Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az alkalmas munkás munkája képes az embereket a helyes útra terelni, és nagyobb bejutást biztosíthat számukra az igazságba. Az ő munkája képes az embereket Isten elé vinni. Ráadásul az általa végzett munka egyénenként változhat, és nem kötik szabályok, ami lehetővé teszi az emberek számára a felszabadulást és a szabadságot, valamint azt a képességet, hogy fokozatosan növekedjenek az életben, és mélyebb belépést nyerjenek az igazságba. Egy alkalmatlan munkás munkája messze elmarad ettől. Munkája ostoba. Az embereket csak szabályokba tudja belevinni, és amit az emberektől megkövetel, az nem változik egyénenként; nem az emberek tényleges szükségletei szerint munkálkodik. Az ilyen típusú munkában túl sok szabály és túl sok doktrína van, és nem tudja az embereket rávezetni a valóságra, sem az életben való növekedés normális gyakorlatára. Ez csak azt teheti lehetővé az emberek számára, hogy betartsanak néhány értéktelen szabályt. Az ilyen útmutatás csak tévútra vezetheti az embereket. Arra vezet, hogy olyanná válj, mint ő; ő képes bevezetni téged abba, ami neki van, és ami ő maga. Ahhoz, hogy a követők meg tudják ítélni, hogy a vezetők alkalmasak-e, a kulcs az, hogy megnézzék az utat, amelyen vezetnek, és a munkájuk eredményeit, és azt, hogy a követők az igazságnak megfelelő elveket kapnak-e, és hogy megkapják-e az átalakulásukhoz szükséges megfelelő gyakorlási módokat. Különbséget kell tenned a különböző típusú emberek eltérő munkája között; nem szabad ostoba követőnek lenned. Ez az emberek belépésének kérdésére vonatkozik. Ha nem tudod megkülönböztetni, hogy melyik ember vezetése vezet valahová, és melyiké nem, akkor könnyen félrevezetnek. Mindennek közvetlen hatása van a saját életedre.

(Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember munkája)

Ki a hamis vezető? Minden bizonnyal egy olyan személy, aki nem képes tényleges munkát végezni, aki nem foglalkozik a vezetői kötelességeivel. Nem végez valódi vagy fontos munkát; csak néhány általános ügyet és felszínes feladatot lát el, olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük az életbe való belépéshez vagy az igazsághoz. Nem számít, hogy mennyi ilyen munkát csinál, mert az elvégzésüknek nincs jelentősége. Ezért jellemzik az ilyen vezetőket hamisnak. Hogyan lehet tehát egyértelműen felismerni egy hamis vezetőt? Kezdjük meg az elemzésünket! Először is világossá kell tenni, hogy egy vezető vagy egy dolgozó első számú felelőssége az, hogy elvezessen másokat odáig, hogy egyék és igyák Isten szavait, illetve hogy úgy beszéljen az igazságról, hogy azt mások megértsék, és belépjenek az igazságvalóságba. Ez a legfontosabb kritérium, amely alapján ellenőrizni lehet, hogy egy vezető igaz-e vagy hamis. Megnézzük, hogy képes-e másokat vezetni Isten szavainak evésében és ivásában, valamint az igazság megértésében, illetve hogy képes-e az igazságot használni a problémák megoldására. Ez az egyetlen kritérium, amely alapján ellenőrizni lehet, hogy egy vezető vagy egy dolgozó milyen képességgel és adottsággal rendelkezik Isten szavainak felfogására, és hogy képes-e Isten választott népét az igazságvalóságba való belépéshez vezetni. Ha egy vezető vagy dolgozó képes Isten szavainak tiszta felfogására és az igazság megértésére, akkor Isten szavai szerint kell helyre tennie az emberek Istenbe vetett hitről alkotott elképzeléseit és képzelődéseit, és segítenie kell az embereknek megérteni Isten munkájának gyakorlatiasságát. Az Ő szavai szerint kell megoldania azokat a tényleges nehézségeket is, amelyekkel Isten választott népe szembesül, különösen akkor, ha a hitükben meglévő téves nézeteikről vagy egy kötelesség végzésével kapcsolatos félreértéseikről van szó. Alkalmaznia kell Isten szavait az olyan problémák megoldására is, amelyek akkor jelentkeznek, amikor az emberek különböző próbatételekkel és megpróbáltatásokkal szembesülnek, és képesnek kell lennie arra, hogy elvezesse Isten választott népét az igazság megértéséhez, gyakorlásához, és az Ő szavának valóságába való belépéshez. Ugyanakkor elemeznie kell az emberek különböző romlott beállítottságait az Isten szavaiban feltárt romlott állapotok alapján, hogy Isten választott népe lássa, hogy ezek közül melyek vonatkoznak rájuk, hogy megismerjék önmagukat, és hogy gyűlöljék a Sátánt és lázadjanak ellene, ezáltal lehetővé téve, hogy Isten választott népe rendíthetetlenül megálljon a tanúságtételében, legyőzze a Sátánt, és dicsőséget adjon Istennek mindenféle próbatétel közepette. Ez az a munka, amit végezniük kell a vezetőknek és a dolgozóknak. Ez a gyülekezet legalapvetőbb, legkritikusabb és leglényegesebb munkája. Ha a vezetőként szolgáló emberek képesek felfogni Isten szavait és rendelkeznek az igazság megértéséhez szükséges képességgel, akkor nemcsak arra lesznek képesek, hogy megértsék Isten szavait és belépjenek azok valóságába, hanem arra is, hogy irányítsák, vezessék és segítsék azokat, akiket elvezetnek odáig, hogy megértsék Isten szavait és belépjenek azok valóságába. Az Isten szavainak felfogására és az igazság megértésre vonatkozó képesség azonban pontosan az, ami hiányzik a hamis vezetőkből. Nem értik Isten szavait, nem ismerik az emberek által különböző helyzetekben feltárt és az Ő szavaiban leleplezett romlott beállítottságokat, nem tudják, mely állapotok szülnek ellenállást, panaszt és Isten elleni árulást és így tovább. A hamis vezetők nem képesek elgondolkodni önmagukon, vagy önmagukhoz kapcsolni Isten szavait, csak némi doktrínát és néhány előírást értenek meg Isten szavainak szó szerinti jelentéséből. Amikor beszélgetnek másokkal, csupán idéznek néhányat az Ő szavaiból, majd elmagyarázzák azok szó szerinti jelentését. És azt hiszik, hogy ezzel az igazságról beszélnek, és hogy tényleges munkát végeznek. Ha valaki úgy tudja olvasni és idézni Isten szavait, ahogy ők, akkor azt gondolják róluk, hogy ők olyasvalakik, akik szeretik és megértik az igazságot. Egy hamis vezető csak Isten szavainak szó szerinti jelentését érti; alapvetően nem érti Isten szavainak igazságát, és ezért nem tud beszélni az azokkal kapcsolatos tapasztalati tudásáról. A hamis vezetők nem képesek felfogni Isten szavait; csak a szavak felszínes jelentésüket képesek megérteni, de úgy hiszik, hogy ez az Ő szavainak felfogása és az igazság megértése. A mindennapi életben mindig Isten szavainak szó szerinti jelentését értelmezik, hogy tanácsot adjanak és segítsenek másoknak, és azt hiszik, hogy ezzel munkát végeznek, és hogy elvezetik az embereket odáig, hogy egyék és igyák Isten szavait, és belépjenek azok valóságába. Tény, hogy bár a hamis vezetők gyakran beszélnek ilyen módon másokkal Isten szavairól, a legkisebb valós problémát sem tudják megoldani, Isten választott népe pedig képtelen marad arra, hogy gyakorolja vagy megtapasztalja az Ő szavait. Nem számít, hogy hányszor vesznek részt összejöveteleken, milyen sokszor eszik és isszák Isten szavait, akkor sem értik meg az igazságot, nem lépnek be az életbe, és egyikük sem képes beszélni a tapasztalati tudásáról. Még ha vannak is a gyülekezetben zavart okozó gonosz emberek és álhívők, senki sem képes felismerni őket. Amikor egy hamis vezető egy zavart okozó álhívőt vagy gonosz embert lát, nem gyakorolja a felismerést, hanem kiterjeszti rájuk a szeretetét és a buzdításait, és arra kéri a többieket, hogy legyenek toleránsak és türelmesek velük, így pedig elkényezteti ezeket az embereket, akik továbbra is zavart okoznak a gyülekezetben. Ez azt eredményezi, hogy a gyülekezeti munka minden egyes eleme teljesen eredménytelen lesz. Ez a következménye annak, hogy a hamis vezető nem végez tényleges munkát. A hamis vezetők nem képesek az igazságot használni a problémák megoldására, ami elegendő bizonyíték arra, hogy nem rendelkeznek az igazságvalósággal. Amikor beszélnek, akkor csak szavakat és doktrínákat szajkóznak, és pusztán doktrínákat és előírásokat ajánlanak másoknak gyakorlásra. Amikor például valaki félreérti Istent, a hamis vezetők azt mondják neki: „Isten szavai már lefedték mindezt: bármi, amit Isten tesz, az az ember üdvössége, az a szeretet. Nézd, milyen világosak, mennyire egyértelműek az Ő szavai! Hogy értheted még mindig félre Őt?” A hamis vezetők ilyen típusú útmutatást adnak az embereknek. Szavakat és doktrínákat szajkóznak, hogy megdorgálják, korlátozzák és az előírások betartására kényszerítsék az embereket. Ez a legkevésbé sem hatékony, és nem old meg semmilyen problémát. A hamis vezetők csak szavakat és doktrínákat képesek mondani, hogy irányítsák az embereket, ami miatt az emberek azt gondolják, hogy a doktrínákról való beszéd azt jelenti, hogy ők beléptek az igazságvalóságokba. Amikor azonban nehézség éri őket, nem tudják, hogyan kell gyakorolni, nincs útjuk, és minden szó és doktrína, amit megértettek, az értelmét veszti. Mit mutat ez? Azt mutatja, hogy a doktrínák megértése egyáltalán nem hasznos és nem értékes. Az egyetlen dolog, amit a hamis vezetők megértenek, az a doktrína. Nem beszélni az igazságról, hogy problémákat oldjanak meg; nincsenek elvek a cselekedeteikben, az életükben pedig csupán néhány általuk jónak tartott előírást követnek. Az ilyen emberek nem rendelkeznek az igazságvalóságokkal. Ezért van az, hogy amikor hamis vezetők vezetik az embereket arra, hogy egyék és igyák Isten szavait, annak nincs igazi hatása. Csak arra képesek, hogy megértessék az emberekkel Isten szavainak szó szerinti jelentését, és nem tudnak segíteni nekik abban, hogy megvilágosodjanak Isten szavaiból, vagy hogy megértsék, milyen romlott beállítottságokkal rendelkeznek. A hamis vezetők nem értik, hogy milyenek az emberek állapotai, vagy hogy milyen beállítottságlényeget tárnak fel az emberek egy adott helyzetben, hogy Isten mely szavait kell használni e téves állapotok és romlott beállítottságok feloldására, mit mondanak ezekről Isten szavai, mik Isten szavainak követelményei és alapelvei, illetve hogy milyen igazság rejlik bennük. A hamis vezetők semmit sem értenek ezekből az igazságvalóságokból. Ők csak tanácsot adnak az embereknek úgy, hogy azt mondják: „Egyél és igyál többet Isten szavaiból. Az igazság bennük van. Meg fogod érteni, ha többet olvastál az Ő szavaiból. Ha nem értesz belőlük néhányat, akkor csak imádkozz, keress, és gondolkodj rajtuk többet.” Így adnak tanácsot az embereknek, és képtelenek így megoldani a problémákat. Nem számít, hogy ki az, aki problémával találkozik, és hozzájuk fordul segítségért, ugyanazt mondják mindenkinek. Az illető ezt követően továbbra sem ismeri meg önmagát, és továbbra sem érti az igazságot. Nem lesz képes megoldani a saját valódi problémáját, vagy megérteni, hogyan kellene gyakorolnia Isten szavait, pusztán csak ragaszkodni fog Isten szavainak szó szerinti jelentéséhez és az előírásokhoz. Amikor az Isten szavainak gyakorlásával kapcsolatos igazságalapelvekről van szó, vagy arról, hogy milyen valóságokba kell belépnie, továbbra sem érti ezeket. Ez következik a hamis vezetők munkájából: egyetlen valódi eredmény sincs.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (1.))

