Nem sokkal azután, hogy elfogadtam Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, Lee lelkész tudomást szerzett róla. Egy nap felhívott, és megkért, hogy menjek be a gyülekezetbe. Az jutott eszembe, hogy jártas a Bibliában, már több éve szolgálja az Urat, és igazán jámbor életet él, ráadásul mindig azt mondta nekünk, hogy várjuk éberen az Úr visszatérését, én pedig már egy ideje szerettem volna megosztani vele az evangéliumot, és elmondani neki, hogy az Úr Jézus visszatért. Úgy gondoltam, ez jó lehetőség. De amikor találkoztunk, meglepetésemre szemrehányóan nézett rám, és számonkérően megkérdezte: „Mildred, diakónusként hogy hihetsz Mindenható Istenben? Miért nem jöttél el, hogy tanácsot kérj tőlem, mielőtt elfogadtad ezt? Én utánajárhattam volna neked! Egyértelműen hiányos a bibliai tudásod, és ha mi nem vigyázunk, nagyon könnyen félrevezethetnek.” Nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor Lee lelkész ezt mondta. Arra gondoltam: „Jogom van vizsgálni az igaz utat – miért kellene ehhez a te jóváhagyásod vagy felügyeleted? Emellett több mint két évtizede hiszek az Úrban, és bár nem ismerem olyan jól a Bibliát, mint te, szó sincs arról, hogy ne lennének saját gondolataim és véleményeim! Három hónapig szorgalmasan vizsgáltam, sok szavát olvastam Mindenható Istennek, és csak akkor fogadtam el Őt, miután megbizonyosodtam arról, hogy Mindenható Isten szavai Isten hangja.” Ezért így válaszoltam: „Lee lelkész, elég elolvasni Mindenható Isten szavait ahhoz, hogy tudjuk, vajon Ő-e a visszatért Úr Jézus vagy sem.” Ezután megnyitottam a telefonomon a Mindenható Isten Egyháza alkalmazást, és felolvastam egy részletet Mindenható Isten szavaiból. „Az egész világegyetemben végzem a munkámat, és keleten végtelenül dübörgő robaj hallatszik, megrázva minden nemzetet és felekezetet. Az Én kijelentéseim vezettek el a mai napig minden embert. Minden embert meghódítok kijelentéseim által, hogy belezuhanjon ebbe az áramlatba, és megadja magát Előttem, mert már régen visszavontam dicsőségemet az egész földről, és újból kibocsátottam azt keleten. Ki ne vágyna arra, hogy láthassa dicsőségemet? Ki ne várná türelmetlenül visszatérésemet? Ki ne szomjazna újbóli megjelenésemre? Ki ne sóvárogna szeretetreméltóságom után? Ki ne jönne a fényre? Ki ne szemlélné Kánaán gazdagságát? Ki ne vágyakozna a Megváltó visszatérésére? Ki ne csodálná Őt, aki nagy hatalommal bír? Kijelentéseimet az egész földön népszerűsítik majd; választott népem számára még több szót fogok szólni és jelentek majd ki, mint egy hatalmas mennydörgés, amely megrázza a hegyeket és a folyókat. Az egész világegyetemnek és az emberiségnek mondom szavaimat. Ezért a számból elhangzó szavak az emberek kincsévé váltak, és minden ember becsben tartja szavaimat. A villám kelettől egészen nyugatig villámlik. Szavaim olyanok, hogy az ember nem szívesen válik meg tőlük, ugyanakkor kifürkészhetetlenek az ember számára, és még inkább örömet szereznek az embernek. Mint az újszülött csecsemők, minden ember örül és boldog, és ünnepli az Én eljövetelemet. Kijelentéseim által minden embert Magam elé hozok majd. Ezentúl hivatalosan belépek az emberek közé, és elérem, hogy eljöjjenek hódolni Nekem. Az Általam sugárzott dicsőséggel és a számból elhangzó szavakkal elérem, hogy minden ember Elém járuljon, és