Mindannyian azt kívánjátok, hogy Isten megjutalmazzon benneteket és Isten kegyében részesüljetek. Mindenki ilyen dolgokat remél, amikor hinni kezd Istenben, mert mindenkit magasabb dolgokra való törekvés köt le, és senki nem akar lemaradni a többiek mögött. Egyszerűen ilyenek az emberek. Pontosan ezért sokan folyamatosan próbáltok a mennyei Isten kegyeibe férkőzni, de valójában az Isten iránti hűségetek és az őszinteségetek sokkal kisebb, mint az önmagatok iránti hűségetek és őszinteségetek. Miért mondom ezt? Mert egyáltalán nem ismerem el Isten iránti hűségeteket, továbbá mert tagadom annak az Istennek a létezését, amelyik a ti szívetekben van. Ez azt jelenti, hogy az általatok imádott Isten, a homályos Isten, amelyet csodáltok, egyáltalán nem létezik. Ezt azért mondhatom ennyire határozottan, mert túl messze vagytok az igaz Istentől. Hűségetek oka a szívetekben lakozó bálvány. Ami pedig Engem illet, az Istent, akire se nem nagyként, se nem kicsiként néztek, pusztán szavakkal méltányoltok. Amikor azt mondom, hogy messze vagytok Istentől, úgy értem, hogy távol vagytok az igaz Istentől, míg a homályos Isten úgy tűnik, a közelben van. Amikor azt mondom, „nem nagy”, ahhoz képest mondom, hogy az Isten, amelyikben ti ma hisztek, pusztán egy nagyszerű képességekkel nem rendelkező személynek tűnik, egy nem igazán fenséges személynek. És amikor azt mondom, „nem kicsi”, az azt jelenti, hogy bár ez a személy nem képes előidézni a szelet és előparancsolni az esőt, ennek ellenére képes előhívni Isten Lelkét, hogy olyan munkát végezzen, amely megrendíti az eget és a földet, és teljesen megdöbbenti az embereket. Külsőleg mindannyian nagyon engedelmesnek tűntök ez iránt a földi Krisztus iránt, lényegében mégsem hisztek Benne, és nem szeretitek Őt. Ez azt jelenti, hogy akiben igazán hisztek, az a saját érzéseitek homályos Istene, és akit igazán szerettek, az az az Isten, aki után éjjel-nappal vágyakoztok, pedig nem láttátok soha személyesen. Ez iránt a Krisztus iránt hitetek csak részleges, szeretetetek pedig semmi. A hit hitet és bizalmat jelent; a szeretet pedig soha el nem múló imádatot és csodálatot jelent az ember szívében. A mai Krisztusban való hitetek és az iránta való szeretetetek azonban messze elmarad ettől. A hitről szólva – hogyan hisztek Benne? A szeretetről szólva – mi módon szeretitek Őt? Ti egyszerűen nem értitek meg az Ő természetét, még kevésbé ismeritek az Ő lényegét – így hogyan hisztek Benne? Hol van a Belé vetett hitetek valósága? Hogyan szeretitek Őt? Hol van az Iránta való szeretetetek valósága?

Sokan követtek Engem tétovázás nélkül mind a mai napig. Sokat fáradoztatok ti is az elmúlt években. Mindegyikőtök veleszületett jellemét és szokásait kristálytisztán megértettem – rendkívül fárasztó volt mindannyiótokkal érintkezni. Az a kár, hogy bár sok mindent megértettem rólatok, ti semmit nem értetek meg Belőlem. Nem csoda, hogy az emberek azt mondják, hogy bedőltetek valaki trükkjének egy zavaros pillanatban. Valójában ti semmit nem értetek meg az Én természetemből, még kevésbé vagytok képesek felfogni, mi jár az Én fejemben. Ma a Velem kapcsolatos félreértéseitek lavina módjára nőnek, a Bennem való hitetek pedig továbbra is zavaros hit. Ahelyett, hogy azt mondanátok, hisztek Bennem, találóbb lenne azt mondani, hogy mindannyian kedveskedni és hízelegni próbáltok Nekem. Az indítékaitok nagyon egyszerűek: bárkit követek, aki megjutalmaz, és bárkiben hiszek, aki lehetővé teszi, hogy megmeneküljek a nagy katasztrófáktól – legyen az Isten vagy egy bizonyos Isten, ez engem egyáltalán nem érdekel. Sok ilyen ember van közöttetek, és ez az állapot nagyon súlyos. Ha egy nap tesztelve lenne, hányan hisztek Krisztusban azért, mert beleláttok az Ő lényegébe, akkor, attól tartok, egyikőtökkel sem lennék megelégedve. Ezért nem ártana egyikőtöknek sem, ha megfontolnátok a következő kérdést: az Isten, amelyikben hisztek, nagyban különbözik Tőlem – és ha így van, akkor mi a lényege az Istenben való hiteteknek? Minél jobban hisztek a ti állítólagos Istenetekben, annál távolabb kerültök Tőlem. Mi tehát a lényege ennek a kérdésnek? Bizonyos, hogy egyikőtök sem fontolta meg soha ezt a kérdést, de felmerült-e bennetek a súlyossága? Gondoltatok-e már annak a következményeire, ha továbbra is így hisztek?

