Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Akik Istennek szolgálnak, azoknak Isten közeli barátainak kell lenniük, kedvesnek kell lenniük Isten előtt, és képesnek kell lenniük a lehető legnagyobb hűségre Isten iránt. Akár egyedül vagy, akár nyilvánosan cselekszel, el tudod nyerni Isten örömét Isten előtt, képes vagy szilárdan megállni Isten előtt, és függetlenül attól, hogy mások hogyan bánnak veled, mindig azon az úton jársz, amelyen járnod kell, és minden figyelmedet Isten terhének szenteled. Csak az ilyen emberek Isten közeli barátai. Azért képesek Isten közeli barátai közvetlenül Neki szolgálni, mert megkapták Isten nagy megbízatását és Isten terhét, képesek Isten szívét magukévá tenni, és Isten terhét sajátjuknak tekinteni, és még akkor sem törődnek a nyereségekkel vagy veszteségekkel, amelyet a jövőbeli kilátásaik hordoznak, amikor a kilátásaik alapján semmit sem fognak nyerni. Tehát az ilyen ember Isten közeli barátja. Isten közeli barátai egyben az Ő bizalmasai is; csak Isten bizalmasai tudnak osztozni az Ő nyughatatlanságában és az Ő gondolataiban, és bár a testük fáj és gyenge, képesek elviselni a fájdalmat és lemondani arról, amit szeretnek, hogy Isten elégedett legyen velük. Isten az ilyen emberekre több terhet rak, és az ilyen emberek bizonyságtétele támasztja alá azt, amit Isten tenni akar. Tehát ezek az emberek kedvesek Isten előtt, ők Isten szolgái, akik megfelelnek az Ő szándékainak, és csak az ilyen emberek uralkodhatnak együtt Istennel. Amikor valóban Isten közeli barátjává váltál, pontosan akkor fogsz Istennel együtt uralkodni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

Isten azért végzi az ítélet és a fenyítés munkáját, hogy az ember megismerhesse Őt, továbbá az Ő bizonyságtételéért. Anékül, hogy Ő megítélné az ember romlott beállítottságát, az ember nem ismerhetné meg az Ő igazságos természetét, amely nem tűri a sértést, és az ember sem lenne képes arra, hogy régi Isten-ismeretét új ismeretre változtassa. Az Ő bizonyságtétele és az Ő irányítása érdekében teszi nyilvánossá az Ő teljességét, így téve lehetővé, hogy az ember az Ő nyilvános megjelenése által eljusson Isten megismeréséhez, hogy átalakuljon a beállítottsága, és hogy hangos bizonyságot tegyen Istenről. Az ember beállítottságának átalakulása Isten sokféle munkáján keresztül valósul meg; beállítottságának ilyen jellegű változása nélkül az ember képtelen lenne bizonyságot tenni Istenről, és összhangban lenni Isten szándékaival. Az ember beállítottságának átalakulása azt jelenti, hogy az ember kiszabadította magát a Sátán rabságából és a sötétség befolyása alól, és valóban Isten munkájának példájává és mintaképévé, Isten tanújává és Isten szándékaival összhangban lévő emberré vált. Ma a megtestesült Isten eljött, hogy elvégezze a földi munkáját, és megköveteli, hogy az ember elérje az Ő megismerését, a Neki való alávetettséget, és a Róla való bizonyságot. Ismernie kell az Ő gyakorlati és normális munkáját, alá kell vetnie magát minden olyan szavának és munkájának, amely nem felel meg az emberi elképzeléseknek, és hogy tanúságot kell tennie mindarról a munkáról, amelyet Ő az ember megmentése érdekében végez, valamint minden olyan cselekedetről, amelyet az ember meghódítása érdekében visz véghez. Azoknak, akik tanúságot tesznek