Tavaly nyáron. Az interneten kezdtem el vizsgálni. Mások sok igazságot megosztottak velem olyan dolgokról, mint hogy miként tér vissza az Úr, hogyan hallgassunk Isten hangjára, és hogyan fogadjuk az Urat, hogyan különböztessük meg az igaz Krisztust a hamisaktól. Beszéltek Isten 6000 éves tervéről, és az igazság sok más aspektusáról. Mindenható Isten szavaiból is sokat olvastam. Körülbelül két hónapig vizsgálódtam, és megbizonyosodtam arról, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus. El voltam ragadtatva, és elfogadtam az utolsó napokbeli munkáját. Alig vártam, hogy elmondhassam a családomnak a jó hírt az Úr visszatéréséről, hogy Isten elé vihessem őket. De mielőtt lehetőségem lett volna megosztani velük az evangéliumot, a zászlóaljparancsnokom visszahívott.

Később telefonon osztottam meg velük az evangéliumot. Egyszer a feleségemmel arról kezdtünk beszélgetni, hogy miként kell fogadni az Urat, és a feleségem megkérdezte, hogy hiszek-e a Keleti Villámlásban. Azt mondta, hogy a lelkész szerint azok az emberek elhagyták a családjukat, és hogy nem szabadna hinnem benne. Ezt hallva szörnyen éreztem magam, és dühös lettem. Azt mondtam: „Ne légy ostoba! Hogy hihetsz el mindent, amit a lelkész mond? Van valami alapja annak, hogy ezt mondja? Több mint négy hónapja hiszek Mindenható Istenben. Elhagytalak? Nem törődöm a családommal? Csak azt tudom, hogy a KKP ész nélkül tartóztatja le és üldözi a hívőket, arra kényszerítve őket, hogy elhagyják az otthonukat, és még a családokat is szétszakítják. Hogyan tudták így kiforgatni a tényeket, és azt állítani, hogy nem akarjuk a családunkat? Ezek hazugságok. Egyáltalán nem szabad az alaptalan szóbeszédeikre és ördögi szavaikra hallgatnod.” Aztán még hozzátettem: „Egy értelmes embernek némi kutatást kell végeznie az Úr eljövetelével kapcsolatban, és meg kell bizonyosodnia, hogy vajon Mindenható Isten szavai Isten hangját jelentik-e. A Rómaiakhoz írt levél 10:17-ben ez áll: »A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.« Az Úr Jézus azt is mondta: »Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem« (János 10:27). Isten juhai meghallják az Ő hangját, ezért mindent meg kell vizsgálnunk, ami az Úr eljövetelével kapcsolatos, és figyelnünk kell az Ő hangjára. Isten szavai az igazságot jelentik, erőteljesek és tekintélyesek. Nem származhatnak embertől. Azért tudtam megállapítani, hogy Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus, mert az Ő szavai az igazságot jelentik, és Isten hangját.” Egyáltalán nem hallgatott rám. Nem volt mit tennem, befejeztem a hívást. Pár héttel később újra felhívtam, de kikapcsolta a telefonját. Aztán amikor eljött az esti összejövetel ideje, elkezdett hívogatni. Nem tudtam megnyugodni az összejövetel során, és nem tudtam megvilágosodást nyerni Isten szavaiból. Nem tudtam, mitévő legyek, ezért Istenhez imádkoztam, kérve, hogy adjon útmutatást ebben a helyzetben. Az imádság után arra gondoltam, hogy bár még nem értem Isten szándékát ebben, hinnem kell. Nem hagyhattam magam korlátozni, de figyelmesnek kellett lennem. Akkor egy kicsit megnyugodtam.

