hívőnek tűnnek. Ugyanakkor nem törekednek az igazságra és gyakran a Sátán szószólóiként lépnek fel, és a Sátán helyett Istent rágalmazó és támadó szavakat terjesztenek, valamint terjesztik a szóbeszédeket, amelyeket az az egyházról és Isten házáról kitalál. Ez alapján ítélve, függetlenül attól, hogy ki küldte őket, hát nem a Sátán szolgái ezek az emberek? (De igen.) Akár aktívan gyűjtötték, akár passzívan hallották ezeket a szóbeszédeket, ezek az emberek nem gondolnak az igazság keresésére és arra, hogy tisztán lássák ezeket, hanem tényként hiszik őket. Arra is képesek, hogy gátlástalanul és féktelenül terjesszék és elhintsék őket az emberek körében, és nem csupán egy helyen vagy egy alkalommal. E szóbeszédek terjesztésével az a céljuk, hogy több ember megismerje azokat, hogy a gyengét még gyengébbé tegyék, azoknál pedig, akik erősek és van hitük Istenben, elérjék, hogy a szóbeszédek miatt kétségbe vonják Őt és az Ő munkáját – a céljuk annak elérése, hogy senkit se érdekeljen az igazság, Isten szavai, Isten munkája és az üdvösség, hanem ezek helyett hozzájuk hasonlóan a különféle szóbeszédek és negatív propaganda érdekelje őket, hogy aztán amikor az emberek összegyűlnek, ezekről a negatív dolgokról beszélgessenek. Tennének ilyesmit normális emberek és emberi mivolttal és józan ésszel bíró emberek? Amikor a legtöbb ember szóbeszédeket vagy különféle negatív propagandát hall – még ha nem is tudják, hogy ezek a szóbeszédek igazak vagy hamisak-e –, az Istenbe vetett hitük és a gyengécske istenfélő szívük miatt Isten elé járulnak, hogy imádkozzanak és keressék az igazságot. Még ha a szóbeszédek hatással is vannak rájuk és egy kicsit gyengének és kétkedőnek érzik is magukat, az nem lesz hatással a kötelességük végzésére, illetve arra, ahogy követik Istent. Sőt, még arra is figyelmeztetni fogják magukat, hogy vigyázzanak a nyelvükre, és ne tegyenek olyasmit, ami ellenáll Istennek vagy megsérti Őt. A legtöbb testvér meg tudja valósítani ezt a fajta megközelítést. Amíg az emberekben van némi emberi mivolt, egy kevéske valódi hit és egy kis istenfélő szív, el tudják érni ezt. Mivel az emberek hisznek Isten létezésében, el kellene hinniük, hogy minden, amit Isten tesz, helyes. Mivel Isten teszi, az embereknek semmiféle értékelést nem kellene alkotniuk róla. Biztosnak kellene lenniük a következőben: „Bármit is mondanak a gyülekezeten kívülről származó szóbeszédek, nem hihetem el őket, és nyilván nem terjeszthetem őket. Még ha a szívemben egy kicsit gyengének is érzem magam és meg is ingat, nem szabad megtagadnom Isten létezését!” Ha az ember hisz Isten létezésében, el kell hinnie, hogy minden, amit Isten tesz, helyes; ha hisz Isten létezésében, olyan szíve kell legyen, amely megijed Istentől és féli Őt – ez tökéletesen igaz. Mivel istenfélő szíve van, nem számít, milyen szóbeszédeket hall, vigyázni fog a nyelvére, nem válik szóbeszédek terjesztőjévé, nem veszi be a Sátán trükkjeit és nem dől be a Sátán mesterkedéseinek. Hát nem olyasmi ez, amit a legtöbb ember könnyedén el tud érni? (De igen.) Normális gondolkodásod és józan eszed van, ezért amikor szóbeszédeket hallasz, csakis te döntöd el, hogy terjeszted-e őket vagy sem. Irányít bárki más? (Nem.) Miután tehát hallották ezeket a szóbeszédeket, nem kellene vajon az embereknek tisztában lenniük azzal, hogy miként kezeljék azokat, illetve miként bánjanak velük és gyakoroljanak úgy, hogy az összhangban legyen az alapelvekkel, valamint az emberi mivolttal és a józan ésszel? Mindenkiben meg kellene lennie ennek a kis ítélőképességnek, és értenie kellene ezt a módszert és gyakorlati utat anélkül, hogy másoknak meg kellene tanítaniuk erre. Még a gyermekek is tudják, hogy nem kell pletykát terjeszteni, és hogy az tiszteletlen, erkölcstelen és a viszály magjait veti el, és hogy az embernek nem szabad effélének lennie; ezek azok a gondolatok és viselkedésformák, amelyeknek a normális józan ésszel bíró emberekben meg kell lenniük. Mégis van az a fajta ember, akiből hiányzik ez a fajta józan ész, sőt még nagyobb mértékben hiányzik ez a fajta emberi mivolt. Ez készteti őket arra, hogy a lehető leghamarabb azt követően, hogy hallották őket, szóbeszédeket és negatív propagandát akarjanak terjeszteni a hozzájuk közelállóknak, hogy mindenki együtt elemezhesse, megítélhesse és kiszínezhesse őket, majd szélesebb közönségnek terjesszék ezeket a szóbeszédeket. Erre gondolnak: „Hát nem nagyszerű ez? Nem eleven? Ha a gyülekezeti életet ez a tartalom töltené meg, milyen gazdag is lenne! Az emberek oly sok tudásra tennének szert!” Miféle gondolatok és nézőpontok ezek? Hát nem egy rossz ember gondolatai és nézőpontjai? Miféle logika ez? Hát nem olyan ember az illető, akinek leghőbb vágya a káosz? Nem arról van szó, hogy nem bírja látni, ha másoknak jól megy? A szívében még gúnyolja is a testvéreket: „Ti ostobák, mindenfelé szóbeszédek terjengenek a gyülekezeten kívül; mindenütt negatív értékelések, támadások és rágalmak folynak isten háza ellen, különösen krisztus és isten munkája ellen. A vallásos világ egyházaiban mindenféle negatív propagandaanyagot akasztanak ki. Amint az emberek meghallják, hogy »Keleti Villámlás«, ítélkezni kezdenek és elhatárolódnak. Mindenki kritizál és elítél titeket, ti bolondok pedig még mindig itt hisztek istenben és az igazságra törekedtek!” Annak látványa, hogy ezek az emberek ilyen szilárd hittel követik Istent, kellemetlenséget okoz neki és igen elutasító lesz. Különösen, amikor azt látja, hogy valakinek az igazságról szóló közlése valódi megértésről és beállítottságbeli változásról tanúskodik, és hogy mindenki csodálja őt, gyűlöli az illetőt. Ha azt látja, hogy valaki tartja magát az alapelvekhez, eredményeket ér el és hűséget tanúsít a kötelessége végzésében Isten házában, haragos lesz és ezt kérdi: „Miért nem hallgatod meg a gyülekezeten kívüli szóbeszédeket és propagandát? Miért vagy ily ostoba és őszinte? Nézd, én milyen agyafúrt vagyok – két kapura játszom. Részt veszek isten házának gyülekezeti életében és nem mondom, hogy nem hiszek istenben, és ha nem engednék meg, hogy kötelességet végezzek, nem egyeznék bele, de a gyülekezeten kívüli hírek után is kíváncsiskodom. Folyamatosan figyelem a vallásos világból, a nem hívők világából és az internetről származó negatív propagandát és megjegyzéseket.” Mindig helytelen a nézőpontja. Belül elégedetlenséggel tölti el, hogy látja, amint a testvérek törekednek az igazságra és teszik a kötelességüket. Folyton félre akar vezetni és el akar terelni egyet-kettőt közülük, sőt állandóan meg akarja zavarni és befolyásolni akarja néhányukat. A szóbeszédek terjesztésével továbbá állandóan „fel akar ébreszteni” egyes embereket, hogy higgyenek a szóbeszédekben és félrevezethesse őket. Mondjátok meg Nekem, miféle ember az ilyen? Helyénvaló Isten háza részének és testvéreknek tekinteni az ilyen embereket? (Nem.) Akkor mi a leghelyénvalóbb módja annak, ahogyan rájuk tekintünk? A leginkább helyénvaló álhívőknek, a Sátán szolgáinak tekinteni őket. Ez nem a megalapozatlan elítélésük vagy megsértésük; ez tény.

Mi a megvetendő ezekben az emberekben, akik alaptalan szóbeszédeket terjesztenek? Függetlenül attól, hogy milyen csatornán keresztül hallják a negatív propagandát, még ha világosan tudják is, hogy az szóbeszéd és ördögi szavak, mindenféle tényalap nélkül, akkor is fáradhatatlan lelkesedéssel terjesztik azt másoknak. Mi ennek a természete? Egy istenfélő szívvel rendelkező ember elutasítást érez, amikor szóbeszédeket hall. Különösen, amikor Istent támadó és sértegető szavakról van szó, egyáltalán nem fogja említeni őket, elkerülendő, hogy bemocskolja a száját, ami azt bizonyítja, hogy istenfélő szíve van. Ezt mondja: „Az, hogy mások megítélik és rágalmazzák Istent, valamint támadják és befeketítik az egyházat, az ő dolguk. Nekem nem szabad részt vennem a bűneikben. Az, hogy rágalmazzák Istent, máris szörnyű lázadás és förtelmes bűn – a saját számmal ki nem mondhatom ezeket a szavakat. Nem mondhatom azokat a dolgokat, amiket ők. Biztosan nem fogom ezt tenni!” Azok azonban, akik a Sátán szolgái, szóról szóra fel tudják idézni az általuk hallott negatív propagandát és szóbeszédeket, és ismételten és mindenféle aggodalom nélkül meg is teszik, sőt mindenütt terjesztik azokat. Van-e ezekben az emberekben egy cseppnyi istenfélő szív is? Félnek-e Istentől? Nem, nem félnek. Látszólag ők is hisznek Isten létezésében, ám a hit nem egyenlő annak elismerésével, hogy Isten a Teremtő, aki szuverenitást gyakorol minden dolog felett. A Sátán is hiszi, hogy van egy Isten a világban és a világegyetemben és minden dolgok között, de hogyan bánik Istennel, amikor Ő hozzá szól? Miként beszélget Istennel? Istenfélő szíve van? Istenként bánik Istennel? Nem. Miféle módszert használ arra, hogy Istennel beszélgessen? Vizsgálgatja, becsapja és gúnyolja Őt, mintha viccelődne. Amikor Isten megkérdezte: „Honnan jössz?”, miként válaszolt a Sátán? („A földön barangoltam, ott jártam-keltem” (Jób 1:7).) Hát emberi szavak ezek? (Nem.) Nos, mit jelentenek ezek a szavak? Miért beszélt így a Sátán? Miféle hozzáállás eredményei ezek a szavak? Nem a gúnyolódáséi? (De igen.) Mit jelent a gúnyolódás? Szórakozást valakivel, nem igaz? „Nem fogom megmondani neked, honnét jöttem. Mit tehetsz ellene?” A szavak neked szólnak, de nem az a céljuk, hogy tudassák veled, mi is folyik valójában – a beszélő nem hajlandó elmondani neked, és inkább csak szórakozik veled. Ez a gúnyolódás. Mutat-e ez a hozzáállás bármi olyasmit, hogy az ember Istenként bánik Istennel? Van-e benne bármiféle tisztelet Isten iránt vagy félelem Istentől? Egyáltalán nincs – ez a Sátán arca. Azok, akik szóbeszédeket terjesztenek, hanyagul elhinthetik őket a testvérek között. Nagyon jól tudják, hogy ezek a szóbeszédek nem tényszerűek, mégis minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy terjesszék őket, és mindenféle alkalmat és lehetőséget megragadnak arra, hogy megtegyék. Hát nem a Sátán viselkedése és megközelítése ez? A Sátán cselekszik így. Elismeri Isten létezését és tudja, hogy Isten minden dolog felett szuverenitást gyakorol, de a legkevésbé sem fél Tőle. Ez a Sátán arca, ez a Sátán természetlényege. Egyes testvérek talán ezt mondják: „Bár ez az illető nem törekszik az igazságra, az Istenbe vetett hite őszinte. Amikor meghallotta, hogy a gyülekezet el fogja szigetelni vagy ki fogja takarítani, annyira nyugtalanná vált, hogy sírt és igen aggódni kezdett; még a szája is fekélyes lett! Nem hajlandó elhagyni Isten házát; hisz Isten létezésében. Úgyhogy bármit is tesz, testvérként kell kezelnünk, szeretetben és türelemben kell részesítenünk, és még amikor szóbeszédeket terjeszt, akkor is szeretettel kell bánnunk vele, hogy segítsük és támogassuk.” Helyesek-e ezek a szavak? Az igazságot jelentik-e? (Nem.) Isten oly sok szót mondott, ezek az emberek azonban még mindig nem hiszik őket. És közben nem számít, az ördögök és Sátánok mennyi szóbeszédet mondanak ki, ezek az emberek mind elhiszik, sőt gátlástalanul terjesztik ezeket a szóbeszédeket, hogy támadják és rágalmazzák Istent. Már csak ez alapján sem érdemlik meg, hogy testvéreknek hívjuk őket. Így van? (Igen.) Mivel képesek gátlástalanul szóbeszédeket terjeszteni, rágalmazni Istent, támadni Istent, valamint rágalmazni Isten házát és a gyülekezetet, jó okunk van arra, hogy a Sátán szolgáinak, Sátánoknak tekintsük őket. Isten ellenségei és Isten egész választott népének ellenségei ők. Na és miként bánjunk az ellenségeinkkel? (El kell utasítanunk őket.) Így van, el kell utasítanunk őket.

