Isten szavai a Bibliából

„Ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.” (Máté 5:37)

„Ők azok, akik nem szennyezték be magukat nőkkel, mert szüzek, akik követik a Bárányt, ahova csak megy, akik áron vétettek meg az emberek közül, Istennek és a Báránynak szánt zsengeként. És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek.” (Jelenések 14:4-5)

„Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek.” (Jelenések 21:27)

„Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18:3)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Tudnotok kell, hogy Isten azokat szereti, akik becsületesek. Isten lényegénél fogva hűséges, ezért mindig meg lehet bízni a szavaiban. Továbbá, az Ő cselekedetei hibátlanok és megkérdőjelezhetetlenek, és ezért szereti Isten azokat, akik teljes mértékben becsületesek Vele. A becsületesség azt jelenti, hogy Istennek adjátok a szíveteket, mindenben őszinték vagytok Hozzá, mindenben nyitottak vagytok Felé, soha nem rejtitek el a tényeket, nem próbáljátok megtéveszteni a fölöttetek és alattatok lévőket, és nem tesztek dolgokat csak azért, hogy hízelgéssel elnyerjétek Isten jóindulatát. Röviden, becsületesnek lenni nem más, mint cselekedeteidben és szavaidban tisztának lenni, és nem téveszteni meg sem Istent, sem embert. Amit mondok, az nagyon egyszerű, de számotokra kétszeresen fáradságos. Sok ember választaná inkább, hogy pokolra ítéljék, semmint hogy becsületesen beszéljen és cselekedjen. Nem csoda, hogy más bánásmódot is tartogatok azoknak, akik nem becsületesek. Természetesen nagyon is jól tudom, milyen nehéz számotokra becsületesnek lenni. Mivel mindannyian olyan okosak vagytok, és olyan ügyesen méregettek másokat a saját kicsinyes mércétekkel, ez sokkal könnyebbé teszi a munkámat. És mivel mindannyian a kebletekre ölelitek a titkaitokat, egyesével foglak katasztrófába sodorni benneteket, hogy a tűz „leckéztessen meg”, és azután teljes elszántsággal higgyetek a szavaimban. Végül ki fogom kényszeríteni ezeket a szavakat a szátokból: „Isten hűséges Isten”, és ezután rögtön kéztördelve így fogtok siránkozni: „Csalárd az ember szíve!” Milyen lelkiállapotban lesztek akkor? Úgy képzelem, nem lesztek olyan győzedelmesek, mint most. És még kevésbé lesztek olyan „mélyek és érthetetlenek”, mint most. Isten jelenlétében egyesek pedánsak és tisztességtudók, mindent megtesznek azért, hogy „illedelmesek” legyenek, a Lélek jelenlétében mégis vicsorognak és karmaikat meresztgetik. A becsületesek közé sorolnátok az ilyen embereket? Ha képmutató vagy, olyasvalaki, aki jól ért az „interperszonális kapcsolatokhoz”, akkor azt mondom, biztosan olyan ember vagy, aki megpróbál játszadozni Istennel. Ha a szavaid tele vannak kifogásokkal és értéktelen magyarázkodással, akkor azt mondom, olyan vagy, aki gyűlöli a gyakorlatba ültetni az igazságot. Ha sok olyan bizalmas információd van, amelyeket vonakodsz megosztani, ha nagyon idegenkedsz attól, hogy a titkaidat – a nehézségeidet – felfedd mások előtt, hogy a világosság útját keresd, akkor azt mondom, olyan vagy, aki nem fogja könnyen elérni az üdvösséget, és aki nem fog könnyen kiemelkedni a sötétségből. Ha az igazság útjának keresése örömmel tölt el téged, akkor olyan vagy, aki mindig a fényben lakozik. Ha örülsz, hogy szolgálattevő lehetsz Isten házában, szorgalmasan és lelkiismeretesen munkálkodva a háttérben, mindig csak adsz, és nem elveszel, akkor azt mondom, hogy egy hűséges szent vagy, mert nem jutalmat keresel, és egyszerűen csak becsületes ember vagy. Ha hajlandó vagy őszintének lenni, ha hajlandó vagy mindenedet ráfordítani, ha képes vagy feláldozni az életedet Istenért, és a bizonyságtételedben szilárdan megállni, ha annyira becsületes vagy, hogy csak Isten kedvére akarsz tenni, és nem magadra gondolsz, vagy nem magadnak veszel el, akkor azt mondom, hogy az ilyen emberek azok, akiket a fényben táplálnak, és akik örökké fognak élni a királyságban. Tudnod kell, hogy van-e benned igaz hit és igaz hűség, hogy a múltban szenvedtél-e Istenért, és teljesen alávetetted-e magad Istennek. Ha ezek hiányoznak belőled, akkor ott marad benned a lázadó mivolt, a csalárdság, a kapzsiság és a panaszkodás. Mivel a szíved távol áll a becsületességtől, soha nem részesültél elismerésben Istentől, és soha nem éltél a világosságban. Az ember sorsának végső alakulása attól függ, hogy van-e becsületes és vérvörös szíve, és attól, hogy rendelkezik-e tiszta lélekkel. Ha nagyon becstelen vagy, olyan, akinek szíve tele van rosszindulattal, akinek tisztátlan a lelke, akkor bizonyosan olyan helyre kerülsz, ahol az ember büntetésben részesül, ahogy az írva van a sorsodban. Ha azt állítod, hogy nagyon becsületes vagy, de mégsem sikerül az igazságnak megfelelően cselekedned, vagy igaz szót szólnod, akkor még így is arra vársz, hogy Isten megjutalmazzon? Még mindig abban reménykedsz, hogy Isten a szeme fényeként tekint rád? Hát nem esztelenség így gondolkozni? Mindenben megtéveszted Istent; hogyan fogadhatna be Isten háza olyasvalakit, mint te, akinek kezei tisztátalanok?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem)

