Korábban beszélgettünk az igazságra való törekvés első fő aspektusáról, mégpedig az elengedésről. Az elengedés kapcsán a gyakorlás első aspektusáról beszéltünk, ami a különféle negatív érzelmek elengedése. Az emberek különféle negatív érzelmeiről folytatott beszélgetéssel és azok boncolgatásával elsősorban az a célunk, hogy foglalkozzunk e negatív érzelmek mögött rejlő helytelen és eltorzult eszmékkel és nézőpontokkal. Nem így van? (De igen.) Vagyis azáltal, hogy feloldjuk az emberek szívében lévő negatív érzelmeket, azon negatív eszmék és nézőpontok kezelését célozzuk meg, amelyeket a különféle emberek, események és dolgok iránt hordoznak a szívük mélyén. Természetesen azáltal is tesszük ezt, hogy feltárjuk és boncolgatjuk a különféle negatív érzelmeket, majd átadjuk az embereknek azokat a helyes gondolatokat, nézőpontokat és felfogást, amelyek feloldhatják a különféle negatív érzelmeiket. Ennek célja, hogy amikor az emberekkel különféle dolgok történnek, akár a mindennapi életükben, akár az életútjukon, ne zavarják meg és ne kössék gúzsba őket téves és eltorzult eszmék és nézőpontok, hanem az igazsággal összecsengő, pozitív és helyes eszmékkel és nézőpontokkal nézzenek szembe minden egyes nappal, az emberekkel, az eseményekkel és a napi szinten velük megeső dolgokkal. Így, amikor a való életben találkoznak emberekkel, eseményekkel és dolgokkal, nem forrófejűen fognak reagálni, hanem a normális emberi lelkiismeret és értelem világán belül fognak létezni, és az Isten által tanított pontos és helyes módszereket alkalmazva képesek lesznek észszerűen megközelíteni és kezelni minden helyzetet, amellyel szembesülnek, vagy amelyet megtapasztalnak az életükben és az életútjukon. E cselekedetünk egyik aspektusa az, hogy az emberek helyes eszmék és nézőpontok irányítása és befolyása alatt éljenek. A másik aspektus az, hogy e pozitív eszmék és nézőpontok irányítása és befolyása alatt minden helyzetet megfelelően kezeljenek. A képesség, hogy minden helyzetet helyesen kezeljenek, természetesen nem a végső cél. A végső cél az, hogy teljesítsék, amit az istenhívőknek teljesíteniük kell, vagyis féljék Istent és tartózkodjanak a rossztól, vessék alá magukat Istennek, az ő elrendezéseinek és vezényléseinek, vessék alá magukat minden környezetnek, amelyet Isten hozott létre, és természetesen vessék alá magukat a sorsuknak, amely felett Isten uralkodik, és éljenek észszerűen minden ember, esemény és dolog közepette, illetve minden környezetben. Összefoglalva: akár az emberek negatív érzelmeiről, akár a negatív eszméikről és nézőpontjaikról beszélgetünk és boncolgatjuk azokat, mindez ahhoz az úthoz kapcsolódik, amelyet egy teremtett lénynek járnia kell – az életúthoz, amelyet Isten egy normális embertől megkövetel. És – természetesen – az alapelvekhez is kapcsolódik, amelyekkel egy teremtett lénynek rendelkeznie kell a tekintetben, ahogyan az embereket és a dolgokat szemléli, ahogyan viselkedik és cselekszik. A különféle negatív érzelmek elengedése látszólag az emberek negatív érzelmeinek feloldásáról, valamint e negatív érzelmek mélyén rejlő negatív és megtévesztő eszmék és nézőpontok kezeléséről szól. Valójában azonban azt is mondhatnánk, hogy alapvetően az emberek irányításáról, ellátásáról és megsegítéséről szól, illetve arról, hogy megtanítsuk őket, miként viselkedjenek és hogyan legyenek igaz és normális emberek, racionális emberek, olyanok, amilyeneket Isten megkövetel, szeret, és akik örömet szereznek Neki, amikor különféle körülményekkel, emberekkel, eseményekkel és dolgokkal találkoznak. Ez ugyanolyan, mint az igazságalapelvek egyéb aspektusai, hiszen mind az ember viselkedéséhez kapcsolódnak. A felszínen a különféle negatív érzelmek elengedése látszólag egy teljesen világi érzelmet foglal magában, illetve egy állapotot, amelyben az emberek az adott pillanatban élnek. Valójában azonban ezek az érzelmek és ezek az egyszerű állapotok az emberek által járt úthoz kapcsolódnak, illetve az alapelvekhez, amelyek mentén viselkednek. Egy ember szempontjából ezek jelentéktelennek és említésre sem méltónak tűnhetnek. Mivel azonban az emberek által fenntartott nézőpontokhoz, illetve a különféle emberekkel, eseményekkel és dolgokkal való találkozáskor kialakított szempontjaikhoz és álláspontjaikhoz kapcsolódnak, az ember viselkedéséhez van közük. Konkrétabban, azt foglalják magukban, hogy miként szemlélik az embereket és a dolgokat, hogyan viselkednek és cselekednek. Mivel ezek a negatív érzelmek, illetve negatív eszmék és nézőpontok az embereket és a dolgokat érintő személetmódot, a viselkedés- és cselekvésmódot foglalják magukban, állandóan vizsgálatnak és megfontolásnak kell őket alávetni az emberek mindennapi életében. Természetesen arra is szükség van, hogy az emberek képesek legyenek azonnal korrigálni magukat, amikor a megfontolás folyamata során észreveszik, hogy negatív érzelmeik vagy negatív és megtévesztő eszméik és nézőpontjaik vannak, továbbá hogy képesek legyenek azonnal lecserélni ezeket a negatív érzelmeket, megtévesztő eszméket és nézőpontokat az igazságalapelvekkel összhangban lévő pozitív és helyes gondolatokra és nézőpontokra. Ez lehetővé teszi számukra, hogy Isten szavai alapján és az igazság kritériumai szerint viselkedjenek, cselekedjenek, és szemléljék az embereket és a dolgokat. Ez arra is jó, hogy az emberek beállítottságai átalakuljanak, hogy az emberek összhangban legyenek Istennel, eljussanak az istenfélelemhez és tartózkodjanak a rossztól. A fent megvitatott dolgok lényegében az első aspektus, az „elengedés” kulcsfontosságú részletei a „Hogyan kell törekedni az igazságra” című könyvben. Természetesen a különféle emberi érzelmek között vannak bizonyos konkrét, jelentéktelenebb negatív dolgok, illetve néhány sajátos negatív érzelem, amelyek egyáltalán nem tipikusak, és amelyek szintén valamilyen negatív vagy megtévesztő gondolathoz és nézőponthoz kapcsolódnak. Ezekről a negatív érzelmekről vagy megtévesztő gondolatokról és nézőpontokról elmondható, hogy minimális hatással vannak az emberekre, ezért nem fogunk róluk egyesével, részletesebben beszélgetni.

Minden negatív érzelem, amelyről korábban beszélgettünk, alapvetően megtestesíthet az emberek való életében vagy életútja során meglévő ügyeket. Ezek az érzelmek különféle nézőpontokat tartalmaznak az embereket és a dolgokat érintő szemléletmódra, illetve a viselkedés- és cselekvésmódra vonatkozóan. Az emberekre és a dolgokra vonatkozó szemléletmódot, valamint a viselkedés- és cselekvésmódot érintő különféle negatív gondolatok és nézőpontok tágabb irányvonalakkal, fő alapelvekkel és az emberek igazságra való törekvésével kapcsolatosak. Nos, az embereknek ezeket a dolgokat el kellene engedniük, illetve foglalkozniuk kellene velük a gondolataikon és nézőpontjaikon belül. Néhány sajátos, személyesebb, kevésbé jellemző dolog, ami megmarad bennük – például az étel, a ruházkodás, a magánélet és egyebek – nem foglalják magukban az emberekre és a dolgokra vonatkozó szemléletmód, valamint a viselkedés- és cselekvésmód fő alapelveit, továbbá elmondható, hogy nem foglalják magukban a pozitív és negatív dolgok közötti különbségtételt sem. Ezért ezek nincsenek benne a beszélgetésünk témakörében. Például amikor valaki azt mondja, hogy „Szeretem a fekete dolgokat”, az az ő szabadsága, egyéni ízlése és preferenciája. Magában foglal ez bármilyen alapelvet? (Nem, nem foglal magában.) Nem foglalja magában azt, hogy az ember miként szemléli az embereket és a dolgokat, azt meg főleg nem, hogy miként viselkedik és cselekszik. Valaki például, aki a rövidlátása miatt szemüveget hord, azt mondja: „Nekem az aranyszegélyes keretek tetszenek.” Valaki más pedig így szól: „Az aranyszegély olyan ódivatú. Én a szegély nélküli kereteket szeretem.” Vajon ez érinti annak alapelveit, hogy miként szemlélik az embereket és a dolgokat, illetve hogy miként viselkednek és cselekednek? (Nem, nem érinti.) Nem érinti az emberekkel és a dolgokkal kapcsolatos szemléletmódra, valamint a viselkedés- és cselekvésmódra vonatkozó alapelveket. Mások azt mondják: „Negatív érzelmeim vannak a mindennapi háztartási teendőkkel és a takarítással kapcsolatban. Mindig azt érzem, hogy fárasztóak, és kimerítővé teszik az életemet. Még az evés is nyűg. Az ételkészítés több mint egy órába telik, aztán evés után még el kell mosogatnom, meg kell tisztítanom az edényeket, rendet kell raknom a konyhában, és ezek a dolgok szintén különösen bosszantóak.” Megint mások azt mondják: „Az élet fárasztó. Az embernek minden évszakban le kell cserélnie a ruháit, nyáron mégis túl meleg van, bármilyen vékony is a ruha, télen pedig túl hideg van, bármilyen vastag is a ruha. Ez a fizikai test tényleg egy kínlódás!” Amikor a hajuk piszkos lesz, nem akarják megmosni, ha viszont nem mossák meg, akkor viszket. Levertség és ápolatlanság sugárzik róluk. Nem úszhatják meg a hajmosást, de amikor megteszik, akkor ingerültek, és azt gondolják: „Nem lenne remek, ha nem lenne hajam? Annyira bosszantó, hogy folyton vágatni és mosni kell!” Vajon ezek negatív érzelmek? (Igen.) Fel kellene oldani ezeket a negatív érzelmeket? A különféle negatív érzelmek körébe tartoznak, amelyeket el kellene engedni? (Nem.) Miért nem tartoznak oda? (Ezek csak szokások és a test fizikai mibenlétéhez kötődő dolgok.) A nők – különösen a felnőtt nők – tudják kezelni ezeket a mindennapi csip-csup dolgokat, amilyen a mosás, a rendrakás és a maguk utáni takarítás. A férfiak egy kicsit rosszabbak ebben. Ők hajlamosak rá, hogy fárasztónak találják a főzést, a mosást és a háztartási teendőket. Különösen akkor küszködnek, amikor a mosásra kerül a sor. Ki kellene mosni a szennyest? Nincs hozzá kedvük. Ne mossák ki? Túl piszkos, és aggódnak, hogy kigúnyolják őket, így hát gyorsan csak kiöblítik vízben. A férfiak és a nők némileg eltérő megközelítéssel és hozzáállással viszonyulnak e mindennapi csip-csup dolgok kezeléséhez. A nők hajlamosak rá, hogy pedánsabbak és aprólékosabbak legyenek, odafigyeljenek a tisztaságra és a megjelenésre, míg a férfiak viszonylag elnagyoltabban kezelik ezeket a dolgokat. De nincs ezzel semmi baj. Nem jó túl rendetlennek lenni; különösen, ha együtt élsz másokkal, túl sok hibádat leplezed le, ami miatt a többiek nem fognak kedvelni téged. Ezek a hibák az emberi mivoltodban lévő hiányosságok, és úrrá kellene lenned mindazon, amin úrrá kell lenni, és meg kellene oldanod mindazt, amit meg kell oldani. Légy egy kicsit szorgosabb, rakd rendbe a dolgaidat a lakóteredben, rendesen hajtogasd össze a ruháidat és a takaróidat, valamint takaríts ki és rakj rendet a munkakörnyezetedben minden másnap vagy néhány naponta, hogy ne zavarj másokat – ez tényleg ilyen egyszerű. Ugye nem muszáj ezt nagy kihívásnak érezned? (Nem.) Ami azt illeti, hogy te magad milyen gyakran fürdesz vagy váltasz ruhát, rendben van, amíg az nincs hatással mások kedélyállapotára. Ez a mérce. Ha hosszabb ideig nem fürdesz, nem mosol hajat, vagy nem váltasz ruhát, akkor elkezdesz bűzleni, és senki nem akar a közeledben lenni, ez pedig nincs rendben. Meg kell mosakodnod, és szalonképessé kell tenned magadat, legalább annyira, hogy ne befolyásold mások kedélyállapotát. Ne kelljen befogni az orrukat vagy eltakarni a szájukat, miközben veled beszélnek, és ne kelljen miattad kínosan érezniük magukat. Ha mások így bánnak veled, és te nem bánod vagy nem érdekel, akkor élhetsz így tovább. Senki nem támasztott túlzott követelményeket veled szemben. Már ha képes vagy ezt elfogadni. Ha viszont kínosan érzed magad, tégy meg minden tőled telhetőt, hogy rendben tartsd a személyes lakókörnyezetedet és tiszta légy, hogy ne zavarj másokat. Az a cél, hogy ne zúdíts felesleges terhet vagy stresszt a saját életedre, és légy tekintettel mások érzéseire. Ne erőltesd vagy kényszerítsd rá a befolyásodat másokra. Ez a normális emberi lelkiismeret és értelem minimális követelménye. Ha még ennyi sincs meg benned, akkor hogyan tudsz illendően viselkedni? Így hát ezek a dolgok, amelyek elérésére egy normális emberi mivolttal rendelkező személynek képesnek kellene lennie, nem igényelnek sok magyarázatot. Isten házának nem szükséges konkrét feladatokat vagy utasításokat adnia neked. Képesnek kellene lenned arra, hogy magadtól kezeld ezeket. A fent említett személyes dolgok nem foglalnak magukban arra vonatkozó alapelveket vagy kritériumokat, hogy miként szemléljük az embereket és a dolgokat, illetve hogyan viselkedjünk és cselekedjünk. Ezért ezek kezelésekor a legalapvetőbb emberi lelkiismeretre és értelemre hagyatkozhatsz. Egy normális emberi lelkiismerettel és értelemmel rendelkező emberben kell hogy legyen ilyen szintű intelligencia. Nem szükséges nagy ügyet csinálni ebből, sőt, ezeket a csip-csup ügyeket nem kellene olyan dolgokként kezelni, amelyek az igazságra való törekvés révén igényelnek megértést vagy megoldást, mert ezek olyan dolgok, amelyeket minden normális emberi mivolttal rendelkező személy teljesíteni tud. Még egy kiskutya is megérti, mit jelent illedelmesnek lenni. Ha az emberek nem értik ezt meg, akkor nem ütik meg az emberi lét mércéit, nem igaz? (De igen.) Van egy házikedvenc kutyám. Ez a kutya különösen helyes, nagy a szeme, széles a szája és formás az orra. Egyszer összeverekedett a saját kölykével az étel miatt, és a kölyök beleharapott az orrába. Ezután lett egy kis seb az orra közepén, ami tönkretette a megjelenését. Gyorsan gyógyszert kentem az orrára, és azt mondtam: „Most mit tehetünk? Ha egy ilyen helyes kutya sebhelyes marad, az micsoda szomorú látványt nyújt!” Így szóltam hozzá: „Mostantól ne kövess minket, ha elmegyünk itthonról. Ha az emberek meglátják a sebet a pofidon, azt fogják gondolni, hogy csúnya vagy.” Ezt hallván beleegyező hangot hallatott, egy pillanatig üres tekintettel bámult és nagy szemmel nézett. Így folytattam: „Megsérültél. Olyan nagy seb van az orrodon, az emberek talán kinevetnek, ha meglátják. Pihenned és gyógyulnod kell. Nem jöhetsz velünk, amíg teljesen meg nem gyógyulsz.” A szavaimat hallván már nem adott ki semmilyen hangot, és nem erősködött, hogy kimehessen. Azt gondoltam, még egy kutya is tudja, mi a helyzet. Egy idő után a seb beforrt, és jelentősen javult, úgyhogy kivittem őt a szabadba. Egy nővér meglátta a kiskutyát, és azt kérdezte: „Hé, mi történt a nóziddal?” Miután a kutya ezt hallotta, elfordította a fejét, és elfutott, egyenesen az autóhoz, vissza se nézett, és nem volt hajlandó visszajönni. Amikor a nővér elkezdett beszélni hozzá, jól viselkedett, megitta a vizet, amivel kínálta. Nem futott el. De mihelyt megkérdezte tőle, hogy „Mi történt a nóziddal”, elfordította a fejét és elfutott, hátra se nézett. Amikor hazaértünk, megkérdeztem tőle: „Az orrod sérült, miért futottál el, amikor a nővér