Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az ember természete nagyban különbözik az Én lényegemtől, mert az ember romlott természete teljes mértékben a Sátántól ered; az ember természetét befolyásolta és megrontotta a Sátán. Ez annyit tesz, hogy az ember az ő gonoszságának és csúfságának a befolyása alatt él. Az ember nem az igazság világában vagy szent környezetben növekszik, és még kevésbé él a világosságban. Ezért senki nem birtokolhatja az igazságot a természetében születése pillanatától fogva, és még kevésbé születhet bárki Istent félő és Istennek alávetett lényeggel. Ellenkezőleg – az emberek Istennek ellenálló, Isten ellen lázadozó természettel bírnak, amely nem szereti az igazságot. Ez a természet az a probléma, amelyet ki szeretnék fejteni – az árulás.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.))

Az emberi természet a lélekből ered, nem pedig a testből. Csak az ember lelke tudja, hogyan tapasztalta meg a Sátán kísértéseit, megpróbáltatásait és rontását. Ezek a dolgok megismerhetetlenek az emberi test számára. Ezért az emberiség akaratlanul egyre sötétebb, egyre mocskosabb, egyre gonoszabb lesz, míg a távolság Köztem és az ember között egyre nagyobbra nő, az élet pedig egyre sötétebb lesz az emberiség számára. A Sátán a markában tartja az emberek lelkét, ezért természetesen az emberi testet is elfoglalta a Sátán. Hogyan lenne lehetséges, hogy egy ilyen test és egy ilyen emberiség ne álljon ellen Istennek? Hogyan lehetnének eredendően összeegyeztethetőek Vele? Azért vetettem le a Sátánt a levegőbe, mert elárult Engem. Hogyan lehetnének akkor az emberek mentesek a belekeveredéstől? Ezért az ember természete az árulás.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.))

„Sátán az embert úgy megrontotta, hogy már nem is látszik embernek.” Az emberek többsége most már valamilyen mértékben felismeri ezt a kifejezést. Azért mondom ezt, mert a „felismerés”, amire utalok, csupán egy felületes elismerés, szemben az igaz tudással. Mivel egyikőtök sem tudja magát pontosan kiértékelni, sem alaposan elemezni, továbbra is bizonytalanok lesztek az Én szavaim felől. De ez alkalommal tényeket használok fel arra, hogy elmagyarázzak egy bennetek rejlő nagyon komoly problémát. Ez a probléma az árulás. Mindannyian ismeritek az „árulás” szót, mert a legtöbb ember már tett olyat, amivel elárult valaki mást – például egy férj elárulja a feleségét, egy feleség elárulja a férjét, egy fiúgyermek elárulja az apját, egy lánygyermek elárulja az anyját, egy rabszolga elárulja a gazdáját, barátok elárulják egymást, rokonok elárulják egymást, eladók becsapják a vevőket, és így tovább. Mindegyik példában benne van az árulás lényege. Röviden: az árulás egy olyan magatartásforma, amely megszeg egy ígéretet, erkölcsi normákat sért, vagy az emberi etikával ellentétesen cselekszik, ami az emberi mivolt hiányáról tanúskodik. Általánosságban szólva mint emberi lény, aki e világra született, valami olyat fogsz tenni, ami az igazság megsértését jelenti, függetlenül attól, hogy emlékszel-e rá, hogy valaha is tettél olyasmit, amivel elárultál egy másik embert, vagy hogy korábban sokszor elárultál-e másokat. Mivel képes vagy elárulni a szüleidet vagy a barátaidat, ezért képes vagy elárulni másokat is, ezen túlmenően képes vagy elárulni Engem, és olyan dolgokat tenni, amelyeket megvetek. Másként mondva az árulás nem csupán egy felületesen erkölcstelen magatartás, hanem olyasvalami, ami ellentmond az igazságnak. Pontosan ez a forrása az emberiség ellenállásának és Ellenem való lázadozásának. Ezért foglaltam ezt össze a következő állításban: Az árulás az ember természete, és ez a természet a nagy ellensége minden ember Velem való összhangjának.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (1.))

