2021 augusztusában öntöző diakónussá választottak. Akkoriban mind az újonnan érkezettek öntözését, mind az evangélium hirdetését végeztem. Mivel nem volt evangéliumi tapasztalatom, nem értem el túl jó eredményeket az evangéliumi munkámban. Egy nap a vezető megszervezte, hogy Janine nővér működjön együtt velem az evangéliumi munka nyomon követésében. Janine nővér gyorsan felfogta, hogy ki milyen problémával küzd az evangéliumi munkában, összehívta a testvéreket közösségre és értékelésre, majd megosztott néhány sikeres tapasztalatot és módszert. A testvérek fokozatosan egyre lelkesebbek lettek az evangéliumi munkájukban, és elsajátítottak néhány alapelvet a munkával kapcsolatban. Nemsokára a falunkban több mint 20 ember fogadta el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és más helyeken is egyre többen fogadták el. Hamarosan új gyülekezetet alapítottunk. Arra gondoltam, hogy Janine már olyan régóta hívő, nagyszerű képességei vannak, és rátermett a munkájában. Mióta megérkezett, az evangéliumi munka jelentősen fellendült. Igazán csodáltam őt. Úgy éreztem, hogy rátermett dolgozó, és az igazságra törekszik. Jó véleménnyel volt rólam. Azt mondogatta, hogy felelősségteljes vagyok és viselem a terhet, és mások előtt dicsérte, hogy milyen jók a képességeim és mennyire rátermett vagyok. Igazán meglepődtem, amikor ezt hallottam tőle. Kiderült, hogy nagyon nagyra tart, és úgy tűnt, fontos helyet foglalok el a szívében. Annyira boldog voltam! Később vezetővé választottak, és továbbra is Janine-nal voltam párban a kötelességemben.

2022 júniusában prédikátor lettem, Janine-t pedig vezetővé választották, és én voltam felelős a munkájáért. De Janine evangéliumi munkája semmit sem javult, és nem tudtam, miért. Nem összpontosított az újonnan érkezettek gondozására, nem tartott összejöveteleket az evangéliumi munkásokkal, nem vállalt közösséget mások állapotáról és nehézségeiről, és megoldani sem segített azokat. Nagyon aggódtam, amikor ezeket a problémákat láttam, és üzenetet küldtem neki, hogy érdeklődjek a munkájáról, és bár elolvasta, nem válaszolt. Azt gondoltam: „Vezető vagy, hogy lehetsz ennyire felelőtlen a gyülekezeti munkával kapcsolatban?” Dühös voltam. Igazán szerettem volna megmetszeni őt és leleplezni a problémáit, de eszembe jutott, milyen jól működtünk együtt a múltban, milyen jó véleménnyel volt rólam, és hogy azt mondta, jó vezető vagyok. Ha megmetszeném, semmivé válna a rólam alkotott jó véleménye? Úgy éreztem, a legjobb, ha csendben maradok, hogy megóvjam a kapcsolatunkat. Erre a gondolatra jutva úgy döntöttem, nem mondok semmit. Csak elküldtem neki a vezetők és munkások felelősségi köreit olvasásra, és tájékoztattam a felelősségi köréről és az elvégzendő munkáról, hogy felébresszem benne a teherérzetet. Úgy éreztem, világossá tettem számára a dolgokat, hogy tudnia kellene, mit tegyen ezután, és hogy az evangéliumi munkájának lassan fel kellene lendülnie. Ennek ellenére a munkája még mindig nem mutatott eredményeket egy bizonyos idő után. Ez nagyon elkeserített. Korábban nem volt ilyen, miért lett most ilyen? Nagyon szerettem volna megmetszeni őt, rámutatni, hogy felelőtlen a kötelességében és nem végez valódi munkát, hogy változtassa meg a hozzáállását a kötelességéhez amilyen hamar csak lehet. De aztán arra gondoltam: „Mindig is jó vezetőnek tartott, és gyakran dicsérte, hogy mekkora terhet viselek a gyülekezeti munkáért, és milyen türelmes és együttérző vagyok. Ha leleplezem a problémáját, a rólam alkotott jó véleménye semmivé válik.” Erre a gondolatra jutva csak néhány vigasztaló