A családom katolikus, és én kiskorom óta velük együtt hittem az Úrban. Ahogy felnőttem, rájöttem, hogy egyes hívők csak templomba járnak vasárnaponként, de egyébként átlagos világi életet élnek. Dohányoznak, isznak és buliznak, akárcsak a hitetlenek. Úgy éreztem, hogy nem követik az Úr követelményeit, hogy ez vétkezés. Én is bűnben éltem. Hazudtam, elvesztettem az önuralmamat és irigy voltam. Még ha meg is gyóntam a bűneimet a papnak, egyszerűen nem tudtam kibújni a vétkezés, a gyónás és az újbóli vétkezés körforgása alól. Teljesen tanácstalan voltam. Ezért úgy döntöttem, hogy elhagyom a gyülekezetünket, és csatlakozom egy másik felekezethez, hogy a bűntől való megszabadulás útját keressem.

Később a munkahelyemen találkoztam Raul testvérrel, aki már régóta keresztény volt. Elmondta, hogy sokféle gyülekezetbe járt, de már felhagyott ezzel, mert a lelkészek prédikációi nem voltak elmélyültek, és folyton csak adományokat kértek. Azt mondta, csak a pénzt akarták, és amikor a testvérek a segítségüket kérték valamilyen problémában, csak annyit mondtak: „Először kérdezzétek meg a prédikátort, és szóljatok, ha még mindig nem boldogultok.” Ez nagyon összezavart. Hogy történhet meg ilyesmi egy gyülekezetben? Ezután elmentem öt-hat másik keresztény gyülekezetbe, és láttam, hogy pontosan olyanok, mint ahogy azt Raul testvér leírta. Emlékszem, az egyik istentiszteleten néhány hívő sakkozott és svédasztalnál étkezett. Azt láttam, hogy a gyülekezetekben nincs meg a Szentlélek munkája, hanem vallásos emberek szórakozóhelyeivé váltak. Nem akartam többé gyülekezetbe járni. De a Biblia azt mondja: „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” (Zsidók 10:25). Akkor melyik gyülekezetbe menjek? Nagyon elveszettnek éreztem magam. Több mint 1000 keresztény felekezet létezik, ezért valóban nehéz lenne találni egy olyat, ahol megvan Isten útmutatása és a Szentlélek munkája. Raul testvér sem tudta, hová menjen. Ezért úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk az egyházközségünket, és szabadidőnket a Biblia tanulmányozására fordítjuk. Sokat olvastuk együtt a Bibliát, és megosztottuk a nézeteinket, segítettük és támogattuk egymást.

Sok évet töltöttem el így, minden nap imádkoztam és olvastam a Szentírást. De az keserített el igazán, hogy amikor valami olyan történt, ami nem tetszett, vagy sérültek az érdekeim, egyszerűen nem tudtam uralkodni a dühömön. Néha a munkahelyen Raul testvér arra kért, hogy legyek az asszisztense. Ha megkért valamire, és én nem teljesen értettem meg őt, eléggé durván beszélt velem, és én igazán dühös lettem. Úgy gondoltam, hogy világosan látszik, hogy nem kommunikál jól, hanem üvöltözik velem és úgy kezel, mint egy idiótát, és én nem voltam köteles ezt elviselni. Így aztán én is üvöltöztem vele. Nagyon felbőszültünk, és nem tudtuk megfékezni a haragunkat. Végül elviharoztunk. Nem akartam meghallgatni, vagy elmagyarázni neki a dolgokat. Azonban később, miután lenyugodtunk, beszélgettünk erről, elismertük a hibáinkat, és bocsánatot kértünk egymástól. Tudtam, hogy nem tudok megszabadulni a bűntől, hogy folyton csak vétkezni és lázadni fogok Isten ellen, ezért imádkoztam és meggyóntam Istennek, és próbáltam visszafogni magam. De bármennyire is próbálkoztam, folyton csak hibáztam, nappal vétkeztem, éjszaka gyóntam. Nyomorúságba és bűntudatba süllyedtem ebben a könyörtelen körforgásban, és annyira csalódtam magamban. Azon töprengtem, hogy miért nem tudtam abbahagyni a vétkezést. Raul testvérrel rengetegszer beszéltünk erről, és tudtuk, hogy egyszerűen csak nem tudjuk megállni, hogy az önelégültségünk, arroganciánk és elbizakodottságunk nyilvánvaló, így nem tudjuk elérni a szentséget.

