A katolikusok úgy hiszik, hogy a katolicizmust az apostol adta tovább, és hogy ez a legortodoxabb. Ezért úgy gondolják, hogy amikor Isten visszatér, először a katolikusoknak fog megjelenni, nem a keresztényeknek. Ha hinnének Mindenható Istenben, akkor keresztények lennének, és ezzel elárulnák Istent.

Isten szavai a Bibliából

„Az utolsó napokban szilárdan fog állni Jahve házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép.” (Ézsaiás 2:2)

„Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Íme, jön a vőlegény; menjetek ki eléje.” (Máté 25:6)

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20)

„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” (János 10:27)

„Akik követik a Bárányt, ahova csak megy.” (Jelenések 14:4)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A világon több nagy vallás létezik, és mindegyiknek megvan a maga elöljárója vagy vezetője, követőik pedig a világ különböző országaiban és régióiban vannak szétszóródva; szinte minden országban, legyen az kicsi vagy nagy, különböző vallások vannak. Függetlenül azonban attól, hogy hány vallás van szerte a világon, a világegyetemben minden ember végső soron egyetlen Isten vezetése alatt létezik, és létezésüket nem vallási elöljárók vagy vezetők irányítják. Ez azt jelenti, hogy az emberiséget nem egy bizonyos vallási elöljáró vagy vezető irányítja, hanem a Teremtő vezeti az egész emberiséget, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett, és aki az emberiséget is teremtette – ez tény. Bár a világnak több nagy vallása van, függetlenül attól, hogy milyen nagyok, mind a Teremtő uralma alatt léteznek, és egyikük sem lépheti túl ennek az uralomnak a hatókörét. Az emberiség fejlődése, a társadalom felemelkedése, a természettudományok fejlődése – mindegyik elválaszthatatlan a Teremtő intézkedésétől, és ezt a munkát nem végezheti el bármely vallási vezető. Egy vallási elöljáró csupán egy adott vallás vezetője, és nem képviselheti Istent, továbbá nem képviselheti Azt sem, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett. Egy vallási elöljáró vezethet mindenkit az egész valláson belül, de nem parancsolhat az összes teremtménynek az ég alatt – ez általánosan elismert tény. Egy vallási elöljáró csupán egy vezető, és nem lehet egyenrangú Istennel (a Teremtővel). Minden dolog a Teremtő kezében van, és a végén minden visszatér a Teremtő kezébe. Az emberiséget Isten teremtette, és vallástól függetlenül minden ember vissza fog térni Isten uralma alá – ez elkerülhetetlen. Egyedül Isten a Legfelsőbb minden dolog között, és az összes teremtmény közül a legfőbb uralkodónak is vissza kell térnie az Ő uralma alá. Bármilyen magas legyen is egy ember státusza, az az ember nem tudja az emberiséget megfelelő rendeltetési helyre vinni, és senki sem képes minden dolgot a maga fajtája szerint osztályozni. Jahve Maga teremtette az emberiséget és osztályozta őket fajtájuk szerint, és amikor eljön a végidő, akkor is Ő Maga fogja végezni a saját munkáját, osztályozva mindent fajtája szerint – ezt a munkát Istenen kívül senki sem tudja elvégezni. A kezdetektől napjainkig végzett munka három szakaszát mind Maga Isten végezte el, az egyetlen Isten végezte el. A munka három szakaszának ténye az egész emberiség Isten általi vezetésének ténye, amit senki sem tagadhat. A munka három szakaszának végén minden dolog a fajtája szerint lesz osztályozva, és visszatér Isten uralma alá, mivel az egész világegyetemben csak ez az egy Isten létezik, és nincsenek más vallások.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakaszig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt külön választják, szemben állnak Istennel. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Jahve munkája után Jézus testté lett, hogy elvégezze munkáját az emberek között. Az Ő munkája nem elkülönülten haladt, hanem Jahve munkájára épült. Ez egy új korra vonatkozó munka volt, amelyet Isten a Törvény Korának lezárása után végzett. Hasonlóképpen, miután Jézus munkája véget ért, Isten folytatta a következő kort illető munkáját, mert Isten teljes irányítása mindig előrehalad. Amikor a régi kor elmúlik, helyébe egy új kor lép, és miután a régi munka befejeződött, új munka következik, hogy Isten irányítási tevékenysége folytatódhasson. Ez a megtestesülés Isten második megtestesülése, amely Jézus munkáját követi. Természetesen ez a megtestesülés nem önállóan történik; ez a munka harmadik szakasza a Törvény Kora és a Kegyelem Kora után. Minden alkalommal, amikor Isten a munka új szakaszát indítja, mindig új kezdetnek kell lennie, és mindig új kort kell hoznia. Ennek megfelelően változik Isten természete, munkálkodásának módja, munkájának helye és az Ő neve is. Nem csoda tehát, hogy az embernek nehéz elfogadnia Isten munkáját az új korban. Ám függetlenül attól, hogy az ember hogyan áll ellen Neki, Isten mindig végzi a munkáját, és mindig előreviszi az egész emberiséget. Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