Örülök azoknak, akik nem gyanakodnak másokra, és kedvelem azokat, akik készségesen elfogadják az igazságot; e két embertípus felé nagyon gondoskodó vagyok, mert az Én szememben ők becsületes emberek. Ha te csalárd vagy, akkor óvatos és gyanakvó leszel mindenkivel és mindennel szemben, és így a Bennem való hited gyanakváson fog alapulni. Soha nem lennék képes ilyen hitet elismerni. Igaz hit hiányában még inkább nélkülözöd az igaz szeretetet. És ha hajlamos vagy kételkedni Istenben és kedvedre találgatásokba bocsátkozni Róla, akkor kétségkívül te vagy a legálnokabb minden ember közül. Azt találgatod, hogy Isten lehet-e olyan, mint az ember: megbocsáthatatlanul vétkes, kicsinyes jellemmel, tisztességtől és értelemtől mentes, igazságérzet nélküli, gonosz taktikák hatása alatt álló, csalárd és ravasz, aki örül a gonosznak és a sötétségnek, és így tovább. Vajon nem azért vannak az embereknek ilyen gondolataik, mert a legkevésbé sem ismerik Istent? Az ilyen hit nem más, mint bűn! Néhányan még azt is hiszik, hogy azok, akik tetszenek nekem, azok éppen a hízelgők és talpnyalók, és hogy azok nem lesznek szívesen látva Isten házában és azok fogják elveszíteni ott a helyüket, akiknek nincsenek ilyen készségeik. Hát ez az egyetlen ismeret, amire szert tettetek ennyi év után? Ez az, amit szereztetek? És a Rólam szóló ismeretetek nem áll meg ezeknél a félreértéseknél – még rosszabb az Isten Lelke elleni káromlásotok és a Menny gyalázása. Ezért mondom azt, hogy az ilyen hit, mint a tietek, csak még jobban el fog távolítani Tőlem, és még jobban szembe fogtok Velem kerülni.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan ismerjük meg a földi Istent?)

Sok ember van, aki nem érti egészen pontosan, mit is jelent az, hogy becsületes ember. Egyesek szerint becsületes emberek azok, akik őszinték és egyenesek, akiket mindig zaklatnak és kirekesztenek, bárhová mennek, vagy akik lassúak, és a beszédük és cselekedeteik mindig egy fél lépéssel mások mögött vannak. Egyes ostoba és tudatlan emberek, akik olyan ostobaságokban vesznek részt, hogy mások lenézik őket emiatt, szintén becsületes emberekként jellemzik magukat. És mindazok a tanulatlan emberek a társadalom alsó rétegeiből, akik kisebbrendűnek érzik magukat, szintén azt állítják, hogy ők becsületes emberek. Miben tévednek? Nem tudják, mi az, hogy becsületes ember. Mi a félreértésük forrása? A fő ok az, hogy nem értik az igazságot. Azt hiszik, a „becsületes emberek”, akikről Isten beszél, ostobák és hülyék, tanulatlanok, lassú beszédűek és nyelvűek, a zaklatás és elnyomás áldozatai, és könnyen becsaphatók vagy félrevezethetők. Ebből az következik, hogy Isten szabadításának tárgyai azok az agyatlan emberek a társadalom legalján, akikbe mások gyakran belerúgnak. Kit fog Isten megmenteni, ha nem ezeket az alacsony rendű, elszegényedett embereket? Hát nem ezt hiszik? Vajon valóban ezek azok az emberek, akiket Isten megment? Ez Isten szándékainak hibás értelmezése. Isten azokat az embereket menti meg, akik szeretik az igazságot, akiknek van képességük és felfogóképességük: ők mind olyan emberek, akikben van lelkiismeret és értelem, akik képesek teljesíteni Isten megbízatásait és jól végezni a kötelességüket. Ők olyan emberek, akik képesek elfogadni az igazságot és levetni romlott beállítottságukat, olyan emberek, akik igazán szeretik Istent, alávetik magukat Istennek és imádják Istent. Bár a legtöbben közülük a társadalom legaljáról valók, munkás- és parasztcsaládokból, ők egyáltalán nem zavaros fejű, együgyű vagy semmirekellő emberek. Épp ellenkezőleg, okos emberek, akik képesek elfogadni az igazságot, gyakorolni azt és alávetni magukat annak. Mindannyian igaz emberek, akik elhagyják az evilági dicsőséget és gazdagságot, hogy Istent kövessék, hogy elnyerjék az igazságot és az életet – ők mindenki közül a legbölcsebb emberek. Mindannyian becsületes emberek, akik igazán hisznek Istenben, és akik igazán Érte áldozzák önmagukat. Ők nyerhetik el Isten jóváhagyását és áldásait, és ők tökéletesíthetők az Ő népévé és az Ő templomának oszlopaivá. Ők aranyból, ezüstből és drágakövekből való emberek. Azok a zavaros fejű, ostoba, bolond, semmirekellő emberek lesznek kivetve. Milyennek látják az álhívők és az ostoba emberek Isten munkáját és irányítási tervét? Olyannak, mint egy szeméttelep, nem? Ezek az emberek nemcsak gyenge képességűek, de ostobák is. Bármennyit is olvastak Isten szavaiból, nem képesek megérteni az igazságot, és bármennyi prédikációt hallanak is, nem képesek belépni a valóságba – ha ennyire bolondok, megmenthetők-e még? Akarna-e Isten egy ilyen embert? Akárhány éven át volt is hívő, még mindig nem ért egy igazságot sem, még mindig badarságokat beszél, és mégis becsületesnek tartja magát – hát nincs benne szégyenérzet? Az ilyen emberek nem értik az igazságot. Mindig félreértelmezik Isten szándékait, és mégis, bárhová mennek, egyre csak a