Egyszer, amikor a bibliai versekkel kapcsolatos nézeteinkről beszéltünk, megláttuk ezeket a verseket: „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Mózes 11:45). „Szent élet nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsidók 12:14). Ezek a versek gondolkodásra késztettek minket. Az Úr azt mondta nekünk, hogy szenteknek kell lennünk, de mi bűnben éltünk. Hogyan érhetnénk el a szentséget? Nem volt útmutatásunk. A lelkészemet is megkérdeztem erről, és ő azt mondta: „Amíg a hús-vér testben élünk, soha nem fogjuk elérni a szentséget. Az Úr Jézus megváltott minket bűneinktől. A bűneink már megbocsáttattak, és az Úr nem tekint minket bűnösöknek. Amikor alászáll egy felhőn, felvisz minket a mennyek országába.” Elég megnyugtató volt ezt hallani, de még mindig össze voltam zavarodva. Az Úr szent, mi pedig mindig bűnben élünk, de akkor valóban bevisz minket a királyságba, amikor visszatér?

Egy júliusi napon, 2019-ben, Raul testvérrel az egyik szokásos bibliatanulmányozásunkat tartottuk. Rákerestünk a „Biblia” kifejezésre a neten, és találtunk egy filmet a Mindenható Isten Egyházától, „Elértem az utolsó vonatot” címmel. Nagyon meglepett, amit a filmben láttunk. Nagyszerű film volt, és a közölt igazságok valóban megvilágosítóak voltak. Főleg az a rész, ahol egy nővér azt mondja, hogy az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját. Ő csak megbocsátotta az emberek bűneit, de nem oldotta fel bűnös természetünket. Ezért vétkezünk folyamatosan és állunk ellen Istennek. Ha megnézzük azokat, akik hisznek az Úrban, a papságtól kezdve az átlagos hívőkig, melyikük állíthatja magáról, hogy mentes a bűntől? Egyikük sem. Az embereket kivétel nélkül korlátozza, gátolja a bűn. Romlottságban élünk – arrogánsak, önzőek, ravaszok és kapzsik vagyunk. Önkéntelenül is vétkezünk... Néhányan alázatosnak és szelídnek tűnhetnek, de a szívük tele van romlottsággal. Nem azok az Isten akaratát cselekvő szent emberek vagyunk, akiket Ő el akar nyerni a végén. Ezért kell Istennek folytatnia a munkáját az emberiség megmentéséért, hogy az ítélő munka egy szakaszát a bűnök bocsánatának alapján végezze el, hogy megtisztítson és teljesen megmentsen minket, hogy megmenekülhessünk a bűntől és megtisztulhassunk, majd belépjünk Isten országába, és elnyerjük az örök életet. Minden, amit mondtak, igaz volt – a valóságot tükrözte. Nagyon izgatott voltam, mert még soha nem hallottam ilyesmit. Hogyan tudtak ennyi újszerű megvilágosodást megosztani? Honnan vették mindezt? Észrevettem, hogy Az Ige testet ölt című könyvet olvassák. Kirobbanó erő és tekintély volt benne, és olyan dolgok, amiket még soha nem hallottam. Egyszerűen többet akartam hallani, jobban utánanézni. A film után kapcsolatba léptünk a Mindenható Isten Egyházával, és elkezdtünk részt venni online összejöveteleken és közösségeken.