Egyesek nem szeretik az igazságot. Miután szóbeszédeket hallottak – bár nem terjesztik őket nyíltan a gyülekezetben –, a színfalak mögött igenis terjesztik azokat a hozzájuk közelállóknak. Egyes tisztánlátással nem rendelkező emberek negatívvá és gyengévé válnak e szóbeszédek hallatán, egyesek nem járnak többé összejövetelekre, mások pedig kilépnek a gyülekezetből – a szóbeszéd terjesztője azonban még ekkor sem ismeri be, hogy mindezt az okozta, hogy szóbeszédeket terjesztett. Az ismételt figyelmeztetések és beszélgetés ellenére továbbra is ezt teszi, amikor ilyesmivel találkozik, és csak a szóbeszédek nyílt és arcátlan terjesztésétől tartózkodik az összejövetelek során, illetve a nyilvánosság előtt, attól való félelmében, hogy leleplezi magát, a testvérek elutasítják őt vagy kitakarítják a gyülekezetből. Ezért inkább azt választja, hogy titokban, másoknak küldött üzenetekkel vagy az emberekkel történő kapcsolatfelvétel útján terjeszt bizonyos szóbeszédeket. Nos, akkor az ilyen emberek nem gonoszok? Ami azt illeti, még alattomosabbak. Nem számít, milyen titokban cselekednek, az indítékaik és a tetteik természete ugyanaz, mint a Sátán szolgáié. A céljuk a szóbeszédek terjesztésével az, hogy megzavarják az embereket a kötelességvégzésben, hogy negatívvá és gyengévé tegyék az embereket, hogy Isten megtagadására és arra késztessék az embereket, hogy eltávolodjanak Istentől és feladják a kötelességeiket. Mondta-e valaha valaki ezt: „Az én célom a szóbeszédek terjesztésével nem az, hogy megzavarjam az embereket a kötelességvégzésben vagy hogy aláássam a kezdeményezésüket, hanem az, hogy segítsek nekik tisztánlátást kialakítani és növeljem az ellenálló-képességüket, hogy amikor szóbeszédeket hallanak, legyenek immunisak rájuk, ne higgyék el őket, megfelelően tudjanak törekedni az igazságra és békében tegyék a kötelességüket”? Terjesztett-e valaha bárki is szóbeszédeket ezzel a szándékkal? (Nem.) Megállja-e a helyét ez az állítás? Az a helyzet, hogy nem állja meg. Amíg képesek szóbeszédeket terjeszteni, különösen olyanokat, amelyek támadják, rágalmazzák és káromolják Istent – hétköznapian fogalmazva, amikor csak ezek kinyitják a szájukat és mindenütt, bármiféle aggály nélkül terjesztik ezeket –, attól függetlenül, hogy mennyi szóbeszédet terjesztenek, hogy nyíltan vagy a színfalak mögött terjesztik a szóbeszédeket, és ennek az emberekre gyakorolt hatásától függetlenül, röviden: a céljuk a szóbeszédek terjesztésével nem az, hogy segítsenek az embereknek megérteni az igazságot és tisztánlátást kialakítani, hanem az, hogy megzavarják és félrevezessék az embereket, és arra késztessék őket, hogy kételkedjenek Istenben és eltávolodjanak Tőle. Amit tesznek, az a gyülekezet munkájának a megzavarása és leépítése. Ebből a szempontból, függetlenül a szóbeszédek terjesztésének okától és összefüggéseitől, a szóbeszédeket terjesztő emberek lényege kétségtelenül a Sátán szolgáié. Bárki, aki olyan szóbeszédeket hangoztat, amelyek rágalmazzák, támadják és káromolják Istent, ellenáll Istennek és Isten ellensége. Így van? (Igen.) Bár a szóbeszédek nem tőled származnak, a tény, miszerint képes vagy terjeszteni őket, azt bizonyítja, hogy elhiszed a szóbeszédek igazságát, illetve, hogy belül igen készségesen elhiszed őket. „Bárcsak igazak lennének a szóbeszédek, akkor nem kellene hinnem istenben, isten nem lenne isten, és isten megtestesülésének ténye sem létezne. Csak egy ember lenne, én pedig szabadon költhetnék szóbeszédeket róla, rossz hírét kelthetném, támadhatnám és rágalmazhatnám őt.” Hát nem ez a cél? Ha hiszel Istenben, ám folyton önkényesen akarsz beszélni és cselekedni, az vajon nem azt jelenti, hogy szembe akarsz szállni Istennel? (De igen.) Egyesek ezt mondják: „Vajon ez lázadás Isten ellen? Azt jelenti, hogy az embernek nincs hite Istenben?” Ennek a természete sokkal súlyosabb. Ez ellenállás Istennek és szembehelyezkedés Istennel. Csak Isten ellenségei állnak így ellen Istennek és helyezkednek így szembe Vele. Mivel a Sátán romlott beállítottságával rendelkezik és nem érti az igazságot, és nem ismeri Istent, a romlott emberiség képes lázadozni Isten ellen. A Sátán azonban többet tesz annál, mint hogy lázadozik Isten ellen; elárulja Istent, ellenáll Istennek és szembeszáll Istennel. Ez Isten ellenségévé teszi. Az Isten ellenségei és az Isten közötti kapcsolat a szembenállás. Mit jelent a szembenállás? Kibékíthetetlenséget jelent. A helyzettől vagy a környezettől függetlenül a Sátán szembenállása Istennel nem változik idővel vagy földrajzi helyzettel. A Sátán lényege az Istennel való szembenállás, ez pedig változatlan; a Sátán egyszerűen Isten ellensége. A Sátán ellenállása Istennel szemben és a Vele való kibékíthetetlensége nem egy napon, illetve csupán pár éven vagy évtizeden át tartott; azóta elkezdett szembeszállni Istennel, amióta elárulta Őt. Nos, mikor lesz vége ennek a szembenállásnak? Megindítja és átalakítja-e majd valaha is Isten a Sátánt? Idővel fokozatosan csökkenni fog vajon az ellenállása Istennel szemben? Nem. Továbbra is szemben fog állni Istennel. Mikor fog megszűnni ez a szembenállás? Amikor Isten munkája majd véget ér, a Sátán pedig befejezte a szolgálattételét, nincs többé semmi haszna, és Isten elpusztította őt – ekkor szűnik majd meg a szembenállás. És mi a helyzet azokkal, akik a Sátán szolgái? Amíg a gyülekezetben vannak, továbbra is szembenállnak majd a gyülekezettel, Isten házával és Istennel. Egyesek ezt mondják: „Hisznek Istenben, időnként felajánlásokat tesznek, alamizsnát adnak, sőt a testvéreket is vendégül látják. Miként szállnak szembe Istennel? Nem szállnak szembe Vele; sőt jócselekedeteket is végeznek.” Helytállóak-e ezek a szavak? Képes vajon kiegyenlíteni az Istennel való szembenállásukat a testvérek vendégül látása és az, hogy egy kis pénzt adnak a szegény testvéreknek? Bizonyíthatja-e azt, hogy összeegyeztethetők Istennel? (Nem.) Nos, hogyan alakul ki ez a szembenállás? (A természetlényegük határozza meg.) Így van, a természetlényegük az, hogy ellenálljanak Istennek és ellenkezzenek Vele. Az ilyen embereket Isten szavai alapján kell felismernetek: nézzétek meg, hogy ki szeret Isten házát és a gyülekezetet támadó és rágalmazó negatív propagandát vagy szóbeszédeket gyűjteni különböző csatornákról, hogy kit érdekelnek ezek a negatív dolgok, és ki hajlandó elhinni ezeket a szóbeszédeket és ördögi szavakat. Ezáltal megláthatjátok ezeknek az álhívőknek a valódi arcát. Ezek az emberek általában nem olvassák Isten szavait, lelkesedés nélkül hallgatják azt, amint a testvérek az igazságot közlik, és ímmel-ámmal végzik a kötelességüket. Folyton úgy érzik, hogy Istenben hinni nem érdekes. Mire összpontosítanak, amikor Isten házának videóit és programjait nézik? Amikor vallásos emberek által tett pozitív megjegyzéseket látnak, kellemetlenül érzik magukat és átugorják őket. Amikor azonban a nagy vörös sárkánnyal tartó vallásos embereket és nem hívőket látnak, amint ördögi szavaikkal a gyülekezetet sértegetik, Isten házát sértegetik, valamint a testvéreket sértegetik, rendkívül boldogok és izgatottak. Amikor csak meghallják ezt a negatív propagandát és szóbeszédeket, olyan izgatottá válnak, mintha adrenalin-injekciót kaptak volna, energikusan járnak, sőt örömmel ébrednek fel az álmukból. Hát nem elvetemült ez? Figyeld meg a körülötted lévőket, hogy lásd, ki tartozik az efféle emberek közé; nézd meg, hogy az igazságot és Istent gyűlölő-e a beállítottságuk. Ha csakugyan találsz ilyen személyt, légy különösen óvatos és ismerd fel; figyeld meg a szavait, a tetteit és a viselkedését. Amint megbizonyosodsz arról, hogy gonosz ember, a Sátán szolgája, el kell utasítanod őt és nem szabad testvérként kezelned. Az efféle embereket a lehető leghamarabb ki kell takarítani a gyülekezetből. Egyesek ezt kérdik: „Miért kellene kitakarítanunk ezeket az embereket? Ha eggyel többen vagyunk Isten házában, az azt jelenti, hogy eggyel több az erőforrásunk a munkavégzésre; ha eggyel többen vagyunk, az élénkebbé is teszi egy kicsit. Sok éve hisznek Istenben, és bár nem szeretik, illetve nem gyakorolják az igazságot, gyermekkoruk óta hisznek Isten létezésében, hisznek az Öregemberben az Égben. Abban is hisznek, hogy felettük egy méternyire van egy isten, azt pedig még inkább hiszik, hogy a jónak és a rossznak megvan a maga jutalma. Általában nem merészelnek nyilvánvaló gaztetteket elkövetni, és hajlandóak segíteni másoknak. Csupán annyi, hogy van ez a kis hobbijuk; élvezik a szóbeszédek és a pletykák terjesztését. Különösen a nagy vörös sárkánytól származó szóbeszédeket terjesztik, amelyek befeketítik Istent, és anélkül ismételgetik ezeket a dolgokat, hogy sokat gondolkodnának rajtuk, talán azért, mert tudatlanok és tájékozatlanok.” Látszólag nem tűnnek gonosz embereknek, nem akadályozták és nem zavarták meg a gyülekezet munkáját, ám különösképp aktívan népszerűsítik a szóbeszédeket, és mindig elsők akarnak lenni a terjesztésükben. Hát nem kellene az embereknek ébernek lenniük az ilyen egyénekkel szemben? Nem a Sátán szolgái ők? Az efféle emberek lényege igencsak nyilvánvaló! Isten szavai és az igazság sosem érdekli őket, és sosem keresik az igazságalapelveket a kötelességük végzésekor. Bármit is tesznek, nem tanúsítanak benne komolyságot, nem teszik oda a szívüket, és nem hajlandóak nehézséget viselni. Csak felületesen cselekednek és ímmel-ámmal teszik a dolgokat, folyamatosan viccelődve. Szavaikban és tetteikben nem sértenek meg senkit és mindenkivel kijönnek, barátságosnak tűnnek másokkal – csupán arról van szó, hogy szeretnek szóbeszédeket gyűjteni és terjeszteni őket. Ezekből a tettekből ítélve vajon a Sátán szolgáiként jellemezhetjük ezeket az embereket? (Igen.) Miért? Nem túlzás ez? (Nem.) Egyáltalán nem érdekli őket az igazságra való törekvés. Amint prédikációt hallgatnak, elálmosodnak; amint Isten szavait közlik, elutasítóak és nyughatatlanok, állandóan felállnak, hogy vizet igyanak vagy kimenjenek a mosdóba, belül állandóan nyugtalankodnak – úgy tűnik, mintha hihetetlenül nehezükre esne közlést hallgatni, mintha kínzáson esnének át. Amint azonban a Sátán szóbeszédeit vagy a nem hívők ördögi szavait hallják, felébred az érdeklődésük, felélénkülnek, és nagy kezdeményezőkészséggel terjeszteni kezdik ezeket a szóbeszédeket és ördögi szavakat. Testvérek-e az ilyen emberek? Nem. Idegenkednek az igazságtól és a velejükig megvetik az igazságot. Ami az Istennel és a munkájával kapcsolatos dolgokat illeti – legyen az Isten identitása és lényege, Isten státusza, Isten méltósága vagy a hús-vér test, amelyben Isten megtestesült – ezeket megvetik a szívükben. Teljességgel híján vannak az istenfélő szívnek, ezért folyton elképzeléseket táplálnak Istenről és az Ő munkájáról. Könnyedén megismétlik a Sátán mindenféle szóbeszédét és ördögi szavait, ezzel elérve abbéli céljukat, hogy terjesszék őket, bármiféle lelkiismeret-furdalás nélkül. Miféle nyomorult az ilyen? Istenhívő-e? (Nem.) Ezek olyanok tettei, akik szóban elismerik Istent és azt állítják, hogy követik Istent, akik hiszik, hogy van egy Öregember az Égben, hiszik, hogy felettük egy méternyire van egy isten, és hiszik, hogy a jónak és a rossznak megvan a maga jutalma. Így viszonyulnak Istenhez. Ha valaki sértegetné a szüleiket vagy szóbeszédeket találna ki a szüleikről a hátuk mögött, kétségkívül mindhalálig harcolnának. Amikor azonban valaki Istent sérti meg, Istent támadja vagy Istent rágalmazza, nemcsak hogy nem háborodnak fel, hanem képesek viccként ismételgetni, sőt mindenütt terjeszteni is azt. Olyasmi ez, amit Isten követőjének tennie kellene? (Nem.) Nos, akkor helyénvaló-e az, hogy sokan testvérekként bánnak ezekkel az álhívőkkel? (Nem az.) Ezért aztán amikor felmerül a gyanú, hogy ezek az emberek a Sátán szolgái, a többiek legyenek éberek. A vezetőknek és a dolgozóknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a testvéreket, hogy legyenek elővigyázatosak ezekkel az emberekkel, hogy mindenki tisztán láthassa őket. Amint megerősítést nyer, hogy a Sátán szolgái, ördögök, mindenkinek együttesen el kell utasítania és ki kell takarítania őket a gyülekezetből. Megfelel-e ez az alapelveknek? (Igen.) Akkor ezt kell tenni.

C. Miként kell kezelni a KKP kormányának és a vallásos világnak az Istent rágalmazó és támadó alaptalan szóbeszédeit

A Kínai Kommunista kormány és a vallásos világ sok alaptalan szóbeszédet talált ki Isten házáról, valótlanul azt állítva, hogy a testvérek az evangélium elfogadására kényszerítik az embereket és más hasonlók. Hogyan érzitek magatokat, miután ezeket a szóbeszédeket hallottátok? (Dühösek vagyunk és fel vagyunk háborodva.) Ezek a szóbeszédek rólatok szólnak, ti pedig fel vagytok háborodva. Mennyire vagytok felháborodva? Meg akarjátok keresni a szóbeszédeket kitaláló embereket és vitatkozni akartok velük, sőt még akár meg is leckéztetnétek őket? (Igen.) Ezek a szóbeszédek látszólag az egyházat veszik célba, valójában azonban az egyház összes tagját és az összes tagjának hírnevét és tisztességét érintik. Miután hallottátok őket, fel vagytok háborodva és ezt mondjátok: „Mi nem tettünk ilyet! Mi az igazságalapelveknek megfelelően hirdetjük az evangéliumot. Ami azokat illeti, akik nem akarnak hinni Istenben, mi soha nem kényszerítjük őket. A hit önkéntes. Sohasem kényszerítünk senkit, és még kevésbé bántunk embereket, illetve állunk bosszút rajtuk. Ezzel szemben vallásos emberek kegyetlenül megverték és jelentették a rendőrségnek, kínzás céljával átadták a nagy vörös sárkánynak azokat közülünk, akik az evangéliumot hirdették; igen sokunkat börtönbe zártak, jó néhányunkat pedig még vallásos emberek által létrehozott magánbörtönökben is fogva tartottak. Mi vagyunk azok, akikkel igazságtalanul bántak!” Miután ezeket a szóbeszédeket halljátok, fel vagytok háborodva és folyton vitatkozni akartok velük. Ez a reakciótok, mert ezek a szóbeszédek közvetlenül az egyházat és Isten választott népét támadják és becsmérlik. Amikor Istent becsmérlő és megítélő szóbeszédeket hallotok, akkor hogy érzitek magatokat? Azok nem a személyes érdekeiteket, illetve a tisztességeteket és a méltóságotokat érintik; azok Istenre vonatkozó szóbeszédek. Amikor például korábban hittél Jézusban, egyesek azt mondták, hogy Jézus egy szűztől született és nem volt apja. Hogy érezted magad ennek hallatán? Akartál vitatkozni velük? „Mi Istenben hiszünk!” Aztán átgondoltad: „Mária szűz volt, Jézus pedig egy szűztől született, a Szentlélektől fogantatott. Ez tény, ám a nem hívők nyersen beszélnek erről, én pedig nem szeretem ezt hallani!” Legfeljebb ilyen érzéseid lehettek, ám a szívedben akkor is úgy érezted, hogy a Szentlélektől való fogantatás erősen ellentmond az emberi elképzeléseknek. Nem tudtál hinni ebben a dologban, mivel a tudományban hiszel; nem hiszel szívből Isten mindenhatóságában, és azt sem hiszed, hogy minden, amit Isten mond és tesz, igazság, és akkor nem fogod magad, hogy megcáfold az álhívők ördögi szavait. Mivel nem vagy az igazság birtokában és nem érted az igazságot, legfeljebb kellemetlennek találod hallani az emberek által említett szóbeszédeket és úgy véled, az embereknek nem kellene így beszélniük, mivel ezek a szóbeszédek a hírnevedet érintik; erre gondolsz: „A nem hívők olyan undorítóak és aljasak! Van képük, hogy akármilyen mocskos szavakat használjanak; valóban álhívők! Igazán ördögök!” Ez minden, és ez a legtöbb, amit el tudsz érni. Miért érzed megindítva magad, és találod aljasnak és undorítónak a nem hívőket, miután efféle szóbeszédeket hallottál tőlük? Azért, mert a hírnevedet érintik; ezek a szóbeszédek bosszantják a szívedet, megszégyenülve érzed magad miattuk, ezért felszítják a haragodat, te pedig felkelsz, hogy cáfolatul mondj pár pozitív szót. Az efféle cáfolat vajon azt jelenti, hogy teljességgel Isten oldalán állsz? Arról szól, hogy megvédd Isten bizonyságát? Nem. Teljességgel a saját becsületed és méltóságod védelmét szolgálja. Miért mondom ezt? Azért, mert nem láttad át a probléma lényegét; sőt, mi több, nem érted Isten szándékait, illetve azt, hogy Isten mit követel tőled. Amit te értesz és érzel, az nem igazodik Isten szándékaihoz; csupán emberi hevesség és emberi jó viselkedés. Az emberi jó viselkedés nem jeleníti meg azt a tanúságot, amelyet Isten mellett teszel. Nem álltál meg szilárdan a bizonyságtételedben; csupán a becsületedet és a méltóságodat véded, azért cáfolod a szóbeszédeket, hogy egy kicsit könnyíts a lelkiismereteden – nem állsz Isten oldalán, hogy szót emelj Érte, és nem is az igazság vagy a tények segítségével cáfolod a szóbeszédeket, illetve teszel tanúságot Isten mellett. Nem állsz ki Isten mellett, amit mondasz, az pedig nyilvánvalóan nem felel meg az igazságnak, csak a testi érdekeidhez igazodik – csak arról szól, hogy a szíved kevésbé legyen zaklatott, és hogy ne érezd kínosnak az Úr Jézusban való hitet. Ez minden. Ezért amikor azt halljátok, amint valaki támadja és elítéli Istent, gyalázza és megítéli Isten egyházát, sőt akár elítél titeket, különösképp fel vagytok háborodva, és ellenkezni és vitatkozni akartok vele a hírnevetek helyreállítása és a dolgok tisztázása érdekében. De azt jelenti-e ez, hogy szilárdan megálltatok a bizonyságtételetekben? Ez nem éri el azt a szintet; az igazság megértése nélkül nincs tanúságtétel!