De aztán egy másik napon a feleségem váratlanul felhívott, és azt mondta: „Vettél egy mobiltelefont, hogy hallgathasd a Keleti Villámlás prédikációját, de a lányunk beteg, és nem marad pénzünk a kezelésére. A hited miatt nem viseled gondját.” Tudtam, hogy csak azért mondja ezt, mert nem akarja, hogy higgyek Mindenható Istenben. Kölcsönkérhetnénk pénzt, ha szükséges lenne, és teljesen normális, ha a gyerekek megbetegszenek. Megbetegedett volna, akár hívő vagyok, akár nem. Én is a legjobbat akartam neki. Hogy érthette ezt félre a feleségem? Az, hogy a gyermekünk betegségét használja ürügyként, hogy távol tartson a hitemtől, nagyon felzaklatott. Mielőtt bármit mondtam volna, a feleségem így folytatta: „Ha ragaszkodsz hozzá, hogy ebben higgy, lehet, hogy a jövőben nem is leszünk egy család.” Szívszorító volt ezt hallani. Azon tűnődtem, vajon most akar-e elválni, amikor a gyermekünk még kicsi. Szörnyen éreztem magam, és egyszerűen letettem a telefont anélkül, hogy bármi mást mondtam volna. De amit mondott, az folyamatosan zavart, és öntudatlanul is Istent kezdtem hibáztatni. Azon tűnődtem, hogy miért nem óvta meg a családi harmóniánkat és a lányunk egészségét.

Egy ideig nem tudtam megnyugodni Isten előtt az összejöveteleken, s nem volt semmilyen megvilágosodásom a közösség során. Így hát letérdeltem Isten elé, és azt mondtam: „Istenem! Csekély az érettségem. Olyan negatívnak és gyengének érzem magam, mióta a feleségem ezeket a dolgokat mondta. Kérlek, maradj velem, és adj útmutatást, hogy megértsem a szándékodat!” Aznap este olvastam egy passzust Mindenható Isten szavaiból. „A megpróbáltatások során normális, hogy az emberek gyengék, vagy negativitás van bennük, illetve nincsenek tisztában Isten szándékaival, vagy a gyakorlás útjával. De összességében kell, hogy legyen hited Isten munkájában, és nem szabad megtagadnod Istent, ahogy Jób se tette. Bár Jób gyenge volt és megátkozta saját születése napját, nem tagadta, hogy minden dolgot, amit az emberek születésük után birtokolnak, Jahve adományozott, és Jahve az Egyetlen, aki ezeket el is veszi. Bármilyen próbatételen kellett is átmennie, ő megtartotta ezt a hitet. Az emberek tapasztalatai során, függetlenül attól, hogy milyen finomításon mennek keresztül Isten szavaitól, amit Isten akar, az összességében a hitük és az Istent szerető szívük. Azzal, hogy így dolgozik, az emberek hitét, szeretetét és elhatározását tökéletesíti. Isten a tökéletesítés munkáját végzi az embereken, és ők nem látják, nem képesek tapintani; ilyen körülmények között hitre van szükség. Amikor valami nem látható szabad szemmel, akkor hitre van szükség. Amikor nem tudod elengedni a saját elképzeléseidet, akkor hitre van szükség. Amikor nincs tisztánlátásod Isten munkájáról, akkor az az elvárás veled szemben, hogy legyen hited, határozott álláspontod, és állj meg szilárdan a bizonyságtételedben. Amikor Jób eljutott erre a pontra, Isten megjelent neki és beszélt hozzá. Vagyis csak akkor leszel képes meglátni Istent, amikor van hited. Amikor van hited, Isten tökéletessé fog tenni téged, és ha nincs hited, akkor nem tudja ezt megtenni” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). A szavai megmutatták nekem, hogy a királyságába vezető út nem mindig zökkenőmentes. Mindenféle nehézségek és megpróbáltatások vannak, és sok olyan dolog fog történni, ami nem tetszik. De mindezen át kell esnünk, hogy felfedjük, valódi-e a hitünk Istenben, és hogy tudunk-e tanúságot tenni Isten mellett. Amikor a feleségem szembeszállt a Mindenható Istenbe vetett hitemmel, eleinte volt hitem, hogy továbbra is tanúságot tegyek előtte. De amikor elkezdett válással fenyegetőzni, és a gyerekünk megbetegedett, elkezdtem panaszkodni. Istent hibáztattam, amiért nem óvta meg a családom jólétét, és hogy a gyermekem megbetegedett. Láttam, hogy nincs igazi hitem Istenben. Néhány rossz dolog, és elkezdtem Istent hibáztatni – milyen bizonyságtétel volt ez? Aztán elkezdtem tűnődni: miért veszítem el a hitemet Istenben abban a pillanatban, amikor valami történik a családommal? Miért hibáztatom őt önkéntelenül is?