A mai munka előrevitte a Kegyelem Korának munkáját; vagyis a teljes hatezer éves irányítási terv szerinti munka előrehaladt. Bár a Kegyelem Kora véget ért, Isten munkájában előrelépés történt. Miért mondom újra és újra, hogy a munkának ez a szakasza a Kegyelem Korára és a Törvény Korára épül? Mert a mai munka a Kegyelem Korában végzett munka folytatása, és előrelépés a Törvény Korában végzett munkához képest. A három szakasz szorosan összekapcsolódik, mindegyik láncszem szorosan kötődik a következőhöz. Miért mondom azt is, hogy a munkának ez a szakasza a Jézus által végzett munkára épül? Tegyük fel, hogy ez a szakasz nem a Jézus által végzett munkára épül, akkor ebben a szakaszban egy újabb keresztre feszítésnek kellene történnie, és az előző szakasz megváltó munkáját újra el kellene végezni. Ez értelmetlen lenne. Tehát nem arról van szó, hogy a munka teljesen befejeződött, hanem arról, hogy a korszak előrehaladt, és a munka szintje magasabbra emelkedett, mint korábban. Elmondható, hogy a munkának ez a szakasza a Törvény Korának alapjára és Jézus munkájának sziklájára épül. Isten munkája szakaszról szakaszra épül, és ez a szakasz nem egy új kezdet. Csak a munka három szakaszának kombinációja tekinthető a hatezer éves irányítási tervnek. E szakasz munkája a kegyelmi korszak munkájának alapjára épül. Ha a munka e két szakasza független lenne egymástól, akkor miért nincs megismételve a keresztre feszítés ebben a szakaszban? Miért nem viselem az ember bűneit, hanem helyette azért jövök, hogy közvetlenül ítéljem és fenyítsem meg az embert? Ha az ember megítélésére és megfenyítésére irányuló munkám és mostani, nem a Szentlélek által fogant eljövetelem nem követte volna a keresztre feszítést, akkor nem lennék alkalmas arra, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket. Pontosan azért jövök el közvetlenül, hogy megfenyítsem és megítéljem az embert, mert egy vagyok Jézussal. Az ebben a szakaszban végzett munka teljes mértékben az előző szakaszban végzett munkára épül. Ezért van az, hogy csak az ilyen jellegű munka képes az embert lépésről lépésre üdvösségre vinni. Jézus és én egy Lélektől származunk. Még ha a testünk nem is áll rokoni kapcsolatban, a Lelkünk egy; még ha annak a tartalma, amit teszünk, és a munka, amit vállalunk, nem is azonos, lényegében egyformák vagyunk; a testünk különböző formákat ölt, de ez a korszakváltásnak és a munkánk eltérő követelményeinek köszönhető; a szolgálataink nem egyformák, így a munka, amit véghezviszünk, és a természetünk, amit az embereknek kinyilatkoztatunk, szintén különböző. Ezért van az, hogy amit az ember ma lát és megért, az nem olyan, mint a múltban, ami a korszakváltásnak köszönhető. Annak ellenére, hogy különböznek a nemükben és a testük formájában, és hogy nem ugyanabból a családból születtek, még kevésbé ugyanabban az időszakban, a Lelkük mégis egy. Annak ellenére, hogy a test szerint nincs köztük sem vérrokonság, sem semmiféle fizikai rokonság, nem tagadható, hogy Ők Isten megtestesülései két különböző időszakban.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