Az olyan viselkedés, amely nem tudja Nekem teljes mértékben alávetni magát, árulás. Az olyan viselkedés, amely nem tud Hozzám hűséges lenni, árulás. Becsapni és hazugságokkal félrevezetni Engem – árulás. Sok elképzelést magadban tartani és mindenfelé terjeszteni – árulás. Képtelennek lenni tanúbizonyságom és érdekeim fenntartására – árulás. Hamis mosolyokat kínálni, amikor a szíved távol van tőlem – árulás. Ezek a cselekedetek mind árulások, amelyekre mindig is képesek voltatok, és amelyek megszokottak köztetek. Lehet, hogy egyikőtök sem gondol erre problémaként – de Én nem így gondolom. Ha valaki Engem elárul, azt Én nem tudom csekélységként kezelni, és egészen biztosan nem tudom figyelmen kívül hagyni. Most, amikor köztetek dolgozom, ti így viselkedtek. Ha eljön a nap, amikor senki nem vigyáz rátok – nem lesztek-e olyanok, mint a banditák, akik a saját kis hegyeik királyainak nyilvánították magukat? Amikor ez történik, és ti katasztrófát okoztok – ki lesz ott, hogy takarítson utánatok? Azt hiszitek, hogy az árulás bizonyos cselekedetei pusztán alkalmi esetek, nem pedig állandó viselkedésetek, és nem érdemes őket ilyen komolysággal tárgyalni, amely sérti a büszkeségeteket. Ha valóban így gondoljátok, akkor nincs eszetek. Aki így gondolja, az a lázadás mintapéldánya és archetípusa. Az ember természete az élete – egy elv, amelyre a túlélésért támaszkodik, és amelyet nem tud megváltoztatni. Vedd az árulás természetét példaként! Ha képes vagy olyasmit tenni, amivel elárulod egy rokonodat vagy barátodat, az azt bizonyítja, hogy ez életed része és veled született természeted. Ezt senki nem tagadhatja. Például, ha egy ember élvezi, ha másoktól lop, akkor a lopásnak ez az élvezete élete része – bár lehet, hogy néha lop, néha pedig nem lop. Akár lop, akár nem, ez nem bizonyíthatja azt, hogy a lopása csak egy magatartásforma. Inkább azt bizonyítja, hogy a lopása az élete része – azaz, a természete. Néhányan azt kérdezitek: Ha ez a természete, akkor miért van az, hogy amikor szép dolgokat lát, néha nem lopja el őket? A válasz nagyon egyszerű. Sok oka van annak, miért nem lop. Lehet, hogy azért nem lop el valamit, mert az túl nagy ahhoz, hogy eltegye figyelő szemek elől, vagy mert nincs alkalmas idő, hogy cselekedjen, vagy valami túl drága, túl szigorúan őrzik, vagy talán nem érdeklődik iránta, vagy nem látja, mi hasznára válna, és így tovább. Mindezek az okok lehetségesek. De akárhogy is legyen – akár lop valamit, akár nem, ez nem bizonyíthatja azt, hogy ez a gondolat csak egy pillanatnyi, múló felvillanás. Ellenkezőleg – ez a természete része, és nehéz javítani rajta. Az ilyen ember nem elégszik meg azzal, hogy csak egyszer lop; annak a gondolata, hogy mások tulajdonát a sajátjává nyilvánítsa, mindig feltámad benne, amikor meglát valami szépet, vagy amikor alkalmas rá a helyzet. Ezért mondom azt, hogy ennek a gondolatnak az eredete nem valami olyan, amit néha egyszerűen felkap, hanem benne van az ember saját természetében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (1.))

Bárki használhatja a szavait és cselekedeteit arra, hogy igazi arcát mutassa. Természetesen ez az igaz arc a természete. Ha te kacifántosan beszélsz, akkor kacifántos a természeted. Ha csalárd a természeted, akkor sunyin cselekszel, és könnyen eléred, hogy másokat becsaphass. Ha a természeted vészjósló – a szavaid csenghetnek kellemesen, de a cselekedeteid nem fedhetik el baljós trükkjeidet. Ha lusta a természeted, akkor mindaz, amit mondasz, arra irányul, hogy kibújj a felelősség alól a hanyagságod és lustaságod miatt, cselekedeteid lassúak és hanyagok lesznek, és meglehetősen ügyesen fogják elfedni az igazságot. Ha a természeted empatikus, akkor szavaid észszerűek lesznek, és cselekedeteid is összhangban lesznek az igazsággal. Ha a természeted hűséges, akkor szavaid biztosan őszinték, és cselekedeteid megalapozottak, mentesek minden olyasmitől, ami mesteredet nyugtalaníthatná. Ha a természeted buja vagy pénzsóvár, akkor szíved gyakran megtelik ezekkel a dolgokkal, te pedig akaratlanul deviáns, erkölcstelen tetteket fogsz elkövetni, amelyeket nem könnyen felednek el az emberek, és amelyektől undorodni fognak. Ahogyan már mondtam – ha áruló természeted van, akkor aligha szabadulhatsz meg tőle. Ne bízd a szerencsére, hogy ha nem tettél rosszat másokkal, akkor nincs áruló természeted! Ha ezt gondolod, akkor, te valójában lázadsz. Minden egyes alkalommal, amikor beszélek, minden szavam minden embernek szól – nem csak egy embernek vagy embertípusnak. Csak mert nem árultál el Engem egy dologban, az nem bizonyítja, hogy nem árulhatsz el Engem bármiben. Némelyek, amikor mélyponton van a házasságuk, elveszítik az igazság keresésébe vetett bizalmukat. Némelyek lemondanak arról a kötelezettségükről, hogy hűek legyenek Hozzám a család felbomlásakor. Némelyek elhagynak Engem, hogy pillanatnyi örömöt és izgalmat keressenek. Némelyek inkább egy sötét szakadékba zuhannának, mintsem, hogy a világosságban éljenek és a Szentlélek munkájában gyönyörködjenek. Néhányan figyelmen kívül hagyják barátaik tanácsát azért, hogy gazdagság utáni vágyukat kielégítsék, és még most sem képesek elismerni tévedésüket és megváltoztatni útjukat. Néhányan csak átmenetileg élnek az Én nevem alatt azért, hogy részesüljenek védelmemben, míg mások csak egy kicsit köteleződnek el Felém kényszer hatására, mert ragaszkodnak az élethez, és félnek a haláltól. Vajon tisztességes viselkedések-e ezek és más erkölcstelen tettek, amelyek ráadásul tisztességtelenek is, és amelyekkel emberek hosszú időn át szívük mélyén elárultak Engem? Természetesen tudom, hogy az emberek nem tervezik előre, hogy eláruljanak Engem; az árulásuk természetük természetes megnyilvánulása. Senki sem akar elárulni Engem, és senki sem boldog attól, hogy olyasmit tett, amivel elárult Engem. Ellenkezőleg. Félelemtől reszketnek – vagy nem? Szóval gondolkodtok ti azon, hogyan tehetitek jóvá ezeket az árulásokat, és hogyan változtathatjátok meg a jelenlegi helyzetet?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (1.))