Mindenható Isten szavai igazán felnyitották a szemünket. Mindenható Isten mondja: „Mielőtt az ember megváltására sor került, a Sátán számos mérge el volt már benne ültetve, és miután a Sátán évezredeken át megrontotta, olyan természetet hordoz magában, amely ellenáll Istennek. Ezért, amikor az ember meg lett váltva, az nem volt több, mint a megváltás egy esete. Vagyis az ember magas áron vissza lett vásárolva, de a benne lévő mérgező természet nem lett kiiktatva. Az ennyire mocskos embernek változáson kell átesnie, mielőtt méltóvá válhat Isten szolgálatára. Az ítélet és a fenyítés e munkája révén az ember teljesen megismeri a saját magában rejlő szennyes és romlott lényeget, és képes lesz teljesen megváltozni és megtisztítottá válni. Csak így válhat az ember méltóvá arra, hogy visszatérjen Isten trónja elé. Minden jelenlegi munka végrehajtása azért van, hogy az ember megtisztulhasson és megváltozhasson; azért, hogy az ember levethesse a romlottságát és megtisztulhasson az ige ítélete és fenyítése által, valamint a finomítás révén. Ahelyett, hogy ezt a munkafázist az üdvösség munkájának tartaná valaki, helyesebb lenne azt mondani, hogy ez a megtisztítás munkája. Valójában ez a szakasz a hódítás munkája is, valamint az üdvösség munkájának második szakasza” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.)). „Az utolsó napok Krisztusa különböző igazságokat használ arra, hogy tanítsa az embert, hogy leleplezze az ember lényegét, és hogy boncolgassa az ember szavait és tetteit. Ezek a szavak különböző igazságokat tartalmaznak, mint például az ember kötelessége, hogyan vesse alá magát az ember Istennek, hogyan legyen az ember hűséges Istenhez, hogyan kell az embernek megélnie normális emberi mivoltát, valamint Isten bölcsessége és természete. Ezek a szavak mind az ember lényegére és romlott beállítottságaira irányulnak. Különösen azok a szavak, amelyek leleplezik, hogyan utasítja el az ember Istent, még inkább arra irányulnak, hogy az ember a Sátán megtestesítője, és ellenséges erő Istennel szemben. Az ítélet munkája során Isten nem magyarázza el teljesen az ember természetét néhány szóval, hanem hosszú távon leleplezi és megmetszi. A leleplezésnek és metszésnek e különböző módszereit nem lehet közönséges szavakkal helyettesíteni; hanem az az igazság szolgál ennek a leleplezési és metszési munkának a végrehajtásához, amely az embernek egyáltalán nincs birtokában. Csak az ilyen módszereket lehet ítéletnek nevezni; csak az ilyen ítélet által lehet az embert legyőzni és alaposan meggyőzni Istent illetően, sőt, csak így tud az ember igaz ismeretre szert tenni Istenről. Amit az ítélet munkája eredményez, az az, hogy az ember megérti Isten igazi arcát és az igazságot saját lázadó mivoltáról. Az ítélet munkája képessé tette az embert, hogy sok megértést nyerjen Isten szándékairól, Isten munkájának céljáról és a számára érthetetlen misztériumokról. Arra is képessé tette az embert, hogy megértse és megismerje romlott lényegét és romlottságának gyökerét, valamint felfedezze csúf arcát. Mindezeket a hatásokat az ítélet munkája hozza létre, mert e munka lényege valójában az a munka, amely megnyitja Isten igazságát, útját és életét mindazok számára, akiknek van hitük Őbenne. Ez a munka az Isten által végzett ítélet munkája” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Krisztus az igazsággal végzi az ítélet munkáját). Miután ezt elolvastam, megértettem, hogy az Úr Jézus elvégezte a megváltás munkáját, amellyel csupán megváltott minket, így többé nem voltunk bűnösök, de az emberiség bűnös természete megmaradt. Ezért vétkezünk folyamatosan, fedjük fel romlottságunk, és állunk ellen Istennek. Elgondolkodva ezen, tudtam, hogy mindez helytálló. Valahányszor elvesztettem a hidegvéremet, később gyűlöltem magam, amiért olyan dühös voltam. Nem akartam, de valahányszor valami olyan történt, ami nem tetszett, nem tudtam megállni, hogy ne veszítsem el a türelmemet. Rájöttem, hogy ha nem oldom fel bűnös természetemet, soha nem leszek mentes a bűntől, és akkor gondolatban, szóban és cselekedetben Isten ellen leszek. Ezután sokkal többet olvastam Mindenható Isten szavaiból, és láttam, hogy Ő mindent felfed az ember bűnös természetéről. Mindenféle titkot megmutat nekünk, például, hogy miként rontja meg az embert a Sátán, hogyan szabadulhatunk meg a bűntől és tisztulhatunk meg, ki juthat be a mennyek országába, és kit fognak megbüntetni, és a különböző embertípusok kimeneteleit. Isten embert megítélő és leleplező szavai az Ő szeretetét és üdvösségét tartalmazzák. Bármilyen keményen is hangzik az Ő hangzanak az Ő szavai... Hogy tisztán láthassuk az igazságot arról, hogyan rontott meg minket a Sátán, őszintén megvessük önmagunkat, majd megtérjünk és megváltozzunk. Nagyon boldog voltam, amikor megértettem ezt, és még több szóra vágytam Mindenható Istentől. A testvérekkel való közösséget is nagyon élveztem.

