Nézzetek magatokba, hogy meglássátok, hogy mindenben, amit tesztek, az igazlelkűséget gyakoroljátok-e, és minden cselekedetetek figyeli-e Isten: Ez az az alapelv, amely szerint az Istenben hívők az ügyeiket intézik. Igaznak fognak benneteket nevezni, mert képesek vagytok megelégíteni Istent, és mert elfogadjátok Isten gondoskodását és védelmét. Isten szemében mindazok, akik elfogadják Isten gondoskodását, védelmét és tökéletességét, és akiket Ő megnyer magának, igazak, Ő pedig mindannyiukat értékesnek tekinti. Minél inkább elfogadjátok Isten jelenlegi szavait, annál inkább képesek lesztek megérteni és felfogni Isten szándékait, és ezért annál inkább képesek lesztek Isten szavait megélni és az Ő elvárásainak megfelelni. Ez Isten megbízatása számotokra, és ez az, amire mindannyiótoknak képesnek kell lennetek. Ha a saját fogalmaitokat használjátok Isten megmérésére és körülhatárolására, mintha Isten egy változatlan agyagszobor lenne, és Istent teljesen beszorítjátok a Biblia paraméterei közé, és tevékenységi körét lekorlátozzátok, akkor ez azt bizonyítja, hogy megbélyegeztétek Istent. Mivel a zsidók az Ószövetség korában Istent egy változatlan formájú bálványnak tekintették, amelyet a szívükben tartottak, mintha Istent csak Messiásnak lehetne nevezni, és csak az lehetne Isten, akit Messiásnak hívnak, és mivel az ember úgy szolgálta és imádta Istent, mintha Ő egy (élettelen) agyagszobor lenne, ezért az akkori Jézust keresztre szegezték, halálbüntetést szabva ki Rá – a bűntelen Jézust így halálra ítélték. Isten ártatlan volt minden bűntettben, az ember mégsem könyörült meg rajta, és ragaszkodott ahhoz, hogy halálra ítélje Őt, így Jézust keresztre feszítették. Az ember mindig azt hiszi, hogy Isten változatlan, és egyetlen könyv, a Biblia alapján határozza meg Őt, mintha az ember tökéletesen értené Isten irányítását, mintha az ember a kezében tartaná mindazt, amit Isten tesz. Az emberek a végletekig abszurdak, a végletekig arrogánsak, és hajlanak a túlzásokra. Bármilyen nagy is az Istenről való tudásod, én akkor is azt mondom, hogy nem ismered Istent, hogy te vagy az, aki a legjobban szembeszállsz Istennel, és elítélted Istent, mert teljesen képtelen vagy arra, hogy alávesd magad Isten munkájának, és az Isten általi tökéletessé válás útján járj. Miért nem elégedett soha Isten az ember tetteivel? Mert az ember nem ismeri Istent, mert túl sok képzete van, és az Istenről alkotott ismeretei semmilyen szempontból nem egyeznek a valósággal, helyette monoton módon, változatlanul ugyanazt a témát ismétlik, és minden helyzetben ugyanazt a megközelítést alkalmazzák. És így, miután ma eljött a földre, Istent az ember újra keresztre szegezi. Kegyetlen emberiség! Az összejátszás és az intrika, az egymástól való elragadás és megkaparintás, a hajsza a hírnévért és vagyonért, a kölcsönös mészárlás – mikor lesz ennek valaha is vége? Annak ellenére, hogy Isten több százezer szót szólt, senki sem tért még észhez. Az emberek a családjuk, fiaik és lányaik, karrierjük, jövőbeli kilátásaik, pozíciójuk, hiúságuk és pénzük, ételük, ruházatuk és testük kedvéért cselekszenek. De vajon van-e valaki, akinek a cselekedetei valóban Istent szolgálják? Még azok között is, akik Istenért cselekszenek, csak kevesen vannak, akik ismerik Istent. Hányan vannak, akik nem a saját érdekükből cselekszenek? Hányan vannak, akik nem nyomnak el vagy közösítenek ki másokat azért, hogy megvédjék saját pozíciójukat? Így hát Istent számtalanszor erővel halálra ítélték, és számtalan barbár bíró elítélte Istent, és újra keresztre szegezték Őt. Hányan nevezhetők igaznak, mert valóban Isten kedvére cselekszenek?

