2023 novemberében, miközben szövegalapú kötelességeket végeztem a gyülekezetben, a készségfejlesztő képzéseket felügyeltem, de néha, amikor sok lett a munka, elhalasztottam őket, aminek következtében egyes elsajátítandó készségek kimaradtak. A felügyelő észrevette ezt az eltérést, és sürgetett: „Kitartóan kell tartanod a készségfejlesztő alkalmakat, jelenleg ez a legnagyobb hiányosságunk”, és közösséget is vállalt a készségek tanulásának fontosságáról. Ezután a felügyelő megkérdezte tőlem: „Összeállítottad az összes olyan eltérést és problémát, amelyre a vezetők rámutattak nekünk?” Megriadtam, és arra gondoltam: „Csak néhányat rendszereztem az elején, de aztán abbahagytam. Viszont ha megmondom az igazat, mit fog gondolni rólam a felügyelő? Azt mondaná: »Te felelsz a készségfejlesztésért, de te magad még tanulni sem akarsz!« Általában, miután a felügyelő megmondja, mit tegyek, csak bólintok, és rögtön kitartóan munkához látok, így mindenkiben azt a benyomást keltem, hogy megbízható és állhatatos vagyok a munkámban. De ha azt mondom, hogy elfelejtettem rendszerezni ezeket az anyagokat, a felügyelő nem azt fogja gondolni, hogy felelőtlen vagyok a kötelességeimben?” Így hát hazudtam, és azt mondtam: „Igen, összeállítottam.” Kicsit lelkiismeret-furdalásom támadt, és még felnézni sem mertem a felügyelőre. Hirtelen eszembe jutott Isten szavainak egy részlete: „Tudnotok kell, hogy Isten azokat szereti, akik becsületesek. Isten lényegénél fogva hűséges, ezért mindig meg lehet bízni a szavaiban. Továbbá, az Ő cselekedetei hibátlanok és megkérdőjelezhetetlenek, és ezért szereti Isten azokat, akik teljes mértékben becsületesek Vele. A becsületesség azt jelenti, hogy Istennek adjátok a szíveteket, nem vagytok hamisak Vele semmiben, mindenben nyitottak vagytok Felé, soha nem rejtitek el a tényeket, nem próbáljátok megtéveszteni a fölöttetek és alattatok lévőket, és nem tesztek dolgokat azért, hogy megpróbáljátok hízelgéssel elnyerni Isten jóindulatát. Röviden, becsületesnek lenni nem más, mint cselekedeteidben és szavaidban tisztának lenni, és nem téveszteni meg sem Istent, sem embert” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Három intelem). Rájöttem, hogy a becsületes emberek nem kevernek hazugságot az igazságba a szavaikban és tetteikben. Egyenesek és őszinték, és képesek egyszerűen és nyíltan kifejezni a gondolataikat Isten és mások felé. Ekkor elgondolkodtam a saját viselkedésemen. Amikor a felügyelő megkérdezte, hogy rendszereztem-e a technikáinkkal kapcsolatos eltéréseket és problémákat, annak ellenére, hogy még csak épp elkezdtem ezeket a dolgokat rendszerezni, a többit pedig egyáltalán nem, féltem, hogy ha megmondom az igazat, az árt a rólam kialakult képnek, ezért azt mondtam a felügyelőnek, hogy rendszereztem, amit kellett. Nem voltam őszinte, és hazudtam. Isten világosan kijelenti, hogy szereti a becsületes embereket, és megveti a csalárdakat. Arra gondoltam: „Megnyíljak és őszinte legyek a felügyelővel? De hogyan kezdjem? Ha csak úgy kimondom, mit fog rólam gondolni a felügyelő? Azt fogja mondani, hogy még ilyen jelentéktelen dolgokban is hazudok? Nem, ez nem fog menni. Nem szólalhatok meg. Ha megteszem, a végén csak megalázom magam.” Később a felügyelő hirtelen azt mondta nekem: „Nemde rendszerezted a problémákat és az eltéréseket? Akkor tartsunk ma délután egy csoportos tanulmányozó alkalmat.” Miután ezt mondta, elment. Hogy elkerüljem, hogy kiderüljön az igazság és megszégyenüljek, az ebédszünetemben titokban kellett rendszereznem ezeket a dolgokat, de ez nem hagyott nyugodni. Eszembe jutott Isten néhány szava: „Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor nem tudja gyakorlatba ültetni még akkor sem, ha megérti azt, mert a szíve mélyén nem hajlandó erre, és nem kedveli az igazságot. Az ilyen ember számára elérhetetlen az üdvösség” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Jól tudtam, hogy Isten szereti a becsületes embereket, én mégis folyton hazudtam, és megtévesztettem másokat, és ez nagyon gyötört engem. Istenhez imádkoztam: „Istenem, becsületes ember akarok lenni, meg akarok nyílni, és őszinte akarok lenni a felügyelővel.” Így hát megmondtam az igazat a felügyelőnek, és meglepetésemre a felügyelő nem dorgált meg. Később elgondolkodtam magamon, és rájöttem, hogy a mindennapi beszédemben gyakran keverem az igazságot a hazugsággal. Sokszor, amikor a felügyelő a munkámról érdeklődött, még nem néztem utána a dolognak, vagy még nem intéztem el, de attól tartottam, hogy ha megmondom az igazat, a felügyelő le fog nézni engem, ezért azt hazudtam, hogy épp utánajárok, vagy hogy már meg is csináltam. Minél többet gondolkodtam ezen, annál inkább rájöttem, hogy mennyi hazugságot mondtam már!