Ezt követően gyülekezetvezetőnek választottak. Egyszer egy nővér a segítségemet kérte olyan problémákban, amelyekkel a munkája során találkozott, és én adtam neki néhány tanácsot az ismereteim alapján. De láthatóan nem igazán értette, mire gondolok, ezért megkért egy másik nővért, hogy hallgassa meg a mondandómat. Újra elmagyaráztam az egészet, és ők nem tettek fel kérdéseket, miután meghallgattak, hanem csak egyetértettek. Éppen ekkor egy vezető hívott fel minket, és a két nővér arra kért, hogy vele is osszam meg a projekttel kapcsolatos ötleteimet. Már kétszer elmagyaráztam az egészet, így nem akartam újra elismételni, de végül vonakodva mindent újra elmondtam. A vezető nem szólt semmit, miután befejeztem, csak adott egy dokumentumot, hogy nézzem át, majd elmondta, hogyan kellene végrehajtanunk a projektet. Eléggé mérges voltam. Úgy éreztem, nem igazán értette, amit mondtam. Már megmondtam annak a két nővérnek, mit tegyenek, és olyan sok időt töltöttem a munkaterv kigondolásával. Háromszor magyaráztam el. Tényleg feleslegesen dolgoztam annyit? Ingerülten azt mondtam a vezetőnek: „Megértetted, amit mondtam? Ebben már megegyeztünk, és egyetértettünk.” Ő így felelt: „Jó az, amit javasoltál, de az egy bonyolultabb megközelítés.” Aztán elmondott nekünk egy gyorsabb és egyszerűbb módot a projekt megvalósítására. Tényleg úgy gondoltam, hogy jó módszer, de nem voltam túl boldog. Azon töprengtem, mit gondolnának rólam a többiek, ha nem az általam elképzelt megközelítést alkalmaznák. Azt gondolnák, hogy hasznavehetetlen vagyok, és még egy kis munkát sem tudok elintézni? Az annyira kínos lenne. Minél többet gondolkodtam ezen, annál rosszabbul éreztem magam. Később a vezető megkért, hogy készítsem el azt a projektet azzal a két nővérrel. Eléggé tiltakoztam ez ellen, és nem beszéltem vele túl kedvesen. Később elvégeztem a feladatot, de megmutatkozott benne a romlottságom, amitől nyugtalannak és igazán bűnösnek éreztem magam. Elgondolkodtam azon, hogy miért élek mindig romlottságban, és miért nem tudok megváltozni. A vezető vállalta a felelősséget, adott néhány jó javaslatot a munka hatékonyságának javítására. Ez jót tett a gyülekezet munkájának. De én nem tudtam elfogadni, sőt dühös is lettem emiatt. Eltűnődtem azon, hogy miért lettem ideges. Meg kellett találnom a gyökerét, hogy minél hamarabb megszabadulhassak tőle.

