Az utolsó összejövetelünkön annak a második feléről beszélgettünk, hogy mit szükség elengedni azzal kapcsolatban, hogy „hogyan kell törekedni az igazságra” – nevezetesen az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedéséről. Összesen négy dolgot soroltunk fel ebben a témában: az első az érdeklődési körök és a kedvtelések; a második a házasság; a harmadik a család; a negyedik pedig a karrier. Legutóbb az érdeklődési körökről és a kedvtelésektől beszélgettünk. Az emberek törekvései, eszményei és vágyai elengedésének egyik eleme az emberek azon törekvései, eszményei és vágyai, amelyek az érdeklődési körök és a kedvtelések eredményeként keletkeznek. Miután meghallgattátok a közlésemet, vajon mindenki helyes hozzáállással és nézőponttal rendelkezik az érdeklődési körökkel és a kedvtelésekkel kapcsolatban? (Igen.) A beszélgetésünk célja az, hogy elengedjük azokat a törekvéseket, eszményeket és vágyakat, amelyek az érdeklődési körök és a kedvtelések eredményeként születnek, de ahhoz, hogy ezeket a dolgokat elengedd, először meg kell értened, hogy mik az érdeklődési körök és a kedvtelések, majd meg kell értened, hogyan kell bánnod velük, és hogyan engedd el az ezek eredményeiként keletkező dolgokat. Mindegy, hogy a pozitív vagy a negatív dolgokról beszélgetünk-e. Röviden, a cél az, hogy az emberek felfogják, mik az érdeklődési körök és a kedvtelések, majd pedig helyesen kezeljék és alkalmazzák őket, megfelelő teret, illetve értéket biztosítva a létezésükhöz, egyúttal pedig lehetővé tegyük az emberek számára, hogy elengedjék azokat a törekvéseket, vágyakat és eszményeket, amelyek helytelenek, nem megfelelőek, amelyekkel nem kellene rendelkezniük, amelyek befolyásolják az Istenbe vetett hitüket és a kötelességtevésüket. Mondhatni, hogy azok a törekvések, eszmények és vágyak, amelyek az érdeklődési köreidből és a kedvteléseidből születnek, befolyásolni fogják az életedet, a túlélésedet és a túlélésről alkotott nézetedet; természetesen még nagyobb hatással lesznek az általad járt útra, valamint a kötelességedre és küldetésedre ebben az életben. Passzív nézőpontból tehát azok a törekvések, eszmények és vágyak, amelyeket az érdeklődési körök és a kedvtelések hoznak az embereknek, nem azok a célok, amelyekre törekednek, és nem is az az irány, ami felé törekednek – sokkal kevésbé pedig az az életszemlélet és azok az értékek, amelyeket ebben az életben meg kellene alapozniuk. Azáltal, hogy arról beszélek, hogy mik az érdeklődési körök és a kedvtelések, elmondom az embereknek, hogyan ismerjék meg, és hogyan kezeljék helyesen azokat, majd tudomásukra hozom, hogy az érdeklődési körök és kedvtelések hatása szempontjából a törekvéseik, eszményeik és vágyaik helyesek-e vagy sem. Vagyis mind a pozitív, mind a negatív oldalt felhasználom, hogy az emberek világosan láthassák, hogyan kezeljék helyesen az érdeklődési köröket és a kedvteléseket. Mindenekelőtt, ha valakinek helyes ismerete és pontos megértése van az érdeklődési körökről és a kedvtelésekről, és képes pontosan kezelni azokat, akkor igazán el is engedi az érdeklődési körökből és a kedvtelésekből adódó eszményeket és vágyakat. Amint helyes megértésed lesz az érdeklődési körökről és a kedvtelésekről, akkor azok a módszerek és módok, ahogyan kezeled azokat, helyesek lesznek, és viszonylag összhangban lesznek az alapelvekkel és Isten emberrel szemben támasztott követelményeivel. Ily módon képessé válsz arra, hogy pozitív módon elengedd azokat a törekvéseket, eszményeket és vágyakat, amelyek az érdeklődési körökből és a kedvtelésekből származnak. Ezen túlmenően, ez a közlés azt is lehetővé teszi számodra, hogy világosan lásd azokat a különféle káros hatásokat, amelyeket az érdeklődési körökből és a kedvtelésekből fakadó törekvések, eszmények és vágyak hoznak, illetve az általuk kiváltott ellentétes, negatív hatást, amely lehetővé teszi majd számodra, hogy aktívan elengedd ezeket a nem megfelelő törekvéseket, eszményeket és vágyakat. Miután minderről beszélgettünk, nem lesznek-e némelyek, akik ezt fogják mondani: „Ebben a világban a különféle embereknek mind különböző érdeklődési köreik és kedvteléseik vannak, és a személyes érdeklődési köreik és kedvteléseik különböző törekvéseket, eszményeket és vágyakat szülnek. Tegyük fel, hogy a jelenlegi beszédmódunk szerint jártunk el, és az emberek nem az eszményeiket és a vágyaikat hajszolták volna – vajon fejlődött volna ez a világ? Hogyan fejlődhettek volna mégis az olyan területek, mint az emberiség technológiája, kultúrája és oktatása, amelyek az emberiség túlélését és életét érintik? Vajon az emberiség akkor is képes lenne a jelenlegi életmódját élvezni? Vajon a jelenlegi állapotába fejlődött volna a világ? Nem olyan lenne-e a világ, mint egy primitív társadalom? Meglenne vajon a mai modern emberi életmódunk?” Ez kérdés? Lehetséges, hogy bármilyen témáról beszélgetünk is, mindannyian elfogadjátok azt abból a szempontból, hogy „Isten szavai az igazság, el kell fogadnunk és alá kell vetnünk magunkat nekik”, ezért a legtöbbször nincs eltérő véleményetek, amellyel megcáfolhatnátok azokat a szavakat, amelyeket veletek közlök. De ez nem ugyanaz, mintha nem is lenne senki – vagy nem lenne egy harmadik fél – aki efféle kételyeket vetne fel, ugye? Ha tényleg lenne valaki, aki ilyen kérdést tenne fel, hogyan válaszolnátok? (Úgy érzem, hogy az ebben a kérdésben kifejtett nézőpont téves, mivel az emberek érdeklődési körei és kedvtelései nem irányítják a technológia fejlődését, sem pedig a korszakok fejlődését. A technológia fejlődése és a korszakok előrehaladása mind Isten szuverenitása alatt vannak. Nem mondhatod, hogy valaki, akinek van egy érdeklődési köre vagy kedvtelése, az képes előrelendíteni a világ fejlődését, hogy meg tudja változtatni a világot.) Makroszkopikus szinten beszélsz. Lehet más módon is tekinteni erre? Attól függ, hogy valóban érted-e az igazságot vagy sem. Úgy gondoljátok, hogy a nem hívők, miután hallották e közlés szavait, felvetnek majd egy ilyen kérdést? (Valószínűleg.) Ha tehát felvetik ezt a kérdést, hogyan tudsz az objektív tényekkel, az igazsággal összhangban válaszolni? Ha nem tudsz válaszolni, akkor azt fogják mondani, hogy félre lettél vezetve. Ha nem vagy képes válaszolni, az legalább egy tényt bizonyít, mégpedig azt, hogy nem érted az igazságnak ezt az aspektusát. Hát nem vagytok képtelenek válaszolni? (Képtelenek vagyunk.) Akkor beszéljünk erről a témáról.

Egyesek azt mondják: „Ha az emberiség nem törekedne az eszményeire, akkor vajon fejlődött volna a világ a jelenlegi állapotáig?” A válasz igen. Hát nem egyszerű? (De az.) Mi a legegyszerűbb, legnyersebb magyarázat erre az igenre? Az, hogy akár törekszik az emberiség az eszményeire, akár nem, annak semmi hatása a világra, mert a világ fejlődését a mai napig nem az emberiség eszményei hajtották előre és vezették; inkább a Teremtő vezette az emberiséget a jelenbe, a mai napig. A törekvései, eszményei és vágyai nélkül az emberiség épp ugyanúgy eljutott volna a mai napig, de a Teremtő vezetése és szuverenitása nélkül nem jutott volna el. Megfelelő az ilyen magyarázat? (Igen.) Mitől megfelelő? Megválaszolja a kérdést? Elmagyarázza a kérdés lényegét? Nem magyarázza el; csupán elméleti választ ad a kérdésre, amit egy vízió fogalmainak is nevezhetnénk. De van egy részletesebb, lényegi magyarázat, amely nem hangzott el. Mi ez a részletes magyarázat? Először beszéljünk egyszerűen. Az egész emberiségben az emberek a saját fajtájukat követik, mindenféle embernek megvan a saját küldetése. Az Istenben hívők küldetése az, hogy tanúskodjanak a Teremtő szuverenitásáról, tanúskodjanak az Ő cselekedeteiről, elvégezzék, amivel Ő megbízta őket, jól tegyék a kötelességüket, végül pedig üdvözüljenek. Ez az ő küldetésük. Részletesebben szólva az, hogy terjesszék Isten szavát és az Ő munkáját, majd pedig az Ő vezetésének elfogadása és az Ő munkájának megtapasztalása által levessék a romlott beállítottságukat és üdvözüljenek. Az ilyen embert Isten választotta. Olyan ember, aki együttműködik azzal a munkával, amelyet Ő végez az Ő irányítási munkáján belül. Az ilyen ember küldetése az, hogy jól tegye a kötelességét és elvégezze azt, amit Isten rábízott. Azt lehet mondani, hogy az ilyen emberek egyedülálló csoportot alkotnak az egész emberiség között. Ez az egyedülálló embercsoport egyedi küldetést visel Isten irányítási munkájában, az Ő hatezer éves irányítási tervében; egyedi kötelességük és egyedi felelősségük van. Amikor tehát azt mondom, hogy engedjék el azokat a törekvéseket, eszményeket és vágyakat, amelyek az érdeklődési körökből és a kedvtelésekből származnak, akkor azt várom el ezektől az emberektől – akik alatt mindannyiótokat értem – hogy engedjék el a személyes törekvéseket, eszményeket és vágyakat, mivel a ti küldetésetek, kötelességetek és felelősségetek Isten házában és az egyházban van, nem pedig ezen a földön. Vagyis semmi közötök e világ fejlődéséhez és előrehaladásához, illetve bármelyik irányzatához. Azt is lehet mondani, hogy Isten nem ruházott rátok semmilyen küldetést e világ fejlődésével vagy előrehaladásával kapcsolatban. Ez az Ő elrendelése. Mi az a küldetés, amelyet Isten azokra ruházott, akiket Ő kiválasztott, akiket Ő meg fog menteni? Az, hogy jól tegyék a kötelességüket Isten házában, és üdvözüljenek. Az egyik dolog, amit Ő megkövetel az emberektől az üdvözülésük érdekében, az, hogy törekedjenek az igazságra, annak egyik módja pedig, ahogyan Ő az emberektől az igazságra való törekvést megköveteli, az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedése. Ezek a szavak és követelmények tehát nem az egész emberiséget célozzák meg; inkább hozzátok szólnak, Isten választott népének minden egyes tagjához, akit Ő kiválasztott, és mindenkihez, aki üdvözülni akar – és természetesen mindenkihez, aki képes tenni a kötelességét Isten irányítási munkájában az emberiség üdvösségéért. Mi az a szerep, amelyet képesek vagytok betölteni Isten irányítási tervében? Ti vagytok azok, akiket Isten meg fog menteni. Amikor tehát azokról van szó, akiket Isten meg fog menteni, mit foglal magába ez az „üdvösség”? Magában foglalja Isten szavainak, az Ő fenyítésének és ítéletének, az Ő elrendelésének, szuverenitásának és intézkedéseinek az elfogadását, az Ő valamennyi szavának való alávetettséget, az Ő útjának követését, végső soron pedig az Ő imádatát és a gonosz kerülését; ha így teszel, üdvözülni fogsz, és bemész a következő korba. Ez az a szerep, amelyet az egész emberiség között betöltötök, és az az egyedülálló küldetés, amelyet Isten minden ember között rátok ruházott. Természetesen, a ti szemszögetekből szólva ez különleges felelősség és kötelesség, amellyel az egész emberiség között rendelkeztek. Ez Isten választott népének azon tagjai szemszögéből beszél erről a témáról, akiket Ő kiválasztott. Másodsorban, az egész emberiség között Isten ennek a kivételes embercsoportnak egyedülálló küldetést adott. Istennek nincs szüksége arra, hogy nekik bármilyen kötelezettségük vagy felelősségük legyen a világ fejlődésével, előrehaladásával vagy bármi mással kapcsolatban, aminek köze van a világhoz. Ezen a kivételes embercsoporton kívül Isten különféle küldetésekkel ruházta fel a mindenféle többi, Általa ki nem választott embert, függetlenül azok természetlényegétől. Ők az emberiség különböző korszakaiban, különböző társadalmi környezetében és különböző fajai között, különböző küldetéseik miatt mindenféle szerepet játszanak, az élet minden területét kitöltve. A különböző szerepek miatt, amelyek betöltésére Isten rendelte őket, mindegyiküknek megvan a maga érdeklődési köre és kedvtelése. Ezeknek az érdeklődési köröknek és kedvteléseknek az előfeltételei mellett mindenféle törekvés, eszmény és vágy keletkezik bennük. Mivel mindenféle törekvéseik, eszményeik és vágyaik vannak, különböző korszakokban és különböző társadalmi környezetekben a világ mindenféle új dolgot és új iparágat hoz létre – például a technológiát, az orvostudományt, az üzleti életet, a közgazdaságtant és az oktatást, vagy a könnyűipart, mint a textil- és a kézműipar, valamint a légi- és tengeri ipar, és így tovább. Így a különböző törekvéseik, eszményeik és vágyaik eredményeképpen a minden területen megjelenő vezéralakoknak, kiemelkedő egyéniségeknek és kivételes lelkesítőknek megvannak a saját küldetéseik különböző időpontokban és különböző társadalmi környezetekben. Ugyanakkor a sajátos társadalmi környezetükben is folyamatosan teljesítik a küldetésüket. Ily módon az emberiség különböző időszakaiban és társadalmi környezeteiben e kivételes egyének törekvései, eszményei és vágyai megvalósításának következtében a társadalom folyamatosan fejlődik és halad előre. Ez persze folyamatosan az anyagi élet különböző minőségeit hozza el az emberiség számára. Pár száz évvel ezelőtt például nem volt villamos energia, így az emberek olajlámpákat használtak. Ezen egyedi körülmények között megjelent egy kivételes ember és feltalálta az áramot, és az emberiség elkezdte világításra használni az elektromosságot. Másik példa: egy bizonyos társadalmi környezetben megjelent egy másik kivételes ember. Látta, hogy a bambuszcédulákra való írás túl sok gondot okoz, és remélte, hogy eljön majd az a nap, amikor vékony, sík felületre lehet írni, ami egyben kényelmes és könnyen olvasható lenne. Majd elkezdte a papírgyártás technikáit kutatni, és a folyamatos kutatása, felfedezése és kísérletezése révén végül feltalálta a papírt. Aztán ott volt a gőzgép feltalálása is. Egy egyedi időszakban megjelent egy kivételes ember, aki úgy gondolta, hogy a kézzel végzett munka túlságosan kimerítő, az emberi energia túlzott pazarlása, és túlságosan alacsony hatékonyságú. Ha lenne egy gép, vagy valami más módszer, amely helyettesíteni tudná az emberi munkavégzést, akkor az emberek rengeteg időt spórolnának és képesek lennének más dolgokat csinálni. Így kutatás és felfedezés révén feltalálták a gőzgépet, majd egymás után mindenféle mechanikus dolgot találtak fel, amelyek a gőzgép működési elveit használták fel. Nem így van? (De igen.) Így különböző időkben egy egyedi személy vagy egy egyedi embercsoport törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak folyamatos megvalósítása és ellenőrzése fokozatosan és folyamatosan hajtja előre és fejleszti mind a könnyű-, mind a nehézipart, ezáltal folyamatosan javítva az egész emberiség életminőségét és életkörülményeit. A könnyűipar, mint például a textil- és a kézműipar, mára egyre magasabb minőségi, finomsági és pontossági szintre fejlődik, az emberiség pedig egyre jobban élvezi ezeket. A nehézipar, mint mindenféle közlekedési eszköz, például az autók, a vonatok, a gőzhajók és a repülőgépek, nagy könnyebbséget visznek az emberek életébe, megkönnyítve és kényelmessé téve az utazást az emberek számára. Ez az emberiség fejlődésének valódi folyamata és részletes megnyilvánulása. Röviden, legyen szó akár a könnyű-, akár a nehéziparról, mindegy milyen oldalról nézzük, mindent egy kivételes ember vagy kivételes emberek csoportjának érdeklődési körei és kedvtelései kezdeményeznek és hoznak létre. Az egyedi érdeklődési köreik és kedvteléseik miatt saját törekvéseik, eszményeik és vágyaik vannak. Ugyanakkor egyedi törekvéseik, eszményeik és vágyaik miatt az emberiség különböző korszakaiban és abban a társadalmi környezetben, amelyben él, a különböző területek mindenféle fejlettebb, kényelmesebb, az egész emberiség életminőségének emelését jobban elősegítő dolgokat hoznak létre. Ez könnyebbséget hoz az emberiség számára és emeli az életminőségét. Mindezekről nem fogunk beszélni. Inkább vetünk egy pillantást ezeknek a kivételes személyeknek az eredetére. Honnan jönnek ezek a kivételes személyek a különböző időszakokban? Vajon nem Isten rendelte el őket? (De igen.) Ez a pont kétségkívül biztos, és senki sem tagadhatja. Látva, hogy Isten rendelte el őket, a küldetésük is Isten elrendelésével van összefüggésben. Mit jelent az, hogy „Isten elrendelésével van összefüggésben”? Azt jelenti, hogy Isten egyedi küldetésekkel ruházta fel ezeket a kivételes egyéneket, arra késztetve őket, hogy bizonyos időszakokban előjöjjenek, hogy megtegyék, amit bizonyos időszakokban tenni akarnak, majd a különböző időszakokban azokon az egyedi dolgokon keresztül ösztönzi az emberiséget, amelyeket ezek az egyének tesznek. Ezek miatt a kivételes személyek miatt a világ folyamatosan finom változásokon és megújulásokon meg keresztül. Így fejlődik az emberiség.

