Az emberiség irányításának munkája három szakaszra oszlik, ami azt jelenti, hogy az emberiség megmentésének munkája is három szakaszra oszlik. Ez a három szakasz nem foglalja magában a világ teremtésének munkáját, hanem inkább a Törvény Korában, a Kegyelem Korában és a Királyság Korában végzett munka három szakaszát jelenti. A világ teremtésének munkája az egész emberiség megteremtésének munkája volt. Nem az emberiség megmentésének munkája volt, és nincs is köze az emberiség megmentésének munkájához, mert a világ megteremtetésekor az emberiséget még nem rontotta meg a Sátán, így nem volt szükség az emberiség megmentésének munkájára. Az emberiség megmentésének munkája csak akkor kezdődött, amikor a Sátán megrontotta az emberiséget, így az emberiség irányításának munkája is csak akkor kezdődött, amikor az emberiség romlottá vált. Más szóval, az emberek Isten általi irányítása az emberiség megmentési munkájának eredményeként kezdődött, és nem a világ teremtésének munkájából eredt. Az emberiség irányításának munkája csak azután jött létre, hogy az emberiségnek romlott beállítottsága lett, így az emberiség irányításának munkája három részt foglal magában, nem pedig négy szakaszt vagy négy kort. Csak így hivatkozhatunk helyesen az emberiség Isten általi irányítására. Amikor az utolsó kor lezárul, az emberiség irányításának munkája teljesen befejeződik. Az irányítás munkájának befejezése azt jelenti, hogy az egész emberiség megmentésének munkája teljesen véget ér, és ez a szakasz innentől lezárul az emberiség számára. Az egész emberiség megmentésének munkája nélkül nem létezne az emberiség irányításának munkája, és nem létezne a munka három szakasza sem. Éppen az emberiség romlottsága miatt, és mert az emberiségnek sürgősen szüksége volt az üdvösségre, Jahve befejezte a világ teremtését, és megkezdte a Törvény Korának munkáját. Csak ekkor kezdődött az emberiség irányításának munkája, ami azt jelenti, hogy csak ekkor kezdődött az emberiség megmentésének munkája. Az „emberiség irányítása” nem az újonnan teremtett emberiség földi életének irányítását jelenti (vagyis a még meg nem rontott emberiségét). Sokkal inkább a Sátán által megrontott emberiség megmentését jelenti, vagyis ennek a megrontott emberiségnek az átalakítását. Ezt jelenti az „emberiség irányítása”. Az emberiség megmentésének munkája nem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, és így az emberiség irányításának munkája sem foglalja magában a világ megteremtésének munkáját, hanem csak a világ teremtésétől elkülönülő három munkafázist foglalja magában. Ahhoz, hogy megértsük az emberiség irányításának munkáját, tisztában kell lennünk a munka három szakaszának történelmével – ez az, amivel mindenkinek tisztában kell lennie ahhoz, hogy megmeneküljön. Isten teremtményeként fel kell ismernetek, hogy az embert Isten teremtette, és fel kell ismernetek az emberiség romlottságának forrását, sőt, az ember megszabadításának folyamatát is. Ha csak azt tudjátok, hogyan kell a doktrína szerint cselekedni, hogy elnyerjétek Isten kegyét, de fogalmatok sincs arról, hogyan menti meg Isten az emberiséget, vagy sejtelmetek sincs az emberiség romlottságának forrásáról, akkor ez az, ami Isten teremtményeként hiányzik belőletek. Nem szabad megelégedned azzal, hogy csak azokat az igazságokat érted, amelyeket át lehet ültetni a gyakorlatba, miközben Isten irányítási munkájának tágabb körét nem ismered – ha ez a helyzet, akkor túlságosan dogmatikus vagy. A munka három szakasza az ember Isten általi irányításának belső története, az egész világ evangéliumának megjelenése, az emberiség legnagyobb misztériuma, és egyben az evangélium terjesztésének alapja. Ha csak az egyszerű igazságok megértésére összpontosítasz, amelyek a te életedre vonatkoznak, és semmit sem tudsz erről, minden misztérium és látomás közül a legnagyobbról, akkor az életed vajon nem egy hibás termékhez hasonlít, amely semmire sem jó, csak arra, hogy nézzék?

Ha az ember csak a gyakorlatra koncentrál, és Isten munkáját, illetve azt, amit az embernek tudnia kellene, másodlagosnak tekinti, akkor vajon amit megnyer a réven, nem veszíti el a vámon? Amit tudnod kell, azt tudnod kell; amit át kell ültetned a gyakorlatba, azt át kell ültetened. Csak akkor leszel olyasvalaki, aki tudja, hogyan kell az igazságra törekedni. Ha eljön a nap, amikor hirdetned kell az evangéliumot, és csak azt tudod mondani, hogy Isten nagy és igazságos Isten, hogy Ő a legfőbb Isten, olyan Isten, akihez egyetlen nagy ember sem hasonlítható, továbbá hogy Ő olyan Isten, aki fölött nem áll senki... ha csak ezeket a lényegtelen és felszínes szavakat tudod mondani, és teljesen alkalmatlan vagy arra, hogy olyan szavakat mondj, amelyek döntő fontosságúak és lényegesek; ha semmit sem tudsz mondani Isten megismeréséről vagy Isten munkájáról, ráadásul nem tudod megmagyarázni az igazságot, vagy megadni azt, ami az emberből hiányzik, akkor olyasvalaki, mint te, képtelen jól ellátni a feladatát. Isten mellett tanúságot tenni és a királyság evangéliumát terjeszteni nem egyszerű dolog. Először is fel kell szerelkezned az igazsággal és a látomásokkal, amelyeket meg kell érteni. Amikor tisztában vagy Isten munkája különböző aspektusainak látomásaival és igazságával, a szívedben pedig megismered Isten munkáját, és függetlenül attól, hogy Isten mit tesz – legyen az igazságos ítélet vagy az ember finomítása –, alapként rendelkezel a legnagyobb látomással, és rendelkezel a megfelelő igazsággal, melyet a gyakorlatba ültethetsz, akkor képes leszel Istent a végsőkig követni. Tudnod kell, hogy függetlenül attól, hogy milyen munkát végez, Isten munkájának célja nem változik, munkájának központja nem változik, és az emberrel szembeni akarata nem változik. Bármilyen szigorúak is a szavai, bármilyen kedvezőtlen is a környezet, az Ő munkájának alapelvei nem változnak, és az Ő szándéka, hogy megmentse az embert, nem változik. Feltéve, hogy ez nem az ember végének vagy az ember rendeltetési helyének kinyilatkoztatására irányuló munka, és nem a végső szakasz munkája, illetve nem az Isten egész irányítási tervének véget vető munka, továbbá feltéve, hogy ez az ember megmunkálásának ideje alatt történik, akkor az Ő munkájának középpontja nem fog változni. Mindig is az emberiség üdvössége lesz. Ez kell, hogy legyen az Istenbe vetett hitetek alapja. A munka három szakaszának célja az egész emberiség üdvössége – ez az ember teljes kiszabadítását jelenti a Sátán hatalmából. Bár a munka mindhárom szakaszának más-más célja és jelentősége van, mindegyik az emberiség megmentésére irányuló munka része, és mindegyik az üdvösség különféle munkája az emberiség igényei szerint. Ha már tisztában vagy a munka e három szakaszának céljával, akkor tisztában leszel azzal is, hogyan értékeld a munka minden egyes szakaszának jelentőségét, és felismered, miként kell cselekedned, hogy eleget tégy Isten kívánságának. Ha el tudsz jutni erre a pontra, akkor ez – vagyis minden látomások közül a legnagyobb – válik az Istenbe vetett hited alapjává. Nemcsak könnyű gyakorlási módokat vagy mély igazságokat kell keresned, hanem kombinálnod kell a látomásokat a gyakorlattal, hogy gyakorlatba ültethető igazságok és látomásokon alapuló tudás egyaránt létezzen. Csak ekkor leszel olyasvalaki, aki átfogóan törekszik az igazságra.

