Isten szavai a Bibliából

„Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.” (Máté 10:28)

„Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét Énértem, az megtalálja azt.” (Máté 10:39)

Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Mint Istenben hívőknek, mindannyiótoknak értenetek kell, hogy valóban a legnagyobb felmagasztalást és üdvösséget nyertétek azáltal, hogy ma befogadtátok Isten munkáját az utolsó napokban, és az Ő tervének összes munkáját, amit bennetek végez. Isten a munkájának teljes hangsúlyát világegyetem-szerte az emberek e csoportjára helyezte. Szíve vérének utolsó cseppjét is feláldozta értetek. Visszaszerezte és nektek adta a Lélek minden munkáját az egész világegyetemben, ezért ti vagytok a szerencsések. Ezenkívül, dicsőségét Izráelről, az Ő választott népéről, rátok helyezte át, és tervének célját ezen a csoporton keresztül fogja teljesen kinyilvánítani. Ezért ti vagytok azok, akik megkapjátok Isten örökségét, és ami még ennél is több, ti vagytok Isten dicsőségének örökösei. Talán mindannyian emlékeztek ezekre a szavakra: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” Mindannyian hallottátok már ezeket a szavakat, de egyikőtök sem értette meg valódi értelmét. Ma már mélyen tudatában vagytok ezek valódi jelentőségének. Ezeket a szavakat Isten az utolsó napokban fogja beteljesíteni, és azokon fognak beteljesedni, akiket a nagy vörös sárkány kegyetlenül üldözött azon a földön, ahol föltekeredve fekszik. A nagy vörös sárkány üldözi Istent, és Isten ellensége, ezért az emberek ezen a földön megaláztatásnak és üldöztetésnek vannak kitéve az Istenbe vetett hitük miatt, és ennek következtében ezek a szavak beteljesednek rajtatok, az emberek eme csoportján. Mivel ez egy olyan földön kezdődött el, amely ellenáll Istennek, Isten minden munkája óriási akadályokba ütközik, és sok szava nem teljesülhet be azonnal; így az emberek Isten szavainak eredményeképpen finomodnak, ami szintén a szenvedés része. Istennek rendkívül nehéz véghez vinnie munkáját a nagy vörös sárkány földjén – de Isten ezen a nehézségen keresztül végzi munkájának egy szakaszát, kinyilvánítva bölcsességét és csodálatos tetteit, felhasználva ezt a lehetőséget arra, hogy teljessé tegye ezt az embercsoportot. Isten az emberek szenvedésén, képességén és e szennyes föld népének minden sátáni beállítottságán keresztül végzi megtisztító és hódító munkáját, hogy ebből dicsőséget nyerjen, és megnyerje azokat, akik tanúságot tesznek tetteiről. Ez a teljes jelentősége mindannak az áldozatnak, amelyet Isten az emberek e csoportjáért hozott. Vagyis Isten azokon keresztül végzi el a hódítás munkáját, akik ellenállnak Neki, és csak így nyilvánulhat meg Isten nagy hatalma. Más szóval, csak a tisztátalan földön élők méltóak arra, hogy Isten dicsőségét örököljék, és csak ez emelheti ki Isten hatalmas erejét. Ezért, Isten az Ő dicsőségét a tisztátalan földről és a tisztátalan földön élőktől nyeri. Ez Isten szándéka. Jézus munkájának színtere ugyanilyen volt. Csak azok között a farizeusok között szerezhetett dicsőséget, akik üldözték Őt; ha nem lett volna a farizeusok üldözése és Júdás árulása, Jézust nem gúnyolták volna ki és nem rágalmazták volna, még kevésbé valószínű, hogy keresztre feszítették volna, és így nem szerezhetett volna dicsőséget. Minden korszakban, ahol Isten munkálkodik, és ahol végzi az Ő munkáját a testben, ott szerez dicsőséget, és ott nyeri meg azokat, akiket meg akar nyerni Önmagának. Ez Isten munkájának terve, és ez az Ő irányítása.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája olyan egyszerű lenne, ahogyan azt az ember képzeli?)

Amikor hivatalosan megkezdem munkámat, minden ember úgy mozog, ahogyan Én mozgok, úgy, hogy az emberek az egész világegyetemben Velem együtt foglalatoskodnak, az egész világegyetem „örömteli zsongás” állapotában van, és az embereket Én ösztönzöm előre. Következésképpen magát a nagy vörös sárkányt is Én korbácsolom az őrület és zavarodottság állapotába, és az Én munkámat szolgálja, és bár nem akarja, képtelen követni a saját vágyait, így nem marad más választása, mint hogy „alávesse magát az Én vezényléseimnek”. A nagy vörös sárkány minden tervemben az Én ellenpontom, az Én ellenségem, és egyben az Én szolgám is; mint ilyen, soha nem engedtem a vele szemben támasztott „követelményeimből”. Ezért az Én megtestesülésem munkájának végső szakasza az ő házában valósul meg – ez jobban elősegíti, hogy a nagy vörös sárkány megfelelően szolgáljon Nekem, amin keresztül meg fogom hódítani, és beteljesítem a tervemet.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 29. fejezet)

Az utolsó napok embereinek csoportjában végzett munkám egyedülálló vállalkozás, és ezért, hogy dicsőségem betöltse a kozmoszt, minden embernek el kell szenvednie Értem a végső megpróbáltatást. Értitek-e az Én szándékomat? Ez az utolsó követelmény, amit az emberrel szemben támasztok, vagyis azt remélem, hogy minden ember erős, zengő tanúságot tud tenni Mellettem a nagy vörös sárkány előtt, hogy még egyszer utoljára fel tudják ajánlani magukat Értem, és még egyszer utoljára teljesíteni tudják követelményeimet. Képesek vagytok-e erre valóban? A múltban képtelenek voltatok eleget tenni a szívemnek – meg tudjátok-e törni ezt a mintát az utolsó alkalommal? Megadom az embereknek a lehetőséget, hogy elgondolkodjanak; hagyom, hogy alaposan átgondolják, mielőtt végül válaszolnának Nekem – vajon helytelen-e ezt tenni? Várom az ember válaszát, várom a „válaszlevelét” – van-e elég hitetek ahhoz, hogy teljesítsétek követelményeimet?

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 34. fejezet)

Korábban azt mondták, hogy ezek az emberek a nagy vörös sárkány ivadékai. Igazából, hogy világos legyek, ők a nagy vörös sárkány megtestesülései. Amikor Isten az út végére kényszeríti és lemészárolja őket, akkor kétségtelen, hogy a nagy vörös sárkány szellemének nincs további lehetősége munkálkodni bennük. Ily módon amikor az emberek az út végéhez érnek, akkor hal meg a nagy vörös sárkány is. Elmondható, hogy halállal fizeti vissza Isten „nagy jóságát” – ami Isten munkájának célja a nagy vörös sárkány nemzetében. Amikor az emberek készek feláldozni életüket, minden jelentéktelenné válik, és senki sem tud felülkerekedni rajtuk. Mi lehetne fontosabb az életnél? Így a Sátán képtelen lesz arra, hogy tovább munkálkodjon az emberekben, semmit sem tehet az emberrel. Habár a „test” definíciójában az hangzik el, hogy a testet megrontotta a Sátán, ha az emberek igazán átadják önmagukat, és nem a Sátán hajtja őket, akkor senki sem kerekedhet fölébük – és ebben a pillanatban a test betölti egy másik szerepét, és elkezdi hivatalosan fogadni Isten Lelkének útmutatását. Ez egy szükséges folyamat, lépésről lépésre kell történnie; ha nem, akkor Istennek nem lenne eszköze a makacs testben munkálkodni. Ilyen Isten bölcsessége.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az „Isten szavai az egész világegyetemhez” című rész misztériumainak értelmezései, 36. fejezet)

