2023. március 28., kedd

Ma reggel kaptam egy levelet a felső szintű vezetőktől, amiben tájékoztattak, hogy Hszin Zsant nemrég kerületi vezetőnek választották. Miután elolvastam a levelet, egy ideig nem tudtam megnyugodni, és eltűnődtem: „Hszin Zsan csak néhány hónapja gyülekezetvezető. Régebben nyomon követtem a munkáját, és tudom, hogy nem túl jók a munkaképességei. Most meg hirtelen az egész kerület munkáját felügyeli – nem túl gyors ez? Hszin Zsan jó emberi mivolttal rendelkezik, és az életbe való belépésére összpontosít, ezért érdemes őt művelni, de a munkaképesség nem az erőssége. Hogyan tudja irányítani az egész kerület munkáját? Sok éve vagyok gyülekezetvezető. Most egy olyan valaki fogja felügyelni a munkámat, aki rövidebb ideje hívő, és sokkal kevesebb vezetői tapasztalattal rendelkezik. Nem tűnök ettől alkalmatlannak?” Minél többet gondolkodtam rajta, annál kevésbé voltam hajlandó elfogadni, és elégedetlen voltam. De aztán eszembe jutott, hogy minden, amivel nap mint nap találkozunk, Isten engedélyével történik, és Hszin Zsan kötelessége Isten elrendezése és szuverenitása alá tartozik. Nem szabad a saját szemszögemből néznem. Ehelyett előbb alá kell vetnem magam.

2023. április 10., hétfő

Az elmúlt két napban Hszin Zsan az evangelizációs munka nyomon követése miatt írt, próbált megérteni egyes problémákat a munkámban, és közösséget vállalt arról, hogyan változtassak a dolgokon. A leveleit olvasva kényelmetlenül éreztem magam, és nagyon nem akartam válaszolni neki. Azt gondoltam: „Több mint egy évtizede vagyok gyülekezetvezető. Tudom, hogyan kell nyomon követni a munkát. Nincs szükségem a te útmutatásodra! Kevesebb mint egy éve képeznek a vezetői munkára, és most megpróbálod irányítani a munkámat? Már ismerem azokat a megközelítéseket, amelyeket megosztottál velem.” Rájöttem, hogy amit felfedtem, az egy arrogáns beállítottság, és azt gondoltam: ha továbbra is ebben az arrogáns beállítottságban élek, dacosnak és elégedetlennek érzem magam, mert Hszin Zsan nyomon követi a munkámat, és megtagadom az együttműködést vele, akkor vajon ezzel nem korlátoznám őt? Isten e szavai jutottak eszembe: „Ne mindig saját magadért tegyél dolgokat, és ne fontolgasd állandóan a saját érdekeidet; ne fontolgasd az ember érdekeit, és ne gondolj a saját büszkeségedre, hírnevedre, illetve rangodra. Először Isten házának az érdekeit kell fontolóra venned, elsősorban ezekkel kell törődnöd. Figyelembe kell venned Isten szándékait, és kezdd annak az átgondolásával, hogy volt-e tisztátalanság a kötelességed végzésében, hogy hűséges voltál-e, elvégezted-e a feladataidat, minden tőled telhetőt megtettél-e, és vajon teljes szívvel gondoltál-e a kötelességedre, valamint az egyház munkájára. Fontolóra kell venned ezeket a dolgokat. Ha gyakran gondolsz rájuk és megfejted ezeket, akkor könnyebb lesz jól végezned a kötelességedet” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. A szabadságot és a felszabadulást csak romlott beállítottságának levetésével nyerheti el az ember). Isten szavai által megértettem, hogy amikor történnek velem dolgok, nem élhetek a romlott beállítottságom szerint. Többet kell gondolnom Isten házának érdekeire, és mindent meg kell tennem, ami a gyülekezet munkájának hasznára válik. Ha az arrogáns beállítottságomban élek, és nem válaszolok Hszin Zsan leveleire, akkor nem lesz képes felfogni a munkám helyzetét, ami megnehezíti a további nyomon követést. Emellett ez talán korlátok közé szorítaná, és befolyásolná az állapotát, ami könnyen akadályozhatja és megzavarhatja a gyülekezet munkáját. A munka nyomon követése és felügyelete Hszin Zsan kötelessége, és nekem együtt kell működnöm vele úgy, hogy azonnal választ adok az evangelizációs munka helyzetéről.