saját téves értelmezéseikről papolnak, igazságként hirdetve azokat, így szólva az emberekhez: „Az jó, ha egy kicsit zaklatnak, az embernek egy kicsit vesztesnek, egy kicsit bolondnak kell lennie – ezek Isten szabadításának tárgyai, ők azok az emberek, akiket Isten meg fog menteni.” Azok az emberek, akik ilyeneket mondanak, visszataszítóak; ez nagy megaláztatást hoz Istenre! Annyira gusztustalan! Isten királyságának oszlopai és a győztesek, akiket Isten megment, mind olyan emberek, akik értik az igazságot és bölcsek. Ők azok, akiknek részük lesz a mennyei királyságban. Mindazok, akik ostobák és tudatlanok, szégyentelenek és esztelenek, akikben szikrája sincs az igazság megértésének, akik együgyűek és bolondok – vajon nem semmirekellők mindannyian? Hogy lehetne ilyen embereknek részük a mennyei királyságban? A becsületes emberek, akikről Isten beszél, azok, akik gyakorlatba tudják ültetni az igazságot, mihelyt megértették azt, akik bölcsek és okosak, akik egyszerűen megnyílnak Isten előtt, és akik elvek szerint cselekednek és teljes mértékben alávetik magukat Istennek. Mindezen embereknek Istent félő szívük van, arra koncentrálnak, hogy az alapelvek alapján végezzék dolgaikat, mindannyian az Istennek való abszolút alávetettségre törekednek, szívükben pedig szeretik Istent. Csak ők az igazán becsületes emberek. Ha valaki még azt sem tudja, mit jelent becsületesnek lenni, ha nem látja, hogy a becsületes emberek lényege az Istennek való abszolút alávetettség, Isten félése és a rossz kerülése, vagy hogy a becsületes emberek azért becsületesek, mert szeretik az igazságot, mert szeretik Istent, és mert az igazságot gyakorolják – akkor az a fajta ember rendkívül ostoba, és valóban hiányzik belőle az éleslátás. A becsületes emberek egyáltalán nem azok a naiv, zavaros fejű, tudatlan és ostoba egyének, ahogyan az emberek képzelik; ők normális emberi mivolttal rendelkező emberek, akiknek van eszük és lelkiismeretük. A becsületes emberek okosságát az mutatja, hogy képesek hallgatni Isten szavaira és becsületesnek lenni, és ezért áldja meg őket Isten.

Semminek nincs nagyobb jelentősége, mint Isten azon kérésének, hogy az emberek legyenek becsületesek – Ő azt kéri, hogy az emberek az Ő színe előtt éljenek, hogy fogadják el az Ő vizsgálatát, és hogy éljenek a világosságban. Csak a becsületes emberek az emberi faj igazi tagjai. A nem becsületes emberek vadbarmok, emberi ruhában járkáló állatok, nem emberi lények. Ahhoz, hogy a becsületességre törekedj, Isten előírásai szerint kell viselkedned, át kell esned az ítéleten, fenyítésen és metszésen. Amikor romlott beállítottságod megtisztul, és képes vagy az igazságot gyakorolni és Isten szavai szerint élni, csak akkor leszel becsületes ember. Azok az emberek, akik tudatlanok, ostobák és naivak, nem becsületes emberek. Amikor Isten azt követeli, hogy az emberek legyenek becsületesek, arra kéri őket, hogy legyen normális emberi mivoltuk, hogy vessék le csalárdságukat és álruháikat, hogy ne hazudjanak, ne húzzanak csőbe másokat, hűségesen végezzék kötelességüket, hogy legyenek képesek igazán szeretni Őt és alávetni magukat Neki. Csakis ezek az egyének Isten királyságának népe. Isten azt követeli, hogy az emberek legyenek Krisztus jó katonái. Mi az, hogy Krisztus jó katonái? Fel kell szerelkezniük az igazságvalósággal, és egy szívnek, egy léleknek kell lenniük Krisztussal. Bárhol és bármikor képesnek kell lenniük arra, hogy felmagasztalják Istent és bizonyságot tegyenek Róla, és képesnek kell lenniük az igazságot használni a Sátán elleni hadviselésben. Mindenben Isten oldalán kell állniuk, bizonyságot kell tenniük, és meg kell élniük az igazságvalóságot. Képesnek kell lenniük megalázni a Sátánt és csodálatos győzelmeket aratni Istenért. Ezt jelenti Krisztus jó katonájának lenni. Krisztus jó katonái a győztesek, ők azok, akik a Sátán fölé kerekednek. Isten, amikor megköveteli, hogy az emberek becsületesek legyenek és ne csalárdak, nem arra kéri őket, hogy ostobák legyenek, hanem hogy levessék csalárd beállítottságaikat, érjék el a Neki való alávetettséget, és szerezzenek dicsőséget Neki. Ezt lehet elérni az igazság gyakorlásával.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak a hatféle romlott beállítottság ismerete a valódi önismeret)