szót mondtam neki, és bátorítottam, hogy szánjon több időt az összejövetelekre és kövesse nyomon a gyülekezeti munkát. Amikor Janine ezt meghallotta, azt mondta, javítania kell a kötelességéhez való hozzáállásán, és kifejezte, hogy a jövőben jól akarja csinálni. Örömömben azt gondoltam: „Janine ezúttal biztosan jól fogja végezni a kötelességét. Ha ő vezeti az evangéliumi munkásokat, az eredményeik biztosan javulni fognak.” Nem sokkal később a nővértársam azt mondta nekem: „Janine vezetőként nem követi nyomon a munkát, és nem gondozza az embereket. Csak névleg vezető, és soha nem végez valódi munkát. Ő egy hamis vezető. Javaslom, hogy bocsássák el, és válasszanak másik vezetőt. Így a gyülekezet munkája fellendülhet.” Egy másik nővér felhívta a figyelmemet arra, hogy Janine azzal, hogy nem végez valódi munkát, már késleltette a gyülekezeti munkát, és hogy hamarosan el kellene bocsátani. De én még mindig azt gondoltam, hogy Janine-nek jó a munkaképessége és jó képességei vannak, hogy csak egy nehéz időszakon megy keresztül, mert a családja üldözi őt, és hogy ha az állapota megváltozik, az evangéliumi munka javulni fog. Így hát halogattam az elbocsátását. Később Janine teljesítménye tovább romlott, és mások folyamatosan azt jelentették, hogy ugyanolyan, mint korábban: szépeket mond, de semmit sem tesz. A testvérek jelentései nagyon elszomorítottak, és úgy éreztem, nem látom őt tisztán. Imádkoztam Istenhez, kérve, hogy vezéreljen engem, hogy megtanuljak tisztán látni.

Később Isten ezen szavait olvastam: „Hogyan kell megítélni, hogy egy vezető eleget tesz-e a vezetők és a dolgozók felelősségeinek, vagy pedig ő egy hamis vezető? A legalapvetőbb szinten azt kell megvizsgálni, hogy képes-e valódi munkát végezni, és hogy rendelkezik-e ezzel a képességgel, vagy sem. Ezt követően azt kell megnézni, hogy rendelkezik-e a teherrel ahhoz, hogy jól végezze ezt a munkát. Hagyd figyelmen kívül, hogy milyen szépen hangzó dolgokat mond, és hogy látszólag mennyire érti a doktrínákat, és hagyd figyelmen kívül, hogy mennyire tehetséges, és milyen adottságokkal rendelkezik a külső ügyek kezelésekor – ezek a dolgok nem fontosak. A legfontosabb az, hogy képes-e megfelelően végrehajtani a gyülekezet munkájának legalapvetőbb tételeit, képes-e problémákat megoldani az igazság felhasználásával, és hogy be tudja-e vezetni az embereket az igazságvalóságba. Ez a legalapvetőbb és leglényegesebb munka. Ha nem képes arra, hogy a valódi munka ezen tételeit elvégezze, akkor nem számít, milyen jó képességű vagy milyen tehetséges, vagy hogy mennyire tudja elviselni a nehézséget és megfizetni az árat, attól még ő egy hamis vezető. Egyesek azt mondják: »Felejtsd el, hogy most nem végez valódi munkát! Jó képességű és tehetséges ember. Ha képzi magát egy ideig, biztosan képes lesz valódi munkát végezni. Különben sem tett semmi rosszat, nem tett gonoszságot, és akadályozásokat vagy zavarásokat sem okozott – hogyan mondhatod azt róla, hogy hamis vezető?« Miként magyarázhatjuk meg ezt? Nem számít, milyen tehetséges vagy, milyen szintű képességgel és végzettséggel rendelkezel, hány szlogent tudsz kiabálni, vagy hány szót és doktrínát ismersz; függetlenül attól, hogy mennyire elfoglalt, illetve mennyire kimerült vagy egy adott napon, vagy milyen messzire utaztál, hány gyülekezetet látogattál meg, vagy mennyi kockázatot vállalsz, és mennyi szenvedést viselsz el – ezek egyike sem számít. Az számít, hogy a munkarendek alapján végzed-e a munkádat, hogy azokat a munkarendeket pontosan valósítod-e meg; hogy a vezetőséged alatt részt veszel-e minden