Istenről, ismerniük kell Istent; csak az ilyen tanúságtétel pontos és gyakorlati, és csak az ilyen tanúságtétel képes megszégyeníteni a Sátánt. Isten azokat használja fel arra, hogy bizonyságot tegyenek róla, akik az Ő ítéletén, fenyítésén és metszésén keresztül megismerték Őt. Azokat, akiket a Sátán megrontott, arra használja, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és ugyanígy használja azokat is, akiknek a beállítottsága megváltozott, és akik így elnyerték az Ő áldásait, hogy bizonyságot tegyenek Róla. Neki nincs szüksége arra, hogy az ember a szájával dicsérje Őt, sem a Sátán fajtáinak dicséretére és bizonyságtételére, akik nem menekültek meg Általa. Csak azok, akik ismerik Istent, alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, és csak azok alkalmasak arra, hogy bizonyságot tegyenek Róla, akiknek a beállítottsága átalakult. Isten nem engedi, hogy az ember szándékosan szégyent hozzon az Ő nevére.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak azok tehetnek bizonyságot Istenről, akik ismerik Istent)

A vallásban sokan rengeteget szenvednek életük során: testüket leigázzák és hordozzák keresztjüket, és még akkor is tovább szenvednek és tűrnek, amikor már a halál küszöbén állnak! Vannak, akik még a haláluk reggelén is böjtölnek. Egész életükben megtagadják maguktól a finom ételeket és ruházatot, csak a szenvedésre fókuszálnak. Képesek leigázni testüket és fellázadni ellene. Szellemük dicséretre méltó a szenvedés elviseléséért. Azonban gondolkodásukkal, elképzeléseikkel, mentális beállítottságukat és régi természetüket valóban a legcsekélyebb mértékben sem metszették meg. Semmilyen igaz ismeretük nincs önmagukról. Istenről alkotott mentális képük a homályos Isten tradicionális képe. Azon elhatározásuk, hogy Istenért szenvedjenek, buzgóságukból és emberi mivoltuk jó jelleméből ered. Habár hisznek Istenben, sem Őt nem értik, sem a szándékait nem ismerik. Csak vakon munkálkodnak és szenvednek Istenért. A tisztánlátást egyáltalán nem értékelik, keveset törődnek azzal, hogyan biztosíthatnák be, hogy szolgálatuk valójában beteljesítse Isten szándékait, és még kevésbé vannak tisztában azzal, hogyan érjék el Isten megismerését. Az Isten, akit ők szolgálnak, nem az Ő eredendő képmásában rejlő Isten, hanem egy olyan Isten, akit elképzeltek, egy Isten, akit csak hallomásból ismernek, vagy akiről csak írásos legendákat olvastak. Majd élénk fantáziájukat és ájtatosságukat arra használják, hogy Istenért szenvedjenek, és magukra vegyék Isten munkáját, amit Isten akar elvégezni. A szolgálatuk túl pontatlan, olyannyira, hogy gyakorlatilag egyikük sem képes igazán Isten szándékaival összhangban szolgálni. Függetlenül attól, hogy milyen örömmel szenvednek, a szolgálatról alkotott eredeti perspektívájuk és az Istenről alkotott mentális képük változatlan marad, mivel nem estek át Isten ítéletén, fenyítésén, finomításán és tökéletesítésén, és senki sem vezette őket az igazság által. Még ha hisznek is Jézusban, a Megváltóban, egyikük sem látta soha a Megváltót. Csak legendákból és szóbeszédekből tudnak Róla. Ennek eredményeként szolgálatuk nem ér többet, mintha véletlenszerűen, csukott szemmel szolgálnának, ahogy egy vak ember szolgálja saját apját. Végső soron mit lehet elérni ilyen szolgálattal? És ki hagyná ezt