Tizenkettedik tétel: Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük (Negyedik rész)

A gyülekezeti életet akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok

VIII. Elképzelések terjesztése

A. Az elképzelések terjesztésének megnyilvánulásai

Ma folytatjuk a vezetők és a dolgozók tizenkettedik felelősségéről szóló beszélgetést: „Az Isten munkáját és a gyülekezet normális rendjét akadályozó és megzavaró különféle emberek, események és dolgok azonnali és pontos azonosítása; ezek leállítása és korlátozása, valamint a dolgok megfordítása; továbbá az igazság közlése, hogy Isten választott népe fejlessze a tisztánlátását ezeken keresztül és tanuljon belőlük.” Ami a gyülekezeti életben felmerülő bomlasztások és zavarások különféle kérdéseit illeti, tizenegyet soroltunk fel. Legutóbb a hetedik problémáról beszélgettünk: kölcsönös támadásokban és szóbeli összetűzésekben való részvétel. Ma a nyolcadik problémáról, az elképzelések terjesztéséről fogunk beszélgetni. Az elképzelések terjesztése is gyakran megtörténik a gyülekezeti életben. Egyesek, akik egyáltalán nem fogadják el az igazságot, az elképzeléseik és a képzelődéseik alapján hisznek Istenben, és gyakran terjesztenek elképzeléseket, hogy megzavarják a gyülekezeti életet. A gyülekezetnek meg kell fékeznie ezt a viselkedést, és az igazság közlése révén meg kell szüntetnie azt a gyülekezeti életben. A szó szoros értelmében bárki láthatja, hogy az elképzelések terjesztése nem helyénvaló viselkedés, hogy az nem pozitív, hanem negatív dolog, ezért le kell állítani és meg kell fékezni a gyülekezeti életben. Nem számít, milyen emberek terjesztenek elképzeléseket, függetlenül az indítékaiktól, attól, hogy szándékosan vagy akaratlanul terjesztenek elképzeléseket, amíg elképzeléseket terjesztenek, az bomlasztani és zavarni fogja a gyülekezeti életet, romboló hatásokat okozva. Ezért száz százalékig meg kell fékezni ezt a dolgot. Bármilyen szemszögből is nézzük, az elképzelések terjesztése nem játszhat pozitív, megerősítő szerepet az emberek igazságra való törekvésében, Isten ismeretére irányuló törekvésében, illetve az igazságvalóságba való belépésükben; csak az lehet a hatása, hogy megzavarja és rombolja ezeket a dolgokat. Amikor tehát valaki elképzeléseket terjeszt a gyülekezeti életben, mindenkinek – a gyülekezetvezetőknek és a testvéreknek egyaránt – fel kell ismernie ezt a dolgot, és haladéktalanul fel kell lépnie, hogy leállítsa és megfékezze az illetőt, ahelyett, hogy vakon elnézné neki az elképzelések terjesztését, amivel félrevezet és megzavar másokat. Elsőként beszéljünk arról, hogy mely szavak jelentik elképzelések terjesztését. Ezzel a megkülönböztetéssel az emberek pontosan meghatározhatják, hogy mi az elképzelések terjesztése, valamint pontosan megállíthatják és megfékezhetik azt, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagynák és közömbösen kezelnék.

1. Elképzelések terjesztése Istenről

Az elképzelések, amelyek terjednek, célzatosak. Először azt kell megnéznünk, hogy kire irányulnak és milyen elképzelések terjednek. Ezeknek a megértése segíteni fog megismernetek, hogy az emberek által mondott mely állítások és az általuk terjesztett mely nézőpontok minősülnek elképzeléseknek. Annak ismerete, hogy mely szavak az emberek elképzelései és mely cselekedetek minősülnek elképzelések terjesztésének, lehetővé fogja tenni az emberek számára, hogy pontosabban és nagyobb relevanciával fékezzék meg az elképzelések terjesztését. Mindenekelőtt, az elképzelések terjesztésének legsúlyosabb formája az emberek Istennel kapcsolatos elgondolásait és félreértéseit illeti. Ez egy lényeges kategória. A nem tényszerű nézőpontok és állítások terjesztése Isten identitásáról, Isten lényegéről, Isten természetéről, Isten szavairól, Isten munkájáról és Isten létéről mind elképzelések terjesztését jelenti. Ez egy általános állítás; konkrétan milyen állítások jelentik elképzelések terjesztését? Istenről szóló félreértések, Istent illető ítéletek és kárhoztatás, sőt akár Isten káromlásának terjesztése mind elképzelések terjesztése. Egyszerűen fogalmazva: olyan Istent illető értelmezések terjesztése, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, valamint olyan állítások és téves értelmezések terjesztése, amelyek nem felelnek meg Isten identitásának és lényegének, mind elképzelések terjesztését jelenti. A gyülekezeti életben például egyesek gyakran beszélnek Isten identitásáról és Isten lényegéről. Nincs valódi megértésük Isten identitásáról és lényegéről. A szívükben gyakran kétségbe vonják és félreértik Istent, többek között képtelenül arra, hogy alávessék magukat az Isten által számukra elrendezett életkörülményeknek és a kötelességeik végzésére szolgáló környezetnek. Azután pedig terjesztik az Istennel kapcsolatos félreértéseiket és az Isten meg nem értését illető elgondolásaikat. Röviden: ezek az elgondolások nem arról szólnak, hogy az ember a teremtett lény szemszögéből elfogadja Isten szuverenitását és intézkedéseit és aláveti magát azoknak, hanem teli vannak személyes előítéletekkel, félreértésekkel, sőt ítéletekkel és kárhoztatással. Miután ezeket hallják, a többi emberben félreértések alakulnak ki Istenről és óvakodni kezdenek Tőle, ezáltal elveszítik az igaz hitüket Istenben, az őszinte alávetettségről nem is beszélve.

Egyesek úgy vélik, hogy az Istenben való hitnek békét és örömöt kell hoznia, és hogy ha helyzetekkel találkoznak, csak imádkozniuk kell Istenhez, Isten pedig majd meghallgatja, kegyelemben és áldásokban részesíti őket, és gondoskodik róla, hogy minden békében és simán menjen számukra. Az Istenben való hittel az a céljuk, hogy kegyelmet keressenek, áldásokat nyerjenek, valamint élvezzék a békét és a boldogságot. E nézetek miatt mondanak le a családjukról, illetve hagyják ott a munkájukat, hogy feláldozzák magukat Istenért, és ezek miatt tudnak nehézséget viselni és árat fizetni. Úgy hiszik, hogy amíg elhagynak dolgokat, feláldozzák magukat Istenért, elviselik a nehézséget és szorgalmasan dolgoznak, kivételes viselkedést tanúsítva, addig el fogják nyerni Isten áldásait és kegyeit, és bármilyen nehézségekkel is találkoznak, amíg imádkoznak Istenhez, Ő majd meg fogja oldani azokat és mindenben utat nyit számukra. Az Istenben hívő emberek többsége ezt a nézőpontot képviseli. Az emberek úgy érzik, hogy ez a nézőpont helyénvaló és helytálló. Sok ember abbéli képessége, hogy éveken át megtartsa az Istenbe vetett hitét anélkül, hogy feladná a hitét, közvetlenül ehhez a nézőponthoz kapcsolódik. Erre gondolnak: „Oly sokat áldoztam Istenért, olyan jól viselkedtem és semmiféle gonosz tettet nem követtem el; Isten biztosan meg fog áldani engem. Mivel sokat szenvedtem és nagy árat fizettem minden feladatért, mindent Isten szavai és követelményei szerint végeztem anélkül, hogy hibáztam volna, Istennek meg kell áldania engem; gondoskodnia kell arról, hogy minden simán menjen számomra, hogy gyakran legyen béke és öröm a szívemben, és élvezzem Isten jelenlétét.” Hát nem emberi elképzelés és képzelődés ez? Emberi szempontból az emberek élvezik Isten kegyelmét és előnyökben részesülnek, ezért van értelme annak, hogy ezért egy kicsit szenvedni kell, és érdemes ezt a szenvedést Isten áldásaira cserélni. Ez egy Istennel ügyleteket kötő mentalitás. Az igazság és Isten szemszögéből azonban ez alapvetően nem felel meg Isten munkája alapelveinek, sem annak a mércének, amelyet Isten megkövetel az emberektől. Ez csupa vágyálom, tisztán emberi elképzelés és képzelődés az Istenbe vetett hitről. Akár az Istennel való egyezkedéssel vagy azzal jár, hogy dolgokat követelnek Istentől, akár emberi elképzeléseket és képzelődéseket tartalmaz, mindenesetre egyik sem igazodik Isten követelményeihez, sem Istennek az emberek megáldására vonatkozó alapelveinek és mércéinek nem felel meg. Egész pontosan, ez az ügyleti gondolkodás és nézőpont sérti Isten természetét, az emberek azonban nem ismerik fel ezt. Amikor az, amit Isten tesz, nem felel meg az emberek elképzeléseinek, a szívükben gyorsan panaszokat és félreértéseket fogalmaznak meg Vele kapcsolatban. Sőt, megbántva érzik magukat, majd vitatkozni kezdenek Istennel, sőt talán akár meg is ítélik és kárhoztatják Őt. Függetlenül attól, hogy az emberekben milyen elképzelések és félreértések alakulnak ki, Isten szemszögéből nézve Ő sosem cselekszik, illetve sosem bánik senkivel emberi elképzelések, illetve kívánságok szerint. Isten mindig azt teszi, amit tenni vágyik, a saját módja szerint és a saját természetlényege alapján. Istennek alapelvei vannak arra vonatkozóan, ahogyan az egyes személyekkel bánik; semmi sem emberi elképzeléseken, képzelődéseken vagy preferenciákon alapszik, amit az egyes emberekkel tesz – Isten munkájának ez az az aspektusa, amely a leginkább ellentmond az emberi elképzeléseknek. Amikor Isten olyan környezetet rendez az emberek számára, amely teljességgel ellentmond az elképzeléseiknek és képzelődéseiknek, ők a szívükben elképzeléseket, ítéleteket és kárhoztatást fogalmaznak meg Istennel szemben, sőt akár meg is tagadják Őt. Eleget tehet ekkor Isten a szükségleteiknek? Egyáltalán nem. Isten soha nem fog emberi elképzeléseknek megfelelően változtatni a munkamódszerén és a vágyain. Nos, akkor kinek kell változnia? Az embereknek. Az embereknek kell elengedniük az elképzeléseiket, elfogadni és megtapasztalni az Isten által elrendezett környezeteket és alávetniük magukat azoknak, valamint keresni az igazságot az elképzeléseik eloszlatása érdekében, ahelyett, hogy a saját elképzeléseikhez mérve néznék meg, helytálló-e az, amit Isten tesz. Amikor az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy az elképzeléseikhez tartsák magukat, ellenállás alakul ki bennük Istennel szemben – ez természetszerűleg megtörténik. Miben rejlik az ellenállás gyökere? Abban a tényben, hogy általában az, ami az emberek szívében lakozik, kétségtelenül az elképzeléseik és a képzelődéseik, nem pedig az igazság. Ezért amikor azzal szembesülnek, hogy Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, az emberek dacolhatnak Istennel és ítélkezhetnek Felette. Ez azt bizonyítja, hogy az emberekből alapvetően hiányzik az Istennek alávetett szív, a romlott beállítottságuk messze van a megtisztulástól, és lényegében a romlott beállítottságuk szerint élnek. Még mindig hihetetlenül távol állnak az üdvösség elérésétől.

Amikor az emberek a szívükben elképzeléseket alkotnak Istenről és ellenállást alakítanak ki Vele szemben, a némi lelkiismerettel bírók vonakodva elfogadják majd azt, amit Isten tesz, és megpróbálnak beleilleszkedni az Isten által elrendezett környezetbe, valamint elfogadni az emberek feletti szuverenitását. Az, hogy az emberek hány elképzelést tudnak elengedni és milyen mértékben, részben a képességüktől, részben pedig attól függ, hogy el tudják-e fogadni az igazságot és olyan emberek-e, akik szeretik az igazságot. Egyesek Isten szavait olvasva, keresve és beszélgetve, valamint elmélkedve aktívan néznek szembe az Isten által elrendezett környezetekkel. Fokozatosan némi megértésre tesznek szert Isten mindenek feletti szuverenitásáról, és ezzel növelik az alávetettségüket és a hitüket. Némelyek azonban – függetlenül attól a környezettől, amellyel találkoznak – nem keresik az igazságot. Ehelyett minden Isten által vezényelt környezetet a saját elképzeléseik, képzelődéseik, valamint az alapján értékelnek, hogy az hasznukra válik-e vagy sem. A megfontolásaik mindig a saját érdekeik körül forognak; folyton azzal foglalkoznak, hogy mekkora előnyre tehetnek szert, milyen mértékben elégíthetik ki az érdekeiket anyagi dolgok, pénz és testi élvezet tekintetében; és mindig ezen tényezők alapján hoznak döntéseket, és kezelnek mindent, amit Isten elrendez. Végül pedig – miután törték a fejüket – amellett döntenek, hogy nem vetik alá magukat az Isten által elrendezett környezetnek, hanem kimenekülnek és elkerülik azt. Az ellenállásuk, az elutasításuk és az elkerülésük miatt eltávolodnak Isten szavaitól, lemaradnak az élettapasztalatról és veszteségeket szenvednek, fájdalmat és gyötrelmet hozva a szívükre. Minél inkább szembeszállnak ezekkel az környezetekkel, annál több és nagyobb szenvedést viselnek el. Amikor ilyen helyzet adódik, az végül szétzúzza a kevéske Istenbe vetett hitüket. A szívüket uraló elképzelések ebben a pillanatban mind egyszerre törnek fel: „Oly régóta áldozom magam istenért, és nem vártam, hogy isten így bánjon velem. Isten nem igazságos, nem szereti az embereket! Isten azt mondta, hogy biztosan bőséges áldásokban fognak részesülni azok, akik őszintén feláldozzák magukat érte. Én őszintén feláldoztam magam istenért, lemondtam a családomról és a karrieremről, nehézségeket viseltem el és szorgalmasan dolgoztam – miért nem áldott meg isten bőségesen engem? Hol vannak isten áldásai? Miért nem érzem és látom őket? Miért bánik igazságtalanul isten az emberekkel? Miért nem tartja magát isten a szavához? Az emberek azt mondják, hogy isten hűséges, de én miért nem érzem? Minden mást félretéve, csak ebben a környezetben, nem éreztem, hogy isten bármennyire is hűséges!” Mivel az embereknek elképzeléseik vannak, azok könnyen becsapják és félrevezetik őket. Még amikor Isten az emberek beállítottságbeli változása és az életük növekedése érdekében rendez is el környezeteket, ők nehéznek találják elfogadni azt és félreértik Istent. Úgy vélik, hogy az nem Isten áldása és hogy Isten nem kedveli őket. Azt hiszik, hogy őszintén feláldozták magukat Istenért, Isten azonban nem teljesítette az ígéreteit. Ezek az emberek, akik nem törekednek az igazságra, tehát ily könnyen lelepleződnek egy jelentéktelen környezet egyetlen próbatétele révén. Amikor lelepleződnek, végül kimondják azt, ami a leginkább kikívánkozott belőlük: „Isten nem igazságos. Isten nem hűséges isten. Isten szavai ritkán teljesülnek. Isten a következőt mondta: »Isten, amit mond, azt úgy is gondolja; amit Ő mond, az megtörténik; és amit Ő megtesz, az mindörökké megmarad.« Hol teljesülnek ezek a szavak? Miért nem látom vagy érzem? Nézd meg XY-t: mióta hisz istenben, nem mondott le annyi mindenről és nem áldozta magát istenért olyannyira, mint én, sem annyit nem ajánlott fel, amennyit én. A gyermekei azonban neves egyetemekre járnak, a férjét előléptették, a vállalkozásuk virágzik, és még a termésük is bőségesebb, mint másoké. És én mit nyertem? Soha többé nem fogok hinni istenben!” Ezek a szavak ezeknek az embereknek az igazi gondolatai, a mottójuk. Teli vannak ezekkel az elképzelésekkel, teli ezekkel az abszurd gondolatokkal és nézőpontokkal, és teli az előnyök és ügyletek mérlegelésével. Ők így értik és érzékelik Isten munkáját és az Ő komoly szándékait, ők így kezelik ezeket a dolgokat. Ezért az Isten által fáradságosan újra és újra elrendezett környezetekben ők ismételten méricskélik és félreértik Istent az elképzeléseikkel, és folyamatosan elbuknak és elbotlanak. Továbbá állandóan ellenőrizni próbálják az elképzeléseik helytállóságát. Amikor úgy hiszik, hogy ezek az elképzelések megerősítést nyertek és elegendő bizonyítékként szolgálnak számukra ahhoz, hogy önkényesen értékeljék, megítéljék és elítéljék Istent, elképzeléseket kezdenek terjeszteni, mivel a szívük teli van Istenről szóló elképzelésekkel. Mi keveredik ezekbe az elképzelésekbe? Panaszok, elégedetlenség és sérelmek. Amikor ezek a dolgok töltik el őket, keresik az alkalmat a levezetésre. Remélik, hogy találnak egy olyan társaságot, akik meghallgatják azokat az „igazságtalanságokat”, amelyek érték őket; el akarják panaszolni ezeket a dolgokat ezeknek az embereknek és mesélni akarnak nekik az általuk „elszenvedett”, úgynevezett igazságtalan bánásmódról. Így tűnnek fel az említett emberek által terjesztett elképzelések a gyülekezeti életben, így keletkeznek ezek az elképzelések. Ezeknek az embereknek a szíve teli van sérelmekkel, daccal és elégedetlenséggel, valamint Istennel kapcsolatos félreértésekkel és panaszokkal, sőt Istenről szóló ítéletekkel és kárhoztatással, ami végül oda vezet, hogy istenkáromlás tölti el a szívüket. Attól tartanak, hogy nem fognak áldásokat nyerni, így aztán nem hajlandóak távozni, ezért terjesztik az Istennel kapcsolatos félreértéseiket és Vele való elégedetlenségüket az emberek között, és ennél is inkább terjesztik az Istennel szembeni ítéleteiket és kárhoztatásukat, valamint az istenkáromlásukat. Mit káromolnak? Istent káromolják, mondván, hogy igazságtalan velük, és nem ad nekik megfelelő és egyenértékű ellentételezést azért, amit tettek. Megítélik Istent azért, mert nem adott nekik kegyelmet és nagy áldásokat a felajánlásaikat és az áldozataikat követően. Nem kapták meg Istentől azokat a testi szükségleteket – anyagi dolgokat, pénzt és így tovább –, amelyeket megkapni reméltek, ezért panaszokkal és sérelmekkel töltötték meg a szívüket. Az elképzelések terjesztésével egyrészt az a céljuk, hogy kiadják, ami bennük van és bosszúra törekedjenek, a lelki egyensúly érzetét érve el ezzel; másrészt pedig, hogy még több embert ingereljenek arra, hogy félreértéseket és elképzeléseket alakítsanak ki Istenről, és ezzel elérjék, hogy ezek az emberek hozzájuk hasonlóan óvakodjanak Istentől. Ha több ember mondja azt, hogy: „Soha többé nem fogunk hinni istenben” – ők belül elégedettek lesznek. Ez a célja és a mögöttes oka annak, hogy elképzeléseket terjesztenek.