rákérdezett? Szégyenlős vagy?” Szégyenlős arckifejezéssel rám nézett, folyton leszegte a fejét, és túlságosan szégyellte magát ahhoz, hogy Rám nézzen. A karomba bújt, hogy simogassam és megöleljem. Így szóltam hozzá: „Nem verekedhetsz többet a kölyköddel. Ha megsérülsz és újra sebhelyes leszel, lehet, hogy megcsúnyulsz. Az emberek ki fognak nevetni. Hová fogod elrejteni a pofidat?” Látod, még egy ötéves kiskutya is tudja, mit jelent szégyenkezni. Tudja, hogy el kell rejtőznie az emberek elől, mert az arca megsérült, és fél, hogy kinevetik. Ha egy kiskutyában ilyen szintű intelligencia van, akkor vajon nem kellene hogy ez az emberekben is meglegyen? (De igen.) Meg kellene hogy legyen az emberekben, vagyis rendelkezniük kellene vele, az értelmük hatókörén belül. Mit jelent illedelmesnek lenni? Mit jelent okulni, mit jelent, ha nem idegenkednek tőlünk, illetve nem utasítanak el minket? A birtokában kellene hogy legyél ennek a mércének. Ez a legegyszerűbb dolog a mindennapi életben, és normális emberi lelkiismerettel és értelemmel pontosan tudod kezelni a dolgokat, anélkül, hogy beszélgetni kellene az igazságokról, például az emberek romlott beállítottságának feloldásáról vagy a negatív érzelmekről. Természetesen, ha a saját otthonodban élsz, lehetsz egy kicsit rendetlen, a mércék nem annyira szigorúak. Ha viszont testvérekkel élsz együtt, ügyelned kell arra, hogy a normális emberi mivoltod jó karban legyen. Habár nincsenek erre vonatkozó konkrét követelményeink vagy szigorú mércéink, normális emberi lényként kell hogy legyen érzéked ezekhez a dolgokhoz. Olyan dolgok ezek, amelyeket a normális emberi mivolttal rendelkező embereknek meg kell tenniük és amelyeknek a birtokában kell lenniük. Nem foglalnak magukban az embereket és a dolgokat érintő szemléletmódra, a viselkedés- és cselekvésmódra vonatkozó gondolatokat, nézőpontokat, perspektívákat vagy álláspontokat, és biztosan nem foglalnak magukban egy nagyobb életutat, irányt vagy célt. Ebből kifolyólag az lenne számodra a legjobb, ha a normális emberi lelkiismeret és értelem követelményei szerint oldanád meg ezeket a dolgokat, hogy mások ne pletykáljanak, illetve ne undorodjanak tőled ezen dolgok miatt. Az egyéni szokásokat, kedvteléseket, jellembeli különbségeket illető dolgokban, vagy az olyan ügyekkel kapcsolatos döntésekben, amelyek nem kapcsolódnak az alapelvekhez, tehát azokban a dolgokban, amelyek nem foglalnak magukban gondolatokat és nézőpontokat, szabadon határozhatsz, és megtarthatod a saját habitusodat. Isten háza nem fog közbeavatkozni. Isten szabad akaratot adott az embereknek, valamint alapvető lelkiismeretet és értelmet, lehetővé téve az egyének számára, hogy kiválasszák saját érdeklődési körüket, kedvteléseiket és szokásaikat, vagy a személyiségükhöz illő életstílust. Senkinek sincs joga korlátozni, megkötözni vagy hibáztatni téged. Mindazon dolgokat illetően, amelyek nem foglalják magukban az igazságalapelveket vagy az Isten által szavakba öntött követelményeket, konkrétan fogalmazva, amelyek nem foglalják magukban az embereket és a dolgokat érintő személetmódot, a viselkedés- és cselekvésmódot, az embereknek jogukban áll szabadon megválasztani a saját életmódjukat, anélkül, hogy mások beleavatkoznának. Ha egy vezető, csoportvezető vagy felügyelő kritizálja a magánügyeidet vagy beleavatkozik azokba, jogod van őt visszautasítani. Összefoglalva, ezeknek a normális emberi mivolthoz tartozó ügyeknek semmi közük Isten szavainak követelményeihez vagy az igazságalapelvekhez. Amíg kellemesen és megfelelően érzed magad, a viselkedésed pedig nincs hatással másokra, illetve nem zavar másokat, addig rendben van. Például, ha szeretsz kiöltözni és csinos lenni, az nem gond, amíg nincs hatással másokra. De ha késő este van, és a többieknek tizenegy órakor le kell feküdniük aludni, te pedig még mindig mosol vagy takarítasz, az nem elfogadható. Ha a saját otthonodban vagy, és nem vagy hatással mások életére, akkor egész éjjel fennmaradhatsz, akár hajnali négyig vagy ötig, ha akarsz. Ez a te szabadságod. Most viszont, hogy együtt élsz a testvérekkel, a tetteid hatással vannak az ő mindennapi rutinjukra és napirendjükre. Ez nem jó. Ha így teszel, akkor helytelenül gyakorlod a jogaidat és a szabadságodat; inkább akaratos vagy, magyarán hiányzik belőled az emberi mivolt. A saját szabadságod érdekében, és azért, hogy kielégítsd a saját tested preferenciáit és vágyait, megzavarod mások életét, sőt még a pihenőidejüket is feláldozod. Ez a viselkedés nincs összhangban a normális emberi lelkiismerettel és értelemmel. Ennek meg kell változnia. Ez a viselkedés alapelveihez kapcsolódik. Nem arról van szó, valami baj lenne a te egyéni életstílusoddal vagy a tisztaságot érintő szokásaiddal. A viselkedésmódod alapelveivel kapcsolatos problémáról van szó. Nem veszed figyelembe mások érzéseit, hangulatát vagy érdekeit. Mások rovására véded és őrzöd a saját érdekeidet. Ez a viselkedésmód nincs összhangban Isten viselkedésre vonatkozó követelményeivel, illetve a viselkedés azon alapelveivel, amelyeket Isten megkövetel. Ezért a normális emberi mivolthoz tartozó bármilyen preferenciáknak, érdekeknek, életstílust érintő döntéseknek, szokásoknak, szabadságnak, jogoknak, és így tovább, az ember lelkiismeretének és értelmének hatókörén belül kell maradniuk annak érdekében, hogy az normális emberi mivoltnak legyen tekinthető. Ha túllépnek a normális emberi lelkiismeret és értelem határain, akkor az nem normális emberi mivolt, ugye? (Nem az.) A normális emberi lelkiismeret és értelem határain belül úgy viselkedsz, mint egy normális ember. Ha túllépsz a normális emberi lelkiismeret és értelem határain, és továbbra is a szabadságodat hangsúlyozod, akkor nem úgy viselkedsz, mint egy normális ember; alsóbbrendű ember vagy. Ez olyan valami, aminek meg kell változnia, aminek egyértelműnek kell lennie. Minek kell egyértelműnek lennie? Egyértelműnek kell lennie, hogy ezeket az személyes dolgokat a normális emberi lelkiismeret és értelem határain belül kell kezelni, és hogy ez a viselkedés alapelve. Az egyéni szokásaid, igényeid, életstílust érintő döntéseid és hasonlók mind a te dolgod, amíg túl nem lépik a normális emberi lelkiismeret és értelem határait. Ezekre a dolgokra vonatkozóan nincsenek konkrét követelmények.

Az igazságra való törekvés mikéntjének első részében alapvetően az „elengedés”, mármint a különféle negatív érzelmek, úgy mint az alsóbbrendűség, gyűlölet, düh, lehangoltság, gyötrelem, aggodalom, szorongás és elnyomottság elengedése a fő irányjelző és alapelveket magában foglaló kérdés, amelyről beszélgetnünk kell. Ami a kisebb, mellékes kérdéseket illeti, amelyek nem foglalnak magukban alapelveket vagy irányokat, ezekről korábban átfogóan beszéltünk. Ami a saját ügyeid iránt érzett vonakodást, kielégítetlenséget, elégedetlenséget és hasonlókat illeti, amíg nem tartalmaznak valódi gondolatokat és nézőpontokat, illetve nem érintik az emberekre és a dolgokra vonatkozó szemléletmód, valamint a viselkedés- és cselekvésmód alapelveit, addig azok a te saját dolgaid. A lelkiismereted és értelmed hatókörén belül kell kiigazítanod őket és foglalkoznod velük. Például éhes vagy, és nincs kedved főzni, de túl gyenge vagy ahhoz, hogy üres gyomorral dolgozz, majd amikor főzöl, ingerült leszel. Felmerülhet benned a gondolat: „Ez negatív érzelem?” Ez nem negatív érzelem; ez a te testi lustaságod és a főzéstől való idegenkedésed. A romlott testedhez van köze. Ha a pénzügyi helyzeted lehetővé teszi, felvehetsz valakit, aki segít a főzésben. Ha nincsenek meg a pénzügyi eszközeid, akkor csak te magad oldhatod meg. Nem kötelező másoknak megoldaniuk az életed ezen problémáit, ez a te saját felelősséged. Az evés, öltözködés és tisztálkodás e hétköznapi feladatai az emberi élet részét képezik. Együtt járnak az emberi létezéssel. Az emberek mások, mint a macskák és a kutyák. Ha egyszer örökbe fogadsz egy kismacskát vagy egy kölyökkutyát, felelős vagy az enni- és innivalójáért. Amikor éhes, meg kell etetned. Ám az emberek esetében ez nem működik: az embereknek maguknak kell intézniük és vállalniuk az élet ezen aspektusait. Ez nem teher; e dolgok helyes kezelésének elsajátítása olyasmi, amit a normális emberi mivolttal rendelkező emberek el tudnak érni. Csak hát egyesek úgy érezhetik, hogy korábban sosem csinálták ezeket a dolgokat, főleg bizonyos férfiak, akiknek a szülei vagy a családtagjai segítettek rendben tartani magukat, és annyira elkényeztették őket, hogy soha nem tanultak meg főzni, mosni vagy különféle dolgokról gondoskodni a saját életükben. Ez a családi környezet eredménye. Ám mihelyt elhagyják a szüleiket, és elkezdenek önállóan élni, képesek mindent maguk megcsinálni, beleértve a mosást és az ágyazást. Valójában ezek olyan dolgok, amelyeket normális emberi mivolttal teljesíteni lehet. A felnőttek számára nem nehéz feladatok, és semmiképpen sem kimerítőek. Ezeket a problémákat könnyű megoldani. Ha magasabb mércéid vannak az életminőségedet illetően, akkor csinálhatod jobban. Ha kevésbé szigorú vagy alacsonyabb elvárásaid vannak az életminőségedet illetően, akkor lehetsz lezserebb ezekkel kapcsolatban. Ezek mind olyan dolgok, amelyek nem foglalnak magukban alapelveket.

Az igazságra való törekvés mikéntjének első fő témájával kapcsolatban – a különféle negatív érzelmek elengedése – zárjuk le itt a beszélgetésünket, mivel lényegében a végére értünk. A továbbiakban, az igazságra való törekvés során a negatív érzelmek elengedésén kívül az embernek el kell engednie a személyes törekvéseket, eszményeket és vágyakat is. Az igazságra való törekvés mikéntjének gyakorlásában ez az elengedés második fő aspektusa, amelyről ma beszélgetni fogunk. Az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedése – értitek? (Igen, értjük.) Épp most említettem az elengedés e konkrét gyakorlásának tárgyait, és tudomásul is vettétek. Most vizsgáljuk meg a következő témát: Mi jut eszetekbe, amikor az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedéséről beszélünk? Milyen példák jutnak eszetekbe? (Az emberek eszményei jutnak eszembe, amelyekről Isten korábban beszélt, például amikor a bizonyos tehetséggel – amilyen a színészi képesség – rendelkező emberek arra áhítoznak, hogy hírességek vagy szupersztárok legyenek. Mások, akik írói képességekkel és némi irodalmi tehetséggel rendelkeznek, talán arra törekednek, hogy szöveg alapú kötelességeket teljesítsenek Isten házában, és íróvá váljanak. Ez pár olyan eszmény, amely felmerül az emberekben.) Bármi más? (Az emberek a sikert, valamint a saját lehetőségeiket és az általuk remélt dolgokat hajszolják, továbbá szeretnének áldásokban részesülni.) Gondolkozzatok tovább, mi egyéb? Min legyen itt a hangsúly? Olyan törekvésekről, eszményekről és vágyakról van szó, amelyeket az embereknek el kellene engedniük. Az emberek fényűző vágyain, valamint a lehetőségeikbe és a sorsukba vetett reményeiken kívül, a való életük összefüggésében, az emberi lét szükséges körülményei között mi egyebet foglalnak magukban azok a törekvések, eszmények és vágyak, amelyeket az embereknek el kellene engedniük? Mik azok a jelentős dolgok az életben, amelyek hatással lehetnek az Istenbe vetett hitedre és az igazságra való törekvésedre? (Amikor az emberek elérik a házasságkötési kort, a házasodás kényszere alá kerülhetnek. Szintúgy, amikor egy ember karrierje összeütközésbe kerül az Istenbe vetett hitével, esetleg úgy dönt, hogy a saját karrierjét hajszolja. Ezt a két aspektust is el kell engedni.) Jól mondod. Az elmúlt évek során az Istenbe vetett hited eredményeket és elismerést hozott számodra. Helyesen említettél két jelentős aspektust: a házasságot és a karriert. Ez a két fő tétel azon ügyek közé tartozik, amelyeknek az emberi élet útján az életre szóló dolgokhoz van közük. A házasság mindenki számára jelentős dolog, az ember karrierje pedig szintén egy óhatatlan és elkerülhetetlen fő szempont. Van még bármilyen fontos dolog e kettőn kívül? (A családdal, szülőkkel és gyermekekkel való foglalkozás aspektusa. Amikor ezek a dolgok ütköznek az Istenbe vetett hittel és az igazságra való törekvéssel, akkor az emberek számára nehézzé válik az elengedés.) Amikor vázlatot készítetek, nem kellene ilyen hosszú mondatokat használnotok. Említettük korábban a házasságot és a karriert. Nos, minek kellene neveznünk ezt a témát? (Család.) Helyes, a család is egy fontos aspektus. Ez magában foglal minden egyént? (Igen.) Magában foglal minden egyént, továbbá eléggé sajátos és jellegzetes. A házasság, a család és a karrier mind fontos témák, amelyek magukban foglalják az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak fő témakörét. Összesen négy fő téma van, amelyek az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedéséhez kapcsolódnak. Helyesen határoztatok meg hármat közülük, ami nagyszerű. Úgy tűnik, hogy ez a téma részletes beszélgetést igényel; ez egy olyan téma, amely már jelen van az elmétekben, és meglehetősen szorosan kapcsolódik az életetekhez, illetve az érettségetekhez és a tapasztalatotokhoz. Van még egy téma, amely valójában egészen egyszerű. Hogy mi az? Az ember érdeklődési köre és kedvtelései. Nem egyszerű ez? (De igen.) Miért mondom az ember érdeklődési körét és kedvteléseit? Vedd közelebbről szemügyre a témát, és nézd meg, hogy az érdeklődési kör és a kedvtelések kapcsolódnak-e az emberek törekvéseihez, eszményeihez és vágyaihoz, amelyeket meg kell vitatnunk. (Igen.) A házasság kapcsolódik ezekhez? (Igen.) A család kapcsolódik ezekhez? (Igen.) A karrier kapcsolódik ezekhez? Az is. E négy aspektus mindegyike kapcsolódik az ember törekvéseihez, eszményeihez és vágyaihoz. Az ember szíve mélyén minden egyes aspektus tartalmaz ezekkel kapcsolatos képzelgéseket és konkrét kívánalmakat, valamint tartalmazza azokat a dolgokat, amelyekre az ember testileg és érzések terén szert kíván tenni. Minden egyes aspektus sajátos elemekkel és konkrét törekvésekkel rendelkezik, valamint magában foglalja az ember által beletett erőfeszítést és az érte fizetett árat is. Minden egyes aspektus magában foglalja és befolyásolja az ember gondolatait és nézőpontjait egész életében, valamint hatást gyakorolhat a helyes célokra való törekvésére. Természetesen hatással van arra is, hogy miként szemléli valaki az embereket és a dolgokat, illetve hogy miként viselkedik és cselekszik. Ha általánosságban kellene beszélnem, akkor lehet, hogy azt homályosnak és nehezen érthetőnek találnátok. Úgyhogy beszéljünk minden egyes aspektusról egyesével, vizsgáljuk meg őket gondosan, így fokozatosan világos megértést nyerhettek a dolgokról. Mihelyt ezek világossá válnak, az emberek itt kereshetik az alapelveket, amelyeket foganatosítaniuk kellene, és amelyeket be kellene tartaniuk.