lássa, hogy a villám keletről villámlik, hogy leszálltam a keleti »Olajfák hegyére«, hogy már régen eljöttem a földre, és hogy már nem a zsidók Fia vagyok, hanem a Kelet Villáma. Mert Én már régen feltámadtam, és eltávoztam az emberek közül, majd dicsőséggel újra megjelentem közöttük. Én vagyok az, akit számtalan korszakkal ezelőtt imádtak, és Én vagyok az izráeliták által számtalan korszakkal ezelőtt elhagyott csecsemő is. Még inkább Én vagyok a jelenkor dicsőséggel teljes Mindenható Istene!” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Zeng a hét mennydörgés – azt jövendöli, hogy a királyság evangéliuma elterjed majd az egész világegyetemben). Még azt sem várta meg, hogy befejezzem, hanem türelmetlenül félbeszakított: „Nincs szükség a folytatásra. Már réges-régen letöltöttem ezt az alkalmazást, és olvastam Mindenható Isten szavait. Ezek a szavak azt tanúsítják, hogy az Ő szavai Isten szavai, de ez lehetetlen! Isten minden szava a Bibliában van. Azon kívül nem lehetnek Istentől származó kijelentések. Még ha Mindenható Isten szavaiban van is némi hatalom, akkor sem fogok hinni Benne!” Nagyon meglepődtem, amikor ezt hallottam tőle. Lelkészként hogy mondhatja azt, hogy nem hisz Mindenható Istenben, még akkor sem, ha az Ő szavaiban van hatalom? Vajon ő hívő egyáltalán? Ellenkeztem, és azt mondtam: „Lee lelkész, tényleg biztos vagy abban, hogy Isten minden szava a Bibliában van? Te is gyakran idézted a János 21:25-öt. »De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket.« Az Úr Jézus három és fél évig munkálkodott és prédikált a földön. Mit gondolsz, mennyit beszélt minden nap? Mit gondolsz, mennyit mondott minden egyes prédikációjában? E három és fél év alatt biztos, hogy az Úr Jézus rengeteg prédikációt tartott, rengeteg dolgot mondott – megszámlálhatatlanul sokat! Ami a négy evangéliumban fel van jegyezve, az nem lehet több egy kis, korlátozott résznél, a jéghegy csúcsa. Ezért az az állítás, hogy a Biblián kívül nem találhatók meg Isten szavai, egyszerűen nem áll összhangban a valósággal. Ráadásul az Úr Jézus már régen megjövendölte: »Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra« (János 16:12-13). A Jelenések könyvében az is meg van jövendölve, hogy az Úr visszatér az utolsó napokban, és kinyitja a tekercset, és szólni fog a gyülekezetekhez. Ezek mind új szavak lennének, amelyeket Isten mondana ki az utolsó napokban, és semmi esély nem lenne arra, hogy előre rögzítsék őket a Bibliában. Tehát, ha a Biblián kívül nem létezne Isten munkája és szava, hogyan teljesedhetnének be ezek a próféciák? Az utolsó napokban Mindenható Isten kifejezte mindazokat az igazságokat, amelyek megtisztítják és megmentik az emberiséget, és ez pontosan az a tekercs, amelyről a Jelenések könyve megjövendölte, hogy a Bárány fogja kinyitni. Ez az, amire a következő szavak utaltak: »Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek!« (Jelenések 2:7). Nyitott szívvel kell keresnünk. Csak így fogadhatjuk az Úr visszatérését.” Miután befejeztem, Lee lelkész megvetően azt mondta: „Elég sokat tudsz a témáról, és úgy tűnik, jó sokat olvastál Mindenható Isten szavaiból! De a hitünkben nem térhetünk el a Bibliától. Ha mégis eltérsz tőle, hogyan mondhatnád még, hogy hiszel az Úrban? Nem számít, milyen csodálatosak Mindenható Isten szavai, még ha azok az igazság is, soha nem fogok elismerni vagy elfogadni semmit, ami túlmutat a Biblián. Arra intelek, add fel a hitedet Mindenható Istenben. Különben megvonjuk tőled a szolgálat lehetőségét a gyülekezetben, és a végén meg fogod bánni!” Így hát ezt mondtam: „Lee lelkész, hívőkként nem arra várunk, hogy az Úr eljöjjön és magához vegyen minket? Most, hogy az Úr visszatért és oly sok igazságot fejezett ki, nem kellene ezt alaposan megvizsgálnunk? Ha nem nyitott elmével keresünk, és csak a saját elképzeléseinkhez és képzelődéseinkhez ragaszkodunk, és elszalasztjuk az esélyt, hogy üdvözöljük az Úr visszatérését, akkor már túl késő lesz bánkódni!” Meglepetésemre dühösen így válaszolt: „Elég ebből! Én nem fogok hinni Mindenható Istenben. Adok még egy kis időt, hogy átgondold, és ha fenntartod a hitedet Mindenható Istenben, kiközösítelek a gyülekezetből.” Aztán elment, vissza sem nézett. Teljesen megdöbbentem, hogy a lelkész így viselkedik. Mindig azt mondta nekünk, hogy csak azokat fogadja el az Úr, akik nyitott elmével keresnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan jelentős dologgal szembesülve, mint az Úr eljövetele, nemcsak hogy nem kutat, hanem még minket is megakadályoz a vizsgálódásban, sőt, a gyülekezetből való kiközösítéssel fenyeget. Ez nem azt jelenti, hogy mást mond és mást tesz, hogy képmutató? Az ilyen ember nem vágyik az Úr megjelenésére!

Vasárnap elmentem a gyülekezetbe, és Hung lelkész odajött hozzám, és azt mondta: „Jól hallottam, hogy Mindenható Isten Egyházát vizsgálod? Ahogy prédikálnak, az a Biblián kívül esik, a mi hitünk pedig az Íráson alapul. A Bibliától való eltérés az Úr elárulása. Fel kell adnod ezt a hitedet Mindenható Istenben!” Így hát megkérdeztem tőle: „Amikor az Úr Jézus eljött munkálkodni, követte-e az Ószövetséget? A bűnbánat útját hirdette, betegeket gyógyított, és démonokat űzött ki. Keresztre feszítették az emberiség vétekáldozataként. Mindazok, amiket az Úr Jézus mondott és tett, teljesen az Íráson kívül estek, és nem szerepeltek az Ószövetségben. Szerinted talán az Úr Jézus nem az igaz Isten, az Ő munkája nem az igaz út? Szerinted talán az Úr Jézusban való hit Jahve Isten elárulása? Mernéd azt állítani, hogy Isten munkája és szavai nem léphetnek túl a Biblián? Ez nem azt jelenti, hogy a Bibliát használod fel Isten behatárolására és a Neki való ellenállásra?” Dühösen félbeszakított: „Elég ebből! Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy higgy Mindenható Istenben, majd ne gyere panaszkodni.” Ezzel gúnyosan kuncogott, és dühösen elviharzott. Látva az arckifejezését, kicsit megijedtem – nem tudtam, mit fog tenni legközelebb. Meglepetésemre, miután elkezdődött az istentisztelet, Hung lelkész a Mindenható Isten Egyházát rágalmazó videókat vetített – ezek az alaptalan, koholmányokkal teli videók felháborítottak. A lelkészek és a vének sok éve szolgálták az Urat, és általában igazán áhítatosnak tűntek, de soha nem gondoltam volna, hogy még a legalapvetőbb istenfélő szív is hiányzik belőlük. Miféle hívő ember az ilyen? Mindenható Isten oly sok igazságot fejezett ki, és mind nyilvánosan elérhetőek az interneten, hogy mindenki kereshesse és vizsgálhassa őket. Akár elfogadod őket, akár nem, soha nem szabadna rágalmaznod vagy hamis állításokat tenned, és különösen nem szabadna másokat megakadályoznod