Mi a mottója az elképzeléseket terjesztő embereknek? Mely mondást ismételgetik gyakran? Miután megtapasztalnak bizonyos dolgokat és nem nyerik el az általuk vágyott előnyöket, szüntelenül ezt mondogatják magukban: „Soha többé nem fogok hinni istenben.” Még azután sem érzik úgy, hogy enyhítettek a gyűlöletükön vagy elérték a céljukat, hogy ezt mondják. Amikor összejövetelekre járnak, nem számít, mások miről beszélnek, ők nem tudják befogadni. Ismét el kell mondaniuk ezt a mondatot, többször, akár tíznél is többször ismételve. „Soha többé nem fogok hinni istenben” – vajon nincs ez a mondat jelentéssel telve? Egy történet van mögötte. Mi az ő „hitük”? Azelőtt vajon hittek Istenben? Valódi hit volt a korábbi meggyőződésük? Benne volt az az alávetettség, amellyel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell? (Nem.) Egyáltalán nem. Teli vannak elképzelésekkel és képzelődésekkel Istenről. Ami még fontosabb: teli vannak követelésekkel és kérésekkel Istennel szemben, bármiféle alávetettség nélkül. Mit jelent az ő „hitük”? „Hiszem, hogy isten az, aki szuverén a menny és a föld és minden dolog felett. Hiszem, hogy isten meg tud oltalmazni engem attól, hogy mások megfélemlítsenek. Hiszem, hogy isten megengedheti, hogy élvezzem a testi kényelmet, jó, virágzó életet éljek, és gondoskodhat róla, hogy minden békében és kellemesen menjen számomra. Hiszem, hogy isten megengedheti nekem, hogy belépjek a menny királyságába és nagy áldásokban részesüljek, százszorosát nyerjem ebben az életben, és örök életet az eljövendő világban!” Hit ez? Ezekben a „hitekben” nyoma sincs az alávetettségnek, és egyik sem felel meg Isten emberekkel szemben támasztott követelményeinek. Ezek a hitek pusztán a személyes nyereség szempontjában gyökereznek. Isten kimondja az igazságot és munkálkodik az embereken. Mikor mondta valaha Isten, hogy lehetővé teszi az emberek számára, hogy boldog életet éljenek, hogy mások felett éljenek, vagy hogy korlátlan kilátásokkal virágzóak és sikeresek legyenek? (Soha.) Nos, akkor miért tartják oly értékesnek a saját „hitüket”? Még azt is mondják, hogy soha többé nem fognak hinni Istenben. Ér valamit a hitük? Isten elfogadja azt? Nyoma sincs bennük az igazságvalóságnak, az Istennek való alávetettségnek, csak áldásokat, hasznot és előnyöket akarnak nyerni Istentől, és ezt nevezik istenhitnek. Hát nem istenkáromlás ez? Az ilyen embereket elképzelések töltik el, és az áldások elnyerésének szándéka köti le őket. Egyáltalán nem tapasztalják meg Isten munkáját és nem gyakorolják Isten szavait. Minden általuk tett dolog célja és ösztönzője teljességgel a saját testük hasznát szolgálja. Jól érzik magukat a bőrükben, az úgynevezett Istenbe vetett hitüket pedig különösen értékesnek tartják. Ha ilyen értékes és nemes az Istenbe vetett hited, akkor miért nem tudod megérteni belőle az igazságot, illetve miért nem tudsz szilárdan megállni a bizonyságtételedben, amikor Isten elrendez egy jelentéktelen környezetet számodra? Mi folyik itt? Amikor Isten próbára teszi a hitedet, mit adsz vissza Istennek? Lehetséges, hogy Isten azokat a félreértéseket, panaszokat és ellenállást akarja, amelyeket visszaadsz Neki? Összhangban állnak ezek az igazsággal? Nyilvánvalóan nem. Ezért a tény, miszerint ezek az emberek nyíltan terjeszthetnek elképzeléseket a gyülekezetben, egy dolgot bizonyít: nem ismerik Istent, és még inkább nem hiszik, hogy Isten szuverén minden felett – az isten, akiben ők hisznek, egyszerűen nem létezik. Amikor ezek az emberek nyíltan elképzeléseket terjesztenek, hogy még több embert félrevezessenek és rávegyenek arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk Isten kihívásában, elítélésében és káromlásában, öntudatlanul nyilvánosan bejelentik, hogy ők többé nem Isten követői, többé nem hívők és többé nem teremtett lények a Teremtő fennhatósága alatt. Az általuk terjesztett elképzelések nem egyszerű elgondolások és állítások; inkább azért terjesztenek elképzeléseket, mert áttörhetetlen gátat építettek maguk és Isten közé, mivel eldöntötték, hogy helytálló emberi elképzeléseket és képzelődéseket alkalmazva bánni Istennel, kezelni a kapcsolatukat Istennel, valamint kezelni Isten szavait és Isten munkáját, és így kell gyakorolniuk. Meg kell vajon fékezni őket, amikor ilyen emberek nyíltan elképzeléseket terjesztenek a gyülekezeti életben? Vagy tekintettel a kicsi érettségükre és a sekély alapzatukra, szabadságot kell adni nekik, hogy kifejezzék a nézeteiket, valamint elegendő időt és teret kell adni nekik a bűnbánatra? Mi a helyénvaló eljárás? (Helyénvaló leállítani és korlátozni őket.) Miért helyénvaló leállítani és korlátozni őket? Egyesek azt mondják: „Ha korlátozod őket és nem engeded, hogy szabadon beszéljenek, ők pedig felhagynak a hittel és nem járnak többé összejövetelekre, azzal nem ártasz-e nekik? Olyan kár lenne érte! Isten nem mentené inkább meg az összes embert, minthogy egyetlen ember is kárhozatra jusson? Akár egyetlen elveszett juhot is vissza kell szerezni – ennyi erőfeszítést követően, hogy visszaszerezzen egy elveszett juhot, vajon megengedheti-e, hogy az ismét elvesszen?” Helytállóak ezek a szavak? (Nem.) Miért nem helytállóak? (Mert az ilyen emberek nem hisznek őszintén Istenben; csak az áldások nyerésének reményében hisznek Istenben, a hitükbe pedig tisztátalanságok keverednek.) Kinek nem keverednek tisztátalanságok az Istenbe vetett hitébe? Neked nincs pár? Megalapozott indok ez? Vedd fontolóra az ilyen emberek állítását: „Soha többé nem fogok hinni istenben.” Miféle szavak ezek? Van bármi különbség ez, valamint a nem hívők, az ördögök és a Sátán istenkáromlása között? (Nincs.) Mi következik ebből az állításból? „Nincs többé hitem istenben. A múltban teljes szívemmel hittem istenben és követtem őt, de isten nem áldott meg engem. Helyette olyan környezeteket rendezett, hogy megnehezítse a dolgomat és botlásra késztessen. Az isten által mondottak egyáltalán nem illeszkednek ahhoz, amit tesz, úgyhogy többé nem merek hinni istenben! Korábban olyan ostoba voltam! Lemondtam, feláldoztam magam és olyan sok nehézséget viseltem istenért, ám amikor a nagy vörös sárkány letartóztatott és üldözött, nem láttam isten oltalmát. A családom vállalkozása sem ment olyan jól, mint másoké, nem kerestem annyi pénzt, mint mások, a szüleim pedig betegek maradtak. Semmit sem nyertem azzal, hogy oly sok éven át hittem istenben. Nem azt mondta isten, hogy bőségesen megáldja az embereket? Milyen áldásokat kaptam én istentől? Isten szavai egyáltalán nem váltak valóra, úgyhogy soha többé nem fogok hinni istenben!” Oly sok minden van abban a kijelentésben, hogy „soha többé nem fogok hinni istenben!” Teli van panasszal, elégedetlenséggel és félreértésekkel Istent illetően. Röviden: miután ábrándozó gondolkodásmóddal nehézséget viseltek és feláldozták magukat, Isten nem adott áldásokat nekik a követeléseik szerint, és nem is díjazta és jutalmazta meg őket az elképzeléseiknek és a képzelődéseiknek megfelelően, ezért elégedetlenné váltak, és neheztelés töltötte el őket Istennel szemben, és ilyen körülmények között mondták ki ezt a mondatot. Ez a mondat nem a semmiből jött; mire kimondták, már sok viselkedést és megnyilvánulást tanúsítottak, és lelepleződtek. Mi a probléma az ilyen emberek Istennel való kapcsolatával? Mi a legnagyobb probléma az Istennel való kapcsolatukban? Az, hogy sosem tekintették magukat teremtett lénynek és sosem tekintették Istent a Teremtőnek, akit az első helyen kell imádni. Az Istenben való hitük kezdetétől pénzeszsákként, kincsesládaként kezelték Istent; bódhiszattvának tekintették, aki megszabadítja őket a szenvedéstől és a csapástól, magukat pedig e bódhiszattva, e bálvány követőinek tekintették. Azt hitték, hogy az Istenben való hit olyan, mint a Buddhában való hit, ahol csupán azzal, hogy vegetáriánus ételeket esznek, szentírásokat szavalnak és gyakran égetnek füstölőt és hajbókolnak, megkaphatják, amit akarnak. Ezért minden olyan történet, amely az Istenben való hitük után kialakult, az elképzeléseik és a képzelődéseik birodalmában történt. A Teremtőtől az igazságot elfogadó teremtett lény megnyilvánulásainak egyikét sem tanúsították, sem abból az alávetettségből nem tanúsítottak semennyit, amellyel egy teremtett lénynek a Teremtő irányában rendelkeznie kell; csak folyamatos követelőzés, folyamatos számítás és szüntelen kérés volt. Mindez végső soron az Istennel való kapcsolatuk megbomlásához vezetett. Az efféle kapcsolat ügyleti alapú és sosem tud szilárdan megállni; csak idő kérdése, hogy az ilyen emberek lelepleződjenek. Még ha részt is vesznek a gyülekezeti életben, nem terjesztenek elképzeléseket és alkalmanként beszélnek arról, hogy Isten miként vezette őket, Isten hogyan áldotta meg őket, mit élveznek és így tovább, az általuk mondottak többsége az Istentől kapott kegyelemről, örömökről és testi előnyökről szól. Ezeknek a beszélgetéseknek egyáltalán semmi közük az igazsághoz és az Istennek való alávetéshez, és teljességgel hiányzik belőlük az igazságvalóság. Amikor kedvezőek a körülmények, Istenbe vetett hitet és szeretetet tanúsítanak Isten iránt, más emberek iránt pedig elnézést és türelmet – mindezt egyetlen cél elérése érdekében: hogy Isten összes áldását elnyerjék. Amikor Isten elveszi az általuk élvezett kegyelmet, előnyöket és anyagi hasznot, feltárulnak az elképzeléseik. Ezek az önérdektől hajtott és a személyes nyereséget előtérbe helyező emberek haragra gerjednek, amint nem kapják meg azt, amire vágynak; elképzeléseket kezdenek terjeszteni, hogy hangot adjanak az Istennel kapcsolatos elégedetlenségüknek, miközben megpróbálnak még több embert rávenni arra, hogy érezzenek együtt velük és fogadják el az Istenről alkotott elképzeléseiket. Le kell állítani és meg kell fékezni az ilyen embereket? (Igen.) Az általuk közölt témák, gondolatok és nézőpontok nem az igazságról alkotott tiszta felfogást tükrözik, és abban sem segítenek az embereknek, hogy alávessék magukat Istennek és őszinte hitük legyen Benne. Ehelyett elvezetik az embereket Istentől, félreértéseket, Istentől való óvakodást, sőt akár Isten elutasítását eredményezik, valamint arra késztetik az említett emberek által terjesztett elképzeléseket meghallgatókat, hogy hozzájuk hasonlóan csendesen figyelmeztessék magukat: „soha többé nem fogok hinni istenben”. Ilyen zavarást okoznak másoknak az efféle emberek által terjesztett elképzelések.