Becsületes ember az, aki képes elfogadni az igazságot – nem pedig egy szánalmas nyomorult, egy semmirekellő, egy idióta vagy egy jámbor ember. Képesnek kell lennetek arra, hogy megkülönböztessétek ezeket a dolgokat, igaz? Gyakran hallom, ahogy egyesek ezt mondják: „Én soha nem hazudok – mindig én vagyok az, akinek hazudnak. Mindig velem packáznak az emberek. Isten azt mondta, hogy Ő felemeli a rászorulókat a trágyadombról, én pedig egy vagyok azok közül az emberek közül. Ez Isten kegyelme. Isten megszánja a hozzánk hasonló, jámbor embereket, akiket a társadalom nem lát szívesen. Ez valóban Isten irgalma!” Amikor Isten azt mondja, hogy felemeli a rászorulókat a trágyadombról, annak van egy gyakorlati oldala is. Bár képes vagy ezt felismerni, az nem bizonyítja, hogy becsületes ember vagy. Igazság szerint néhány ember egyszerűen hülye, idióta; ők teljesen képzetlen, gyenge képességű és az igazságot nem értő bolondok. Az ilyen embereknek abszolút semmi közük nincs azokhoz a becsületes emberekhez, akikről Isten beszél. Igaz, hogy Isten felemeli a rászorulókat a trágyadombról, de nem az idióták és a bolondok azok, akiket felemel. A te képességed eredendően nagyon gyenge, és te egy idióta vagy, egy semmirekellő, és noha szegény családba születtél és a társadalom alsóbb osztálybeli tagja vagy, akkor sem vagy Isten üdvösségének célpontja. Csak azért, mert sokat szenvedtél és eltűrted a társadalmi diszkriminációt, csak azért, mert mindenki packázott veled és becsapott téged, ne hidd, hogy ettől becsületes ember vagy. Ha ezt gondolod, akkor nagyot tévedsz. Ragaszkodtál bármilyen félreértéshez vagy eltorzult felfogáshoz azzal kapcsolatban, hogy mi a becsületes ember? Nyertetek némi tisztánlátást ezzel a közösséggel? Becsületes embernek lenni nem olyan, mint ahogyan azt az emberek gondolják; nem azt jelenti, hogy valaki egyenes beszédű és tartózkodik a kétértelműségtől. Lehet, hogy valaki természeténél fogva nagyon egyenes, de ez nem jelenti azt, hogy nem bonyolódik trükközésbe vagy csalásba. Minden romlott embernek vannak romlott beállítottságai, amelyek csalók és csalárdak. Amikor az emberek ebben a világban élnek, a Sátán befolyása alatt, és annak ereje vezeti és irányítja őket, lehetetlen, hogy becsületesek legyenek. Csak egyre csalárdabbakká válhatnak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Melyek a becsületes ember megnyilvánulásai? Először is az, hogy nem kételkedik Isten szavaiban. Ez a becsületes ember egyik megnyilvánulása. Ezenkívül a legfontosabb megnyilvánulás az, hogy mindenben keresi az igazságot és gyakorolja azt – ez létfontosságú. Azt mondod, hogy becsületes vagy, de mindig háttérbe szorítod Isten szavait, és csak azt teszed, amit akarsz. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Azt mondod: „Bár a képességem gyenge, de a szívem őszinte.” És mégis, amikor rád hárul egy kötelesség, félsz a szenvedéstől és a felelősségvállalástól, ha nem jól teszed meg, így kifogásokat keresel, hogy kibújj a kötelességed alól, vagy azt javasolod, hogy tegye meg valaki más. Ez vajon a becsületes ember megnyilvánulása? Egyértelműen nem. Hogyan kell tehát egy becsületes embernek viselkednie? Alá kell vetnie magát Isten intézkedéseinek, hűnek kell lennie az elvégzendő kötelességéhez, és törekednie kell arra, hogy eleget tegyen Isten szándékainak. Ez többféleképpen is megnyilvánul. Az egyik az, hogy őszinte szívvel vállalod a kötelességedet, nem gondolva a testi érdekeidre, nem félgőzzel csinálod, és nem a saját hasznodra szövetkezel. Ezek a becsületesség megnyilvánulásai. A másik az, hogy teljes szívedet és erődet beleadod, hogy jól teljesítsd a kötelességedet, hogy megfelelően végezd a dolgokat, valamint a szívedet és a szeretetedet is beleadod a kötelességedbe, hogy eleget tegyél Istennek. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyekkel egy becsületes embernek a kötelességei teljesítése során rendelkeznie kell. Ha nem valósítod meg azt, amit tudsz és megértesz, és ha csak ötven vagy hatvan százalékos az erőfeszítésed, akkor nem adod bele a teljes szívedet és erődet. Hanem inkább sunyi vagy, és lazsálsz. Vajon becsületesek azok az emberek, akik így teljesítik a kötelességeiket? Egyáltalán nem. Isten semmi hasznát nem veszi az ilyen ravaszkodó és csalárd embereknek; ki kell őket iktatni. Isten a kötelességek végzésére csak becsületes embereket használ. Még a hűséges munkásoknak is becsületesnek kell lenniük. Azok, akik állandóan felületesek és sunyik, és keresik a módot arra, hogy lazsáljanak, mind csalárdak, és mind démonok. Egyikük sem hisz igazán Istenben, és mindannyian ki lesznek iktatva. Vannak, akik azt gondolják: „Becsületes embernek lenni csak annyit jelent, hogy igazat mondunk, és nem hazudunk. Valójában nem nehéz becsületes embernek lenni.” Mit gondoltok erről a véleményről? Vajon ennyire korlátozott érvényű az, ha becsületes ember valaki? Egyáltalán nem. Fel kell tárnod a szívedet, és át kell adnod azt Istennek; ez az a hozzáállás, amellyel egy becsületes embernek rendelkeznie kell. Éppen ezért nagyon értékes az őszinte szív. Mit is jelent ez? Azt, hogy egy őszinte szív képes irányítani a viselkedésedet, és képes megváltoztatni az állapotodat. Képes rávezetni a helyes döntések meghozatalára, és arra, hogy alávesd magad Istennek, és elnyerd az Ő jóváhagyását. Valóban értékes egy ilyen szív. Ha ilyen őszinte szíved van, akkor ilyen állapotban kell élned, így kell viselkedned, és így kell adnod magadból.