Először beszéljünk az érdeklődési körről és a kedvtelésekről. Az érdeklődési kör és a kedvtelések természetesen nem foglalják magukban azt, amit az emberek alkalomadtán, szórakozásból csinálnak, illetve a röpke időtöltéseiket vagy tanulmányi érdeklődésüket – nincs semmi közük az átmeneti dolgokhoz. Az érdeklődési kör és a kedvtelések itt az ember szellemi lényében és lelke mélyén lakozó, valódi vágyódásra és törekvésre vonatkoznak. Az emberek még lépéseket is tesznek és terveket is készítenek ezekért a dolgokért, mi több, konkrét erőfeszítéseket tesznek, és igyekeznek eleget tenni ennek az érdeklődési körnek és ezeknek a kedvteléseknek, illetve továbbfejleszteni azokat, annak érdekében, hogy olyan munkát végezzenek, amely összhangban van a saját érdeklődési körükkel és kedvteléseikkel. Ebben az összefüggésben az érdeklődési kör és a kedvtelések azt sugallják, hogy az egyének célokat tűztek ki és eszményeket alakítottak ki, sőt, még árat is fizettek, energiát fektettek be, illetve konkrét lépéseket tettek. Például nekiálltak, és az érdeklődési körük és kedvteléseik érdekében releváns ismereteket tanultak, mindennapi életük nagy részét ezen ismeretek tanulmányozásával töltötték, és gyakorlati tapasztalatot szereztek róluk, illetve gyakorlatias megbecsülést kaptak értük. Egyeseknek például a festés a konkrét érdeklődési körük és kedvtelésük, s ezek a festmények nem olyan egyszerűek, mintha csak portrékat vagy tájakat rajzolnának. Túlmutatnak az ilyen egyszerű érdeklődési körön és kedvteléseken. Különféle festési technikákat tanulnak, úgy mint vázlatkészítés, tájképek és portrék, sőt egyesek még olaj- és tusfestészetet is tanulnak. Nem pusztán az érdeklődési körük és kedvteléseik okán tanulnak ilyesmiket, hanem inkább az általuk kialakított és létrehozott eszmények, valamint a bennük lévő vágyak folytán, a festés iránti érdeklődésük miatt. Sőt, egész életenergiájukat a festésnek kívánják szentelni, kiváló festővé szeretnének válni, és hivatásként szeretnék űzni a festészetet. Mielőtt belevágnának ebbe a hivatásba, átfogó felkészülésre és tervezésre van szükség, többek között például szakiskolába kell járni továbbtanulás és -képzés céljából, tanulmányozni kell a festészet különféle aspektusait, helyszíni vázlatokat kell készíteni, útmutatást kell kérni szakértőktől és művészmesterektől, valamint részt kell venni versenyeken. Mindezen tevékenységek a törekvéseik, eszményeik és vágyaik körül forognak. Mindezen törekvések, eszmények és vágyak természetesen az érdeklődési körükön és a kedvteléseiken alapulnak. Ezen érdeklődési kör és kedvtelések hatására alakították ki életük törekvéseit, eszményeit és vágyait. Egyesek rendkívül szenvedélyesen tanulmányozzák a történelmet, beleértve az ősi és a modern, a bel- és a külföldi történelmet. Ahogy az érdeklődésük erősödik, kezdenek tehetséges egyénként tekinteni önmagukra ezen a szakterületen, és késztetést éreznek, hogy ezzel kapcsolatos pályát válasszanak. Folytatják a tanulást, és továbbképzik magukat. Természetesen e folyamat során tovább formálódnak és szilárdulnak a törekvéseik, eszményeik és vágyaik, s ezek az emberek végül történészek akarnak lenni. Mielőtt történészek lennének, az idejük és energiájuk nagy része ezen érdeklődés és kedvtelés körül forog. Olyan emberek is vannak, akik különösen érdeklődnek a közgazdaságtan iránt, szeretnek számokkal dolgozni és a közgazdaságtan szakterületéhez tartozó dolgokat tanulmányozni. Remélik, hogy egy nap a pénzügyi ágazat kiemelkedő, illetve sikeres alakjai lesznek. Egyszóval ők is az érdeklődésükön és a kedvtelésükön alapuló törekvést és ehhez az érdeklődéshez és kedvteléshez kapcsolódó eszményeket és vágyakat alakítanak ki. Egyidejűleg az idejüket is rászánják, lépéseket tesznek, megfizetik az árat, energiát fektetnek a tanulásba, kutatnak, továbbképzik magukat, és átfogó tudásra tesznek szert az érdeklődési körükkel és kedvteléseikkel kapcsolatban. Mások szenvedélyesen szeretik a művészeteket, úgy mint az előadó művészeteket, a táncot, az éneklést vagy a rendezést. Az ilyen érdeklődési kör és kedvtelések kialakítása után, ezen érdeklődési kör és kedvtelések indítattására az eszményeik és a vágyaik fokozatosan alakot öltenek és megszilárdulnak. Amint az eszményeik és a vágyaik fokozatosan az életcéljukká válnak, az erőfeszítéseiket, a munkájukat és a tetteiket is az e célokra való törekvésnek szentelik. Egyesek szeretnek az oktatás területén dolgozni. Tanulmányozzák az oktatás különféle aspektusait, például a pszichológiát és más vonatkozó ismereteket, hogy az érdeklődési körükhöz és a kedvteléseikhez kapcsolódó karriert építsenek. Vannak, akik a tervezést, a mérnöki tudományt, a technológiát, az elektronikát vagy a rovarok, mikroorganizmusok és a különféle állati viselkedésformák, túlélési minták, eredet és egyebek kutatását kedvelik. Egyesek a médiában szeretnek dolgozni, és arra törekednek, hogy a médiaipar alkalmazza őket műsorvezetőként, bemondóként, riporterként, és így tovább. A sokféle érdeklődési kör és kedvtelés által ösztönözve az emberek folyamatosan tanulnak, elmélyülten kutatnak, és fokozatosan megértést nyernek. A törekvéseik, eszményeik és vágyaik elmélyülnek a szívükben, és tovább formálódnak. Természetesen, a törekvéseik, eszményeik és vágyaik fokozatos formálódásának folyamatában az egyének igyekeznek és haladnak is az eszményeik és a vágyaik felé. Minden megtett konkrét lépésük ezekbe a dolgokba fekteti be az energiájukat, idejüket, fiatalságukat, sőt még az érzelmeiket és az erőfeszítéseiket is.

Függetlenül attól, hogy valakinek melyik szakterületet vagy ágazatot érinti az érdeklődési köre és a kedvtelései, bármilyen kategória tartozzon is hozzá, ha egyszer kigyúl benne egy törekvés, és kialakítja az annak megfelelő eszményeket és vágyakat, akkor az életcélja és az iránya is rögzül. Amikor valakinek az eszményei és a vágyai életcéllá válnak, akkor a jövőbeli útja ezen a világon lényegében ki van jelölve. Miért mondom, hogy ki van jelölve? Mi az a kérdés, amivel itt foglalkozunk? Az, hogy mihelyt meghatároztad az érdeklődési körödből és a kedvteléseidből fakadó eszményeket és vágyakat, törekedned és küzdened is kell abba az irányba, akár addig a pontig, ahol már rendíthetetlen és elszánt szellemmel és gondolkodásmóddal rendelkezel, és hajlandó vagy egy egész életnyi energiát, időt és árat fizetni. Az életedet, a sorsodat, a kilátásaidat, sőt, még a végső rendeltetési helyedet is elkerülhetetlenül befolyásolni fogják a már kitűzött életcéljaid – vagy akár össze is kapcsolódnak vele. Mi a lényeg, amit itt ki akarok emelni? Mihelyt egy ember kialakítja a bizonyos érdeklődésen vagy kedvtelésen alapuló törekvéseit, eszményeit és vágyait, nem marad többé lusta és tétlen. A meghatározott érdeklődési kör és kedvtelések miatt konkrét tettek kezdenek alakot ölteni. Egyidejűleg, e konkrét tettek által vezérelve ki fogod alakítani az eszményeidet és a vágyaidat. Onnantól kezdve a szíved nem fog kifulladni, és a lábaid nem fognak nyugton maradni. Arra rendeltettél, hogy az eszményeidért és a vágyaidért éld az életedet. Soha nem fogod beérni azzal, hogy szert teszel egy kis tudásra, aztán leteszed a lantot. Mivel ilyen tehetséged van, ilyen potenciállal és adottságokkal rendelkezel, kétségkívül hozzád illő pozíciót fogsz keresni, illetve hajthatatlan erőfeszítéseket teszel, hogy magasra szárnyalj, és rendkívüli légy ezen a világon és a sokaságban, megbánás nélkül. A győzelembe vetett szilárd meggyőződéssel fogod hajszolni az eszményeidet és a vágyaidat, sőt, azok eléréséért hajlandó leszel bármilyen árat megfizetni, valamint hajlandó leszel szembenézni bármilyen nehézséggel, veszéllyel és szenvedéssel. Miért képesek megtenni ezt az emberek? Miért tudnak így viselkedni, miután kialakítottak az érdeklődési körükön és a kedvteléseiken alapuló eszményeket és vágyakat? (Azért teszik ezt, hogy megvalósítsák az eszményeiket, hogy nagyobb dolgokra törekedjenek, és hogy kiemelkedjenek a többiek közül. Ebből kifolyólag nem hátrálnak meg semmilyen nehézség elől, hanem továbbra is hajszolják az eszményeiket és a vágyaikat.) Van az emberekben egy velük született ösztön. Ha soha nem ismerik fel, hogy mik az erősségeik, mi az érdeklődési körük és a kedvteléseik, akkor úgy érzik, hogy nincs helyük, képtelenek ráébredni a saját értékükre, és értéktelennek érzik magukat. Képtelenek megmutatni az értéküket. Mihelyt azonban egy ember felfedezi az érdeklődési körét és a kedvteléseit, hidat vagy ugródeszkát csinál belőlük az önbecsülése kialakításához. Hajlandó megfizetni az árat, hogy az eszményeit hajszolja, hogy értékesebb életet éljen, hogy hasznos ember legyen, hogy kiemelkedjen a tömegből, és megmutassa magát, hogy csodálják és megerősítsék őt, és hogy rendkívüli emberré váljon. Ily módon tartalmas életet élhet, sikeres karrierje lehet ebben a világban, és beteljesítheti az eszményeit és a vágyait, így értékes életet élhet. Ha körbenéz a nyüzsgő tömegben, csak pár olyan embert lát, akik olyan természetadta tehetséggel rendelkeznek, mint ő, akik magasztos eszményeket és vágyakat tűztek ki, és akik rendíthetetlen erőfeszítések révén végül elérték ezeket a dolgokat. Abból építettek karriert, amit szeretnek csinálni, megszerezték a vágyott hírnevet, nyereséget és tekintélyt, megmutatták az értéküket, és kialakították az önbecsülésüket. Ez az emberek törekvése. Minden egyes embernek, az egyedi érdeklődési köre és kedvtelései által ösztönözve, megvannak a saját törekvései, eszményei és vágyai. Természetesen, miután kialakítják saját törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat, előfordulhat, hogy nem képesek elérni ezeket az eszményeket és vágyakat. Mihelyt azonban az egyének kialakítják az eszményeiket és a vágyaikat, mihelyt megvannak ezek a törekvéseik, biztosan nem fogják megengedni maguknak, hogy átlagosak maradjanak. Ahogy mondani szokás, mindenki szeret páváskodni, azzal a szándékkal, hogy a többiek különlegesnek higgyék őket. Senki sem hajlandó átlagos ember lenni, mondván, hogy „Ilyen az életem. Lehetnék marhapásztor, földműves, átlagos kőműves vagy házmester. Lehetnék akár kézbesítő vagy futár is.” Senkinek sincs efféle eszménye. Tegyük fel, hogy így szólsz: „Vajon az egyfajta eszmény, hogy boldog kézbesítő legyek?” Mindenki így fog válaszolni: „Nem, ez egyáltalán nem egy eszmény! Az, hogy egy áruszállító cég tulajdonosa légy, világhírű főnök, az már egy eszmény és vágy!” Senki sem fogadja el készséggel az átlagos ember szerepét. Mihelyt megcsap valakit egy érdeklődés vagy kedvtelés legkisebb szele, akkor ha csak egy a millióhoz is az esélye, hogy a társadalom előkelő alakja legyen, vagy elérjen valamilyen szerény sikert, akkor nem fogja feladni. Százhúsz százalékot fog beletenni, és bármilyen árat megad érte, igaz? (Igen.) Az emberek soha nem adják fel.