2. Elképzelések terjesztése Isten szavairól és munkájáról

Ezek az emberek, akik elképzeléseket terjesztenek, a saját elképzeléseiket felhasználva mérik Isten munkáját, mérik Isten lényegét és Isten természetét. A saját elképzeléseik közepette hisznek Istenben, a saját elképzeléseik közepette szemlélik Istent, valamint a saját elképzeléseik közepette figyelnek meg és vizsgálnak át minden szót, amelyet Isten mond, az Isten által végzett munka minden egyes részletét, valamint minden környezetet, amelyet Isten elrendez. Amikor az, amit Isten tesz, megfelel az elképzeléseiknek, hangosan dicsérik Istent és azt mondják, hogy Isten igazságos, Isten hűséges és Isten szent. Amikor az, amit Isten tesz, nem igazodik az elképzeléseikhez és az érdekeiket súlyos veszteségek érik és nagy fájdalmat viselnek el, előállnak, hogy tagadják az Isten által szólt szavakat és az Általa végzett munkát; sőt, elképzeléseket terjesztenek, amivel több embert felbujtanak, hogy félreértsék Istent és őrizkedjenek Tőle, mondván: „Ne higgyétek el oly könnyedén isten szavait és ne is gyakoroljátok oly könnyedén isten szavait; különben, ha kihasználnak titeket és veszteségeket szenvedtek el, senki sem fog felelősséget vállalni érte” – és így tovább. Példának okáért Isten így szól: „Azokat, akik közületek őszintén feláldozzák magukat Értem, bizonyosan gazdagon megáldom” – vajon nem az igazság ezek a szavak? Ezek a szavak száz százalékig az igazságot jelentik. Sem hevesség, sem megtévesztés nincs bennük. Nem hazugságok és nem hangzatos elgondolások, még kevésbé valamiféle spirituális elmélet – ezek az igazság. Mi a lényege az igazság e szavainak? Az, hogy őszintének kell lenned, amikor feláldozod magad Istenért. Mit jelent az, hogy „őszinte”? Készséges és tisztátlanságoktól mentes; olyan, akit nem a pénz vagy a hírnév motivál, és biztosan nem a saját szándékai, vágyai és céljai hajtják. Nem azért áldozod fel magad, mert kényszerítenek vagy mert agitálnak, rábeszélnek vagy rángatnak, hanem a bensődből jön, készségesen; lelkiismeretből és józan észből születik. Ezt jelenti az őszinteség. Az abbéli hajlandóság tekintetében, hogy feláldozd magad Istenért, ezt jelenti az őszinteség. Akkor gyakorlati szempontból miként nyilvánul meg az őszinteség, amikor feláldozod magad Istenért? Nem bocsátkozol hamisságba, illetve csalásba, nem folyamodsz fortélyokhoz, hogy kerüld a munkát, és nem végzed felületesen a dolgokat; teljes szíved-lelked odaszánod, megteszel minden tőled telhetőt és így tovább – túl sok a részlet ahhoz, hogy itt mindet megemlítsük! Röviden: az őszinteségbe beépülnek az igazságalapelvek. Isten emberrel szemben támasztott követelményei mögött van egy norma és alapelv. Egyesek ezt mondják: „Ha az istenhitben felajánlom az őszinteségemet és az összes szerény megtakarításomat, vajon többet fogok nyerni? Ha többet nyerhetek, akkor érdemes mindent felajánlani!” A felajánlást követően azt látják, hogy Isten nem áldotta meg őket, és a következőt gondolva eltöprengenek ezen: „Lehet, nem ajánlottam fel eleget, úgyhogy többet fogok felajánlani. Elmegyek és hirdetem az evangéliumot.” Amikor az evangélium hirdetése során nehézségekkel találkoznak, imádkoznak. Időnként, amikor kihagyják az étkezéseket és nem alszanak jól, tovább imádkoznak. Erre gondolnak: „Isten azt mondta, hogy azok, akik őszintén feláldozzák magukat Istenért, biztosan gazdag áldásban részesülnek. Lehet, hogy még nem elegendő az őszinteségem, úgyhogy többet fogok imádkozni.” Az imádságon keresztül hitet nyernek és nem bánják, ha egy kis nehézséget kell elviselni. Valóban elkezdenek eredményeket látni az evangélium hirdetéséből, és erre gondolnak: „Most már van némi őszinteség bennem. Sietek haza, hogy lássam, javult-e a családom élete, hogy a gyermekem betegsége enyhült-e, és hogy a családi vállalkozás gördülékenyen megy-e – hogy vannak-e vagy nincsenek áldások istentől.” Azt jelenti ez, hogy az ember őszintén feláldozza magát Istenért? (Nem.) Mi ez? (Ügylet.) Ez egy alku Istennel. A saját módszereiket alkalmazzák, amit pedig „őszinteségnek” tartanak, az abbéli elképzeléseiken alapul, hogy azt tegyék, amit akarnak, és abból azt kapják, amire vágynak. Folyamatosan az általuk értelmezett „őszinteség” segítségével bizonygatják ezeket az Isten által szólt szavakat, állandóan arról kíváncsiskodnak, hogy Isten épp mit szándékozik tenni, mit tett már meg és mit nem tett még meg, és állandóan azon spekulálnak, hogy Isten vajon meg fogja-e áldani őket vagy sem, valamint, hogy szándékában áll-e vajon gazdagon megáldani őket. Folyamatosan azt számolgatják, amit felajánlottak és hogy mennyit kellene nyerniük, hogy Isten megadta-e már azt nekik, és hogy Isten szavai beteljesültek-e már. Folyamatosan olyan tények után kutatnak, amelyekkel tesztelhetik Isten állítását. Miközben Istenért áldozzák magukat, folyton ellenőrizni akarják Isten szavainak igazságát. A céljuk, hogy lássák, vajon részesülhetnek-e Isten áldásaiban, ha feláldozzák magukat Istenért. Állandóan próbára teszik Istent, folyton látni akarják Isten áldásait magukon, igazoldandó az Ő szavait. Amikor rájönnek, hogy Isten szavai nem olyan könnyen teljesülnek, ahogyan azt ők elképzelték, és nehéz igazolni Isten szavainak valóságtartalmát, az Istenről alkotott elképzeléseik tovább súlyosbodnak. Ezzel egyidejűleg szilárdan hinni kezdenek abban, hogy nem feltétlenül az igazság minden szó, amit Isten mond. Ezt a szívükbe rejtve kételkedni kezdenek Istenben és elkezdik megkérdőjelezni Őt, gyakran elképzeléseket alkotva Róla. Ezek az emberek – akiknek a szíve tele van elképzelésekkel – időről időre felfednek néhányat az Istenről alkotott elképzeléseik közül, miközben gyülekezeti életet élnek és kapcsolatba kerülnek a testvérekkel. Elképzeléseket alkotnak Isten szavairól, és Isten munkáját is az elképzeléseik szerint mérik. Amikor Isten munkája következetesen nem felel meg az elképzeléseiknek és teljességgel ellentétes a várakozásaikkal, terjesztik az elképzeléseiket, hogy hangot adjanak az Istennel kapcsolatos elégedetlenségüknek. Isten például azt mondja, hogy a munkája a végéhez közeledik és az embereknek le kellene mondaniuk mindenről, hogy kövessék Istent és feláldozzák magukat Érte, együtt kellene működniük Isten munkájával és nem szabad többé világi kilátásokra, harmonikus otthonra és más hasonló dolgokra törekedniük. Miután Isten elmondja ezeket a szavakat, sok munkával folytatja. Három, öt, hét vagy nyolc év is eltelik, egyesek pedig azt látják, hogy Isten munkája még mindig folyamatosan halad, és nincs jele annak, hogy a munkája véget ér vagy hogy a nagy katasztrófák közelegnek és a hívők mind menedékbe vonultak. Azok, akik az elképzeléseiket felhasználva mérik Isten munkáját, alig várják, hogy Isten munkája gyorsan véget érjen, hogy a hívők osztozhassanak Isten csodálatos áldásaiban. Isten azonban nem így cselekszik, nem emberi elképzelések és képzelődések szerint valósítja meg ezt a dolgot. Azok, akik alig várják, nyugtalanná válnak és kétségeik támadnak, mondván: „Hát nem a végéhez közelít már isten munkája? Nem kellene hamarosan véget érnie? Nem azt mondta isten, hogy közelegnek a nagy katasztrófák? Miért végez még mindig ilyen sok munkát isten háza? Pontosan mikor fog isten munkája véget érni? Mikor lesz vége?” Ezeket az embereket a legkevésbé sem érdekli az igazság vagy Isten követelményei. Nem érdekli őket az igazság gyakorlása, az Istennek való alávetés, illetve a Sátán befolyásától való megszabadulás az üdvösség elérése érdekében. Csak és különösképp afféle dolgok érdeklik őket, hogy mikor ér véget Isten munkája, hogy a sorsuk élet lesz-e vagy halál, hogy mikor léphetnek be a királyságba, hogy áldásokat élvezzenek, valamint, hogy milyenek lesznek a királyság szépséges helyszínei. Ezek a legnagyobb aggodalmaik. Ezért, miután kitartottak egy ideig, és látják, hogy a menny és föld változatlan marad, és hogy a világ országai továbbra is a megszokott módon folytatják, ezt kérdik: „Mikor fognak valóra válni isten e szavai? Több éve várok – miért nem váltak még valóra? Valóban valóra válhatnak isten szavai? Tartja magát a szavához isten vagy sem?” És így ezek az emberek elveszítik a türelmüket, nyugtalanná válnak és elkezdenek akarni lehetőségeket keresni a világba való visszatérésre, hogy éljék a saját életüket.

Isten munkája és az Isten által kifejezett igazságok mindig meghaladják az emberi képzelődéseket és mindig túlmutatnak az emberi elképzeléseken. Az emberek bárhogyan is próbálkoznak, nem tudják kifürkészni vagy mérni őket. Nem tudják pontosan, melyek Isten munkájának módszerei, illetve, hogy az milyen célokat szándékozik elérni, így végül egyesek kételkedni kezdenek: „Valóban létezik isten? Pontosan hol van isten? Isten folyton igazságokat fejezi ki, de nem fejez ki vajon túl sokat? Nem azt mondta isten, hogy elvisz majd minket az ő királyságába? Mikor léphetünk be a menny királyságába? Hogy lehet az, hogy ezek a dolgok még nem valósultak meg, illetve nem teljesültek? Pontosan hány évig fog még tartani? Mindig azt mondják, hogy isten napja közel van, de most már évek óta emlegetik ezt a »közelt« – miért van oly messze és látszólag végtelen messzeségben?” Nem csupán így gondolkodnak, hanem mindenütt terjesztik ezeket a kétségeket. Milyen problémát jelez ez? Miután oly sok prédikációt meghallgattak, miért nem értik még mindig egyáltalán az igazságot? Miért használnak állandóan emberi elképzeléseket és képzelődéseket Isten munkájának a behatárolására? Miért nem tudnak Isten szavaival összhangban tekinteni ezekre a dolgokra? Képesek vajon Isten szavai révén igazolni Isten létezését és meghatározni az üdvösséghez vezető utat? Értik vajon, hogy az Isten által szólt szavak mindegyike és minden, amit Ő tesz, az emberek megmentését szolgálja? Értik vajon, hogy az emberek csak az igazság elnyerésével és az üdvösség elérésével tehetnek szert az összes áldásra, amelyeket Isten az emberiségnek ígért? Abból, amit mondanak, valamint az általuk terjesztett elképzelésekből nyilvánvaló, hogy alapvetően nem értik, mit is csinál Isten, vagy mi is a célja annak, hogy Isten végzi mindezt a munkát és mondja mindezeket a szavakat. Ezek egyszerűen álhívők! Mit nyertek, miután oly sok éven át hallgattak prédikációkat és oly sok éven át ügyetlenkedtek Isten házában? Még arról sem bizonyosodtak meg, hogy Isten létezik-e, nincs határozott válaszuk erre. Milyen szerepet játszanak a gyülekezetben? Miután egy ideig munkát végeztek anélkül hogy áldásokat nyertek volna, gátlástalanul elképzeléseket terjesztenek, hogy félrevezessenek és zavarjanak másokat. A dolgok, amelyeket nemtörődöm módon mondanak, Istennel és az Ő munkájával szembeni ítéletek. Egyesek közülük így szólnak: „Régebben azt hittem, hogy isten munkája három-öt éven belül befejeződik; nem számítottam rá, hogy még most sem készül el, hogy tíz év eltelt. Mikor fog elkészülni ez a munka? Folyamatosan írnak bizonyságtételi cikkeket, folyamatosan készítenek a himnuszok előadásairól szóló videókat és filmeket, folyamatosan hirdetik az evangéliumot – mikor lesz ennek vége?” Még másokat is megkérdeznek: „Ti nem ugyanezt gondoljátok? Nos, nem számít, mit gondoltok, nekem ez a véleményem. Én becsületes ember vagyok, ami a szívemen, az a számon, nem úgy, mint egyesek, akik nem mondják el, mire gondolnak és az egészet magukban tartják.” Milyen „becsületesek”, hogy bármit meg mernek mondani! Ami még rosszabb, hogy így szólnak: „Ha isten munkája nem ér véget hamarosan, megyek, keresek munkát, keresek némi pénzt és élem az életem. Ez alatt a sok év alatt, amíg istenben hittem, oly sok jó ételt, oly sok élvezetes helyet, oly sok anyagi örömöt kihagytam! Ha nem hittem volna istenben, egy villában éltem volna, lett volna autóm és akár a világot is többször körbeutaztam volna az elmúlt években. Ha visszagondolok, az istenhit nélküli élet egész jó volt, elég boldog voltam. Bár üres volt egy kicsit, élvezhettem a testi örömöket, jókat ehettem és ihattam és azt csináltam, amit csak akartam, mindenféle korlátozás nélkül. Ezek alatt az istenhittel töltött évek alatt oly sokat szenvedtem és túlságosan szigorú voltam magamhoz! Bár nyertem egy kis igazságot és a szívemben egy kicsit nagyobb biztonságban érzem magam, ezek az igazságok nem helyettesíthetik a testi örömöket! Mellesleg isten munkája sosem ér véget, isten pedig sosem jelenik meg az embereknek, úgyhogy sosem érzem igazán biztonságban magam. Azt mondják, az igazság megértése és elnyerése békét és örömöt hoz, de mi jó abban, ha az embernek van békéje és öröme? Testi örömeim még mindig nincsenek!” Ezek a gondolatok számtalanszor átfutottak a fejükön, és sokszor elismételték őket maguknak. Amikor úgy vélik, hogy elegendő az indok az elképzeléseik mögött ahhoz, hogy azok szilárdan megálljanak, és úgy érzik, megérett az idő, ők pedig elég képzettek ahhoz, hogy belekössenek Isten munkájába, nem tudják megállni, hogy ne terjesszék a fent idézett megjegyzéseket és elképzeléseket. Terjesztik az Istennel szembeni elégedetlenségüket, és az Isten munkájáról alkotott elképzeléseiket és félreértéseiket, és megpróbálnak minél több embert félrevezetni, hogy félreértsék Istent és az Ő munkáját. Olyanok is akadnak persze, akiknek hátsó szándékaik vannak, akik meg akarják akadályozni, hogy még több ember áldozza fel magát Istenért, azt akarják, hogy hagyják el az aktuális kötelességeiket és utasítsák el Istent; számukra az lenne a legeslegjobb, ha a gyülekezet feloszlana. Mi a céljuk? „Ha én nem nyerhetek áldásokat, egyikőtöknek se legyen rá reménye. Majd én összekuszálom a dolgokat nektek, hogy egyikőtök se remélhesse, hogy elnyeri az igazságot vagy az isten által ígért áldásokat!” Látván, hogy nincs reményük arra, hogy áldásokat nyerjenek, elveszítik a türelmüket, hogy tovább várjanak. Ők maguk nem nyernek áldásokat, és azt sem akarják, hogy mások nyerjenek. Ezért amikor elképzeléseket terjesztenek, bizonyos értelemben az elégedetlenségüknek adnak hangot, panaszkodván, hogy Isten munkáját illetően semmi sem felel meg az emberi elképzeléseknek és képzelődéseknek, valamint, hogy Isten munkamódszere nem veszi figyelembe az emberek érzéseit. Ezzel egyidejűleg még több embert akarnak félrevezetni és belesodorni abba, hogy félreértsék Istent és panaszkodjanak Rá, elképzeléseket alkossanak Istenről és elveszítsék a hitüket. Azt akarják, hogy még több ember hagyja el Istent a Vele kapcsolatos félreértései és elképzelései miatt, épp ahogyan ők tették.

