Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az ember egész életét a Sátán hatalma alatt éli, és nincs egyetlen ember sem, aki egyedül meg tudna szabadulni a Sátán befolyásától. Mindenki mocskos világban él, romlottságban és ürességben, a legcsekélyebb értelem vagy érték nélkül; ilyen gondtalan életet élnek a test, a kéjvágy és a Sátán kedvéért. A létezésüknek a legcsekélyebb értéke sincs. Az ember képtelen megtalálni az igazságot, amely megszabadítja őt a Sátán befolyásától. Annak ellenére, hogy az ember hisz Istenben és olvassa a Bibliát, nem érti, hogyan szabaduljon ki a Sátán befolyásának uralma alól. Az idők folyamán nagyon kevés ember jött rá erre a titokra, nagyon kevesen értették meg. Így, bár az ember megveti a Sátánt, és megveti a testet, mégsem tudja, hogyan szabaduljon meg a Sátán káros befolyásától. Vajon ma nem vagytok még mindig a Sátán hatalma alatt? Nem bánjátok lázadó tetteiteket, még kevésbé érzitek magatokat mocskosnak és lázadónak. Miután szembeszálltatok Istennel, még lelki békétek is van, és nagy nyugalmat éreztek. A nyugalmadnak vajon nem az az oka, hogy romlott vagy? Ez a lelki nyugalom nem a lázadó mivoltodból ered? Az ember egy emberi pokolban él, a Sátán sötét befolyása alatt; az egész földön szellemek élnek együtt az emberrel, akik az ember húsáig hatolnak. Te a földön nem egy gyönyörű paradicsomban élsz. A hely, ahol vagy, az ördögök birodalma, egy emberi pokol, egy alvilág. Ha az ember nem tisztul meg, akkor mocsokban él; ha nem védi meg őt Isten és nem viseli gondját, akkor még mindig a Sátán foglya; ha nem kap ítéletet és fenyítést, akkor nem lesz módja arra, hogy kiszabaduljon a Sátán sötét befolyásának elnyomása alól. Az a romlott beállítottság, amit mutatsz, és a lázadó viselkedés, amit tanúsítasz, elegendő bizonyíték arra, hogy még mindig a Sátán hatalma alatt élsz. Ha az elméd és a gondolataid nem tisztultak meg, és a beállítottságod nem lett megítélve és megfenyítve, akkor az egész lényedet még mindig a Sátán hatalma uralja, az elmédet a Sátán irányítja, a gondolataidat a Sátán manipulálja, és egész lényedet a Sátán keze irányítja. [...] Ha azt akarod, hogy tökéletessé tegyenek, akkor meg kell értened Isten munkáját. Különösen meg kell értened az Ő fenyítésének és ítéletének jelentőségét, és azt, hogy miért végzi ezt a munkát az emberen. Képes vagy ezt elfogadni? Képes vagy az ilyen jellegű fenyítés során ugyanolyan tapasztalatokra és ismeretekre szert tenni, mint Péter? Ha törekszel megismerni Istent és a Szentlélek munkáját, és ha törekszel beállítottságod megváltoztatására, akkor van lehetőséged arra, hogy tökéletessé tegyenek.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Ma Isten megítél, megfenyít és kárhoztat titeket, de tudnod kell, hogy a kárhoztatásod értelme az, hogy megismerd önmagadat. Ő azért kárhoztat, átkoz, ítél meg és fenyít, hogy megismerhesd önmagadat, hogy a beállítottságod megváltozhasson, sőt azért, hogy megismerhesd az értékedet, és meglásd, hogy Isten minden cselekedete igazságos és összhangban van az Ő természetével és az Ő munkájának követelményeivel, hogy Ő az ember üdvösségére vonatkozó tervének megfelelően cselekszik, és hogy Ő az igazságos Isten, aki szereti, üdvözíti, megítéli és megfenyíti az embert. Ha te csak azt tudod, hogy alacsony rangú, romlott és lázadó vagy, de nem tudod, hogy Isten az Ő üdvösségét akarja nyilvánvalóvá tenni a ma rajtad végzett ítélet és fenyítés által, akkor semmiképp sem tapasztalhatsz meg dolgokat, még kevésbé vagy képes továbbhaladni. Isten nem azért jött, hogy öljön vagy pusztítson, hanem hogy megítéljen, megátkozzon, megfenyítsen és üdvözítsen. Amíg az Ő 6000 éves irányítási terve a végéhez nem ér – mielőtt felfedi az emberek minden egyes kategóriájának sorsát –, Isten földi munkája az üdvösség érdekében történik; célja pusztán az, hogy az Őt szeretőket teljessé – teljességgel teljessé – tegye, és hogy megadják magukat az Ő uralma alatt. Bármilyen módon is üdvözíti Isten az embereket, mindez úgy történik, hogy elszakítja őket a régi sátáni természetüktől; vagyis úgy üdvözíti őket, hogy az életet keresteti velük. Ha nem így tesznek, akkor nem lesz módjuk elfogadni Isten üdvösségét. Az üdvösség magának Istennek a műve, és az élet keresése olyasmi, amit az embernek vállalnia kell ahhoz, hogy elfogadja az üdvösséget. Az ember szemében az üdvösség Isten szeretete, és Isten szeretete nem lehet fenyítés, ítélet és átok; az üdvösségnek irgalmat, szerető kedvességet, sőt, vigasztaló szavakat, valamint Isten által adományozott határtalan áldásokat kell tartalmaznia. Az emberek úgy hiszik, hogy amikor Isten üdvözíti az embefrt, akkor azt úgy teszi, hogy áldásaival és kegyelmével megmozgatja, hogy az ember át tudja adni szívét Istennek. Vagyis az, hogy Ő megérinti az embert, az az Ő üdvözítése. Ez a fajta üdvösség egy alku megkötésével történik. Az ember csak akkor jut el oda, hogy megadja magát Isten nevének, és törekedjen arra, hogy jót tegyen Neki, és dicsőséget hozzon Neki, ha Isten százszorosan ad neki. Isten nem ezt szánja az emberiségnek. Isten azért jött a földre munkálkodni, hogy üdvözítse a romlott emberiséget; ebben nincs semmi hamisság. Ha lenne, akkor biztosan nem jött volna el, hogy személyesen végezze a munkáját. A múltban az Ő üdvösségének eszközei közé tartozott a legnagyobb irgalom és szerető kedvesség tanúsítása, olyannyira, hogy az egész emberiségért cserébe mindenét odaadta a Sátánnak. A jelen semmiben sem hasonlít a múltra: a ma nektek adott üdvösség az utolsó napok idején történik, az egyes emberek fajtájuk szerinti osztályozása során; a ti üdvösségetek eszköze nem az irgalom vagy a szerető kedvesség, hanem a fenyítés és az ítélet, hogy az ember még teljesebben üdvözüljön. Így minden, amit ti kaptok, fenyítés, ítélet és irgalmatlan csapás, de tudjátok ezt: ebben a szívtelen csapásban a legkisebb büntetés sincs. Függetlenül attól, hogy szavaim mennyire kíméletlenek, ami rátok zúdul, az csak néhány szó, amely számotokra teljesen szívtelennek tűnhet, és bármennyire is haragszom, ami rátok zúdul, azok még mindig a feddés szavai, és nem akarlak bántani vagy halálra ítélni benneteket. Hát nem tények e mindezek? Tudjátok meg, hogy manapság, legyen az igazságos ítélet vagy érzéketlen finomítás és fenyítés, minden az üdvösség érdekében történik. Függetlenül attól, hogy ma mindenkit fajtája szerint fognak osztályozni, vagy mindenféle ember felfedetik-e, Isten minden szavának és munkájának célja az, hogy megmentse azokat, akik valóban szeretik Istent. Az igazságos ítélet az ember megtisztítására, a szívtelen finomítás pedig a megtisztulás érdekében történik; a kíméletlen szavak vagy a fenyítés egyaránt a megtisztulás érdekében történnek, és az üdvösséget szolgálják.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten szándékát, hogy üdvözítse az embert)

Ha meg akarsz tisztulni a romlottságtól, és azt akarod, hogy életfelfogásod megváltozzon, akkor szeretned kell az igazságot, és képesnek kell lenned elfogadni az igazságot. Mit is jelent elfogadni az igazságot? Az igazság elfogadása azt jelenti, hogy attól függetlenül, hogy milyen romlott beállítottságod van, vagy hogy a nagy vörös sárkány milyen mérgei – a Sátán mérgei – vannak a természetedben, amikor Isten szavai leleplezik ezeket a dolgokat, akkor el kell ismerned őket, és alá kell vetned magad, nem dönthetsz másként, és meg kell ismerned magad Isten szavai szerint. Ez azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni Isten szavait és elfogadni az igazságot. Attól függetlenül, hogy mit mond Isten, attól függetlenül, hogy milyen súlyosak a kijelentései, és attól függetlenül, hogy milyen szavakat használ, elfogadhatod azokat mindaddig, amíg az, amit Ő mond, az igazság, és elismerheted azokat mindaddig, amíg megfelelnek a valóságnak. Alávetheted magad Isten szavainak, függetlenül attól, hogy mennyire mélyen érted meg őket, és elfogadod és aláveted magad annak a világosságnak, amely a Szentlélek megvilágosításából származik, és amelyet a testvéreid közölnek. Ha egy ilyen ember egy bizonyos pontig követi az igazságot, akkor elnyerheti az igazságot, és elérheti beállítottságának átalakulását. Még ha van is egy kis emberi mivolt azokban, akik nem szeretik az igazságot, ha tudnak is jó cselekedeteket véghez vinni, és képesek is elhagyni és feláldozni magukat Istenért, akkor is össze vannak zavarodva az igazsággal kapcsolatban, és nem veszik komolyan azt, így életfelfogásuk soha nem változik meg.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