Akármilyen „erős” is a Sátán, akármilyen vakmerő és nagyravágyó, akármilyen nagy a károkozási képessége, akármilyen széles körűek a technikái az ember megrontására és elcsábítására, akármilyen ravaszak a trükkjei és cselszövései az ember megfélemlítésére, akármilyen változékony formában létezik, soha nem volt képes megteremteni egy árva élőlényt sem, soha nem volt képes törvényeket vagy szabályokat lefektetni minden dolog létezése számára, és soha nem volt képes uralni és irányítani egyetlen tárgyat sem, legyen az akár élő, akár élettelen. A világegyetemben és az égbolton nincs olyan személy vagy tárgy, amely tőle született volna, vagy neki köszönhetné a létét, nincs egyetlen személy vagy tárgy sem, amelyet ő uralna vagy irányítana. Épp ellenkezőleg, a Sátánnak nemcsak hogy Isten uralma alatt kell élnie, hanem ráadásul még alá is kell vetnie magát Isten minden parancsának és utasításának. Isten engedélye nélkül a Sátánnak nehéz akár csak egy csepp vizet vagy egy homokszemet is megérintenie a földön; Isten engedélye nélkül a Sátán szabadsága még arra sem terjed ki, hogy a földön a hangyákat mozgassa, nemhogy az Isten által teremtett emberiséget. Isten szemében a Sátán alsóbbrendű, mint a hegyek liliomai, mint a levegőben szálló madarak, mint a halak a tengerben és mint a férgek a föld színén. Szerepe a dolgok összessége között az, hogy minden dolgot szolgáljon, az emberiséget szolgálja, valamint, hogy Isten munkáját és az Ő irányítási tervét szolgálja. Bármilyen rosszindulatú is a természete, bármilyen gonosz is a lényege, mindössze annyit tehet, hogy kötelességtudóan betölti funkcióját, amely nem más, mint Isten szolgálatában állni és Isten ellenpontjaként szolgálni. Ilyen a Sátán lényege és pozíciója. Lényege nem kapcsolódik az élethez, nem kapcsolódik az erőhöz, nem kapcsolódik a hatalomhoz; nem több ő, mint játékszer Isten kezében, csupán egy gép Isten szolgálatában!

(Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)

Nem kell félned ettől meg amattól; nem számít, mennyi nehézséggel és veszéllyel szembesülhetsz,szilárdan meg kell maradnod Énelőttem, gátló körülményektől nem korlátozva, hogy akaratom akadálytalanul végrehajtható legyen. Ez a te kötelességed, különben haragommal sújtalak, és az Én kezemmel foglak... Ezután végtelen lelki szenvedést fogsz elviselni. Mindent el kell viselned; Értem készen kell állnod arra, hogy lemondj mindenről, és minden erőddel kövess Engem, készen kell állnod arra, hogy minden árat megfizess. Itt az ideje, hogy próbára tegyelek téged: Felajánlod-e Nekem hűségedet? Tudsz-e hűségesen követni Engem az út végéig? Ne félj; az Én támogatásom mellett ki tudná valaha is eltorlaszolni ezt az utat? Emlékezz erre! Emlékezz! Mindenben ott vannak az Én jó szándékaim, és minden az Én átvizsgálásom alatt áll. Tudod-e követni az Én szavamat mindenben, amit mondasz és teszel? Amikor a tűz próbatételei rádtörnek, letérdelsz-e és felkiáltasz-e? Vagy meglapulsz és képtelen vagy továbblépni?

Az Én bátorságomnak kell benned lennie, és kell, hogy legyenek elveid, amikor olyan rokonokkal kell szembenézned, akik nem hisznek. Az Én kedvemért azonban semmilyen sötét erőnek sem szabad engedned. Bízzál az Én bölcsességemben, hogy a tökéletes úton járj; ne engedd, hogy a Sátán ármánykodásai eredményesek legyenek. Minden erőfeszítésed arra irányuljon, hogy szívedet Elém helyezd, és Én megvigasztallak téged, békességet és boldogságot adok neked. Ne törekedj arra, hogy mások előtt egy bizonyos módon viselkedjél; nincs-e nagyobb értéke és súlya annak, hogy Nekem eleget teszel? Ha Nekem eleget teszel, nem fog-e még jobban eltölteni az örök és életre szóló béke és boldogság? Jelenlegi szenvedésed azt jelzi, hogy milyen nagyszerűek lesznek jövőbeni áldásaid; ezek kimondhatatlanok. Nem tudod, hogy milyen nagy áldásokban fogsz részesülni; még csak nem is álmodhatsz róla. Ez ma valósággá vált; nagyon is valósággá! Nincs is olyan messze – látod-e ezt? Minden egyes részlete Bennem van; milyen fényes az előtted álló út! Töröld le könnyeidet, és ne érezz többé fájdalmat vagy bánatot! Mindent az Én kezem rendez el, és az Én célom az, hogy nemsokára győztesekké tegyelek titeket, és Magammal vigyelek a dicsőségbe. Mindenért, ami veled történik, ennek megfelelően hálásnak és dicsőítéssel teltnek kell lenned; ez mély megelégedettséggel fog Engem eltölteni.

Krisztus transzcendens élete már feltárult; nincs mitől félned. A sátánok a lábunk előtt hevernek, és az ő idejük már nem tart sokáig. Ébredj gyorsan! Menekülj erről a kicsapongó helyről; szabadulj meg a halál szakadékától! Légy hűséges Hozzám, bármi történjék is, és bátran haladj előre; Én vagyok a te erős kősziklád, ezért bízzál Énbennem!

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus kijelentései a kezdetekkor, 10. fejezet)