Elolvastam Isten szavainak egy passzusát, ami segített némi megértést nyerni a hittel kapcsolatos téves nézeteimről. Mindenható Isten azt mondja: „Ma még nem hiszed el a szavaimat, és nem figyelsz rájuk; ha eljön a nap, amikor ez a munka elterjed, és teljes egészében meglátod, akkor megbánod, és megdöbbensz majd. Vannak áldások, de te nem tudod élvezni őket, és létezik az igazság, de te nem törekszel rá. Nem hozol-e megvetést magadra? Ma – bár Isten munkájának következő lépése még nem kezdődött el – semmi további nincs azokban a követelésekben, amelyeket veled szemben támaszt, és amelyeket meg kell élned. Annyi munka van, és annyi igazság; vajon nem méltóak arra, hogy megismerd őket? A fenyítés és az ítélet nem képes felébreszteni a lelkedet? A fenyítés és az ítélet nem képes arra, hogy megutáld magad? Megelégszel azzal, hogy a Sátán befolyása alatt élsz, békességgel, örömmel és egy kis testi kényelemmel? Vajon nem vagy te a legalantasabb az emberek között? Senki sem ostobább azoknál, akik látták az üdvösséget, de nem törekszenek annak elnyerésére; ezek azok az emberek, akik átadják magukat a testnek, és a Sátánt élvezik. Te azt reméled, hogy az Istenbe vetett hited nem jár majd kihívásokkal, megpróbáltatásokkal vagy a legcsekélyebb nehézséggel sem. Te mindig azokat a dolgokat hajszolod, amelyek értéktelenek, és nem tulajdonítasz értéket az életnek, ehelyett a saját szertelen gondolataidat az igazság elé helyezed. Annyira értéktelen vagy! [...] Te arra törekszel, hogy az Istenben való hit nyomán békére lelj, hogy gyermekeid ne legyenek betegek, a férjednek jó munkája legyen, a fiad jó feleséget találjon, a lányod tisztességes férjet találjon, az ökreid és lovaid jól szántsák a földet és az időjárás jó legyen a termésedhez. Ez az, amit keresel. Csak arra törekszel, hogy kényelmesen élj, hogy ne érje baleset a családodat, ne fújjon rád a szél, ne érje homok az arcodat, ne vigye el az ár a családod termését, ne érjen téged semmilyen katasztrófa, hogy Isten ölelésében élj és egy kényelmes fészekben. Egy ilyen gyáva embernek, mint te, aki mindig a testi dolgokra törekszik: van neked szíved, van neked lelked? Nem pusztán vadállat vagy-e? Az igaz utat adom neked, anélkül, hogy bármit is kérnék cserébe, de mégsem törekszel rá. Azok közé tartozol, akik hisznek Istenben? Igazi emberi életet ajándékozok neked, de te mégsem törekszel rá. Nem különbözöl egy disznótól vagy egy kutyától? A disznók nem törekszenek az emberi életre, nem törekszenek a megtisztulásra, és nem értik, mi az élet. Mindennap, miután jóllaktak, egyszerűen csak alszanak. Megadtam neked az igaz utat, de te mégsem nyerted el: üres a markod. Hajlandó vagy folytatni ezt az életet, a disznók életét? Mi a jelentősége annak, hogy élnek ilyen emberek? A te életed megvetendő és alantas, mocsokban és paráznaságban élsz, és nem törekszel semmilyen célra; vajon nem a te életed a legalantasabb az összes közül? Van képed szembenézni Istennel? Ha továbbra is ilyeneket tapasztalsz, vajon nem fogsz semmit se megszerezni? Az igaz út már megadatott neked, de hogy végül el tudod-e nyerni, az a te személyes törekvésedtől függ” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Péter tapasztalatai: tudása a fenyítésről és ítéletről). Itt találtam meg a választ. A hittel kapcsolatos céljaim és szempontjaim tévesek voltak. Nem az igazság elnyerése volt a cél, hanem az, hogy a családom jól legyen, biztonságban éljen, és