jóvá? Szolgálatuk elejétől a végéig ugyanolyan marad; csak ember alkotta leckéket kapnak, és szolgálatukat kizárólag saját természetességükre és az általuk előnyben részesített dolgokra alapozzák. Milyen jutalma lehet ennek? Még Péter sem tudta – aki látta Jézust –, hogyan szolgáljon Isten szándékai szerint; csak a legvégén, idős korában tudta meg. Mit árul el ez azokról a vak emberekről, akiket a legkisebb mértékben sem metszettek meg, és akiket senki sem vezetett? Közületek sokak mai szolgálata vajon nem olyan-e, mint ezeké a vak embereké? Mindazok, akik nem részesültek ítéletben, akiket nem metszettek meg, és akik nem változtak meg – vajon nem igaz-e rájuk, hogy egyikőjük sem lett teljesen meghódítva? Mi haszna az ilyen embereknek? Ha a gondolkodásodban, az élettel kapcsolatos ismereteidben, és Istenről való tudásodban nem mutatkozik új változás és igazából nem nyersz semmit, akkor soha semmi rendkívülit nem fogsz elérni a szolgálatodban! Látás és Isten munkájának új ismerete nélkül nem vagy meghódítva. Akkor a te Isten-követésed olyan lesz, mint azok, akik szenvednek és böjtölnek: keveset érő! Pontosan azért mondom, hogy szolgálatuk hiábavaló, mert nagyon kevés bizonyságtétel van abban, amit tesznek! Azok az emberek életük során szenvednek és börtönben időznek; örökké béketűrők és szeretetteljesek, és folyton cipelik a keresztet, a világ gúnyolja és elutasítja őket, mindenféle nehézséget megtapasztalnak, és bár a legvégsőkig engedelmesek, mégsincsenek meghódítva, és nem tudnak bizonyságot tenni a meghódítottságról. Nagyon sokat szenvedtek, ám legbelül egyáltalán nem ismerik Istent. Nem metszették meg régi gondolkodásuk, régi elképzeléseik, vallásos gyakorlataik, emberalkotta ismereteik és emberi eszméik egyikét sem. Az új ismeretnek a leghalványabb nyoma sincs meg bennük. Istenről alkotott tudásuk egyetlen szikrája sem igaz vagy pontos. Félreértették Isten szándékait. Szolgálja ez vajon Istent? Bármilyen ismerettel rendelkeztél is Istenről a múltban, ha az ma is változatlan, és Isten-ismeretedet továbbra is saját elképzeléseidre és eszméidre alapozod függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, vagyis ha nincs új, igaz ismereted Istenről és nem ismered meg Isten valódi képét és természetét, ha még mindig hűbéri, babonás gondolkodás vezérli az Istenről alkotott tudásodat, és az még most is emberi képzelődésből és elképzelésekből fakad, akkor nem lettél meghódítva. Mindez a sok szó, amelyeket most szólok hozzád, azt a célt szolgálja, hogy tudassam veled, hogy ez a tudás egy újabb, pontos ismeretre vezessen téged; továbbá azt, hogy lemetssze a benned lévő régi elképzeléseket és régi tudást, hogy így új ismeret birtokába kerülhess. Ha valóban eszed és iszod az Én szavaimat, akkor tudásod jelentősen meg fog változni. Mindaddig, amíg alávetett szívvel eszed és iszod Isten szavait, a nézőpontod irányt fog váltani. Ameddig képes vagy elfogadni az ismétlődő fenyítéseket, a régi mentalitásod folyamatosan változni fog. Amíg régi gondolkodásodat teljesen felváltja az új, addig a gyakorlatod is ennek megfelelően fog változni. Így szolgálatod egyre inkább célba fog találni, egyre inkább képes lesz megfelelni Isten szándékainak.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A hódítás munkájának belső igazsága (3.))