Ha az embereknek nincs bizalmuk, nem könnyű továbbmenniük ezen az úton. Most már mindenki láthatja, hogy Isten munkája a legkevésbé sem felel meg az emberek elképzeléseinek és képzelgéseinek. Isten annyi munkát végzett és annyi szót mondott, és bár az emberek talán elismerik, hogy e szavak az igazság, az Istennel kapcsolatos elképzelések mégis hajlamosak felbukkanni bennük. Ha az emberek szeretnék megérteni az igazságot és elnyerni azt, akkor kellő magabiztossággal és akaraterővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy képesek legyenek kiállni amellett, amit már láttak, és amit tapasztalataikból nyertek. Bármit is tesz Isten az emberekben, nekik meg kell tartaniuk azt, amivel ők maguk rendelkeznek, őszintének kell lenniük Isten előtt, és mindvégig odaadónak kell maradniuk Iránta. Ez az emberiség kötelessége. Az embereknek fenn kell tartaniuk azt, amit meg kell tenniük. Az Istenbe vetett hit megköveteli a Neki való alávetettséget és az Ő munkájának megtapasztalását. Isten annyi munkát végzett – mondhatnánk, hogy az emberek számára ez mind tökéletesítés, finomítás és még inkább fenyítés. Isten munkájának egyetlen olyan lépése sem volt, amely összhangban lett volna az emberi elképzelésekkel; amit az emberek élveztek, azok Isten szigorú szavai voltak. Amikor Isten eljön, az embereknek élvezniük kellene az Ő fenségét és haragját. Azonban nem számít, hogy mennyire szigorúak a szavai, Ő azért jön, hogy megmentse és tökéletesítse az emberiséget. Mint teremtett lényeknek, az embereknek teljesíteniük kell a rájuk rótt kötelességeket, és tanúságot kell tenniük Isten mellett a finomítás közepette. Minden próbatétel során fenn kellene tartaniuk azt a tanúságot, amelyet tenniük kell, és ezt Isten érdekében, harsogóan kellene tenniük. Aki ezt teszi, az győztes. Bárhogyan is finomít téged Isten, telve maradsz bizalommal, és soha nem veszíted el a Belé vetett bizalmadat. Azt teszed, amit az embernek tennie kell. Ez az, amit Isten elvár az embertől, és az ember szívének képesnek kell lennie arra, hogy minden múló pillanatban teljesen visszatérjen Hozzá és Felé forduljon. Ez egy győztes ember. Akiket Isten „győztesekként” említ, azok, akik még akkor is képesek bizonyságtételükben szilárdan megállni és fenntartani eredendő bizalmukat és odaadásukat Isten iránt, amikor a Sátán befolyása alatt állnak, és amikor a Sátán ostromolja őket, vagyis amikor a sötétség erői között találják magukat. Ha még mindig képes vagy megőrizni a tiszta szívet Isten előtt, és fenntartani az Isten iránti őszinte szeretetedet, bármi történjék is, akkor bizonyságtételedben szilárdan megállsz Isten előtt, és erre mondja Isten, hogy „győztesnek” lenni. Ha a törekvésed kiváló, amikor Isten megáld téged, de az Ő áldásai nélkül visszavonulsz, akkor ez a tisztaság? Mivel biztos vagy benne, hogy ez az út igaz, a végsőkig követned kell azt; meg kell őrizned az Isten iránti odaadásodat. Mivel láttad, hogy Maga Isten jött a földre, hogy téged tökéletesítsen, teljes egészében Neki kell adnod a szívedet. Ha még mindig tudod Őt követni, bármit is tesz, még akkor is, ha a legvégén kedvezőtlen kimenetelt határoz meg számodra, akkor ez a tisztaságod megőrzése Isten előtt. Egy szent lelki test és egy tiszta szűz felajánlása Istennek azt jelenti, hogy megőrzöd az őszinte szívedet Isten előtt. Az emberiség számára az őszinteség a tisztaságot jelenti, az a képesség pedig, hogy őszinte legyél Isten felé, a tisztaság fenntartása. Ezt kellene a gyakorlatba ültetned. Amikor imádkoznod kell, imádkozol; amikor össze kell gyűlnöd a közösségben, így teszel; amikor himnuszokat kell énekelned, akkor himnuszokat énekelsz; amikor pedig fel kell lázadnod a test ellen, akkor fellázadsz a test ellen. Amikor teljesíted a kötelességedet, nem csak átevickélsz rajta; ha megpróbáltatásokkal nézel szembe, szilárdan állsz. Ez az Isten iránti odaadás. Ha nem tartod fenn azt, amit az embereknek tenniük kell, akkor minden korábbi szenvedésed és elhatározásod hasztalan volt.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Fenn kell tartanod Isten iránti odaadásodat)

Jelenleg az általad megértett látomások és igazságok teremtik meg jövőbeli tapasztalásaid alapját; a jövőbeli nyomorúságban mindannyian gyakorlati tapasztalatokkal fogtok rendelkezni ezekről a szavakról. Később, amikor próbatételekkel nézel szembe és keresztülmész a nyomorúságon, a ma kimondott szavaidra fogsz gondolni, amelyek a következők: „nem számít, milyen nyomorúsággal, próbatételekkel vagy nagy katasztrófákkal szembesülök, eleget kell tennem Istennek”. Gondolj Péter megtapasztalásaira és azután Jób tapasztalásaira – a mai szavak fel fognak pezsdíteni téged. Csak így lehet a hitedet inspirálni. Akkoriban Péter azt mondta, hogy nem méltó arra, hogy Isten ítéletében és fenyítésében részesüljön és amikor eljön az idő, te is hajlandó leszel arra, hogy minden ember meglássa rajtad keresztül Isten igaz természetét. Készségesen elfogadod majd az Ő ítéletét és fenyítését, az Ő ítélete, fenyítése és átka pedig vigasztalás lesz neked. Tehát egyszerűen elfogadhatatlan számodra, hogy ne legyél felvértezve az igazsággal. Enélkül nem csak, hogy képtelen leszel a jövőben szilárdan állni, de lehet, hogy nem leszel képes a jelenlegi munka megtapasztalására. Ha ez a helyzet, vajon nem leszel-e azok egyike, akiket kiiktattak és akik büntetésben részesültek? Most éppen nem voltak rád nehezedő tények és Én elláttalak téged minden olyan szempontból, amiben hiányt szenvedsz; Én minden aspektusról beszélek. Ti nem álltatok ki sok szenvedést; csak elveszitek, ami elérhető, anélkül, hogy bármilyen árat fizetnétek érte, mi több, nincsenek meg a saját, valódi tapasztalataitok vagy rálátásaitok. Amit tehát megértetek, az nem a valódi érettségetek. A megértésre, a tudásra és a látásra vagytok korlátozva, de nem sok gyümölcsöt arattatok. Ha Én soha nem törődnék veletek, hanem a saját otthonotokban mennétek keresztül a megtapasztalásokon, akkor már régen visszasiettetek volna a széles nagyvilágba. Az út, amelyet a jövőben jársz, a szenvedés útja lesz, és ha sikeresen járod az útnak ezt a mostani szakaszát, bizonyságod lesz, amikor a jövőben a nagyobb nyomorúságon mész keresztül. Ha megérted az emberi élet jelentőségét és az emberi élet helyes útját választottad, és ha a jövőben bármilyen panasz vagy választás nélkül aláveted magad az Ő terveinek, függetlenül attól, hogy Isten hogyan foglalkozik veled és ha nem követelsz semmit Istentől, akkor így értékes ember leszel. Jelenleg még nem mentél keresztül nyomorúságon, ezért megkülönböztetés nélkül engedelmeskedhetsz bárminek. Azt mondod, akárhogyan is vezet Isten, az az út jó és hogy mindent Isten vezénylésére bíznál. Akár fenyít, akár átkoz Isten, hajlandó leszel eleget tenni Neki. Miután ezt mondtad, amit most mondasz, az nem feltétlenül tükrözi az érettségedet. Amit most hajlandó vagy megtenni, nem mutathatja meg, hogy képes vagy mindvégig követni. Amikor nagy nyomorúságok érnek vagy amikor üldöztetésen, kényszerítésen vagy még nagyobb próbatételeken mész keresztül, akkor nem leszel képes azokat a szavakat kimondani. Ha akkor képes vagy arra a megértésre és szilárdan megállsz, az lesz a te érettséged. Péter milyen volt akkoriban? Péter azt mondta: „Uram, feláldozom Érted az életemet. Ha Te azt akarod, hogy meghaljak, meghalok!” Így imádkozott akkoriban. Azt is mondta: „Még ha mások nem szeretnek is Téged, nekem mindvégig szeretnem kell Téged. Mindig követni foglak Téged.” Ezt mondta akkoriban, de amint próbatételek érték, összeomlott és sírva fakadt. Mindannyian tudjátok, hogy Péter háromszor tagadta meg az Urat, nem igaz? Sok ember van, aki sírni fog és emberi gyengeséget mutat, amikor próbatételek érik őket. Nem vagy a magad ura. Ebben nem tudsz uralkodni magadon. Lehet, hogy ma nagyon jól megy neked, de ez a megfelelő környezetednek köszönhető. Ha ez holnap megváltozik, akkor megmutatod gyávaságodat és alkalmatlanságodat, aljasságodat és méltatlanságodat. A „férfiasságod” már régen semmivé foszlott és időnként még az is előfordulhat, hogy félreteszed a feladatodat és elsétálsz. Ez azt mutatja, hogy amit akkoriban megértettél, az nem a te valódi érettséged volt. Meg kell figyelni egy ember tényleges érettségét, hogy lássuk, valóban szereti-e Istent, képes-e valóban alávetni magát Isten tervének, és képes-e minden erejét arra fordítani, hogy elérje, amit Isten megkövetel; és hogy hűséges marad-e Istenhez és mindenből a legjobbat adja-e Istennek, még ha ez a saját élete feláldozását is jelenti.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kellene végigjárnod az út utolsó szakaszát?)

