Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mi az emberek hitének végső jelentősége? Egyszerűen fogalmazva az, hogy meg legyenek mentve. [...] Egyszerűen szólva, ha meg vagy mentve, az azt jelenti, hogy képes leszel tovább élni, hogy visszahozatsz az életbe. Egykor bűnben éltél, és a halál felé tartottál – Isten szemével nézve halott ember voltál. Mi alapján mondom ezt? Kinek a hatalma alatt élnek az emberek, mielőtt szert tennének az üdvösségre? (A Sátán hatalma alatt.) És mire hagyatkoznak az emberek, ha a Sátán hatalma alatt élnek? A sátáni természetükre és a romlott beállítottságaikra hagyatkozva élnek. Akkor vajon az egész lényük – a hús-vér testük, és minden egyéb aspektusuk, például a lelkük és a gondolataik – élő vagy halott? Isten szempontjából halottak ők, járkáló tetemek. A felszínen úgy tűnik, hogy lélegzel és gondolkozol, azonban gonosz, Isten ellen szegülő, Isten ellen lázadó minden, amire szüntelenül gondolsz, minden gondolatod olyan, amelyet Isten gyűlöl, utál és elmarasztal. Isten szemében nem csupán a hús-vér testhez, hanem teljes mértékben a Sátánhoz és az ördögökhöz tartoznak mindezek a dolgok. Vajon akkor Isten szemében egyáltalán emberi a romlott emberiség? Nem, nem emberek ők, hanem vadállatok, ördögök és Sátánok – élő Sátánok! Az emberek mind a Sátán természete szerint élnek, és Isten emberi testbe öltözött élő Sátánoknak, emberbőrbe bújt ördögöknek látja őket. Isten járkáló tetemeknek, halottaknak minősíti az ilyen embereket. Isten most az üdvösség munkáját végzi, ami azt jelenti, hogy fogja a Sátán romlott természete és romlott lényege szerint élő, járkáló tetemeket – a halottakat –, és élő emberekké teszi őket. Ez a megmentettség jelentősége. Az emberek azért hisznek Istenben, hogy meg legyenek mentve – mit jelent megmentve lenni? Amikor elérik Isten üdvösségét, akkor a holtak élőkké válnak. Egykor a Sátánhoz tartoztak, halálra voltak szánva, azonban most Istenhez tartozó emberekként életre keltek. Ha az emberek alá tudják magukat vetni Istennek, ismerik Őt, hódolattal meghajolnak Őelőtte, amikor Istenben hisznek és követik Őt, ha már nincs a szívükben ellenállás és lázadó mivolt, ha már nem szegülnek szembe Ővele, illetve támadják meg Őt, és valóban alá tudják vetni magukat Őneki, Isten szemében akkor igazi élő emberek ők. [...] Ahhoz, hogy valaki végső soron meg legyen mentve és élő emberré váljon, legalább arra képesnek kell lennie, hogy megszívlelje Isten szavait, és a lelkiismeret és az értelem szavait szólja, valamint gondolkodnia kell, élesen kell látnia, képesnek kell lennie az igazság megértésére és gyakorlására, arra, hogy alávesse magát Istennek és imádja Őt. Ilyen az igazi élő ember.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak igaz alávetettséggel lehet valakinek valódi bizalma)

Mindazok, akik a sötétség hatása alatt élnek azok, akik a halál közepette élnek, azok, akiket a Sátán megszállt. Ha Isten nem menti meg, nem ítéli és fenyíti meg őket, az emberek nem tudnak menekülni a halál befolyásából; nem tudnak élőkké válni. Ezek a „holtak” nem tehetnek bizonyságot Isten mellett, és Isten sem használhatja őket; még kevésbé léphetnek be a királyságba. Isten az élők bizonyságtételét akarja, nem a holtakét, és azt kéri, hogy az élők munkálkodjanak Érte, nem pedig a holtak. „A holtak” azok, akik szembeszegülnek Istennel, és lázadnak ellene; ők azok, akik lélekben érzéketlenek, és nem értik Isten igéit; ők azok, akik nem ültetik gyakorlatba az igazságot, és a legcsekélyebb hűséget sem tanúsítják Isten iránt, és ők azok, akik a Sátán hatalma alatt élnek, és akiket a Sátán kihasznál. A holtak úgy nyilvánulnak meg, hogy szemben állnak az igazsággal, lázadnak Isten ellen, igénytelenek, hitványak, rosszindulatúak, kegyetlenek, csalárdok és alattomosak. Még ha Isten szavait eszik és isszák is, az ilyen emberek képtelenek megélni Isten szavait; bár élnek, mégsem többek