az életünk könnyű legyen. Csak Isten ölelésében akartam élni, és élvezni akartam a kegyelmét. Amikor megkaptam az áldását, volt hitem követni Őt, de amikor otthon problémák adódtak, amikor a gyerekem beteg volt, panaszkodtam, és Istent hibáztattam, amiért nem óvja meg a családomat. Nem igazán volt hitem. Még igazságtalannak is éreztem, hogy ez történik velem. úgy éreztem, hogy Istennek meg kellene áldania a hitemért, hogy nem szabadna ilyesminek történnie. Aztán rájöttem, hogy a hitem teljes mértékben az áldások elnyerésén alapul, és egyszerűen nem állja ki a próbát. A hit, Isten imádása helyes és természetes dolog. Mint amikor a gyerekek tisztelettel viseltetnek a szüleik iránt – ez nem egy adok-kapok viszony. De én mindig próbáltam kicsikarni Istentől dolgokat, igyekeztem elnyerni a kegyelmét és az áldásait. Nem volt józan eszem. Az a fajta ember voltam, akiről Isten beszél, aki a testi kényelemre áhítozik és nincsenek helyes céljai az életben. Hogyan lehetnék összhangban az Ő szándékával? Akkor rájöttem, hogy ezek a nehéz dolgok Isten engedélyével történtek. Átélve mindazt, ami feltárta a hittel kapcsolatos téves nézeteimet, képes voltam elgondolkodni, igazán megismerni magam, kijavítani a téves elképzeléseimet, és őszinte hitet nyerni Istenben. Ez Isten üdvössége volt a számomra. Amikor megértettem Isten szándékát, hit ébredt bennem Iránta. Nem akartam továbbra is arra törekedni, hogy a családom elnyerje a békességet és az áldásokat. Részt kellett vennem az összejöveteleken, amikor erre szükség volt. Azt az elhatározásomat is Isten elé tártam, hogy bármi történjék is a jövőben, én továbbra is az igazságra fogok törekedni.

Ezután olvastam egy másik passzust Mindenható Isten szavaiból. „Mire utal ez a szó, hogy »hit«? A hit az a valódi meggyőződés és az az őszinte szív, amellyel az embereknek rendelkezniük kell, amikor nem láthatnak vagy érinthetnek meg valamit, amikor Isten munkája nem igazodik az emberi elképzelésekhez, és amikor az elérhetetlen az ember számára. Ez az a hit, amelyről beszélek. Az embereknek szükségük van a hitre a nehézségek és a finomítás idején, és a hit olyasvalami, amit finomítás követ; a finomítás és a hit nem választható el egymástól. Ha, bárhogyan is munkálkodjon Isten, és bármilyen is legyen a környezeted, képes vagy az életre törekedni, az igazságot keresni, és Isten munkájának megismerésére törekedni, valamint az Ő tetteinek megértését keresni, és képes vagy az igazságnak megfelelően cselekedni, akkor ez jelenti azt, hogy igaz hited van, és ez bizonyítja, hogy nem vesztetted el az Istenbe vetett hitedet. Csak akkor van igaz hited Istenben, ha a finomítás közben képes vagy kitartóan törekedni az igazságra, igazán szeretni Istent, és soha nem kételkedsz Benne, valamint akkor, ha bármit is tesz, te mégis gyakorlod az igazságot, hogy eleget tégy Neki, és képes vagy mélyen keresni az Ő szándékait, és tekintettel lenni a szándékaira” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Akik tökéletessé lesznek téve, azoknak finomításon kell átesniük). Isten szavaiból megtudtam, hogy akár jól mennek a dolgok, akár nehezen, nem kételkedhetünk Istenben, és nem panaszkodhatunk Rá. Isten szándékát kell keresnünk, az Ő oldalán kell állnunk, az Ő szavai szerint kell cselekednünk, és eleget kell tennünk Neki, bármennyire is szenvedünk. Csak ez az igaz hit. Ez a megértés megadta a gyakorlás útját és a hitet, hogy kövessem Istent.