A munka három szakasza áll Isten egész irányításának középpontjában, és ezekben fejeződik ki Isten természete, és mindaz, ami Ő. Azok, akik nem ismerik Isten munkájának három szakaszát, képtelenek felismerni, hogyan fejezi ki Isten az Ő természetét, és nem ismerik Isten munkájának bölcsességét sem. Nem ismerik annak sokféle módját sem, ahogyan Ő megmenti az emberiséget, és nem ismerik az egész emberiségre vonatkozó akaratát sem. A munka három szakasza az emberiség megmentésére irányuló munka teljes kifejeződése. Azok, akik nem ismerik a munka három szakaszát, nem lesznek tisztában a Szentlélek munkájának különböző módszereivel és elveivel, és azok, akik mereven ragaszkodnak pusztán a munka egy bizonyos szakaszából megmaradt doktrínához, olyan emberek, akik Istent a doktrínára korlátozzák, és akiknek az Istenbe vetett hite homályos és bizonytalan. Az ilyen emberek soha nem kapják meg Isten üdvösségét. Csak Isten munkájának három szakasza képes teljes mértékben kifejezni Isten egész természetét, és teljesen kifejezni Isten szándékát, hogy megmentse az egész emberiséget, valamint az emberiség üdvösségének teljes folyamatát. Ez a bizonyíték arra, hogy Ő legyőzte a Sátánt, és megnyerte az emberiséget; ez Isten győzelmének bizonyítéka, és Isten teljes természetének kifejeződése. Azok, akik Isten munkájának három szakaszából csak egyet értenek, azok Isten természetének csak egy részét ismerik. Az ember elképzeléseiben könnyen doktrínává válik a munkának ez az egyetlen szakasza, és valószínűvé válik, hogy az ember rögzített szabályokat állít fel Istenről, és Isten természetének ezt az egyetlen részét Isten egész természetének ábrázolásaként alkalmazza. Továbbá, az ember képzelete nagyban belekeveredik, úgy, hogy az ember mereven korlátozza Isten természetét, lényét és bölcsességét, akárcsak Isten munkájának elveit, korlátozott keretek közé szorítva, abban a hitben, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor örökké ugyanilyen marad, és soha nem változik. Csak azok ismerhetik Istent teljes mértékben és pontosan, akik ismerik és értékelik a munka három szakaszát. Legalábbis ők nem az izráeliták vagy a zsidók Isteneként fogják meghatározni Istent, és nem olyan Istenként fogják látni Őt, aki örökké a keresztre lesz szögezve az emberekért. Ha valaki csak a munkájának egy szakaszából ismeri Istent, akkor a tudása túlságosan kevés, nem több, mint csepp az óceánban. Ha nem így van, akkor a régi vallásos gárda tagjai közül sokan miért szögeznék Istent élve a keresztre? Vajon nem azért, mert az ember bizonyos keretek közé szorítja Istent? Vajon nem azért ellenkeznek sokan Istennel és akadályozzák a Szentlélek munkáját, mert nem ismerik Isten sokrétű és változatos munkáját, továbbá mert csak egy csöppnyi ismerettel és doktrínával rendelkeznek, amellyel a Szentlélek munkáját mérni tudják? Bár az ilyen emberek tapasztalatai felszínesek, természetüknél fogva arrogánsak és elnézőek, és megvetéssel tekintenek a Szentlélek munkájára, figyelmen kívül hagyják a Szentlélek tanításait, ráadásul a Szentlélek munkájának „alátámasztására” régi, elcsépelt érveiket használják. Ők meg is játsszák magukat, és teljesen meg vannak győződve saját műveltségükről és tanultságukról, valamint arról is meg vannak győződve, hogy képesek beutazni a világot. Vajon nem az ilyen emberek azok, akiket a Szentlélek megvet és elutasít, és nem őket űzi majd el az új kor? Hát nem tudatlan és alulinformált gazemberek azok, akik Isten elé járulnak és nyíltan szembeszállnak vele, akik csupán azt próbálják megmutatni, hogy milyen zseniálisak? A Biblia csekély ismeretével próbálnak a világ „akadémiáján” randalírozni; felszínes doktrínával tanítva az embereket próbálják visszájára fordítani a Szentlélek munkáját, és igyekeznek azt a saját gondolatmenetük körül forgatni. Amilyen rövidlátóak, megpróbálják egyetlen pillantással szemügyre venni Isten 6000 éves munkáját. Ezeknek az embereknek nincs említésre méltó értelmük! Valójában minél jobban ismerik az emberek Istent, annál kevésbé ítélkezőek az Ő munkáját illetően. Ráadásul csak keveset beszélnek Isten mai munkáját érintő tudásukról, viszont nem ítélkeznek elhamarkodottan. Minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál arrogánsabbak és önhittebbek, és annál féktelenebbül hirdetik Isten létezését – ám csak elméletről beszélnek, és nem kínálnak valódi bizonyítékot. Az ilyen emberek semmiféle értékkel nem bírnak. Akik a Szentlélek munkáját játéknak tekintik, azok könnyelműek! Akik nem óvatosak, amikor a Szentlélek új munkájával találkoznak, akik össze-vissza beszélnek, elhamarkodottan ítélkeznek, akik szabad utat engednek indulataiknak, hogy tagadják a Szentlélek munkájának helyességét, és akik sértegetik és káromolják is azt – az ilyen tiszteletlen emberek vajon nem tudatlanok a Szentlélek munkáját illetően? Vajon ők nem nagyon arrogáns emberek, akik eredendően büszkék és irányíthatatlanok? Még ha el is jön a nap, amikor az ilyen emberek elfogadják a Szentlélek új munkáját, Isten akkor sem fogja megtűrni őket. Nemcsak lenézik azokat, akik Istenért dolgoznak, hanem magát Istent is káromolják. Az ilyen reménytelen embereknek sem ebben a korban, sem az eljövendő korban nem lesz megbocsátás, és örökké a pokolban fognak senyvedni! Az ilyen tiszteletlen, engedékeny emberek úgy tesznek, mintha hinnének Istenben, és minél inkább ilyenek az emberek, annál hajlamosabbak arra, hogy megsértsék Isten adminisztratív rendeleteit. Vajon mindazon arrogáns emberek, akik eredendően zabolátlanok, és akik soha senkinek nem engedelmeskedtek, nem mind ezen az úton járnak? Nem ellenkeznek nap mint nap Istennel, aki mindig új és soha nem régi? Ma meg kellene értenetek, miért kell ismernetek Isten munkája három szakaszának fontosságát. A szavak, amelyeket mondok, hasznotokra válnak, és nem csak üres beszéd. Ha egyszerűen csak úgy olvassátok őket, mintha virágokat csodálnátok, miközben lóháton galoppoztok, vajon nem lesz hiábavaló minden kemény munkám? Mindannyiótoknak ismernie kell a saját természetét. A legtöbben ügyesek vagytok az érvelésben; az elméleti kérdésekre adott válaszok esetében pörög a nyelvetek, de a lényeget érintő kérdésekre nem tudtok mit mondani. Még ma is könnyelmű beszélgetésekbe bocsátkoztok, képtelenek vagytok megváltoztatni régi beállítottságotokat, és legtöbbeteknek esze ágában sincs változtatni azon, ahogyan a magasabb igazság elérésére törekedtek, ehelyett csak félszívvel éltek. Hogyan képesek az ilyen emberek Istent a végsőkig követni? Még ha el is juttok az út végéig, mi hasznotok lesz belőle? Jobb, ha megváltoztatjátok az elképzeléseiteket, mielőtt túl késő lenne, vagy úgy, hogy valóban törekedtek, vagy pedig korán visszavonultok. Az idő előrehaladtával ingyenélő parazitává váltok – hajlandóak vagytok ilyen aljas és alantas szerepet játszani?