Amint megtapasztalod Isten munkáját, először el kell fogadnod az Ő szavait, amelyek leleplezik az ember természetlényegét. Ha képes vagy világosan látni az emberek romlott beállítottságát és romlottságuk igazságát, és ha valóban megismered önmagadat, akkor vajon nem ez az út vezet-e el téged az üdvösség elnyeréséhez? Döntő fontosságú az, hogy hogyan közelíted meg Isten szavait, amelyek megítélik és leleplezik az embert. Mindenekelőtt el kell gondolkodnod, és meg kell értened Isten szavait, amelyek leleplezik az ember természetét; ha képes vagy világosan látni, hogy amit Isten szavai lelepleztek, az teljesen összhangban van a te valós állapotoddal, akkor le fogod aratni munkád gyümölcsét. Vannak, akik, amikor befejezik Isten szavainak olvasását, mindig másokra vonatkoztatják azokat; mindig azt gondolják, hogy azok másoknak szólnak, és hogy Isten szavainak, legyenek bármilyen szigorúak is, semmi közük hozzájuk. Ez aggasztó – az ilyen ember nem fogadja el az igazságot. Akkor hogyan kellene megközelíteni Isten szavait? Minden alkalommal, amikor Isten bármelyik szavát olvasod, mérd le azzal önmagadat, ellenőrizd annak alapján a saját állapotodat, a saját gondolataidat és nézeteidet, valamint a saját viselkedésedet. Ha valóban megfelelsz azoknak, és keresed az igazságot, hogy megoldd a saját problémáidat, akkor ily módon le fogod aratni munkád gyümölcsét. Ezután az általad megértett igazságvalóságot arra kell használnod, hogy menj és segíts másoknak; segíts nekik megérteni az igazságot és megoldani a problémákat, segíts nekik Isten elé járulni, és elfogadni az Ő szavait és az igazságot. Ez a mások iránti szeretetről tanúskodik, és learathatod a gyümölcsét; ez neked és másoknak is hasznára válik, kettős aratás. Ha így cselekszel, akkor hasznos emberré válsz Isten házában; ha ilyen igazságvalósággal rendelkezel, akkor képes vagy tanúskodni Isten mellett. Vajon akkor nem nyered el Isten elfogadását? Ugyanazokkal a módszerekkel kell elfogadnod a maradék szavakat és alávetned magad azoknak, amelyekkel Isten leleplezte az embereket, majd elemezd magad, és ismerd meg önmagad. Tudjátok-e, hogy így hogyan mérhetitek le magatokat? (Egy kicsit.) Ha Isten azt mondaná, hogy Sátán vagy, hogy ördög vagy, hogy romlott beállítottságod van, és hogy ellenállsz Neki, akkor talán képes lennél vonatkoztatni ezeket a tágabb értelmű dolgokat önmagadra; de amikor az Ő szavai bizonyos állapotokat és kinyilatkoztatásokat érintenek, akkor képtelen vagy összemérni azokat önmagaddal, és nem tudod elfogadni azokat – ez nagyon aggasztó. Mit is jelent ez? (Azt jelenti, hogy nem ismerjük igazán önmagunkat.) Vajon nem arról van szó, hogy nem ismered igazán önmagad, és nem fogadod el az igazságot? (De igen.) Az embereknek lassanként meg kell érteniük azokat a szavakat, amelyeket Isten az ő leleplezésükre használ, mint például „férgek”, „mocskos démon”, „egy fillért sem ér”, „szemét” és „semmirekellő”. Vajon az emberek leleplezésével az-e Isten célja, hogy elítélje őket? (Nem.) Akkor mi? (Az, hogy az emberek megismerjék önmagukat, és levetkőzzék romlottságukat.) Így igaz. Isten célja ezeknek a dolgoknak a leleplezésével az, hogy lehetővé tegye számodra, hogy megismerd önmagad, hogy a folyamat során elnyerd az igazságot, és hogy megértsd az Ő szándékait. Ha Isten féregként, alávaló emberként, semmirekellőként leplez le téged, akkor hogyan kellene gyakorolnod? Mondhatod ezt: „Isten azt mondja, hogy féreg vagyok, hát féreg leszek. Isten azt mondja, hogy semmirekellő vagyok, hát semmirekellő leszek. Isten azt mondja, hogy egy fillért sem érek, hát akkor egy értéktelen szemét leszek. Isten azt mondja, hogy egy mocskos démon vagyok, hogy Sátán vagyok, hát akkor egy mocskos démon leszek, Sátán leszek.” Vajon ez a módja az igazság elnyerésének? (Nem.) Isten célja e szavak kimondásával, az Ő végső célja minden ítéletével, fenyítésével és leleplezésével az, hogy az emberek megértsék az Ő szándékait, hogy az igazság gyakorlásának, Isten megismerésének és a Neki való alávetettségnek az útjára lépjenek. Ha az emberek mindig félreértik Istent, miközben ezen az úton járnak, ha gyakran képtelenek teljesen elfogadni az Ő ítéletét és fenyítését, és ha túl lázadóak, akkor mit tehetnek? Gyakran kell Isten elé járulnod, el kell fogadnod az Ő átvizsgálását, engedned kell, hogy ismételt próbatételeken és finomításokon vezessen keresztül, valamint azt is, hogy úgy alakítsa a körülményeket, hogy megtisztítson téged. Az emberek romlottsága annyira mély, hogy szükségük van Istenre, hogy megtisztítsa őket! Ha nincs meg bennük az akarat arra, hogy ezt megtegyék, ha mindig a kényelemnek hódolnak, ha mindig zavaros fejűek, és ha egyáltalán nem keresik az igazságot, akkor nagyon csekély reményük van az igazság elnyerésére. Sok gyakorlati megnyilvánulása van annak, hogy Isten az emberek szívének mélyét vizsgálja át, ami kitűnik abból a sok mindenből, amit Isten az emberek romlott beállítottságaiban leleplez. Csak Isten láthatja az ember természetlényegében rejlő dolgokat. Tehát, ha nem figyelsz Isten szavaira, nem úgy élsz, ahogyan Isten mondta, és nem hiszel Őbenne, vagy nem úgy teljesíted a kötelességedet, ahogyan Ő mondta, akkor nincs módod arra, hogy elindulj azon az úton, ahol eleget teszel Isten szándékainak; nincs módod arra, hogy elindulj az Istenbe vetett hit helyes útján, és nagyon nehéz számodra az üdvösség elnyerése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet növekedésének hat mutatója)