B. Miként kell bánni azokkal az emberekkel, akik elképzeléseket terjesztenek

Milyen következményeket eredményez az, ha valaki elképzeléseket és az Istennel való elégedetlenséget terjeszt a gyülekezetben? Közvetlen hatást gyakorol vajon a gyülekezeti élet eredményeire? Megzavarja a normális gyülekezeti életet és a gyülekezet munkáját? (Igen.) Ez hatással van az emberek Istenbe vetett hitére, és befolyásolja abbéli képességüket, hogy normálisan végezzék a kötelességüket. Ezért azokat, akik elképzeléseket terjesztenek, meg kell fékezni. Még ha csak alkalmanként említenek is efféle dolgokat, akkor is meg kell fékezni és tisztán kell látni őket; meg kell nézni, milyen az emberi mivoltuk, hogy az, hogy elképzeléseket terjesztenek, egy átmeneti negativitás és gyengeség miatt, vagy a természetlényegükkel való probléma miatt van-e – hogy következetesen nem törekednek-e az igazságra és szándékosan terjesztenek-e elképzeléseket, hogy több embert félrevezessenek, valamint zavarják és tönkretegyék a gyülekezeti életet. Ha ez csak alkalmi negativitás és gyengeség, elegendő az igazság közlése révén támogatni és segíteni őket. Ha nem szívelik meg a tanácsot és folytatják az elképzelések terjesztését és a gyülekezeti élet zavarását – sőt, másokat is arra késztetnek, hogy negatívvá és gyengévé legyenek, hatást gyakorolnak abbéli képességükre, hogy normálisan végezzék a kötelességüket – akkor az azt jelenti, hogy a Sátán szolgái, és az alapelvek szerint ki kell takarítani őket. Miért nem kaphatnak még egy esélyt? Szerintetek álhívők az ilyen emberek? (Igen.) Bármilyen is az emberi mivoltuk, az efféle emberek álhívők. Az álhívők olyanok, mint konkoly a búza között – ki kell gyomlálni őket. Ha csak néhányat tanúsítanak az álhívők megnyilvánulásai közül és nem okoztak zavarásokat a gyülekezeti életben, és továbbra is a gyülekezet barátaiként tudnak szolgálni és képesek szolgálatot tenni, békén lehet hagyni őket. Azok azonban, akik állandóan elképzeléseket terjesztenek, mindig az álhívők nézőpontjait és megjegyzéseit juttatják kifejezésre. Nem hanyagul vetnek oda dolgokat; a céljuk az, hogy még több embert felbujtsanak, félrevezessenek és csőbe húzzanak, hogy azok eltávolodjanak Istentől. A szándékuk a következő: „Ha nem nyerhetek áldásokat, többé nem fogok hinni. Egyikőtök se remélje, hogy áldásokat nyer, és hinnetek sem szabadna! Ha továbbra is hisztek, mi van akkor, ha kitartotok és végül egy napon áldásokat nyertek – hát nem hoz az nehéz helyzetbe engem? Hogy érezhetnék én akkor belső kiegyensúlyozottságot? Ez így nem fog menni. A jövőbeli megbánást elkerülendő zavarni foglak titeket és megingatom a hiteteket, ráveszlek, hogy eltávolodjatok istentől, eláruljátok istent és velem együtt elhagyjátok a gyülekezetet – ez lenne a legjobb.” Ez a céljuk. Nem kellene kitakarítani az efféle álhívőket? (De igen.) Ki kell takarítani őket. Ha egyes álhívők felhagynak a hittel, a gyülekezet egyszerűen visszaveszi az Isten szavait tartalmazó könyveiket és törli őket. Vannak más álhívők is, akiknek vannak pozitív érzéseik az Istenbe vetett hittel kapcsolatosan és a hívők iránt. Nem játszanak pozitív, megerősítő szerepet a gyülekezetben; a gyülekezet barátaiként csupán alkalmanként kisegítenek. Bár nem törekednek az igazságra, illetve nem közlik az igazságot, az efféle emberek nem terjesztenek elképzeléseket és nem zavarják a gyülekezeti életet. Amennyiben képesek végezni egy kevés szolgálatot, meg kell engedni nekik, hogy a gyülekezetben maradjanak és nem szükséges kitakarítani őket. Ami azonban azokat az álhívőket illeti, akik állandóan elképzeléseket terjesztenek – velük szemben semmiféle irgalmat nem kell tanúsítani. Ők terjesztik az Istennel kapcsolatos elképzeléseiket és félreértéseiket, zavarva a gyülekezeti életet, valamint bomlasztást és zavarásokat okozva a gyülekezet munkájában. Ezek az álhívők a Sátán szolgái. Nekik elképzeléseik vannak; azonban nemcsak hogy nem keresik az igazságot ezek eloszlatása céljából, hanem még terjesztik is az elképzeléseiket, hogy félrevezessék Isten választott népét. Elárulják Istent és néhány másik embert is magukkal akarnak rántani a pusztulásukba. Efféle szándékokkal zavarják a gyülekezet munkáját. Isten vajon meg tud bocsátani nekik? Nem, nem szabad megkímélni őket. Ez nem annak a kérdése, hogy meg kell fékezni vagy el kell különíteni őket; el kell takarítani és örökre törölni kell őket, anélkül, hogy bármiféle engedékenységet tanúsítanának irántuk!

A gyülekezetben egyesek sosem törekednek az igazságra és sosem értik meg, miként munkálkodik Isten az emberek megmentésén. Bizonyos dolgok megtapasztalását követően félreértések, ellenállás és panaszok alakulnak ki bennük Istennel szemben; az általuk mondott és tett dolgok némelyike elképzelések terjesztését szolgálja. Az általuk terjesztett elképzelések nem csupán eltérések Isten szavainak és munkájának felfogásában, illetve Istent illető félreértések. Egyesek súlyosabbak, egyenest tagadják, hogy Isten szavai az igazság – teljességgel megítélik és elítélik Istent. Az általuk terjesztett egyéb elképzelések pedig akár nyíltan támadják és káromolják Istent. Nem boncolgatják, illetve nem próbálják meg alávetett szívvel megismerni a saját romlottságukat és lázadásukat, egy teremtett lény, illetve Isten követője szemszögéből kiindulva, sem az igazságot nem fogadják el, és nem beszélnek arról, hogy miként értelmezik Isten munkáját, illetve fogják fel az Ő szándékait. Az általuk kifejezésre juttatott elképzelések pontosan ellentétesek ezekkel a pozitív megértésekkel. Amikor a többiek az elképzeléseiket hallják, nem nyernek megértést Istenről, sem valódi hit nem alakul ki bennük, és persze nem növekszik az Istenbe vetett hitük sem. Ehelyett az Istenbe vetett hitük elhomályosodik, megfogyatkozik vagy akár teljesen elveszik. Isten munkájának víziója ezzel egyidejűleg homályossá válik számukra. Minél többet hallgatják az emberek az általuk terjesztett elképzeléseket, annál zavarosabbá válik a szívük, akár egészen addig a pontig, hogy nem fogják tisztán érezni, miért kellene hinniük Istenben, és kételkedni kezdenek Isten létezésében. Az, hogy Isten szavai az igazság-e, hogy Isten szavai és munkája meg tudja-e tisztítani és meg tudja-e menteni az embereket és más hasonló dolgok – ezek mind homályossá és kétségessé válnak számukra. Amikor az emberek meghallják az efféle egyének által terjesztett elképzeléseket és félreértéseket, kételkedni kezdenek Istenben és óvakodni kezdenek Tőle; a szívükben elkezdik körülhatárolni Istent, félreértések alakulnak ki bennük és panaszokat fogalmaznak meg Istennel szemben, sőt belül el is távolodnak Istentől. Ez nagyon bajos. Ha egyszer ilyen negatív, ellenséges gondolataik, nézeteik, terveik és szándékaik vannak, világossá válik, hogy az általuk elfogadott információk és megjegyzések nem felelnek meg a normális emberi mivolt szükségleteinek, nemhogy az igazságnak – száz százalékig bizonyos, hogy a Sátántól származnak. Az elképzeléseket terjesztők szándékaitól vagy indítékaitól és attól függetlenül, hogy szándékosan vagy akaratlanul terjesztenek téveszméket és alaptalan szóbeszédeket, amennyiben káros hatást gyakorolnak a gyülekezetben, meg kell fékezni őket. Persze ha a gyülekezeti életen kívül találnak és ismernek fel ilyen embereket, azokat is haladéktalanul le kell állítani és meg kell fékezni. Ha valaki, aki érti az igazságot, Isten szavai vagy a saját megértése segítségével cáfolni tudja és le tudja leplezni azokat, akik efféle dolgokat terjesztenek, segítve a testvéreket a felismerésükben, az még jobb. Ez a Sátán elleni küzdelem. Ha híján vagy az érettségnek, meg kell tanulnod felismerni őket és távol kell tartanod magad tőlük. Ha megvan az érettséged, leplezd le őket. Meg meritek ezt tenni? Tudjátok, hogyan? Ez fedi fel a leginkább, hogy valaki birtokában van-e az igazságvalóságnak. Amikor néhány új hívő meghallja azokat az elképzeléseket és félreértéseket, amelyeket az efféle emberek Istenről terjesztenek, megdöbben és így szól: „Hogy beszélhet így egy olyan ember, aki hisz Istenben?” Ha alappal nem rendelkező emberek meghallják ezeket az elképzeléseket és téveszméket, negatívvá és gyengévé válnak vajon? El fogják fogadni ezeket a téveszméket? Félrevezetik őket és elhagyják majd a gyülekezetet? Ez mind lehetséges. Amikor valaki, aki téveszméket terjeszt, így szól: „Én sosem fogok újra hinni istenben” – függetlenül attól, hogy milyen állapotban van, amikor ezt mondja, ez azt jelzi, hogy teljesen elvesztette a hitét Istenben és álhívő. Függetlenül attól, hogy milyen céllal terjeszt ilyen szavakat, nyerhetsz bármiféle épülést abból, hogy hallgatod őt? (Nem.) Amikor gyenge vagy és ezeket a szavakat hallod, úgy érezheted: „Ez az ember osztozik a fájdalmamban; amikor az elképzeléseiről beszél, olyan, mintha a saját legbensőbb gondolataimnak adna hangot.” Ha azonban valaki olyan hallja ezeket a szavakat, akinek van hite, így fogja gondolni: „Ez botrányosan lázító! Hogy lehet ilyen szavakat szólni? Hát nem istenkáromlás ez? Én nem mernék ilyesmiket mondani, hiszen ez sérti Isten természetét!” Az a tény, hogy képes ezeket az elképzeléseket terjeszteni, azt jelzi, hogy ezek az elgondolások rég kialakultak és már gyökeret vertek a szívében. Ha az efféle elgondolások még épp csak elkezdtek formálódni és még csak a bimbózás fázisában vannak, és még nem teljesen fejlődtek elképzelésekké, amíg az ember nem önti szavakba őket és nem vezetett félre, illetve nem zavart meg másokat, az azt mutatja, hogy van egy kis józan esze; tud vigyázni a nyelvére és ezáltal elkerüli azt a következményt, hogy kitakarítsák. Ha azonban felszólal és zavarja a gyülekezeti életet, akkor nem szabad további udvariasságot tanúsítani vele szemben; le kell leplezni és ki kell takarítani őt. Azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot és híján vannak az igazság felfogására való képességnek, hajlamosak arra, hogy gyakran formáljanak elképzeléseket. Ugyanakkor azok, akik gyakran olvassák Isten szavait és van felfogóképességük, keresni fogják az igazságot, hogy eloszlassák az elképzeléseiket, még ha azok fel is merülnek. Isten munkája felfedi és kiveti azokat, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket; ők olyan emberek, akik egyáltalán nem szeretik az igazságot és akik nem tudják elfogadni az igazságot, mind idegenkednek az igazságtól és gyűlölik az igazságot. Ez minden kétség felett áll.

A gyülekezeti életben a különböző országokban és helyeken bizonyára létezik az elképzelések terjesztésének problémája, ugyanis az igazságot nem szerető emberek mindenütt jelen vannak. Azok, akik nem törekednek az igazságra, azok, akik idegenkednek az igazságtól, azok, akik testi örömöt keresnek, valamint az álhívők, a gonosz emberek és mások – mivel nem törekednek az igazságra, folyton elképzeléseket táplálnak Isten szavaival és a megtestesült Istennel kapcsolatosan. A szívük teli van elképzelésekkel, teli képzelődésekkel Istenről és követelésekkel Vele szemben, és képtelenek tisztán felfogni és megérteni minden Isten által mondott szót; csak a saját elképzeléseik, preferenciáik, sőt akár a személyes nyereségeik és veszteségeik alapján értelmezik őket. A szívüket különféle elképzelések, képzelődések és Istennel szemben támasztott észszerűtlen követelések töltik meg, Istenről alkotott különféle félreértésekkel és ítéletekkel együtt és így tovább. Ezért az ilyen emberek számára természetes, hogy elképzeléseket terjesztenek – ez nem újdonság. Amíg léteznek efféle emberek, az elképzelések terjesztése időről időre elő fog fordulni, és bármelyik pillanatban megtörténhet. Amikor valami, amit Isten mond vagy tesz, nem igazodik az elképzeléseikhez és a kívánságaikhoz, és amikor sérti az érdekeiket, haragra gerjednek, és elkezdenek szót emelni a saját érdekeik mellett, valamint vitatkoznak Istennel és az Ő munkájával. Ezek az emberek mindig szemben állnak az igazsággal és Istennel, elemzik és átvizsgálják Isten szavait, Isten természetét és Isten munkáját. Folyamatosan átvizsgálják és vizsgálgatják Isten szavainak és munkájának helyességét, és azt is ellenőrizni akarják, hogy Isten megtestesült teste vajon megfelel-e Isten identitásának és státuszának. Az ellenőrzési folyamatuk során igen nehezen tudnak pontos válaszokhoz jutni; az ő szemükben az is nagyon nehéz, hogy Isten szavai teljesüljenek és valóra váljanak. Ezért aztán sok a mondanivalójuk, amikor elképzeléseket terjesztenek. Időtől, helytől és kontextustól függetlenül terjesztik az elképzeléseiket. Amikor bármilyen módon elégedetlenséget éreznek Istennel szemben, az elképzeléseik segítségével mérik a dolgokat. Ha Isten szavai és munkája nem egyeznek az elképzeléseikkel, gyorsan kifejezésre juttatják az elképzeléseiket. Az efféle kifejezésre juttatást terjesztésként jellemezzük. Miért nevezzük „terjesztésnek”? Azért, mert az általuk kifejezésre juttatott dolgoknak nincs pozitív hatásuk Isten választott népére, a gyülekezeti életre, illetve Isten házának munkájára. Ehelyett csak zavarást, bomlasztást és kárt okoznak. Ezért pontos az, ha az efféle megjegyzések kimondására „terjesztésként” utalunk.