Mivel az ember hisz Istenben, közelről követnie kell Isten lépteit, lépésről lépésre; azok közé kell tartoznia, akik „követik a Bárányt, ahova csak megy”. Csak ezek azok az emberek, akik az igaz utat keresik, csak ők azok, akik ismerik a Szentlélek munkáját. Azok az emberek, akik szolgaian követik a szavakat és doktrínákat azok, akik kiűzettek a Szentlélek munkája által. Minden egyes időszakban Isten új munkába kezd, és minden időszakban lesz egy új kezdet az emberek között. Ha az ember csak azokhoz az igazságokhoz ragaszkodik, hogy „Jahve az Isten”, illetve „Jézus a Krisztus”, melyek csak a saját korukra vonatkozó igazságok, akkor az ember sosem fog lépést tartani a Szentlélek munkájával, és mindörökre képtelen lesz elnyerni a Szentlélek munkáját. Függetlenül attól, hogy Isten hogyan munkálkodik, az ember a leghalványabb kétség nélkül követi, és közelről követi. Ily módon, hogyan vethetné ki az embert a Szentlélek? Függetlenül attól, amit Isten tesz, mindaddig, amíg az ember biztos benne, hogy az a Szentlélek munkája, és mindenféle aggály nélkül közreműködik a Szentlélek munkájában, és próbál megfelelni Isten követelményeinek, addig hogyan is kaphatna büntetést? Isten munkája soha nem szűnt meg, az Ő léptei sosem tétováztak, és az Ő irányítási munkájának befejezését megelőzően Ő folyton elfoglalt, és sosem áll meg. Az ember azonban más: miután a Szentlélek munkájából mindössze csekélységet nyert, úgy kezeli azt, mint ami sosem fog megváltozni; miután egy kevés ismeretet szerzett, nem halad előre, hogy kövesse Isten újabb munkájának nyomdokait; épphogy egy kicsit látott Isten munkájából, azonnal úgy írja le Istent, mint egy bizonyos fa figurát, és úgy hiszi, hogy Isten mindig abban az alakban fog maradni, amit maga előtt lát, hogy ez így volt a múltban és mindig így lesz a jövőben; csak felszínes tudást szerezve az ember oly büszke, hogy megfeledkezik magáról és önkényesen elkezd egy olyan Isteni természetet és lényt hirdetni, amely egyszerűen nem létezik; és ahogy bizonyosságot nyert a Szentlélek munkájának egy szakaszáról, bármilyen személy is legyen, aki Isten új munkáját hirdeti, az ember nem fogadja el azt. Ezek olyan emberek, akik nem tudják elfogadni a Szentlélek új munkáját, túl konzervatívak, és képtelenek elfogadni az új dolgokat. Az ilyen emberek azok, akik hisznek Istenben, de egyúttal el is utasítják Istent. Az ember úgy hiszi, hogy az izráeliták tévedtek, amikor „csak Jahvében hittek, de nem hittek Jézusban”, az emberek többsége mégis játssza a szerepet, amelyben „csak Jahvében hisznek, és elutasítják Jézust” és „vágynak a Messiás visszatérésére, de ellenállnak a Messiásnak, akit Jézusnak hívnak”. Nem csoda hát, hogy az emberek még mindig a Sátán hatalma alatt élnek, miután elfogadták a Szentlélek munkájának egyik szakaszát, és továbbra sem részesülnek Isten áldásaiban. Hát nem az ember lázadó mivoltának eredménye ez? Keresztények világszerte, akik nem tartottak lépést a mai új munkával, mind abba a reménybe kapaszkodnak, hogy szerencséjük lesz, feltételezve, hogy Isten majd minden egyes kívánságukat teljesíti. Ugyanakkor nem tudják biztosan megmondani, hogy Isten miért vinné fel őket a harmadik égbe, sem abban nem biztosak, hogyan fog eljönni Jézus, hogy fehér felhőn érkezve fogadja őket, sokkal kevésbé tudják teljes bizonyossággal megmondani, hogy vajon Jézus tényleg egy fehér felhőn fog-e megérkezni azon a napon, amelyet elképzelnek. Mindannyian nyugtalanok, és tanácstalanok; ők maguk sem tudják, hogy Isten vajon fel fogja-e vinni mindannyiukat, a valamennyi felekezetből származó, sokszínű, néhány maroknyi embert. Az a munka, amit Isten most, a jelen korban végez, Isten akarata – fogalmuk sincs ezen dolgok bármelyikéről, és nem tehetnek mást, mint visszaszámolni a napokat az ujjaikon. Egyedül azok nyerhetik el a végső áldást, akik a végsőkig követik a Bárány nyomdokait, míg azok az „okos emberek”, akik képtelenek a végsőkig követni, mégis úgy hiszik, hogy mindent megnyertek, képtelenek arra, hogy tanúi legyenek Isten megjelenésének. Mind úgy hiszik, hogy ők a legokosabbak a világon, és minden ok nélkül