Sok kérdéssel szembesültök ma, és egyikőtök sem ért a problémamegoldáshoz. Ha ez a helyzet folytatódik, csak ti álltok vesztésre. Segíteni fogok nektek azonosítani a problémákat, de a megoldásuk rajtatok múlik.

Örülök azoknak, akik nem gyanakodnak másokra, és kedvelem azokat, akik készségesen elfogadják az igazságot; e két embertípus felé nagyon gondoskodó vagyok, mert az Én szememben ők becsületes emberek. Ha te csalárd vagy, akkor óvatos és gyanakvó leszel mindenkivel és mindennel szemben, és így a Bennem való hited gyanakváson fog alapulni. Soha nem lennék képes ilyen hitet elismerni. Igaz hit hiányában még inkább nélkülözöd az igaz szeretetet. És ha hajlamos vagy kételkedni Istenben és kedvedre találgatásokba bocsátkozni Róla, akkor kétségkívül te vagy a legálnokabb minden ember közül. Azt találgatod, hogy Isten lehet-e olyan, mint az ember: megbocsáthatatlanul vétkes, kicsinyes jellemmel, tisztességtől és értelemtől mentes, igazságérzet nélküli, gonosz taktikák hatása alatt álló, csalárd és ravasz, aki örül a gonosznak és a sötétségnek, és így tovább. Vajon nem azért vannak az embereknek ilyen gondolataik, mert a legkevésbé sem ismerik Istent? Az ilyen hit nem más, mint bűn! Néhányan még azt is hiszik, hogy azok, akik tetszenek nekem, azok éppen a hízelgők és talpnyalók, és hogy azok nem lesznek szívesen látva Isten házában és azok fogják elveszíteni ott a helyüket, akiknek nincsenek ilyen készségeik. Hát ez az egyetlen ismeret, amire szert tettetek ennyi év után? Ez az, amit szereztetek? És a Rólam szóló ismeretetek nem áll meg ezeknél a félreértéseknél – még rosszabb az Isten Lelke elleni káromlásotok és a Menny gyalázása. Ezért mondom azt, hogy az ilyen hit, mint a tietek, csak még jobban el fog távolítani Tőlem, és még jobban szembe fogtok Velem kerülni. Sok évnyi munka során sok igazságot láttatok – de tudjátok-e, mit hallott az Én fülem? Hányan vagytok hajlandóak elfogadni az igazságot? Mindannyian azt hiszitek, hogy hajlandóak vagytok megfizetni az igazság árát, de vajon hányan szenvedtetek valóban az igazságért? Nincs más a szívetekben, csak igazságtalanság, amely miatt azt gondoljátok, hogy mindenki – mindegy, hogy kicsoda – egyformán csalárd és hamis, annyira, hogy akár azt is elhiszitek, hogy a megtestesült Isten normál ember módjára meglenne gyengéd szív és jóindulatú szeretet nélkül. Sőt, azt hiszitek, hogy a nemes jellem és a könyörületes, jóindulatú természet csak a mennyei Istenben létezik. Azt hiszitek, hogy ilyen szent nem létezik, hogy csak a sötétség és a gonosz uralkodik a földön, míg Isten olyasvalami, amire az emberek rábízhatják a jó és a szép iránti vágyukat – egy általuk kreált legendás alak. Az elmétekben