2023. május 12., péntek

Ma délután, az evangelizációs munkáról szóló megbeszélésen Hszin Zsan rámutatott, hogy az utóbbi időben csak az általános ügyekre koncentráltam, nem követtem nyomon az evangelizációs munkát, és eltértem az elsődleges kötelességemtől. Tisztában voltam ezzel a problémával, amire rámutatott, és tudtam, hogy ez valóban probléma a munkámban, de amikor hallottam, hogy rámutat, kifejezetten kényelmetlenül éreztem magam. Arra gondoltam: „Még csak rövid ideje vagy vezető, mégis sok ember előtt rámutatsz a problémáimra, és nem vagy tekintettel a büszkeségemre. Ezt az eltérést már az előző munkabeszámolómban is összefoglaltam. Régebb óta vagyok felelős az evangelizációs munkáért, mint te, és tudom, hogyan kell azt nyomon követni. Nem kell beszélned nekem erről az eltérésről – a következő napokban magamtól kijavítom!” Ezután, míg Hszin Zsan folytatta a közösségét, én a saját feladataimra koncentráltam, és egyáltalán nem vettem részt a kommunikációban. A légkör kissé kínossá vált, és ez befolyásolta a munkamegbeszélés hatékonyságát. Ma este Hszin Zsan megosztotta az állapotát, és elmondta, hogy feldúlt volt, amikor senki sem reagált a szavaira, és ettől kétségei támadtak, hogy képes-e elvégezni a munkát. Ezt hallva egy kis bűntudatom támadt. Tudtam, hogy Hszin Zsan nem rosszindulatból mutatott rá a munkámban lévő eltérésekre és problémákra, hanem azért, hogy segítsen nekem időben kijavítani az eltéréseket, mielőtt késedelmet okoznak az evangelizációs munkában. De miért álltam annyira ellen ennek? Ha egy felső szintű vezető vagy a testvértársaim mutattak volna rá a problémáimra, nem reagáltam volna így. Miért voltam ennyire ellenséges Hszin Zsannal szemben? Mi a gyökere a felfedett romlottságomnak?

Rábukkantam Isten szavainak egy passzusára: „Mi alapján ítélik meg az emberek saját képzettségük szintjét? Annak alapján, hogy hány éven keresztül teljesítettek egy bizonyos kötelességet, mennyi tapasztalatot szereztek, nem? És ha ez a helyzet, akkor nem fogtok fokozatosan elkezdeni rangidősség alapján gondolkodni? Például egy bizonyos testvér sok éven át hitt Istenben, és hosszú ideig teljesítette kötelességét, így ő a legalkalmasabb a beszédre; egy bizonyos nővér nem régóta van itt, és bár van egy kis rátermettsége, nem jártas e kötelesség teljesítésében, és nem régóta hisz Istenben, így ő a legkevésbé alkalmas arra, hogy beszéljen. Az a személy, aki a legalkalmasabb a beszédre, azt gondolja magában: »Mivel rangidős vagyok, ez azt jelenti, hogy a kötelességem teljesítése megfelelő színvonalú, és a törekvésem elérte a csúcspontját, és nincs semmi, amiért törekednem kellene vagy amibe bele kellene mennem. Jól teljesítettem ezt a kötelességet, többé-kevésbé elvégeztem ezt a munkát, Istennek elégedettnek kell lennie.« És ily módon kezd önteltté válni. Ez azt jelzi, hogy belépett az igazságvalóságba? Megállt az előrelépésben. Még mindig nem nyerte el az igazságot vagy az életet, mégis magasan képzettnek gondolja magát, rangidősségről beszél, és várja Isten jutalmát. Ez nem az arrogáns beállítottság kinyilatkoztatása? Amikor az emberek nem »magasan képzettek«, tudják, hogy óvatosnak kell lenniük, emlékeztetik magukat arra, hogy ne kövessenek el hibákat; amint azt hiszik, hogy magasan képzettek, arrogánssá válnak, elkezdenek nagy véleménnyel