A munka három szakasza Isten egész munkájának feljegyzése; az emberiség Isten általi üdvözítésének feljegyzése, és nem képzelt dolgok. Ha valóban Isten teljes természetének megismerésére törekedtek, akkor ismernetek kell az Isten által végzett munka három szakaszát, továbbá nem szabad kihagynotok egyetlen szakaszt sem. Ez a minimum, amit el kell érniük azoknak, akik Isten megismerésére törekednek. Az ember maga nem képes Isten valódi megismerésére. Ez nem olyasmi, amit az ember saját maga el tud képzelni, és nem is a Szentlélek különleges kegyének következménye, amelyet egyetlen embernek adományoz. Ez inkább olyan tudás, amely azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkáját, és olyan tudás Istenről, amely csak azután jön, hogy az ember megtapasztalta Isten munkájának tényeit. Az ilyen tudást nem lehet könnyen megszerezni, és nem is lehet megtanítani. Teljes mértékben személyes tapasztalathoz kapcsolódik. A munka e három szakaszának középpontjában az emberiség Isten általi megmentése áll, de az üdvösség munkáján belül számos munkamódszer és eszköz szerepel, amelyekkel Isten természete kifejeződik. Az ember számára ezt a legnehezebb azonosítani, és ezt a legnehezebb megérteni. A korok szétválasztása, az Isten munkájában bekövetkező változások, a munka helyének változása, a munka befogadójának változása és így tovább – ezek mind benne foglaltatnak a munka három szakaszában. Különösen a Szentlélek munkamódszerének eltérése, valamint az Isten természetében, képmásában, nevében, identitásában és egyebekben bekövetkező változások mind a munka három szakaszához tartoznak. Egy munkafázis csak egy részt képviselhet, és egy bizonyos hatókörre korlátozódik. Nem foglalja magában a korok szétválasztását, vagy az Isten munkájában bekövetkező változásokat, még kevésbé a többi aspektust. Ez egy nyilvánvaló tény. A munka három szakasza Isten munkájának a teljessége az emberiség megmentésében. Az embernek ismernie kell Isten munkáját és Isten természetét az üdvösség munkájában; e tény nélkül az Istenről való tudásod csak üres szavakból áll, nem több, mint nagyképű dogmatizálás. Az ilyen tudás nem tudja sem meggyőzni, sem meghódítani az embert; ellentétben áll a valósággal, és nem az igazság. Lehet, hogy nagyon bőséges és kellemes a fülnek, de ha ellentétben áll Isten eredendő természetével, akkor Isten nem fog megkímélni téged. Nemcsak, hogy nem fogja dicsérni a tudásodat, hanem még megtorlást is alkalmaz rajtad, mert bűnös vagy, aki káromolta Őt. Az Istenről való tudás szavait nem mondják ki könnyedén. Lehetsz beszédes és ékesszóló, és bár szavaid olyan leleményesek, hogy el tudod adni a feketét fehérnek, a fehéret pedig feketének, mégsem vagy a helyzet magaslatán, amikor Isten ismeretéről kell beszélned. Isten nem olyasvalaki, akit meggondolatlanul megítélhetsz, akit lazán dicsérhetsz, vagy akit nemtörődöm módon ócsárolhatsz. Bárkit és mindenkit dicsérsz, mégis nehezen találod a megfelelő szavakat Isten páratlan kegyelmének leírására – erre minden vesztes rájön. Bár a nyelvnek sok mestere van, akik képesek leírni Istent, az általuk leírtak pontossága csak egy százada annak az igazságnak, amit az Istenhez tartozó emberek mondanak, azok, akik bár csak korlátozott szókincs birtokában vannak, de gazdag tapasztalatokra támaszkodhatnak. Így látható, hogy az Istenről való tudás a pontosságban és a valóságban rejlik, nem pedig a szavak ügyes használatában vagy a gazdag szókincsben, és hogy az ember tudása és az Istenről való tudás teljesen független egymástól. Az Istenről való tudás tanulsága magasabb rendű, mint az emberiség bármelyik természettudománya. Olyan lecke, amelyet csak rendkívül kisszámú, Isten megismerésére törekvő ember érhet el, és nem érheti el akármilyen tehetséges ember. Tehát nem szabad úgy tekintenetek Isten megismerésére és az igazság keresésére, mintha ezek olyan dolgok lennének, amelyeket egy egyszerű gyermek is elérhet. Lehet, hogy teljesen sikeres voltál a családi életedben, a karrieredben, vagy a házasságodban, de amikor az igazságról és az Isten megismerésének leckéjéről van szó, semmit sem tudsz felmutatni, és semmit sem értél el. Az igazság gyakorlatba ültetése, mondhatjuk, nagy nehézséget jelent számotokra, és Isten megismerése még nagyobb probléma. Ez a ti nehézségetek, és ezzel a nehézséggel néz szembe az egész emberiség is. Azok között, akik elértek némi eredményt Isten megismerésében, szinte senki sincs, aki megfelelne az elvárásnak. Az ember nem tudja, hogy mit jelent ismerni Istent, vagy hogy miért szükséges megismerni Istent, vagy hogy milyen szintet kell elérnie ahhoz, hogy megismerje Istent. Ez az, ami annyira zavarba ejtő az emberiség számára, és egész egyszerűen ez a legnagyobb rejtély, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie – senki sem képes megválaszolni ezt a kérdést, és senki sem hajlandó megválaszolni ezt a kérdést, mert a mai napig senki sem volt sikeres az emberek közül e munka vizsgálatában. Talán amikor a munka három szakaszának rejtélyét megismeri az emberiség, azt követően megjelenik egy csoport tehetséges