Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az ember beállítottságának megváltoztatása lényegének megismerésével kezdődik, valamint gondolkodásának, természetének és mentális szemléletének változásaival – alapvető változások révén. Csak így lehet valódi változásokat elérni az ember beállítottságában. Az emberben kialakuló romlott beállítottság gyökere a Sátán általi félrevezetés, megrontás és mérgezés. Az embert a Sátán megbéklyózta és irányítja, és az ember hallatlan ártalmat szenved el, amelyet a Sátán okozott a gondolkodásában, erkölcsében, éleslátásában és értelmében. Az ember éppen azért száll szembe Istennel, és azért képtelen elfogadni az igazságot, mert az alapvető dolgait a Sátán megrontotta, és azok teljesen eltérnek attól, ahogyan Isten eredetileg megteremtette őket. Ezért az ember beállítottságában bekövetkező változásoknak a gondolkodásában, éleslátásában és értelmében bekövetkező változásokkal kell kezdődniük, amelyek átalakítják az Istenről és az igazságról való tudását. Azok, akik a legmélyebben romlott földön születtek, még kevésbé tudják, hogy mi Isten, vagy hogy mit jelent hinni Istenben. Minél romlottabbak az emberek, annál kevésbé tudnak Isten létezéséről, és annál szegényesebb az értelmük és az éleslátásuk. Az ember Istennel szembeni ellenszegülésének és lázadó mivoltának forrása az ember Sátán általi megrontása. A Sátán általi megrontás miatt az ember lelkiismerete eltompult; az ember erkölcstelen, gondolatai elfajzottak, és elmaradott szellemi szemléletmóddal rendelkezik. Mielőtt a Sátán megrontotta volna, az ember természetes módon alávetette magát Istennek, és alávetette magát az Ő szavainak, miután hallotta őket. Természetből fakadóan józan ésszel és lelkiismerettel, valamint normális emberi mivolttal rendelkezett. Miután a Sátán megrontotta, az ember eredeti értelme, lelkiismerete és emberi mivolta eltompult, a Sátán meggyengítette azokat. Így elvesztette Isten iránti alávetettségét és szeretetét. Az ember értelme eltévelyedett, beállítottsága az állatokéhoz vált hasonlóvá, és Isten elleni lázadása egyre gyakoribb és súlyosabb lett. Az ember azonban ezt még mindig nem tudja és nem ismeri fel, csupán kitartóan ellenkezik és lázad. Az ember beállítottsága az értelme, éleslátása és lelkiismerete kifejeződéseiben mutatkozik meg; mivel az értelme és az éleslátása nem egészséges, a lelkiismerete pedig rendkívül eltompult, ezért a beállítottsága lázad Isten ellen. Ha az ember értelme és éleslátása nem tud változni, akkor a beállítottságában bekövetkező változások, valamint az Isten szándékaival való összhangba kerülés szóba se jöhetnek. Ha az ember értelme nem egészséges, akkor nem tudja Istent szolgálni, és alkalmatlan arra, hogy Isten használja őt. A „normális értelem” az Istennek való alávetettségre és hűségre, az Isten utáni vágyakozásra, az Isten iránti abszolút viszonyulásra és az Istennel szembeni lelkiismeretre utal. Arra utal, hogy az ember egy szívvel és egy gondolkodással van Isten iránt, és nem helyezkedik szándékosan szembe Istennel. Az eltévelyedett értelem nem ilyen. Amióta az embert megrontotta a Sátán, azóta elképzeléseket gyártott Istenről, és nem hűséges Istenhez, nem vágyakozik Utána, nem is beszélve az Istennel szembeni lelkiismeretről. Az ember szándékosan szembeszáll Istennel, és ítéletet mond Róla, sőt, a háta mögött szidalmakat zúdít Rá. Az ember a háta mögött ítélkezik Isten felett, miközben tisztában van azzal, hogy Ő Isten; az embernek esze ágában sincs alávetni magát Istennek, csupán folyton követel és kér Tőle. Az ilyen emberek – az eltévelyedett értelemmel rendelkező emberek – képtelenek felismerni saját aljas viselkedésüket, vagy megbánni lázadó mivoltukat. Ha az emberek képesek önmaguk megismerésére, akkor már visszanyertek valamennyit az értelmükből; minél inkább lázadnak Isten ellen az önmagukat még megismerni nem tudó emberek, annál kevésbé egészséges az értelmük.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Változatlan beállítottsággal rendelkezni annyi, mint ellenségeskedni Istennel)

Isten különféle módokon készteti az embereket arra, hogy megismerjék önmagukat. Mindenféle környezeteket hozott létre az emberek számára, hogy felfedje romlottságukat, és hogy a tapasztalás által fokozatosan megismerjék önmagukat. Legyen az Isten szavainak leleplezése vagy az Ő ítélete és fenyítése – vajon értitek-e, mi Isten végső célja e munkával? Isten végső célja azzal, hogy ily módon végzi munkáját, az, hogy mindenkinek, aki az Ő munkáját megtapasztalja, megadja a lehetőséget annak megismerésére, mi az ember. És mivel jár „annak megismerése, hogy mi az ember”? Ez azzal jár, hogy lehetővé teszi, hogy az ember megismerje saját identitását és státuszát, kötelességét és felelősségét. Azt jelenti, hogy megismerheted, mit jelent embernek lenni, és engedi, hogy megértsd, ki vagy. Ez Isten legvégső célja azzal, hogy az emberekkel megismerteti önmagukat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ahhoz, hogy valaki beállítottságbeli változásra törekedjen, először is képesnek kell lennie arra, hogy felismerje saját romlott beállítottságát. Önmagunk valódi megismeréséhez hozzátartozik, hogy átlássuk és alaposan boncolgassuk romlottságunk lényegét, valamint felismerjük a romlott beállítottságból származó különböző állapotokat. Csak ha valaki világosan megérti saját romlott állapotát és romlott beállítottságát, akkor képes gyűlölni a testét és gyűlölni a Sátánt, ami csak ekkor eredményez beállítottságbeli változást. Ha nem tudja felismerni ezeket az állapotokat, és nem jön rá az összefüggésekre, illetve nem tudja összevetni azokat önmagával, akkor vajon változhat-e a beállítottsága? Nem változhat. A beállítottságbeli változás megköveteli, hogy az ember felismerje a különböző állapotokat, amelyeket romlott beállítottsága okoz; el kell jutnia arra a pontra, amikor már nem korlátozza a romlott beállítottsága, és gyakorlatba ülteti az igazságot – csak ekkor kezdhet el változni a beállítottsága. Ha nem képes felismerni romlott beállítottsága eredetét, és csak az általa megértett szavak és doktrínák szerint fékezi magát, akkor, még ha valamennyire jól is viselkedik, és külsőleg változik is egy keveset, ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak. Mivel ez nem tekinthető beállítottságbeli átalakulásnak, akkor vajon az emberek többsége milyen szerepet játszik kötelességének végrehajtása során? A munkás szerepét; csupán erőlködik és feladatokkal foglalja le magát. Habár végrehajtja a kötelességét is, legtöbbször csak a dolgok elvégzésére összpontosít, nem keresi az igazságot, csak erőfeszítéseket tesz. Néha, amikor jó hangulatban van, több erőfeszítést tesz, néha pedig, amikor rossz a hangulata, kicsit visszafogja magát. Utána azonban megvizsgálja önmagát, és bűntudatot érez, ezért újból több erőfeszítést tesz, és azt hiszi, hogy ez megbánás. Valójában ez nem igazi változás, és nem is igazi bűnbánat. Az igazi bűnbánat önmagunk megismerésével kezdődik; a viselkedés megváltoztatásával kezdődik. Ha valakinek megváltozott a viselkedése, és képes fellázadni a teste ellen, gyakorlatba ültetni az igazságot, a viselkedését tekintve pedig úgy tűnik, hogy összhangban van az alapelvekkel, az azt jelenti, hogy az valódi bűnbánat volt. Aztán apránként eljut oda, hogy képes legyen az alapelvek szerint, az igazságnak teljesen megfelelően beszélni és cselekedni. Ekkor kezdődik a változás az életfelfogásban.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvésben csak az önismeret segít)