Mi a különbség azok között, akiknek ilyen egyedi érdeklődési köreik és kedvteléseik vannak, és a választott nép között, akiket Isten választott ki? Az a különbség, hogy habár Isten egyedi küldetést rendelt el ezeknek az embereknek, nem ők azok, akiket Ő az üdvösségre rendelt, így az Ő követelményei velük szemben csupán annyik, hogy valami egyedit kell tenniük az egyedi korukban, az egyedi idejükben. Teljesítik a küldetésüket, majd pedig távoznak az egyedi idejükben. Míg a földön élnek, Isten nem végzi el rajtuk az üdvösség munkáját. Az ő küldetésük csupán ennek a társadalomnak és emberiségnek a fejlesztésére és előremozdítására vonatkozik, illetve az emberiség életfeltételeinek megváltoztatására különböző időszakokban. Nekik egyáltalán semmi közük az emberiség üdvösségének munkájához Isten irányítási tervében, így mindegy, hogy miféle küldetést teljesítenek, milyen nagy mértékben járulnak hozzá az emberiséghez, vagy milyen mély hatást gyakorolnak az emberiségre, semmi közük Isten emberiséget megmentő munkájához. A világhoz tartoznak, annak irányzataihoz, fejlődéséhez, valamint annak minden területéhez és iparágához; semmi közük Isten emberiséget megmentő munkájához, így az Ő egyetlen kimondott szavához sincs közük, egyetlen szóhoz se, amelyet az emberiségnek szán, az Általa kifejezett igazsághoz és élethez, illetve az emberiséggel szemben támasztott különféle követelményeihez. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten kijelentései az egész emberiséghez, az egész világegyetemhez, egészen azokig a konkrét követelményekig és alapelvekig, amelyekről Ő beszél, nem szólnak minden embernek; természetesen sokkal kevésbé szólnak azokhoz a kivételes emberekhez, akik fontos szerepet játszanak az emberi társadalom fejlődésében. Isten szavai – az igazság, az út és az élet – csak az Őáltala kiválasztott választott népéhez szólnak. Ez a kérdés könnyen megmagyarázható: Isten szavai azokhoz szólnak, akiket Ő választ, akiket Ő akar megmenteni, akiket üdvözíteni akar. Ha valakit nem Isten választott ki és Ő nem tervezi a megmentését, akkor az élet e szavai nem hozzá szólnak – nincs része bennük. Értitek? (Igen.) Ezeknek a kivételes személyeknek egyedi érdeklődési köreik és kedvteléseik vannak, így eltérő, magasabbrendű törekvéseik, eszményeik és vágyaik vannak, mint a hétköznapi embereknek. Mivel ezekkel az egyedi törekvésekkel, eszményekkel és vágyakkal rendelkeznek, és mivel eltérő vagy egyedi érdeklődési köreik és kedvteléseik vannak, fontos szerepet játszanak az emberi társadalom fejlődésének folyamatában, és természetesen különböző időpontokban teljesítik fontos küldetéseiket. Függetlenül attól, hogy végül elfogadható színvonalon teljesítik-e a küldetéseiket, ők az egyetlenek, akiknek bármi dolguk is van azokkal a törekvésekkel, eszményekkel és vágyakkal, amelyek az érdeklődési körök és kedvtelések eredményeként keletkeznek. Mivel ezeknek az embereknek egyedi küldetéseik vannak, meghatározott időpontokban és sajátos társadalmi körülmények között kell megvalósítaniuk a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat. Ez az a küldetés, amelyet Isten ruház rájuk, az a küldetés, amit Ő ad nekik; ez a felelősségük, és az, ahogyan cselekedniük kell. Nem számít, hogy mekkora nyomást visel el a testük, a szívük vagy a mentális világuk, vagy mekkora árat fizetnek azért, hogy eszményeik és vágyaik megvalósítására törekedjenek, mindannyian be fogják – vagy be kell – fejezniük azt a küldetést, amelyet kell, mert ez Isten rendelése. Senki sem kerülheti el Isten elrendelését, illetve senki sem menekülhet az Ő szuverenitása és intézkedései elől. Ezért nekik egyáltalán semmi közük ahhoz, amiről az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedésével kapcsolatban beszélünk. Mit jelent az, hogy semmi közük egymáshoz? Azt jelenti, hogy ezek a szavak az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedéséről nem hozzájuk szólnak. Nem számít az időszak, nem számítanak a társadalmi körülmények és nem számít, hogy hova fejlődik az emberiség, Isten e szavainak semmi köze hozzájuk. Ezek a szavak nem hozzájuk szólnak, így ezek a szavak nem követelmények velük szemben. Teljesíteniük kell azt a küldetést, amelyet Isten elrendezése, szuverenitása és intézkedései alatt teljesíteniük kell. Meg kell tenniük, amit különböző időpontokban, valamint a gonosz és romlott emberiség eltérő társadalmi körülményei között tenniük kell, eleget kell tenniük a kötelezettségeiknek, és teljesíteniük kell azt a küldetést, amelyet teljesíteniük kell. Tehát ők a szolgálattevő vagy az ellenpont szerepét töltik be? Bármit is mondasz, rendben van. Röviden, nem ők azok, akiket Isten kiválasztott, és nem is azok, akiket Ő meg akar menteni – ennyi az egész. Tehát bárhogyan is engedik el a hívők a törekvéseket, eszményeket és vágyakat, az nem fogja késleltetni a világ vagy az emberiség fejlődését; és természetesen nem fogja késleltetni a különböző területek és iparágak fejlődését sem a világ különböző időszakaiban és különböző társadalmi körülményei között. Nem ez a helyzet? (De igen.) Mi ennek az oka? Az, hogy az emberiség és a társadalom iparágai fejlődésének semmi köze a hívőkhöz, vagy az Isten által választott emberekhez, ezért nem kell aggódnod: „Ha azt tesszük, amit Te mondasz, és elengedjük a törekvéseket, eszményeket és vágyakat, akkor ez a társadalom és az emberiség továbbra is fejlődni fog?” Miért lennél nyugtalan? Nem kell annak lenned. Istennek vannak tervei és intézkedései – ezt érted, igaz? (Igen.) Az aggodalmad felesleges, amit az okoz, hogy nem látod tisztán a dolgokat, és nem érted az igazságot.

Melyek azok a törekvések, eszmények és vágyak, amelyekkel Isten hívőjének rendelkeznie kell? Jól kell tenned a kötelességedet, elfogadható színvonalon, el kell végezned, amivel Isten megbízott téged, a kötelességtevésed során törekedned kell az igazságra és gyakorolnod kell az igazságot, belépést kell nyerned az igazságvalóságba, teljes mértékben Isten szavaival összhangban kell látnod az embereket és a dolgokat, és úgy kell viselkedned és cselekedned, az igazsággal kritériumodként. Ezek azok a törekvések, eszmények és vágyak, amelyekkel rendelkezned kell. A világi törekvések, eszmények és vágyak, amelyek az érdeklődési körökből és kedvtelésekből erednek, azok a dolgok, amelyeket el kell engedned. Miért szükséges elengedned őket? Te más vagy, mint az egyházon kívüli emberek; Isten választott téged, te pedig az igazság követését választottad, és elhatároztad, hogy az igazságra való törekvés útját követed, ezért az életed céljainak és irányának változást kell tapasztalnia, neked pedig teljesen és végképp el kell engedned az érdeklődési körökből és kedvtelésekből eredő törekvéseket, eszményeket és vágyakat. Miért kell elengedned őket? Mert ez nem az az út, amelyen járnod kell. Ez a nem hívők útja, azoké, akik nem hisznek Istenben. Ha annak az útnak a járására törekszel, akkor nem tartozol azok közé, akiket Isten kiválasztott. Ha azokra az eszményekre és vágyakra törekszel, amelyekre a nem hívők, akkor nem tudsz az igazságra törekedni és nem juthatsz üdvösségre. Konkrétabban szólva, ha nem tudod elengedni a törekvéseidet, eszményeidet és vágyaidat, sőt, meg is akarod valósítani azokat, akkor képtelen vagy alávetni magad Isten munkájának, illetve félni Istent és kerülni a gonoszt, és soha nem üdvözülhetsz. Mit jelent ez? Ha képtelen vagy elengedni a törekvéseidet, eszményeidet és vágyaidat, sőt még meg is akarod valósítani őket, az egyenlő azzal, hogy elhagyod az igazságra való törekvésedet, elhagyod az üdvösséget, nem akarod Isten szuverenitásának és intézkedéseinek alávetni magad. Nem ez a helyzet? (De igen.) Tehát végülis úgy van, ahogy mondtam: Ha az igazságra akarsz törekedni, akkor először az érdeklődési körökből és kedvtelésekből származó törekvéseket, eszményeket és vágyakat kell elengedned. El kell engedned azokat, mert a világi eszmények és vágyak kergetésének semmi köze azokhoz, akik az igazságra és üdvösségre törekszenek; ez nem az az út, amelyen járnod kell, és nem is az a cél és irány, amelyet az életedben meg kell alapoznod és meg kell tartanod. Ha a szívedben gyakran tervezel és kalkulálsz ezzel, azon töröd a fejed, hogy töprengj és mérlegelj, akkor a lehető leghamarabb el kell engedned. Nem állhatsz egy-egy lábbal mindkét táborban, törekedni akarva az igazságra és az üdvösség elérésére, miközben a világra is törekedni akarsz, és saját eszményeidet és vágyaidat akarod megvalósítani. Ily módon nem csak képtelen lennél elérni vagy megvalósítani bármelyiket is, de ezen felül – ami a legfontosabb – ez kihatással lenne az üdvösségedre. Végső soron elmulasztanád Isten emberiséget üdvözítő munkáját, elszalasztanád a legjobb lehetőséget Isten üdvösségére az emberiség számára, és elvesztenéd az üdvösség lehetőségét. Végül katasztrófába torkollnál, ostoroznád magad és toporzékolnál, és túl késő lenne a megbánáshoz – ez lenne a sajnálatos sorsod. Ha okos vagy, és már eldöntötted, hogy az igazságra törekszel, akkor el kell engedned az egykori eszményeidet és vágyaidat, illetve azokat, amelyekre még mindig törekszel. Buta emberek, idióták, ostobák és zavart emberek – ezek az emberek törekedni akarnak az igazságra és üdvözülni szeretnének, de nem akarják elengedni a világi törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat. Mindkettőt akarják. Úgy gondolják, ha így cselekszenek, akkor előnyt szereznek, hogy ez okos dolog, amikor valójában ez a legostobább cselekvési mód mind közül. Az okos emberek végképp el fogják hagyni a világi törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, és azt választják, hogy az igazságra törekednek és üdvözülnek. Nem számít, milyen mértékben fejlődik a világ, és nem számít a különféle területek és iparágak ügyeinek vagy fejlődésének állapota, ezek közül egyiknek sincs semmi köze hozzád. Azok, akik a világhoz tartoznak, a földön élő ördögök tegyék azt, amit tenniük kell. Amit tenni fogunk, az egyrészt azon kötelesség teljesítése, amelyet tennünk kell, másrészt pedig az, hogy élvezzük az ő munkájuk gyümölcsét. Milyen csodálatos! Például azok a számítógépek és szoftverek, amelyeket feltalálnak, nagyon hasznosak számodra a kötelességtevésedben és a munkádban. Fogod és használod, a szolgálatodba állítod; arra használod, hogy segítsen a kötelességed elvégzésében, segítsen jobban teljesíteni a munkádat, növelve a kötelességtevésed hatékonyságát, ezáltal javítva annak eredményeit, miközben több időt is megtakarít. Milyen csodálatos! Nem kell törnöd a fejed, azt kutatva: „Hogyan találták fel ezt a szoftvert? Kitől származik? Hogyan fordítsak erőfeszítést erre a szoftverre, erre a műszaki területre?” Fölösleges így törnöd a fejed. A gondolataidat és az energiádat nem erre szánták. Nem kell az energiáddal vagy az agysejtjeiddel hozzájárulnod ehhez az ügyhöz. Járuljanak hozzá azok a világi emberek, akiknek ezt kell tenniük; miután hozzájárultak, mi elvesszük és felhasználjuk. Milyen csodálatos! Minden készen van. Isten mindent előre elrendezett, ezért nem szükséges törekedned rá, és ezekben az ügyekben nem kell aggódnod vagy erőfeszítést tenned. Ezekben az ügyekben semmit nem kell magadra vállalnod, semmi miatt nem kell nyugtalankodnod vagy aggódnod. Mindössze a kötelességedet kell jól tenned, az igazságra kell törekedned és megértést kell nyerned az igazságról, és be kell menned az igazságvalóságba. Nem ez a leghelyesebb út az életben? (De igen.)

Most már értitek az eszmények és vágyak hajszolásának témáját? Egyesek azt mondják: „Ha az emberek nem hajszolnák az eszményeiket, akkor a világ fejlődne még előre?” Azt mondom, fejlődne. Felfogjátok ezt a választ? Megértitek? (Igen.) Akkor a lényegét is világosan látjátok annak a témának, amelyről beszélünk? Nem így van ez valójában? (Így van.) Amikor az utolsó szóra kerül sor – a világ fejlődésére, haladására és ügyeire – azzal foglalkozzanak csak a világhoz tartozó ördögök, illetve a világhoz tartozó úgynevezett „emberek”. Ennek semmi köze azokhoz, akik Istenben hisznek. Mi a küldetése és felelőssége azoknak, akik Istenben hisznek? (Az, hogy jól tegyék a kötelességüket, törekedjenek az igazságra, és elérjék az üdvösséget.) Helyes. Ez nagyon konkrét és gyakorlatias. Hát nem egyszerű? (De az.) Azoknak, akik Istenben hisznek, elegendő csupán az igazságra törekedniük és az Ő útját követniük, és végül üdvözülni fognak. Ez a te küldetésed, valamint Isten legnagyobb elvárása és reménye veletek szemben. Isten elrendezi a fennmaradó dolgokat, ezért neked nem kell nyugtalankodnod vagy aggódnod. Amikor eljön az idő, élvezni fogod mindazt, amit élvezned kellene, megeszel mindent, amit enned kellene, és használni fogsz mindent, amit csak használnod kellene. Minden túlszárnyalja majd a képzeletedet és az elvárásaidat, és bőséges lesz. Isten nem hagyja majd, hogy nélkülözz, sem azt, hogy szegény legyél. A Bibliában van egy sor, mely úgy szól, hogy az Úr terhe könnyű. Mit mond az eredeti? („Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30).) Nem ez a jelentése? (De igen.) A saját törekvéseid, eszményeid és vágyaid elengedésének megkövetelése nem azért van, hogy középszerűvé vagy lustává tegyen téged, sem törekvés nélkülivé, sem arra, hogy élőhalottá, lélektelen emberré tegyen; inkább azért van, hogy megváltoztassa a törekvéseid helytelen irányát és céljait. El kell engedned azokat a törekvéseket, eszményeket és vágyakat, amelyekkel nem kellene rendelkezned, és helyes törekvéseket, eszményeket és vágyakat kell kialakítanod. Csak így járhatsz az élet helyes útján. Nos, megoldódott ez a probléma? Ha az emberek nem törekednének az eszményeikre, akkor vajon fejlődne a világ továbbra is? A válasz igen. Miért? (Azért, mert Isten küldetést rendelt el azok számára, akik a világhoz tartoznak; ők fogják elvégezni ezt a munkát.) Így van, azért, mert Istennek megvan az elrendelése és megvannak az Ő intézkedései, ezért neked nem kell nyugtalankodnod. A világ fejlődni fog, és ehhez nem szükséges, hogy Isten hívei vegyék magukra ezt a küldetést, hogy ők tegyenek eleget ennek a felelősségnek és kötelezettségnek. Isten már elrendezte a dolgokat. Nem kell amiatt aggódnod, hogy Isten kiket rendez el. Elegendő, ha az igazságra törekszel, követed Isten útját és üdvösségre jutsz. Szükséges bármi más felől aggódnod? (Nem.) Nem. Az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedése tehát olyan út, amelyet gyakorolnod kellene. Nem szükséges amiatt aggódnod, hogy mivé válik majd a világ vagy az emberiség, miután elengedted az eszményeidet és vágyaidat. Ez nem olyasvalami, ami felől aggódnod kell. Ennek semmi köze hozzád. Isten dolgai el vannak rendezve. Ez ennyire egyszerű. Érted? (Igen.) Azáltal, hogy így beszéltem, vajon nem oldottam meg a problémát a gyökerénél fogva? (Megoldottad.) Ha valaki újra megkérdezné tőletek, akkor hogyan tekintenétek erre a problémára, és hogyan magyaráznátok el? Ha valaki, aki nem hisz Istenben, megkérdezné: „Mindig arról beszéltek, hogy ne hajszoljuk az eszményeket, engedjük el az eszményeket és vágyakat. Ha mindenki a ti módotokon gyakorolna, akkor vajon létezne még a világ? Fejlődne tovább az emberiség?”, akkor így válaszolhatsz neki: „Minden embernek megvannak a saját törekvései, nem kényszerítheted őket.” Ez népszerű mondás a világban. Azt kell mondanod: „Isten megköveteli az emberektől, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat; ez az igazság. Ha hajlandó vagy ezt elfogadni, akkor el tudod engedni ezeket a dolgokat. Ha nem vagy hajlandó elfogadni, akkor azt is választhatod, hogy nem engeded el őket. Isten senkit sem fog kényszeríteni. Részedről a törekvések, eszmények és vágyak elengedése önkéntes, és jogod van hozzá. Nem elengedni szintén önkéntes, és szintén jogodban áll. Minden egyénnek megvan a speciális küldetése. Az egész emberiség között minden embernek megvan a saját küldetése, a saját szerepe, amelyet játszania kell. Az emberek választásai különbözőek, így az általuk járt utak is különböznek. Te a világ hajszolását választod, azt, hogy megvalósítsd az eszményeidet és vágyaidat a világban, valamint hogy megtestesítsd az értékeidet, miközben én azt választom, hogy elengedem a törekvéseimet, eszményeimet és vágyaimat, hogy Istent kövessem, hogy hallgassak az Ő szavaira, hogy az Ő útját kövessem, és hogy eleget tegyek Neki. Én végül képes leszek üdvösségre jutni. Te nem ezt az utat követed, amit szabadon megtehetsz. Senki sem kényszeríthet téged.” Milyen ez a válasz? (Jó.) Ha el tudod fogadni az „emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedése” gondolatát, akkor ezek a szavak hozzád szólnak. Ha nem tudod elfogadni, akkor nincs arra utaló jel, hogy hallgatnod kell és el kell fogadnod ezeket a szavakat. Választhatod, hogy nem hallgatod; választhatod, hogy lemondasz Istennek az emberiség üdvösségére irányuló irányítási munkájáról, és elhagyod az esélyedet az üdvösségedre. Ez jogodban áll. Azt is megteheted, hogy nem engeded el a törekvéseidet, eszményeidet és vágyaidat, kimész a világba, és magabiztosan, merészen megvalósítod azokat. Senki sem fog kényszeríteni, és senki sem fog elítélni téged. Ez jogodban áll. A választásod is a te küldetésed, és a küldetésed az a szerep, amelyet Isten számodra rendelt, hogy az emberek között játssz. Ez minden. Ez a tények valós állása. Bármit is választasz, az lesz az a fajta út, amelyen járni fogsz; bármilyen úton jársz is, az lesz az a szerep, amelyet az emberek között játszani fogsz. Ez ennyire egyszerű. Ez a tények valós állása. Tehát még mindig a korábbi szavakról van szó: „Minden embernek megvannak a saját törekvései, nem kényszerítheted őket.” De honnan ered ez a törekvés? A forrásánál Isten rendelte el ezt. Ha nem az igazság elfogadását választod és azt, hogy jól tedd a kötelességedet, akkor ez azt jelenti, hogy Isten nem választott ki téged, és nincs lehetőséged az üdvösségre. Egyszerűen szólva, nem rendelkezel ezzel az áldással; Isten nem rendelte el ezt. Ha nem érdekel téged az Istenben való hit vagy az igazságra törekvés – ha nem törekszel erre az aspektusra – akkor híján vagy ennek az áldásnak. Azok, akik arra rendeltettek, hogy Isten házába jöjjenek, hajlandóak arra, hogy tegyék ott a kötelességüket. Bármit is mond Isten, figyelnek; ha Ő azt akarja, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, akkor megteszik. Ha nem tudják elengedni azokat, akkor azon törik a fejüket, hogy miként tegyék meg. Aki ilyen, az hajlandó törekedni az üdvösségre. Ez lelkük legmélyebb igénye és szükséglete, amelyet Isten rendelt el, ezért rendelkeznek ezzel az áldással, ami az ő jó szerencséjük. Az a szerep, amelyet Isten rendelt számodra, az, amelyet játszanod kell. Ez a forrás. Azok, akik nem áldattak meg, a világot követik, míg az áldottak az igazságra törekszenek – vajon ez nem tény? (De az.) Ha tehát valaki újra megkérdez titeket, képesek lesztek válaszolni? (Igen.) Mi a legegyszerűbb válasz? (Minden embernek megvannak a saját törekvései, nem kényszerítheted őket.) Minden embernek megvannak a saját törekvései, nem kényszerítheted őket. A törekvéseid, eszményeid és vágyaid elengedésének megkövetelése csupán gyakorlási utat szándékozik nyújtani számodra. Választhatod, hogy elengeded őket, és választhatod, hogy nem engeded el őket. Minden embernek megvannak a saját törekvései, nem kényszerítheted őket. Ha elfogadod, akkor ezek a szavak hozzád szólnak. Ha nem fogadod el, akkor ezek a szavak nem hozzád szólnak, és a törekvések, eszmények és vágyak elengedésének semmi köze hozzád; szabad vagy. Megoldódott ez a kérdés? (Igen.) Megoldódott, tehát senki sem fogja tovább feszegetni ezt a kérdést, igaz? (Igaz.)

