Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Isten félelme és a rossz kerülése, valamint Isten ismerete számtalan szálon kapcsolódik elválaszthatatlanul egymáshoz, és a köztük lévő kapcsolat magától értetődő. Ha valaki szeretne szert tenni a rossz kerülésére, akkor először is valóban félnie kell Istent; ha valaki szeretne szert tenni Isten valódi félelmére, akkor először valóban ismernie kell Istent; ha valaki szeretné valóban megismerni Istent, akkor először meg kell tapasztalnia Isten szavait, be kell lépnie Isten szavainak valóságába, meg kell tapasztalnia Isten feddését és fegyelmezését, az Ő fenyítését és ítéletét. Ha valaki meg szeretné tapasztalni Isten szavait, akkor először szemtől szembe kell kerülnie Isten szavaival, szemtől szembe kell kerülnie Istennel, és arra kell kérnie Istent, hogy rendezzen el embereket, eseményeket és dolgokat, valamint környezeteket, amelyek lehetőségeket adnak az Ő szavainak megtapasztalására. Ha valaki szemtől szembe szeretne kerülni Istennel és Isten szavaival, akkor először egyszerű és őszinte szívvel kell rendelkeznie, készen az igazság elfogadására, hajlandósággal a szenvedés elviselésére, eltökéltséggel és bátorsággal a rossz elviselésére, és a törekvéssel, hogy hamisítatlan teremtett lénnyé váljon... Ily módon lépésről lépésre előre haladva egyre közelebb fogsz kerülni Istenhez, a szíved egyre tisztábbá válik, az életed pedig, valamint annak értéke, hogy életben vagy, Isten megismerése során egyre jelentőségteljesebbé válik és egyre ragyogóbb lesz. Mígnem egy napon azt érzed majd, hogy a Teremtő már nem rejtvény, hogy a Teremtő soha nem volt rejtve előled, hogy a Teremtő soha nem rejtette el előled az arcát, hogy a Teremtő egyáltalán nincs messze tőled, hogy a Teremtő már nem Olyasvalaki, akire állandóan csak áhítozni tudsz a gondolataidban, azonban az érzéseiddel nem érheted el, hanem valóban, ténylegesen őrt áll tőled balra és jobbra, táplálva életed és irányítva a sorsod. Nem a távoli láthatáron van, és magasan a felhők között sem rejtőzött el. Szorosan ott van melletted, mindened felett szuverenitást gyakorol, Ő minden, amid van, és Ő az egyetlen dolog, amid van. Az ilyen Isten megengedi neked, hogy szívből szeresd Őt, ragaszkodj Őhozzá, közel tartsd magadhoz, csodáld Őt, féld az elvesztését, és ne legyél többé hajlandó megtagadni Őt, ne lázadozz többé Őellene, és már ne kerüld vagy távolítsd el Őt. Már csak törődni akarsz Ővele, alávetni magad Neki, viszonozni mindazt, amit ad neked, és megadni magad az Ő uralmának. Többé már nem utasítod vissza, hogy ő vezessen, gondoskodjon rólad, őrködjön feletted és megőrizzen. Már nem utasítod el az Ő szuverenitását, és elrendezéseit számodra. Már csak követni akarod Őt, a társaságában akarsz lenni; már csak el akarod fogadni Őt egyetlen életedként, el akarod fogadni Őt az egyetlen Uradként, az egyetlen Istenedként.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

Félni az Istent nem jelent leírhatatlan rémületet és borzalmat, sem kitérést, sem távolságtartást, sem bálványozást vagy babonaságot. Ez inkább csodálat, megbecsülés, bizalom, megértés, törődés, alávetettség, odaadás, szeretet, valamint feltétel nélküli és panaszmentes hódolat, viszonzás és behódolás. Isten őszinte ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan csodálat, hamisítatlan bizalom, hamisítatlan megértés, hamisítatlan törődés vagy alávetettség, hanem csupán rettegés és nyugtalanság, csupán kétely, félreértés, kitérés és elkerülés; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan odaadás és viszonzás; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiségben nem lesz hamisítatlan hódolat és behódolás, csupán vak bálványozás és babonaság; Isten hamisítatlan ismerete nélkül az emberiség képtelen Isten útját követni, azaz félni Istent és kerülni a rosszat. Viszont az ember minden tevékenysége és viselkedése lázadással és ellenszegüléssel lesz tele, Őrá vonatkozó rágalmakkal és ítéletekkel, valamint az igazsággal és Isten szavainak valódi jelentésével szembemenő gonosz magatartással.

Ha az emberiség őszintén bízik Istenben, akkor hamisítatlanul követni fogják Őt és Őrá fognak támaszkodni. Az emberiség csak valós bizalommal és Istenre támaszkodással rendelkezhet hamisítatlan megértéssel és felfogással. Isten igazi megértéséhez az Őiránta való valós törődés társul. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan törődéssel lehet hamisítatlanul alávetett. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan alávetettséggel lehet hamisítatlanul odaadó. Az emberiség csak Isten iránti hamisítatlan odaadással tanúsíthat olyan viszonzást, amely feltétel nélküli és panaszkodás nélkül való. Az emberiség csak hamisítatlan bizalommal és Istenre támaszkodással, hamisítatlan megértéssel és törődéssel, hamisítatlan alávetettséggel, hamisítatlan odaadással és viszonzással ismerheti meg valóban Isten természetét és lényegét, és ismerheti meg a Teremtő kilétét. Az emberiség csak akkor ébreszthet fel magában hamisítatlan imádatot és megadást, ha valóban megismerte a Teremtőt. Az emberiség csak akkor lesz valóban képes kiszabadulni a gonosz cselekedeteiből, vagyis kerülni a rosszat, ha tényleg a Teremtőt imádja és megadja magát Neki.

Ebből áll Isten félelmének és a rossz kerülésének teljes folyamata, és teljességgel ez a tartalma is Isten félelmének és a rossz kerülésének. Ezen az ösvényen kell járni ahhoz, hogy szert tegyünk Isten félelmére és a rossz kerülésére.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Előszó)

Először is, tudjuk, hogy Isten természete a fenség és a harag; Ő nem egy bárány, akit bárki levághat, még kevésbé egy bábu, akit az emberek úgy irányíthatnak, ahogy csak akarnak. Nem is egy rakás üres levegő, akinek parancsolgatni lehet. Ha valóban hiszed, hogy Isten létezik, akkor istenfélő szíved kell, hogy legyen, és tudnod kellene, hogy az Ő lényegét nem szabad feldühíteni. Ezt a dühöt kiválthatja egy szó, egy gondolat, valamilyen aljas viselkedés, akár egy szelíd viselkedési forma, vagy az emberek szemében és etikája szerint elfogadható viselkedési forma is; vagy kiválthatja esetleg egy doktrína vagy elmélet. Azonban, ha már egyszer feldühítetted Istent, a lehetőséged elveszett és elérkeztek a végnapjaid. Ez egy szörnyű dolog! Ha nem érted meg, hogy Istent nem szabad megsérteni, akkor lehet, hogy nem félsz Tőle és talán rutinszerűen sértegeted Őt. Ha nem tudod, hogyan kell félni Istent, akkor képtelen vagy félni Istent, és nem fogod tudni, hogyan kezdd el Isten útját követni – félni Istent és elkerülni a gonoszt. Ha ráébredtél és már tudatában vagy annak, hogy Istent nem szabad megsérteni, akkor tudni fogod, hogy mit tegyél azért, hogy féld Istent és kerüld a rosszat.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)