A beállítottság megváltozásának eléréséhez az a kulcs, hogy megismerjük saját természetünket, és ennek Isten leleplezésével összhangban kell történnie. Csak Isten szavában ismerheti meg az ember saját utálatos természetét, veheti észre saját természetében a Sátán különféle mérgeit, veheti észre, hogy ostoba és tudatlan, és ismerheti fel a gyenge és negatív elemeket a természetében. Miután ezeket teljes mértékben megismerted, és valóban képes vagy gyűlölni önmagadat és fellázadni a hús-vér test ellen, képes vagy következetesen végrehajtani Isten szavát, következetesen törekedni az igazságra a kötelességeid teljesítése során, elérni a változást a beállítottságodban, és olyan emberré válni, aki valóban szereti Istent, akkor Péter útjára léptél. Isten kegyelme nélkül, valamint a Szentlélek általi megvilágosodás és vezetés nélkül nehéz lenne ezen az úton járni, mert az emberek nem rendelkeznek az igazsággal, és nem képesek fellázadni önmaguk ellen. Péter tökéletességre vezető útjának követése elsősorban az elszántságon, a hiten és az Istenre való hagyatkozáson nyugszik. Ezenkívül alá kell vetnünk magunkat a Szentlélek munkájának; Isten szava nélkül semmi nem megy. Ezek a legfontosabb aspektusok, amelyek közül egyiket sem lehet megsérteni. A tapasztalás közepette igen nehéz az embernek megismernie magát; a Szentlélek munkája nélkül eredménytelen.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Ahhoz, hogy megismerd magad, ismerned kell romlottságod feltárulásait, romlott beállítottságodat, főbb gyengeségeidet és a természetlényegedet. Azokat a dolgokat is ismerned kell, mégpedig egészen aprólékosan, amelyek a mindennapi életed során tárulnak fel – az indítékaidat, a kilátásaidat és a hozzáállásodat minden egyes dologgal kapcsolatban – akár otthon vagy, akár távol hazulról, amikor összejövetelen vagy, amikor Isten szavait eszed és iszod, valamint minden egyes dologban, amivel találkozol. Meg kell ismerned magad mindezen aspektusokon keresztül. Természetesen ahhoz, hogy mélyebben megismerd magad, bensővé kell tenned Isten szavait; csak akkor érhetsz el eredményeket, ha az Ő szavai alapján ismered meg magad. Amikor elfogadjátok Isten szavainak ítéletét, ne féljetek a szenvedéstől és a fájdalomtól, sőt, attól se féljetek, hogy Isten szavai átszúrják a szíveteket és napvilágra hozzák csúf állapototokat! Nagy előnnyel jár mindezek elszenvedése. Ha hiszel Istenben, többet kell olvasnod Istennek azokat a szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az embereket, különös tekintettel azokra, amelyek leleplezik az emberiség romlottságának lényegét. Vesd össze gyakrabban e szavakat saját gyakorlati állapotoddal, és vonatkoztasd azokat inkább önmagadra, mint másokra! Minden emberben megvannak azok a fajta állapotok, amelyeket Isten leleplez, és benned is mind megtalálhatóak. Ha nem hiszed, próbáld megtapasztalni! Minél inkább megtapasztalod, annál jobban meg fogod ismerni magad, és annál inkább érezni fogod, hogy Isten szavai nagyon pontosak. Némelyek képtelenek arra, hogy miután elolvasták Isten szavait, önmagukra vonatkoztassák azokat; azt gondolják, hogy e szavak egy része nem róluk szól, hanem más emberekről. Amikor például Isten leleplez embereket és napvilágra hozza, hogy jezábelek és paráznák, egyes nővérek úgy érzik, hogy mivel ők tökéletesen hűségesek voltak a férjeikhez, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk; más nővérek úgy érzik, hogy mivel nem házasok és soha nem volt még szexuális kapcsolatuk, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk sem. Némely testvérek úgy érzik, hogy ezek a szavak csakis nőket céloznak meg, és hozzájuk semmi közük; egyesek azt hiszik, hogy túl súlyosak Isten embereket leleplező szavai és nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem hajlandók elfogadni azokat. Még olyanok is akadnak, akik bizonyos esetekben azt mondják, hogy Isten szavai pontatlanok. Vajon ez a helyes hozzáállás Isten szavaihoz? Nyilvánvalóan helytelen. Az emberek mind a külső viselkedésük alapján szemlélik magukat. Képtelenek önmagukra reflektálni és felismerni romlott lényegüket Isten szavaiban. A „jezábelek” és a „paráznák” kifejezés itt az emberiség romlott, szennyes és buja voltának lényegére utal. Legyen bár szó férfiról vagy nőről, házasról vagy egyedülállóról, mindenkinek vannak romlott, buja gondolatai – akkor hogy ne lenne semmi közük hozzád e szavaknak? Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait; mindnyájan ugyanolyan szinten romlottak, akár férfiak, akár nők. Nem tény ez vajon? Fel kell ismernünk először is, hogy amit Isten mond, az mind igazság és összhangban van a tényekkel, és hogy bármily súlyosak az embereket megítélő és leleplező szavai, valamint bármily gyengédek az igazságról szóló és buzdító szavai, jelentsenek bár ítéletet vagy áldást, kárhoztatást vagy átkot, továbbá töltsék el akár keserű, akár édes érzésekkel az embereket, minden szavát el kell fogadniuk. Így kell az embereknek Isten szavaihoz állniuk. Miféle hozzáállás ez? Hívő hozzáállás, jámbor hozzáállás, türelmes hozzáállás vagy a szenvedést elfogadó hozzáállás? Kissé össze vagytok zavarodva. Elmondom nektek, hogy egyik sem ezek közül. Az embereknek szilárdan ki kell tartaniuk a hitükben amellett, hogy Isten minden szava az igazság. Mivel valóban így is van, az embereknek el kell fogadniuk Isten szavait az értelmükkel. Nem számít, hogy képesek-e felismerni vagy belátni ezt, a teljes elfogadás kell, hogy legyen az elsődleges hozzáállásuk Isten szavaihoz. Ha nem valamelyikőtöket vagy mindnyájatokat leplez le Isten szava, akkor kit leplez le? És vajon miért kéri Isten, hogy fogadd el, ha nem azért, hogy leleplezzen? Nem ellentmondás ez? Isten az egész emberiséghez szól, minden Tőle elhangzó mondat a romlott emberiséget leplezi le, és senki sem kivétel ez alól – vagyis természetszerűleg te is bele tartozol. Isten kijelentéseinek egyetlen sora sem külsőségekről vagy egyfajta állapotról szól, és még kevésbé valamely külső előírásról vagy az emberi viselkedés egy egyszerű formájáról. Nem ilyenek Isten kijelentései. Ha azt hiszed, hogy Isten kijelentéseinek minden sora valamely egyszerű emberi viselkedésformát vagy külsőséget leplez csupán le, akkor nincs szellemi megértésed, és nem érted, mi az igazság. Isten szavai az igazság. Az emberek megérzik, milyen mélyrehatóak Isten szavai. Milyen értelemben mélyrehatóak? Isten minden szava leleplezi az emberek romlott beállítottságait, valamint az életükben rejlő lényegi és mélyen gyökerező dolgokat. Lényegi dolgokról van szó, nem külsőségekről, és különösen nem külső viselkedésformákról. Külsőségeik alapján ítélve minden ember jónak tűnhet. Akkor miért mondja Isten, hogy egyes emberek gonosz lelkek, mások pedig tisztátalan lelkek? Olyan dolog ez, amit nem látsz. Nem szabad tehát Isten szavait emberi elképzelések vagy képzelődések, sem pedig emberi szóbeszédek fényében kezelni, az uralkodó párt kijelentéseinek fényében pedig semmi esetre sem. Egyedül Isten szava az igazság; az ember minden szava tévedés. Miután hallottátok, hogy erről beszéltem, tapasztaltátok-e, hogy megváltozott a hozzáállásotok Isten szavaihoz? Nem számít, milyen nagy vagy kicsi a változás, amikor legközelebb olvassátok Isten embereket megítélő és leleplező szavait, legalább ne próbáljatok vitatkozni Istennel! Hagyjatok fel azzal, hogy ekként panaszkodtok Istenre: „Isten leleplező és megítélő szavai igazán súlyosak; nem fogom elolvasni ezt az oldalt. Egyszerűen átugrom. Hadd keressek valami áldásokról és ígéretekről szóló olvasnivalót, hogy egy kis megnyugvásra leljek!” Többé ne úgy olvasd Isten szavát, hogy a magad kedve szerint válogatsz belőle! El kell fogadnod az igazságot, valamint Isten szavainak ítéletét és fenyítését; csak ekkor tisztulhat meg romlott beállítottságod, és csak ekkor nyerheted el az üdvösséget.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvés jelentősége és a törekvés útja)

