A vallásos világ úgy gondolja, hogy Isten munkájának összhangban kell lennie a Bibliával. Ha nincs bibliai alapja, akkor nem fogadják el azt. Nem számít, hogy Mindenható Isten mennyi igazságot fejez ki, nem ismerik el, hogy ez Istenmegjelenése vagy az Ő műve.

Isten szavai a Bibliából

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (János 5:39-40)

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (János 16:12-13)

„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:7).

„Akik követik a Bárányt, ahova csak megy.” (Jelenések 14:4)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az emberek hagyományos hitbeli eszköze (mármint a kereszténységé, a világ három nagy vallásának egyikéé) sok éven át a Biblia olvasása volt; a Bibliától való eltérés nem az Úrba vetett hit, a Bibliától való eltérés tévhit és eretnekség, és még ha az emberek más könyveket is olvasnak, ezeknek a könyveknek az alapja a Biblia magyarázata kell, hogy legyen. Ami azt jelenti, hogy ha hiszel az Úrban, akkor olvasnod kell a Bibliát, és a Biblián kívül nem szabad semmilyen könyvet imádnod, ami nem kapcsolódik a Bibliához. Ha mégis megteszed, akkor elárulod Istent. Amióta csak létezik a Biblia, az embereknek az Úrba vetett hite a Bibliába vetett hit volt. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az emberek hisznek az Úrban, inkább azt kellene mondani, hogy hisznek a Bibliában; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy elkezdték olvasni a Bibliát, inkább azt kellene mondani, hogy elkezdtek hinni a Bibliában; és ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy visszatértek az Úr elé, inkább azt kellene mondani, hogy visszatértek a Biblia elé. Ily módon az emberek úgy imádják a Bibliát, mintha az Isten lenne, mintha az lenne az éltető erejük, és ha elveszítenék, az egyenlő lenne az életük elvesztésével. Az emberek ugyanolyan nagyra becsülik a Bibliát, mint Istent, sőt vannak olyanok is, akik még Istennél is nagyobbra becsülik. Ha az emberekben nincs ott a Szentlélek munkája, ha nem érzik Istent, akkor élhetnek tovább – de amint elveszítik a Bibliát, vagy elveszítik a híres fejezeteket és mondásokat a Bibliából, akkor az olyan, mintha elvesztették volna az életüket. És ezért amint az emberek hisznek az Úrban, azonnal elkezdik olvasni a Bibliát, aztán memorizálni a Bibliát, és minél többet tudnak memorizálni a Bibliából, ez annál inkább bizonyítja, hogy szeretik az Urat, és nagy hitűek. Azok, akik olvasták a Bibliát és tudnak róla beszélni másoknak, mind jó testvérek. Az emberek hitét és az Úr iránti hűségét mindezen évek alatt aszerint mérték, hogy mennyire értik a Bibliát. A legtöbb ember egyszerűen nem érti, hogy miért kellene hinnie Istenben, sem azt, hogy hogyan kell hinnie Istenben, és nem tesznek mást, mint vakon keresik a nyomokat a Biblia fejezeteinek megfejtéséhez. Az emberek soha nem követték a Szentlélek munkájának irányát; mindvégig nem tettek mást, mint kétségbeesetten tanulmányozták és kutatták a Bibliát, és soha senki nem talált rá a Szentlélek újabb munkájára a Biblián kívül. Soha senki nem tért el a Bibliától, és soha nem is merték ezt megtenni. Az emberek ennyi éven át tanulmányozták a Bibliát, megannyi magyarázattal álltak elő, és oly sok munkát fektettek bele; emellett sok eltérő véleményük van a Bibliáról, amelyeket vég nélkül vitatnak, olyannyira, hogy mára több mint kétezer különböző felekezet jött létre. Mindannyian különleges magyarázatokat, vagy mélyebb titkokat akarnak találni a Bibliában, fel akarják tárni, és meg akarják találni benne Jahve Izráelben végzett munkájának hátterét, vagy Jézus júdeai munkájának hátterét, vagy több olyan titkot, amit senki más nem ismer. Az emberek