Van egy másik kérdés is, amikor az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedésére jön szóba. Egyesek megkérdezik: „Most beszélsz az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedéséről – ez azért van, mert közel az idő, itt vannak az utolsó napok, és eljöttek a katasztrófák, és mert eljött Isten napja, ezért követeled meg az emberektől, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat?” Erről van szó? (Nem.) A válasz nemleges: Nem! Beszéljünk tehát a konkrét okról! Mivel a válasz nem, bizonyára van itt néhány részletes kérdés, amelyről beszélni kell, és amelyet meg kell érteni. Beszéljünk erről: Kétezer, vagy akár pár száz évvel ezelőtt, az egész társadalmi környezet különbözött a maitól; az egész emberiség ügyeinek helyzete más volt, mint a mai. Az életkörnyezetük nagyon rendezett volt. A világ nem volt annyira elvetemült, mint most, az emberi társadalom nem volt annyira kaotikus, mint most, és nem voltak katasztrófák. Vajon az embereknek akkor is el kellett engedniük a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat? (Igen.) Miért? Indokoljátok meg, és beszéljetek a konkrét tudásotokról. (Most, hogy az emberiséget megrontotta a Sátán, a Sátán romlott beállítottságával rendelkeznek, ezért amikor az eszményeiket és vágyaikat kergetik, mindez a hírnév, a haszon és a státusz hajszolása miatt van. Mivel a hírnevet és a hasznot hajszolják, küszködnek és harcolnak egymással, élet-halál harcot vívnak, az eredmény pedig az, hogy még mélyebben rontotta meg őket a Sátán, egyre inkább elvesztik az emberi mivolt látszatát, egyre távolabb és távolabb kerülve Istentől. Ebből látható, hogy az eszményekre és vágyakra való törekvés útja téves. Nem azért követeli meg tehát Isten az emberektől, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, mert Isten napja közel van; inkább azért, mert az embereknek eleve nem kellene ezekre a dolgokra törekedniük. Helyesen, Isten szavai szerint kellene törekedniük.) Úgy gondoljátok, hogy az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedése egy gyakorlási alapelv? (Igen.) Az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedése az igazság? Ez Isten követelménye az emberrel szemben? (Igen.) Ez egy igazság, Isten egyik követelménye az emberrel szemben. Ez az az út tehát, amelyet az embereknek követniük kellene? (Igen.) Mivel ez az igazság, egy konkrét követelmény, amelyet Isten támaszt az emberrel szemben, valamint az az út, amelyet az embereknek követniük kellene, vajon megváltoztatja ezt az idő és a háttér? (Nem.) Miért nem? Azért, mert az igazság, Isten követelményei, valamint Isten útja nem változik az idő, a hely vagy a környezet változásával. Nem számít az idő, nem számít a hely, és nem számít a tér, az igazság mindig az igazság, és az a norma, amelyet Isten az embertől megkövetel, nem változik, és az a norma sem változik, amelyet a követőitől követel meg. Isten követői számára tehát nem számít az idő, a hely, a kontextus, Isten útja, amelyet követniük kell, nem változik. A mai korban tehát azt várni el az emberektől, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, az nem egy olyan követelmény, amelyet csak azért támasztanak az emberrel szemben, mert az idő közel van, vagy azért, mert itt vannak az utolsó napok; és azért sem, mert a napok száma kevés, a katasztrófák pedig nagyok, és nem is attól való félelemből, hogy az embert katasztrófa éri, hogy ilyen sürgető követelményt támasztanak az emberrel szemben, amely azt követeli tőle, hogy vegyen részt szélsőséges vagy radikális cselekvésekben, annak érdekében, hogy elérje a leggyorsabb belépést az igazságvalóságba. Nem ez az ok. Akkor hát mi az ok? Nem számít, mikor, akár pár száz, akár pár ezer évvel ezelőtt – sőt akár jelenleg – Isten követelményei az emberrel szemben e tekintetben nem változtak. Csupán arról van szó, hogy pár ezer évvel ezelőtt, sőt bármikor egészen a mai napig, Isten nem tette nyilvánosan közzé ezeket a szavakat részletesen az emberiség számára, ám az Ő emberrel szembeni követelményei sohasem változtak meg, egyetlen időpontban sem. Onnantól kezdve, hogy az emberiség először feljegyzéseket vezetett, Isten velük szemben támasztott követelményei soha nem arra irányultak, hogy szorgosan törekedjenek a világra, illetve hogy saját eszményeiket és vágyaikat valósítsák meg a világban. Az Ő egyetlen követelménye velük szemben az, hogy hallgassanak az Ő szavaira, kövessék az Ő útját, ne dagonyázzanak a világgal együtt a sárban, és ne törekedjenek a világra. A világi dolgokkal foglalkozzanak a világi emberek; végezzék el ők ezeket a dolgokat. Ezeknek semmi közük azokhoz, akik hisznek Istenben és követik Őt. Az egyetlen dolog, amit Isten hívőinek tenniük kell, az, hogy követik Isten útját és követik Őt. Isten útjának követése olyasvalami, amit Isten hívői és követői kötelesek megtenni. Ezt a dolgot nem változtatja meg az idő, a hely vagy a háttér. Még a jövőben sem fog megváltozni ez a követelmény, amikor az emberiség üdvözül és bemegy a következő korba. Isten szavainak hallgatása és az Ő útjának követése az a hozzáállás és konkrét gyakorlat, amelyet Isten követőjének Vele szemben tanúsítania kell. Az emberek csakis Isten szavainak hallgatása és az Ő útjának követése által tudják sikeresen félni Istent és kerülni a rosszat. Tehát az, hogy Isten megköveteli az emberektől, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, nem az idő miatt keletkezett, sem pedig egyedi környezetek vagy hátterek miatt; hanem inkább amióta létezik ember, még ha Isten nem is világosan adta neki ezeket a szavakat, Ő mindig is ezt a normát és alapelvet követelte meg tőle. Függetlenül attól, hogy hány ember képes elérni ezt, hány ember képes gyakorolni az Ő szavait, illetve mennyit képesek megérteni az Ő szavaiból, Isten e követelménye változatlan. Nézd meg a Bibliában, ahol feljegyzések vannak azokról a kivételes emberekről, akiket Isten egyedi időszakokban kiválasztott – Noéról, Ábrahámról, Izsákról, Jóbról stb. Isten velük szembeni követelményei, az általuk követett út, az életcéljaik és az irányuk, valamint azok a célok, amelyekre törekedtek, és azok a konkrét eljárások, amelyeket az életért és a túlélésért hajtottak végre, mind Isten emberrel szembeni követelményeit testesítik meg. Melyek Isten követelményei az emberrel szemben? Közéjük tartozik, hogy az embereknek el kell engedniük a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, igaz? (Igaz.) Akár lélekben, akár testben, kerülniük kell a hangos, rendetlen, elvetemült emberiséget, és kerülniük kell azok zajos, rendetlen és elvetemült irányzatait. Korábban volt egy szó, amely nem volt túlságosan megfelelő – „megszentelt”. Valójában ennek a szónak a jelentése az, hogy megköveteli tőled, hogy elengedd a törekvéseidet, eszményeidet és vágyaidat – hogy meggátolja, hogy nem hívővé válj, illetve azt, hogy olyan dolgokat tegyél, amiket a nem hívők tesznek, vagy a nem hívők törekvéseit hajszold, és inkább arra késztet téged, hogy azokra a dolgokra törekedj, amelyekre egy hívőnek kellene. Ez az, amit jelent. Amikor tehát egyesek azt kérdezik: „Azért követeli meg Isten az emberektől, hogy engedjék el a törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, mert közel az idő, itt vannak az utolsó napok, és eljöttek a katasztrófák?”, mi legyen a válasz erre a kérdésre? Annak kellene lennie, hogy Isten emberrel szembeni bármelyik és mindegyik követelménye az igazság, és az az út, amelyet az embereknek követniük kell. Nem változnak az idő, a hely, a környezet, a földrajzi elhelyezkedés vagy a társadalmi háttér változása alapján. Isten szavai az igazság, az igazság, amely nem változott időtlen idők óta, amely nem változik az egész örökkévalóságon keresztül – így Istennek az emberrel szembeni minden egyes követelménye, valamint minden konkrét gyakorlási alapelv, amelyet Ő terjeszt eléjük, az utánra nyúlik vissza, hogy Ő megteremtette az emberiséget, amikor még nem voltak feljegyzéseik az időről. Ezek Istennel együtt létezők. Más szóval, attól a pillanattól kezdve, hogy emberek voltak, az emberiség képes volt megérteni Isten vele szemben támasztott követelményeit. Nem számít, hogy a követelmények mely területet érintik, mind örökkévaló, és nem fog megváltozni. Összességében, Isten emberrel szembeni követelményei azok, hogy hallgasson az Ő szavaira és kövesse az Ő útját. Érted? (Igen.) Isten követelményei teljesen függetlenek a világ fejlődésétől, az emberi társadalmi hátterektől, az időtől vagy a helytől, illetve attól a földrajzi környezettől és tértől, amelyben az emberek élnek. Isten szavainak hallgatása után úgy helyes, ha az emberek megtartják és gyakorolják azokat. Istennek nincsenek egyéb követelményei az emberekkel szemben. Amikor hallják és megértik az Ő szavait, akkor elegendő, ha gyakorolják és megtartják azokat; ezáltal elérik az elfogadható teremtett lény mércéjét az Ő szemében. Érted? (Igen.) Nem számít tehát az idő, a társadalmi környezet, a háttér, vagy a földrajzi elhelyezkedés, amit tenned kell, az az, hogy hallgatod Isten szavait, megérted, amit Ő mond és azt, hogy milyen követelményeket támaszt veled szemben, majd a következő dolog, amit tenned kell, az, hogy megszívleled, aláveted magad, és gyakorolsz. Ne törődj ilyen dolgokkal: „Vajon nagyok a katasztrófák most a külvilágban? Kaotikus a világ? Veszélyes kimenni a világba? Elkaphatnám a pestist? Meghalhatnék? Katasztrófák áldozatául esem majd? Vannak odakint kísértések?” Hiábavaló ilyen dolgokon gondolkodni, és ezeknek semmi közük hozzád. Neked csak azzal kell törődnöd, hogy törekedj az igazságra és kövesd Isten útját, nem pedig a külvilág környezetével. Bármilyen is a külvilág környezete, te teremtett lény vagy, és Isten a Teremtő. A kapcsolat a Teremtő és a teremtett lények között nem fog megváltozni, a te identitásod nem fog megváltozni, és Isten lényege nem fog megváltozni. Mindig olyasvalaki leszel, akinek Isten útját kellene követnie, akinek hallgatnia kellene az Ő szavaira és alá kellene vetnie magát Neki. Mindig Isten lesz Az, aki szuverenitást gyakorol feletted, aki elrendezi a sorsodat, és aki átvezet téged az életen. A Vele való kapcsolatod nem fog megváltozni, az Ő identitása nem fog megváltozni, és a te identitásod sem fog megváltozni. Mindezek miatt, az időtől függetlenül, a te felelősséged, kötelezettséged és a legfőbb kötelességed, hogy hallgass Isten szavaira, alávesd magadat nekik és gyakorold őket. Ez soha nem lesz rossz, és ez a legmagasabb norma. Megoldódott ez a kérdés? (Igen.) Megoldódott. Érthetően beszéltem? Helyesebben beszéltem, mint ti? (Igen.) Miben van igazam? (Mi csak nagy vonalakban beszéltünk, de Isten elég alaposan boncolgatta ezt a témát, és azt is közölte, hogy Isten szavai az igazság, azok az utak, amelyekhez az embereknek tartaniuk kell magukat, és hogy az embereknek hallgatniuk kell Isten szavaira, és követniük kell az Ő útját. Isten mindezt világosan elmondta.) Amit mondok, az az igazság egy aspektusa. Az a kifejezés, hogy „az igazság egy aspektusa”, egy elmélet, tehát mi támasztja alá ezt az elméletet? A korábban említett konkrét tények és tartalom. Bizonyíték van mindezekre a tényekre; egyik sem mondvacsinált, egyik sem kitalált. Ezek mind tények, illetve a tények külső jelenségeinek a lényege és a valósága. Ha fel tudod fogni és meg tudod érteni ezeket, az azt bizonyítja, hogy érted az igazságot. Azért nem tudjátok ezt hangosan kimondani, mert még nem értitek az igazságnak ezt az aspektusát, illetve e jelenségek mögöttes lényegét és valóságát sem értitek, így csupán az érzéseitekről és tudásotokról beszéltek egy kicsit, amely távol áll az igazságtól. Nem ez a helyzet? (De igen.) Ez a kérdés megoldódott, tehát hagyjuk is ennyiben. Az érdeklődési körök és kedvtelések eredményeként keletkező törekvések, eszmények és vágyak elengedésének témájával kapcsolatban vajon szükséges volt kiegészítő pontként beletenni ezt a kérdést? (Igen.) Szükséges volt. Minden kérdés érint valamennyit az igazságból, azaz érinti bizonyos tények valóságát és lényegét, és a valóság és lényeg mögött mindig Isten intézkedései, tervei, gondolatai és kívánságai állnak. Mi más még? Isten néhány különleges módszere, valamint az Ő cselekedeteinek alapja, céljai és háttere. Ezek a valóság.