konkrét munkában, amelyért felelős vagy, és hány valós problémát oldottál meg ténylegesen; hogy hány ember értette meg az igazságalapelveket a vezetésed és útmutatásod révén, és mennyire haladt előre és fejlődött a gyülekezet munkája – az számít, hogy elérted-e ezeket az eredményeket vagy sem. Függetlenül attól, hogy milyen konkrét munkában veszel részt, az számít, hogy következetesen nyomon követed-e és irányítod-e a munkát, ahelyett, hogy nagyzolóan viselkednél és parancsokat osztogatnál. Ezenkívül az is számít, hogy van-e életbe való belépésed a kötelességed végzése közben, hogy képes vagy-e az alapelvek szerint kezelni az ügyeket, hogy rendelkezel-e bizonyságtétellel az igazság gyakorlatba ültetéséről, és hogy képes vagy-e kezelni és megoldani azokat a valós problémákat, amelyekkel Isten választott népe szembesül. Ezek és más hasonló dolgok mind annak megítélésére szolgáló kritériumok, hogy egy vezető vagy dolgozó eleget tett-e a felelősségeinek, vagy sem” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (9.)). Isten szavai ráébresztettek, hogy nem ítélhetem meg, hogy egy vezető rátermett-e vagy hamis vezető-e, csupán az alapján, hogy szépen beszél-e, vagy a képességeit, rátermettségét és jó viselkedései számát vizsgálva. A legfontosabb az, hogy megvizsgáljuk, végez-e valódi munkát, felelősségteljes-e, és be tudja-e tölteni a vezetői kötelességét. Janine-nek jó képességei voltak és jó volt a munkaképessége, de csak szépen hangzó dolgokat mondott, és utána nem igazán cselekedett és végzett valódi munkát. Nem végezte azt a munkát, amit egy vezetőnek végeznie kellene. Úgy tűnt, nem tesz semmi rosszat vagy gonoszat, de vezetőként csak üzeneteket küldözgetett és jelszavakat hangoztatott. Soha nem vizsgálta meg vagy követte nyomon a gyülekezeti munkát. Nem művelte az újonnan érkezetteket, akik épp elkezdték a kötelességüket. Amikor másoknak nehézségeik és problémáik voltak az evangéliumi munkában, nem vállalt közösséget azok megoldására, és gyakran elhanyagolta a kötelességét. Ez alatt az idő alatt többször is figyelmeztettem, hogy változtasson a kötelességéhez való hozzáállásán, és bár beleegyezett a változtatásba, ugyanúgy folytatta, mint korábban. Az evangéliumi munka megrekedt, és más projektek sem hoztak eredményt. Nem tartott önvizsgálatot, hanem kifogásokkal hárította el a testvéreket. A kötelességéhez való hozzáállásából és különféle viselkedésformáiból nyilvánvalóvá vált, hogy ő hamis vezető, aki nem végez valódi munkát, ahogyan azt Isten leleplezte, és már korábban el kellett volna bocsátani. De én nem Isten igéjét vettem alapul a dolgok szemrevételezésében és az emberekkel kapcsolatos tisztánlátás terén sem. Én csak Janine eszét, képességeit és munkaképességét láttam. Úgy éreztem, képes munkát végezni, de nem néztem, hogy valódi munkát végez-e, és azt sem, hogy milyen eredményeket ér el. Még mindig nagy reményeket fűztem hozzá. Reméltem, hogy úgy fellendíti a gyülekezeti munkát, mint korábban, ezért folyamatosan újabb esélyeket adtam neki. Micsoda tudatlan bolond voltam! A nővértársam jelentette nekem Janine helyzetét, és javasolta az elbocsátását, de én ragaszkodtam a nézeteimhez, még több esélyt akartam adni neki és tovább támogatni őt, ezért nem bocsátottam el és helyeztem át időben, ami súlyosan befolyásolta a gyülekezet munkáját. Láttam, hogy nem felügyeltem jól a rám bízott dolgokat a kötelességemben, ami hatással volt a gyülekezeti munkára. Vajon nem ez is hamis vezetőként való viselkedésére vall? Imádkoztam Istenhez, kérve, hogy vezéreljen engem, hogy megismerjem a romlottságomat.