Mi a természete az emberek érdeklődési köréből és kedvteléseiből fakadó eszményeknek és vágyaknak? Itt nem az emberek érdeklődési körét és kedvteléseit leplezzük le, akkor valójában mit leplezünk le és mit boncolgatunk? Nem az emberek bizonyos érdeklődési köréből és kedvteléseiből fakadó törekvéseket, eszményeket és vágyakat? (De igen.) Nem az emberek által tanúsított különféle viselkedésformákat leplezzük le, valamint azokat az utakat, amelyekre a törekvéseik, eszményeik és vágyaik eredményeként rátérnek? Nem ez a lényeg, amelyet leleplezünk? (De igen.) Melyek tehát azok az utak, amelyekre az emberek a törekvéseik, eszményeik és vágyaik kedvéért rátérnek? Miféle útra vezetnek valakit a törekvései, eszményei és vágyai? Miféle célokat ér el? A törekvéseik, eszményeik és vágyaik megvalósítása közben, azon túl, hogy befektetik az energiájukat és az idejüket, valamint elviselnek több fájdalmat és mindenféle fizikai munkát, fáradtságot, stresszt és más hasonló nehézségeket, az a legfontosabb kérdés, hogy vajon melyik útra térnek az emberek. Vagyis miközben a saját eszményeik és vágyaik megvalósítására törekednek, milyen útra kell térniük annak érdekében, hogy elérjék a törekvéseik, eszményeik és vágyaik megvalósítását? Annak érdekében, hogy az emberek megvalósítsák saját törekvéseiket, eszményeiket és vágyaikat ezen a világon, mindenekelőtt mit kell tanulmányozniuk első lépésként? (Mindenféle ismereteket.) Helyes, el kell sajátítaniuk mindenféle ismereteket, és fel kell azokkal vértezniük magukat. Minél bőségesebb, átfogóbb és mélyebb a tudásuk, annál közelebb kerülnek a törekvéseikhez, eszményeikhez és vágyaikhoz. Minél átfogóbb, bőségesebb és mélyebb a tudásuk, annál valószínűbb, hogy elismerik őket tapasztalt emberként, és annál magasabb státuszt fognak élvezni a társadalomban. Ugyanakkor az, hogy minél bőségesebb, mélyebb és átfogóbb a tudásuk, azt jelenti, hogy több időt és energiát kell befektetniük. A fizikai energia szempontjából mondom ezt. Továbbá, miután az emberek megalapozzák a tudásukat, egy lépéssel közelebb vannak a törekvéseik, eszményeik és vágyaik megvalósításához. Az elegendő tudás csak az első lépés, az alapzat alja. Ezután az embereknek alá kell merülniük a társadalomba, a tömegbe, az eszményeikhez és vágyaikhoz kapcsolódó ipar hatalmas olvasztótégelyébe, vagy mondhatni húsdarálójába, harcolniuk, küszködniük és versengeniük kell a minden oldalról érkező erőkkel, valamint részt kell venniük különféle versenyeken, vetélkedésekben és előadásokon. Miközben rengeteg energiát használnak fel, az embereknek különböző helyzetekhez és környezetekhez is alkalmazkodniuk kell annak érdekében, hogy elérjék a törekvéseik, eszményeik és vágyaik megvalósítását. Egyszersmind ebben a hatalmas olvasztótégelyben az embereknek a tudásukra kell támaszkodniuk, és még inkább arra, amit a tömegektől tanultak, valamint a már birtokukban lévő módszerekre, filozófiára és túlélési szabályokra, annak érdekében, hogy alkalmazkodjanak a tömegekhez, a társadalmi mechanizmusokhoz és játékszabályokhoz. E folyamat által az emberek fokozatosan közelebb kerülnek a törekvéseik, eszményeik és vágyaik céljaihoz. Miután túléltek annyi megpróbáltatást, annyi viszontagságot, mi a végső kimenetel? A győztesek felveszik a koronát, a vesztesek nem kapnak semmit. A végén ezzel az eredménnyel elérik életük törekvéseit, eszményeit és vágyait, megvalósítva életcéljaikat és szilárdan megvetve lábukat az iparágukban. Ekkor az emberek már általában középkorúak vagy idősek, egyesek talán életük alkonyán járnak, megromlott látással, kopaszodó fejjel, halláskárosodással és kilazult fogakkal. Ennyi idősen – bár elérték az eszményeiket és a vágyaikat – már sok ártalmas dolgot is tettek. Erre áldozták az egész életüket. Az eszményeik és vágyaik megvalósítása érdekében sok mindent mondtak életük folyamán, ami az akaratukkal ellentétes volt, sok mindent elkövettek, ami sértette az etikát és a lelkiismeretet, átléptek bizonyos határokat, sőt, még számos gerinctelen és erkölcstelen cselekedetbe is belebonyolódtak. Becsaptak másokat, és őket is jó párszor becsapták, legyőztek másokat, és őket is legyőzték. Elég szerencsések, hogy életben maradtak, és megvetették a lábukat, s az életük tökéletesnek tűnik, mintha felismerték volna saját értéküket, és nem éltek volna hiába. Egész életüket végigharcolták az eszményeikért és a vágyaikért, s úgy tűnik, hogy értékes és értelmes életet éltek. Mégsem sikerül átlátniuk a viselkedés azon útját, amelyre rá kellett volna térniük, az életüknek nincs semmilyen jelmondata, és egész életükben kizárólag az eszményeik és a vágyaik megvalósításáért küzdöttek, harcolva az emberiség, a társadalom és még saját maguk ellen is. Elveszítették a lelkiismeretüket, a határaikat és a viselkedéshez szükséges alapelveket. Habár az eszményeik és a vágyaik megvalósultak, és számos viszontagság után elérték az egyes szakaszokban kitűzött életcéljaikat, legbelül nem érzik magukat nyugodtnak, illetve elégedettnek. A saját érdeklődési körük és kedvteléseik érdekében kialakított törekvések, eszmények és vágyak, magyarán mondva, végül a hírnév és a nyereség hajszolásának útjára vezették őket. Bár talán úgy érzik, hogy miután elérték a végső céljaikat, felismerték saját értéküket, szert tettek a jelenlét érzésére, elnyerték és birtokolják mind a hírnevet, mind a nyereséget, továbbra is tudatlanok a jövővel, a rendeltetési helyükkel és az emberi lét értékével kapcsolatban, amelyet az embereknek igazán meg kellene érteniük. Amint idős korba érnek, egyre inkább úgy érzik, hogy mindaz, amire törekedtek, szörnyen tünékeny és tartalmatlan. Ez a tartalmatlanság és tünékenység az üresség és a félelem hullámait hozzák magukkal. Az emberek csak idős korukban ébrednek rá, hogy az általuk hajszolt eszmények és vágyak csak a hiúságuk kielégítését szolgálták, átmeneti hírnevet és nyereséget biztosítottak, amelyek nem jelentenek többet múló vigasznál. Az ilyen vigasz gyorsan egyfajta nyugtalanságba és félelembe fordul át, mert ahogy az emberek elérik az idős kort, hajlamosabbak a jövőjükön tűnődni, hogy mi lesz belőlük, mi fog történni velük a halál után, majd amikor mindezek a kérdések megválaszolatlanok maradnak, amikor híján vannak bármilyen helyes gondolatnak és nézőpontnak e kérdésekkel kapcsolatban, akkor elkezdenek félni és nyugtalankodni. Ez a nyugtalanság és félelem kitart bennük, amíg le nem hunyják a szemüket és el nem távoznak. A hírnévvel és a nyereséggel járó öröm gyorsan eltűnik az emberi szívből, és minél jobban próbálja valaki megragadni azokat és ragaszkodni hozzájuk, annál könnyebben elenyésznek, az örömérzet pedig annál könnyebben alakul át nyugtalansággá és félelemmé. Ebből kifolyólag nem számít, hogy mik az emberek különféle érdeklődési köréből és kedvteléseiből fakadó eszmények és vágyak, azok végül a hírnév és a nyereség hajszolásának útjára vezetnek, majd amit az emberek a végső cél elérésével elnyernek, nem több mint hírnév és nyereség. Ez a hírnév és a nyereség csak átmeneti vigaszt és a test hiúságának pillanatnyi kielégülését nyújtja. Amikor az emberek nem értik az igazságot, úgy érzik, hogy a törekvéseik, eszményeik és vágyaik valósak, általuk érzik a talajt a lábuk alatt, illetve azt, hogy könnyebben meg tudják találni a helyüket a világban, jobban tudják irányítani és jobban kézben tudják tartani az életüket, valamint jobban tudnak felelni a saját sorsukért. Amikor azonban az eszményeik és a vágyaik megvalósulnak, az emberek végül kijózanodást élnek át. Mi az oka ennek a kijózanodásnak? Annak a felismerése, hogy az, amire az életük energiáját áldozták, egy üres dolog, amelyet nem lehet kézzel megragadni vagy szívvel érezni. Minél inkább próbálják megragadni és megtartani, annál inkább elillan, s ők ott maradnak felfokozott veszteség- és ürességérzettel, és természetesen még nagyobb félelemmel és megbánással. Mivel az emberek rendelkeznek érdeklődési körrel és kedvtelésekkel, eszményeket és vágyakat alakítanak ki, ezek az eszmények és vágyak pedig egy illúziót teremtenek, amelytől az emberek azt hiszik, hogy képesek szabályozni az életüket, irányítani az életútjukat, és meghatározni a létezésük módját és céljait. Ez az illúzió abban a tényben gyökerezik, hogy az emberek nem törekednek az igazságra, nincs bennük szeretet az igazság iránt, és természetesen elmondható, hogy ezt az idézi elő, hogy az emberek nem értik az igazságot. Amikor az emberek nem értik az igazságot, gyakran ösztönösen olyan dolgokra törekednek, amelyek kielégítő érzéssel tölthetik el a testüket, illetve a szellemüket. Függetlenül attól, hogy milyen távol vannak tőlük ezek a dolgok, amíg úgy érzik, hogy megszerezhetik és megragadhatják azokat, hajlandóak megfizetni az árat, sőt rájuk áldozni egy emberöltőnyi energiát és időt. Mivel az emberek nem értik az igazságot, az érdeklődési körükre és a kedveteléseikre tévedésből könnyen az életcéljaikra való törekvés sarokköveként vagy egyfajta képesítésként, illetve tőkeként tekintenek, és ezért bármilyen árat hajlandóak megfizetni. Észre sem veszed, hogy mihelyt megfizeted ezt az árat, mihelyt erre az útra lépsz, arra rendeltettél, hogy a Sátán, valamint a világi irányzatok és játékszabályok által irányított úton járj. Ugyanakkor arra is rendeltettél, hogy önkéntelenül alámerülj a társadalom olvasztótégelyébe, a társadalom húsdarálójába. Bármilyen formába is önt, bármivé is darál le, bármilyen torzzá is válik az emberi mivoltod, azzal vigasztalod magadat, hogy „az eszményeim és a vágyaim megvalósítása érdekében, valamint a jövőm érdekében ki kell tartanom!” Azt is mondogatod magadnak, hogy „muszáj alkalmazkodnom ehhez a társadalomhoz, bármilyen formába is önt, el kell fogadnom és alkalmazkodnom kell hozzá.” Miközben alkalmazkodsz e különböző környezetekhez, alkalmazkodsz a különféle formákhoz is, amelyekbe öntenek, és folyamatosan elfogadod önmagad eltérő stílusokkal és eltérő karakterekkel rendelkező különböző verzióit. Ily módon az emberek tudtukon kívül egyre inkább eltompulnak, egyre kevésbé lesz szégyenérzetük, a lelkiismeretük és az értelmük pedig egyre kevésbé képes irányítani vagy szabályozni a gondolatatikat, vágyaikat és döntéseiket. A végén a legtöbben változó mértékben elérik az eszményeiket és a vágyaikat, miközben törekednek rájuk. Természetesen vannak páran, akik bármennyire is törekednek, bármennyi erőfeszítést is tesznek, és bármennyi nehézségen is mennek keresztül, továbbra is képtelenek megvalósítani az eszményeiket és a vágyaikat. A végső kimeneteltől függetlenül, vajon mit nyernek az emberek? Azok, akik sikerrel járnak, hírnévre és nyereségre tesznek szert, míg azok, akik kudarcot vallanak, lehet, hogy képtelenek szert tenni erre a hírnévre és nyereségre, viszont ugyanazt kapják, amit a sikeres emberek: megkapják a Sátán, a gonosz emberiség, a teljes társadalmi mechanizmus és a társadalom gonosz befolyása által beléjük plántált különféle ártalmakat és negatív gondolatokat. Máskülönben miért használnának az emberek gyakran olyan kifejezéseket, hogy „láttam én már karón varjút”, „ravasz vén róka”, „hétpróbás gazember” vagy „sok vihart átvészelt”, és így tovább? Azért, mert miközben az eszményeidre és a vágyaidra törekedsz, sokat „tanulsz” is a társadalom hatalmas olvasztótégelyében és húsdarálójában. Olyan dolgokat „tanulsz”, amelyek a fizikai ösztöneidben nem léteznek – a „tanulás” szót itt idézőjelbe kell tenni. Mire vonatkozik a „tanulás”? Azt jelenti, hogy a társadalom, a Sátán és a gonosz emberiség beléd nevel különféle gondolatokat, amelyek szembemennek a normális emberi lelkiismerettel és értelemmel, s ezáltal egyre kevesebb lelkiismerettel és értelemmel élsz, egyre kevésbé van benned szégyen, és egyre inkább megveted a normális embereket, illetve azokat, akik a helyes úton járnak. Egyszersmind mi a legrosszabb eredmény? Nem csupán egyre inkább lenézed a normális emberi mivolttal, lelkiismerettel és értelemmel rendelkező embereket, de egyúttal irigyelni és csodálni is fogod azoknak a megvetendő tetteit, akik elárulják a lelkiismeretüket és az erkölcsüket, és irigyelni fogod az anyagi gazdagságot, illetve a gazdasági előnyöket, amelyeket ők a megvetendő tetteik és a rossz viselkedésük által nyernek. Vajon nem ez a következmény? (De igen.) Van egy még rémisztőbb következmény, mégpedig az, hogy amikor az emberek az eszményeik és a vágyaik megvalósítására törekednek, az arckifejezésük egyre ijesztőbbé és rémisztőbbé válik, a lelkiismeretük és az értelmük fokozatosan elvész, az erkölcsi szemléletmódjuk, életszemléletük és viselkedésük pedig egyre gonoszabb, rútabb, alávalóbb és hitványabb lesz.