Amikor elfogadjátok Isten szavainak ítéletét, ne féljetek a szenvedéstől és a fájdalomtól, sőt, attól se féljetek, hogy Isten szavai átszúrják a szíveteket és napvilágra hozzák csúf állapototokat! Nagy előnnyel jár mindezek elszenvedése. Ha hiszel Istenben, többet kell olvasnod Istennek azokat a szavait, amelyek megítélik és megfenyítik az embereket, különös tekintettel azokra, amelyek leleplezik az emberiség romlottságának lényegét. Vesd össze gyakrabban e szavakat saját gyakorlati állapotoddal, és vonatkoztasd azokat inkább önmagadra, mint másokra! Minden emberben megvannak azok a fajta állapotok, amelyeket Isten leleplez, és benned is mind megtalálhatóak. Ha nem hiszed, próbáld megtapasztalni! Minél inkább megtapasztalod, annál jobban meg fogod ismerni magad, és annál inkább érezni fogod, hogy Isten szavai nagyon pontosak. Némelyek képtelenek arra, hogy miután elolvasták Isten szavait, önmagukra vonatkoztassák azokat; azt gondolják, hogy e szavak egy része nem róluk szól, hanem más emberekről. Amikor például Isten leleplez embereket és napvilágra hozza, hogy jezábelek és paráznák, egyes nővérek úgy érzik, hogy mivel ők tökéletesen hűségesek voltak a férjeikhez, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk; más nővérek úgy érzik, hogy mivel nem házasok és soha nem volt még szexuális kapcsolatuk, e szavak nem vonatkozhatnak rájuk sem. Némely testvérek úgy érzik, hogy ezek a szavak csakis nőket céloznak meg, és hozzájuk semmi közük; egyesek azt hiszik, hogy túl súlyosak Isten embereket leleplező szavai és nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem hajlandók elfogadni azokat. Még olyanok is akadnak, akik bizonyos esetekben azt mondják, hogy Isten szavai pontatlanok. Vajon ez a helyes hozzáállás Isten szavaihoz? Nyilvánvalóan helytelen. Az emberek mind a külső viselkedésük alapján szemlélik magukat. Képtelenek önmagukra reflektálni és felismerni romlott lényegüket Isten szavaiban. A „jezábelek” és a „paráznák” kifejezés itt az emberiség romlott, szennyes és buja voltának lényegére utal. Legyen bár szó férfiról vagy nőről, házasról vagy egyedülállóról, mindenkinek vannak romlott, buja gondolatai – akkor hogy ne lenne semmi közük hozzád e szavaknak? Isten szavai leleplezik az emberek romlott beállítottságait; mindnyájan ugyanolyan szinten romlottak, akár férfiak, akár nők. Nem tény ez vajon? Fel kell ismernünk először is, hogy amit Isten mond, az mind igazság és összhangban van a tényekkel, és hogy bármily súlyosak az embereket megítélő és leleplező szavai, valamint bármily gyengédek az igazságról szóló és buzdító szavai, jelentsenek bár ítéletet vagy áldást, kárhoztatást vagy átkot, továbbá töltsék el akár keserű, akár édes érzésekkel az embereket, minden szavát el kell fogadniuk. Így kell az embereknek Isten szavaihoz állniuk. Miféle hozzáállás ez? Hívő hozzáállás, jámbor hozzáállás, türelmes hozzáállás vagy a szenvedést elfogadó hozzáállás? Kissé össze vagytok zavarodva. Elmondom nektek, hogy egyik sem ezek közül. Az embereknek szilárdan ki kell tartaniuk a hitükben amellett, hogy Isten minden szava az igazság. Mivel valóban így is van, az embereknek el kell fogadniuk Isten szavait az értelmükkel. Nem számít, hogy képesek-e felismerni vagy belátni ezt, a teljes elfogadás kell, hogy legyen az elsődleges hozzáállásuk Isten szavaihoz. Ha nem valamelyikőtöket vagy mindnyájatokat leplez le Isten szava, akkor kit leplez le? És vajon miért kéri Isten, hogy fogadd el, ha nem azért, hogy leleplezzen? Nem ellentmondás ez? Isten az egész emberiséghez szól, minden Tőle elhangzó mondat a romlott emberiséget leplezi le, és senki sem kivétel ez alól – vagyis természetszerűleg te is bele tartozol. Isten kijelentéseinek egyetlen sora sem külsőségekről vagy egyfajta állapotról szól, és még kevésbé valamely külső előírásról vagy az emberi viselkedés egy egyszerű formájáról. Nem ilyenek Isten kijelentései. Ha azt hiszed, hogy Isten kijelentéseinek minden sora valamely egyszerű emberi viselkedésformát vagy külsőséget leplez csupán le, akkor nincs szellemi megértésed, és nem érted, mi az igazság. Isten szavai az igazság. Az emberek megérzik, milyen mélyrehatóak Isten szavai. Milyen értelemben mélyrehatóak? Isten minden szava leleplezi az emberek romlott beállítottságait, valamint az életükben rejlő lényegi és mélyen gyökerező dolgokat. Lényegi dolgokról van szó, nem külsőségekről, és különösen nem külső viselkedésformákról. Külsőségeik alapján ítélve minden ember jónak tűnhet. Akkor miért mondja Isten, hogy egyes emberek gonosz lelkek, mások pedig tisztátalan lelkek? Olyan dolog ez, amit nem látsz. Nem szabad tehát Isten szavait emberi elképzelések vagy képzelődések, sem pedig emberi szóbeszédek fényében kezelni, az uralkodó párt kijelentéseinek fényében pedig semmi esetre sem. Egyedül Isten szava az igazság; az ember minden szava tévedés. Miután hallottátok, hogy erről beszéltem, tapasztaltátok-e, hogy megváltozott a hozzáállásotok Isten szavaihoz? Nem számít, milyen nagy vagy kicsi a változás, amikor legközelebb olvassátok Isten embereket megítélő és leleplező szavait, legalább ne próbáljatok vitatkozni Istennel! Hagyjatok fel azzal, hogy ekként panaszkodtok Istenre: „Isten leleplező és megítélő szavai igazán súlyosak; nem fogom elolvasni ezt az oldalt. Egyszerűen átugrom. Hadd keressek valami áldásokról és ígéretekről szóló olvasnivalót, hogy egy kis megnyugvásra leljek!” Többé ne úgy olvasd Isten szavát, hogy a magad kedve szerint válogatsz belőle! El kell fogadnod az igazságot, valamint Isten szavainak ítéletét és fenyítését; csak ekkor tisztulhat meg romlott beállítottságod, és csak ekkor nyerheted el az üdvösséget.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazságra törekvés jelentősége és a törekvés útja)

Azok, akik igazán hisznek Istenben, erőfeszítést fognak tenni az Ő szavainak gyakorlására és megtapasztalására, önvizsgálatot tartanak és megpróbálják megismerni önmagukat, amikor a romlott beállítottságuk feltárul, valamint keresik Isten szavainak igazságát, hogy feloldják ezt a romlott beállítottságot. Azok, akik szeretik az igazságot, az önvizsgálatra és az önmaguk megismerésére összpontosítanak Isten szavainak olvasása során, és úgy érzik, hogy az Ő szavai olyanok, mint egy tükör, amely feltárja saját romlottságukat és csúfságukat. Isten szavain keresztül ily módon elfogadják az ítéletét és fenyítését, és fokozatosan feloldják a romlott beállítottságukat. Amikor látják, hogy a romlott beállítottságuk kevésbé tárul fel, amikor igazán alávetik magukat Istennek, akkor úgy fogják érezni, hogy az igazság gyakorlása sokkal könnyebb, és nincsenek többé nehézségek. Ekkor látni fogják, hogy valódi változás történik bennük, és szívükben kialakul Isten igazi dicsérete: „A Mindenható Isten megmentett engem a romlott beállítottságom kötöttségeitől és korlátaitól, és megmentett a Sátán befolyásától.” Ez az az eredmény, amelyet az Isten szavaiban foglalt ítélet és fenyítés megtapasztalása eredményez. Ha az emberek nem tudják megtapasztalni az ítéletet és a fenyítést Isten szavaiban, akkor nem tudnak megtisztulni a romlott beállítottságuktól, és nem tudnak elszakadni a Sátán befolyásától. Sokan vannak, akik nem szeretik az igazságot, és bár olvassák Isten szavait és prédikációkat hallgatnak, utána csak szavakat és doktrínákat mondanak. Ez ahhoz vezet, hogy nem oldják fel a romlott beállítottságaikat, annak ellenére, hogy évek óta hisznek Istenben. Ezek az emberek még mindig ugyanazok a régi sátánok és ördögök, akik mindig is voltak. Azt gondolták, hogy ha Isten szavait terjesztik, feloldják romlott beállíottságukat, ha Isten néhány szavát elmondják és másokkal az Ő szavai alapján közösséget vállalnak, feloldják romlott beállítottságukat, ha sok szót és doktrínát tudnak mondani, feloldják romlott beállítottságukat, és ha megértik a doktrínát és megtanulják az önuralmat, akkor feloldják a romlott beállítottságukat. Ennek eredményeként miután sok éven át hittek Istenben, még mindig egyáltalán nincs változás az életfelfogásukban, nem tudnak beszélni a tapasztalati tanúságtételről, és ezért semmit nem értenek. Sok évnyi Istenben való hit után üres kézzel állnak, és nem nyertek semmilyen igazságot, hiába éltek és vesztegették az idejüket ennyi éven át.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Amikor Isten szavait olvasta, Péter nem doktrínák megértésére koncentrált, és még kevésbé arra, hogy teológiai ismereteket szerezzen. Arra összpontosított, hogy megértse az igazságot és felfogja Isten szándékait, valamint, hogy elérje Isten természetének és szeretetreméltóságának megértését. Péter ezenkívül megkísérelte Isten szavaiból megérteni az ember különböző romlott állapotait, továbbá az ember természetlényegét és tényleges fogyatékosságait, és ezáltal könnyen meg tudott felelni Isten követelményeinek, hogy eleget tegyen Neki. Péternek sok-sok helyes gyakorlata volt, amelyek Isten szavaihoz igazodtak. Ez maximálisan megfelelt Isten szándékainak, és a legjobb módja volt az együttműködésnek, miközben az ember megtapasztalja Isten munkáját. Amikor megtapasztalta az Isten által küldött megpróbáltatások százait, Péter szigorúan megvizsgálta magát Isten emberrel kapcsolatos ítélete és kinyilatkoztatása, valamint az emberrel szemben támasztott követelményeinek minden szava alapján, és arra törekedett, hogy pontosan kifürkéssze e szavak jelentését. Komolyan igyekezett megfontolni és emlékezetébe vésni minden szót, amelyet Jézus mondott neki, és nagyon jó eredményeket ért el. Azáltal, hogy így gyakorolt, képes volt eljutni önmaga megértésére Isten szavaiból, és nemcsak az ember különböző romlott állapotait és hiányosságait, hanem az ember lényegét és természetét is megértette. Ezt jelenti az, hogy valaki igazán megérti önmagát. Isten szavaiból Péter nemcsak önmaga igazi megértésére jutott el, hanem meglátta Isten igazságos természetét, amit Isten birtokol és ami Ő, Isten szándékait az Ő munkájával kapcsolatban, valamint Istennek az emberiséggel szembeni követelményeit. Ezekből a szavakból igazán megismerte Istent. Megismerte Isten természetét és lényegét, megtudta és megértette azt, amit Isten birtokol és ami Ő, továbbá megismerte Isten szeretetreméltóságát és Istennek az emberrel szembeni követelményeit. Bár Isten akkor még nem beszélt annyit, mint ma, ezekben az aspektusokban Péter mégis eredményeket ért el. Ez ritka és értékes dolog volt. Péter több száz megpróbáltatáson ment keresztül, de nem hiába szenvedett. Nemcsak önmagát értette meg Isten szavaiból és munkájából, hanem Istent is megismerte. Ráadásul különös figyelemmel összpontosított az Isten szavaiban foglalt követelményekre az emberiséggel szemben. Mindazon szempontokból, amelyekből az embernek meg kell elégítenie Istent, hogy összhangban legyen Isten szándékaival, Péter képes volt nagy erőfeszítést tenni és teljesen világos ismeretre jutni. Ez rendkívül jótékony hatással volt az életbe való belépésére. Bármelyik aspektusról beszélt is Isten, amíg ezek a szavak képesek voltak életté válni és az igazságot képviselték, Péter képes volt azokat a szívébe vésni, hogy gyakran fontolóra vegye és értékelje őket. Jézus szavainak hallatán képes volt azokat megszívlelni, ami azt mutatja, hogy különösen összpontosított Isten szavaira, és a végén valóban eredményeket ért el. Vagyis képes volt szabadon gyakorlatba ültetni Isten szavait, pontosan gyakorolni az igazságot és megfelelni Isten szándékainak, teljesen Isten vágyaival összhangban cselekedni, és feladni saját személyes véleményeit és képzelgéseit. Így Péter belépett Isten szavainak valóságába.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan kell Péter útján járni?)