Hogy érzitek magatokat, amikor a külvilágban terjedő szóbeszédeket hallotok, amelyek Istent gyalázzák és támadják – akár a mennyei Istent, akár a földi megtestesült Istent? Közömbösek vagytok, vagy éreztek egy kis fájdalmat? Képtelenek vagytok elviselni és nem békültök meg vele, vagy tehetetlenek vagytok? Miután hallották ezeket a szóbeszédeket, egyesek erre gondolnak: „Isten ártatlan; Isten nem tette ezeket a dolgokat. Miért támadja és rágalmazza Őt így a világ és a vallásos világ? Szorgalmasan fel kell áldoznunk magunkat, tennünk kell a kötelességünket és meg kell védenünk Isten nevét. Amikor Isten nagy munkája elkészül, mindennek az igazságára fény derül majd, és a világ összes népe meglátja, hogy a megtestesült Isten, akiben hiszünk, az egyetlen igaz Isten, a mennyei Isten, és hogy ez egyáltalán nem rossz!” Másoknak ez a véleménye: „Isten oly sok igazságot kimondott, ezek a nem hívő gonosz emberek és ördögök pedig nagyon jól tudják, hogy Isten szavai az igazság, mégis rágalmazzák és támadják Istent. Mennyi ideig kell Istennek szenvednie?” Megint mások ezt mondják: „Mondhatnak az emberek, amit akarnak; mi nem törődünk velük. Isten soha nem cáfolta az Őt rágalmazó szóbeszédeket; nem válaszol rájuk. Mi, jelentéktelen emberi lények akkor mégis mit tehetnénk? Hát nem mindig is így félreértette, támadta, káromolta és elutasította az emberiség Istent? Istennek semmiféle panasza nincs, és így is megmenti az embereket. Majd az idő mindent felfed; Isten tanúságot fog tenni Önmagáról!” Mi a ti nézőpontotok? Az imént említettem a hajthatatlanságot, a felháborodottságot, a megbékélés hiányát és a tehetetlenséget – melyiket érzitek? Melyik érzés a leginkább helyénvaló? Miként kellene az igazságalapelvekkel összhangban kezelni ezeket a dolgokat? Hogy érzitek magatokat, amikor ezeket a szóbeszédeket halljátok? (Fel vagyunk háborodva.) Fel vagytok háborodva, majd elítélő nyilatkozatot akartok írni, hogy fellázadjatok ezek ellen a pletykagyárosok, vallásos csalók és a vallás gonosz emberei ellen. Vannak ilyen gondolataitok? Nem fogjátok úgy érezni, hogy elegendő, ha csak ökölbe szorítjátok a kezeteket dühötökben, igaz? Késztetést éreztek arra, hogy tegyetek ellene valamit? Vagy csupán üres felháborodásról van szó? (Gyűlölet és elutasítás is van benne.) Felháborodás, gyűlölet, elutasítás – ezek olyan érzelmek, amelyek szellemi tevékenységekből fakadnak, konkrét szavak, viselkedések vagy tettek nélkül; érzelmek csupán, és persze bizonyos hozzáállást is megjelenítenek. (A felháborodás érzése mellett időnként cikkeket írunk vagy programokat készítünk, hogy tisztázzuk a tényeket és leleplezzük, hogy a tetteik lényege az igazág és Isten gyűlölete, hogy az emberek láthassák az igaz tényeket.) Miután látták az igaz tényeket, el fogják vajon fogadni ezt ezek az emberek? Még ha el is fogadják, hogy helyes, amit mondotok, majd tesznek egy igazságos megjegyzést, mondván: „Helyes a hitetek; higgyetek tovább, mi támogatunk titeket!”, a vallásos csalók pedig elszégyellik magukat és így szólnak: „Bocsánat, tévedtünk, amit mondtunk, az nem a tényeken alapult; mostantól ti a ti utatokban hisztek, mi pedig a miénkben hiszünk majd” – ettől vajon megkönnyebbülnétek? Erre az egy célra törekedtek? (Isten mellett is tanúságot akarunk tenni, hogy azok, akik az igaz utat kutatják és akik szomjazzák az igazságot, világosan megkülönböztethessék a helyeset a helytelentől, és elfogadhassák az igaz utat.) Ez egy út; ez a gyakorlás egy pozitív módja. Hasznos csupán mérgeskedni és gyűlölködni? Mi a dühöd és a gyűlöleted oka? Mire való dühösnek és gyűlölködőnek lenni? (Isten testté lett, hogy megmentse az embereket, ami a legigazságosabb dolog, ők azonban szóbeszédeket terjesztenek, hogy megítéljék és becsméreljék Istent. Nagyon fel vagyunk háborodva, szerintünk valóban felcserélik a jót és a rosszat, és ostobaságot beszélnek.) Úgy vélitek, hogy az emberiség és a világ Istennek csak e megtestesülése időszakában utasítja így el Istent és viszonyul így Istenhez? Az emberiség és a világ az elejétől a végéig mindig is ugyanúgy viszonyult Istenhez, folyton elítélve, rágalmazva, támadva és káromolva. Amióta Isten elkezdte a munkáját, egészen mostanáig, az emberiség hozzáállása mindahhoz, amit Isten tett, valamint a megtestesült Istenhez mit sem változott. Az emberiség nemcsak Isten első megtestesülése után kezdte el támadni és káromolni Istent, valamint különféle szóbeszédeket kitalálni a megtestesült Istenről – ez mind azóta történik, amióta Isten hozzákezdett a munkájához, és amióta az emberiség először kapcsolatba került Istennel és az Ő munkájával, és mostanáig folyik. Azoknak pedig, akik követik Istent, mindig is el kellett viselniük a Sátán rendszereinek és a vallásos antikrisztusi erőknek az Isten és az egyház ellen irányuló becsmérlését, támadásait, ítélkezését, káromlását, különféle szóbeszédeit és egyebeket. Lehetséges, hogy Isten követőinek el kell viselniük ezeket a dolgokat? Egyesek így szólnak: „Annyira undorodunk ezektől a szóbeszédektől, mert teljességgel kiforgatják a tényeket, és felcserélik a jót és a rosszat. Amint meghalljuk őket, dühösek leszünk, és mélyen a szívünkben gyűlöljük azokat, akik szóbeszédeket találnak ki és terjesztenek. Függetlenül attól, hogy ezek a szóbeszédek a vallásos világtól vagy az ördögi KKP kormánytól származnak-e, csak egyetlen hozzáállásunk van, az pedig a gyűlölet és a düh; aztán pedig meg akarjuk cáfolni őket és mindent tisztázni akarunk.” Sőt, egyesek ezt mondják: „Vitába akarunk szállni ezekkel az ördögökkel és antikrisztusokkal, hogy megszégyeníthessük a Sátánt és megalázhassuk!” Vajon ez a legtöbb ember nézőpontja? Helyes ez a nézőpont? Ha a normális emberi mivolt szemszögéből tekintjük, észszerű. Az emberekben lennie kellene némi egyenességnek és normális érzelmi skálának; egyértelműen kell szeretniük és gyűlölniük, szeretve azt, amit szeretni kell és gyűlölni azt, amit gyűlölni kell. A normális emberi mivolttal rendelkező emberekben meg kellene lennie ezeknek a tulajdonságoknak. De vajon elegendő-e ahhoz, hogy megfeleljünk az igazságalapelveknek, ha pusztán a normális emberi mivolt szemszögéből nézzük a dolgokat? Világosabban fogalmazva: megfelel-e ez a megközelítés Isten szándékainak? Vagy inkább: olyan hozzáállás és megközelítés ez, amelyben Isten örömét leli? Amikor ezt mondom, a legtöbb ember talán felfog valamit és ezt gondolja: „Azt mondtad, ez pusztán a dolgoknak a normális emberi mivolt szemszögéből történő szemlélése. Az Általad mondottak vonatkozásaiból ítélve nyilvánvaló, hogy ez a megközelítés hevesség, nem igazodik az igazságalapelvekhez és nem igazodik Isten szándékaihoz.” Mit jelent az, hogy nem igazodik Isten szándékaihoz? Azt jelenti, hogy Isten nem arra vágyik, hogy az emberek így viselkedjenek; Isten kívánságai és az emberekkel szemben támasztott mércéi nem ilyenek. Ha így viselkedsz – bár Isten nem ítéli el –, az Ő szemszögéből ez nem azt jelenti, hogy az Ő akaratát követed, és nem ismeri el azt. Látszólag úgy tűnik, hogy józan ésszel cselekedsz amikor ezeket a dolgokat teszed, hogy gyűlölet és szeretet egyaránt van benned, tisztázni akarod ezeket a tényeket Isten miatt, hogy az egész világ megtudja, hogy Isten az Isten, hogy Isten az egész emberiség Istene, és hogy mindenkinek imádnia kellene Istent és el kellene fogadnia Isten üdvösségét. Látszólag úgy tűnik, hogy az, amit teszel, feddhetetlen, észszerű, megfelel a törvénynek, az emberi mivoltnak, az erkölcsiségnek, sőt, még inkább megfelel minden ember ízlésének. De Istent vajon megkérdezted erről? Kerested Istent? Megtaláltad az Ő szavaiból a cselekvés azon alapelveit, amelyeket Isten megkövetel az emberektől? Pontosak melyek Isten szándékai? Egyesek ezt mondják: „Isten szavaiból oly sok van; nem könnyű minden kérdésben rátalálni Isten emberekkel szemben támasztott konkrét követelményeire.” Mivel nem találtad meg Isten egyértelmű szavait, kereshetsz támpontokat Isten hozzáállásából az efféle szóbeszédekhez. Ezután Isten e kérdéshez való hozzáállása alapján nem tudod vajon eldönteni, hogy miként kellene az embereknek viszonyulniuk ehhez a kérdéshez, valamint, hogy mely alapelveket kellene gyakorolniuk? (De igen.) Akkor lássuk, pontosan milyen is Isten hozzáállása ehhez a kérdéshez.

Annak kezdete óta, hogy az emberiség találkozott Isten munkájával, az emberek panaszkodnak Istenre és elégedetlenek Vele, sőt titokban többek között a gyanakvás, a kétség és az elutasítás sok visszataszító szavát is kiejtik Isten irányában. Aztán ott vannak az uralkodó párt és a vallásos világ különféle szóbeszédei, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a tényeknek, sem az igazsággal nem egyeznek. Mik ezek a szavak Isten számára? Legyenek akár gyanakvások, félreértések vagy panaszok, teli vannak támadással, rágalmazással és káromlással Istennel szemben, és az istenfélő szív legkisebb darabkáját sem tükrözik; ez rögtön a kezdetek óta így van. Mindig vannak olyanok a gyülekezetben, akik nem szeretik az igazságot. Ezek az álhívők, akik kétségbe vonják Isten szavait és az igazságot, ilyen hozzáállást tanúsítanak Isten iránt. És még inkább ott vannak a nem hívők és az ateista uralkodó pártok, az igazságtól idegenkedő emberek – az ő Istenhez való hozzáállásuk nem igényel magyarázatot; gátlástalanul támadnak és ítélkeznek, azt mondják, amit csak akarnak. Különösen a vallásos világ farizeusai ragadják meg még inkább a lehetőséget, hogy könnyelműen ítéljenek és elítéljenek. Mindezek a megjegyzések nem pozitívok, és biztosan nem objektívak és pontosak. Akkor mi a lényege ezeknek a megjegyzéseknek? Isten számára ezek a szavak nem csupán állítások vagy nézőpontok, hanem inkább becsmérlés, támadások, rágalmak és káromlások Vele szemben. Miért mondom, hogy „Isten számára”? Azért, mert Isten méri mindezt a legpontosabban, mi csupán egy előtagot adhatunk hozzá. A történelem során az emberiség így állt Istenhez; az emberek Istent támadó és sértő szavaiból bőséggel akadt, és egyetlen szó sem volt jó szándékú. Még ma is ugyanezt hallja a fületek és látja a szemetek. Az emberiség egészének Istenhez való hozzáállása a kezdetektől fogva nem változott. Miként kezeli Isten ezeket a dolgokat? Megvannak-e Istennek a feltételei, illetve a képessége, hogy összehívjon egy globális vallási kongresszust, hogy megvédje Magát, hogy tisztázza a munkájának aktuális tényeit, hogy igazolja Magát az emberiségnek? Megtette ezt Isten? Nem, Isten csendben marad, nem tisztázza az egész helyzetet, és soha nem is védi, illetve igazolja Magát. Azokra azonban, akik különösen aljas módon támadják Istent, Isten bizonyos büntetést szabott ki, és hagyta, hogy bizonyos tények érjék őket. Ami a nyilvános támadásokat, rágalmakat és káromlást illeti, milyen Isten hozzáállása? Miként kezeli Isten ezt? Nem vesz róla tudomást; teszi, amit meg kell tenni, úgy teszi, ahogyan tenni kell, kiválasztja azt, akit ki kell választania, vezeti azt, akit vezetnie kell. Az egész világ rendben van Isten kezében; soha nem szakította meg vagy módosította a terveit emberi támadások, rágalmazások vagy káromlások miatt. Amikor a Sátán gonosz erői elnyomják és letartóztatják Isten választott népét, bármilyen féktelenül is teszik, Isten soha nem változatott a tervein és nem gondolta meg Magát. A gondolatai és az elképzelései teljesen változatlanok maradnak; ahogy mindig is, egyszerűen csak folytatja a munka elvégzését, amelyet tenni szándékozik: irányítja az Ő emberiségét. Ezek a támadások, rágalmak és káromlások soha nem jelentettek zavarást Isten számára; Isten nem foglalkozik ezekkel. Miért nem igazolja, illetve védi meg Magát Isten? Isten számára teljesen normálisak ezek a dolgok. Az emberiség emberiség, a Sátán pedig Sátán. Igen normális, hogy az emberek, akik nem értik az igazságot és a valós tényeket, ilyesmiket tesznek. Hatással van ez vajon Isten munkájának lépéseire? Nincs. Isten nagy hatalommal rendelkezik; minden felett szuverenitást gyakorol. Minden dolog és minden módszeresen működik Isten szavai, Isten gondolatai közepette és Isten szuverenitása alatt; az emberiség bármit is mond vagy tesz, az semmilyen módon nem tudja befolyásolni Isten munkáját – ez az, amit egy isteni lényeggel rendelkező Isten képes tenni. Amikor eljön az idő, Isten cselekszik, a legkisebb eltérés nélkül teljesíti a terveit, és ezen senki sem változtathat. Emberi megjegyzések és semmilyen Isten ellen intézett emberi támadás vagy rágalmazás – legyenek azok az Isten munkáját akadályozni és tönkretenni hivatott szándékos próbálkozások, vagy Isten munkájának nem szándékos megzavarása és leépítése – soha nem érte el a szándékolt célját. Miért? Ez Isten hatalma; ez megerősíti, hogy Isten hatalma egyedülálló, semmilyen erő nem tud a helyébe lépni és semmilyen erő nem tudja felülmúlni. Ez tény. Istennek megvan ez a hatalma és ez az ereje, Istennek megvan a valódi identitása, és semmilyen erő nem változtathat semmin. Akkor miért kellene Istennek az emberek jelentéktelen támadásaival és rágalmaival vesződnie? Ami Istent illeti, nem számít hány fontos alak vagy mekkora hatalom próbálja az emberiség körében megzavarni, rágalmazni, támadni vagy káromolni Őt, az a legkevésbé sem zavarhatja meg Isten munkáját. Ezek a lépések inkább csak Isten igazságos természetének és mindenhatóságának kidomborítását szolgálják. A Sátán gonosz erőinek zavarásai pusztán jelentéktelen epizódok az emberi történelem sodrában. Az, ami az egész emberiség felett szuverenitást gyakorolhat, az egész emberiséget befolyásolhatja és az egész emberiséget átformálhatja, Isten munkája, Isten terve és Isten nagy ereje és hatalma. Ez a helyzet. Ezzel szemben kell-e vajon Istennek az emberek Ellene irányuló becsmérlésével, támadásaival, rágalmaival és káromlásával vesződnie? Nem. Istennek ugyanis hatalma van, Isten számára az Ő állítása, miszerint „komolyan gondolom, amit mondok, amit mondok, azt meg is fogom tenni, és amit teszek, az örökké tart”, örökké megvalósul; mindennap megvalósul és teljesül. Ez Isten hatalma. Egyesek ezt kérdezik: „Ez Isten magabiztossága, az Ő hite?” Tévedsz! Az embereknek van magabiztossága, az embereknek van szükségük hitre, Istennek azonban nincs. Miért? Azért, mert Istennek hatalma és ereje van, és nem számít, miként rágalmazza és ítéli el Őt az emberiség, nem számít, hogyan zavarnak és szabotálnak a Sátán ellenséges erői, semmi sem fog változni. Istennek ezért nincs szüksége arra, hogy a munkája elvégzése előtt felszámolja az ellenséges erőket a romlott emberiség körében, amelyek támadják, rágalmazzák és káromolják Őt. Milyen körülmények között munkálkodik Isten? Milyen körülmények között ér el győzelmet? Milyen körülmények között valósítja meg a munkáját? Az egész emberiség és az összes ellenséges erő támadásainak, rágalmazásának és káromlásának kakofóniája közepette teszi; ilyen környezetben és háttérben valósítja meg az Ő munkáját. Hát nem Isten nagy erejének megnyilvánulása ez? Nem Isten hatalma ez? (De az.) Ki tagadhatja ezt a tényt? Van merszed nem elismerni, hogy ez a helyzet?