Manapság a legtöbb ember, aki hisz Istenben, még nem lépett rá a helyes útra, és nem értette meg az igazságot, ezért belül még mindig üresnek érzi magát, úgy érzi, hogy az élet szenvedés, és hogy nincs energiája ahhoz, hogy végezze a kötelességeit. Ilyenek Isten hívői, mielőtt látomás lenne a szívükben. Az emberek nem szereztek igazságot, és még nem ismerik Istent, ezért még nem sok örömöt éreznek. Ti mindannyian különösen sok üldöztetést szenvedtetek és nehézségeket tapasztaltatok meg a hazatéréskor. Amikor szenvedtek, a halál gondolata is felmerül bennetek, és nem akartok élni. Ezek a test gyengeségei. Vannak, akik még arra is gondolnak: „Az Istenben való hitnek örömtelinek kellene lennie. A Kegyelem Korában a Szentlélek békét és örömöt ajándékozott az embereknek. Most túl kevés a béke és az öröm, és nem létezik olyan öröm, mint a Kegyelem Korában volt. Ma Istenben hinni rendkívül bosszantó.” Csak azt tudod, hogy a testi gyönyör minden másnál jobb. Nem tudod, hogy ma Isten milyen munkát végez. Ahhoz, hogy átalakítsa a beállítottságotokat, Istennek meg kell engednie, hogy a testetek szenvedjen. Még ha a testetek szenved is, a tiétek Isten szava, és a tiétek Isten áldása. Nem tudsz meghalni, még akkor sem, ha akarsz. Beletörődnél abba, hogy nem ismered meg Istent, és nem nyered el az igazságot? A legtöbbször csak arról van szó, hogy az emberek még nem nyerték el az igazságot, és nincs életük. Az üdvösség keresésének közepette vannak, ezért ebben a folyamatban szenvedniük kell egy kicsit. Ma a világon mindenki megpróbáltatásokon megy keresztül, még Isten is szenved, helyénvaló-e tehát az, hogy ti ne szenvedjetek? A nagy katasztrófákon keresztül történő finomítás nélkül nem lehet valódi hit, és nem lehet elnyerni az igazságot és az életet. A megpróbáltatások és a finomítás hiánya nem lenne elég. Nézzétek csak meg Pétert – ő végül hét évnyi megpróbáltatáson ment keresztül (ötvenhárom éves kora után). Ez alatt a hét év alatt több száz megpróbáltatást megtapasztalt. Pár naponta át kellett esnie egy-egy ilyen próbatételen, és csak miután mindenféle próbatételen átment, akkor nyerte el az életet, és tapasztalta meg beállítottsága átalakulását. Amikor valóban elnyeritek az igazságot és megismeritek Istent, azt fogjátok érezni, hogy Istennek kellene élnetek. Ha nem Istennek éltek, akkor sajnálni fogjátok; keserű megbánásban és határtalan bűntudatban fogjátok megélni hátralévő napjaitokat. Még nem halhattok meg. Ökölbe kell szorítanotok a kezetek, és elszántan tovább kell élnetek. Istenért kell élnetek. Amikor az emberekben ott van az igazság, akkor megvan bennük ez az elhatározás, és soha többé nem vágynak a halálra. Amikor a halál fenyeget, azt mondod: „Ó, Istenem, nem vagyok hajlandó meghalni. Még mindig nem ismerlek Téged. Még mindig nem fizettem vissza a Te szeretetedet. Nem halhatok meg addig, amíg jól meg nem ismerlek Téged.” Most itt tartotok? Ugye, még nem? Vannak, akik a családjuk miatt szembesülnek a fájdalommal, vannak, akik a házasságuk miatt, vannak, akik üldöztetést szenvednek, és még lakóhelyük sincs. Bárhová is mennek, az valaki másnak az otthona, és fájdalmat éreznek a szívükben. Vajon az a fájdalom, amit most átéltek, nem az a fájdalom, amit Isten szenvedett el? Istennel együtt szenvedtek, és Isten elkíséri az embereket a szenvedésben. Ma mindannyian részesei vagytok Krisztus nyomorúságának, királyságának és kitartásának, és végül dicsőséget szereztek! Ennek a szenvedésnek van értelme. Hát nem így van? Nem nélkülözheted ezt az akaratot. Meg kell értened, mit jelent a mai szenvedés, és miért szenvedsz annyit. Keresned kell az igazságot, és meg kell értened Isten szándékát, és akkor meglesz benned az akarat a szenvedésre. Ha nem érted Isten szándékát, és csupán a szenvedésre gondolsz, akkor minél többet gondolsz rá, annál kellemetlenebbé válik, és annál negatívabbnak érzed magad, mintha életutad a végéhez közeledne. Elkezdesz szenvedni a halál gyötrelmeitől. Ha szívedet és minden erőfeszítésedet az igazságba fekteted, és képes vagy megérteni az igazságot, akkor a szíved derűs lesz, és megtapasztalod az örömöt. Az életben meg fogod találni a békét és örömöt a szívedben, és amikor betegség támad rád vagy halál fenyeget, azt mondod: „Még nem nyertem el az igazságot, ezért nem halhatok meg. Jól kell feláldoznom magam Istenért, jól kell tanúskodnom Isten mellett, és vissza kell fizetnem Isten szeretetét. Hogy végül hogyan halok meg, nem számít, mert kielégítő életet éltem. Bármi történjék is, még nem halhatok meg. Ki kell tartanom, és tovább kell élnem.” Tisztán kell látnod most ebben a kérdésben, és ezekből a dolgokból meg kell értened az igazságot. Amikor az emberek birtokában vannak az igazságnak, akkor van erejük. Amikor birtokában vannak az igazságnak, kimeríthetetlen energiával rendelkeznek, amely betölti a testüket. Amikor birtokában vannak az igazságnak, akkor van elszántságuk. Az igazság nélkül az emberek olyan puhák, mint a rothadó zöldség; ha birtokában vannak az igazságnak, olyan keménnyé válnak, mint az acél. Bármennyire is keservesek a dolgok, egyáltalán nem fogják keservesnek érezni azokat.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Hogyan ismerhető meg az ember természete?)