Miután befejeztük a beszélgetést az érdeklődési körökből és kedvtelésekből fakadó törekvések, eszmények és vágyak elengedésének a témájáról, a következő témáról kellene beszélgetnünk. Mi a következő téma? Az, hogy az embereknek el kell engedniük a házasságból fakadó törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat. Nyilvánvalóan ez a téma érint minden, a házassággal kapcsolatos különféle problémát. Vajon ez a téma nem nagyobb egy kicsit, mint az érdeklődési körök és kedvtelések témája? De ne féljünk a méretétől. Apránként fogjuk lebontani, lassan megértve és átjárva ezt a témát beszélgetés révén. Az a vonal, amelyet a témáról való beszélgetés során követni fogunk, a házasság kérdésének boncolgatása az itt jelenlévő problémák lényegének, és – mind pozitív, mind negatív – aspektusainak szempontjából; az emberek különféle, helyes és helytelen felfogásait a házasságról; a hibákat, amelyeket a házasságban elkövetnek, valamint a kérdésből fakadó különböző helytelen ötleteket és nézőpontokat, hogy végül lehetővé tegyük az emberek számára, hogy elengedjék a házasságból eredő törekvéseket, eszményeket és vágyakat. A legjobb és legegyszerűbb gyakorlat az „elengedés” elérésére a következő: Először is, tisztán kell látnod a problémák lényegét, és át kell látnod rajtuk, akár pozitívak, akár negatívak. Majd képesnek kell lenned arra, hogy helyesen és racionálisan foglalkozz a problémákkal. Ez a dolgok aktív oldala. A dolgok passzív oldalán képesnek kell lenned megérteni és átlátni a téves gondolatokat, nézőpontokat és hozzáállásokat, amelyeket a problémák hoznak neked, illetve a különböző ártalmas és negatív hatásokat, amelyeket az emberi mivoltodban okoznak, majd ezekből az aspektusokból képesnek kell lenned az elengedésre. Más szóval, képesnek kell lenned megérteni és átlátni ezeket a problémákat, anélkül, hogy korlátoznának vagy megkötöznének azok a téves gondolatok, amelyeket ezek a problémák okoznak, és anélkül, hogy hagynád, hogy azok irányítsák az életedet, és görbe utakra vezessenek, vagy rossz döntések meghozatalára késztessenek. Röviden, akár a pozitív, akár a negatív oldalról beszélgetünk, a végső cél az, hogy lehetővé tegyük az emberek számára, hogy racionálisan foglalkozzanak a házasság problémájával, hogy ne téves eszmékkel vagy nézetekkel próbálják megérteni és megközelíteni, és ne viszonyuljanak hozzá helytelenül. Ez az „elengedés” gyakorlatának helyes megértése. Rendben, folytassuk a beszélgetést a házasságból fakadó törekvésekkel, eszményekkel és vágyakkal. Először is nézzük meg a házasság meghatározását, hogy mi a koncepció. A többségetek még nem lépett házasságra, igaz? Úgy látom, hogy a legtöbbetek felnőtt. Mit jelent felnőttnek lenni? Azt jelenti, hogy már elértétek vagy átléptétek a házasulandó kort. Akár benne vagy, akár már átlépted azt a kort, minden embernek vannak bizonyos, viszonylag polgári nézetei, meghatározásai és koncepciói a házasságról, akár helyesek, akár helytelenek. Először tehát derítsük ki, mi is valójában a házasság. Először a saját szavaitokkal: Valójában mi is a házasság? Ha arról akarunk beszélni, hogy ki alkalmas arra, hogy arról beszéljen, hogy mi a házasság, akkor valószínűleg azok, akik már voltak házasok. Kezdjük tehát először azokkal, akik voltak már házasok, és amikor ők befejezték a beszédet, mehetünk tovább a nem házas felnőttekre. Beszélhettek a házasságról alkotott nézeteitekről, mi pedig meghallgatjuk a ti házasságról alkotott felfogásotokat és meghatározásotokat. Mondjátok el, amit el akartok mondani, akár kellemesen hangzik, akár nem – panaszokat a házasságról vagy a házassággal kapcsolatos elvárásokat, mindez rendben van. (Mielőtt megházasodik, mindenkinek vannak elvárásai. Egyesek azért házasodnak meg, hogy gazdag életmódot folytathassanak, némelyek pedig boldog házasságra törekednek, várják a herceget a fehér lovon, arról fantáziálva, hogy boldog életet fognak éni. Olyanok is vannak, akik arra akarják használni a házasságot, hogy a saját céljaikból elérjenek néhányat.) A te szemszögedből tehát, mi is a házasság valójában? Csereügylet? Játék? Micsoda? Néhány szituáció, amelyet említettél, a jómódú életről szól, ami egyfajta tranzakció. Mi még? (Úgy érzem, számomra a házasság csupán olyasvalami, ami után sóvárgok, valami, amire vágyom.) Ki akar még beszélni? Milyen ismeretük van a házas embereknek a házasságról? Különösen azoknak az embereknek, akik már tíz vagy húsz éve házasok – milyen érzéseitek vannak a házassággal kapcsolatban? Általában nem vagytok tele a házassággal kapcsolatos elmélkedéssel? Egyrészt van tapasztalatod a saját házasságoddal kapcsolatban, másrészt láttad a körülötted lévők házasságait; ugyanakkor figyelembe vetted mások házasságait is, amelyeket könyvekben, irodalomban és filmekben láttál. Ezekből az aspektusokból szemlélve tehát mit gondolsz, mi a házasság? Hogyan határoznád meg? Mit értesz meg vele kapcsolatban? Hogyan definiálod a házasságot? Házas emberek, akik már pár éve házasok vagytok – különösen azok, akik már neveltetek gyerekeket – milyen érzéseitek vannak a házassággal kapcsolatban? Beszéljetek. (Egy kicsit ki tudom egészíteni. Fiatal koromtól fogva sok televíziós műsort néztem. Mindig is boldog házasélet után sóvárogtam, de miután megházasodtam, rájöttem, hogy nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Miután megházasodtam, az első dolog, amit tennem kellett, az volt, hogy keményen dolgozzak a családomért, ami nagyon kimerítő volt. Másrészt, mivel összeférhetetlenség volt a férjem temperamentuma és az enyém között, valamint azok között a dolgok között, amelyekre vágytunk és törekedtünk – különösen az általunk követett utak között –, sok különbség volt köztünk az életben, olyannyira, hogy vitatkoztunk. Az élet nehéz volt. Ezen a ponton éreztem, hogy az a fajta házasélet, amelyre gyerekként vágytam, valójában nem volt reális. Csupán egy kellemes vágy volt, de a való élet nem ilyen. Ezek a gondolataim a házasságról.) Tehát a felfogásod a házasságról az, hogy keserű, igaz? (Igen.) Így az összes emléked és visszaemlékezésed keserű, fárasztó és fájdalmas, visszatekinteni rá pedig elviselhetetlen; zaklatottnak érezted magad, így ezután nem vártál jobbat a házasságtól. Úgy gondolod, a házasság nem igazodik a kívánságaidhoz, nem jó és nem romantikus. Tragédiának fogod fel a házasságot – nagyjából így érted? (Igen.) A házasságodban, akár azokban a dolgokban, amelyeket képes voltál megtenni, akár azokban a dolgokban, amelyeket nem voltál hajlandó megtenni, különösen fáradt és keserű voltál mindennel kapcsolatban, igaz? (Igen.) A házasság keserű – ez egyfajta érzés, olyan érzés, amellyel az emberek azonosulni tudnak, illetve amelyet maguk is éreznek. Formától függetlenül, a világban jelentleg bizonyára nem kevés különböző állítás létezik a házasságról és a családról. Nem kevés van filmekben és könyvekben is, a társadalomban pedig ott vannak a házassági szakértők és párkapcsolati szakértők, akik mindenféle házasságot elemeznek és boncolgatnak, akik foglalkoznak a házasságokban felmerülő ellentmondásokkal és feloldják azokat, annak érdekében, hogy közvetítsenek közöttük. Végül a társadalom népszerűsített néhány mondást a házasságról. Ezek közül a házasságról szóló népszerű mondások közül melyikkel értetek egyet vagy szimpatizáltok? (Isten, az emberek a társadalomban gyakran mondják, hogy megházasodni olyan, mint sírba szállni. Úgy érzem, házasságkötés, családalapítás és gyerekvállalás után az embereknek felelősségeik vannak, végeláthatatlanul dolgozniuk kell, hogy eltartsák a családjukat, és ehhez jön az a diszharmónia, amely abból adódik, hogy két ember együtt él, és mindenféle probléma és nehézség támad.) Mi konkrétan ez a kifejezés? „A házasság sírverem.” Vannak híres, népszerű mondások Kínában? Vajon „a házasság sírverem” mondás nem elég népszerű? (De az.) Mi más még? „A házasság ostrom alatt álló város – akik kint vannak, be akarnak jutni, akik bent vannak, ki akarnak jutni.” Mi más? „A szerelem nélküli házasság erkölcstelen.” Úgy gondolják, a házasság a szerelem jele, a szerelem nélküli házasság pedig erkölcstelen. A romantikus szerelmet használják az erkölcsi norma mérésére. Ezek a házas emberek meghatározásai és elképzelései a házasságról? (Igen.) Röviden, azok, akik házasok, tele vannak keserűséggel. Egy kifejezéssel leírva: „A házasság sírverem.” Ez ennyire egyszerű? A házas emberek befejezték a beszédet, most tehát meghallgathatjuk a nem házas, egyedülálló emberek mondandóját. Ki akar a házassággal kapcsolatos felfogásáról beszélni? Még akkor is, ha az gyerekes, vagy fantazmagória, vagy a valóságtól elrugaszkodott elvárások, mind rendben van. (Isten, én úgy érzem, a házasság az, hogy két ember társként éli a mindennapi szükségletek életét.) Voltál már házas? Van személyes tapasztalatod? (Nincs.) Mindennapi szükségletek, társként élni – tényleg erre gondolsz? Ennyire gyakorlatiasan? (Az eszményeimben a házasság nem ilyen, de ezt láttam a saját szüleim házasságában.) A szüleid házassága ilyen, de a te ideális házasságod nem. Mi a te felfogásod és törekvésed a házassággal kapcsolatban? (Amikor kicsi voltam, a felfogásom egyszerűen az volt, hogy találjak valakit, akit csodálok, aztán boldogan és romantikusan éljek vele együtt.) Vele akartál élni, fogni a kezét és együtt megöregedni, igaz? (Igen.) Ez a te sajátos felfogásod a házasságról, ami téged magadat érint; nem mások megfigyeléséből tettél szert rá. Amit mások házasságában látsz, az csupán az ő felszíni megjelenésük, és mivel te magad még nem tapasztaltad meg, nem tudod, hogy amit látsz, az a tényeken alapuló valóság, vagy csak a tények felszíni megjelenése; az a dolog, amit valósnak gondolsz, örökké a gondolataidban és a nézőpontjaid között lesz. A fiatalok a házasságról alkotott nézetének egyik része az, hogy romantikusan élnek a szerelmükkel, fogják egymás kezét és együtt öregszenek meg, és együtt élik le ezt az életet. Van-e bármi más felfogásotok a házasságról? (Nincs.)