Ha olyasvalaki vagy, aki törekszik az igazságra, akkor el kell gondolkodnod, és meg kell értened romlott beállítottságodat Isten szavai szerint, Isten leleplező és fenyítő szavainak minden mondatához hozzá kell mérned magad, és fel kell tárnod apránként minden romlott beállítottságodat és állapotodat. Kezdd azzal, hogy beleásod magad szavaid és tetteid szándékaiba és céljába, boncolgatod és megfigyeled minden szavadat, illetve nem hagysz figyelmen kívül semmit, ami a gondolataidban és az elmédben létezik. Így, fokozatos boncolgatással és tisztánlátással felfedezed majd, hogy nem kevés, hanem bőséges romlott beállítottságod van, és hogy a Sátán mérge nem korlátozott számú, hanem számtalan. Így fokozatosan tisztán látod majd romlott beállítottságaidat és természetlényegedet, és rádöbbensz arra, hogy a Sátán milyen mélyen megrontott téged. Ekkor fogod megérezni, hogy milyen rendkívül értékes az Isten által kifejezett igazság. Képes feloldani az emberiség romlott beállítottságának és természetének problémáit. Ez a gyógyszer, amelyet Isten az emberiség megmentése érdekében a romlott embereknek készített, hihetetlenül hatékony, sőt, bármilyen elixírnél értékesebb. Így, azért, hogy elnyerd Isten üdvösségét, készségesen követed az igazságot, egyre jobban becsülve az igazság minden aspektusát, egyre nagyobb lendülettel követve azt. Ha valakinek ilyen érzés van a szívében, az azt jelenti, hogy már megértett néhány igazságot, és már gyökeret eresztett az igaz úton. Ha ezt mélyebben megtapasztalja, és valóban szívből szereti Istent, akkor elkezd átalakulni az életfelfogása.

Könnyű néhány viselkedésbeli változtatást véghezvinni, de nem könnyű megváltoztatni az életfelfogást. A romlott beállítottság problémájának feloldását önmagad megismerésével kell kezdened. Figyelmességet igényel, arra összpontosítva, hogy apránként megvizsgáld a szándékaidat és állapotaidat, folyamatosan megvizsgálva a szándékokat és a szokásos beszédmódokat. Majd aztán egy napon hirtelen rádöbbensz: „Mindig szépeket mondok, hogy álcázzam magam, azt remélve, hogy státuszt szerzek mások szívében. Ez gonosz beállítottság. Ez nem egy normális emberi mivolt megnyilatkozása, és nem felel meg az igazságnak. Ez a gonosz beszédmód és szándék helytelen, meg kell változtatni, és meg kell szabadulni tőle.” Miután erre a felismerésre jutottál, egyre tisztábban fogod érezni, hogy gonosz beállítottságod nagyon súlyos. Azt hitted, hogy a gonoszság csak férfi és nő közötti kis gonosz vágyat jelenti, és úgy érezted, hogy bár ilyen szempontból volt gonosz megnyilvánulásod, mégsem vagy gonosz beállítottságú ember. Ez azt mutatja, hogy nem értetted meg a gonosz beállítottságot; úgy tűnt, hogy ismered a „gonosz” szó felszínes jelentését, de nem tudtad igazán felismerni vagy megkülönböztetni a gonosz beállítottságot; és valójában még mindig nem érted a „gonosz” szó jelentését. Amikor rájössz, hogy ilyen típusú beállítottságot tártál fel, elkezdesz önvizsgálatot tartani és felismerni azt, leásol mélyre az eredetéig, és látni fogod, hogy valóban ilyen beállítottságod van. Vajon mit kellene tenned ezután? Folyamatosan vizsgálnod kell szándékaidat a saját hasonló beszédmódban. Ezzel a folyamatos kutatással egyre hitelesebben és pontosabban azonosítod majd, hogy valóban ilyen beállítottságod és lényeged van. Azon a napon, amikor őszintén beismered, hogy valóban gonosz beállítottságod van, csak akkor kezd el gyűlölet és megvetés kialakulni benned iránta. Onnan, hogy valaki azt gondolja, hogy jó, egyenes magatartású, igazságérzettel felvértezett, erkölcsileg feddhetetlen, jámbor ember, eljut arra a felismerésre, hogy olyan természetlényegekkel rendelkezik, mint az arrogancia, makacsság, csalárdság, gonoszság és az igazságtól való idegenkedés. Ekkora már pontosan felmérte önmagát, és tudja, hogy mi is ő valójában. Ha csupán szóban, vagy felszínesen ismered fel, hogy vannak ilyen megnyilvánulásaid és állapotaid, az nem fog valódi gyűlöletet kiváltani. Csak akkor képes valaki igazán gyűlölni önmagát, ha felismeri, hogy ezeknek a romlott beállítottságoknak a lényege a Sátán visszataszító magatartása. Vajon milyen emberi mivolt kell ahhoz, hogy valaki valóban az öngyűlöletig megismerje önmagát? Szeretnie kell a pozitív dolgokat, szeretnie kell az igazságot, a méltányosságot és az igazságosságot, lelkiismeretesnek, tudatosnak és jószívűnek kell lennie, valamint képesnek kell lennie elfogadni és gyakorolni az igazságot – az ilyen emberek mind képesek igazán megismerni és gyűlölni önmagukat. Azok, akik nem szeretik az igazságot, és akiknek nehezükre esik elfogadni az igazságot, soha nem fogják megismerni önmagukat. Még ha mondanak is pár szót önmaguk megismeréséről, nem tudják gyakorlatba ültetni az igazságot, és nem fognak valódi változáson keresztülmenni. Önmagunk megismerése a legnehezebb feladat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvésben csak az önismeret segít)

Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Arra összpontosított, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten szándékait, valamint, hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megértését. Péter ezenkívül megkísérelte Isten szavaiból megérteni az ember különböző romlott állapotait, továbbá az ember természetlényegét és tényleges fogyatékosságait, és ezáltal könnyen meg tudott felelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek sok-sok helyes gyakorlata volt, amelyek Isten szavaihoz igazodtak. Ez maximálisan megfelelt Isten szándékainak, és a legjobb módja volt az együttműködésnek, miközben az ember megtapasztalja Isten munkáját. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan megvizsgálta magát Isten emberrel kapcsolatos ítélete és kinyilatkoztatása, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szava alapján, és arra törekedett, hogy pontosan kifürkéssze e szavak jelentését. Komolyan igyekezett megfontolni és emlékezetébe vésni minden szót, amelyet Jézus mondott neki, és nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt eljutni önmaga megértésére Isten szavaiból, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és hiányosságait, hanem az ember lényegét és természetét is megértette. Ezt jelenti az, hogy valaki igazán megérti önmagát.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?)

