A Bibliában Pál azt mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2Timóteus 3:16). Ezért a vallásos világ úgy gondolja, hogy az egész Bibliát Isten ihlette, és hogy a Biblia minden szava Isten szava.

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Ma az emberek azt hiszik, hogy a Biblia Isten, és hogy Isten a Biblia. Úgyszintén azt is hiszik, hogy csak a Biblia minden szava volt az egyetlen ige, amit Isten mondott, és hogy azt mind Isten mondta. Azok, akik hisznek Istenben, még azt is gondolják, hogy – bár az Ó- és Újszövetség mind a hatvanhat könyvét emberek írták – mindegyiket Isten ihletése adta, és azok a Szentlélek kijelentéseinek feljegyzései. Ez az ember téves felfogása, és nem felel meg teljesen a tényeknek. Valójában – a prófétai könyvektől eltekintve – az Ószövetség nagy része történelmi feljegyzés. Az Újszövetség leveleinek egy része az emberek tapasztalataiból származik, más része pedig a Szentlélek megvilágosításából; a páli levelek például egy ember munkájából keletkeztek, és mind a Szentlélek megvilágosításának az eredménye, továbbá a gyülekezetek számára íródtak, és a gyülekezetek testvéreihez és nővéreihez intézett buzdító és bátorító szavak voltak. Ezek nem a Szentlélek által mondott szavak voltak – Pál nem beszélhetett a Szentlélek nevében, és nem is volt próféta, még kevésbé látta a látomásokat, amelyeket János látott. Leveleit Efezus, Korinthus, Galatia és más gyülekezetek számára írta. Tehát a páli levelek az Újszövetségben olyan levelek, amelyeket Pál a gyülekezetek számára írt, és nem a Szentlélektől kapott ihletések, és nem is a Szentlélek közvetlen kijelentései. Ezek csupán buzdító, vigasztaló és bátorító szavak, amelyeket munkája során a gyülekezetek számára írt. Úgyszintén Pál akkori munkássága nagy részének a feljegyzései. Ezek mindazok számára íródtak, akik testvérek és nővérek az Úrban, hogy az akkori gyülekezetek testvérei és nővérei kövessék az ő tanácsait, és maradjanak meg a megtérés útján, az Úr Jézus útján. Pál semmiképpen sem mondta, hogy – legyenek azok az akkori vagy a jövőbeni gyülekezetek –, mindenkinek azt kell ennie és innia, amit leírt, és azt sem mondta, hogy szavai mind Istentől származnak. Az akkori gyülekezet körülményei szerint egyszerűen csak ápolta a közösséget a testvérekkel és nővérekkel, buzdította őket, hitet ébresztett bennük, és egyszerűen csak prédikált, vagy emlékeztette az embereket, és buzdította őket. Szavai a saját terhein alapultak, és ezekkel a szavakkal támogatta az embereket. Az akkori gyülekezetek apostoli munkáját végezte, olyan munkás volt, akit az Úr Jézus használt, ezért felelősséget kellett vállalnia a gyülekezetekért, vállalnia kellett a gyülekezetek munkáját, meg kellett ismernie a testvérek és nővérek állapotát – és emiatt írt leveleket az összes testvérnek és nővérnek az Úrban. Minden, amit mondott, ami építő és pozitív volt az emberek számára, helyes volt, de nem a Szentlélek kijelentéseit képviselte, és nem képviselhette Istent. Felháborító felfogás és óriási istenkáromlás, ha az emberek egy ember tapasztalatainak feljegyzéseit és egy ember leveleit úgy kezelik, mint a Szentlélek által a gyülekezetekhez intézett szavakat! Ez különösen igaz azoknak a leveleknek az esetében, amelyeket Pál a gyülekezeteknek írt, mert a leveleit minden egyes gyülekezet akkori körülményei és helyzete alapján írta a testvéreknek és nővéreknek, és azért írta, hogy buzdítsa a testvéreket és nővéreket az Úrban, hogy el tudják fogadni az Úr Jézus kegyelmét. Levelei azt a célt szolgálták, hogy felrázzák az akkori testvéreket és nővéreket. Elmondható, hogy ez az ő saját terhe volt, ugyanakkor a Szentlélek által rábízott teher is; elvégre apostol volt, aki az akkori gyülekezeteket vezette, aki leveleket írt a gyülekezeteknek és buzdította őket – ez volt az ő felelőssége. Az ő identitása csupán egy munkálkodó apostol identitása volt, ő pedig csupán egy apostol volt, akit Isten küldött; nem volt próféta, sem jövendőmondó. Számára a saját munkája és a testvérek és nővérek élete a legnagyobb jelentőséggel bírt. Tehát ő nem beszélhetett a Szentlélek nevében. Szavai nem a Szentlélek szavai voltak, még kevésbé lehetne azt mondani, hogy Isten szavai voltak, hiszen Pál nem volt más, mint Istennek egy teremtménye, és bizonyosan nem Isten megtestesülése volt. Az ő identitása nem volt azonos Jézus identitásával. Jézus szavai a Szentlélek szavai voltak, Isten szavai voltak, mivel az ő identitása Krisztusnak – Isten Fiának – az identitása volt. Hogyan lehetne Pál egyenlő Vele? Ha az emberek a leveleket vagy a Páléhoz hasonló szavakat a Szentlélek kijelentéseinek tekintik, és Istenként imádják őket, akkor csak azt lehet mondani róluk, hogy túlságosan igénytelenek. Keményebben fogalmazva, vajon ez nem egyszerűen istenkáromlás? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? És hogyan hajolhatnának meg az emberek a leveleinek feljegyzései és az általa elmondott szavak előtt, mintha azok egy szent könyv vagy egy mennyei könyv lennének? Vajon Isten szavait egy ember könnyedén kiejthetné? Hogyan beszélhetne egy ember Isten nevében? Tehát, mit is mondasz – előfordulhat, hogy a gyülekezetek számára írt leveleit nem szennyezték be a sajátelképzelései? Hogyne lennének emberi gondolatokkal szennyezettek? A gyülekezeteknek írt leveleket személyes tapasztalatai és saját ismeretei alapján írta. Például Pál írt egy levelet a galatai gyülekezetekhez, amely egy bizonyos véleményt tartalmazott, Péter pedig egy másikat, amely más nézetet képviselt. Melyik jött a Szentlélektől? Senki sem tudja biztosan megmondani. Így csak azt lehet mondani, hogy mindketten terhet viseltek a gyülekezetekért, ugyanakkor a leveleik az érettségüket képviselik, a testvérekről és nővérekről való gondoskodásukat és támogatásukat, valamint a gyülekezetek iránti terhüket, és csak emberi munkát képviselnek – nem voltak teljes mértékben a Szentlélektől. Ha azt mondod, hogy a levelei a Szentlélek szavai, akkor abszurd vagy, és istenkáromlást követsz el! A páli levelek és az Újszövetség többi levele egyenértékű a közelmúlt szellemi alakjainak visszaemlékezéseivel: egyenrangúak Watchman Nee könyveivel vagy Lawrence élményeivel stb. Egyszerűen arról van szó, hogy a közelmúlt szellemi alakjainak könyvei nem kerültek bele az Újszövetségbe, ám ezeknek az embereknek a lényege ugyanaz volt: olyan emberek voltak, akiket a Szentlélek használt egy bizonyos időszakban, és ők közvetlenül nem képviselhették Istent.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

A Bibliában nem minden az Isten által személyesen mondott szavak feljegyzése. A Biblia egyszerűen Isten munkájának előző két szakaszát dokumentálja, amelynek egyik része a próféták jövendöléseinek feljegyzése, másik része pedig az Isten által az idők folyamán használt emberek által leírt tapasztalatok és ismeretek. Az emberi tapasztalatok emberi véleményekkel és ismeretekkel vannak beszennyezve, és ez olyasmi, ami elkerülhetetlen. A Biblia számos könyvében vannak emberi elképzelések, emberi elfogultságok és benne van az emberek abszurd felfogása. A legtöbb szó természetesen a Szentlélek megvilágosításának és megvilágításának és eredménye, és ezek helyes értelmezések – mégsem mondhatjuk, hogy ezek az igazság teljesen pontos kifejezései. Bizonyos dolgokról alkotott nézeteik nem mások, mint személyes tapasztalatból vagy a Szentlélek megvilágosításából származó tudás. A próféták jövendölése Isten személyes utasítására történt: az olyan próféciák, mint Ézsaiás, Dániel, Ezsdrás, Jeremiás és Ezékiel próféciái a Szentlélek közvetlen útmutatásából származtak; ezek az emberek látnokok voltak, megkapták a prófétálás Lelkét, és mindannyian az Ószövetség prófétái voltak. A Törvény Korában ezek az emberek, akik Jahvétől kapták az ihletet, sok próféciát mondtak, amelyek közvetlenül Jahve utasítására történtek.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