Isten egy élő Isten, és ahogyan az emberek különböző helyzetekben különbözőképpen viselkednek, úgy az Ő hozzáállása is más és más e viselkedések iránt, mert Ő nem egy bábu, és nem is egy rakás üres levegő. Isten hozzáállásának megismerése méltó törekvés az emberiség számára. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy Isten hozzáállásának megismerése által hogyan juthatnak el apránként Isten természetének megismeréséhez és szívének megértéséhez. Amikor fokozatosan megérted Isten szívét, nem fogod úgy érezni, hogy Őt félni és a gonoszt elkerülni olyan nehezen teljesíthető dolog. Sőt, ha megérted Istent, nem fogod olyan könnyen behatárolni Őt. Ha már nem határolod be Istent, kevésbé valószínű, hogy megsérted Őt, és anélkül, hogy észrevennéd, Isten rá fog vezetni téged, hogy ismeretre tegyél szert Róla, így pedig a szívedben megjelenik majd a félelem Iránta. Akkor többé már nem a szavak és doktrínák, vagy az általad elsajátított elméletek alapján fogod meghatározni Istent, hanem folyamatosan Isten vágyait fogod keresni mindenben. Így öntudatlanul is olyan emberré válsz, aki igazodik Isten szándékaihoz.

Isten munkája az emberek számára láthatatlan és érinthetetlen, de ami Őt illeti, minden egyes ember cselekedetei – az Iránta tanúsított hozzáállásukkal együtt – nem csupán érzékelhetőek Isten számára, hanem láthatóak is. Ezt mindenkinek fel kellene ismernie és nagyon is tisztában kellene vele lennie. Talán folyton azt kérdezed magadtól: „Isten vajon tudja, hogy mit csinálok itt? Tudja, hogy most mire gondolok? Talán tudja, talán nem.” Ha efféle nézőpontot teszel magadévá, miszerint követed Istent és hiszel Benne, mégis kételkedsz a munkájában és a létezésében, akkor előbb-utóbb eljön a nap, amikor haragra gerjeszted, mert már most is veszélyes szakadék szélén tántorogsz. Láttam olyan embereket, akik sok éven át hittek Istenben, mégsem nyerték még el az igazságvalóságot, még kevésbé értették meg Isten szándékait. Ezek az emberek nem haladnak előre az életükben és érettségükben, csak a legfelszínesebb doktrínákhoz tartják magukat. Ez azért van, mert az ilyen emberek soha nem tekintették Isten szavát magának az életnek, soha nem néztek szembe az Ő létezésével és nem is fogadták azt el. Gondolod, hogy az ilyen emberek láttán Istent eltölti az öröm? Vigaszt nyújtanak Neki? Tehát az emberek sorsát az dönti el, hogy hogyan hisznek Istenben. Abban, hogy az emberek miként keresik és hogyan közelítik meg Istent, az emberek hozzáállása elsődleges fontosságú. Ne hanyagold el Istent, mintha Ő csak egy rakás üres levegő lenne, ami a fejedben lebeg; mindig úgy gondolj arra az Istenre, akiben hiszel, mint egy élő Istenre, egy valódi Istenre. Ő nem ücsörög odafent a harmadik mennyországban és henyél. Sőt, inkább állandóan vizsgálja mindenkinek a szívét, figyeli, hogy mire készülsz, figyeli minden szavadat és minden cselekedetedet, figyeli, hogyan viselkedsz, és látja, hogy milyen hozzáállást tanúsítasz Iránta. Akár hajlandó vagy átadni magad Istennek, akár nem, minden viselkedésed, legbelsőbb gondolatod és elképzelésed nyitott könyv Előtte, és Ő szemügyre veszi azokat. A viselkedésed, a cselekedeteid és az Iránta tanúsított hozzáállásod következtében Isten véleménye rólad és a hozzáállása irántad folyamatosan változik. Szeretnék pár tanácsot adni néhány embernek: ne bízzátok magatok csecsemőként Isten kezére, mintha dédelgetnie kellene titeket, mintha soha nem hagyhatna el titeket, és mintha az irántatok tanúsított hozzáállása állandó lenne, és soha nem változhatna meg. Azt javaslom továbbá, hogy hagyjátok abba az álmodozást! Isten minden egyes emberrel igazságosan bánik, és komolyan közelíti meg az emberek meghódításának és megmentésének munkáját. Ez az Ő irányítása. Minden egyes emberrel komolyan bánik, nem pedig úgy, mint egy háziállattal, akivel játszani lehet. Isten szeretete az emberek iránt nem dédelgető vagy kényeztető jellegű, az Ő irgalma és elfogadása az emberiség iránt pedig nem elnéző vagy figyelmetlen. Éppen ellenkezőleg, Isten szeretete az emberek iránt magában foglalja az élet megbecsülését, szánalmát és tiszteletét; irgalmassága és elfogadása kifejezi az emberekkel szembeni elvárásait, az embereknek pedig ezekre van szükségük a túléléshez. Isten él, Isten valóban létezik; az emberiséghez való hozzáállása elvi alapokon áll, egyáltalán nem valamifajta előírás, és meg is változhat. Az emberiséggel kapcsolatos szándékai fokozatosan változnak és átalakulnak az idő múlásával, a felmerülő körülményektől függően és minden egyes ember hozzáállásával együtt. Ezért teljesen egyértelműen tudnotok kell a szívetekben, hogy Isten lényege megváltoztathatatlan, és hogy az Ő természete különböző időpontokban és különböző összefüggésekben fog megjelenni. Lehet, hogy nem tartod ezt komoly dolognak, és lehet, hogy a saját személyes elképzeléseid segítségével képzeled el, hogyan kellene Istennek cselekednie. Vannak azonban olyan esetek, amikor a te nézőpontod szöges ellentéte igaz, és azzal, hogy a saját személyes elképzeléseidet használod arra, hogy megpróbáld felmérni Istent, máris feldühítetted Őt. Ez azért van, mert Isten nem úgy működik, ahogyan te gondolod, és nem is úgy fogja kezelni ezt az ügyet, ahogyan te mondod. Ezért emlékeztetlek téged, hogy óvatosan és körültekintően viszonyulj mindenhez, ami körülötted van, és tanuld meg, hogyan kell mindenben aszerint az alapelv szerint gyakorolnod, miszerint “Isten útját követni – félni Istent és kerülni a rosszat”. Pontos megértést kell kialakítanod az Isten szándékaival és Isten hozzáállásával kapcsolatos dolgokban, találnod kell megvilágosodott embereket, akik közlik veled ezeket a dolgokat, és komolyan kell venned a keresést. Ne tekintsd a hited Istenét bábunak azáltal, hogy tetszés szerint ítélkezel Fölötte, önkényes következtetéseket vonsz le Róla és tiszteletlenül közelítesz Hozzá. Miközben Isten elhozza számodra az üdvösséget és meghatározza a kimeneteledet, részesíthet téged irgalomban vagy elfogadásban, avagy ítéletben és fenyítésben, de az Ő hozzáállása irántad sohasem állandó. Ez a te Iránta tanúsított hozzáállásodtól függ, valamint attól, hogy milyen megértésed van Róla. Ne engedd, hogy az Istenről való tudásod vagy megértésed egyetlen múló aspektusa örökre meghatározza Őt. Ne egy halott Istenben higgy; higgy az élő Istenben. Emlékezz erre!