az igaz út vizsgálatában. Miben különbözött a lelkészek viselkedése a farizeusokétól, akik hajdanán ellenálltak az Úr Jézusnak? A videók után Hung lelkész felállt a szószékre, és felolvasott egy részt Pál szavaiból a Bibliából: „Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen!” (Galaták 1:6-8). Majd így szólt: „Mi már az Úr Jézusban hiszünk, és hűnek kell maradnunk az Úr nevéhez és az Ő útjához. Nem foghatjuk magunkat és hallgathatunk meg bármit, amit prédikálnak, sőt, nem fogadhatunk el semmilyen más evangéliumot. Most nem hallgathatunk Mindenható Isten Egyházára, amely arról tesz bizonyságot, hogy az Úr Jézus már visszatért. Ez a hitünktől való eltérés és azzal való szembeszegülés lenne. Ha bárkiről kiderül, hogy elfogadta Mindenható Istent, azt azonnal kiközösítjük a gyülekezetből! Jelentsétek nekem azonnal, ha bárki megosztja veletek Mindenható Isten evangéliumát, különben eláruljátok az Urat!” Miután mindezt elmondta, kifejezetten rám szegezte a tekintetét. Látva, mennyire elégedett magával, farizeusokra gondoltam annak idején a templomban, akik félrevezették a hívőket, és arra buzdították őket, hogy utasítsák el az Úr Jézust. Nagyon dühös lettem, amikor láttam, hogy a gyülekezetben mindenki rémülten néz Hung lelkész szavai hallatán. Hung lelkész nagyon jól ismerte a Bibliát – tényleg nem tudhatta, mi állt amögött, hogy Pál ezt mondta? A valóság az, hogy Pál azt mondta, hogy a Kegyelem Korában csak egy evangélium létezett, ami az Úr Jézus megváltó munkájának evangéliuma volt. Bármilyen más evangélium meghallgatása a Kegyelem Korában az Úr elárulását jelentette volna. De amikor Pál ezt mondta, Isten még nem végezte el a munkáját az utolsó napokban, és senki sem hirdette a királyság evangéliumát. Ezért az itt említett „más evangélium” semmiképpen sem utalhatott az Úr visszatérésének evangéliumára az utolsó napokban. Pál soha nem mondta, hogy helytelen lenne a királyság evangéliumát hirdetni, amikor az Úr visszatér, sőt, soha nem merte volna azt mondani, hogy az Úr Jézus visszatérése evangéliumának elfogadása az Úr elárulása. Hung lelkész önkényesen alkalmazta Pál szavait Mindenható Isten utolsó napokbeli munkájára. Nem azt jelenti-e ez, hogy kiragadja a szövegkörnyezetből a részt, és félremagyarázza a Bibliát, hogy félrevezesse az embereket? Az istentisztelet után, Hung lelkész újra figyelmeztetett, hogy ne osszam meg Mindenható Isten evangéliumát senkivel a testvérek közül. Arra gondoltam: „A testvérek mind Isten nyájához tartoznak, és Isten juhai hallgatnak az Ő hangjára. Hung lelkész azt mondja, ne osszam meg velük az evangéliumot, mindent megtesz, hogy megakadályozza őket abban, hogy meghallják Isten hangját, és Isten felé forduljanak. Ezzel nem zárja el előlük az utat a mennyek országába?” Ez eszembe juttatott valamit, amit az Úr Jézus mondott, amikor elítélte a farizeusokat: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni” (Máté 23:13). „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, akkor a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15). Az Úr visszatérésének bizonyságát hallva, a papság nemcsak hogy nem kutatott, hanem még Isten juhait is megakadályozta abban, hogy meghallják az Ő hangját, és üdvözöljék az Urat. Teljesen ugyanolyanok voltak, mint a farizeusok – mindannyian gonosz szolgák voltak, akik megakadályozták, hogy mások bejussanak a mennyek országába. Nem hagyhattam, hogy a lelkészek korlátozzanak, meg kellett ragadnom minden lehetőséget, hogy megosszam az evangéliumot a testvérekkel, és megakadályozzam, hogy a lelkészek továbbra is félrevezessék őket, és így ők elszalasszák az esélyt az Úr visszatérésének üdvözlésére.

