Az emberek a vallásos világban azt mondják: „A nagy fehér trón ítélete, amiről a Biblia beszél, elsősorban a hitetleneket és a hamis hívőket célozza meg, a jók megjutalmazásáról és a gonoszok megbüntetéséről fog szólni. Ez nem az üdvösség. Te azonban azt mondod, hogy Isten azért hajtja végre az ítéletét, hogy megtisztítsa és megmentse az embereket. Mi úgy véljük, hogy ez ellentmond a Bibliának, így ezen állításodat nem tudjuk elfogadni.”

Szavak a Bibliából

„Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.” (Ézsaiás 26:9)

„Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén.” (1Péter 4:17)

„Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” (János 12:47-48)

„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. [...] én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” (János 17:17-19)

„Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig. Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik.” (Dániel 12:9-10)

„Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Jahve az én Istenem!” (Zakariás 13:9).

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az utolsó napok munkája az, hogy mindenkit fajtája szerint szétválasszon, és befejezze Isten irányítási tervét, mert közel az idő, és eljött Isten napja. Isten mindenkit, aki belép az Ő országába – mindenkit, aki mindvégig hűséges hozzá – Magának Istennek a korszakába viszi. Maga Isten korszakának elérkezése előtt azonban Isten munkája nem az, hogy az ember cselekedeteit figyelje vagy az ember életéről érdeklődjön, hanem az, hogy megítélje az ember lázadó mivoltát, mert Isten megtisztítja mindazokat, akik az Ő trónja elé járulnak. Mindenki, aki a mai napig Isten nyomában jár, az Isten trónja elé járul, és mivel ez így van, minden egyes ember, aki elfogadja Isten munkáját annak végső fázisában, Isten megtisztításának tárgya. Más szóval, mindenki, aki elfogadja Isten munkáját annak végső szakaszában, Isten ítéletének tárgya.