ember, akik ismerik Istent. Természetesen remélem, hogy ez így lesz, ezenfelül folyamatban van e munka végrehajtása, és remélem, hogy a közeljövőben több ilyen tehetséges ember megjelenését látom majd. Ők lesznek azok, akik tanúságot tesznek e munka három szakaszának tényéről, és természetesen ők lesznek az elsők, akik tanúságot tesznek e munka három szakasza mellett. De semmi sem lenne szomorúbb és sajnálatosabb, mint ha az ilyen tehetséges emberek nem bukkannának fel azon a napon, amikor Isten munkája véget ér, vagy ha csak egy-két ilyen ember lenne, akik személyesen elfogadták, hogy a megtestesült Isten tökéletessé tette őket. Ez azonban csak a legrosszabb forgatókönyv. Bármi legyen is a helyzet, még mindig remélem, hogy azok, akik valóban törekednek, elnyerhetik ezt az áldást. Az idők kezdete óta soha nem volt még ilyen munka; ilyen vállalkozásra még nem került sor az emberi fejlődés történetében. Ha valóban az elsők közé tudsz kerülni, akik ismerik Istent, vajon nem az lenne a legnagyobb megtiszteltetés minden teremtmény között? Van-e az emberiség között olyan teremtmény akit Isten jobban dicsérne? Az ilyen munkát nem könnyű teljesíteni, de végül mégis meglesz a jutalma. Nemtől vagy nemzetiségtől függetlenül mindazok, akik képesek Isten ismeretének elérésére, végül részesülnek Isten legnagyobb megtiszteltetésében, és egyedül ők lesznek azok, akik Isten tekintélyével rendelkeznek. Ez a ma munkája, és ez a jövő munkája is; ez a 6000 éves munka során elvégzendő utolsó és legmagasabb rendű munka, és ez egy olyan munkamódszer, amely az ember minden kategóriáját feltárja. Az embereket Isten megismerésére sarkalló munka révén feltárulnak az ember különböző rangjai: azok, akik ismerik Istent, alkalmasak Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek elfogadására, míg azok, akik nem ismerik Istent, alkalmatlanok Isten áldásainak befogadására és ígéreteinek elfogadására. Akik ismerik Istent, azok Isten bizalmasai, akik pedig nem ismerik Istent, azokat nem lehet Isten bizalmasainak nevezni; Isten bizalmasai megkaphatják Isten bármely áldását, de akik nem az Ő bizalmasai, azok nem érdemlik meg az Ő munkáját. Legyen szó akár megpróbáltatásokról, finomításról vagy ítéletről, mindezek a dolgok azt szolgálják, hogy az ember végül elérje Isten megismerését, és így az ember alávethesse magát Istennek. Ez az egyetlen olyan hatás, amelyet végül is el lehet érni. A munka három szakaszából semmi sincs elrejtve, és ez előnyös az Isten ember általi megismerésének szempontjából, és segíti az embert Isten teljesebb és alaposabb megismerésében. Mindez a munka az ember javára válik.

Magának Istennek a munkája az a látomás, amelyet az embernek ismernie kell, mivel Isten munkáját az ember nem tudja teljesíteni, és nincs az ember birtokában. A munka három szakasza Isten irányításának teljessége, és nincs ennél nagyobb látomás, amit az embernek ismernie kellene. Ha az ember nem ismeri ezt a hatalmas látomást, akkor nem könnyű megismernie Istent, nem könnyű megértenie Isten akaratát, ráadásul az út, amelyen az ember jár, egyre fáradságosabbá válik. Látomások nélkül az ember nem tudott volna idáig eljutni. A látomások óvták meg az embert a mai napig, és nyújtották a legnagyobb védelmet az embernek. A jövőben a tudásotoknak el kell mélyülnie, és meg kell ismernetek az Ő akaratának teljességét és bölcs munkájának lényegét a munka három szakaszán belül. Csak ez az igazi érettségetek. A munka utolsó szakasza nem önmagában áll, hanem része a két előző szakasszal együtt kialakított egésznek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen az üdvösség teljes munkáját a három szakasz közül csak az egyik elvégzésével befejezni. Bár a munka utolsó szakasza képes az embert teljesen megmenteni, ez nem jelenti azt, hogy egyedül csak ezt az egyetlen szakaszt kell elvégezni, és hogy a munka két korábbi szakaszára nincs szükség ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a Sátán befolyása alól. A három szakaszból egyetlen szakasz sem tartható fenn úgy, mint az egyetlen látomás, amelyet az egész emberiségnek ismernie kell, mert az üdvösség munkájának teljessége a munka három szakasza, nem pedig egyetlen szakasz közülük. Amíg az üdvösség munkája nem teljesedik be, addig az Isten általi irányítás nem érhet teljesen véget. Isten lénye, természete és bölcsessége az üdvösség munkájának teljességében fejeződik ki; ezek nem tárultak fel az ember előtt a legelején, hanem fokozatosan fejeződtek ki az üdvösség munkájában. Az üdvösség munkájának minden egyes szakasza Isten természetének egy részét és lényének egy részét fejezi ki; a munka egyetlen szakasza sem képes közvetlenül és teljesen kifejezni Isten lényének teljességét. Mint ilyen, az üdvösség munkája csak akkor zárulhat le teljesen, ha a munka három szakasza befejeződött, és így az ember ismerete Isten teljességéről elválaszthatatlan Isten munkájának három szakaszától. Amit az ember a munka egy szakaszából nyer, az csupán Isten természete, amely az Ő munkájának egyetlen részében jut kifejezésre. Nem képviselheti azt a természetet és lényt, amely az előtte vagy utána lévő szakaszokban fejeződik ki. Ez azért van így, mert az emberiség megmentésére irányuló munka nem fejeződhet be azonnal, egy időszakban vagy egy helyen, hanem fokozatosan mélyül el az ember fejlődési szintjének megfelelően a különböző időkben és helyeken. Ez egy olyan munka, amely szakaszokban zajlik, nem pedig egyetlen szakaszban teljesül. Isten teljes bölcsessége tehát a három szakaszban kristályosodik ki, nem pedig egyetlen szakaszban. Az Ő teljes lénye és teljes bölcsessége ebben a három szakaszban van lefektetve, és minden szakasz tartalmazza az Ő lényét, és minden szakasz egy feljegyzés az Ő munkájának bölcsességéről. Az embernek meg kell ismernie Isten teljes természetét, amely ebben a három szakaszban fejeződik ki. Mindez az Isten lényéről szóló tanítás rendkívül fontos az egész emberiség számára, és ha az emberek