Nem sokkal ezután Lee lelkész váratlanul felhívott, és megkért, hogy menjek be a gyülekezetbe. Amikor megérkeztem, öt másik ember volt ott: ő, a diakónusok és az egyházi hivatalnokok. Lee lelkész csupa mosoly arccal megkérdezte tőlem: „Nos, átgondoltad?” Komolyan válaszoltam: „Mindenható Isten sok igazságot fejezett ki, és az utolsó napokban az ítélet munkáját végzi. Az Ő szavait olvasva már megbizonyosodtam arról, hogy Mindenható Isten az Úr Jézus visszatérése. Csak úgy vethetjük le a bűn béklyóit és tisztulhatunk meg, ha elfogadjuk Isten utolsó napokbeli ítélő munkáját. Csak akkor leszünk méltók arra, hogy belépjünk a mennyek országába. Mindig hinni fogok Mindenható Istenben, bármi történjék is.” Alighogy befejeztem, egy diakónus felállt, és dühösen rám mutatva azt mondta: „Mivel Mindenható Isten híve vagy, holnaptól többé nem taníthatsz vasárnapi iskolát, és nem kezelheted a gyülekezet pénzügyeit!” Lee lelkész a diakónus felé fordult, és intett neki a kezével, majd azt mondta nekem: „A bűneink már megbocsáttattak az Úr Jézusba vetett hitünk által. Egyáltalán nincs szükség arra, hogy az Úr elvégezze az emberiség megítélésének és megtisztításának munkáját. Közvetlenül a mennyek országába fog vinni minket, amikor eljön.” Így válaszoltam: „Igaz, hogy az Úr Jézus megbocsátotta a bűneinket, amikor keresztre feszítették, de vajon a bűneink megbocsátása azt jelenti, hogy többé nem vétkezünk, hogy megtisztultunk? A bűnök megbocsátása azt jelenti, hogy megváltást nyertünk az Úr Jézustól, így többé nem ítél el minket a törvény. Ez nem jelenti azt, hogy többé nem vétkezünk, vagy hogy méltók vagyunk belépni a mennyek országába. Hiszünk az Úrban és a bűnök megbocsátásában, de a bűnös természetünk nem lett kiirtva belőlünk – ami azt jelenti, hogy továbbra is folyamatosan vétkezünk, megvalljuk bűneinket, majd újra vétkezünk, olyan sátáni beállítottságokat tárunk fel, mint az arrogancia és a csalárdság, harcolunk a hírnévért és a vagyonért, hatalomért versengünk, fellázadunk Isten ellen, és ellenállunk Neki. Képtelenek vagyunk megszabadulni a bűn kötelékeitől. A Biblia azt mondja: »Szentség nélkül egy ember sem látja meg az Urat« (Zsidók 12:14). Az Úr Szent, tehát mivel tele vagyunk szennyel, és teljesen méltatlanok vagyunk arra, hogy az Úr arcát lássuk, hogyan lehetnénk méltók a mennyek országára? Ezért ígérte meg nekünk az Úr Jézus, hogy visszatér az utolsó napokban, hogy kifejezzen igazságokat, és elvégezze az emberiség megítélésének és megtisztításának következő munkalépését. Csak akkor vagyunk méltók Isten országába belépni, ha elfogadjuk Isten utolsó napokbeli ítéletét, és a romlottságunk megtisztul.” Lee lelkész erre megvetően azt mondta: „Mi azt az Úr Jézust várjuk, akinek szegnyomok vannak a kezén, aki egy felhőn jön el, hogy magához vegyen minket a mennyek országába. Még ha minden, amit Mindenható Isten mond, az igazság is, akkor sem fogadom el!” A diakónusok is közbeszóltak: „Igen, mi arra várunk, hogy az Úr