Bibliához való hozzáállását a megszállottság és a hit jellemzi, és senki sem lehet teljesen tisztában a Biblia belső történetével vagy lényegével. Tehát az emberek ma is leírhatatlan csodálkozással tekintenek a Bibliára, és még inkább megszállottjai annak, és még inkább hisznek benne. Ma mindenki az utolsó napok munkájáról szóló próféciákat akarja megtalálni a Bibliában, fel akarják fedezni, hogy Isten milyen munkát végez az utolsó napokban, és milyen jelek vannak az utolsó napokra vonatkozóan. Ily módon a Biblia iránti imádatuk egyre buzgóbbá válik, és minél közelebb kerülünk az utolsó napokhoz, annál elvakultabban hisznek a Biblia próféciáinak, különösen azoknak, amelyek az utolsó napokról szólnak. A Bibliába vetett ilyen vak hittel, a Bibliába vetett ilyen bizalommal nem vágynak arra, hogy a Szentlélek munkáját keressék. Az emberek elképzelései szerint csak a Biblia hozhatja el a Szentlélek munkáját; csak a Bibliában találhatják meg Isten nyomdokait; csak a Bibliában vannak elrejtve Isten munkájának titkai; csak a Biblia – nem más könyvek vagy emberek – tisztázhatja Isten minden dolgát és munkájának teljességét; a Biblia hozhatja el a menny munkáját a földre; és a Biblia kezdheti meg és zárhatja le a korszakokat. Ezekkel az elképzelésekkel az emberekben nincs hajlandóság a Szentlélek munkáját keresni. Tehát, függetlenül attól, hogy a Biblia a múltban mekkora segítség volt az emberek számára, mára akadályává vált Isten legutóbbi munkájának. A Biblia nélkül az emberek máshol is kereshetik Isten nyomdokait, ma mégis a Biblia tartalmazza az Ő nyomdokait, és legújabb munkájának kiterjesztése kétszeresen nehézzé és kész küzdelemmé vált. Mindez a Biblia híres fejezeteinek és mondásainak, valamint a Biblia különböző próféciáinak köszönhető. A Biblia bálvány lett az emberek elméjében, kirakós játékká vált az agyukban, és egyszerűen képtelenek elhinni, hogy Isten a Biblián kívül is működhet, képtelenek elhinni, hogy az emberek a Biblián kívül is megtalálhatják Istent, még kevésbé képesek elhinni, hogy Isten a végső munka során eltérhet a Bibliától, és újat kezdhet. Ez felfoghatatlan az emberek számára, nem tudják elhinni, és el sem tudják képzelni. A Biblia nagy akadálya lett annak, hogy az emberek elfogadják Isten új munkáját, és nehézséget jelent Isten új munkájának kiterjesztésében.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Jézus idejében Jézus a Szentlélek által abban az időben Benne végzett munka szerint vezette a zsidókat és mindazokat, akik követték Őt. Ő nem a Bibliát vette tettei alapjául, hanem az Ő munkája szerint beszélt; nem törődött azzal, hogy mit mond a Biblia, sem nem kereste a Bibliában azt az utat, amelyen követőit vezesse. Rögtön attól kezdve, hogy elkezdte munkáját, a megtérés útját terjesztette – ez egy olyan szó, amely az Ószövetség próféciáiban egyáltalán nem szerepelt. Nemcsak, hogy nem cselekedett a Biblia szerint, hanem új ösvényen járt, és új munkát végzett. Soha nem hivatkozott a Bibliára, amikor prédikált. A Törvény Korában soha senki sem volt képes az Ő csodatételeire, arra, hogy meggyógyítsa a betegeket és kiűzze a démonokat. Így az Ő munkája, tanításai és szavainak hatalma és ereje szintén felülmúlt minden embert a Törvény Korában. Jézus egyszerűen az Ő újabb munkáját végezte, és bár sokan elítélték Őt a Biblia alapján – sőt, az Ószövetséget használták fel arra, hogy keresztre feszítsék –, az Ő munkája felülmúlta az Ószövetséget; ha ez nem így lenne, akkor miért szegezték az emberek Őt a keresztre? Vajon nem azért, mert az Ószövetség semmit sem mondott a tanításáról, és arról a képességéről, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön ki? Az Ő munkája azért ment