ők két lábon járó, lélegző holttesteknél. A holtak teljességgel képtelenek eleget tenni Istennek, még kevésbé képesek teljes mértékben alávetni magukat Neki. Csak megtéveszteni, káromolni és elárulni tudják Őt, és mindaz, amit életmódjukkal előidéznek, a sátáni természetet tárja fel. Amennyiben az emberek élő lényekké akarnak válni, és bizonyságot akarnak tenni Isten mellett, továbbá azt szeretnék, hogy Isten elismerje őket, akkor el kell fogadniuk Isten üdvösségét; örömmel kell alávetniük magukat az Ő ítéletének és fenyítésének, és örömmel kell elfogadniuk, amikor Isten megmetszi őket. Csak így lesznek képesek gyakorlatba ültetni mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten megkövetel, és csak így nyerhetik el Isten üdvösségét, és válhatnak valóban élő lényekké. Az élőket Isten megmentette; Isten megítélte és megfenyítette őket, hajlandóak elköteleződni, örömmel adják életüket Istenért, és szívesen szentelnék egész életüket Istennek. Csak akkor szégyenülhet meg a Sátán, ha az élők bizonyságot tesznek Isten mellett; csak az élők tudják terjeszteni Isten evangéliumi munkáját, csak az élők igazodnak Isten szándékaihoz, és csak az élők valóságos emberek. Az Isten által teremtett ember eredetileg élő volt, de a Sátán megrontása miatt az ember a halál közepette és a Sátán befolyása alatt él, és így az emberek lélektelen holtakká váltak, ellenségekké váltak, akik szembeszegülnek Istennel, a Sátán eszközeivé és a Sátán foglyaivá váltak. Az összes élő ember, akit Isten teremtett, holttá vált, így Isten elvesztette a bizonyságtételét, és elvesztette az általa teremtett emberiséget, az egyetlen dolgot, amely az Ő lélegzetével rendelkezik. Ha Isten vissza akarja szerezni bizonyságtételét, és vissza akarja venni azokat, akiket saját kezével teremtett, ám a Sátán foglyul ejtett, akkor fel kell támasztania őket, hogy élő lényekké váljanak, és vissza kell nyernie őket, hogy az Ő világosságában éljenek. A holtak azok, akiknek nincs lelkük, akik teljesen érzéketlenek, és akik szembeszegülnek Istennel. Ők elsősorban azok, akik nem ismerik Istent. Ezeknek az embereknek egyáltalán nem áll szándékában alávetni magukat Istennek; csak lázadnak ellene, és szembeszegülnek Vele, és a legcsekélyebb mértékben sem hűségesek. Az élők azok, akiknek a lelke újjászületett, akik alá tudják vetni magukat Istennek, és akik hűségesek Istenhez. Az igazság és a bizonyságtétel birtokosai, és csak ezek az emberek kedvesek Istennek az Ő házában.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Te vagy az, aki életre keltél?)

Mire utal elsősorban az üdvösség? Főleg a beállítottság változására utal. Az ember csak akkor vetheti el a Sátán befolyását, és akkor lehet megmentve, ha megváltozott a beállítottsága. Ezért azok számára, akik hisznek Istenben, a beállítottság változása fontos kérdés. Ha az ember beállítottsága megváltozik, akkor meg fogja élni az emberi hasonlatosságot, és teljesen elnyeri az üdvösséget. Lehetséges, hogy valaki nem túl jó megjelenésű, tehetséges vagy jó képességű, lehet, hogy ügyetlenül beszél és nem túl artikulált, vagy nem jól öltözködik, és külsőre talán nagyon hétköznapinak tűnik, de képes keresni az igazságot, ha valami történik vele, ahelyett, hogy saját akarata szerint cselekedne, vagy saját érdekéért mesterkedne, és amikor Isten megparancsolja neki, hogy tegyen meg egy kötelességet, képes alávetni magát Neki, és megtenni azt, amit Ő rá bíz. Mit gondoltok egy ilyen emberről? Bár a külsője nem vonzó vagy megnyerő, szíve féli Istent és aláveti magát Istennek, és ebben mutatkoznak meg erősségei. Amikor az emberek ezt látják, azt mondják: „Ennek az embernek stabil a beállítottsága, és amikor a dolgok megtörténnek, csendben tud Isten előtt keresni anélkül, hogy óvatlan lenne, vagy valami ostobaságot vagy butaságot tenne. Komoly és felelősségteljes a hozzáállása; kötelességtudó, és teljes mértékben el tudja kötelezni