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)

Buzdítalak titeket, hogy értsétek meg jobban az adminisztratív rendeletek tartalmát, és törekedjetek arra, hogy Isten természetét megismerjétek. Ha nem így tesztek, nehezetekre esik majd csukva tartani a szátokat, a nyelvetek túlságosan szabadon fogja ontani a hencegő szavakat, és akaratlanul is meg fogjátok sérteni Isten természetét és a sötétségbe zuhantok, elveszítve a Szentlélek jelenlétét és a világosságot. Mivel cselekedeteitekben elvtelenek vagytok, mivel olyan dolgokat teszel és mondasz, amiket nem szabadna, méltó büntetésben lesz részed. Tudnod kell, hogy habár a te szavaid és tetteid tisztességtelenek, Isten mindkettőt illetően szigorú elveket követ. Azért részesülsz megtorlásban, mert Istent sértetted meg, nem pedig egy embert. Ha életed során sokszor megsérted Isten természetét, nem kerülheted el, hogy a pokol gyermekévé válj. Az embereknek talán úgy tűnhet, hogy csak néhány olyan dolgot követtél el, amelyek ellentmondanak az igazságnak, és semmi többet. Ám tisztában vagy-e azzal, hogy Isten szemében te már olyan embernek számítasz, aki számára nincs többé bűnért való áldozat? Mivel nem egyszer megsértetted Isten adminisztratív rendeleteit, és ami még rosszabb, a megbánás jelét sem mutattad, nincs más kiút, mint az, hogy a pokolba merülj, ahol Isten az embert bünteti. Van pár olyan ember, aki Isten követése során elkövetett néhány dolgot, amelyek megsértették az alapelveket, de ők, miután megmetszették őket és útmutatást kaptak, fokozatosan felfedezték saját romlottságukat, majd rátértek a valóság helyes útjára, és a mai napig jó alapokon állnak. Az ilyen emberek azok, akik végül megmaradnak. Mindazonáltal, Én a becsületeseket keresem; ha becsületes ember vagy, és olyasvalaki, aki alapelvek szerint cselekszik, akkor Isten bizalmas barátja lehetsz. Ha tetteidben nem sérted meg Isten természetét, és Isten szándékait keresed, és van Istent félő szíved, akkor hited az elvárásoknak megfelelő. Aki nem féli Istent, és szíve nem remeg a rémülettől, az nagy valószínűséggel meg fogja szegni Isten adminisztratív rendeleteit. Sokan szenvedélyük erejével szolgálják Istent, de nem értik Isten adminisztratív rendeleteit, az Ő szavai horderejét illetően pedig még annyi sejtelmük sincs. Így – jó szándékaikkal – gyakran olyan dolgokat tesznek végül, amelyek megzavarják Isten irányítását. Súlyos esetekben ezek az emberek ki lesznek űzve Isten házából, megfosztva minden további esélytől, hogy kövessék Őt, és a pokolba vettetnek, ahol véget ér minden kapcsolatuk Isten házával. Ezek az emberek Isten házának munkáját a tudatlan jó szándékuk erejével végzik, és végül haragra ingerlik Isten természetét. Az emberek Isten házába hozzák a tisztviselők és urak szolgálása során bevett módszereiket, és megpróbálják azokat bevetni, hiún úgy vélve, hogy itt könnyedén alkalmazhatók. Nem tudják elképzelni, hogy Isten természete nem olyan, mint egy bárányé, hanem mint egy oroszláné. Így akik először kerülnek kapcsolatba Istennel, képtelenek kommunikálni Vele, hiszen Isten szíve nem olyan, mint az emberé. Csak miután sok igazságot megértettél, juthatsz el Isten folyamatos megismerésére. Ez a tudás nem szavakból és doktrínákból áll, hanem kincsként használhatod, amely által szoros bizalmi kapcsolatba kerülsz Istennel, és ami bizonyítja, hogy Ő örömét leli benned. Ha nincs meg benned az ismeret valósága és nem vagy felvértezve az igazsággal, akkor szenvedélyes szolgálatod csak Isten utálatát és undorát hozhatja rád.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

Ha nem érted meg Isten természetét, akkor lehetetlen lesz véghez vinned a munkát, amit Őérte kell elvégezned. Ha nem ismered Isten lényegét, akkor lehetetlen lesz számodra, hogy félelemmel és rettegéssel viseltess Őiránta; ehelyett csak figyelmetlen felületesség és köntörfalazás lesz, sőt, helyrehozhatatlan istenkáromlás. Bár Isten természetének megértése valóban fontos, és Isten lényegének ismerete nem hagyható figyelmen kívül, mégsem tanulmányozta ezeket a kérdéseket alaposan senki, sem nem mélyült el bennük. Világosan látható, hogy az általam kihirdetett adminisztratív rendeleteket mindannyian elutasítottátok. Ha nem értitek meg Isten természetét, akkor nagy valószínűséggel meg fogjátok sérteni Isten természetét. Az Ő természetének megsértése egyenértékű magának Isten haragjának kihívásával, amikor is cselekedeteid végső gyümölcse az adminisztratív rendeletek megsértése lesz. Látnod kell tehát, hogy ha ismered Isten lényegét, akkor megértheted az Ő természetét is – és amikor megérted az Ő természetét, akkor megérted az adminisztratív rendeleteket is. Szükségtelen mondani, hogy az adminisztratív rendeletekben foglaltak nagy része érinti Isten természetét, de természete nem fejeződik ki teljességében az adminisztratív rendeletekben; ezért tehát nektek egy lépéssel tovább kell mennetek Isten természetének megértésében.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

Minden mondatban, amelyet szóltam, benne foglaltatik Isten természete. Jól fontoljátok meg tehát szavaimat, és akkor bizonyosan nagy hasznotokra lesznek. Isten lényegét igen nehéz megérteni, de bizakodom, hogy mindnyájatoknak van legalább némi fogalma Isten természetéről. Azt remélem ezért, hogy több olyan dolgot mutattok majd fel nekem a tetteitekből, ami nem sérti Isten természetét. Akkor megnyugszom. Például tartsd Istent mindig a szívedben. Amikor cselekszel, cselekedj az Ő szavai szerint. Mindenben keresd az Ő szándékait, és tartózkodj attól, hogy olyan dolgot tégy, ami tiszteletlen Istennel szemben és szégyent hoz Rá. Még ennél is kevésbé szabadna Istent az elméd zugaiba helyezni azért, hogy így töltsd ki szíved eljövendő ürességét. Ha így teszel, akkor megsérted Isten természetét. Ismétlem, feltételezve, hogy soha nem teszel istenkáromló megjegyzéseket vagy nem panaszkodsz Istenre egész életedben, és ismét, feltételezve, hogy képes vagy megfelelően teljesíteni mindazt, amit Ő rád bízott, illetve alávetni magad minden szavának egész életedben, akkor elkerülöd, hogy megsértsd az adminisztratív rendeleteket. Ha például valaha is azt mondtad: „Miért nem hiszem, hogy Ő az Isten?”, „Úgy gondolom, hogy ezek a szavak nem többek, mint némi megvilágosodás a Szentlélektől”, „Szerintem nem feltétlenül helyes minden, amit Isten tesz”, „Isten emberi volta nem felsőbbrendű az enyémhez képest”, „Isten szavai egyszerűen nem hihetők”, vagy más hasonló ítélkező megjegyzéseket, akkor arra buzdítalak, hogy gyakrabban valld meg és bánd meg bűneidet. Máskülönben sohasem lesz esélyed a megbocsátásra, hiszen nem egy embert, hanem magát Istent sérted meg. Talán azt gondolod, hogy egy embert ítélsz meg, de Isten Lelke ezt nem így gondolja. Az Ő teste iránti tiszteletlenséged ugyanaz, mint tiszteletlenséggel viseltetni Őiránta. Ha pedig ez így van, nem sértetted-e meg Isten természetét? Ne feledd, hogy mindaz, amit Isten Lelke tesz, azért történik, hogy megvédje az Ő testben végzett munkáját, és azért, hogy ez a munka jól menjen végbe. Ha nem törődsz ezzel, akkor azt mondom, olyan ember vagy, akinek soha nem fog sikerülni hinni Istenben. Mivel kivívtad Isten haragját, és ezért Ő méltó büntetést fog rád kiróni, hogy megleckéztessen.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Igen fontos megérteni Isten természetét)