Később olvastam egy részletet Isten szavaiból, ami mélyen megérintett. Isten azt mondja: „Mindennapi életük során az emberek gyakran beszélnek képtelenségeket, hazudoznak, és olyan dolgokat mondanak, amelyek tudatlanságról árulkodnak, ostobák és védekezőek. A legtöbb ilyen dolgot hiúságból és büszkeségből mondják, saját egójuk kielégítésére. Az ilyen hamisságok szólása felfedi a romlott beállítottságukat. Ha fel akarnád oldani ezeket a romlott tényezőket, a szíved megtisztulna, és fokozatosan egyre tisztábbá és őszintébbé válnál. Valójában minden ember tudja, hogy miért hazudik. A személyes haszonért és büszkeség miatt, vagy hiúságból és státuszért, megpróbálnak másokkal versengeni és másnak adják ki magukat, mint amik. Azonban hazugságaikat a többiek előbb vagy utóbb felfedik és leleplezik, és végül megszégyenülnek, ahogyan elvesztik a méltóságukat és jellemüket is. Mindezt a mérhetetlen mennyiségű hazugság okozza. Túlságosan sok lett a hazugságaid száma. Minden szó, amit kimondasz, hamisított és őszintétlen, és egyetlen egy sem tekinthető igaznak vagy őszintének. Még ha nem is érzed azt, hogy lesül a bőr a képedről, amikor hazudsz, mélyen legbelül megszégyenülve érzed magad. A lelkiismereted hibáztat téged, és rossz véleménnyel vagy magadról, ezt gondolva: »Miért élek ilyen szánalmas életet? Olyan nehéz igazat mondani? Muszáj hazugságokhoz folyamodnom a büszkeségem kedvéért? Miért ennyire kimerítő az életem?« Nem kell, hogy kimerítő életet élj. Ha gyakorolni tudod, hogy őszinte legyél, képes leszel nyugodt, szabad és felszabadult életet élni. Te azonban azt választottad, hogy fenntartod a büszkeségedet és a hiúságodat azáltal, hogy hazudozol. Következésképp, fárasztó és nyomorúságos életet élsz, amelyet önmagad okoztál. Talán, aki hazudozik, a büszkeség érzéséhez jut abból, de mi is ez a büszkeségérzés? Csak egy üres dolog, és teljesen értéktelen. Hazudozni annyit tesz, mint eladni a jellemet és a méltóságot. Ez megfosztja az embert méltóságától és jellemétől, nem tetszik Istennek, és Isten gyűlöli ezt. Ez megéri? Nem. Ez a helyes út? Nem, nem az. Azok az emberek, akik gyakran hazudnak, a sátáni beállítottságuk szerint élnek; a Sátán hatalma alatt élnek. Nem a világosságban élnek, és nem élnek Isten jelenlétében sem” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Csak egy becsületes ember tudja megélni a valódi emberi hasonlatosságot). Isten leleplezi, hogy amikor az ember hazudik, gyötrődik, a szívét nyugtalanság és bűntudat szorítja, de mivel nem tudja félretenni a hírnevét és az érdekeit, gyakran a Sátán csapdájában él, hazudozik, és becsap másokat. Túlságosan szerettem a hírnevemet és a státuszomat. Amikor a felügyelő megkérdezte, hogy összegyűjtöttem és rendszereztem-e a technikai eltéréseket, bár egyértelműen nem tettem meg, féltem, hogy ha ezt bevallom, az árt a rólam kialakult jó képnek, ezért azt hazudtam, hogy igen. Rájöttem, hogy hazudok, és csalárd vagyok, és tudtam, hogy Isten szavai szerint gyakorolnom kell a becsületességet, meg kell nyílnom, és őszintének kell lennem. De mégsem tudtam félretenni a büszkeségemet és a státuszomat, és attól való félelmemben, hogy az igazság felfedése miatt a felügyelő még inkább lenézne, figyelmen kívül hagytam a lelkiismeret-furdalásomat, és tovább titkoltam a tényeket. Szemtelenül hazudtam a hírnevem és a státuszom érdekében, és bár tisztában voltam az igazsággal, mégsem gyakoroltam azt. Isten valóban undorodott a viselkedésemtől, és megvetette azt!