végbe, hogy új utat mutasson, nem azért, hogy szándékosan felvegye a harcot a Biblia ellen, vagy hogy szándékosan mellőzze az Ószövetséget. Egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a szolgálatát, hogy az új munkát elvigye azokhoz, akik vágyakoztak Utána és keresték Őt. Nem azért jött, hogy megmagyarázza az Ószövetséget vagy fenntartsa annak munkáját. Az Ő munkája nem azt szolgálta, hogy a Törvény Kora tovább fejlődhessen, mert az Ő munkája nem vette figyelembe, hogy annak alapja a Biblia volt-e. Jézus egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a munkát, amit el kellett végeznie. Így nem magyarázta az Ószövetség próféciáit, és nem is az ószövetségi Törvény Korának szavai szerint munkálkodott. Figyelmen kívül hagyta, hogy mit mond az Ószövetség, nem érdekelte, hogy az egyezik-e az Ő munkájával vagy sem, és nem érdekelte, hogy mások mit tudnak az Ő munkájáról, vagy hogyan ítélik el azt. Egyszerűen csak folytatta azt a munkát, amit tennie kellett, még akkor is, ha sokan az ószövetségi próféták jövendöléseit használták arra, hogy elítéljék Őt. Az emberek számára úgy tűnt, mintha az Ő munkájának nem lett volna alapja, és sok olyan dolog volt benne, ami ellentétben állt az Ószövetség feljegyzéseivel. Hát ez nem az emberek tévedése volt-e? Vajon a doktrínát kell-e alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel a doktrínákkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Mivel Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

A zsidók mind olvasták az Ószövetséget, és tudtak Ézsaiás próféciájáról, amely szerint fiúcsecsemő fog születni egy jászolban. Akkor miért üldözték Jézust annak ellenére, hogy nagyon jól ismerték ezt a próféciát? Vajon nem a lázadó természetük miatt, és mert nem tudtak a Szentlélek munkájáról? Akkoriban a farizeusok úgy vélték, Jézus munkája különbözik attól, amit a megjövendölt fiúcsecsemőről tudtak, ma pedig az emberek azért utasítják el Istent, mert a megtestesült Isten munkája nem áll összhangban a Bibliával. Az Istennel szembeni lázadásuk lényege vajon nem ugyanaz? El tudod-e fogadni kérdés nélkül a Szentlélek minden munkáját? Ha valami a Szentlélek munkája, akkor ez a helyes áramlat, és minden kételkedés nélkül el kell fogadnod; nem szabad válogatnod, hogy mit fogadsz el. Ha mélyebb betekintést nyersz Istenbe, és nagyobb óvatosságot tanúsítasz Vele szemben, akkor ez nem indokolatlan? Nem kell további igazolást keresned a Bibliából; ha valami a Szentlélek munkája, akkor el kell fogadnod, mert azért hiszel Istenben, hogy Istent kövesd, és nem kellene vizsgálgatnod Őt. Nem kellene további bizonyítékokat keresned Rólam, hogy bizonyítsd, én vagyok az Istened, hanem képesnek kellene lenned felismerni, hogy hasznos vagyok-e számodra – ez a legfontosabb. Még ha sok cáfolhatatlan bizonyítékot is találsz a Bibliában, az sem tud teljesen hozzám vezetni téged. Te csupán a Biblia keretei között élsz, és nem Énelőttem; a Biblia nem segíthet neked megismerni Engem, és nem mélyítheti el az Irántam érzett szeretetedet. Bár a Biblia megjövendölte, hogy fiúcsecsemő fog születni, senki sem tudta megfejteni, hogy ki lesz az, akin a prófécia beteljesedik, mert az ember nem ismerte Isten munkáját, és ezért szálltak szembe a farizeusok Jézussal. Néhányan tudják, hogy a munkám az ember érdekeit szolgálja, mégis, továbbra is azt hiszik, hogy Jézus és Én teljesen különálló, egymással összeegyeztethetetlen lények vagyunk. Abban az időben Jézus csak egy sor prédikációt tartott a tanítványainak a Kegyelem Korában olyan témákról, hogy hogyan kell eljárni, hogyan kell összegyűlni, hogyan kell imában könyörögni, hogyan kell másokkal bánni, és így tovább. Az Általa végzett munka a