Jézus leereszkedjen egy felhőn, és elvigyen minket a mennyek országába.” Aztán rágalmazó és istenkáromló dolgokat mondtak Mindenható Istenről. Látva, mennyire merevek és makacsok, nagyon feldühödtem. Azt mondtam: „Ti vezetők vagytok a gyülekezetben, de amikor arról hallotok bizonyságot, hogy az Úr visszatért, nemcsak hogy nem vagytok hajlandóak nyitott elmével keresni és vizsgálni, hanem még téveszméket is merészeltek terjeszteni, ellenállni Mindenható Isten munkájának, és elítélni azt. Mindent megtesztek, hogy útjában álljatok annak, hogy megvizsgáljuk és elfogadjuk az igaz utat. Elgondolkodtatok már ennek a viselkedésnek a természetéről, és arról, hogy mi lesz a kimenetele és a következményei? A farizeusok a saját elképzeléseikhez és képzelődéseikhez ragaszkodtak, őrülten dacoltak az Úr Jézussal, és elítélték Őt. Keresztre feszíttették, amivel megsértették Isten természetét, és így Isten elátkozta és megbüntette őket. A farizeusok kudarcának tanulsága tényleg nem intő jel számotokra? Legalább hallgassátok meg Mindenható Isten szavait, mielőtt döntést hoztok!” Ezután felolvastam nekik egy részletet Mindenható Isten szavaiból: „Akik anélkül szeretnék elnyerni az életet, hogy a Krisztus által kimondott igazságra támaszkodnának, azok a legnevetségesebb emberek a földön; és akik nem fogadják el az élet útját, amelyet Krisztus hozott el, azok eltévedtek a fantázia világában. Ezért mondom, hogy azokat, akik nem fogadják el az utolsó napok Krisztusát, Isten mindörökké utálni fogja. Krisztus az ember kapuja a királyságba az utolsó napokban, és nincs, aki Őt meg tudná kerülni. Senki sem tökéletesedhet Isten által, csak Krisztuson keresztül. Te hiszel Istenben, így el kell fogadnod az Ő szavait, és alá kell vetned magad az Ő Szavának. Nem gondolhatsz csak arra, hogy áldásokat nyerj, miközben nem fogadod el az igazságot, és nem fogadod el az élettel való ellátást. Krisztus eljön az utolsó napokban, hogy mindazokat, akik őszintén hisznek Benne, ellássa élettel. Ez a munka azért van, hogy lezárja a régi kort, és bemenjen az újba, és ez a munka az út, amelyen járniuk kell mindazoknak, akik bemennek majd az új korba. Ha nem ismered el Krisztust, sőt, elítéled, káromolod vagy üldözöd Őt, akkor mindenképpen égni fogsz az örökkévalóságig, és soha nem mehetsz be Isten királyságába. Ez azért van így, mert ez a Krisztus Maga a Szentlélek kifejeződése, Isten kifejeződése, az Egyetlen, akit Isten megbízott, hogy az Ő munkáját végezze a földön, és ezért azt mondom, ha nem tudsz elfogadni mindent, amit az utolsó napok Krisztusa tesz, akkor a Szentlelket káromolod. Az azoknak járó megtorlás, akik a Szentlelket káromolják, mindenki számára magától értetődő” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Csak az utolsó napok Krisztusa adhatja meg az embernek az örök élet útját). Még be sem fejeztem az olvasást, amikor az egyik egyházi hivatalnok felállt, és dühében vörös arccal rám kiabált: „Elég ebből! Ezt soha nem fogadom el, bármennyi igazság is van Mindenható Isten szavaiban!” Azt mondtam: „Mindannyian hihetetlenül arrogánsak vagytok! Ezek mind a Szentlélek szavai, Magának Istennek a szájából valók. Hát nem ismeritek fel? Egyáltalán képesek vagytok felismerni Isten hangját? Isten juhai vagytok egyáltalán?” Lee lelkész ugyanolyan megvetően válaszolt, mint