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Miért kéri Isten az emberektől, hogy becsületesek legyenek? Vajon azért, hogy könnyebb legyen kézben tartani őket? Bizonyára nem. Isten azért követeli meg az emberektől, hogy becsületesek legyenek, mert Ő szereti és megáldja a becsületes embereket. Becsületes embernek lenni annyi, mint lelkiismeretes és értelmes embernek lenni. Ez azt jelenti, hogy olyasvalaki vagy, aki megbízható, akit Isten szeret, és aki képes gyakorolni az igazságot és szeretni Istent. Becsületes embernek lenni a normális emberi mivolt birtoklásának és a valódi emberi hasonlatosság megélésének legalapvetőbb megnyilvánulása. Ha valaki soha nem volt becsületes, vagy nem is fontolgatta azt, hogy becsületes legyen, akkor nem tudja megérteni az igazságot, még kevésbé tudja elnyerni az igazságot. Ha nem hiszel Nekem, menj és nézd meg magad, vagy menj és tapasztald meg magad. Csak ha becsületes ember vagy, akkor nyílhat meg a szíved Isten előtt, akkor fogadhatod el az igazságot, akkor válhat az igazság az életeddé a szívedben, valamint akkor értheted meg és nyerheted el az igazságot. Ha a szíved állandóan zárva van, ha nem nyílsz meg, vagy nem mondod ki senkinek azt, ami a szívedben van, úgyhogy senki sem érthet meg téged, akkor a falaid túl vastagok, és te vagy a legcsalárdabb ember. Ha hiszel Istenben, de nem tudsz teljesen megnyílni Isten előtt, ha képes vagy hazudni Istennek vagy túlzásokba esni, hogy megtéveszd Istent, ha képtelen vagy megnyitni a szívedet Isten előtt, és mégis képes vagy körmönfontan beszélni és elrejteni a szándékaidat, akkor csak magadnak ártasz, Isten pedig nem fog tudomást venni rólad, és nem fog munkálkodni benned. Nem fogsz megérteni semmilyen igazságot, és nem fogsz elnyerni semmilyen igazságot. Látjátok-e most már az igazságra való törekvésnek és annak elnyerésének a fontosságát? Mi az első dolog, amit tennetek kell az igazságra való törekvésben? Becsületes embernek kell lennetek. Csak ha igyekeznek becsületesek lenni, akkor tudhatják meg az emberek, hogy milyen mélyen romlottak, hogy valóban rendelkeznek-e emberi hasonlatossággal vagy sem, és akkor mérhetik fel világosan magukat, és vehetik észre hiányosságaikat. Csak amikor a becsületességet gyakorolják, akkor tudatosul bennük, hogy mennyi hazugságot mondanak, és milyen mélyen rejtőzik a csalárdságuk és becstelenségük. Az emberek csak a becsületesség gyakorlásának megtapasztalása során ismerhetik meg fokozatosan saját romlottságuk igazságát és saját természetlényegüket, és romlott beállítottságaik csak ekkor fognak folyamatosan megtisztulni. Csak romlott beállítottságaik folyamatos megtisztulása során lesznek képesek elnyerni az igazságot. Szánjatok időt arra, hogy megtapasztaljátok ezeket a szavakat. Isten nem tökéletesíti azokat, akik csalárdak. Ha a szíved nem becsületes – ha nem vagy becsületes ember –, akkor Isten nem fog megnyerni téged. Hasonlóképpen, te sem fogod elnyerni az igazságot, és arra is képtelen leszel, hogy megnyerd Istent. Mit jelent, ha nem nyered meg Istent? Ha nem nyered meg Istent, és nem értetted meg az igazságot, akkor nem fogod megismerni Istent, és így lehetetlen lesz, hogy összeegyeztethető legyél Istennel, ebben az esetben pedig Isten ellensége vagy. Ha nem vagy összeegyeztethető Istennel, akkor Isten nem a te Istened; és ha Isten nem a te Istened, akkor menthetetlen vagy. Ha nem törekszel az üdvösség elnyerésére, akkor miért hiszel Istenben? Ha nem tudod elnyerni az üdvösséget, akkor örökre Isten megkeseredett ellensége leszel, és meg lesz szabva a kimeneteled. Ha tehát az emberek azt szeretnék, hogy Isten megmentse őket, akkor először is becsületeseknek kell lenniük. Végül azok, akiket Isten megnyert, meg lesznek jelölve. Tudjátok-e, hogy mi ez a jel? A Jelenések könyvében, a Bibliában van megírva: „És szájukban nem találtatott hazugság: ők feddhetetlenek” (Jelenések 14:5). Kik ezek az „ők”? Ők azok, akiket Isten megmentett, tökéletesített és megnyert. Hogyan jellemzi Isten ezeket az embereket? Melyek magatartásuk jellegzetességei és kifejeződései? Feddhetetlenek. Nem hazudnak. Valószínűleg mindannyian megértitek és felfogjátok, hogy mit jelent nem hazudni: azt jelenti, hogy őszinte vagy. Mire vonatkozik az, hogy „feddhetetlenek”? Azt jelenti, hogy nem tesznek semmi gonoszat. És min alapszik az, hogy nem tesznek gonoszat? Kétségtelenül az istenfélelmen alapszik. Feddhetetlennek lenni tehát azt jelenti, hogy féled Istent és kerülöd a gonoszt. Hogyan határoz meg Isten valakit, aki feddhetetlen? Isten szemében csak azok tökéletesek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt; tehát azok az emberek feddhetetlenek, akik félik Istent és kerülik a gonoszt, és csak azok feddhetetlenek, akik tökéletesek. Ez teljes mértékben helyes. Ha valaki minden nap hazudik, az nem hiba? Ha a saját akarata szerint beszél és cselekszik, az nem hiba? Ha mindig elismerést kér, amikor cselekszik, folyton jutalmat kérve Istentől, az nem hiba? Ha soha nem magasztalta Istent, mindig önmaga mellett téve tanúságot, az nem hiba? Ha felületesen teljesíti a kötelességét, mindig haszonleső, gonosz szándékokat rejteget, és lazsál, az nem hiba? A romlott beállítottságok mindezen feltárulásai hibák. Csakhogy az emberek