Hogyan kell megítélni, hogy egy vezető eleget tesz-e a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, vagy pedig ő egy hamis vezető? A legalapvetőbb szinten azt kell megvizsgálni, hogy képes-e valódi munkát végezni, és hogy rendelkezik-e ezzel a képességgel, vagy sem. Ezt követően azt kell megnézni, hogy rendelkezik-e a teherrel ahhoz, hogy jól végezze ezt a munkát. Hagyd figyelmen kívül, hogy milyen szépen hangzó dolgokat mond, és hogy látszólag mennyire érti a doktrínákat, és hagyd figyelmen kívül, hogy mennyire tehetséges, és milyen adottságokkal rendelkezik a külső ügyek kezelésekor – ezek a dolgok nem fontosak. A legfontosabb az, hogy képes-e megfelelően végrehajtani a gyülekezet munkájának legalapvetőbb tételeit, képes-e problémákat megoldani az igazság felhasználásával, és hogy be tudja-e vezetni az embereket az igazságvalóságba. Ez a legalapvetőbb és leglényegesebb munka. Ha nem képes arra, hogy a valódi munka ezen tételeit elvégezze, akkor nem számít, milyen jó képességű vagy milyen tehetséges, vagy hogy mennyire tudja elviselni a nehézséget és megfizetni az árat, attól még ő egy hamis vezető. Egyesek azt mondják: „Felejtsd el, hogy most nem végez valódi munkát! Jó képességű és tehetséges ember. Ha képzi magát egy ideig, biztosan képes lesz valódi munkát végezni. Különben sem tett semmi rosszat, nem tett gonoszságot, és akadályozásokat vagy bomlasztásokat sem okozott – hogyan mondhatod azt róla, hogy hamis vezető?” Miként magyarázhatjuk meg ezt? Nem számít, milyen tehetséges vagy, milyen szintű képességgel és végzettséggel rendelkezel, hány szlogent tudsz kiabálni, vagy hány szót és doktrínát ismersz; függetlenül attól, hogy mennyire elfoglalt, illetve mennyire kimerült vagy egy adott napon, vagy milyen messzire utaztál, hány gyülekezetet látogattál meg, vagy mennyi kockázatot vállalsz, és mennyi szenvedést viselsz el – ezek egyike sem számít. Az számít, hogy a munkarendek alapján végzed-e a munkádat, hogy azokat a munkarendeket pontosan hajtod-e végre; hogy a vezetőséged alatt részt veszel-e minden konkrét munkában, amelyért felelős vagy, és hány valós problémát oldottál meg ténylegesen; hogy hány ember értette meg az igazságalapelveket a vezetésed és útmutatásod révén, és mennyire haladt előre és fejlődött a gyülekezet munkája – az számít, hogy elérted-e ezeket az eredményeket vagy sem. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét munkában veszel részt, az számít, hogy következetesen nyomon követed-e és irányítod-e a munkát, ahelyett, hogy nagyzolóan viselkednél és parancsokat osztogatnál. Ezenkívül az is számít, hogy van-e életbe való belépésed a kötelességed végzése közben, hogy képes vagy-e az alapelvek szerint kezelni az ügyeket, hogy rendelkezel-e bizonyságtétellel az igazság gyakorlatba ültetéséről, és hogy képes vagy-e kezelni és megoldani azokat a valós problémákat, amelyekkel Isten választott népe szembesül. Ezek és más hasonló dolgok mind annak megítélésére szolgáló kritériumok, hogy egy vezető vagy dolgozó eleget tett-e a felelősségeinek, vagy sem.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (9.))