Ha az emberek meg akarják érteni önmagukat, meg kell érteniük romlott beállítottságukat, és fel kell fogniuk valós állapotaikat. Saját állapotunk megértésének legfontosabb aspektusa az, hogy felfogjuk saját gondolatainkat és elgondolásainkat. Az emberek gondolatait és eszméit minden időszakban egy fő dolog irányította. Ha képes vagy felfogni a gondolataidat és az eszméidet, akkor fel tudod fogni a mögöttük álló dolgokat. Az emberek nem tudják irányítani a gondolataikat és elképzeléseiket. Tudnod kell azonban, hogy honnan származnak e gondolatok és eszmék, milyen szándékok állnak mögöttük, hogyan születnek ezek a gondolatok és eszmék, mi irányítja őket, és mi a természetük. Miután valakinek a beállítottsága megváltozik, azok a gondolatok, eszmék, nézetek és célok, amelyek felé az illető törekszik – amelyeket a megváltozott rész hozott létre – nagyban különbözni fognak a korábbiaktól – lényegében az igazsághoz fognak közelíteni és összhangban lesznek az igazsággal. Azok a dolgok az emberben, amelyek nem változtak, vagyis a régi gondolataik, eszméik és nézeteik, beleértve azokat a dolgokat is, amiket az emberek kedvelnek és hajszolnak, mind teljességgel piszkos, mocskos és förtelmes dolgok. Miután valaki megérti az igazságot, képes megkülönböztetni e dolgokat és tisztán látni őket, ezért képes lemondani ezekről a dolgokról és fellázadni ellenük. Az ilyen emberek határozottan megváltoztak valamilyen módon. Képesek elfogadni az igazságot, gyakorolni az igazságot, és belépni néhány igazságvalóságba. Azok az emberek, akik nem értik az igazságot, nem látják tisztán ezeket a romlott vagy negatív dolgokat, meg sem tudják különböztetni őket; ezért képtelenek lemondani róluk, nem beszélve arról, hogy fellázadjanak ezek ellen. Mi okozza ezt a különbséget? Miért van az, hogy mindannyian hívők, de néhányuk képes felismerni a negatív és tisztátalan dolgokat, és lemondani róluk, míg mások nem látják világosan ezeket, és meg sem tudnak szabadulni tőlük? Ez közvetlenül összefügg azzal, hogy az illető szereti és követi-e az igazságot.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az önvizsgálat és önmagad megismerésének kulcsa a következő: minél inkább úgy érzed, hogy bizonyos területeken jól vagy helyesen cselekedtél, és minél inkább úgy gondolod, hogy bizonyos területeken eleget tudsz tenni Isten szándékainak, vagy van mivel dicsekedned, annál inkább érdemes megismerni önmagadat ezeken a területeken, és érdemes annál mélyebbre ásni bennük, hogy meglásd, milyen tisztátalanságok vannak benned, illetve milyen dolgok vannak benned, amelyek nem tudnak eleget tenni Isten szándékainak. Vegyük Pál példáját. Pál különösen nagy tudású volt, sokat szenvedett, mialatt prédikált és munkálkodott, és sokan különösen rajongtak érte. Ennek következtében, miután sok munkát végzett, feltételezte, hogy már félretettek számára egy koronát. Ez azt eredményezte, hogy egyre messzebb és messzebb ment a rossz úton, míg végül Isten megbüntette. Ha akkoriban elgondolkodott volna önmagán és boncolgatta volna önmagát, akkor nem gondolkodott volna úgy, ahogy. Más szóval, Pál nem arra összpontosított, hogy az Úr Jézus szavaiban keresse az igazságot; csak a saját elképzeléseiben és képzelgéseiben hitt. Azt gondolta, hogy pusztán azzal, hogy tesz pár jó dolgot és jó magatartásformákat tanúsít, Isten jóváhagyja és megjutalmazza őt. Végül saját elképzelései és képzelgései elvakították a szívét, és befedték romlottságának igazságát. De az emberek nem voltak képesek ezt felismerni, és nem voltak ismereteik ezekről a dolgokról, így mielőtt Isten ezt leleplezte volna, mindig is Pált tekintették követendő mércének és példának, ahogy élniük kellene, és úgy tekintettek rá, mint egy bálványra, amilyenné ők is válni kívántak és igyekeztek. Pál esete figyelmeztetés Isten választott népe minden tagjának. Különösen akkor, amikor mi, Isten követői, szenvedhetünk és megfizethetjük az árat kötelességeink teljesítése során, és miközben Istent szolgáljuk, úgy érezzük, hogy hűségesek vagyunk és szeretjük Istent – ilyenkor kell elgondolkodnunk és még jobban megértenünk önmagunkat az utat illetően, amelyen járunk, amire nagy szükség van. Ez azért van, mert amit te jónak vélsz, azt fogod helyénvalónak tartani, és nem fogsz kételkedni benne, töprengeni rajta és elemezni, hogy van-e benne valami, ami ellenkezik Istennel. Például vannak emberek, akik rendkívül jószívűnek tartják magukat. Soha nem gyűlölnek vagy bántanak másokat, és mindig segítő kezet nyújtanak annak a testvérüknek, akinek a családja szükséget szenved, nehogy megoldatlan maradjon a problémájuk; nagy bennük a jóakarat, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsenek mindenkinek, akinek csak tudnak. Mégsem összpontosítanak soha az igazság gyakorlására, és nincs belépésük az életbe. Mi az eredménye ennek a segítőkészségnek? A saját életüket félreteszik, mégis elégedettek önmagukkal, és rendkívül elégedettek mindazzal, amit tettek. Mi több, nagyon büszkék rá, mert azt hiszik, hogy mindabban, amit tettek, nincs semmi, ami ellenkezik az igazsággal, hogy ez biztosan eleget tesz Isten szándékainak, és ők igazi istenhívők. Természetes jóságukat olyan dolognak tekintik, amit ki kell használni, és amint ezt megteszik, természetesnek veszik, hogy az az igazság. A valóságban csak emberileg tesznek jót. Egyáltalán nem gyakorolják az igazságot, mert amit tesznek, az ember előtt teszik, nem pedig Isten előtt, és még kevésbé gyakorolnak Isten követelményei és az igazság szerint. Ezért minden tettük hiábavaló. Egyetlen tettük sem az igazság vagy Isten szavainak gyakorlása, még kevésbé az Ő akaratának követése; inkább emberi kedvességgel és jó viselkedéssel segítenek másokon. Összefoglalva, nem keresik Isten szándékait mindenben, amit tesznek, és nem az Ő követelményei szerint cselekszenek. Isten nem hagyja jóvá az ember ilyenfajta jó magatartását; Isten számára ez elítélendő, és nem érdemli meg az Ő emlékezetét.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak akkor tud igazán átalakulni valaki, ha felismeri saját téves nézeteit)