lenni magukról, és hajlamosak az önteltségre. Ilyenkor vajon nem az a valószínű, hogy jutalmat és koronát kérnek Istentől, ahogy Pál tette? (De igen.) Milyen kapcsolat van ember és Isten között? Nem ez a kapcsolat a Teremtő és a teremtett lények között. Ez nem más, mint üzleti kapcsolat. És amikor ez a helyzet, az embereknek nincs kapcsolatuk Istennel, és Isten valószínűleg elrejti az arcát előlük – ami veszélyes jel” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az üdvösség útjára csak istenfélelemmel lehet rálépni). Isten szavainak ez a passzusa leleplezi a valódi állapotomat. Abból a szempontból gondolkodtam, hogy ki a rangidős. Azt gondoltam, hogy Hszin Zsan új a vezetői szerepben, és nincs elegendő munkaképessége, míg én már több mint tíz éve vagyok gyülekezetvezető, több munkatapasztalattal és jobb képesítésekkel rendelkezem. Amikor tehát nyomon követte a munkámat, és rámutatott az eltéréseimre és a problémáimra, rendkívül kényelmetlenül éreztem magam, mivel úgy gondoltam, hogy nem alkalmas a munkám nyomon követésére. Valójában Hszin Zsan számára a munkám nyomon követése és megvizsgálása, valamint a munkámban lévő eltérésekre és problémákra való rámutatás az ő felelősségének és kötelességének része volt, és ezt a gyülekezet munkájának javára tette. Ez egy pozitív dolog volt. De én az arrogáns beállítottságom szerint éltem, arra használtam a sokéves vezetői tapasztalatomat, hogy a rangidős voltomra hivatkozzak és a képzettségemmel kérkedjek, és nem voltam hajlandó elfogadni az útmutatását. Az összejövetelen nem vettem részt a munkáról szóló eszmecserében, ehelyett csak a saját feladataimra koncentráltam, miközben savanyú arcot vágtam, ami miatt Hszin Zsan korlátozva érezte magát a munkám nyomon követésében. Vajon nem akadályoztam és megzavartam a gyülekezet munkáját? Minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább rádöbbentem, hogy milyen komoly ennek a problémának a természete. Továbblépve keresnem kell az igazságot, hogy megoldjam ezt a problémát.

2023. május 25., csütörtök

A mai reggeli áhítatom során Isten szavainak e passzusát olvastam: „Istent szolgálni nem egyszerű feladat. Azok, akiknek romlott beállítottsága változatlan marad, soha nem szolgálhatják Istent. Ha a beállítottságodat Isten szavai még nem ítélték és fenyítették meg, a beállítottságod továbbra is a Sátánt képviseli, ami azt bizonyítja, hogy saját jószántadból szolgálod Istent, hogy a szolgálatod alapja a sátáni természeted. A természetes jellemeddel és egyéni preferenciáid szerint szolgálod Istent. Mi több, mindig azt gondolod, hogy a dolgok, amiket hajlandó vagy megtenni, azok, amelyek elbűvölőek Istennek, és amiket nem kívánsz megtenni, azok, amelyek Isten számára undorítóak; teljes egészében saját preferenciáid szerint működsz. Lehet-e ezt Isten szolgálatának nevezni? Végül is a legkisebb változás sem történik az életfelfogásodban; ehelyett a szolgálatod még inkább makaccsá tesz, ezáltal mélyre gyökereztetve romlott beállítottságodat, így szabályok alakulnak ki benned Isten szolgálatát illetően, amelyek alapja elsősorban a saját jellemed és a saját beállítottságod szerinti szolgálatból származtatott tapasztalat. Ezek az ember tapasztalatai és leckéi. Ez az ember világi ügyekre vonatkozó filozófiája. Az efféle emberek a farizeusok és