Ma a legtöbb emberben nincs meg ez a tudás. Azt hiszik, hogy a szenvedésnek nincs értéke, a világ elutasítja őket, otthoni életüket gondok terhelik, nincsenek Isten kedvére, és kilátásaik lehangolóak. Egyesek oly mértékben szenvednek, hogy meg akarnak halni. Ez nem Isten iránti igaz szeretet; az ilyen emberek gyávák, nincs bennük állhatatosság, gyengék és alkalmatlanok! Isten buzgón akarja, hogy az ember szeresse Őt, de minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobb az ember szenvedése, és minél inkább szereti Őt az ember, annál nagyobbak az ember megpróbáltatásai. Ha szereted Őt, akkor mindenféle szenvedés utolér téged – és ha nem, akkor talán minden simán megy neked, és körülötted minden békés lesz. Amikor szereted Istent, mindig úgy érzed majd, hogy körülötted sok minden leküzdhetetlen, és mivel érettséged túl csekély, finomításon mész keresztül; ráadásul képtelen leszel megfelelni Istennek, és mindig úgy fogod érezni, hogy Isten szándékai túl magasak, és elérhetetlenek az ember számára. Mindezek miatt finomításon mész keresztül – mivel sok gyengeség van benned és sok olyasmi, ami nem képes megfelelni Isten szándékainak, bensődben finomításon esel át. Tisztán kell látnotok azonban, hogy a megtisztulás csak finomítás által érhető el. Így ezekben az utolsó napokban bizonyságot kell tennetek Istenről. Nem számít, milyen nagy a szenvedésetek, el kell mennetek a legvégsőkig, utolsó leheletig hűségesnek kell lennetek Istenhez, és ki kell szolgáltatnotok magatokat Isten vezénylésének; csakis ez az Isten iránti igaz szeretet, és csakis ez az erős és messze hangzó bizonyságtétel. Amikor megkísért a Sátán, mondd ezt: „A szívem Istené, és Isten már megnyert engem Magának. Nem tehetek eleget neked – mindenemet arra kell szentelnem, hogy Istennek tegyek eleget.” Minél inkább megfelelsz Istennek, annál inkább megáld téged Isten, és annál nagyobb lesz Isten iránti szereteted ereje; így lesz benned hit és céltudatosság is, és úgy fogod érezni, hogy semmi nem méltóbb és jelentősebb, mint az Istent szeretve eltöltött élet. Mondhatni, az embernek csak Istent kell szeretnie ahhoz, hogy elkerülje őt a szomorúság. Bár vannak idők, amikor a tested gyenge, és sok valós probléma gyötör, ha az ilyen időkben igazán Istenre hagyatkozol, akkor a szellemedben megvigasztalódsz, megalapozottnak érzed majd magad, és lesz mire támaszkodnod. Így sok körülményen képes leszel úrrá lenni, így nem fogsz Istenről panaszkodni a gyötrelem miatt, amelyet elszenvedsz. Ehelyett énekelni, táncolni és imádkozni akarsz majd, összegyűlni és közösségben lenni, Istenre gondolni, és úgy érzed majd, hogy minden ember, ügy és dolog körülötted, amelyet Isten elrendezett, helyénvaló. Ha nem szereted Istent, mindent, amire nézel, idegesítőnek fogsz találni, és semmi nem talál tetszésre a szemedben; szellemedben nem szabad leszel, hanem eltiport, szíved folyamatosan panaszkodni fog Istenről, és mindig úgy fogod érezni, hogy nagyon sok kínt szenvedsz, és ez rendkívül igazságtalan. Ha nem a boldogság kedvéért törekszel, hanem azért, hogy megfelelj Istennek, és ne vádoljon a Sátán, akkor ez a törekvés nagy erőt ad neked, hogy szeresd Istent. Az ember képes végrehajtani mindazt, amit Isten mond, és mindaz, amit tesz, képes megfelelni Istennek – ezt jelenti birtokában lenni a valóságnak. Isten elégedettségére törekedni annyit tesz, mint istenszerető szíved segítségével átültetni az Ő szavait a gyakorlatba; tekintet nélkül az időre – még akkor is, amikor mások erőtlenek –, bensődben még mindig egy istenszerető szív van, a legbensődből vágyakozol Isten után és hiányolod Őt. Ez a valódi érettség. Hogy pontosan mekkora az érettséged, az attól függ, hogy mennyire van istenszerető szíved, attól, hogy helyt tudsz-e állni a próbatétel idején, gyenge vagy-e, ha egy bizonyos körülmény utolér, és képes vagy-e állni a sarat, amikor fivéreid és nővéreid elutasítanak; a tények érkezése mutatja meg, milyen is valójában az istenszerető szíved. Isten munkájának nagy részéből látható, hogy Isten valóban szereti az embert, bár az ember szellemi szemei még nem nyíltak meg teljesen, és képtelen tisztán látni Isten munkájának nagy részét, az Ő szándékait és azt a sok mindent, ami Istenben szeretetre méltó; az emberben túl kevés az igaz szeretet Isten iránt. Mind ez idő alatt hittél Istenben, ma pedig Isten elvágott minden menekülési útvonalat. Őszintén szólva, nincs más választásod, mint elindulni a helyes úton, és a kemény ítélet és a legfőbb üdvösség az, amely a helyes útra vezet. Csak a nehézség és finomítás megtapasztalása után tudja meg az ember, hogy Isten szeretetre méltó. Mivel egészen máig ezt tapasztalta, elmondható, hogy az ember megismerte Isten szeretetreméltóságának egy részét, de ez még mindig nem elég, hiszen az ember annyira hiányos. Az embernek többet kell megtapasztalnia Isten csodálatos munkájából, és többet mindabból a szenvedés általi finomításból, amelyet Isten rendezett el. Csak így változhat meg az ember életfelfogása.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szeretetreméltóságát csak fájdalmas próbatételek megtapasztalása által ismerheted meg)

Emlékezned kell arra, hogy ezek a szavak most már elhangzottak: később nagyobb nyomorúságot és nagyobb szenvedést fogsz átélni! Tökéletessé válni nem egyszerű vagy könnyű dolog. A legkevesebb, hogy Jób hitével rendelkezz, vagy talán még az övénél is nagyobb hittel. Tudnod kell, hogy a jövőbeni próbatételek nagyobbak lesznek mint Jób próbatételei, és hogy még hosszú távú fenyítésen kell keresztülmenned. Vajon ez egy egyszerű dolog? Ha a te képességed nem javítható, ha hiányzik a felfogóképességed, és ha túl keveset tudsz, annak idején majd nem lesz bizonyságod, hanem inkább nevetség tárgyává, a Sátán játékszerévé válsz. Ha most nem tudsz ragaszkodni a látomásokhoz, akkor egyáltalán nincs alapod és a jövőben félre leszel dobva! Az út egyetlen szakaszát sem könnyű végigjárni, ezért ne vedd ezt félvállról. Gondosan mérd fel és tégy előkészületeket arra, hogy hogyan járd végig ennek az útnak az utolsó szakaszát megfelelően. Ezen az úton kell járni a jövőben, ezen az úton kell járnia minden embernek. Nem hagyhatod figyelmen kívül ezt a tudást; ne gondold, hogy amit neked mondok, az mind puszta időpocsékolás. Eljön majd a nap, amikor mindezt jó célra fordítod – szavaim nem hangozhatnak el hiába. Itt az idő, hogy felvértezd magad, az idő, hogy kikövezd a jövő útját. Elő kellene készítened az utat, amelyet végig kell majd járnod; aggódnod és szoronganod kellene amiatt, hogy miként leszel képes szilárdan állni a jövőben és jól felkészülni a jövőbeni utadra. Ne légy mohó és lusta! Minden tőled telhetőt meg kell tenned, hogy a lehető legjobban kihasználd az idődet, hogy mindent elnyerhess, amire szükséged van. Megadok neked mindent, hogy megérthesd. A saját szemeddel láttad, hogy kevesebb mint három év alatt oly sok mindent mondtam és oly sok munkát végeztem. Az egyik ok, amiért így munkálkodom az, hogy az emberek annyira hiányosak, a másik ok pedig az, hogy az idő túl rövid; nem lehet tovább késlekedni. Te úgy képzeled, hogy az embereknek először tökéletes belső tisztaságot kell elérniük, mielőtt tanúságot tehetnének és hasznosíthatók lennének – de nem lenne ez túl lassú? Nos, mennyi ideig kell még elkísérnem téged? Ha azt szeretnéd, hogy addig kísérjelek téged, amíg öreg és ősz nem leszek, az lehetetlen lenne! Azáltal, hogy nagyobb nyomorúságon mennek keresztül, valódi megértést érünk el minden emberben. Ezek a munka lépései. Amint teljesen megérted a látomásokat, amelyeket ma közöltünk és valódi érettséget érsz el, akkor bármilyen megpróbáltatásokon is mész keresztül a jövőben, azok nem fognak elsöpörni téged és képes leszel szilárdan állni. Amikor befejeztem a munka ezen utolsó lépését és kimondtam az utolsó szavakat, az embereknek a jövőben a saját útjukat kell járniuk. Ez beteljesíti majd a korábban mondott szavakat: a Szentléleknek megbízatása van minden egyes ember számára és elvégzendő munkája van minden egyes emberben. A jövőben mindenki azon az úton fog járni, amelyen járnia kell, a Szentlélek által vezetve. Ki lesz képes másokról gondoskodni, amikor nyomorúságon megy keresztül? Minden egyénnek megvan a maga szenvedése és mindegyiknek megvan a maga érettsége. Senki érettsége nem ugyanolyan, mint bárki másé. A férjek nem lesznek képesek gondoskodni a feleségükről vagy a szülők a gyermekeikről; senki sem lesz képes gondoskodni bárki másról. Nem lesz olyan, mint most, amikor még lehetséges a kölcsönös gondoskodás és támogatás. Az olyan idő lesz, amikor minden embertípus lelepleződik. Vagyis, amikor Isten megveri a pásztorokat, elszélednek a nyájnak juhai és akkor nektek nem lesz egyetlen igaz vezetőtök sem. Az emberek megosztottak lesznek – nem lesz olyan, mint most, amikor gyülekezetként összegyűlhettek. A jövőben azok, akik nem rendelkeznek a Szentlélek munkájával, meg fogják mutatni valódi arcukat. A férjek elárulják majd a feleségeiket, a feleségek elárulják a férjeiket, a gyerekek elárulják a szüleiket, a szülők pedig üldözni fogják a gyermekeiket – az emberi szív kifürkészhetetlen! Az ember csak annyit tehet, hogy ragaszkodik ahhoz, amije van és megfelelően végigjárja az út utolsó szakaszát. Ezt most nem látjátok tisztán; mindannyian szűk látókörűek vagytok. Nem könnyű dolog sikeresen megtapasztalni a munka e szakaszát.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Hogyan kellene végigjárnod az út utolsó szakaszát?)