Isten munkájának megtapasztalása során, függetlenül attól, hogy hányszor vallottál kudarcot, buktál el, metszettek meg vagy fedtek fel, ezek nem rossz dolgok. Függetlenül attól, hogy hogyan metszettek meg akár a vezetők, akár a munkások, akár a testvéreid, ezek mind jó dolgok. Ezt nem szabad elfelejtened: nem számít, hogy mennyit szenvedsz, valójában hasznodra válik. Bárki, akinek van tapasztalata, tanúsíthatja ezt. Bármi történjen is, a megmetszés és a felfedés mindig jó dolog. Ez nem kárhoztatás. Ez Isten üdvössége, és a legjobb lehetőség arra, hogy megismerd önmagad. Változást hozhat az élettapasztalatodban. Enélkül nem lesz meg sem a lehetősége, sem a feltétele, sem a kontextusa annak, hogy képes legyél megérteni a saját romlottságod igazságát. Ha valóban megérted az igazságot, és képes vagy feltárni a szíved mélyén rejlő romlott dolgokat, ha világosan meg tudod különböztetni őket, akkor ez jó, ez megoldotta az életbe való belépés egyik fő problémáját, és nagy hasznára válik a beállítottságbeli változásoknak. Az, hogy képes leszel igazán megismerni önmagadat, a legjobb lehetőség számodra, hogy megjavulj, és új emberré válj; ez a legjobb lehetőség számodra, hogy új életet nyerj. Amint igazán megismered önmagadat, képes leszel belátni, hogy amikor az igazság az életeddé válik, az valóban értékes dolog, és szomjazni fogsz az igazságra, gyakorolni fogod az igazságot, és belépsz a valóságba. Ez olyan nagyszerű dolog! Ha meg tudod ragadni ezt a lehetőséget, és komolyan elgondolkodsz önmagadon, és valódi önismeretre teszel szert, akkor, valahányszor kudarcot vallasz vagy elesel, a negativitás és gyengeség közepette is képes leszel újra felállni. Ha egyszer átlépted ezt a küszöböt, akkor képes leszel egy nagy lépést tenni előre, és belépni az igazságvalóságba.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, eseményekből és dolgokból kell tanulnia)

Mindazok, akik igazán ismerik magukat, a múltban többször kudarcot vallottak és elbotlottak, ezek után pedig olvasták Isten szavait, imádkoztak Hozzá és elgondolkodtak magukon, és ezáltal világosan meglátták saját romlottságuk valódiságát, és megérezték, hogy valóban mélységesen romlottak, és teljességgel nélkülözik az igazságvalóságot. Ha így tapasztalod meg Isten munkáját, és imádkozol Hozzá és keresed az igazságot, amikor történik veled valami, akkor fokozatosan megismered majd magad. Aztán egy napon végre világosság gyúl a szívedben: „Lehet, hogy kicsit jobb képességű vagyok másoknál, de ezt Istentől kaptam. Mindig dicsekszem, igyekszem felülmúlni másokat, amikor beszélek, és megpróbálom rávenni az embereket, hogy az én módszerem szerit tegyék a dolgokat. Valóban nincs eszem – ez arrogancia és önelégültség! Az elmélkedés révén megismertem saját arrogáns beállítottságomat. Ez Isten megvilágosítása és kegyelme, és köszönöm Neki!” Jó vagy rossz dolog megismerni a saját romlott beállítottságodat? (Jó dolog.) Ebből kiindulva arra kell törekedned, hogyan beszélj és cselekedj ésszel és engedelmesen, hogyan légy egyenrangú másokkal, hogyan bánj igazságosan másokkal, anélkül, hogy korlátoznád őket, hogyan tekints helyesen a képességedre, az adottságaidra, az erősségeidre és egyebekre. Ily módon az arrogáns beállítottságod egy csapásra eloszlik, mint egy hegy, amelyet porrá zúznak. Ezután, amikor kapcsolatba kerülsz másokkal, vagy együtt dolgozol velük egy kötelesség végrehajtásán, képes leszel helyesen kezelni a nézeteiket, és figyelmesen, alaposan odafigyelni, miközben hallgatod őket. Amikor pedig azt hallod, hogy helyes véleményt hangoztatnak, rájössz: „Úgy tűnik, nem az én képességem a legjobb. A tény az, hogy mindenkinek megvannak a maga erősségei; egyáltalán nem alsóbbrendűek nálam. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy jobb képességű vagyok másoknál. Ez önimádat és szűklátókörű tudatlanság volt. Igen korlátozott volt a rálátásom, mint egy békáé a kút mélyén. Az efféle gondolkodásból valóban hiányzott az ész – szégyentelen volt! Az arrogáns beállítottságom elvakított és süketté tett. Mások szavai nem jutottak el hozzám, és úgy gondoltam, jobb vagyok náluk, hogy igazam van, miközben valójában egyiküknél sem vagyok jobb!” Ettől kezdve valódi rálátásod lesz a hiányosságaidra és a gyenge érettségedre, és valóban ismerni fogod őket. Ezután pedig, amikor másokkal beszélgetsz, figyelmesen meghallgatod majd a nézeteiket, és rájössz: „Olyan sok ember van, aki jobb nálam. A képességem és a felfogóképességem a legjobb esetben is csak közepes.” Ezzel a felismeréssel vajon nem tettél szert egy kis önismeretre? Ha megtapasztalod ezt és gyakran elmélkedsz önmagadról Isten szavai szerint, akkor képes leszel valódi önismeretre jutni, amely egyre mélyül majd. Képes leszel átlátni a romlottságod valódiságát, a szegénységedet és a nyomorúságodat, a szánalmas rútságodat, és ekkor idegenkedni fogsz magadtól és meggyűlölöd a romlott beállítottságodat. Ezután könnyű lesz lázadnod magad ellen. Így tapasztalod meg Isten munkáját. Isten szavai szerint kell elgondolkodnod a romlottságod kiáramlásairól. Különösen miután felfedted a romlott beállítottságodat bármilyen helyzetben, gyakran kell elmélkedned magadról és meg kell ismerned magad. Ezután könnyű lesz világosan látnod a romlott lényegedet, és képes leszel szívből gyűlölni a romlottságodat, a testedet és a Sátánt. Képes leszel szívből szeretni az igazságot és törekedni rá. Így az arrogáns beállítottságod folyamatosan fogyatkozik majd, és fokozatosan leveted. Egyre több eszed lesz, és könnyebb lesz alávetned magad Istennek. Mások szemében szilárdabbnak és megalapozottabbnak tűnsz majd, és úgy tűnik majd, hogy tárgyilagosabban beszélsz. Képes leszel meghallgatni másokat, és adsz nekik időt, hogy beszéljenek. Amikor másoknak van igaza, könnyedén elfogadod a szavaikat, és az emberekkel való kapcsolataid nem lesznek olyan megterhelőek. Képes leszel bárkivel harmonikusan együttműködni. Ha így teszed a kötelességedet, akkor vajon nem lesz eszed és emberi mivoltod?

(Az Ige, VI. kötet – Az igazságra törekvésről. Mit jelent az igazságra törekedni? (1.))

Ahhoz, hogy teljes mértékben megoldd a romlott beállítottságod problémáját, keresned kell az igazságot, hogy megoldd a problémát, amikor az először felmerül. A romlott beállítottságot csírájában kell megoldanod, ezzel biztosítva, hogy nem teszel semmi rosszat, és megelőzve a jövőbeni bajokat. Ha egy romlott beállítottság gyökeret ereszt, és az ember gondolataivá vagy nézőpontjává válik, akkor képes lesz afelé irányítani őt, hogy gonoszat tegyen. Ezért az önreflexió és az önismeret elsősorban arról szól, hogy felfedezzük romlott beállítottságainkat, és sietve keressük az igazságot, hogy megoldjuk azokat. Tudnod kell, hogy mi van a saját természetedben, mit szeretsz, mire törekszel, és mit akarsz elérni. Ezeket Isten szavai szerint kell elemezned, hogy lásd, összhangban vannak-e Isten szándékaival, és mennyiben tévesek. Amint ezeket megértetted, meg kell oldanod abnormális értelmed problémáját, vagyis észszerűtlen és könyörtelen ingerlékenységed problémáját. Ez nemcsak romlott beállítottságod problémája, hanem értelmed hiányát is érinti. Az önzés által elragadott emberek nem rendelkeznek normális értelemmel, különösen azokban a kérdésekben, amelyek érdekeikkel kapcsolatosak. Ez egy pszichológiai probléma és egyúttal az emberek Achilles-sarka. [...]