nem tudnak róla, amíg meg nem értik az igazságot. Most mindannyian tudjátok, hogy a romlottság feltárulásai mind hiba és szenny; csak akkor lehet ilyen tisztánlátásotok, ha megértetek egy keveset az igazságból. Minden, ami a romlottság feltárulásaival kapcsolatos, a hazugságokkal függ össze; a Biblia szavai – „nem találtatott hazugság” – a kulcselemek ahhoz, hogy elgondolkodjatok azon, hogy vannak-e hibáitok vagy sem. Annak megítélésére tehát, hogy valaki tapasztalt-e meg növekedést az életében vagy sem, van még egy mutató, éspedig: becsületes emberré váltál-e vagy sem, mennyi hazugság található az általad mondottakban, és hogy a hazugságaid fokozatosan csökkenek-e, vagy ugyanolyanok, mint korábban. Ha a hazugságaid, beleértve az álcázó és megtévesztő szavaidat is, fokozatosan csökkennek, az azt bizonyítja, hogy elkezdtél belépni a valóságba, és az életed növekszik. Vajon nem ez-e egy gyakorlati módja a dolgok megvizsgálásának? (De igen.) Ha úgy érzed, hogy már tapasztaltál növekedést, de a hazugságaid egyáltalán nem csökkentek, és alapvetően ugyanolyan vagy, mint egy nem hívő, akkor ez vajon az igazságvalóságba való belépés normális megnyilvánulása-e? (Nem.) Ha valaki belépett az igazságvalóságba, akkor legalábbis sokkal kevesebb hazugságot fog mondani; alapjában véve őszinte ember lesz. Ha túl sokat hazudsz, és a szavaid túlságosan hamisak, az azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem változtál, és hogy még nem vagy becsületes ember. Ha nem vagy becsületes ember, akkor nincs életbe való belépésed, és így vajon milyen növekedést tapasztalhatsz meg? Romlott beállítottságod még mindig érintetlen, és nem hívő vagy meg ördög. Becsületes embernek lenni egy olyan mutató, amely alapján meg lehet ítélni, hogy valaki tapasztalt-e növekedést az életében vagy sem; az embereknek tudniuk kell, hogyan vonatkoztassák ezeket a dolgokat önmagukra, és azt is, hogy hogyan mérjék fel saját magukat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az élet növekedésének hat mutatója)

Csakis a becsületes emberek megbízhatóak, ők rendelkeznek lelkiismerettel és értelemmel, és ők méltók arra, hogy embernek nevezzék őket. Ha egy ember el tudja fogadni az igazságot, miközben teszi a kötelességeit, és képes az elvek szerint cselekedni, megfelelően teljesítve a kötelességeit, akkor ez az ember valóban becsületes és tényleg megbízható. És azok, akik elnyerhetik Isten üdvösségét, azok becsületes emberek. Az, hogy becsületes és megbízható ember vagy-e, nem a képességeidről vagy a megjelenésedről szól, és még kevésbé a képességedről, a hozzáértésedről vagy az adottságaidról. Mindaddig, amíg elfogadod az igazságot, felelősségteljesen cselekszel, rendelkezel lelkiismerettel és értelemmel, és alá tudod vetni magad Istennek, addig ez elég. Nem számít, hogy az ember milyen képességekkel rendelkezik, az igazi kérdés az, hogy hiányzik-e belőle az erény vagy sem. Ha valakiben nincs erény, az többé nem tekinthető embernek, hanem csupán vadállatnak. Akiket kivetnek Isten házából, azokat azért vetik ki, mert hiányzik belőlük az emberiesség és az erény. Ezért az Istenben hívő embereknek képesnek kell lenniük az igazság elfogadására, becsületes embereknek kell lenniük, rendelkezniük kell legalább lelkiismerettel és értelemmel, jól kell tudni teljesíteni a kötelességeiket, és képesnek kell lenniük Isten megbízatásának végrehajtására. Csak ezek az emberek nyerhetik el Isten üdvösségét; ők azok, akik őszintén hisznek Benne, és ők azok, akik őszintén feláldozzák magukat Érte. Ők azok az emberek, akiket Isten megment.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Csak a becsületes emberek képesek kitartóan gyakorolni az igazságot, nekik sikerül az alapelvek szerint cselekedni, és kötelességeiket színvonalasan végezni. Az alapelvek szerint cselekvő emberek jó hangulatban aprólékosan végzik kötelességeiket; nem dolgoznak felületesen, nem arrogánsak, és nem dicsekednek, hogy mások nagyra tartsák őket. Ha rossz hangulatuk van, ugyanolyan komolyan és felelősségteljesen tudják elvégezni mindennapi feladataikat, és még ha olyasmivel találkoznak is, ami hátrányosan befolyásolja kötelességeik végzését, vagy ami egy kis nyomást gyakorol rájuk, vagy megszakítást okoz, miközben teszik a kötelességüket, akkor is képesek lecsendesíteni a szívüket Isten előtt és imádkozni, mondván: „Nem számít, milyen nagy problémába ütközöm – még ha az ég leszakad is –, eltökéltem, hogy amíg élek, mindent megteszek, hogy teljesítsem a kötelességemet. Minden megélt nap, egy olyan nap, amikor jól kell teljesítenem a kötelességemet, hogy méltó legyek erre az Istentől rám ruházott kötelességre, valamint erre a lélegzetre, amelyet Ő adott a testembe. Függetlenül attól, hogy milyen nehézségben vagyok, mindent félreteszek, mert kötelességem teljesítése a legfontosabb!” Akiket nem befolyásol semmilyen személy, esemény, dolog vagy környezet, akiket nem korlátoz semmilyen hangulat vagy külső helyzet, és akik kötelességeiket és az Istentől rájuk bízott megbízatásokat helyezik előtérbe – ők azok, akik hűségesek Istenhez, és akik valóban alávetik magukat Neki. Az ilyen emberek elérték az életbe való belépést, és beléptek az igazságvalóságba. Ez az igazság megélésének egyik leghitelesebb és leggyakorlatibb kifejeződése.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az életbe való belépés a kötelességvégzéssel kezdődik)