Hogy megtapasztald Isten munkáját, meg kell tapasztalnod az Ő ítéletét és fenyítését, az Ő metszését, próbatételeit és finomítását. Isten minden követelményét gyakorolni kell, beléjük kell menni és el kell érni azokat. Ezt hívjuk úgy, hogy Isten munkájának megtapasztalása. Ahhoz, hogy ezt megtapasztald, normális kapcsolatot kell kialakítanod Vele, mindig Istennek alávetett szívvel imádkozva Hozzá és Őtőle kérve. Bármi történjék is, vagy bármilyen nehézséggel nézz is szembe, Istenre kell támaszkodnod és fel kell nézned Rá, az Ő szavaiban találva válaszokat és az utat, és mindig imádkozva Hozzá és közösségben léve Vele. Isten munkájának megtapasztalása azt jelenti, hogy kapcsolatban állsz Vele és aláveted magad az Ő szavainak és munkájának, hogy imádkozol Hozzá és Őtőle kérsz, amikor problémáid vagy nehézségeid vannak. Miután sok tapasztalatot szereztél ezen a módon, és megértetted az igazságot, akkor tudni fogod, hogyan alkalmazd Isten szavait a dolgokra, amelyek történnek. Sokféleképpen alkalmazhatjuk Isten szavait, például úgy, hogy imádkozunk és Hozzá folyamodunk, amikor dolgok történnek, és így meglátjuk, hogy Isten szavai világosan kimondják, hogyan kell az embereknek cselekedniük, mik az elvek, és mik Isten szándékai és követelményei az emberek számára. Ha mindezt tudod, és megérted Isten vágyait, akkor lesz némi tudásod és megértésed Istenről. Amikor megpróbáltatásokkal szembesülsz, azt kell keresned: „Mit mond Isten szava egy ilyen nagy megpróbáltatásról? Mit jelent az, hogy Isten próbára teszi az embereket? Miért akarja próbára tenni az embereket?” Isten szavai azt mondják, hogy romlott vagy, mindig lázadó és engedetlen, és hogy nem veted alá magad Neki, hanem állandóan képzelődéseid és elképzeléseid vannak, és hogy Isten megpróbáltatások által akar megtisztítani téged. Nem számít, hogy mit tapasztalsz, legyen az üldözés és megpróbáltatás, vagy az, hogy megmetszenek, megfegyelmeznek és megbüntetnek, és nem számít, hogy Isten milyen környezetet teremt számodra, vagy milyen módszert használ, mindig Isten szavaiban kell keresned a választ és az alapot, és az Ő szándékait és veled szemben támasztott követelményeit kell keresned. Ez azt jelenti, hogy bármi történjék is, először arra kell gondolnod, hogy mit mondott Isten, mit akar, hogyan gyakoroljanak az emberek, mik az Ő követelményei az emberekkel szemben, és mik az Ő szándékai. Értsd meg ezeket a dolgokat, és tudni fogod, hogyan tapasztald meg Isten munkáját.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerjük meg Isten szuverenitását?)

Isten munkájának megtapasztalása során, függetlenül attól, hogy hányszor vallottál kudarcot, buktál el, metszettek meg vagy fedtek fel, ezek nem rossz dolgok. Függetlenül attól, hogy hogyan metszettek meg akár a vezetők, akár a munkások, akár a testvéreid, ezek mind jó dolgok. Ezt nem szabad elfelejtened: nem számít, hogy mennyit szenvedsz, valójában hasznodra válik. Bárki, akinek van tapasztalata, tanúsíthatja ezt. Bármi történjen is, a megmetszés és a felfedés mindig jó dolog. Ez nem kárhoztatás. Ez Isten üdvössége, és a legjobb lehetőség arra, hogy megismerd önmagad. Változást hozhat az élettapasztalatodban. Enélkül nem lesz meg sem a lehetősége, sem a feltétele, sem a kontextusa annak, hogy képes legyél megérteni a saját romlottságod igazságát. Ha valóban megérted az igazságot, és képes vagy feltárni a szíved mélyén rejlő romlott dolgokat, ha világosan meg tudod különböztetni őket, akkor ez jó, ez megoldotta az életbe való belépés egyik fő problémáját, és nagy hasznára válik a beállítottságbeli változásoknak. Az, hogy képes leszel igazán megismerni önmagadat, a legjobb lehetőség számodra, hogy megjavulj, és új emberré válj; ez a legjobb lehetőség számodra, hogy új életet nyerj. Amint igazán megismered önmagadat, képes leszel belátni, hogy amikor az igazság az életeddé válik, az valóban értékes dolog, és szomjazni fogsz az igazságra, gyakorolni fogod az igazságot, és belépsz a valóságba. Ez olyan nagyszerű dolog! Ha meg tudod ragadni ezt a lehetőséget, és komolyan elgondolkodsz önmagadon, és valódi önismeretre teszel szert, akkor, valahányszor kudarcot vallasz vagy elesel, a negativitás és gyengeség közepette is képes leszel újra felállni. Ha egyszer átlépted ezt a küszöböt, akkor képes leszel egy nagy lépést tenni előre, és belépni az igazságvalóságba.