vallási tisztviselők közé sorolhatók. Ha sohasem ébrednek fel és térnek meg, biztosan hamis krisztusokká és antikrisztusokká válnak, akik félrevezetik az embereket az utolsó napokban. A hamis krisztusok és antikrisztusok, akikről szó volt, az ilyen emberek közül kerülnek majd ki. Ha azok, akik Istent szolgálják, saját jellemüket követik és saját akaratuk szerint cselekednek, a bármikori kiiktatást kockáztatják. Azok, akik Isten szolgálata során szerzett sokéves tapasztalatukat arra használják, hogy mások szívét megnyerjék maguknak, hogy kioktassák és korlátozzák őket, és hogy felsőbbséget élvezzenek – és akik sosem térnek meg, sosem vallják meg bűneiket, soha nem mondanak le a státusz nyújtotta előnyökről – ezek az emberek szükségképp elbuknak Isten előtt. Ugyanabból a fajtából valók, mint Pál, kérkednek rangidősségükkel, és fitogtatják képzettségüket. Az ilyen embereket Isten nem tökéletesíti. Az ilyen szolgálat félbeszakítja Isten munkáját” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A vallásos szolgálatot meg kell tisztítani). Isten leleplező szavai által rájöttem, hogy ha valaki romlott beállítottság alapján végzi a kötelességét, és személyes preferenciákat követ Isten szolgálatában, az csak az Istennek való ellenállás útjára vezet. Ha valaki a sokéves tapasztalatára mint tőkére támaszkodik, és állandóan a rangidős voltával kérkedik, hogy másokat korlátok közé szorítson, akkor az ugyanazt az utat járja, mint Pál, és minden, amit tesz, gonosz cselekedet! Mióta megtudtam, hogy Hszin Zsant választották meg a munkámat felügyelő kerületi vezetőnek, tele vagyok daccal. Úgy véltem, hogy hiányzik belőle a munkaképesség, és csak rövid ideig kapott vezetői képzést, ezért a saját elképzeléseim és képzelődéseim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy alkalmatlan a szerepre. Nem kerestem Isten szándékait ebben a kérdésben. Ehelyett folyamatosan kérkedtem, hogy rangidős vagyok Hszin Zsanhoz képest. Amikor nyomon követte vagy vezette a munkámat, nagyon elutasító voltam, azt gondoltam, hogy munkaképességemet és többéves vezetői tapasztalatomat tekintve nem alkalmas arra, hogy utasítson engem. De ha jobban belegondolok: vajon lehetséges lenne, hogy a munkámban tényleg nincsenek eltérések? Vajon nincs szükségem másokra, hogy felügyeljék és nyomon kövessék a munkámat? Nem számít, mennyi tapasztalatom van, ez nem jelenti azt, hogy értem az igazságot és birtokában vagyok az igazságvalóságnak. A munkámban elkerülhetetlenül vannak eltérések és hibák. Hszin Zsannak a munkámra vonatkozó felügyelete és útmutatásai arra szolgálnak, hogy jobban végezzem a kötelességemet, és mind a gyülekezeti munka, mind a saját életbe való belépésem szempontjából hasznosak. Én azonban ellenálltam, és nem fogadtam el, hogy nyomon kövesse és felügyelje a munkámat, ami felfedte az igazságtól való idegenkedésemet. A munkatapasztalatomat és a régóta tartó vezetői pozíciómat tőkének tekintettem, és mindig úgy gondoltam, hogy jobban ismerem a munkát, mint Hszin Zsan, és egyedül is jól meg tudom csinálni. De a valóságban a kötelességemben még mindig sok eltérés és probléma van. Annak ellenére, hogy nincs igazságvalóságom, önhitt vagyok, és lenézem Hszin Zsant, azt gondolva, hogy hozzáértőbb vagyok nála. Olyan arrogáns és önelégült vagyok, egy csepp józan eszem sincs!