Amikor Isten megmenti az embereket, megengedi nekik, hogy elszakadjanak a Sátán befolyásától és levessék romlott beállítottságaikat, hogy becsületes emberekké váljanak, és az Ő szavai szerint éljenek. Becsületes emberként élni feloldozó és felszabadító, és sokkal kevésbé fájdalmas. Ez a legboldogabb élet. A becsületes emberek egyszerűbbek. Kimondják, ami a szívükben van, és kimondják, amit gondolnak. Szavaikban és tetteikben a lelkiismeretüket és józan eszüket követik. Hajlandóak az igazságra törekedni, és amikor megértik azt, a gyakorlatba ültetik. Amikor nem látnak át egy dolgot, hajlandóak keresni az igazságot, majd azt teszik, ami összhangban van vele. Mindenhol és mindenben Isten vágyait keresik, majd cselekedeteikben követik azokat. Talán van néhány olyan terület, ahol ostobák és fel kell szerelkezniük az igazság-alapelvekkel, és ez megköveteli tőlük a folyamatos növekedést. Az ily módon való megtapasztalás azt jelenti, hogy becsületes, bölcs emberekké válhatnak, és teljes mértékben összhangban lehetnek Isten szándékaival. A csalárd emberek azonban nem ilyenek. Ők sátáni beállítottságok szerint élnek a romlottságukat feltárva, ugyanakkor félnek attól, hogy mások találnak ebben valamit, amit felhasználhatnak ellenük. Ezért válaszul elvetemült és csalárd trükköket alkalmaznak. Félnek attól az időtől, amikor minden feltárul majd, ezért minden lehetséges eszközt felhasználnak, hogy hazugságokat fabrikáljanak és leplezzék azokat, és amikor megjelenik egy hézag, még több hazugságot mondanak, hogy kitöltsék azt. Mindig hazudni és eltussolni a hazugságaikat – vajon nem kimerítő ily módon élni? Mindig azon törik a fejüket, hogy hazugságokat találjanak ki és fedezzék azokat. Ez egyszerűen túlságosan megerőltető. Ezért olyan kimerítő és fájdalmas a csalárd emberek élete, akik hazugságok kidolgozásával és elrejtésével töltik napjaikat! Más a helyzet azonban a becsületes emberekkel. Becsületes emberként nem kell olyan sok mindent fontolóra venni, amikor beszél és cselekszik valaki. Egy becsületes ember a legtöbb esetben egyszerűen csak őszintén tud beszélni. Csak olyankor dolgoztatják meg az elméjüket egy kicsit keményebben, amikor egy konkrét ügy érinti az érdekeiket – lehet, hogy hazudnak egy kicsit, hogy megvédjék az érdekeiket, hogy fenntartsák a hiúságukat és a büszkeségüket. Az ilyen típusú hazugságok korlátozottak, így a beszéd és a cselekvés nem olyan kimerítő a becsületes emberek számára. A csalárd emberek szándékai sokkal bonyolultabbak, mint a becsületes embereké. Az ő megfontolásaik túlságosan sokrétűek: figyelembe kell venniük a presztízsüket, a hírnevüket, a nyereségüket és a státuszukat; és meg kell védeniük az érdekeiket – mindezt úgy, hogy mások ne lássanak meg semmilyen hibát, és hogy ne árulják el magukat, ezért törniük kell az agyukat, hogy hazugságokat találjanak ki. A csalárd embereknek ráadásul nagy, túlzó vágyaik vannak, és sok követelésük. Ki kell eszelniük módszereket a céljaik elérése érdekében, ezért folytatniuk kell a hazudozást és csalást, és ahogy egyre több hazugságot mondanak, egyre több hazugságot kell eltussolniuk. Ezért sokkal kimerítőbb és fájdalmasabb egy csalárd ember élete, mint egy becsületes emberé. Néhány ember viszonylag becsületes. Ha képesek az igazságra törekedni, elgondolkodni önmagukon függetlenül attól, hogy milyen hazugságokat mondtak, felismerni a csalást, amiben részt vettek, bármi is volt, Isten szavainak fényében szemlélve azt, hogy boncolgassák és megértsék, és tovább haladva, hogy változtassanak rajta, akkor nem több, mint néhány év alatt képesek lesznek megszabadulni a hazugság és a trükközés nagy részétől. Ekkorra már olyan emberré válnak, aki alapvetően becsületes. Ha így élnek, az nemcsak sok fájdalomtól és kimerültségtől szabadítja meg őket, hanem békét és boldogságot is hoz nekik. Sok kérdésben megszabadulnak a hírnév, a nyereség, a státusz, a hiúság és a büszkeség korlátaitól, és ösztönösen szabad és felszabadult életet élnek majd.