Ha elismered, hogy teremtett lény vagy, akkor fel kell készülnöd arra, hogy szenvedj és megfizesd az árat azért, hogy teljesítsd az evangélium terjesztésére vonatkozó kötelezettségedet és hogy megfelelően teljesítsd a kötelességedet. Az ár lehet valamilyen fizikai betegség vagy nehézség elszenvedése, vagy a nagy vörös sárkány üldöztetésének elszenvedése, vagy a világi emberek félreértésének elszenvedése, valamint a megpróbáltatások, amelyeken az ember az evangélium terjesztése során keresztülmegy: eladva, megverve és szidva, elítélve – még az is lehet, hogy megrohannak és halálos veszélybe sodornak. Lehetséges, hogy az evangélium terjesztése során meghalsz, mielőtt Isten munkája befejeződne, és nem éred meg Isten dicsőségének napját. Erre fel kell készülnötök. Ez nem kell, hogy megijesszen benneteket; ez tény. Most, hogy ezt világossá tettem, és megértettétek, ha még mindig megvan bennetek ez a törekvés, és biztosak vagytok benne, hogy ez nem fog megváltozni, és hűségesek maradtok mindhalálig, ez azt bizonyítja, hogy rendelkeztek egy bizonyos érettséggel. Ne feltételezd, hogy e vallásszabadságot és emberi jogokat élvező, tengerentúli nemzetek között veszélytelen lesz az evangélium terjesztése, és hogy minden simán megy majd, amit teszel, hogy mindenen ott lesz Isten áldása, és mindent Isten nagy ereje és hatalma kísér majd. Ezek emberi elképzelések és képzelgések csupán. A farizeusok is hittek Istenben, mégis fogták és keresztre feszítették a megtestesült Istent. Milyen rossz dolgokat képes vajon tenni a jelenlegi vallásos világ a megtestesült Istennel? Olyan sok rossz dolgot tettek már – megítélték Istent, kárhoztatták Istent, káromolták Istent –, hogy nincs olyan rossz dolog, amire ne lennének képesek. Ne feledd, hogy azok, akik fogták és keresztre feszítették az Úr Jézust, hívők voltak. Csak nekik volt lehetőségük ilyesmit tenni. A nem hívők nem törődtek efféle dolgokkal. Ezek a hívők voltak azok, akik összejátszottak a kormánnyal azért, hogy fogják és keresztre feszítsék az Úr Jézust. Azonkívül, hogyan haltak meg az Úr Jézus tanítványai? A tanítványok közül voltak olyanok, akiket megköveztek, ló mögött húztak, fejjel lefelé megfeszítettek, öt lóval szétszaggattak – a legkülönbözőbb halálnemek érték őket. Mi okból haltak meg? Vajon törvényesen végezték ki őket a bűntetteik miatt? Nem. Az Úr evangéliumát terjesztették, de a világi emberek azt nem fogadták el, és helyette kárhoztatták, megverték, szidalmazták, sőt halálba küldték őket – így jutottak vértanúságra. Ne arról beszéljünk, hogy végül mi lett a sorsa ama mártíroknak, vagy hogy Isten miként határozta meg a viselkedésüket, hanem ezt kérdezzük meg: amikor elérkezett számukra a vég, vajon az emberi elképzeléseknek megfelelően fejezték be az életüket? (Nem.) Az emberi elképzelések szemszögéből nézve óriási árat fizettek Isten munkájának terjesztéséért, de végül megölte őket a Sátán. Ez nincs összhangban az emberi elképzelésekkel, pedig pontosan ez történt velük. Ez volt az, amit Isten megengedett. Milyen igazságot lehet keresni ebben? Isten átka és kárhoztatása, vagy az Ő terve és áldása volt-e az, hogy engedte őket így meghalni? Egyik sem. Akkor mi volt? Az emberek most sajgó szívvel gondolnak vissza halálukra, de akkor így történtek a dolgok. Mivel magyarázható, hogy így haltak meg, akik hittek Istenben? Amikor szóba kerül ez a téma, beleképzelitek magatokat a helyükbe, szomorú-e ezért a szívetek, és éreztek-e rejtett fájdalmat? Ezt gondoljátok: „Ezek az emberek Isten evangéliuma terjesztésére vonatkozó kötelességüket tették és jó embereknek kell tekinteni őket, akkor hogy juthatott nekik ilyen vég és ilyen sors?” Valójában a testük halt meg és hunyt el így; így távoztak az emberi világból, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanez volt a sorsuk is. Nem számít, mi volt a haláluk és a távozásuk módja, vagy hogy az miként történt, Isten nem így határozta meg ezeknek az életeknek, ezeknek a teremtett lényeknek a végső sorsát. Ezt világosan kell látnod. Éppen ellenkezőleg: ők pontosan azokon a halálnemeken keresztül kárhoztatták a világot és tanúskodtak Isten cselekedetei mellett. Ezek a teremtett lények a mindennél drágább életüket – életük utolsó pillanatát – használták, hogy Isten cselekedetei mellett tanúskodjanak, Isten nagy ereje mellett tegyenek bizonyságot, és hogy kihirdessék a Sátán és a világ felé, hogy Isten cselekedetei igazak, hogy az Úr Jézus Isten, hogy Ő az Úr és Isten megtestesült teste. Életük utolsó pillanatáig sohasem tagadták meg az Úr Jézus nevét. Vajon ez nem az e világ fölötti ítélet egyik formája volt? Arra használták az életüket, hogy kihirdessék a világnak és megerősítsék az emberi lények előtt, hogy az Úr Jézus az Úr, hogy az Úr Jézus Krisztus, hogy Ő Isten megtestesülése, hogy az egész emberiség megváltásáért végzett munkája révén maradhat fenn ez az emberiség – ez a tény örökre változhatatlan. Akik vértanúvá lettek az Úr Jézus evangéliumának terjesztése miatt, vajon milyen mértékig hajtották végre a kötelességüket? A maximális mértékig? Miben nyilvánult meg a maximális mérték? (Az életüket áldozták.) Így van, az életükkel fizették meg az árat. A család, a vagyon és a földi élettel járó anyagiak mind külsőségek; az élet az egyetlen dolog, amely az ember énjével kapcsolatos. Minden élő ember számára az élet a leginkább megbecsülésre méltó és legértékesebb dolog, és ezek az emberek tulajdonképpen képesek voltak a legdrágább kincsüket – az életüket – felajánlani azért, hogy megerősítsék és tanúsítsák Isten emberiség iránti szeretetét. Egészen a haláluk napjáig nem tagadták meg Isten nevét, sem Isten munkáját, és arra használták életük utolsó pillanatait, hogy tanúságot tegyenek e tény létezése mellett – vajon nem ez a tanúságtétel legmagasabb rendű formája? Ez a legjobb módja a kötelesség végzésének; ez az ember kötelezettségének teljesítése. Ezek az emberek akkor sem fordítottak hátat a felelősségüknek, amikor a Sátán fenyegette és rettegésben tartotta őket – még akkor sem, amikor végül az életükkel fizettette meg velük az árat. Ez az, amikor az ember maximálisan teljesíti a kötelességét. Hogy mit értek ez alatt? Azt, hogy ti is ugyanilyen módon tanúskodjatok Isten mellett és terjesszétek evangéliumát? Nem feltétlenül kell így tenned, de azt meg kell értened, hogy ez a te felelősséged, hogy ha Isten úgy látja szükségesnek, úgy kell elfogadnod, mint amit elkerülhetetlen kötelességed elvégezni. Ma félelem és aggodalom van az emberekben, de mi célt szolgálnak ezek az érzések? Ha Isten nem látja szükségét, hogy így cselekedj, akkor mi haszna aggódni miatta? Ha pedig Isten szükségesnek látja, hogy így tégy, akkor nem szabad kibújnod a felelősség alól, vagy nemet mondanod rá. Akkor proaktív módon együtt kell működnöd, és aggodalom nélkül el kell fogadnod. Nem számít, hogy hal meg az ember, de nem szabad a Sátán előtt meghalnia, és ne a Sátán kezében haljon meg. Ha meg kell halnia az embernek, Isten kezében haljon meg. Az emberek Istentől jönnek, és Istenhez térnek vissza – ilyen józan ésszel és hozzáállással kell bírnia egy teremtett lénynek. Ez az a végső igazság, amelyet meg kell értenie az embernek az evangélium terjesztése és a kötelességének teljesítése során – az életével kell fizetnie az arról szóló evangélium terjesztéséért és az amellett való tanúságtételért, hogy a megtestesült Isten elvégzi a munkáját és megmenti az emberiséget. Ha ez a törekvés él benned, ha képes vagy ily módon tanúságot tenni, az csodálatos. Ha még mindig nincs ilyen törekvésed, akkor legalább az előtted álló felelősséget és kötelességet teljesítsd megfelelően, a többit pedig bízd Istenre! Akkor, ahogy telnek a hónapok és az évek, te pedig egyre tapasztaltabb és idősebb leszel, és mind mélyebben megérted az igazságot, talán felismered majd, hogy kötelességed és felelősséged felajánlani az életedet Isten evangéliumának munkájára egészen életed utolsó pillanatáig.