Kegyelem Korának munkája volt, és csak azt fejtette ki, hogy a tanítványoknak és azoknak, akik Őt követték, hogyan kell viselkedniük. Csak a Kegyelem Korának munkáját végezte, és semmit az utolsó idők munkájából. Amikor Jahve a Törvény Korában lefektette az ószövetségi törvényt, miért nem végezte akkor a Kegyelem Korának munkáját? Miért nem tette előre világossá a Kegyelem Korának munkáját? Nem segített volna ez az embernek elfogadni azt? Ő csak azt jövendölte meg, hogy egy fiúcsecsemő fog születni és hatalomra jutni, de nem végezte el előre a Kegyelem Korának munkáját. Isten munkájának minden korban világos határai vannak; Ő csak az aktuális kor munkáját végzi el, és soha nem végzi el előre a munka következő szakaszát. Csak így kerülhet előtérbe minden egyes korban az Ő jellegzetes munkája. Jézus csak az utolsó idők jeleiről beszélt, arról, hogyan legyünk türelmesek és hogyan üdvözüljünk, hogyan bánjuk meg és valljuk meg bűneinket, hogyan viseljük a keresztet és hogyan viseljük el a szenvedést; soha nem beszélt arról, hogy az ember az utolsó időkben hogyan léphet be az igazságba, és hogyan kell törekednie arra, hogy Isten akaratának megfeleljen. Ennek fényében nem nevetséges-e a Bibliában keresni Isten utolsó napokra vonatkozó munkáját? Mit láthatsz, ha pusztán a Bibliába kapaszkodsz? Legyen szó bibliamagyarázóról vagy prédikátorról, ki láthatta volna előre a mai idők munkáját?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatja meg Isten kinyilatkoztatásait az ember, aki saját elképzelései szerint behatárolta Istent?)

Ha látni akarod a Törvény Korának munkáját, és látni akarod, hogyan követték az izráeliták Jahve útját, akkor az Ószövetséget kell olvasnod; ha meg szeretnéd érteni a Kegyelem Korának munkáját, akkor az Újszövetséget kell olvasnod. De hogyan látod meg az utolsó napok munkáját? El kell fogadnod a mai Isten vezetését, és be kell lépned a mai munkába, mert ez az új munka, és ezt korábban senki sem jegyezte fel a Bibliában. Ma Isten testté lett, és más kiválasztottakat választott ki Kínában. Isten munkálkodik ezekben az emberekben, a földi munkája óta folytatja munkáját, és folytatja a Kegyelem Korának munkájától fogva. A mai munka egy olyan ösvény, amelyen az ember még sosem járt, és egy olyan út, amelyet még soha senki nem látott. Ez olyan munka, amelyet korábban még soha nem végeztek – ez Isten legújabb munkája a földön. Így az a munka, amelyet korábban soha nem végeztek, nem történelem, mert a most az most van, és még nem vált múlttá. Az emberek nem tudják, hogy Isten nagyobb, újabb munkát végzett a földön, és Izráelen kívül, nem tudják, hogy ez már túlmutat Izráel hatókörén és a próféták jövendölésein, hogy ez új és csodálatos munka a próféciákon kívül, egy újabb munka Izráelen kívül, és olyan munka, amit az emberek nem tudnak sem felfogni, sem elképzelni. Hogyan tartalmazhatna a Biblia határozott feljegyzéseket egy ilyen munkáról? Ki tudta volna a mai munka minden egyes részletét hiánytalanul, előre feljegyezni? Ki jegyezhette volna le ezt a hatalmasabb, bölcsebb, konvenciókkal dacoló munkát abban az elavult, régi könyvben? A mai munka nem történelem, és mint ilyen, ha a mai új utat akarod járni, akkor el kell térned a Bibliától, túl kell lépned a Biblia prófétai vagy történelmi könyvein. Csak akkor leszel képes helyesen járni az új úton, és csak akkor leszel képes belépni az új birodalomba és az új munkába. [...] Az új kijelentések képesek ellátni téged, ami azt bizonyítja, hogy ez az új munka; a régi feljegyzések nem képesek megelégíteni téged, vagy kielégíteni a jelenlegi szükségeidet, ami azt bizonyítja, hogy az történelem, nem pedig az itt és most munkája. A legmagasabb út a legújabb