Egy nap Isten ezen szavait olvastam: „Amikor egyes gyülekezetvezetők látják, hogy a testvérek felületesen végzik a kötelességüket, nem feddik meg őket, holott meg kellene. Amikor világosan látja, hogy Isten házának érdekei sérülnek, szemet huny felette és nem kérdezősködik, és a legkevesebb sértést sem akarja másoknak okozni. Valójában nem igazán tanúsít figyelmet az emberek gyengeségei iránt. Inkább az a szándéka és a célja, hogy megnyerje az emberek szívét. Teljességgel tudatában van a következőnek: »Amennyiben így cselekszem és nem sértek meg senkit, azt fogják gondolni, hogy jó vezető vagyok. Jó véleménnyel lesznek rólam, sokra tartanak. Elismernek és kedvelnek majd.« Nem foglalkozik azzal, hogy mennyi kárt szenvednek Isten házának érdekei, hogy mekkora veszteséget okoz Isten választott népének az életbe való belépésében, vagy hogy mennyire zavarja meg a gyülekezeti életüket, csak kitart a sátáni filozófiája mellett, és senkit sem sért meg. A szíve mélyén soha nem tesz saját magának szemrehányást. Amikor azt látja, hogy valaki megszakításokat és zavarokat okoz, legfeljebb vált vele erről néhány szót, tompítja a dolog élét, és ezzel elintézettnek veszi az ügyet. Nem beszélget az igazságról, vagy nem hívja fel az illető figyelmét a probléma lényegére, és még kevésbé boncolgatja az állapotát, és soha nem közli, hogy mik Isten szándékai. Egy hamis vezető soha nem leplezi le vagy nem boncolgatja az emberek által gyakran elkövetett hibákat, vagy az emberek által gyakran feltárt romlott beállítottságokat. Semmilyen valóságos problémát nem old meg, helyette viszont mindig elnézi az emberek hibás gyakorlatait és azt, hogy romlottságot tárnak fel, és bármennyire negatívak vagy gyengék is az emberek, nem veszi komolyan. Csupán néhány szót és doktrínát prédikál, és néhány buzdító szót szól, hogy felületesen kezelje a helyzetet, megpróbálva fenntartani a harmóniát. Ennek az az eredménye, hogy Isten választott népe nem tudja, hogyan gondolkodjon el önmagán és ismerje meg magát, nincs megoldás az általa feltárt romlott beállítottságokra, és szavak meg doktrínák, elképzelések meg képzelődések között él, életbe való belépés nélkül. A szívében még azt is hiszi: »A vezetőnk még Istennél is jobban megérti a gyengeségeinket. Csekély az érettségünk ahhoz, hogy megfeleljünk Isten követelményeinek. Csupán teljesítenünk kell a vezetőnk követelményeit. Azáltal, hogy alávetjük magunkat a vezetőnknek, Istennek vetjük alá magunkat. Ha eljön a nap, amikor a Fennvaló elbocsátja a vezetőnket, akkor majd hallatjuk a hangunkat; hogy megtartsuk a vezetőnket és megakadályozzuk, hogy a Fennvaló elbocsássa, tárgyalni fogunk a Fennvalóval és rákényszerítjük, hogy fogadja el a követeléseinket. Így fogunk tisztességesen bánni a vezetőnkkel.« Amikor az emberek szívében ilyen gondolatok vannak, amikor ilyen kapcsolatot teremtettek a vezetőjükkel és a szívükben ilyen függőséget, irigységet és hódolatot éreznek a vezetőjük iránt, akkor egyre nagyobb lesz a hitük ebben a vezetőben. Állandóan a vezető szavait akarják hallani ahelyett, hogy Isten szavaiban keresnék az igazságot. Egy ilyen vezető szinte átvette Isten helyét az emberek szívében. Ha egy vezető ilyen kapcsolatot hajlandó fenntartani Isten választott népével, ha ebből élvezetet merít a szívében és úgy hiszi, hogy Isten választott népének így kell kezelnie őt, akkor nincs különbség e vezető és Pál között. Már rá is lépett az antikrisztus útjára, és ez az antikrisztus már félre is vezette Isten választott népét, amely teljességgel nélkülözi a tisztánlátást” (Az Ige, IV. kötet – Az antikrisztusok leleplezése. Első tétel: Megpróbálják megnyerni az emberek szívét). Isten szava leleplezte aljas szándékaimat a kötelességemben. Láttam, hogy Janine nem végez valódi munkát, de nem lepleztem le és nem boncolgattam a problémáját, el sem bocsátottam és át sem helyeztem időben. Csak elnéző voltam vele, és még több esélyt adtam neki a bűnbánatra. De ez nem azért volt, mert tekintettel voltam a gyengeségére, vagy segíteni és támogatni akartam őt; a valódi szándékom az volt, hogy megőrizzem a Janine-ben rólam mint jó vezetőről kialakult képet, és elnyerjem a