Most van a megfelelő idő arra, hogy elkezdjünk beszélgetni ezekről a témákról, mivel már elkezdődött a királyság evangéliumának terjesztése. Korábban, a Törvény Korában és a Kegyelem Korában, néhány régi próféta és szent az életét adta az evangélium terjesztése során, ezért akik az utolsó napokban születnek, ugyancsak életüket adhatják ezért az ügyért. Nem holmi új vagy váratlan dolog ez, és még kevésbé túlzott követelmény. Ez az, amit a teremtett lényeknek tenniük kell, valamint a kötelesség, amit el kell végezniük. Ez az igazság; ez a legfőbb igazság. Haszontalan, ha mindössze szólamokat hangoztatsz azzal kapcsolatban, hogy mit akarsz megtenni Istenért, miként akarod teljesíteni a kötelességed, és mennyi áldozatot akarsz hozni, illetve mennyit akarsz fáradozni Istenért. Amikor szemben találod magad a valósággal, amikor az életed feláldozására kérnek, az, hogy panaszkodsz-e vajon az utolsó pillanatban, hogy készséges vagy-e, és hogy csakugyan aláveted-e magad – ez az érettséged próbája.

(Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az evangélium terjesztése az a kötelesség, amely alól egyetlen hívő sem bújhat ki)