munka, és az új munkával, bármilyen magas is a múlt útja, az csak történelem, amelyre az emberek visszatekintenek, és referenciaértékétől függetlenül, az még mindig a régi út. Még ha fel is van jegyezve a „szent könyvben”, a régi út történelem; még ha nincs is feljegyzés róla a „szent könyvben”, az új út az itt és most része. Ez az út megmenthet téged, és ez az út megváltoztathat téged, mert ez a Szentlélek munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Az ember megromlott és Sátán csapdájában él. Minden ember a testben él, önző kívánságokban él, és nincs közöttük egyetlen egy sem, aki összeférhető lenne Velem. Vannak, akik azt állítják, hogy kompatibilisek Velem, de az ilyen emberek mind homályos bálványokat imádnak. Bár elismerik, hogy az Én nevem szent, Velem ellentétes utat taposnak, szavaik pedig arroganciával és önteltséggel teljesek. Ez azért van, mert legbelül mind Ellenem vannak, és összeférhetetlenek Velem. Minden nap kutatják nyomaimat a Bibliában, és „odaillő” szakaszokat találnak véletlenszerűen, amelyeket a végtelenségig olvasnak és idéznek, mint szentírást. Nem tudják, hogyan legyenek Velem összeférhetőek, sem azt, hogy mit jelent Ellenem lenni. Csupán vakon olvassák az igeverseket. A Biblián belülre korlátoznak egy homályos Istent, akit sosem láttak, és akit képtelenek meglátni, és előveszik onnan, hogy kedvükre nézegessék. Csak a Biblia hatókörén belül hisznek az Én létezésemben, egyenlővé tesznek Engem a Bibliával; a Biblia nélkül Én nem létezem, és Nélkülem nincs Biblia. Nem figyelmeznek létezésemre vagy cselekedeteimre, ehelyett túlzott és különleges figyelmet szentelnek a Szentírás minden egyes szavára. Még többen azt is hiszik, hogy semmit sem szabadna megtennem, amit tenni szeretnék, hacsak a Szentírás előre meg nem jövendölte. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szentírásnak. Elmondható, hogy túl fontosnak tekintik a betű szerinti szavakat, oly mértékig, hogy a Biblia verseivel mérik meg minden szavamat, és ítélnek meg Engem. Nem a Velem való összeférhetőség útját, vagy az igazsággal való összeférhetőség útját keresik, hanem a Biblia szavaival való összeegyeztethetőség útját, és úgy hiszik, hogy kivétel nélkül semmi nem lehet az Én munkám, ami nem idomul a Bibliához. Az ilyen emberek vajon nem a farizeusok kötelességtudó leszármazottai? A zsidó farizeusok Mózes törvényét használták fel arra, hogy Jézust elítéljék. Nem keresték az akkori Jézussal való összeférhetőséget, hanem buzgón, betű szerint követték a törvényt, oly mértékig, hogy – miután megvádolták azzal, hogy nem követi az Ószövetség törvényét, és nem Ő a Messiás – végül a keresztre szegezték az ártatlan Jézust. Mi volt az ő lényegük? Nem az volt-e, hogy nem keresték az igazsággal való összeférhetőség útját? Megszállottan foglalkoztak a Szentírás minden egyes szavával, miközben nem figyeltek sem akaratomra, sem munkám lépéseire és módszereire. Nem olyan emberek voltak, akik az igazságot keresték, hanem olyanok, akik mereven ragaszkodtak a szavakhoz; nem olyan emberek voltak, akik Istenben hittek, hanem olyanok, akik a Bibliában hittek. Lényegében a Biblia őrkutyái voltak. Annak érdekében, hogy megvédjék a Biblia érdekeit, hogy fenntartsák a Biblia méltóságát és oltalmazzák a Biblia hírnevét, olyan messzire mentek, hogy a könyörületes Jézust a keresztre szegezték. Pusztán azért tették ezt, hogy védelmezzék a Bibliát, és hogy a Biblia minden egyes szavának státuszát fenntartsák az emberek szívében. Ezért inkább lemondtak a jövőjükről és a bűnért való áldozatról, hogy halálra ítéljék Jézust, aki nem felelt meg a Szentírás tanításának. Nem voltak-e mindannyian a Szentírás minden egyes szavának cinkosai?