Az ember természetében lévő dolgok nem olyanok, mint néhány külső viselkedésforma, gyakorlat vagy gondolat és elképzelés, amelyeket csak úgy meg lehet metszeni, és kész; ezeket apránként kell feltárni. Sőt, az emberek nehezen ismerik fel ezeket, és még ha fel is ismerik, nem könnyű változtatni rajtuk – ehhez kellően mély megértésre van szükség. Miért boncolgatjuk állandóan az ember természetét? Hát nem értitek, hogy mit jelent ez? Honnan fakadnak az emberek romlott beállítottságainak megnyilvánulásai? Ezek mind a természetükből fakadnak, és mindegyiket a természetük irányítja. Az ember minden egyes romlott beállítottsága, minden gondolata és elképzelése, minden szándéka a természetéhez kapcsolódik. Ezért az ember természetének közvetlen feltárásával romlott beállítottságai könnyen megoldhatók. Bár nem könnyű megváltoztatni az emberek természetét, de ha képesek észrevenni és átlátni a bennük megnyilvánuló romlott beállítottságokat, és ha képesek keresni az igazságot, hogy megoldják azokat, akkor fokozatosan megváltoztathatják beállítottságukat. Amint az ember változást ér el az életfelfogásában, egyre kevesebb dolog lesz benne, ami ellenáll Istennek. Az emberi természet boncolgatásának az a célja, hogy változást idézzen elő a beállítottságaiban. Ti nem fogtátok fel ezt a célt, és azt gondoljátok, hogy pusztán a természetetek elemzésével és megértésével alá tudjátok vetni magatokat Istennek és helyreállíthatjátok az értelmeteket. Ti csak vakon alkalmazzátok az előírásokat! Miért van az, hogy Én nem csak egyszerűen az emberek arroganciáját és önelégültségét leplezem le? Miért kell boncolgatnom a romlott természetüket is? Ha csak az önelégültségüket és arroganciájukat leplezem le, az nem oldja meg a problémát. De ha a természetüket elemzem, azok az aspektusok, amelyeket ez lefed, nagyon széles körűek, és minden romlott beállítottságot magukba foglalnak. Többet, mint csupán az önelégültség, önhittség és arrogancia szűk területe. A természet ennél sokkal többet foglal magába. Jó lenne tehát, ha az emberek fel tudnák ismerni, hogy mennyi romlott beállítottságot fednek fel az Istennel szemben támasztott különféle követeléseikben, vagyis túlzott vágyaikban. Amint az emberek megértik saját természetlényegüket, képesek lesznek gyűlölni és megtagadni önmagukat; könnyen megoldják majd romlott beállítottságaikat, és lesz számukra út. Máskülönben soha nem fogjátok feltárni a kiváltó okot, és csak azt mondjátok majd, hogy ez önelégültség, arrogancia vagy büszkeség, vagy hogy egyáltalán nem vagytok hűségesek. Vajon megoldja a problémátokat, ha csak az ilyen felszínes dolgokról beszélgettek? Szükséges-e az ember természetéről beszélni?

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az emberek túl sokat követelnek Istentől)

Manapság a legtöbb ember nagyon felületesen érti önmagát. Egyáltalán nem jutottak el oda, hogy világosan megismerjék azokat a dolgokat, amelyek természetük részét képezik. Csak néhány romlott állapotukat ismerik, amelyeket felfednek, azokat a dolgokat, amelyeket valószínűsíthetően megtesznek, vagy néhány hiányosságukat, és emiatt azt hiszik, hogy ismerik önmagukat. Ráadásul, ha betartanak néhány előírást, ügyelnek, hogy bizonyos területeken ne kövessenek el hibákat, és sikerül elkerülniük bizonyos vétkeket, akkor úgy vélik, hogy Istenbe vetett hitük valóságos, és feltételezik, hogy meg lesznek mentve. Ez teljes mértékben emberi képzelgés. Ha betartod ezeket a dolgokat, akkor valóban képes leszel arra, hogy tartózkodj a vétkezéstől? Vajon elérsz valódi változást a beállítottságodban? Valóban egy emberi lény hasonlatosságát fogod megélni? Valóban eleget tudsz így tenni Istennek? Egyáltalán nem, ez biztos. Az Istenbe vetett hit csak akkor működik, ha az ember magasra teszi a mércét, valamint eléri az igazságot és némi átalakulást az életfelfogásában. Ehhez először is szükség van az önmagunk megismerése iránti elkötelezettségre. Ha az emberek önismerete túl sekélyes, akkor lehetetlennek találják a problémák megoldását, és az életfelfogásuk egyszerűen nem fog megváltozni. Szükséges önmagunk mélyebb szintű megismerése, ami saját természetünk megismerését jelenti: hogy milyen elemek tartoznak ebbe a természetbe, hogyan keletkeztek ezek a dolgok, és honnan származnak. Továbbá valóban képes vagy gyűlölni ezeket a dolgokat? Láttad a saját csúnya lelkedet és elvetemült természetedet? Ha valóban képes vagy látni az igazságot magadról, akkor gyűlölni fogod magadat. Ha meggyűlölöd önmagad, majd pedig gyakorlod Isten szavát, akkor képes leszel fellázadni a hús-vér test ellen, és lesz erőd az igazság megvalósításához anélkül, hogy azt fárasztónak hinnéd. Miért követik sokan a testi preferenciáikat? Mivel elég jónak tartják magukat, úgy érzik, hogy cselekedeteik helyesek és indokoltak, hogy nincsenek hibáik, sőt, hogy teljesen igazuk van, ezért képesek azzal a feltevéssel cselekedni, hogy az igazság az ő oldalukon áll. Amikor az ember felismeri, hogy mi az igazi természete – milyen csúnya, milyen megvetendő és milyen szánalmas –, akkor már nem túlságosan büszke magára, nem olyan vadul arrogáns, és nem olyan elégedett önmagával, mint korábban. Az ilyen ember úgy érzi: „Komolyan és két lábbal a földön kell gyakorolnom Isten szavának egy részét. Ha nem teszem, akkor nem fogok megfelelni az emberi lét mércéjének, és szégyenkezni fogok Isten jelenlétében.” Az ember ekkor látja magát igazán csekélynek, igazán jelentéktelennek. Ekkor az ember számára könnyűvé válik az igazság megvalósítása, és úgy tűnik majd, hogy valamelyest olyan lesz, amilyennek egy embernek lennie kell. Az emberek csak akkor képesek fellázadni a hús-vér test ellen, ha valóban gyűlölik magukat. Ha nem gyűlölik magukat, akkor képtelenek lesznek fellázadni a hús-vér test ellen. Igazán gyűlölni önmagunkat nem egyszerű dolog. Több dolgot kell megtalálni magunkban: először is ismerni kell saját természetünket, másodszor pedig szegénynek és szánalmasnak, rendkívül kicsinek és jelentéktelennek kell látni magunkat, továbbá látni kell saját szánalmas és piszkos lelkünket. Amikor az ember teljes mértékben meglátja, hogy mi is ő valójában, és eléri ezt a kimenetelt, akkor valóban ismeretre tesz szert önmagáról, és kimondhatjuk, hogy teljes mértékben megismerte önmagát. Csak ekkor tudja az ember igazán gyűlölni önmagát, egészen odáig menve, hogy megátkozza önmagát, és csak ekkor érzi valóban úgy, hogy a Sátán mélységesen megrontotta, annyira, hogy már nem is hasonlít emberi lényre. Aztán egy napon, amikor a halál fenyegetése megjelenik, az ilyen ember azt fogja gondolni: „Ez Isten igazságos büntetése. Isten valóban igazságos, tényleg meg kellene halnom!” Ezen a ponton nem fog panaszt tenni, még kevésbé fogja