Minden hamis vezető tud szavakat és doktrínákat prédikálni, mindannyian álspirituális emberek, semmilyen valódi munkát nem tudnak végezni, és bár sok éve hisznek Istenben, nem értik az igazságot – azt lehet mondani, hogy nincs lelki megértésük. Azt gondolják, gyülekezetvezetőnek lenni azt jelenti, hogy mindössze néhány szót és doktrínát kell prédikálniuk, szlogeneket kell hangoztatniuk, és egy kicsit meg kell magyarázniuk Isten szavait, és akkor majd megértik az igazságot az emberek. Nem tudják, mit jelent munkát végezni, nem tudják, hogy pontosan mik a vezetők és dolgozók felelősségei, és nem tudják, hogy pontosan miért választ valakit vezetővé vagy dolgozóvá Isten háza, vagy hogy pontosan milyen problémákat hivatott ez megoldani. Így aztán bárhogy beszél is arról Isten háza, hogy a vezetőknek és dolgozóknak muszáj nyomon követniük, megvizsgálniuk és felügyelniük a munkát, hogy haladéktalanul fel kell ismerniük és meg kell oldaniuk a problémákat a munkában, és így tovább, semmit sem fognak fel ebből és nem értik. Nem képesek elérni és teljesíteni Isten házának a vezetőkre és dolgozókra vonatkozó követelményeit, és nem tudják megérteni a kötelességek végzésében foglalt szakmai készségekkel kapcsolatos problémákat, sem a felügyelők kiválasztására vonatkozó alapelv kérdését, és így tovább, és még ha tudnak is ezekről a problémákról, akkor sem képesek kezelni azokat. Éppen ezért az efféle hamis vezetők vezetősége alatt nem lehet megoldani a gyülekezeti munkában felmerülő mindenféle problémákat. Nem csupán azok a szakmai készségekkel kapcsolatos problémák maradnak megoldatlanul huzamos időn keresztül, amelyekkel a kötelességei végzése során találkozik Isten választott népe, hanem olyan nehézségek is, amelyek Isten választott népének az életbe való belépése terén merülnek fel, és amikor némely vezetők és dolgozók vagy a különböző munkaelemek felügyelői nem képesek valódi munkát végezni, nem kerülnek haladéktalanul elbocsátásra vagy áthelyezésre, és így tovább. E problémák egyike sem lesz haladéktalanul megoldva, és ebből következően folyamatosan csökken a gyülekezetben a különféle munkaelemek hatásfoka, a munka hatékonysága pedig egyre gyengébb lesz. Ami a munkatársakat illeti, azokból, akiknek van valamennyi adottságuk és jók a beszédben, vezetők és dolgozók lesznek, miközben azokat, akik szeretik az igazságot, akik bele tudnak temetkezni a kemény munkába és fáradhatatlanul, panasz nélkül dolgoznak, nem léptetik elő és nem művelik, és munkásokként bánnak velük, a különféle technikai munkatársakat pedig, akiknek vannak bizonyos erősségeik, nem használják észszerűen. Azonkívül némelyek, akik őszintén végzik a kötelességüket, nem kapnak ellátást, így negativitásba és gyengeségbe süllyednek. Mi több, bármennyi gonoszságot műveljenek is az antikrisztusok és a gonosz emberek, a hamis vezetők mintha nem is látnák ezt. Ha valaki leleplez egy gonosz embert vagy egy antikrisztust, a hamis vezetők még azt is mondják neki, hogy szeretettel kellene bánnia az illetővel és esélyt kellene adnia neki a bűnbánatra. Miközben így tesznek, megengedik, hogy a gonosz emberek és antikrisztusok gonoszságot műveljenek és zavarásokat okozzanak a gyülekezetben, ez pedig hosszú késedelmekhez vezet ezeknek a gonosz embereknek, álhívőknek és antikrisztusoknak a kitakarítása vagy kizárása terén, és azok továbbra is gonoszságokat művelhetnek a gyülekezetben és folytathatják a gyülekezet munkájának megzavarását. A hamis vezetők e problémák egyikét sem képesek kezelni és megoldani; nem képesek igazságosan bánni az emberekkel, sem észszerű módon szervezni a munkát, hanem helyette meggondolatlanul cselekszenek, és csak némi haszontalan munkát végeznek, minek eredményeképpen rendetlenségbe és káoszba taszítják a gyülekezet munkáját. Bárhogyan beszél is az igazságról és bárhogyan hangsúlyozza is Isten háza azokat az alapelveket, amelyeket be kellene tartani, amikor a gyülekezet munkáját végzi valaki – korlátozva azokat, akiket korlátozni kell és kitakarítva azokat, akiket ki kell takarítani a különféle gonosztevők és álhívők közül, valamint előléptetve és művelve a jó képességekkel és felfogóképességgel bíró embereket, valamint azokat az embereket, akik képesek az igazságra törekedni, akiket elő kell léptetni és akiket művelni kell –, noha számtalanszor beszélnek ezekről a dolgokról, a hamis vezetők nem értik és nem fogják fel ezt, és egyre csak az álspirituális nézeteikhez és „szeretetteljes” megközelítéseikhez ragaszkodnak. A hamis vezetők azt hiszik, hogy az ő komoly és türelmes utasításuk alatt minden embertípus rendezett módon, zűrzavar nélkül látja el a maga szerepét, hogy mindenkinek igen sok hite van, mindenki hajlandó a kötelességeit végezni, és nem fél attól, hogy börtönbe kerül és veszéllyel néz szembe, és hogy minden emberben ott az elhatározás a szenvedés elviselésére, és senki nem hajlandó Júdásnak lenni. Azt hiszik, hogy ha jó légkör van a gyülekezeti életben, az azt jelenti, hogy ők jó munkát végeztek. Függetlenül attól, hogy gonosz emberek okoznak-e zavarásokat vagy álhívők terjesztenek-e eretnekségeket és téveszméket a gyülekezetben, nem tartják problémáknak ezeket a dolgokat, és nem érzik szükségét, hogy megoldják őket. Amikor valaki, akire munkát bíztak, meggondolatlanul cselekszik a saját akarata szerint, és megzavarja az evangelizációs munkát, még inkább vakok a hamis vezetők. Ezt mondják: „Elmagyaráztam a munka azon alapelveit, amelyeket el kell magyaráznom, és újra meg újra elmondtam nekik, hogy mit csináljanak. Ha felmerül bármilyen probléma, annak semmi köze hozzám.” Nem tudják azonban, hogy igaz ember-e az illető, nem foglalkoznak ezzel, és nem tudják, hogy elérhet-e pozitív eredményeket, vagy hogy milyen következményekkel jár majd az, amit akkor mondtak, amikor elmagyarázták és megmondták annak az illetőnek, hogy mit tegyen. Amikor összejövetelt tartanak a hamis vezetők, mindig szavak és doktrínák végtelen áradatát szólják, de kiderül, hogy semmilyen problémát nem képesek megoldani. Ennek ellenére még mindig azt hiszik, hogy nagyszerű munkát végeznek, még mindig elégedettek magukkal és csodálatosnak gondolják magukat. Az általuk szólt szavak és doktrínák valójában csak azokat a zavaros, ostoba és buta embereket tudják rászedni, akik tudatlanok és szegényes képességűek. Ezek az emberek összezavarodnak, miután meghallják ezeket a szavakat, és azt hiszik, hogy amit a hamis vezetők mondtak, az úgy igaz, és semmi sem téves belőle. A hamis vezetők csak ezeknek a zavarodott embereknek tudnak eleget tenni, valódi problémák megoldására pedig alapvetően képtelenek. Természetesen a szakmai készségekkel és tudással kapcsolatos problémákkal még kevésbé képesek foglalkozni a hamis vezetők – teljesen tehetetlenek, amikor ezekről a dolgokról van szó. Vegyük például Isten házának szövegalapú munkáját. Ez az a munka, amely a legtöbb fejfájást okozza a hamis vezetőknek. Nem tudják pontosan beazonosítani, hogy mely emberek rendelkeznek lelki megértéssel, jó képességgel, és alkalmasak arra, hogy szövegalapú munkát végezzenek, és mindenkit jó képességű és lelki megértéssel bíró embernek tekintenek, aki szemüveges és magasan képzett, így aztán rájuk bízzák a munkát, ezt mondva nekik: „Ti mind tehetségesek vagytok a szövegalapú munka végzése terén. Én nem értek ehhez a munkához, úgyhogy a ti vállatokon nyugszik az egész. Isten háza semmi mást nem követel tőletek, csak azt, hogy használjátok az erősségeiteket, semmit ne tartsatok vissza, és járuljatok hozzá a munkához mindennel, amit tanultatok. Tudnotok kell hálásnak lenni és köszönetet mondani Istennek azért, hogy felemelt benneteket.” Miután a hamis vezetők egy csomó hatástalan és felületes szót mondtak, úgy érzik, hogy el lett rendezve a munka, és hogy mindent megtettek, amit meg kell tenniük. Nem tudják, hogy alkalmasak-e vagy sem azok az emberek, akiket kirendeltek ennek a munkának az elvégzésére, és azt sem tudják, hogy milyen hiányosságaik vannak ezeknek az embereknek a szakmai tudás tekintetében, vagy hogy miként kellene kipótolniuk azokat. Nem tudják, hogyan szemléljék és ismerjék fel az embereket, nem értik a szakmai problémákat, és az írással kapcsolatos tudást sem értik – teljességgel tudatlanok e dolgok tekintetében. Azt mondják, hogy nem értik és nem fogják fel ezeket a dolgokat, de a szívükben ezt gondolják: „Nem csak egy kicsit vagytok képzettebbek és csak egy kicsit tudtok többet nálam? Noha ebben a munkában nem tudlak irányítani benneteket, spirituálisabb vagyok nálatok, jobban tudok prédikálni, és jobban értem Isten szavait, mint ti. Én vagyok az, aki vezetlek benneteket, én vagyok a felettesetek. Nekem kell felügyelnem titeket, nektek pedig azt kell tennetek, amit én mondok.” A hamis vezetők felsőbbrendűnek tartják magukat, mégsem tudnak semmilyen érdemleges javaslattal előállni semmilyen, a szakmai képességekkel kapcsolatos munkát illetően, és útmutatással sem képesek szolgálni. Legfeljebb a személyzetet tudják jól megszervezni; az azt követő munkából semmit nem tudnak elvégezni. Nem próbálnak szakmai tudásra szert tenni, és nem követik nyomon a munkát. Minden hamis vezető álspirituális; nem tudnak mást tenni, mint néhány szót és doktrínát prédikálni, és akkor azt gondolják, hogy értik az igazságot, és állandóan felvágnak Isten választott népe előtt. Minden összejövetelen több órán át prédikálnak, de kiderül, hogy egyáltalán semmilyen problémát nem tudnak megoldani. Teljességgel tudatlanok, amikor szakmai tudással kapcsolatos problémák merülnek fel az emberek kötelességei terén; nyilvánvalóan laikusok, de spirituális embereknek tettetik magukat, akik a szakemberek munkáját irányítják – hogy végezhetik így jól a munkát? Az, hogy a hamis vezetők nem próbálnak meg szakmai tudást elsajátítani és nem képesek semmilyen valódi munkát végezni, már önmagában is undorral tölti el az embereket, és ennek tetejébe még spirituális embereknek is tettetik magukat és hivalkodnak a spirituális szavaikkal, ami azt mutatja, hogy nagyon híján vannak a józan észnek! Ez nem különbözik a farizeusoktól. A farizeusok akkor voltak a leginkább híján a józan észnek, amikor Isten megvetette őket, de ők egyáltalán nem voltak ennek tudatában, hanem még mindig elég jónak és igen spirituálisnak tartották magukat. A hamis vezetők ennyire híján vannak az önismeretnek; egyértelmű, hogy semmilyen valódi munkát nem tudnak végezni, és mégis spirituális embereknek tettetik magukat, így képmutató farizeusokká válnak. Pontosan ők azok, akiket Isten visszautasít és kirekeszt.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (8.))