Az árulás kiváltó oka a Sátán, a Sátán természete árulás, és Isten árulásnak tekinti azt a beállítottságot, amelyet a tetteik által fednek fel az emberek. Miért fejtegeti Isten ily hosszan ezt a dolgot? Azért, mert az emberi árulás állandó, független a helytől és az időtől és, nem számít, hogyan viselkedik valaki, az emberi természetben mélyen gyökerező valami ellenszegül Istennek. Némelyek azt mondják: „Nem akarok ellenszegülni vagy ellenállni Istennek!” De ellen fogsz, mert áruló természet van benned, ami azt jelenti, hogy nem tudod alávetni magad Istennek, nem tudod Őt mindvégig követni, és nem tudod teljes mértékben az életedként elfogadni Isten szavait. Hogyan értsd meg az árulás problémáját? Nem számít, milyen rég hiszel Istenben, vagy mennyit ettél és ittál a szavaiból, illetve mennyi megértésed van Róla – ameddig a természeted elárulja Istent, és amíg nem fogadtad el az életedként az Ő szavait, és nincs belépésed az Ő szavainak az igazságába, addig a lényeged örökre el fogja árulni Istent. Vagyis, ha nem változott meg a beállítottságod, akkor olyan valaki vagy, aki elárulja Istent. Némelyek azt mondják: „Fel tudom fogni Isten szavait, és mindent meg tudok érteni, amit mond. Az elfogadásukra is hajlandó vagyok, akkor hát hogyan lehet engem olyasvalakinek nevezni, aki elárulja Istent?” Csupán az, hogy hajlandó vagy elfogadni Isten szavait, még nem jelenti azt, hogy képes vagy a megélésükre, még kevésbé azt, hogy ezek már teljessé tettek volna téged. Az emberiség áruló természetének igazsága mély, és ha meg akarjátok érteni az igazságnak ezt az aspektusát, akkor szükségetek lehet egy tapasztalási időszakra. Isten szemében mindaz, amit minden egyes Istenben hívő ember tesz, ellentétben van az igazsággal, összeférhetetlen Isten szavával, és ellenséges Vele szemben. Lehet, hogy ezt sem tudjátok elfogadni, és azt mondjátok: „Istent szolgáljuk, Istent imádjuk, tesszük a kötelességünket Isten házában. Oly sokat tettünk már, mindent Isten szavai és követelményei szerint, és a munkarendeknek megfelelően. Hogyan állítható az, hogy ellenállunk Istennek és eláruljuk Őt? Miért hűtöd le mindig a lelkesedésünket? Nagy nehézség árán feladtuk a családunkat és a karrierünket, és elhatároztuk Isten követését, akkor hát hogy tudsz rólunk így beszélni?” Azért beszélek így, hogy biztosan mindenki megértse: nem arról van szó, hogy valaki, aki elég jól viselkedik, vagy felad valamit, vagy elszenved némi nehézséget, az meg fogja változtatni az áruló természetét. Semmiképp sem! A szenvedésre szükség van, ahogy a kötelességed végzésére is, azonban csupán az, hogy képes vagy a szenvedésre vagy a kötelességed végzésére, még nem jelenti azt, hogy már nem létezik a romlott beállítottságod. Ez azért van, mert senkiben nem ment még végbe valós életfelfogásbeli változás, és még mindenki nagyon távol van attól, hogy eleget tegyen Isten szándékainak és megfeleljen a követelményeinek. Túlságosan meg van hamisítva az emberek Istenbe vetett hite, túlságosan fel vannak fedve a romlott beállítottságaik. Bár sok vezető és munkás szolgálja Istent, egyúttal ellen is állnak Neki. Mit jelent ez? Azt, hogy szándékosan ellenszegülnek Isten szavainak, és nem az Ő vágyai szerint gyakorolnak. Szándékosan megszegik az igazságot, ragaszkodnak hozzá, hogy a saját akaratuk szerint cselekedjenek, hogy a saját terveiket és céljaikat érjék el, hogy elárulják Istent és megalapítsák a saját független királyságukat, ahol az van, amit ők mondanak. Ezt jelenti Isten szolgálata úgy, hogy egyúttal ellen is állnak Neki.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A gyakorlás útja az ember természetének megváltoztatása felé)

