Minél inkább elfogadják az emberek Isten szavait, annál jobban megvilágosodnak, és annál jobban éheznek és szomjaznak az Isten megismerésére való törekvésükben. Csak azok, akik elfogadják Isten szavait, képesek gazdagabb és mélyebb élményekre, és ők az egyetlenek, akiknek az élete tovább növekedhet, mint a szezámvirág. Mindenkinek, aki az életre törekszik, ezt főállású munkaként kell kezelnie; éreznie kell, hogy „Isten nélkül nem tudok élni; Isten nélkül semmit sem tudok megvalósítani; Isten nélkül minden üres”. Így arra az elhatározásra is el kell jutniuk, hogy „a Szentlélek jelenléte nélkül semmit sem teszek, és ha Isten igéinek olvasása nem hat, akkor közömbös vagyok, hogy bármit is tegyek”. Ne legyetek elnézőek magatokkal. Az élettapasztalatok az Isten általi megvilágosodásból és útmutatásból származnak, és ezek a szubjektív erőfeszítéseitek kikristályosodásai. A következőt kell megkövetelnetek magatoktól: „Amikor az élettapasztalatról van szó, nem adhatok magamnak szabad utat.”

Néha, amikor rendkívüli körülmények között vagy, elveszíted Isten jelenlétét, és képtelen leszel érezni Istent, amikor imádkozol. Normális, ha ilyenkor félelmet érzünk. Azonnal el kell kezdened a keresést. Ha nem teszed, akkor Isten távol lesz tőled, és nélkülözni fogod a Szentlélek jelenlétét – sőt, a Szentlélek munkáját is – egy napra, két napra, akár egy vagy két hónapra is. Ezekben a helyzetekben hihetetlenül érzéketlenné válsz, és ismét a Sátán fogságába kerülsz, olyannyira, hogy képes vagy mindenféle cselekedet elkövetésére. A vagyon után sóvárogsz, becsapod a testvéreidet, filmeket és videókat nézel, mahjongozol, sőt dohányzol és iszol fegyelmezetlenül. A szíved messze elkóborolt Istentől, titokban a saját utadat jártad, és önkényesen ítélkeztél Isten munkája felett. Egyes esetekben az emberek olyan mélyre süllyednek, hogy nem éreznek szégyent vagy zavart a szexuális jellegű bűnök elkövetése miatt. Az ilyen embert elhagyta a Szentlélek; valójában a Szentlélek munkája már régóta hiányzik az ilyen emberből. Az ember csak azt látja, hogy egyre mélyebbre süllyednek a romlásba, ahogy a gonosz kezei egyre messzebbre nyúlnak. Végül megtagadják ennek az útnak a létezését, és a Sátán fogságába esnek, amint vétkeznek. Ha felfedezed, hogy csak a Szentlélek jelenléte van meg benned, de hiányzik a Szentlélek munkája, akkor már veszélyes helyzetben vagy. Amikor még a Szentlélek jelenlétét sem érzed, akkor a halál küszöbén állsz. Ha nem térsz meg, akkor teljesen visszatérsz a Sátánhoz, és azok között leszel, akiket kiűznek. Tehát, amikor felfedezed, hogy olyan állapotban vagy, ahol csak a Szentlélek jelenléte van (nem vétkezel, kordában tartod magad, és nem teszel semmit, amivel nyíltan ellenállsz Istennek), de hiányzik belőled a Szentlélek munkája (nem indít meg, amikor imádkozol, nem nyersz nyilvánvaló megvilágosodást vagy megvilágítást, amikor Isten szavait eszed és iszod, közömbös vagy Isten szavainak evése és ivása iránt, soha nincs növekedés az életedben, és már régóta nélkülözöd a nagy megvilágítást) – ilyenkor óvatosabbnak kell lenned. Nem szabad elnézőnek lenned magaddal, nem szabad tovább szabadjára engedned a saját jellemed. A Szentlélek jelenléte bármikor eltűnhet. Ezért olyan veszélyes egy ilyen helyzet. Ha ilyen állapotban találod magad, próbáld mielőbb megfordítani a dolgokat. Először is, mondj egy bűnbánati imát, és kérd Istent, hogy terjessze ki még egyszer kegyelmét rád. Imádkozz komolyabban, és csendesítsd el a szívedet, hogy többet ehess és ihass Isten szavaiból. Ezen alapokra építve több időt kell imádsággal töltened; meg kell dupláznod erőfeszítéseidet az éneklésben, imádkozásban, Isten szavainak evésében és ivásában, valamint a kötelességed teljesítésében. Amikor a leggyengébb formádban vagy, a szívedet a legkönnyebben szállja meg a Sátán. Amikor ez megtörténik, a szíved elszakad Istentől, és visszatér a Sátánhoz, aminek következtében a Szentlélek jelenléte nélkül maradsz. Ilyenkor kétszeresen nehéz visszanyerni a Szentlélek munkáját. Jobb, ha addig keresed a Szentlélek munkáját, amíg Ő még veled van, ami lehetővé teszi, hogy Isten még több