A vallásos világ úgy hiszi, hogy a Biblia Isten minden szavát és munkáját feljegyzi, hogy a Bibliában foglalt igazságok teljesek, hogy Isten nem mond többet és nem végez több munkát, mint ami a Bibliában már szerepel, és hogy minden, ami a Biblián túlmutat, eretnekség. Ezért úgy gondolják, hogy az Úrban hívőknek ragaszkodniuk kell a Bibliához, és hogy amikor az Úr visszatér, akkor majd felviszi őket a mennyek országába.

Szavak a Bibliából

„De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.” (János 21:25)

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (János 16:12-13)

„Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:7).

„Menj el, Dániel, mert ezek az igék titkosak, és le vannak pecsételve a végső időkig. Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik.” (Dániel 12:9-10)

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (János 5:39-40)

„Akik követik a Bárányt, ahova csak megy.” (Jelenések 14:4)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

A Bibliában leírt dolgok korlátozottak; nem képviselhetik Isten munkáját a maga teljességében. A négy evangélium összesen kevesebb mint száz fejezetből áll, amelyekben véges számú esemény van leírva, például hogy Jézus megátkozza a fügefát, Péter háromszor megtagadja az Urat, Jézus megjelenik a tanítványoknak a keresztre feszítése és feltámadása után, tanítás a böjtről, tanítás az imádságról, tanítás a válásról, Jézus születése és családfája, a tanítványok Jézus általi kijelölése, és így tovább. Az ember azonban kincsként értékeli ezeket, még a mai kor munkáját is velük hasonlítja össze. Még azt is hiszik, hogy mindaz a munka, amit Jézus életében elvégzett, csak ennyit tett ki, mintha Isten csak ennyire lenne képes, és semmi többre. Hát nem abszurd ez?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (1.))

Ha látni akarod a Törvény Korának munkáját, és látni akarod, hogyan követték az izráeliták Jahve útját, akkor az Ószövetséget kell olvasnod; ha meg szeretnéd érteni a Kegyelem Korának munkáját, akkor az Újszövetséget kell olvasnod. De hogyan látod meg az utolsó napok munkáját? El kell fogadnod a mai Isten vezetését, és be kell lépned a mai munkába, mert ez az új munka, és ezt korábban senki sem jegyezte fel a Bibliában. Ma Isten testté lett, és más kiválasztottakat választott ki Kínában. Isten munkálkodik ezekben az emberekben, a földi munkája óta folytatja munkáját, és folytatja a Kegyelem Korának munkájától fogva. A mai munka egy olyan ösvény, amelyen az ember még sosem járt, és egy olyan út, amelyet még soha senki nem látott. Ez olyan munka, amelyet korábban még soha nem végeztek – ez Isten legújabb munkája a földön. Így az a munka, amelyet korábban soha nem végeztek, nem történelem, mert a most az most van, és még nem vált múlttá. Az emberek nem tudják, hogy Isten nagyobb, újabb munkát végzett a földön, és Izráelen kívül, nem tudják, hogy ez már túlmutat Izráel hatókörén és a próféták jövendölésein, hogy ez új és csodálatos munka a próféciákon kívül, egy újabb munka Izráelen kívül, és olyan munka, amit az emberek nem tudnak sem felfogni, sem elképzelni. Hogyan tartalmazhatna a Biblia határozott feljegyzéseket egy ilyen munkáról? Ki tudta volna a mai munka minden egyes részletét hiánytalanul, előre feljegyezni? Ki jegyezhette volna le ezt a hatalmasabb, bölcsebb, konvenciókkal dacoló munkát abban az elavult, régi könyvben? A mai munka nem történelem, és mint ilyen, ha a mai új utat akarod járni, akkor el kell térned a Bibliától, túl kell lépned a Biblia prófétai vagy történelmi könyvein. Csak akkor leszel képes helyesen járni az új úton, és csak akkor leszel képes belépni az új birodalomba és az új munkába. [...] Mivel van egy magasabb út, miért tanulmányozzuk azt az alacsony, idejétmúlt utat? Mivel vannak újabb kijelentések és újabb munkák, miért éljünk régi történelmi feljegyzések között? Az új kijelentések képesek ellátni téged, ami azt bizonyítja, hogy ez az új munka; a régi feljegyzések nem képesek megelégíteni téged, vagy kielégíteni a jelenlegi szükségeidet, ami azt bizonyítja, hogy az történelem, nem pedig az itt és most munkája. A legmagasabb út a legújabb munka, és az új munkával, bármilyen magas is a múlt útja, az csak történelem, amelyre az emberek visszatekintenek, és referenciaértékétől függetlenül, az még mindig a régi út. Még ha fel is van jegyezve a „szent könyvben”, a régi út történelem; még ha nincs is feljegyzés róla a „szent könyvben”, az új út az itt és most része. Ez az út megmenthet téged, és ez az út megváltoztathat téged, mert ez a Szentlélek munkája.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