Aznap este keresgélni kezdtem a gyülekezet honlapján a haraggal kapcsolatos dolgok után, és ezt találtam Isten szavaiban: „Mihelyt egy személy státuszra tesz szert, gyakran nehezére esik uralni az érzelmeit, így aztán örömmel ragad meg minden alkalmat, hogy kifejezze elégedetlenségét és kiadja magából az érzelmeit; gyakran gurul dühbe ok nélkül, hogy kérkedjen a képességeivel és mások tudomására hozza, hogy az ő státusza és identitása különbözik más emberekétől. Természetesen a státusszal nem rendelkező romlott emberek is gyakran elveszítik az irányítást az érzelmeik fölött. Haragjukat gyakran a saját érdekeik sérelme okozza. Hogy megvédjék saját státuszukat és méltóságukat, gyakran adják ki magukból érzelmeiket és tárják fel arrogáns természetüket. Az ember azért lobban haragra és adja ki magából az érzelmeit, hogy megvédje a bűn létezését, és ezek a cselekedetek adnak módot arra, hogy az ember kifejezze elégedetlenségét; csordultig vannak tisztátalanságokkal, cselszövéssel és ármánykodással, az ember romlottságával és elvetemültségével, és mindennél inkább csordultig vannak az ember ambícióival és vágyaival” (Az Ige, II. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló II.). Isten szavain keresztül megértettem, hogy oka van annak, hogy az emberek hajlamosak dühbe gurulni. Ha az érdekeink vagy a hírnevünk veszélybe kerül, kifejezzük elégedetlenségünket, kimutatjuk indulatainkat, és elveszítjük a normális emberi értelmünket. Ez az, amikor arrogáns természetünk irányít, így sátáni természetet, negatív dolgokat mutatunk. Eltöprengve magamon Isten szavainak fényében, láttam, hogy amikor az ötleteimet elutasították, és nem kaptam meg azt a tekintélyt, amit szerettem volna, nagyon ellenállóvá válltam. Tudtam, hogy a vezető megközelítése jobb, mint az enyém, gyors és egyszerű, mégis dühös voltam. Úgy éreztem, hogy a javaslataimat felülírják, így mások lenézhetnek, és azt hihetik, hasznavehetetlen vagyok, ezért goromba voltam a vezetővel. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon arrogáns voltam, valójában a nevemre és a státuszomra koncentráltam. Mindig is úgy éreztem, hogy nagyszerű vagyok, igazam van, és nem akartam másokra hallgatni. Meg akartam védeni a helyemet mások gondolataiban, ezért nem gondoltam arra, hogy mi válna a gyülekezeti munka hasznára. Rájöttem, hogy minden határon túlmenően arrogáns voltam, hogy egyáltalán nem féltem Istent, és nem vetettem magam igazán alá az Isten által elrendezett helyzeteknek. Amikor erre rájöttem, nagyon megbántam. Imádkoztam Istenhez, hogy megtérjek, az irányítását kérve, hogy jobban megismerjem önmagam, és megszabaduljak az arroganciámtól.

Ezt a szakaszt is elolvastam: „Sokféle romlott beállítottság létezik, amelyek a Sátán beállítottságaihoz tartoznak, de a legnyilvánvalóbb és a leginkább szembetűnő az arrogáns beállítottság. Az arrogancia az ember romlott beállítottságainak alapvető oka. Minél arrogánsabbak az emberek, annál észszerűtlenebbek, és minél észszerűtlenebbek, annál hajlamosabbak ellenállni Istennek. Mennyire súlyos ez a probléma? Mivel az embereknek arrogáns beállítottságuk van, nemcsak hogy mindenkit maguknál alacsonyabb rendűnek tekintenek, hanem ami a legrosszabb, még Istenre sincsenek tekintettel, és egyáltalán nincs istenfélő szívük. Még ha az emberek hisznek is Istenben és követik is Őt, egyáltalán nem Istenként kezelik Őt. Mindig úgy érzik, hogy övék az igazság, és nagyon nagyra tartják magukat. Ez az arrogáns beállítottság lényege és gyökere, és ez a Sátántól származik. Ezért az arrogancia problémáját meg kell oldani. Azt érezni, hogy valaki jobb másoknál – ez triviális dolog. A kritikus probléma az, hogy az ember arrogáns beállítottsága megakadályozza őt abban, hogy alávesse magát Istennek, az Ő szuverenitásának és intézkedéseinek; az ilyen személy mindig hajlik arra, hogy versengjen Istennel a hatalomért és mások irányításáért. Ennek