Később felhívtam anyámat, és a feleségemről kérdeztem. Azt mondta, hogy napokat tölt a szüleinél, ahelyett, hogy a mi otthonunkról gondoskodna. Teljesen más ember lett. Hozzátette, hogy a lelkészünk azt mondta neki, tévedek, és hogy a hitem az Úr Jézus elárulása. A lelkész azt mondta anyámnak, vegyen rá, hogy menjek vissza a gyülekezetbe, és mondjak le a Keleti Villámlásról. Nagyon dühös voltam, amikor ezt meghallottam. Azon gondolkodtam, hogy a papság miért szajkóz ilyen hazugságokat. A félrevezető szóbeszédeik miatt ellenezte a feleségem a Mindenható Istenbe vetett hitemet. Tudtam, hogy nem hagyhatom magam korlátozni. Nem számított, hogy mit mondanak, nem hallgathattam rájuk. Miután átgondoltam a dolgot, azt mondtam anyámnak: „Anya, ne hallgass azokra a dolgokra, amiket a papok mondogatnak. Mindenható Isten nagyon sok igazságot kifejezett ki, és ez Isten hangja. Ő a visszatért Úr Jézus. Ő és az Úr Jézus ugyanaz az Isten, így a Mindenható Istenbe vetett hitem nem árulás, hanem azt jelenti, hogy a Bárány nyomában járok, és fogadom az Urat.” Anyám akkor nem válaszolt semmit.

Aztán felhívtam a feleségemet. Meglepődve tapasztaltam, hogy dühös. Azt kérdezte: „Miért hívsz fel? Azt hittem, nem törődsz velünk. Most rögtön válassz! A Keleti Villámlás vagy a családunk? Nem baj, ha nem gondolsz rám, de a gyerekünkre muszáj gondolnod. Még csak nyolc hónapos.” Az volt. Nagyon felkavaró volt. Nem értettem a dolgot. Csak összejövetelekre jártam, és Mindenható Isten szavait olvastam. A helyes úton jártam. Soha nem mondtam, hogy nem akarom a családunkat, vagy hogy nem törődöm a lányunkkal. Miért kényszerítene egy ilyen választásra? Aztán eszembe jutott, hogy nem tudja, mit jelent a Mindenható Istenbe vetett hit, és nem hallgat rám, bármit is mondok. De az, hogy rávegyen a hitem feladására, egyszerűen lehetetlen volt. Már biztos voltam benne, hogy Mindenható Isten az Úr Jézus, aki visszatért, tehát tudtam, hogy továbbra is követni fogom Őt, bármit is mond a feleségem. Amikor a feleségem látta, hogy nem válaszolok, egyszerűen letette a telefont. Az általa mondott dolgok megzavartak, de tudtam, hogy nem panaszkodhatok továbbra is Istenre úgy, mint azelőtt. Hinnem kellett, Istenre kellett támaszkodnom, hogy túljussak ezen. Aztán hallottam egy himnuszt Isten szavaiból, melynek címe „Mindent el kell hagynod az igazságért.” „Nehézségeket kell elszenvedned az igazságért, fel kell áldoznod magad az igazságért, el kell viselned a megaláztatást az igazságért, és még több szenvedésen kell keresztülmenned ahhoz, hogy még többet elnyerj az igazságból. Ezt kellene tenned. Nem szabad eldobnod az igazságot a családi harmónia élvezetének kedvéért, és nem szabad elveszítened egy egész élet méltóságát és integritását az ideiglenes élvezet kedvéért. Mindarra kell törekedned, ami szép és jó, és olyan életútra kell törekedned, amely értelmesebb. Ha ilyen hétköznapi és világi életet élsz, és nincs egyetlen célod sem, amelyre törekednél, akkor vajon nem pazarolod el az életedet? Mit nyerhetsz egy ilyen életből? Le kellene mondanod minden testi élvezetről egyetlen igazság kedvéért, és nem kellene minden igazságot eldobnod egy kis élvezet kedvéért. Az ilyen embereknek nincs integritásuk és méltóságuk; nincs értelme a létezésüknek!” (Kövesd a Bárányt és énekelj új énekeket). Isten szavai megerősítették a hitemet. Tudtam, hogy hívőként az igazságra való törekvés az egyetlen értelmes módja az életnek. Nem veszíthettem el a hitemet otthoni gondok vagy testi nehézségek miatt. Ha az embernek nincs hite, ha nem imádja Istent, az egy értelmetlen és értéktelen élet lenne. Nem hagyhattam, hogy a családom korlátozzon. A családom és a gyermekem egészsége Isten kezében volt, tehát át kell adnom őket Istennek, és alá kell vetnem magam az Ő elrendezéseinek. A lehető legjobban kellett törekednem az igazságra, és végeznem kellett a kötelességemet.