Az Isten házánál kezdődő ítéletben, amelyről a múlt időkben szó esett, e szavak „ítélete” arra az ítéletre utal, amelyet Isten hoz ma azokról, akik az utolsó napokban az Ő trónja elé járulnak. Vannak talán olyanok, akik hisznek az olyan természetfeletti képzelődésekben, mint hogy amikor elérkeznek az utolsó napok, Isten felállít egy nagy asztalt a mennyekben, amelyre fehér terítőt terít, majd egy nagy trónon ülve, miközben az emberek mind a földön térdepelnek, leleplezi az egyes emberek bűneit, és ezáltal eldönti, hogy felemelkednek-e a mennybe, vagy a tűz és kénkő tavába kerülnek. Nem számít, mit képzel az ember, az nem változtathatja meg Isten munkájának lényegét. Az ember képzelődései nem mások, mint az ember gondolatainak szüleményei; az ember elméjéből származnak, az ember által látottakból és hallottakból összefoglalva és összeillesztve. Ezért azt mondom, bármennyire is ragyogóak az elképzelt képek, azok csak képregényrajzok, és képtelenek helyettesíteni Isten munkájának tervét. Az embert végtére is megrontotta a Sátán, hogyan is tudná tehát kifürkészni Isten gondolatait? Az ember Isten ítélkezési munkáját valami fantasztikus dolognak képzeli el. Úgy véli, hogy mivel Maga Isten az, aki az ítélet munkáját végzi, ezért ennek a műnek a leghatalmasabb méretűnek és a halandók számára felfoghatatlannak kell lennie, és a mennyekben kell zengenie, és meg kell ráznia a földet; ha nem így van, akkor hogyan lehetne ez az Isten általi ítélet munkája? Úgy véli, hogy mivel ez az ítélet munkája, Istennek különösen impozánsnak és fenségesnek kell lennie, miközben munkálkodik, és az ítélet alatt lévőknek sírva kell jajgatniuk és térden állva kell könyörögniük a kegyelemért. Az ilyen jelenetek bizonyára látványosak és mélyen megindítóak lennének... Mindenki csodásnak képzeli Isten ítélkezési munkáját. Tudod-e azonban, hogy akkor, amikor Isten már régen elkezdte az ítélet munkáját az emberek között, te továbbra is letargikus álomba fészkelve maradsz? Hogy addigra, amikor azt hiszed, hogy az Isten általi ítélet munkája hivatalosan is elkezdődik, Isten már újjáteremtette az eget és a földet? Talán majd abban az időben fogod még csak megérteni az élet értelmét, de Isten irgalmatlan büntető munkája a pokolba juttat téged, aki még mindig mélyen alszol. Csak akkor fogsz hirtelen rájönni, hogy Isten ítélő munkája már befejeződött.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Egyesek azt hiszik, hogy Isten egy ismeretlen időpontban talán eljön a földre, és megjelenik az embernek, és akkor majd személyesen ítéli meg az egész emberiséget, egyenként próbára téve őket, senkit nem hagyva ki. Akik így gondolkoznak, azok nem ismerik a megtestesülés e munkafázisát. Isten nem egyesével ítéli meg az embereket, és nem egyesével teszi próbára őket; ha így tenne, az nem az ítélet munkája volna. Hát nem ugyanolyan az egész emberiség romlottsága? Nem ugyanolyan az egész emberiség lényege? Az emberiség romlott lényege van megítélve, az embernek a Sátán által megrontott lényege, és az ember valamennyi bűne. Isten nem ítéli meg az ember apró-cseprő, jelentéktelen hibáit. Az ítélet munkája reprezentatív, és nem kifejezetten egy bizonyos személyre vonatkozóan valósul meg. Hanem olyan munka ez, amelyben egy embercsoport kerül megítélésre, és ez képviseli az egész emberiség fölötti ítéletet. Azáltal, hogy személyesen hajtja végre munkáját egy embercsoporton, a testet öltött Isten az Ő munkája révén az egész emberiségen végzett munkát jeleníti meg, ami ezután fokozatosan elterjed. Ilyen az ítélet munkája is. Isten nem egy bizonyos embertípust vagy egy bizonyos embercsoportot ítél meg, hanem helyette az egész emberiség igaztalanságát ítéli meg – például az ember ellenállását Istennel szemben, vagy az ember félelmének hiányát Vele szemben, vagy Isten munkájának megzavarását az ember által, és így tovább. Az emberiség Istennel szemben álló lényege ítéltetik meg, és ez a munka az utolsó napok hódításának munkája. Az ítélet munkája a nagy fehér trón előtt az utolsó napokban, amelyet az ember a múltban elképzelt, a megtestesült Isten munkája és szava, amelynek tanúja az ember. A munka, amelyet a megtestesült Isten jelenleg végez, pontosan a nagy fehér trón előtt zajló ítélet. A mai megtestesült Isten az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az egész emberiséget. Ez a hús-vér test és ennek a hús-vér testnek a munkája, szava és teljes természete az Ő teljessége. Bár e hús-vér test munkájának hatóköre korlátozott, és nem terjed ki közvetlenül az egész világegyetemre, az ítélet munkájának lényege az egész emberiség közvetlen megítélése – nem csak Kína választott népe kedvéért, nem egy maroknyi ember kedvéért. A testet öltött Isten munkája – bár e munka hatóköre nem foglalja magában az egész világegyetemet – az egész univerzumban végzett munkát képviseli, és miután Ő befejezi a munkát az Ő teste munkájának hatókörén belül, azonnal kiterjeszti majd ezt a munkát az egész világegyetemre, ugyanúgy, ahogy Jézus evangéliuma elterjedt a világegyetemben az Ő feltámadását és mennybemenetelét követően. Tekintet nélkül arra, hogy a Lélek munkájáról vagy a test munkájáról van-e szó, ez a munka korlátozott hatókörben megy végbe, de az egész világegyetem munkáját képviseli. Az utolsó napokban Isten úgy végzi el munkáját, hogy megtestesült identitásában jelenik meg, és a testet öltött Isten az az Isten, aki a nagy fehér trón előtt megítéli az embert. Függetlenül attól, hogy Ő a Lélek-e vagy a test, Ő, aki az ítélet munkáját végzi, az az Isten, aki az utolsó napokban megítéli az emberiséget. Ezt az Ő munkája határozza meg, nem pedig az Ő külső megjelenése vagy több más tényező. Bár az ember különféle elképzeléseket dédelget ezekről a szavakról, senki nem tagadhatja a tényt, hogy a megtestesült Isten megítéli és meghódítja az egész emberiséget. Függetlenül attól, hogy az ember mit gondol erről, a tények végső soron tények. Senki nem mondhatja ezt: „A munkát Isten végzi, de a test nem Isten.” Ez megtévesztés, hiszen ezt a munkát senki más nem végezheti el, csak a testet öltött Isten.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A romlott emberiségnek a megtestesült Isten üdvösségére van nagyobb szüksége)

Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? Egy olyan vétkes, mint ti, aki csak most lett megváltva, és még nem lett megváltoztatva és tökéletesítve Isten által – vajon igazodhatsz Isten szándékaihoz? Ami téged illet, téged, aki még mindig a régi énedhez tartozol, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem vagy bűntől való, de ez nem bizonyítja, hogy bűn vagy tisztátalanság nélkül való vagy. Hogyan lehetsz megszentelve, ha nem lettél megváltoztatva? Belül tele vagy tisztátalansággal, önző vagy és alantas, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem lettél megváltoztatva. Ahhoz, hogy igazodj Isten szándékaihoz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; különben lehetetlen volna számodra, hogy megszentelődj, mivel csak a megváltáson estél át. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy Istennel együtt élvezd a jó áldásokat, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy épphogy megváltott bűnös, ezért nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan berögződött természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember megváltást nyert, az nem több egy olyan megváltásnál, ahol az embert magas áron megvásárolták, de a benne lévő mérgező természetet nem számolták fel. Az így beszennyezett embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztítottá válni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden ma végzett munka azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; az ige által hozott ítélet és fenyítés, valamint a finomítás révén az ember le tudja vetni a romlottságát és megtisztulhat. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lenne azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás szakasza, valamint az üdvösség munkájának második szakasza. Az embert az ige általi ítélet és fenyítés révén nyeri meg Isten, továbbá az ige általi finomítás, megítélés és feltárás által tárul fel teljesen az ember szívében lévő összes tisztátalanság, elképzelés, indíték és személyes reménység. Mindaz, hogy az ember megváltást és bűnbocsánatot nyert, csak úgy tekinthető, hogy Isten nem emlékszik az ember vétkeire, és nem bánik az emberrel vétkei szerint. Ha azonban a hús-vér testben élő ember nem szabadult meg a bűntől, akkor csak folytatni tudja a vétkezést, végeérhetetlenül feltárva romlott sátáni hajlamát. Ilyen életet él az ember: bűn és bűnbocsánat végtelen körforgását. [...] Az embernek nem könnyű tudatára ébrednie bűneinek; nem áll módjában felismerni saját mélyen gyökerező természetét, és az ige ítéletére kell támaszkodnia ahhoz, hogy ezt az eredményt elérje. Csak így változhat meg az ember ettől kezdve fokozatosan.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete, és így tovább. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságára irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, azzal kapcsolatban hangzanak el, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem egyszerűen világossá teszi az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni, hanem az igazsággal kell, amelyet az ember teljességgel nélkülöz. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert leigázni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadásáról. Az ítélet munkája lehetővé teszi az ember számára, hogy sokat megértsen Isten szándékaiból, Isten munkájának céljából és a számára érthetetlen misztériumokból. Azt is lehetővé teszi az ember számára, hogy felismerje és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökereit, valamint felfedezze az ember csúfságát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Isten fenyítő és ítélő munkájának célja lényegében az emberiség megtisztítása a végső nyugalom érdekében; másképpen az emberiség egyetlen tagját sem lehetne fajtája