És mi a helyzet a mai emberekkel? Krisztus eljött, hogy közzé tegye az igazságot, mégis inkább kiűznék Őt e világból, hogy bebocsátást nyerhessenek a mennybe és kegyelmet kapjanak. Inkább teljesen megtagadnák az igazság eljövetelét annak érdekében, hogy megoltalmazzák a Biblia érdekeit, és inkább újra a keresztre szegeznék a testbe visszatért Krisztust azért, hogy biztosítsák a Biblia örökkévaló létezését. Hogyan fogadhatná el az ember üdvösségemet, amikor szíve oly gonosz és természete olyan ellenséges irányomban? Én az emberek között élek, az ember mégsem tud létezésemről. Amikor az emberre ragyogtatom világosságomat, ő akkor is tudatlan marad létezésemet illetően. Amikorkiárasztom haragomat az emberre, ő még nagyobb elánnal tagadja létemet. Az ember a szavakkal és a Bibliával való összeférhetőséget keresi, mégsem járul Elém egyetlen ember sem, hogy az igazsággal való összeférhetőség útját keresse. Az ember felnéz Rám a mennyben, és különös figyelmet szentel az Én mennyei létemnek, még sincs senki, aki törődne Velem a testben, hiszen Én, aki az emberek között élek, egyszerűen túl jelentéktelen vagyok. Azok, akik csak a Biblia szavaival és egy homályos Istennel való összeegyeztethetőséget keresik, nyomorúságos látványt nyújtanak számomra. Azért van ez, mert amit imádnak, azok halott szavak és egy olyan Isten, aki mérhetetlen kincseket adhat nekik; egy olyan Istent imádnak, aki kiszolgáltatná magát az embereknek – olyan Istent, aki nem létezik. Mit nyerhetnek hát Tőlem az ilyen emberek? Az ember egyszerűen túlságosan alantas ahhoz, hogy azt szavakkal kifejezzük. Azok, akik Ellenem vannak, akik korlátlan igényeket támasztanak Velem szemben, akik nem szeretik az igazságot, akik lázadnak ellenem – hogyan lehetnének összeférhetőek Velem?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Krisztussal való összeférhetőség útját kell keresned)

Ma így elemezgetem a Bibliát, és ez nem azt jelenti, hogy gyűlölöm, vagy hogy tagadom a hivatkozási értékét. Azért magyarázom és tisztázom neked a Biblia belső értékét és eredetét, hogy ne maradj a sötétségben. Az embereknek ugyanis nagyon sokféle nézete van a Bibliáról, és ezek többsége téves; a Biblia ily módon való olvasása nemcsak abban akadályozza meg őket, hogy elsajátítsák azt, amit kellene, hanem – ami még fontosabb – akadályozza azt a munkát, amit Én végezni szándékozom. Ez óriási mértékben félbeszakítja a jövő munkáját, és csak hátrányokkal jár, nem pedig előnyökkel. Ezért, amit tanítok neked, az egyszerűen a Biblia lényege és belső története. Nem azt kérem, hogy ne olvasd a Bibliát, vagy hogy azt hirdesd, hogy a Biblia értéktelen, csak azt, hogy helyes ismerettel és szemlélettel rendelkezz a Bibliáról. Ne légy túlságosan egyoldalú! Bár a Biblia egy történelemkönyv, amelyet emberek írtak, sok olyan alapelvet is dokumentál, amelyekkel az ősi szentek és próféták szolgálták Istent, valamint a közelmúlt apostolainak tapasztalatait Isten szolgálatában – mindezeket valóban látták és tudták ezek az emberek, és referenciaként szolgálhatnak a jelen kor emberei számára az igaz út követésében. Így a Biblia olvasása során az emberek számos olyan életutat is elsajátíthatnak, amelyek más könyvekben nem találhatók