tiszteletét. Korábban partnerek voltunk a kötelességeinkben, és mindig jó véleménnyel volt rólam. Gyakran dicsérte mások előtt, hogy mennyire felelősségteljes vagyok a gyülekezeti munkában, és milyen jó vezető vagyok. Ha leplezném, rámutatnék a problémáira és megmetszeném őt, a kapcsolatunk tönkremehetne, és a rólam alkotott jó véleménye semmivé válna. Hogy megvédjem ezt a képet, ami Janine-ben rólam mint jó vezetőről élt, nem lepleztem le a problémáit, nem metszettem meg őt, és nem boncolgattam a tetteit és viselkedését, ami pedig tudatosította volna benne a problémáit, és lehetővé tette volna, hogy azonnal megváltozzon. Csak néhány vigasztaló és buzdító szót mondtam neki, bátorítottam, hogy vegyen részt több összejövetelen és kövesse nyomon a munkát, és így felületesen elsiklottam a dolgok felett. A nővértársam többször is felszólított, hogy az alapelveknek megfelelően bocsássam el Janine-t, de aggódtam, hogy ezzel megbántom őt, és hogy többé nem lesz jó véleménnyel rólam, ezért halogattam az elbocsátását. Isten leleplezi, hogy az antikrisztusok a hírnevükért és a státuszukért dolgoznak és beszélnek, és amikor látják, hogy mások megsértik az alapelveket a kötelességeikben, nem mutatnak rá erre, és nem metszik meg őket. A céljuk az, hogy megmaradjanak az emberek szívében, elnyerjék mások megbecsülését, és maguk elé hozzák az embereket. Én is pont ilyen voltam. Hogy megóvjam a másokban rólam kialakult képet, figyelmen kívül hagytam a gyülekezet munkáját, és amikor egy hamis vezetőt találtam, aki nem végzett valódi munkát, nem lepleztem le, nem metszettem meg és nem bocsátottam el. Ezt azért tettem, hogy megmaradjak az emberek szívében, és hogy mindenki azt gondolja, együttérző és türelmes vagyok, valamint jó vezető. Nem segítettem, és nem építettem a testvéreimet azzal, hogy így végeztem a kötelességemet, és ez nem segített nekik megérteni az igazságot, és nem vitte őket Isten elé. Ehelyett irántam keltett bennük csodálatot és imádatot. Ezzel félrevezettem és megnyertem magamnak az embereket az antikrisztus útján járva. Eszembe jutottak a gyülekezetben felfedett és egyenként kirekesztett antikrisztusok. Ha így folytatom bűnbánat és változás nélkül, engem is kizárnak és kiiktatnak, ahogyan őket. Ennek felismerése után imádkoztam Istenhez, kérve, hogy adjon útmutatást, miként gondolkodjak el önmagamon.

Később Isten szavainak egy részletét olvastam: „Amikor történik veled valami, akkor világi ügyekre vonatkozó filozófiák szerint élsz, nem gyakorlod az igazságot, és folyton attól félsz, hogy megsértesz másokat, nem pedig attól, hogy Istent sérted meg, és még Isten házának érdekeit is képes vagy feláldozni azért, hogy a személyes kapcsolataidat megóvd. Milyen következményekkel jár, ha így cselekszel? Elég jól meg fogod védeni a személyes kapcsolataid, de Istent meg fogod sérteni, Ő pedig visszautasít téged, és haragudni fog rád. A kettőt mérlegre téve, melyik a komolyabb? Ha nem érzed, akkor teljes sötétben tapogatódzol; ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem érted az igazságot. Ha így folytatod, anélkül, hogy valaha is ráébrednél erre, igen nagy veszélyben vagy. Végül nem leszel majd képes eljutni az igazságra, és te leszel az, aki veszteséget szenved. Ha nem keresed ily módon az igazságot és kudarcot vallasz, a jövőben képes leszel-e vajon keresni az igazságot? Ha továbbra sem, akkor már nem csak arról lesz szó, hogy veszteséget szenvedsz – végül ki leszel rekesztve. Ha egy kényszeres megfelelő szándékával és perspektívájával rendelkezel, akkor semmiben sem fogod az igazságot gyakorolni, illetve védelmezni az alapelveket, és így mindig kudarcot vallasz majd és elbuksz. Ha nem ébredsz fel és soha nem keresed az igazságot, akkor álhívő vagy, és soha nem nyered el az igazságot és az életet. Mit kell tehát tenned? Amikor olyan dolgokkal kerülsz szembe, amik magukba foglalják Isten házának érdekeit, imádkoznod kell Istenhez és Hozzá kell kiáltanod, arra kérve Őt, hogy adjon neked hitet és erőt, hogy támogatni tudd az alapelveket, megtedd, amit meg kell tenned, az alapelvek szerint tudd kezelni a dolgokat, ragaszkodj határozottan ahhoz az állásponthoz, amelyhez