Mindenki szolgálhatja Istent, aki úgy dönt, de csak azok lehetnek alkalmasak és jogosultak Isten szolgálatára, akik figyelembe veszik és megértik Isten szándékait. Azt tapasztaltam köztetek, hogy sokan azt hiszik, hogy amíg buzgón hirdetik az evangéliumot Istenért, útra kelnek Istenért, feláldozzák magukat és lemondanak dolgokról Istenért, és így tovább, addig ez azt jelenti, hogy Istent szolgálják. Még több vallásos ember hiszi azt, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy Bibliával a kezükben rohangálnak, hirdetik a mennyek országának evangéliumát, és megtérésre és bűnvallásra biztatva megmentik az embereket. Sok olyan vallási tisztségviselő is van, aki úgy gondolja, hogy Isten szolgálata abból áll, hogy a szemináriumban folytatott felsőfokú tanulmányok és képzés után kápolnákban prédikál, és a bibliai igeversek felolvasásával tanítja az embereket. Sőt, vannak olyan emberek az elszegényedett régiókban, akik azt hiszik, hogy Isten szolgálata azt jelenti, hogy betegeket gyógyítanak és démonokat űznek ki a nővéreik és fivéreik közül, vagy imádkoznak értük, vagy szolgálnak nekik. Sokan vannak köztetek, akik úgy hiszik, hogy Istennek szolgálni annyit jelent, mint enni és inni Isten szavait, mindennap imádkozni Istenhez, valamint mindenütt gyülekezeteket látogatni és azokban dolgozni. Vannak más testvérek, akik úgy gondolják, hogy Istent szolgálni azt jelenti, hogy soha nem házasodnak meg, nem alapítanak családot, és teljes lényüket Istennek szentelik. Mégis kevesen tudják, valójában mit jelent Istent szolgálni. Bár olyan sokan szolgálnak Istennek, mint ahány csillag van az égen, azoknak a száma, akik közvetlenül szolgálhatnak, és akik képesek Isten szándékaival összhangban szolgálni, csekély, elenyészően kicsi. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert nem értitek az „Istennek való szolgálat” kifejezés lényegét, és oly kevéssé értitek, hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni. Az embereknek sürgősen meg kell érteniük, hogy pontosan milyen az az Istennek való szolgálat, amely összhangban van az Ő szándékaival.

Ha Isten szándékai szerint akartok szolgálni, először is meg kell értenetek, hogy milyen emberek kedvesek Isten előtt, milyen embereket gyűlöl Isten, milyen embereket tesz tökéletessé Isten, és milyen emberek alkalmasak arra, hogy Istent szolgálják. Legalább ezzel a tudással rendelkeznetek kell. Ezenkívül ismernetek kell Isten munkájának céljait, és azt a munkát, amelyet Isten itt és most végez. Ennek megértése és Isten igéinek vezetése nyomán először is be kell lépnetek, és először is meg kell kapnotok Isten megbízatását. Miután tényleges tapasztalatot szereztetek Isten igéiről, és amikor valóban ismeritek Isten munkáját, akkor lesztek alkalmasak arra, hogy Istent szolgáljátok. És Isten akkor nyitja meg szellemi szemeiteket és engedi meg nektek, hogy jobban megértsétek és tisztábban lássátok az Ő munkáját, amikor Neki szolgáltok. Amikor belépsz ebbe a valóságba, a megtapasztalásaid mélyebbek és gyakorlatiasabbak lesznek, és közületek mindazok, akiknek ilyen megtapasztalásaik voltak, képesek lesznek a gyülekezetek között járni és gondoskodni testvéreik ellátásáról, hogy egymás erősségeire támaszkodva ellensúlyozhassátok a saját hiányosságaitokat, és gazdagabb tudásra tegyetek szert a szellemetekben. Csak ezek megvalósulása után lesztek képesek Isten szándékainak megfelelően szolgálni, és tökéletessé válni Isten által a szolgálatotok során.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kell Isten szándékaival összhangban szolgálni?)

Isten természetének és annak ismerete, hogy Neki mije van és mi Ő, pozitív hatással lehet az emberekre. Segíthet nekik abban, hogy jobban bízzanak Istenben, és segíthet nekik abban, hogy valódi alávetettség és félelem legyen bennük Iránta. Ezután már nem vakon fogják Őt követni vagy imádni. Isten nem bolondokat akar, vagy olyanokat, akik vakon követik a tömeget, hanem inkább olyan emberek csoportját, akiknek a szívében világos megértés és tudás van Isten természetéről, és akik tanúskodni tudnak Isten mellett, olyan embereket, akik szeretetreméltósága okán, azért, amit Ő birtokol és ami Ő, illetve igaz természete okán sosem hagynák el Istent. Ha Isten követőjeként a szívedben még mindig nincs tisztánlátás, vagy ha kétértelműség vagy zavarosság van Isten valódi létezésével és természetével, illetve azzal kapcsolatban, hogy mit birtokol és mi Ő, továbbá hogy mi az Ő terve az emberiség megmentésére, akkor a te hited nem nyerheti el Isten dicséretét. Isten nem akarja, hogy az ilyen típusú emberek kövessék Őt, és nem szereti, ha az ilyen típusú emberek Elébe járulnak. Mivel az efféle emberek nem értik Istent, nem képesek a szívüket Istennek adni – a szívük zárva van Őelőtte, így Istenbe vetett hitük tele van tisztátalansággal. Azt lehet mondani, hogy ők csak vakon követik Istent. Az emberek csak akkor nyerhetnek igaz hitet és lehetnek igaz követők, ha valódi megértéssel és tudással rendelkeznek Istenről, ami valódi alávetettséget és istenfélelmet szül bennük. Csak így tudják átadni a szívüket Istennek, és megnyitni azt Előtte. Ezt akarja Isten, mert minden, amit tesznek és gondolnak, kiállja Isten próbáját, és tanúságot tehet Isten mellett.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga III.)