Az emberi természet közös eleme Isten elárulása: minden egyes ember képes elárulni Istent. Miből áll Isten elárulása? Miképp nyilvánul meg? Csak azok árulják el Istent, akik hitüket vesztik Benne? Mindenkinek meg kell értenie, hogy mi az ember lényege, és ezt a gyökerénél kell megragadni. A hisztijeid, hibáid, rossz szokásaid vagy hiányos neveltetésed mind csak felszínes szempontok. Ha folyton ezekhez a jelentéktelen dolgokhoz ragaszkodsz, ha meggondolatlanul alkalmazod az előírásokat és képtelen vagy felfogni a lényeget, ha megoldatlanul hagyod a természeted eredendő dolgait és a romlott beállítottságodat, végül el fogsz tévedni, és ellen fogsz állni Istennek. Az emberek bármikor és bárhol elárulhatják Istent – ez komoly gond. Lehet, hogy egy ideig istenszerető szíved van, lelkesedéssel hozol áldozatot, és még némi hűséget is tanúsítasz kötelességeid végzése során. Lehet, hogy tökéletesen normális ésszel és lelkiismerettel bírsz ez alatt az idő alatt. Az emberek ugyanakkor labilisak és ingatagok, és nem kell sok, hogy bármikor és bárhol képesek legyenek ellenállni Istennek és elárulni Őt. Lehet például, hogy valaki tökéletesen normális ésszel rendelkezik, a Szentlélek munkálkodik benne, van gyakorlati tapasztalata, viseli a terhét és hűséggel látja el a kötelességét, de éppen, amikor a hite különösen erős, Isten háza kiűz egy antikrisztust, akit ő imád, és emiatt elképzeléseket kezd dédelgetni. Azonnal negatívvá válik, elveszíti a munkája iránti lelkesedését, felületesen látja el a kötelességét, már nem kíván imádkozni, és így panaszkodik: „Minek imádkozni? Ha egy ilyen jó embert ki lehet űzni, kit lehet megmenteni? Istennek nem szabadna így bánnia az emberekkel!” Mi a szavai természete? Elég, hogy egyetlen esemény ne legyen összhangban a vágyaival, és már ítéletet mond Isten felett. Ez nem Isten elárulásának a megnyilvánulása? Az emberek bármikor és bárhol elkóborolhatnak Istentől: előfordulhat, hogy amikor egy adott helyzettel szembesülnek, akkor saját elképzeléseket kezdenek dédelgetni, megítélik és elítélik Istent – ez vajon nem Isten elárulásának a megnyilvánulása? Ez nagy dolog. Lehet, hogy most úgy gondolod, hogy nincsenek elképzeléseid Istenről és alá tudod magadat vetni Neki, de ha valami rosszat teszel, és hirtelen azzal szembesülsz, hogy szigorúan megmetszenek, akkor is alá tudnád vetni magad? Tudnád keresni az igazságot, hogy megoldást találj? Ha nem vagy képes aláveti magad vagy az igazságot keresni, hogy megoldjad lázadó mivoltod problémáját, akkor fennáll az esélye, hogy elárulod Istent. Lehet, hogy még nem mondtad: „Már nem hiszek Istenben”, de a szíved abban a pillanatban már elárulta Őt. Világosan kell látnod, hogy pontosan milyen az emberi természet. Ennek a természetnek a lényege az árulás? Kevesen képesek világosan látni az emberi természetlényeget. Vannak persze néhányan, akiknek van egy kis lelkiismerete és viszonylag jó emberiessége, míg mások híján vannak az emberiességnek. Ugyanakkor attól függetlenül, hogy valakinek jó vagy gonosz az emberiessége, illetve, hogy a képességei jók vagy szegényesek, a közös tényező, hogy mindannyian elárulhatják Istent. Az emberi természet lényegében Isten elárulásából áll. Régebben úgy gondolkodtatok: „Mivel a Sátán által megrontott emberek természetükből eredően elárulják Istent, nem tehetek mást ezzel kapcsolatban, mint hogy fokozatosan változom.” Még mindig így gondolkodtok? Akkor mondjátok meg Nekem, elárulhatja valaki Istent anélkül, hogy romlott lenne? Az emberek akkor is elárulhatják Istent, ha nem romlottak. Amikor Isten az embereket teremtette, szabad akaratot adott nekik. Az emberek különösen törékenyek: nem rendelkeznek belső vággyal, hogy közel kerüljenek Istenhez, és azt mondják: „Isten a Teremtőnk, és mi teremtett lények vagyunk.” Az emberekben nincs ilyen elképzelés. Eredendően híján vannak az igazságnak, és semmi nincs bennük, ami Isten imádatához kapcsolódna. Isten az embereknek szabad akaratot adott, lehetővé téve számukra a gondolkodást. Az emberek ugyanakkor nem fogadják el az igazságot, egyáltalán nem ismerik Istent, és nem értik, hogyan vessék magukat alá Neki és hogyan imádják Őt. Ezek a dolgok nem léteznek az emberekben, ezért akkor is képes vagy elárulni Istent, ha nem vagy romlott. Miért lehet azt mondani, hogy képes vagy elárulni Istent? Amikor a Sátán odajön, és megkísért téged, a Sátánt követed, és elárulod Istent. Isten teremtett téged, mégsem követed Őt. Helyette a Sátánt követed – ez nem tesz téged árulóvá? Az áruló meghatározása: olyan ember, aki elárul valakit. Teljesen értitek ennek a lényegét? Ezért az emberek bármikor és bárhol elárulhatják Istent. Az emberek csak akkor nem fogják elárulni Istent, amikor teljesen Isten királyságában és az Ő fényében élnek, amikor minden, ami a Sátántól van, elpusztul, és amikor már semmi sincs, ami bűnre kísértené vagy csábítaná őket. Ha van még valami, ami az embereket bűnre csábítja, ők még mindig képesek lesznek elárulni Istent. Az emberek ezért értéktelen dolgok. Lehet, hogy azt gondolod, hogy csak azért, mert képesek vagy néhány szót és doktrínát szajkózni, mert megértetsz néhány igazságot és nem tudod elárulni Istent, legalább – ha nem is aranynak vagy ezüstnek – a cserépnél értékesebb bronznak vagy vasnak kell, hogy tartsanak, de túlbecsülöd magad. Tudod, hogy mik valójában az emberek? Az emberek bármikor és bárhol elárulhatják Istent – egy fillért sem érnek. Ahogyan Isten mondta: Az emberek állatok, értéktelen nyomorultak. De a szívükben az emberek nem így gondolkodnak. Azt gondolják: „Nem gondolom, hogy értéktelen nyomorult vagyok! Miért nem látok át ezen a dolgon? Hogyan lehet, hogy nem tapasztaltam meg? Istenbe vetett hitem őszinte: van hitem, így nem árulhatom el Istent. Isten szavai mind igazak, de egyszerűen nem értem azt a mondást: »Az emberek bármikor és bárhol elárulhatják Istent.« Már megláttam Isten szeretetét: soha, semmikor nem tudnám elárulni Őt.” Ezt gondolják az emberek valójában a szívükben, de Isten szavai tények, nem csak légből kapott szavak. Minden dolgot nyilvánvalóvá tesz a számotokra, a teljes szíveteket meggyőzi: csak így lesztek képesek felismerni a romlottságotokat és megoldani az árulás problémáját. A királyságban nem lesz árulás: az emberek akkor lesznek igazán szabadok, amikor Isten uralma és nem a Sátán befolyása alatt élnek. Akkor majd nem kell már Isten elárulása miatt aggódni: ezek az aggodalmak szükségtelenek, feleslegesek lesznek. A jövőben ki lehet nyilatkoztatni, hogy már nincs többé semmi bennetek, ami elárulná Istent, de jelenleg ez még nincs így. Mivel az emberek beállítottsága romlott, bármikor elárulhatják Istent. Nem arról van szó, hogy bizonyos körülmények fennállása vezet az áruláshoz, és hogy bizonyos körülmények vagy kényszerek nélkül nem fogjod Istent elárulni – még kényszer nélkül is elárulhatod Őt. Ez az ember romlott lényegének, az ember természetének a problémája. Még akkor is, ha most nem gondolsz vagy nem teszel semmit, a természeted valósága valóban létezik, és senki nem tudja kitörölni. Mivel a belső természeted Isten elárulása, Ő nincs a szívedben, a szíved mélyén nincs helye Istennek és nincs jelenléte az igazságnak – ezért bármikor és bárhol elárulhatod Istent. Az angyalok mások: bár nem rendelkeznek Isten természetével vagy lényegével, képesek teljes mértékben alávetni magukat Istennek, mert Ő kifejezetten a Saját szolgálatára teremtette őket, hogy mindenhol végrehajtsák a parancsait. Teljes mértékben Istenhez tartoznak. Ami az embereket illeti, Istennek az volt a szándéka, hogy a földön éljenek, és nem látta el őket azzal a képességgel, hogy imádják Őt. Az emberek ily módon elárulhatják Istent, és ellenállhatnak Neki. Ez azt bizonyítja, hogy az embereket bárki felhasználhatja és megtámadhatja: nem rendelkeznek saját szuverenitással. Ilyen lények az emberek, teljes mértékben híján vannak a méltóságnak, és értéktelenek!