Miután szerzel némi alapvető tisztánlátást az elképzelések terjesztésének kérdéséről, az igazság alapján kell boncolgatnod és felismerned az emberek különféle téves elképzeléseit és megjegyzéseit, majd Isten házának előírásai szerint kell kezelned és eloszlatnod őket. A vezetőknek és a dolgozóknak természetesen olyan felelőssége az efféle problémák megoldása, amely alól nem bújhatnak ki. Ezzel egyidejűleg – miután hallotta ezt a közlést – Isten egész választott népének is kötelessége és felelőssége az, hogy leleplezze és boncolgassa az elképzeléseket terjesztő embereket, valamint a szavaikat és a viselkedésüket. Ha nincs hozzá bátorságod, hogy leállítsd vagy megfékezd őket, beszélgethetsz és vitatkozhatsz velük Isten szavai és az általad megértett igazság alapján. Mi a célja az efféle vitának? Az, hogy – miután meghallgatták a vitát – a kicsi érettséggel rendelkezőket és az igazságot nem értőket képessé tedd annak felismerésére, hogy kinek a szavai állnak összhangban az igazsággal, ahelyett, hogy az egyes emberek által terjesztett elképzelések és téveszmék zavaros módon félrevezetnék őket. Ez jótékony Isten választott népe és a gyülekezeti élet számára. Amikor kiderül, hogy valaki olyan szavakat szól, amelyek nem állnak összhangban az igazsággal – akár emberi elképzelések, akár téveszmék –, vitára van szükség. Az efféle viták az emberek épülését szolgálják. Legalábbis – e viták meghallgatását követően – a szemlélők tisztán láthatják, hogy az elképzeléseket terjesztők szavai valójában elképzelések, és megérthetik, hogy ezeknek az elképzeléseknek mely aspektusai nem igazodnak az igazsághoz, mi az elképzelések lényege, miért nem felelnek meg az igazságnak, miért jellemzik elképzelésekként őket, miért kell megfékezni az őket terjesztő embereket és így tovább – képesek arra, hogy pontos rálátásuk legyen ezekre a dolgokra, ahelyett, hogy zavaros módon félrevezetnék őket és játszadoznának velük. Bár az emberek által terjesztett elképzelések okozhatnak némi zavart és kárt Isten választott népének életbe való belépése és a gyülekezeti élet számára, egyáltalán nem rossz dolog az, ha az emberek megtapasztalják ezeket a dolgokat. Legalábbis lehetővé teszi számukra, hogy növekedjenek a tisztánlátásban, meglássák az elképzeléseket terjesztők valódi arcát, meglássák, hogy milyen beállítottságokat tárnak fel az elképzelések terjesztése során, és meglássák a különbséget az általuk terjesztett elképzelések és az igazság között. Egyrészt az emberek képesek lesznek felismerni ezeket a megjegyzéseket, és immunisak lesznek rájuk, másrészt némi tisztánlátásuk is lesz ezeket az embereket illetően, és tudni fogják, miféle szavakat mondanak az álhívők, azok, akiknek egyáltalán nincs birtokában az igazság és gyakran táplálnak Istennel kapcsolatos elképzeléseket, valamint tudni fogják, hogy az ő hitük nem őszinte – az emberek legalább efféle tisztánlátást szerezhetnek. Persze ha még nem találkoztál ezekkel a problémákkal, ne imádkozz meggondolatlanul, mondván: „Ó, Istenem, kérlek rendezz számomra olyan környezetet, hogy megláthassam, mit értenek az »emberek által terjesztett elképzelések« alatt.” Az elképzelések terjesztését látni nem játék és könnyen félrevezethet. Ha pedig tényleg megtörténnek ezek a dolgok, helyesen kell kezelned őket. Ne hagyd, hogy kicsússzanak a kezed közül, és ne kerüld őket; helytállóan nézz szembe velük, és minden Isten által számodra elrendezett környezethez komoly és szigorú hozzáállással közelíts. Egy igazságra törekvő embernek ilyen hozzáállással kell rendelkeznie az igazság elérése érdekében. Ha olyasvalakivel találkozol, aki elképzeléseket terjeszt, meg kell tanulnod imádkozni Istenhez: „Ó, Istenem, kérlek, légy velem, világosíts meg és vezess engem, hogy fel tudjam ismerni ezeket a szavakat és az efféle embert, és tégy képessé annak felismerésére is, hogy van-e bennem egy is ezeknek az embereknek az elképzelései közül.” Azután az imádkozást követően menj, és tapasztald meg ezt a dolgot. Persze ez lesz annak az ideje is, amikor próbára tesznek, hogy valójában mennyit értesz az igazságból és milyen nagy az érettséged. Ha hallod, amint valaki elképzeléseket terjeszt, és nincs belső reakciód, illetve gondolataid, hanem épp olyan vagy, mint egy rádió – bármilyen általa kifejezett és terjesztett elképzelést elfogadsz, mindenféle ellenállás vagy a visszautasítására való képesség híján, sőt minden abbéli képesség híján, hogy felismerd, az nem nagyon bajos vajon? Amikor egyesek hallják, amint valaki elképzeléseket juttat kifejezésre, a szívükben érzik, hogy rossz az, amit mond, és beszélgetni és vitatkozni akarnak az illetővel, ám nem tudják, miként fejezzék ki helyesen magukat, illetve miként kellene leleplezniük és boncolgatniuk az illetőt. Attól is félnek, hogy ha nem sikerül hatásosan visszavágniuk, elvörösödnek majd, amikor pedig végül vereséget szenvednek, elveszítik a méltóságukat és kínos helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor vonakodnak is vita nélkül elengedni a dolgot, és erre gondolnak: „Sok prédikációt meghallgattam és egész sokat értek is, akkor miért vagyok híján a szavaknak, hogy megcáfoljam őket? Nekem nincsenek elképzeléseim Istenről és igaz hitem van Istenben, akkor miért nem tudom világosan elmagyarázni a dolgokat most, hogy ideje megcáfolni a téveszméiket?” Figyelik, amint az elképzeléseket terjesztő ember egyre többet beszél, a szavai egyre durvábbak és utálatosabbak lesznek, de egyszerűen nem tudják megcáfolni, illetve boncolgatni az illetőt, és képtelenek kiállni és leleplezni őt, arra pedig még inkább képtelenek, hogy leállítsák, amitől belül rendkívüli szorongást és aggodalmat éreznek. Csak ebben a pillanatban döbbennek rá, hogy túl kicsi az érettségük, és látják meg, hogy az igazságról szóló megértésük még nem formálódott teljes és helyes nézőponttá, hogy az csak néhány töredékes kifejezés, szórványos világosság és elgondolások, és egyáltalán nem az igazság valódi ismerete. Igen jól tudják, hogy az illető elképzeléseket terjeszt és félrevezeti az embereket, valamint, hogy álhívő, és le akarják leplezni és cáfolni akarják a nézeteit, csakhogy híján vannak az ehhez szükséges megfelelő és erőteljes nyelvezetnek. Csak ennyit tudnak mondani: „Minden, amit Isten tesz, jó; el kell fogadnod. Isten szent és tökéletes; egyáltalán nem olyan, amilyennek mondod. Isten szuverén minden dolog felett, az emberek pedig teremtett lények. Alá kell vetniük magukat Istennek. Az emberek nem veszítenek azzal, hogy alávetik magukat Istennek.” Csak ezeknek a felszínes elméleteknek képesek hangot adni, amelyek egyáltalán nem találják el a legfontosabb pontokat. Miután megtapasztalták ezt a különleges eseményt, rájönnek, hogy túl kicsi az érettségük, és erre gondolnak: „Miért vagyok én ennyire tehetetlen? Általában képes vagyok hosszasan beszélni grandiózus doktrínákról, elég ékesszólóan fogalmazva; gond nélkül tudok egy órán át beszélni egy összejövetelen, és szemrebbenés nélkül három-öt oldalnyi prédikációs jegyzetet megírni, és ebben a tekintetben igen magabiztosnak érzem magam. Amikor azonban olyasvalakivel kerülök szembe, aki ehhez hasonlóan elképzeléseket terjeszt, ehhez hasonlóan megítéli és káromolja Istent, miért nincs bennem éberség, nincs válasz? Miért nem tudok egy erőteljes leleplezéssel és cáfolattal szolgálni?” Mit fedeznek fel ebből? Nem azt, hogy rájönnek: nem értik az igazságot? Jó vagy rossz dolog ez a felismerés? (Jó dolog.) Végre ráébrednek a tényleges érettségükre. Ha nem találkoztak volna valakivel, aki elképzeléseket terjeszt, talán továbbra is azt hinnék, hogy van érettségük, értik az igazságot, van tisztánlátásuk és mindent átlátnak, képesek különféle szellemi doktrínákat hirdetni és nagy jártassággal tudnak egy kicsit beszélni az összes igazságról. Amikor azonban olyasvalakivel állnak szemben, aki elképzeléseket terjeszt – még ha tudják is, hogy az helytelen –, tehetetlennek érzik magukat, képtelenek bármit is tenni és végül vereséget szenvednek. Kínos ez? Dicsőséges dolog ez? (Nem.) Nos, akkor miként kellene megoldani ezt? Ha nem vagy a megfelelő szavak birtokában ahhoz, hogy vitatkozz vele, és a szégyent is el akarod kerülni, és szilárdan meg akarsz állni a bizonyságtételedben, hogy teljesen megszégyenítsd és legyőzd a Sátánt, mit kell tenned? Mondok nektek egy hatásos módszert: ha azt látod, hogy valaki vég nélkül elképzeléseket terjeszt, a legtöbb ember pedig híján van a tisztánlátásnak és az illető befolyásolja őket, te azonban nem tudsz meggyőzőbben érvelni nála, akkor ideje felvenni a kesztyűt; az asztalra kell csapni és így szólni: „Fogd be! Te miről beszélsz? Lehet, nem tudok nálad meggyőzőbben érvelni, de tudom, hogy egy álhívő vagy! Nézd meg, mit mondasz; van egyetlen szó is, amely összhangban áll az igazsággal? Oly sok éve élvezed Isten kegyelmét – szóltál valaha is egyetlen dicsérő szót vagy tanúságot Isten mellett? Sérelmeid vannak Istennel szemben; ha úgy érzed, megteheted, menj egyenest a harmadik égbe és beszélj közvetlenül Istennel. Ne okozz itt több zavarást. Ezennel hivatalosan megparancsolom, hogy húzz el!” Mernétek ezt mondani? Nem hevesség ez? (Nem, nem az.) Ez egy nyilatkozat kiadása a Sátánnak. Tegyétek csak ezt. Mondjátok meg neki: „Húzz el, te álhívő! Oly sokat élveztél Isten kegyelméből a semmiért, te lelkiismeretlen nyomorult; nem érdemled meg, hogy ember légy!” Csak két szó: „Húzz el!” Hogy hangzik? Erőteljes, ám nem szabad meggondolatlanul használni. A hitben új testvéreknek, akik még nem értik az igazságot, nem szabad ezt mondanotok, az álhívőknek és a Sátán szolgáinak azonban irgalmatlanul adhattok ilyen utasításokat: „Ez Isten háza, az igaz testvérek otthona, azok otthona, akik Istent követik. Nem ördögök és Sátánok otthona. Ördögökre és Sátánokra nincs itt szükség. Ördög és Sátán vagy, úgyhogy húzz el!” Helyénvaló ez? (Igen.) Nem ez a legjobb módszer; csakis azért tanítom nektek ezt a módszert, mert kicsi az érettségetek, mert nincs elegendő érettségetek, hogy harcoljatok a Sátánnal. Ami azt illeti, ez nem ideális. Az ideális módszer az, hogy – ha sok igazságot értetek és valódi hitetek van Istenben és valóban ismeritek Istent – képesek vagytok megcáfolni az illetőt, és oly alaposan megcáfoljátok, hogy teljesen megszégyenül, és végül mindenkinek ezt mondja: „Nem tarthatom meg a hitemet; túlságosan szégyellem magam, hogy bármelyikőtökkel szembenézzek. Ördög és Sátán vagyok; magam fogom elhagyni a gyülekezetet.” Mivel most nincs meg ez a képességetek, az Általam tanított módszer szerint kell kezelnetek azokat, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket.

Most már tudjátok, miként kezeljétek azokat, akik gyakran terjesztenek elképzeléseket a gyülekezetben? Most már fel tudjátok ismerni azokat, akik elképzeléseket terjesztenek az emberek félrevezetése céljából? (Igen.) Melyek az elképzeléseket terjesztő beszéd fő típusai? Az egyik típus Isten szavait, a másik Isten munkáját, és megint egy másik Isten természetét és lényegét veszi célba. Ezek a beszédtípusok az enyhétől – képzelődések Istenről és Isten félremagyarázása – a súlyosig terjednek, amilyen Isten megítélése, elítélése és káromlása. Ezeken kívül ott vannak az emberek negatív és ellenálló megjegyzései: a panaszaikhoz, dacukhoz és az Istennel való elégedetlenségükhöz hasonló dolgok kifejezésre juttatása. Összegezve: az elképzeléseket terjesztő szavak mind olyan természetűek, amelyek dacolnak Istennel, elítélik, megítélik és káromolják Istent, az általuk okozott következmény pedig az, hogy az emberek gyanakvóvá és óvatossá válnak Istennel szemben, félreértik Istent és eltávolodnak Tőle, sőt el is utasítják Őt. Ezeket könnyen fel lehet ismerni.

C. Az elképzelések eloszlatásának alapelvei és útjai

Még mindig van pár dolog az elképzelések terjesztésével kapcsolatban, amiről beszélnünk kell. Egyesek így szólnak: „Amikor az elképzelések terjesztéséről van szó, leleplezést és boncolgatást kell gyakorolnunk a gyülekezeti élet során, és meg kell fékeznünk azt. Az Istenben való hit során azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy különféle elképzelések alakuljanak ki bennünk; olyasmi ez, ami kívül esik az irányításunkon. Amikor tehát elképzelésekről van szó, milyen gyakorlati utat kell követnünk, hogy pontosan gyakorolhassunk, és ne okozzunk zavarásokat és bomlasztást a gyülekezeti élet során, ne legyünk káros hatással másokra, illetve ne okozzunk veszteséget mások életének? Mi a helyénvaló cselekvési mód?” Nem tény az vajon, hogy az embereknek vannak elképzeléseik? Nem elkerülhetetlen? (De az.) Egyesek a következőt mondják: „Csak azokban fognak elképzelések kialakulni, akik nem törekednek az igazságra.” Helyes ez az állítás? Csak részben helyes. Esetenként az igazságra törekvőkben is kialakulhatnak elképzelések Istenről, amikor különleges helyzetekkel találkoznak, mivel mielőtt az emberek megértik az igazságot és Isten szándékait, és mielőtt megismerik Istent, bizonyos elképzeléseket formálnak Isten szavairól és munkájáról. Ezek az elképzelések téves emberi elgondolások, amelyek nem felelnek meg az igazságnak. Lehetséges, hogy egyes elképzelések megfelelnek az erkölcsiségnek, a filozófiának, a hagyományos kultúrának, etikai elméleteknek és így tovább, és ezek az elgondolások látszólag helyesnek tűnhetnek, ám egyszerűen nem felelnek meg az igazságnak és ellentétesek azzal. Ez tény. Miként kellene az embereknek szembenézniük ezekkel az elképzelésekkel? Mielőtt az emberek az igazságra törekednének, már sok elképzelést hordoznak magukkal, ezek eredendő elképzelések. Az igazságra való törekvés folyamata során az emberekben elég sok új elképzelés alakul ki a változó környezetek és a különféle összefüggések okán; ezek szerzett elképzelések. Az elképzelések mindkét típusa olyasmi, amivel az embereknek szembe kell nézniük az Istenben való hitük útja során. Nos, van megoldás az elképzelések eloszlatására? Van útja a gyakorlásnak? Egyesek ezt mondják: „Ezt könnyű kezelni. Fellázadhatunk az eredendő elképzeléseink ellen; egyáltalán ügyet sem kell vetnünk rájuk. Biztosak vagyunk abban, hogy az igazságra való törekvés folyamatában ezek az elképzelések fokozatosan eloszlanak és eltűnnek, ahogy megértjük az igazságot. Ami a szerzett elképzeléseket illeti, Istenre hagyatkozunk az eloszlatásukat illetően, és nem is korlátoznak minket. Ezért a mai napig nem alakítottunk ki olyan elképzeléseket a szívünkben, amelyek az Istennek való ellenálláshoz, az Ő kárhoztatásához vagy káromlásához hasonlatos dolgokhoz vezethetnének.” Milyen ez a gyakorlási módszer, az elképzelésekkel való szembenézés és azok kezelésének e módja? El tuja oszlatni az elképzeléseket? Vannak hátulütői? Proaktív és pozitív ez a hozzáállás az elképzelésekhez? (Nem.) Van ennek a hozzáállásnak bármiféle pozitív hatása az emberekre? Ha egy passzív módszert alkalmazol, amellyel figyelmen kívül hagyod ezeket az elképzeléseket, a szíved legrejtettebb részében raktározva őket, elfojtva őket és imádkozva, amikor felszínre törnek, majd úgy tekintesz rájuk, mint amelyeket eloszlattál, és ugyanígy kezeled őket, amikor ismét megjelennek, később pedig nem gondolsz rájuk, és úgy teszel, mintha nem jelentenének problémát, és a következőt hiszed: „Akárhogy is, az Isten, akiben hiszek, még mindig az én Istenem, én még mindig Isten teremtett lénye vagyok, Isten pedig még mindig a Teremtőm; ez nem változott” – vajon ez a leghatásosabb módja az elképzelések eloszlatásának? Pozitív eredményt ér ez el? Teljesen, a gyökerüknél fogva eloszlatja az efféle gyakorlat az elképzeléseket? Nyilvánvalóan nem. Nem számít, milyen nagyok vagy kicsik, illetve milyen sok vagy kevés van ezekből az elképzelésekből, ameddig azok léteznek az emberek szívében, lesz valamennyi negatív hatásuk az életbe való belépésükre és az Istennel való kapcsolatukra, és zavarásokat okoznak. Különösen akkor, amikor az emberek gyengék; amikor olyan környezettel találkoznak, amelyen nem tudnak úrrá lenni; amikor nem értik Isten szándékait, nincs útjuk a gyakorláshoz és nem tudják, miként tegyenek eleget Istennek; és amikor úgy érzik, nincs reményük az üdvösségre, ezek az elképzelések gyorsan feltámadnak majd bennük, eluralják a gondolataikat, elfoglalják a szívüket, sőt akár arra is hatással lehetnek, hogy maradnak vagy mennek, és befolyást gyakorolnak az általuk választott útra. Lehetséges, hogy van egy elképzelés, amellyel sosem törődtél és amely sosem befolyásolt, illetve nem tört le – mindig azt hitted, hogy uralod, hogy képes vagy irányítani –, ám egy bizonyos hiba, elbocsátás vagy kirekesztés, illetve Istentől származó súlyos fegyelmezés és fenyítés megtapasztalását követően, sőt amikor úgy érzed, mintha feneketlen mélységbe estél volna – akkor az adott elképzelés többé nemcsak egy kiegészítő számodra. Még ha nem is veszel tudomást róla, megzavarhatja és félrevezetheti a gondolataidat, sőt, uralhatja a gondolataidat és a nézőpontjaidat, az Istenhez való hozzáállásodat és az Istenbe vetett hitedet. Ha nincs megfelelő gyakorlási módszered és alapelved, hogy kezeld ezeket az elképzeléseket, vagy ha nem érted világosan őket, ezek az elképzelések időnként hatással lesznek az életbe való belépésedre, illetve az azonnali választásaidra. Akár az Istennel való kapcsolatodat és az Istenhez való hozzáállásodat is befolyásolhatják. Amikor tehát bármilyen kontextusban felmerülő különféle elképzelésekkel szembesülnek, milyen hozzáállást és módszert kellene az embereknek magukévá tenniük az azokkal való szembenézéshez és azok kezeléséhez, hogy elkerüljék a kárt, és pozitív, előnyös eredményt érjenek el? Ez egy olyan kérdés, amelyről világosan kell beszélni.