Amennyire az emberek értik Istent a szívükben, az egyúttal az Isten által a szívükben elfoglalt hely mértéke is. Amilyen nagyfokú Isten ismerete a szívükben, ugyanolyan nagy Isten a szívükben. Ha az Isten, akit te ismersz, üres és homályos, akkor az Isten, akiben te hiszel, szintén üres és homályos. Az Isten, akit te ismersz, a te személyes életedre korlátozódik, és semmi köze Magához az igaz Istenhez. Ezért Isten gyakorlati cselekedeteinek megismerése, Isten gyakorlatiasságának és mindenhatóságának megismerése, Isten valódi identitásának megismerése, annak megismerése, hogy mije van és mi Ő, azoknak a cselekedeteknek a megismerése, amelyeket Ő a teremtése minden dolgában kinyilvánított – ezek a dolgok nagyon fontosak minden egyes ember számára, aki Isten megismerésére törekszik. Közvetlen hatással vannak arra, hogy az emberek be tudnak-e lépni az igazságvalóságba. Ha te az Istenről való megértésedet csak szavakra korlátozod, ha csak a saját kis tapasztalataidra korlátozod, arra, amit Isten kegyelmének rósz fel, vagy a te kis Isten melletti bizonyságtételeidre, akkor azt mondom, hogy az Isten, akiben hiszel, egyáltalán nem Maga az igaz Isten. Nem csak ez, hanem az is elmondható, hogy az Isten, akiben te hiszel, egy képzeletbeli Isten, nem pedig az igaz Isten. Az igaz Isten ugyanis az az Egyetlen, aki minden felett uralkodik, aki minden között jár, aki mindent irányít. Ő az Egyetlen, aki az egész emberiségnek és mindennek a sorsát a kezében tartja. Isten munkája és cselekedetei, amelyekről beszélek, nem csak az emberek egy kis részére korlátozódnak. Vagyis nem korlátozódnak csak azokra az emberekre, akik jelenleg követik Őt. Az Ő tettei megnyilvánulnak minden dolog között, minden dolog fennmaradásában és minden dolog változásának törvényeiben. Ha nem látod vagy nem ismered fel Isten bármely tettét a teremtett dolgok között, akkor nem tudsz tanúságot tenni az Ő tetteiről. Ha nem tudsz tanúságot tenni Isten mellett, ha továbbra is arról a kis úgynevezett „Istenről” beszélsz, akit ismersz, arról az Istenről, aki a saját elképzeléseidre korlátozódik, és csak a te elméd szűk határain belül létezik, ha továbbra is ilyen Istenről beszélsz, akkor Isten soha nem fogja méltatni a hitedet. Amikor tanúságot teszel Isten mellett, ha ezt csak abból a szempontból teszed, hogy miként élvezed Isten kegyelmét, hogyan fogadod el Isten fegyelmezését és fenyítését, és hogyan élvezed az Ő áldásait a Mellette való tanúságtételedben, akkor ez közel sem elég, és közel sem elégíti meg Őt. Ha úgy akarsz tanúságot tenni Isten mellett, hogy az összhangban legyen az Ő szándékaival, hogy Maga az igaz Isten mellett tegyél tanúságot, akkor látnod kell a cselekedeteiből, hogy mije van és mi Ő. Látnod kell Isten hatalmát abból, ahogy mindent irányít, és látnod kell az igazságot abból, ahogyan gondoskodik az egész emberiségről. Ha csak azt ismered el, hogy a napi betevőd és az élethez szükséges dolgaid Istentől származnak, de nem látod az igazságot, miszerint Isten a teremtésének minden dolgát az egész emberiség ellátása érdekében használja, és hogy a minden dolog feletti uralkodásával vezeti az egész emberiséget, akkor soha nem leszel képes tanúságot tenni Isten mellett.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló IX.)