magát kötelessége hűséges teljesítésére.” Ez a személy visszafogott a beszédmódjában és cselekvésében, normális ésszerűséggel rendelkezik, és az alapján, amit megél, valamint az általa tanúsított beállítottság alapján Istent félő szíve van. Ha Istent félő szíve van, vannak-e alapelvek a tetteiben? Minden bizonnyal törekszik az alapelvekre, és nem vesz részt meggondolatlanul helytelen cselekedetekben. Ez a végső eredmény, amelyet az igazság gyakorlásával és a beállítottságbeli változtatásra való törekvéssel lehet elérni. Beszéde kimért és pontos, nem beszél hanyagul, megnyugtatóan és megbízhatóan cselekszik, és birtokában van az Istennek való alávetettség és a gonosz elkerülése valóságainak. Mindezek a megnyilvánulások láthatók ebben a személyben. Ő egy olyan személy, aki belépett az igazságvalóságba, és akinek a beállítottsága megváltozott.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész)

Az ember teste a Sátántól való, tele van lázadó hajlamokkal, siralmasan szennyes, és tisztátalan valami. Az emberek túlságosan is áhítoznak a test élvezetére, és a testnek túl sok megnyilvánulása van; ezért Isten bizonyos mértékig megveti az ember testét. Amikor az emberek megszabadulnak a Sátán mocskos, romlott dolgaitól, akkor elnyerik Isten üdvösségét. De ha még mindig nem szabadulnak meg a mocsoktól és a romlottságtól, akkor még mindig a Sátán hatalma alatt élnek. Az emberek ármánykodása, csalárdsága és álnoksága mind a Sátántól származik. Isten üdvössége számodra az, hogy megszabadít téged a Sátán ezen dolgaitól. Isten munkája nem lehet rossz; mindez azért történik, hogy megmentse az embereket a sötétségtől. Amikor egy bizonyos pontig hittél, és képes vagy levetni magadról a test romlottságát, és nem korlátoz többé ez a romlottság, akkor nem üdvözültél-e? Amikor a Sátán hatalma alatt élsz, alkalmatlan vagy rá, hogy Isten megnyilvánuljon benned, valami tisztátalan vagy, és nem kaphatod meg Isten örökségét. Ha egyszer megtisztultál és tökéletessé váltál, szent leszel, normális személy leszel, és Istentől megáldott és Istennek tetsző leszel.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Gyakorlat (2.))

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent üdvözülni. Egyesek azt hiszik, hogy ha régóta hisznek Istenben, akkor valószínű, hogy üdvözülni fognak. Egyesek azt gondolják, hogy ha sok szellemi doktrínát értenek, akkor valószínűleg üdvözülni fognak, illetve egyesek azt hiszik, hogy a vezetők és dolgozók minden bizonnyal üdvözülnek majd. Ezek mind emberi elképzelések és képzelgések. A döntő dolog, hogy az embereknek meg kell érteniük, mit jelent az üdvösség. Üdvözülni elsősorban azt jelenti, hogy megszabadulunk a bűntől, megszabadulunk a Sátán befolyása alól, őszintén Istenhez fordulunk és alávetjük magunkat Istennek. Mivel kell rendelkezned ahhoz, hogy szabad legyél a bűntől és a Sátán befolyásától? Az igazsággal. Ha az emberek abban reménykednek, hogy szert tesznek az igazságra, akkor fel kell vértezniük magukat Isten sok szavával, képesnek kell lenniük megtapasztalni és gyakorolni azokat, hogy megérthessék az igazságot és bemehessenek a valóságba. Csak ekkor üdvözülhetnek. Annak, hogy valaki üdvözülhet-e vagy sem, semmi köze ahhoz, hogy milyen régóta hisz Istenben, mennyi ismerete van, vannak-e adottságai vagy erősségei, illetve hogy mennyit szenved. Az egyetlen dolog, amelynek közvetlen kapcsolata van az üdvösséggel, az az, hogy az ember szert tud e tenni az igazságra vagy sem. Tehát ma hány igazságot értettél meg igazán? Isten szavaiból pedig hány vált az életeddé? Isten összes követelménye közül melyikbe sikerült belépned? Az Istenben való hited évei alatt mennyire mentél be Isten szavának valóságába? Ha nem tudod, illetve ha Isten egyetlen szavának a valóságába sem sikerült belépned, akkor őszintén, nincs reményed az üdvösségre. Nem lehet téged megmenteni. Nem számít, hogy magas fokú tudással