Később olvastam egy másik részletet Isten szavaiból: „Az antikrisztusok emberi mivolta nem becsületes, ami azt jelenti, hogy a legkevésbé sem szavahihetőek. Mindaz, amit mondanak és tesznek, meghamisított, benne vannak a saját szándékaik és céljaik, és benne rejlenek a megnevezhetetlen és kimondhatatlan trükkjeik és cselszövéseik. Az antikrisztusok szavai és tettei tehát túlságosan is szennyezettek, és túlságosan is tele vannak hamissággal. Bármennyit beszélnek is, nem lehet tudni, hogy melyik szavuk igaz, melyik hamis, melyik helyes és melyik helytelen. Ez azért van, mert nem becsületesek, a gondolkodásmódjuk pedig rendkívül bonyolult, tele van alattomos cselszövésekkel, és bővelkedik a trükkökben. Semmi sem egyértelmű abból, amit mondanak. Nem mondják, hogy az egy az egy, a kettő az kettő, az igen az igen, a nem pedig nem. Helyette minden kérdésben kerülgetik a forró kását, és elméjükben többször is átgondolják a dolgokat, fejtegetik a következményeket, minden szempontból mérlegelik az előnyöket és a hátrányokat. Aztán úgy módosítják a mondanivalójukat, hogy elég nehézkesnek hangzik mindaz, amit mondanak. A becsületes emberek soha nem értik, amit mondanak, így könnyen megtéveszthetik és becsaphatják őket, aki pedig ilyen emberekkel beszélget, és ilyenekkel van kapcsolatban, az fárasztónak és fáradságosnak találja az élményt. Soha nem mondják, hogy az egy az egy, és a kettő az kettő, soha nem mondják ki, hogy mire gondolnak, és soha nem írják le a dolgokat úgy, ahogyan vannak. Mindaz, amit mondanak, kifürkészhetetlen, tetteik céljai és szándékai pedig nagyon bonyolultak. Ha kiderül az igazság – ha mások átlátnak rajtuk, és tetten érik őket –, akkor gyorsan kitalálnak egy másik hazugságot, hogy megkerüljék a dolgot. Az ilyen ember gyakran hazudik, és miután hazudott, még több hazugságot kell mondania, hogy fenntartsa a hazugságot. Megtéveszt másokat, hogy elrejtse a szándékait, mindenféle ürügyet és kifogást gyárt a hazugságai alátámasztására, így az emberek nagyon nehezen különböztetik meg, hogy mi igaz és mi nem, és nem tudják, hogy mikor szavahihetőek, azt pedig még kevésbé, hogy mikor hazudnak. Nem pirul el, amikor hazudik, és a szeme sem rebben, mintha igazat mondana. Ez vajon nem azt jelenti, hogy megrögzötten hazudozik?” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Negyedik exkurzus: Az antikrisztusok jellemének és beállítottság-lényegének összefoglalása (Első rész)). Isten leleplezi, hogy az antikrisztusok mindig a saját szándékaik és céljaik szerint beszélnek, és mindebben kimondhatatlan cselszövések rejlenek. Nagy és kis dolgokban egyaránt, hogy elérjék a saját céljaikat, előre átgondolják a szavaikat, és azt mondják, ami a saját hasznukra válik. Ez azt mutatja, hogy az antikrisztusok lényegükben megrögzött hazudozók. Én is gyakran hazudtam, mind az életemben, mind a munkámban. Amikor a felügyelő a munkámról kérdezett, bár egyértelműen nem csináltam meg, attól féltem, hogy ha megmondom az igazat, az árt a hírnevemnek és a státuszomnak, ezért azt hazudtam, hogy megcsináltam. Néha, amikor nem voltam tisztában a munka állásával, és a felügyelő érdeklődött felőle, a korábban megvizsgált helyzetről számoltam be, mintha az lenne az aktuális. Még akkor is hazudtam, amikor a velem együttműködő testvérek vagy a felügyelő apró dolgokról kérdeztek. A csalárd beállítottságom szerint éltem, mindent újra és újra átgondoltam a fejemben, mielőtt bármit is mondtam volna. Miután pedig hazudtam, félelemben éltem, hogy lelepleződöm, ezért gyorsan azon törtem a