A hamis vezetők egyik jellemzője, hogy képtelenek alaposan elmagyarázni vagy tisztázni bármilyen, az igazságalapelvekkel kapcsolatos problémát. Ha valaki hozzájuk fordul, akkor csak néhány üres szót és doktrínát tudnak mondani neki. Amikor megoldásra váró problémákkal szembesülnek, gyakran egy ehhez hasonló kijelentéssel válaszolnak: „Ti mind szakértői vagytok ennek a kötelességnek a végzésében. Ha problémáitok vannak, magatoknak kell megoldanotok őket. Ne engem kérdezzetek; én nem vagyok szakértő, és nem értek hozzá. Foglalkozzatok vele ti magatok.” Egyesek így vághatnak vissza: „Azért fordultunk hozzád, mert nem tudjuk megoldani a problémát; ha meg tudnánk oldani, nem kérdeznénk téged. Nem értjük ezt az igazságalapelveket érintő problémát.” A hamis vezetők így válaszolnak: „Hát nem mondtam már el nektek az alapelveket? Végezzétek jól a saját kötelességeiteket, és ne teremtsetek zavart vagy akadályokat. Mit kérdezősködtök még mindig? Kezeljétek úgy, ahogy jónak látjátok! Isten szavai már elhangzottak: helyezd előtérbe Isten házának érdekeit.” Ezek az emberek teljesen összezavarodnak, és azt gondolják: „Ez nem megoldás a problémára!” Így kezelik a munkát a hamis vezetők; ők csupán felügyelik azt, mechanikusan cselekszenek, és soha nem foglalkoznak a problémákkal. Függetlenül attól, hogy az emberek milyen problémákat vetnek fel, a hamis vezetők azt mondják nekik, hogy keressék az igazságot saját maguk. Gyakran megkérdezik az emberektől: „Van valami problémád? Hogy haladsz az életbe való belépéssel? Felületesen végzed a kötelességeidet?” Ezek az emberek így válaszolnak: „Időnként felületes állapotban találom magam, de imádkozással megoldom, és korrigálom magam, azonban továbbra sem értem a kötelességvégzésem igazságalapelveit.” A hamis vezetők azt mondják: „Hát nem beszélgettem veled a konkrét alapelvekről a legutóbbi összejövetelen? Még Isten szavainak több passzusával is elláttalak. Nem kellene már értened?” Valójában megérti az összes doktrínát, de még mindig képtelen megoldani a problémáit. A hamis vezetők még fellengzős szavakat is mondanak: „Miért nem tudod megoldani? Egyszerűen csak nem olvastad elég alaposan Isten szavait. Ha többet imádkozol és többet olvasod Isten szavait, akkor minden problémád megoldódik. Meg kell tanulnotok megvitatni a dolgokat és közösen megoldást találni, így végül megoldódnak a problémáitok. Ami a szakmai kérdéseket illeti, ne engem kérdezzetek; az én felelősségem a munka ellenőrzése. A feladatomat elvégeztem, a többi pedig szakmai ügyeket érint, amiket én nem értek.” Azért, hogy lerázzák az embereket és kitérjenek a kérdések elől, a hamis vezetők gyakran használnak ehhez hasonló indokokat és kifogásokat: „Én nem értem, soha nem tanultam ezt, nem vagyok szakértő.” Lehet, hogy egész alázatosnak tűnnek; ez azonban leleplez egy komoly problémát a hamis vezetőkkel kapcsolatban – egyáltalán nem értik a szakmai tudást igénylő problémákat bizonyos feladatok esetében, tehetetlennek érzik magukat, és rendkívül ügyefogyottnak és zavartnak tűnnek. Mit tesznek ilyenkor? Csak arra képesek, hogy kigyűjtenek néhány passzust Isten szavaiból, és azokról beszélgetnek mindenkivel az összejöveteleken, és néhány doktrínát hangoztatnak, hogy buzdítsák az embereket. Azok a vezetők, akikben van egy kis kedvesség, mutathatnak némi törődést az emberek iránt, és időről időre megkérdezhetik tőlük: „Szembesültetek mostanában valamilyen nehézséggel az életetekben? Van elég ruhátok? Volt köztetek olyan, aki rosszul viselkedett?” Ha mindenki azt mondja, hogy nincsenek ilyen problémái, akkor így válaszolnak: „Akkor nincs probléma. Folytassátok a munkátokat; nekem más dolgaim vannak”, majd sietve távoznak, mert attól félnek, hogy valaki felhoz kérdéseket és megkéri őket, hogy foglalkozzanak azokkal, és ezzel kínos helyzetbe hozzák őket. Így végzik a munkájukat a hamis vezetők – semmilyen valós problémát nem tudnak megoldani. Hogyan tudnák hatékonyan elvégezni a gyülekezeti munkát? Ennek következtében a megoldatlan problémák felhalmozódása végül hátráltatja a gyülekezet munkáját. Ez a hamis vezetők munkavégzésének egyik kiemelkedő jellemzője és megnyilvánulása.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (2.))