Az ószövetségi Törvény Korában a Jahve által támasztott nagyszámú próféta próféciákat mondott az Ő nevében, utasításokat adtak a különböző törzseknek és nemzeteknek, és megjövendölték a Jahve által végzendő munkát. Ezek a kiválasztott emberek mind megkapták Jahvétől a prófétálás Lelkét: Képesek voltak látni a Jahvétől származó látomásokat, és hallani az Ő hangját, így ihletet kaptak Tőle, és próféciákat írtak. Az általuk végzett munka Jahve hangjának kifejezése volt, Jahve próféciájának kifejezése, és Jahve munkája abban az időben egyszerűen az volt, hogy a Lélek által vezette az embereket; Ő nem vált testté, és az emberek semmit sem láttak az Ő arcából. Ezért sok prófétát támasztott, hogy az Ő munkáját végezzék, és jóslatokat adott nekik, amelyeket továbbadtak Izráel minden törzsének és nemzetségének. Az volt a feladatuk, hogy próféciákat mondjanak, és néhányan közülük leírták Jahve utasításait, hogy megmutassák másoknak. Jahve azért állította oda ezeket az embereket, hogy próféciát szóljanak, hogy megjövendöljék a jövő munkáját vagy az abban az időben még végzendő munkát, hogy az emberek meglássák Jahve csodálatos voltát és bölcsességét. Ezek a prófétai könyvek egészen másak voltak, mint a Biblia más könyvei; ezek olyan szavak voltak, amelyeket azok mondtak vagy írtak, akik a prófétálás Lelkét kapták – azok, akik látomásokat kaptak vagy hangot hallottak Jahvétől. A prófétai könyveken kívül az Ószövetségben minden más olyan feljegyzésekből áll, amelyeket az emberek azután készítettek, hogy Jahve befejezte a munkáját. Ezek a könyvek nem helyettesíthetik a Jahve által támasztott próféták jövendöléseit, ahogyan a Teremtés könyve és Kivonulás könyve sem hasonlítható össze Ézsaiás könyvével és Dániel könyvével. A próféciák még a munka elvégzése előtt hangzottak el; míg a többi könyv a munka befejezése után íródott, az emberek ugyanis erre voltak képesek. Az akkori prófétákat Jahve ihlette, és több próféciát mondtak, sok szót szóltak, és megjövendölték a Kegyelem Korának dolgait, valamint a világ pusztulását az utolsó napokban – azt a munkát, amelyet Jahve tervbe vett. A fennmaradó könyvek mind Jahve Izráelben végzett munkájáról számolnak be. [...] Így ami a Biblia Ószövetségében fel van jegyezve, az kizárólag Isten akkori munkája Izráelben. A próféták által szólt szavak, Ézsaiás, Dániel, Jeremiás és Ezékiel... az ő szavaik előre jelzik az Ő egyéb földi munkáját, megjövendölik Magának Jahve Istennek a munkáját. Mindez Istentől jött, a Szentlélek munkája volt, és a próféták e könyveitől eltekintve minden más az emberek tapasztalatainak feljegyzése Jahve akkori munkájáról.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Ma ki meri közületek azt állítani, hogy minden szó, amelyet azok mondtak, akiket a Szentlélek használt, a Szentlélektől származott? Merészel bárki ilyesmit mondani? Ha ilyeneket mondasz, akkor miért vetették el Ezsdrás próféciás könyvét, és miért tették ugyanezt az ősi szentek és próféták könyveivel? Ha ők mind a Szentlélektől származtak, akkor ti miért mertek ilyen szeszélyes döntéseket hozni? Alkalmas vagy arra, hogy a Szentlélek munkáját válaszd? Sok Izráelből származó történetet is elvetettek. És ha azt hiszed, hogy ezek a múltbeli írások mind a Szentlélektől származtak, akkor miért vetettetek el néhány könyvet? Ha mind a Szentlélektől származtak, akkor mindet meg kellett volna tartani, és el kellett volna küldeni őket a gyülekezetekben lévő fivéreknek és nővéreknek, hogy elolvassák őket. Nem emberi