korábban: „Én senki másban nem hiszek, csak az Úr Jézusban!” Láttam, milyen hihetetlenül észszerűtlenek mindannyian, és nem akartam többet mondani nekik. Amikor indulni készültem, Lee lelkész megfenyegetett: „Adok még egy hónapot, hogy átgondold. Ha még mindig hiszel Mindenható Istenben, kiközösítünk!” Dühösen mondtam neki: „Nincs szükség még egy hónapra – most azonnal kiközösíthetsz. Nem félek attól, hogy eltávolítanak a gyülekezetből. Attól félek, hogy nem hallom meg Isten hangját, vagy nem látom meg az Úr megjelenését, hogy képtelen vagyok üdvözölni az Urat, és így örökre elszalasztom a mennyek országába való belépés áldását. Én most már hallottam Isten hangját, Isten trónja elé elragadtattam, és részt veszek a Bárány menyegzőjén. Még ha nem is közösítesz ki, akkor sem jövök ide többé istentiszteletre!” Meglepetésemre Lee lelkész hidegen felnevetett, és azt mondta: „Most nem távolíthatunk el, különben a testvérek azt mondanák, hogy nem bánunk veled szeretettel. Ha eltelik még egy hónap, elmondjuk nekik, hogy elárultad az Urat, és eltökélted, hogy elhagyod a gyülekezetet, hogy mi keményen dolgoztunk, hogy tanácsot adjunk neked, de te még mindig ragaszkodsz ahhoz, hogy higgy Mindenható Istenben. Azt fogjuk mondani, hogy nincs más választásunk, mint kiközösíteni téged a gyülekezetből.” Felháborodtam, amikor ezt hallottam tőle. Micsoda képmutató! Általában nagyon gondoskodó volt a gyülekezet tagjaival, de kiderült, hogy mindez csak színjáték volt. Csak azért tette, hogy fenntartsa a saját imázsát, megszilárdítsa a pozícióját, és hamis képet alakítson ki magáról. Eszembe jutott valami, amit az Úr Jézus mondott, amikor a farizeusokat átkozta: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel” (Máté 23:27-28). Arra gondoltam, hogy a testvérek évek óta hívők, és mindvégig arra vártak, hogy üdvözöljék az Úr visszatérését, de a lelkészek félrevezették és becsapták őket. Elhitték a pletykáikat és ördögi szavaikat, és elszalasztották az esélyt, hogy üdvözöljék az Úr visszatérését. Ez igazán tragikus volt. Senki sem gondolta volna, hogy azok az egyházi személyek, akik állandóan arra szólítottak fel minket, hogy óvakodjunk a hamis krisztusoktól és antikrisztusoktól, lennének az igazi antikrisztusok, és azok, akik félrevezetik az embereket. Olyanok, mint a tolvaj, aki azt kiáltja: „Fogják meg a tolvajt!” – Milyen végtelenül utálatos! Ezzel a gondolattal kimentem, nem akarván velük több szót váltani. Lee lelkész újra figyelmeztetett: „A te dolgod, ha hinni akarsz Mindenható Istenben, de nem engedem meg, hogy megoszd ezt az evangéliumot a többi testvérrel.”

Amikor összefutottam olyan testvérekkel, akikkel korábban együtt jártam istentiszteletre, nagyon ridegen bántak velem, és néhányan megpróbáltak elkerülni. Ez nagyon felzaklatott, de tudtam, hogy ez teljes mértékben annak volt köszönhető, hogy a lelkészek félrevezették, uszították és felbujtották őket. Eszembe jutott Isten szavának egy szakasza, amelyet korábban egy összejövetelen olvastam: „Vannak olyanok, akik nagy templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap azt szavalják, de közülük egy sem érti Isten munkájának célját. Közülük egyik sem képes megismerni Istent; még kevésbé képes közülük bárki is összhangba kerülni Isten szándékaival. Ők mind értéktelen, hitvány emberek, akik