2023. június 5., hétfő

Az elmúlt néhány nap elmélkedése során rájöttem, hogy valójában nem értettem Isten házának az emberek előléptetésére és művelésére vonatkozó alapelveit. A saját elképzeléseim és képzelődéseim alapján közelítettem meg és értékeltem a dolgokat. Túl nagy hangsúlyt fektettem a tapasztalatra és arra, hogy egy személy mennyi ideje van vezetői pozícióban, ahelyett, hogy az igazság alapelvei alapján értékeltem volna. Mindenható Isten azt mondja: „Melyek a különféle munkaelemek felügyelőitől megkövetelt normák? Három fő norma létezik. Először is, képesnek kell lenniük az igazság felfogására. Csakis azok a jó képességű emberek, akik képesek az igazságot tisztán, torzulások nélkül felfogni és következtetéseket levonni. A jó képességű embereknek minimum lelki megértéssel kell rendelkezniük, és tudniuk kell önállóan enni és inni Isten szavait. Isten szavainak evése is ivása közben képesnek kell lenniük önállóan elfogadni Isten szavainak ítéletét, fenyítését és metszését, valamint keresni az igazságot a saját elképzeléseik és képzelődéseik, valamint a saját akaratuk hamisításai, illetve a saját romlott beállítottságaik eloszlatása végett – ha teljesítik ezt a normát, az azt jelenti, hogy tudják, miként tapasztalják Isten munkáját, ez pedig a jó képesség egyik megnyilvánulása. Másodszor, terhet kell viselniük a gyülekezet munkájáért. Azok az emberek, akik valóban terhet viselnek, nem csupán lelkesedéssel, hanem igazi élettapasztalattal is rendelkeznek, értenek néhány igazságot, és át tudnak látni néhány problémát. Látják, hogy sok nehézség és probléma vár megoldásra a gyülekezeti munkában és Isten választott népe körében. Látják ezt a szemükkel, és aggódnak miatta a szívükben – ezt jelenti terhet viselni a gyülekezet munkájáért. Ha valaki mindössze jó képességű, és képes az igazság felfogására, de közben lusta, testi kényelmek után sóvárog, nem hajlandó valóságos munkát végezni, és csak egy kevés munkát végez, amikor a Fennvaló határidőt szab a munka befejezésére, és amikor nem tudja büntetlenül megúszni, hogy nem végezte el, akkor az az illető nem visel terhet. A terhet nem viselő emberek olyan emberek, akik nem törekednek az igazságra, igazságérzet nélküli emberek, és semmirekellők, akik egész álló nap csak tömik magukat, miközben semmiről nem gondolkodnak el komolyan. Harmadszor, munkaképességgel is rendelkezniük kell. Mit jelent a »munkaképesség«? Egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy nem csupán kiadni tudják a munkát és utasításokat osztogatni az embereknek, hanem a problémák azonosítására és megoldására is képesek – ezt jelenti, amikor valaki »munkaképes«. Azonkívül szervezőkészségre is szükségük van. A szervezőkészséggel bíró emberek különösen jól értenek ahhoz, hogy miként hozzák össze az embereket, szervezzék meg és rendezzék el a munkát, valamint oldjanak meg problémákat, és a munkák elrendezése, illetve a problémák megoldása közben alaposan meg tudják győzni és engedelmességre tudják bírni az embereket – ezt jelenti, ha van szervezőkészsége valakinek. Azok, akik igazán rendelkeznek munkaképességgel, képesek az Isten háza által rendelt konkrét munkák elvégzésére, és ezt gyorsan és határozottan, mindennemű hanyagság nélkül tudják megtenni, azonkívül jól el tudják végezni a különféle munkákat. Ez Isten házának a vezetők és dolgozók művelésére vonatkozó három normája. Ha valaki teljesíti ezt a három normát, az kivételes, tehetséges