a fajta embernek a legkevésbé sincs Istent félő szíve, nem is beszélve az Isten iránti szeretetről vagy a Neki való alávetettségről. Az arrogáns és önhitt emberek, különösen azok, akik annyira arrogánsak, hogy elvesztették az eszüket, nem tudják alávetni magukat Istennek az Őbelé vetett hitükben, sőt, még magukat dicsérik és maguk mellett tesznek bizonyságot. Az ilyen emberek állnak leginkább ellen Istennek, és egyáltalán nincs bennük Istent félő szív. Ha az emberek el akarnak jutni oda, hogy Istent félő szívük legyen, akkor először meg kell oldaniuk az arrogáns beállítottságukat. Minél alaposabban oldod meg arrogáns beállítottságodat, annál inkább lesz Istent félő szíved, és csak akkor tudod majd magad alávetni Neki, megszerezni az igazságot és megismerni Őt. Csak azok valóban emberek, akik elnyerik az igazságot” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). Elgondolkodtam ezen egy kicsit, és rájöttem, hogy azért nem tudtam megfelelően kezelni mások javaslatait, mert arrogáns beállítottságom volt. Azt akartam, hogy figyeljenek rám a többiek, nem akartam elfogadni vagy hallani mások ötleteit Visszagondoltam a Raul testvérrel végzett munkámra. Annyira arrogáns voltam, hogy nem bírtam elviselni a szigorú hangnemét velem szemben, és nem akartam, hogy ő irányítsa a munkámat. A feleségemmel és másokkal való interakcióim során pedig mindig úgy gondoltam, hogy nekem vannak a legjobb ötleteim, hogy igazam van, ezért hallgatniuk kellene rám és azt tenni, amit mondok. Miután elnyertem a hitemet és kötelességet vállaltam a testvérekkel, továbbra is arrogáns voltam, és nem fogadtam el mások javaslatait. Még akkor is, amikor tudtam, hogy a hozzáállásom nem a legjobb, a magam módján akartam végezni a dolgokat, és elérni, hogy mások hallgassanak rám. Indokolatlanul arrogáns voltam. Mivel annyira megrekedtem az arroganciámban, nem tudtam racionálisan látni a dolgokat. Úgy éreztem, mindig nekem van igazam, de néha másoknak valóban jobb ötleteik és átfogóbb látásmódjuk volt. És sokszor a feleségemmel is úgy éreztem, hogy nekem van igazam, és rosszul sült el, amikor a saját módszereimet követtük. Ez ugyanilyen volt. A vezető megközelítése egyszerű volt, nem késleltetett minket, és jobb eredményeket hozhatott, míg az én ötletem bonyolult volt és sokáig tartott volna. A tények azt mutatták, hogy nincs okom ennyire arrogánsnak lenni. Realistának, visszafogottnak kellene lennem, és tudni a helyem. Ha továbbra is ilyen arrogánsan élnék, úgy végezném, mint az arkangyal, aki nem tiszteli Istent, ellenáll Neki, és megsérti az Ő természetét. Ő pedig megbüntetne és megátkozna engem. Amikor rájöttem erre, gyorsan mondtam egy imát Istenhez: „Istenem, nem akarok többé arrogáns beállítottságom szerint élni. Helyt akarok állni és normális emberi mivoltomat megélni, hallgatni a testvérek javaslataira a kötelességemben, együttműködni velük, és tenni a kötelességemet, hogy eleget tegyek a Te akaratodnak.”

Ezután elolvastam még néhány passzust Isten szavaiból: „Az arrogáns természet akaratossá tesz téged. Arrogáns természeted van, ezért önkényesen és meggondolatlanul viselkedsz, nem törődve azzal, hogy ki mit mond. Hogyan oldod meg tehát az önkényességedet és meggondolatlanságodat? Mondjuk például, hogy történik veled valami, és megvannak a saját elgondolásaid és terveid. Mielőtt eldöntenéd, mit tegyél, keresned kell az igazságalapelveket, és legalább beszélgetned kellene másokkal arról, hogy mit gondolsz és hiszel az adott dologgal kapcsolatban, megkérve őket, mondják meg, hogy a gondolataid helytállóak-e és összhangban vannak-e az igazsággal, és hogy ellenőrizzék a dolgokat a számodra. Ez a legjobb módszer az önkényesség és meggondolatlanság megoldására. Először is, rávilágíthatsz a nézeteidre és keresheted az igazságot – ez a gyakorlás első lépése az önkényesség és meggondolatlanság megoldásához. A második lépésben, amikor mások eltérő