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy ember kialakítja az érdeklődési körét és a kedvteléseit, odáig, hogy megvalósítja az eszményeit és a vágyait, e folyamat során az általuk járt út és az általuk űzött tevékenységek, vagyis az egész jelenlegi élethelyzetük egy olyan élethelyzet, amelyről elmondható, hogy a társadalom és a gonosz irányzatok szorításában van. Egyszersmind ez valójában egy olyan folyamat, amelynek során az emberek önként elfogadják a Sátántól eredő manipulációt, sárba tiprást és kizsákmányolást, miközben az eszményeik és a vágyaik megvalósítására törekednek. A folyamat során természetesen a Sátán még jobban megrontja az embereket, éspedig minden téren. Minden helyzetben, amellyel találkozol, a Sátán folyamatosan beléd plántálja azt az eszmét, miszerint a céljaid elérése érdekében bármilyen szükséges eszközt használnod kell, elhagyva azokat a dolgokat, amelyek pozitívak, és amelyeket a normális emberi mivoltnak fenn kellene tartania, úgy mint az emberi méltóság, a személyes integritás, az erkölcsi korlátok, a lelkiismeret, valamint a viselkedés kritériumai. Miközben megtévesztéssel rávesz téged, hogy fokozatosan mondj le ezekről, egyúttal próbára teszi a lelkiismeretedet, az értelmedet és az erkölcsi korlátaidat, valamint azt a kevéske szégyenérzetet is, amely még megmaradt benned. Miután végzett e próbatételekkel, rávezet téged, hogy a félrevezetés, a kísértés, az irányítás és a gonosz irányzatok általi sárba tiprás közepette folyamatosan köss kompromisszumot. Miközben állandóan kompromisszumot kötsz, úgy döntesz, hogy a magadévá teszed azokat a gondolatokat és nézőpontokat, amelyeket a Sátán plántált beléd arra vonatkozóan, hogy miként szemléld az embereket és a dolgokat, illetve hogy miként viselkedj és cselekedj, továbbá aktívan gyakorlod a Sátántól kapott gondolatokat és nézőpontokat, akárcsak a viselkedés és a cselekvés mikéntjét és módszereit. Vonakodva és önkéntelenül veszel részt mindebben, ugyanakkor az eszményeid és a vágyaid elérése érdekében készségesen, aktívan és alkalmazkodó hozzáállással teszed mindezt. Egyszóval, e folyamat során az emberek passzívak maradnak, ám más szempontból aktívan alkalmazkodnak a Sátán általi irányításhoz és a Sátán romlottságához. Miközben az eszményeik és a vágyaik megvalósítására törekednek, egész idő alatt a társadalom gonosz irányzatainak hatalmas olvasztótégelyében élnek, azoknak a szorításában. Hasonlóképpen, összetett és ellentmondásos gondolkodásmóddal rendelkeznek: egyszerre készségesek és kelletlenek; továbbá egy valós környezetben élnek, amely egyszerre összetett és ellentmondásos. E folyamat során, ahogy az emberek egyre közelebb kerülnek azokhoz az eszményekhez, vágyakhoz és életcélokhoz, amelyekre törekednek, egyre kevésbé hasonlítanak egy emberi lényre, a lelkiismeretük egyre inkább eltompul, az értelmük pedig lecsökken. Azonban mélyen legbelül az emberek hiszik, hogy vannak eszményeik és vágyaik, sőt, egyesek azt állítják, hogy az eszményeik és a vágyaik az ő meggyőződéseik, továbbá a tény, hogy a szívükben meggyőződések vannak, azt jelenti, hogy vannak hiedelmeik, és hogy az embernek kell hogy legyenek az életben hiedelmei. Úgy vélik, hogy ők normális emberi lények, mert vannak hiedelmeik, és hogy ezért a korábbi módszereik és túlélési törvényeik szerint kell folytatniuk a törekvéseiket, és hogy amíg ennek az eredményei jók, és közelebb viszi őket az életeszményeikhez és -céljaikhoz, akkor bármilyen árat is fizetnek ezért, az megéri, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy mindent elveszítenek. Ebből kifolyólag az ellentmondásos gondolkodásmód – készségesség és kelletlenség – keretein belül az emberek továbbra is elfogadják majd a Sátán általi irányítást, a Sátán gondolatait, manipulációját és trükközését. Még amikor az emberek nagyon is tudatában vannak, hogy megrontotta őket a társadalom és a gonosz irányzatok, effajta körülmények között, továbbra is fenn fogják tartani hajthatatlan törekvésüket az eszményeik megvalósítása és az életcéljaik elérése érdekében. Talán még gratulálnak is önmaguknak a tényhez, hogy képesek bármilyen szükséges eszközhöz folyamodni, és soha nem adták fel, valamint örvendeznek azon képességük felett, hogy mostanáig kitartottak. Nézzük meg az emberek által tanúsított viselkedésformákat, miközben eszményeikre és vágyaikra törekednek, továbbá az általuk választott utat és a különféle átalakulásaikat. Miféle útja ez az eszményeik és a vágyaik megvalósítására való törekvésnek? (Pusztulásba vezető út.) Olyan út, ahonnan nincs visszatérés, amelyen minél tovább mennek az emberek, annál távolabb sodródnak Istentől. Azt is mondhatjuk, hogy ez a pusztulás útja. Az életcéloknál, amelyekhez az emberek által kialakított eszmények és vágyak vezetnek, a Sátán várja őket. És az ezen életcélokhoz vezető út mentén nem az igazság kíséri és követi őket, s nem Isten szavai. Akkor ki? (A Sátán, a gonosz irányzataival és a világi ügyekre vonatkozó különféle filozófiáival karöltve.) A Sátán kíséri őket, annak irányítása, romlottsága, trükközése és ismétlődő kísértései. Erről az útról nincs visszatérés, ez a pusztulás útja, nem igaz? (De igen, az.) Azért, mert miközben az emberek az eszményeikre és a vágyaikra törekednek, valójában nem az eszményeik és a vágyaik célként történő megvalósítására törekednek, hanem az ezekre való törekvést inkább hajtóerőként és fundamentumként használják ahhoz, hogy hírnévre és nyereségre tegyenek szert. Ez a dolog lényege és igazsága. Ez az út csak még inkább arra készteti az embereket, hogy egyre jobban áhítozzanak a hírnévre és a nyereségre, a világ gonosz irányzataira. Ez az út csak oda vezet, hogy az emberek egyre mélyebbre süllyednek, egyre jobban elzüllenek, és egyre inkább kiveszik belőlük az észszerűség, híján lesznek a lelkiismeretetnek, s mindez eltávolítja őket a pozitív dolgoktól. Egyszersmind távolabb viszi őket a gyakorlatiasabb életvezetéstől és életcéloktól, amelyekkel egy normális emberi mivoltú embernek rendelkeznie kellene. Az emberek romlott beállítottságai csak egyre mélyebb gyökeret eresztenek, és ez az út egyre távolabb viszi őket Isten szuverenitásától és vezénylésétől. Természetesen azt is egyre jobban megnehezíti az emberek számára, hogy különbséget tegyenek pozitív és negatív dolgok között. Ez tény. Nos, hogyan tudjuk megoldani ezeket a problémákat? Ha már értjük az emberi törekvések, eszmények és vágyak lényegét, akkor miről kellene beszélgetnünk? Arról, hogy miként lehet elengedni az emberek törekvéseit, eszményeit és vágyait, nem így van? (De igen.)

Az imént arról beszélgettünk, hogy az ember saját eszményeire és vágyaira való törekvése miért olyan út, ahonnan nincs visszatérés, miért pusztulásba vezető út – vajon akkor egy ilyen életutat el kellene hagyniuk az embereknek? (Igen.) El kellene engedniük és meg kellene változtatniuk az életvitelüket, mivel ez se nem helyes megközelítés, se nem helyes út az életben. Mivel nem helyes, el kell engedniük, változtatniuk kell az életvitelükön és magukévá kell tenniük egy helyes megközelítést az élethez és a létezéshez. Természetesen magukévá kell tenniük egy helyes megközelítést ahhoz, hogy miként kezelik az emberek érdeklődési körét és kedvteléseit, és miként kezelik az emberek törekvéseit, eszményeit és vágyait. Az emberek a tehetségeik és az adottságaik, valamint az érdeklődési körük és a kedvteléseik folyományaként alakítják ki a törekvéseiket, az eszményeiket és a vágyaikat, egyszersmind ezek hívják elő bennük az elérendő céljaikat. Ezek a célok nem helyesek, és olyan útra fogják vezetni az embereket, ahonnan nincs visszatérés, és amely távolabb viszi őket Istentől, végül pedig a pusztulásba viszi őket. Mivel e célok nem helyesek, vajon mi a helyes eljárásmód? Először nézzük meg, hogy helyes-e az, ha az embereknek van érdeklődési körük és vannak kedvteléseik, vagyis hogy az érdeklődési körük és a kedvteléseik a negatív dolgok kategóriájába sorolhatóak-e. (Nem, nem sorolhatóak oda.) Az emberek érdeklődési köre és kedvtelései nem eredendőan rosszak, és nyilván bizonyosan nem lehet azt mondani, hogy negatív dolgok. Nem szabad ezeket elítélni és bírálni. Hozzátartozik a normális emberi mivolthoz, hogy az embereknek van érdeklődési körük és vannak kedvteléseik, illetve hogy van tehetségük bizonyos területeken – minden ember rendelkezik ilyenekkel. Egyesek táncolni szeretnek, némelyek az énekelést, a rajzolást, az előadóművészetet, a mechanikát, a közgazdaságtant, a mérnöki tudományt, az orvostudományt, a mezőgazdaságot vagy a vitorlázást szeretik, illetve bizonyos sportokat kedvelnek, mások szívesen tanulmányozzák a földrajzot, a geológiát vagy a repülést, és természetesen megint mások talán még homályosabb témák tanulmányozásában lelik örömüket. Függetlenül az ember érdeklődési körétől és kedvteléseitől, ezek mind az emberi mivolt és a normális emberi élet részei. Nem szabad ezeket negatív dolgokként becsmérelni, sem bírálni, még kevésbé megtiltani. Vagyis bármely érdeklődésednek és kedvtelésednek van létjogosultsága. Mivel bármely érdeklődésnek, illetve kedvtelésnek van létjogosultása, és hagyni kell, hogy létezzenek, vajon miként kell kezelni a hozzájuk kapcsolódó eszményeket és vágyakat? Egyesek például a zenét élvezik. Azt mondják, hogy „zenész vagy karmester akarok lenni”, aztán minden mást elhanyagolnak, hogy tanuljanak és fejlődjenek zenei téren, s életük célja és iránya valamilyen zenészi pozíció elfoglalása lesz. Vajon helyes dolog ezt tenni? (Nem helyes dolog ezt tenni.) Ha nem hiszel Istenben, ha a világhoz tartozol, és azzal töltöd az életedet, hogy megvalósítsd az érdeklődési köröd és a kedvteléseid által kialakított eszményeidet és vágyaidat, akkor arról nincs mit mondanunk. Istenhívőként viszont, ha ilyen érdeklődési köröd és kedvteléseid vannak, és egy emberöltőnyi árat megfizetve annak akarod szentelni az egész életedet, hogy megvalósítsd a saját érdeklődési köröd és a kedvteléseid által kialakított eszményeidet és vágyaidat, akkor ez az út vajon jó vagy rossz? Érdemes támogatni? (Nem érdemes támogatni.) Egyelőre ne beszéljünk arról, hogy vajon érdemes-e támogatni vagy sem; mindent komolyan sorra kellene venni: szóval hogy teszed meg ezt annak eldöntése érdekében, hogy ez a dolog jó vagy rossz? Mérlegelned kell, hogy az általad kialakított törekvések, eszmények és vágyak vajon kapcsolódnak-e Isten tanításaihoz, az Ő üdvösségéhez és a rád vonatkozó elvárásaihoz, továbbá Isten azon szándékához, hogy megmentse az emberiséget, valamint a te küldetésedhez és a kötelességedhez. Vajon segíteni fognak véghezvinni a küldetésedet és hatékonyabban teljesíteni a kötelességedet, illetve növelik-e az esélyeidet arra, hogy Isten megmentsen, valamint segítenek-e elérni, hogy eleget tegyél Isten szándékainak. Átlagos emberként jogodban áll az eszményeidre és a vágyaidra törekedni, de amint megvalósítod a saját eszményeidet és vágyaidat és ezt az utat követed, vajon azok elvezetnek téged az üdvösség útjára? El fognak vezetni az istenfélelem és a rossz elkerülésének útjára? El fognak vezetni végül az Istennek való teljes alávetettség és Isten imádásának eredményéhez? (Nem fognak.) Ez biztos. Mivel nem fognak, vajon istenhívőként az érdeklődési köröd, a kedvteléseid, sőt, a tehetséged és az adottságaid miatt kialakított eszményeid és vágyaid pozitívak vagy negatívak? Létezzenek ezek benned vagy sem? (Negatívak, nem kellene létezniük bennünk.) Nem kellene létezniük benned. Nos, milyenné válik egy ember eszményeinek és vágyainak a természete? Pozitív vagy negatív dolgok lesznek belőlük? Jog lesz belőlük, amellyel rendelkezned kell, vagy olyasmi lesz belőlük, amivel nem kellene rendelkezned? (Negatívvá válnak, olyasvalamivé, amivel nem kellene rendelkeznem.) Olyasvalamivé válnak, amivel nem kellene rendelkezned. Egyesek azt mondják: „Akkor ha nem kellene rendelkeznem velük, az bizonyára azt jelenti, hogy Te elveszed tőlem a jogaimat!” Nem veszem el a jogaidat; arról beszélek, hogy az embereknek miféle útra kellene térniük, és miként törekedjenek az igazságra. Nem veszem el a jogaidat; tiéd a választás szabadsága, szabadon dönthetsz. Viszont ami e dolog természetét illeti, és azt, hogy miként kellene megítélni, az érveink megalapozottak, s nem a levegőbe beszélünk. Ha Isten szavait veszed alapul és az igazság szempontjából beszélsz, akkor az ember eszményei és vágyai nem pozitív dolgok. Pontosabban fogalmazva, természetesen, ha istenhívőként az igazságra kívánsz törekedni és el kívánod nyerni az üdvösséget, ha az igazságra kívánsz törekedni és el kívánod érni az istenfélelmet, a rossz elkerülését és az Istennek való alávetettséget, akkor nem kellene ugyanazokkal az eszményekkel és vágyakkal rendelkezned, mint a világi emberek. Más szóval, ha az igazságra akarsz törekedni és el akarod nyerni az üdvösséget, akkor el kellene engedned a saját törekvéseidet, eszményeidet és vágyaidat. Másként mondva, ha az igazságra akarsz törekedni és el akarod nyerni az üdvösséget, akkor nem kellene a saját eszményeidre és vágyaidra törekedned, és különösen nem kellene az ezen eszményekre és vágyakra való törekvést a hírnév és a nyereség learatására használnod. Fogalmazhatunk így? (Igen.) Most már minden világos. Istenhívőként, mivel hajlandó vagy az igazságra törekedni és el kívánod nyerni az üdvösséget, el kell engedned a törekvéseidet, az eszményeidet és a vágyaidat, el kell hagynod ezt az utat, vagyis a hírnév és a nyereség keresésének útját, valamint el kell engedned ezeket az eszményeket és vágyakat. Nem szabad az eszményeid és a vágyaid megvalósítását választanod életcélodul az igazságra való törekvés és az üdvösség elnyerése helyett.