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Az, hogy Isten azt kéri az emberektől, legyenek becsületesek, azt bizonyítja, hogy Ő tényleg utálja és ellenszenvesnek tartja a csalárd embereket. Isten irtózása a csalárd emberektől irtózás attól, ahogyan ők teszik a dolgokat, a beállítottságaiktól, szándékaiktól és csaló módszereiktől; Isten utálja mindezeket a dolgokat. Ha a csalárd emberek képesek elfogadni az igazságot, beismerni csalárd beállítottságaikat, és hajlandóak elfogadni Isten üdvösségét, akkor arra is van reményük, hogy üdvözüljenek – mert Isten minden emberrel egyformán bánik, ahogy az igazság is. És így, ha olyanok akarunk lenni, akik Isten tetszésére vannak, először is viselkedésünk alapelveit kell megváltoztatnunk. Többé nem élhetünk sátáni filozófiák szerint, nem boldogulhatunk többé hazugságokkal és trükkökkel. Valamennyi hazugságunkat le kell vetnünk és becsületes emberré kell válnunk. Akkor Isten véleménye rólunk meg fog változni. Korábban az emberek mindig hazugságokra, színlelésre és trükközésre hagyatkoztak a mások közötti élet során, és sátáni filozófiákat vettek alapul a létükhöz, az életükként és alapként a magatartásukban. Ez olyasmi volt, amit Isten utált. Ha a nem hívők között őszintén beszélsz, az igazságot mondod és becsületes ember vagy, akkor rágalmazni fognak, elítélnek és elhagynak. Ezért világi irányzatokat követsz és sátáni filozófiák szerint élsz; egyre ügyesebben és ügyesebben hazudsz, és egyre csalárdabbá válsz. Azt is meganulon, hogy álnok eszközökkel érd el céljaidat és védelmezd önmagadat. A Sátán világában egyre inkább gyarapodni fogsz, és ennek eredményeként egyre mélyebbre és mélyebbre zuhansz a bűnben, amíg már képtelen vagy kimenteni magad. Isten házában a dolgok ennek szöges ellentétei. Minél többet hazudsz és minél több csalárd játékot űzöl, Isten választott népe annál inkább undorodni fog tőled és elhagy téged. Ha nem vagy hajlandó megtérni, és továbbra is a sátáni filozófiákhoz és logikához ragaszkodsz, ha trükköket és bonyolult cselszövéseket használsz, hogy álcázd és becsomagold magad, akkor nagyon valószínű, hogy felfednek és kivetnek. Ez azért van, mert Isten utálja a csalárd embereket. Isten házában csak a becsületes emberek tudnak gyarapodni, a csalárd embereket pedig végül elhagyják és kivetik. Mindezt Isten rendelte el előre. Csak a becsületes emberek részesülhetnek a mennyek országában. Ha nem próbálsz meg becsületes ember lenni, és nem tapasztalsz és gyakorolsz az igazságra való törekvés irányában, ha nem leplezed le saját rútságodat, és ha nem tárulkozol ki teljesen, akkor soha nem kaphatod meg a Szentlélek munkáját és nyerheted el Isten jóváhagyását.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Miért hangsúlyozza mindig Isten, hogy az embereknek becsületesnek kellene lenniük? Mert becsületesnek lenni nagyon fontos – közvetlen hatással van arra, hogy valaki képes-e alávetni magát Istennek vagy sem, és hogy képes-e elérni az üdvösséget, vagy sem. Néhányan azt mondják: „Arrogáns vagyok és önelégült, és gyakran megharagszom és romlottságot fedek fel.” Mások ezt mondják: „Nagyon sekélyes vagyok, és hiú, és szeretem, ha az emberek hízelegnek nekem.” Ezek mind olyasmik, amit az emberek kívülről láthatnak, és nem nagy problémák. Nem szabadna vég nélkül ezekről beszélned. Bármilyen is a beállítottságod vagy a jellemed, ameddig képes vagy Isten elvárása szerinti becsületes embernek lenni, addig meg lehet menteni téged. Mit mondtok tehát? Fontos dolog becsületesnek lenni? Ez a legfontosabb dolog, ezért beszél Isten a becsületes létről az Ő szavainak Három intelem c. fejezetében. Más fejezetekben rendszeresen említi, hogy a hívőknek normális szellemi élete kell legyen, és megfelelő gyülekezeti élete, és leírja, hogyan kellene megélniük a normális emberi mivoltot. Szavai ezekről a dolgokról általánosak; nem tárgyalja őket túl konkrétan vagy túlságosan részletesen. Ám amikor Isten a becsületes létről beszél, kijelöli a követendő utat az emberek számára. Elmondja az embereknek, hogyan gyakoroljanak, és nagy részletességgel, világosan szól. Isten azt mondja: „Ha sok olyan titkod van, amelyeket vonakodsz megosztani, ha nagyon idegenkedsz attól, hogy a titkaidat – a nehézségeidet – felfedd mások előtt, hogy a világosság útját keresd, akkor azt mondom, olyan vagy, aki nem fogja könnyen elérni az üdvösséget.” Becsületesnek lenni összefügg az üdvösség elnyerésével. Mit mondtok hát, miért követeli Isten az emberektől, hogy becsületesek legyenek? Ez az emberi viselkedés igazságát érinti. Isten megmenti a becsületes embereket, azok pedig, akiket az Ő királyságába akar, becsületes emberek. Ha képes vagy hazugságokra és csalásra, akkor csalárd, elvetemült és alattomos ember vagy; nem vagy becsületes ember. Ha nem vagy becsületes ember, akkor nincs rá esély, hogy Isten megmentsen, és nem is lehetséges, hogy megmenekülj. Azt mondod, hogy nagyon jámbor vagy most, hogy nem vagy arrogáns vagy önelégült, hogy kötelességed végzése során képes vagy árat fizetni, vagy hogy képes vagy terjeszteni az evangéliumot és sok embert megtéríteni. De nem vagy becsületes, még mindig csalárd vagy, és semmit nem változtál, megmenekülhetsz tehát? Egyáltalán nem. És így Isten e szavai mindenkit emlékeztetnek, hogy ahhoz, hogy üdvözüljenek, először is becsületesnek kell lenniük Isten szavaival és követelményeivel összhangban. Meg kell nyílniuk, feltárni romlott beállítottságaikat, szándékaikat és titkaikat, és a fény útját kell keresniük.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata)

Kapcsolódó himnuszok

Isten megáldja a becsületeseket