akarat alapján kellett volna őket kiválasztani vagy elvetni; ez helytelen. Azt mondani, hogy Pál és János tapasztalatai keveredtek személyes meglátásaikkal, nem azt jelenti, hogy tapasztalataik és tudásuk a Sátántól származott, hanem csak azt, hogy voltak olyan dolgok, amelyek személyes tapasztalataikból és meglátásaikból származtak. Az ő tudásuk megfelelt az akkori tényleges tapasztalataik hátterének, és ki mondhatná magabiztosan, hogy mindez a Szentlélektől származik? Ha mind a Négy Evangélium a Szentlélektől származik, akkor miért van az, hogy Máté, Márk, Lukács és János mind valami mást mondott Jézus munkájáról? Ha nem hiszitek el, akkor nézzétek meg a bibliai elbeszéléseket, hogy miként tagadta meg Péter háromszor az Urat: mindegyik más, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Sokan, akik tudatlanok, azt mondják: „A testet öltött Isten is ember, származhatnak így a kimondott szavai teljes mértékben a Szentlélektől? Ha Pál és János szavai összekeveredtek az emberi akarattal, akkor az Ő szavai biztos nem keverednek össze az emberi akarattal?” Akik ilyeneket mondanak, azok vakok és tudatlanok! Olvasd el figyelmesen a Négy Evangéliumot; olvasd el, mit jegyeztek fel azokról a dolgokról, amelyeket Jézus tett, és a szavakról, amelyeket mondott. Mindegyik elbeszélés egészen egyszerűen más, és mindegyiknek megvan a maga nézőpontja. Ha mindaz, amit e könyvek szerzői írtak, a Szentlélektől származott, akkor mindennek egyformának és következetesnek kellene lennie. Akkor hát miért vannak eltérések? Vajon nem rendkívül ostoba az ember, hogy ezt nem képes meglátni?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Elnevezésekről és identitásról)

Máté evangéliuma az Újszövetségben dokumentálja Jézus genealógiáját. Az elején azt írja, hogy Jézus Ábrahám és Dávid leszármazottja, valamint József fia volt; ezután azt írja, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott és szűztől született – ami azt jelentené, hogy nem József fia vagy Ábrahám és Dávid leszármazottja volt. A nemzetségi táblázat azonban ragaszkodik ahhoz, hogy Jézust Józseffel hozza összefüggésbe. Ezután a nemzetségi táblázat elkezdi feljegyezni azt a folyamatot, amelynek során Jézus megszületett. Azt mondja, hogy Jézus a Szentlélektől fogantatott, hogy szűztől született, és nem József fia. Pedig a genealógiában világosan meg van írva, hogy Jézus József fia volt, és mivel a genealógia Jézusról íródott, negyvenkét nemzedéket jegyez fel. Amikor József nemzedékéhez ér, sietve azt mondja, hogy József Mária férje volt, ezt pedig azért mondja, hogy bebizonyítsa, hogy Jézus Ábrahám leszármazottja volt. Vajon ez nem ellentmondás? A genealógia egyértelműen József leszármazását dokumentálja, nyilvánvalóan József nemzetségi táblázatáról van szó, de Máté ragaszkodik ahhoz, hogy ez Jézus genealógiája. Ez vajon nem tagadja Jézus Szentlélek általi fogantatásának tényét? Tehát akkor Máté genealógiája nem emberi elképzelés? Nevetséges! Ebből lehet tudni, hogy ez a könyv nem teljesen a Szentlélektől származik. Talán vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy Istennek rendelkeznie kell egy földi származási vonallal, aminek következtében Jézust Ábrahám negyvenkettedik nemzedékéhez rendelik. Ez tényleg nevetséges! Istennek, miután megérkezett a földre, hogyan lehetne genealógiája? Ha azt mondod, hogy Istennek van genealógiája, akkor nem sorolod-e Őt Isten teremtményei közé? Mert Isten nem a földről való, Ő a teremtés Ura, és bár testből van, nem ugyanolyan lényegű, mint az ember. Hogyan sorolhatnád Istent ugyanabba a sorba, mint Isten teremtményeit? Ábrahám nem képviselheti Istent; ő Jahve akkori munkájának a tárgya volt, ő csupán egy hűséges szolga volt, akit Jahve jóváhagyott, és Izráel népéhez tartozott. Hogyan lehetne ő Jézus egyik őse?