fejem, hogyan simítsam el és takargassam a hazugságaimat. Elgondolkodva azon, milyen szégyenletes viselkedéseket mutattam minden egyes hazugság után, megláttam, hogy csupán egy csalárd ember vagyok, aki nem tud a világosságban élni. Isten megköveteli tőlünk, hogy becsületes emberek legyünk, és a tényeknek megfelelően beszéljünk és cselekedjünk. A szavainknak összhangban kell lenniük a tényekkel, és azt kell kimondanunk, ami a szívünkben van. De azzal, hogy folyton hazudtam és csaltam, nem Istent próbáltam becsapni? Eszembe jutott, hogy az Úr Jézus azt mondta: „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja” (János 8:44). Amit feltártam, az egy ördögi beállítottság volt. Isten mindent átvizsgál. Ezek a hazugságaim csak ideiglenesen tudták becsapni az embereket, és előbb-utóbb lelepleződtek volna. Ha nem tartok bűnbánatot, akkor mire minden becsületemet és méltóságomat elvesztegetem, addigra egy velejéig romlott hazudozóvá válok. Akkor eszembe jutott, hogy az Úr Jézus azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Máté 18:3). Mindenható Isten ezt is mondja: „Neked tudnod kell, milyen emberekre vágyom; azok, akik tisztátalanok, nem léphetnek be a királyságba, azok, akik tisztátalanok, nem szennyezhetik be a szent földet. Még ha sok munkát végeztél is, és dolgoztál sok éven át, végül, ha még mindig sajnálatosan mocskos vagy, akkor a Mennyország törvénye nem tűri majd, hogy be kívánsz lépni az Én királyságomba!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A siker vagy a kudarc attól függ, milyen úton jár az ember). Isten természete igazságos és szent, és csak azok léphetnek be Isten királyságába, akik a szívükben becsületesek. Ha Isten munkájának a végén még mindig hazudozó ember leszek, akkor biztosan elpusztulok az ördögökkel és Sátánokkal együtt. Isten még mindig adott nekem esélyt a bűnbánatra, és nekem gyakorolnom kellett a becsületességet.

Később olvastam egy részletet Isten szavaiból, ami segített megértenem, hogyan kezeljem helyesen a munkám során felmerült eltéréseket és problémákat. Isten azt mondja: „Ha hibát követsz el, és helyesen tudod kezelni, és lehetővé tudod tenni, hogy mindenki más beszéljen róla, engedélyezve, hogy megjegyzéseket fűzzenek hozzá, és felismerjék azt, és meg tudsz nyílni és boncolgatni azt, akkor mi lesz mindenkinek a véleménye rólad? Azt fogják mondani, hogy becsületes ember vagy, mert a szíved nyitva áll Isten előtt. A tetteiden és a viselkedéseden keresztül meg tudják látni a szívedet. Ám ha megpróbálod álcázni magad és mindenkit megtéveszteni, akkor nem lesznek rólad nagy véleménnyel, és azt fogják mondani, hogy ostoba és esztelen ember vagy. Ha nem próbálsz meg színlelni vagy mentegetni magad, ha be tudod ismerni a hibáidat, akkor mindenki azt fogja mondani, hogy becsületes vagy és bölcs. És mi tesz téged bölccsé? Mindenki követ el hibákat. Mindenkinek vannak hibái és hiányosságai. Valójában mindenkinek ugyanaz a romlott beállítottsága van. Ne gondold magad nemesebbnek, tökéletesebbnek és kedvesebbnek másoknál; ez teljes mértékben észszerűtlen. Amint világossá válik számodra az emberek romlott beállítottsága és a romlottságuk valódi arca és lényege, nem próbálod majd elrejteni a saját hibáidat, és nem fogod felhasználni mások hibáit ellenük – mindkettővel helyesen tudsz majd szembenézni. Csak ekkor válsz éleslátóvá és nem teszel ostoba dolgokat, ami bölccsé tesz téged” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Alapelvek, amelyeknek az ember magatartását vezérelniük kellene). Isten szavai által