Haza kellett mennem, hogy megújíttassam a személyi igazolványomat. Úgy éreztem, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy megosszam velük az evangéliumot. Nagyon izgatott voltam. De aggódtam is, mert a feleségem és az anyám ellenezte a hitemet, és ott mindenki tudta, hogy miben hiszek. Ha a helyi papság megtudná, hogy visszatértem, biztosan megpróbálnának az utamba állni. Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni. Így hát Istenhez imádkoztam, mondván: „Ó, Istenem! Szeretném megosztani az evangéliumot a családommal, amikor hazautazom a személyi igazolványom miatt, de ők elnyomnak, és a papság is beleavatkozik a dologba. Attól félek, hogy nem fogják meghallgatni a közösségemet. Istenem! Rád akarok támaszkodni, és a kezedbe helyezem a családunkat. Kérlek, légy velem, és nyiss utat a számomra!”

Aztán meghallgattam Isten szavainak egy másik himnuszát: „Minden emberrel, eseménnyel, dologgal, mellyel találkozol, mindenkor Isten szava fog megjelenni neked, vezetve téged, hogy az Ő szándékai szerint cselekedj, és az Ő szavát kövesd mindenben, amit teszel. Isten szava előre fog vezetni téged minden cselekedetedben; soha nem fogsz tévútra térni, és képes leszel arra, hogy egy új világosságban élj, egyre több és újabb megvilágosodással. Nem használhatsz emberi elképzeléseket, hogy átgondold, mit kell tenni; alá kell vetned magad Isten szava vezetésének, legyen tiszta szíved, légy csendes Isten előtt, és elmélkedj többet. Ne légy türelmetlen olyan dolgok megoldása miatt, amelyeket nem értesz; vidd gyakrabban Isten elé az ilyen ügyeket, és ajánlj fel Neki őszinte szívet. Hidd, hogy Isten biztosan a te Mindenhatód. Óriási vágyakozásodnak kell lennie Isten után, mohón keresve, miközben visszautasítod a Sátán kifogásait, szándékait és trükkjeit. Ne csüggedj el. Ne légy gyenge. Keresd teljes szíveddel; várd teljes szíveddel. Aktívan működj együtt Istennel, és szabadítsd meg magad a belső akadályaidtól” (Kövesd a Bárányt és énekelj új énekeket, Kövesd Isten szavait és nem veszhetsz el). Ezt a himnuszt hallgatva tudtam, hogy Isten szándéka van a hazautazásomban. Csakhogy kevés hitem volt, és nem értettem Isten szándékát. De Istenre kellett támaszkodnom, hogy túljussak ezen, és az a rész, hogy „Hidd, hogy Isten biztosan a te Mindenhatód”, nagyon megragadott. Isten szavai hitet adtak. Arra gondoltam, hogy bármibe is ütközöm nap mint nap, azt Isten megengedi. Mindaddig, amíg valóban Istenre támaszkodom, és Istenhez fordulok, hiszem, hogy a szavaival útmutatást fog adni, hogy szembenézzek mindezzel.

Amikor hazaértem, a feleségem először nem vett rólam tudomást, de tudtam, hogy ez csak a lelkész rá gyakorolt befolyásának köszönhető. Beszélnem kellett neki Isten utolsó napokbeli munkájáról, hogy megtudja az igazságot, és ne vezethesse őt félre a lelkész. Ezért Istenhez imádkoztam, és az Ő útmutatását kértem. Aztán türelmesen megosztottam néhány szívből jövő szót a feleségemmel. Azt mondtam: „Neked és anyámnak tényleg meg kellene vizsgálnotok Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és el kellene olvasnotok az Ő szavait. Akkor láthatjátok, hogy ez Isten hangja, hogy ezek Isten szavai az emberiséghez, és hogy Ő a visszatért Úr Jézus. Ha nem vizsgáljátok ezt meg, és nem hallgatjátok meg Isten saját hangját, hanem inkább a papság alaptalan szóbeszédeire és ördögi szavaira hallgattok, hogyan fogjátok fogadni az Urat? Az Úr Jézus egyszer azt mondta: »Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek« (Máté 7:7). Az Úr hűséges. Ha valóban keresünk, meg fogjuk hallani Isten hangját, és fogadni fogjuk az Úr visszatérését.” Meglepő volt, hogy csak csendben hallgatott, és nem tűnt olyan ellenállónak és veszekedősnek. Szívből megköszöntem Istennek, mert tudtam, hogy ez az Ő útmutatása, és ez felbátorított, hogy tovább hirdessem nekik az evangéliumot.