A hamis vezetők alapvetően képtelenek lényeges, kritikus gyülekezeti munkát végezni. Csak néhány egyszerű, általános ügyet intéznek; a munkájuk nem játszik kritikus vagy döntő szerepet a gyülekezet munkájának egészében, és nem hoz valódi eredményeket. A közlésük alapvetően csak néhány elcsépelt és hétköznapi témát fed le, tele van gyakran ismétlődő szavakkal és doktrínákkal, továbbá hihetetlenül üres, általános, részleteket pedig nem tartalmaz. A közlésük csak olyan dolgokat tartalmaz, amelyeket az emberek szó szerinti olvasás alapján is megérthetnek. Ezek a hamis vezetők egyáltalán nem képesek megoldani az Isten választott népének életbe való belépése során felmerülő valódi problémákat; különösen pedig még kevésbé képesek eloszlatni az emberek elképzeléseit, képzelgéseit, valamint a romlott beállítottságaik feltárulásait. A lényeg, hogy a hamis vezetők egyszerűen képtelenek vállalni az Isten háza által szervezett létfontosságú munkát, például az evangelizációs munkát, a filmgyártó munkát vagy a szövegalapú munkát. Különösen, amikor olyan munkáról van szó, amely szakmai ismereteket igényel, a hamis vezetők ugyan elég világosan tudják, hogy laikusok ezeken a területeken, de nem tanulmányozzák őket, nem végeznek kutatásokat, és még kevésbé képesek arra, hogy konkrét útmutatást adjanak másoknak, illetve megoldják az ezekkel kapcsolatos problémákat. Ennek ellenére továbbra is szégyentelenül összejöveteleket tartanak, vég nélkül beszélnek üres elméletekről, és szavakat és doktrínákat hangoztatnak. A hamis vezetők nagyon jól tudják, hogy nem képesek ilyen munkát végezni, mégis szakértőnek tettetik magukat, önhitten viselkednek, és mindig fennkölt doktrínákat használnak arra, hogy kioktassanak másokat. Képtelenek válaszolni bárki kérdéseire, mégis kibúvókat és kifogásokat találnak, hogy kioktassanak másokat, és megkérdezzék, hogy miért nem tanulják meg a szakmát, miért nem keresik az igazságot, és miért nem képesek megoldani a saját problémáikat. Ezek a hamis vezetők, akik laikusok ezeken a területeken, és semmilyen problémát nem tudnak megoldani, mégis fölényesen kioktatnak másokat. A felszínen mások szemében nagyon elfoglaltnak tűnnek, mintha képesek lennének sok munkát végezni és nagyon rátermettek lennének, de a valóságban semmik. A hamis vezetők nyilvánvalóan képtelenek valódi munkát végezni, mégis lelkesen elfoglalják magukat, és mindig ugyanazokat a közhelyeket mondják az összejöveteleken, újra és újra ismétlik magukat, anélkül, hogy egyetlen valódi problémát is meg tudnának oldani. Az embereknek ebből nagyon elegük lesz, és egyáltalán nem tudnak épülni belőle. Ez a fajta munka rendkívül alacsony hatékonyságú, és nem hoz semmilyen eredményt. Így dolgoznak a hamis vezetők, a gyülekezet munkája pedig késedelmet szenved emiatt. A hamis vezetők mégis úgy érzik, hogy nagyszerű munkát végeznek, és hogy nagyon rátermettek, holott a tény az, hogy a gyülekezet munkájának egyetlen aspektusát sem végezték jól. Nem tudják, hogy a felelősségi körükbe tartozó vezetők és dolgozók megfelelnek-e a színvonalnak, és azt sem tudják, hogy a különféle csapatok vezetői és felügyelői képesek-e vállalni a munkájukat, és nem törődnek azzal, és nem is kérdezik meg, hogy felmerültek-e problémák a testvérek kötelességvégzése során. Röviden, a hamis vezetők nem tudnak megoldani semmilyen problémát a munkájukban, mégis energikusan elfoglaltak maradnak. Mások szemszögéből nézve a hamis vezetők képesek elviselni nehézségeket, hajlandóak megfizetni az árat, és minden napjukat rohanással töltik. Amikor eljön az étkezés ideje, hívni kell őket az asztalhoz, és nagyon későn fekszenek le. Mégis, a munkájuk eredményei egyszerűen nem jók. Ha nem néznéd meg figyelmesen, a felszínen úgy tűnne, hogy az összes munkaelem elvégzésre kerül, és hogy mindenki szorgalmasan végzi a kötelességét, ám ha közelről figyelnéd meg, aprólékos lennél, és komolyan megvizsgálnád a munkát, feltárulna az igazi helyzet. Minden munkaelem, amely az ő felelősségi körükbe tartozik, teljes káosz, és egyáltalán nincs benne semmi struktúra vagy rend. Minden egyes munkaelemben vannak problémák – vagy akár lyukak is. E problémák bekövetkezése azzal függ össze, hogy a hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, és az elképzeléseik, a képzelődéseik és a lelkesedésük alapján cselekszenek. A hamis vezetők sohasem beszélnek az igazságalapelvekről, és az igazságot sem keresik soha problémák megoldása végett. Egyértelműen híján vannak a lelki megértésnek, és nem képesek vezetőségi munkát végezni, hanem csak szavakat és doktrínákat tudnak szajkózni, és egyáltalán nem értik az igazságot, mégis úgy tesznek, mintha tudnának dolgokat, amelyeket nem tudnak, és megpróbálják szakértőknek kiadni magukat. Rutinszerű cselekvés csupán az általuk végzett munka. Amikor felmerül egy probléma, vakon alkalmazzák rá az előírásokat. Csupán vakon sürögnek-forognak, anélkül, hogy bármilyen valódi eredményt produkálnának. Mivel ezek a hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, és csak szavakat és doktrínákat szajkóznak, valamint azt tanácsolják másoknak, hogy tartsák be az előírásokat, a gyülekezeti munka minden elemének az előrehaladása lelassul, és semmilyen egyértelmű eredményt nem érnek el. Annak, hogy egy hamis vezető már egy ideje dolgozik, az a legnyilvánvalóbb következménye, hogy a legtöbb ember képtelen megérteni az igazságot, nem tudja, hogyan ismerje fel, ha valaki romlottságot tár fel vagy elképzeléseket alakít ki, és biztosan nem érti azokat az igazságalapelveket, amelyeket be kellene tartania a kötelességvégzése során. Azok, akik végzik a kötelességeiket, és azok is, akik nem, mind lassúak, féktelenek és fegyelmezetlenek, és olyan rendezetlenek, mint a szétszórt homok. A legtöbbjük talán képes néhány szót és doktrínát mondani, de a kötelességvégzésük során csupán előírásokat követnek; nem tudják, hogyan keressék az igazságot a problémák megoldása érdekében. Mivel a hamis vezetők maguk sem tudják, hogyan keressék az igazságot a problémák megoldása érdekében, hogyan is tudnának erre vezetni másokat? Bármi is történjen másokkal, a hamis vezetők csak arra képesek, hogy figyelmeztessék őket, ilyeneket mondva: „Figyelembe kell vennünk Isten szándékait!”, „Hűségesnek kell lennünk a kötelességeink végzésében!”, „Ha valami történik velünk, tudnunk kell, hogyan kell imádkozni, és keresnünk kell az igazságalapelveket!” A hamis vezetők gyakran hangoztatják ezeket a szlogeneket és doktrínákat, és ez egyáltalán nem vezet eredményre. Miután az emberek hallják őket, továbbra sem értik, hogy mik az igazságalapelvek, és nincs gyakorlási útjuk. Az emberek felszínes módon imádkoznak, amikor éri őket valami, és hűségesen szeretnék végezni a kötelességeiket, de mind híján vannak az olyan dolgok megértésének, mint például hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy hűségesek legyenek, hogyan kell imádkozniuk ahhoz, hogy megértsék Isten szándékait, és hogy amikor egy problémával találkoznak, miként kell keresniük annak érdekében, hogy megértést nyerjenek az igazságalapelvekről. Amikor az emberek megkérdezik a hamis vezetőket, azok ezt mondják: „Amikor ér téged valami, olvasd többet Isten szavait, imádkozz többet, és beszélgess többet az igazságról.” „Mely alapelveket érinti ez a munka?” – kérdezik tőlük az emberek, mire ők ezt mondják: „Isten szavai semmit sem mondanak a szakmai munka kérdéseiről, és én sem értek ahhoz a munkaterülethez. Járjatok utána ti magatok, ha meg szeretnétek érteni – ne engem kérdezzetek! Én az igazság megértésében vezetlek benneteket, nem pedig a szakmai munka kérdéseiben.” A hamis vezetők efféle szavakkal kerülik ki a kérdéseket. Ennek eredményeképpen, noha a legtöbb emberben ég a szenvedély azért, hogy a kötelességeit végezze, ők nem tudják, hogyan cselekedjenek az igazságalapelvek alapján, és azt sem tudják, hogy miként tartsák be az alapelveket a kötelességeik végzése során. A hamis vezetők felelősségi körébe tartozó minden egyes munkaelem eredményeit megnézve azt találjuk, hogy az emberek többsége a tudására, a tanultságára és az adottágaira hagyatkozva végzi a munkáját, és tudatlanok az olyan dolgokat illetően, mint hogy mik Isten konkrét követelményei, mik a kötelességvégzés alapelvei, hogyan kell cselekedni az Isten melletti tanúságtétel eredményének eléréséhez, és hogyan kell hatékonyabban hirdetni az evangéliumot, hogy az Isten megjelenése után vágyakozók mind meghallják az Ő hangját, kutassák az igaz utat és a lehető leghamarabb visszaforduljanak Istenhez. Miért tudatlanok mindezeket a dolgokat illetően? Ez közvetlen kapcsolatban van azzal, hogy a hamis vezetők nem végeznek valódi munkát. Ennek az a fő oka, hogy maguk a hamis vezetők nem tudják, hogy mik az igazságalapelvek, illetve hogy az embereknek mely alapelveket kell megérteniük és követniük. Alapelvek nélkül cselekszenek, és sosem vezetik arra az embereket, hogy keressenek gyakorlási alapelveket és utakat a kötelességeik terén. Amikor egy hamis vezető talál egy problémát, nem tudja azt maga megoldani, és nem beszélget és nem keres másokkal, ami ahhoz vezet, hogy minden munkaelemen belül gyakran újra el kell végezni feladatokat. Ez nem csupán a pénzügyi és anyagi erőforrások, hanem az emberek energiájának és idejének pazarlása is. Az efféle következmények közvetlenül összefüggenek a hamis vezetők nagyon szegényes képességével és felelőtlenségével. Habár azt talán nem lehet mondani, hogy a hamis vezetők szándékosan művelnek gonoszságot és okoznak zavarásokat, az elmondható, hogy egyáltalán nem keresik az igazságalapelveket a munkájukban, és hogy mindig a saját akaratuk szerint cselekszenek. Ez bizonyos. A hamis vezetők nem értik az igazságalapelveket, és világosan közölni sem tudják azokat másokkal; ehelyett csak szabad kezet adnak az embereknek, hogy tegyenek, amit csak akarnak. Ez óhatatlanul oda vezet, hogy némely, bizonyos munkával megbízott emberek önkényesen és akaratosan cselekszenek: úgy cselekszenek, ahogy épp akarnak, és azt teszik, ami nekik tetszik. Ennek eredményeképpen nem csupán kevés tényleges eredmény van, hanem a gyülekezet munkájából is felfordulás lesz. Amikor elbocsátják a hamis vezetőket, akkor nemcsak hogy nem gondolkoznak el magukon és nem ismerik meg magukat, hanem még okoskodnak is és maguk mellett érvelnek, valamint a legkevésbé sem fogadják el az igazságot, és egyáltalán nem akarnak bűnbánatot tartani. Talán még azt is kérik, hogy Isten háza adjon nekik még egy esélyt, mondván, hogy egész biztosan jól el tudják végezni a munkát. Ti hisztek nekik? Egyáltalán nem ismerik magukat, és az igazságot sem fogadják el. Tudnak akkor vajon változtatni az útjaikon? Nincsenek az igazságvalóság birtokában, úgyhogy el tudják-e végezni jól a munkát? Lehetséges ez? Ezúttal nem végezték el jól a munkát – vajon képesek lesznek jól elvégezni, ha egy másik esélyt kapnak? Ez nem lehetséges. Bizonyossággal elmondható, hogy a hamis vezetőknek nincs munkaképességük; időnként talán sokat vesződnek és meglehetősen elfoglaltak, de ez vak foglalatoskodás, és nem terem gyümölcsöt. Ez kellőképp megmutatja, hogy a hamis vezetők nagyon szegényes képességűek, egyáltalán nem értik az igazságot, és nem tudnak valódi munkát végezni. Emiatt sok probléma merül fel a munkában, de nem képesek megoldani őket az igazságról beszélgetve, és csupán néhány üres doktrínával buzdítják az embereket az előírások betartására, minek következtében elrontják a munkát, és az romokban hever miattuk. Ilyen módon dolgoznak a hamis vezetők, az pedig ilyen következményekkel jár. Ezt minden vezetőnek és dolgozónak figyelmeztetésként kellene vennie.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.))

Mivel a hamis vezetők nem tájékozódnak a munka előrehaladásáról, és mivel képtelenek azonnal felismerni a felmerülő problémákat, nemhogy megoldani azokat, ez gyakran ismétlődő késedelmekhez vezet. Bizonyos munkáknál, mivel az emberek nem fogják fel az alapelveket, és senki sem alkalmas arra, hogy felelősséget vállaljon érte vagy uralja azt, a munkát végzők gyakran vannak negatív, passzív és várakozó állapotban, ami súlyosan befolyásolja a munka előrehaladását. Ha a vezetők eleget tettek volna a felelősségeiknek – ha uralták volna a munkát, előremozdították volna, felügyelték volna, és találtak volna valakit, aki érti az adott területet, hogy vezesse a munkát, akkor a munka gyorsabban haladt volna, ahelyett, hogy ismétlődő késedelmeket szenvedett volna. A vezetők számára tehát létfontosságú, hogy megértsék és felfogják a munka állapotát. Természetesen az is nagyon szükséges, hogy a vezetők megértsék és felfogják, hogyan halad a munka, mivel az előrehaladás a munka hatékonyságával és az elérendő eredményekkel függ össze. Ha a vezetők és a dolgozók nem fogják fel, hogyan halad a gyülekezet munkája, és nem követik nyomon vagy felügyelik a dolgokat, akkor a gyülekezet munkájának előrehaladása biztosan lassú lesz. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a kötelességeket végző emberek többsége súlyosan hitvány, nincs benne felelősségérzet, és gyakran negatív, passzív és felületes. Ha nincs olyan felelősségérzettel és munkaképességgel rendelkező ember, aki ténylegesen felelősséget vállalna a munkáért, időben tájékozódna a munka előrehaladásáról, valamint irányítaná, felügyelné, fegyelmezné és megmetszené a kötelességeket végző személyzetet, akkor természetesen a munka hatékonysága nagyon alacsony lesz, a munka eredményei pedig nagyon gyengék lesznek. Ha a vezetők és a dolgozók még ezt sem látják tisztán, akkor ostobák és vakok. Így a vezetőknek és a dolgozóknak azonnal meg kell vizsgálniuk, nyomon kell követniük és fel kell fogniuk a munka előrehaladását, meg kell vizsgálniuk, hogy a kötelességeket végző embereknek milyen megoldandó problémáik vannak, valamint meg kell érteniük, mely problémákat kell megoldani a jobb eredmények elérése érdekében. Ezek a dolgok mind rendkívül fontosak, egy vezetőként tevékenykedő embernek tisztában kell lennie ezekkel a dolgokkal. Ahhoz, hogy jól végezd a kötelességedet, nem szabad olyannak lenned, mint egy hamis vezető, aki végez némi felszínes munkát, majd úgy gondolja, hogy jól végezte a kötelességét. A hamis vezetők gondatlanok és nemtörődömök a munkájukban, nincs felelősségérzetük, nem oldják meg a problémákat, amikor azok felmerülnek, és bármilyen munkát végeznek is, csak a felszínét súrolják és felületesen közelítenek hozzá; csupán hangzatos szavakat szólnak, doktrínákat és üres beszédet szajkóznak, és ímmel-ámmal végzik a munkájukat. Általában ilyen az állapota annak, ahogyan a hamis vezetők végeznek munkát. Bár az antikrisztusokkal összevetve a hamis vezetők semmiféle nyílt gonoszságot nem tesznek és nem követnek el szándékosan gonoszságot, amikor a munkájuk hatékonyságát nézed, joggal lehet felületesként jellemezni őket, olyanként, aki nem visel terhet, felelőtlen és nem hű a kötelességéhez.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (4.))