Ha hiszel Isten szuverenitásában, akkor hinned kell abban, hogy a mindennapi események, akár jók, akár rosszak, nem véletlenül történnek. Nem arról van szó, hogy valaki szándékosan keményen bánik veled vagy célba vesz téged; ezt az egészet Isten rendezte és vezényelte. Miért vezényli Isten mindezeket? Nem az a célja, hogy leleplezze, hogy ki vagy, vagy hogy felfedjen és kiiktasson téged; nem a felfedésed a végső cél. A cél az, hogy tökéletesítsen és megmentsen téged. Hogyan tökéletesít téged Isten? És hogyan ment meg téged? Azzal kezdi, hogy tudatosítja benned saját romlott beállítottságodat, és megismerteti veled természetlényegedet, hiányosságaidat és azt, aminek híján vagy. Csak ezek megismerése és világos megértése által tudod követni az igazságot, és tudsz fokozatosan megszabadulni romlott beállítottságodtól. Ez egy lehetőség, amit Isten nyújt neked. Ez Isten irgalma. Meg kell tudnod ragadni ezt a lehetőséget. Nem szabad szembeszegülnöd Istennel, összetűzésbe kerülnöd Istennel, vagy félreértened Őt. Különösen, amikor szembesülsz azokkal az emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, amelyeket Isten rendez körülötted, ne érezd állandóan azt, hogy a dolgok nem úgy vannak, ahogyan szeretnéd, hogy legyenek; ne akarj állandóan menekülni előlük, illetve ne panaszkodj mindig Istenre, és ne értsd félre mindig Istent. Ha folyamatosan ezeket teszed, akkor nem tapasztalod meg Isten munkáját, és ez nagyon megnehezíti számodra, hogy belépj az igazságvalóságba. Bármivel is találkozol, amit nem érthetsz meg teljesen, ha nehézség merül fel, meg kell tanulnod alávetni magadat. Azzal kell kezdened, hogy Isten elé járulsz, és többet imádkozol. Így, mielőtt észrevennéd, változás fog bekövetkezni a belső állapotodban, és képes leszel keresni az igazságot, hogy megoldd a problémát. Ily módon képes leszel megtapasztalni Isten munkáját. Eközben az igazságvalóság kialakul majd benned, te pedig így fogsz fejlődni és így esel át életed állapotának átalakulásán. Amint átmentél ezen a változáson, és rendelkezel ezzel az igazságvalósággal, akkor érettséged is lesz, és az érettséggel együtt jár az élet. Ha valaki mindig romlott sátáni természet szerint él, akkor nem számít, hogy mennyi lelkesedése vagy energiája van, nem tekinthetjük úgy, hogy rendelkezik érettséggel vagy élettel. Isten minden egyes emberben munkálkodik, és nem számít, milyen a módszere, milyen embereket, eseményeket és dolgokat használ fel a szolgálatában, vagy milyen hangvételűek a szavai, egyetlen végső célja van: megmenteni téged. És hogyan ment meg téged? Megváltoztat téged. Akkor hát hogyne szenvednél egy kicsit? Szenvedned kell majd. Ez a szenvedés sok mindent magában foglalhat. Először is, az embereknek szenvedniük kell, amikor elfogadják Isten szavainak ítéletét és fenyítését. Amikor Isten szavai túl szigorúak és egyértelműek, és az emberek félreértik Istent – sőt még elképzeléseik is vannak –, az is fájdalmas lehet. Néha Isten olyan környezetet hoz létre az emberek körül, hogy felfedje romlottságukat, hogy elgondolkodjanak saját magukon, és megismerjék önmagukat, és akkor szintén szenvedni fognak egy kicsit. Időnként az embereknek szenvedniük kell, amikor közvetlenül megmetszik őket és leleplezik őket. Ez olyan, mintha műtéten esnének át – ha nincs szenvedés, nincs eredmény. Ha minden alkalommal, amikor megmetszenek, és minden alkalommal, amikor egy környezet felfed téged, az felébreszti az érzéseidet és egy lökést ad neked, akkor ezen a folyamaton keresztül belépsz az igazságvalóságba, és érettséged lesz. Ha minden alkalommal, amikor ki vagy téve annak, hogy megmetsszenek és annak, hogy egy környezet felfedjen téged, nem érzel semmilyen fájdalmat vagy kellemetlenséget, és egyáltalán semmit nem érzel, és ha nem járulsz Isten elé, hogy az Ő szándékait keresd, nem imádkozol, és nem keresed az igazságot, akkor tényleg nagyon eltompultál! Isten nem munkálkodik benned, ha a lelked semmit sem érez, ha nem reagál. Azt fogja mondani: „Ez az ember túlságosan eltompult, és túl mélyen megromlott. Bárhogyan is fegyelmezem, metszem vagy próbálom kordában tartani, mégsem tudom megindítani a szívét, vagy felébreszteni a lelkét. Ez az ember bajban lesz; nem könnyű őt megmenteni.” Ha Isten bizonyos környezeteket, embereket, eseményeket és dolgokat rendez el számodra, ha megmetsz téged, és ha ebből tanulsz, ha megtanultál Isten elé járulni, megtanultad keresni az igazságot, és tudtodon kívül megvilágosodsz és megvilágítást nyersz, és eléred az igazságot, ha változást tapasztaltál ezekben a környezetekben, jutalmakat arattál és fejlődtél, ha kezded kissé felfogni Isten szándékait és abbahagyod a panaszkodást, akkor mindez azt jelenti, hogy szilárdan helytálltál e környezetek megpróbáltatásai közepette, és kiálltad a próbát. Így túljutottál ezen a megpróbáltatáson. Hogyan tekint Isten azokra, akik kiállják a próbát? Isten azt fogja mondani, hogy igaz szívük van, és képesek elviselni ezt a fajta szenvedést, és hogy mélyen legbelül szeretik az igazságot, és el akarják nyerni az igazságot. Ha Isten ily módon értékel téged, akkor nem olyasvalaki vagy, akinek van érettsége? Hát akkor nincs életed? És hogyan lehet elérni ezt az életet? Isten ajándékozza azt? Isten különböző módokon lát el téged, és különböző embereket, eseményeket és tárgyakat használ fel a nevelésedre. Ez olyan, mintha Isten személyesen adna neked ételt és italt, személyesen adna neked különböző élelmiszereket, hogy jóllakj és élvezd azokat; csak így tudsz növekedni és erősödni. Így kell megtapasztalnod és felfognod ezeket a dolgokat; így kell alávetned magadat mindannak, ami Istentől származik. Ez az a fajta gondolkodásmód és hozzáállás, amellyel rendelkezned kell, és meg kell tanulnod keresni az igazságot. Nem szabad állandóan külső okokat keresned vagy másokat hibáztatnod a bajaidért, vagy hibákat keresni az emberekben; világosan meg kell értened Isten szándékait. Kívülről úgy tűnhet, hogy néhány embernek véleménye van rólad vagy előítéletei vannak veled szemben, de neked nem így kellene nézned a dolgokat. Ha ilyen szemszögből nézed a dolgokat, akkor csak kifogásokat fogsz keresni, és nem fogsz tudni elérni semmit. Objektíven kell nézned a dolgokat, és mindent el kell fogadnod Istentől. Amikor így tekintesz a dolgokra, akkor könnyű lesz alávetned magad Isten munkájának, és képes leszel keresni az igazságot, és felfogni Isten szándékait. Amint a nézőpontod és lelkiállapotod helyreigazodik, képes leszel elérni az igazságot. Akkor egyszerűen csak miért nem teszed meg? Miért állsz ellen? Ha abbahagynád az ellenállást, elnyernéd az igazságot. Ha ellenállsz, nem nyersz semmit, és megbántod Isten érzéseit is, és csalódást okozol Neki. Miért lesz Isten csalódott? Mivel nem fogadod el az igazságot, nincs reményed az üdvösségre, és Isten nem képes megnyerni téged, így hogyne lenne csalódott? Amikor nem fogadod el az igazságot, az egyenértékű azzal, hogy eltaszítod magadtól az ételt, amelyet Isten személyesen ajánlott fel neked. Azt mondod, hogy nem vagy éhes, és hogy nincs szükséged rá; Isten újra meg újra megpróbál arra bátorítani, hogy egyél, de te még mindig nem akarsz enni. Inkább éhezel. Azt hiszed, hogy jól vagy lakva, pedig valójában egyáltalán semmid sincs. Az ilyen emberekből annyira hiányzik az értelem, és annyira önelégültek; valóban nem ismerik fel a jó dolgot, amikor látják azt, ők a legszegényebb és legszánalmasabb emberek.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az igazság elnyeréséhez az embernek a közeli emberektől, eseményekből és dolgokból kell tanulnia)

Az emberek romlott beállítottsága a beszédük és a cselekedeteik mögött meghúzódó szándékokban rejlik, az, ahogyan a dolgokat szemlélik, minden gondolatuk és ötletük, valamint az igazságra, Istenre, valamint Isten munkájára vonatkozó nézeteik, megértésük, elképzeléseik, kilátásuk, kívánságaik és követeléseik. Feltárul az emberek szavaiból és tetteiből anélkül, hogy tudnák. Akkor vajon hogyan kezeli Isten ezeket az emberekben lévő dolgokat? Különböző környezeteket rendez el, hogy leleplezzen téged. Nem csupán leleplez, de meg is fog ítélni. Amikor felfeded a romlott beállítottságodat, amikor Istennel dacoló gondolataid és ötleteid vannak, amikor Istennel vitatkozó állapotaid és szempontjaid vannak, amikor olyan állapotaid vannak, amelyekben félreérted Istent, avagy ellenállsz Neki és szembeszegülsz Vele, akkor Isten meg fog dorgálni, meg fog ítélni, és meg fog fenyíteni, és időnként még meg is fegyelmez és meg is büntet téged. Mi a célja a fegyelmezésednek és a megdorgálásodnak? (Az, hogy bűnbánatot tartsunk és megváltozzunk.) Igen, azt célozza, hogy bűnbánatot tarts. A fegyelmezéseddel és a megdorgálásoddal azt éri el, hogy lehetővé teszi számodra, hogy megfordulj. Megérteti veled, hogy a gondolataid az emberek elképzelései, hogy ezek helytelenek, hogy a motivációidat a Sátán szülte, hogy emberi akaratból erednek, nincsenek összhangban az igazsággal, összeegyeztethetetlenek Istennel, nem tudnak eleget tenni Isten szándékainak, undorítóak és gyűlöletesek Isten számára, kiváltják az Ő haragját, sőt, még az Ő haragját is felébresztik. Ennek felismerése után meg kell változtatnod a motivációidat és a hozzáállásodat. És hogyan kerül sor ezek megváltoztatására? Először is alá kell vetned magad annak, ahogyan Isten bánik veled, és alá kell vetned magad az Ő által neked kiszabott környezeteknek és embereknek, eseményeknek és dolgoknak. Ne keress hibát, ne hozz objektív kifogásokat, és ne bújj ki a felelősségeid alól. Másodszor pedig keresd az igazságot, amelyet gyakorolniuk kell az embereknek, és amelybe be kell lépniük, amikor Isten megteszi azt, amit tesz. Isten ezen dolgok megértésére kér téged. Azt akarja, hogy ismerd fel a romlott beállítottságaidat és a sátáni lényegedet, hogy képes legyél alávetni magad az Őáltala számodra elrendezett környezeteknek, és végső soron képes legyél az Ő szándékai szerint és az Ő rád vonatkozó követelményei szerint gyakorolni. Akkor majd átmentél a próbán.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak igaz alávetettséggel lehet valakinek valódi bizalma)

Az Istenbe vetett hitében Péter igyekezett mindenben megfelelni Istennek, és igyekezett alávetni magát mindannak, ami Istentől származott. A legcsekélyebb panasz nélkül képes volt elfogadni a fenyítést és az ítéletet, ahogyan a finomítást, a nyomorúságot és a nélkülözést az életében, amelyek közül egyik sem tudta megváltoztatni istenszerető szívét. Hát nem ez volt az Isten iránti leghőbb szeretet? Nem ez volt a teremtett lényre ruházott kötelesség végrehajtása? Akár fenyítésben, megítélésben, akár nyomorúságban, mindig képes vagy arra, hogy elérd a halálig tartó alávetettséget, és ez az, amit egy teremtett lénynek el kellene érnie, ez az Isten iránti szeretet tisztasága. Ha az ember képes ennyit elérni, akkor alkalmas teremtett lény, és nincs semmi, ami jobban eleget tenne a Teremtő szándékainak. Képzeld el, hogy képes vagy Istenért dolgozni, mégsem veted alá magad Istennek, és nem vagy képes Istent igazán szeretni. Ily módon nemcsak, hogy nem teljesítetted egy teremtett lény kötelességét, hanem Isten el is ítél téged, mert olyasvalaki vagy, aki nem rendelkezik az igazsággal, aki képtelen Istennek alávetni magát, és aki lázadozik Isten ellen. Te csak azzal törődsz, hogy Istennek dolgozz, és nem foglalkozol azzal, hogy az igazságot a gyakorlatba ültesd vagy megismerd önmagad. Nem érted és nem ismered a Teremtőt, és nem veted alá magad a Teremtőnek és nem szereted Őt. Olyasvalaki vagy, aki eredendően lázadó Istennel szemben, és ezért az ilyen embereket nem szereti a Teremtő.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember)