Bár Isten lényegében benne van a szeretet eleme, és minden egyes emberrel szemben irgalmas, az emberek figyelmen kívül hagyták és elfelejtették azt a tényt, hogy az Ő lényegéhez a méltóság is hozzátartozik. Az, hogy van Benne szeretet, nem jelenti azt, hogy az emberek szabadon megsérthetik Őt anélkül, hogy érzéseket vagy reakciót váltanának ki Belőle, az a tény pedig, hogy irgalmas, nem jelenti azt, hogy nincsenek elvei arra vonatkozóan, ahogyan az emberekkel bánik. Isten él; Ő tényleg létezik. Ő nem egy elképzelt bábu és nem is valamilyen egyéb tárgy. Tekintettel arra, hogy Ő valóban létezik, mindenkor gondosan figyelnünk kell szívének hangjára, nagy figyelmet kell fordítanunk a hozzáállására és meg kell értenünk az érzéseit. Nem kellene emberi képzelődéseket használnunk Isten meghatározására, és nem kellene emberi gondolatokat vagy kívánságokat ráerőltetnünk, hogy Isten ezáltal emberi képzelődések alapján, emberi módokon bánjon az emberekkel. Ha ezt teszed, akkor feldühíted Istent, megkísérted a haragját és megkérdőjelezed a méltóságát! Ezért, miután megértettétek az ügy súlyosságát, arra buzdítalak mindannyiótokat, hogy legyetek óvatosak és körültekintőek a tetteitekben és a beszédetekben, és legyetek a lehető legóvatosabbak és legkörültekintőbbek abban, ahogyan Istennel bántok! Amikor nem érted, hogy mi Isten hozzáállása, tartózkodj attól, hogy meggondolatlanul beszélj, ne légy meggondolatlan a cselekedeteidben, és ne alkalmazz címkéket hanyag módon. Még fontosabb, hogy ne vonj le önkényes következtetéseket. Ehelyett inkább várj és keress; ezek a cselekedetek is az istenfélelem és a gonosz elkerülésének kifejeződései. Mindenekelőtt, ha ezt el tudod érni, és mindenekelőtt, ha rendelkezel ezzel a hozzáállással, akkor Isten nem fog téged hibáztatni az ostobaságodért, tudatlanságodért és a dolgok mögött rejlő okok megértésének hiányáért. Inkább az attól való félelmet, hogy megsérted Istent, az Ő szándékainak tiszteletét és a Neki való alávetettségre való hajlandóságot magában foglaló hozzáállásodnak köszönhetően Isten emlékezni fog rád, vezetni fog és meg fog világosítani téged, avagy eltűri éretlenségedet és tudatlanságodat. Ugyanakkor, ha a Vele szembeni hozzáállásod tiszteletlen lenne – úgy ítélkezel felette, ahogy akarsz vagy önkényesen találgatod és értelmezed az Ő elképzeléseit –, akkor Isten el fog ítélni téged, meg fog fegyelmezni, és még meg is büntet; vagy pedig megjegyzést tehet rólad. Ez a megjegyzés talán magában foglalja a kimeneteledet. Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni: mindegyikőtöknek óvatosnak és körültekintőnek kell lennie mindazzal kapcsolatban, ami Istentől ered. Ne beszéljetek meggondolatlanul, és ne legyetek meggondolatlanok a tetteitekben. Mielőtt bármit mondasz, állj meg és gondold át: vajon ez a cselekedetem feldühítené Istent? Félem vele Istent? Még az egyszerű dolgokban is meg kell próbálnod megfejteni ezeket a kérdéseket, és több időt kell rászánnod, hogy átgondold őket. Ha valóban ezen elvek mentén tudsz gyakorolni minden szempontból, minden dologban, minden időben, és ilyen hozzáállást teszel magadévá, különösen, amikor nem értesz valamit, akkor Isten mindig vezetni fog téged és biztosít neked egy követendő utat.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)

Isten munkájának minden korában átad néhány szót az embereknek, és közöl velük néhány igazságot. Ezek az igazságok az út, amelyhez az embereknek ragaszkodniuk kell, az utat, amelyet követniük kell, és az utat, amely lehetővé teszi számukra, hogy féljék Istent és kerüljék a rosszat, továbbá az utat, amelyet át kell ültetniük a gyakorlatba és amelyhez ragaszkodniuk kell az életükben és életútjuk során. Ezen okok miatt mondja ki Isten ezeket a kijelentéseket az emberiségnek. Ezekhez az Istentől származó szavakhoz az embereknek ragaszkodniuk kellene, és ha ragaszkodnak hozzájuk, akkor életet kapnak. Ha valaki nem ragaszkodik hozzájuk, nem ülteti őket a gyakorlatba, és nem éli meg Isten szavait az életében, akkor ez az ember nem ülteti át az igazságot a gyakorlatba. Továbbá, ha az emberek nem ültetik az igazságot a gyakorlatba, akkor nem félik Istent és nem kerülik a rosszat, és eleget sem tudnak tenni Istennek. Azok az emberek, akik képtelenek eleget tenni Istennek, nem kaphatják meg az Ő jóváhagyását, és az ilyen embereknek nincs kimenetelük.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)

Isten útját követni nem arról szól, hogy felszínes előírásokat tartasz be; inkább azt jelenti, hogy amikor egy problémával szembesülsz, akkor azt elsősorban olyan helyzetnek tekinted, amelyet Isten rendezett el, olyan felelősségnek, amelyet Ő ruházott rád, vagy olyan feladatnak, amelyet Ő bízott rád. Amikor ezzel a problémával szembesülsz, olyan próbatételként kellene tekintened rá, amelyet Isten szabott ki rád. Amikor ezzel a problémával találkozol, akkor kell hogy legyen egy mérce a szívedben, és azt kell gondolnod, hogy ez a dolog Istentől ered. El kell gondolkodnod azon, hogyan kezeld úgy, hogy teljesíteni tudd kötelességedet, miközben hűséges maradsz Istenhez, továbbá, hogy miként tedd meg anélkül, hogy feldühítenéd Őt vagy megsértenéd a természetét. [...] Azért, mert ahhoz, hogy Isten útját kövessük, nem engedhetünk el semmit, ami velünk vagy körülöttünk történik, még az apró dolgokat sem; akár úgy gondoljuk, hogy oda kell figyelnünk rá, akár nem, amíg bármilyen dolog szembejön velünk, nem szabad elengednünk. Minden dologra, ami történik, úgy kell tekintenünk, mint egy próbára, amelyet Isten szabott ki ránk. Mit gondolsz erről a szemléletmódról? Ha ilyen a hozzáállásod, akkor ez egy tényt igazol: mélyen legbelül féled Istent és hajlandó vagy elkerülni a gonoszt. Ha megvan benned ez a vágy, hogy megfelelj Istennek, akkor amit átültetsz a gyakorlatba, nem lesz messze attól, hogy megfeleljen az istenfélelem és a gonosz elkerülése mércéjének.