A Biblia egy történelmi könyv, és ha a Kegyelem Korában az Ószövetséget etted és ittad volna – ha a Kegyelem Korában azt ültetted volna gyakorlatba, amit az Ószövetség idején megköveteltek – Jézus elutasított volna, és elítélt volna téged; ha az Ószövetséget alkalmaztad volna Jézus munkájára, akkor farizeus lettél volna. Ha ma az Ó- és Újszövetséget egybe rakod, hogy egyed, igyad és gyakorold, akkor a mai Isten elítél téged; akkor lemaradtál a Szentlélek mai munkája mögött! Ha az Ószövetséget és az Újszövetséget eszed és iszod, akkor a Szentlélek áramlatán kívül vagy! Jézus idejében Jézus a Szentlélek által abban az időben Benne végzett munka szerint vezette a zsidókat és mindazokat, akik követték Őt. Ő nem a Bibliát vette tettei alapjául, hanem az Ő munkája szerint beszélt; nem törődött azzal, hogy mit mond a Biblia, sem nem kereste a Bibliában azt az utat, amelyen követőit vezesse. Rögtön attól kezdve, hogy elkezdte munkáját, a megtérés útját terjesztette – ez egy olyan szó, amely az Ószövetség próféciáiban egyáltalán nem szerepelt. Nemcsak, hogy nem cselekedett a Biblia szerint, hanem új ösvényen járt, és új munkát végzett. Soha nem hivatkozott a Bibliára, amikor prédikált. A Törvény Korában soha senki sem volt képes az Ő csodatételeire, arra, hogy meggyógyítsa a betegeket és kiűzze a démonokat. Így az Ő munkája, tanításai és szavainak hatalma és ereje szintén felülmúlt minden embert a Törvény Korában. Jézus egyszerűen az Ő újabb munkáját végezte, és bár sokan elítélték Őt a Biblia alapján – sőt, az Ószövetséget használták fel arra, hogy keresztre feszítsék –, az Ő munkája felülmúlta az Ószövetséget; ha ez nem így lenne, akkor miért szegezték az emberek Őt a keresztre? Vajon nem azért, mert az Ószövetség semmit sem mondott a tanításáról, és arról a képességéről, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön ki? Az Ő munkája azért ment végbe, hogy új utat mutasson, nem azért, hogy szándékosan felvegye a harcot a Biblia ellen, vagy hogy szándékosan mellőzze az Ószövetséget. Egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a szolgálatát, hogy az új munkát elvigye azokhoz, akik vágyakoztak Utána és keresték Őt. Nem azért jött, hogy megmagyarázza az Ószövetséget vagy fenntartsa annak munkáját. Az Ő munkája nem azt szolgálta, hogy a Törvény Kora tovább fejlődhessen, mert az Ő munkája nem vette figyelembe, hogy annak alapja a Biblia volt-e. Jézus egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a munkát, amit el kellett végeznie. Így nem magyarázta az Ószövetség próféciáit, és nem is az ószövetségi Törvény Korának szavai szerint munkálkodott. Figyelmen kívül hagyta, hogy mit mond az Ószövetség, nem érdekelte, hogy az egyezik-e az Ő munkájával vagy sem, és nem érdekelte, hogy mások mit tudnak az Ő munkájáról, vagy hogyan ítélik el azt. Egyszerűen csak folytatta azt a munkát, amit tennie kellett, még akkor is, ha sokan az ószövetségi próféták jövendöléseit használták arra, hogy elítéljék Őt. Az emberek számára úgy tűnt, mintha az Ő munkájának nem lett volna alapja, és sok olyan dolog volt benne, ami ellentétben állt az Ószövetség feljegyzéseivel. Hát ez nem az emberek tévedése volt-e? Vajon a doktrínát kell-e alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel a doktrínákkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Mivel Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (1.))