nem rendelkeznek ezzel a tudással, amikor Istent imádják, akkor nem különböznek azoktól, akik Buddhát imádják. Isten munkája az emberek között nincs elrejtve az emberek elől, és mindazoknak, akik imádják Istent, ismerniük kell. Mivel Isten az üdvösség munkájának három szakaszát elvégezte az ember között, az embernek ismernie kellene annak kifejeződését, hogy mi Ő és mije van a munka e három szakasza során. Ezt kell az embernek tennie. Isten azt rejti el az ember elől, amit az ember nem képes teljesíteni, és amit az embernek nem kell tudnia, míg Isten azt mutatja meg az embernek, amit tudnia és birtokolnia kell. A munka mindhárom szakasza az előző szakasz alapjaira épül; nem függetlenül, az üdvösség munkájától elkülönülve kerül rá sor. Bár nagy különbségek vannak a korban és az elvégzett munkában, a középpontban mégis az emberiség üdvössége áll, és az üdvösség munkájának minden egyes szakasza mélyebb, mint az előző. A munka minden egyes szakasza az előzőnek az alapjaiból folytatódik, amely nincs eltörölve. Ily módon, a mindig új és sohasem régi munkája során Isten folyamatosan kifejezi az Ő természetének olyan aspektusait, amelyeket korábban soha nem fejezett ki az ember számára, és mindig kinyilatkoztatja az embernek az Ő új munkáját és új lényét, és még ha a régi vallásos gárda mindent meg is tesz, hogy ennek ellenálljon, és nyíltan szembeszáll vele, Isten mindig azt az új munkát végzi, amely szándékában áll. Az Ő munkája mindig változik, és emiatt mindig az ember ellenállásába ütközik. Ugyanígy az Ő természete is mindig változik, ahogyan a kor és munkájának befogadói is. Továbbá mindig olyan munkát végez, amelyet korábban még soha nem végzett, sőt olyan munkát is végez, amely az ember számára úgy tűnik, hogy ellentmondásban van a korábban végzett munkával, és ellentétes azzal. Az ember csak egyfajta munkát, vagy egyfajta eljárásmódot képes elfogadni, és az ember nehezen tud olyan munkát, vagy eljárásmódot elfogadni, amely ellentétes vagy magasabb rendű annál. A Szentlélek azonban mindig új munkát végez, és egymás után jelennek meg vallási szakértők csoportjai, akik ellenzik Isten új munkáját. Ezek az emberek éppen azért váltak szakértőkké, mert az embernek nincs tudása arról, ahogy Isten mindig új és sohasem régi, és nem ismeri Isten munkájának alapelveit, sőt, nem ismeri azt a sokféle módot sem, ahogyan Isten megmenti az embert. Ilyenképpen az ember teljességgel képtelen megmondani, hogy ez a munka a Szentlélektől származik-e, és hogy Magának Istennek a munkája-e. Sokan ragaszkodnak ahhoz a hozzáálláshoz, hogy ha valami megegyezik a korábbi szavakkal, akkor elfogadják, ha pedig eltérés van a korábbi munkához képest, akkor ellenzik és elutasítják. Vajon ti ma nem ezeket az elveket követitek? Az üdvösség munkájának három szakasza nem volt nagy hatással rátok, és vannak, akik úgy gondolják, hogy a munka két korábbi szakasza olyan teher, amit egyszerűen nem kell ismerniük. Úgy gondolják, hogy ezeket a szakaszokat nem kellene a tömegeknek hirdetni, és minél hamarabb vissza kellene vonni, hogy az emberek ne érezzék magukat leterheltnek a munka három szakaszának előző két szakasza által. A legtöbben úgy vélik, hogy a munka két korábbi szakaszának megismertetése túl messzire megy, és nem segít Isten megismerésében – ezt gondoljátok ti. Ma mindannyian azt hiszitek, hogy helyes így cselekedni, de eljön majd a nap, amikor felismeritek munkám fontosságát: tudjátok meg, hogy nem végzek olyan munkát, amelynek nincs jelentősége. Mivel közlöm veletek a munka három szakaszát, ezek bizonyára hasznotokra válnak; mivel a munka e három szakasza Isten egész irányításának középpontjában áll, az egész világegyetemben mindenkinek erre kell összpontosítania. Egy nap mindannyian fel fogjátok ismerni e munka fontosságát. Tudjátok meg, hogy azért álltok ellen Isten munkájának, vagy azért használjátok a saját elképzeléseiteket a mai munka mérésére, mert nem ismeritek Isten munkájának alapelveit, és elhamarkodottan kezelitek a Szentlélek munkáját. Az Istennel szembeni ellenállásotokat és a Szentlélek munkájának akadályozását az elképzeléseitek és eredendő arroganciátok okozzák. Ez nem azért van, mert Isten munkája rossz, hanem mert természeteteknél fogva túlságosan engedetlenek vagytok. Miután megtalálták az Istenbe vetett hitüket, egyesek még azt sem tudják biztosan megmondani, honnan származik az ember, mégis nyilvános beszédeket mernek tartani, értékelve a Szentlélek munkájának jó és rossz részeit. Még az apostolokat is kioktatják, akik a Szentlélek új munkáját végzik, megjegyzéseket fűznek hozzájuk, és soron kívül beszélnek; emberi mivoltuk túlságosan alacsonyrendű, és a legcsekélyebb értelem sincs bennük. Vajon nem jön el az a nap, amikor az ilyen embereket elutasítja a Szentlélek munkája, és a pokol tüze megégeti őket? Nem ismerik Isten munkáját, ehelyett kritizálják azt, és még utasítani is próbálják Istent, hogyan munkálkodjon. Hogyan ismerhetik az ilyen oktalan emberek Istent? Az ember a keresés és megtapasztalás folyamata során ismeri meg Istent; nem a szeszélyes kritizálás révén ismeri meg az ember Istent, a Szentlélek megvilágosítása által. Minél pontosabbá válik az emberek tudása Istenről, annál kevésbé ellenkeznek Vele. Ezzel szemben minél kevesebbet tudnak az emberek Istenről, annál valószínűbb, hogy ellene fordulnak. Az elképzeléseid, a régi természeted és az emberi mivoltod, jellemed és erkölcsi felfogásod az a tőke, amellyel ellenállsz Istennek, és minél romlottabb az erkölcsöd, minél utálatosabbak a tulajdonságaid és minél alacsonyabb rendű az emberi mivoltod, annál inkább Isten ellensége vagy. Azok, akik erős elképzelésekkel rendelkeznek és öntelt beállítottságúak, még inkább ellenségesek a megtestesült Istennel szemben; az ilyen emberek az antikrisztusok. Ha az elképzeléseid nem kerülnek helyreigazításra, akkor mindig Isten ellen valók lesznek; soha nem leszel összeegyeztethető Istennel, és mindig távol leszel tőle.

Csak a régi elképzelések félretételével lehet új tudásra szert tenni, de a régi tudás nem feltétlenül egyenlő a régi elképzelésekkel. Az „elképzelések” az ember által elképzelt dolgokra utalnak, amelyek ellentétben állnak a valósággal. Ha a régi tudás már a régi korban is elavult volt, és megakadályozta az embert abban, hogy belépjen az új munkába, akkor az ilyen tudás is elképzelés. Ha az ember képes helyesen megközelíteni ezt a tudást, és képes Istent több különböző aspektusból megismerni, ötvözve a régit és az újat, akkor a régi tudás az ember segítségévé válik, és alapot képez ahhoz, hogy az ember belépjen az új korba. Isten megismerésének leckéje számos alapelv elsajátítását követeli meg tőled: hogyan lépj rá Isten megismerésének útjára, mely igazságokat kell megértened ahhoz, hogy megismerd Istent, és hogyan szabadulj meg az elképzeléseidtől és régi beállítottságaidtól, hogy alávethesd magad Isten új munkája minden intézkedésének. Ha ezeket az elveket használod alapként, hogy belépj Isten megismerésének leckéjébe, akkor a tudásod egyre mélyebbé és mélyebbé válik. Ha világos ismeretekkel rendelkezel a munka három szakaszáról – vagyis Isten egész irányítási tervéről –, és ha teljes mértékben összefüggésbe tudod hozni Isten munkájának előző két szakaszát a jelenlegi szakasszal, és látod, hogy ez ugyanaz az Isten által végzett munka, akkor összehasonlíthatatlanul szilárd alapod lesz. A munka három szakaszát egyetlen Isten végezte; ez a legnagyobb látomás, és ez az egyetlen út Isten megismeréséhez. A munka három szakaszát csakis maga Isten végezhette, ember nem végezhetett ilyen munkát az Ő nevében – ez azt jelenti, hogy csakis Maga Isten végezhette a saját munkáját a kezdetektől napjainkig. Bár Isten munkájának három szakasza különböző korokban és helyszíneken valósult meg, és bár mindegyiknek a munkája más és más, az összes munkát egy Isten végzi. Az összes látomás közül ez a legnagyobb látomás, amelyet az embernek tudnia kell, és ha az ember teljesen megérti, akkor képes lesz helytállni. Ma a különböző vallások és felekezetek legnagyobb problémája az, hogy nem ismerik a Szentlélek munkáját, és képtelenek különbséget tenni a Szentlélek munkája és a nem a Szentlélektől eredő munka között – emiatt nem tudják megmondani, hogy a munka ezen szakaszát is Jahve Isten végzi-e, mint a munka előző két szakaszát. Bár az emberek követik Istent, a legtöbben még mindig nem tudják megmondani, hogy ez-e a helyes út. Az ember aggódik, hogy ez-e az az út, amelyet személyesen Maga Isten vezet, és hogy Isten megtestesülése tény-e. A legtöbb embernek még mindig fogalma sincs arról, hogyan lehet ezeket a dolgokat megkülönböztetni. Azok, akik Istent követik, képtelenek meghatározni az utat, így az elhangzó üzenetek csak részlegesen érnek el hatást ezen emberek körében, és képtelenek teljes mértékben hatékonyak lenni, így ez aztán kihat az ilyen emberek életre való bemenetelére. Ha az ember látja a munka három szakaszában, hogy azokat Maga Isten végezte különböző időpontokban, különböző helyeken és különböző emberekben; ha az ember látja, hogy bár a munka eltérő, mégis mindet egy Isten végzi, és mivel egy Isten által végzett munkáról van szó, akkor annak helyesnek és hibátlannak kell lennie, és bár ellentmond az ember elképzeléseinek, nem tagadható, hogy egy Isten munkájáról van szó – ha az ember biztosan ki tudja mondani, hogy ez egy Isten munkája, akkor az ember elképzelései pusztán említésre se méltó apróságokká csökkennek. Mivel az ember látomásai nem világosak, és mivel az ember csak Jahvét ismeri Istenként, Jézust pedig az Úrként, és a ma megtestesült Istent illetően kétféleképpen gondolkodik, sokan továbbra is elkötelezettek Jahve és Jézus munkája iránt, és a mai munkával kapcsolatban elképzelések gyötrik őket, a legtöbb ember mindig kételkedik, és nem veszi komolyan a mai munkát. Az embernek nincsenek elképzelései a munka utóbbi két szakaszáról, amelyek láthatatlanok voltak. Ez azért van, mert az ember nem érti a munka utóbbi két szakaszának valóságát, és nem volt személyesen tanúja azoknak. Mivel a munka e szakaszait nem lehet látni, az ember úgy képzeli el, ahogyan akarja; függetlenül attól, hogy mit talál ki, nincsenek tények, amelyek bizonyíthatnák ezeket a képzelgéseket, és nincs, aki kijavítsa őket. Az ember szabadjára engedi indulatait, szélnek ereszti az óvatosságot, és szabad folyást enged képzeletének; nincsenek tények, amelyek igazolhatnák képzelgéseit, így az ember képzelgései „tényekké” válnak, függetlenül attól, hogy van-e rájuk bizonyíték. Így az ember az elméjében elképzelt saját Istenében hisz, és nem keresi a valódi Istent. Ha egy embernek egyfajta hite van, akkor száz embernek százféle hite van. Az embernek azért van ilyen hite, mert nem látta Isten munkájának valóságát, mert csak hallotta a fülével, de nem látta a szemével. Az ember hallott legendákat és történeteket – de ritkán hallotta az ismeretet Isten munkájának tényeiről. Ezért van az, hogy olyan emberek, akik csak egy éve hívők, a saját elképzeléseiken keresztül hisznek Istenben. Ugyanez igaz azokra is, akik egész életükben hittek Istenben. Azok, akik nem látják a tényeket, soha nem fognak tudni szabadulni attól a hittől, amelyben elképzeléseik vannak Istenről. Az ember azt hiszi, hogy megszabadult régi elképzeléseinek kötelékeitől, és új területre lépett. Vajon nem tudja az ember, hogy azoknak a tudása, akik nem látják Isten igazi arcát, nem más, mint elképzelések és szóbeszéd? Az ember azt hiszi, hogy az elképzelései helyesek és hiba nélküliek, és azt hiszi, hogy ezek az elképzelések Istentől származnak. Ma, amikor az ember tanúja Isten munkájának, elengedi a hosszú évek alatt felhalmozódott elképzeléseit. A múltbeli képzelgések és eszmék akadályozzák e szakasz munkáját, és az ember számára nehézzé vált az ilyen elképzelések elengedése és az ilyen eszmék megcáfolása. Sokaknak, akik a mai napig Istent követik, a fokozatos munkával szembeni elképzeléseik egyre súlyosabbá váltak, és ezek az emberek fokozatosan makacs ellenségeskedést alakítottak ki a megtestesült Istennel szemben. Ennek a gyűlöletnek a forrása az emberek elképzeléseiben és képzelgéseiben rejlik. Az ember elképzelései és képzelgései a mai munka ellenségévé váltak, annak a munkának, amely ellentétben áll az ember elképzeléseivel. Ez pontosan azért történt, mert a tények nem engedik, hogy az ember szabadjára engedje a képzeletét, ráadásul az ember nem is tudja őket könnyen megcáfolni, az ember elképzelései és képzelgései pedig nem tűrik a tények létezését, továbbá azért, mert az ember nem gondolkodik a tények helyességén és igazságtartalmán, hanem csupán egykedvűen szabadon engedi elképzeléseit, és a saját képzeletét alkalmazza. Ez csak az ember elképzeléseinek hibája lehet, és nem mondhatjuk, hogy Isten munkájának hibája. Az ember képzelhet, amit csak akar, de Isten munkájának egyetlen szakaszát, vagy annak egyetlen darabkáját sem vitathatja szabadon; Isten munkájának ténye az ember részéről sérthetetlen. Szabadon engedheted a képzeletedet, és akár szép történeteket is kitalálhatsz Jahve és Jézus munkájáról, de nem cáfolhatod Jahve és Jézus munkájának egyetlen szakaszának tényét sem; ez egy alapelv, egyben adminisztratív rendelet is, és meg kell értenetek e kérdések fontosságát. Az ember úgy véli, hogy a munkának ez a szakasza összeegyeztethetetlen az ember elképzeléseivel, és hogy ez nem igaz a munka két korábbi szakaszára. Képzeletében az ember azt hiszi, hogy a két korábbi szakasz munkája biztosan nem ugyanolyan, mint a mai munka – de gondoltál már arra, hogy Isten munkájának elvei mind egyformák, hogy az Ő munkája mindig gyakorlatias, és kortól függetlenül mindig lesz egy emberáradat, akik ellenállnak és szembeszegülnek az Ő munkájának tényével? Mindazok, akik ma ellenállnak és szembeszegülnek a munka e szakaszával, kétségtelenül a múltban is szembeszegültek volna Istennel, mivel az ilyen emberek mindig Isten ellenségei lesznek. Azok az emberek, akik ismerik Isten munkájának tényét, a munka három szakaszát egyetlen Isten munkájának fogják látni, és el fogják engedni elképzeléseiket. Ezek azok az emberek, akik ismerik Istent, és az ilyen emberek azok, akik valóban követik Istent. Amikor Isten egész irányítása a végéhez közeledik, Isten mindent a maga neme szerint fog osztályozni. Az embert a Teremtő keze alkotta, és a végén teljesen vissza kell juttatnia az embert az Ő uralma alá; ez a munka három szakaszának befejezése. Az utolsó napok munkájának szakasza, valamint az előző két szakasz Izráelben és Júdeában, Isten egész világegyetemre vonatkozó irányítási terve. Ezt senki sem tagadhatja, ez Isten munkájának ténye. Bár az emberek nem sokat tapasztaltak vagy láttak ebből a munkából, a tények mégis tények, és ez minden ember számára tagadhatatlan. Azok az emberek, akik a világegyetem minden táján hisznek Istenben, mind elfogadják a munka három szakaszát. Ha te a munkának csak egy bizonyos szakaszát ismered, és nem érted a munka másik két szakaszát, nem érted Isten elmúlt időkbeli munkáját, akkor nem vagy képes elmondani az igazságot Isten egész irányítási tervéről, és az Istenről való tudásod egyoldalú, mert az Istenben való hitedben nem ismered vagy nem érted Őt, így nem vagy alkalmas arra, hogy tanúságot tegyél Istenről. Függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudásod ezekről a dolgokról mélyreható vagy felszínes, végül rendelkeznetek kell tudással és alapos meggyőződéssel, majd minden ember meglátja Isten munkájának teljességét, és aláveti magát Isten uralmának. E munka végén minden vallás eggyé válik, minden teremtmény visszatér a Teremtő uralma alá, minden teremtmény az egy igaz Istent fogja imádni, továbbá minden gonosz vallás semmivé lesz, és soha többé nem jelenik meg.