Teremtett lényként, ha egy teremtett lény kötelességét akarod elvégezni, és meg akarod érteni Isten szándékait, akkor meg kell értened Isten munkáját, meg kell értened Isten teremtett lényekre vonatkozó szándékait, meg kell értened az Ő irányítási tervét, és meg kell értened az Általa végzett munka minden jelentőségét. Akik ezt nem értik meg, azok nem alkalmas teremtett lények! Teremtett lényként, ha nem érted, honnan jöttél, nem érted az emberiség történelmét és az Isten által végzett összes munkát, továbbá nem érted, hogyan fejlődött az emberiség napjainkig, és nem érted, ki irányítja az egész emberiséget, akkor képtelen vagy a kötelességed teljesítésére. Isten a mai napig vezette az emberiséget, és amióta megteremtette az embert a földön, soha nem hagyta el. A Szentlélek soha nem hagyja abba a munkát, soha nem hagyta abba az emberiség vezetését, és soha nem hagyta el az emberiséget. Az emberiség azonban nem veszi észre, hogy van Isten, még kevésbé ismeri Istent. Vajon van ennél megalázóbb dolog minden teremtett lény számára? Isten személyesen vezeti az embert, de az ember nem érti Isten munkáját. Teremtett lény vagy, mégsem érted a saját történelmedet, és nem vagy tisztában azzal, hogy ki vezetett téged az utadon, nem ismered az Isten által végzett munkát, és így nem ismerheted Istent. Ha most még mindig nem ismered, akkor soha nem leszel alkalmas arra, hogy tanúságot tegyél Isten mellett. Ma a Teremtő ismét személyesen vezet minden embert, és minden embert arra késztet, hogy szemlélje bölcsességét, mindenhatóságát, üdvösségét és csodálatos mivoltát. Ennek ellenére még mindig nem veszed észre vagy nem érted – így hát nem te vagy az, aki nem fog üdvösséget kapni? Azok, akik a Sátánhoz tartoznak, nem értik Isten szavait, míg azok, akik Istenhez tartoznak, hallják Isten hangját. Mindazok, akik felismerik és megértik az Általam mondott szavakat, azok üdvözülnek, és tanúságot tesznek Isten mellett; mindazok, akik nem értik az Általam mondott szavakat, nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett, és ők azok, akik ki lesznek iktatva. Azok, akik nem értik meg Isten szándékait és nem ismerik fel Isten munkáját, képtelenek Isten ismeretének elérésére, és az ilyen emberek nem tehetnek tanúságot Isten mellett. Ha tanúságot akarsz tenni Isten mellett, akkor ismerned kell Istent; Isten megismerése Isten munkája által valósul meg. Összességében, ha meg akarod ismerni Istent, akkor meg kell ismerned Isten munkáját: Isten munkájának megismerése rendkívül fontos. Amikor a munka három szakasza véget ér, létrejön azok csoportja, akik tanúságot tesznek Isten mellett, azoknak a csoportja, akik ismerik Istent. Ezek az emberek mind ismerik majd Istent. Képesek lesznek az igazságot a gyakorlatba ültetni, valamint emberi mivoltuk és értelmük lesz. Mindannyian ismerni fogják Isten üdvözítő munkájának három szakaszát. Ez az a munka, amely a végén fog beteljesedni, és ezek az emberek a 6000 éves irányítási munkának a kikristályosodása, valamint a Sátán végső legyőzésének legerősebb tanúbizonyságai.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Megismerni Isten munkájának három szakaszát az Isten megismeréséhez vezető út)