Egyesek azt mondják: „A házasság arról szól, hogy találsz valakit, aki szeret. Nem számít, hogy romantikus-e vagy sem, és nem is kell annyira szeretned. A legkevesebb, hogy ő szeressen téged, legyél a szívében, és közösek legyenek a törekvéseitek, az eszményeitek, a jellemetek, az érdeklődési körötök és a kedvteléseitek, hogy hasonló beállítottságúnak találhassátok egymást, és együtt élhessetek.” Mások azt mondják: „Olyasvalakit találj, akivel együtt élhetsz, akit szeretsz, és aki szeret téged. Már ez is boldogság.” És vannak mások, akik így értelmezik a házasságot: „Olyan valakit kell találnod, aki gazdaságilag erős, így az életed későbbi részében nem aggódsz majd a ruházkodás és az élelem miatt, az anyagi életed pedig bőséges lesz így, és nem fogsz szegénységtől szenvedni. Függetlenül a korától vagy a kinézetétől, függetlenül a jellemétől és az ízlésétől, amennyiben van pénze, megfelelő. Amennyiben tud neked pénzt adni, amit elkölthetsz, és eleget tud tenni az anyagi szükségleteidnek, elfogadható. Az ilyen emberrel való együttélés boldogságot hoz, és testi kényelemben leszel. Ez a házasság.” Ez néhány azok közül a követelmények és meghatározások közül, amelyekkel az emberek a házasságot jellemzik. Az emberek többsége úgy értelmezi a házasságot, hogy megtalálja álmai szerelmét, kedvesét, a szőke herceget, együtt élnek, és rokonszenvesnek találják egymást. Egyesek például a szőke hercegüket valami pénzes, híres és tehetős sztárként vagy hírességként képzelik el. Úgy gondolják, hogy csak egy ilyen emberrel való együttélés az elismerésre méltó, kellemes házasság, a tökéletes házasság, és csak az ilyen élet boldog. Egyesek státusszal bíró emberként képzelik el a másik felüket. Egyesek csinosnak és gyönyörűnek képzelik el a másik felüket. Egyesek a másik felüket olyasvalakinek képzelik el, akinek jó kapcsolatokkal rendelkező, befolyásos, tehetős családja van; gazdag embernek. Egyesek ambiciózusnak és a munkájában erősnek képzelik el a másik felüket. Egyesek kivételesen tehetségesnek képzelik el a másik felüket. Néhányan úgy képzelik, hogy a másik felük különleges jellemmel rendelkezik. Mindezek, és még sok más, az emberek házassággal kapcsolatos elvárásai, és természetesen ezek a képzelődéseik, elképzeléseik és nézőpontjaik a házasságról. Röviden, azok, akik már voltak házasok, azt mondják, hogy a házasság sírverem, hogy házasságra lépni egyenlő egy sírba vagy egy katasztrófába való belépéssel; azok, akik nem házasok, különösen kellemesnek és romantikusnak képzelik a házasságot, és tele vannak vágyakozással és elvárásokkal. Azonban legyen szó akár azokról, akik már voltak házasok, akár azokról, akik még nem, senki sem tud túl egyértelműen beszélni a házassággal kapcsolatos felfogásáról vagy megértéséről, illetve arról, hogy mi a házasság valódi meghatározása és koncepciója, ugye? (Nem tudnak.) Akik már megtapasztalták a házasságot, ezt mondják: „A házasság sírverem, keserves.” Néhányan a nem házasok közül ezt mondják: „Helytelen a felfogásod a házasságról. Azért mondod, hogy rossz a házasság, mert túlságosan önző vagy. Nem tettél sokat a házasságodba. A különböző hibáid és problémáid miatt bajba sodortad a házasságodat. Saját kezűleg pusztítottad el és bontottad fel a házasságodat.” Olyanok is vannak, akik már házasok, és ezt mondják azoknak az egyedülálló embereknek, akik még nem léptek házasságra: „Tudatlan gyermek vagy, mit tudsz te? Tudod te, hogy milyen a házasság? A házasság nem egy ember, nem is két ember dolga – hanem két család dolga, sőt, két kláné. Sok olyan kérdést foglal magában, amely se nem egyszerű, se nem egyértelmű. Még egy, csupán két emberből álló világban sem annyira egyszerű, ahol ez csak két ember dolga. Bármilyen kellemes is a házassággal kapcsolatos felfogásod és ábrándod, ahogy telnek a napok, a banális mindennapi szükségletek addig döngölik a földbe, amíg a színe és az íze meg nem fakul. Nem vagy házas, mit tudsz hát te? Soha nem voltál házas, soha nem volt dolgod házassággal, így alkalmatlan vagy a házasság értékelésére, illetve arra, hogy kritikus megjegyzéseket tegyél. A házasságról alkotott felfogásod képzelgés, vágyálom – nem a valóságon alapul!” Mindegy, hogy ki beszél róla, van objektív, észszerű indoklás, mindent figyelembe véve azonban, valójában mi is a házasság? Melyik nézőpont a leghelyesebb, legobjektívebb szemléletmód? Melyik van leginkább összhangban az igazsággal? Hogyan kellene tekinteni rá? Akár azokról beszélünk, akik már megtapasztalták a házasságot, akár azokról, akik még nem, a házasságról alkotott felfogásuk egyrészt tele van saját képzelődéseikkel, másrészt pedig a romlott emberiség tele van érzésekkel a házasságban betöltött szerepét illetően. Mivel a romlott emberiség nem érti azokat az alapelveket, amelyekhez a különböző környezetekben ragaszkodnia kellene, és nem érti a házasságban betöltött szerepét, illetve a teljesítendő kötelezettségeit és felelősségeit, a házasságról szóló mondásai egy része elkerülhetetlenül érzelmi jellegű, és magában foglalja az emberek személyes önzését, forrófejűségét stb. Természetesen akár házas valaki, akár nem, ha nem az igazság szemszögéből látja a házasságot, és ha nincs Istentől származó tiszta megértése és ismerete róla, akkor leszámítva az összes, házassággal kapcsolatos gyakorlati, személyes tapasztalatát, a házasságról alkotott felfogását nagymértékben a társadalom és az elvetemült emberiség befolyásolja. A társadalom légköre, irányzatai és közvéleménye szintén hatással van rá, valamint azok a téves, elfogult, konkrétabban embertelennek mondható dolgok, amelyeket a társadalom minden szintjén és rétegében élő emberek a házasságról mondanak. Azért, mert mások ezeket mondják, az embereket egyrészt tudat alatt befolyásolják és irányítják ezek a gondolatok és nézőpontok, másrészt pedig tudat alatt elfogadják ezeket a hozzáállásokat és a házassággal kapcsolatos nézeteket, valamint a házasság ekként való kezelését, és a házasságban élők élethez való viszonyulását. Kezdjük azzal, hogy az embereknek nincs pozitív felfogásuk a házasságról, sem pozitív, pontos ismeretük és megismerésük róla. Emellett mind a társadalom, mind pedig az elvetemült emberiség negatív és megtévesztő gondolatokat csepegtet beléjük a házasságról. Ezért az emberek gondolatai és nézőpontjai a házasságról eltorzulnak, sőt elvetemültek lesznek. Amennyiben ebben a társadalomban élsz és túlélsz, és van szemed a látásra, füled a hallásra, és vannak gondolataid, hogy kérdéseken töprengj, különböző mértékben elfogadod majd ezeket a megtévesztő gondolatokat és nézőpontokat, amelyek helytelen, elfogult megértéshez és tudáshoz vezetnek a házassággal kapcsolatban. Száz évvel ezelőtt például az emberek nem értették, mi a romantikus szerelem, és házasságról alkotott felfogásuk pedig nagyon egyszerű volt. Amikor valaki elérte a házasulandó kort, egy házasságközvetítő bemutatta őket egymásnak, a szüleik elintéztek mindent, majd menyegzőt ültek az ellenkező neművel, házasságra léptek, ők ketten együtt éltek és együtt töltötték napjaikat. Így kísérték végig egymást ezen az életen, amíg a végére nem értek. Ennyire egyszerű volt a házasság. Két egyén dolga volt – két különböző családból származó ember együttélése, akik elkísérték egymást, gondoskodtak egymásról, és leéltek együtt egy életet. Ennyire egyszerű volt. Egy bizonyos ponton azonban az emberek elkezdték felvetni azt, amit romantikus szerelemnek neveznek, a romantikus szerelmet pedig hozzáadták a házasság tartalmához, egészen napjainkig. Ez a „romantikus szerelem” kifejezés, illetve ennek jelentése és eszméje már nem olyasvalami, amit az emberek a szívük mélyén szégyellenek, vagy amiről nehezen beszélnek. Inkább nagyon is természetesen létezik az emberek gondolataiban, és természetes, hogy az emberek megvitatják, olyannyira, hogy még a nem felnőtt emberek is megvitatják azt, amit ők romantikus szerelemnek neveznek. Az efféle gondolatok, nézőpontok és kijelentések tehát megfoghatatlanul is hatást gyakorolnak mindenkire, férfiakra és nőkre, idősekre és fiatalokra egyaránt. Ez a befolyás az oka annak, hogy a házasságról alkotott felfogása mindenkinek annyira követelőző – pontosabban szólva, előítéletes. Mindenki játszani kezdett a szerelemmel, és játszadozni a szenvedéllyel. Az ember úgynevezett „romantikus szerelme” csupán a szerelem és a szenvedély összekapcsolódása^[a]. Mit jelent a „szerelem”? A szerelem egyfajta vonzódás. Mit jelent a „szenvedély”? Kéjvágyat jelent. A házasság többé már nem olyan egyszerű, hogy két ember társként együtt tölti a napokat; inkább a vonzódás és a kéjvágy játékszerévé vált. Nem ez a helyzet? (De igen.) Az emberek a házasságot a kéjvágy és a vonzódás összekapcsolódásaként kezdték el értelmezni, így vajon lehet jó a házasságuk? A férfiak és a nők nem élnek helyesen, a felelősségeiknek sem tesznek jól eleget, és nem gyakorlatias módon telnek a napjaik. Gyakran beszélnek szerelemről, szenvedélyről, vonzalomról és kéjvágyról. Gondolod, hogy tudnak így zökkenőmentesen és állhatatosan élni? (Nem.) Melyik ember képes átjutni ezeken a kísértéseken és csábításokon? Senki sem tud túljutni ezeken a kísértéseken és csábításokon. A társadalomban az emberek tele vannak egymás iránti kéjvággyal és vonzalommal. Ezt nevezik romantikus szerelemnek, és ez az, ahogyan a kortárs emberek a házasságot értelmezik; ez a legmagasabb értékelésük házasságról, a legmagasztosabb ízlésük. A mai emberek házassági helyzete tehát a felismerhetetlenségig megváltozott, és szörnyű, borzalmas zűrzavarban van. A házasság többé már nem egyszerűen egy férfi és egy nő dolga, hanem inkább minden ember, vonzódással és kéjvággyal játszadozó férfiak és nők – teljesen romlott emberek – ügyévé vált. Az elvetemült irányzatok csábítása, illetve az elvetemült gondolatok beoltása következtében az emberek házassággal kapcsolatos felfogása és szemlélete eltorzulttá, abnormálissá és elvetemültté válik. Emellett a társadalom filmjei és tévéműsorai, valamint irodalmi és művészeti alkotásai folyamatosan egyre elvetemültebb és erkölcstelenebb értelmezéseket és kijelentéseket tesznek közzé a házasságról. Rendezők, írók és színészek mindannyian szörnyű állapotként dolgozzák fel a házasságot. Ez tele van elvetemültséggel és kéjvággyal, ami a helyénvaló házasságok káoszba fulladásához vezet. Amióta tehát létezik romantikus szerelem, a válás az emberi társadalomban egyre mindennapibbá vált, ahogyan a házasságon kívüli viszony is; egyre több gyermek kényszerül elviselni a szülők válásából adódó sérülést, kénytelen egyedülálló anyával vagy egyedülálló apával élni, így tölteni a gyermekkorát és a fiatalságát, illetve a szülei nem megfelelő házassági körülményei között felnőni. Mindezen különböző házassági tragédiák, e helytelen vagy deformált házasságok oka az, hogy a társadalom által támogatott nézet a házasságról előítéletes, elvetemült és erkölcstelen, olyannyira, hogy hiányzik belőle az etika és az erkölcs. Mivel az emberiségnek nincs pontos megértése a pozitív vagy helyes dolgokról, az emberek önkéntelenül is elfogadják ezeket a társadalom által támogatott gondolatokat és nézőpontokat, függetlenül attól, hogy azok mennyire eltorzultak. Olyanok ezek a dolgok, mint egy dögvész, amely szétterjed a testedben, kikezdi minden gondolatodat és eszmédet, és szétrágja az emberi mivoltod helyes részeit is. A normális emberi mivoltod lelkiismerete és értelme gyorsan elhomályosul, elmosódik, illetve legyengül; majd ezek a Sátántól származó gondolatok és nézőpontok, amelyek deformáltak, elvetemültek, és nélkülözik az etikát és az erkölcsöt, átveszik a felsőbbrendű pozíciót és az uralkodó szerepet a gondolataid és a szíved mélyén, valamint a mentális világodban. Miután ezek a dolgok átveszik a felsőbbrendű pozíciót és az uralkodó szerepet, a nézőpontod az olyan kérdésekben, mint a házasság, gyorsan elferdül és eltorzul, etika és erkölcs nélkülivé lesz, olyannyira, hogy elvetemültté válik, te magad azonban nem tudsz róla, és úgy gondolod, hogy teljesen helyénvaló: „Mindenki így gondolkodik, akkor én miért ne tenném? Mindenki úgy gondolja, hogy így helyénvaló, tehát nem helyes, ha én is így gondolkodom? Ha tehát senki más nem pirul el, ha a romantikus szerelemről beszél, akkor nekem sem kellene. Az első alkalommal egy kicsit szemérmes voltam, kicsit zavarban voltam, és nehéz volt kinyitnom a számat. Miután még pár alkalommal beszéltem róla, már rendben voltam. A sajátommá vált azáltal, hogy többet hallottam és többet beszéltem róla.” Igaz, beszélsz róla és hallgatod, és ez a dolog a sajátoddá vált, a házasság igazi, eredeti értelmezése azonban nem állhat meg szilárdan a gondolataid mélyén, így elvesztetted azt a lelkiismeretet és értelmet, amellyel normális emberként rendelkezned kellene. Mi az oka annak, hogy elvesztetted? Az, hogy elfogadtad az úgynevezett „romantikus szerelem” szemléletet a házasságról. Ez az úgynevezett „romantikus szerelem” szemlélet a házasságról elnyelte a normális emberi mivoltod házassággal szembeni eredeti megértését és felelősségérzetét. Nagyon gyorsan elkezded személyesen gyakorlatba ültetni a saját felfogásodat a romantikus szerelemről. Folyamatosan olyan embereket keresel, akiket rokonszenvesnek találsz, olyanokat, akik szeretnek téged, vagy akiket te szeretsz, és tisztességes vagy tisztességtelen eszközökkel a romantikus szerelemre törekszel, fáradságot nem kímélve és egészen szégyentelenül, olyannyira, hogy egy egész élet energiáját fordítod a romantikus szerelemre – akkor pedig véged van. Tegyük fel, hogy a romantikus szerelem kergetése közben egy nő talál valakit, akit csodál, és ezt gondolja: „Szerelmesek vagyunk, úgyhogy házasodjunk össze.” Miután férjhez megy, egy ideig együtt él az illetővel, majd rájön, hogy a férfinak vannak hibái, és ezt gondolja: „Ő nem kedvel engem, és én sem kedvelem őt igazán. Mi ketten nem illünk egymáshoz, ezért a romantikus szerelmünk tévedés volt. Rendben, elválunk.” A válás után a nő egy két-három éves gyermeket cipel magával, és arra készül, hogy találjon valaki mást, így gondolkodva: „Mivel az előző házasságomban nem volt szerelem, tennem kell arról, hogy a következőben igazi romantikus szerelem legyen. Ezúttal biztosra kell mennem, ezért némi időt kell szánnom a vizsgálódásra.” Egy idő után belebotlik valaki másba: „Á, ő álmaim szerelme, az az ember, akit elképzeltem, hogy tetszene nekem. Ő kedvel engem, én pedig kedvelem őt. Nem bír távol lenni tőlem, és én sem bírok távol lenni tőle; olyanok vagyunk, mint két egymást vonzó mágnes, akik mindig együtt akarnak lenni. Szerelmesek vagyunk, házasodjunk össze.” Így hát újra férjhez megy. Amint megházasodott, még egy gyermeke születik, két-három év elteltével pedig ezt gondolja: „Ennek az embernek nem kevés a hibája; lusta is és mohó is. Szeret dicsekedni és kérkedni, valamint fecsegni is. Nem tesz eleget a felelősségeinek, a megkeresett pénzt nem adja a családnak, és naphosszat iszik és szerencsejátékozik. Ez nem az az ember, akit szeretni akarok. Akit én szeretek, az nem ilyen. Válást!” Ismét elválik, két gyermeket cipelve. Miután elvált, tűnődni kezd: Mi a romantikus szerelem? Nem tudja megmondani. Egyeseknek két-három sikertelen házassága van, és mit mondanak a végén? „Nem hiszek a romantikus szerelemben, az emberségben hiszek.” Látod, ide-oda járkálnak, és nem tudják, hogy miben kellene hinniük. Nem tudják, mi a házasság; megtévesztő gondolatokat és nézőpontokat fogadnak el, és ezeket a gondolatokat és nézőpontokat használják mércéjükként. Ezeket a gondolatokat és nézőpontokat személyesen ültetik gyakorlatba, ugyanakkor pedig rombolják a házasságot és önmagukat is, valamint más embereket is rombolnak; különböző mértékben mind testileg, mind lelkileg ártanak a következő generációnak és önmaguknak. Ezek a dolgok mind-mind részét képezik annak az oknak, amiért az emberek fájdalmat és tehetetlenséget éreznek a házassággal kapcsolatban, amiért nincsenek jó érzéseik a házassággal kapcsolatban. Az imént az emberek házassággal kapcsolatos különféle nézőpontjairól és meghatározásáról beszéltem, valamint arról a helyzetről, amelybe az emberi házasság a modern emberek házassággal kapcsolatos helytelen nézetei miatt került; röviden: jó vagy rossz a modern emberi házasság helyzete? (Rossz.) Nincsenek kilátásai, nem optimista, és egyre inkább a feje tetejére áll. Kelettől nyugatig, déltől északig az emberi házasság rettenetes, szörnyű állapotban van. A jelenlegi generáció népe – a negyven-ötven év alatti emberek – mind tanúi az előző és a következő nemzedékek házasságai szerencsétlenségének, valamint e generációk házasságról alkotott nézeteinek és sikertelen házassági tapasztalatainak. Természetesen sok negyven év alatti ember válik mindenféle szerencsétlen házasság áldozatává; egyesek közülük egyedülálló anyák, mások egyedülálló apák, bár persze viszonylag nincs olyan sok egyedülálló apa. Néhányan a szülőanyjukkal és a mostohaapjukkal nőnek fel, van, aki a szülőapjával és a mostohaanyjával nő fel, mások pedig különböző anyától és apától származó testvérekkel nőnek fel. Másoknak elvált szüleik vannak, akik újraházasodnak, és egyik szülő sem akarja őket, így árvák lesznek, akik, miután néhány éven át lavíroztak a társadalomban, felnőtté válnak; aztán mostohaapa vagy mostohaanya, vagy egyedülálló anya vagy apa lesz belőlük. Ez a modern házasság helyzete. Vajon az emberiség ilyen fokú házasságkezelése nem annak az eredménye, hogy a Sátán megrontotta őket? (De az.) Az emberiség legalapvetőbb túlélésének és szaporodásának ezt a szükséges formáját végképp megcsonkították és összekuszálták. Szerinted hogyan él az emberiség? Bosszantó látni az egyes családok életét, túl rettenetes még csak ránézni is. Ne beszéljünk erről többet; minél többet beszél róla, annál bosszúsabbnak érzi magát az ember, igaz?

Tekintettel arra, hogy a házasság témájáról beszélünk, látnunk kellene, hogy valójában mi is a házasság pontos, helyes meghatározása és fogalma. Mivel a házasság pontos, helyes meghatározásáról és fogalmáról beszélünk, a választ Isten szavaiban kell keresnünk, hogy mindannak alapján adjuk meg a házasság helyes meghatározását és fogalmát, amit Isten a témával kapcsolatban mondott és tett, hogy tisztázzuk a házasság valódi állapotát, és hogy tisztázzuk a házasság létrehozása és létezése mögött álló eredeti szándékot. Ha valaki tisztán akarja látni a házasság definícióját és fogalmát, akkor először is az emberiség őseit kell szemügyre vennie. Mi az oka annak, hogy az emberiség őseit nézzük meg először? Az emberiség az őseik házassága miatt volt képes fennmaradni napjainkig; vagyis annak kiváltó oka, hogy ma ennyi ember létezik, a kezdetben Isten által teremtett emberek közötti házasság. Ha tehát valaki meg akarja érteni a házasság pontos meghatározását és fogalmát, akkor az emberiség felmenőinek házasságát kell először szemügyre vennie. Mikor kezdődött a házasság az emberiség felmenői számára? Akkor kezdődött, amikor Isten megteremtette az embert. Ezt már olyan korán feljegyezték, mint a Teremtés könyvét, ezért ki kell nyitnunk a Bibliát, és meg kell néznünk, hogy mit mondanak ezek a részek. Vajon érdekli ez a téma az emberek többségét? Akik már házasok, talán azt gondolják, hogy nincs is miről beszélni, hogy ez a téma nagyon is elcsépelt, a fiatal egyedülállókat azonban különösen érdekli ez a téma, mert úgy gondolják, hogy a házasság titokzatos, és sok dolgot nem tudnak róla. Kezdjük hát a beszélgetést a gyökerénél. Valaki olvassa fel az 1Mózes 2:18-at. („Azután ezt mondta Jahve Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.”) A következő, 1Mózes 2:21-24. („Mély álmot bocsátott azért Jahve Isten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát Jahve Isten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté.”) Következő az 1Mózes 3:16-19. („Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!”) Itt megállunk. A második fejezetben öt vers van, a harmadik fejezetben pedig négy, összesen kilenc igevers. Kilenc vers az 1Mózes-ből egy dolgot ír le, mégpedig azt, hogy miként jött létre az emberiség ősatyjának házassága. Nem így van? (De igen.) Most már értitek? Egy kicsit jobban értitek már az általános jelentést, és képesek vagytok megjegyezni? Mi a fő dolog, amiről itt szó van? (Az, hogy miként jött létre az emberiség ősatyjának házassága.) Akkor tehát hogyan is jött létre valójában? (Isten készítette elő.) Így van, ez a dolgok valódi állása. Isten készítette elő az ember számára. Isten megteremtette Ádámot, azután teremtett neki egy társat, egy házastársat, hogy segítse és elkísérje őt, hogy vele éljen. Ez a házasság eredete az emberiség ősatyja számára, valamint ez az emberi házasság eredete. Nem ez a helyzet? (De igen.) Ismerjük az emberi házasság eredetét: Isten rendelte el azt. Isten egy társat készített az emberiség ősatyjának, akit házastársnak is lehetne nevezni, aki segíti és végigkíséri őt az életen. Ez az emberi házasság eredete és forrása. Miután tehát megnéztük az emberi házasság eredetét és forrását, hogyan kellene helyesen értelmeznünk a házasságot? Mondanátok, hogy a házasság szent? (Igen.) Szent? Van bármi köze a szentséghez? Nincs. Nem mondhatjátok, hogy szent. A házasságot Isten rendezte és rendelte el. Eredete és forrása Isten teremtésében van. Isten megteremtette az első embert, akinek szüksége volt egy társra, aki segíti és elkíséri, aki vele él, így Isten társat teremtett neki, majd pedig létrejött az emberi házasság. Ez minden. Ennyire egyszerű. Ez a házasság alapvető megértése, amellyel rendelkeznetek kell. A házasság Istentől származik; Ő rendezte és rendelte el. Annyi minimum elmondható, hogy nem negatív, hanem inkább pozitív dolog. Azt is pontosan el lehetne mondani, hogy a házasság helyénvaló, hogy egy helyénvaló szakasz az emberi élet során és az emberi lét folyamatában. Nem elvetemült dolog, és nem is az emberiség megrontására szolgáló mód vagy eszköz; helyénvaló és pozitív, mivel Isten teremtette és rendelte el, és természetesen Ő rendezte. Az emberi házasság Isten teremtéséből származik, és olyasvalami, amit Ő személyesen rendezett és rendelt el, így ebből a szemszögből nézve az egyetlen perspektíva, amellyel a házassággal kapcsolatban rendelkezni kellene, az az, hogy Istentől származik, hogy helyénvaló és pozitív, hogy nem negatív, elvetemült, önző vagy sötét dolog. Nem az embertől származik, és nem is a Sátántól, még kevésbé fejlődött ki szervesen a természetben, hanem Isten teremtette a Saját kezével, és személyesen Ő rendezte és rendelte el. Ez teljesen biztos. Ez a házasság legeredetibb, legpontosabb meghatározása és fogalma.