a mennyei Isten nagyon becsületes, igazságos és nagyszerű, imádatra és csodálatra méltó. Ez a földi Isten azonban csak egy helyettesítője és eszköze a mennyei Istennek. Azt hiszed, hogy ez az Isten nem lehet egyenlő a mennyei Istennel, még kevésbé említhető Vele egy lapon. Amikor Isten nagysága és tisztelete kerül szóba, ezek a mennyei Isten dicsőségéhez tartoznak, de amikor az ember természetéről és romlottságáról van szó, ezek olyan tulajdonságok, amelyekben a földi Istennek része van. A mennyei Isten örökké magasztos, míg a földi Isten örökké jelentéktelen, gyenge és alkalmatlan. A mennyei Istent nem befolyásolja érzelem, csak igazságosság, míg a földi Istennek csak önző motivációi vannak, és nincs Benne méltányosság, sem értelem. A mennyei Isten a legkevésbé sem tisztességtelen, és örökké hűséges, míg a földi Istennek mindig van egy becstelen oldala. A mennyei Isten nagyon szereti az embert, míg a földi Isten nem gondoskodik megfelelően az emberről, akár teljesen el is hanyagolja őt. Ez a téves ismeret sokáig a szívetekben volt, és akár fennmaradhat a jövőben is. Krisztus minden cselekedetét az igazságtalanok nézőpontjából nézitek, az Ő munkáját, valamint az Ő azonosságát és lényegét pedig a gonoszok nézőpontjából értékelitek. Nagy hibát követtetek el, és megtettétek azt, amit az előttetek járók soha nem tettek meg. Azaz ti csak a magasztos mennyei Istent szolgáljátok, akinek korona van a fején, és soha nem figyeltek arra az Istenre, akit olyan jelentéktelennek tartotok, hogy számotokra Ő láthatatlan. Nem ez-e a ti bűnötök? Vajon ez nem egy klasszikus példája annak, ahogyan megsértitek Isten természetét? Ti a mennyei Istent imádjátok. Imádjátok a magasztos képeket, és nagyra becsülitek azokat, akik kitűnnek ékesszólásukkal. Boldogan hagyod, hogy az az Isten parancsoljon neked, amelyik gazdagsággal tölti meg a kezedet, és az után az Isten után vágysz, amelyik teljesíti minden vágyad. Az egyetlen, akit nem imádsz, az ez az Isten, aki nem magasztos. Az egyetlen dolog, amit utálsz, az a kapcsolódás ezzel az Istennel, akit egy ember se tud nagyra tartani. Az egyetlen dolog, amit nem vagy hajlandó megtenni, az annak az Istennek a szolgálata, aki soha nem adott neked egy fillért sem – és az Egyetlen, aki képtelen elérni, hogy Érte sóvárogj, az ez az ellenszenves Isten. Ez az Isten nem tehet képessé téged arra, hogy szélesítsd látókörödet, hogy úgy érezd, mintha kincset találtál volna – még kevésbé tudja teljesíteni kívánságaidat. Akkor miért követed Őt? Gondolkodtál már ilyen kérdéseken? Amit teszel, az nem pusztán ezt a Krisztust sérti – ami ennél is fontosabb, sérti a mennyei Istent. Úgy gondolom, nem ez a célja az Istenben való hiteteknek!