véleményeket fogalmaznak meg, hogyan kellene gyakorolnod, hogy ne cselekedj akaratosan vagy meggondolatlanul? Először is alázatosnak kell lenned, félre kell tenned azt, amit helyesnek hiszel, és hagynod kell, hogy mindenki beszéljen. Még ha úgy is hiszed, hogy igazad van, nem szabad ragaszkodnod a saját nézeteidhez. Ez a fejlődés. Ez az igazság keresésének hozzáállását mutatja, valamint azt a hozzáállást, hogy megtagadod önmagad és eleget teszel Isten szándékainak. Ha már megvan benned ez a hozzáállás, azzal egyidejűleg, hogy nem ragaszkodsz a saját nézeteidhez, imádkoznod kell, keresned kell az igazságot Istennél, alapot kell keresned Isten szavaiban, és Isten szavai alapján kell eldöntened, hogyan cselekedj. Ez a legmegfelelőbb és legpontosabb módja a gyakorlásnak” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Harmadik rész). „A romlott emberiség számára legnehezebben megoldható probléma, hogy ugyanazokat a régi hibákat követi el. Ennek elkerülése érdekében az embereknek először is tisztában kell lenniük azzal, hogy még nem nyerték el az igazságot, hogy még nem történt változás az életfelfogásukban, és hogy bár hisznek Istenben, továbbra is a Sátán hatalma alatt élnek és nem mentették meg őket; bármikor képesek elárulni Istent és eltávolodni Tőle. Ha megvan ez a válságérzet a szívükben – vagyis ha, ahogyan az emberek gyakorta mondják, béke idején felkészültek a veszélyre –, akkor képesek lesznek valamelyest kordában tartani magukat, és amikor valami történik velük, akkor imádkozni fognak Istenhez és Rá hagyatkoznak, és képesek lesznek elkerülni, hogy elkövessék ugyanazokat a régi hibákat. Világosan látnod kell, hogy a beállítottságod nem változott, és hogy az Istennel szembeni árulás természete még mindig mélyen gyökerezik benned és nem szorítottad ki, hogy továbbra is fenyeget az a veszély, hogy elárulod Istent, és hogy a kárhozat és a pusztulás állandó lehetőségével nézel szembe. Ez valóságos, úgyhogy óvatosnak kell lennetek. Három igen fontos pontot kell észben tartanod: először is, még mindig nem ismered Istent; másodszor, semmilyen változás nem történt a beállítottságodban; harmadszor pedig, még nem élted meg az igaz emberképmást. Ez a három dolog összhangban áll a tényekkel, valós, és tisztában kell lenned velük. Emberként öntudatosnak kell lenned. Ha megvan benned az elhatározás, hogy megoldd ezt a problémát, válassz magadnak egy mottót. Például: »a trágya vagyok a földön« vagy »természetem szerint ördög vagyok« vagy »gyakran visszaesem a régi szokásaimba«, illetve »mindig veszélyben vagyok«. Ezek bármelyike alkalmas arra, hogy személyes jelmondatodul szolgáljon, és segíteni fog, ha mindig emlékezteted magad rá. Ismételgesd magadban, gondolkodj el rajta, és lehet, hogy kevesebb hibát fogsz elkövetni vagy abba is hagyod a hibázást. Mindazonáltal a legfontosabb az, hogy több időt tölts Isten szavainak olvasásával, hogy megértsd az igazságot, hogy megismerd saját természetedet, és hogy levesd a romlott beállítottságodat. Csak így leszel biztonságban” (Az Ige, III. kötet – Az utolsó napok Krisztusának beszédei. Az ember csak az igazságra törekvéssel érhet el változást a beállítottságában). Isten szavai segítettek megérteni, hogy az arrogancia feloldásához meg kell tanulnom együttműködni másokkal, keresnem kell és közösséget vállalnom. Meg kell osztanom a gondolataimat a testvérekkel a munkamegbeszéléseken, és még ha úgy is gondolom, hogy az én ötletem a jó, nem szabad ragaszkodnom ehhez, hanem az igazságot és Isten akaratát kell keresnem, és meghallgatnom mások javaslatait. Mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy beszéljen és megossza az ötleteit. Alázatosan kell keresnem, még akkor is, ha az eltér az általam javasolttól, és félre kell tennem azt, amit helyesnek tartok. Akkor a mindenki által elmondottak alapján imádkozhatok és kereshetek, és engedem, hogy Isten vezessen és megvilágosítson. Ez