Most, hogy értitek annak a házasságnak a pontos fogalmát és meghatározását, amellyel az embereknek rendelkezniük kellene, vessünk egy pillantást erre: Mi az értelme Isten házassággal kapcsolatos elrendelésének és elrendezésének? Ezt az imént olvasott bibliai versek említik, nevezetesen, hogy miért van az emberiségnek házassága, mik voltak Isten gondolatai, milyen volt a helyzet abban az időben és milyenek voltak a körülmények, valamint azt, hogy Isten milyen körülmények között adta ezt a házasságot az embernek. Jahve Isten így mondta ezt: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” E szavak két dolgot mondanak. Azt első, hogy Isten látta, hogy ez az ember túlságosan magányos egyedül, partner nélkül, anélkül, hogy lenne kihez szólnia, illetve olyan társ nélkül, akivel megoszthatná a boldogságát és a gondolatait; látta, hogy az élete száraz, ízetlen és unalmas lenne, ezért felmerült Benne egy gondolat: Egy kicsit magányos az egyetlen ember, ezért társat kell készítenem neki. Ez a társ lesz a házastársa, aki mindenhová elkíséri majd, és mindenben segít neki; ő lesz a társa és a házastársa. A társ célja az, hogy végigkísérje őt az életen, hogy vele együtt haladjon előre az élete útján. Tíz, húsz, száz, vagy akár kétszáz évig is ez a társ lesz az, aki mellette van, aki mindenhol vele van, aki beszél vele, aki osztozik vele a boldogságban, a fájdalomban és minden érzelemben, ugyanakkor pedig elkíséri és megóvja attól, hogy egyedül legyen vagy magányos legyen. Ezek az Isten elméjében felmerülő gondolatok és elképzelések az emberi házasság eredetének a körülményei. Ilyen körülmények között Isten valami mást tett. Tekintsük meg a bibliai feljegyzést: „Mély álmot bocsátott azért Jahve Isten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát Jahve Isten asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.” Isten kivett a férfiból egy bordát, agyagot vett, és a bordát egy másik ember elkészítésére használta. Ez az ember a férfi bordájából készült, az ő bordájából lett teremtve. Köztünk szólva, ez a személy, Ádám társa, az ő testéből vett húsból és csontból lett megteremtve, szóval nem lehet azt mondani, hogy mivel a társa volt, a nő a testének is része volt? (De igen.) Más szóval, a nő belőle származott. Megteremtése után hogyan nevezte őt Ádám? „Nőnek.” Ádám férfi volt, ő pedig nő; nyilvánvalóan két különböző nemű ember voltak. Isten először egy hímnemű fiziológiai jellemzőkkel rendelkező embert teremtett, majd kivett egy bordát a férfiból, és egy nőnemű fiziológiai jellemzőkkel rendelkező embert teremtett. Ez a két ember egyként élt együtt, ami házasságot jelent, és így jött létre a házasság. Mindegy tehát, hogy milyen szülőpár nevel fel valakit, végül mindenkinek meg kell házasodnia, és Isten rendelése és intézkedései alapján csatlakoznia kell a másik feléhez, és végig kell járniuk a folyamatot. Ez Isten rendelése. Egyrészt, objektíven nézve, az embereknek szükségük van társakra; másrészt pedig, szubjektíven nézve, tekintve, hogy a házasság Isten rendelése, a férjnek és a feleségnek egynek kellene lennie, egy embernek, akit nem lehet szétválasztani. Ez egyben szubjektív és objektív tény is. Tehát minden embernek el kell hagynia a születési családját, házasságra kell lépnie, és családot kell alapítania a másik felével. Ez elkerülhetetlen. Miért? Mert ezt Isten rendelte el, és olyasvalami, amit Ő az ember kezdetétől fogva elrendezett. Mit mond ez az embereknek? Azt, hogy nem számít, kinek képzeled el a másik feledet, hogy az-e, akire szubjektíven szükséged van, és akit remélsz, vagy sem, és nem számít, hogy milyen a háttere, az a személy, akihez hozzámész majd, akivel családot alapítasz, és akivel ezt az életet leéled, az biztosan az, akit Isten már eleve elrendezett és elrendelt számodra. Nem így van? (Így van.) Mi ennek az oka? (Isten rendelése.) Az ok Isten rendelése. Az előző életek összefüggésében, illetve Isten szemszögéből tekintve, a házasságra lépő férj és feleség valójában egy, ezért Isten úgy intézi, hogy ahhoz menj hozzá, és azzal a személlyel töltsd az életedet, akivel egyek vagytok. Egyszerűen fogalmazva, ez így van. Függetlenül attól, hogy az az ember, akihez hozzámész, álmaid szerelme-e, hogy ő-e a szőke herceged, hogy ő-e az az ember, akire vártál, hogy szereted-e őt, vagy ő szeret-e téged, hogy nagyon természetes módon, szerencse és véletlen folytán házasodtatok-e össze, vagy más körülmények között, a házasságotokat Isten rendelte el. Ti vagytok azok a társak, akiket Isten egymásnak rendelt, azok az emberek, akiket Isten arra rendelt, hogy elkísérjék egymást, és akiket arra rendelt, hogy együtt töltsék ezt az életet, és a végéig kéz-a-kézben járjanak. Nem így van ez? (Így van.) Úgy gondoljátok, hogy ez a felfogás nagyratörő vagy eltorzult? (Nem.) Nem nagyratörő, és nem is eltorzult. Egyesek azt mondják: „Lehet, hogy ebben nincs igazad. Ha ezeket a házasságokat valóban Isten rendelte el, akkor miért végződik mégis néhány házasság válással?” Azért, mert problémák vannak ezeknek az embereknek az emberi mivoltával, ami egy külön dolog. Ez az igazságra való törekvés témáját érinti, amiről később fogunk beszélgetni. Jelenleg a házasság meghatározásáról, megértéséről és pontos fogalmáról beszélve a tény az, hogy ez a helyzet. Egyesek azt mondják: „Mivel Te azt mondod, hogy a férj és a feleség egy, akkor nem úgy van, ahogy a nem hívők mondják: »Ha meg kell lennie, akkor meg kell lennie, ha pedig nem kell meglennie, akkor nem kell meglennie«, valamint, ahogy egyes nemzetek mondják:^[b] »Száz év jó karma kell ahhoz, hogy valaki kiérdemelje a lehetőséget, hogy megosszon egy hajóutat valakivel, és ezer év jó karma kell ahhoz, hogy megosszon egy hitvesi ágyat«?” Úgy gondoljátok, hogy a házasságnak, ahogyan most beszélünk róla, van bármi köze ezekhez a mondásokhoz? (Nem.) Nincs közük egymáshoz. A házasságot nem műveléssel hozzák létre – azt Isten rendelte el. Amikor Isten elrendeli, hogy két ember férj és feleség legyen, hogy egymás társaivá váljanak, akkor nem kell önmagukat megművelniük. Mit művelnének? Erkölcsi rostokat? Emberi mivoltot? Nincs szükségük önművelésre. Ez egy buddhista beszédmód, ami nem az igazság, és semmi köze az igazsághoz. Az emberi házasságot Isten rendezte és rendelte el. Akár formálisan, akár szó szerint, definícióban vagy fogalomban, a házasságot így kell érteni. A Bibliában feljegyzett szavakon keresztül, ezen a közlésen keresztül van-e pontos, az igazsággal összhangban lévő meghatározásotok és fogalmatok a házasságról? (Igen.) Ez a fogalom, ez a meghatározás nem eltorzult; nem színezett üvegen keresztül szemlélt perspektíva, és még kevésbé emberi érzelem által értelmezett és meghatározott. Inkább alapja van; Isten szavain és cselekedetein alapul, valamint az Ő intézkedésein és rendelésein nyugszik. Miután eljutottunk eddig a pontig, vajon mindenki felfogja a házasság értelmezését és alapvető meghatározását? (Igen.) Most, hogy értitek, ugye nem lesznek többé nem objektív fantáziáitok a házassággal kapcsolatban, illetve csökkenni fognak a házassággal kapcsolatos panaszaitok, igaz? Lehetnek egyesek, akik ezt mondják: „A házasság Istentől rendelt dolog – nincs itt miről beszélni –, a házasságok azonban szétesnek. Mit jelent ez az egész?” Ennek számos oka van. A romlott emberiségnek romlott beállítottságai vannak, nem látnak át a kérdések lényegéig, saját kéjvágyuk és preferenciáik kielégítését hajszolják, egészen odáig, hogy az elvetemültséget pártolják, ezért a házasságaik széthullanak. Ez egy különálló téma, amelyről nem fogunk többet beszélni.

Beszéljünk egymás segítéséről és egymás elkíséréséről a házasságban. Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” A házasok tudják, hogy a házasság számos olyan előnnyel jár a család és az ember életére nézve, amelyet nem is képzeltek volna. Az emberek eleinte nagyon magányosak és elhagyatottak, amikor egyedül élnek, nincs senki, akit a bizalmukba avathatnak, nincs kivel beszélgetni, nincs társaságuk; az élet különösen száraz és támasz nélküli. Miután megházasodnak, többé már nem kell ettől a magánytól és elhagyatottságtól szenvedniük. Van valaki, akit a bizalmukba avathatnak. Időnként kiöntik a boldogtalanságukat a párjuknak, néha pedig megosztják az érzelmeiket és az örömeiket, vagy éppen kieresztik a haragjukat. Időnként kiöntik egymásnak a szívüket, az élet pedig örömtelinek és boldognak tűnik. Egymás bizalmasai, és hisznek egymásban, így amellett, hogy többé már nem magányosak, sokkal több örömet élnek át, és élvezik azt a boldogságot, hogy van társuk. A különböző hangulatokon, érzelmeken és érzéseken, valamint a különféle kifejezni kívánt gondolatokon kívül az embereknek sok gyakorlati kérdéssel kell szembenézniük a mindennapi életük során, a megélhetés folyamatában, olyan kérdésekkel, mint a napi szükségletek, a ruházkodás, az élelmiszer és a lakhatás. Tegyük fel például, hogy két ember együtt akar élni, és egy kis raktárépületet kell építeniük. A férfi legyen kőműves, aki téglákat rak, hogy falat építsen, a nő pedig kisegítheti, téglákat adogatva és habarcsot keverve, vagy letörölve a verejtékét és vizet adva neki. Ők ketten beszélgetnek és nevetnek együtt, a férfinak pedig van segítője, ami jó. Még sötétedés előtt kész a munka. Úgy van ez, amint a régi kínai opera, a „Tündérpár” leírja: „Én vizet merítek, te pedig megöntözöd a kertet.” Mi van még? („Te megműveled a földet, én pedig megszövöm a szövetet.”) Így van. Az egyik szövetet sző, míg a másik a szántóföldet műveli; az egyik odabent gazdasszony, a másik odakint gazda. Egész jó így élni. Nevezhetnénk harmonikus kiegészítésnek, vagy harmóniában való együttélésnek. Ily módon a férfi készségei mutatkoznak meg az életben, azokat a területeket pedig, amelyeken hiányt szenved vagy képzetlen, a nő egészíti ki; ahol a nő gyenge, ott a férfi megbocsát neki, segíti és támogatja őt, és előtérbe kerülnek a nő erősségei is, ami a családban a férfi javára válik. A férj és a feleség mindketten teszik a kötelességüket, tanulnak egymás erősségeiből, hogy kiegészítsék saját gyengeségeiket, és együtt dolgoznak a háztartás harmóniájának, valamint az egész család életének és túlélésének megőrzésén. Természetesen egymás társaságánál még fontosabb, hogy mindketten támogassák és segítsék egymást az életben, hogy jól töltsék a napokat, akár szegénységben, akár gazdagságban. Röviden, ahogy Isten mondta, nem jó az embernek egyedül lennie, ezért rendezte el a házasságot a férfi érdekében – a férfi vágjon fát és gondozza az udvart, a nő főzzön, takarítson, varrogasson és szolgálja ki az egész családot. Mindegyikük jól végzi a munkáját, azt teszik, amire szükségük van az életben, és boldogan telnek a napjaik. Az emberek élete fokozatosan fejlődött ki ebből az egyetlen pontból a teljesség felé, szaporodó és sokasodó emberi lényekkel mind a mai napig. A házasság tehát nélkülözhetetlen az emberiség egésze számára – nélkülözhetetlen a fejlődésükhöz, továbbá nélkülözhetetlen számukra, mint egyének számára. A házasság igazi értelme nem csupán az emberi faj szaporodása, hanem, ami még fontosabb, az, hogy Isten minden férfinak és nőnek olyan társat intézzen, aki végigkíséri őket életük minden szakaszán, legyen az nehéz és fájdalmas, vagy könnyű, örömteli és boldog – mindezek során van kit a bizalmukba avatniuk, akivel szívben és lélekben egyek lehetnek, és aki osztozik bánatukban, fájdalmukban, boldogságukban és örömükben. Ez az értelme annak, hogy Isten házasságot rendez az emberek számára, valamint ez minden egyes ember szubjektív szükséglete. Amikor Isten megteremtette az emberiséget, nem akarta, hogy az emberek magányosak legyenek, ezért házasságot rendezett számukra. A házasságban a férfiak és a nők más-más szerepet töltenek be, a legfontosabb dolog pedig az, hogy kísérjék és támogassák egymást, minden egyes napon jól élve, jól haladva az élet útján. Egyrészt kísérhetik egymást, másrészt pedig támogathatják egymást – ez a házasság értelme, és létének szükségessége. Természetesen ez az a felfogás és hozzáállás is, amelyet az embereknek a házassággal szemben tanúsítaniuk kell, valamint ez az a felelősség és kötelezettség, amelynek a házassággal szemben eleget kell tenniük.

Menjünk vissza és nézzük meg az 1Mózes 3:16-ot. Isten ezt mondta az asszonynak: „Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Ez az a feladat, amelyet Isten a női nemnek adott, ami természetesen egyben parancs is, amelyben elrendeli a nő házasságban betöltendő szerepét, valamint azokat a felelősségeket, amelyeket fel fog vállalni. A nőnek szülnie kell, ami egyrészt büntetés volt a korábbi vétkéért, másrészt pedig az a felelősség és kötelezettség, amelyet nőként a házasságban vállalnia kellett. A nő fogan és szül, sőt fájdalommal szül gyermekeket. Ebből az következik, hogy a házasságkötés után a nők nem utasíthatják el a gyermekvállalást azért, mert félnek a szenvedéstől. Ez hiba. A gyermekvállalás olyan felelősség, amelyet vállalnod kell. Ezért, ha azt szeretnéd, hogy legyen valakid, aki elkísér, aki segít neked az életben, akkor figyelembe kell venned az első felelősséget és kötelezettséget, amelyet magadra vállalsz, amikor házasságra lépsz. Ha egy nő ezt mondja: „Nem akarok gyermeket szülni”, akkor a férfiak azt fogják mondani: „Te nem akarsz gyermeket szülni, én pedig nem akarlak téged.” Ha nem akarod végigszenvedni a gyermekszülés fájdalmát, akkor ne menj férjhez. Nem szabad házasságot kötnöd, nem vagy rá méltó. A házasságkötés utáni első dolog, amit nőként tenned kell, hogy gyermeket szülsz, ráadásul szenvedned kell. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor nem szabad megházasodnod. Habár azt nem lehet mondani, hogy méltatlan vagy arra, hogy nő legyél, de legalábbis kudarcot vallottál a női felelősséged teljesítésében. A fogantatás és a gyermekszülés a nők első számú követelménye. A második követelmény: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Egy férfi másik felének lenni – ha nőként hozzámész egy férfihoz, az azt bizonyítja, hogy te az ő másik fele vagy, és valamelyest dogmatikusan szólva, te így a férfi része vagy, a szíved vágyának tehát felé kell irányulnia, vagyis neki a szívedben kell lennie. Csak akkor tudsz gondoskodni róla, és akkor tudod örömmel kísérni őt, ha a szívedben van. Nőként csak ekkor tudsz női módon eleget tenni a felelősségeidnek és kötelezettségeidnek, gondoskodni róla, becsben tartani, vigyázni rá, észhez téríteni, vigasztalni, tanácsot adni és bátorítani – még akkor is, amikor a férjed beteg, amikor nehézségekbe és akadályokba ütközik, vagy amikor kudarccal, botlással vagy szorongással szembesül, akár más emberek között, akár a saját életében. Ez egy olyan társas kapcsolat, amely igaz, amely jobb. Csak így lesz boldog a házasságod, és csak ekkor leszel képes eleget tenni a női felelősségednek. Ezt a felelősséget természetesen nem a szüleid bízták rád, hanem Isten. Ez az a felelősség és kötelezettség, amelynek egy nőnek eleget kell tennie. Nőként ilyennek kell lenned. Így kellene bánnod a férjeddel, és így kellene gondoskodnod róla; ez a felelősséged és kötelezettséged. Ha egy nő ezt nem tudja megtenni, akkor nem jó asszony, és természetesen nem is elfogadható asszony, mert legalábbis nem teljesítette Isten nőkkel szemben támasztott követelményét, miszerint „vágyakozni fogsz férjed után.” Érted? (Igen.) Egy férfi másik feleként akkor vagy képes imádni a férjedet és gondoskodni róla, ha simán mennek a dolgok, ha van pénze és hatalma, ha engedelmes és jól viseli gondodat, ha boldoggá és elégedetté tesz téged mindenben. De amikor nehézségekkel, betegséggel, frusztrációval, kudarcokkal, csüggedéssel vagy csalódásokkal szembesül, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogyan ő szeretné, akkor képtelen vagy eleget tenni azoknak a felelősségeknek és kötelezettségeknek, amelyeknek egy nőnek eleget kellene tennie, képtelen vagy szívből vigasztalni, észhez téríteni, bátorítani vagy támogatni őt. Ebben az esetben nem vagy jó asszony, mivel nem tettél eleget egy nő felelősségének, és nem vagy jó társ egy férfi számára. Mondhatnánk tehát, hogy az ilyen nő rossz nő? A „rossz” szóba sem jöhet; de a legkevesebb, hogy nem rendelkezel azzal az Isten által megkövetelt lelkiismerettel és értelemmel, amellyel egy normális emberi mivolttal bíró embernek rendelkeznie kellene – emberi mivolt nélküli nő vagy. Nem így van? (Így van.) Befejeztük a nőkkel szemben támasztott követelményekről szóló beszélgetést. Isten kijelentette a nő felelősségét a férjével szemben, ami a következő: „Vágyakozni fogsz férjed után”. Ez a „vágy” szó nem a szerelemről vagy a vonzalomról szól; inkább azt jelenti, hogy neki a szívedben kell lennie. Kedvesnek kell lennie számodra; úgy kell bánnod vele, mint a kedveseddel, a másik feleddel. Ő az, akit dédelgetned, kísérned kell, és akivel törődnöd kell, az, akivel életetek végéig kölcsönösen gondoskodnotok kell egymásról. Gondoskodnod kell róla, és teljes szívedből meg kell becsülnöd őt. Ez a te felelősséged – erre utal a „vágy” szó. Természetesen, amikor Isten itt azt mondja, hogy „vágyakozni fogsz férjed után”, ez a „vágyakozni fogsz” kifejezés az embereknek adott tanítás. Emberi mivolttal bíró, elfogadható asszonyként a vágyadnak a férjedre kell irányulnia. Sőt, Isten nem mondta neked, hogy a férjed és más férfiak után is vágyakozz. Ugye, hogy Isten nem mondta ezt? (Nem, nem mondta.) Isten megköveteli, hogy a nő hűséges legyen a férjéhez, és hogy a férje legyen a szívében az egyetlen ember, az egyetlen, aki után vágyakozik. Isten nem akarja, hogy a nő ingatag legyen abban, hogy kihez vonzódik, illetve hogy kicsapongó, avagy hűtlen legyen a férjéhez, vagy valaki mást kívánjon a házasságán kívül. Inkább azt akarja, hogy azt a személyt kívánja, akihez hozzáment, és akivel az élete hátralévő részét tölti. Ez az a férfi, akire az igazi vágyadnak irányulnia kellene, ő az, akire egy egész élet fáradságos erőfeszítéseit kell fordítanod, hogy gondoskodj róla, becsüld meg, törődj vele, kísérd, segítsd és támogasd. Érted? (Igen.) Hát nem jó dolog ez? (De az.) Ez a fajta jó dolog jelen van a madarak és a szárnyasok, valamint az állatvilág többi tagja között, ám az emberek között jóformán nem létezik – láthatod, milyen mélyen rontotta meg a Sátán az emberiséget! Világosan beszélgettünk a nő házasságban betöltendő legalapvetőbb kötelezettségeiről, valamint azokról az alapelvekről, amelyek szerint a férjével bánnia kell. Emellett van itt még valami más is, mégpedig az, hogy a házasság, ahogyan azt Isten elrendelte és elrendezte, monogám. Honnan találunk erre alapot a Bibliában? Isten kihúzott egy bordát a férfi testéből, hogy nőt teremtsen – nem két vagy több bordát húzott ki a férfiból, több nőt teremtve. Ő csak egy nőt teremtett. Vagyis Isten megteremtette az egyetlen nőt az egyetlen férfi számára, akit teremtett. Ez azt jelenti, hogy a férfi számára csak egyetlen társ volt. A férfinak csak egy másik fele volt, és a nőnek is csak egy másik fele volt; ugyanakkor pedig Isten figyelmeztette a nőt: „Vágyakozni fogsz férjed után.” Ki a te férjed? Az a személy, akivel házasságra lépsz, és senki más. Nem a titkos szeretőd, nem a híres bálvány, akit imádsz, és nem is álmaid szőke hercege. Ő a férjed, és csak egy férjed van. Ez az a házasság, amelyet Isten rendelt el – a monogámia. Vajon kifejezésre jut ez Isten szavaiban? (Igen.) Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” Isten nem azt mondta, hogy teremtett neki néhány, vagy éppen sok segítőtársat, erre nem volt szükség. Egy elég volt. Isten azt sem mondta, hogy egy nőnek több férjhez kell hozzámennie, illetve hogy egy férfinak több feleséget kell elvennie. Isten a férfi számára nem készített több házastársat, és nem is több különböző férfiból vett egy-egy bordát, hogy több nőt készítsen, tehát a férfi házastársa csak az a nő lehet, aki a saját bordájából készült. Ez nem tény? (De az.) Az emberiség későbbi fejlődése során tehát kialakult a többnejűség, ahogyan a többférjűség is. Az ilyen házasságok abnormálisak, és egyáltalán nem is házasságok. Ez mind paráznaság. Kivételt képez néhány egyedi körülmény, például ha egy férfi meghal, az asszonya pedig újra férjhez megy. Ezt Isten rendelte és rendezte el, ami megengedett. Röviden, a házasság mindig is fenntartotta a monogámiát. Nem ez a helyzet? (De igen.) Nézd meg a természeti világot. A vadlúd monogám. Ha egy ember megöli az egyik ludat, a másik soha nem „házasodik újra” – egyedülálló lúd lesz. Azt mondják, hogy amikor a lúdrajok repülnek, a vezér lúd általában egy egyedülálló lúd. Nehéz a dolga az egyedülálló lúdnak. Neki kell megtennie azokat a dolgokat, amelyeket a többi lúd a rajban nem hajlandó megtenni. Amikor a többi lúd eszik vagy pihen, neki kell felelnie a raj többi tagjának biztonságáért. Se nem alhat, se nem ehet; figyelnie kell a környezete biztonságára, hogy megóvja a rajt. Sok mindent nem tehet meg. Csak társtalan lehet, nem lehet másik szerelme. Amíg él, nem vehet magához másik párt. A vadludak mindig betartják azokat a szabályokat, amelyeket Isten rendelt el számukra, soha nem változnak, még a mai napig sem, az emberek azonban a fejük tetejére álltak. Miért álltak az emberek ennyire a fejük tetejére? Mert az emberek azok, akiket a Sátán megrontott, és mivel elvetemültségben és kicsapongásban élnek, nem tudnak monogámok maradni, nem tudják fenntartani a házastársi szerepüket, és nem tudják betartani azokat a felelősségeket és kötelezettségeket, amelyeket be kellene tartaniuk. Nem igaz? (De igen.)