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az emberekben az árulás természete meglehetősen súlyos; ez mélyen gyökerezik bennük. Miért mondják azt, hogy az árulás az emberek természete? Hány dologra terjed ki ez az árulás? Az árulás kiterjed az emberek preferenciáira, elképzeléseire, arra, mire vágynak, mire koncentrálnak, és mi szívük leghőbb vágya. Ezen dolgok lényegéből látható, hogy az ember természete valóban az árulás. Hogyan látható ez? Ha megnézzük, hogyan viszonyulnak az emberek Istenhez és az igazsághoz, hogyan törekszenek Istenre, mire gondolnak a szívük mélyén, és mit követelnek Istentől, teljes mértékben össze lehet hasonlítani ezeket Isten szándékaival és megnézni, hogy megfelelnek-e azoknak. Mire gondolnak az emberek a nap huszonnégy órájában, leszámítva az evéssel és az alvással töltött időt? Mindig ilyesmiken töprengenek: „Lám, milyen boldogan és kényelmesen él az az ember. Ha én is így élhetnék úgy, hogy közben hiszek Istenben, az tökéletes volna! Milyen csodálatos is volna, ha mindenem meglenne!” Vannak, akik egész nap azon töprengenek: „Ha ilyen jó párt találnék, amilyen ennek az embernek van, aki nem üldözne az Istenbe vetett hitem miatt, és boldog családom lenne, az milyen jó volna!” Mások látják, hogy valakinek jó állása van, és azt gondolják: „Ha az ő helyzetében lennék, jó állásban dolgoznék, sok pénzt keresnék, szép ruhákat viselnék, jó ételeket ennék, és közben hinnék Istenben, az milyen jó volna!” Az emberek mindig az Istenbe vetett hitet teszik az utolsó helyre. Egyesek, ha az istenhitről van szó, így éreznek: „Úgy hinni Istenben, ahogy most, nem igazán kielégítő. Nem lenne még jobb, ha kicsit jobban tudnám élvezni az életet, jobb ételeket ehetnék, jobban öltözködhetnék, és nem kellene üldöztetéssel szembenéznem? Isten miért nem elégíti ki ezt a vágyamat?” Miért is hangzott el korábban, hogy ami az emberek szívében van, az mind gonoszság, mind olyasmi, ami nem felel meg Isten szándékainak? Az emberek gondolatai csak az evés, öltözködés, élvezetek és szórakozás körül forognak. És milyen dolgok is ezek? Ezek világi dolgok, az ördögök dolgai.

(Isten közössége)