Amikor Isten megfenyítette, Péter így imádkozott: „Ó, Istenem! A testem lázadó, s Te megfenyítesz és megítélsz engem. Örülök a Te fenyítésednek és ítéletednek, és még ha Te nem is akarsz engem, a Te ítéletedben én meglátom a Te szent és igazságos természetedet. Amikor ítélkezel felettem, hogy mások megláthassák a Te igazságos természetedet az ítéletedben, akkor én elégedett vagyok. Ha ez kifejezheti a Te természetedet, és lehetővé teszi, hogy a Te igazságos természetedet minden teremtett lény lássa, és ha ez tisztábbá teheti az Irántad érzett szeretetemet, hogy hasonlatossá válhassak egy igaz emberhez, akkor a Te ítéleted jó, mert ilyen a Te jóakaratod. Tudom, hogy még mindig sok a lázadás bennem, és hogy még mindig nem vagyok alkalmas arra, hogy Eléd jöjjek. Kívánom, hogy még inkább megítélj engem, akár ellenséges környezet, akár nagy nyomorúság által; bármit is teszel, az számomra értékes. A Te szereteted oly mélységes, én pedig hajlandó vagyok a legkisebb panasz nélkül kiszolgáltatni magam a Te vezénylésednek.” Ez Péter tudása, miután megtapasztalta Isten munkáját, és ez egyben tanúságtétel Isten iránti szeretetéről is. Mára már meg lettetek hódítva, de hogyan fejeződik ki bennetek ez a meghódítás? Egyesek azt mondják: „Az én meghódíttatásom Isten legfőbb kegyelme és magasztalása. Csak most értem meg, hogy az ember élete üres és jelentéktelen. Az ember azzal tölti az életét, hogy rohan, nemzedékről nemzedékre gyermekeket nemz és nevel, s végül nem marad semmije. Csak most láttam meg, miután Isten meghódított, hogy értéktelen így élni; ez valóban értelmetlen élet. Akár meg is halhatok, és ennyi volt!” Vajon az ilyen embereket, akik meg lettek hódítva, elnyerheti Isten? Lehet belőlük példakép és minta? Az ilyen emberek jelentik a negativitás tanulságát; nincsenek törekvéseik, és nem igyekeznek jobbá tenni magukat. Még ha meghódítottnak is számítanak, az ilyen negatív embereket képtelenség tökéletessé tenni. Élete vége felé, miután tökéletessé tétetett, Péter így szólt: „Ó, Istenem! Ha még néhány évet élhetnék, tisztább és mélyebb szeretetre törekednék Irántad.” Amikor a keresztre akarták szögezni, szívében így imádkozott: „Ó, Istenem! Elérkezett a Te időd; elérkezett az idő, amelyet Te előkészítettél számomra. Meg kell feszülnöm Érted, ezt a tanúságot meg kell tennem Melletted, és remélem, hogy szeretetem meg tud felelni a Te követelményeidnek, és tisztábbá tud válni. Ma az, hogy meghalhatok Érted, és a keresztre szögezhetnek Érted, vigasztaló és megnyugtató számomra, mert semmi sem kielégítőbb nekem, mint hogy keresztre feszíttethetek Érted, és teljesíthetem a Te kívánságaidat, Neked adhatom magam és felajánlhatom Neked az életemet. Ó, Istenem! Te olyan szeretetre méltó vagy! Ha megengednéd, hogy éljek, még inkább hajlandó lennék szeretni Téged. Amíg élek, szeretni foglak Téged. Szeretnélek még mélyebben szeretni Téged. Te megítélsz, megfenyítesz és próbára teszel engem, mert nem vagyok igaz, mert vétkeztem. És a Te igazságos természeted egyre nyilvánvalóbbá válik előttem. Ez áldás számomra, mert így mélyebben tudlak szeretni Téged, és hajlandó vagyok így szeretni Téged, még akkor is, ha Te nem szeretsz engem. Készséggel szemlélem a Te igazságos természetedet, mert ezáltal még inkább képes vagyok értelmes életet élni. Úgy érzem, hogy az életem most már értelmesebb, mert a keresztre feszíttettem Érted, és Érted meghalni értelmes dolog. Mégsem érzem magam elégedettnek, mert túl keveset tudok Rólad, tudom, hogy nem teljesíthetem maradéktalanul a kívánságaidat, és túl keveset törlesztettem Neked. Életemben képtelen voltam arra, hogy teljes egészében visszaadjam magam Neked; messze vagyok ettől. Ahogy visszatekintek erre a pillanatra, annyira lekötelezve érzem magam Neked, és csak ez a pillanat áll rendelkezésemre, hogy kárpótoljalak minden hibámért, és mindazért a szeretetért, amit nem viszonoztam Feléd.”

[...]