rövidre zárják Isten munkájának folytonos fejlődését, és úgy tűnik, hogy teljes bizonyossággal hiszik, hogy Isten fel fogja vinni őket a mennybe, őket, akik „a leginkább hűségesek Istenhez, követik Istent, és betartják Isten szavait”. Habár a „legnagyobb hűséggel” viseltetnek az Isten által kimondott szavak iránt, szavaik és tetteik akkor is visszataszítóak, mert ellenállnak a Szentlélek munkájának, és csalárdságot és gonoszságot művelnek. Azok, akik nem követik a legvégsőkig, akik nem tartanak lépést a Szentlélek munkájával, és akik csak a régi munkához ragaszkodnak, nem csak az Isten iránti hűség elérésében vallottak kudarcot, hanem ellenkezőleg, ők lettek azok, akik Istennel szemben állnak, ők lettek azok, akiket az új korszak elutasított, és akik meg lesznek büntetve. Van-e bárki, aki szánalmasabb náluk? Sokan még azt is hiszik, hogy mindazoknak, akik elutasítják a régi törvényt és elfogadják az új munkát, nincs lelkiismerete. Ezeknek az embereknek a kilátásait, akik csak a „lelkiismeretről” beszélnek, és nem ismerik a Szentlélek munkáját, végül a saját lelkiismeretük fogja rövidre zárni. Isten munkája nem doktrínákhoz ragaszkodik, és bár lehet az az Ő saját munkája, Isten mégsem ragaszkodik ahhoz. Amit meg kell tagadni, az meg van tagadva, amit ki kell vetni, az ki van vetve. Az ember mégis Isten ellenségévé teszi önmagát azáltal, hogy Isten irányítási munkájának csak egy apró részéhez ragaszkodik. Vajon ez nem az ember abszurditása? Vajon ez nem az ember tudatlansága? Az emberek minél félénkebbek és minél inkább túl óvatosak azért, mert félnek attól, hogy nem nyerik el Isten áldásait, annál inkább képtelenek nagyobb áldásokban részesülni, és elnyerni a végső áldást. Azok az emberek, akik szolgaian megtartják a törvényt, mind a lehető legnagyobb hűséget tanúsítják a törvény iránt, és minél inkább tanúsítanak efféle hűséget a törvény iránt, annál inkább lázadók, akik ellenállnak Istennek. Mert most a Királyság Kora van, nem pedig a Törvény Kora, és a mai munkát meg a múltbéli munkát nem lehet egyazon lélegzetvétellel említeni, és nem is hasonlítható össze a múlt munkája a jelen munkájával. Isten munkája megváltozott, és az ember gyakorlata szintén megváltozott; ez a gyakorlat nem a törvényhez való ragaszkodás vagy a kereszt viselése, ezért az emberek törvény iránti és a kereszt iránti hűsége nem fogja elnyerni Isten jóváhagyását.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Amikor Isten egész irányítása a végéhez közeledik, Isten mindent a maga neme szerint fog osztályozni. Az embert a Teremtő keze alkotta, és a végén teljesen vissza kell juttatnia az embert az Ő uralma alá; ez a munka három szakaszának befejezése. Az utolsó napok munkájának szakasza, valamint az előző két szakasz Izráelben és Júdeában, Isten egész világegyetemre vonatkozó irányítási terve. Ezt senki sem tagadhatja, ez Isten munkájának ténye. Bár az emberek nem sokat tapasztaltak vagy láttak ebből a munkából, a tények mégis tények, és ez minden ember számára tagadhatatlan. Azok az emberek, akik a világegyetem minden táján hisznek Istenben, mind elfogadják a munka három szakaszát. Ha te a munkának csak egy bizonyos szakaszát ismered, és nem érted a munka másik két szakaszát, nem érted Isten elmúlt időkbeli munkáját, akkor nem vagy képes elmondani az igazságot Isten egész irányítási tervéről, és az Istenről való tudásod egyoldalú, mert az Istenben való hitedben nem ismered vagy nem érted Őt, így nem vagy alkalmas arra, hogy tanúságot tegyél Istenről. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudásod ezekről a dolgokról mélyreható vagy felszínes, végül rendelkeznetek kell tudással és alapos meggyőződéssel, majd minden ember meglátja Isten munkájának teljességét, és aláveti magát Isten uralmának. E munka végén minden vallás eggyé válik, minden teremtmény visszatér a Teremtő uralma alá, minden teremtmény az egy igaz Istent fogja imádni, továbbá minden gonosz vallás semmivé lesz, és soha többé nem jelenik meg.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

Kapcsolódi filmrészletek

Üdvözölheti az ember az Urat egy ortodox egyházban?