Miután a Sátán megrontotta az embert, az ember a Sátán megtestesülésévé vált, a Sátán ivadékává vált, amely ellenáll Istennek, és teljes mértékben képessé vált arra, hogy elárulja Istent. Miért követeli meg Isten az emberektől, hogy változtassanak beállítottságaikon? Azért, mert Isten tökéletesíteni akarja és meg akarja nyerni az embereket, és a végül teljessé tett emberek Isten ismeretének számos további valóságával és az igazság minden aspektusának valóságával rendelkeznek. Az ilyen emberek teljesen összhangban vannak Isten szándékaival. A múltban az emberek romlott beállítottságúak voltak, és valahányszor tettek valamit, hibáztak vagy ellenállást tanúsítottak, de most már értenek néhány igazságot, és sok olyan dolgot tudnak tenni, ami összhangban van Isten szándékaival. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az emberek nem árulják el Istent. Az emberek még mindig képesek erre. Annak egy része, ami a természetükből megmutatkozik, megváltoztatható, és ez a megváltoztatható rész az, ahol az emberek képesek az igazságnak megfelelően gyakorolni. De csupán az, hogy most már gyakorlatba tudod ültetni az igazságot, még nem jelenti azt, hogy a természeted megváltozott. Olyan ez, mint amikor régen az embereknek mindig elképzeléseik voltak Istenről, és követeléseik voltak Vele szemben, most pedig sok tekintetben már nincsenek – de bizonyos kérdésekben még mindig lehetnek elképzeléseik vagy követeléseik, és még mindig képesek elárulni Istent. Lehet, hogy azt mondod: „Képes vagyok alávetni magam bárminek, amit Isten tesz, és sok mindenben alá tudom vetni magam panasz és követelések nélkül”, de néhány dologban mégis képes vagy elárulni Istent. Bár szándékosan nem állsz ellen Istennek, de amikor nem érted meg az Ő szándékait, akkor mégis képes vagy az Ő vágyai ellen szegülni. Mit jelent tehát az a rész, amely megváltozhat? Arról van szó, hogy ha megérted Isten szándékait, akkor képes vagy alávetni magad, és ha megérted az igazságot, akkor képes vagy gyakorlatba ültetni azt. Ha bizonyos kérdésekben nem érted meg az igazságot és Isten szándékait, akkor még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy romlottságot mutatsz. Ha megérted az igazságot, de nem ülteted gyakorlatba azt, mert bizonyos dolgok korlátoznak, akkor ez árulás, és ez a természetedben rejlik. Természetesen nincs határa annak, hogy a beállítottságod mennyire változhat. Minél több igazságra teszel szert, vagyis minél mélyebbé válik az Istenről való tudásod, annál kevésbé fogsz ellenállni Neki és elárulni Őt. Az ember beállítottságának megváltoztatására való törekvés elsősorban az igazság követésével érhető el, természetlényegének megértése pedig az igazság megértésével. Amikor valaki valóban elnyeri az igazságot, minden problémája megoldódik.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az emberek túl sokat követelnek Istentől)

Isten leleplezi az ember áruló természetét, hogy az emberek valóban képesek legyenek megérteni ezt a dolgot és saját magukat. Az emberek elkezdhetnek változni és megpróbálhatják megtalálni a gyakorlat útjait ebből az aspektusból, megértve, hogy milyen dolgokban képesek elárulni Istent és milyen romlott beállítottságaik vezethetnek Isten elárulásához. Amikor elérsz egy pontra, ahol sok szempontból nem lázadsz Isten ellen és a legtöbb szempontból nem árulod el Őt, amikor az életutad végére érkezel, a pillanathoz, amikor Isten munkája bevégeztetett, akkor nem kell többé amiatt aggódnod, hogy a jövőben el fogod-e árulni Istent. Miért mondom ezt? Mielőtt az embereket a Sátán megrontotta, a Sátán csábítása miatt képesek voltak Istent elárulni. Nem fognak-e az emberek felhagyni Isten elárulásával, amikor a Sátán elpusztul? Ez az idő még nem jött el. Az emberekben még mindig ott van a Sátán romlott természete – bármikor és bárhol képesek elárulni Istent. Amikor az élettapasztalatban elértél egy bizonyos szakaszba, amikor felhagytál minden hibás nézettel, elképzeléssel és fantáziálással arról, hogy Istennek ellenállj és eláruld: megértetted az igazságot, és sok pozitív dolog van a szívedben: képes vagy uralkodni magadon és uralod a saját cselekedeteidet: és a legtöbb helyzetben többé nem árulod el Istent – akkor, amikor a Sátán elpusztul, teljesen meg fogsz változni. A munka jelenleg ott tart, hogy megoldja az ember árulását és lázadását. A jövő emberisége nem fogja elárulni Istent, mert addigra elbánik a Sátánnal. Nem lesz többé arról szó, hogy a Sátán félrevezeti és megrontja az emberiséget: ennek akkor már nem lesz köze az emberiséghez. Most arra kérjük az embereket, hogy megértsék az ember áruló természetét, ami a legnagyobb jelentőségű dolog. Innen kell kiindulnotok. Mi tartozik az Istent eláruló természethez? Milyen formában mutatkozik meg az árulás? Hogyan kell az embereknek gondolkodniuk és érteniük? Hogyan kell gyakorolniuk és belépniük? Mindezt világosan kell érteni és látni. Ameddig az árulás természete valakiben még létezik, bármikor és bárhol képes elárulni Istent. Még akkor is, ha nem nyíltan tagadja meg vagy árulja el Istent, sok mindent tehet, amit az emberek nem tartanak árulásnak, pedig lényegében az. Ezt azt jelenti, hogy az embereknek nincs autonómiája: eredendően a Sátán kerítette hatalmába őket. Ha el tudtad árulni Istent romlottság nélkül, mennyivel inkább megteheted most, hogy megteltél a Sátán romlott természetével? Nem vagy-e még inkább képes, hogy bármikor és bárhol eláruld Istent? Jelenleg az a feladat, hogy megszabadulj ezektől a romlott beállítottságoktól, csökkentsd azokat a dolgokat, amelyek Isten elárulására késztetnek, és több esélyt kapj, hogy Isten tökéletesítsen és a jelenlétébe fogadjon. Miközben egyre inkább megtapasztalod Isten munkáját a különböző dolgokban, képes leszel néhány igazságot nyerni, és bizonyos mértékben tökéletesedsz. Ha a Sátán és a démonok még mindig jönnek, hogy megkísértsenek, vagy gonosz lelkek jönnek hozzád, hogy félrevezessenek és megzavarjanak, képes leszel bizonyos fokú belátást gyakorolni, és ezáltal kevésbé úgy cselekedni, ami elárulja Istent. Ez olyasmi, ami idővel fejlődik ki az emberekben. Amikor Isten az embereket először megteremtette, nem tudták Istent imádni vagy alávetni magukat Neki, és azt sem tudták, mit jelent Őt elárulni. Amikor a Sátán jött, hogy elcsábítsa őket, őt követték, és elárulták Istent. Árulóvá váltak, mert nem tudtak különbséget tenni a jó és a gonosz között, és nem rendelkeztek Isten imádatának képességével. Még kevésbé értették, hogy Isten az emberiség Teremtője, és hogyan kell Őt imádniuk. Isten ma azáltal menti meg az embereket, hogy a megismerésével kapcsolatos igazságokat – beleértve a lényegét, természetét, mindenhatóságát, gyakorlatiasságát és így tovább – ültet el bennük, hogy azok az életükké váljanak, autonómiával felruházva őket, és lehetővé téve számukra, hogy az igazság szerint éljenek. Minél mélyebben megtapasztalod Isten szavait, és azok ítéletét és fenyítését, annál mélyebben meg fogod érteni a saját romlott beállítottságodat, és ez biztosítja számodra az elhatározást, hogy alávesd magad Istennek, szeresd Őt és eleget tégy Neki. Minél jobban ismered Istent, annál több romlott beállítottságodat tudod levetni, valamint kevesebb olyan dolog lesz benned, ami elárulja Istent, és több, ami összeegyeztethető Vele. Ily módon teljes mértékben legyőzöd a Sátánt, és diadalt aratsz felette. Az igazsággal az emberek autonómiára tesztnek szert. Többé nem vezeti félre és nem korlátozza őket a Sátán, és valódi emberi életet élhetnek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