Egyesek azt kérdezik: „Mivel nem valósíthatom meg a törekvéseimet, az eszményeimet és a vágyaimat, és mindet elengedtem, mihez kezdjek az érdeklődési körömmel és a kedvteléseimmel?” Ez a te dolgod. Bár talán van érdeklődési köröd és vannak kedvteléseid, amíg azok nem zavarják a normális törekvésedet, nem gátolják a kötelességed végzését és a küldetésed végrehajtását, továbbá nem befolyásolják az életcéljaidat vagy az általad választott utat, addig megtarthatod ezt az érdeklődési kört és ezeket a kedvteléseket. Természetesen ezt a következőképpen is lehet érteni: mivel ez az érdeklődési kör és ezek a kedvtelések a te emberi mivoltod részei, azt is mondhatjuk, hogy ezeket Isten adta neked. Minden aspektus, úgy mint egy ember megjelenése, családja, háttere és fennmaradásának helye Isten által eleve elrendelt. Ezért nem tagadhatjuk, hogy az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet is Isten adta. Ez a tény tagadhatatlan és biztos. Egyesek például járatosak a nyelvekben, a rajzolásban, a zenében, a hangok, színek felismerésében, és így tovább. Függetlenül attól, hogy ezek a dolgok képezik-e a különleges készségeidet, illetve az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, azt lehet mondani, hogy ezek mind az emberi mivolt részei. Miért ad Isten az embereknek bizonyos érdeklődési kört és kedvteléseket? Azért, hogy ezek egy kicsit gazdagabbá és színesebbé tegyék az emberi életedet, hogy bizonyos szórakoztató és szabadidős tényezők kísérjék az életedet, anélkül, hogy hatással lennének arra, hogy a helyes úton jársz-e az életben, továbbá kevésbé szárazzá, kevésbé unalmassá és kevésbé egyhangúvá teszik az életedet. Például amikor az összejöveteleken eljön a himnuszok éneklésének ideje, valaki, aki tud hangszeren játszani, kísérheti az éneklést zongorán vagy gitárral. Ha senki sem tudna játszani, akkor mindenki meg lenne fosztva ettől az örömtől. Ha van valaki, aki kíséretet tud biztosítani, akkor az eredmény sokkal jobb lesz, mint a kíséret nélküli éneklés, és mindenki élvezni fogja. Egyszersmind szélesíti a látókört, gazdagítja az élményeket, az élet tartalmasabb lesz, az emberek úgy érzik, hogy az élet szebb, a hangulatuk pedig derűsebb lesz. Ez egyaránt előnyös a normális emberi mivoltuk és az istenhitükben választott útjuk számára. Ha például szeretsz rajzolni, akkor amikor a testvérek élete egyhangúvá válik, készíthetsz vicces rajzokat, szellemes és humoros karikatúrákkal ábrázolhatod bizonyos emberek negatív megnyilvánulásait, arckifejezéseit és negatív megjegyzéseit, aztán ezekből összeállíthatsz egy kis füzetet és megoszthatod mindenkivel, közöttük a Savanyú Jóskákkal is. Ha meglátják, és azt kérdezik, hogy „Hűha, én vagyok ezen a rajzon?”, akkor kuncogni és örülni fognak, s nem lesznek többé negatívak. Hát nem jó dolog ez? Nem került túl nagy erőfeszítésbe, mégis meglehetősen könnyen segített nekik kijönni a negativitásukból. Ha az ember a szabadidejében rajzol, hangszeren játszik, művészetről beszélget vagy felfedezi a színészetet és eljátszik különféle karaktereket, közöttük különböző negatív embertípusokat, különböző arrogáns egyéneket és az önhatalmúlag cselekvő antikrisztusok különféle megnyilvánulásait, az segíthet az embereknek fejleszteni az ítélőképességüket és szélesíteni a látókörüket. Hát nem jó dolog ez? Már hogy ne lennének hasznosak ezek az érdeklődés körök és kedvtelések? Előnyösek az emberek számára. Ha viszont az érdeklődési köröd és a kedvteléseid miatt alakítasz ki eszményeket és vágyakat, és azok hatására olyan útra terelődsz, ahonnan nincs visszatérés, akkor azok nem tesznek jót neked. Ha viszont oly módon alkalmazod az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet az életedben, hogy azok nagyobb betekintést nyújtanak az emberi mivoltodba, bőségesebbé és színesebbé teszik az életedet, szellemesebbé és vidámabbá tesznek téged, valamint egészségesebben, szabadabban és felszabadultabban élsz, akkor az érdeklődési körödnek és a kedvteléseidnek pozitív hatásuk lesz, javára válnak mindenkinek, illetve az épülésedre szolgálnak, miközben nem befolyásolják a kötelességed teljesítését és a küldetésed végrehajtását. Bizonyos mértékig nyilván segíteni fognak téged a kötelességed teljesítésében. Ha levert vagy csüggedt vagy, akkor egy dal eléneklése, a zenélés vagy egy élénk és ritmusos zene eljátszása feldobhatja a hangulatodat, s így imával járulhatsz Isten elé. Többé nem tartogatsz magadban negativitást, nem fogsz panaszkodni és nem akarsz távozni. Ugyanakkor ráeszmélsz a gyengeségeidre és a hibáidra, s rájössz, hogy túl törékeny vagy és képtelen vagy elviselni a megedzést, illetve a kudarcokat. A hangszeren játszás segít majd javítani a hangulatodat; ezt úgy hívják, hogy „tudsz élni”. Vajon nem fejtettek ki ezek az érdeklődési körök és kedvtelések pozitív hatást? (De igen.) Az érdeklődési kört és a kedvteléseket tekinthetjük olyan eszközöknek, amelyek, ha helyesen használják őket, megváltoztathatják a hangulatodat, lehetővé téve, hogy normálisabb és észszerűbb életet élj. Bizonyos mértékig felgyorsíthatják vagy megkönnyíthetik a belépésedet az igazságvalóságba, és egy olyan további eszközt biztosíthatnak számodra, amely segít végezni a kötelességeidet. Természetesen egyesek emberi mivolta rossz és gonosz; mindig becsvágyóak, antikrisztusi beállítottságúak vagy antikrisztusok. Számukra bajos lehet, ha van érdeklődési körük és kedvteléseik, mivel esetleg tőkeként használják azokat, és sokat gondolnak magukról, ami kétségkívül táplálja az agressziójukat és a vakmerőségüket gonosz tettek végrehajtásában. Ezért az érdeklődési kör és a kedvtelések önmagukban nem eredendően rossz vagy negatív dolgok. A jó és normális emberek pozitív dolgokra használják őket, míg a rossz, gonosz és negatív egyének gonosz és rossz cselekedetek végrehajtására használják őket. Vagyis az érdeklődési kör és a kedvtelések jobbá vagy rosszabbá is tehetnek téged, nem ez a helyzet? (De igen.) Térjünk vissza ahhoz a témához, hogy miként lehet elengedni az emberek törekvéseit, eszményeit és vágyait. Az érdeklődési kör és a kedvtelések lényegének megértése után nem szabad egy ember érdeklődési körét és kedvteléseit rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélni, és semmiképpen nem szabad elutasítani a bármely érdeklődési körrel és kedvtelésekkel rendelkezőket. Az érdeklődési kör és a kedvtelések a normális emberi mivolt részei, az embereknek pedig megfelelően kell azokat kezelniük. Ha az érdeklődési köröd és a kedvteléseid hatást kezdenek gyakorolni mások életére vagy kényelmetlenséget okoznak másoknak, illetve ha mások befolyásolása vagy zavarása árán tartod fenn az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, az helytelen. Ettől eltekintve az érdeklődési körödnek és a kedvteléseidnek van létjogosultságuk, és remélhetőleg az emberek megfelelően tudják őket kezelni, illetve észszerűen tudják őket hasznosítani és alkalmazni. Természetesen a hasznosításuk és alkalmazásuk legjobb és leghelyesebb módja az, ha lehetővé teszed, hogy az érdeklődési köröd és a kedvteléseid az általad végzett munkára és az általad végrehajtott kötelességekre legyenek a legnagyobb hatással, továbbá ha teljes mértékben felhasználod őket anélkül, hogy kárba vesznének. Egyesek azt mondják: „Az érdeklődési köröm és a kedvteléseim jelentős szerepet tudnak játszani a kötelességeim megtételében, de úgy érzem, hogy a tudásom ezen a területen pillanatnyilag nem elegendő és nem elég átfogó. Fejlődni akarok, jobban és szisztematikusabban akarom tanulmányozni az e területtel kapcsolatos témákat, majd alkalmazni őket a kötelességeimben. Megtehetem ezt?” Igen, megteheted. Isten háza ismételten bátorít titeket, hogy folytassátok a tanulást. A tudás egy eszköz, és ha nem tartalmaz semmi olyat, ami korrodálja vagy erodálja az ember gondolatait, akkor tanulmányozhatod és mélyebben is megértheted. Pozitív és hasznos eszközként használhatod a kötelességeid végzéséhezj, lehetővé téve, hogy hatékony és hatásos legyen. Nem jó dolog ez? Nem helyes megközelítés ez? (De igen.) Természetesen ez a gyakorlási módszer egyúttal megfelelő módja az érdeklődési köröd és a kedvteléseid kezelésének, egyszersmind megfelelő módja az emberi törekvések, eszmények és vágyak elengedésének is. Helyesen használod és alkalmazod az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, nem személyes célok elérésére vagy azzal a céllal, hogy személyes ambíciók és vágyak kielégítésére törekedj. Ez így helyénvaló, egyúttal pontos módja a gyakorlásnak, és természetesen helyes és pozitív módja is a gyakorlásnak. Ráadásul konkrét útként szolgál a törekvések, az eszmények és a vágyak elengedésének mikéntjéhez.

Tisztáztuk azt a kérdést, hogy miként kezeljük helyesen az érdeklődési kört és a kedvteléseket; nos, igazából mire vonatkozik az elengedés? Nem bíráljuk és nem ítéljük el az érdeklődési kört és a kedvteléseket, inkább azokat a törekvéseket, eszményeket és vágyakat boncolgatjuk, amelyeket az emberek az érdeklődési körük és a kedvteléseik nyomán alakítanak ki, azokat véve alapul és használva tőkeként. Ebből kifolyólag, ezeket a törekvéseket, eszményeket és vágyakat kell igazán elengedni. Korábban beszéltünk annak engedéséről, hogy az érdeklődési köröd és a kedvteléseid pozitív szerepet játsszanak és pozitív hatást gyakoroljanak – ez egy aktív gyakorlási módszer az emberek törekvéseinek, eszményeinek és vágyainak elengedésére. Más szempontból az embereknek nem szabadna törekedniük a saját eszményeikre és vágyaikra azért, mert van érdeklődési körük és vannak kedvteléseik – ez az elengedés gyakorlatiasabb formája. Más szóval, az egyik aspektus, hogy jól hasznosítsd az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, egy másik pedig az, hogy nem szabad a saját érdeklődési köröd és kedvteléseid miatt kialakított eszményekre és vágyakra törekedned, vagyis ne törekedj az érdeklődési köröd és a kedvteléseid nyomán kitűzött életcéljaidra. Akkor hát hogyan tudnád eldönteni, hogy normálisan alkalmazod-e az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, nem pedig az eszményeidre és a vágyaidra törekszel? Ha van valamilyen érdeklődésed vagy kedvtelésed, és ezeket helyesen alkalmazod a munkádban, a kötelességed teljesítésében és a saját mindennapi életedben, továbbá ha a törekvésed célja nem az, hogy az érdeklődési köröd és a kedvteléseid miatt megmutasd magadat vagy hencegj, illetve semmiképpen nem az, hogy a saját népszerűségedet növeld vagy elnyerd mások megbecsülését, dicséretét és csodálatát, s nyilván még kevésbé az, hogy beférkőzz az emberek szívébe, és ezáltal elismerjenek és kövessenek téged, akkor végrehajtottad az érdeklődési köröd és a kedvteléseid pozitív, megfelelő, helyénvaló és észszerű alkalmazását, ami pedig összhangban van a normális emberi mivolttal, egyezik Isten szándékaival, te pedig az igazságalapelvek szerint hasznosítod azokat. Ha viszont az érdeklődési köröd és a kedvteléseid hasznosítása és alkalmazása során különösen markáns magamutogatási céllal arra kényszerítesz másokat, hogy csodáljanak és elfogadjanak téged, ha függetlenül attól, hogy mások hogyan érzik magukat, te gátlástalanul, szégyentelenül és erőszakosan ráveszed őket, hogy hallgassanak rád és elfogadjanak téged, kielégítve az érdeklődési köröd és a kedvteléseid fitogtatásából fakadó hiúságodat, végső soron az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet tőkeként használva mások irányítására, a szívükbe férkőzésre és arra, hogy tekintélyre tegyél szert az emberek körében, és végső soron a saját érdeklődési köröd és kedvteléseid eredményeként szerzel hírnevet és nyereséget, akkor ez se nem jogos felhasználása az érdeklődési körödnek és a kedvteléseidnek, se nem normális alkalmazása az érdeklődési körödnek és a kedvteléseidnek. Az ilyen cselekedeteket a többieknek el kell ítélniük, fel kell ismerniük és el kell utasítaniuk, az embereknek pedig természetesen el is kell engedniük azokat. Amikor lehetőségeket használsz ki, hogy végezd a kötelességeidet, vagy ürügyet szolgáltatsz magadnak arra, hogy vezető, felelős személy vagy kivételes tehetséggel rendelkező egyén légy annak érdekében, hogy megmutasd másoknak, hogy vannak bizonyos tehetségeid és készségeid, továbbá megmutasd nekik, hogy a te érdeklődéseid és kedvteléseid az övéké felett állnak: ez a cselekvésmód helytelen. Magában hordozza azt, hogy ürügyként használod az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, hogy felépítsd a tekintélyedet az emberek körében és kielégítsd a saját ambícióidat és vágyaidat. Pontosan fogalmazva ez a cselekvéssor vagy eljárásmód felér azzal, hogy arra használod az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, illetve az emberek ezek iránt érzett csodálatát, hogy megvalósítsd a törekvéseidet, az eszményeidet és a vágyaidat. Ez az, amit el kellene engedned. Egyesek azt mondják: „Ez hallva még mindig nem tudom, hogyan engedjem el.” Valójában könnyű az elengedés? Ha rendelkezel bizonyos egyedi érdeklődési körrel és kedvtelésekkel, amennyiben nem teszel semmit, ez az érdeklődési kör és ezek a kedvtelések az emberi mivoltodon belül maradnak, és semmi közük sincs ahhoz, hogy milyen útra térsz. Amint azonban folyton az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet fitogtatod, s így próbálsz hírnevet szerezni az emberek körében vagy növelni a népszerűségedet, továbbá még több emberrel megismertetni magad és több figyelmet magadra vonni, ez a cselekvéssor és eljárásmód nem egyszerű módja a dolgok intézésének. Amikor mindezen cselekedetek és viselkedésformák ötvöződnek, kialakítják az ember által választott utat. Nos, mi ez az út? Erőfeszítés annak érdekében, hogy az ember az eszményei és a vágyai megvalósítására törekedjen Isten házán belül, hogy mások csodálatára törekedjen és elérje saját ambíciói és vágyai kielégítését. Ha egyszer belevágsz az effajta törekvésbe, akkor az általad járt út olyan úttá válik, ahonnan nincs visszatérés, és amely pusztulásba vezető út. Vajon nem kellene gyorsan megfordulnod, visszafordítani ezeket a cselekedeteket, illetve elengedni ezeket a cselekedeteket, ambíciókat és vágyakat? Egyesek talán azt mondják: „Még mindig nem tudom, hogyan engedjem el.” Akkor ne tedd. Mit jelent az, hogy „ne tedd”? Azt jelenti, hogy rejtegetned kell az érdeklődési körödet és a kedvteléseidet, és mindent el kell követned, hogy ne fitogtasd őket. Egyesek talán azt kérdik: „De ha a kötelességeim végzése megköveteli, akkor megmutassam őket?” Amikor meg kellene, illetve amikor meg kell mutatnod őket, akkor tedd azt – ez rá a megfelelő idő. Ha azonban jelenleg az eszményeidre és a vágyaidra való törekvés útján jársz, akkor ne tárd fel őket. Amikor késztetést érzel, hogy fitogtasd őket, akkor imádkoznod kell Istenhez, szilárd elhatározásra kell jutnod, féken kell tartanod ezeket a vágyakat, és egyszersmind el kell fogadnod Isten vizsgálódását és fegyelmezését, uralkodnod kell a szíveden, valamint az ambícióidat és a vágyaidat a bölcsőjükbe kell zárnod, hogy eltűnjenek és soha ne válhassanak valósággá – jó dolog ez? (Igen.) Könnyű megtenni? Nem könnyű, ugye? Ki az, akinek van egy kis tehetsége, de nem akar hencegni vele? Azokat már ne is említsük, akiknek valamilyen különleges készségük van. Egyesek tudnak főzni és ételeket készíteni, és bárhol járnak, hencegni akarnak, akár még el is nevezik magukat „Tofuszépség”-nek vagy „Tésztakirálynő”-nek. Vajon érdemes ezeket a jelentéktelenebb készségeket fitogtatni? Ha kivételes adottságokkal rendelkeznének, akkor vajon mennyire válna mértéktelenné az arroganciájuk? Kétségtelenül olyan úton kötnének ki, ahonnan nincs visszatérés. Természetesen, azon kívül, hogy az emberek az érdeklődési körük és a kedvteléseik hatására rossz útra vagy visszatérés nélküli útra térnek, nagy részüknek az érdeklődési körük és a kedvteléseik miatt gyakran vannak aktív gondolataik az Istenbe vetett hit folyamán. Miközben hisznek Istenben és végzik a kötelességeiket, az eszük állandóan az általuk kialakított eszményeken és vágyakon jár, vagy esetleg folyton emlékeztetik magukat a megvalósítatlan eszményeikre és vágyaikra, állandóan azt mondogatva maguknak a szívükben, hogy még mindig ott vannak bennük ezek a soha meg nem valósult eszmények és vágyak. Bár soha nem fizettek konkrét árat, illetve soha nem végeztek semmilyen konkrét gyakorlást e dolgokért, ezek az eszmények és vágyak mélyen gyökeret vertek a szívükben, és soha nem engedték el azokat.