Másnap tanúságot tettem Isten munkájáról a feleségemnek és anyámnak is. Azt kérdeztem: „Tudjátok, miért fogadtam el Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját? Mert elolvastam Mindenható Isten szavait, és láttam, hogy ez a teljes igazság, hogy ez Isten hangja, és biztos lettem benne, hogy Ő a visszatért Úr Jézus. Az utolsó napokban Mindenható Isten több millió szót mondott, feltárva előttünk 6000 éves irányítási terve és a Biblia minden misztériumát, valamint azt, hogy miként fejlődött az emberiség egészen napjainkig, hogyan rontott meg minket a Sátán, hogyan munkálkodik Isten lépésről lépésre az emberiség megmentésén, hogyan határozza meg a sorsunkat és a rendeltetési helyünket, hogy milyen típusú embereket lehet teljes mértékben megmenteni, milyen típusú emberek léphetnek be a királyságba, és kik lesznek megbüntetve. Mindenható Isten elmondta nekünk mindezt. Arról is elmondta az igazságot, hogy az ember hogyan lett megrontva a Sátán által, és hogy mi az Istennel szembeni ellenállásunk gyökere. Mi több, megmutatta nekünk az utat, hogy miként tisztulhatunk meg teljesen a bűneinktől. Minden szó az abszolút igazság, erőteljes és tekintélyes. Mindenható Isten mindezt azért fejezte ki, hogy megtisztítson és átalakítson minket, hogy teljesen megmentsen minket a Sátán hatalmától.” Ekkor megkérdeztem őket: „Szerintetek ki tud kifejezni igazságokat, és ki tud megmenteni embereket? Csak Isten képes rá! Az emberek nem rendelkeznek az igazsággal. Egyedül Krisztus az út, az igazság és az élet.” Aztán így folytattam: „Tényleg alaposan el kellene olvasnotok Mindenható Isten szavait, akkor majd meglátjátok, hogy ez az igazság, hogy ez Isten hangja, és Mindenható Isten a visszatért Úr Jézus! Ha valaki tanúságot tesz az Úr visszatéréséről, és ti nem vizsgáljátok ezt meg, hanem csak felületesen elítélitek azért, amit a lelkész mond, akkor tönkreteszitek az esélyt, hogy fogadjátok az Urat. Az nagyon nagy kár lenne.” Ezt hallva anyám azt mondta: „Igen, igazad van. Isten teremtette az emberiséget, ezért arra kell hallgatnunk, amit Isten mond, nem pedig más emberekre.” Nagyon örültem, amikor ezt hallottam tőle, és hálát adtam Mindenható Istennek. Aztán így folytatta: „Egyszer megkértem a lelkészt, hogy imádkozzon a családunkért, de azt mondta: »A fiad nem hallgat ránk, a papságra. Nem kapott engedélyt tőlünk, hogy kövesse Mindenható Istent. Teljesen figyelmen kívül hagytok minket, szóval ne kérjetek több segítséget a családi ügyeitekkel kapcsolatban, hanem intézzétek el őket magatok.«” Annyira dühös voltam, amikor meghallottam ezeket a szavakat! Azt mondtam anyámnak: „A papság tagjaiként vezetniük kellene a hívőket az Úr visszatéréséről szóló hírek vizsgálatában. Ők nemcsak megtagadják ezt, hanem még fenyegetik is a hívőket, megakadályozva őket abban, hogy fogadják az Úr visszatérését. Mik a valódi indítékaik? Vajon nem arról van szó, hogy megpróbálnak mindenkit szorosan a markukban tartani? Az Úr Jézus megátkozta a farizeusokat: »Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni« (Máté 23:13). Amikor az Úr Jézus megjelent és munkálkodott, a farizeusok eszeveszetten szembeszálltak vele, és elítélték Őt, hogy a zsidó népet szorosan a markukban tartsák. Végül keresztre feszítették az Úr Jézust, és akkor Isten megátkozta és megbüntette őket. A mai papság pont olyan, mint amilyenek a farizeusok voltak. Nemcsak hogy nem hajlandók keresni és vizsgálódni, de még a hívőket is távol tartják az igaz úttól. Isten ellenségeiként viselkednek! Végül őket is megátkozzák és megbüntetik.”