rendelkezel-e, sem az, hogy régóta hiszel-e Istenben, jó-e a megjelenésed, jól beszélsz-e, illetve hogy évek óta vezető vagy dolgozó vagy-e. Ha nem törekszel az igazságra és nem megfelelően gyakorlod és tapasztalod Isten szavait, és nincs valós tapasztalati bizonyságtételed, akkor nincs reményed arra, hogy üdvözülj. Nem érdekel, hogy nézel ki, mennyi tudományos ismereted van, mennyit szenvedtél, vagy mekkora árat fizettél. Ezt mondom neked: Ha nem fogadod el az igazságot, és soha nem mész be Isten szavainak a valóságába, akkor nem üdvözülhetsz. Ez bizonyos. Ha megmondod Nekem, mennyire mentél be Isten szavainak a valóságába, akkor elmondom neked, hogy mennyi reményed van az üdvösségre. Most, hogy elmondtam nektek a mérési kritériumokat, képesnek kell lennetek magatok is felmérni ezt. Milyen tényeket mondanak el ezek a szavak nektek? Isten szavakat használt a világ teremtéséhez, szavakat használt mindenféle tény megvalósítására, hogy mindazokat a tényeket megvalósítsa, amelyeket el akart végezni, valamint Isten szavakat használt ahhoz is, hogy az Ő munkájának két szakaszát véghez vigye. Ma Isten a munkájának harmadik szakaszát végzi, és a munkának ebben a szakaszában Isten több szót szólt, mint bármely másik szakaszban. Ez az az idő, amikor az emberiség egész történelme során Isten a legtöbbet szólt az Ő munkájában. Az, hogy Isten szavakat tudott használni a világ megteremtéséhez, hogy beteljesítsen minden tényt, hogy minden tényt a semmiből a létezésbe hozzon, és a létezést a semmibe – ez Isten szavainak a hatalma, és végül Isten szintén szavakat fog használni, hogy beteljesítse az emberiség üdvösségének tényét. Ma mindannyian láthatjátok ezt a tényt: az utolsó napokban Isten nem végzett olyan munkát, amely ne kapcsolódna az Ő szavaihoz. Mindvégig szólt, szavakat használt egész idő alatt, hogy az embert elvezesse a mai napig. Természetesen, mialatt beszélt, Isten szavakat használt ahhoz is, hogy megőrizze kapcsolatát azokkal, akik követik Őt, szavakat használt, hogy vezesse őket, és ezek a szavak a legfontosabbak azok számára, akik üdvözülni akarnak, vagy akiket Isten meg akar menteni. Isten ezeket a szavakat fogja használni, hogy beteljesítse az emberiség üdvösségének tényét. Nyilvánvalóan, akár tartalmukat, akár számukat tekintve, bármilyen szavak legyenek is ezek, illetve Isten szavaiból bármely rész legyen is, ezek a legfontosabbak mindazok számára, akik üdvözülni akarnak. Isten ezeket a szavakat használja arra, hogy elérje az Ő hatezer éves irányítási tervének végső hatását. Az emberiségnek – akár a mai, akár a jövőbeli emberiségnek – ezek a legfontosabbak. Ilyen Isten hozzáállása, ilyen az Ő szavainak célja és jelentősége. Tehát mit kellene tennie az emberiségnek? Az emberiségnek együtt kellene működnie Isten szavaiban és munkájában, nem pedig mellőzni azokat. Ám egyesek Istenbe vetett hite nem ilyen. Bármit mondjon is Isten, olyan, mintha szavainak semmi köze nem lenne hozzájuk. Még mindig arra törekszenek, amire csak akarnak, azt teszik, amit akarnak, és nem keresik az igazságot Isten szavai alapján. Ez nem Isten munkájának megtapasztalása. Vannak mások, akik nem figyelnek, bármit is mond Isten, akiknek csak egyetlen meggyőződés van a szívében: „Megteszem, bármit is kér Isten, ha Isten azt mondja, menjek nyugatra, nyugatra fogok menni, ha azt mondja, menjek keletre, keletre fogok menni, ha azt mondja, meg kell halnom, akkor hagyom, hogy lásson meghalni.” De van itt egy dolog: nem fogadják be Isten szavait. Azt gondolják magukban: „Annyi szava van Istennek, lehetnének egy kicsit egyértelműbbek és megmondhatnák pontosan, hogy mit tegyek. A szívemben képes vagyok alávetni magam Istennek.” Nem számít, hány szót szól Isten, az ilyen emberek végül képtelenek maradnak az igazság megértésére, és a tapasztalataikról vagy a tudásukról sem tudnak beszélni. Olyanok, mint a laikusok, akik híján vannak a szellemi