értettem meg, hogy helyesen kell kezelnem a problémáimat, amikor nem végzem jól a munkámat vagy hibát követek el, és hogy meg kell nyílnom, és fel kell tárnom magam mindenki előtt, elfogadva az iránymutatásukat és segítségüket. Így cselekszik egy bölcs ember. Elgondolkodva rájöttem, hogy amikor nem végeztem jól a munkámat és mások rákérdeztek, mindig aggódtam, hogy ha megmondom az igazat, le fognak nézni engem. Valójában azonban ez nem így történt. Vegyük például ezt a hónapot: nem segítettem a többieknek készségeket elsajátítani, de amikor a felügyelő ezt megtudta, nem hibáztatott és nem is nézett le emiatt. Ehelyett közösséget vállalt velem a készségek tanulásának fontosságáról, és türelmesen segített. Én mégis attól tartottam, hogy ha feltárom a hiányosságaimat, mások le fognak nézni. A tények láttán beláttam, hogy túlgondoltam a dolgokat, és valóban csalárd voltam. Mindenkinek vannak hiányosságai és fogyatékosságai a kötelességeiben, de ha továbbra is hazudozom, félrevezetek másokat, és takargatom a hiányosságaimat, hogy mások ne lássák őket, akkor idővel a testvéreim felismerik majd a hazugságaimat és a csalárdságomat, és lelepleznek és elutasítanak engem. Sőt, valószínűleg néhányan tudtak is a problémáimról, tehát valójában csak magamat csaptam be, és a fejemet a homokba dugtam. Az volt a teendőm, hogy helyesen nézzek szembe a hiányosságaimmal, és higgadtan a munkámban felmerülő problémákkal. Ha egy ilyen probléma pillanatnyi figyelmetlenség volt, gyorsan pótolnom kellett, ha pedig arról volt szó, hogy felületes voltam a kötelességeimben, akkor meg kellett nyílnom, fel kellett tárnom magam mindenki előtt, és el kellett gondolkodnom magamon, hogy megismerjem önmagam. Így cselekszik egy bölcs ember.

Olvastam egy részletet Isten szavaiból, és megértettem, hogyan oldjam meg azt a problémát, hogy hazudok és csalárd vagyok. Isten azt mondja: „Az emberek hazugságai mögött gyakran szándékok vannak, de néhány hazugság mögött nincs semmilyen szándék, és nem is szándékosan tervelték ki őket. Ehelyett csak úgy ösztönösen jönnek elő. Az ilyen hazugságokat könnyű feloldani; azokat a hazugságokat nehéz feloldani, amelyek mögött szándék áll. Ez azért van, mert ezek a szándékok az ember természetéből fakadnak és a Sátán ármánykodását képviselik, és ezek olyan szándékok, amelyeket az emberek szándékosan választanak. Ha valaki nem szereti az igazságot, akkor képtelen lesz lázadni a test ellen – ezért imádkoznia kell Istenhez, és Rá kell hagyatkoznia, és az igazságot kell keresnie a probléma megoldásához. A hazudozást azonban nem lehet egyszerre teljesen megoldani. Időnként lesz visszaesés, akár többszörös visszaesések is. Ez egy normális helyzet, és mindaddig, amíg feloldasz minden egyes hazugságot, amit mondasz, és lépést tartasz ezzel, el fog jönni a nap, amikor az összeset feloldottad. A hazugság megoldása egy elhúzódó háború: amikor egy hazugság kiömlik, gondolkozz el önmagadon, majd imádkozz Istenhez. Amikor egy másik hazugság jön elő, ismét gondolkodj el magadon és imádkozz Istenhez. Minél többet imádkozol Istenhez, annál jobban fogod gyűlölni a romlott beállítottságodat, és annál jobban fogsz vágyni arra, hogy gyakorold és megéld az igazságot. Így lesz erőd elhagyni a hazugságokat. Egy ilyen tapasztalással és gyakorlással töltött idő után képes leszel meglátni, hogy a hazugságaid száma jelentősen csökkent, hogy sokkal könnyedebben élsz, és hogy többé nincs szükséged arra, hogy hazudj vagy elrejtsd a hazugságaidat. Bár lehet, hogy nem beszélsz sokat nap mint nap, minden