mindannyian magas lóról oktatják ki »Istent«. Olyanok ők, akik Isten zászlaját viszik, mégis szándékosan ellenállnak Neki. Istenbe vetett hitüket tűzik zászlajukra, mégis az ember húsát eszik és vérét isszák. Minden ilyen ember gonosz ördög, aki felfalja az ember lelkét, fő démon, aki szándékosan megzavarja az emberek helyes útra való rálépését, és botránykő, ami akadályozza az embereket Istent keresésében. Lehet, hogy »szilárd alkatnak« tűnnek, de honnan tudhatják követőik, hogy ők nem mások, mint antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy ellenálljanak Neki? Honnan tudhatják a követőik, hogy ők eleven ördögök, akik az emberi lelkek felfalásának szentelik magukat?” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Mindazon emberek, akik nem ismerik Istent, ellenállnak Istennek). Ez elgondolkodtatott a lelkészeken és a véneken. Jól ismerik a Bibliát, kívülről áhítatosnak és szeretetteljesnek tűnnek, és látszólag éberek, és vágynak az Úr eljövetelére. De amikor azt hallják, hogy valaki bizonyságot tesz arról, hogy az Úr visszatért, nemcsak hogy nem hajlandóak keresni és vizsgálni, hanem makacsul ragaszkodnak a vallásos elképzeléseikhez, és kiforgatják az Írást. Nagyon jól tudják, hogy Mindenható Isten mindenféle igazságot fejezett ki, de mégsem hajlandóak elfogadni Őt, sőt, szándékosan ellenállnak Neki és elítélik Őt, sőt odáig mennek, hogy mindenféle eretnekséget és téveszmét terjesztenek. Minden lehetséges módon a Bibliát magasztalják és arról tesznek bizonyságot, mondván, hogy Isten minden munkája és szava benne foglaltatik, minden más pedig eretnekség és az Úr elárulása, amivel a hívőket a Biblia vak imádatára és bálványozására késztetik. Ezzel a Bibliát próbálják felhasználni arra, hogy a hívőket szilárdan az irányításuk alatt tartsák. Állandóan azt hangoztatják, hogy felelősek a hívők életéért, miközben mindent erejükkel megpróbálják megakadályozni, hogy azok keressék és vizsgálják Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Még olyan megvetendő taktikákat is alkalmaznak, hogy megakadályozzák a szolgálatunkat és kiközösítenek minket a gyülekezetből, hogy megfenyegessenek és megijesszenek, és nyomást gyakoroljanak ránk, hogy feladjuk az igaz utat. Inkább nézik, hogy az emberek egy vallási pusztaságban rekedjenek a Szentlélek munkája nélkül, hogy felajánlásokat és ellátást kapjanak a hívektől, és tönkretegyék azok esélyét, hogy üdvözöljék az Úr visszatérését. Nem engedik meg az embereknek, hogy olvassák Mindenható Isten szavait, hallják Isten hangját, vagy Istenhez forduljanak. Ez hihetetlenül rosszindulatú! Ők a gonosz szolgák, antikrisztusok és modern kori farizeusok, akiket Isten utolsó napokbeli munkája leleplez. Ők azok a démonok, akik akadályozzák az embereket abban, hogy belépjenek a mennyek országába. Átláttam képmutatásuk igazi arcán, és elhatározásra jutottam: nem számít, mit tesznek, hogy utamba álljanak vagy megzavarjanak, soha nem hagyom, hogy korlátozzanak, továbbra is imádkozom Istenhez és Rá támaszkodom, és minden lehetőséget megragadok, hogy továbbra is megosszam az evangéliumot azokkal a testvérekkel, akik őszintén hisznek az Úrban. Így Isten juhai hamarabb meghallhatják az Ő hangját, kiszabadulhatnak a vallásos világ őket félrevezető antikrisztusainak irányítása alól, és követhetik a Bárány lépteit.