megértésnek. Gondoljátok, hogy az ilyen embereket szereti Isten? Irgalmas akar-e lenni Isten az ilyen emberekhez? (Nem.) Biztosan nem. Isten nem kedveli az ilyen embereket. Isten azt mondja: „Elmondhatatlanul sok ezer szót szóltam. Hogy van az, hogy mint egy vak vagy süket, te sem nem láttad, sem nem hallottad azokat? Pontosan mit is gondolsz a szívedben? Semmivel sem látlak többnek annál, mint aki megszállottan hajszolja az áldásokat és a gyönyörű rendeltetési helyet – ugyanazokat a célokat hajszolod, mint Pál. Ha nem akarod hallgatni a szavaimat, ha nem kívánod követni az Én utam, akkor miért hiszel Istenben? Nem az üdvösséget, hanem a gyönyörű rendeltetési helyet, és az áldások iránti vágyat hajszolod. És mivel ezt tervezgeted, ami leginkább neked való, hogy munkás légy.” Valójában hűséges munkásnak lenni szintén az Isten iránti alávetettség egyik megnyilvánulása, de ez a minimális mérce. Sokkal jobb hűséges munkásnak maradni, mint fejest ugrani a kárhozatba és a pusztulásba, mint egy nem hívő. Isten házának kiváltképp szüksége van munkásokra, és az is áldásnak számít, ha valaki képes munkálkodni Istenért. Ez sokkal jobb – összehasonlíthatatlanul jobb – mint az ördög királyok talpnyalójának lenni. Azonban Istenért munkálkodni nem teljesen kielégítő Isten számára, mivel Isten ítélő munkája azért van, hogy megmentse, megtisztítsa és tökéletesítse az embereket. Ha az emberek megelégednek azzal, hogy csupán munkálkodnak Istenért, ez nem az a cél, amelyet Isten el kíván érni az emberekben való munkálkodás által, és ez nem is az a hatás, amelyet Isten látni kíván. Ám az emberek égnek a vágytól, bolondok és vakok: némi kicsinyes haszon megbabonázza, felemészti őket, és elvetik az élet becses szavait, melyeket Isten szólt. Még csak komolyan sem tudják venni azokat, nemhogy becsben tartani. Vajon okos vagy buta dolog nem olvasni Isten szavait vagy nem becsülni az igazságot? Elérhetik-e az emberek az üdvösséget ily módon? Az embereknek meg kellene érteniük mindezt. Csakis akkor van reményük az üdvösségre, ha félreteszik elképzeléseiket és képzelgéseiket, és az igazságra való törekvésre összpontosítanak.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Isten szavainak becsben tartása az Istenbe vetett hit alapja)

Minden, amit Isten tesz, az szükséges, és rendkívüli jelentőséggel bír, mert mindaz, amit Ő végez az emberben, az Ő irányításával és az emberiség megmentésével függ össze. Természetesen az a munka sem más, amit Isten Jóbban végzett, noha Jób tökéletes és becsületes volt Isten szemében. Más szóval, függetlenül attól, hogy mit tesz Isten, vagy milyen eszközökkel teszi azt, tekintet nélkül az árra, tekintet nélkül az Ő célkitűzésére, cselekedeteinek szándéka nem változik. Az Ő szándéka az, hogy Isten szavait, valamint emberekkel szembeni követelményeit és szándékait beledolgozza az emberbe; más szóval, hogy Isten az Ő lépéseivel összhangban bedolgozza az emberbe mindazt, amit Ő pozitívnak tart, ezáltal képessé téve az embert, hogy megértse Isten szívét, felfogja Isten lényegét, és lehetővé tegye az ember számára, hogy alávesse magát Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, így megengedve azt, hogy az ember Isten félelmére jusson és kerülje a rosszat – mindez Isten szándékának egyik szempontja mindabban, amit Ő tesz. A másik szempont az, hogy – mivel a Sátán Isten munkájában az ellenpont és a szolgálat tárgya – az ember gyakran a Sátánnak adatik; Isten ezt a módot használja, hogy az emberek megláthassák a Sátán kísértéseiben és támadásaiban a Sátán elvetemültségét, csúfságát és hitványságát, elérve azt, hogy az emberek gyűlöljék a Sátánt és képesek legyenek ismerni és felismerni azt, ami negatív. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy fokozatosan kiszabadítsák magukat a Sátán irányítása, vádjai, zavarása és támadásai alól, mindaddig, amíg – Isten szavainak, Istenről való ismeretüknek és a Neki való alávetettségüknek, valamint Istenbe vetett hitüknek és Istentől való félelmüknek köszönhetően – győzedelmeskednek a Sátán támadásai és vádjai felett; csak ekkor lesz igaz, hogy teljesen megszabadultak a Sátán hatalma alól. Az emberek megszabadulása azt jelenti, hogy a Sátán legyőzetett, azt jelenti, hogy többé már nem ennivalók a Sátán szájában – ahelyett, hogy lenyelte volna őket a Sátán, inkább lemondott róluk. Ez azért van, mert az ilyen emberek erényesek, mert van hitük, alávetik magukat Istennek és félik Őt, és mert teljesen szakítanak a Sátánnal. Szégyent hoznak a Sátánra, gyávává teszik a Sátánt, és teljes mértékben legyőzik a Sátánt. Meggyőződésük Isten követésében, a Neki való alávetettségük és az Iránta tanúsított félelmük legyőzi a Sátánt, és arra késztetik a Sátánt, hogy teljesen lemondjon róluk. Csak az ilyen embereket nyerte meg Isten igazán, és ez Isten végső célja az ember üdvözítésében. Ha az ember meg akar menekülni, és azt akarja, hogy Isten teljesen megnyerje őt, akkor mindazoknak, akik Istent követik, a Sátántól jövő kisebb és nagyobb kísértésekkel és támadásokkal kell szembenézniük. Azok, akik kikerülnek ezekből a kísértésekből és támadásokból, és képesek teljesen legyőzni a Sátánt, azok, akiket Isten megmentett. Ez azt jelenti, hogy azok, akiket Isten megmentett, azok, akik átmentek Isten próbatételein, és akiket a Sátán számtalanszor megkísértett és megtámadott. Azok, akiket Isten megmentett, megértik Isten szándékait és követelményeit, és képesek alávetni magukat Isten szuverenitásának és intézkedéseinek, és nem hagyják el Isten félelmének és a rossz kerülésének útját a Sátán kísértései közepette. Azok, akiket Isten megmentett, becsületesek, jószívűek, különbséget tesznek a szeretet és gyűlölet között, van igazságérzetük és racionálisak, és képesek törődni Istennel és kincsként őrizni mindazt, ami Istentől való. Az ilyen embereket nem kötözi meg a Sátán, nem kémkedik utánuk, nem vádolja vagy bántalmazza őket; ők teljesen szabadok, teljesen fel lettek szabadítva és el lettek engedve. Jób pontosan egy ilyen szabad ember volt, és pontosan ez a jelentősége annak, hogy Isten miért adta őt oda a Sátánnak.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

Amikor az emberek még nincsenek megmentve, az életüket gyakran megzavarja a Sátán, sőt, még irányítja is azt. Más szóval, a még meg nem váltott emberek a Sátán foglyai, nincs szabadságuk, a Sátán nem mondott le róluk, nem alkalmasak és nem jogosultak arra, hogy imádják Istent, valamint a Sátán szorosan üldözi és kegyetlenül támadja őket. Az ilyen embereknek nincs említésre méltó boldogságuk, joguk a normális létezéshez, sőt még méltóságuk sincs. Csak akkor leszel megmentve és akkor leszel szabad, ha felállsz és harcolsz a Sátánnal, fegyverként használva Istenbe vetett hitedet, Istennek való alávetettségedet és istenfélelmedet, amikkel élet-halál harcot vívsz a Sátánnal, hogy teljesen legyőzd és elérd, hogy sarkon forduljon s gyáva legyen, amikor csak meglát téged, és teljesen felhagyjon az ellened irányuló támadásaival és vádaskodásával. Ha elhatározod, hogy teljesen szakítasz a Sátánnal, de nem vagy felszerelkezve hatékony fegyverekkel a Sátán legyőzéséhez, akkor továbbra is veszélyben leszel. Ahogy telik az idő, amikor már annyira megkínzott téged a Sátán, hogy egy cseppnyi erő sem maradt benned, de még mindig képtelen vagy tanúságot tenni, még mindig nem szabadultál meg teljesen a Sátán vádjaitól és az ellened irányuló támadásaitól, akkor csekély reményed lesz az üdvösségre. A végén, amikor Isten munkájának befejezését kihirdetik, te még mindig a Sátán markában leszel, képtelen leszel kiszabadulni, így soha nem lesz esélyed vagy reményed. A következmény tehát az, hogy az ilyen emberek teljesen a Sátán fogságában lesznek.

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten munkája, Isten természete és Isten Maga II.)