ragaszkodnod kell, megóvd Isten házának érdekeit, és megakadályozd, hogy Isten házának munkája bármiféle veszteséget szenvedjen. Ha fel tudsz lázadni a saját érdekeid, a büszkeséged, és a kényszeres megfelelő nézőpontod ellen, és ha őszinte és teljes szívvel megteszed, amit meg kell tenned, akkor már legyőzted a Sátánt, és elnyerted az igazságnak ezt az aspektusát. Ha makacsul ragaszkodsz ahhoz, hogy a Sátán filozófiája szerint élj, a másokhoz fűződő kapcsolataidat oltalmazod, és soha nem tudod gyakorlatba ültetni az igazságot, és nem mered védelmezni az alapelveket, akkor más dolgokban vajon képes leszel az igazságot gyakorolni? Akkor még mindig nem lesz hited és erőd. Ha soha nem vagy képes az igazság keresésére és elfogadására, akkor az efféle istenhit lehetővé teszi-e számodra az igazság elnyerését? (Nem.) És ha nem tudod elnyerni az igazságot, megmenekülhetsz-e vajon? Nem menekülhetsz meg. Ha mindig a Sátán filozófiája szerint élsz, az igazságvalóság legapróbb morzsája nélkül, akkor téged semmiképpen nem lehet megmenteni. Világosnak kell lennie számodra, hogy az igazság elnyerése az üdvösség egyik szükséges feltétele. Hogyan nyerheted el hát az igazságot? Ha képes vagy gyakorolni az igazságot, ha képes vagy az igazság szerint élni, és az igazság válik a létezésed alapjává, akkor elnyered az igazságot és életed lesz, és egy leszel azok közül, akik meg lesznek mentve” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Isten szavaiból megértettem az okát, hogy miért védelmeztem mindig a státuszomat, a rólam kialakult képet és a kapcsolataimat, miközben figyelmen kívül hagytam a gyülekezet munkáját: főként azért, mert túlságosan is a kényszeres megfelelők világi ügyekre vonatkozó filozófiáinak a befolyása alatt álltam. Olyan sátáni filozófiák hatottak rám, mint például: „a hosszú és jó barátság titka, hogy ne tedd szóvá a barátaid hibáit”, és „maradj jó viszonyban azokkal, akiket nem tudsz elkerülni”. Azt gondoltam, hogy ahhoz, hogy mások kedveljenek és csodáljanak, gyengédnek és kedvesnek kell lenned, és soha nem szabad ráripakodnod az emberekre; hogy amikor látod mások problémáit, rendben van, ha csak átsiklasz felettük; hogy nem szabad túl szigorúnak lenned, és így majd mindenki kedvelni fog. Ezen kényszeres megfelelő eszmék szerint éltem, és amikor láttam, hogy Janine nem végez valódi munkát, nem lepleztem le, nem metszettem meg és nem bocsátottam el őt. A státuszomat és a rólam kialakult képet óvtam, de mivel nem lepleztem le Janine problémáit, és nem bocsátottam el őt időben, a gyülekezet munkája késedelmet szenvedett. A hírnevemet, a státuszomat és a kapcsolataimat a kötelességem elé helyeztem, és hogy megvédjem a rólam kialakult képet és a státuszomat, egyáltalán nem vettem figyelembe a gyülekezet munkáját. Igazán önző és aljas voltam. Az, hogy ezen kényszeres megfelelő eszmék szerint éltem, egyre ravaszabbá és csalárdabbá tett, és hiányzott belőlem minden emberi hasonlatosság. Isten szavai azt mondják: „Azok, akik a középutat járják, a legalattomosabb emberek mind közül. Nem sértenek meg senkit, simulékonyak és dörzsöltek, minden helyzetben együttműködnek, és senki sem látja a hibáikat. Élő sátánok ők!” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazság gyakorlásával vetheti le a romlott beállítottságok béklyóit). Isten gyűlöli a kényszeres megfelelőket és irtózik tőlük. Az ember soha nem nyerheti el az igazságot és nem üdvözülhet, ha a kényszeres megfelelő eszmék szerint él. Eléggé megijedtem ettől a felismeréstől. Tudtam, hogy vétkeztem Isten ellen, és ha nem változtatok ezen az állapoton és nem tartok őszinte bűnbánatot, Isten végül elhagy és kiiktat. Isten szavai a gyakorlás útját is megmutatták: amikor a nevemet és a státuszomat akarom védeni, többet kellene imádkoznom Istenhez, és erőt kérnem Tőle, hogy gyakorolhassam az igazságot, az alapelvek szerint cselekedjek és megtanuljam becsületes szívvel végezni a kötelességemet. Ez nemcsak a testvérek életbe való belépésének kedvez, hanem a gyülekezet munkájának is. Imádkoztam Istenhez, hogy a jövőben az igazságot gyakoroljam, az alapelvek szerint cselekedjek és megvédjem a gyülekezet érdekeit.