szerint különböző kategóriákba sorolni, és nem tudna bemenni a nyugalomba. Ez a munka az emberiség egyetlen útja ahhoz, hogy bemenjen a nyugalomba. Csak Isten tisztító munkája fogja megtisztítani az embereket igaztalanságuktól, és csak az Ő fenyítő és ítélő munkája fogja felszínre hozni az emberiség lázadó elemeit, ezáltal különválasztva azokat, akik megszabadíthatók, azoktól, akik nem, és azokat, akik megmaradnak, azoktól, akik nem. Amikor ez a munka véget ér, azok az emberek, akik maradhatnak, mind megtisztíttatnak, és az emberi mivolt egy magasabb állapotába lépnek, amelyben egy csodálatosabb második emberi életet élveznek majd a földön; más szóval, megkezdik emberi pihenésük napját, és együtt élnek Istennel. Miután megfenyítették és megítélték azokat, akik nem maradhatnak, igazi arcuk teljesen lelepleződik, majd ezt követően mindannyian elpusztulnak, és a Sátánhoz hasonlóan többé nem élhetnek túl a földön. A jövő emberiségében többé nem lesznek ilyen típusú emberek; az ilyen emberek nem alkalmasak arra, hogy belépjenek a végső nyugalom földjére, és arra sem alkalmasak, hogy részt vegyenek a nyugalom napján, amelyen Isten és az emberiség osztozni fog, mivel ők a büntetés célpontjai, és gonosz, igaztalan emberek. Egyszer már megváltották őket, és ők is megítéltettek és megfenyíttettek; valaha ők is munkát végeztek Istennek. Amikor azonban eljön az utolsó nap, gonoszságuk miatt, valamint lázadó mivoltuk és megváltásra való képtelenségük következtében mégis kiiktatják és elpusztítják őket; soha többé nem fognak a jövő világában életre kelni, és nem fognak többé a jövő emberisége között élni. Akár a halottak szellemei, akár még hús-vér testben élő emberek, minden gonosztevő és mindazok, akik nem szabadultak meg, pusztulásra jut, amint a szentek az emberiség között nyugalomra térnek. Ami ezeket a gonosztevő szellemeket és embereket illeti, vagy az igaz emberek lelkét és azokat, akik igazat cselekszenek, függetlenül attól, hogy melyik korszakban vannak, mindazok, akik gonoszak, végül elpusztulnak, és mindazok, akik igazak, túlélnek majd. Az, hogy egy ember vagy egy lélek elnyeri-e az üdvösséget, nem teljesen a végső korszak munkája alapján dől el, inkább az határozza meg, hogy ellenállt-e vagy fellázadt-e Isten ellen vagy sem. Azok az emberek, akik az előző korszakban gonoszságot követtek el, és nem tudták elérni az üdvösséget, kétségtelenül büntetés célpontjai lesznek, és azok, akik a jelen korszakban gonoszságot követnek el, és nem menthetők meg, bizonyosan szintén büntetés célpontjai lesznek. Az embereket a jó és a rossz alapján csoportosítják, nem pedig aszerint, hogy melyik korszakban élnek. Miután így besorolták őket, nem kapnak azonnal büntetést vagy jutalmat, hanem Isten csak azután fogja elvégezni a gonosz büntetését és a jó jutalmazását, miután befejezte a hódító munkáját az utolsó napokban. Valójában azóta választja szét az embereket jóra és rosszra, amióta az emberiség megmentésének munkájához hozzákezdett. Éppen az a helyzet, hogy az igazakat csak azután fogja megjutalmazni, a gonoszokat pedig megbüntetni, miután munkája véget ért; nem arról van szó, hogy munkája befejeztével csoportokba válogatja őket, és utána azonnal nekilát a gonosz megbüntetésének és a jó jutalmazásának. E feladatot inkább csak akkor fogja elvégezni, amikor az Ő munkája teljesen befejeződött. Isten végső munkája, a gonosz megbüntetése és a jó jutalmazása mögött álló teljes cél az, hogy minden embert alaposan megtisztítson, hogy egy tisztán szent emberiséget juttathasson el az örök nyugalomba. Az Ő munkájának e szakasza a leginkább létfontosságú; ez a végső szakasza az Ő egész irányítási munkájának.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten és ember együtt fog bemenni a nyugalomba)