A Sátán által megrontott összes lélek fogságban van a Sátán hatalmában. Csak azok lettek elkülönítve, menekültek meg a Sátán táborából, és kerültek a mai királyságba, akik hisznek Krisztusban. Ezek az emberek nem élnek többé a Sátán befolyása alatt. Az ember természete még így is az emberi testben gyökerezik; ez azt jelenti, hogy bár lelketek megmenekült, természetetek még mindig olyan, mint volt, és annak az esélye, hogy elárultok Engem, továbbra is száz százalék. Ezért tart olyan sokáig az Én munkám, mivel a természetetek konok. Most mind a legjobb képességeitek szerint mentek keresztül a nehézségeken, miközben kötelességeiteket teszitek, mégis mindegyikőtök képes Engem elárulni, és visszatérni a Sátán hatalmába, az ő táborába, és visszatérni régi életetekhez – ez tagadhatatlan tény. Akkor nem lesz számotokra lehetséges, hogy egy szemernyi emberi mivoltot vagy emberi hasonlóságot mutassatok, ahogy most. A súlyos esetekben el fogtok pusztulni, sőt, mi több, örökre elkárhoztok, komoly büntetésben részesültök, és soha többé nem fogtok reinkarnálódni. Ez az elétek tárt probléma. Így emlékeztetlek benneteket, először is azért, hogy az Én munkám ne legyen hiábavaló, másodszor pedig, hogy ti mindannyian a világosság napjaiban élhessetek. Valójában nem az a fő probléma, hogy hiábavaló-e az Én munkám. Az a kulcsfontosságú, hogy ti képesek legyetek boldogan élni, és csodálatos jövőtök legyen. Az Én munkám az emberek lelkének megmentése. Ha a lelked a Sátán kezébe kerül, tested nem fog békében élni. Ha megvédem a testedet, a lelked is biztosan az Én gondoskodásom alatt lesz. Ha Én valóban gyűlöllek téged, a tested és a lelked azonnal a Sátán kezébe kerül. El tudod képzelni, milyen helyzetben leszel akkor? Ha egy nap az Én szavaim leperegnek rólatok, akkor vagy átadlak mindannyiótokat a Sátánnak, aki gyötrelmes kínzásnak fog benneteket alávetni egészen addig, amíg haragom teljesen el nem párolog, vagy személyesen Én foglak benneteket, menthetetlen embereket megbüntetni, mert szívetek, amely elárul Engem, soha nem fog megváltozni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.))

Mindannyiótoknak magatokba kellene néznetek, amilyen gyorsan csak tudtok, hogy lássátok, mennyi Velem szembeni árulás maradt bennetek. Kíváncsian várom válaszotokat. Ne legyetek felületesek, amikor Velem van dolgotok! Én soha nem játszadozom az emberekkel. Ha azt mondom, hogy meg fogok tenni valamit, akkor biztosan megteszem. Remélem, hogy mindannyian olyanok lesztek, akik komolyan veszik az Én szavaimat, és nem tudományos fantasztikumként gondoltok rájuk. Konkrét cselekvést akarok tőletek, nem képzelődéseket. Ezután meg kell válaszolnotok kérdéseimet, melyek a következők:

1. Ha te igazán szolgálattevő vagy, a szolgálatomra tudsz-e lenni hűségesen, a felületesség vagy negativitás bármilyen nyoma nélkül?

2. Ha úgy találod, hogy soha nem becsültelek meg, akkor is képes leszel maradni és egész életeden át szolgálni Engem?

3. Ha Én még mindig nagyon hideg vagyok hozzád, sok erőfeszítésed ellenére is, képes leszel a háttérben tovább munkálkodni Értem?