Ki írta Jézus nemzetségi táblázat? Vajon Maga Jézus írta? Talán Jézus személyesen mondta nekik: „írjátok meg az Én genealógiámat”? Azt Máté jegyezte fel, miután Jézust a keresztre szegezték. Abban az időben Jézus sok olyan munkát végzett, amely a tanítványai számára felfoghatatlan volt, és Ő nem adott semmilyen magyarázatot. Miután távozott, a tanítványok mindenütt prédikálni és munkálkodni kezdtek, és a munka e szakaszának kedvéért elkezdték megírni a leveleket és az evangélium könyveit. Az evangélium könyveit az Újszövetségben húsz-harminc évvel Jézus keresztre feszítése után jegyezték le. Izráel népe azelőtt csak az Ószövetséget olvasta. Vagyis a Kegyelem Korának kezdetén az emberek az Ószövetséget olvasták. Az Újszövetség csak a Kegyelem Korában jelent meg. Az Újszövetség még nem létezett, amikor Jézus munkálkodott; az emberek azután jegyezték fel a munkáját, hogy feltámadt és felment a mennybe. Csak ezután jött létre a négy evangélium, amelyek mellett Pál és Péter levelei, valamint a Jelenések könyve is megjelentek. Több mint háromszáz évvel azután, hogy Jézus felment a mennybe, a későbbi nemzedékek szelektíven összeválogatták ezeket a dokumentumokat, és csak akkor született meg a Biblia Újszövetsége. Csak e munka befejezése után jött létre az Újszövetség; korábban nem létezett. Mindazt a munkát Isten végezte, Pál és a többi apostol pedig megannyi levelet írt a különböző helyeken lévő gyülekezeteknek. Az utánuk következő emberek egyesítették leveleiket, és csatolták hozzájuk a legnagyobb látomást, amelyet János jegyzett fel Pátmosz szigetén, és amelyben megjövendölte Isten utolsó napokra szóló munkáját. Ezt a sorrendet az emberek készítették, ami eltér a mai kijelentésektől. Amit ma jegyeznek fel, az Isten munkájának lépései szerint történik; amivel az emberek ma foglalkoznak, az Isten által személyesen végzett munka, és az Általa személyesen kijelentett szavak. Neked – az emberiségnek – nem kell beavatkoznod; a szavak, amelyek közvetlenül a Lélektől származnak, lépésről lépésre el vannak rendezve, és különböznek az emberi feljegyzések elrendezésétől. Amit ők feljegyeztek, arról elmondhatjuk, hogy a műveltségi szintjüknek és az emberi képességüknek megfelelően történt. Amit feljegyeztek, azok az emberek tapasztalatai voltak, aztán mindenkinek megvoltak a maga eszközei a feljegyzésre és a megismerésre, és minden feljegyzés különböző volt. Ezért, ha a Bibliát Istenként imádod, akkor rendkívül tudatlan és ostoba vagy! Miért nem keresed a mai Isten munkáját? Csak Isten munkája mentheti meg az embert. A Biblia nem tudja megmenteni az embert, az emberek több ezer évig olvashatnák, akkor sem volna bennük a legcsekélyebb változás sem, és ha a Bibliát imádod, soha nem fogod elnyerni a Szentlélek munkáját.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (3.))

A Biblia Isten Izráelben végzett munkájának történelmi feljegyzése, és dokumentálja az ősi próféták számos jövendölését, valamint Jahve néhány kijelentését az akkori munkája során. Ebből adódóan az emberek mindannyian szentnek tekintik ezt a könyvet (hiszen Isten szent és nagy). Természetesen mindez Jahvét félő szívükből és Istent imádó szívükből fakad. Az emberek csak azért emlegetik így ezt a könyvet, mert Isten teremtményei ennyire félik és imádják Teremtőjüket, sőt vannak olyanok is, akik ezt a könyvet mennyei könyvnek nevezik. Valójában csupán egy emberi feljegyzés. Nem Jahve nevezte el személyesen, sem nem Jahve irányította személyesen a létrehozását. Más szóval, e könyv szerzője nem Isten, hanem az emberek. A Szent Biblia csupán az emberek által adott tiszteletteljes cím. Erről a címről nem Jahve és Jézus döntött, miután megbeszélést folytattak egymás között; ez nem több, mint egy emberi ötlet. Ezt a könyvet ugyanis nem Jahve írta, még kevésbé Jézus. Ehelyett számos ősi próféta, apostol és látnok beszámolója, amelyeket a későbbi nemzedékek egy olyan ősi írásokból álló könyvvé állítottak össze, amely az emberek számára különösen szentnek tűnik, egy olyan könyv, melyről úgy vélik, hogy sok kifürkészhetetlen és mélységes titkot tartalmaz, melyek arra várnak, hogy a jövő nemzedékek megfejtsék őket. Így az emberek még inkább hajlamosak elhinni, hogy ez a könyv egy mennyei könyv. A négy evangéliummal és a Jelenések könyvével kiegészülve, az emberek hozzáállása különösen más, mint egyéb könyv esetében, és így senki sem meri boncolgatni ezt a „mennyei könyvet”, mert túlságosan „szent”.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.))

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Vajon az egész Biblia Istentől ihletett?