Isten azért fenyíti és ítéli meg az embert, mert a munkája megköveteli, sőt azért, mert az embernek szüksége van erre. Az embernek szüksége van a fenyítésre és az ítéletre, csak így érheti el, hogy szeresse Istent. Ma teljesen meg vagytok győződve, de amikor a legkisebb visszaeséssel kerültök szembe, bajban vagytok; az érettségetek még mindig túl csekély, és még több ilyen fenyítésre és ítéletre van szükségetek, hogy mélyebb tudást érjetek el. Ma többé-kevésbé van némi Istent félő szívetek, féltek Istentől, és tudjátok, hogy Ő az igaz Isten, de nincs bennetek nagy szeretet Iránta, még kevésbé értétek el a tiszta szeretetet; a tudásotok túl felszínes, és érettségetek még mindig elégtelen. Amikor valóban találkoztok egy környezettel, még mindig nem tettetek tanúságot, belépésetek túl kis részben proaktív, és fogalmatok sincs arról, hogyan gyakoroljatok. A legtöbb ember passzív és tétlen; csak titkon szeretik Istent a szívükben, de nem tudják gyakorolni, és nincsenek tisztában azzal sem, hogy mik a céljaik. Azok, akik tökéletessé lettek téve, nemcsak normális emberi mivolttal rendelkeznek, hanem olyan igazságokkal, amelyek meghaladják a lelkiismeret mértékét, amelyek magasabbak a lelkiismeret mércéjénél; nemcsak a lelkiismeretüket használják arra, hogy viszonozzák Isten szeretetét, hanem ennél is többet tettek, megismerték Istent, és látták, hogy Isten kedves, méltó az ember szeretetére, és hogy Istenben annyi szeretni való van; az ember nem tudja nem szeretni Őt! A tökéletessé tett emberek Isten iránti szeretete saját személyes törekvéseik teljesítését szolgálja. Az ő szeretetük spontán szeretet, olyan szeretet, amely nem kér cserébe semmit, és amely nem egy üzlet. Ők nem másért szeretik Istent, mint a Róla való tudásuk miatt. Az ilyen embereket nem érdekli, hogy Isten kegyelemmel ajándékozza-e meg őket, és semmi mással nem elégednek meg jobban, minthogy megfeleljenek Istennek. Nem kötnek alkut Istennel, és nem mérik Isten iránti szeretetüket a lelkiismeretükhöz: „Te adtál nekem, ezért cserébe szeretlek Téged; ha Te nem adsz nekem, akkor nincs semmim Számodra viszonzásként.” Akik tökéletessé lettek téve, mindig ebben hisznek: „Isten a Teremtő, és Ő elvégzi rajtunk a munkáját. Mivel megvan a lehetőségem, állapotom és alkalmasságom, hogy tökéletessé tegyenek, arra kell törekednem, hogy értelmes életet éljek, és megfeleljek Neki.” Pontosan olyan, mint amit Péter tapasztalt: Amikor a leggyengébb volt, imádkozott Istenhez, és így szólt: „Ó, Istenem! Te tudod, hogy időtől vagy helytől függetlenül mindig hiányzol nekem, és hogy időtől és helytől függetlenül szeretni akarlak Téged, de érettségem túl kicsi, túl gyenge és erőtlen vagyok, a szeretetem túlságosan korlátozott, és túl csekély az őszinteségem Irántad. A Te szeretetedhez képest egyszerűen alkalmatlan vagyok az életre. Csak azt kívánom, hogy az életem ne legyen hiábavaló, és hogy ne csak viszonozni tudjam a Te szeretetedet, hanem hogy mindenemet Neked szentelhessem. Ha meg tudlak elégíteni Téged, akkor nekem mint teremtett lénynek meglesz a lelki békém, és nem fogok többet kérni. Bár most gyenge és erőtlen vagyok, nem fogom elfelejteni a Te buzdításaidat, és nem fogom elfelejteni a Te szeretetedet. Most nem teszek mást, mint viszonozom a Te szeretetedet. Ó, Istenem, szörnyen érzem magam! Hogyan adhatnám vissza a szívemben lévő szeretetet Neked, hogyan tehetnék meg mindent, amit tudok, és hogyan lennék képes teljesíteni a Te kívánságaidat, és hogyan tudnám felajánlani Neked mindazt, amim van? Te ismered az ember gyengeségét; hogyan lehetnék méltó a Te szeretetedre? Ó, Istenem! Te tudod, hogy az érettségem csekély, hogy a szeretetem túl szűkös. Hogyan tehetem meg a tőlem telhető legjobbat ilyen környezetben? Tudom, hogy viszonoznom kellene a Te szeretetedet, tudom, hogy mindent, amim van, Neked kellene adnom, de ma túl csekély az érettségem. Arra kérlek, hogy adj nekem erőt és bizalmat, hogy még jobban képes legyek a tiszta szeretet birtokában lenni, melyet Neked szentelek, és képes legyek mindent, amim van, Neked szentelni; nemcsak hogy képes leszek viszonozni a Te szeretetedet, hanem még inkább képes leszek megtapasztalni a Te fenyítésedet, ítéletedet és próbatételeidet, sőt még súlyosabb átkaidat is. Megengedted, hogy meglássam a Te szeretetedet, és képtelen vagyok nem szeretni Téged, és bár most gyenge és erőtlen vagyok, hogyan is felejthetnélek el Téged? A Te szereteted, fenyítésed és ítéleted mind-mind arra késztetett, hogy megismerjelek Téged, mégis képtelennek érzem magam arra, hogy eleget tegyek a Te szeretetednek, mert oly nagyszerű vagy. Hogyan szentelhetném mindenemet a Teremtőnek?” Ilyen volt Péter kérése, ám érettsége túlságosan elégtelen volt. Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha kést forgatnának a szívében. Gyötrődött; nem tudta, mit tegyen ilyen körülmények között. Mégis tovább imádkozott: „Ó, Istenem! Az ember gyermeki érettségű, a lelkiismerete gyenge, és az egyetlen dolog, amit elérhetek, hogy viszonozzam a Te szeretetedet. Ma még nem tudom, hogyan tegyek eleget a Te szándékaidnak, és csak azt kívánom, hogy mindent megtegyek, amit tudok, mindent odaadjak, amim van, és mindenemet Neked szenteljem. Függetlenül a Te ítéletedtől, függetlenül a Te fenyítésedtől, függetlenül attól, ajándékozol-e nekem dolgokat vagy elveszel tőlem dolgokat, szabadíts meg engem a Feléd irányuló legapróbb panasztól is. Sokszor, amikor megfenyítettél és megítéltél engem, mindig volt bennem panasz, és képtelen voltam elérni a tisztaságot, vagy eleget tenni a kívánságaidnak. A szereteted viszonzása kényszerből született, és ebben a pillanatban még jobban gyűlölöm magam.” Péter azért imádkozott így, mert az Isten iránti tisztább szeretetre törekedett. Próbálkozott és könyörgött, sőt, vádolta magát, és megvallotta bűneit Istennek. Adósnak érezte magát Istennel szemben, és gyűlöletet érzett önmaga iránt, egyúttal kissé szomorú és negatív is volt. Mindig úgy érezte, mintha nem tudna megfelelni Isten szándékainak, és képtelen lenne a legjobbat kihozni magából. Ilyen körülmények között Péter mégis Jób hitét követte. Látta, hogy milyen nagy volt Jób hite, mert Jób látta, hogy mindenét Istentől kapta, és természetes volt, hogy Isten mindent elvesz tőle, és hogy Isten annak ad, akinek akar – ilyen volt Isten igazságos természete. Jób nem panaszkodott, és mégis tudta dicsőíteni Istent. Péter is ismerte önmagát, és szívében így imádkozott: „Ma nem szabad megelégednem azzal, hogy a Te szeretetedet a lelkiismeretemet használva viszonozzam, akármennyi szeretetet is adok vissza Neked, mert gondolataim túlságosan romlottak, és képtelen vagyok arra, hogy Téged a Teremtőként lássalak. Mivel még mindig alkalmatlan vagyok arra, hogy szeresselek Téged, el kell jussak oda, hogy mindenemet Neked szenteljem, és ezt készségesen tegyem, ismernem kell mindazt, amit tettél, és nem szabad meghoznom a saját döntéseimet, és látnom kell a Te szeretetedet, és képesnek kell lennem dicséretet mondani Neked és magasztalni a Te szent nevedet, hogy nagy dicsőséget nyerj rajtam keresztül. Hajlandó vagyok szilárdan megállni ebben a bizonyságtételben Melletted. Ó, Istenem! A Te szereteted oly becses és gyönyörű; hogyan is lehetnék hajlandó a gonosz kezében élni? Vajon nem Te alkottál engem? Hogyan élhetnék a Sátán hatalma alatt? Jobban szeretném, ha teljes lényem a Te fenyítésed közepette élne, minthogy én magam a gonosz hatalma alatt éljek. Hajlandó vagyok felajánlani testemet és szívemet a Te ítéletednek és fenyítésednek mindaddig, amíg megtisztulhatok és mindenemet Neked szentelhetem, mert megvetem a Sátánt, és nem vagyok hajlandó az ő hatalma alatt élni. A rólam hozott ítéleted révén megmutatod a Te igazságos természetedet; teljes mértékben hajlandó vagyok, és a legkisebb panaszom sincs. Amíg képes vagyok egy teremtett lény kötelességét jól végezni, hajlandó vagyok arra, hogy egész életemet a Te ítéleted kísérje, és ezáltal megismerjem a Te igazságos természetedet, és megszabaduljak a gonosz befolyásától.” Péter mindig így imádkozott, mindig így próbálkozott, és egy viszonylag magas birodalomba jutott. Nemcsak Isten szeretetét tudta viszonozni, hanem – ami még fontosabb – teremtett lényi kötelességét is teljesítette. Nemcsak, hogy nem vádolta a lelkiismerete, hanem képes volt túllépni a lelkiismereti normákon is. Imái továbbra is úgy emelkedtek fel Isten elé, hogy törekvései egyre magasabbra nyúltak, és egyre inkább rendelkezett istenszerető szívvel. Bár gyötrelmes fájdalmakat szenvedett el, mégsem felejtette el szeretni Istent, és még mindig arra törekedett, hogy elérje Isten szándékai megértésének képességét. Imáiban a következő szavakat mondta: „Semmi mást nem valósítottam meg, mint a Te szereteted viszonzását. Nem tettem bizonyságot Melletted a Sátán előtt, nem szabadultam meg a Sátán befolyásától, és még mindig a testben élek. Szeretném arra használni a szeretetemet, hogy legyőzzem a Sátánt, megszégyenítsem, és így tegyek eleget a Te szándékaidnak. Szeretném teljes egészében Neked adni magamat, nem akarom a legcsekélyebb részemet sem a Sátánnak adni, mert a Sátán a Te ellenséged.” Minél inkább ebbe az irányba törekedett, annál jobban mozgásba lendült, és annál nagyobb lett a tudása ezekről a dolgokról. Anélkül, hogy tudatában lett volna, rájött, hogy meg kell szabadulnia a Sátán befolyásától, és teljesen vissza kell térnie Istenhez. Ez volt az a birodalom, amelyet elért. Túllépett a Sátán befolyásán, és megszabadult a test örömeitől és élvezeteitől, és hajlandó volt mélyebben megtapasztalni mind Isten fenyítését, mind az Ő ítéletét. Azt mondta: „Noha a Te fenyítésed és a Te ítéleted közepette élek, nem számít, milyen fájdalmas legyen az, akkor sem vagyok hajlandó a Sátán hatalma alatt élni, akkor sem vagyok hajlandó a Sátán csalása alatt élni. A Te átkaid között élve örömet érzek, a Sátán áldásai között élve pedig fájdalmat érzek. Szeretlek Téged miközben a Te ítéleted közepette élek, és ez nagy örömmel tölti el a szívemet. A Te fenyítésed és ítéleted igazságosság és szentség; azért van, hogy megtisztítson engem, és még inkább azért, hogy megmentsen engem. Inkább élném az egész életemet a Te ítéleted közepette, a Te gondviselésedben részesülve, minthogy egyetlen pillanatig is a Sátán hatalma alatt éljek. Szeretném, ha megtisztítanál; még ha szenvednem is kell, nem vagyok hajlandó rá, hogy a Sátán kihasználjon és rászedjen engem. Te kell, hogy használj engem, ezt a teremtett lényt, Te kell, hogy birtokolj; Te kell legyél az is, aki megítél és megfenyít, sőt megátkoz engem. A szívem felvidul, amikor Te hajlandó vagy megáldani engem, mert láttam a Te szeretetedet. Te vagy a Teremtő, én pedig egy teremtett lény: nem szabad elárulnom Téged és a Sátán hatalma alatt élnem, nem szabad hagynom, hogy a Sátán kihasználjon. Ahelyett, hogy a Sátánért élnék, a Te lovadnak vagy ökrödnek kellene lennem. Inkább élnék a Te fenyítésed közepette, testi boldogság nélkül, és ez akkor is gyönyörűséget szerezne nekem, ha elveszíteném a kegyelmedet. Bár a Te kegyelmed nem lenne velem, akkor is gyönyörűséget nyernék a Te fenyítésedből és ítéletedből. Ez a Te legjobb áldásod, a Te legnagyobb kegyelmed. Bár Te mindig fenséges és haragos vagy velem szemben, mégsem vagyok képes elhagyni Téged, és mégsem tudlak eléggé szeretni. Szívesebben élnék a Te otthonodban, szívesebben lennék megátkozva, megfenyítve és letaglózva Általad, és nem vagyok hajlandó a Sátán hatalma alatt élni, és nem vagyok hajlandó csak a test kedvéért rohangálni és foglalatoskodni, és még kevésbé vagyok hajlandó a testért élni.” Péter szeretete tiszta szeretet volt. Ez a tökéletessé válás megtapasztalása, és ez a tökéletessé válás legmagasabb birodalma; nincs ennél értelmesebb élet. Elfogadta Isten fenyítését és ítéletét, kincsként őrizte Isten igazságos természetét, és semmi nem volt ennél értékesebb Péterben. Azt mondta: „A Sátán anyagi élvezeteket ad nekem, de én nem becsülöm őket. Isten fenyítése és ítélete száll rám – ebben kapok kegyelmet, ebben találok élvezetet és ebben vagyok áldott. Ha nem lenne Isten ítélete, soha nem szeretném Istent, még mindig a Sátán hatalma alatt élnék, még mindig ő irányítana és parancsolna nekem. Ha ez lenne a helyzet, akkor soha nem válnék igazi emberré, mert képtelen lennék megfelelni Istennek, és nem szenteltem volna egész lényemet Istennek. Még akkor is, ha Isten nem áld meg engem, és belül vigasz nélkül maradok, mintha tűz égne bennem, és nincs békém és örömöm, és még akkor is, ha Isten fenyítése és fegyelmezése soha nem hagy el, Isten fenyítésében és ítéletében képes vagyok meglátni az Ő igazságos természetét. Örülök ennek; nincs értékesebb vagy értelmesebb dolog az életben. Bár az Ő védelme és gondviselése kíméletlen fenyítéssé, ítéletté, átokká és csapásokká vált, mégis örömömet lelem ezekben a dolgokban, mert ezek jobban megtisztíthatnak és megváltoztathatnak engem, közelebb vihetnek Istenhez, még jobban képessé tehetnek Isten szeretetére, és tisztábbá tehetik Isten iránti szeretetemet. Ez képessé tesz arra, hogy teljesítsem teremtett lényi kötelességemet, és Isten elé visz, távol a Sátán befolyásától, hogy többé ne szolgáljam a Sátánt. Amikor már nem a Sátán hatalma alatt élek, és képes vagyok mindent, amim van, és mindent, amit tehetek, Istennek szentelni, anélkül, hogy bármit is visszatartanék – akkor leszek teljesen elégedett. Isten fenyítése és ítélete az, ami megmentett engem, és az életem elválaszthatatlan Isten fenyítésétől és ítéletétől. Számomra a Földön élni ugyanaz, mint a Sátán hatalma alatt élni, és ha nem lenne az Isten fenyítése és ítélete általi gondviselés és védelem, akkor mindig is a Sátán hatalma alatt éltem volna, sőt, nem lett volna lehetőségem és módom arra, hogy értelmes életet éljek. Csak ha Isten fenyítése és ítélete soha nem hagy magamra, és lehetővé teszi, hogy folyamatosan megtisztuljak Isten által, és ha Isten kemény szavai és igazságos természete, valamint Isten fenséges ítélete velem vannak, akkor nyertem el a legfőbb védelmet, és jutottam el oda, hogy a fényben éljek, és kaptam meg Isten áldásait. Az, hogy megtisztulhatok, megszabadulhatok a Sátántól, és Isten uralma alatt élhetek – ez ma a legnagyobb áldás az életemben.” Ez a legmagasabb birodalom, amelyet Péter megtapasztalt.