Abban az időben Jézus csak egy sor prédikációt tartott a tanítványainak a Kegyelem Korában olyan témákról, hogy hogyan kell eljárni, hogyan kell összegyűlni, hogyan kell imában könyörögni, hogyan kell másokkal bánni, és így tovább. Az Általa végzett munka a Kegyelem Korának munkája volt, és csak azt fejtette ki, hogy a tanítványoknak és azoknak, akik Őt követték, hogyan kell viselkedniük. Csak a Kegyelem Korának munkáját végezte, és semmit az utolsó idők munkájából. Amikor Jahve a Törvény Korában lefektette az ószövetségi törvényt, miért nem végezte akkor a Kegyelem Korának munkáját? Miért nem tette előre világossá a Kegyelem Korának munkáját? Nem segített volna ez az embernek elfogadni azt? Ő csak azt jövendölte meg, hogy egy fiúcsecsemő fog születni és hatalomra jutni, de nem végezte el előre a Kegyelem Korának munkáját. Isten munkájának minden korban világos határai vannak; Ő csak az aktuális kor munkáját végzi el, és soha nem végzi el előre a munka következő szakaszát. Csak így kerülhet előtérbe minden egyes korban az Ő jellegzetes munkája. Jézus csak az utolsó idők jeleiről beszélt, arról, hogyan legyünk türelmesek és hogyan üdvözüljünk, hogyan bánjuk meg és valljuk meg bűneinket, hogyan viseljük a keresztet és hogyan viseljük el a szenvedést; soha nem beszélt arról, hogy az ember az utolsó időkben hogyan léphet be az igazságba, és hogyan kell törekednie arra, hogy Isten akaratának megfeleljen. Ennek fényében nem nevetséges-e a Bibliában keresni Isten utolsó napokra vonatkozó munkáját? Mit láthatsz, ha pusztán a Bibliába kapaszkodsz? Legyen szó bibliamagyarázóról vagy prédikátorról, ki láthatta volna előre a mai idők munkáját?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kaphatja meg Isten kinyilatkoztatásait az ember, aki saját elképzelései szerint behatárolta Istent?)

Senki sem ismeri a Biblia valóságát: hogy az nem más, mint Isten munkájának történelmi feljegyzése, és Isten munkájának előző két szakaszáról szóló testamentum, és hogy a Biblia nem nyújt neked megértést Isten munkájának céljairól. Mindenki, aki olvasta a Bibliát, tudja, hogy a Biblia Isten munkájának két szakaszát dokumentálja a Törvény korában és a Kegyelem korában. Az Ószövetség Izráel és Jahve munkájának történetét beszéli el a teremtéstől a Törvény Korának végéig. Az Újszövetség feljegyzi Jézus földi munkáját, ami a négy evangéliumban található, valamint Pál munkáját – vajon ezek nem történelmi feljegyzések? A múlt dolgainak felemlegetése ma történelemmé teszi őket, és nem számít, hogy mennyire igazak vagy valóságosak, attól még történelem marad – a történelem pedig nem foglalkozhat a jelennel, mert Isten nem tekint vissza a történelemre! Ha tehát csak a Bibliát érted, és semmit sem értesz abból a munkából, amit Isten ma akar tenni, és ha hiszel Istenben, de nem keresed a Szentlélek munkáját, akkor te nem érted, mit jelent Istent keresni. Ha azért olvasod a Bibliát, hogy Izráel történetét tanulmányozd, hogy Isten teremtésének történetét, az ég és a föld teremtésének történelmét kutasd, akkor nem hiszel Istenben. De ma, mivel hiszel Istenben, és az életre törekszel, mivel Isten megismerésére törekszel, és nem holt szavakat és doktrínákat vagy a történelem megértését keresed, Isten mai akaratát kell kutatnod, és a Szentlélek munkájának irányát kell keresned. Ha archeológus lennél, olvashatnád a Bibliát – de te nem vagy az, te azok közé tartozol, akik hisznek Istenben, és a legjobban teszed, ha Isten mai akaratát keresed.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Bibliáról (4.))