A történelem során az emberiség folyamatosan rágalmazta és káromolta Istent, az utolsó napokban pedig még inkább megerősödtek az Istennek ellenálló erők az egész emberiség körében, még több hang rágalmazza és ítéli el Istent. Az emberiség különféle módszereket használ fel Isten rágalmazására és támadására az újságokon, a televízión, az interneten és egyéb médián keresztül. De boncolgattuk valaha ezeket a szóbeszédeket az összejöveteleinken? (Nem.) Mért nem? Egyesek ezt kérdik: „Azért mert az ártatlanok ártatlanok maradnak, a szóbeszédek pedig elhalnak, amikor eljutnak a bölcsekhez?” Ezért? (Ezek a szóbeszédek alapvetően nem tudnak befolyást gyakorolni Isten munkájára. Nem számít, hogy a Sátán miként zavar, az nem tudja szabotálni vagy akadályozni Isten munkájának és tervének előrehaladását.) A Sátán már csak ilyen; amíg Isten cselekszik, amíg Isten munkálkodik, ő jön, és zavar. Pontosan ezt a szerepet játssza. Rendben van az, ha megakadályozod a fellépését? Elég teret, elég színpadot, elég lehetőséget kell adnod neki, hogy szerepeljen. Amikor eleget szerepelt, belefáradt a zűrzavarába és elég gonoszságot tett, véget érnek a napjai. Nem kell arra pazarolnunk a drága időt, hogy a különféle szóbeszédeit és gaztetteit boncolgassuk és elemezzük, hogy felfejtsük ezeket a szóbeszédeket; hasztalan és értéktelen így tenni. Mi értelme boncolgatni ezeket? Jelezheti azt, hogy az emberek értik az igazságot? Túl sok igazság van, amit az embereknek meg kellene érteniük; még csak meg sem tudják hallgatni ezt az összes igazságot, arról nem is beszélve, hogy felfejtsék ezeket a szóbeszédeket. Van az embereknek ennyi szabadidejük? Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem érdekelnek ezek a dolgok, sem említeni nem akarom őket, sem odafigyelni nem akarok rájuk. Egyesek ezt kérdik: „Ezekben az években arról van szó, hogy sehová nem mersz menni? Arról van szó, hogy oly sok szóbeszéd kering, hogy folyton aggódsz és félsz, bárhová is mész?” Azt mondom, egyáltalán semmit sem érzek. Egyesek a következőt kérdezik: „Nem akarsz védekezni azokkal a dolgokkal szemben, amelyeket meg sem tettél?” Mit kell megvédeni? Még a saját rendes ügyeimmel sem tudok lépést tartani! Emberekkel, teremtett lényekkel beszélgetek, nem pedig ördögökkel. Egyesek megkérdezik: „Nem dühít fel, amikor ezeket a szóbeszédeket hallod?” Mondom, semmit sem érzek irántuk, semmilyen érzést nem váltanak ki Bennem; nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Egyesek azt kérdik: „Nem érzed úgy, hogy megsértettek?” Azt mondom, nem érzem sértve magam, miért kellene sértve éreznem magam? Tegyem, amit tudok, tegyem, amit tennem kell, tegyem jól, amit tudok és amit tennem kell, tegyek eleget a felelősségeimnek – ez a legjobb dolog, ennek van értelme. Azok az értelmetlen, értéktelen dolgok nem fognak megzavarni és nem fogok időt tölteni velük. Nincs időm, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzam. Egyesek ezt kérdezik: „Mi van akkor, amikor van szabadidőd, akkor fogsz foglalkozni velük?” Nem, akkor sem, amikor van szabadidőm. Inkább a kutyámmal beszélgetek, mintsem ördögökkel társalogjak. Ha világosan tudod, hogy egy ördög az ördögi beszédét szajkózza, minek vesződni vele? Egyáltalán nem szabad vesződnöd; az a helyes teendő, hogy hagyod az ördögöt alaposan megszégyenülni. Röviden, Isten így viszonyul ezekhez a szóbeszédekhez: bármiben, amit tesz, illetve az egyes mondataival Isten nem igazolja Önmagát, nem bizonygatja Önmagát az emberiségnek, és biztosan nem igazolja Önmagát a Sátánnak, az ellenségének, mondván, hogy Ő tiszta és ártatlan és bűntelen. Minden, amit Isten tesz, az Ő irányítását szolgálja, hogy megmentse azokat az embereket, akiket meg szándékozik menteni. Lépésről lépésre követi az Ő irányítási tervét; nem azért teszi, hogy bárkinek bármit megmutasson, és nem is az identitásának megerősítéséért. Emberi szavakkal szólva, minden, amit Isten tesz, ösztönösen történik, mindenféle hamisság és passzvitás nélkül. Az, hogy Isten ösztönösen valósítja meg mindezeket a feladatokat, az Ő identitását és az Ő lényegét igazolja. Az emberiség nem tud változtatni Isten tervén, sem Isten hatalmát és erejét nem tudja felülmúlni; ez tény. Isten ezért figyelmen kívül hagyja a szóbeszédeket és az ördögi szavakat, amelyek az emberiség bármely oldaláról támadják és rágalmazzák Őt. Mondjátok meg Nekem, nem lenne vajon túl könnyű Istennek kimondania egy fejezetnyi szót vagy egy elítélő nyilatkozatot írnia, hogy fellázadjon a világ ateista uralkodó pártjainak és a vallásos világnak az Isten elleni támadásai és ellenállása ellen? Isten azonban nem fog így fellépni a Sátánnal szemben. Isten alapelvek szerint működik; amikor arról van szó, hogy Isten elpusztítja a Sátán gonosz erőit, megvan a saját időzítése. Isten számára igen könnyű a cselekvés. Isten csodákat tudna tenni a mennyekben, és a menny hirtelen megnyílna, egy hang pedig így szólna: „Én vagyok az egyetlen igaz Isten, akit ti rágalmaztok, támadtok és káromoltok; én vagyok a Mindenható, akit épp rágalmaztok és káromoltok!” Ezt hallván az emberiség azonnal ledöbbenne és tanácstalanná válna, csak arra lenne képes, hogy a földre vesse magát, sírva és a fogát csikorgatva. Ez az egyetlen mondat megoldana mindent, bizonyítana mindent; utána vajon merné bárki sértegetni Istent? Nem rémülnének vajon annyira meg a vallásos világ ördögei, hogy nyom nélkül eltűnjenek? A Sátán szóbeszédeket költ Istenről, rágalmazza és támadja Istent, dühössé és gyűlölködővé téve azokat, akik hisznek Istenben, hogy képtelenek legyenek enni és aludni, hogy cikkeket akarjanak írni és programokat akarjanak csinálni, amelyekben megcáfolják, miközben Isten egyszerűen cselekszik – Ő csak egy pár mondatot szólna, és aztán az egész emberiség teljesen engedne, és többé nem merné támadni és káromolni Őt. Pál miként lett engedelmessé? (Isten megjelent neki a Damaszkuszba vezető úton.) Isten megjelent neki. Valójában nem látott semmit; csak egy fény volt, amely annyira megijesztette Pált, hogy a földre borult és többé nem merte üldözni Jézust. Ilyen egyszerű elbánni a Sátánnal; Isten számára valójában túl könnyű. Isten egyetlen szóval el tudná intézni az ügyet. Ezt tenni sokkal könnyebb lenne, mind évtizedeket tölteni azzal, hogy beszél hozzátok és belétek fekteti mindezt az erőfeszítést, Isten azonban nem így cselekszik. Miért? Van egy titok, amit el kell mondanom nektek: Isten az embereket menti meg, nevezetesen azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott; a maradék, akiket Isten nem választott ki, nem tekintendő embernek, hanem ők fenevadak, ördögök, méltatlanok arra, hogy hallják Isten hangját, lássák Isten arcát, arra pedig még kevésbé, hogy bármilyen információt is tudjanak Istenről. Isten ezért nem így cselekszik. Isten identitása tisztelendő; nem láthatja őt bárki, aki csak akarja, és nem fog megjelenni valakinek azért, mert az illető mindig elszántan, buzgón és teljes szívvel néz fel egy bizonyos helyre az égen. Azt hiszed, bárki láthatja Istent, aki akarja? Istennek méltósága van; Isten azoknak jelenik meg, akik félik Őt és kerülik a rosszat, szent helyeken jelenik meg, a szennyes helyekről pedig elrejtőzik. Az nem vitatéma, hogy az emberiség egésze szennyes vagy szent-e. Ez az emberiség nem érdemli meg, hogy lássa Istent; nem ismeri el, hogy van Isten, nos akkor miért jelenne meg Isten nekik? Nem érdemlik meg! Isten képes arra, hogy megtegyen dolgokat, ám nem teszi meg őket; ez Isten alázatosságát és elrejtettségét, valamint identitásának tiszteletreméltóságát igazolja. Mondjátok meg Nekem, ha a Sátán meg tudná tenni ezeket a dolgokat, naponta hányszor tenné meg őket, mennyit dicsekedne? Amikor a Sátán által megrontott emberek valamilyen jelentéktelen hivatalt viselnek vagy van egy kis hatalmuk, ki tudja, mily mértékig dicsekednek majd ezzel a hatalommal – a Sátánról nem is beszélve, aki elképzelhetetlen módokon fog visszaélni és kérkedni a birtokában lévő bármily kevés hatalommal. Isten nem így viselkedik; ne mérjétek Istent a Sátán logikájával, az súlyos hiba lenne. Ami azt illeti, hogy Isten mit tehet meg, Istentől függ, hogy meg akarja-e tenni; ha Isten úgy akarja, egy pillanat alatt megtörténhet, ha pedig nem akarja úgy, senki sem kényszerítheti Őt. Isten épp így viszonyul a szóbeszédekhez – semmibe veszi őket. Isten akkor is megteszi, amit tennie kell, amit megtenni szándékozik; semmilyen ember, semmilyen erő nem tudja felborítani vagy módosítani a tervét. Ezek az Istent támadó, rágalmazó és becsmérlő szóbeszédek semmin sem változtatnak. A szóbeszédek végül is csak szóbeszédek, és sosem válhatnak tényekké. Még ha meg is felelnek az emberi filozófiának, tudománynak, moralitásnak, elméletnek és másoknak, még ha az emberiség egésze fel is kel, hogy támadja Istent, az igazság nem fog az emberiség mellett állni, és az emberiség nem lesz az igazság birtokosa. Isten örökké Isten; az Ő identitása és státusza sohasem változik. Ezért nem számít, miként zavar a Sátán, Isten munkája akkor is rendezetten halad előre, mivel ez Isten munkája. Ha emberi munka lenne, a Sátán efféle zavarásokat okozó rendszere, és az efféle támadásokat és rágalmazást indító különféle társadalmi erők miatt már összeomlott volna és megszűnt volna létezni. Az egyház csak akkor virágzik egyre jobban, amikor Isten beszél és munkálkodik, amikor a Szentlélek munkálkodik. Hát nem tény ez? Láttátok ezt a tényt? (Igen, láttuk.) Mit láttatok? (A királyság evangéliuma már több tucat országba eljutott, a Sátán által kreált és terjesztett szóbeszédek pedig egyáltalán nem akadályozták meg az igazságot szerető embereket abban, hogy Istenhez forduljanak.) Ez Isten műve; Isten munkája ezt a hatást tudja elérni, Isten szavai ezt a hatást tudják elérni – ez túlmutat a Sátán várakozásain. Isten szavainak ilyen óriási az ereje; az evangélium jó irányba terjed, és minden rendben halad előre Isten terve szerint, bármiféle ellentmondás nélkül. Isten munkája és Isten szavai terjednek Isten választott népe körében, ahogyan az már régóta elrendeltetett. Az evangélium hirdetése révén megnyert emberek száma és az igaz utat kutató emberek száma hónapról hónapra növekszik. Hát nem azt mutatja ez, hogy miként terjedt az evangéliumi munka? Ha ez nem Isten munkája lenne, nem számítana, hány ember fizetne milyen nagy árat, nem tudnák elérni ezt a hatást. Ez Isten hatalma, az Isten szavainak ereje által elért hatás.

Térjünk vissza az arról szóló beszélgetéshez, hogy az emberek miként kezelik a különféle szóbeszédeket. Az emberek nem tudják ugyanazt a hozzáállást elérni a különböző szóbeszédekhez, mint Isten. Nem értik Isten szándékait, és a szóbeszédek hallatán folyton ezt érzik: „Ha nem teszek valamit, megcsalom a lelkiismeretem. Ha a szóbeszédeket költő emberek győzedelmeskednek, nyugtalan, elégedetlen és dühös leszek, egyensúlyhiányt érzek, úgyhogy meg kell cáfolnom őket. Csinálnom kell egy videót vagy írnom kell egy cikket, hogy tisztázzam a szóbeszédeket.” Érdemes elgondolkodni azon, hogy ilyen gondolkodásmód szerint tenni a dolgokat vajon összhangban áll-e Isten szándékaival, vajon megfelel-e az igazságalapelveknek. Ha a gyülekezeti munka és a kötelességeitek végzésével csupán az a célotok és a motivációtok, hogy tisztázzátok a szóbeszédeket és egyértelműen elmagyarázzátok, hogy az, akiben ti hisztek, az igaz Isten, hogy ti a helyes úton jártok az életben és hogy mindaz igazságos, amit az evangélium hirdetéséért és az Isten melletti tanúságtételért tettetek – és hogy csak azért vádoltak sok alaptalan bűnnel titeket, mert a világ nem ismeri, illetve nem érti mindezeknek a tényeknek az igazságát – és ezért remélitek, hogy amikor minden tisztázódik, a világ ártatlannak fog tartani titeket, hogy a világ összes pártja egyetemesen el fogja ismerni, hogy „ti az igaz Istenben hisztek, a helyes úton jártok az életben, és minden, amire Isten kért, hogy megtegyétek, helyes és igaz ügy”, akkor mi van? Akkor megkönnyebbültök és igazolva érzitek majd magatokat a hitetekben? A helyes útra léptek majd az istenhitben? Az üdvösség útjára léptek majd mindenféle külső zavaró tényező nélkül? Kialakul majd bennetek az istenfélő szív? Akkor majd el tudjátok érni az Istennek való alávetettséget? Megkaphatjátok majd Isten elismerését? (Nem.) Lehetséges, hogy az embereknek ne legyenek félreértéseik veletek kapcsolatban és csak dicsérjenek és tiszteljenek titeket, minekutána tiszta lelkiismerettel hihetsz Istenben? Egyáltalán nem! Persze az emberek nem érhetik el ugyanazt a hozzáállást a szóbeszédekhez, mint Isten, azonban legyen az embernek helyes látásmódja, pontos hozzáállása és álláspontja, és mondja a következőt: „Ezek a szóbeszédek csakugyan gyűlöletesek és undorítóak. Ezekből a szóbeszédekből az látszik, hogy ez a romlott emberiség tényleg Isten ellensége; ez tökéletesen igaz! Nem szabad a Sátán szóbeszédei alapján megítélnem azt, hogy Isten munkája igaz vagy hamis. Isten szavainak olvasása és a kötelességem végzése során szerzett tapasztalatok révén megerősítem, hogy Isten összes szava az igazság, és hogy minden, amit tesz, lehetővé teszi az emberek számára, hogy megmeneküljenek. Miután ma Isten elé járultam, hogy elfogadjam az Ő üdvösségét, tennem kell a kötelességem, valamint eleget kell tennem a kötelezettségeimnek és a felelősségeimnek, miszerint népszerűsítem Isten szavait, hirdetem az Ő nevét és tanúságot teszek Isten munkája és az Ő szándékai mellett, hogy az Isten által kiválasztottak visszatérhessenek Isten házába, hallhassák az Ő hangját és részesülhessenek Tőle származó szavak ellátásában és életben, amilyen gyorsan és amilyen hamar csak lehet. Ez az én kötelezettségem, az én felelősségem. Együttműködöm Isten munkájával, de nem azért, hogy igazoljam, hogy az általam követett út a helyes vagy hogy az általam felkarolt ügy igazságos – nem ezek miatt. Nem azért végzem a kötelességemet, hogy megtoroljam a Sátán Isten ellen intézett támadásait és rágalmait. Ehelyett a saját kötelezettségeimnek és felelősségeimnek, és persze a saját hűségemnek teszek eleget, hogy viszonozzam Isten szeretetét, hogy elfogadjam Isten megbízatását és együttműködjek Isten munkájával.” Ez a helyes látásmód? Ilyen látásmóddal kellene rendelkezniük az embereknek? (Igen.) Ebből a szemszögből nézve vajon nem kellene némi változáson átesnie az emberek álláspontjának, a nézőpontnak, ahonnan kiindulnak, valamint az általuk tett egyes konkrét állításoknak, amikor különféle programokat készítenek – legyen az himnuszok éneklése, tánc, filmkészítés vagy tapasztalati tanúságtételekről szóló színdarabok alkotása? (De igen.) Miközben azonban ezeket a feladatokat végzi, a legtöbb ember hevesen és gyűlölettel, valamint emberi érzelmekkel vegyítve teszi azt. Ezért túl sokat lepleztek le a nem hívők, az uralkodó párt és a vallásos világ tetteiről és viselkedéséről, a szavaik pedig túlságosan kemények voltak, némileg negatív benyomást téve másokra, miután látták ezeket a programokat. Az ok egyszerű: az emberek bizonyos érzelemmel, nem épp a helyes szemszögből vállalják ezeket a tevékenységeket, és mégis úgy érzik, hogy ez teljesen igazságos és ezt mondják: „Támadnak, becsmérelnek és szóbeszédeket gyártanak rólunk; mi a baj azzal, ha leleplezzük őket? Ez jogos önvédelem! Az nem illegális, ha az ember jogosan védekezik, és nem is találunk ki dolgokat; mind tények alapján boncolgatjuk a dolgokat. A semmiből költenek szóbeszédeket rólunk; hát helytelen-e, ha leleplezzük és boncolgatjuk őket? Hát nem állhatunk bosszút?” Mi haszna a bosszúnak? Az ördögök teli vannak hazugsággal és soha, egyetlen igaz állítást sem tesznek; folyamatosan a hazugságaikat boncolgatni azért, hogy felismertessük velük, hogy amit beszélnek, az hazugság, és hogy miután elismerik a hazugságot, soha többé ne hazudjanak – van ennek bármi értéke? El tudják érni ezt? (Nem.) Hát nem ostoba és tudatlan ez a megközelítés? Rég megmondtam, hogy a fő feladatunk tanúságot tenni Isten munkája, a munkája által elért hatások, az Ő szavai és a szavainak az emberekre gyakorolt hatása mellett, ami pedig az uralkodó párt általi elnyomást és üldözést, valamint a vallásos világ ellenállását és elítélését illeti, elég, ha csak röviden megemlítünk valamennyit az érintett háttérből. De bárhogyan is hallják ezt, az emberek nem tudják megérteni. Folyton hevesen kezelik ezeket a kérdéseket, és vitatkozni akarnak. És mi az eredmény? Egyáltalán nem hoz eredményt, mivel a Sátán gonosz erőivel hasztalan vitatkozni. Hát nem az emberek ostobasága és tudatlansága ez?