A hamis vezetők soha nem kérdeznek rá a különböző csoportfelügyelők munkával kapcsolatos helyzetére, és nem követik azt nyomon. A különböző csoportok felügyelőinek és a különféle fontos munkákért felelős személyeknek az életbe való belépésére sem kérdeznek rá, nem követik nyomon és nem fogják fel azt, ahogyan a gyülekezeti munkához és a kötelességeikhez, az Istenbe vetett hithez, az igazsághoz és Magához Istenhez való hozzáállásukat sem. Nem tudják, hogy keresztülmentek-e bármilyen átalakuláson vagy növekedésen ezek az egyének, ahogyan a munkájuk terén esetlegesen fennálló különféle problémákról sem tudnak; különösen nem tudnak a munka különböző szakaszaiban bekövetkező hibáknak és elhajlásoknak a gyülekezet munkájára és Isten választott népének az életbe való belépésére gyakorolt hatásáról, miként arról sem, hogy kiigazításra kerültek-e valaha is ezek a hibák és elhajlások. Teljességgel tudatlanok mindezeket a dolgokat illetően. Ha semmit sem tudnak ezekről a részletes állapotokról, passzívvá válnak, valahányszor problémák merülnek fel. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem vesződnek ezekkel a részletes problémákkal, miközben a munkájukat végzik. Úgy hiszik, hogy a különböző csoportfelügyelők kinevezése és a feladatok kiosztása után az ő munkájuk el van végezve – hogy az jól elvégzett munkának számít, és ha egyéb probléma merül fel, az már nem az ő gondjuk. Mivel a hamis vezetők elmulasztják a különböző csoportfelügyelők felügyeletét, irányítását és nyomon követését, és nem tesznek eleget a felelősségeiknek ezeken a területeken, ennek eredményeképpen felfordulás lesz a gyülekezeti munkából. Ilyen az, amikor a vezetők és a dolgozók elhanyagolják a felelősségeiket. Isten át tudja vizsgálni az emberi szív mélységeit; ez egy olyan képesség, amelynek az emberek híján vannak. Éppen ezért az embereknek szorgalmasabban és figyelmesebben kell dolgozniuk, rendszeresen ki kell menniük a munkaterületre, hogy nyomon kövessék, felügyeljék és irányítsák a munkát annak érdekében, hogy biztosítsák a gyülekezeti munka normális előrehaladását. Világos, hogy a hamis vezetők teljességgel felelőtlenek a munkájukban, és sohasem felügyelik, követik nyomon és irányítják a különböző feladatokat. Ennek eredményeképpen egyes felügyelők nem tudják, hogy miként oldják meg a munkában felmerülő különböző problémákat, és annak ellenére megmaradnak felügyelői szerepükben, hogy közel sem eléggé kompetensek a munka elvégzéséhez. Végül aztán újra meg újra késedelmet szenved a munka, ők pedig teljesen elrontják az egészet. Ez a következménye annak, hogy a hamis vezetők nem kérdeznek rá a felügyelők helyzetére, nem felügyelik és nem követik nyomon azt, és ezt a kimenetelt teljességgel az idézi elő, hogy a hamis vezetők elhanyagolják a felelősségüket. Mivel a hamis vezetők nem vizsgálják meg és nem követik nyomon a munkát, valamint nem is érdeklődnek felőle, és nem tudják azonnal felfogni a helyzetet, tudatlanok maradnak az olyan dolgokat illetően, mint hogy végeznek-e valódi munkát a felügyelők, hogy miként halad a munka, és hogy lettek-e annak valódi eredményei. Amikor megkérdezik tőlük, hogy mivel foglalatoskodnak vagy milyen konkrét feladatokat kezelnek a felügyelők, a hamis vezetők így felelnek: „Nem tudom, de minden összejövetelen ott vannak, és valahányszor a munkáról kommunikálok velük, soha nem említenek semmilyen problémát vagy nehézséget.” A hamis vezetők azt hiszik, hogy amennyiben a felügyelők nem hagynak fel a munkájukkal, és mindig a közelben vannak, amikor keresik őket, akkor semmiféle probléma nincs velük. Így dolgoznak a hamis vezetők. Nem a „hamisság” megnyilvánulása ez vajon? Nem a felelősségeik teljesítésének elmulasztása? Ez a felelősség súlyos elhanyagolása!

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.))

A hamis vezetők felelőssége alá tartozó munka körében gyakran előfordul, hogy némelyek, akik igazán törekednek az igazságra és eleget tesznek az előléptetés és művelés kritériumainak, vissza vannak fogva. Ezek közül némelyek az evangéliumot hirdetik, némelyeket pedig házigazdai kötelességek végzésére jelölnek ki. A helyzet az, hogy mindannyiuknak van képességük, és értenek némely igazságokat, valamint méltók arra, hogy vezetőkként és dolgozókként műveljék őket, csak éppen nem szeretik mutogatni magukat, sem a figyelem középpontjában lenni. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem vesznek tudomást ezekről az emberekről. Nem érintkeznek velük, nem érdeklődnek felőlük, és sohasem művelnek tehetséges embereket Isten háza számára. Folyton csak arra összpontosítanak, hogy az értük rajongókat behálózzák, és így a saját önző vágyaikat kielégítsék. Ennek eredményeképpen azok, akik igazán törekednek az igazságra, nem lesznek előléptetve és művelve, miközben azok, akik szeretnek a figyelem középpontjában lenni, akik tagoltan beszélnek, akik tudják, hogy miként hízelegjenek az embereknek, és akik odavannak a hírnévért, a nyereségért és a státuszért – ezek mind elő lesznek léptetve, és még azokat is fontos pozíciókba nevezik ki, akik hivatalnokok voltak vagy vállalatok vezérigazgatói, vagy akik vállalatirányítást tanultak odakint a társadalomban. Függetlenül attól, hogy igazi hívők-e ezek az emberek vagy sem, vagy hogy olyan emberek-e, akik törekednek az igazságra vagy sem, ezeket az embereket fogják előléptetni és használni annak a munkának a körében, amelyért a hamis vezetők felelősek. Vajon az alapelvekkel összhangban történő használata ez az embereknek? Amikor csak ilyen embereket léptetnek elő a hamis vezetők, az nem pontosan ugyanolyan, mint a nem hívők társadalma? Az idő alatt, amíg a hamis vezetők munkálkodnak, azokat nem fogják előléptetni és művelni, akik ténylegesen el tudnak végezni dolgokat a kötelességük végzése közben, akiknek van igazságérzetük, és akik szeretik az igazságot és a pozitív dolgokat, és az ilyen emberek nehezen kapnak lehetőséget a képzésre. Ehelyett azokat jelölik ki a fontos pozíciókra, akik tagoltan beszélnek, akik imádják mutogatni magukat, és akik tudják, miként hízelegjenek az embereknek, valamint azokat, akik odavannak a hírnévért, a nyereségért és a státuszért. Ezek az emberek meglehetősen okosnak tűnnek, ám valójában egyáltalán nincs felfogóképességük, nagyon rossz képességűek, és gyenge az emberi mivoltuk, semmilyen valóságos terhet nem viselnek a kötelességüket illetően, és egyáltalán nem méltók arra, hogy műveljék őket. Mégis ők töltik be a gyülekezetben a vezetői és dolgozói pozíciókat. Ennek eredményeképpen aztán a gyülekezeti munka jelentős része nem tud simán és megfelelő módon elindulni, vagy lassan halad előre, Isten házának munkarendjeit pedig túl sokáig tart megvalósítani. Ilyen kihatással és következményekkel jár a gyülekezet munkájára nézve az, amikor a hamis vezetők helytelenül használják az embereket.

