A Sátán több ezer éve rontja meg az emberiséget. Elmondhatatlan mennyiségű gonoszságot művelt, egyik nemzedéket a másik után vezette félre, és égbekiáltó bűnöket követett el a világban. Bántalmazta az embert, megtévesztette az embert, elcsábította az embert, hogy Isten ellen forduljon, és gonosz cselekedeteket követett el, amelyek időről időre megzavarták és megbénították Isten irányítási tervét. Isten hatalma alatt mégis minden dolog és élő teremtmény továbbra is betartja az Isten által lefektetett szabályokat és törvényeket. Isten hatalmához képest a Sátán gonosz természete és ámokfutása olyan rút, olyan visszataszító és megvetendő, egyszersmind olyan apró és sebezhető! Bár a Sátán az Isten által teremtett valamennyi dolog között ott jár, mégsem képes a legcsekélyebb változást előidézni az Isten által irányított emberekben, dolgokban és tárgyakban. Több ezer év telt el, és az emberiség még mindig élvezi az Isten által neki ajándékozott fényt és levegőt, még mindig belélegzi a Maga Isten által kilehelt lélegzetet, még mindig örömét leli az Isten által teremtett virágokban, madarakban, halakban és rovarokban, és élvezi mindazt, amivel Isten ellátta őt; a nappal és az éjszaka még mindig folyamatosan váltja egymást, a négy évszak a szokásos módon váltakozik, az égen repülő vadludak még mindig eltávoznak télire, jövő tavasszal pedig visszatérnek; a vízben élő halak sohasem hagyják el otthonukat, a folyókat és tavakat; a kabócák a földön szívből énekelnek a nyári napokon, ősszel a tücskök a fűben lágyan ciripelnek a szél ritmusára; a vadludak csapatokba gyűlnek, míg a sasok magányosan élnek; az oroszlánfalkák vadászattal tartják fenn magukat, míg a jávorszarvas nem hagyja ott a füvet és virágokat... Minden dolog között mindenfajta élőlény eltávozik és visszatér, majd újra eltávozik, egy szempillantás alatt milliónyi változás zajlik le – de ösztöneik és a túlélés törvényei soha nem változnak. Isten ellátásával és táplálásával élnek, senki nem változtathatja meg ösztöneiket, és senki nem csorbíthatja meg túlélésük szabályait. Bár az emberiséget, amely ott él minden dolog között, megrontotta és félrevezette a Sátán, az ember továbbra sem mellőzheti az Isten által teremtett vizet, az Isten által teremtett levegőt, semmit, amit Isten teremtett, és az ember továbbra is ebben az Isten által teremtett térben él és szaporodik. Az emberiség ösztönei nem változtak. Az ember a látáshoz továbbra is a szemére hagyatkozik, a halláshoz a fülére, a gondolkodáshoz az agyára, a megértéshez a szívére, a járáshoz a lábára, a munkához a kezére, és így tovább; mindazok az ösztönök, amelyeket Isten ajándékozott az embernek, hogy elfogadhassa Isten ellátását, változatlanok maradnak, a képességek, amelyek által az ember együttműködik Istennel, nem változtak, az emberiség képessége arra, hogy elvégezze teremtményi kötelességét, nem változtak, az emberiség szellemi szükségletei nem változtak, az emberiség vágya, hogy megtalálja eredetét, nem változott, az emberiség sóvárgása, hogy a Teremtő megmentse őt, nem változott. Ilyenek az emberiség jelenlegi körülményei, amely Isten hatalmának alávetve él, és amelyen a Sátán véres pusztítást végzett. Bár az emberiség a Sátán elnyomásának van alávetve, és többé már nem Ádám és Éva a teremtés kezdetéről, hanem tele van mindenfélével, ami ellenséges Istennel, például tudással, fantáziával, elképzelésekkel és így tovább, és tele van a gonosz sátáni természettel, Isten szemében az emberiség még mindig ugyanaz az emberiség, amelyet Ő teremtett. Az emberiséget továbbra is Isten uralja és vezényli, és élete továbbra is az Isten által kijelölt pályán folyik, így Isten szemében a Sátán által megrontott emberiség csak mocskos, korog a gyomra, kissé hosszú a reakcióideje, a memóriája sem a régi, és kicsivel öregebb lett – de az ember összes funkciója és ösztöne teljesen ép. Ezt az emberiséget akarja Isten megmenteni. Ennek az emberiségnek csak meg kell hallania a Teremtő hívását, meg kell hallania a Teremtő hangját, és máris feláll és rohan, hogy megkeresse a hang forrását. Ennek az emberiségnek csak meg kell látnia a Teremtő alakját, és máris nem törődik majd semmi mással, otthagy mindent, hogy Istennek szentelje magát, és még az életét is odaadja Érte. Amikor az emberiség szíve megérti a Teremtő szívből jövő szavait, az emberiség elutasítja a Sátánt és átáll a Teremtő oldalára; amikor az emberiség teljesen lemosta testéről a mocskot, és újra megkapta Isten ellátását és táplálékát, akkor az emberiség emlékezete helyreáll, és ekkor elmondhatjuk, hogy az emberiség igazán visszatért a Teremtő uralma alá.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló I.)