Aztán bizonyságot tettem nekik arról, miként kell hallgatnunk Isten hangjára, hogy fogadhassuk az Urat, és hogy ez az egyetlen módja annak, hogy okos szüzek legyünk, és fogadjuk az Urat. Aztán így biztattam őket: „Őszintén remélem, hogy alaposan megvizsgáljátok Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját, és elolvassátok a szavait, hogy kiderítsétek, valóban ez Isten hangja-e. Nem szeretném, ha a papság félrevezetne és irányítana titeket. Tisztánlátásra van szükségetek.” Anyám meghallgatott, majd azt mondta: „Igazad van. Mindig a papságra hallgattam, attól féltem, hogy rossz úton jársz. Ezért próbáltalak távol tartani attól, hogy higgy Mindenható Istenben. De látom, hogy a közösséged bibliai szempontból megalapozott, és a dolgok valójában nem úgy vannak, ahogy a papság ábrázolta őket. Vizsgálódni fogok.” Végig ott volt, és figyelmesen meghallgatott. Ezután Mindenható Isten számos szavát felolvastam nekik, majd arról beszéltem, hogy mi a különbség Isten és az ember követése között, hogy miért hús-vér testben viszi most véghez Isten a végső ítélő munkáját, és beszéltem Isten munkájának jelentőségéről is az utolsó napokban. Néhány közösségi alkalom után mindketten elfogadták Mindenható Isten utolsó napokbeli munkáját. Amikor láttam, hogy mindketten Isten elé járulnak, hihetetlen izgalom töltött el, és szívből megköszöntem Istennek. Ez mind Isten szeretete volt.

Később a feleségem megnyílt előttem. Azt mondta: „Elnyomó voltam veled szemben, sőt még a válás felé is taszítottalak, mindezt azért, mert hallgattam a lelkészre. Minden alkalommal, amikor elmentem a gyülekezetbe, azt mondta, hogy rossz úton jársz, és azt is, hogy ösztönözzelek rá, hogy fordulj vissza. Féltem, hogy igaza van, ezért állandóan vitáztam veled, és egyáltalán nem hallgattam rád. De ez alatt az idő alatt, amíg Mindenható Isten szavait olvastam, és hallgattam a közösséged, láttam, hogy ez teljesen más, mint ahogy elképzeltem.” Aztán azt mondta: „Ha arra gondolok, hogy miként viszonyultam Isten új munkájához, akkor nagyon megijedek. Harcoltam Isten ellen, és majdnem elvesztettem az esélyt, hogy fogadjam az Úr eljövetelét.” Aztán bocsánatot kért, mondván: „Nem kellett volna így bánnom veled. Nagyon sajnálom.” Amikor meghallottam, hogy a feleségem ezt mondja, nagyon meghatódtam. Majdnem elsírtam magam. Annyira hálás voltam Istennek.

Tudod, azért végig éreztem Isten erőfeszítéseit az emberiség megmentésére. Azért engedi meg, hogy ezek a nehéz dolgok megtörténjenek velünk, hogy leleplezze a romlottságunkat és a hiányosságainkat, hogy tökéletesítsük a belé vetett hitünket. Néha szenvedek, gyengének érzem magam, és gyötrődöm, de Isten soha nem hagy el engem, és mindig útmutatást ad a szavaival. Ez segít belátni a téves nézeteimet a hitről, segít megismerni néhány igazságot, és erősíti a hitemet. Ez mind Isten útmutatása! Hála Istennek!