A testben élő embereknek szabad akaratuk és szabad gondolataik vannak. Függetlenül attól, hogy tanultak-e, hogy milyen a képességük vagy mi a nemük, amíg az embereknek vannak gondolataik, elképzeléseket fognak alkotni. Ha egy elképzelés eluralja a romlott beállítottságodat, emiatt az elképzelés miatt dacolni fogsz Istennel. Ezért meg kell oldani ezt a problémát, hogy az embereknek elképzeléseik vannak. Nemcsak azok formálnak elképzeléseket, akik elképzeléseket terjesztenek; csak arról van szó, hogy ők terjesztik az elképzeléseiket, meggondolatlanul szemben állva Istennel, és különféle nézeteket és ítéleteket terjesztve Róla. De vajon az a helyzet, hogy azoknak, akik nem terjesztenek elképzeléseket, nincsenek is elképzeléseik? Mindenkinek vannak elképzelései; ez tény. A különbség az, hogy azoknak, akik szándékosan terjesztenek elképzeléseket, olyan a természetlényegük, amely eredendően idegenkedik az igazságtól. Mivel nem fogadják el az igazságot, sőt azt hiszik, hogy az elképzeléseik helyesek és teljesen megfelelnek az igazságnak, ha az elképzeléseik ellentétbe kerülnek az igazsággal, azt választják, hogy az igazság helyett inkább az elképzeléseiket fogadják el. Itt hibáznak, és ezért korlátozzák és ítélik el őket. Nos, a hétköznapi, normális embereket miért nem ítélik el, amikor elképzeléseket formálnak? Ez azért van, mert a többségük racionálisan beszél és cselekszik, és a szíve mélyén tudja, hogy az emberi elképzelések nem felelnek meg az igazságnak és helytelenek; bár nem tudják azonnal eloszlatni az elképzeléseiket, készek elhagyni őket. Amikor az igazság elfogadása mellett döntenek, az igazság lép a belső elképzeléseik helyébe és eloszlatja őket; elengedik az elképzeléseiket, és azok többé nem befolyásolják, korlátozzák, illetve uralják őket. Ezek az emberek tehát – bár vannak elképzeléseik, nem terjesztik azokat. Továbbra is normálisan tudják végezni a kötelességüket, normálisan tudják követni Istent, el tudják fogadni Isten szavait és Isten munkáját, alá tudják vetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, és alá tudják vetni magukat Isten üdvösségének. Mindig elismerik, hogy ők teremtett lények, és Isten a Teremtő. Függetlenül attól, hogy milyen elképzeléseket táplálnak a szívükben, normális kapcsolatot tudnak fenntartani Istennel, fenn tudják tartani a kapcsolatot a teremtett lény és a Teremtő között, képesek tartózkodni a kötelességük feladásától, tartózkodni attól, hogy elhagyják Isten nevét, és az Istenbe vetett hitük változatlan marad. Bár ez a helyzet, ha sosem oszlatják el az elképzeléseket, azok még mindig tökretehetik az embereket és a pusztulásukhoz vezethetnek. Ezért továbbra is beszélnünk kell arról, hogy miként lehet a legjobban szembenézni az elképzelésekkel és eloszlatni azokat.

Mit gondoltok, mit könnyebb eloszlatni: az embereknek az Istenben való hitük előttről származó, eredendő elképzeléseit, vagy azokat az elképzeléseket, amelyeket az emberek bizonyos környezetekben és összefüggésekben alakítanak ki, miután hinni kezdenek Istenben? (Az eredendő elképzeléseket könnyebb eloszlatni.) Könnyebb eloszlatni az emberek Istenről alkotott azon képzelődéseit és elképzeléseit, amelyek akkor vannak bennük, amikor épp csak hinni kezdenek Benne, míg azokat az elképzeléseket, amelyeket Isten munkájának megtapasztalása során alakítanak ki, miután hinni kezdtek Benne, nem oly könnyű eloszlatni – ez egy elméleti állítás, ám végül nem áll összhangban a tényekkel. Mit jelent az „elméleti”? Azt jelenti, hogy az efféle következtetéseket az emberek filozófia és logika alapján vonják le. Miután az emberek épp csak elkezdenek hinni Istenben és megértik a víziókról szóló igazságot, elvetik és eloszlatják néhány elképzelésüket. Valójában ez az elhatározás csak a doktrína szintjén valósul meg; úgy tűnik, mintha eloszlatták volna ezeket az elképzeléseket, ám az emberek által Isten követése során kialakított elképzelések közül sok az eredendő elképzeléseikhez kapcsolódik. Elméletileg az elképzelések e két típusa közül az eredendő elképzeléseket könnyebb eloszlatni, valójában azonban, amennyiben az emberek el tudják fogadni az igazságot és szeretik a pozitív dolgokat, amennyiben eljutnak az igazság megértéséig, mindkét típusú elképzelést könnyű eloszlatni. Közületek néhányan például azt mondják, hogy az eredendő elképzeléseket könnyebb eloszlatni, ám találkozhattok olyan eltorzult felfogású emberekkel, akik nagyon makacsok és leragadnak a lényegtelen részleteknél, akik fürkészik a Bibliát, a spirituális klasszikusokat és a bibliamagyarázók értelmezéseit; ezek az emberek ismételgetik neked az általuk talált dolgokat, és bárhogyan is beszélsz az igazságról, nem fogadják el azt. Nem tudják elfogadni a tiszta prédikációkat, az igazságot, illetve a helyes szavakat; nem fogadják be ezeket a dolgokat, amikor hallgatják őket. Egyrészt probléma van a felfogóképességükkel, másrészt nem szeretik a pozitív dolgokat, illetve az igazságot, hanem azt szeretik, hogy makacsok és leragadnak a jelentéktelen részleteknél, játszadoznak a nyelvvel, és az elméleteket és a teológiát szeretik. Képesek az ilyen emberek elengedni az elképzeléseiket? (Nem.) A tényekből, az efféle emberek beállítottságából és preferenciáiból ítélve, képtelenek elfogadni az igazságot. Az emberek kezdeti elképzelései valójában igen felszínesek és felületesek, igen könnyű eloszlatni őket. Ha egy embernek normális a gondolkodása és normális a felfogóképessége, ha a víziókkal kapcsolatos igazságról beszélgetsz vele, könnyedén el tudja engedni az elképzeléseit, amennyiben megérti azt. Van azonban az embereknek egy olyan típusa, akinek nincs normális gondolkodása, nem képes felfogni az igazságot és nem fogadja el az igazságot. Képesek az ilyen emberek elengedni az elképzeléseiket? (Nem.) Ezért az ilyen emberek elképzeléseit nehéz eloszlatni. Ha egy embernek normális józan esze van és képes elfogadni az igazságot, akkor nem számít, milyen elképzeléseket alakít ki Istenről miután hisz Istenben, és nem számít, milyen környezetben és összefüggésben merülnek fel ezek az elképzelések, nem vitatkozik Istennel. A következőt mondja: „Ember vagyok, romlottak beállítottságaim vannak, a gondolkodásom és a tetteim tévesek lehetnek. Isten az igazság, Isten sosem téved. Bármennyire észszerűek is a gondolataim, akkor is emberi gondolatok, embertől származnak és nem az igazságot jelentik. Ha ellentmondanak Isten szavainak vagy az igazságnak, akkor ezek a gondolatok, bármennyire észszerűek is, tévesek.” Lehet, hogy most még nem tudja pontosan, hogy hol tévednek ezek az elképzelések, hogyan gyakorol hát? Az alávetést gyakorolja, nem makacs és nem ragad le bizonyos részleteknél, elengedi a dolgot, és hisz abban, hogy Isten egy nap majd felfedi azt. Valaki megkérdezi tőle: „Mi van akkor, ha Isten nem fedi fel?” „Akkor örökre alávetem magam. Isten sosem téved, és amit Isten tesz, az sosem téves. Ha nem felel meg az emberi elképzeléseknek az, amit Isten tesz, az nem azt jelenti, hogy Isten téved, hanem azt, hogy az emberek nem képesek felfogni, illetve megérteni. Ezért az embereknek a leginkább azt kellene tenniük, hogy nem vizsgálódnak, nem rágódnak az elképzeléseiken és nem arra használják az elképzeléseiket, hogy kritizálják Istent, az elképzeléseiket oknak és ürügynek használva arra, hogy ne vessék alá magukat Istennek és dacoljanak Vele” – így válaszol. Ő így kezeli az elképzeléseit. Az igazság gyakorlása ez a fajta gyakorlat? Ez bizony az igazság gyakorlása. Amikor elképzeléseket alkot, nem hasonlítja azokhoz Istent, és nem használja azokat Isten átvizsgálására, annak ellenőrzésére, hogy igaz-e Isten, illetve, hogy létezik-e, hanem elengedi az elképzeléseit, és azon igyekszik, hogy elfogadja az igazságot és megismerje Istent. Mégis, bár mindent megtesz, hogy megismerje Istent, mégsem tudja megismerni Őt. Akkor mit csinál? Akkor is aláveti magát. A következőt mondja: „Isten sosem téved. Isten mindig Isten. Isten az Egy, aki kimondja az igazságot. Isten az igazság forrása.” Amikor ezekkel az elképzelésekkel foglalkozik, először is Isten helyére helyezi Istent, önmagát pedig a teremtett lények helyére. Ezért aztán még ha nem is tette félre az elképzeléseit, illetve nem oszlatta el őket, az Istenhez való hozzáállása és az alávetettsége Iránta nem változik. Ez a hozzáállás oltalmazza őt, lehetővé téve számára, hogy Isten továbbra is teremtett lényként ismerje el őt Maga előtt. Nos, az ilyen emberek elképzeléseit könnyű eloszlatni? (Igen.) Hogyan valósul ez meg? Tegyük fel, hogy valaki egy bizonyos helyzettel találkozva ekként beszélt: „Hát nem helytelen azt mondani, hogy minden, amit isten tesz, az igazság és helyes, hogy isten mindenható és nem tud hibázni? Bár azt mondják, hogy isten nem tud hibázni, ez csak egy elméleti állítás. Vakójában van pár isten által tett dolog, amelyek tapintatlanok és amelyek nem igazodnak az emberi érzésekhez. Én azt hiszem, ez a dolog nem egészen helyes. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyek nem egészen helyesek – nem szükséges alávetnem magam, illetve nem kell elfogadnom őket, nem igaz? Bár nem tagadom isten nevét és az identitását, az általam most kialakított elképzelések nagyobb rálátást és jobb megértést biztosítanak számomra istent illetően – isten is rosszul csinál néhány dolgot, és van, amikor hibázik. Mostantól tehát nem fogom elhinni, amikor az emberek azt mondják, hogy isten igazságos, tökéletes és szent. Mellékelni fogok egy kis kérdőjelet ezekhez az állításokhoz. Bár isten a teremtő és el tudom fogadni a szuverenitását, a jövőben válogatva kell elfogadnom, és nem vethetem alá magam zavartan és vakon. Mi van akkor, ha tévesen vetem alá magam? Nem fogok veszteséget szenvedni? Nem lehetek olyan ember, aki ostobán aláveti magát.” Ha ilyen hozzáállással kezeli az elképzeléseket és Istent, vajon könnyen el tudja engedni az elképzeléseit? Az igazság gyakorlása vajon ez a fajta gyakorlás? (Nem.) Nem vált vajon problémássá a közte és Isten között fennálló kapcsolat? Hát nem állandóan vizsgálgatja Istent? Isten inkább a vizsgálódása tárgyává lett, a sorsa felett uralkodó Legfőbb Úr helyett. Bár elismeri, hogy teremtett lény a Teremtő fennhatósága alatt, amit csinál, az nem egy teremtett lény kötelességeinek és kötelezettségeinek végzése. Nem a teremtett lényi eredeti pozíciójából bánik a Teremtővel, hanem szemben áll a Teremtővel, átvizsgálja a Teremtőt, valamint elemzi a Teremtő cselekedeteit és viselkedését, és a saját belátása szerint dönt arról, hogy aláveti-e magát és elfogad-e. Vajon ez a hozzáállás és gyakorlási mód olyan megnyilvánulás, amilyennel egy igazságot elfogadó embernek rendelkeznie kellene? Eloszlathatók az elképzelései? (Nem, nem oszlathatók el.) Sosem oszlathatók el. Ez azért van, mert az Istennel való kapcsolata eltorzult; ez nem egy normális kapcsolat, nem egy teremtett lény és a Teremtő közötti kapcsolat. Vizsgálódás tárgyaként kezeli Istent, folyamatosan vizsgálgatva Őt. Azt fogadja el, amit ő helyesnek és jónak gondol, belül pedig ellenáll és harcol Istennel amiatt, ami nem felel meg az emberi elképzeléseknek és képzelődéseknek vagy az emberi preferenciáknak, és elidegenedik Istentől. Olyan ember ez, aki elfogadja az igazságot? Látszólag, mindenféle esemény hiányában és Istenről alkotott elképzelések nélkül alá tudja vetni magát az Isten által mondott szavaknak. Amint azonban elképzeléseket alakít ki, eltűnik az alávetettsége; sehol sem látható és nem lehet cselekvésre váltani. Mi folyik itt? Nyilvánvalóan nem olyan ember, aki az igazságot gyakorolja. Nem fogadja el Istent az igazság forrásaként, illetve maga az igazságként. Az igazságot el nem fogadó emberek számára nehéz elengedni, illetve eloszlatni az elképzeléseiket, attól függetlenül, hogy mikor merülnek fel ezek az elképzelések.