Egyesek hirdetik az evangéliumot, kitanulnak valamilyen szakmát vagy végeznek egy bizonyos típusú kötelességet, azzal a kizárólagos ösztönzővel, hogy tisztázzák a szóbeszédeket és elmagyarázzák az embereknek, mi az igaz, hadat üzenve a sötét világnak és az Istennek ellenálló gonosz embereknek. Igazságszolgáltatás ez? Akár igazad van, akár nincs abban, hogy ezt teszed, meg kell értsd: megmentheti Isten azokat az elvetemült embereket, akik ellenségesek Vele szemben? Van bármi értéke annak, hogy ezt teszed? Ha nem érted, hogy Isten milyen embereket ment meg, és folyton helyesnek tűnő, ám valójában helytelen nézőpontokat hangoztatsz, az nem a saját üdvösséged akadályozása-e? Egyesek csak azért teszik a kötelességüket, hogy az Istennek ellenálló gonosz erőkkel harcoljanak, valamint, hogy szembeszálljanak a világi irányzatokkal. „Azt mondják, hogy hanyagoljuk a családunkat és nem élünk normális életet, ezért bizonyítani akarok magamnak azzal, hogy jól végzem a kötelességeimet. A jövőben, amikor a mennybe megyek és belépek a királyságba, ők pedig megítéltetnek, majd meglátják, hogy igazam van!” Mi értelme így bizonygatni magadnak? Még ha magadnak bizonyítottál is, mire jó az? Mit mutat? Mi az értéke? Ha valóban lehetővé tenné számodra, hogy belépj a királyságba és elnyerd Isten elismerését, akkor érdemes lenne, az utad pedig helyes lenne. Ez az út azonban sajnos nem járható. Nem az az út, amelyet Isten előre elrendelt az emberek számára, és Isten nem kívánja meg az emberektől, hogy így cselekedjenek. Az emberek mindig ostobák, azt hiszik, hogy mivel az igazság oldalán állnak és birtokukban van az igazság, fel kell karolniuk az igazságos ügyeket, hadat kell üzenniük ennek a gonosz világnak és mindazoknak, akik szóbeszédeket találnak ki: „Mi hiszünk Istenben és követjük Istent, tesszük a kötelességünket – majd mi megmutatjuk nektek, hogy ki jár a helyes úton!” Hát nem hevesség ez? Van bármi értelme ezekről a dolgokról vitatkozni? Egyáltalán nincs értéke. Ha tényleg van időd és energiád, jobb lenne, ha kicsit többet megtanulnál egy szakmáról, ha több ismeretet és általános tudást tanulmányoznál egy szakmával kapcsolatban. Ez előnyös és támogatja a kötelességed végzését. Miért harcolsz folyton a világ gonosz erőivel? Mire való folyton szóbeszédekkel küzdeni? Hát nem olyan helyen fejtesz ki erőfeszítést, ahol nincs rá szükség? Nem számít, hogyan támadnak téged mások, nem kell figyelni rájuk. Ördögi természetűek, fenevadak, egyszerűen ilyen lények; Isten nem menti meg őket, nem változtat rajtuk és nem beszél hozzájuk. Isten ügyet sem vet rájuk, akkor neked oda kell-e figyelned rájuk? Egy kicsit nem ostobaság és a bölcsesség hiánya az, ha az emberek ahhoz ragaszkodnak, hogy makacsul megtegyék azt, amit Isten nem tesz? Legalábbis olyan ember vagy, akinek nincs Istennek alávetett szíve, és nem szereted azt, amit Isten szeret, illetve nem gyűlölöd azt, amit Isten gyűlöl. Nem látod, miként áll Isten ezekhez a dolgokhoz – Isten semmibe veszi őket; te fel sem fogod, miért van ez. Isten munkája három szakaszának mindegyikében sok szót szólt. Sok párbeszéd zajlik Isten és az emberiség között, és ezekből a párbeszédekből az ember láthatja Isten szándékait, Isten természetét és lényegét. Isten azonban arról sosem beszél, hogy miként társalog a Sátánnal bizonyos konkrét ügyekben, és így leleplezi a Sátánt, lehetővé téve az emberiség számára, hogy tisztán lássa a Sátán igazi arcát, valamint, hogy tisztán lássa, miként bánik a Sátán Istennel. Oly sok ilyen ügy van, Isten azonban nem említi őket. Miért nem említi őket Isten? Azért, mert az ezekről szóló beszéd nem válik hasznodra. Ami számodra a leghasznosabb, azok Isten életének szavai; azok a szavak a leghasznosabbak számodra, amelyek képessé tesznek arra, hogy Isten elé járulj és olyan emberré válj, aki aláveti magát Istennek, és aki féli Istent és kerüli a rosszat. Isten megmondja neked, hogyan élj és hogyan beszélj, és azt is, hogy miként különböztesd meg az embereket és a dolgokat, valamint, hogy miként tanuld meg gyakorolni az igazságot és légy bölcs különböző környezetekben és helyzetekben – ezek mind a hasznodra válnak. Isten azt mondja és teszi, ami hasznodra válik. Isten egyetlen olyan szót sem szól, ami nem válik a hasznodra. Hát nem lenne túl könnyű kimondania Istennek ezeket a szavakat? Akkor miért nem mondja őket? Azért, mert a romlott emberiségnek nincs szüksége ezekre a szavakra. Ezek a szóbeszédek az ördögök és a Sátán szavaival egyenértékűek, és Isten figyelmen kívül hagyja őket, úgyhogy neked sem kellene vitatkoznod velük. Érted? (Megértettem.) Amint megérted, tudod, hogyan kell gyakorolni, nem igaz? Ne fektess erőfeszítést szóbeszédek boncolgatásába, a szóbeszédek forrásainak keresésébe és így tovább. Ha valóban megvan a szíved ahhoz, hogy tanúskodj Isten mellett, és szilárdan akarsz állni a bizonyságtételedben és el akarod nyerni Isten elismerését, oly sok szó van, amit mondhatsz és oly sok dolog, amit tehetsz. A szavak és az igazságok, amelyekkel Isten ellátja az embereket, megkívánják, hogy töprengj és tapasztalj, hogy azok a saját alapelveiddé és gyakorlati útjaiddá, végezetül pedig a saját életeddé váljanak. Időt és energiát kell fordítanod arra, hogy ezt megvalósítsd. Ha ostoba és buta vagy, folyton szóbeszédekbe teszel erőfeszítéseket, folyton tisztára akarod mosni a neved és tisztázni akarod magad a világ előtt, akkor az bajt jelez; nem fogod elnyerni az igazságot, és ezek a világi szóbeszédek teljességgel behálóznak és kimerítenek majd. Végül képtelen leszel világosan elmagyarázni a dolgokat. Miért nem leszel képes világosan elmagyarázni őket? Azért, mert az ördöggel nézel szembe, az pedig égbekiáltó hazugságokat szól. Most mit mond az ördög? A nagy vörös sárkány így szól: „Kína a világrend őrzője, a világbéke őrzője, és kulcsfontosságú szerepet játszik a világbéke és a rend fenntartásában.” Az általa mondott mely szavak tények? Tények ezek a szavak? Nem vagy dühös, amikor ezeket a szavakat hallod? Miután ezt hallottad, úgy véled, hogy a Sátán oly szégyentelen, hogy akár ilyesmiket mond. Miért vitatkoznál vele? Hát nem vagy ostoba? Ez már csak ilyen – Isten arra használja, hogy szolgálatot tegyen, egyáltalán nem áll szándékában megmenteni vagy megváltoztatni. Hát nem ostobaság vitatkozni vele? Ne tégy efféle butaságokat. A bölcs emberek nem figyelnek oda ezekre a szóbeszédekre és azok nem is korlátozzák őket. Egyesek így szólnak: „Miután a szóbeszédeket hallottam, összezavarodom!” Akkor imádkoznod kell a szívedben, használnod az igazságot, hogy tisztán láss, majd átkoznod azokat az ördögöket és a Sátánt, és ezeknek a szóbeszédeknek nem lesz többé hatásuk a szívedre. Van egy másik út: a lényegig kell látnod. Azt mondod: „Még ha Isten tettei nem is felelnek meg az elképzeléseimnek, és a romlott emberiség elítéli és elutasítja őket, látom, hogy Ő az igazság, az ördögöknek és a Sátánnak pedig nincs igazságuk. Eltökéltem, hogy hiszek Istenben! Csak Isten menthet meg engem. Benne van Isten lényege, Ő Isten és az Ő lényege nem változik sosem. Nem számít, mennyire állnak ellen az ördögök és a Sátán Istennek, nincs igazságuk, és én nem hiszem az ördögök és a Sátán szavait!” Van ilyen hited? (Igen.) Ha ilyen hited van, akkor semmilyen ember, esemény vagy dolog nem zavarhat meg, a Sátán pedig még kevésbé vezethet félre vagy támadhat. Nos, akkor mit kell tenned? Vedd semmibe; csak az igazságra való törekvésre és arra összpontosíts, hogy szilárdan állj a bizonyságtételedben, és a Sátán megszégyenül majd.

Az imént a szóbeszédek gyülekezetbeli terjesztésével kapcsolatos egyes problémákról beszélgettünk. A legtöbb ember hallott néhány szóbeszédet a kínai kommunista kormánytól és a vallásos világtól; az imént arról is beszélgettünk, hogy miként kell kezelni ezeket a szóbeszédeket és hogyan kell bánni velük. Amint az emberek megértik az igazságalapelveket, a szóbeszédek többé nem fogják félrevezetni és megzavarni őket. Amikor olyasvalaki jelenik meg a gyülekezetben, aki szóbeszédeket terjeszt, függetlenül annak módjától és hangnemétől, ahogyan akármilyen szóbeszédeket terjeszt, miként kellene ehhez közelítenünk? Beavatkozás nélkül hagynunk kellene, hogy megtörténjen, vagy le kellene lepleznünk, boncolgatunk kellene az illetőt, és foglalkoznunk kellene vele? Melyik módszer áll összhangban az alapelvekkel? Vannak egyesek, akik ezt kérdik: „Hát nincs szólásszabadság? Miért ne hagyjuk beszélni az illetőt? Hagyjuk, hadd beszéljen. Miután meghallgatták a szóbeszédeket, amint mindenki tisztán látja, hogy mik is azok, nem fogják többé elhinni ezeket az ördögi szavakat, és a szóbeszédek természetszerűleg összeomlanak.” Mások ezt mondják: „Elfogadhatatlan, hogy szóbeszédeket terjesztenek és rágalmazzák Istent. Nem engedhetjük, hogy olyasmit tegyenek, ami rágalmazza Istent. Meg kell leckéztetnünk őket, hogy felébredjenek. Isten oly sok szenvedést viselt, hogy beszéljen és munkálkodjon a megmentésünkön, ők pedig szóbeszédeket terjesztenek. Nincs lelkiismeretük! Csak azzal csillapíthatjuk a gyűlöletünket, ha átkozzuk őket; ha nem bánunk el velük, csalódást fogunk okozni Istennek.” Melyik a jó út? Ezek a megközelítések egyáltalán nem jók. Ahogyan korábban megbeszéltük, azok, akik szóbeszédeket terjesztenek, biztosan egyáltalán nem jók, és fel kell ismerni az ilyen egyéneket. Ha csak alkalmanként terjesztenek szóbeszédeket, figyelmeztetni kell őket. Ha állandóan szóbeszédeket terjesztenek, le kell leplezni, boncolgatni kell, majd ki kell takarítani őket a gyülekezetből, hogy többé ne vezethessék félre az embereket és ne árthassanak nekik. Könnyű ezt az ügyet kezelni? Ily módon kezelnétek, vagy megvárnátok, hogy a gyülekezetvezetők utasítást adjanak? Amint kiderül, hogy valaki állandóan szóbeszédeket terjeszt, és hogy minden olyan alkalommal, amikor összejövetelre jön, ezekről a dolgokról beszél, sosem olvassa Isten szavait, sosem imádkozik, nem tanul himnuszokat, sőt, még Isten szavainak tapasztalati megértését sem osztja meg, amikor pedig valaki Isten szavairól beszél és tapasztalati tanúságtételt oszt meg, undorodik és idegenkedik tőle, a nem hívők szóbeszédeivel szemben azonban nem érez efféle idegenkedést és igen izgatottá válik tőlük – amint mindez kiderül, miért kellene bármiféle udvariasságot tanúsítani egy ilyen illető iránt? Nyilvánvaló, hogy a Sátán szolgája, aki beférkőzött a gyülekezetbe, hogy megzavarja Isten választott népét Isten követésében. Elnézed a zavarását? (Nem.) Ha nem nézed el, akkor állj fel és mondd ezt: „XY a gyülekezetbe jön és folyton szóbeszédeket terjeszt, nem olvassa Isten szavait és nem osztja meg a tapasztalati megértését Isten szavairól. Álhívő és ki kell takarítani a gyülekezetből. Van valakinek ellenvetése?” Ha mindenki azt mondja, hogy nincs ellenvetése és egyetértőleg felteszi a kezét, akkor az illetőt ki kell takarítani. Hát nem megfelelő így bánni egy rémhírterjesztővel? (De igen.) Az ilyen embereket így kell kezelni.