Isten Maga az élet és az igazság, és az Ő élete és igazsága együtt létezik. Azok, akik képtelenek elnyerni az igazságot, sohasem fogják elnyerni az életet. Az igazság útmutatása, támogatása és ellátása nélkül csak szavakat, doktrínákat, mindenekfölött pedig halált nyerhetsz. Isten élete mindenkor jelenvaló, és az Ő igazsága és élete együtt létezik. Ha nem vagy képes megtalálni az igazság forrását, akkor nem fogod elnyerni az élet táplálékát; ha nem vagy képes elnyerni az élet gondoskodását, akkor biztosan nem lesz benned igazság, és így, a fantazmagóriáidon és elképzeléseiden kívül, az egész tested nem lesz több, csak a húsod – a bűzös húsod. Tudd meg, hogy a könyvek szavai nem számítanak életnek, a történelmi feljegyzéseket nem lehet igazságként imádni, és a múlt szabályai nem szolgálhatnak beszámolóként Isten jelenben elhangzott szavairól. Csak amit Isten mond ki, amikor eljön a földre és az emberek között él, az az igazság, az élet, Isten akarata és az Ő munkálkodásának jelenlegi módja. Ha az elmúlt korokban Isten által mondott szavakról szóló feljegyzéseket alkalmazod a mai napra, akkor régész vagy, és a jellemzésed legtalálóbb módja ez: a történelmi örökség szakértője. Azért van ez így, mert mindig Isten elmúlt időkben végzett munkájának nyomaiban hiszel, csak Isten árnyékában hiszel, amely egy korábbi időből maradt, amikor Ő az emberek között munkálkodott, és csak abban az útban hiszel, amelyet Isten régebbi korokban adott az Ő követőinek. Nem hiszel Isten mai munkájának irányában, nem hiszel Isten mai dicsőséges ábrázatában, és nem hiszel az igazság útjában, amelyet Isten a jelenben mond ki. Így hát tagadhatatlanul álmodozó vagy, aki teljesen elveszítette kapcsolatát a valósággal. Ha most még mindig olyan szavakon csüngsz, amelyek képtelenek életet hozni az embernek, akkor reménytelen, halott fadarab^[a] vagy, mert túlságosan konzervatív, túlságosan kezelhetetlen vagy, túlságosan lepereg rólad a józan ész szava!

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját)

Lábjegyzet:

a. „Halott fadarab” – egy kínai mondás, jelentése: menthetetlen.

Isten a különböző etnikumú és hátterű embereket célozza meg szavaival, és az egész emberiséget meghódítja, és véget vet a régi kornak. Mint ilyen, hogyan tudná mindezt összefoglalni, miután szavainak csak egy ilyen kis részét fejezte ki? Egyszerűen arról van szó, hogy az Ő munkája különböző időszakokra és különböző szakaszokra van felosztva; Ő a tervének megfelelően dolgozik, és szavait a lépéseivel összhangban fejezi ki. Hogyan is tudná az ember kifürkészni Isten mindenhatóságát és bölcsességét? A tény, amit itt meg akarok magyarázni, a következő: ami Isten és ami neki van, az örökké kimeríthetetlen és végtelen. Isten az élet és minden dolog forrása; Őt egyetlen teremtett lény sem tudja kifürkészni. Végül pedig továbbra is emlékeztetnem kell mindenkit: Soha többé ne szorítsátok Istent korlátok közé könyvekben, szavakban vagy múltbéli kijelentéseiben. Csak egyetlen szóval lehet leírni Isten munkájának jellemzőjét: új. Ő nem szereti a régi utakat járni, vagy megismételni a munkáját; sőt, nem akarja, hogy az emberek úgy imádják Őt, hogy bizonyos határok közé szorítják. Ez Isten természete.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Utószó)

Kapcsolódó prédikációk

Igaz, hogy Isten összes munkája és igéje megtalálható a Bibliában?