Olvassuk tovább. Isten azt mondta: „Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” Mit jelent az, hogy „uralkodik rajta”? Pálcával kormányozni, rabszolgává tenni a nőket, vajon ezt jelenti? (Nem.) Akkor mit jelent? (Gondoskodni róla és felelősséget vállalni érte.) Ez a „felelősség” gondolata egy kicsit közelebbi. Ez a felette való uralkodás a férfi nő általi bűnre csábításának kérdésével kapcsolatos. Mivel a nő elsőként szegte meg Isten szavait, és megkísértetett a kígyó által, majd magához hasonlóan a férfit is ugyanúgy csábításba vitte, hogy elárulja Istent, Isten egy kicsit megharagudott a nőre, és ezért megkövetelte tőle, hogy tartózkodjon a kezdeményezéstől, hogy mindenben, amit tesz, tanácskozzon a férfival; számára az lenne a legjobb, ha engedné, hogy a férfi legyen az úr. Megadatott tehát a nőknek a lehetőség, hogy urak legyenek? Megadathat nekik az ilyesmi. A nő tanácskozhat a férjével, és ő is lehet úr, de számára az a legjobb, ha nem egyedül hoz döntéseket; tanácskoznia kell a férjével, a férfival. Számára az a legjobb, ha a nagy ügyekben tanácskozik a férfival. Nőként nemcsak kísérned kell a férjedet, hanem segítened is kell a férjednek a háztartással kapcsolatos teendőkben. Még fontosabb az a szerep, amelyet a férjednek a családban és a házasságodban úrként be kell töltenie, ezért bármit is teszel, tanácskoznod kell a férjeddel. A nemek közötti különbségek miatt a nők nincsenek előnyben a férfiakkal szemben a gondolataik, a béketűrésük, a perspektíváik vagy bármilyen külső dolog terén; ellenkezőleg, a férfiak vannak előnyben a nőkkel szemben. Így erre a nemek közötti különbségre alapozva, Isten a férfiaknak egyedülálló hatalmat adott – a családban a férfi az úr, a nő pedig a segéd. A nőnek segítenie kell a férjét, illetve együtt kell működnie a férjével a kisebb-nagyobb ügyek intézésében. Amikor azonban Isten azt mondta, hogy „ő pedig uralkodni fog rajtad”, nem úgy értette, hogy a férfiak státusza magasabb, mint a nőké, illetve hogy a férfiaknak kellene uralniuk az egész társadalmat. Nem erről van szó. Amikor ezt mondta, Isten kizárólag a házasság vonatkozásában beszélt; csak a családokról beszélt, és a lényegtelen háztartási ügyekről, amelyekkel a férfiak és a nők foglalkoznak. Amikor a jelentéktelen háztartási ügyekről van szó, Isten nem követeli meg a férfitól, hogy mindenben irányítsa vagy korlátozza a nőt; a férfinak inkább aktívan fel kell vállalnia a családja terheit és felelősségeit, ugyanakkor pedig figyelnie kell a nőre, aki viszonylag gyenge, és helyes útmutatást kell adnia. Amint ebből is látható, a férfiak bizonyos egyedi felelősségeket kaptak. Például a férfinak kell kezdeményeznie a felelősség felvállalását a jó és a rossz főbb kérdéseiben; nem szabad a nőt a tüzes verembe taszítania, és azt sem szabad hagynia, hogy társadalmi megaláztatást, zaklatást és elnyomást szenvedjen el. A férfinak kell kezdeményeznie, hogy vállalja ezt a felelősséget. Ez nem jelenti azt, hogy Isten szavai miatt, amelyek úgy szólnak, hogy „ő pedig uralkodni fog rajtad”, a férfi bottal hajthatja a nőt, illetve irányíthatja, vagy rabszolgává teheti, hogy úgy bánjon vele, ahogy akar. A házasság előfeltételei és keretei között a férfi és a nő egyenlő Isten előtt; csupán arról van szó, hogy a férfi a férj, és Isten neki adta meg ezt a jogot és felelősséget. Ez csupán egyfajta felelősség, nem pedig kivételes hatalom, és nem ok arra, hogy úgy bánjon a nővel, mintha nem is lenne ember. Ti ketten egyenlők vagytok. Mind a férfit, mind a nőt Isten teremtette, csupán arról van szó, hogy a férfival szemben egyedi követelmény van érvényben, mégpedig az, hogy egyrészt neki kell viselnie a család terheit és felelősségeit, másrészt pedig az, hogy amikor nagy ügyek merülnek fel, a férfinak bátran előre kell lépnie, és viselnie kell azokat a felelősségeket és kötelezettségeket, amelyeket a férfi, a férj szerepében viselnie kell – meg kell óvnia a nőt, a lehető legkeményebben kell dolgoznia azon, hogy megelőzze, hogy a nő olyan dolgokat tegyen, amelyeket egy nőnek nem szabadna, illetve köznyelven szólva, megakadályozza, hogy nehéz dolga legyen, hogy úgy szenvedjen, ahogy egy nőnek nem szabadna. Például bizonyos férfiak azért, hogy a pozíciójukat emeljék, jól éljenek és meggazdagodjanak, hogy hírnévre, haszonra és státuszra törekedjenek, valamint hogy kivívják mások jó véleményét, odaadják a feleségüket a főnökeiknek ágyasnak vagy szeretőnek, áruba bocsátva a feleségük testét. Miután eladták a feleségüket, amikor a céljaikat elérik, már nem értékelik az asszonyukat, és nem akarják őt. Miféle férfi az ilyen? Talán nem léteznek ilyen férfiak? (Léteznek.) Nem ördögi ez a férfi? (De igen.) A nő feletti uralkodás lényege, hogy eleget tegyél a kötelességeidnek és megóvd őt. Ennek az az oka, hogy fiziológiai nemi szempontból a férfiak előnyben vannak a nőkkel szemben a dolgokról alkotott különböző ötletek, nézőpontok, szintek és meglátások tekintetében; ez olyan tény, amelyet senki sem tagadhat. Tehát, tekintettel arra, hogy Isten a nőket a férfiaknak adta, mondván, hogy „ő pedig uralkodni fog rajtad,” a férfi teljesítendő felelőssége az, hogy viselje a család terheit, vagy ha súlyos dolgok történnek, óvja és babusgassa a nőjét, érezzen együtt vele és értse meg őt; ne kergesse őt kísértésbe, hanem viselje azt a felelősséget, amelyet egy férjnek és férfinak viselnie kell. Így eleget teszel majd a családban és a házasság keretein belül azoknak a felelősségeknek és kötelezettségeknek, amelyeknek eleget kell tenned, és éreztetni fogod az asszonyoddal, hogy megérdemled a bizalmát, hogy te vagy az az ember, akivel le fogja élni az életét, hogy megbízható vagy, és hogy támaszkodhat a válladra. Amikor az asszonyod rád támaszkodik, amikor szüksége van rád, a férjére, hogy döntést hozzon valamilyen komoly ügy kezelésében, nem akarsz távol lenni, aludni, inni, szerencsejátékozni, vagy az utcákon kóborolni. Ez mind elfogadhatatlan; ez gyáva dolog. Nem vagy jó férfi; nem tettél eleget a teljesítendő felelősségeidnek. Ha neked férfiként mindig arra van szükséged, hogy az asszonyod minden fontos kérdésben előlépjen, és ha a tüzes verem felé taszítod őt, akinek sokkal sérülékenyebb a szerepe, mint egy férfinak, oda lököd, ahol a szél és a hullámok a legmagasabbak, a különféle bonyolult ügyek örvénye felé taszítod, akkor ez nem olyasmi, amit egy jó férfinak tennie kellene, és nem is az a viselkedésmód, amit egy jó férjnek tanúsítania kellene. A felelősséged nem csupán annyi, hogy elérd, hogy az asszonyod vágyakozzon utánad, kísérjen téged, és segítsen neked jól élni; ez nem minden, neked is megvan a felvállalandó felelősséged. Ő teljesítette a felelősségét veled szemben – te is teljesítetted a felelősségedet vele szemben? Nem elég jó ételt adni neki, meleg ruhákat, amelyeket viselhet, és megnyugtatni a szívét; ami sokkal fontosabb, hogy a különböző nagy ügyekben és a jóról és rosszról folytatott vitákban képes legyél pontosan, helyesen és megfelelően segíteni neki mindent kezelni, hogy ne legyen semmi gondja, hogy lehetővé tedd, hogy valódi előnyökhöz jusson tőled, és hogy gondoskodj arról, hogy eleget tegyél a rád háruló felelősségeknek, amelyeknek a férjként eleget kellene tenned. Ez a női boldogság forrása a házasságban. Nem ez a helyzet? (De igen.) Nem számít, milyen mézesmázosak a szavaid, illetve hogy mennyire bűvölöd el őt, vagy mennyire kísérgeted őt, ha az asszonyod nem tud rád támaszkodni, vagy megbízni benned a nagy ügyekben, ha nem viseled azokat a felelősségeket, amelyeket kellene, és inkább hagyod, hogy a törékeny nő álljon elő, és tűrje el a megaláztatást, vagy viseljen el bármilyen fájdalmat, akkor egy ilyen nő képtelen lesz boldogságot vagy örömöt érezni, és nem fog reményt látni benned. Ezért minden nő, aki ilyen férfihoz ment feleségül, szerencsétlennek fogja érezni magát a házasságában, valamint úgy, hogy a jövőbeli napjai és élete remény és fény nélküliek, mert megbízhatatlan férfihoz ment feleségül, olyan férfihoz, aki nem teljesíti a kötelességeit, egy nyúlszívűhöz, semmirekellőhöz és gyávához; semmilyen boldogságot nem fog érezni. A férfiaknak tehát viselniük kell a saját felelősségeiket. Egyrészt ez az emberi mivolttal szemben támasztott követelmény, másrészt pedig – ami még fontosabb – ezt el kell fogadniuk Istentől. Ez az a felelősség és kötelezettség, amelyet Isten minden házas férfinak adott. A nőkhöz szólva tehát: ha férjhez akarsz menni és meg akarod találni a másik feledet, akkor először legalább azt nézd meg, hogy megbízható-e a férfi vagy sem. A kinézete, a magassága, a diplomája, az, hogy gazdag-e, és hogy sok pénzt keres-e, mind másodlagos. A lényeg az, hogy lásd, rendelkezik-e az illető emberi mivolttal és felelősségtudattal, széles és vastag-e a válla, és ha rá támaszkodsz, el fog-e esni, vagy képes lesz-e megtartani téged, és megbízható-e. Hogy pontosan fogalmazzak, képes-e eleget tenni a férj felelősségeinek, ahogyan Isten mondta, hogy ilyen ember-e, Isten útjának követéséről nem is beszélve, minimum olyasvalakinek kell lennie, aki Isten szemében rendelkezik emberi mivolttal. Amikor két ember együtt él, nem számít, hogy gazdagok-e vagy szegények, milyen az életszínvonaluk, mi van a házukban, illetve összeillik-e a jellemük vagy sem; annak a férfinak, akihez feleségül mész, minimum a veled szembeni kötelezettségeit és felelősségeit teljesítenie kell, legyen benne felelősségérzet irántad, és a szívében kell lenned. Akár kedvel, akár szeret téged, minimum a szívében kell lenned, hogy teljesítse azokat a felelősségeket és kötelezettségeket, amelyeket a házasság keretein belül teljesítenie kell. Akkor az életed örömteli lesz, napjaid boldogok lesznek, a jövőbeli utad pedig nem lesz bizonytalan. Ha az a férfi, akihez a nő feleségül megy, mindig megbízhatatlan, és amint bármi történik, elszalad és elbújik, és dicsekszik és kérkedik, amikor semmi baj nincs, mintha nagyon ügyes, határozott és férfias lenne, de aztán tofuvá változik, amikor valami történik, gondolod, hogy az a nő bosszús lenne? (Igen.) Boldog lenne? (Nem.) A tisztességes, jó asszony azt gondolná: „Mindig gondoskodom róla és dédelgetem, hajlandó vagyok bármit elszenvedni, eleget tenni a feleségként rám háruló felelősségeimnek, de nem látok jövőt ezzel a férfival.” Nem fájdalmas az ilyen házasság? Vajon ez a fájdalom, amelyet a nő érez, nem a férfival, a másik felével függ össze? (De igen.) Ez a férfi felelőssége? (Igen.) A férfinak önvizsgálatot kellene tartania. Nem panaszkodhat mindig arra, hogy a nő szőrszálhasogató, hogy szeret zsörtölődni és gáncsoskodni. Mindkét félnek kölcsönösen el kell gondolkodnia azon, hogy eleget tesznek-e a kötelességeiknek és felelősségeiknek, és hogy vajon Isten szavai szerint teszik-e ezt, miután hallották azokat. Ha nem tesznek eleget ezeknek, akkor gyorsan meg kell fordulniuk, gyorsan helyre kell tenniük magukat, és orvosolniuk kell a helyzetet; még nem túl késő. Vajon jó így viselkedni? (Igen.)

Olvassuk most tovább. Ezután Isten Ádámnak, az emberiség első ősének szóló másik parancsa következik. Isten azt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Mózes 3:17-19). Ez a szakasz elsősorban Isten férfiaknak szóló parancsa. A körülményektől függetlenül, tekintettel arra, hogy Isten parancsot adott a férfiaknak, az Ő parancsa azok a kötelezettségek és feladatok, amelyeket a házasság keretein belül, valamint a családban teljesíteniük kell. Isten megköveteli a férfiaktól, hogy miután megházasodnak, fenntartsák a család megélhetését, ami azt jelenti, hogy egész életükben keményen kell dolgozniuk a megélhetésük fenntartásáért. A férfiaknak fenn kell tartaniuk a megélhetésüket, tehát dolgozniuk kell; mai nyelven szólva, el kell menniük munkát vállalni, és dolgozniuk kell, hogy pénzt keressenek, vagy gabonát kell termeszteniük a földből, azt pedig le kell aratniuk, hogy fenntartsák a család megélhetését. A férfiaknak gürcölniük kell és munkát kell végezniük, hogy az egész családot eltartsák, hogy fenntartsák a megélhetésüket. Ez Isten parancsa a férjeknek, a férfiaknak; ez az ő felelősségük. A házasság keretein belül tehát a férfiak nem hangoztathatják: „Ó, rossz az egészségem!” „Ó, a mai társadalomban nehéz munkát találni, annyira stresszes vagyok!” „A szüleim elkényeztettek, amikor felnőttem, semmilyen munkát nem tudok végezni!” Ha egyáltalán nem tudsz semmilyen munkát végezni, akkor miért házasodtál meg? Ha nem tudsz eltartani egy családot, és nincs meg benned a munkavégzésre való képesség, hogy magadra vedd egy egész család megélhetését, akkor miért házasodtál meg? Felelőtlen dolog ilyet mondani. Egyrészt Isten megköveteli a férfiaktól, hogy szorgalmasan dolgozzanak, másrészt pedig megköveteli, hogy munkát végezzenek azért, hogy élelmet szerezzenek a földből. Isten manapság természetesen nem ragaszkodik ahhoz, hogy a földből szerezz élelmet, a munkavégzés azonban szükségszerű. Ezért olyan tömör és erős a férfi fizikuma, míg a nőé viszonylag gyenge; különbözőek. Isten más-más testalkatot teremtett a férfiak és a nők számára. Természetéből adódóan a férfinak kell munkát végeznie és dolgoznia, hogy fenntartsa a családja megélhetését, hogy eltartsa a családot; ez a szerepe, ő a család fő erőssége. A nőnek viszont Isten nem így parancsolja. Tehát arathat-e ott a nő, ahol nem vetett, és várhatja-e, hogy kész ételeket egyen, anélkül, hogy bármit is tenne? Ez szintén nem helyes. Habár Isten nem azt parancsolta a nőnek, hogy tartsa fenn a család megélhetését, mégsem ülhet tétlenül. Ne gondold, hogy azért, mert Isten nem parancsolta meg a nőknek, ők csak úgy félreállhatnak ebben a kérdésben. Nem ez a helyzet. A nőknek szintén teljesíteniük kell a felelősségeiket; segíteniük kell a férjüket a család megélhetésének fenntartásában. Egy nőnek nem csak társnak kell lennie – egyben segítenie kell a férjét abban, hogy eleget tegyen a felelősségeinek és a küldetésének a családon belül. Nem állhat csak úgy félre, a férjét bámulva és gúnyt űzve belőle, és nem is várhat előre elkészített ételre sem. Kettejüknek összhangban kell lenniük. Így a férfiak és a nők által teljesítendő kötelezettségek és felelősségek mind teljesülni fognak, és jól lesznek elvégezve.