Ezután Isten további szavait olvastam: „Figyelemmel kísérni a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a körülményeit, és haladéktalanul kiigazítani a számukra kijelölt kötelességeket vagy szükség esetén elbocsátani őket a nem megfelelő emberek használatával okozott károk megelőzése vagy enyhítése, valamint a munka hatékonyságának és gördülékeny előrehaladásának a garantálása végett” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (1.)). „A vezetőknek és a dolgozóknak világos megértéssel kell bírniuk a különböző munkák felügyelőit és a különféle fontos feladatokért felelős személyeket illetően. A vezetők és a dolgozók felelősségi körébe tartozik, hogy felfogják a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a körülményeit. Kik hát ezek a személyek? Először is ott vannak a gyülekezetvezetők, és őket követik a csapatfelügyelők és a különféle csoportok vezetői. Hát nem kritikus és nagy fontossággal bíró dolog az olyan körülmények megértése és felfogása, mint például az, hogy a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos feladatokért felelős személyek birtokában vannak-e az igazságvalóságnak, elvszerűen cselekszenek-e, és jól tudják-e végezni a gyülekezet munkáját? Ha a vezetők és a dolgozók alaposan felfogják a különböző munkák fő felügyelőinek a körülményeit, és megfelelő személyi kiigazításokat eszközölnek, az ugyanaz, mintha minden egyes munkaelemet megfelelően átvilágítanának, ez pedig egyenlő azzal, hogy eleget tesznek a felelősségeiknek és kötelességeiknek. Ha nem történnek megfelelő kiigazítások ezeket a személyeket illetően, és felmerül egy probléma, az nagy mértékben ki fog hatni a gyülekezet munkájára. Ha ezeknek a személyeknek jó az emberi mivoltuk, ha megalapozott az Istenbe vetett hitük, ha felelősségteljesen kezelik a dolgokat, és képesek keresni az igazságot a problémák megoldása végett, akkor, ha rájuk bízzák a munkát, azzal sok gondot meg lehet spórolni, és ami a legfontosabb: gördülékenyen tud majd előrehaladni a munka. Ám ha a különféle csapatok felügyelői nem megbízhatóak, ha szegényes az emberi mivoltuk, ha nem jó a magaviseletük, és nem ültetik gyakorlatba az igazságot, azonkívül pedig hajlamosak bomlasztásokat és zavarásokat okozni, akkor ez kihatással lesz arra a munkára, amelyért felelnek, valamint az általuk vezetett testvérek életbe való belépésére is. Ez a hatás természetesen lehet nagy vagy kicsi is. Ha a felügyelők mindössze hanyagul végzik a kötelességeiket és nem végzik el a megfelelő munkájukat, az valószínűleg csak némi késedelmet fog okozni a munkában; kissé lassabb lesz a haladás, a munka pedig egy kicsit kevésbé hatékony. Ha azonban ők antikrisztusok, akkor súlyos lesz a probléma: ekkor nem arról lesz szó, hogy egy kissé kevésbé lesz hatékony vagy eredményes a munka – meg fogják zavarni és károsítani a rájuk bízott gyülekezeti munkát, súlyos kárt okozva. Tehát a különböző munkák felügyelői és a különféle fontos feladatokért felelős személyek körülményeinek a figyelemmel kísérése, valamint, amennyiben kiderül, hogy valaki nem végez tényleges munkát, az illető kötelességének időben történő kiigazítása vagy az illető elbocsátása nem olyan kötelezettség, amely alól kibújhatnak a vezetők és a dolgozók – ez egy nagyon komoly, nagyon fontos munka. Ha a vezetők és a dolgozók haladéktalanul meg tudják ismerni a különböző munkák felügyelőinek és a különféle fontos feladatokért felelős személyeknek a jellemét, illetve az igazsághoz és a kötelességeikhez való hozzáállásukat, valamint az állapotaikat és a teljesítményüket minden egyes időszakban és minden egyes szakaszban, továbbá képesek a körülményeknek megfelelően haladéktalanul kiigazításokat eszközölni, és kezelni azokat az embereket, akkor szünet nélkül haladhat tovább a munka. Ezzel szemben, ha azok az emberek ámokfutóként rossz dolgokat művelnek és nem végeznek valódi munkát a gyülekezetben, a vezetők és a dolgozók pedig nem képesek haladéktalanul