D. Az Isten szavait félreértelmező és Isten munkáját megítélő különféle alaptalan szóbeszédek felismerése

Honnan származnak azok a szóbeszédtípusok, amelyekről az imént beszéltünk? A nagy vörös sárkánytól, a vallásos világtól és a nem hívőktől származnak. A külvilágból származó szóbeszédeken kívül az egyház belső ügyeiről is van néhány szólás és pletyka. Sőt teljesen valótlan állítások szólnak Istenről, Isten munkájáról, Isten napjáról és Isten egyes szavairól, valamint Istennel és az Ő munkájával kapcsolatos misztériumok is vannak, amelyeket az emberek a képzelődéseik és az elképzeléseik alapján, illetve téves információk és alaptalan spekuláció folyamatos áramlására alapozva alkotnak. És mivel az emberek kiszínezik az efféle szólásokat, pletykát és állításokat, ezek a szóbeszédek kialakulnak. Amint a szóbeszédek kialakulnak, egyesek – akik vonzódnak a szóbeszédekhez – lelkessé válnak a terjesztésük ügyével kapcsolatosan, valósként kezelve a szóbeszédeket és mindenütt terjesztve őket, és olyan élénken és alaposan írják le azokat, hogy egyeseket – akik nincsenek tisztában a dolgok valódi állásával, és akik nem értik az igazságot, valamint ostobák és tudatlanok, valóban félrevezetnek ezek a szóbeszédek. A félrevezetést követően hatással vannak-e rájuk és megzavarják-e őket? (Igen.) Vannak gyakori problémák is, amelyek felbukkannak a gyülekezetben. Bár ezek a szóbeszédek elhalványulnak azokhoz képest, amelyek rágalmazzák és támadják Istent és Isten házát – ezek se nem rágalmazzák, se nem káromolják Istent – és bár nem okoznak zavarásokat és nem okoznak kárt Isten munkájának, mindazonáltal hatással vannak egyesek életbe való belépésére, és le kell állítani őket. Amikor például egyesek megtévesztő megjegyzéseket hallanak, a szívükben elhiszik és gyorsan elterjesztik azokat az őket körülvevők és a hozzájuk közelállók körében. Amint a szóbeszédek keringenek, a részletek számosabbak és teljesebbek lesznek, és végül a szóbeszédek elkezdenek valós eseményeknek tűnni. Az időhöz, helyhez és szereplőkhöz hasonló elemek mind a helyükön vannak – az efféle szóbeszédek megfelelnek azoknak a feltételeknek, hogy nyilvánosan terjeszthessék őket, nem igaz? Milyen információ terjed? A rémhírterjesztő így szól: „Van egy fontos dolog, amiről ma beszélnem kell nektek. Ha nem teszem, belül kényelmetlenül fogom érezni magam; még Isten szavainak olvasására sem fogok tudni odafigyelni. Annyira izgatott vagyok emiatt a dolog miatt. Most végre van reményünk nekünk, akik hiszünk Istenben!” Amikor mindenki meghallja, hogy van remény, érdeklődővé válnak és lelkesek lesznek; ez a téma nagyon sürgető. Azt mondják: „Isten munkája hamarosan be fog fejeződni. Már több olyan jel felbukkant, amelyeket Isten korábban megjósolt a munkája végét illetően. Például a hold és nap állapota, a helyzet Keleten és Nyugaton, Isten választott népeinek száma az egyes országokban, az, hogy hány ember képes végezni a kötelességét és így tovább – Isten munkája befejeződésének ezek a jelei most itt vannak előttünk. Fel kell készülnünk gyorsan!” Valaki megkérdezi: „Mit kell előkészítenünk?” A rémhírterjesztő így szól: „Jócselekedeteket és ételt kell előkészítenünk, és gyorsan Istennek kell adnunk minden megtakarításunkat felajánlásként, és akkor biztosíthatjuk a jó rendeltetési helyet.” Ezt is mondják: „Ebben és ebben az évben és hónapban, ezen és ezen a napon, ebben és ebben az időpontban össze kell gyűlnünk egy konkrét helyen, ahol Isten várni fog ránk, hogy elvigyen minket. Isten azt mondta: »ha nem mondasz le mindenről, nem vagy méltó arra, hogy a tanítványom légy, és nem vagy méltó arra, hogy a követőm légy«. Most végre eljött Isten napja és Isten szavai beteljesültek. El kell engednünk minden világi dolgot, nem csupán a kilátásainkat és a pályafutásunkat, hanem a családunkat, a rokonainkat és a testi kapcsolatainkat is. Az összes világi összefonódással fel kell hagynunk; találkozni fogunk Istennel!” A legtöbb ember megkérdezi: „Ez igaz?” A rémhírterjesztő így szól: „Igen, én eladtam a házam és az autóm, és kivettem a megtakarításomat. Ha nekem nem hiszel, nézd meg Isten szavait. Az egyik fejezetben egy bizonyos mondat megfejtésével feltárul egy cím, és egy másik fejezetben egy bizonyos szakasz megfejtésével feltárul az év és a hónap…” Ezt hallván van-e bárki, aki nem kavarodik fel? Van-e bárki, aki képes tisztán látni ezeket a szavakat? Hát nem ezek a dolgok foglalkoztatják nagyon az embereket? Nem ezek a dolgok azok, amelyeket az emberek régóta remélnek? Egyesek, miután ezt hallották, majd megnézik Isten szavait, és úgy vélik, hogy ez valóban egybevág, egy B-tervet kezdenek fontolgatni. Bár egyesek belül szkeptikusak, mégis remélik, hogy igaz és erre gondolnak: „Bár a megadott év és nap egy kicsit messze van, legalább van egy pontos nap és időpont, úgyhogy van reményünk.” Bár nem igazán hiszik el, akkor is szentelnek neki egy bizonyos mennyiségű figyelmet. Mit jelez ez a figyelem? Azt mutatja, hogy az embereket könnyedén befolyásolják és megzavarják ezek a dolgok. Amint ez a fajta szóbeszéd széles körben terjedni kezd a gyülekezetben, az emberek 80–90 százaléka rendkívül izgatottá válik és elöntik őket az érzelmek, erre gondolván: „Végre eljön a nap, amelyet reméltünk! Isten meghallotta az imádságainkat! Isten szeret, és nem hagyott el minket!” Mi lenne a következménye, ha efféle témákat terjesztenének az összejövetelek során? Mindenki érzelmeire hatással lenne vajon? Az emberek képtelenek lennének elutasítani, még ha akarnák is; a szóbeszéd minden mondata lecsapna a szívükre és lehetetlenné tenné, hogy ne higgyenek. Igen valószínű, hogy az emberek elhiszik ezeket a szavakat; még ha nem is biztosak száz százalékig, akkor is arra vágynak, hogy bárcsak igazak lennének, és ezt gondolják: „Ha elgondolkodunk azon, hogy mennyi nehézséget viseltünk el Isten követésével – a világ elutasított, a kormány vadászott ránk, a vallásos világ üldözött, levegőt is alig kaptunk, állandó félelemben élve – mikor lesz vége ezeknek a napoknak? Most végre elérkezett Isten napja!” Ezek a gondolatok elárasztják a szívedet: „Oly sokat feláldoztunk magunkból Istenért, olyan elszánt a hitünk Isten követésében, hogy igaznak kell lennie annak, amit hallunk. Nem szabad többé kóborolnunk és szenvednünk ebben a világban – megérdemeljük, hogy ne ezt tegyük!” Amikor ilyen gondolatod van, és annyira meg vagy győződve, és szenvedélyes vagy ezt a szóbeszédet illetően, akkor is akarod még Isten szavait olvasni? Ezen a ponton nem tűnik vajon feleslegesnek Isten szavai bármely szakaszának olvasása? Így érzed: „Miért van az, hogy Isten szavai tapasztalati megértésének megosztása most oly feleslegesnek tűnik? Többé nem szükséges imádkozni Istenhez, így van? Isten napja eljött és hamarosan szemtől szembe fogunk találkozni Istennel, az, ha most Istenhez imádkoznánk, nem azt jelentené-e tehát, hogy nem tiszteljük Istent? Amikor a testben éltünk, messze Istentől, olvasnunk kellett Isten szavait, hogy enyhítsünk a sóvárgásunkon. Most ott tartunk, hogy hamarosan túllépünk ezen a világon és hamarosan személyesen találkozunk Istennel, ezért nem szükséges Isten szavait olvasni. Semmi, amit most teszünk, nem oly lényeges, mint az, hogy találkozzunk Istennel abban az adott évben, hónapban, napon és időpontban. Milyen csodálatos dolog is lesz! Ahhoz képest, hogy azon a napon azon a helyen találkozunk Istennel, Isten szavainak olvasása oly jelentéktelennek tűnik.” Nem tudsz többé Isten szavainak olvasására összpontosítani. A szíved nyugtalanná vált, és az után sóvárog, hogy azonnal eljöjjön az a nap! Hát nem nehéz kifejezni ezt a hangulatot? Az efféle szóbeszédek igen vonzóak a közízlés számára, és nagyon könnyen tudnak terjedni a gyülekezeten belül. Egy ember elterjeszti kettőnek, kettő elmondja tíznek, és egyre jobban terjednek a szóbeszédek, egy gyülekezetből két gyülekezetbe, két gyülekezetből ötbe, egyre szélesebb körben terjedve. Mik a következmények? Ezek miatt a szóbeszédek miatt az emberek kételkednek Istenben, eltávolodnak Istentől, elfeledkeznek Isten igaz szeretetéről az emberiség megmentésében, elfeledkeznek az általuk végzendő kötelességről, és elfeledkeznek az általuk követendő útról. Helyette egyoldalúan arra törekednek, hogy meglássák, amint eljön Isten napja, és meglássák, hogy kaphatnak-e áldásokat. Amikor tényleg eljön az a nap és semmi sem történik, az emberek csak akkor jönnek rá, hogy a szóbeszédekbe vetett hit kárt okozott az életüknek. Ezután vissza tudsz vajon térni a régi önmagadhoz, jólnevelten viselkedve, tartva magad a kötelességedhez, két lábbal a földön törekedve az igazságra, mindenben keresve az igazságalapelveket, valamint Isten szavainak megfelelően viselve magad és végezve a kötelességed? Az idő addigra elmegy és nem hozható vissza. Ki a hibás ezért? Magadat hibáztasd, hogy sosem voltál olyan ember, aki az igazságra törekszik. A fellegekben jártál, az eredménye pedig az lett, hogy bedőltél a szóbeszédeknek.

Ami azokat illeti, akik hisznek Istenben, ám nem értik az igazságot, egyetlen szóbeszéd is végtelen mélységbe vezetheti és tönkreteheti őket. Mit értünk végtelen mélység alatt? Eredetileg volt egy normális hited Istenben és volt reményed az üdvösségre, ám egyetlen szóbeszéd tévútra vezetett. Anélkül, hogy észrevetted volna, a Sátán félrevezetett téged, elhitted a Sátán által mondott ördögi szavakat és követted őt. A Sátán által neked kijelölt úton jársz és aszerint törekszel, és minél messzebb mész, a szíved annál sötétebbé válik és annál messzebb kóborolsz Istentől. Amikor már teljesen elhagytad és elutasítottad Istent, nem csupán kétségeid vannak Istennel kapcsolatosan a szívedben, hanem ami még súlyosabb, panaszokat fogalmazol meg Istent illetően és megtagadod Istent. Nem az út vége az vajon számodra, amikor idáig jutsz? Nem ez a végtelen mélység? Olyasmi ez, amit látni akarsz? Elérheted még az üdvösséget vajon, amikor idáig jutsz? Nem, és igen nehéz visszafordulni. Miért? Mert Isten befejezte a munkálkodást, a Szentlélek befejezte a munkálkodást, téged pedig sötétség tölt el. Egy magas fal emelkedett közted és Isten között. Mi ez a fal? Azok az elképzelések, képzelődések és szóbeszédek, amelyeket a Sátán elültetett benned, valamint a személyes vágyak. A pozitív dolgokról, mint például Isten identitásáról, lényegéről, státuszáról és hasonlókról való tudásod hirtelen elhomályosul, sőt fokozatosan el is tűnik. Ez nagyon félelmetes. Hát nem a végtelen mélységbe való zuhanás ez? (De az.) Amikor ebbe a helyzetbe kerülsz, vajon akkor is el tudod még viselni a nehézséget és meg tudod fizetni az árat a kötelességed végzéséért? Akkor is tudsz még az üdvösség elérését célzóan az igazságra való törekvés útján járni? Elmondom neked, hogy igen nehéz visszafordulni. Ez azt jelenti, hogy tévútra vezettek! Csak egy szóbeszéd, és ha egy pillanatig nem vigyázol és félrevezetnek, elképzelhetetlen eredményei születhetnek. Ezért amikor ilyen szóbeszédek jelennek meg a gyülekezetben Isten munkájáról, azonnal le kell állítani és korlátozni kell őket. Az ember nem találhat ki légből kapott dolgokat, és nem eszelhet ki mindenféle hazugságot, amelyeket az emberek szeretnek hallani, azért, hogy félrevezesse őket és leterelje őket a helyes útról. Még ha az emberek szeretik is ezeket a témákat, mi jó származik abból, ha az ember a szívében ezekre összpontosít és terjeszti őket? Milyen előnnyel járhat? Egyesek ezt mondják: „Az illető azt mond, amit csak akar, hiszen az ő szája. Úgyhogy hadd beszéljen, ahogy szeretne.” Ez attól függ, mi a mondandó. Ha olyasmi, ami építi az embereket, azt el lehet mondani és lehet terjeszteni – bármilyen módon terjeszthető. Ezek a szóbeszédek azonban a legkevésbé sem építik az embereket; ezek csak félrevezetik az embereket és elterelik a figyelmüket, megzavarják a törekvésüket és leterelik őket a helyes útról, hatással vannak az Istennel való kapcsolatukra, hatással vannak a kötelességük normális végzésére, és hatással vannak a gyülekezet munkájának normális rendjére. Ha egyszer az emberek elfogadják ezeket a szóbeszédeket, az olyan, mintha egy labirintus csapdájába esnének, ahonnan nem tudnak menekülni. Amikor tehát ezeket a szóbeszédeket hallod, ha valaki csak neked mondja el, vissza kell utasítanod. Ha mások körében beszél róluk, nem csupán vissza kell utasítanod, hanem le is kell leplezned és boncolgatnod is kell őket – ne hagyd, hogy több embert félrevezessenek. Különösen azok esetében, akik csupán egy-két éve vagy két-három éve hívők – ők még nem látják át a rendeltetési hellyel, az Istennel való találkozással és az elragadtatással kapcsolatos dolgokat, még nem alakult ki bennük érdeklődés az igazságot illetően, és nincs útjuk az igazságra való törekvéshez és a beállítottságbeli változásra való törekvéshez a hitükben. Ilyen helyzetekben ezek a szóbeszédek őket vezetik a legkönnyebben félre és őket befolyásolják, ha pedig egyszer félrevezetik őket, a következmények elképzelhetetlenek. Olyan, mintha mérget fogyasztanának; még ha van is ellenszer, nem történt-e meg akkor is a sérülés a testedben? Még ha túl is élsz, elhanyagolható-e a testedet ért szenvedés és sérülés? Amikor tehát ezekkel a szóbeszédekkel szembesülsz, fel kell ismerned és el kell utasítanod őket, sem történetekként, sem valós eseményekként nem kezelve azokat. Egyeseket különösen érdekelnek ezek a szóbeszédek, és mindenütt elhintik és terjesztik őket, megosztják másokkal, mintha azok lennének az igazság. Mi ennek a természete? Hát nem a Sátán szolgáiként történő viselkedés ez? Az ilyen embereket meg kell metszeni és figyelmeztetni kell. Ha nem tartanak bűnbánatot, ki kell takarítani őket. Ha egy ponton feleszmélnek és ezt mondják: „hiba volt szóbeszédeket terjeszteni; a Sátán szolgájaként viselkedtem, és soha többé nem fogom terjeszteni őket” – akkor megfigyelésnek lehet alávetni őket. Ha bűnbánatot tartanak és jó viselkedést tanúsítanak, átmenetileg vissza lehet fogadni őket a gyülekezetbe. Ha visszaesnek, akkor ki kell takarítani őket.

Az Isten munkájáról szóló szóbeszédek nem korlátozódnak ezekre. Az emberek felhasználják a képzelődéseiket és az elképzeléseiket, valamint az elméjüket, hogy elemezzenek és vizsgálódjanak; átvizsgálják Isten szavait és különféle próféciákat, ahogyan különféle katasztrófákat, jeleket és történéseket is a társadalomban és a világban, sőt még az álmaikra támaszkodva szabadon megjegyzéseket is tesznek Isten munkájára – sok szóbeszédet költenek. Sok ember nem olvassa rendszeresen Isten szavait, illetve nem tesz rendszeresen erőfeszítéseket az igazságba, még kevésbé tesz rendszeresen erőfeszítéseket abba, hogy keresse az alapelveket a kötelessége végzésében. Ehelyett efféle kérdéseken töpreng: „Miként kezdődött Isten megjelenése és munkája? Ki kezdte el mindezt? Az emberek milyen szerepet játszottak? Milyen események történtek?” Átvizsgálják ezeket a külső jelenségeket, valamint a gyülekezet adminisztratív szerkezetét, személyzetét és így tovább. Az egész vizsgálódást követően összefoglalják az egészet, és egyes úgynevezett szabályokkal, illetve jelenségekkel állnak elő, és úgy terjesztik őket a gyülekezetben, mintha azok lennének az igazság. A terjesztésük során élénk és alapos módon írják le őket, a tisztánlátással nem rendelkezők pedig akár azt is gondolhatják, hogy Isten munkáját tárgyalják. A tisztánlátással bírók azonban erre gondolnak: „Hát nem ostobaságot szajkózol, valamint eretnekségeket és téveszméket engedsz szabadjára? Nem ítélkezel Isten munkája felett? Ez nem a megértés és a tapasztalatok megosztása – ennek nincs köze az igazsághoz. Ez szóbeszédek költése, és azonnal le kell állítani, különben egyeseket félrevezetnek majd!” Ezek a szóbeszédeknek minősülő téveszmék és eretnekségek nem felelnek meg az igazságnak, és megzavarják az embereket az igazság megértésében. Ha a szóbeszédek terjesztése megjelenik a gyülekezetben, azonnal le kell állítani.

Vannak olyan szóbeszédek is, amelyek Isten munkáját megítélő ördögi szavak. Ha például azt nézzük, hogy Isten kit szeret, kit ment meg és kit tesz tökéletessé, egyesek – a saját kicsinyes okosságukat felhasználva megfigyelnek és összegeznek, és ezt mondják: „Amikor isten házába jönnek azok, akik a világban ügyesek, és azok, akik tisztviselőként szolgáltak, valamint azok, akik vállalatok osztályvezetői és vezérigazgatói voltak, rögtön vezetők lesznek, vagy azonnal átveszik az általános-és a pénzügyek irányítását. Isten ezeket az embereket teszi tökéletessé.” Hát nem szóbeszédköltés ez? Ez bizony szóbeszédköltés. Mi a szóbeszéd? Felelőtlen beszéd, vak ítéletalkotás és alaptalan következtetések levonása, a tényekkel nem egyező módon; ezek a szavak mind szóbeszédek. Mások ezt mondják: „X. Y. több tízezer jüan felajánlást tett. Nagy a hite, beléphet a királyságba.” Emiatt azok, akiknek nincs pénzük, negatívvá válnak és aggodalmat éreznek. Így szólnak: „Bár én is tettem már jó néhány felajánlást, az nem tesz ki annyit, amint amennyit ő egyszerre felajánlott. Ez vajon azt jelenti, hogy engem nem lehet megmenteni és tökéletesíteni? Isten nem akar olyasvalakit, mint én?” Mások, akik szóbeszédeket költenek, azután ezt mondják: „A gazdagok nem léphetnek be a királyságba; isten a szegényeket akarja.” Akkor ezek a szegény emberek boldogok lesznek: „Bár nem ajánlottam fel sok pénzt, akkor is beléphetek a királyságba, míg a gazdagok kimaradnak.” Bármit is mondanak azok, akik szóbeszédeket gyártanak, az így vagy úgy befolyásolja a szegény embereket; nem látják át a tényt, miszerint ezek mind csak szóbeszédek és ördögi szavak. Miért van ez? Azért, mert nem értik az igazságot és híján vannak a tisztánlátásnak, ezért állandóan félrevezetik őket. Azok, akik szóbeszédeket gyártanak, és azok, akik terjesztik őket, egyaránt mind ördögök. Nem számít, mennyit beszélnek, nem tudod, mely szavak igazak és melyek hamisak, pontosan honnan származnak ezek a szavak, pontosan mik az indítékaik arra, hogy ezeket a szavakat terjesszék, és milyen célok elérésében reménykednek. Ha valaki nem tudja átlátni ezeket a dolgokat, és vakon elfogadja, valamint terjeszti a szóbeszédeket, az vajon nem teszi bolonddá őt? A bolondot nem nevezik gazembernek is? Bár ez a szó nem túl elegáns, elég találónak érzem. Miért találó? Azért, mert az ilyen emberek felelőtlenül beszélnek. Meggondolatlanul terjesztenek szóbeszédeket, vakmerő következtetéseket vonnak le és szóbeszédeket gyártanak bizonyos jelenségekre alapozva, majd meggondolatlanul terjesztik ezeket a szóbeszédeket és szavahihető módon úgy írják le őket, mintha valós események lennének – ez következésképp hatással van egyes emberekre és megzavarja őket. Ők nem olvassák Isten szavait, illetve nem értik az igazságot; a napjaikat azzal töltik, hogy szóbeszédeket terjesztenek és ostobaságokat beszélnek a gyülekezetben. Ma látnak valakit, aki sok felajánlást tesz, és azt mondják, hogy az illető üdvözülhet. Holnap látnak valakit, akit bebörtönöztek és nem vált Júdássá, majd ezt mondják: „Ez az ember egy szívű istennel. Beléphet a királyságba és jó rendeltetési helye lehet. A jövőben húsz várost fog irányítani isten házában; mi egyszerű gyalogosok nem érhetünk fel hozzá.” Hát nem ördögi beszéd ez? Nem szóbeszédek ezek? (De igen.) Függetlenül azoknak az embereknek az indítékaitól és céljaitól, akik ezeket a szavakat mondják, vajon nem lesznek-e ezek a szavak hatással egyes emberekre és nem zavarják-e meg őket? Egyeseknek kevés hite volt, és amikor meghallják ezeket a szóbeszédeket és ördögi szavakat, töprengeni kezdenek: „Vajon én üdvözülhetek? Vajon örömét leli bennem Isten?” A szívükben egész nap ezeken gondolkodnak, ingadoznak és aggódnak miattuk. A szóbeszédeket költők alaptalan ostobaságai miatt úgy érzik, nincs reményük az üdvösségre, ezért Isten elé járulnak és imádkoznak: „Hát nem szeretsz engem, Istenem? Oly sok mindenről lemondtam Érted. Mikor leszek képes eleget tenni Neked?” Egy csomó sérelmük van. Semmi sem történt, akkor mégis honnan származnak ezek a sérelmek? Azok a szóbeszédek okozzák őket – ezeket az egyéneket megmérgezték és elbuktak. Semmiféle lelkifurdalást vagy bűntudatot nem éreznek, bármilyen romlott beállítottságokat fednek is fel vagy bármilyen vétkeket követtek is el, sosem sírnak emiatt – még csak egy könnyet sem ejtenek –, amikor azonban meghallják, amint a szóbeszédköltők azt mondják, hogy a hozzájuk hasonló embereknek nincs reményük az üdvösségre, azonnal aggodalmat éreznek. Hát nincs-e hatással rájuk? Hatással van és megzavarta őket. Ezek az emberek éretlenek, nem értik az igazságot és nagyon ostobák. Azok, akik szóbeszédeket gyártanak, olyannak látják ezeket az embereket, akikkel könnyű játszadozni, és ezért kitalálnak pár szóbeszédet, hogy palira vegyék őket. Ma azt mondják, van reményed az üdvösségre, te pedig boldog vagy; holnap azt mondják, nincs reményed az üdvösségre, te pedig sírsz és aggodalmat érzel. Miért hallgatsz rájuk? Miért korlátoznak állandóan? Övék az utolsó szó? Legfeljebb csak bohócok. Még az ő sorsuk is Isten kezében van, milyen jogon értékelnek hát másokat? Milyen jogon mondják meg, hogy ki üdvözülhet és ki nem, illetve, hogy milyen embereket lehet és nem lehet tökéletessé tenni? Értik ők az igazságot? Melyik szavuk felel meg Isten szándékainak és Isten szavainak? Egyetlen szavuk sem felel meg Isten szavainak, miért hiszed hát el őket? Miért zavarnak meg? Hát nem az ostobaság okozza ezt? (De igen.) Akár ostobaság és tudatlanság okozza, akár amiatt van, mert túl csekély az érettséged és nem érted az igazságot, mindenesetre azok, akik szóbeszédeket terjesztenek a gyülekezetben, a legutálatosabbak. Fel kell ismerni, le kell leplezni, majd korlátozni, vagy pedig ki kell takarítani őket.