A fenti közlés tartalmából ítélve mit gondoltok, milyen típusú elképzeléseket könnyebb eloszlatni? A helyzettől függ. Ami azokat illeti, akik elfogadják az igazságot, akiknek van józan eszük és a megfelelő emberek, az ő elképzeléseiket könnyű eloszlatni, függetlenül attól, hogy mikor merülnek fel. Ami azokat illeti, akik nem tudják elfogadni az igazságot, az ő elképzeléseiket nehéz eloszlatni, bármikor is merülnek fel. Egyesek húsz-harminc éve hisznek Istenben, és még most sem felel meg az igazságnak semmi, amit mondanak; mind csak szavak és doktrínák és emberi elképzelések. Ők egyáltalán nem értenek semennyi igazságot – el tudják vajon engedni az elképzeléseiket, amikor azok felmerülnek? Nehéz megmondani. Ha nem fogadják el az igazságot, nem lesznek képesek elengedni az elképzeléseiket. Az elkerülhetetlen, hogy az embereknek legyenek elképzeléseik. Mindenki elméje bármikor képes különféle elképzeléseket alkotni, legyenek azok akár eredendőek, akár szerzettek. Mindenki szívében vannak elképzelések, függetlenül attól, hogy hány éve hisz Istenben. Nos, akkor mi a teendő? Ez a probléma egyszerűen megoldhatatlan? Megoldható: van néhány alapelv, amelyeket észben kell tartani. Ezek az alapelvek rendkívül lényegesek. Amikor efféle helyzetekkel találkozol, gyakorolj ezen alapelvek szerint. Miután egy ideig gyakorolsz, látni fogod az eredményeket és be fogsz lépni az igazságvalóságba. Amikor elképzelések merülnek fel, legyen az bármilyen elképzelés, előbb elmélkedj és elemezd a szívedben, hogy helyes-e ez a gondolkodás. Ha tisztán úgy érzed, hogy ez a gondolkodás helytelen és torzult, és hogy káromolja Istent, akkor azonnal imádkozz, kérd Istent, hogy világosítson meg és vezessen rá a probléma lényegének felismerésére, majd ezután egy összejövetel során vitasd meg a megértésedet. Miközben megértést nyersz és megtapasztalod a dolgokat, összpontosíts az elképzeléseid eloszlatására. Amennyiben nem hoz nyilvánvaló eredményeket az, hogy így gyakorolsz, beszélj az igazság ezen aspektusáról valaki olyannal, aki érti az igazságot, igyekezz másoktól segítséget, Isten szavaiból pedig megoldásokat nyerni. Isten szavain és a tapasztalataidon keresztül fokozatosan igazolva látod majd, hogy Isten szavai helyesek, és nagyszerű eredményeket fogsz elérni a saját elképzeléseid eloszlatásának kérdését illetően. Azzal, hogy elfogadod és megtapasztalod ezeket az Istentől származó szavakat és munkát, végre meg fogod érteni Isten szándékait, és lesz némi ismereted Isten természetéről, ami képessé tesz arra, hogy elengedd és eloszlasd az elképzeléseidet. Nem fogod többé félreérteni Istent és nem fogsz óvakodni Tőle, sem észszerűtlen követeléseket nem támasztasz. Ez az, ami a könnyen eloszlatható elképzeléseket illeti. Van azonban egy másik típusú elképzelés is, amelyet nehéz megérteniük és eloszlatniuk az embereknek. Ami a nehezen eloszlatható elképzeléseket illeti, van egy alapelv, amelyet be kell tartanod: ne mondd ki és ne terjeszd őket, mivel az efféle elképzelések kifejezésre juttatása nem tesz jót másoknak; ez az Istennel való dacolás ténye. Ha érted az elképzelések terjesztésének természetét és következményeit, a legjobb, ha te magad tisztán felméred, és tartózkodsz a meggondolatlan beszédtől. Ha így szólsz: „Szörnyű érzés visszatartani a szavaimat a gyülekezetben; úgy érzem, fel tudnék robbanni” – akkor még mindig át kell gondolnod, hogy ezeknek az elképzeléseknek a terjesztése valóban hasznára válik-e Isten választott népének. Ha nem válik hasznára és arra vezethet másokat, hogy elképzeléseik legyenek Istenről, sőt akár dacoljanak Istennel és megítéljék Őt, akkor nem ártasz vajon Isten választott népének? Ártasz az embereknek, ez nem különbözik egy járvány terjesztésétől. Ha tényleg van józan eszed, akkor inkább viseld magad a fájdalmat, mint hogy elképzeléseket terjessz és árts másoknak. Ha azonban gyötrelmesnek találod, hogy benntartsd a szavaidat, akkor imádkozz Istenhez. Hát nem jó dolog az, ha megoldódik a probléma? Ha az elképzeléseiddel még olyankor is megítéled és félreérted Istent, amikor imádkozol Hozzá, akkor csak bajt hozol a fejedre. Eképpen kell imádkoznod Istenhez: „Istenem, ilyen gondolataim vannak és el akarom engedni őket, de nem tudom. Kérlek, fegyelmezz engem, fedj fel különféle környezeteken keresztül, és engedd felismernem, hogy tévesek az elképzeléseim. Bárhogyan is fegyelmezel engem, hajlandó vagyok elfogadni.” Ez a gondolkodásmód helyes. Nem lesz vajon kevésbé fojtogató érzésed, miután ezzel a gondolkodásmóddal imádkoztál Istenhez? Ha folytatod az imádkozást és a keresést, megvilágosítást és megvilágítást kapva Istentől, akkor megérted Isten szándékait, a szíved felderül és nem érzel többé fojtogatást. Nem oldódik meg akkor a probléma? Az elképzeléseid, az Istennel szembeni ellenállásod és lázadásod többnyire el fog tűnni, legalábbis nem fogod szükségét érezni, hogy kifejezésre juttasd ezeket. Ha még ez sem működik és a probléma nem oldódik meg teljesen, keress valakit, akinek van tapasztalata, hogy segítsen eloszlatni az elképzeléseidet. Kerestess vele új, az elképzeléseid eloszlatásával kapcsolatos szövegrészeket Isten szavaiból, és olvasd ezeket több tucatszor vagy több százszor; hátha teljesen megszűnnek az elképzeléseid. Egyesek talán ezt mondják: „Ha egy összejövetel során elképzeléseket fejezek ki a testvérekkel, az elképzelések terjesztése lesz, úgyhogy nem tehetem. Ugyanakkor szörnyű érzés benn tartani őket. A családommal beszélhetek róluk?” Ha a családtagjaid szintén a hit testvérei, őket is megzavarná, ha a körükben kifejezésre juttatod ezeket az elképzeléseket. Helyénvaló ez? (Nem.) Ha a mondanivalód romboló hatással lenne másokra, ártva nekik és félrevezetve őket, akkor egyáltalán nem szabad elmondanod. Helyette imádkozz Istenhez a probléma megoldásáért. Amíg jámbor szívvel, az igazságosságra éhező és szomjazó szívvel imádkozol és eszed és iszod Isten szavait, eloszlathatók az elképzeléseid. Isten szavaiban benne van a teljes körű igazság – bármilyen problémát meg tudnak oldani. Ez csak attól függ, hogy el tudod-e fogadni az igazságot és hajlandó vagy-e gyakorolni Isten szavait, valamint, hogy el tudod-e engedni a saját elképzeléseidet. Ha elhiszed, hogy Isten szavaiban benne van a teljes körű igazság, imádkozz Istenhez és keresd az igazságot a problémák megoldásáért, amikor azok felmerülnek. Ha – miután imádkoztál egy ideig – még mindig nem érzed úgy, hogy Isten megvilágosított és nem kaptál egyértelmű szavakat Istentől a teendőket illetően, ám az elképzeléseid többé nincsenek önkéntelenül hatással rád belül, nem zavarják az életedet, fokozatosan elhalványulnak, nincsenek hatással az Istennel való normális kapcsolatodra, és természetesen nem befolyásolják a kötelességed végzését, akkor alapvetően nem szűnt meg ez az elképzelés? (De igen.) Ezt a gyakorlás útja.

Azoknak, akik nem értik az igazságot, először is emlékezniük kell arra, hogy amikor elképzeléseik vannak, az igazságot kell keresniük az eloszlatásuk érdekében. Sohasem szabad terjeszteniük őket vagy meggondolatlanul beszélniük, ezt mondva: „Megvan a szólásszabadságom. Végülis ez a saját szám; azt mondok, amit akarok, annak, akinek akarok, és bármilyen környezetben, ahol csak akarom.” Helytelen dolog így beszélni. Néhány jó és helytálló szó nem feltétlenül válik mások javára, amikor kimondják, az olyan szavak azonban, amelyek elképzelések vagy a Sátán kísértései, mérhetetlen következményekkel járhatnak, amikor elhangzanak. E következmények alapján – ha van egy olyan elképzelésed, amelyet mindenképp kifejezésre akarsz juttatni, és úgy érzed, hogy ennek megtétele jó érzés és boldoggá tesz, akkor a cselekedeteidet gaztetteknek kell minősíteni, Isten pedig fel fogja róni őket neked. Miért lennének felróva neked? Sok pozitív módszert, utat és gyakorlati alapelvet közöltek veled, de te nem ezeket választottad, hanem olyan utat választottál, amely kárt okoz az embereknek – ez szándékos volt, nem igaz? Túlzás akkor gaztetteknek nevezni a cselekedeteidet? (Nem.) Teljes mértékben eldöntheted, hogy tapasztalat, Istenhez intézett ima és keresés révén magad oldod meg ezt a problémát, ahelyett, hogy előállnál az elképzeléseiddel, hogy megzavarj és félrevezess másokat. Egy lelkiismerettel és józan ésszel bíró embernek ezt az utat kell választania. Nos, miért nem választod ezt az utat? Miért választanál olyan utat, amely árt másoknak és bánt másokat? Hát nem a Sátán tenné ezt? Gonosz emberek tesznek olyasmit, ami árt másoknak és maguknak. Gyűlöli vajon Isten, ha te is ilyesmit teszel? (Igen.) Még ha Isten nem is ítéli el az elképzeléseidet, magadnak kell keresned az igazságot, hogy eloszlasd az elképzeléseidet, és lennie kell utadnak, hogy gyakorold az igazságot. Ha az elképzelések kezelésére az a módszered, hogy terjeszted őket, hogy szándékosan félrevezess másokat és árts nekik, zavarva a gyülekezeti életet, valamint a testvérek életbe való belépését és normális állapotát, akkor a cselekedeteid gaztettek. Milyen döntést kell hozni, amikor az ember ilyen helyzettel találkozik? Egy emberi mivolttal bíró személy, aki az igazságra törekszik, nem fog olyan utat választani, amely félrevezet másokat és árt nekik; proaktív, pozitív alapelvek gyakorlása és betartása és amellett fog dönteni, hogy Isten elé járul imádkozni és keresi az igazságot, valamint kéri Istent, hogy segítsen megoldani a problémát. Egyesek ezt mondják: „Amikor arra kérem Istent, hogy segítsen nekem, mindig úgy érzem, hogy az Ő segítsége megfoghatatlan és láthatatlan. Választhatom inkább azt, hogy emberektől kérek segítséget?” Igen, választhatsz valakit, aki jobban érti az igazságot és nálad nagyobb érettséggel bír, olyasvalakit, akiről úgy hiszed, hogy meg tudja oldani a problémádat anélkül, hogy az elképzeléseid olyannyira megzavarnák és befolyásolnák, hogy elgyengül, valakit, aki hasonló problémákat tapasztalt és meg tudja mondani neked, miként oldd meg őket – ez az út is helyénvaló. Ha olyasvalakit választasz, aki általában elég zavarodott és semmit sem lát át, a dologról hallva pedig azonnal felzúdulást kelt, mindenütt közzé akarja tenni az elképzeléseket és zavarásokat okoz, valamint fel akar hagyni a hittel – akkor a cselekedeteid akaratlanul is megzavarták a gyülekezeti életet. Nem minősülnek akkor gaztetteknek a cselekedeteid? (De igen.) Ezért amikor arról van szó, hogy miként kellene kezelned az elképzeléseket, óvatosnak és elővigyázatosnak kell lenned, nem szabad zavarodott vagy heves módon cselekedned, és egyáltalán nem szabad az igazságként kezelned az elképzeléseket – bármennyire helytállóak is az emberi gondolatok, azok nem az igazság. Ily módon sokkal nyugodtabbnak fogod érezni magad, az elképzeléseid pedig nem tudnak majd bajt okozni. Nem kell félni attól, hogy az embernek elképzelései vannak – amennyiben keresed az igazságot, azok végül megszűnnek. Egyesek ekként beszélnek: „Az elképzeléseket azonban nem könnyű eloszlatni.” Egyes elképzeléseket valóban nehéz eloszlatni, nos mi a teendő? Egyszerű. Néhány elképzelés sosem tűnik el egyes emberek gondolataiból és elméjéből. Ez már tény, de bármilyen nehéz is eloszlatni egy elképzelést, az akkor sem az igazság. Amennyiben érted ezt a lényeget, könnyű kezelni a problémát. Van itt egy tény, amelyet el kell mondanom nektek: Isten nem követeli meg, hogy mindenki teljes egészében megértsen vagy világosan felfogjon mindent, amit Ő tesz; nem követeli meg, hogy mindenki ismerje a benne foglalt igazságot, illetve azt, hogy miért cselekszik egy bizonyos módon. Isten nem erre vágyik, nem követeli meg ezeket a mércéket az emberektől. Ha elég jó a képességed, a megértés bármilyen általad elért szintje jó – csak tedd meg, ami tőled telik. Ha nem tudod megérteni, akkor ahogy öregszel és a tapasztalataid folyamatosan elmélyülnek és több tapasztalatot halmozol fel, az igazságról való megértésed is fokozatosan mélyülni fog, az elképzeléseid pedig megfogyatkoznak. A legtöbb ember azonban képtelen felfogni bizonyos különleges dolgokat, és sosem érti meg őket. Kényszeríti őket Isten arra, hogy megértsék ezeket a dolgokat? Nem teszi; Isten nem erőlteti rájuk a megértést. Például sok olyan misztérium van az Isten által teremtett dolgok összessége között, amelyeket az emberek ismerni akarnak, ám nem tudhatnak. Ugyanakkor Isten a szavaiban és a munkájában csak arra összpontosít, hogy kifejezésre juttassa az igazságot az emberek megtisztítása és megmentése érdekében. Ritkán említ más dolgokat, és még ha alkalmanként meg is teszi, az csak röviden történik; Isten sosem magyarázza hosszadalmasan ezeket a dolgokat az embereknek. Miért nem? Azért, mert az embereknek nem kell megérteniük ezeket a dolgokat. Isten az embereken végzett munkájában egyrészt felfedi a természetlényegét; másrészt Istennek megvannak a gondolatai, a tervei, a források és a célok az Általa tett dolgok számára, az utak és a módok, amelyek segítségével a különböző embereken munkálkodik, annak útja és módja, ahogyan szuverenitást gyakorol minden dolog felett és így tovább. Isten sohasem mondta, hogy az embereknek minden igazságot meg kell érteniük és az összes igazságba be kell lépniük ahhoz, hogy megmentettnek tekintsék őket. Ez azért van, mert Isten oly mindenható! A mód, ahogyan cselekszik, beszél, munkálkodik és szuverenitást gyakorol minden dolog felett, természetszerűleg felfedi az Ő természetét, lényegét, identitását és így tovább. Annak ellenére, hogy Isten természetszerűleg felfedi azokat a dolgokat, amelyeket Ő birtokol és ami Ő, nem követeli meg, hogy az emberek az összeset megértsék vagy felfogják. Ez azért van, mert Isten mindig Isten lesz és Ő mindenható, míg a teremtett emberiség apró és teljességgel híján van az erőnek; hatalmas a szakadék ember és Isten között! Ezért teljesen normális az, hogy az emberek bizonyos elképzeléseket és képzeteket alakítanak ki Istenről. Isten nem veszi ezt a szívére, te azonban mindig túl komolyan veszed és makacsul ragaszkodsz hozzá. Ez a hozzáállás nem fog működni. Ha olyasvalaki vagy, aki az igazságra törekszik és jó képessége van, amennyiben érted az igazságot és valóban ismered Istent, természetes módon meg fognak szűnni ezek az elképzelések és képzetek. Ha nem törekszel az igazságra és bárki is közli veled az igazságot, nem fogadod el és folyton a saját elképzeléseidhez ragaszkodsz, mi lesz ennek a következménye? Az lesz a következménye, hogy még ha el is éred az életed végét vagy azt a pontot, ahol Isten munkája teljesen befejeződik, nem fogod elnyerni az igazságot, hanem az elképzeléseid és a képzeteid a halálba vezetnek. Még ha látod is, amint Isten spirituális teste megjelenik, akkor sem leszel képes eloszlatni az Istenről alkotott elképzeléseidet és képzeteidet. Elmondaná Isten az összes tényt és azt, hogy mi igaz, csak azért, mert nem tudod eloszlatni ezeket az elképzeléseket? Egyrészt nem szükséges megtennie ezt; másrészt tény, miszerint az emberi agynak és elmének nincs meg az említett dolgok befogadásához szükséges hatalmas kapacitása. Az Isten által végzett munka túlmutat az emberi képzeleten és mindenen. Mindennel összevetve az emberek olyanok, mint egy homokszem a tengerparton. Ez a leírás közel áll a tényekhez és helyénvalónak tekinthető. Még ha Isten el is akarna mondani neked mindent, vajon képes vagy mindent befogadni? Egyesek ezt kérdik: „Miért nem tudok mindent befogadni? Ha Isten többet mondana, többet érthetnék és többet nyernék. Ebben az esetben kegyelt lennék!” Ez vágyálom; túlbecsülöd a saját képességedet. A dolgok valójában nem így állnak. Isten szemében mind nagyon egyszerűek és nyilvánvalóak azok a dolgok, amelyeket mond neked; ezek azok a dolgok, amelyeket az emberek fel tudnak fogni. Valójában sok minden van, amiről Isten nem beszélt, mert az emberek nem tudják felfogni őket. Ezért teljesen normális, hogy az elképzeléseid némelyikét végül nem lehet eloszlatni. Azokat a dolgokat, amelyek megértését Isten szükségesnek tartja számodra és amelyeket el akar mondani neked, illetve amelyeket el tudsz bírni és fel tudsz fogni, azokat meg fogod érteni. Ami azokat illeti, amelyeket nem bírsz el és nem tudsz felfogni, amelyeken a fizikai szemed nem tud átlátni – még ha Isten el is mondja neked, haszontalan és felesleges vesződség lenne. Következésképp Isten nem mondja el neked ezeket a dolgokat. Ami az ilyen elképzeléseket illeti – még ha addigra sem érted meg őket, mire meghalsz vagy mire Isten munkája véget ér, mit befolyásol ez? Befolyásolja az Istennek való alávetettségedet? Befolyásolja azt, hogy felvállald a termett lény szerepét? Befolyásolja azt, hogy megismerd Isten identitását és lényegét? Ha ezek közül semmi sem érint téged, akkor üdvözülni fogsz. Szóval, el kell-e még oszlatni ezt a fajta elképzelést? Nem kell. Ez az utolsó fajta elképzelés, az a fajta, amelyet még a halál óráján sem lehet eloszlatni. Egyesek így szólnak: „Ó, Istenem, még midig nem értem ezt a munkát, amelyet végeztél, ezeket a szavakat, amelyeket mondtál, és ezt a környezetet, amelyet elrendeztél. Elmondanád nekem, mielőtt meghalok, hogy békében távozhassak?” Isten figyelmen kívül hagyja az efféle kéréseket. Békében távozhatsz; a szellemi birodalomban mindent meg fogsz érteni.