Korábban arról beszélgettünk és azt boncolgattuk, hogy az eszmények és a vágyak megvalósítására való törekvés, valamint az evilági út követése pusztulásba vezető út, ahonnan nincs visszatérés. Ez, és az igazságra való törekvés olyanok, mint két párhuzamos vonal, soha nem lesz olyan pont, ahol ezek a vonalak metszik egymást, és természetesen soha nem is fogják metszeni egymást. Ha hiszel Istenben és az igazságra szeretnél törekedni, valamint el szeretnéd érni az üdvösséget, akkor teljesen el kell engedned minden olyan eszményt és vágyat, amelyet korábban a szívedben hordoztál. Ne őrizgesd vagy dédelgesd őket; el kell őket dobni. Az eszményeid és a vágyaid megvalósítására való törekvés és az igazságra való törekvés olyan, mint a tűz és a víz. Ha vannak eszményeid és vágyaid, és meg szeretnéd őket valósítani, akkor képtelen leszel az igazságra törekedni. Ha az igazság megértése és oly sok évnyi tapasztalat révén, megalapozott módon, az igazságra való törekvésre szeretnél koncentrálni, akkor el kell hagynod a múltbéli eszményeidet és vágyaidat, teljesen el kell távolítanod őket a tudatodból, illetve a lelked mélyéről. Ha az igazságra kívánsz törekedni, akkor az eszményeid és a vágyaid soha nem fognak gyümölcsöt teremni. Ehelyett megzavarják az igazságra való törekvésedet és az igazságvalóságba való belépésedet, miközben lehúznak, az igazságra való törekvésed útját pedig fáradságossá és kihívásokkal telivé teszik. Mivel tudod, hogy képtelen leszel megvalósítani az eszményeidet és a vágyaidat, jobban teszed, ha határozottan szakítasz velük és teljesen elengeded őket, többé nem gondolsz rájuk és nem ragaszkodsz semmiféle velük kapcsolatos illúziókhoz. Ha azt mondod, hogy „még mindig nem igazán érdekel az igazságra való törekvés és az üdvösség elnyerésének útja. Még mindig nem tudom, hogy képes vagyok-e az igazságra törekedni, vagy hogy igazságra törekvő ember vagyok-e. Még mindig nem világos számomra az üdvösség elnyerésének ez az útja. Épp ellenkezőleg, nagyon konkrét úton járok a világi eszményekre és vágyakra való törekvés felé, továbbá nagyon konkrét tervem és stratégiám van.” Ha ez a helyzet, akkor elengedheted az igazságra való törekvés és a kötelességeid végzésének útját, hogy nekiállj megvalósítani az eszményeidet és a vágyaidat. Természetesen, ha nem vagy benne biztos, hogy a saját eszményeidre és vágyaidra vagy az igazságra törekedj-e, akkor azt tanácsolom, hogy maradj nyugton egy ideig. Esetleg maradj még egy-két évig Isten házában: minél többet eszed és iszod Isten szavait, annál több környezetet tapasztalsz meg, annál érettebbé válik a dolgok szemlélésére vonatkozó látásmódod és megközelítésed, a hangulatod és az állapotod pedig javulni fog, ami kétségkívül óriási áldás lesz a számodra. Pár év elteltével talán megértesz bizonyos igazságokat, alapos betekintést nyersz a világba és az emberi mivoltba, és akkor képes leszel teljesen elengedni az eszményeidet és a vágyaidat, és önként követed majd Istent egész hátralévő életedben, elfogadva az Ő vezényléseit. Bármekkora nehézségekkel is nézel szembe Isten házában, képes leszel kitartóan teljesíteni a kötelességeidet és végrehajtani a küldetésedet. És ami a legfontosabb: szilárdan elhatározod és eldöntöd, hogy elhagyod a korábbi eszményeidet és vágyaidat, ami lehetővé teszi számodra, hogy megalapozottan és habozás nélkül törekedj az igazságra. Ha viszont most képtelen vagy biztosan eldönteni, és majd egy-két év múlva akarod újraértékelni, hogy tudsz-e az igazságra törekedni, akkor Isten háza nem fog téged kényszeríteni, vagy azt mondani, hogy „zavarodott és ingatag vagy”. Egy-két év után, ahogy többet olvasod Isten szavait, több prédikációt hallgatsz, megértesz valamennyit az igazságból és érettebbé válik az emberi mivoltod, meg fog változni a dolgok szemlélésére vonatkozó látásmódod, az életszemléleted és a világnézeted. A döntéseid akkor már valamelyest alaposabbak lesznek, mint most, illetve – a nem hívők szavával élve – akkor már tudni fogod, hogy neked magadnak mire van szükséged, melyik utat kell választanod, és miféle embernek kell lenned. Ez az egyik aspektus. Tegyük fel, hogy eredendően nem érdekel téged az Istenbe vetett hit, és csak azért hiszel Benne, mert a szüleid vagy a munkatársaid megmutatták neked az evangéliumot, te pedig udvariasságból vagy a tekintélyed megőrzése érdekében elfogadtad; kelletlenül veszel részt az összejöveteleken és kelletlenül végzed a kötelességeidet Isten házában, miközben úgy véled, hogy a testvérek a gyülekezetben nem rosszak, vagy legalábbis nem félemlítik meg az embereket, Isten háza pedig az értelem helye, ahol az igazságnak van tekintélye, és ahol az emberek nincsenek kitéve elnyomásnak vagy megfélemlítésnek mások részéről, továbbá úgy érzed, hogy Isten háza jobb, mint a nem hívők világa; az eszményeidet és a vágyaidat azonban soha nem engedted el, illetve azok soha nem változtak meg, épp ellenkezőleg, ezek a korábban fenntartott eszmények és vágyak erősebbek és világosabbak lettek a szíved, az elméd és a szellemed mélyén, s ahogy ezek egyre hangsúlyosabbá válnak, úgy találod, hogy ami az Istenbe vetett hitet, az emlegetett igazságot, valamint a mindennapi szavakat, tetteket, életvitelt és hasonlókat illeti, azok egyre unalmasabbak és szárazabbak; kényelmetlenül érzed magad, és szó sem lehet az igazságra való törekvésről, egyáltalán nem érdekel az igazságra való törekvés, az elmédben pedig nem vagy jó véleménnyel a helyes életúton való járásról, a helyes viselkedésmódról, illetve arról, hogy mik alkotják a pozitív dolgokat; ha ilyen vagy, akkor azt mondom neked, hogy siess, és törekedj a saját eszményeidre és vágyaidra! Van hely számodra ezen a világon, a gonosz bonyolult és kaotikus áramlatai között. Kétségkívül meg fogod valósítani az eszményeidet és a vágyaidat, ahogy remélted, és meg fogod szerezni a vágyott dolgokat. Isten háza nem alkalmas arra, hogy ott maradj, nem ideális hely számodra, az igazságra való törekvés útja pedig biztosan nem az, amelyet választani akarsz, és különösen nem az, amelyre szükséged van. Élj a lehetőséggel most, amíg az eszményeid és a vágyaid formálódnak, amíg még fiatal vagy és van energiád, illetve vannak forrásaid ahhoz, hogy küzdj a világban; siess, és hagyd el Isten házát, menj, és valósítsd meg az eszményeidet és a vágyaidat. Isten háza nem fog visszatartani. Ne várj addig a napig, amikor elveszíted annak reményét, hogy áldásokban részesülj és nem lesz semmi mondandód a tapasztalati tanúságtételedről, illetve amikor nem vitted véghez megfelelően a kötelességeid teljesítését, majd végül ötven-, hatvan-, hetven- vagy nyolcvanévesen arra eszmélsz, hogy bárcsak az igazságra törekednél – akkor már túl késő lesz. Ha nem szeretnél Isten házában maradni, akkor hagyod magadat romba dőlni. Az olyan embereknek, mint te, nem kell szembemenniük a saját akaratukkal és elengedniük a törekvéseiket, az eszményeiket és a vágyaikat. Mivel az emberi törekvések, eszmények és vágyak elengedésének Általam kifejtett előfeltevése az, hogy olyan ember vagy, aki az igazságra törekszik, illetve bár még nem kezdtél el az igazságra törekedni, de a szívedben már eldöntötted, hogy ilyen ember leszel, és nem fogod elhagyni Isten házát, függetlenül attól, hogy eléred-e az üdvösséget vagy sem, függetlenül attól, hogy élsz-e vagy halsz. Én az ilyen embereket szólítom meg. Ezt természetesen ki kell egészítenem egy nyilatkozattal: Miközben ma az „emberi törekvések, eszmények és vágyak elengedésének” témájáról beszélek, ezt azzal az előfeltevéssel teszem, hogy az emberek hajlandóak az igazságra törekedni és elérni az üdvösséget. Kifejezetten azokat az embereket célzom meg ezzel, akik hajlandóak az igazságra törekedni és elérni az üdvösséget. Rajtuk kívül azoknak, akiket nem érdekel az igazságra való törekvés és az üdvösség elérésének útja és iránya, az eziránti hajlandóság vagy elhatározás, nem kell meghallgatniuk a mai témát. Ezzel a nyilatkozattal egészítettem ki; szükséges ez, nem igaz? (De igen.) Szabadságot biztosítunk az embereknek, nem kényszerítünk senkit. Az emberek bármely igazságalapelvet, bármely tanítást, intézkedést, támogatást vagy segítséget az észszerűség alapján kapnak meg, és azzal a feltétellel, hogy hajlandóak rá. Ha nem vagy hajlandó meghallgatni, befoghatod a füledet, és nem kell meghallgatnod, se elfogadnod, vagy akár el is mehetsz – mindkettő elfogadható. Isten házában az igazság elfogadása érdekében az arról folytatott beszélgetés nincs rákényszerítve senkire. Isten szabadságot biztosít az embereknek, és nem kényszerít senkit. Mondd meg Nekem, jó dolog ez? (Igen.) Szükséges kényszeríteni őket? (Nem.) Nincs szükség kényszerítésre. Az igazság életet ad, örök életet. Ha hajlandó vagy ezt befogadni, ha elfogadod és aláveted magad ennek, akkor be fogod fogadni. Ha nem fogadod el, hanem elutasítod és ellenállsz neki, akkor nem fogod elérni. Akár el tudod érni, akár nem, el kell fogadnod a következményeket. Nem ez a helyzet? (De igen.)