hibáztatni Istent, egyszerűen csak úgy érzi majd, hogy ő olyan szegény és szánalmas, olyan mocskos és romlott, hogy Istennek ki kell őt rekesztenie és el kell pusztítania, és egy olyan lélek, mint az övé, nem alkalmas arra, hogy a földön éljen. Ezért ez az ember nem fog panaszt emelni Isten ellen vagy ellenállni Neki, még kevésbé elárulni Őt. Ha valaki nem ismeri önmagát, és mégis úgy gondolja, hogy ő elég jó, akkor, amikor a halál bekopogtat, azt fogja gondolni: „Olyan jól teljesítettem a hitemben. Milyen keményen kerestem! Olyan sokat adtam, annyit szenvedtem, de végül isten most azt kéri tőlem, hogy haljak meg. Nem tudom, hol van isten igazságossága. Miért kéri tőlem, hogy haljak meg? Ha nekem meg kell halnom, akkor ki fog megmenekülni? Nem lesz vége az emberi fajnak?” Először is ennek az embernek elképzelései vannak Istenről. Másodszor ez az ember panaszkodik, és egyáltalán nem mutat semmiféle alávetettséget. Ez pontosan olyan, mint Pál esete: amikor a halála előtt állt, nem ismerte önmagát, és mire Isten büntetése közeledett, már túl késő volt.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Minden egyes ember számára döntő fontosságú önmaga megismerése, mert közvetlenül befolyásolja azt a fontos kérdést, hogy le tudja-e vetni romlott beállítottságát, és el tudja-e érni az üdvösséget. Ne gondold, hogy ez egyszerű dolog. Önmagad megismerése nem azt jelenti, hogy megérted a cselekedeteidet vagy a szokásaidat, hanem azt, hogy megismered a problémád lényegét; megismered a lázadó mivoltod gyökerét és annak lényegét, megismered, hogy miért nem tudod gyakorolni az igazságot, és megérted azokat a dolgokat, amelyek felmerülnek és zavarnak, amikor gyakorolod az igazságot. Ez az önismeret néhány legfontosabb aspektusa. Például a hagyományos kínai kultúra kondicionálása következtében a kínai emberek hagyományos elképzelései szerint gyermeki jámborsággal kell viszonyulni a szülőkhöz. Aki nem tartja be a gyermeki jámborságot, az hálátlan gyermek. Már gyermekkoruk óta beléjük nevelik ezeket az eszméket, és gyakorlatilag ezt tanítják minden családban, minden iskolában és a társadalom egészében is. Amikor az ember fejét teletömték ilyesmikkel, azt gondolja: „A gyermeki jámborság mindennél fontosabb. Ha nem tartanám be, nem lennék jó ember – hálátlan gyermek lennék, és a társadalom elítélne. Lelkiismeret nélküli ember lennék.” Vajon helyes-e ez a nézőpont? Az emberek már oly sok Isten által kifejezett igazságot láttak – vajon Isten követelte-e azt, hogy valaki gyermeki jámborságot tanúsítson a szüleivel szemben? Vajon ez egyike-e azon igazságoknak, amelyet az istenhívőknek meg kell érteniük? Nem. Isten csak néhány alapelvet közölt. Vajon mit kérnek Isten szavai, az emberek milyen alapelv szerint bánjanak másokkal? Szeressétek, amit Isten szeret, és gyűlöljétek, amit Isten gyűlöl. Ez az az alapelv, amelyet be kell tartani. Isten szereti azokat, akik törekednek az igazságra, és képesek követni az Ő akaratát; nekünk is ezeket az embereket kell szeretnünk. Azok, akik nem képesek követni Isten akaratát, akik gyűlölik Istent, és lázadnak Ellene – ezeket az embereket Isten utálja és nekünk is utálnunk kell őket. Ez az, amit Isten kér az embertől. Ha a szüleid nem hisznek Istenben, ha nagyon jól tudják, hogy az Istenbe vetett hit a helyes út, hogy ez vezethet az üdvösséghez, és mégsem fogadják el, akkor kétségtelen, hogy ők olyan emberek, akik idegenkednek az igazságtól és gyűlölik azt, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek és gyűlölik Őt – és Isten nyilvánvalóan utálja és gyűlöli őket. Tudnád-e utálni az ilyen szülőket? Szembeszegülnek Istennel, és gyalázzák Őt – így ők bizonyosan démonok és sátánok. Tudnád-e gyűlölni és átkozni őket? Ezek mind valós kérdések. Ha a szüleid megakadályoznak abban, hogy higgy Istenben, hogyan kellene velük bánnod? Ahogyan Isten kéri, szeretned kell, amit Isten szeret, és gyűlölnöd kell, amit Isten gyűlöl. Az Úr Jézus a Kegyelem Korában azt mondta: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” „Mert aki követi az Én mennyei Atyám akaratát, az az Én testvérem, nővérem és anyám.” Ezek a szavak már a Kegyelem Korában is megvoltak, és most Isten szavai még nyilvánvalóbbak: „Szeressétek, amit Isten szeret, és gyűlöljétek, amit Isten gyűlöl.” Pontosan a lényegre tapintanak ezek a szavak, az emberek azonban gyakran képtelenek felfogni valódi értelmüket. Ha valaki olyan ember, aki megtagadja Istent, és szembeszegül Vele, akit Isten megátkozott, de ő a te szülőd vagy rokonod, és nem tűnik gonosz embernek, már amennyire azt meg tudod állapítani, és jól bánik veled, akkor lehet, hogy képtelen leszel gyűlölni őt, sőt még szoros kapcsolatban is maradhatsz vele, a viszonyotok nem változik. Aggodalommal tölt el, amikor hallod, hogy Isten utálja az ilyen embereket, képtelen vagy Isten oldalára állni, és könyörtelenül elutasítani az illetőt. Mindig korlátoznak az érzések, és nem tudod teljesen elengedni őt. Vajon mi ennek az oka? Az, hogy az érzéseid túl erősek, és meggátolnak abban, hogy gyakorold az igazságot. Ez az ember jó hozzád, így nem tudod rávenni magad, hogy gyűlöld őt. Csak akkor gyűlölhetnéd, ha bántana. Vajon ez a gyűlölet összhangban lenne-e az igazságalapelvekkel? A hagyományos elképzelések is megkötöznek, azt gondolod, hogy mivel ők a szüleid vagy a rokonaid, ezért, ha gyűlölnéd őket, a társadalom megvetne, a közvélemény gyalázna, és elítélne, mint hálátlant, lelkiismeret nélkülit, aki még csak nem is ember. Azt gondolod, hogy isteni ítélet és büntetés sújtana rád. Még ha gyűlölni akarod is őket, a lelkiismereted nem engedi. Vajon miért működik így a lelkiismereted? Azért, mert már gyermekkorod óta beléd ültettek egy gondolkodásmódot, a családi örökséged, a szülői nevelés és a hagyományos kultúra tanítása által. Ez a gondolkodásmód nagyon mélyen gyökerezik a szívedben, és arra késztet, hogy tévesen elhidd, hogy a gyermeki jámborság teljesen természetes és indokolt, és hogy mindig jó mindaz, amit az őseidtől örököltél. Ezt tanultad meg elsőként, és ez marad a domináns, óriási akadályt és zavart okozva a hitedben és az igazság elfogadásában, képtelenné téve arra, hogy gyakorlatba ültesd Isten szavait, és hogy szeresd, amit Isten szeret, és gyűlöld, amit Isten gyűlöl. Valójában a szíved mélyén tudod, hogy az életed Istentől származik, nem a szüleidtől, és azt is tudod, hogy a szüleid nemcsak hogy nem hisznek Istenben, hanem még ellen is állnak Neki, hogy Isten gyűlöli őket, és neked alá kellene vetned magad Istennek, az Ő oldalán kellene állnod, de te egyszerűen nem tudod rávenni magad arra, hogy gyűlöld őket, még ha akarod is. Nem tudsz túllépni ezen, nem tudod megacélozni a szívedet, és nem tudod gyakorolni az