meg. Ezek az utak a Szentlélek munkájának életútjai, amelyeket a próféták és apostolok tapasztaltak meg a múlt korokban, továbbá sok szava értékes, és megadhatja azt, amire az embereknek szükségük van. Ezért az emberek mind szeretik olvasni a Bibliát. Mivel a Bibliában oly sok minden van elrejtve, az emberek véleménye a Bibliával kapcsolatban más, mint a jelentős szellemi alkotók írásaival kapcsolatban. A Biblia olyan emberek tapasztalatainak és tudásának feljegyzése és gyűjteménye, akik Jahvét és Jézust szolgálták a régi és az új korban, és így a későbbi generációk sok megvilágosodást, megvilágosítást és gyakorlási utat nyerhettek belőle. A Biblia azért magasabb rendű, mint bármelyik nagy szellemi alkotó írása, mert az ő minden írásuk a Bibliából merít, tapasztalataik mind a Bibliából származnak, és mindannyian a Bibliát magyarázzák. És így, bár az emberek bármelyik nagy szellemi alkotó könyvéből meríthetnek táplálékot, mégis a Bibliát imádják, mert az olyan nagynak és mélynek tűnik számukra! Bár a Biblia egyesíti az élet szavainak néhány könyvét, mint például a páli levelek és a péteri levelek, és bár az emberek ezekből a könyvekből táplálékot és segítséget kaphatnak, ezek a könyvek mégis elavultak, még mindig a régi korszakhoz tartoznak, és bármilyen jók is, csak egy időszakra alkalmasak, és nem örökkévalók. Isten munkája ugyanis mindig fejlődik, és nem állhat meg egyszerűen Pál és Péter idejénél, vagy nem maradhat mindig a Kegyelem Korában, amelyben Jézust keresztre feszítették. Tehát ezek a könyvek csak a Kegyelem Korára alkalmasak, nem pedig az utolsó napok Királyságának Korára. Csak a Kegyelem Korának hívőit tudják ellátni, a Királyság Korának szentjeit nem, és bármilyen jók legyenek, akkor is elavultak. Ugyanez a helyzet Jahve teremtési munkájával vagy Izráelben végzett munkájával: bármilyen nagyszerű volt is ez a munka, mégis elavulttá válik, és eljön az idő, amikor elmúlik. Isten munkája is ugyanez: nagyszerű, de eljön az idő, amikor véget ér; nem maradhat meg mindig a teremtés munkája közepette, sem a keresztre feszítés munkája körében. Bármilyen meggyőző is volt a keresztre feszítés munkája, bármilyen hatékony is volt a Sátán legyőzésében, a munka végül is munka marad, és a korok végül is korok maradnak; a munka nem maradhat mindig ugyanazon az alapon, és az idők sem lehetnek változatlanok, mert volt a teremtés, és kell lenniük utolsó napoknak. Ez elkerülhetetlen! Így ma az élet szavai az Újszövetségben – az apostolok levelei és a négy evangélium – történelmi könyvekké váltak, régi évkönyvekké váltak, a régi évkönyvek pedig hogyan tudnák az embereket az új korba vinni? Bármennyire is képesek ezek az évkönyvek életet adni az embereknek, bármennyire is képesek a kereszthez vezetni az embereket, nem elavultak-e? Nem vesztették-e el az értéküket? Ezért azt mondom, hogy nem szabad vakon hinned ezekben az évkönyvekben. Túl régiek, nem tudnak bevezetni az új munkába, és csak megterhelnek téged. Nemcsak, hogy nem tudnak téged bevinni az új munkába és az új belépésbe, hanem régi vallásos gyülekezetekbe visznek – és ha ez lenne a helyzet, nem lépnél-e vissza az Istenbe vetett hitedben?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.))