Azért beszélünk arról, hogy az igazságra való törekvés közben bizonyos dolgokat el kell engedni, mert az igazságra való törekvés és az üdvösség elérése hasonló ahhoz, mint amikor az emberek maratoni futáson vesznek részt. A maratoni futáson részt vevő versenyzőknek nincs szükségük rendkívüli fizikai erőre vagy kivételes készségekre, de rendelkezniük kell bizonyos kitartással és állhatatossággal, és kell hogy legyen bennük hit, valamint elhatározás, hogy ki fognak tartani. Természetesen a maratoni futáson való részvétel folyamán ezeken a szellemi tényezőkön kívül az embereknek fokozatosan el kell engedniük bizonyos terheket is annak érdekében, hogy könnyebben, szabadabban érjenek célba, illetve oly módon, ami jobban megfelel a kívánságaiknak. A maraton mint sport nem törődik a célba érő résztvevők rangsorával; inkább az egyéneknek az esemény folyamán nyújtott teljesítménye érdekes, az állhatatosságuk, a kitartásuk és minden, amin keresztülmennek a folyamat során. Nem így van? (De igen.) Az istenhit vonatkozásában az igazságra való törekvés és végül az üdvösség elérése hasonló a maratoni futáshoz: nagyon hosszú folyamatot igényelnek, és e folyamat során sok olyan dolog elengedését is megkövetelik, amelyek nem kapcsolódnak az igazságra való törekvéshez. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezek a dolgok nem kapcsolódnak az igazsághoz, hanem – ami még fontosabb – gátolhatják az igazságra való törekvésedet. Ebből kifolyólag e dolgok elengedése és feloldása során az ember elkerülhetetlenül átél némi fájdalmat, el kell hagynia bizonyos dolgokat, és helyes döntéseket kell hoznia. Az igazságra való törekvés megköveteli, hogy az emberek sok mindent elengedjenek, mivel ezek a dolgok eltérnek az igazságra való törekvés útjától és szembemennek a helyes életcélokkal, valamint azzal az iránnyal, amely felé Isten az embereket vezeti. Bármi, ami szembemegy az igazsággal és gátolja az embert az igazságra való törekvésben, illetve abban, hogy a helyes utat válassza az életben, az negatív dolog, mind csak a hírnév és a nyereség kedvéért létezik, vagy olyan eredmények eléréséért mint a bőséges vagyon és pénz. A saját eszmények és vágyak megvalósítására való törekvés útja az emberek képességeire hagyatkozik, valamint a tudásukra, a megtévesztő gondolataikra és nézőpontjaikra, továbbá a világi ügyekre vonatkozó különféle filozófiákra, a különféle módszereikre, trükkjeikre és mesterkedéseikre. Minél jobban törekszik valaki a saját eszményei és vágyai megvalósítására, annál távolabb sodródik az igazságtól, Isten szavaitól és a helyes úttól, amelyet Isten kijelölt a számára. Az ember szívében rejlő úgynevezett eszmények és vágyak valójában üres dolgok, s egyéb hasonló pozitív dolgok mellett azt sem tudják megtanítani neked, hogy miként viselkedj, miként imádd és értsd meg Istent, illetve miként vesd alá magadat Istennek, Isten akaratának és a Legfelsőbbnek. Amikor az eszményeidre és a vágyaidra törekedsz, egyetlen ilyen pozitív és értékes dolgot sem fogsz elnyerni, sem olyasmit, ami összhangban van az igazsággal. Bármely életútnak, amely az emberek törekvéseire, eszményeire és vágyaira irányul, ugyanaz a végső célja, lényege és természete – mind szembemegy az igazsággal. Az igazságra való törekvés útja azonban más. Kissé tágan fogalmazva, megfelelő módon fogja vezérelni az életutadat. Konkrétabban, rá fog világítani a különféle emberek, események és dolgok kezelésével kapcsolatos helytelen és eltorzult gondolataidra és nézőpontjaidra. Egyszersmind tájékoztatni és vezetni fog téged, átad és megtanít majd neked helyes és pontos gondolatokat, illetve nézőpontokat. Természetesen azt is közli majd veled, hogy miféle gondolataid és nézőpontjaid legyenek az emberek és a dolgok szemlélésekor, illetve a viselkedésed és cselekvésed közben. Az igazságra való törekvés ezen útja megmondja neked, miként viselkedj, hogyan élj a normális emberi mivolt határain belül, továbbá hogyan viselkedj az igazságalapelvek szerint. Az a minimum, hogy ne süllyedj a lelkiismeret és az értelem mércéje alá – úgy kell élned, ahogy egy ember él, illetve emberként. Ezenfelül ez az út konkrétabban tájékoztat téged azokról a gondolatokról, nézőpontokról, látásmódokról és álláspontokról, amelyekkel rendelkezned kellene, amikor bármely dolgot szemlélsz és bármit cselekszel. Ezek azok a helyes gondolatok, nézőpontok, látásmódok és álláspontok, egyszersmind a viselkedés és a cselekvés helyes kritériumai és alapelvei, amelyeket az embernek fenn kellene tartania. Amikor egy ember eléri azt a valóságot, vagy belép abba a valóságba, ahol teljességgel Isten szavai szerint szemléli az embereket és a dolgokat és azok szerint viselkedik és cselekszik, az igazságot tekintve mércéjének, akkor ez az ember meg van mentve. Mihelyt egy ember meg van mentve és elnyeri az igazságot, a dolgokkal kapcsolatos nézőpontja teljesen át fog alakulni, tökéletesen igazodni fog Isten szavaihoz és összhangban lesz Istennel. Amikor egy ember eléri ezt a szakaszt, nem fog többé lázadni Isten ellen, Isten pedig nem fogja őt többé megfenyíteni vagy megítélni, sem gyűlölni. Azért van ez így, mert ez a személy többé nem Isten ellensége, többé nem áll szemben Istennel, Isten pedig igazán és jogosan az Ő teremtett lényeinek Teremtőjévé vált. Az emberek visszatértek Isten uralma alá, Isten pedig élvezi az imádatot, az alávetettséget és a félelmet, amelyet az emberek fel kell hogy kínáljanak Neki. Minden természetes módon a helyére kerül. Az emberiségért van minden, amit Isten teremtett, az emberiség pedig cserében minden dolgot irányít Isten szuverenitása alatt. Minden dolog az emberiség irányítása alatt áll, minden az Isten által felállított szabályokat és törvényeket követi, rendezett módon haladva és folytatódva. Az emberiség élvez mindent, amit Isten teremtett, és minden dolog rendezett módon létezik az emberiség irányítása alatt. Minden dolog az emberiség érdekében létezik, az emberiség pedig minden dolog érdekében létezik. Mindez nagyon harmonikus és rendezett, mindez Isten szuverenitásából fakad és abból, hogy megszabadította az emberiséget. Ez tényleg annyira csodálatos dolog! Ez az egyik alapvető értelme a törekvések, eszmények és vágyak elengedésének. Látod, bár most elengeded az átmeneti eszményeidet és vágyaidat, végül amit elnyersz, az az igazság, az élet – a legbecsesebb dolog. Az általad elengedett értéktelen eszményekhez és vágyakhoz képest ezek ki tudja hány ezerszer vagy akár tízezerszer értékesebbek. Csaknem összehasonlíthatatlanok. Nem így van? (De igen.) Egy dolgot természetesen tisztázni kell: az embereknek meg kell érteniük, hogy az eszményekre és a vágyakra való törekvés soha nem fogja megtanítani neked, hogy miként kell viselkedned. Születésed napja óta a szüleid azt mondogatták neked: „Meg kell tanulnod hazudni és megvédeni magadat, és ne hagyd, hogy mások megfélemlítsenek. Amikor valaki megfélemlít téged, keménynek kell lenned, ne légy gyenge, ne hagyd, hogy mások azt gondolják, hogy könnyű téged megfélemlíteni. Ezenkívül ismeretekre kell szert tenned és meg kell erősítened magadat, hogy szilárdan helyt állhass a társadalomban. Hírnévre és nyereségre kell törekedned, a nőknek önállónak kell lenniük, a férfiaknak pedig cipelniük kell a világ terhét.” Fiatalkorodtól kezdve így oktattak téged a szüleid, mintha azt tanítanák neked, hogy miként viselkedj; valójában viszont azon igyekeztek, azért tettek meg bármit, és látszólag azért tették kockára akár az életüket is, hogy belökjenek téged ebbe a világba, ebbe a gonosz áradatba, hogy tudatlanságban hagyjanak téged azzal kapcsolatban, hogy mi pozitív és mi negatív, hogy ne tudd, miként tegyél különbséget az igazságosság és a gonoszság között, illetve miként különböztesd meg egymástól a pozitív és a negatív dolgokat. A szüleid egyszersmind eképpen is oktattak téged: „Tégy meg bármit, amit kell, ne légy túl előzékeny másokkal szemben. A másokkal szembeni tűrőképesség kegyetlenség magaddal szemben.” Így oktattak téged azóta, hogy elkezdted felfogni a dolgokat, majd az iskolában és a társadalomban is mindenki ugyanezeket a dolgokat tanítja neked. Nem azért tanítják ezt neked, hogy emberként viselkedj, hanem azért, hogy démonná válj, hazudj, rosszat cselekedj és elpusztulj. Csak akkor jössz rá, hogy becsületes emberként kell viselkedni, az igazságot és a tényeket kell kimondani, miután már hiszel Istenben. Összeszeded a bátorságodat és végül sikerül az igazságot szólnod, ragaszkodsz a lelkiismeretedhez és az erkölcsi korlátaidhoz, hogy egyszer kimondhasd, ám a társadalom megvet, a családod szemrehányást tesz, még a barátaid is kinevetnek, aztán a végén mi történik? Ütnek-vágnak, nem bírod elviselni, és már nem tudod, hogyan viselkedj. Úgy érzed, hogy emberként viselkedni túl nehéz, démonnak lenni könnyebb. Légy csak démon, és kövesd e társadalom gonosz áradatát – senki nem fog szólni semmit. Az egész emberiségből senki nem tanítja meg neked, hogyan viselkedj. Amikor már hiszel Istenben, akkor hallod, hogy minden szó, amelyet Isten mond, és minden, amit Isten tesz, azért van, hogy megtanítsa neked, hogyan viselkedj és hogyan gyakorold az igazságot annak érdekében, hogy igaz emberi lény válhasson belőled. Csakis Isten szavaiban találhatod meg a helyes választ arra, hogy mi az igaz emberi élet. Következésképpen arra is, hogy miként szemléld teljességgel Isten szavai szerint az embereket és a dolgokat, és miként viselkedj és cselekedj azok szerint, az igazságot tekintve mércének. Ezt hívják emberként való cselekvésnek. Amikor megérted a viselkedésed Isten szavai szerinti fundamentumát, és felfogod az igazságalapelveket, illetve belépsz az igazságalapelvekbe, akkor tudni fogod, hogyan viselkedj, és igazi emberi lénnyé válsz. Ez a viselkedés alapja, és csak egy ilyen ember élete valamirevaló, csak az ilyen emberek érdemlik meg, hogy éljenek, és nekik nem kell meghalniuk. Ezzel szemben azok, akik démonként cselekednek, ezek az emberi bőrt viselő kétlábon járó hullák, ezek az emberek nem érdemlik meg, hogy éljenek. Miért? Mert minden, amit Isten teremtett, az emberiség számára készült, Isten teremtett lényeinek, s nem a démoni fajtának. Akkor ezek az emberek miért képesek ma még mindig életben maradni? Vajon nem részesülnek azoknak az előnyeiből, akiket Isten meg szándékozott menteni? Ha Isten nem végezné az üdvösség munkáját ebben a szakaszban, felhasználva szolgálat végzésére az ördögöket és a sátánokat, lehetővé téve Isten választott népének, hogy meglássa a negatív dolgokat és átlássa az ördögök lényegét, Isten már rég elpusztította volna őket, hiszen ezek az emberek nem érdemesek arra, hogy élvezzék mindazt, amit Isten teremtett, továbbá elherdálják és lerombolják az Isten által készített dolgokat. Mit gondolsz, hogy érzi majd magát Isten, amikor ezt látja? Jókedve lesz? (Nem.) Isten ezért sürgősen meg akar menteni egy normális emberi mivolttal rendelkező embercsoportot, akik igaz emberi lények, és meg akarja tanítani nekik, hogyan viselkedjenek. Amikor ezek az emberek elérik az üdvösséget, és alkalmassá válnak arra, hogy maradjanak, s nem kell őket elpusztítani, akkor Isten nagyszerű munkája elvégeztetett. Vagyis függetlenül attól, hogy ezek a dolgok megütik-e a pontosság és a helyesség mércéjét, amikor ezeknek az embereknek a életben maradási törvényei, az életszemléletük, az általuk választott utak, valamint a törekvéseik és az Istenhez, az igazsághoz és a pozitív dolgokhoz való hozzáállásaik legalábbis nem mennek szembe az igazsággal, illetve semmiképpen sem mennek el odáig, hogy megsértsék Isten természetét, amikor ezek az emberek nem lesznek elpusztítva, mert alapszinten képesek alávetni magukat Istennek, akkor Isten nagyszerű munkája elvégeztetett. Mit jelent az, hogy ez a nagyszerű munka elvégeztetett? Azt jelenti, hogy azok, akiket Isten megmentett, örökké létezhetnek, örökké élhetnek. Emberi nyelven fogalmazva azt jelenti, hogy ennek az emberi fajnak lesznek utódai, az Isten által teremtett emberek őseinek lesznek utódai, és lesznek olyan emberek, akik képesek irányítani minden dolgot. Isten akkor majd megnyugszik, aztán pihenni tér, és nem kell többé dolgokkal foglalkoznia. Minden dolognak megvannak az Isten által már lefektetett saját szabályai és törvényei, és Istennek egyetlen gondolatot, ötletet vagy feladatot sem kell szánnia rájuk. Minden dolog a rá vonatkozó saját szabályain és törvényein belül létezik, az embereknek pusztán fenntartania és irányítania kell őket. Szerinted egy ilyen emberi faj mellett továbbra is aggódnia kell Istennek? Továbbra is nyugtalankodnia kell? Isten majd megpihen, és amikor pihen, akkor eljött az idő az Ő nagyszerű munkájának megvalósulására. Természetesen az emberek számára is az ünneplés ideje lesz ez – vagyis az igazságra való törekvés útjára alapozva végül el fogják érni az üdvösséget, s nem lázadnak többé Isten ellen, hanem igazodnak Isten szándékaihoz. Isten elnyeri az embereket, nekik pedig nem kell többé megízlelniük a halált – ekkorra már megkapták az üdvösséget. Nem olyasmi ez, amit érdemes ünnepelni? (De igen.) Nos, mivel ilyen hatalmas előnyök származnak ebből, és tudod, hogy Istennek ezek a szándékai, vajon nem érdemes az embereknek elengedniük a korábban fenntartott kis eszményeiket és vágyaikat? (De igen.) Ez megfelelő, bárhogyan is mérlegeled. Nos, mivel ez megfelelő, nem kellene elengedned az eszményeket és a vágyakat? (De igen.) Elméletben mindenki tudja, hogy el kellene őket engedni, de konkrétan hogyan történik ez? Valójában egészen egyszerű. Azt jelenti, hogy többé nem cselekszel, nem teszel erőfeszítést, illetve nem fizetsz semmilyen árat az eszményeid és a vágyaid kedvéért. Többé nem hagyod, hogy elfoglalják az elmédet, illetve nem hozol értük többé semmilyen áldozatot. Ehelyett visszafordulsz Istenhez, elengeded a személyes vágyaidat és eszményeidet, nem leszel többé a megszállottjuk, sőt, többé nem is álmodsz róluk álmodás közben. Ehelyett a szívedben apránként az igazságra való törekvés és az üdvösség elérésének útja felé mozdítod el az irányodat és a hajlandóságodat. Napról napra minden, amit teszel, a gondolatok, az energia, valamint az ár, amelyet megfizetsz, minden az igazságra való törekvés és az üdvösség elérése érdekében történik – így zajlik fokozatosan az elengedés.

Ami az „emberi törekvések, eszmények és vágyak elengedésének” témájáról folytatott mai beszélgetést illeti, átfogóan beszéltem róla? Tudod, hogyan engedd el? Egyesek talán azt mondják: „Ó, én már elengedtem, még mielőtt szóba hoztad.” De ez nem feltétlenül igaz. Valójában csakis az igazságra való törekvés folyamatán keresztül látják át az emberek fokozatosan a világ gonosz áramlatát, és szintén fokozatosan látják át és engedik el a hírnévre és a nyereségre való törekvés nem hívők által választott útját. Ha még nem törekedtél az igazságra és pusztán csak gondolkodsz az elengedésről a szívedben, az egyáltalán nem ugyanaz, mint igazán elengedni. Készülni az elengedésre és valóban elengedni két külön dolog – van még különbség. Ezért a legfontosabb dolog elkezdeni az igazságra való törekvést, és ennek nem szabad megváltoznia, bármikor is kerüljön rá sor – ez a legfontosabb dolog. Mihelyt elkezdesz az igazságra törekedni, az eszmények és a vágyak elengedése könnyebb lesz. Ha nem fogadod el az igazságot, hanem azt mondod, hogy „tényleg el akarom engedni ezeket az eszményeket és vágyakat, nem akarom, hogy az óriási olvasztótégelyben valamilyen formába öntsenek vagy hogy ledaráljanak a húsdarálóban”, és közben továbbra is életben akarsz maradni, Én mondom neked, hogy ez nem lehetséges. Nincs rá mód, nem fogsz ilyen jó üzletet csinálni! Ha nem kívánsz az igazságra törekedni, de mégis el akarod engedni az eszményeket és vágyakat, az lehetetlen. Minden normális embernek vannak eszményei és vágyai, különösen azoknak, akiknek van néhány adottsága vagy tehetsége. Hol van olyan ember, aki boldog, ha magányos, és önszántából beletörődik abba, hogy hétköznapi életet éljen? Sehol nincs ilyen ember. Mindenki ki akar tűnni, ki akar hozni magából valamit, egyfajta dicsfényt akar vonni maga köré és kényelmesebbé akarja tenni az életét. Ha el akarod engedni a személyes eszményeket és vágyakat, ha el akarod érni az üdvösséget és értelmes életet akarsz élni, akkor el kell fogadnod az igazságot, törekedned kell az igazságra és alá kell vetned magadat Isten munkájának – így majd reménykedhetsz. Az egyetlen mód az, ha hallgatsz Istenre és követed Istent. Ezért az összes nyilvánvaló változás ellenére egy dolog lényegében ugyanaz marad: az igazságra való törekvés. Ez a legfontosabb téma, ugye? (Igen.) Rendben, itt fejezzük be a témánkról a mai beszélgetésünket. Isten veletek!

2022. december 17.