Az ítélet munkája Isten saját műve, ezért természetes módon Magának Istennek kell elvégeznie; nem végezheti el ember Őhelyette. Mivel az ítélet az igazság felhasználása az emberiség meghódítására, nem kérdés, hogy Isten még mindig megjelenik a megtestesült képmásban, hogy ezt a munkát elvégezze az emberek között. Vagyis az utolsó napok Krisztusa az igazságot használja arra, hogy az embereket szerte a világon tanítsa, és minden igazságot megismertessen velük. Ez Isten ítéletének munkája. Sokaknak rossz érzése van Isten második megtestesülésével kapcsolatban, mert az emberek nehezen hiszik el, hogy Isten testté válna, hogy elvégezze az ítélet munkáját. Mindazonáltal el kell mondanom neked, hogy Isten munkája gyakran messze meghaladja az ember elvárásait, és az emberi elme számára nehezen elfogadható. Az emberek ugyanis csak férgek a földön, míg Isten mindenek feletti, aki betölti a világegyetemet; az emberi elme olyan, mint egy szennyes vízzel teli gödör, amelyben csak férgek tenyésznek, míg az Isten gondolatai által irányított munka minden egyes szakasza Isten bölcsességének párlata. Az emberek mindig megpróbálnak megküzdeni Istennel, amire én azt mondom, hogy magától értetődő, hogy a végén ki fog veszíteni. Mindnyájatokat arra intelek, hogy ne gondoljátok magatokat értékesebbnek az aranynál. Ha mások el tudják fogadni Isten ítéletét, akkor te miért nem tudod? Mennyivel állsz feljebb másoknál? Ha mások fejet tudnak hajtani az igazság előtt, miért ne tudnál te is? Isten munkájának megállíthatatlan lendülete van. Nem fogja megismételni az ítélet munkáját csak a te „hozzájárulásod” miatt, és sajnálattal tölt majd el, hogy elszalasztottál egy ilyen jó lehetőséget. Ha nem hiszel szavaimnak, akkor csak várd, hogy az a nagy fehér trón az égen ítéletet hozzon feletted! Tudnod kell, hogy az összes izráelita elutasította és megtagadta Jézust, és ennek ellenére az emberiség Jézus általi megváltásának ténye mégis szerte a világegyetemben és a föld végső határáig elterjedt. Nem olyan tény ez, amelyet Isten már régen megvalósított? Ha még mindig arra vársz, hogy Jézus felvigyen a mennybe, akkor azt mondom, hogy csökönyös halott fadarab^[a] vagy. Jézus nem fog elismerni egy olyan hamis hívőt, mint te, aki hűtlen az igazsághoz, és csak áldásokat keres. Ellenkezőleg, nem fog irgalmat mutatni, és a tűz tavába vet téged, hogy több tízezer évig égj.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját)

Lábjegyzet:

a. „Halott fadarab” – egy kínai mondás, jelentése: menthetetlen.

Kapcsolódi filmrészletek

Isten utolsó napokbeli ítélete üdvösség az ember számára

Kapcsolódó himnuszok

Az ítélet és fenyítés Isten üdvösségét fedi fel