Gyakran vannak olyanok, akik szerint azok a dolgok, amelyekre az emberek nem fordítanak nagy figyelmet és amelyeket többnyire nem is emlegetnek, csak apróságok, amelyeknek semmi közük az igazság gyakorlatba ültetéséhez. Amikor ezek az emberek ilyen kérdéssel szembesülnek, nem sokat gondolkodnak rajta, aztán annyiban hagyják. Valójában azonban pontosan akkor találkozol ezzel a kérdéssel, amikor le kell vonnod a tanulságot arról, hogy miként kell félni Istent és kerülni a rosszat, és még inkább tudatában kell lenned annak, hogy mit csinál Isten, amikor ezzel találkozol. Isten melletted áll, figyeli minden szavadat és cselekedetedet, és figyel mindent amit teszel, valamint azt, hogy milyen változások mennek végbe a gondolataidban – ez Isten munkája. Egyesek azt kérdezik: „Ha ez igaz, akkor miért nem éreztem?” Azért nem érezted, mert nem ragaszkodtál az istenfélelem és a gonosz elkerülésének útjához, mint elsődleges utadhoz; ezért nem érzékeled azt a finom munkát, amit Isten végez az emberekben, ami az emberek különböző gondolatai és cselekedetei szerint nyilvánul meg. Kelekótya vagy! Mi számít nagy dolognak? Mi kicsinek? Azok a dolgok, amelyek az Isten útjának követését foglalják magukban, nem oszlanak nagyobb és kisebb dolgokra, hanem mind nagy dolgok – képesek vagytok megérteni ezt? (Képesek vagyunk.) A mindennapi dolgok tekintetében vannak olyanok, amelyeket az emberek nagyon fontosnak tartanak, másokat pedig apróságnak. Az emberek gyakran nagyon fontosnak tartják ezeket a nagy dolgokat, és úgy vélik, hogy Isten küldte őket. Azonban amint ezek a fontos dolgok lejátszódnak, az emberek csekély érettségük és gyenge képességeik miatt gyakran elmaradnak Isten szándékaitól, nem tudnak kinyilatkoztatásokat kapni és nem tudnak tényleges, értékes tudásra szert tenni. Ami a kisebb dolgokat illeti, ezeket az emberek egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és engedik, hogy apránként kicsússzanak a kezükből. Így az emberek sok lehetőséget elveszítettek, hogy megmérettessenek és próbára tegyék őket Isten előtt. Mit jelent az, ha mindig figyelmen kívül hagyod azokat az embereket, eseményeket, dolgokat és helyzeteket, amelyeket Isten vezényelt számodra? Azt jelenti, hogy minden nap, sőt, minden pillanatban folyamatosan lemondasz arról, hogy Isten tökéletessé tegyen és vezessen téged. Valahányszor Isten egy helyzetet vezényel számodra, titokban megfigyel, átvizsgálja a szívedet, a gondolataidat és az elgondolásaidat, figyeli, hogyan gondolkodsz, és miként fogsz cselekedni. Ha gondatlan ember vagy – olyan, aki soha nem vette komolyan Isten útját, szavait vagy az igazságot –, akkor nem leszel tudatában annak, vagy nem fogsz odafigyelni arra, amit Isten meg akar valósítani, illetve arra, amit követel tőled az Általa számodra elrendezett környezetekben. Azt sem fogod tudni, hogy az emberek, események és dolgok, amelyekkel találkozol, hogyan kapcsolódnak az igazsághoz vagy Isten szándékaihoz. Miután ilyen ismételt körülményekkel és ismételt próbatételekkel szembesülsz, Isten pedig nem lát benned semmilyen eredményt, vajon hogyan fog cselekedni? Miután többször is szembesültél megpróbáltatásokkal, nem tisztelted nagyként Istent a szívedben, és nem vetted komolyan, és tekintetted Istentől jövő próbatételeknek vagy vizsgáknak az Isten által számodra vezényelt körülményeket. Ehelyett egymás után utasítottad vissza a lehetőségeket, amelyeket Isten adományozott neked, és hagytad, hogy újra és újra kicsússzanak a kezedből. Hát nem szélsőséges lázadás ez, amit az emberek tanúsítanak? (De az.) Vajon Isten megbántódik emiatt? (Igen.) Tévedés, Isten nem fog megbántódni! Az, hogy ilyesmit hallotok Tőlem, ismét megdöbbentett titeket. Talán azt gondoljátok: „Nem azt mondták korábban, hogy Isten mindig megbántva érzi magát? Isten nem fog emiatt megbántódni? Hát akkor mikor bántódik meg?” Röviden, Isten nem fog ebben a helyzetben megbántódni. Akkor hát hogyan viszonyul Isten a fent vázolt viselkedésfajtához? Amikor az emberek elutasítják a próbatételeket és vizsgákat, amelyeket Isten küld nekik, és amikor kibújnak alóluk, akkor Isten csak egyféleképpen viszonyul az ilyen emberekhez. Hogyan viszonyul? Isten a szíve mélyéből megveti az ilyen embereket. A „megvetés” szónak két jelentésrétege van. Hogyan magyarázom meg az Én szemszögemből? A „megvetés” szó a mélységes utálat és gyűlölet jelentéseit hordozza. Mi a helyzet a másik jelentésréteggel? Ez az a rész, amely azt jelenti, hogy lemondunk valamiről. Mindannyian tudjátok, hogy mit jelent a „lemondás”, igaz? Dióhéjban a „megvetés” olyan szó, amely Isten végső reakcióját és hozzáállását jelenti azokkal az emberekkel szemben, akik így viselkednek; szélsőséges utálat és undor irántuk, ami azt a döntést eredményezi, hogy lemondjon róluk. Ez Isten végső döntése egy olyan emberrel szemben, aki soha nem követte Isten útját, aki soha nem félte Istent és nem kerülte el a gonoszt.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Hogyan lehet megismerni Isten természetét és az eredményeket, amelyeket munkája el fog érni?)