Egyesek ezt mondják: „Nézd X. Y-t, azokkal a jó arányban lévő tulajdonságaival; gyülekezetvezetőnek választották. X. Y. jól boldogul a társadalomban, mindenki kedveli, aki találkozik vele; miután hinni kezdett istenben, a testvérek is kedvelik, és isten is kedveli őt.” Van egyetlen helytálló állítás ezekben a szavakban? (Nincs.) Miért? (Nem felelnek meg az igazságnak.) Így van, ezek a szavak nem felelnek meg az igazságnak, ördögi beszéd mind. Egyesek ezt mondják: „X. Y. családja gazdag, jó életkörülményeik vannak és értelmesek. Így hát ők kezelik a pénzügyeket és az általános ügyeket isten házában. Hasznosak és tudják vállalni ezt a kötelességet. Ez isten elrendelése.” Attól, hogy hozzáteszik, hogy „isten elrendelése”, megfelel ez az állítás az igazságnak? Hát nem ördögi beszéd ez? Az efféle ördögi beszédet összefoglalóan szóbeszédeknek nevezzük. Minden olyan felelőtlen állítás, amely nem felel meg a tényeknek, amely ellentmond az Isten által elrendelt tényeknek, vakmerő szó és önkényes következtetés; az efféle állítások mind szóbeszédek. Miért kell szóbeszédeknek minősíteni őket? Azért minősülnek szóbeszédeknek, mert ezek az állítások, amint nyilvánosságra kerülnek, meg fogják zavarni és károsítani fogják egyesek normális gondolkodásmódját és törekvéseit. Isten szavai szerint Isten csupán annyit mond, hogy az emberek születési helyét, családi hátterét, kinézetét, műveltégi szintjét és hasonlókat Isten rendelte el; soha nem mondta azt az embereknek, hogy a kinézet, a társadalmi háttér vagy az emberek bármely csoportjának veleszületett feltételei az áldottság feltételei. Az egyetlen norma, amelyet Isten megkövetel az emberektől, az, hogy legyenek képesek törekedni az igazságra és érjék el az Istennek való alávetettséget. Ez a legfontosabb. Ha Isten szavai nem állítanak egyértelműen valamit, és az csupán az emberek szubjektív képzelődéseinek vagy spekulációinak terméke, az efféle állítások is szóbeszédeknek tekintendők. Az emberek mindig a megfigyeléseik és a megértésük révén, és emellett a saját elképzeléseik és képzelődéseik alapján akarják megítélni, hogy valaki áldott lehet-e. Ezután közzéteszik ezeket a téveszméket, hogy befolyásolják mások igazságra való törekvését, önkényesen döntve arról, hogy ki üdvözülhet és ki nem, ki tartozik Isten népéhez és kik munkások. Ezek mind szóbeszédek. Ami a szóbeszédeket illeti, ördögi szavaknak is nevezhetjük őket. Függetlenül attól, hogy miféle szóbeszédek vagy ördögi szavak tűnnek fel, a gyülekezetvezetőknek azonnal fel kell lépniük, hogy leállítsák és megfékezzék őket; persze ha bármelyik testvérnek van tisztánlátása, neki is fel kell lépnie annak boncolgatása és felismerése érdekében, hogy honnan származnak a szóbeszédek és milyen a természetük. Amikor ezek a testvérek megértik ezeket a dolgokat, kiállhatnak, hogy cáfolják és vitassák ezeket a szóbeszédeket, valamint a szóbeszédeket terjesztőket is megfékezzék, együttesen fellépve ellenük. Hogyan kellene ezt tenniük? Nyíltan kifogásolva ezeket az embereket mindenki előtt: „Amit mondasz, az mind szóbeszéd és ördögi beszéd, nem felel meg Isten szavainak, sem a mi szükségleteinknek nem felel meg. Ha az intések ellenére folytatod a szóbeszédek terjesztését, ki fogunk takarítani, és nem hagyunk lehetőséget számodra, hogy szóbeszédeket találj ki és megzavard a gyülekezetet!” Milyen ez a gyakorlat? (Jó.) Ha az ember így tesz, az megfelel az igazságalapelveknek. Ha a személyes tapasztalati megértésedről beszélsz, olyasmiket mondasz, ami építi az embereket, akkor bárhogyan is beszélsz, az rendben van. Bármilyen szót használhatsz, ami tetszik, legyen az hivatalos vagy köznyelvi; az mind megengedett. Az egyetlen dolog, amit nem tehetsz, a szóbeszédek terjesztése.

E. Az alaptalan szóbeszédek okozta kár

A gyülekezeten belül terjedő szóbeszédek nem csupán Isten megtagadásáról vagy Isten munkájának megítéléséről szólnak; másféle szóbeszédek is vannak. Ezeket a szóbeszédeket fel kell ismerni és boncolgatni kell, továbbá le is kell állítani és korlátozni is kell őket. Röviden: a szóbeszédek határozottan nem jó dolgok; nincsenek az emberek hasznára. Egyesek ezt mondják: „Meg akarom hallgatni a szóbeszédeket, hogy lássam, mit is mondanak, hogy tisztánlátást és bölcsességet szerezzek belőlük.” Ha valóban van némi felismerőképességed és nem félsz attól, hogy megzavarnak a szóbeszédek, meghallgathatod, de mi lesz a következménye? Ha összezavarodsz és kételkedni kezdesz Istenben és Isten munkájában, akkor az veszélyes; azt jelenti, hogy félrevezettek. Ha nem látsz tisztán, hanem félrevezetnek, az nem bajos vajon? Elég érett vagy hozzá? Azt hiszed, van hited, de érted-e az igazságot? Ha nem érted az igazságot, a hited nem valódi, és akkor is félre fognak vezetni. Ha értesz valamennyi igazságot, van valamennyi valódi ismereted Istenről, valamint tisztán tudod látni ezeket a szóbeszédeket és képes vagy ellenállni nekik, akkor bölcsességre tehetsz szert abból, hogy meghallgatod őket. Ha azt hiszed, csak van hited, a helyzet azonban az, hogy ez a hit még nem valódi érettség és még nem érted az igazságot, akkor azt mondom, igen nehéz lesz számodra az, hogy tényleg tisztánlátásra és bölcsességre tegyél szert a szóbeszédeket illetően. Honnan származnak a szóbeszédek? A Sátántól származnak. A Sátán minden kiskaput kihasznál és minden alkalmat megragad arra, hogy válogasson az Isten szavaiban használt kifejezésekből, és hogy találjon valamit, amit ütőkártyaként használhat fel Isten szavaiban, kiragadva Isten szavait a kontextusból. Úgy tűnik, van alapja, de valójában a kontextuson kívül történik, hogy félrevezesse az embereket. Miután ezeket a szóbeszédeket hallották, azok, akik nem értik az igazságot, magukban erre gondolnak: „Alapja van Isten szavaiban annak, amit mond. Igaznak kell lennie. Nem lehet szóbeszéd, ugye?” Az eredmény az, hogy félrevezetik őket. Egyes szóbeszédek nyilvánvalóak és könnyű felismerni őket. Néhány szóbeszédet azonban nehéz felismerni; látszólag úgy tűnik, hogy egyeznek a tényekkel, a lényegük azonban nem ilyen. Ne gondold, hogy csak azért, mert ezek a szóbeszédek látszólag egyeznek Isten szavainak szó szerinti jelentésével, helyesek. Ezen állítások közül sok valójában üres elmélet, csapda, és nem szolgálják az emberek épülését, illetve hasznát. Az összes ilyen állítást el kell utasítani. Mivel változó annak mértéke, amennyire az emberek értik Isten szavait, és azok a kontextusok is különbözőek, amelyekben Isten beszél, Isten szavainak vakon történő felhasználása és értelmezése a legnagyobb valószínűséggel hibákat okoz. A Sátán gyakran félrevezeti az embereket azzal, hogy kiragadja Isten szavait a kontextusból és félremagyarázza őket. Isten munkájának bármiféle elítélése a Biblia vagy Isten szavai alapján a Sátán trükkje, az emberek félrevezetését jelenti; csapdák, és az összes ilyen állítást el kell utasítani. A szóbeszédek látszólag csupán egy-két megjegyzés vagy néhány megjegyzés; nem elegendőek ahhoz, hogy az ember tartson tőlük, és semmi olyasmit nem jelentenek, amitől félni kellene. Amitől félni kell, azok olyan szóbeszédek, amelyek a Biblia vagy a kontextusból kiragadott igazság alapján vonnak le következtetéseket. Ez a leginkább képes arra, hogy félrevezesse az embereket; ez az, ami a leginkább megzavarja az emberek elméjét. A tisztánlátással nem rendelkező emberek meg fognak botlani miatta. Az efféle félrevezető ördögi beszédet csak azok képesek felismerni, akik értik az igazságot. Vannak például, akik kikeresik Isten egyes szavait, hogy alapul használják annak kimondásához, hogy Isten az ilyen embereket szereti, az olyanokat pedig nem, hogy Isten az ilyen embereket menti meg, az olyanokat pedig nem, hogy az efféle embereket Isten kiiktatja, az a fajta pedig semmit sem jelent Isten számára, és így tovább, és így tovább. Hát nem következtetések ezek az állítások? Ezek a következtetések valójában nem felelnek meg Isten szavainak. Az alapokat, amelyeket találnak, valójában kiragadják a kontextusból; különböző összefüggésekbe tartoznak és különböző állítások. Ez teljes félreértelmezés. A lényeget nem látják át, és önkényesen alkalmazzák az előírásokat. A tisztánlátással nem rendelkezők azonban mérgezés és félrevezetés áldozatai lesznek, miután ezeket a téveszméket hallják, negatívvá válnak a szívükben, és úgy vélik, hogy mivel az elmondottak Isten szavain alapulnak, helyesnek kell lenniük. Utólag nem olvassák figyelmesen Isten szavait, hogy megtalálják a hibákat ezekben a téveszmékben, hanem teljesen elhiszik, hogy azok igazak. Hát nincsenek félrevezetve? Ha senki nem beszélget velük, aki érti az igazságot, ez igen veszélyes. Az a legkevesebb, hogy ezek az emberek fél-egy éven át negatívvá válhatnak; ez nem csupán az életbe való belépésüket késlelteti, hanem ha visszalépnek, és nem hisznek tovább, teljesen tönkremennek és mindenestül elveszítik Isten üdvösségét. Ezért a csekély érettséggel rendelkező emberek esetében, akik nem értik az igazságot, nagy annak a veszélye, hogy a Sátán félrevezeti őket! Csak azok vannak biztonságban és stabilak, akik értik az igazságot. Ha egy nap olyasvalakivel találkozol, aki szóbeszédeket terjeszt, hogy félrevezesse az embereket, a leghatékonyabb megoldás az, ha gyorsan találsz valakit, aki érti az igazságot, hogy beszélgess vele; csak akkor menekülhetsz meg ebből a helyzetből. Ha olyan emberektől kérsz segítséget, akiknek nincs lelki megértésük, akik vakon alkalmazzák az előírásokat, az nem csupán a problémát nem fogja megoldani, hanem még jobban félrevezet majd téged. A félrevezetés tehát nem olyasmi, ami csak a vallásban történik – még ha hiszel is Istenben és gyülekezeti életet is élsz, ha nem törekszel az igazságra, még mindig könnyen félre lehet vezetni téged. Még ha három-öt éve vagy hét-nyolc éve hiszel is, ha nem nyerted el az igazságot, akkor még mindig megvan a veszélye, hogy félrevezetnek; különösen azokat lehet a legkönnyebben félrevezetni és azok árulhatják el bármikor Istent, akiknek gyakran vannak elképzeléseik és gyakran negatívak. Mivel a Sátán üvöltő oroszlánhoz hasonlóan vándorol a földön, keresve az embereket, akiket felfalhat; ez tény. Ki ez a Sátán? Mindazok, akik idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot, többek között antikrisztusok, hamis vezetők, az abszurd emberek és azok, akik félrevezetnek másokat – ők mind Sátánok. Ezek az emberek mindenfelé bolyonganak, félrevezetve és megzavarva Isten választott népét, ahová csak mennek, úgyhogy ők mind Istennek ellenálló ördögök. Isten választott népének különösen ébernek kell lennie, biztosítandó, hogy ne vezessék félre őket és szilárdan állhassanak.