4. Ha mindazok után, amit Rám áldoztál, nem teszek eleget néhány kérésednek, akkor el fogsz-e csüggedni, és csalódsz-e Bennem? Vagy netán dühös leszel, és gyalázkodó szavakat fogsz kiabálni?

5. Ha te mindig nagyon hűséges voltál, és nagy szeretettel voltál Irántam, mégis betegség gyötrelmétől, anyagi feszültségtől szenvedsz, és attól, hogy elhagynak a barátaid és rokonaid, vagy ha bármely más balszerencse ér az életben – akkor is kitart-e majd az Irántam való hűséged és szereteted?

6. Ha amit a szívedben elképzeltél, abból semmi nem egyezik azzal, amit tettem, hogyan kell járnod a jövőbeli utadon?

7. Ha nem kapsz meg semmit abból, amit reméltél, hogy megkapsz, továbbra is a követőm tudsz-e maradni?

8. Ha soha nem értetted meg munkám célját és jelentőségét, akkor is engedelmes ember tudsz-e lenni, aki nem ítélkezik és von le következtetéseket önkényesen?

9. Tudod-e kincsként őrizni minden szavamat, amit mondtam, és mindazt a munkát, amit végeztem, amíg együtt voltam az emberiséggel?

10. Képes vagy-e az Én hűséges követőm lenni, aki hajlandó egy egész életen át tartó szenvedést elviselni Értem, annak ellenére, hogy nem kapsz semmit?

11. Képes vagy-e Értem lemondani a túlélésed jövőbeni útjának megfontolásáról, tervezéséről vagy előkészítéséről?

Ezek a kérdések képviselik a veletek szembeni végső követelményeimet, és remélem, hogy mindannyian válaszokat tudtok Nekem adni. Ha megtettél egy vagy két dolgot abból, amit ezek a kérdések kérnek tőled, akkor tovább kell törekedned. Ha e követelmények egyikének sem tudsz megfelelni, akkor te biztosan az a fajta ember vagy, aki pokolra kerül. Ilyen embereknek nem kell semmi többet mondanom, mert ők bizonyosan nem olyan emberek, akik egyet tudnak érteni Velem. Hogyan tarthatnék az Én házamban valakit, aki bármilyen körülmények között elárulhat Engem? Ami pedig azokat illeti, akik a legtöbb esetben el tudnának Engem árulni: meg fogom figyelni a teljesítményüket, mielőtt más intézkedést hozok. Mindazokat azonban, akik képesek Engem elárulni – bármilyen körülmények között is –, soha nem feledem. Emlékezni fogok rájuk a szívemben, és várni fogom az alkalmat, hogy visszafizethessem gonosz cselekedeteiket. Az Általam támasztott követelmények mind olyan problémák, amelyeket magatokban kell megvizsgálnotok. Remélem, hogy mindannyian komolyan meg tudjátok őket fontolni, és nem bántok Velem felületesen. A közeljövőben meg fogom vizsgálni a válaszokat, amelyeket adtatok, az elvárásaimmal összevetve. Addig nem követelek tőletek semmi mást, és nem fogok nektek komolyabb intelmet nyújtani. Ehelyett a hatalmamat fogom gyakorolni. Azok, akiket meg kell tartani, meg lesznek tartva. Azok, akiket jutalmazni kell, meg lesznek jutalmazva. Azok, akiket át kell adni a Sátánnak, át lesznek adva a Sátánnak. Azok, akiket komolyan meg kell büntetni, komolyan meg lesznek büntetve, és azok, akiknek el kell pusztulniuk, azok el lesznek pusztítva. Így nem lesz többé senki, aki zavarna Engem az Én napjaimban. Elhiszed-e az Én szavaimat? Hiszel-e a megtorlásban? Elhiszed-e, hogy meg fogom büntetni az összes gonoszt, aki becsap és elárul Engem? Azt reméled, hogy hamarabb, vagy azt, hogy később fog eljönni az a nap? Olyasvalaki vagy, aki retteg a büntetéstől, vagy olyasvalaki, aki ellenem áll, bár büntetést kell kiállnia? Amikor eljön az a nap, el tudod képzelni, hogy éljenzés és nevetés között fogsz-e élni, vagy zokogni fogsz, és a fogaidat fogod csikorgatni? Milyen véget remélsz magadnak? Átgondoltad valaha komolyan, hogy hiszel-e Bennem száz százalékosan, vagy kételkedsz Bennem száz százalékosan? Átgondoltad-e valaha alaposan, milyen következményekkel és eredményekkel járnak számodra cselekedeteid és a viselkedésed? Igazán reméled, hogy a szavaim mind sorra beteljesednek, vagy rettegsz attól, hogy a szavaim sorra beteljesednek? Ha azt reméled, hogy Én hamarosan távozom azért, hogy beteljesítsem szavaimat, akkor hogyan kellene a saját szavaidat és cselekedeteidet kezelned? Ha nem reméled a távozásomat, és nem reméled, hogy minden szavam azonnal beteljesül, akkor miért hiszel egyáltalán Bennem? Tudod-e valójában, hogy miért követsz Engem? Ha csupán annyi az okod rá, hogy tágítsd a horizontodat, akkor nem szükséges így fáradoznod. Ha azért teszed, hogy áldott legyél, és elkerüld a közelgő katasztrófát, miért nem aggaszt a saját viselkedésed? Miért nem kérdezed meg magadtól, hogy eleget tudsz-e tenni az Én követelményeimnek? Miért nem kérdezed meg magadtól azt is, hogy jogosult vagy-e részesülni az eljövendő áldásokban?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Egy nagyon komoly probléma: az árulás (2.))