Jób miért volt képes arra, hogy félje Istent és kerülje a gonoszt? Mire gondolt a szívében? Hogyan volt képes arra, hogy ne tegye meg ezeket a gonosz dolgokat? Istenfélő szíve volt. Mit jelent az, hogy istenfélő szíve volt? Azt jelenti, hogy a szíve félt Istentől, képes volt tisztelni Isten nagyságát, és volt helye Istennek a szívében. Nem tartott attól, hogy Isten meglátja, sem attól, hogy Isten megharagszik. Ehelyett a szívében tisztelte Isten nagyságát, kész volt eleget tenni Istennek, és kész volt ragaszkodni Isten szavaihoz. Ezért volt képes félni Istent és kerülni a gonoszt. Most mindenki el tudja mondani ezt a kifejezést: „félni Istent és kerülni a gonoszt”, mégsem tudják, hogyan érte ezt el Jób. Jób valójában úgy kezelte a „félni Istent és kerülni a gonoszt” kifejezést, mint az Istenben való hit legalapvetőbb és legfontosabb dolgát. Ezért volt képes úgy ragaszkodni ezekhez a szavakhoz, mintha egy parancsolathoz ragaszkodott volna. Azért hallgatott Isten szavaira, mert a szíve tisztelte Isten nagyságát. Nem számít, mennyire tűnhettek jelentéktelennek Isten szavai az emberek szemében, még ha csak hétköznapi szavak voltak is, Jób szívében ezek a szavak a legfelsőbb Istentől származtak; ezek voltak a legnagyszerűbb, legfontosabb szavak. Még ha olyan szavak is ezek, amelyeket az emberek lenéznek, amennyiben ezek Isten szavai, az embereknek figyelniük kell rájuk – még akkor is, ha kigúnyolják és megrágalmazzák őket miattuk. Még ha nehézségbe ütköznek is vagy üldözik őket, akkor is a végsőkig ragaszkodniuk kell az Ő szavaihoz; nem adhatják fel azokat. Ezt jelenti félni Istent. Minden szóhoz ragaszkodnod kell, amit Isten az embertől megkövetel. Ami azokat a dolgokat illeti, amelyeket Isten tilt, vagy azokat, amelyeket utál, rendben van, ha nem tudsz róluk, de ha tudsz róluk, akkor képesnek kell lenned arra, hogy egyáltalán nem teszed meg azokat a dolgokat. Képesnek kell lenned ragaszkodni, még akkor is, ha a családod elhagy, ha nem hívők gúnyolnak, vagy kifiguráznak és viccet csinálnak belőled azok, akik közel állnak hozzád. Miért kell ragaszkodnod? Mi a kiindulópontod? Melyek az alapelveid? Ez: „Ragaszkodnom kell Isten szavaihoz és az Ő vágyai szerint kell cselekednem. Állhatatosan fogom végezni azokat a dolgokat, amelyeket Isten szeret, és elszánt leszek abban, hogy elhagyjam azokat a dolgokat, amelyeket Isten utál. Ha nem ismerem Isten szándékát, az rendben van, ha azonban ismerem és megértem az Ő szándékát, akkor elszántan fogok hallgatni az Ő szavaira és alávetni magam azoknak. Senki sem lesz képes megakadályozni engem, és akkor sem fogok meginogni, ha a világ véget ér.” Ezt jelenti félni Istent és kerülni a gonoszt.

Annak előfeltétele, hogy az emberek képesek legyenek kerülni a rosszat, az, hogy Istent félő szívük legyen. Hogyan születik az Istent félő szív? Úgy, hogy az ember tiszteli Isten nagyságát. Mit jelent tisztelni Isten nagyságát? Azt, ha valaki tudja, hogy Isten szuverén minden dolog felett, a szíve pedig féli Istent. Ennek eredményeképp képes Isten szavait használni, amikor bármilyen helyzetet értékel, valamint képes Isten szavait mércéjeként és kritériumaként használni. Ezt jelenti tisztelni Isten nagyságát. Egyszerűen fogalmazva, tisztelni Isten nagyságát azt jelenti, hogy Isten a szívedben van, a szíved Istenen időzik, hogy nem feledkezel meg magadról azokban a dolgokban, amiket teszel, valamint nem próbálod önállósítani magad, hanem inkább engeded, hogy Isten vegye át az irányítást. Mindenben gondold azt: „Hiszek Istenben és követem Istent. Csupán egy kicsiny teremtett lény vagyok, akit Isten kiválasztott. El kell engednem a saját akaratomból származó nézeteket, ajánlásokat és döntéseket, és hagynom kell, hogy Isten legyen a Mesterem. Isten az én Uram, kősziklám, és a ragyogó fény, amely utat mutat mindenben, amit teszek. Az Ő szavai és vágyai szerint kell tennem a dolgokat, nem szabad magamat helyeznem az első helyre.” Ezt jelenti, ha Isten a szívedben van. Ha tenni akarsz valamit, ne cselekedj felindulásból vagy meggondolatlanul. Először gondolkodj el azon, mit mondanak Isten szavai, hogy Isten utálná-e a tetteidet, illetve, hogy tetteid összhangban vannak-e az Ő szándékaival. Szívedben először kérdezd magadat, gondolkodj és mérlegelj; ne legyél meggondolatlan. Aki meggondolatlan, az lobbanékony, és a forrófejűség, valamint az emberi akarat által motivált. Ha mindig meggondolatlan és lobbanékony vagy, az azt mutatja, hogy Isten nincs a szívedben. Akkor, ha azt mondod, hogy tiszteled Isten nagyságát, vajon ezek nem csupán üres szavak? Hol van a te valóságod? Nincs valóságod, és nem tudod tisztelni Isten nagyságát. Minden kérdésben úgy viselkedsz, mintha te lennél a birtok ura, mindent úgy teszel, ahogy te akarod. Ebben az esetben, ha azt mondod, hogy istenfélő szíved van, vajon az nem képtelenség? Becsapod az embereket ezekkel a szavakkal. Hogyan nyilvánul meg valójában az, ha egy embernek Istent félő szíve van? Úgy, hogy tiszteli Isten nagyságát. Annak konkrét megnyilvánulása, hogy tiszteli Isten nagyságát, az, hogy Istennek helye van a szívében – a legeslegelső helye. Szívében megengedi Istennek, hogy a Mestere legyen és megtartsa a hatalmat. Amikor valami történik, magát Istennek alávető szíve van. Nem meggondolatlan, nem lobbanékony, és nem cselekszik indulatosan; hanem inkább képes nyugodtan szembenézni a dolgokkal, és elcsendesedni Isten előtt, hogy keresse az igazságalapelveket. Attól függ, hogy Isten szava szerint vagy saját akaratod szerint cselekszel, illetve saját akaratodnak vagy Isten szavának engeded át az irányítást, hogy a szívedben van-e Isten. Azt mondod, Isten a szívedben van, de amikor valami történik, vakon cselekszel, hagyod, hogy a tiéd legyen az utolsó szó, és félrelököd Istent. Vajon ez egy olyan szív megnyilvánulása, amelyben ott van Isten? Vannak olyan emberek, akik képesek imádkozni Istenhez, amikor valami történik, de ima után tovább töprengenek dolgokon és azt gondolják: „Azt hiszem, ezt kellene tennem. Azt hiszem, azt kellene tennem.” Mindig a saját akaratodat követed, és senkire sem hallgatsz, akárhogy is beszélgetnek veled. Vajon ez nem az istenfélő szív hiányának a megnyilvánulása? Mivel nem keresed az igazságalapelveket és nem gyakorlod az igazságot, amikor azt mondod, hogy tiszteled Isten nagyságát, és Istent félő szíved van, ezek csak üres szavak. Azok az emberek, akiknek a szívében nincs ott Isten, és akik képtelenek tisztelni Isten nagyságát, azok olyan emberek, akiknek nincs Istent félő szívük. Azok az emberek, akik képtelenek keresni az igazságot, amikor valami történik, és akiknek nincs Istennek alávetett szívük, azok mind olyan emberek, akik híján vannak lelkiismeretnek és értelemnek. Ha valakinek tényleg van lelkiismerete és értelme, akkor, ha valami történik, természeténél fogva képes lesz az igazságot keresni. Először azt kell gondolnia: „Hiszek Istenben. Azért jöttem, hogy Isten üdvösségét keressem. Mivel romlott beállítottságom van, mindig úgy kezelem magam, mint az egyedüli tekintélyt, bármit is teszek; mindig Isten szándékai ellen fordulok. Bűnbánatot kell tartanom. Nem lázadhatok tovább így Isten ellen. Meg kell tanulnom, hogyan vessem alá magam Istennek. Keresnem kell, mit mondanak Isten szavai, és melyek az igazságalapelvek.” Ezek azok a gondolatok és törekvések, amelyek a normális emberi mivolt értelméből erednek. Ezek azok az alapelvek és az a hozzáállás, amellyel a dolgokat kellene tenned. Ha rendelkezel a normális emberi mivolt értelmével, akkor rendelkezel ezzel a hozzáállással; ha nem rendelkezel a normális emberi mivolt értelmével, akkor nem rendelkezel ezzel a hozzáállással. Ezért döntő fontosságú és nagyon fontos a normális emberi mivolt értelmével rendelkezni. Ez közvetlen kapcsolódik ahhoz, hogy az emberek megértsék az igazságot és elnyerjék az üdvösséget.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Jób istenfélelme és Istennek való alávetettsége példaértékű az emberiség számára, tökéletessége és becsületessége pedig az emberi mivolt tetőpontja volt, amellyel az embernek rendelkeznie kellene. Bár nem látta Istent, felismerte, hogy Isten valóban létezik, e felismerés miatt félte Istent, és istenfélelme miatt képes volt alávetni magát Istennek. Szabad kezet adott Istennek, hogy elvegye tőle, amije van, mégis zokszó nélkül leborult Isten előtt és azt mondta Neki, hogy még ha ebben a pillanatban el is venné tőle a testét, ő szívesen, panaszkodás nélkül megengedné ezt Neki. Egész viselkedése tökéletes és becsületes emberi mivoltának volt köszönhető. Ez azt jelenti, hogy ártatlanságának, őszinteségének és jóságának eredményeként Jób rendíthetetlen volt Isten létezésének felismerésében és megtapasztalásában. Erre alapozva támasztott magával szemben követelményeket és egységesítette gondolkodását, viselkedését, magatartását és cselekvésének alapelveit Isten előtt, összhangban Isten vezetésével és Isten tetteivel, amelyeket minden dologban látott. Az idő múlásával a tapasztalatai valódi és tényleges istenfélelmet váltottak ki belőle, és ezek hatására elkerülte a gonoszt. Ez volt a forrása a tisztességnek, amelyhez Jób szilárdan ragaszkodott. Jób becsületes, ártatlan és jóságos emberi mivolttal rendelkezett, tényleges tapasztalata volt az istenfélelemről, az Isten iránti alávetettségről és a gonosz elkerüléséről, valamint arról a tudásról, hogy „Jahve adta, Jahve vette el”. Csak ezen dolgok miatt tudott szilárdan megállni tanúságtételében a Sátán ilyen aljas támadásai közepette, és csak ezek miatt volt képes arra, hogy ne okozzon csalódást Istennek, valamint kielégítő választ adjon Istennek, amikor elérték őt Isten próbatételei.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