mondatod szívből jön majd, és igaz lesz, nagyon kevés hazugsággal. Milyen érzés lesz így élni? Nem lesz vajon szabaddá tevő és felszabadító? A romlott beállítottságod nem fog korlátozni téged, és nem fog megkötözni, és legalábbis elkezded látni a becsületes emberi lét eredményeit. [...] Természetesen lehetnek köztetek olyanok, akik, amikor elkezdtek gyakorolni, szégyenkezni fogtok, miután őszinte szavakat szóltatok és teljesen felfedtétek magatokat. Az arcotok elvörösödik, szégyellni fogjátok magatokat, és félni fogtok attól, hogy mások kinevetnek. Mit kell tennetek akkor? Akkor is imádkoznotok kell Istenhez, és kérni, hogy adjon nektek erőt. Azt mondod: »Ó, Istenem, én becsületes ember akarok lenni, de félek, hogy az emberek kinevetnek, amikor kimondom az igazságot. Kérlek, hogy ments meg engem a sátáni beállítottságom rabságából; hadd éljek a Te szavaid által, és hadd szabaduljak meg és legyek felszabadítva.« Amikor így imádkozol, akkor egyre több világosság lesz a szívedben, és azt fogod mondani magadnak: »Jó ezt a gyakorlatba ültetni. Ma gyakoroltam az igazságot. Egyszer végre becsületes ember voltam.« Ahogy így imádkozol, Isten megvilágosít téged. Munkálkodni fog a szívedben, és megindít téged, lehetővé téve számodra, hogy értékeld, milyen érzés becsületes embernek lenni. Így kell az igazságot gyakorlatba ültetni. Kezdetben nem lesz utad, de az igazság keresése révén találni fogsz egy utat” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A becsületes emberi lét legalapvetőbb gyakorlata). Isten szavaiból utat találtam a gyakorlásra. Amikor beszélek, és csalárd akarok lenni, hogy megvédjem a büszkeségemet és a hírnevemet, azonnal Istenhez kell imádkoznom, és el kell fogadnom, hogy Ő átvizsgál. Tudatosan lázadnom kell magam ellen, és kérnem Istent, hogy feddjen és fegyelmezzen meg. Amikor olyan helyzet adódik, hogy rájövök, hogy hazudtam vagy meghamisítottam a tényeket, imádkoznom kell Istenhez, félre kell tennem a büszkeségemet, hogy gyakoroljam a becsületességet, és meg kell nyílnom és fel kell tárnom magam a testvéreim előtt, hogy boncolgassák a szándékaimat. Később tudatosan elkezdtem Isten szavai szerint gyakorolni. Egyszer a felügyelő megkért, hogy hajtsak végre egy feladatot, és többször is emlékeztetett rá. Később a felügyelő érdeklődött a végrehajtásról, és rájöttem, hogy elfelejtettem elvégezni ezt a feladatot. Arra gondoltam: „Ha megmondom az igazat, mit fog rólam gondolni a felügyelő? Nem fog megbízhatatlannak tartani? Vagy talán egyszerűen csak mondjam azt, hogy végrehajtottam?” Épp amikor kinyitottam a számat, hogy hazudjak, rájöttem, hogy ismét csalárdságra készülök, ezért a szívemben Istenhez imádkoztam: „Istenem, a felügyelő a munkámról kérdez, és én megint hazudni akarok. Istenem, nem akarok többé a csalárd beállítottságom szerint élni, és hazudni a testvéreimnek. Kész vagyok arra törekedni, hogy becsületes ember legyek, és arra kérlek, adj nekem elszántságot, hogy gyakoroljam az igazságot és szembeszálljak a helytelen szándékommal.” Az ima után megnyugodtam, és elmondtam a felügyelőnek, hogy elfelejtettem végrehajtani a feladatot. A felügyelő ezután közösséget vállalt velem, és útmutatást adott ebben a kérdésben, én pedig rájöttem, hogy ez egy eltérés volt a munkámban, és kész voltam kijavítani.

Ezen a tapasztalaton keresztül némi megértésre tettem szert a hazugságaim és csalárdságom mögött rejlő csalárd beállítottságról, és találtam néhány módot arra, hogyan számoljak le a hazudozással, és hogyan legyek becsületes ember. Istennek hála!