Istennek megvan a saját mércéje az emberek megmentésére; nem azon alapul, hogy milyen jól oszlattad el az elképzeléseidet vagy hányat engedtél el közülük, hanem azon alapul, hogy mennyire féled Istent és mennyire vagy alávetett Neki, hogy őszintén féled-e Őt és veted-e alá magad Neki vagy sem. Mindennek van értelme, amit Isten tesz, és akár könnyű elfogadnod, akár nehéz elfogadnod és valószínűleg elképzeléseket vált ki belőled, Isten identitása mindenesetre nem változik ennek következtében; Ő mindig a Teremtő lesz, te pedig mindig teremtett lény leszel. Ha képes vagy arra, hogy ne korlátozzon semmilyen elképzelés, és így is fenntartod a teremtett lény és Teremtő közötti kapcsolatot Istennel, akkor Isten valódi teremtett lénye vagy. Ha képes vagy arra, hogy semmilyen elképzelés ne befolyásoljon, illetve zavarjon meg, és a szíved mélyéből képes vagy igazán alávetni magad Istennek, és ha – függetlenül attól, hogy az igazságról szóló megértésed mély vagy felszínes – képes vagy félretenni az elképzeléseket és azok nem korlátoznak, és csak abban hiszel, hogy Isten az igazság, az út és az élet, és hogy Isten örökké Isten lesz, és hogy az, amit Isten tesz, sosem helytelen, akkor üdvözülhetsz. Ami azt illeti, mindenkinek korlátozott az érettsége. Hány dolgot lehet beletömni az emberek agyába? Kifürkészhetik Istent? Ez hiú remény! Ne felejtsd el: az emberek mindig csecsemők lesznek Isten előtt. Ha azt hiszed, okos vagy, ha folyton játszani akarod az eszed és megpróbálsz mindenre rájönni, ekképp gondolkodva: „Ha képtelen vagyok megérteni, akkor nem tudom elismerni, hogy az én istenem vagy, nem tudom elfogadni, hogy az én istenem vagy, nem tudom elismerni, hogy te vagy a teremtő. Ha nem oldod meg az elképzeléseim kérdését, akkor álmodsz, ha azt hiszed, hogy el fogom ismerni, hogy isten vagy, hogy el fogom fogadni a szuverenitásodat, és hogy alá fogom vetni magam neked” – akkor az bajos. Hogyhogy? Isten nem vitatkozik veled az efféle dolgokról. Ő mindig a következőképp fog viszonyulni az emberhez: ha nem fogadod el, hogy Isten a te Istened, Ő nem fogja elfogadni, hogy az Ő teremtett lényeinek egyike vagy. Amikor Isten nem fogadja el, hogy az Ő teremtett lényeinek egyike vagy, változás áll be az Istennel való kapcsolatodban a Vele szemben tanúsított hozzáállásod eredményeképp. Ha képtelen vagy alávetni magad Istennek, valamint elfogadni Isten identitását és lényegét és mindent, amit Isten tesz, változás fog történni az identitásodban. Vajon még mindig teremtett lény vagy? Isten nem ismer el téged; nincs értelme vitatkozni. Ha pedig nem vagy teremtett lény és Isten nem akar téged, vajon van még reményed az üdvösségre? (Nincs.) Miért nem tekint téged Isten teremtett lénynek? Képtelen vagy eleget tenni azoknak a felelősségeknek és kötelességeknek, amelyeket egy teremtett lénynek teljesítenie kell, és nem egy teremtett lény pozíciójából kezeled a Teremtőt. Nos, akkor Isten miként fog kezelni téged? Hogyan tekint majd rád? Isten nem a mércének megfelelő teremtett lényként tekint rád, hanem korcsként, ördögként és Sátánként. Nem azt hitted, hogy okos vagy? Hogy lehet az, hogy ördöggé és Sátánná tetted magad? Ez nem okosság, ez butaság. Mit segítenek az embereknek megérteni ezek a szavak? Azt, hogy az embereknek tartaniuk kell a sort Isten előtt. Még ha van is indokod az elképzeléseidre, ne gondold, hogy az igazság birtokában vagy, és hogy megvan a tőkéd ahhoz, hogy lázongj Isten ellen és behatárold Őt. Bármit is teszel, ne légy ilyen. Ha egyszer elveszíted a teremtett lényi identitásodat, tönkremész – ez nem vicc. Pontosan azért van az, hogy a sorsok teljesen különbözőek, mert amikor az embereknek elképzeléseik vannak, különböző megközelítéseket választanak és különböző megoldásokat alkalmaznak.

Vannak arra vonatkozó alapelveitek, hogy miként gyakoroljatok az elképzelések tekintetében? Megóvnak titeket ezek az alapelvek, hogy teremtett lényként megfelelően tudjatok viselkedni? Jó ez az út? (Igen.) Akkor foglaljátok össze. (Ha egy viszonylag egyszerűen eloszlatható elképzelésről van szó, imádkoznunk és keresnünk kell, Isten szavaiból rátalálva arra az igazságra, amely ezt a fajta elképzelést boncolgatja, valamint az igazságot értő testvérekkel is beszélgethetünk; ily módon képesek leszünk átlátni az elképzelés téves aspektusait, és ezzel eloszlatjuk. Vannak olyan elképzelések is, amelyeket nem könnyű eloszlatni, ám nem szabad ragaszkodnunk hozzájuk. Az igazságot elfogadó és az Istennek való alávetettség hozzáállásával kell rendelkeznünk, tudván, hogy teremtett lények vagyunk, és hogy az, amit Isten tesz, biztosan helyes, csak épp mi nem jöttünk még rá erre. Akár értjük, akár nem, nem szabad elképzeléseket terjesztenünk. Meg kell tanulnunk gyakran imádkozni Istenhez és keresni, és fokozatosan ezek az elképzelések is eloszlathatók. A harmadik helyzet az, hogy egyes elképzelések kérdése végül lehet, nem oldódik meg. Ilyen esetekben – amennyiben ezek az elképzelések nem korlátoznak minket és nem terjesztjük őket, ez rendben van. Még ha ezek az elképzelések végül nem is szűnnek meg, amíg nem ragaszkodunk hozzájuk és nem követünk el gonoszságot miattuk, Isten nem fog elítélni minket és ez nem lesz hatással az üdvösségünkre.) Hány alapelv van összesen? (Három.) Összesen három alapelv van. Mindet lejegyezted, ugye? Ha egyszer megérted az igazságot és felfogod az alapelveket, természetes módon eloszlanak az elképzeléseid. Nem szabad hagynod, hogy az elképzelések hátráltassanak vagy gáncsoljanak téged; az eloszlatható elképzeléseket oszlasd el a legjobb tudásod szerint, ami pedig az átmenetileg megoldhatatlanokat illeti, legalább ne engedd, hogy hatással legyenek rád. Nem gátolhatják a kötelességed végzését, sem pedig az Istennel való kapcsolatodra nem lehet hatással. A lényeg az, hogy legalábbis ne terjessz elképzeléseket, ne tégy gazságot, ne okozz bomlasztást és zavarásokat, és ne viselkedj a Sátán szolgájaként vagy a Sátán csatornájaként. Ha bármennyi erőfeszítést is teszel, és egyes elképzelések csak felszínesen oszlathatók el, nem pedig teljes körűen, akkor egyszerűen hagyd figyelmen kívül őket. Ne engedd, hogy az elképzelések befolyásolják az igazságra való törekvésedet vagy az életbe való belépésedet. Sajátítsd el ezeket az alapelveket, és normális körülmények között védve leszel. Ha olyasvalaki vagy, aki elfogadja az igazságot, szereti a pozitív dolgokat, nem gonosz ember, nem hajlandó bomlasztást és zavarásokat okozni, és nem okoz szándékosan bomlasztást és zavarásokat, akkor – amikor jellemző módon találkozol a felmerülő elképzelések problémájával, általában védve leszel. A gyakorlás legelemibb alapelve a következő: ha felmerül egy nehezen eloszlatható elképzelés, ne siess a cselekvéssel az elképzelést illetően. Először várj és keresd az igazságot az eloszlatása érdekében, higgy benne, hogy az, amit Isten tesz, nem lehet helytelen. Emlékezz erre az alapelvre. Emellett ne tedd félre a kötelességed, illetve ne engedd, hogy az elképzelés hatással legyen a kötelességed végzésére. Ha vannak elképzeléseid és erre gondolsz: „Csak elevickélek ezzel a kötelességgel; rossz a hangulatom, ezért nem fogok jó munkát végezni neked!” – az nem jó. Ha egyszer negatívvá és felületessé válik a hozzáállásod, az bajos lesz; azt jelenti, hogy elképzelések dúlnak benned. Ha elképzelések dúlnak benned és hatással vannak a kötelességed végzésére, az azt jelenti, hogy addigra az Istennel való kapcsolatod valójában már megváltozott. Egyes elképzelések befolyással lehetnek a kötelességed végzésére, ami komoly probléma, és ezeket haladéktalanul el kell oszlatni. Más elképzelések nem befolyásolják a kötelességed végzését, illetve az Istennel való kapcsolatodat, így nem jelentenek lényeges kérdést. Ha a benned kialakult elképzelések befolyásolhatják a kötelességed végzését, és emiatt kételkedsz Istenben, nem végzed szorgalmasan a kötelességed – sőt, úgy érzed, hogy nem lesz következménye annak, hogy nem végzed a kötelességed –, és nincs benned semennyi félelem vagy istenfélő szív, az veszélyes. Ez azt jelenti, hogy kísértésbe fogsz esni, a Sátán pedig palira vesz és foglyul ejt. Az elképzeléseidhez és az általad meghozott döntésekhez való hozzáállásod alapvető fontosságú; függetlenül attól, hogy eloszlathatóak-e az elképzelések, és függetlenül attól, hogy milyen mértékben oszlathatók el, a közted és Isten között fennálló normális kapcsolat nem változhat. Egyrészt képesnek kell lenned alávetni magad az Isten által vezényelt összes környezetnek, és megerősíteni, hogy minden, amit Isten tesz, helytálló és jelentőségteljes, és ez a tudás, valamint az igazság ezen aspektusa sosem változhat meg számodra. Másrészt nem szabad félretenned azt a kötelességet, amelyet Isten rád bízott, nem szabad leráznod ezt a terhet. Ha belsőleg vagy külsőleg nincs benned ellenállás, ellenkezés vagy lázadás Istennel szemben, Isten csak az alávetettségedet, és azt fogja látni, hogy várakozol. Lehet, hogy még vannak elképzeléseid, Isten azonban nem látja a lázadó mivoltodat. Mivel nincs benned lázadó mivolt és ellenállás, Isten továbbra is az egyik teremtett lényének tekint téged. Ezzel szemben, ha a szíved teli van panasszal és daccal, keresed a megtorlás lehetőségét, és nem kívánod végezni a kötelességed, hanem meg szeretnél szabadulni tőle – akár egészen addig a pontig, hogy a szívedben mindenféle panasz van Istennel kapcsolatosan, a kötelességed végzése folyamán pedig a dac és a neheztelés bizonyos megnyilvánulásai tárulnak fel – akkor az Istennel való kapcsolatod addigra már óriási változáson ment keresztül. Már elmozdultál a teremtett lényi pozíciódból; nem vagy teremtett lény többé, hanem ördögök és a Sátán csatornájává lettél – Isten pedig így nem fog semmi kedvességet tanúsítani irántad. Amikor valaki eljut erre a pontra, veszélyes területhez közelít. Még ha Isten nem is tesz semmit, nem lesz lépes szilárdan megállni a gyülekezetben. Ezért az embereknek mindenben, amit tesznek – különösen amikor ammal az elképzelések eloszlatásához hasonlatos kérdésekhez van köze –, ügyelniük kell arra, hogy ne tegyenek olyasmit, ami sérti Istent, amit Isten elítél, vagy ami bánt másokat, illetve árt másoknak. Ez az alapelv.

Annak problémája, hogy az embereknek elképzeléseik vannak Istenről, nem csekélység! Az emberek számára alapvető fontosságú, hogy normális kapcsolatot tartsanak fenn Istennel, ami azonban a legnagyobb hatást gyakorolja erre a kapcsolatra, azok az emberek elképzelései. Csak akkor tartható fenn normális kapcsolat Istennel, amikor az emberek Istenről alkotott elképzelései megszűnnek. Jelenleg sok embernek komoly problémája van. Függetlenül attól, hogy hány éve hisznek Istenben – bár lehet, képesek elviselni a szenvedést és megfizetni az árat a kötelességeik végzése során, az elképzeléseiket azonban mindvégig nem tudják teljesen eloszlatni. Ez súlyos hatást gyakorol az Istennel való kapcsolatukra és közvetlenül befolyásolja az Isten iránti szeretetüket és Neki való alávetettségüket. Ezért nem számít, milyen elképzeléseket alakítanak ki az emberek Istenről, ez súlyos dolog, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az elképzelések olyanok, mint egy fal; elvágják az emberek kapcsolatát Istennel, és olyanná teszik, hogy ne legyen közük Isten üdvözítő munkájához. Az tehát, hogy az embereknek elképzeléseik vannak Istenről, igen komoly probléma, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni! Ha az embereknek elképzeléseik vannak és nem tudják azonnal keresni az igazságot és eloszlatni azokat, az könnyen negativitást, Istennel szembeni ellenállást, sőt, akár ellenségességet idézhet elő. Ekkor is el tudják vajon fogadni az igazságot? Az életbe való belépésük holtpontra fog jutni. Isten munkája megtapasztalásának útja egyenetlen és rögös. Mivel az embereknek romlott a beállítottsága, sok kerülőutat tehetnek, és végül bármilyen helyzetben elképzeléseket alkothatnak. Ha ezeket az elképzeléseket nem oszlatja el az igazság keresése, az emberek fellázadhatnak Isten ellen és dacolhatnak Vele, az ellenségesség útját járva Vele szemben. Ha az emberek egyszer az antikrisztusok útjára lépnek, azt hiszitek, marad esélyük az üdvösségre? Ezen a ponton nem könnyű kezelni a dolgot és nem marad esély. Ezért, mielőtt Isten megtagad téged mint az Ő teremtett lényét, meg kell tanulnod, miként legyél Isten teremtett lénye. Ne próbáld átvizsgálni a Teremtőt, illetve kideríteni, hogy miként bizonyítsd és ellenőrizd, hogy az Isten, akiben hiszel, a Teremtő. Ez nem a te kötelességed vagy feladatod. Amiről mindennap gondolkodnod és elmélkedned kell a szívedben, az az, hogy miként teljesítsd a kötelességeidet és válj a mércének megfelelő teremtett lénnyé, ahelyett, hogy miként bizonyítsd, hogy Isten a Teremtő, hogy Ő tényleg Isten-e, illetve azt vizsgálgasd, hogy mit tett Isten, és hogy a tettei helytállóak-e vagy sem. Ezek nem olyasmik, amiket vizsgálgatnod kellene.

2021. június 19.