Jób birtokában volt e dolgoknak és törekedett rájuk, pedig nem látta Istent, és nem hallotta Isten szavait; bár soha nem látta Istent, megismerte azokat az eszközöket, amelyekkel Isten uralkodik minden dolgok felett, és megértette a bölcsességet, amellyel Isten ezt teszi. Bár soha nem hallotta Isten szavait, Jób tudta, hogy ha az ember jutalmat kap vagy elvesznek tőle valamit, az mind Istentől ered. Bár életének évei nem különböztek a hétköznapi emberekétől, nem engedte, hogy életének jelentéktelensége befolyásolja tudását Isten mindenek feletti szuverenitásáról, vagy befolyásolja azt, hogy kövesse az istenfélelem és a rossz kerülésének útját. Az ő szemében a minden dologra vonatkozó törvények tele voltak Isten cselekedeteivel, és Isten szuverenitása az ember életének minden területén látható volt. Nem látta Istent, de képes volt felismerni, hogy Isten tettei mindenütt ott vannak, és a földön töltött, jelentéktelen ideje alatt, életének minden szegletében láthatta és felismerhette Isten rendkívüli és csodálatos tetteit, és láthatta Isten csodálatos elrendezéseit. Isten rejtettsége és hallgatása nem akadályozta Jóbot Isten tetteinek felismerésében, és nem befolyásolta Isten minden dolgok feletti szuverenitásának ismeretét sem. Az élete mindennapi élete során Isten szuverenitásának és elrendezéseinek felismerése volt, aki minden dolgok között rejtve van. Mindennapi életében is hallotta és értette Isten szívének hangját és Isten szavait, aki minden dolog között csendben van, mégis kifejezésre juttatja szíve hangját és szavait azáltal, hogy a minden dologra vonatkozó törvényeket irányítja. Látod tehát, hogy ha az emberekben megvan ugyanaz az emberi mivolt és törekvés, mint Jóbban, akkor ugyanolyan felismerésre és tudásra tehetnek szert, mint Jób, és ugyanolyan megértést és tudást szerezhetnek Isten mindenek feletti szuverenitásáról, mint Jób. Isten nem jelent meg Jóbnak, és nem is beszélt hozzá, de Jób tudott tökéletes és becsületes lenni, félni Istent és kerülni a rosszat. Más szóval, anélkül, hogy Isten megjelent volna az embernek vagy beszélt volna hozzá, Isten minden dolog közötti cselekedetei és minden dolog feletti szuverenitása elegendő ahhoz, hogy az ember tudatára ébredjen Isten létezésének, erejének és hatalmának, és Isten ereje és hatalma elegendő ahhoz, hogy az ember kövesse az istenfélelem és a rossz kerülésének útját.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