megmutatja nekem, mi a helyes, mi a megfelelő, és megmutatja a saját hiányosságaimat és hibáimat. És amikor látom, hogy valaki másnak jobb, helyesebb ötlete van, mint nekem, meg kell tanulnom engedni és elfogadni, amit mond. Ez van összhangban Isten akaratával, és óv meg a hibák elkövetésétől. Ezen felül írtam magamnak egy mottót az arroganciámról: „Nem vagyok más, mint trágya, nincs okom a büszkeségre. Veszélybe sodortam magam az önuralom hiányával.” Ez emlékeztet arrogáns állapotom szégyenére és arra, hogy mik a veszélyei és következményei, ha arrogánsan élünk. Ezt követően elkezdtem Isten szavainak gyakorlására és mások ötleteinek meghallgatására összpontosítani. Amikor valaki az enyémtől eltérő javaslatot vagy véleményt mondott otthon vagy a gyülekezetben a testvérekkel végzett kötelesség során, elkezdtem félretenni az egómat. Láttam, hogy másoknak valóban átfogóbb elképzelései vannak, mint nekem, valamint megtanultam szívből elfogadni az ötleteiket, és megvalósítani a jó javaslatokat. Miután ezt gyakorlatba ültettem, észrevettem, hogy már nem veszítem el a türelmemet a testvéreimmel szemben, és meg tudom hallgatni, amit mások mondanak. Sokkal nyugodtabbnak is éreztem magam, mint korábban. Igazán hálás vagyok Istennek!

Volt egy másik passzus Isten szavaiból, ami szintén tetszett: „Az emberek beállítottságait maguk az emberek nem tudják megváltoztatni; keresztül kell menniük Isten szavainak ítéletén és fenyítésén, valamint próbatételein és finomításán, vagy az Ő szavai által történő fegyelmezésen és metszésen. Csak ekkor érhetik el az Istennek való alávetettséget és a Hozzá való hűséget, és azt, hogy soha többé ne legyenek hanyagok Irányában. Az emberek beállítottságának változása Isten szavainak finomítása alatt történik. Csak az Ő szavainak leleplezése, ítélete, fegyelmezése és megmetszése révén nem mernek többé elhamarkodottan cselekedni, hanem ehelyett állhatatosak és higgadtak lesznek. A legfontosabb pont, hogy képesek lesznek alávetni magukat Isten aktuális szavainak és az Ő munkájának. Még ha az nem is áll összhangban az emberi elképzelésekkel, ők képesek lesznek elengedni ezeket az elképzeléseket és szándékosan alávetni magukat” (Az Ige, I. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az emberek, akiknek a beállítottsága megváltozott, azok, akik beléptek Isten szavainak valóságába). Mindenható Isten szavai megmutatták, hogy nem hagyatkozhatunk saját erősségeinkre vagy kitartásunkra önmagunk irányításához vagy megváltoztatásához. Az önuralomra tett erőfeszítések megváltoztathatnak ugyan bizonyos viselkedéseket, de ezek a változások nem fognak sokáig tartani. Ha igazi változást akarunk elérni a beállítottságunkban, el kell fogadnunk Isten szavainak ítéletét és fenyítését, és el kell fogadnunk a kritikát a próbatételekkel és a finomítással együtt. Ez az egyetlen módja annak, hogy igazán megismerjük sátáni természetünket, és tisztán lássuk a sátáni természetünk szerinti élet veszélyes következményeit. Akkor valóban gyűlölhetjük és elhagyhatjuk önmagunkat, és őszinte megbánást és változást érhetünk el.

És hálás vagyok Mindenható Istennek a lehetőségért, hogy megtapasztalhatom utolsó napokbeli ítéletét, így megtanulhatom az igazságokat, megismerhetem önmagamat, és feloldhatom a romlottságomat. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam. Már nem érzem magam annyira elveszettnek és zavarodottnak, mert Mindenható Isten feltárta bűnünk gyökerét, romlott állapotainkat és magatartásainkat. Valamint adott nekünk egy utat, hogy levessük a bűnt, és beállítottságbeli változást érjünk el az életben. Mindenható Isten szavai gazdagok és bőségesek, és megadnak nekünk mindent, amire szükségünk van. Minden nehézségünkre és kérdésünkre választ adnak. Amíg szívből olvassuk és elfogadjuk Isten szavait, megtalálhatjuk a gyakorláshoz szükséges alapelveket, és az előre vezető utat. Hála legyen Mindenható Istennek!