egyén, aki azonnal előléptetendő, művelendő és képzendő, majd miután egy ideig gyakorolt, elvállalhatja a munkát” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (5.)). „Amikor Isten háza vezetővé léptet elő és vezetőnek művel ki valakit, azzal egyfajta terhet helyez rá, hogy képezze magát, hagyatkozzon Istenre és törekedjen az igazság felé; csakis így fog a lehető leggyorsabban növekedni az illető érettsége. Minél nagyobb teher nehezedik valakire, annál nagyobb nyomás alá kerül, és annál inkább rá lesz kényszerítve arra, hogy keresse az igazságot és hagyatkozzon Istenre. Végül képes lesz megfelelően végezni a munkáját és követni Isten akaratát, és így rálép majd a megmentés és tökéletesítés helyes útjára – ez a hatás érhető el azzal, amikor Isten háza előlépteti és műveli az embereket. [...] Amikor vezetővé léptetik elő és művelik ki az embereket, azok képessé válnak arra, hogy megtanulják felismerni a különböző emberek állapotait, valamint képzik magukat azon a téren, hogy miként keressék az igazságot a különböző emberek nehézségeinek a megoldása végett, hogyan támogassák és lássák el a különféle embereket, és miként vezessék el az embereket az igazságvalóságra. Ezzel egyidejűleg azoknak a különféle problémáknak és nehézségeknek a megoldása terén is képezniük kell magukat, amelyekkel a munkájuk során találkoznak, valamint meg kell tanulniuk, hogy miként különböztessék meg az antikrisztusok, gonosz emberek és álhívők különféle típusait és hogyan foglalkozzanak velük, illetőleg miként végezzék a gyülekezet megtisztításának a munkáját. Ily módon – másokhoz képest – több emberrel, eseménnyel és dologgal, valamint több Istentől rendelt körülménnyel kapcsolatban szereznek tapasztalatot, mind többet eszik és isszák Isten szavait, és egyre több igazságvalóságba lépnek be. Ez lehetőség arra, hogy képezzék magukat, nem igaz? Minél több lehetőség van a képzésre, annál több lesz az emberek tapasztalata, annál szélesebb lesz a rálátásuk a dolgokra, és annál gyorsabban fognak növekedni. [...] Mi a jó az embereknek: ha gyorsan vagy ha lassan lépnek be az igazságvalóságba? (Ha gyorsan.) Éppen ezért a képességgel bíró, terhet hordozó és munkaképes emberek esetében kivételt tesz Isten háza, és előlépteti őket, kivéve, ha nem az igazságra törekvő emberek, és ha nem igyekeznek az igazság felé, ebben az esetben ugyanis nem fogja erőltetni őket Isten háza” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (5.)). Isten szavain elmélkedve megértettem, hogy Isten világosan beszél az emberek előléptetésének és művelésének követelményeiről, alapelveiről és jelentőségéről. Amikor valakit előléptetnek és művelnek, Isten háza azt helyezi előtérbe, hogy rendelkezik-e az igazság megértéséhez szükséges adottsággal és képességgel, és hogy vállalja-e a terhet a kötelességeiben. Ha az illető megfelel ennek a két kritériumnak, akkor még ha a munkaképessége nem is megfelelő, az képzéssel javítható. Annak a jelentősége, hogy Isten háza műveli az embereket, elsősorban abban áll, hogy az egyéneknek több lehetőséget biztosít a képzésre, lehetővé téve számukra, hogy a különböző igazságalapelvek felfogásában és a saját életbe való belépésükben gyorsabban növekedjenek. Ha valaki megfelel a művelés kritériumainak, akkor Isten háza lehetőséget ad neki a képzésre, és több terhet rak rá. Amikor azonban azt értékeltem, hogy egy személy alkalmas-e a művelésre, nem arra összpontosítottam, hogy