A legtöbb hamis vezető gyenge képességű. Habár tagolt beszédűnek tűnnek, egyáltalán nem képesek felfogni az igazságot – olyannyira nem, hogy nincs lelki megértésük. Vak a szemük és az értelmük, semmilyen dolgot nem képesek átlátni, és egyáltalán nem értik az igazságot, ami önmagában is halálos probléma. Van egy másik, még súlyosabb problémájuk is, mégpedig az, hogy amikor megértettek és elsajátítottak néhány szót és doktrínát, és képesek néhány szlogent hangoztatni, azt gondolják, hogy birtokában vannak az igazságvalóságnak. Így bármilyen munkát végeznek és bárkit választanak is ki arra, hogy használják az illetőt, nem keresik az igazságalapelveket, és nem beszélgetnek másokkal, Isten háza munkarendjeit és alapelveit pedig még ennél is kevésbé tartják be. Nagyon magabiztosak, mindig azt hiszik, hogy helyesek az elgondolásaik, és azt teszik, amit csak szeretnének. Ezért aztán amikor valamilyen nehézséggel vagy rendkívüli körülménnyel találkoznak, tanácstalanul állnak. Azonkívül – tévesen – gyakran azt hiszik, hogy mivel sok éve dolgoznak már Isten házában, és elegendő tapasztalatuk van az ottani vezetői szolgálat terén, tudják, hogy miként működtessék és fejlesszék a gyülekezet munkáját. Úgy tűnik, mintha megértették volna ezeket a dolgokat, ám valójában egyáltalán nem tudják, hogy miként végezzenek el bármiféle munkát. Úgy végzik a gyülekezet munkáját, ahogy épp jónak látják, a saját elképzeléseiket és képzelődéseiket, a tapasztalatukat és rutinjaikat és a saját előírásaikat követve. Ez elfuserálja és káoszba taszítja a gyülekezeti munka különböző részeit, őket pedig megakadályozza abban, hogy bármiféle valóságos eredményt produkáljanak. Ha van pár ember egy csoportban, aki érti az igazságot és tud egy kis valóságos munkát végezni, akkor ők fenn tudják tartani a normalitást annak a csoportnak a munkájában. Ennek azonban egyáltalán semmi köze a hamis vezetőjükhöz. Azért lehet jól elvégezni a munkát, mert van néhány jó ember a csoportban, akik tudnak egy kis valóságos munkát végezni és gondoskodni a munka folytatásáról; ez nem azt jelenti, hogy a hamis vezetőjük valóságos munkát végzett. Semmilyen munkát nem lehet anélkül elvégezni, hogy néhány ilyen jó ember lenne felelős érte. A hamis vezetők egyszerűen képtelenek elvégezni a feladatukat, és egyáltalán semmilyen funkciót nem töltenek be. Miért fuserálnák el a hamis vezetők a gyülekezet munkáját? Az első oka az, hogy a hamis vezetők nem értik az igazságot, nem tudnak beszélgetni az igazságról problémák megoldása végett, és nem keresik a módját a problémák megoldásának, ami a problémák felgyülemléséhez vezet, és elakad miatta a gyülekezeti munka. A második az, hogy a hamis vezetők vakok, és nem képesek felismerni a tehetséges egyéneket. Nem tudják megfelelően kijelölni a csoportfelügyelőket, minek eredményeképpen egyes munkákért nem arra alkalmas személy lesz a felelős, és azok így elakadnak. A harmadik ok az, hogy a hamis vezetők túlságosan úgy viselkednek, mint a hivatalnokok. Nem felügyelik vagy igazgatják a munkát, és ahol van egy gyenge láncszem a munkában, nem vesznek részt proaktív módon a konkrét munkarészekben és nem szolgálnak útmutatással azokkal kapcsolatban. Tegyük fel például, hogy egy bizonyos munkarészt végzők közül többen is új hívők, akiknek nincs túl sok alapjuk, akik nem értik az igazságot, nem nagyon ismerik az adott munkaterületet, és nem igazán fogták még fel a munka alapelveit. A hamis vezetők nem képesek meglátni ezeket a problémákat, mivelhogy vakok. Azt hiszik, hogy amíg valaki elvégzi a munkát, minden rendben van; nem számít, hogy jól vagy rosszul lesz elvégezve. Nem tudják, hogy ha bárhol is van egy gyenge láncszem a gyülekezet munkájában, akkor annak utána kell járniuk, vizsgálatokat kell folytatniuk és útmutatással kell szolgálniuk, hogy személyesen részt kell venniük a problémák megoldásában és egészen addig támogatniuk kell a kötelességüket végzőket, amíg azok megértik az igazságot, képesek az alapelvek szerint cselekedni és rálépnek a helyes útra. Csakis ekkor nem szükséges annyira aggódniuk. A hamis vezetők nem így dolgoznak. Amikor azt látják, hogy van valaki, aki majd elvégzi a munkát, ügyet sem vetnek többé rá. Nem folytatnak vizsgálatokat, akárhogy halad is a munka. Ahol van a munkában egy gyenge láncszem vagy egy gyenge képességű felügyelő, nem szolgálnak személyesen útmutatással a munkát illetően, és ők maguk nem vesznek részt benne. Amikor pedig egy felügyelő képes felvállalni a munkát, akkor a hamis vezetők még kevésbé ellenőrzik a dolgokat vagy szolgálnak útmutatással; egyszerűen csak könnyedén veszik az egészet, és még ha problémát jelent is valaki, akkor sem kérdeznek rá – azt gondolják, hogy ez szükségtelen. A hamis vezetők semmilyen efféle konkrét munkát nem végeznek. Összefoglalva: a hamis vezetők korcsok, akik egy szemernyi valóságos munkát sem végeznek. Bármilyen munkáról legyen is szó, azt hiszik, hogy ha van, aki felelős érte, és ha mindenki készen áll rá, akkor ők végeztek is és nyugodtan hátradőlhetnek. Azt hiszik, nincs más dolguk, mint időnként tartani egy-egy összejövetelt, és érdeklődni, ha probléma merül fel. Miközben így dolgoznak a hamis vezetők, még mindig azt hiszik, hogy jó munkát végeznek, és igencsak elégedettek magukkal. Ezt gondolják: „Egyik munkarésszel sincs semmi probléma. Mindenki ki van rendelve a feladatára, és a felügyelők is a helyükön vannak. Annyira jó vagyok ebben a munkában, olyan tehetséges!” Hát nem szégyentelen dolog ez? Annyira vak a szemük és az értelmük, hogy semmilyen elvégzendő feladatot nem látnak és semmilyen problémát nem tudnak felfedezni. Egyes helyeken megakadt a munka, de ők mégis elégedettek és ezt gondolják: „A testvérek mind frissek, üdék és fiatalok. Úgy birkóznak meg a kötelességeikkel, mint akik sosem fogynak ki az energiából; egész biztosan jól el tudják végezni a munkát.” Ezek a fiatalok valójában újoncok, akik semmilyen szakmai készséghez nem értenek. Menet közben kell majd megtanulniuk a dolgokat. Nyugodtan kijelenthető róluk, hogy még semmilyen munkának nem ismerik a mikéntjét: némelyek közülük talán értenek egy keveset, de nem szakértők, nem fogják fel az alapelveket, és miután elvégeztek egy feladatot, azt többször is korrigálni kell, vagy gyakran akár újra el is kell végezni. Olyan fiatalok is vannak, akik képzetlenek, és eddig még nem volt részük metszésben. Rendkívül hitványak és lusták, és mohón vágynak a kényelemre; egy szemernyit sem fogadnak el az igazságból, ha pedig szenvednek egy keveset, szüntelenül morgolódnak. A többségük felületes, kényelemhajhászó korcs. Az efféle fiatalokkal mindenképp gyakran kell beszélgetni az igazságról, és még ennél is fontosabb, hogy meg legyenek metszve. Ezekre fiatalokra muszáj, hogy felügyeljen és figyeljen valaki. Lennie kell ott egy vezetőnek vagy dolgozónak, aki személyes felelősséget vállal a munkájukért, és aki személyes felügyeletet és útmutatást biztosít nekik. Csakis ekkor teremhet egy kis gyümölcsöt a munkájuk. Ha a vezető vagy dolgozó elhagyja a munkahelyet és nem ügyel a munkára, vagy nem kérdez utána, akkor ezek az emberek szétszóródnak, széthullanak, és egyáltalán semmilyen gyümölcsöt nem fog teremni a kötelességük végzése. A hamis vezetők azonban egyáltalán nem látnak bele ebbe. Mindenkit testvérnek látnak, olyan embereknek, akik engedelmesek és alávetettek, így nagy bizalmat szavaznak nekik, munkákat bíznak rájuk, azután pedig ügyet sem vetnek rájuk többé – ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a hamis vezetőknek vak a szemük és az értelmük. A hamis vezetők egyáltalán nem értik az igazságot, nem képesek tisztán látni a dolgokat, és képtelenek bármiféle problémát is feltárni, mégis azt gondolják, hogy remekül csinálják a dolgokat. Vajon miről gondolkodva töltik a napjaikat? Arról gondolkodnak, hogy miként cselekedjenek hivatalnokként, és hogyan élvezzék a státuszból fakadó előnyöket. A hamis vezetők – akárcsak a meggondolatlanok – a legkevésbé sem törődnek Isten szándékaival. Semmilyen valóságos munkát nem végeznek, mégis azt várják, hogy megdicsérje és előléptesse őket Isten háza. Ezek aztán valóban nem ismerik a szégyent!

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (5.))

Át tudják-e látni és fel tudják-e fogni a hamis vezetők a munkarendekben megkövetelt alapelveket és mércéket? (Nem.) Miért nem tudják? Nem látják át, mik ennek a munkának az alapelvei, és nem tudják azt alaposan átvilágítani. Amikor a munka konkrét megvalósítása során különleges helyzetek adódnak, nem tudják, hogyan oldják meg azokat. Amikor a testvérek megkérdezik tőlük, mit tegyenek egy ilyen helyzetben, összezavarodnak: „Ez nincs megemlítve a munkarendben, honnan tudnám, hogyan kezeljem?” Ha nem tudod, hogyan tudod akkor végrehajtani ezt a munkát? Még csak nem is tudod, mégis másokat kérsz meg a megvalósítására – ez vajon reális? Észszerű? Amikor a hamis vezetők és a hamis dolgozók munkarendeket valósítanak meg, egyfelől fogalmuk sincs a munkarendek megvalósításának lépéseiről és terveiről. Másfelől, amikor problémák merülnek fel, nem tudnak a munkarendek által megkövetelt alapelvek szerint átvilágítást végezni. Ezért, amikor a munkarend megvalósítása során számtalan, mindenféle probléma merül fel, teljesen képtelenek azokat megoldani. Mivel a korai szakaszokban a hamis vezetők nem tudják azonosítani, illetve előre látni a problémákat, és nem tudnak előre közösséget vállalni, a későbbi szakaszokban pedig, amikor problémák merülnek fel, nem tudják azokat megoldani, hanem csak üresen prédikálnak doktrínákat és mereven alkalmaznak szabályokat, a problémák újra és újra felbukkannak és fennmaradnak, egyes munkák megvalósítása késedelmet szenved, más munkákat pedig nem valósítanak meg kellő mértékben. Például, ami Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó munkarendjét illeti, amikor a hamis vezetők ezt a munkát végzik, csak a nyilvánvalóan gonosz embereket, antikrisztusokat és gonosz szellemeket takarítják ki, akik bomlasztanak és zavart keltenek, valamint azokat az álhívőket, akiket a testvérek mind visszataszítónak és utálatosnak találnak. Azonban vannak még olyanok, akiket ki kellene takarítani, nevezetesen a rejtőzködő, alattomos, ravasz gonosz emberek és antikrisztusok. A testvérek nem látnak át rajtuk, és a hamis vezetők sem. Valójában Isten házának munkarendjei szerint ezek az emberek már elérték a kitakarítás szintjét. Azonban, mivel a hamis vezetők nem látnak át rajtuk, még mindig jó embereknek tartják őket, sőt előléptetik, művelik és fontos munkára használják őket, lehetővé téve számukra, hogy hatalmat birtokoljanak és fontos munkahelyeket foglaljanak el a gyülekezetben. Vajon akkor megvalósítható-e Isten házának az emberek kitakarítására és kizárására vonatkozó munkarendje? Mélyrehatóan meg lehet-e oldani a különféle problémákat? Normálisan tud-e haladni az evangélium terjesztésének munkája? Világos, hogy Isten házának munkarendjei nem valósíthatók meg mélyrehatóan, és sok fontos munka nem végezhető el jól. Mivel a hamis vezetők által használt emberek egyáltalán nem rendelkeznek igazságvalósággal, és akár gonosztetteket is elkövethetnek, ez megakadályozza a gyülekezeti munka különféle elemeinek megfelelő elvégzését. A hamis vezetők ezeket a gonosz embereket használják, hagyják, hogy fontos kötelességeket végezzenek és fontos munkát vállaljanak a gyülekezetben, sőt, még azt is megengedik ezeknek a gonosz embereknek, hogy felajánlásokat kezeljenek. Vajon ez akadályozni és zavarni fogja a gyülekezet munkáját? Veszteséget okoz-e Isten felajánlásainak? (Igen.) Ez nagyon súlyos következmény. Mivel a hamis vezetők nem látnak át ezeken az embereken, képtelenek kiszűrni őket, és hagyják, hogy ezek a gonosz emberek fontos munkákat vállaljanak, a munka teljesen kudarcba fullad. Kötelességeik végzése során ezek a gonosz emberek mindig felületesen cselekszenek, megtévesztik a feletteseiket és eltitkolnak dolgokat az alattuk lévők elől, és nem végeznek valódi munkát; szándékos meggondolatlansággal cselekszenek, félrevezetik az embereket és mindenféle gonosztettet követnek el. A hamis vezetők azonban nem látnak át rajtuk, és mire észreveszik a problémákat, már nagy csapás következett be. Például a honani lelkipásztori területen néhány gonosz ember, aki vezető lett, különféle aljas eszközöket használt az Istennek tett felajánlások ellopására; hatalmas összegeket loptak el, és ezeket az összegeket soha nem sikerült visszaszerezni. Van ennek köze ahhoz, hogy a vezetők és a dolgozók rossz embereket választottak és használtak? (Igen.) A munkarendek szerint, ha valaki nem tudja átlátni a kiválasztott embereket, először egyszerűbb munkára lehet beosztani őket, majd nyomon lehet követni a munkájukat és egy ideig megfigyelni őket. Azokat az embereket, akiket nem lehet átlátni, egyáltalán nem szabad semmilyen fontos munkára beosztani, különösen, ha az kockázattal jár. Csak hosszú távú megfigyelés és lényegük átlátása után szabad döntéseket hozni arról, hogyan kell bánni velük és kezelni őket. A hamis vezetők nem a munkarendek szerint dolgoznak, és nem tudják felfogni az alapelveket; még kevésbé látnak át az embereken, és rossz embereket használnak. Ez veszteséget okoz mind a gyülekezeti munkának, mind az Istennek tett felajánlásoknak. Ilyen bajt okoznak a hamis vezetők.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (10.))

A hamis vezetők gyakran színlelik, hogy spirituálisak, és néhány megtévesztő tévhitet hangoztatnak, hogy félrevezessék és tévútra tereljék az embereket. Bár ezek a tévhitek a felszínen nem hangzanak problémásnak, káros hatással vannak az emberek életbe való belépésére, megzavarják, félrevezetik és akadályozzák az embereket abban, hogy az igazságra való törekvés útját járják. Ezen álspirituális szavak miatt egyes emberekben kétség és ellenállás alakul ki Isten szavaival szemben, elképzeléseik, sőt félreértéseik támadnak Istenről, és óvatossá válnak Vele szemben, majd pedig eltávolodnak Tőle. Ilyen hatással vannak az emberekre a hamis vezetők álspirituális kijelentései. Amíg egy gyülekezet tagjait egy hamis vezető félrevezeti és befolyásolja, az a gyülekezet egy vallássá válik, akárcsak a kereszténység vagy a katolicizmus, amelyben az emberek csupán emberi kijelentéseket és tanításokat követnek. Mindannyian Pál tanításait imádják, és odáig mennek, hogy az ő szavait használják az Úr Jézus szavai helyett, ahelyett, hogy Isten útját követnék. Ennek eredményeként mindannyian képmutató farizeusokká és antikrisztusokká válnak. Ezért Isten megátkozza és elítéli őket. Pálhoz hasonlóan a hamis vezetők is önmagukat magasztalják és önmagukról tesznek tanúságot, félrevezetik és megzavarják az embereket. Tévútra és vallási szertartásokba vezetik őket, és ezeknek az embereknek az Istenben való hite ugyanolyanná válik, mint a vallásos embereké, ami késlelteti, hogy a helyes útra lépjenek az Istenbe vetett hitükben. A hamis vezetők folyamatosan félrevezetik és megzavarják az embereket, és ezek az emberek ezután számos álspirituális elméletet és mondást gyártanak. Ezek az elméletek, mondások és gyakorlatok szöges ellentétben állnak az igazsággal, és egyáltalán semmi közük sincs hozzá. Mégis, miközben a hamis vezetők félrevezetik és tévútra terelik az embereket, ezeket a dolgokat pozitívnak és az igazságnak tekintik. Tévesen azt hiszik, hogy ezek a dolgok az igazság, és azt gondolják, hogy ha a szívükben hisznek bennük és ékesszólóan meg tudják fogalmazni őket, és ha mindenki jóváhagyja őket, akkor elnyerték az igazságot. Az ilyen gondolatok és nézetek által tévútra terelt emberek nemcsak arra képtelenek, hogy megértsék az igazságot, hanem arra is, hogy gyakorolják vagy megtapasztalják Isten szavait, nem is beszélve arról, hogy belépjenek az igazságvalóságba. Ellenkezőleg, egyre inkább eltávolodnak Isten szavaitól, és még távolabb kerülnek az igazságvalóságba való belépéstől. Papíron semmi baj nincs a hamis vezetők által mondott szavakkal és az általuk hangoztatott szlogenekkel, ezek mind helyesek. Akkor miért nem érnek el egyáltalán semmit? Azért, mert amit a hamis vezetők értenek és felfognak, az egyszerűen túl sekélyes. Azok mind csak doktrínák, amelyeknek semmi közük az Isten szavaiban, követelményeiben vagy az Ő szándékaiban rejlő igazságvalósághoz. Tény, hogy a hamis vezetők által hirdetett összes doktrína nagyon távol áll az igazságvalóságtól – pontosabban: semmi közük az igazsághoz és Isten szavaihoz. Mivel áll összefüggésben tehát az, hogy a hamis vezetők gyakran hangoztatják ezeket a szavakat és doktrínákat? Miért nem képesek soha belépni az igazságvalóságba? Ez közvetlenül a hamis vezetők képességével van összefüggésben. Teljesen biztos, hogy a hamis vezetők szegényes képességgel rendelkeznek, és hiányzik belőlük az igazság felfogásának képessége. Nem számít, hány éve hisznek Istenben, nem fogják megérteni az igazságot és nem lesz életbe való belépésük, és az is elmondható, hogy akárhány éve is hisznek Istenben, nem lesz könnyű számukra belépni az igazságvalóságba. Milyen következményei lesznek annak, ha egy hamis vezetőt nem bocsátanak el, és hagyják, hogy megtartsa a pozícióját? A vezetése egyre több embert sodor bele vallási rituálékba és előírásokba, szavakba és doktrínákba, valamint homályos elképzelésekbe és képzelgésekbe. Az antikrisztusokkal ellentétben a hamis vezetők nem vezetik az embereket közvetlenül saját maguk vagy a Sátán elé, de ha nem tudják elvezetni Isten választott népét az Ő szavainak igazságvalóságába, akkor vajon Isten választott népe képes lesz elnyerni az Ő üdvösségét? Képesek lesznek tökéletesedni Isten által? Egyáltalán nem. Ha Isten választott népe nem tud belépni az igazságvalóságba, akkor vajon nem a Sátán hatalma alatt él továbbra is? Hát nem a Sátán hatalma alatt tartott elfajzottak ők még mindig? Vajon ez nem azt jelenti, hogy tönkremennek a hamis vezetők keze alatt? Ezért van az, hogy a hamis vezetők és az antikrisztusok munkájának következményei alapvetően ugyanazok. Egyikük sem képes elvezetni Isten választott népét odáig, hogy megértsék az igazságot, belépjenek a valóságba és elérjék az üdvösséget. Mindkettő kárt okoz Isten választott népének, és pusztulásba viszi őket. A következmények pontosan ugyanazok.

(Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (2.))