Olvassuk tovább. Isten azt mondta: „Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed!” Látod, azon a munkán felül, amelyet Isten a férfiaknak adott, további terhek is vannak; nem elég, hogy munkát végzel, a földeken gyomok is nőnek, amelyeket ki kell húznod. Ez azt jelenti, hogy ha földműves vagy, akkor az ültetésen kívül további munkát is végezned kell. A gyomokat is ki kell húzogatnod, és nem ülhetsz tétlenül; elég keményen kell munkát végezned ahhoz, hogy fenntartsd a családod megélhetését, épp úgy, ahogy Isten mondta: „Arcod verejtékével egyed a kenyeret.” Mit jelent ez a mondat? Azt jelenti, hogy a munkájukon felül még további súly is nehezedik a férfiakra. Meddig? „Míg visszatérsz a földbe.” Amíg az utolsót nem lélegzed, amikor befejezed az életutad; akkor többé már nem kell így tenned, és a felelősségeid teljesítve lesznek. Ez az Isten által a férfiaknak adott utasítás, és ez Isten parancsolata a férfiaknak, valamint egy olyan felelősség és teher, amelyet Ő adott nekik. Akár hajlandó vagy rá, akár nem, ezt Isten rendelte el, és nem kerülheted el. Tehát az egész társadalomban, illetve az egész emberiségben, akár szubjektív, akár objektív nézőpontból nézzük, a nőkhöz képest a férfiakon nagyobb a földön való túlélésükkel kapcsolatos stressz, ami elkerülhetetlenül Isten elrendelése és vezénylése eredményének mondható. Ezügyben a férfiaknak el kell fogadniuk ezt Istentől, és viselniük kell azokat a felelősségeket és kötelezettségeket, amelyeket viselniük kell; különösen azok az emberek ne próbálják elkerülni vagy elutasítani a felelősségeik teljesítését, akiknek a házasság keretén belül családjuk és házastársuk van, azért, mert az élet túl kemény, keserves, avagy fárasztó. Ha azt mondod, „Nem akarom vállalni ezt a felelősséget, és nem akarok munkát végezni,” akkor választhatod, hogy kihátrálsz a házasságból vagy elutasítod a házasságot. Mielőtt tehát megházasodsz, először is át kell gondolnod, el kell gondolkodnod és világosan meg kell értened, hogy Isten milyen felelősségek felvállalását követeli meg egy házas férfitól, hogy eleget tudsz-e tenni azoknak vagy sem, hogy jól tudod-e csinálni azokat vagy sem, hogy megfelelően tudod-e játszani a szerepedet vagy sem, Isten neked adott parancsait, valamint azt, hogy tudod-e viselni a család terheit, amelyeket Isten ad majd neked. Ha úgy érzed, hogy hiányzik a hited arra, hogy mindezt jól csináld, vagy ha nincs rá hajlandóságod – ha nem akarod megtenni –, ha elutasítod ezt a felelősséget és kötelezettséget, elutasítod, hogy terhet viselj a háztartáson belül és a házasság keretein belül, akkor nem szabad megházasodnod. A házasság mind a férfi, mind a nő számára felelősségeket és terheket jelent; ez nem jelentéktelen dolog. Habár nem szent, az Én értelmezésem szerint a házasság legalábbis komoly, és az embereknek ki kell igazítaniuk a hozzáállásukat vele kapcsolatban. A házasság nem a testi vágyakkal való játszadozásra való, nem is az ember saját pillanatnyi érzelmi szükségleteinek kielégítésére, még kevésbé az ember kíváncsiságának kielégítésére. Ez felelősség és kötelezettség; és természetesen még inkább annak megerősítése és igazolása, hogy a férfi vagy a nő rendelkezik-e a házaság felelősségeinek viseléséhez szükséges képességgel és hittel. Ha nem tudod, hogy képes vagy-e viselni a házassággal járó felelősségeket és kötelezettségeket, ha ezek teljesen ismeretlen mértékek számodra, vagy ha nem akarsz megházasodni – illetve ha még a puszta gondolatától is rosszul vagy –, ha nem akarod a családi élet felelősségeit és kötelezettségeit viselni, legyenek azok jelentéktelen vagy nagyobb ügyek, és egyedülálló akarsz lenni – „Isten azt mondta, hogy nem jó egyedül lenni, de én úgy gondolom, hogy egyedül lenni nagyon is kellemes” – akkor elutasíthatod a házasságot, vagy akár ki is léphetsz a házasságodból. Ez egyénenként változik, és mindenki szabadon választhat. De bármit is mondasz, ha megnézed, mi van feljegyezve a Bibliában azokról a mondásokról és elrendelésekről, amelyeket Isten az emberiség legkorábbi házasságával kapcsolatban adott, látni fogod, hogy a házasság nem játék, nem is jelentéktelen dolog; persze még kevésbé az a sírverem, ahogyan az emberek jellemzik. A házasságot Isten rendezte és rendelte el. Az ember kezdetétől fogva Isten rendelte és rendezte el azt. Ezek a világi mondások tehát – „A házasság sírverem,” „A házasság ostrom alatt álló város,” „A házasság tragédia,” „A házasság katasztrófa,” és így tovább – vajon megállják a helyüket? (Nem.) Nem állják meg. Ez csupán a romlott emberiség felfogása a házasságról, miután elferdítette, megrontotta és megbélyegezte azt. Miután elferdítették, megrontották és megbélyegezték a helyénvaló házasságot, kritizálják is, néhány helytelen téveszmét fröcsögve, ördögi szavakat engedve szabadjára, és következésképpen azok is félre lesznek vezetve, akik hisznek Istenben, így ők is helytelen és abnormális nézeteket alkotnak a házasságról. Titeket is félrevezettek és megrontottak? (Igen.) Akkor a közlésünk által, miután pontos és helyes megértésed lett a házasságról, ha megint megkérdezi valaki: „Tudod-e, mi a házasság?”, vajon még mindig ezt fogod mondani: „A házasság sírverem”? (Nem.) Helyes ez az állítás? (Nem.) Szabad ilyet mondanod? (Nem.) Miért nem? Tekintettel arra, hogy a házasságot Isten rendezte és rendelte el, az embereknek helyesen kellene kezelniük a házasságot. Ha az emberek féktelenül cselekszenek, és engednek a vágyaiknak, kicsapongással szórakozva és gonosz következményeket idézve elő, mondván, hogy a házasság sírverem, akkor csak annyit mondhatok, hogy a saját sírjukat ássák és maguknak okoznak bajt; nem panaszkodhatnak. Ennek semmi köze Istenhez. Nem ez a helyzet? Azt mondani, hogy a házasság sírverem, a Sátán ferdítése, valamint ítélete a házasságról és egy pozitív dologról. Minél pozitívabb egy dolog, a Sátán és a romlott emberiség annál inkább valami elvetemült dologgá ferdíti el azt. Nem gonosz dolog ez? Ha valaki bűnben él, kicsapongásba és szerelmi háromszögekbe bonyolódik, azt miért nem mondják az emberek? Ha valaki paráználkodik, azt miért nem mondják az emberek? A helyes házasság nem paráználkodás, sem kicsapongás, sem a testi vágyak kielégítése, és nem is jelentéktelen dolog; és persze sokkal kevésbé sírverem. Ez valami pozitív dolog. Az emberi házasságot Isten rendelte és rendezte el, és Ő adott megbízást és parancsolatokat ezzel kapcsolatban; persze még inkább, Ő adott parancsolat által felelősségeket és kötelezettségeket a házasságban résztvevő mindkét félnek, valamint az Ő mondásait arról, hogy mi alkotja a házasságot. A házasság csak egy férfiből és egy nőből állhat. Vajon a Bibliában Isten teremtett egy férfit, majd teremtett egy másik férfit, azután pedig összeadta őket? Nem, nincs homoszexuális házasság két férfi vagy két nő között. Csak egy férfi és egy nő közötti házasság létezik. A házasság egy férfiből és egy nőből áll, akik nem csupán társak, hanem segítők is, akik elkísérik egymást, gondoskodnak egymásról és kölcsönösen eleget tesznek a felelősségeiknek, jól élve és megfelelően kísérve egymást az életük útjain, végigkísérve egymást minden nehéz életszakaszon, minden más és egyedi szakaszon; és természetesen átvészelik a hétköznapi időszakokat is. Ez az a felelősség, amelyet a házasságban mindkét félnek magára kell vennie, és ez egyben Isten megbízása is számukra. Mi Isten megbízása? Azok az alapelvek, amelyeket az embereknek meg kell tartaniuk és gyakorolniuk kell. Tehát mindenki számára, aki megházasodik, a házasság jelentőségteljes. Kiegészítő hatása van a személyes tapasztalatodra és ismeretedre, valamint az emberi mivoltod növekedésére, érettségére és tökéletesedésére is. Ezzel szemben pedig, ha nem vagy házas, és csak a szüleiddel élsz, vagy egész életedben egyedül élsz, vagy ha abnormális házasságod van, ami erkölcstelen és nem Isten által elrendelt házasság, akkor amit megtapasztalsz, az nem lesz az az élettapasztalat, tudás vagy találkozások, sem az a növekedés, érettség és az emberi mivolt tökéletesedése, amire egy helyénvaló házasságból szert tennél. A házasságban azon túl, hogy két ember kölcsönös társaságot és támogatást tapasztal meg, természetesen az életben felmerülő nézeteltéréseket, vitákat, és ellentmondásokat is megtapasztalják. Ugyanakkor együtt tapasztalják meg a gyermekszülés fájdalmát, a gyerekek oktatásának és nevelésének, valamint az idősekről való gondoskodás élményét, figyelve, ahogy a következő generáció felnő, figyelve, ahogy a következő generáció házasságot köt és gyermeket vállal, épp úgy, mint ők maguk, megismételve ugyanazt a folyamatot. Ily módon az emberek életének megtapasztalása, tudása és találkozásai meglehetősen gazdagok és sokfélék, nem igaz? (De igen.) Ha lett volna ilyen élettapasztalatod, mielőtt hittél Istenben, mielőtt elfogadtad Isten munkáját, szavait, ítéletét és fenyítését, és ráadásul, ha tudtad volna imádni Istent és követni Istent, miután elkezdtél hinni Benne, akkor az életed egy kicsit bővelkedőbb lenne, mint a legtöbb emberé; a tapasztalatod és a személyes megértésed egy kicsit nagyobb lenne. Természetesen mindez, amiről beszélek, azon az előfeltevésen alapul, hogy a házasság Isten által elrendelt keretein belül komolyan kell végrehajtanod a saját felelősségeidet és kötelezettségeidet, a férfiak és a nők felelősségeit és kötelezettségeit, valamint a férjek és feleségek felelősségeit és kötelezettségeit. Ezek olyan dolgok, amelyeket meg kell tenni. Ha nem hajtod végre a felelősségeidet és kötelezettségeidet, akkor a házasságod káosz lesz, és kudarcot fog vallani, végül pedig a házasságod szét fog esni. Tönkrement, kudarcba fulladt házasságot fogsz megtapasztalni, valamint azokat a gondokat, összefonódásokat, fájdalmakat és zűrzavart is, amelyeket a házasság hoz számodra. Ha az egymással házasságra lépő két fél nem képes kezdeményezni és személyesen végrehajtani a felelősségeit és kötelezettségeit, akkor vitázni és ellenkezni fognak egymással. Ahogy múlik az idő, egyre többet fognak vitázni, egyre mélyebbé válnak az ellentmondások közöttük, és repedések kezdenek megjelenni a házasságukon; ahogy a repedések egyre hosszabb ideig jelen vannak, képtelenek lesznek megjavítani a házasságuk összetört tükrét, az ilyen házasság pedig kétségkívül a széthullás, a pusztulás felé közeledik – az ilyen házasság biztosan elbukott. A te nézőpontodból tehát az a házasság, amelyet Isten rendelt el, nem a kívánságaid szerint való, és nem tartod megfelelőnek. Miért gondolod így? Azért, mert a házasság keretein belül semmit sem teszel Isten követelményei és parancsolatai szerint; önző módon a saját elvárásaid kielégítésére, saját preferenciáid és kívánságaid kielégítésére, valamint saját képzeleted kielégítésére törekszel. Nem fogod vissza magad, illetve nem változol a társad kedvéért, és semmilyen fájdalmat nem tűrsz el; inkább csak a saját kifogásaidat, a saját hasznodat és preferenciáidat hangsúlyozod, és soha nem gondolsz a másik feledre. Mi fog történni a végén? A házasságod szét fog esni. Ez a széthullás az emberek romlott beállítottságaiból ered. Az emberek túlságosan önzőek, úgyhogy még a férj és a feleség is, akiknek egynek kellene lenniük, képtelenek harmóniában együtt élni, képtelenek együttérezni, megérteni, vigasztalni és elfogadni egymást, illetve változtatni és feladni dolgokat egymásért. Láthatod, milyen romlottá vált az emberiség. A házasság nem képes megfékezni az emberek viselkedését, sem önző vágyaik feladására késztetni az embereket, ezért a társadalomtól nem származnak olyan erkölcsi alapelvek vagy jó gyakorlatok, amelyek jobbá tehetik az embereket, vagy amelyek fenntarthatják a lelkiismeretüket és értelmüket. Amikor tehát a házasságról van szó, az embereknek úgy kell megismerniük azt, ahogyan Isten először rendelte el a házasságot az ember számára. Természetesen ezt a kérdést Istentől is meg kell érteniük. Mindezt Istentől érteni tiszta megértés, és amikor az emberek képesek mindezt megérteni, akkor az a szemszög és az a nézőpont, amelyből a házasságra tekintenek, helyes lesz. Nem csupán azért kell helyesnek lennie a szemszögüknek és nézőpontjuknak a házasságról, hogy megismerjék a házasság koncepcióját és helyes meghatározását; hanem azért is, hogy lehetővé váljon az emberek számára, hogy megfelelő, helyes, pontos, helyénvaló és észszerű gyakorlási módszerrel rendelkezzenek, amikor a házassággal találkoznak, hogy ne vezesse félre őket a Sátán, illetve a világ elvetemült irányzatainak különféle eszméi a házasság kezelési módjában. Amikor Isten szavai alapján a házasságot választjátok, nektek, nőknek világosan kell látnotok, hogy a párotok olyan ember-e vagy sem, aki képes eleget tenni a férfi felelősségeinek és kötelezettségeinek, amint Isten mondta, hogy méltó-e arra, hogy az egész életeteket rá bízzátok. A férfiaknak közületek tisztán kell látniuk, hogy a nő az a fajta ember-e vagy sem, aki képes félretenni a saját hasznát a családi élet és a férje kedvéért, hogy képes-e változtatni a hiányosságian és hibáin. Mindezeket a dolgokat figyelembe kell vennetek, és még ezeknél is többet. Ne hagyatkozzatok a képzeletetekre, pillanatnyi érdeklődési körökre vagy kedvtelésekre; még kevésbé kellene a szerelem és a romantika téves eszméire hagyatkoznotok, amelyeket a Sátán olt belétek, hogy vakon válasszatok házasságot. Vajon ezzel a közléssel mindenki tisztába került azokkal az elgondolásokkal, nézőpontokkal, szemszögekkel és álláspontokkal, amelyekkel az embereknek a házassággal kapcsolatban rendelkezniük kell, valamint azzal a gyakorlattal, amelyet választaniuk kell, és azokkal az alapelvekkel, amelyekhez ragaszkodniuk kell a házasság tekintetében? (Igen.)

Ma még nem beszéltünk a házassággal kapcsolatos törekvések, eszmények, és vágyak elengedéséről; csupán a házasság definícióját és fogalmát tisztáztuk. Nem beszéltem világosan a témáról? (De igen.) Világosan beszéltem. Még mindig vannak panaszaitok a házassággal kapcsolatban? (Nincsenek.) És azzal szemben, akivel egykor házas voltál, akit elhagytál, van-e benned bármi ellenségesség? (Nincs.) Még mindig léteznek az abnormális, elfogult felfogásaitok és nézeteitek a házasságról, vagy akár a tényeknek ellentmondó gyerekes fantáziáitok? (Nem.) Mostanra realistábbnak kellene lennetek. A házasság azonban nem a mindennapi szükségletek egyszerű kérdése. Érinti a normális emberi mivolttal rendelkező emberek életét, valamint az emberek felelősségeit és kötelezettségeit is, továbbá, ott vannak a praktikusabb normák és alapelvek, amelyekkel kapcsolatban Isten figyelmeztette az embereket, amelyeket megkövetelt tőlük és megparancsolt nekik. Ezek azok a felelősségek és kötelezettségek, amelyeket az embereknek teljesíteniük kell, és azok a felelősségek és kötelezettségek, amelyeket magukra kell vállalniuk. Ez a házasság konkrét meghatározása, és a házasság konkrét létezésének a jelentősége, amellyel a normális emberi mivolttal rendelkező embereknek rendelkezniük kell. Rendben, mára itt fejezzük be. Viszontlátásra!

2023. január 7.

Lábjegyzetek:

a. Az eredeti szöveg nem tartalmazza a következőket: „Az ember úgynevezett »romantikus szerelme« csupán a szerelem és a szenvedély összekapcsolódása”.

b. Az eredeti szöveg nem tartalmazza a következőket: „ahogy egyes nemzetek mondják”.