Pontosan ezt az állapotot kell elérnie az embernek, miután tökéletessé tették. Ha nem tudsz ennyit elérni, akkor nem élhetsz értelmes életet. Az ember a testben él, ami azt jelenti, hogy egy emberi pokolban él, és Isten ítélete és fenyítése nélkül az ember olyan mocskos, mint a Sátán. Hogyan lehetne az ember szent? Péter úgy vélte, hogy az Isten általi fenyítés és ítélet az ember legjobb védelme és legnagyobb kegyelme. Csak Isten fenyítése és ítélete által ébredhet fel az ember, és gyűlölheti meg a testet és a Sátánt. Isten szigorú fegyelmezése megszabadítja az embert a Sátán befolyásától, kiszabadítja saját kis világából, és lehetővé teszi, hogy Isten jelenlétének fényében éljen. Nincs jobb üdvösség, mint a fenyítés és az ítélet! Péter így imádkozott: „Ó, Istenem! Amíg Te megfenyítesz és megítélsz engem, addig tudni fogom, hogy nem hagytál el engem. Még ha nem is adsz nekem örömöt vagy békét, és szenvedésben kell élnem, valamint számtalan dorgálást mérsz rám, amíg nem hagysz el engem, addig a szívem könnyű lesz. A Te fenyítésed és ítéleted lett ma számomra a legjobb védelem és a legnagyobb áldás. A kegyelem, amelyet Te adsz nekem, megvéd engem. A kegyelem, amelyben Te ma részesítesz engem, a Te igazságos természeted megnyilvánulása, valamint fenyítés és ítélet; sőt, próbatétel, és ami még ennél is több, szenvedéssel teli élet.” Péter képes volt félretenni a test örömeit, és mélyebb szeretetre és nagyobb védelemre törekedni, mert annyi kegyelmet nyert Isten fenyítése és ítélete által. Ha az ember életében meg akar tisztulni, és változást akar elérni a beállítottságában, ha értelmes életet akar élni, továbbá teljesíteni akarja teremtett lényi kötelességét, akkor el kell fogadnia Isten fenyítését és ítéletét, és nem szabad engednie, hogy Isten fegyelmezése és Isten csapása eltávozzon tőle, hogy megszabaduljon a Sátán manipulációjától és befolyásától, és Isten fényében éljen. Tudd, hogy Isten fenyítése és ítélete a világosság, és az ember üdvösségének fénye, és nincs jobb áldás, kegyelem vagy védelem az ember számára. Az ember a Sátán befolyása alatt él, és testben létezik; ha nem tisztul meg, és nem kapja meg Isten védelmét, akkor az ember egyre inkább elkorcsosul. Ha szeretni akarja Istent, akkor meg kell tisztulnia és üdvözülnie kell. Péter így imádkozott: „Istenem, amikor Te kedvesen bánsz velem, örülök, és vigasztalást érzek; amikor megfenyítesz, akkor még nagyobb vigasztalást és örömöt érzek. Bár gyenge vagyok, és leírhatatlan szenvedést viselek el, bár vannak könnyek és szomorúság, Te tudod, hogy ez a szomorúság az én lázadó mivoltom és gyengeségem miatt van. Sírok, mert nem tudok eleget tenni a Te szándékaidnak, bánatot és sajnálatot érzek, mert kevés vagyok a Te követelményeidhez, de hajlandó vagyok elérni ezt a birodalmat, hajlandó vagyok mindent megtenni, hogy megfeleljek Neked. A Te fenyítésed oltalmat hozott nekem, és a legjobb üdvösséget adta nekem; a Te ítéleted elhalványítja toleranciádat és türelmedet. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül nem élvezném irgalmadat és szerető jóságodat. Ma még inkább látom, hogy a Te szereteted meghaladta a mennyet, és minden más dolog fölé emelkedett. A Te szereteted nemcsak irgalom és szerető jóság, hanem még ennél is több: fenyítés és ítélet. Oly sokat nyertem a Te fenyítésedből és ítéletedből. A Te fenyítésed és ítéleted nélkül egyetlen ember sem tisztulna meg, és egyetlen ember sem tapasztalhatná meg a Teremtő szeretetét. Bár több száz próbatételt és megpróbáltatást éltem át, és még a halálhoz is közel kerültem, mindez lehetővé tette számomra, hogy igazán megismerjelek Téged, és elnyerjem a legnagyobb üdvösséget. Ha a Te fenyítésed, ítéleted és fegyelmed eltávozna tőlem, akkor sötétségben élnék, a Sátán hatalma alatt. Milyen előnyei vannak az ember testének? Ha a Te fenyítésed és ítéleted elhagyna engem, az olyan lenne, mintha a Lelked elhagyott volna engem, mintha nem lennél többé velem. Ha ez így lenne, hogyan élhetnék tovább? Te betegséget adtál nekem és elvetted a szabadságomat, mégis képes voltam tovább élni, de ha a fenyítésed és ítéleted valaha is elhagyna engem, akkor nem tudnék tovább élni. Ha a Te fenyítésed és ítéleted nélkül lennék, akkor elveszítettem volna a Te szeretetedet. A Te szereteted túl mély ahhoz, hogy szavakba önthessem. A Te szereteted nélkül a Sátán hatalma alatt élnék, és nem láthatnám a Te dicsőséges arcodat. Hogyan élhetnék tovább? Aligha tudnék tovább haladni ilyen sötétségben, egy ilyen életben. Az, hogy Te velem vagy, az olyan, mintha látnálak Téged, hát hogyan hagyhatnálak el? Teljes őszinteséggel esdeklem, könyörgöm Neked, hogy ne vedd el tőlem a legnagyobb vigaszomat, még ha az csak a vigasztaló szavaid elhintése is. Élveztem a Te szeretetedet, és most már nem tudok távol lenni Tőled; hogyan is ne tudnálak szeretni Téged? A bánat számtalan könnyét ontottam a Te szereteted miatt, mégis mindig úgy éreztem, hogy egy ilyen élet értelmesebb, jobban képes gazdagítani engem, jobban képes megváltoztatni engem, és jobban képes lehetővé tenni számomra, hogy elérjem az igazságot, amelyet a teremtett lényeknek birtokolniuk kellene.”

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről)

Kapcsolódi filmrészletek

A hírnév és a státusz elengedése Isten ítélete és fenyítése által

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Az ítélet és a fenyítés Isten szeretete

Isten szavai megszüntették a félreértéseimet

Kapcsolódó himnuszok

Az ítélet és fenyítés Isten üdvösségét fedi fel

A fenyítésben és az ítéletben megláttam Isten szeretetét