megvilágosodást adjon neked, és ne kelljen elhagynia téged. Imádkozni, himnuszokat énekelni, ellátni a feladatodat, enni és inni Isten szavait – mindez azért történik, hogy a Sátánnak ne legyen lehetősége a munkáját végezni, és hogy a Szentlélek munkálkodhasson benned. Ha nem nyered így vissza a Szentlélek munkáját, ha egyszerűen csak vársz, akkor nem lesz könnyű visszanyerni a Szentlélek munkáját, ha már elvesztetted a Szentlélek jelenlétét, kivéve, ha a Szentlélek különösen megmozdított, vagy különösen megvilágított és megvilágosított téged. Még így sem elég egy-két nap, hogy az állapotod helyreálljon; néha akár hat hónap is eltelhet mindenféle felépülés nélkül. Mindez azért van, mert az emberek túlságosan elnézőek önmagukkal szemben, képtelenek a dolgokat normális módon megtapasztalni, és így a Szentlélek elhagyja őket. Még ha vissza is nyered a Szentlélek munkáját, még akkor sem biztos, hogy Isten jelenlegi munkája teljesen világos számodra, mert messze lemaradtál az élettapasztalatodban, mintha tízezer mérfölddel maradtál volna le. Nem egy szörnyű dolog ez? Az ilyen embereknek azonban azt mondom, hogy most még nem késő megtérni, de van egy feltétel: Keményebben kell dolgoznod, és nem szabad belemerülnöd a lustaságba. Ha mások egy nap ötször imádkoznak, neked tízszer kell imádkoznod; ha mások naponta két órán át eszik és isszák Isten szavait, neked négy vagy hat órán át kell ezt tenned; és ha mások két órán át hallgatnak énekeket, neked legalább egy fél napon át kell hallgatnod. Légy gyakran békében Isten előtt, és gondolj Isten szeretetére, amíg meg nem hatódsz, a szíved vissza nem tér Istenhez, és többé nem merészelsz eltávolodni Istentől – csak akkor fog gyümölcsöt hozni a gyakorlásod; csak akkor leszel képes visszanyerni korábbi, normális állapotodat.

Vannak, akik nagy lelkesedéssel vágnak bele a törekvéseikbe, mégsem sikerül a helyes útra lépniük. Ez azért van, mert túlságosan figyelmetlenek és nem fordítanak figyelmet a szellemi dolgokra. Fogalmuk sincs arról, hogyan tapasztalják meg Isten szavait, és nem tudják, mi a Szentlélek munkája és jelenléte. Az ilyen emberek lelkesek, de ostobák; nem törekszenek az életre. Ez azért van, mert a legcsekélyebb ismereted sincs a Lélekről, semmit sem tudsz a Szentlélek folyamatos munkájában való fejlődésről, és nem ismered a saját lelkedben lévő állapotot. Vajon az ilyen emberek hite nem ostoba hit-e? Az ilyen emberek törekvése végső soron nem vezet semmire. Az életben való növekedés elérésének kulcsa az Istenbe vetett hitben az, hogy tudod, milyen munkát végez Isten a tapasztalatodban, megpillantod Isten szeretetreméltóságát, és megérted Isten akaratát, úgy, hogy engedsz Isten minden intézkedésének, hagyod, hogy Isten szavai átjárjanak, hogy azok a te életeddé váljanak, és ezáltal kielégítsd Istent. Ha a hited ostoba hit, ha nem figyelsz a lelki dolgokra és az élettermészetedben bekövetkező változásokra, ha nem teszel erőfeszítéseket az igazság felé, képes leszel-e megragadni Isten akaratát? Ha nem érted, hogy mit kér Isten, akkor képtelen leszel megtapasztalni, és így nem lesz utad a gyakorláshoz. Isten szavainak megtapasztalása során arra kell figyelned, hogy milyen hatást váltanak ki benned, hogy megismerhesd Istent az Ő szavaiból. Ha csak olvasni tudod Isten szavait, de nem tudod, hogyan kell megtapasztalni őket, akkor ez nem azt mutatja-e, hogy nincs lelki megértésed? Jelenleg a legtöbb ember képtelen megtapasztalni Isten szavait, és így nem ismeri Isten munkáját. Ez vajon nem hiányosság a gyakorlatukban? Ha így folytatják, mikor lesznek képesek a dolgokat gazdag teljességükben megtapasztalni és növekedést elérni az életükben? Nem csupán üres beszéd ez? Sokan vannak köztetek, akik az elméletre összpontosítanak, akik semmit sem tudnak a szellemi dolgokról, és mégis azt szeretnék, hogy Isten hatalmasan használni tudja őket, és hogy Isten megáldja őket. Ez teljesen valószerűtlen! Ezért véget kell vetnetek ennek a mulasztásnak, hogy mindannyian a helyes útra léphessetek szellemi életetekben, valódi tapasztalatokra tegyetek szert, és valóban beléphessetek Isten szavainak valóságába.