azonosítani ezt és időben kiigazításokat végezni, hanem megvárják, amíg mindenféle súlyos probléma üti fel a fejét, jelentős veszteséget okozva a gyülekezet munkájának, és csak ezután próbálják meg esetleges módon kezelni azokat, kiigazításokat végezni, valamint orvosolni és menteni a helyzetet, akkor azok a vezetők és dolgozók söpredékek. Igazi hamis vezetők, akiket el kell bocsátani és ki kell rekeszteni” (Az Ige, V. kötet – A vezetők és a dolgozók felelőssége. A vezetők és a dolgozók felelőssége (3.)). Isten szavaiból megértettem, hogy egy vezetőnek kötelessége haladéktalanul megvizsgálni a különböző projektek felügyelőinek és a fontos feladatokért felelős személyeknek az állapotát, és azonnal elbocsátani vagy áthelyezni bárkit, akit alkalmatlannak talál, hogy biztosítsa a gyülekezeti projektek sikeres alakulását. Amikor azt tapasztalja, hogy egy felügyelő, vezető vagy dolgozó nem végez valódi munkát, ezzel befolyásolva és késleltetve a gyülekezeti munkát, azonnal közösséget kell vállalnia velük, és ha nem változnak, és még szolgálattételre sem érdemesek, akkor azonnal át kell helyezni vagy el kell bocsátani őket. Ez a gyülekezet munkájának javát szolgálja. Aki alkalmas, azt meg kell tartani, aki pedig nem, azt el kell bocsátani; közösséget kell vállalni azokkal, akiknek szükségük van rá, és segíteni kell nekik, meg kell metszeni azokat, akiknek erre van szüksége és művelni kell azokat, akik az igazságra törekszenek. Janine mindvégig felületes, teherérzet nélküli és felelőtlen volt a kötelességében. A vezetők sokszor vállaltak vele közösséget, de soha nem változott. Ez súlyosan befolyásolta a gyülekezeti munkát. Valóban hamis vezető volt, aki nem végzett valódi munkát, és azonnal el kellett bocsátani, és egy felelősségteljes, jó emberi mivolttal rendelkező személyt kellett művelni helyette. Ez a gyülekezet munkájának javát szolgálná és lehetővé tenné az evangéliumi munka zökkenőmentes fejlődését. Erre a gondolatra a szívem teljesen kitisztult és felderült, és ígéretet tettem Istennek: „Amikor újra ilyen problémával találkozom, az alapelvek szerint fogok gyakorolni, és eleget teszek a felelősségemnek.” Arra is kértem Istent, hogy vezéreljen az igazság gyakorlásában.

Később átbeszéltem Janine-nel minden egyes problémáját leleplezve őt mint hamis vezetőt, aki nem végez valódi munkát. Láttam, hogy dühös, és nem mertem többet mondani. Azt gondoltam: „Ha még több problémáját leleplezem, a kapcsolatunk tönkremegy, és a rólam alkotott jó véleménye semmivé válik.” Akkor rájöttem, hogy visszaesek a régi kerékvágásba, ezért így imádkoztam Istenhez: „Istenem, gyakorolni akarom az igazságot, jól akarom végezni a kötelességemet, elmondani azt, amit el kell mondanom, és nem törődni többé azzal a képpel, amit mások alkottak rólam. Kérlek, adj erőt, hogy legyőzzem romlott beállítottságom korlátait.” Az imádság után folytattam a közösséget Janine-nel, egyenként felhozva a problémáit és leleplezve, hogy nem végez valódi munkát. Bár akkor bosszús volt, a végén azt mondta, hogy a leleplezésem és kritikám nélkül nem látta volna a problémáit. Beismerte romlottságának mélységét, és azt mondta, változtatni akar, és elfogadja, bárhogy is dönt róla a gyülekezet. Hálát adtam Istennek, amikor ezt hallottam tőle. Attól, hogy Isten szavai szerint gyakoroltam, a kapcsolataim nem mentek tönkre, ahogyan azt korábban képzeltem, és nagy békét és megkönnyebbülést éreztem. Miután elbocsátottuk Janine-t, egy másik testvért választottunk az evangéliumi munka felügyeletére. Ő valóban a vállára vette a kötelességét, és vezette a többieket az evangélium hirdetésében. Egy idő után az evangéliumi munka újra fellendült.

Ez a tapasztalat rádöbbentett, hogy ha sátáni beállítottságra támaszkodva végzed a kötelességedet, azzal nemcsak magadnak ártasz, hanem a gyülekezet munkáját is befolyásolod. Csak az felel meg Isten szándékainak, ha az ember Isten szavai és az igazságalapelvek szerint végzi a kötelességét.