Mivel kell rendelkezniük az embereknek ahhoz, hogy elnyerjék az üdvösséget? Először is sok igazságot meg kell érteniük, és képesnek kell lenniük, hogy tisztán lássák az antikrisztus lényegét, beállítottságát és útját. Csak így lehet biztosítani, hogy ne imádjanak vagy kövessenek embereket, miközben Istenben hisznek, és csak így lehet Istent a végsőkig követni. Csak azok az emberek, akik képesek tisztán látni az antikrisztust, tudnak igazán hinni Istenben, követni Őt és tanúságot tenni Mellette. Néhányan azt mondják majd: „Mit tegyek, ha jelenleg nincs birtokomban ehhez az igazság?” Sietve fel kell szerelkezned az igazsággal – meg kell tanulnod belelátni az emberekbe és a dolgokba. Nem egyszerű dolog tisztán látni egy antikrisztust, ehhez képesnek kell lenned, hogy tisztán lásd a lényegét, és minden cselekedete mögött átlásd a cselszövéseket, fortélyokat, szándékokat és célokat. Így nem fog félrevezetni vagy irányítani téged, és szilárdan meg tudsz állni. Biztonságosan törekedhetsz az igazságra, és állhatatosan haladhatsz az igazságra törekvés és az üdvösség elérésének útján. Ha nem tudod leküzdeni az antikrisztusok akadályát, akkor elmondható, hogy nagy veszélyben vagy, és fennáll a veszélye, hogy egy antikrisztus félrevezet és foglyul ejt, és hogy a Sátán befolyása alá kerülsz. Lehetséges, hogy vannak köztetek olyanok, akik akadályt és gáncsot vetnek azoknak az embereknek, akik az igazságra törekednek, és ezeknek az embereknek az ellenségei. Elfogadjátok ezt? Vannak, akik nem mernek szembenézni ezzel a ténnyel, és nem merik elfogadni tényként. De az antikrisztusok valóban félrevezetik az embereket a gyülekezetekben, és ez gyakran megtörténik – az emberek viszont egyszerűen nem képesek tisztán látni ezt. Ha nem tudsz átmenni ezen a próbán – az antikrisztusok próbáján –, akkor az antikrisztusok vagy félrevezetnek és irányítanak, vagy szenvedésre kényszerítenek, kínoznak, kiszorítanak, elnyomnak és bántanak. Végül a vacak kis életed nem fog sokáig kitartani, és elsorvad. Nem fogsz többé hinni Istenben, és azt fogod mondani: „Isten nem is igazságos! Hol van isten? Nincs igazságosság és világosság ebben a világban, és nincs olyan, hogy isten üdvözíti az emberiséget. Akár azzal is tölthetnénk a napjainkat, hogy dolgozni megyünk és pénzt keresünk!” Megtagadod Istent, elkóborolsz Istentől, és már nem hiszed, hogy létezik. Egyáltalán nem reméled már, hogy elnyered az üdvösséget. Tehát ha el akarsz jutni oda, hogy üdvösséget nyerhess, az első próbatétel, amin át kell esned, az, hogy képes legyél felismerni a Sátánt és átlátni rajta. Aztán elég bátornak kell lenned, hogy kiállj, hogy leleplezd és elhagyd a Sátánt. Hol van tehát a Sátán? A Sátán ott van melletted és körülötted, talán még a szíved belsejében is ott él. Ha sátáni beállítottság szerint élsz, akkor azt mondhatjuk, hogy a Sátántól való vagy. Nem vagy képes látni vagy megérinteni a Sátánt vagy a szellemi birodalom gonosz lelkeit, de a valóságban létező sátánok és élő ördögök mindenütt ott vannak. Minden ember, aki idegenkedik az igazságtól, gonosz, és minden vezető vagy dolgozó, aki nem fogadja el az igazságot, antikrisztus vagy hamis vezető. Vajon az ilyen emberek nem sátánok és élő ördögök? Talán éppen ezek az emberek azok, akiket imádsz és akikre felnézel. Talán ők azok, akik vezetnek vagy akiket régóta csodálsz, akikben bízol, akikre támaszkodsz és akikben a szíved mélyén reménykedsz. Valójában azonban ők útakadályok, akik az utadban állnak, és megakadályoznak abban, hogy az igazságra törekedj és megszerezd az üdvösséget: hamis vezetők és antikrisztusok. Átvehetik az irányítást az életed és az általad járt út felett, és tönkretehetik az esélyedet, hogy elnyerd az üdvösséget. Ha nem tudsz tisztán átlátni rajtuk, akkor bármely pillanatban félrevezethetnek és foglyul ejthetnek. Ezért nagy veszélyben vagy. Ha nem tudsz kimenekülni ebből a veszélyből, akkor a Sátán áldozata vagy.

(Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Harmadik tétel: Kizárják és támadják azokat, akik az igazságra törekednek)

Ha az emberek azt szeretnék, hogy meg legyenek mentve, amikor hisznek Istenben, akkor az a legfontosabb, hogy van-e Istent félő szívük vagy sem, van-e helye Istennek a szívükben vagy sem, képesek-e élni Isten előtt és fenntartani a normális kapcsolatot Istennel vagy sem. A döntő az, hogy az emberek képesek-e gyakorolni az igazságot, és el tudnak-e jutni az Istennek való alávetettségre. Ilyen az út és ilyenek a feltételek, hogy valaki meg legyen mentve. Ha a szíved nem tud Isten előtt élni, ha nem gyakran imádkozol Istenhez és nem vállalsz közösséget Istennel, és elveszted az Istennel való normális kapcsolatot, akkor soha nem leszel megmentve, mert elzártad az üdvösséghez vezető utat. Ha nincs kapcsolatod Istennel, akkor az utad végére értél. Ha Isten nincs a szívedben, akkor hiába állítod, hogy van hited, akkor csak névlegesen hiszel Istenben. Nem számít, hány szót és doktrínát tudsz elmondani, mennyit szenvedtél Istenbe vetett hited miatt, vagy mennyire vagy tehetséges; ha Isten hiányzik a szívedből, és nem féled Istent, akkor nem számít, hogyan hiszel Istenben. Isten azt fogja mondani: „Távozz Tőlem, te gonosztevő.” Gonosztevőnek leszel minősítve. Nem leszel kapcsolatban Istennel; nem lesz a te Urad vagy Istened. Annak ellenére, hogy elismered, hogy Isten szuverenitást gyakorol mindenek felett, és elismered, hogy Ő a Teremtő, nem imádod Őt, és nem veted alá magad a szuverenitásának. Követed a Sátánt és az ördögöket; csak a Sátán és az ördögök az uraid. Ha mindenben bízol magadban, és a saját akaratodat követed, ha bízol abban, hogy sorsod a saját kezedben van, akkor amiben hiszel, az te magad vagy. Annak ellenére, hogy azt állítod, hogy hiszel Istenben és elismered Istent, Isten nem ismer el téged. Neked nincs kapcsolatod Istennel, ezért az a sorsod, hogy végül Ő visszautasítások, megbüntessen és kivessen; Isten nem menti meg az olyan embereket, mint te. Azok az emberek hisznek igazán Istenben, akik elfogadják Őt a Szabadítónak, akik elfogadják, hogy Ő az igazság, az út és az élet. Képesek őszintén feláldozni magukat Őérte, és végezni a teremtett lény kötelességét; megtapasztalják Isten munkáját, gyakorolják az Ő szavait és az igazságot, és az igazságra törekvés útját járják. Olyan emberek, akik alávetik magukat Isten szuverenitásának és elrendezésének, és követik az Ő akaratát. Csak ha ilyen hitük van Istenben, akkor lehet megmenteni az embereket; ha nincs, akkor el lesznek ítélve. Elfogadható-e, hogy az emberek vágyálmokba bocsátkozzanak, amikor hisznek Istenben? Istenbe vetett hitükben vajon elnyerhetik-e az emberek az igazságot, ha mindig ragaszkodnak saját elképzeléseikhez és homályos, elvont képzelgéseikhez? Egyáltalán nem. Amikor az emberek hisznek Istenben, el kell fogadniuk az igazságot, hinniük kell Őbenne, ahogy Ő kéri, és alá kell vetniük magukat az Ő vezénylésének és elrendezéseinek; csak akkor érhetik el az üdvösséget. Nincs más út, csak ez – bármit is teszel, nem szabad vágyálmokba bocsátkoznod. A társalgás ebben a témában nagyon fontos az emberek számára, nem igaz? Ez egy ébresztő a számotokra.

Most, hogy hallottátok ezeket az üzeneteket, meg kell értenetek az igazságot, és tisztában kell lennetek azzal, hogy mivel jár az üdvösség. Hogy az emberek mit szeretnek, mire törekszenek, mi a szenvedélyük – ezek egyike sem fontos. A legfontosabb az igazság elfogadása. Végső soron az igazság megszerzésének a képessége a legfontosabb, és az a helyes út, amely lehetővé teszi számodra, hogy elérd az istenfélelmet és a rossz kerülését. Ha több éve hiszel Istenben, és mindig olyan dolgokra irányuló törekvésre összpontosítottál, amelyeknek semmi közük az igazsághoz, akkor a hitednek semmi köze az igazsághoz, és semmi köze Istenhez. Állíthatod ugyan, hogy hiszel Istenben és elismered Istent, de Isten nem a te Urad, nem a te Istened, nem fogadod el, hogy Isten szuverenitást gyakorol a sorsod felett. Nem veted alá magad mindannak, amit Isten elrendez neked, nem ismered el annak tényét, hogy Isten az igazság – ebben az esetben az üdvösségre vonatkozó reményeid szertefoszlottak; ha nem tudsz az igazságra való törekvés útján járni, akkor a pusztulás útját járod. Ha minden, amire törekszel, amire összpontosítasz, amiért imádkozol és amiért könyörögsz, Isten szavain alapul és azon, amit Isten kér, és ha egyre jobban érzed, hogy aláveted magad a Teremtőnek, és imádod Teremtőt, és érzed, hogy Isten a te Urad, a te Istened, ha egyre jobban örülsz, hogy aláveted magad mindannak, amit Isten vezényel és elrendez neked, és Istennel való kapcsolatod egyre szorosabbá és egyre normálisabbá válik, és ha az Isten iránti szereteted egyre tisztább és igazabb, akkor egyre kevesebb Istennel kapcsolatos panaszod és félreértésed, valamint Isten iránti túlzó vágyad lesz, és teljesen eléred az istenfélelmet és a rossz kerülését, ami azt jelenti, hogy már ráléptél az üdvösség útjára.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni)