20 évvel ezelőtt egy vén térített meg a keresztény hitre. Azt mondta nekem, hogy az egész világegyetemben egy igaz Isten van, aki megteremtette az emberiséget, az eget, a földet és minden dolgot. Ez lenyűgöző volt számomra. Később azt mondta nekem, hogy az Úr Jézus az Isten Fia, és a belé vetett hit által üdvözülhetünk. Ekkor egy kicsit összezavarodtam. Nem csak egy Isten van? Hogyan lehet neki Fia? Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy valójában hány Isten van. Ezután, amikor láttam, hogy a lelkészünk megkeresztel valakit, észrevettem, hogy ezt mondja: „Megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Zavarodottan kérdeztem: „Hány Isten van? Miért kereszteled az embereket mindig ennyi Isten nevében?” A válasza a következő volt: „Csak egy Isten van, de fennáll a Szentháromság, amely az Atyából, a Fiúból és a Szentlélekből áll. Ezek különböző személyek, de együtt léteznek egy lényben.” Látva, hogy még mindig nem értem, így folytatta: „Ez olyasmi, amibe igazán bele kell mélyedned, hogy megértsd. Nem baj, ha most nem érted. Csak kezeld Őket mind Istenként. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek mind együtt munkálkodnak.” A magyarázata még mindig zavaros volt nekem. Ha Ő egyetlen Isten, hogyan lehet három személy? De úgy gondoltam, hogy ez nem lehet téves, hiszen ez a kereszténység egyik alaptétele, így talán ez Isten mélységes misztériuma.

Később papneveldébe jártam, hogy jobban szolgálhassam Istent. Amíg ott voltam, sokat gondolkodtam a Szentháromság jelentésén is. A zavarodottságom tisztázása érdekében átnéztem rengeteg anyagot és a Szentírást, és megkérdeztem néhány lelkészt, de nem kaptam választ. Tanulmányaim befejeztével önkéntes lettem a vasárnapi iskolában a gyülekezetnél. Néhány testvér megkért, hogy magyarázzam el a Szentháromságot. Nem tudtam, mit tegyek, ezért csak leráztam őket azzal, amit a lelkész mondott. Látva, hogy még mindig tanácstalanok, nagyon rosszul éreztem magam. Tudtam, hogy az Urat kell szolgálnom, ezért szégyelltem magam, hogy nem tudok megmagyarázni valamit, ami oly alapvető a keresztény hitben.

2007-ben részt vettem a lelkészek és vének képzéséről szóló Kínai Világkonferencián. Láttam, hogy híres lelkészek és prédikátorok gyűlnek össze a világ minden tájáról, és ez izgalmas volt számomra. Ki akartam használni ezt a lehetőséget arra, hogy eloszlassam a szívemben lévő zűrzavart. A konferencia után megkerestem ezzel kapcsolatban egy jól ismert lelkészt. A Szentháromságról való felfogásáról kérdeztem, és ő ezt mondta nekem: „Az Atya mindent meghatároz, a Fiú végrehajtja az Atya tervét, és a Szentlélek irányítja a tervet.” Megkértem, hogy részletezze ezt, de ügyesen megkerülte a kérdést. Megkérdeztem erről egy másik lelkészt, aki ezt mondta: „Jahve Isten, az Úr Jézus Isten, és a Szentlélek is Isten. Mindegyikük Isten. Imádkozz ahhoz, amelyikhez akarsz. Azt javaslom azonban, hogy imádkozz az Úr Jézushoz, mert Ő az Emberfia. Neki normális emberi érzelmei vannak, és belelát az emberi szívbe. Emellett rengeteg csodát tett. Jahve egy Lélek, és a Szentlélek is az. Őket nem lehet látni vagy megérinteni. Ezért jobb a földi Istennel kommunikálni.” Ez még jobban összezavart, és így gondolkodtam: „Mivel a három személy közül egyik sem nagyobb vagy kisebb, miért lenne jobb az egyikhez imádkozni? Nem tud Jahve Isten is belelátni a szívünkbe, és mindenféle csodát tenni?” Látva zavaromat, a lelkész hozzátette: „Isten egy Lélek, és Ő kifürkészhetetlen. Sok lelkész, akinek több évtizedes tapasztalata van a Szentírás értelmezésében, sem tudja teljesen megmagyarázni ezt, és én is még kutatom ezt a kérdést.” Ezután már nem volt mit kérdeznem. Amikor arra gondoltam, hogy a lelkész milyen megkülönböztetést tett az ima fontossága szempontjából, nagyon elbizonytalanodtam. Éreztem, hogy ez nem egy istenfélő megközelítés, de nem tudtam, hogyan kellene ezt a kérdést megértenem. Megőriztem a Szentháromságba vetett hitemet, a zűrzavarral együtt. Valahányszor a Szentháromság szóba került a vasárnapi iskolai órákon, átsiklottam felette, félve attól, hogy megsértem Istent, ha összekeverem őket, de soha nem tudtam igazán tisztázni ezt magamban.

Több mint egy évtized telt el egy szempillantás alatt. Sylvia nővérrel 2017-ben találkoztam. A Biblia-tanulmányozó beszélgetése igazán megvilágosító volt, és rendkívül mélyreható megértéssel rendelkezett. Sokat merítettem ebből. Később Sylvia meghívott, hogy vegyek részt online kiscsoportos összejöveteleken. Az egyiken Neil testvér az Istenbe vetett igaz hitről és a Biblia hátterében álló történetről beszélt. Ez felnyitotta a szememet. A testvér a Jelenések könyvében szereplő próféciákat is megemlítette, és ezt mondta: „Istennek az emberiség megmentésére irányuló munkája három korszakban történik. Az Ószövetség a Törvény Kora volt, az Újszövetség a Kegyelem Kora, a Jelenések könyve pedig az utolsó napok munkáját jövendöli. Isten minden korban új nevet vesz fel és más-más munkát végez. Isten neve Jahve volt az Ószövetségben, a Törvény korában, és Ő Mózesen keresztül tanította az embereket a bűnről a törvény és a parancsolatok kiadásával, és vezette a korai embereket a földi életükben. A Törvény Korának késői szakaszában senki sem tartotta be a törvényt, hanem egyre többet és többet vétkeztek az emberek. A törvény értelmében mindenkinek szembe kellett néznie a kárhozattal és a halállal. Isten az Úr Jézus formájában testté lett, hogy megmentse az embereket a kárhozattól. Őt magát keresztre feszítették, hogy megváltson minket bűneinktől. Mindaddig, amíg elfogadjuk az Úr Jézust, bevalljuk bűneinket és bűnbánatot tartunk Őelőtte, bűneink megbocsátást nyerhetnek. De még mindig bűnös a természetünk, ezért folyamatosan vétkezünk és gyónunk. Nem tisztultunk meg vagy szabadultunk meg a bűn kötelékeitől. Így nem vagyunk méltók a mennyek országára. Az utolsó napokban Isten az emberiség igényeivel összhangban mondja ki az igazságot. Azért dolgozik, hogy megítélje és megtisztítsa az emberiséget, hogy feloldja bűnös természetünket, és teljesen megmentsen minket a Sátán hatalmától. Ez Isten munkájának három szakasza az emberiség megmentéséért. Munkájának minden szakasza azon alapul, amire szüksége van az emberiségnek. A munka e három szakaszán keresztül megismerjük a bűnt, megváltást nyerünk a bűntől, és megszabadulunk a bűntől. Elfogadni Isten utolsó napokban végzett azon munkáját, hogy megszabadítson minket a bűntől, ez az egyetlen módja annak, hogy üdvözüljünk, és belépjünk Isten királyságába.”

Neil beszélt arról, hogy Isten munkájának három szakasza szorosan összefügg egymással, és ezt összekapcsolta a Bibliával. Ez igazán magával ragadott. Rengetegszer olvastam a Bibliát, és sok prédikációt hallottam, de még soha nem hallottam senkit, aki ilyen világosan beszélt volna Isten munkájáról. Neil ezután küldött egy passzust, amit most szeretnék felolvasni. „Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakasz munkájáig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt különválasztják, szemben állnak Istennel. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.)). Miután elolvasta Isten szavait, Neil így beszélt: „Csak egy Isten van. Isten teremtette az egész emberiséget, és maga Isten irányítja és menti meg az embert. A világ teremtésétől kezdve egészen mostanáig azon dolgozik, hogy megmentse az emberiséget, és bár az Ő neve a munka minden egyes szakaszában más és más, és a munka, az idők és a helyek különbözőek, mindezt egyetlen Isten végzi. A munka minden szakasza az előzőre épül, magasabb szintű és mélyrehatóbb lesz minden szakaszban.” Nagyon meglepődtem, amikor ezt hallottam, és ezt gondoltam: „A testvér szerint a munka minden szakaszát ugyanaz a Lélek végzi, tehát Jahve és az Úr Jézus ugyanaz a Lélek. Csak egy Isten van, nem három Lélek! Neil közlése teljesen értelmes, és nem látok semmit, amit kétségbe vonhatnék vagy cáfolhatnék. De az, amit mond, nem azt jelenti-e, hogy a Szentháromság, amiben eddig hittünk, nem állhat fenn? Bár a vallás világában viták folynak Isten egyediségéről vagy sokféleségéről, a legtöbb ember hisz a Szentháromságban. Mindenki nem tévedhet. Soha nem hallottam még ilyen beszélgetést. Van egy új felfogás a vallási közösségben?” Nem tudtam csillapítani az érzéseimet, korán távoztam, hogy átgondolhassam a dolgot.

Próbáltam tisztán látni, újra lapozgatni kezdtem a Bibliát, és rengeteg prédikációs forrást átnéztem. Napokig kerestem anélkül, hogy bármit is kihámoztam volna belőle. Ekkor kezdtem el szorongani, és így gondolkodtam magamban: „Neil közlése más, mint amit a vallásos világ mond, de újszerű és biblikusan megalapozott. Vajon részt vegyek a következő összejövetelen? Ha továbbra is járok oda, és elutasítom a Szentháromság eszméjét, a vallási közösség biztosan kitaszít majd. Másrészről a testvérrel való beszélgetés megvilágosított, és ezt a gyülekezetben nem kapom meg. Nem szívesen szakítanék ezzel.” Nem tudtam elhatározásra jutni, ezért megkerestem Isten szavainak azt a részletét, amelyet Neil küldött az összejövetelen. Miközben olvastam, eltűnődtem rajta, és minél többet gondolkodtam, annál inkább úgy éreztem, hogy egy hétköznapi ember nem tudna ilyet kitalálni. És egyetlen szellemi ember sem merne ilyen hangnemben beszélni Isten irányító munkájáról. Vajon tényleg Isten szavai lehetnek ezek? Sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy nem számít, mit gondol a vallásos világ, meg kell hallgatnom azt, amiről Neil beszél, és meglátom, hogy ez tisztázza-e a zavarodottságomat.

A következő összejövetelen megosztottam a Szentháromsággal kapcsolatos bizonytalanságomat, és válaszul Neil így beszélt: „Sok vallásos ember ragaszkodik a Szentháromság eszméjéhez. Azt gondolják, hogy egy Isten van, de három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, akik Isten irányító munkájának különböző részeit látják el. De gondolkodtunk-e már azon, hogy honnan származik ez az eszme? Mondott Isten valaha is valamit a Szentháromságról? A Szentlélek tett erről tanúbizonyságot? Beszéltek-e róla a próféták? Nyilvánvalóan nem! Valójában a Szentháromság eszméje először a nikaiai zsinaton merült fel, több mint háromszáz évvel az Úr ideje után, és a vallási vezetők közötti heves viták után alakult ki. Ettől kezdve a legtöbb vallásos ember elkezdett hinni abban, hogy a mi egy Istenünk, aki mindent teremtett, az a Szentháromság. Úgy gondolják, hogy az Úr Jézuson kívül az Atya és a Szentlélek is ott van a mennyben, hogy Ők három Isten, három Lélek. Ha az ő logikájukat követnénk, akkor Isten lenne az egyetlen igaz Isten? Azt hangoztatják, hogy csak egy Isten van, de hisznek a Szentháromságban. Nem ellentmondásos ez? Nem abszurd ez? Az Ószövetségben soha nem volt szó semmiféle Szentháromságról, és az Úr Jézus három és fél évében, földi munkássága alatt soha nem mondott semmit a Szentháromság létezéséről. Miért merült fel ez a gondolat azután, hogy az Úr Jézus befejezte a munkáját? Azért, mert az emberek nem értették meg a megtestesülés lényegét. A Szentlélek tanúsította, hogy az Úr Jézus Isten szeretett Fia volt, és látták Őt imádkozni a mennyei Atyjához, így alakítottak ki elképzeléseket Istenről. Azt hitték, hogy három Isten van, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Abból, amit elképzeltek, erre következtettek, és ezt az erőltetett kísérletet tették Isten behatárolására. Vegyük például Fülöpöt. Ő nem tudta, hogy az Úr Jézus a megtestesült Isten, ezért megkérte az Urat, hogy mutassa meg neki az Atyát. Az Úr Jézus egyértelműen így válaszolt: »Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit« (János 14:9-10). Az Úr Jézus ezt is mondta: »Én és az Atya egy vagyunk« (János 10:30). Az Úr Jézus nagyon világosan megmondta, hogy Ők egyek, hogy Ők egy Isten, egy Lélek.”

Ezután Neil lejátszott egy videós felolvasást Isten néhány szavából. Mindenható Isten azt mondja: „Ha bárki közületek azt mondja, hogy tényleg létezik a Szentháromság, akkor magyarázza el, pontosan mi ez az egy Isten három személyben. Mi a szentséges Atya? Mi a Fiú? Mi a Szentlélek? Jahve a szentséges Atya? Jézus a Fiú? Akkor mi van a Szentlélekkel? Vajon az Atya nem Lélek? Vajon a Fiú lényege nem szintén Lélek? Jézus munkája nem a Szentlélek munkája volt? Jahve munkáját akkoriban nem ugyanúgy Lélek végezte, ahogyan Jézusét is? Hány Lelke lehet Istennek? A magyarázatod szerint a három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyek. Ha ez így van, akkor három Lélek van, azonban ha három Lélek van, az azt jelenti, hogy három Isten van. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs egyetlen igaz Isten. Hogyan lehetne az ilyesfajta Istennek eredendő isteni lényege? Ha elfogadod, hogy csak egyetlen Isten van, akkor hogyan lehet Neki fia, és akkor hogyan lehet Ő atya? Nem csupán a te elképzeléseid ezek? Csak egyetlen Isten van, csak egyetlen személy van ebben az Istenben, és Istennek csak egyetlen Lelke van, ahogyan az meg van írva a Bibliában: »Csak egy Szentlélek van és csak egy Isten.« Függetlenül attól, hogy létezik-e az általad említett Atya és Fiú, végső soron csak egyetlen Isten van, és az Atya, a Fiú és a Szentlélek lényege, akikben hisztek, a Szentlélek lényege. Másképp fogalmazva, Isten egy Lélek, de arra is képes, hogy testté váljon, és az emberek között éljen, valamint arra is, hogy mindenek fölött legyen. Az Ő Lelke mindent magában foglal, és mindenhol jelen van. Képes egyidejűleg a testben, a világegyetemben és afelett lenni. Mivel minden ember azt mondja, hogy Isten az egyetlen igaz Isten, akkor hát egyetlen Isten van, akit senki nem oszthat szét kénye-kedve szerint! Isten csupán egyetlen Lélek, és csupán egyetlen személy, mégpedig Isten Lelke” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?). „Némelyek talán mégis azt mondják: »Az Atya az Atya, a Fiú a Fiú, a Szentlélek a Szentlélek, és végül Ők eggyé tétetnek.« Ugyan hogyan tennéd Őket eggyé? Hogyan tehető eggyé az Atya és a Szentlélek? Ha eredendően ketten vannak, akkor nem számít, hogyan illesztik Őket össze, akkor is csak két rész lesznek, nemde? Amikor az eggyé tételükről beszélsz, vajon ez nem csupán két különálló rész összeillesztése, hogy egy egészet alkossanak? Azonban két rész voltak, mielőtt egésszé tétettek volna, nemde? Minden egyes léleknek egyedi lényege van, és két lélek nem tehető eggyé. A lélek nem anyagból álló tárgy, és semmihez sem hasonlít az anyagi világban. Ahogy az ember látja, az Atya egy Lélek, a Fiú egy másik, a Szentlélek pedig megint másik, aztán a három Lélek három pohár vízhez hasonlóan áll össze egy egésszé. Akkor hát nem ez az eggyé tétetett három? Ez csupán egy megtévesztő magyarázat! Nem Isten széthasítása ez? Hogyan tehető eggyé az Atya, a Fiú és a Szentlélek? Nem három rész Ők, mindegyikük más-más természettel?” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?). Ezután a következőkről beszélt: „A Mindenható Isten szavai alaposan, világosan ízekre szedik a Szentháromság téveszméjét. Láthatjuk, hogy Isten az egyetlen igaz Isten, hogy Ő a Szentlélek, amiből csak egy van, csak különböző nevekkel. A megtestesült Isten a testet öltött Szentlélek, és az Ő hús-vér testének lényege a Szentlélek. Bárhogy is nevezzük Őt az imádságban, Isten, a Szentlélek és a megtestesült Isten mind egyek, egy Lélek. Ezt a tényt senki sem tagadhatja. Isten minden dolgok Uralkodója a világegyetemben. Ő a mindenható, mindentudó, mindent átfogó Lélek. Ő mindenütt jelen van, és teljhatalmú. Ő képes megteremteni az eget, a földet és minden dolgot, és Ő képes irányítani az emberek életét a földön. Emberfiaként testet is ölthet, hogy megváltsa és megmentse az embereket, aszerint, hogy mire van szükségük. Isten Lelke a világegyetem minden dolga felett is uralkodik. Ha azt követnénk, amit a vallásos világ mond, hogy Jahve Isten az Atya, aki megteremtette a világegyetemet, és Ő a mennyben van, és irányítja és tervezi a munkát, míg az Úr Jézus a Fiú, akit az Atya küldött, hogy megváltsa az emberiséget, akkor miután az Úr Jézus feltámadt és felment a mennybe, nem lenne semmi dolga. A Szentlélekre kellene támaszkodnia. A Szentháromság minden személyének saját szerepe van. Van felelősség a mennyért és a földért, és az emberiségben végzett munkáért. Nem osztja ez Istent három részre? Akkor Isten még mindig a mindenható, mindentudó, teljhatalmú, egyetlenegy Isten lenne? Nem ellentmondásos ez? Csak egy Isten van, és Ő maga irányítja és menti meg az emberiséget. Őt három részre osztani azt jelenti, hogy szétdaraboljuk Őt. Ez az Istennek való ellenállás és Isten káromlása!”

Isten szavai nagyon megindítóak voltak számomra. Beláttam, hogy az a Szentháromság, amit évekig a szívemben hordoztam, egyszerűen nem létezik! Évekig hittünk az Úrban, és mindig ragaszkodtunk ahhoz, hogy Isten az egyedüli és egyetlen, de három személyre osztottuk Őt, és aztán nem tudtuk, hogyan tegyük újra eggyé ezt a három Istent. Hát nem volt ez ostobaság? Azokra a híres lelkészekre gondoltam, a Szentháromságról szóló ellentmondásos magyarázataikkal. Amikor a tisztázással küszködnek, azt mondják, hogy Isten kifürkészhetetlen és titokzatos. Port hintenek a szemünkbe. Megértettem, hogy Istenben hinni anélkül, hogy ismernénk Őt, és felosztani Őt, valójában Istennek való ellenállás és tiszteletlenség Vele szemben. Amikor erre gondoltam, úgy éreztem, adósa vagyok Istennek. De még mindig zavarban voltam, mert a Biblia ezt mondja: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3:16-17). Isten egy Lélek, egy Isten. Az Úr Jézus megkeresztelkedett a Jordán folyóban, és a Szentlélek tanúsította, hogy Ő az Isten Fia, és voltak olyan alkalmak, amikor az Úr Jézus imádkozott a mennyei Atyjához. Hogyan tudjuk ezt megérteni? Nagyon szerettem volna megérteni ezt, ezért megkérdeztem Neilt.

Ezt válaszolta: „Igen, az Úr Jézus imádkozott Istenhez, és a mennyei Atyjának nevezte Őt. Van ebben egy misztérium. Mielőtt az Úr Jézus megkezdte volna szolgálatát, Nem tudta, hogy Ő a testet öltött Isten, mert amikor a Lélek a hús-vér testben munkálkodik, akkor Ő közönséges, nem természetfeletti. Olyan, mint egy hétköznapi ember. Így természetesen imádkozott a mennyei Atyjához. Az Úr Jézus emberi lényként imádkozott Isten Lelkéhez. Ez teljesen természetes. Amikor az Úr Jézus megkezdte szolgálatát, a Szentlélek szólt, tanúságot téve arról, hogy Ő a testet öltött Isten. Csak ekkor ismerte meg valódi identitását. De Ő még imádkozott az Atyához, ami azt mutatja, hogy Krisztus alázatos és elrejtett, és lénye teljesen engedelmes Istennek.” Nézzünk meg egy videós felolvasást a Mindenható Isten szavaiból, amely tisztázza ezt. Mindenható Isten azt mondja: „Amikor Jézus Atyának szólította a mennyei Istent, amikor imádkozott, akkor ezt csak a teremtett ember szemszögéből tette, csak azért, mert Isten Lelke hétköznapi, közönséges testet öltött, és egy teremtett lény külső burkával rendelkezett. Bár Őbenne volt Isten Lelke, a külső megjelenése mégis egy közönséges emberé volt. Másképp fogalmazva azon »Emberfiává« vált, akiről minden ember beszélt, Jézust Magát is beleértve. Mivel Ő az Emberfiának neveztetik, hétköznapi emberek közönséges családjába született (férfi vagy női, de mindenesetre egy emberi lény külső burkával rendelkező) személy Ő. Ezért amikor Atyának szólította Jézus a mennyei Istent, az ugyanolyan, mint ahogyan először ti is Atyának szólítottátok Őt – a teremtett ember szemszögéből tette ezt. Emlékeztek még az Úr imájára, amelyet Jézus tanított nektek, hogy megjegyezzétek? »Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...« Minden embert arra kért, hogy Atya néven szólítsák a mennyei Istent. És mivel Ő is Atyának nevezte Őt, olyan valaki szemszögéből tette ezt, aki egyenrangú mindannyiótokkal. Mivel ti Atyának neveztétek a mennyei Istent, Jézus úgy tekintett Magára, mint aki egyenrangú veletek, valamint olyan földi emberként, akit Isten választott ki (vagyis Isten Fiaként). Ha Atyának nevezitek Istent, ez vajon nem azért van, mert teremtett lények vagytok? Bármilyen nagy hatalma volt is Jézusnak a földön a keresztre feszítése előtt, egy Emberfia volt, akit a Szentlélek (vagyis Isten) irányított, és a föld teremtett lényeinek egyike, mert még nem fejezte be a munkáját. Vagyis a mennyei Istent Ő kizárólag az alázatossága és az alávetettsége folytán szólította Atyának. Azonban az, hogy Istent (vagyis a mennyei Lelket) ily módon szólította, nem bizonyítja azt, hogy Ő a mennyben lévő Isten Lelkének a Fia volt. Inkább csak arról van szó, hogy más volt a perspektívája, nem pedig arról, hogy más személy lett volna. A különálló személyek létezése téveszme! Keresztre feszítése előtt Jézus egy Emberfia volt, akit megkötöttek a test korlátai, és nem rendelkezett teljes mértékben a Lélek hatalmával. Ezért van az, hogy csupán a teremtett lény szemszögéből kereshette az Atyaisten szándékait. Úgy, ahogy háromszor is imádkozott a Gecsemánéban: »Ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.« Mielőtt a keresztre fektették volna, csupán a zsidók Királya volt, az Emberfia, Krisztus, nem pedig dicsőséges test. Ezért van az, hogy a teremtett lény szemszögéből Atyának nevezte Istent” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?). „Aztán vannak, akik azt kérdezik: »Nem jelentette-e ki Isten kifejezetten azt, hogy Jézus az Ő szeretett Fia?« Jézus Isten szeretett Fia, akiben Ő gyönyörködik – ezt bizony maga Isten mondta. Itt Isten Önmagáról tett tanúságot, csupán más perspektívából – a mennyben lévő Lélek tett tanúságot a saját megtestesüléséről. Jézus az Ő megtestesülése, nem pedig mennyei Fia. Érted? Vajon Jézus szavai, miszerint »Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van«, nem azt jelzik-e, hogy Ők egy Lélek? És nem a megtestesülés miatt van-e az, hogy Ők elváltak egymástól, egyik a mennyben, másik a földön? Valójában Ők még mindig egyek, bármi történjék is, mindössze arról van szó, hogy Isten tanúságot tesz Önmagáról. A korok változásainak, a munka követelményeinek, valamint az Ő irányítási terve különböző szakaszainak köszönhetően más-más néven szólítja Őt az ember. Amikor eljött, hogy elvégezze a munka első szakaszát, csupán Jahvénak volt nevezhető, aki az izráeliták pásztora. A második szakaszban a megtestesült Isten csak Úrnak és Krisztusnak volt nevezhető. Ekkor azonban a mennyei Lélek csupán azt jelentette ki, hogy Ő Isten szeretett Fia, és nem tett említést arról, hogy Isten egyetlen Fia lenne. Ez egyszerűen nem történt meg. Hogyan lehetne Istennek csupán egyetlen gyermeke? Nem vált volna akkor emberré Isten? Mivel Ő volt a megtestesülés, Isten szeretett Fiának neveztetett, és innen eredt az Atya és a Fiú közötti kapcsolat. Ez csupán a menny és a föld szétválása miatt volt. Jézus a test perspektívájából imádkozott. Mivel ilyen normális emberi mivolt testét öltötte magára, a test perspektívájából szólt így: »A külső burkom egy teremtett lényé. Mivel testet öltöttem, hogy erre a földre jöjjek, most messze, nagyon messze vagyok a mennytől.« Ezért csakis a test perspektívájából imádkozhatott az Atyaistenhez. Ez volt a kötelessége, és ezzel kellett rendelkeznie Isten megtestesült Lelkének. Nem állítható, hogy ne lett volna Isten, csak azért, mert a test perspektívájából imádkozott az Atyához. Bár Isten szeretett Fiának neveztetett, attól még Ő volt Isten Maga, mert csupán a Lélek megtestesülése volt, és a lényege még mindig a Lélek volt” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?).

Neil tovább beszélt, és ezt mondta: „Az Úr Jézus a testet öltött Isten volt. Ő volt Isten Lelke az Emberfia testében, amely normális emberi mivolttal rendelkezett. Nem volt a kinézetében semmi rendkívüli, de Ő Isten saját lényegével rendelkezett. Miután megkeresztelkedett és megkezdte szolgálatát, Isten bizonyságot tett arról, hogy az Úr Jézus az Ő szeretett Fia. Ez volt Isten tanúságtétele a megtestesülésről a Lélek szemszögéből, hogy az emberek kövessék az Úr Jézust, higgyenek benne, és tudják, hogy Istentől származik. Ha a Szentlélek közvetlenül tanúságot tett volna arról, hogy az Úr Jézus a megtestesült Isten, akkor ezt az emberek nehezen tudták volna elfogadni, mert semmit sem tudtak Isten megtestesüléséről. A megtestesülés új volt számukra, és semmit sem tudtak arról. Soha nem képzelték, hogy az Emberfia, ez a hétköznapi ember, Isten Lelkének megtestesítője a hús-vér testben. Az Úr Jézus munkája során sok kijelentést tett, megmutatta a bűnbánat útját, jeleket adott, és csodákat tett, és teljes egészében kinyilatkoztatta Isten hatalmát és erejét. De az emberek nem látták az Ő munkájából és szavaiból, hogy az Úr Jézus maga Isten, Isten megjelenése. Az emberek akkori érettsége alapján Isten bizonyságot tett arról, hogy az Úr Jézus az Ő szeretett Fia, és ideiglenesen megengedte, hogy az emberek az Úr Jézust az Ő Fiának tartsák. Ez megfelelt az emberek elképzeléseinek, és ezt könnyen el tudták fogadni. Az Úr Jézus éppen a megváltás munkáját végezte, így nem számított, hogy az emberek minek nevezték Őt, csak el kellett fogadniuk Őt a Szabadítójuknak, hogy bűneik megbocsátást nyerjenek, és alkalmassá váljanak arra, hogy élvezzék Isten kegyelmét. Azzal, hogy a mennyei Istenhez, mint az Ő Atyjához imádkozik, az Úr Jézus egy teremtett személy szemszögéből szólította Istent. Ez megmutatta, hogy Isten mennyire alázatos és elrejtett. Az Úr Jézus maga volt Isten, de nem Istenként jelenítette meg magát. Ehelyett imádkozni tanította az embereket, és vezette őket Isten megismerésére, mindezt egy teremtett lény szemszögéből. Így az emberek nem érezték úgy, hogy Isten olyan kimagasló és elérhetetlen, hanem ez közelebb hozta egymáshoz az embert és Istent. Ez az Isten munkájában rejlő bölcsesség volt. Ez az, ami nekünk, embereknek kellett, és ami Isten üdvözítő munkájához szükséges volt.”

Ez megvilágosodást hozott számomra. Láttam, hogy a Szentírás e részlete mögött Isten munkájának bölcsessége és az emberi mivolt iránti szeretete rejlik. De a megértés hiányában azt látjuk, hogy Atya, Fiú és Szentlélek szerepel a Bibliában, és Istent három személyre, három Istenre osztjuk elképzeléseink alapján. Ez valóban Isten káromlása! Az a téveszme, hogy Isten egy Szentháromság, egy pillanat alatt összeomlott bennem. Megkönnyebbültem. Isten szavai azt mondják: „A Jézusban lévő Lélek, a mennyben lévő Lélek, valamint Jahve Lelke mind egy. Ezt nevezik a Szentléleknek, Isten Lelkének, a hétszeresen felerősödött Léleknek és a mindent magában foglaló Léleknek. Isten Lelke sok munkát el tud végezni. Meg tudja teremteni a világot, és el tudja pusztítani azt a föld elárasztásával; meg tudja váltani az egész emberiséget, sőt, az egész emberiséget meg tudja hódítani és el tudja pusztítani. Ezt a munkát mind Maga Isten végzi, és Helyette nem végezheti el Istennek semmilyen személyisége. Az Ő Lelke szólítható Jahve, illetve Jézus, valamint a Mindenható nevén. Ő az Úr, és Ő Krisztus. Ő arra is képes, hogy az Emberfiává legyen. Ő van a mennyekben és a földön is; magasan a világegyetemek felett van, és ott van a sokaság között is. Ő a menny és a föld egyedüli Mestere! A teremtés idejétől fogva mindmáig ezt a munkát Maga Isten Lelke végezte. Legyen szó a mennyekben vagy a testben végzett munkáról, mindent az Ő saját Lelke végzett. Minden teremtmény, legyen bár a mennyben vagy a földön, az Ő mindenható kezének tenyerén van; mindez Magának Istennek a munkája, és senki más nem végezheti el Őhelyette. A mennyekben Ő a Lélek, azonban maga Isten is; az emberek között Ő test, azonban maga Isten marad. Bár nevek százezreivel illethető, attól Ő még saját Maga, az Ő Lelkének közvetlen kifejeződése. Az egész emberiségnek az Ő keresztre feszítése általi megváltása az Ő Lelkének közvetlen munkája volt, és így van ez a minden nemzetnek és minden földnek történő kinyilvánítással is az utolsó napokban. Isten mindig csakis a mindenható és egyetlen igaz Istennek nevezhető, magának a mindent magában foglaló Istennek. A különálló személyek nem léteznek, és még kevésbé létezik az Atya, a Fiú és a Szentlélek ezen elképzelése. Csak egyetlen Isten van a mennyben és a földön!” (Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Létezik a Szentháromság?). Miután Neil ezt elolvasta, így beszélt: „Isten a Teremtő, az, aki az emberiséget teremtette. Ő Jahve, aki kiadta a törvényeket és parancsolatokat az emberiség kedvéért, hogy irányítsa az emberek életét a földön. Ő a mi Szabadítónk is, az Úr Jézus, aki megváltott minket a bűntől. Továbbá Ő a Mindenható Isten, aki visszatért az utolsó napokban, hogy megítélje az egész emberiséget. Az Úr Jézus, akire annyira vágytunk, visszatért. Ő a Mindenható Isten. Több mint két évtizede munkálkodik a földön, kimondja az igazságot, és végzi az utolsó napok ítélő munkáját. Felnyitotta a tekercset. Átadta nekünk az összes igazságot, ami szükséges ahhoz, hogy megtisztítson és teljesen megmentsen minket. Ez beteljesíti az Úr próféciáit: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). »Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon« (János 12:47-48).”

Ezt nagyon izgalmas volt hallanom. Az Úr Jézus visszatért, és igazságokat mondott ki, hogy elvégezze az utolsó napok ítélő munkáját. Nem csoda, hogy olyan erőteljesnek és hitelesnek éreztem ezeket a szavakat, mintha Isten hangja lett volna. Ezek valóban Isten szavai voltak! Ezt mondtam Neilnek izgatottan: „Most már értem. Akár Isten Lelke, akár megtestesülése, Ő maga Isten. Nincs Szentháromság. A Mindenható Isten által kimondott igazságok nélkül senki sem tudná alaposan megcáfolni és leleplezni ezt a téveszmét, amely közel kétezer éve vitatott. Ezt az igazságot csak maga Isten tudja kinyilatkoztatni. Biztos vagyok benne, hogy a Mindenható Isten szavai Isten hangját jelentik, és hogy a Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus! Most már kész vagyok elfogadni a Mindenható Isten utolsó napokban végzett munkáját! Hálát adok a Mindenható Istennek, hogy teljesen feloldotta ezt a zűrzavart, ami több mint 20 éve gyötör engem!”