Az igazság elfogadására és gyakorlására kell koncentrálnod, és hogy Isten szavait felhasználva összehasonlítsd az állapotaidat és megvizsgáld azokat, majd megváltoztasd a hibás nézőpontokat és szemléleteteket, amikkel mindenféle helyezeteket kezelsz. Végül el kell érned, hogy minden helyzetben Istenfélő szíved legyen, és többé ne cselekedj elhamarkodottan, ne kövesd a saját elképzeléseidet, ne a vágyaid határozzák meg a tetteidet, és ne élj romlott beállítottsággal. Ehelyett minden cselekedetednek és szavadnak Isten szavain és az igazságon kell alapulnia. Ily módon fokozatosan Istenfélő szívet fogsz kialakítani. Az Istenfélő szív akkor bukkan elő, amikor valaki az igazságot keresi; az nem a korlátozásból származik. Minden korlátozás egyfajta viselkedéshez vezet; ez amolyan felszínes korlátozás. Az igazi Istent félő szív azáltal érhető el, hogy állandóan elfogadja Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és hogy az Ő munkájának megtapasztalása közben elfogadja, hogy megmetszik. Amikor az emberek meglátják saját romlottságuk valódi arcát, akkor megtudják, mennyire értékes az igazság, és képesek lesznek az igazságra törekedni. Egyre kevesebbszer fog feltárulni a romlott beállítottságuk, és képesek lesznek Isten előtt normálisan élni, naponta enni és inni Isten szavait, és teremtett lényekként tenni a kötelességeiket. Az Istent félő, Istennek alávetett szív ezen folyamat által bukkan elő. Mindazoknak Istent félő szívük van, akik folyamatosan keresik az igazságot, hogy megoldják a problémákat, miközben végzik a kötelességüket. Mindazok, akik fegyelmezésben részesültek, és sokszor tapasztalták a metszést, tudják, mit jelent Istent félni. Amikor a romlottságukat feltárják, nemcsak félelmet és rettegést éreznek a szívükben, hanem érzik Isten haragját és fenségét is. Ebben a helyzetben a félelem természetes módon bukkan elő a szívükből.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Akár a kötelességed végzed, másokkal érintkezel vagy egy bizonyos üggyel foglalkozol, amellyel szembesülsz, kereséssel és alávetettséggel kell hozzáállnod. Ha ilyen a hozzáállásod, elmondható, hogy valamiféle Istent félő szíved van. Az Isten féléséhez és a rossz kerüléséhez vezető út az igazság keresésére és az annak való alávetésre való képesség. Ha nem kereséssel és alávetéssel állsz hozzá, és ehelyett önmagadba kapaszkodsz, makacsul antagonisztikus vagy, és nem vagy hajlandó elfogadni az igazságot, idegenkedsz az igazságtól, akkor nyilvánvalóan sok gonoszságot fogsz elkövetni. Nem tehetsz majd ellene! Ha az emberek sosem keresik az igazságot, hogy megoldják ezt, a végső következmény az lesz, hogy bármennyit is tapasztalnak, bármennyi helyzetben találják is magukat, bármennyi leckét is ad nekik Isten, akkor sem fogják érteni az igazságot, és végül képtelenek lesznek belépni az igazságvalóságba. Ha az emberek nem rendelkeznek az igazságvalósággal, képtelenek lesznek Isten útját követni, ha pedig sosem képesek Isten útját követni, akkor nem olyan emberek, akik félik Istent és kerülik a rosszat. Az emberek folyton arról beszélnek, hogy végezni akarják a kötelességeiket és követni akarják Istent. Vajon ilyen egyszerűek ezek a dolgok? Egyáltalán nem. Ezek a dolgok óriási jelentőségűek az emberek életében! Az embernek nem könnyű jól végeznie a kötelességét, hogy eleget tegyen Istennek, sem elérnie, hogy félje Istent és kerülje a rosszat. De elmondom nektek a gyakorlás egy alapelvét: ha kereséssel és alávetéssel állsz hozzá, amikor valami történik veled, az meg fog védeni. A végső cél nem az, hogy védve legyél, hanem hogy megértsd az igazságot, képes legyél belépni az igazságvalóságba, és elérd Isten üdvösségét – ez a végső cél. Ha így állsz hozzá mindenhez, amit tapasztalsz, többé nem fogod úgy érezni, hogy a kötelességed végzése és Isten szándékainak megelégítése üres szavak és jelmondatok; többé nem fogod annyira kimerítőnek érezni, hanem – még mielőtt ráébrednél – egész sok igazságot meg fogsz érteni. Ha megpróbálsz ilyen módon tapasztalni, biztosan meglesz a jutalma. Nem számít, ki vagy, hány éves vagy, mennyire művelt vagy, hány éve hiszel Istenben vagy milyen kötelességet végzel. Amíg kereséssel és alávetéssel állsz hozzá, amíg így tapasztalsz, addig végül biztosan meg fogod érteni az igazságot és be fogsz lépni az igazságvalóságba. Ha azonban nem kereséssel és alávetéssel állsz mindahhoz, ami veled történik, akkor nem leszel képes megérteni az igazságot, sem az igazságvalóságba nem tudsz majd belépni.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Gyakran kell Isten elé járulnod, enned és innod a szavait és elgondolkodni rajtuk, el kell fogadnod az Ő fegyelmezését és útmutatását, és meg kell tanulnod az alávetettség leckéjét – ez nagyon fontos. Képesnek kell lenned arra, hogy alávesd magad minden olyan embernek, eseménynek és dolognak, amelyet Isten elrendezett számodra, és amikor olyan dolgokról van szó, amelyeket nem igazán tudsz megérteni, gyakran kell imádkoznod, miközben keresed az igazságot; csak Isten szándékainak a megértésével találhatsz előrevezető utat. Istent félő szívvel kell rendelkezned. Gondosan és körültekintően tedd, amit kell, és élj Isten előtt, Istennek alávetett szívvel. Csendesedj el gyakran Őelőtte, és ne légy kicsapongó. Legalábbis, ha valami történik veled, először csendesítsd el magad, aztán siess imádkozni, és imádkozással, kereséssel és várakozással értsd meg Isten szándékait. Ez nem istenfélő hozzáállás? Ha a szívedben féled Istent és aláveted magad Neki, és képes vagy elcsendesedni Őelőtte, és fel tudod fogni az Ő szándékait, akkor ezzel a fajta együttműködéssel és gyakorlással védve leszel, és nem esel kísértésbe, és nem teszel majd semmi olyat, ami megszakítja vagy megzavarja a gyülekezet munkáját. Keresd az igazságot azokban a dolgokban, amelyeket nem látsz tisztán. Ne ítélkezz vakon, és ne ítélj el. Ily módon nem fog utálni Isten, és nem fog visszautasítani. Ha Istent félő szíved van, akkor tartani fogsz attól, hogy megsérted Őt, és ha valami kísértés érne téged, akkor rémülten és rettegéssel fogsz Isten előtt élni, és áhítozni fogsz arra, hogy alávesd magad Neki, és minden dologban eleget tegyél Neki. Csak ha már van ilyen gyakorlatod, és képes vagy gyakran ilyen állapotban élni, gyakran elcsendesedni Isten előtt, és gyakran járulni Őelé, akkor leszel képes öntudatlanul is kerülni a kísértést és a gonosz dolgokat. Istent félő szív nélkül, vagy olyan szívvel, amely nem áll Őelőtte, vannak olyan gonoszságok, amelyekre képes leszel. Romlott beállítottságod van, és nem tudsz úrrá lenni rajta, tehát képes vagy a gonoszra. Vajon nem lesznek súlyos következményei annak, ha olyan rosszat tennél, ami megszakítást és zavarást okoz? Legalábbis megmetszenek, és ha komoly, amit tettél, akkor Isten vissza fog utasítani, és kizárnak a gyülekezetből. Ha azonban Istennek alávetett szíved van, és a szíved gyakran el tud csendesedni Isten előtt, és ha féled Istent és rettegsz Tőle, akkor vajon nem tudsz majd távol maradni sok gonosz dologtól? Ha féled Istent, és azt mondod: „Rettegek Istentől; félek attól, hogy megsértem, megszakítom a munkáját és utálatot váltok ki Belőle” – ez vajon nem normális hozzáállás és normális állapot a számodra? Mi az, ami kiváltja majd a rettegésedet? A rettegésed az Istent félő szívből fakad. Ha az Istentől való rettegés a szívedben van, akkor elhárítod és elkerülöd a gonosz dolgokat, amikor meglátod őket, és így védve leszel. Istenfélő lehet-e valaki, aki a szívében nem retteg Istentől? Tudja kerülni a rosszat? (Nem.) Nem merész emberek-e azok, akik nem tudják Istent félni és nem rettegnek Tőle? A merész embereket meg lehet fékezni? (Nem.) És azok, akiket nem lehet megfékezni, nem azt teszik, ami a pillanat hevében eszükbe jut? Milyen dolgokat tesznek az emberek, amikor a saját akaratuk, buzgalmuk vagy romlott beállítottságuk alapján cselekszenek? Isten szemében ezek gonosz dolgok. Világosan látnotok kell tehát, hogy az ember számára jó dolog, ha a szívében retteg Istentől – ezzel eljuthat az ember oda, hogy féli Istent. Ha valakinek Isten van a szívében, és képes félni Istent, akkor képes lesz távol maradni a gonosz dolgoktól. Ilyen emberek azok, akiknek reményük van arra, hogy meg lesznek mentve.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)

Kapcsolódó himnuszok

Isten szavai az út, amelyet az embernek követnie kell