Az ember a Királyság Korában fog egészen teljessé válni. A hódítás munkáját követően az ember finomításnak és megpróbáltatásnak lesz kitéve. Azok, akik győzedelmeskedni tudnak és szilárdan megállnak a bizonyságtételükben e megpróbáltatás alatt, azok, akik végül teljessé lesznek; ők a győztesek. Ez alatt a megpróbáltatás alatt elvárás az ember felé, hogy elfogadja ezt a finomítást, és ez a finomítás Isten munkájának utolsó esete. Ez az utolsó alkalom, hogy az ember finomításon megy át Isten valamennyi irányítási munkájának befejezése előtt, és mindazoknak, akik követik Istent, el kell fogadniuk ezt a végső próbát, és el kell fogadniuk ezt az utolsó finomítást. Azok, akiket megpróbáltatás szorongat, nélkülözik a Szentlélek munkáját és Isten vezetését, viszont azok, akik igazán legyőzettek, és akik valóban Isten után törekednek, végül erősen fognak állni; ők azok, akik emberi mivolttal bírnak, és akik őszintén szeretik Istent. Nem számít, hogy mit tesz Isten, ezek a győztesek nem fogják nélkülözni a látomásokat, és továbbra is az igazságot fogják gyakorlatba ültetni anélkül, hogy kudarcot vallanának bizonyságtételükben. Ők azok, akik végül kikerülnek majd a nagy nyomorúságból. Habár azok, akik zavaros vizekben halásznak, ma még tudnak potyázni, senki sem kerülheti el a végső megpróbáltatást, és senki sem menekülhet el az utolsó próba elől. Azoknak, akik győznek, az efféle megpróbáltatás hatalmas finomítást jelent; viszont azoknak, akik zavaros vizekben halásznak, ez a teljes kiiktatás munkája. Nem számít, hogyan vannak próbára téve, azok hűsége, akiknek a szívében van Isten, változatlan marad; viszont ami azokat illeti, akiknek a szívében nincs Isten, amint Isten munkája már nem előnyös a testüknek, megváltoztatják Istenről alkotott nézetüket, és még el is távolodnak Istentől. Az ilyenek azok, akik a végén nem fognak szilárdan állni, akik csak Isten áldásait keresik és nem kívánják feláldozni magukat Istenért, és odaszánni magukat Neki. Az ilyen alávaló emberek mind kizáratnak, amikor Isten munkája véget ér, és ők méltatlanok minden együttérzésre. Azok, akiknek nincs emberi mivoltuk, képtelenek igazán szeretni Istent. Amikor a környezet biztonságos és védett, vagy hasznot lehet húzni valamiből, akkor teljesen engedelmesek Isten irányában, ám amint az, amire vágynak, veszélybe kerül vagy végleg meghiúsul, azonnal lázonganak. Akár egyetlen éjszaka leforgása alatt egy mosolygós, „jószívű” emberből egy ronda, vérengző gyilkossá válhatnak, hirtelen halálos ellenségként bánva tegnapi jótevőjükkel, teljesen indokolatlanul. Ha ezek a démonok nincsenek kiűzve, ezek a démonok, amelyek szemrebbenés nélkül ölnének, nem válnak-e rejtett veszéllyé? Az ember megváltásának munkája nem a hódítás munkájának befejezése után történik. Habár a hódítás munkája véget ért, az ember megtisztításának munkája nem; az ilyen munka csak akkor fejeződik be, amikor az ember teljesen megtisztul, amint azok, akik tényleg alávetik magukat Istennek, teljessé váltak, és amint azok az álszentek, akiknek a szívében nincs ott Isten, ki lettek takarítva. Azokat, akik nem tesznek eleget Istennek az Ő munkájának utolsó szakaszában, teljességgel kiiktatják, és azok, akiket kiiktatnak, az ördögöktől valók. Minthogy képtelenek eleget tenni Istennek, lázadóak Istennel szemben, és bár ezek az emberek ma követik Istent, ez nem bizonyítja azt, hogy ők azok, akik végül meg fognak maradni. Azokban a szavakban, hogy: „akik mindvégig követik Istent, üdvösséget nyernek”, a „követik” jelentése az, hogy szilárdan megállnak a megpróbáltatás közepette. Ma sokan azt hiszik, hogy Istent követni könnyű, ám amikor Isten munkája a végéhez közeledik, meg fogod ismerni a „követni” igazi jelentését. Csak azért, mert ma még képes vagy követni Istent, miután Ő megnyert magának, ez nem bizonyítja azt, hogy egy vagy azok közül, akik tökéletessé fognak válni. Azok, akik képtelenek kiállni a próbákat, akik képtelenek győzedelmeskedni a megpróbáltatások közepette, a végén nem lesznek képesek szilárdan megállni, és így képtelenek lesznek a legvégsőkig követni Istent. Azok, akik igazán követik Istent, képesek kiállni a munkájuk próbáját, míg azok, akik nem őszintén követik Istent, képtelenek kiállni Isten bármely próbáját. Őket előbb vagy utóbb kizárják, miközben a győztesek megmaradnak a királyságban. Azt, hogy az ember valóban keresi-e Istent, munkájának próbája, vagyis Isten próbatételei határozzák meg, és nincs semmi köze az ember saját döntéséhez. Isten egyetlen személyt sem utasít el könnyelműen; minden, amit Ő tesz, képes teljesen meggyőzni az embert. Ő semmi olyat nem tesz, ami láthatatlan az ember számára, sem olyan munkát nem végez, amely ne tudná meggyőzni az embert. Hogy az ember hite igaz vagy sem, azt tények bizonyítják, és nem döntheti el az ember. Az, hogy „búzából nem lesz konkoly, és konkolyból nem lehet búzát csinálni”, kétségtelen. Mindazok, akik őszintén szeretik Istent, végül meg fognak maradni a királyságban, és Isten nem fog rosszul bánni senkivel, aki igazán szereti Őt. Különböző szerepük és bizonyságtételeik alapján a királyságon belüli győztesek papokként vagy követőkként fognak szolgálni, és mindazok, akik győzedelmesek a megpróbáltatások között, fogják alkotni a királyságon belüli papságot. A papság akkor fog megalakulni, amikor az evangélium munkája a világmindenségben véget ért. Amikor ez az idő eljön, az ember feladata az lesz, hogy végezze kötelességét Isten királyságán belül, és hogy együtt éljen Istennel a királyságban. A papságban lesznek főpapok és papok, a többiek pedig Isten fiai és népe lesznek. Mindezt a megpróbáltatások alatt Istenről tett bizonyságtételük határozza meg; ezek nem olyan címek, amelyeket szeszélyesen osztogatnak. Amint az ember státusza megszilárdult, Isten munkája meg fog szűnni, mert mindenki a saját fajtája szerint lesz besorolva, és visszakerül az eredeti pozíciójához. Ez jelzi Isten munkájának beteljesedését, ez Isten munkájának és az ember gyakorlatának végső kimenetele, és ez Isten munkája és az ember együttműködése vízióinak kikristályosodása. Végül az ember nyugalmat fog találni Isten királyságában, és Isten is megtér az Ő lakhelyére, hogy megpihenjen. Ez lesz a végső kimenetele Isten és ember 6000 éven át tartó együttműködésének.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

A királyság az emberiség körében terjeszkedik, az emberiség körében formálódik, és az emberiség körében emelkedik fel; nincs olyan erő, amely elpusztíthatná az Én királyságomat. Népem, amelynek tagjai a mai királyságban vannak, melyikőtök nem tartozik az emberi fajhoz? Melyikőtök helyezkedik kívül az emberi állapoton? Amikor új kiindulási pontom nyilvánosságra kerül, hogyan fognak reagálni az emberek? A saját szemetekkel láttátok az emberi világ állapotát; még mindig nem űztétek el a gondolatokat, hogy örökké éltek ezen a világon? Én most a népem között járok, és közöttük élek. Ma azok, akik valódi szeretetet táplálnak Irántam – az ilyen emberek áldottak. Áldottak azok, akik alávetik magukat Nekem, ők megmaradnak a királyságomban. Áldottak azok, akik ismernek Engem, ők hatalmat fognak gyakorolni a királyságomban. Áldottak azok, akik Engem követnek, ők megszabadulnak a Sátán kötelékeitől, és élvezni fogják áldásaimat. Áldottak azok, akik képesek fellázadni önmaguk ellen, őket betöltöm, és öröklik királyságom bőségét. Akik sürgölődnek Értem, azokat nem felejtem, akik minden tőlük telhetőt megtesznek Értem, őket befogadom, és azoknak, akik felajánlásokat tesznek Nekem, olyan dolgokat fogok ajándékozni, amelyekben örömüket lelik. Mindazokat, akik örömüket lelik szavaimban, megáldom; ők a királyságom oszlopai lesznek, akik a gerendát tartják, ők páratlan bőségben részesülnek majd a házamban, és senki sem lesz hozzájuk fogható. Elfogadtátok-e valaha is az áldásokat, amelyek számotokra készültek? Törekedtetek-e valaha is azokra az ígéretekre, amelyeket nektek tettek? Ti, a fényem vezetésével, áttöritek majd a sötétség erőinek elnyomását. Ti nem fogjátok elveszíteni a fény útmutatását a sötétség közepette. Ti lesztek majd minden dolog urai. Győztesekké lesztek a Sátán előtt. A nagy vörös sárkány országának bukásakor a miriádnyi ember között álltok majd, az Én győzelmem bizonyítékaként. Szilárdan és megingathatatlanul álltok majd Színím földjén. A szenvedéseken keresztül, amelyeket kiálltok, megöröklitek áldásaimat, és az Én dicsfényemet sugározzátok majd szerte a világegyetemben.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten szavai az egész világegyetemhez, 19. fejezet)

Kapcsolódó tapasztalati bizonyságtételek

Angel története

A családom elnyomásában – egy tanulási tapasztalat

Rögös utam az evangélium terjesztésében

Kapcsolódó himnuszok

Ti vagytok azok, akik meg fogjátok kapni Isten örökségét

A győztesek dala