Mire föl ez a folyamatos hivatkozás a munka három szakaszára? A korok múlása, a társadalmi fejlődés és a természet változó arca mind a munka három szakaszának változását követi. Az emberiség Isten munkájával együtt változik az időben, és nem önmagától fejlődik. Isten munkájának három szakaszára azért történik utalás, hogy minden teremtmény és minden vallású és felekezetű ember az egy Isten uralma alá kerüljön. Függetlenül attól, hogy milyen valláshoz tartoztok, végül mindannyian alávetitek magatokat Isten uralmának. Ezt a munkát csak Maga Isten végezheti el; ezt nem tudja megtenni egyetlen vallási vezető sem. A világon több nagy vallás létezik, és mindegyiknek megvan a maga elöljárója vagy vezetője, követőik pedig a világ különböző országaiban és régióiban vannak szétszóródva; szinte minden országban, legyen az kicsi vagy nagy, különböző vallások vannak. Függetlenül azonban attól, hogy hány vallás van szerte a világon, a világegyetemben minden ember végső soron egyetlen Isten vezetése alatt létezik, és létezésüket nem vallási elöljárók vagy vezetők irányítják. Ez azt jelenti, hogy az emberiséget nem egy bizonyos vallási elöljáró vagy vezető irányítja, hanem a Teremtő vezeti az egész emberiséget, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett, és aki az emberiséget is teremtette – ez tény. Bár a világnak több nagy vallása van, függetlenül attól, hogy milyen nagyok, mind a Teremtő uralma alatt léteznek, és egyikük sem lépheti túl ennek az uralomnak a hatókörét. Az emberiség fejlődése, a társadalom felemelkedése, a természettudományok fejlődése – mindegyik elválaszthatatlan a Teremtő intézkedésétől, és ezt a munkát nem végezheti el bármely vallási vezető. Egy vallási elöljáró csupán egy adott vallás vezetője, és nem képviselheti Istent, továbbá nem képviselheti Azt sem, aki az eget, a földet és minden dolgot teremtett. Egy vallási elöljáró vezethet mindenkit az egész valláson belül, de nem parancsolhat az összes teremtménynek az ég alatt – ez általánosan elismert tény. Egy vallási elöljáró csupán egy vezető, és nem lehet egyenrangú Istennel (a Teremtővel). Minden dolog a Teremtő kezében van, és a végén minden visszatér a Teremtő kezébe. Az emberiséget Isten teremtette, és vallástól függetlenül minden ember vissza fog térni Isten uralma alá – ez elkerülhetetlen. Egyedül Isten a Legfelsőbb minden dolog között, és az összes teremtmény közül a legfőbb uralkodónak is vissza kell térnie az Ő uralma alá. Bármilyen magas legyen is egy ember státusza, az az ember nem tudja az emberiséget megfelelő rendeltetési helyre vinni, és senki sem képes minden dolgot a maga fajtája szerint osztályozni. Jahve Maga teremtette az emberiséget és osztályozta őket fajtájuk szerint, és amikor eljön a végidő, akkor is Ő Maga fogja végezni a saját munkáját, osztályozva mindent fajtája szerint – ezt a munkát Istenen kívül senki sem tudja elvégezni. A kezdetektől napjainkig végzett munka három szakaszát mind Maga Isten végezte el, az egyetlen Isten végezte el. A munka három szakaszának ténye az egész emberiség Isten általi vezetésének ténye, amit senki sem tagadhat. A munka három szakaszának végén minden dolog a fajtája szerint lesz osztályozva, és visszatér Isten uralma alá, mivel az egész világegyetemben csak ez az egy Isten létezik, és nincsenek más vallások. Aki képtelen a világot megteremteni, az képtelen lesz arra is, hogy véget vessen annak, míg aki a világot teremtette, az biztosan képes lesz arra, hogy véget vessen annak. Ezért ha valaki képtelen a kornak véget vetni, és csupán arra képes, hogy segítsen az embernek elméje művelésében, akkor az biztosan nem lesz Isten, és biztosan nem lesz az emberiség Ura. Képtelen lesz ilyen nagyszerű munkát végezni; csak egyvalaki van, aki képes ilyen munkát végezni, és mindenki, aki erre a munkára képtelen, bizonyára ellenség és nem Isten. Minden gonosz vallás összeegyeztethetetlen Istennel, és mivel összeegyeztethetetlenek Istennel, ezért Isten ellenségei. Minden munkát ez az egy igaz Isten végez, és az egész világegyetemnek ez az egy Isten parancsol. Függetlenül attól, hogy a munkája Izráelben vagy Kínában van, függetlenül attól, hogy a munkát a Lélek vagy a test végzi, mindent Maga Isten végez, és senki más nem végezheti. Éppen azért, mert Ő az egész emberiség Istene, szabadon cselekszik, a körülmények korlátozása nélkül – ez minden látomás közül a legnagyobb. Isten teremtményeként, ha Isten teremtményének kötelességét akarod teljesíteni, és meg akarod érteni Isten akaratát, meg kell értened Isten munkáját, meg kell értened Isten teremtményekre vonatkozó akaratát, meg kell értened az Ő irányítási tervét, és meg kell értened az Általa végzett munka minden jelentőségét. Akik ezt nem értik meg, azok nem Isten alkalmas teremtményei! Isten teremtményeként, ha nem érted, honnan jöttél, nem érted az emberiség történelmét és az Isten által végzett összes munkát, továbbá nem érted, hogyan fejlődött az emberiség napjainkig, és nem érted, ki irányítja az egész emberiséget, akkor képtelen vagy a kötelességed teljesítésére. Isten a mai napig vezette az emberiséget, és amióta megteremtette az embert a földön, soha nem hagyta el. A Szentlélek soha nem hagyja abba a munkát, soha nem hagyta abba az emberiség vezetését, és soha nem hagyta el az emberiséget. Az emberiség azonban nem veszi észre, hogy van Isten, még kevésbé ismeri Istent. Vajon van ennél megalázóbb dolog Isten minden teremtménye számára? Isten személyesen vezeti az embert, de az ember nem érti Isten munkáját. Te Isten teremtménye vagy, mégsem érted a saját történelmedet, és nem vagy tisztában azzal, hogy ki vezetett téged az utadon, nem ismered az Isten által végzett munkát, és így nem ismerheted Istent. Ha most még mindig nem ismered, akkor soha nem leszel alkalmas arra, hogy tanúságot tegyél Isten mellett. Ma a Teremtő ismét személyesen vezet minden embert, és minden embert arra késztet, hogy szemlélje bölcsességét, mindenhatóságát, üdvösségét és csodálatos mivoltát. Ennek ellenére még mindig nem veszed észre vagy nem érted – így hát nem te vagy az, aki nem fog üdvösséget kapni? Azok, akik a Sátánhoz tartoznak, nem értik Isten szavait, míg azok, akik Istenhez tartoznak, hallják Isten hangját. Mindazok, akik felismerik és megértik az Általam mondott szavakat, azok üdvözülnek, és tanúságot tesznek Isten mellett; mindazok, akik nem értik az Általam mondott szavakat, nem tudnak tanúságot tenni Isten mellett, és ők azok, akik ki lesznek űzve. Azok, akik nem értik meg Isten akaratát és nem ismerik fel Isten munkáját, képtelenek Isten ismeretének elérésére, és az ilyen emberek nem tehetnek tanúságot Isten mellett. Ha tanúságot akarsz tenni Isten mellett, akkor ismerned kell Istent; Isten megismerése Isten munkája által valósul meg. Összességében, ha meg akarod ismerni Istent, akkor meg kell ismerned Isten munkáját: Isten munkájának megismerése rendkívül fontos. Amikor a munka három szakasza véget ér, létrejön azok csoportja, akik tanúságot tesznek Isten mellett, azoknak a csoportja, akik ismerik Istent. Ezek az emberek mind ismerik majd Istent, és képesek lesznek az igazságot a gyakorlatba ültetni. Emberi mivoltuk és értelmük lesz, és mindannyian ismerni fogják Isten üdvözítő munkájának három szakaszát. Ez az a munka, amely a végén fog beteljesedni, és ezek az emberek a 6000 éves irányítási munkának a kikristályosodása, valamint a Sátán végső legyőzésének legerősebb tanúbizonyságai. Azok, akik tanúságot tudnak tenni Isten mellett, megkaphatják Isten ígéretét és áldását, és ők lesznek az a csoport, amelyik a legvégén megmarad, az a csoport, amelyik rendelkezik Isten hatalmával, és tanúságot tesz Isten mellett. Talán a köztetek lévők mindannyian tagjai lehetnek ennek a csoportnak, vagy talán csak a fele, vagy csak néhányan – ez az akaratotokon és a törekvéseteken múlik.