Tagadhatatlan, hogy a különféle szóbeszédek gyakran félrevezetik, befolyásolják és megzavarják a gyülekezetben az új hívőket, illetve a rendkívül gyenge képességű embereket, akik nem képesek felfogni Isten szavait. A szóbeszédeket gyártók könnyedén letörnek egy csoportnyi embert egy nemtörődöm következtetéssel. A meggondolatlanul kifecsegett szavak és állítások egyeseket negatívvá, gyengévé és vonakodóvá tehetnek a kötelességük végzését illetően. Amikor Isten háza hívja őket, ezek az emberek teli vannak félelmekkel, és különböző okokat és kifogásokat találnak a visszautasítás és a kitérés érdekében. Egyértelműen: milyen szerepet játszanak a gyülekezetben azok, akik szóbeszédeket találnak ki? Kétségkívül a Sátán szolgáiként cselekednek. Egyesek például ezt mondják: „Lennie kell egy B tervednek, amikor a kötelességed végzed. Isten háza felhív egy kötelesség végzésére, és ha nem végzed jól, isten háza bármikor megszűnhet használni téged. Ha akkor hazamész, nehezen fogsz boldogulni. Akkor senki sem fog támogatni!” „Szívmelengetően” hangzik ez? Megfelel az emberi érzéseknek, és egész szeretetteljesnek és gondoskodónak hangzik, de felfedeztek-e ezekben a szavakban bármiféle törődést Isten szívével? Kínálnak-e bármiféle támogatást, ellátást, segítséget vagy bátorítást az embereknek? (Nem.) Azt mondani az embereknek, hogy készítsenek egy B tervet – hát nem a hátráltatásuk ez? Mit értenek ez alatt? „Óvatosnak kell lenned; isten ellened fordulhat!” Ezt a mérget ültetik az emberekbe. Ezt hallván az emberek erre gondolnak: „Így van, hogy lehettem ilyen ostoba? Kis híján eladtam a házam – ha nem tenném jól a kötelességem és elbocsátanának, még otthonom sem lenne, ahová visszamehetnék. Szerencsére figyelmeztettek, különben még valami butaságot csináltam volna.” Milyen „kedves” figyelmeztetés, de igen sok méreg van benne és mélyre hatol! Hallottatok már efféle szóbeszédeket? Úgy hangzik, mintha oly jók, oly gondoskodóak lennének ez emberekhez, oly nagy „szeretettel”. Ezek az emberek se nem rokonai, se nem barátai azoknak, akikkel beszélnek, semmilyen vérségi kapcsolat nincs közöttük – csak azért lehet ilyen nagy „szeretet” ezekben az emberekben azok iránt, akikhez beszélnek, mert mind hisznek Istenben. Az emberek azt hiszik: „Ez valóban Isten oltalma! Nos, jobb, ha előbb átgondolom a dolgokat. Ha folyton felületes vagyok, amikor a kötelességem végzem, mit tennék, ha elküldenének? Tehát elővigyázatosnak kell lennem, amikor a kötelességem végzem; több munkát kell végeznem, ami jó fényt vet rám, kerülnöm kell a hibázást, és még ha valóban hibázom is, nem engedhetem, hogy a többiek rájöjjenek. Így nem fognak elküldeni, nem igaz? Még ha tényleg el is küldenek, rendben van; van egy B tervem, vannak megtakarításaim és még mindig ott a házam. Nem csak arról van szó, hogy Isten nincs tekintettel az emberek érzéseire és nem a testi érzések szerint jár el? Ettől függetlenül, mitől kell félni? Az embereket az érzéseik mozgatják, az emberi világban mindenütt szeretet van!” Ez az egy „szívmelengető” állítás „barátságot” teremt az emberek között, de hová helyezi Istent? Harmad-negyedrangúvá teszi Istent, kívülállóvá teszi, mintha Isten nem lenne szavahihető, és csak az emberekben lenne érdemes bízni, csak az emberek lennének tekintettel másokra. Ez az egy állítás oly jelentős hatást ér el, oly „időszerű”! Szerettek ilyen szavakat hallani? Bár tudjátok, hogy rosszindulat bújik meg a szavaiban, mégis remélitek, hogy valaki adhat nektek egy tippet, segíthet nektek, figyelmeztetést nyújthat valakitől, akivel ez már megtörtént, amikor nem tudod, mi vár rád, szólhat hozzád egy szívből jövő szót. Ez az állítás oly „döntő”, oly „fontos”! Hát nem azt jelenti ez, hogy teljesen beveszitek a szavaikat? Ennek a pletykagyárosnak a „meggondolatlan” szavai megvették az embereket és elárulták Istent. Miféle cselekedet ez? Tisztességes? (Nem.) Mit mondanátok, milyen ember ez? A többiek szemében ő jó ember, kedves ember, ám az igazságot értők szemében ez az ember zavarodott. A tetteiből és a viselkedéséből ítélve teljességgel a Sátán szolgájaként cselekszik, valódi ördög! Pontos az, ha ezt mondjuk? (Igen.) Nagyon pontos! A legkevésbé sem hibás. Mindenkit belerángat, hogy védekezzen Istennel szemben, szembeszálljon Istennel, és egyetlen szót sem ejt, ami az emberek épülésére szolgálhat. Miért nem teszi? Azért, mert a szíve teli van ellenségességgel és gyűlölettel Isten iránt, a természetlényege a Sátáné, és eredendően ellenáll Istennek és szemben áll Vele. Egyesek ezt kérdik: „Eredendően szemben áll Istennel, akkor miért követi mégis Istent?” Hogy áldásokat nyerjen! Ki akarja csalni Isten házától az áldottság sorsát, ugyanakkor semmilyen árat nem akar fizetni, illetve nem akar törekedni az igazságra. Emellett alá akarja ásni Istent, meg akarja zavarni Isten választott népét, és elérni, hogy eltávolodjanak Istentől és elárulják Istent. Egy ilyen személy kétségkívül valódi ördög. Egyes ostoba embereknek azonban sosem sikerül átlátniuk és felismerniük ezeknek az embereknek az ördögi arcát. Képesek elfogadni az összes ördögi szót, amelyek megfelelnek az emberi elképzeléseknek és a testi érzések szükségleteinek, amelyeket ezek az emberek mondanak. Ezeknek az embereknek a félrevezetése mellett bármikor elárulhatják és elutasíthatják Istent – még ha nem is akarják elutasítani Őt, az nem áll az irányításuk alatt. A Sátán, az ördögök és a Sátán szolgái oly alattomosak és csalárdak! Ők maguk ellenállnak Istennek és szemben állnak Vele, utálják az igazságot és nem fogadják el, sőt, még több embert meg akarnak akadályozni abban, hogy kövessék Istent és törekedjenek az igazságra. Ezek az emberek a Sátán szócsövének szerepét játsszák Isten házában, a Sátán nevében beszélnek és cselekednek. Ellenpontként szolgálnak, kifejezetten arra valók, hogy az emberek növekedjenek a tisztánlátásban. Ezért az általuk mondott dolgok közül sok látszólag nem tűnik túlságosan problémásnak. Még Isten szavait is gyakran idézik, bizonyítékokat és szólásokat találnak Isten szavaiban, majd némi körítést tesznek hozzá, hogy úgy tűnjön, az, amit mondanak, nagyban megfelel Isten szavainak. Egy dolog azonban biztos: amit mondanak, az ellentétes az igazsággal. Amikor hallod, amit mondanak, helyesnek tűnhet, ha azonban alaposan összeveted Isten szavaival, felismerheted, hogy az alapvetően nem felel meg az igazságnak. Az összes általuk szólt megtévesztő szó a Sátántól származik. Próbára teszik Istent, ütőkártyát próbálva találni Isten szavai között, félremagyarázva Isten szavait, hogy elítéljék Istent és félrevezessék Isten választott népét, arra késztetve őket, hogy találgatásokba bocsátkozzanak, félreértsék, elárulják és elutasítsák Istent és így tovább. Ezért az antikrisztusokon és a gonosz embereken kívül azok, akik szóbeszédeket gyártanak, hogy félrevezessenek másokat, szintén olyan csoportot alkotnak a gyülekezetben, akiket fel kell ismerni, akiktől óvakodni kell, és akiket ki kell takarítani.

F. Az alaptalan szóbeszédeket terjesztő emberek felismerése és a kezelésük alapelvei

Miként kell felismernünk a gyülekezetben azokat, akik szóbeszédeket gyártanak, hogy félrevezessenek másokat? Először is: azok, akik szóbeszédeket gyártanak, egyáltalán nem törekednek az igazságra; idegenkednek tőle. Továbbá gyakran találnak ki mindenféle ördögi szót és abszurd állításokat, és arra használják ezeket, hogy félrevezessék és csőbe húzzák azokat a testvéreket, akiknek csekély az érettsége, felszínes az alapja és akik nem értik az igazságot. Az általuk elért hatás az, hogy megzavarják és tönkreteszik a gyülekezeti élet normális rendjét, megzavarják az emberek normális törekvését, és arra késztetik őket, hogy letérjenek a helyes útról, negatívvá és gyengévé teszik az embereket, sőt, arra késztetik őket, hogy elhagyják a kötelességüket és ne higgyenek többé Istenben – ez még boldogabbá teszi őket. Így hát a szóbeszédeket kitalálókat a Sátán szolgáinak nevezni tökéletesen pontos jellemzés; ez az ilyen emberek igazi arca és lényege, és ezt könnyű felismerni. Néhány embernek van egy kis józan esze; bár ők maguk nem szeretik az igazságot, nem nyilvánítanak véleményt arról, illetve nem avatkoznak bele abba, hogy mások miként törekednek az igazságra. Ezeket az embereket figyelmen kívül lehet hagyni. Egyesek azonban irigylik és gyűlölik azokat, akik törekednek az igazságra; folyton megítélik és támadják őket, miközben bizonyos szándékokat dédelgetnek, sőt megragadják azt az ütőkártyát, amellyel elítélhetik őket. Az ilyen emberektől óvakodni kell. Bár az, amit ezek az emberek mondanak, egészen helyesnek, logikusnak és Isten szavainak szó szerinti jelentésével összhangban állónak hangozhat, alapos mérlegelést követően többségében hazugság és szóbeszéd, tiszta képtelenség. Ezeket a megtévesztő szóbeszédeket és hazugságokat fel kell ismerni. Egyesek ezt kérdik: „Én csak rövid ideje hiszek Istenben, keveset olvastam Isten szavaiból, és nem értem az igazságot. Miként ismerhetem fel a szóbeszédeket és a hazugságokat?” Mától kezdve az egyetlen módszer az, ha többet összpontosítasz Isten szavainak olvasására, és többet keresed az igazságot Isten szavaiban, hogy Isten szavai gyökeret verhessenek a szívedben. Isten szavainak útmutatásával és azzal, hogy az igazság szerint tekintesz a dolgokra, lesz tisztánlátásod. Az említett emberek által terjesztett szóbeszédek nem gyakorolnak hatást rád és nem fogják megzavarni a normális törekvésedet. Bármiféle szóbeszédeket vitatnak vagy bármiféle képtelenséget beszélnek is, nem ráznak meg, miután hallod őket, sem negatívvá és gyengévé nem válsz, és még kevésbé lesz bármilyen félreértésed Istenről; egyszerűen csak a helyes irányba való törekvésre fogsz koncentrálni. Ez azt jelenti, hogy van benned ellenállás – a Sátán efféle szolgáinak nem lesz többé semmilyen hatásuk a gyülekezetben. Nincs rövidebb út a szóbeszédek felismerésének megtanulásához. Az egyetlen megoldás, ha többet hallgatsz prédikációkat, többet olvasod Isten szavait és többet közlöd az igazságot. Amikor eljutsz az igazság megértésére, természetes módon lesz tisztánlátásod. Mi Isten szavai olvasásának és az igazság közlésének a célja? Az, hogy megértsd az igazságot és Isten szavainak olvasásán keresztül felismerd ezeket a szóbeszédeket és téveszméket. Ha azt látod, hogy a szóbeszédek ellentmondanak Isten szavainak és ellenkeznek velük, teljességgel ellentétesek az igazsággal, akkor azok a szóbeszédek maguktól megdőlnek majd. Egyesek persze ezt mondják: „Nem tettem bele az erőfeszítést Isten szavainak olvasásába, és nem értem, hogy mi az igazság Isten szavaiban. Én csak egy dologra emlékszem: a magatartásom tekintetében a tömeget kell követnem. Amit a legtöbb ember elutasít, azt én is elutasítom; amit a legtöbb ember elfogad, azt én is elfogadom. Egyszerűen követem a tömeget.” Helyes ez? (Nem.) Időnként a tömeg is téved, és a tömeg követése azt jelenti, hogy hibákat követsz el velük együtt. Meg kell tanulnod azokat követni, akik értik az igazságot; csak ez jó út.

Az alaptalan szóbeszédek terjesztése olyasmi, ami gyakran megtörténik a gyülekezetben. Bár ez az ügy nem alapvető probléma, az a zavarás és ártalom, amelyet Isten választott népének okoz, nem kicsi. Az a legkevesebb, hogy negatívvá és gyengévé teheti az embereket; a legrosszabb esetben pedig arra késztetheti őket, hogy eltávolodjanak Istentől, sőt akár elárulják Őt. Ezért a szóbeszédek terjesztése nem hagyható figyelmen kívül. Ha egyszer megtörténik a gyülekezetben, azonnal le kell állítani és korlátozni kell. Ha a gyülekezetvezetők tompák és nehéz felfogásúak, képtelenek valódi munkát végezni és nem észlelik ezt a problémát, azonban egyesek – akik jó képességűek, akik törekednek az igazságra és értik azt – igenis észlelik, akkor az utóbbi csoportnak fel kell lépnie a probléma megoldása érdekében. Ha egyetértés és megerősítés elérése érdekében sok emberrel való keresés és beszélgetés révén egyszer megállapítást nyer, hogy szóbeszédeket terjesztenek, az embereknek az igazságot kell keresniük a probléma megoldása érdekében. Ha nem egyértelmű, hogy egy bizonyos megjegyzés tévedés, ne fogjátok rá vakon. Ami a nyilvánvaló és félreérthetetlen megjegyzéseket illeti, amelyeket könnyű szóbeszédként és téveszmeként azonosítani, azonnal le kell leplezni és boncolgatni kell őket, hogy mindenki tisztán láthassa. Ha egy-két mondatának meghallgatása után nem tudjátok tisztán látni, hogy az, amit valaki mond, szóbeszéd vagy téveszme-e, kezeljétek óvatosan, és ne vonjatok le vakon következtetéseket. A világos felismerés érdekében várjátok meg, amíg befejezi a beszédet. Ha egyszer megerősítést nyer, hogy szóbeszédről vagy téveszméről van szó, azonnal le kell állítani és meg kell fékezni az illetőt. Ha az ismételt figyelmeztetéseknek és korlátozásoknak nem sikerül megfékeznie őt, és makacsul folytatja a szóbeszédek terjesztését, ki kell takarítani a gyülekezetből. Világos az alapelv és az út azt illetően, hogy mit kell tenni és miként kell gyakorolni, amikor felfedezitek, hogy valaki szóbeszédeket terjeszt a gyülekezetben? (Igen.)

A szóbeszédek tartalma nem csupán az Általam említett fő problémákat foglalja magában; olyan szóbeszédek is vannak, amelyek csak kis elemek és darabkák, mint például a metszésre vagy arra tett megjegyzések, hogy Isten háza kit használ és kit iktat ki, és más hamis állítások. Mielőtt alaposan megtisztítják a gyülekezetet, mindenféle ember van benne: hamis vezetők, antikrisztusok, különféle gonosz emberek, zavarodott emberek, tökfilkók, akiknek nincs lelki megértésük. A hazugok és a szóbeszédeket gyártók mindennapi látvány, az emberek között pedig mindenféle szóbeszéd és ördögi beszéd jelen van. Ami ezeket a szóbeszédeket illeti, egyrészt az embereknek normális józan ésszel kell rendelkezniük, hogy megítéljék őket; másrészt – ami az Isten munkáját, Isten irányítási tervét, Istent Magát, sőt akár Isten házának adminisztratív rendeleteit és más ügyeket érintő súlyosabb szóbeszédeket illeti, az embereknek az igazság birtokában kell lenniük, hogy felismerjék ezeket. A külső dolgokat illetően az embereknek rendelkezniük kell a normális emberi mivolt észszerűségével a megítélésükhöz. Az Isten munkáját és az igazságot érintő dolgok esetében az embereknek az igazságvalóság és érettség birtokában kell lenniük ahhoz, hogy tisztán lássák őket. Röviden: a szóbeszédek típusától függetlenül az embereknek fel kell ismerniük és el kell utasítaniuk őket, nem pedig elfogadni. Persze egyesek nem törekednek az igazságra és csak ezek szerint a szóbeszédek szerint élnek. Valaki ma elterjeszt egy szólást, és az egy irányba kavarja a szelet, ezek az emberek pedig követik. Holnap egy másik szólás egy másik irányba kavarja a szelet, ők pedig aztán azt követik. Egy vezető vagy dolgozó például azt mondja, hogy azok, akik tanúságtételi cikkeket tudnak írni, tökéletesedhetnek, így ők a cikkírást gyakorolják, tanulmányozzák és forrásokat keresnek. A következő napon egy másik vezető vagy dolgozó azt mondja, hogy azok, akik végzik a kötelességüket, üdvözülhetnek, így ők elkezdenek kötelességvégzéssel foglalatoskodni. De bármennyire elfoglaltak is lesznek, a legfontosabb dolog – az igazságra való törekvés és az életbe való belépés miatt sosem aggódnak és nem érdekli őket. A gyülekezet különböző csoportjai között kialakult különféle elvetemült irányzatok mindig elsöpörnek néhány embert. A gyülekezet tagjai között született különféle szóbeszédek mindig félrevezetnek és befolyásolnak néhány embert. Vannak azonban olyanok is, akik közömbösek maradnak és nem szentelnek figyelmet ezeknek a szóbeszédeknek, amelyeket hallanak. Nem vesznek tudomást arról, hogy Isten háza milyen munkát végez; nem érdekli őket az istenhit és nem igaz hívők. Ezek az emberek névleges hívők. Van az embereknek egy másik csoportja is, akik valamelyest jobbak; képesek keresni az igazságot és elfogadni az igazságot, ezért ezek a negatív dolgok és negatív emberek nincsenek hatással rájuk. A különböző szólások és megjegyzések csak azokat befolyásolják mindig, akiknek kicsi az érettségük, nincsenek alapjaik, és akik egyáltalán nem törekednek az igazságra. Mivel ezek az emberek mindig követik őket, mindig vannak olyanok, akik különféle szóbeszédeket találnak ki, hogy felkavarják a kedélyeket. Úgy érzik, hogy az Istenben való hit csak ezáltal élénk és izgalmas és nem unalmas, és ez az egyetlen módja annak, hogy fontosnak érezzék magukat. Ezek a dolgok gyakran előfordulnak az új hívők körében. Ha egy gyülekezetet eláraszt a szóbeszédek terjesztése és az emberek félrevezetése, az azt jelenti, hogy abban a gyülekezetben biztosan túl kevés ember van, aki érti az igazságot. A gyülekezetben az imént említett emberek követik a hátsó szándékkal rendelkezők által kieszelt szóbeszédeket és uszításokat, ami nagyon bajos. Ez részben a gyenge képesség miatt van, és az igazság meg nem értésének autentikus megnyilvánulása is. Annak a többsége, amit egy igazságot nem értő ember mond, nem gyakorlatias és szennyeződésekkel kevert; szigorúan szólva, az egész hazugságnak számít. Ha indítékokat és célokat hordoz magában, akkor nem csupán hazugság, hanem még inkább a Sátán mesterkedése és gonosz emberek összeesküvése. Ezért az igazság híján lévő emberek által mondottak többsége ördögi beszéd, és nem szabad elhinni.

Ezzel befejezzük az alaptalan szóbeszédek terjesztésének témájáról szóló beszélgetést. A szóbeszédek terjesztésének ügye fedi fel leginkább az embereket, és lehetővé teszi, hogy világosan lássuk a különböző emberek viselkedését. Most már értenetek kell, hogy miként álljatok a szóbeszédekhez és azokhoz, akik terjesztik őket, valamint, hogy milyen módszerek segítségével kezeljétek őket, így van? (Így van.) Ha egyszer megértitek, akkor amikor ismét ilyen problémákkal találkoztok, vessétek össze azokat a beszélgetésünkkel, és használjátok a legmegfelelőbb módszereket e problémák kezelésére. Ez felel meg az alapelveknek.

2021. július 17.