Ti arra vágytok, hogy Isten gyönyörködjön bennetek, mégis távol vagytok Istentől. Mi itt a gond? Ti csak a szavait fogadjátok el, de az Ő foglalkozását és metszését nem fogadjátok el, és még kevésbé vagytok képesek elfogadni minden intézkedését, hogy teljes mértékben higgyetek Benne. Mi akkor itt a gond? A végső elemzésben a ti hitetek üres tojáshéj – olyan, amelyből sosem kelhet ki csibe. Mivel a ti hitetek nem hozta el nektek az igazságot, nem adta meg nektek az életet – ehelyett a gondoskodás és a remény csalóka érzetét adta nektek. Ez a gondoskodásérzet és reményérzet a ti istenhitetek célja, nem pedig az igazság és az élet. Ezért mondom, hogy istenhitetek menete nem más, mint hízelgési próbálkozás Isten felé, szolgalelkűségen és szégyentelenségen keresztül, és semmiféleképpen nem tekinthető igaz hitnek. Hogyan születhetne ilyen hitből csibe? Másként mondva: mit érhet el az ilyen hit? Az Istenben való hitetek célja az, hogy Őt arra használjátok, hogy elérjétek saját céljaitokat. Ez vajon nem egy további ténye annak, hogy megsértitek Isten természetét? Hisztek a mennyei Isten létezésében, és tagadjátok a földi Isten létezését, Én mégsem ismerem el a nézeteiteket. Csak azokat az embereket dicsérem, akik két lábbal állnak a földön és a földi Istent szolgálják, de soha nem azokat, akik soha nem ismerik el Krisztust, aki a földön van. Nem számít, mennyire hűségesek az ilyen emberek a mennyei Istenhez, végül nem fognak megmenekülni az Én kezemből, amely megbünteti a gonoszt. Ezek az emberek a gonoszok; ők azok a gonoszok, akik szemben állnak Istennel és soha nem engedelmeskedtek szívesen Krisztusnak. Természetesen számukba beletartoznak mindazok, akik nem ismerik, és ezenfelül nem ismerik el Krisztust. Azt hiszed, hogy úgy viselkedhetsz Krisztussal, ahogy neked tetszik, amíg hűséges vagy a mennyei Istenhez? Tévedsz! Krisztusról való tudatlanságod a mennyei Istenről való tudatlanság. Nem számít, mennyire vagy hűséges a mennyei Istenhez, ez csupán üres beszéd és alakoskodás, mert a földi Isten nemcsak abban játszik szerepet, hogy az ember befogadja az igazságot és mélyebb tudásra tegyen szert, hanem ezenfelül az ember elítélésében is szerepet játszik, és ezt követően a tények megragadásában a gonosz megbüntetése céljából. Megértetted-e az előnyös és hátrányos következményeket? Megtapasztaltad-e őket? Azt kívánom, hogy egy napon a közeljövőben megértsétek ezt az igazságot: ahhoz, hogy ismerjétek Istent, nemcsak a mennyei Istent kell ismernetek, hanem ami még fontosabb, a földi Istent is. Ne hagyjátok, hogy összekeveredjenek a prioritásaitok, vagy hogy a másodlagos megelőzze az elsődlegest! Csak így építhetsz igazán jó kapcsolatot Istennel, így kerülhetsz közelebb Istenhez, és hozhatod a szívedet közelebb Hozzá. Ha már sok éve hívő vagy és régóta csatlakoztál Hozzám, de mégis távol maradsz Tőlem, akkor azt mondom, biztosan gyakran sérted meg Isten természetét, és nagyon nehéz lesz megmondani a végedet. Ha a sok év, amíg kapcsolatban álltál Velem, nemcsak elégtelen volt ahhoz, hogy emberi mivolttal és az igazsággal rendelkező személlyé alakítson téged, hanem ezenfelül a természetedbe véste gonosz útjaidat, és nemcsak kétszer olyan arrogáns vagy, mint korábban, de a Velem kapcsolatos félreértéseid is megsokszorozódtak, úgyannyira, hogy már a kis csatlósodnak tartasz Engem – akkor azt mondom, hogy betegséged már nem felszínes, hanem csontig hatoló. Mindössze a temetésed elrendezésére kell várnod. Akkor nem kell Nekem könyörögnöd, hogy legyek a te Istened, mert halált érdemlő bűnt követtél el, megbocsáthatatlan bűnt. Még ha meg is könyörülhetnék rajtad, a mennyei Isten ragaszkodni fog ahhoz, hogy elvegye az életedet, mert az Isten természete elleni sérelmed nem hétköznapi probléma, hanem nagyon súlyos természetű. Amikor eljön az idő, ne okolj Engem, hogy nem mondtam meg neked előre! Minden erre vezethető vissza: amikor közönséges emberként kapcsolódsz Krisztushoz, a földi Istenhez – azaz amikor azt hiszed, hogy Isten nem más, mint egy személy –, akkor fogsz elveszni. Ez az egyetlen intelmem számotokra.