mennyire rátermett és jó képességű az igazság felfogásában, vagy hogy valóban vállal-e terhet a kötelességeiért. Ehelyett csupán arra koncentráltam, hogy mióta van vezetői pozícióban, és hogy tapasztalt-e. A dolgokat az elképzeléseim és képzelődéseim szerint láttam, és ez nem volt összhangban az igazsággal! Miután megértettem ezeket az alapelveket, alkalmaztam őket Hszin Zsanra, és láttam, hogy megfelel a művelés kritériumainak. Vállalja a terhet a kötelességeiben, és kezdeményezően lép fel a munka előmozdításában. Amikor problémákat észlel, felveti azokat, és elemzi is őket velünk. Ráadásul az életbe való belépésre összpontosít. Amikor mi csak a kötelességeinkben adódó sok feladattal foglalkoztunk, ő emlékeztetett minket arra, hogy összpontosítsunk a tanulságokra, amiket azokból a dolgokból vonhatunk le, amikkel találkozunk. Bár Hszin Zsan talán nem rendelkezik bizonyos munkaképességekkel, arra összpontosít, hogy az igazság alapelveit keresse abban, amit csinál, és néha képes azonosítani néhány munkával kapcsolatos problémát. Azért nem elégséges a munkaképessége, mert kevés ideig tartó képzést kapott, de ez a lehetőség, hogy kerületi vezetőként szolgálhat, segítené őt a gyorsabb fejlődésben. Másrészt én nem vállalok annyi terhet a kötelességeimben, mint Hszin Zsan, nem olyan jó az emberi mivoltom és az életbe való belépésem, mint neki, tehát milyen alapom van arra, hogy ne fogadjam el a vezetését? Megfelelő megközelítéssel kell hozzáállnom a hiányosságaihoz, és tanulnunk kell egymás erősségeiből, hogy pótoljuk a hiányosságainkat, és együtt kell dolgoznunk, hogy jól végezzük a kötelességeinket. Ezt a hozzáállást és gyakorlást kell elsajátítanom.

2023. június 20., kedd

Ma, miközben Hszin Zsannal a munkáról beszélgettünk, rámutatott, hogy hajlamos vagyok az emberek külső viselkedésére összpontosítani, amikor művelem őket, és hogy nem az igazság alapelveit keresem. Emellett hivatkozott Isten szavainak vonatkozó passzusaira is, hogy közösséget vállaljon velem. Miután meghallgattam a közösségét, jobban megértettem a saját problémáimat. Azt is igazán éreztem, hogy a kötelességeinkben a testvérekkel való együttműködés egy olyan folyamat, amelyben egymás erősségeire támaszkodva pótoljuk a hiányosságainkat. Ahogy Isten mondja: „A testvérek közötti együttműködés az egyik gyengeségeinek a másik erősségeivel való ellensúlyozásának a folyamata. Te arra használod az erősségeidet, hogy kompenzáld mások hiányosságait, mások pedig arra használják az erősségeiket, hogy pótolják a te hiányosságaidat. Ezt jelenti az egyik gyengeségeit a másik erősségeivel ellensúlyozni és összehangoltan együttműködni. Csak összehangoltan együttműködve lehet áldott az ember Isten előtt, és minél többet él meg ebből az ember, minél több valósággal rendelkezik, annál ragyogóbbá válik az útja, ahogy halad rajta, ő pedig egyre nyugodtabbá válik” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az összehangolt együttműködésről). Ezt követően, amikor Hszin Zsan útmutatást ajánlott, képes voltam megfelelően kezelni és készségesen elfogadni. Amikor valami olyasmivel szembesültem a munkában, amit nem tudtam átlátni, megbeszéltem Hszin Zsannal. Isten szavai által némileg megértettem az arrogáns beállítottságomat, kijavítottam téves nézeteimet, és megtanultam, hogyan kell együttműködni másokkal. Isten szavainak útmutatása az, ami ezeket a nyereségeket és felismeréseket eredményezte. Hála Istennek!