Buzdítalak titeket, hogy értsétek meg jobban az adminisztratív rendeletek tartalmát, és törekedjetek arra, hogy Isten természetét megismerjétek. Ha nem így tesztek, nehezetekre esik majd csukva tartani a szátokat, a nyelvetek túlságosan szabadon fogja ontani a hencegő szavakat, és akaratlanul is meg fogjátok sérteni Isten természetét és a sötétségbe zuhantok, elveszítve a Szentlélek jelenlétét és a világosságot. Mivel cselekedeteitekben elvtelenek vagytok, mivel olyan dolgokat teszel és mondasz, amiket nem szabadna, méltó büntetésben lesz részed. Tudnod kell, hogy habár a te szavaid és tetteid tisztességtelenek, Isten mindkettőt illetően szigorú elveket követ. Azért részesülsz megtorlásban, mert Istent sértetted meg, nem pedig egy embert. Ha életed során sokszor megsérted Isten természetét, nem kerülheted el, hogy a pokol gyermekévé válj. Az embereknek talán úgy tűnhet, hogy csak néhány olyan dolgot követtél el, amelyek ellentmondanak az igazságnak, és semmi többet. Ám tisztában vagy-e azzal, hogy Isten szemében te már olyan embernek számítasz, aki számára nincs többé bűnért való áldozat? Mivel nem egyszer megsértetted Isten adminisztratív rendeleteit, és ami még rosszabb, a megbánás jelét sem mutattad, nincs más kiút, mint az, hogy a pokolba merülj, ahol Isten az embert bünteti. Van pár olyan ember, aki Isten követése során elkövetett néhány dolgot, amelyek megsértették az alapelveket, de ők, miután megmetszették őket és útmutatást kaptak, fokozatosan felfedezték saját romlottságukat, majd rátértek a valóság helyes útjára, és a mai napig jó alapokon állnak. Az ilyen emberek azok, akik végül megmaradnak. Mindazonáltal, Én a becsületeseket keresem; ha becsületes ember vagy, és olyasvalaki, aki alapelvek szerint cselekszik, akkor Isten bizalmas barátja lehetsz. Ha tetteidben nem sérted meg Isten természetét, és Isten szándékait keresed, és van Istent félő szíved, akkor hited az elvárásoknak megfelelő. Aki nem féli Istent, és szíve nem remeg a rémülettől, az nagy valószínűséggel meg fogja szegni Isten adminisztratív rendeleteit. Sokan szenvedélyük erejével szolgálják Istent, de nem értik Isten adminisztratív rendeleteit, az Ő szavai horderejét illetően pedig még annyi sejtelmük sincs. Így – jó szándékaikkal – gyakran olyan dolgokat tesznek végül, amelyek megzavarják Isten irányítását. Súlyos esetekben ezek az emberek ki lesznek űzve Isten házából, megfosztva minden további esélytől, hogy kövessék Őt, és a pokolba vettetnek, ahol véget ér minden kapcsolatuk Isten házával. Ezek az emberek Isten házának munkáját a tudatlan jó szándékuk erejével végzik, és végül haragra ingerlik Isten természetét. Az emberek Isten házába hozzák a tisztviselők és urak szolgálása során bevett módszereiket, és megpróbálják azokat bevetni, hiún úgy vélve, hogy itt könnyedén alkalmazhatók. Nem tudják elképzelni, hogy Isten természete nem olyan, mint egy bárányé, hanem mint egy oroszláné. Így akik először kerülnek kapcsolatba Istennel, képtelenek kommunikálni Vele, hiszen Isten szíve nem olyan, mint az emberé. Csak miután sok igazságot megértettél, juthatsz el Isten folyamatos megismerésére. Ez a tudás nem szavakból és doktrínákból áll, hanem kincsként használhatod, amely által szoros bizalmi kapcsolatba kerülsz Istennel, és ami bizonyítja, hogy Ő örömét leli benned. Ha nincs meg benned az ismeret valósága és nem vagy felvértezve az igazsággal, akkor szenvedélyes szolgálatod csak Isten utálatát és undorát hozhatja rád.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)