igazságot. Vajon mi képezi ennek a gyökerét? A Sátán ezt a fajta hagyományos kultúrát és erkölcsi felfogást használja arra, hogy megkötözze a gondolataidat, az elmédet és a szívedet, így képtelenné téve arra, hogy elfogadd Isten szavait; hatalmukba kerítettek ezek a sátáni dolgok, és képtelenné tettek Isten szavainak elfogadására. Ha gyakorolni akarod Isten szavait, ezek a dolgok felzaklatnak, arra késztetnek, hogy szembeszegülj az igazsággal és Isten követelményeivel, valamint tehetetlenné tesznek abban, hogy kiszabadulj a hagyományos kultúra igájából. Miután egy ideig küzdöttél, kompromisszumot kötsz. Inkább hiszel abban, hogy a hagyományos erkölcsi felfogás helyes, és összhangban van az igazsággal, így elutasítod Isten szavait, és lemondasz azokról. Nem fogadod el igazságként Isten szavait, és semmire nem tartod az üdvösséged, úgy érzed, hogy még mindig ebben a világban élsz, és csak ezekre a dolgokra támaszkodva maradhatsz életben. Képtelen vagy elviselni a társadalom vádaskodását, inkább úgy döntesz, hogy lemondasz az igazságról és Isten szavairól, átadva magad a hagyományos erkölcsi elképzeléseknek és a Sátán befolyásának, inkább megsérted Istent, és nem gyakorolod az igazságot. Mondd meg Nekem, hát nem szánalmas az ember? Vajon nincs-e szüksége Isten üdvösségére? Vannak, akik már hosszú évek óta hisznek Istenben, de még mindig nem látják át a gyermeki jámborság kérdését. Ők valójában nem értik meg az igazságot. Soha nem tudják áttörni a világi kapcsolatoknak ezt a korlátját; nincs meg a bátorságuk, sem a hitük, az elszántságukról nem is beszélve, ezért nem tudják szeretni Istent, és nem tudnak engedelmeskedni Neki. Vannak, akik képesek átlátni ezen, és valóban nem könnyű számukra azt mondani: „A szüleim nem hisznek Istenben, és megakadályoznak abban, hogy higgyek. Ők ördögök.” Egyetlen nem hívő sem hisz abban, hogy van Isten, vagy hogy Ő teremtette a mennyet és a földet és minden dolgot, vagy hogy Isten teremtette az embert. Sőt, egyesek azt mondják: „Szüleinktől kaptuk az életet, és tisztelnünk kell őket.” Vajon honnan származik egy ilyen gondolat vagy nézet? A Sátántól származik-e? Évezrednyi hagyományos kultúra nevelte és vezette félre az embereket ily módon, arra késztetve őket, hogy megtagadják Isten teremtését és szuverenitását. A Sátán félrevezetése és irányítása nélkül az emberiség megvizsgálná Isten munkáját és olvasná az Ő szavait, és tudnák, hogy Isten teremtette őket, hogy az életüket Istentől kapták; tudnák, hogy Istentől kapták mindazt, amijük van, és Istennek kell hálát adniuk. Ha valaki jót tesz velünk, azt Istentől kell elfogadnunk – különösen a szüleinket, akik világra hoztak és felneveltek bennünket; ezek mind Isten intézkedései. Isten gyakorol szuverenitást minden felett; az ember csak a szolgálat egy eszköze. Ha valaki képes mellőzni a szüleit, vagy férjét (vagy feleségét) és gyermekeit, hogy feláldozza magát Istenért, akkor erősebbé válik, és nagyobb lesz az igazságérzete Őelőtte. Az embereknek azonban nem könnyű kitörni a nemzeti oktatás és a hagyományos kulturális eszmék, elképzelések és erkölcsi állítások fogságából, mert ezek a sátáni mérgek és filozófiák már régóta gyökeret vertek a szívükben, mindenféle romlott beállítottságot szülve, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy meghallják Isten szavát és alávessék magukat Neki. A romlott ember szívének mélyén nincs alapvető hajlandóság arra, hogy gyakorlatba ültesse az igazságot, és kövesse Isten akaratát. Az emberek tehát lázadnak Isten ellen és ellenállnak Neki; bármikor elárulhatják és elhagyhatják Őt. Vajon el tudja-e fogadni valaki az igazságot, ha romlott beállítottságok, sátáni mérgek és filozófiák vannak benne? El tudja-e érni az Istennek való alávetettséget? Ez valóban nagyon nehéz. Ha nem lenne Istennek Magának az ítélő munkája, akkor a mélyen romlott emberiség nem érhetné el az üdvösséget, és nem tisztulhatna meg összes sátáni beállítottságától. Még ha az emberek hisznek is Istenben és hajlandóak követni Őt, nem tudnak figyelni Istenre és alávetni magukat Neki, mert túl nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy elfogadják az igazságot. Ezért az igazságra való törekvést meg kell előznie az önmagunk megismerésére és saját romlott beállítottságunk megoldására irányuló törekvésnek. Csak így lesz könnyebb elfogadni az igazságot. Semmi esetre sem egyszerű önmagunk megismerése; csak az ismerheti meg önmagát, aki elfogadja az igazságot. Ezért olyan lényeges, hogy megismerjük önmagunkat, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagynotok.

Az emberek romlott beállítottságúak, így nagyon nehéz számukra elfogadni az igazságot, és még nehezebb megismerni önmagukat. Ha el akarják érni az üdvösséget, meg kell ismerniük saját romlott beállítottságukat és természetlényegüket. Csak ekkor tudják igazán elfogadni az igazságot, és gyakorlatba ültetni azt. A legtöbb ember, aki hisz Istenben, csupán azzal megelégszik, hogy képes kimondani a szavakat és doktrínákat, és azt hiszi, hogy megérti az igazságot. Ez nagy tévedés, hiszen aki nem ismeri önmagát, az nem érti meg az igazságot. Ezért ahhoz, hogy Istenbe vetett hitében megértse és elnyerje az igazságot, az embernek önmaga megismerésére kell összpontosítania. Nem számít, hogy mikor, hol és milyen környezetben vagyunk, ha képesek vagyunk megismerni önmagunkat, feltárni és boncolgatni saját romlott beállítottságainkat, valamint önmagunk megismerését elsődleges prioritásként tudjuk kezelni, akkor biztosan nyerünk valamit, és fokozatosan elmélyítjük önismeretünket. Ugyanakkor gyakorolni fogjuk az igazságot, gyakorolni fogjuk az Isten iránti szeretetet és alávetettséget, és egyre többet megértünk az igazságból. Az igazság akkor természetes módon az életünkké válik. Ha azonban egyáltalán nem kezdesz bele önmagad megismerésébe, akkor helytelen azt mondanod, hogy gyakorolod az igazságot, mert mindenféle felszínes jelenségek elvakítanak. Úgy érzed, mintha javult volna a viselkedésed, hogy lelkiismeretesebb és értelmesebb vagy, mint korábban, hogy gyengédebb, figyelmesebb és toleránsabb vagy másokkal, türelmesebb és megbocsátóbb vagy az emberekkel, következésképpen azt hiszed, hogy már megéled a normális emberi mivoltot, és hogy nagyszerű meg tökéletes ember vagy. De Isten szemében még mindig jócskán alatta maradsz az Ő követelményeinek és normáinak, és nagyon messze állsz attól, hogy valóban alávesd magad Neki és imádd Őt. Ez azt jelzi, hogy nem nyerted el az igazságot, hogy a valóságnak a legcsekélyebb nyoma sincs benned, és még messze állsz attól, hogy megfelelj az üdvösség normáinak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak akkor tud igazán átalakulni valaki, ha felismeri saját téves nézeteit)