Vajon olyan könnyű tökéletessé válni Isten előtt szent vagy igaz emberként? Igaz a kijelentés, miszerint „nincsenek igazak ezen a földön, az igazak nem ezen a világon vannak”. Amikor Isten elé járultok, fontoljátok meg, hogy mit viseltek, gondoljátok meg minden szavatokat és cselekedeteteket, minden gondolatotokat és elképzeléseteket, sőt még az álmaitokat is, amelyeket minden nap megálmodtok – ezek mind a saját érdeketeket szolgálják. Hát nem ez a dolgok valódi állása? Az „igazlelkűség” nem azt jelenti, hogy alamizsnát adsz másoknak, nem azt jelenti, hogy szereted felebarátodat, mint önmagadat, és nem azt jelenti, hogy tartózkodsz a veszekedéstől és a vitáktól, a rablástól és a lopástól. Az igazlelkűség azt jelenti, hogy Isten megbízatását kötelességednek tekinted, az Isten elrendeléseinek és intézkedéseinek való alávetettséget pedig mennyei hivatásodnak, függetlenül időtől és helytől, ahogyan mindezt az Úr Jézus is tette. Erről az igazlelkűségről beszélt Isten. Azért lehet Lótot igaznak nevezni, mert megmentette az Isten által küldött két angyalt, nem tekintve saját hasznát és veszteségét; csak azt lehet mondani, hogy amit akkor tett, az igaznak nevezhető, de őt nem lehet igaz embernek nevezni. Csak azért adta oda két lányát az angyalokért cserébe, mert Lót meglátta Istent, de nem minden múltbeli viselkedése képviselte az igazlelkűséget. Ezért mondom, hogy „nincsenek igazak ezen a földön”. Még azok közül sem nevezhető igaznak senki, akik a gyógyulás folyamában vannak. Bármilyen jók is a tetteid, bármennyire is úgy tűnik, hogy dicsőíted Isten nevét, nem ütsz és nem átkozol másokat, nem rabolsz és nem fosztasz ki másokat, mégsem vagy igaznak nevezhető, mert minderre bármely normális ember képes. Most az a kulcsfontosságú, hogy nem ismered Istent. Csak azt lehet elmondani, hogy jelenleg rendelkezel némi normális emberi mivolttal, de nem rendelkezel az Isten által említett igazlelkűség semmilyen elemével, és így semmi, amit teszel, nem képes bizonyítani, hogy ismered Istent.

Korábban, amikor Isten a mennyben volt, az emberek felületesen foglalkoztak Istennel a tetteikben. Ma Isten már az emberek között van – senki sem tudja, hány éve –, de az emberek még mindig felületesek a Vele való foglalkozásban. Vajon nem túlságosan elmaradott az ember gondolkodása? Júdással is így volt ez: mielőtt Jézus eljött, Júdás hazugságokat mondott, hogy megtévessze fivéreit és nővéreit, és még Jézus eljövetele után sem változott meg; a legkevésbé sem ismerte Jézust, és végül elárulta Jézust. Nem azért volt ez, mert nem ismerte Istent? Ha ma még mindig nem ismeritek Istent, akkor lehetséges, hogy újabb Júdásokká váltok, és ennek nyomán újra lejátszódna Jézus keresztre feszítésének tragédiája, mint a Kegyelem Korában, kétezer évvel ezelőtt. Nem hiszitek ezt el? Ez tény! Jelenleg az emberek többsége hasonló helyzetben van – lehet, hogy ezt egy kicsit túl korán mondom –, és ezek az emberek mind Júdás szerepét játsszák. Nem ostobaságokat beszélek, hanem tények alapján szólok – és nincs más lehetőség, mint az, hogy erről meggyőződj. Bár sokan az alázatosság látszatát keltik, a szívükben nincs más, mint egy holt vízzel teli pocsolya, egy bűzölgő vizesárok. Jelenleg túl sok ilyen van az egyházban, és ti azt hiszitek, hogy én erről egyáltalán nem tudok. Ma az Én Szellemem dönt helyettem, és tanúságot tesz Rólam. Azt hiszed, hogy Én nem tudok semmit? Azt hiszitek, hogy semmit sem értek a ti szívetekben lévő fondorlatos gondolatokból, azokból a dolgokból, amelyeket a szívetekben őriztek? Ilyen könnyű lenne Istenen felülkerekedni? Azt hiszed, hogy úgy bánhatsz Vele, ahogy akarsz? A múltban aggódtam, nehogy korlátozva legyetek, ezért folyamatosan szabadságot adtam nektek, de az ember nem jött rá, hogy jó vagyok hozzá, és amikor egy centit adtam, egy métert vett el. Kérdezzetek körbe magatok között: szinte soha senkit nem metszettem meg, és szinte soha senkit nem dorgáltam meg könnyedén – mégis nagyon is tisztában vagyok az ember indítékaival és elképzeléseivel. Szerinted maga Isten, akiről Isten bizonyságot tesz, bolond? Ez esetben azt mondom, hogy te túl vak vagy! Nem foglak leleplezni téged, de lássuk, mennyire romlottá tudsz válni! Lássuk, hogy a te okos kis fortélyaid meg tudnak-e menteni téged, vagy az, hogy a legjobb tudásod szerint próbálod Istent szeretni, meg tud-e menteni téged. Ma nem foglak elítélni téged; várjuk meg Isten idejét, hogy lássuk, hogyan áll bosszút rajtad. Most nincs időm üres fecsegésre veled, és nem vagyok hajlandó késleltetni nagyobb művemet kizárólag a te kedvedért. Egy ilyen féreg, mint te, nem méltó rá, hogy Isten időt szánjon arra, hogy megmetssze – ezért hadd lássuk, mennyire tudsz lezülleni. A hozzád hasonló emberek legkevésbé sem törekszenek Isten megismerésére, és a legkevésbé sincs bennük istenszerető szív, mégis azt kívánják, hogy Isten igaznak nevezze őket – nem mókás ez? Mivel az emberek kis része valóban őszinte, én csak arra fogok összpontosítani, hogy továbbra is életet adjak az embernek. Csak azt fogom elvégezni, amit ma el kell végeznem, de a jövőben minden egyes emberre megtorlást fogok hozni aszerint, amit tettek. Mindent elmondtam, amit el kell mondanom, mert pontosan ez az a munka, amit én végzek. Csak azt teszem, amit meg kell tennem, és nem teszem meg azt, amit nem kell. Mindazonáltal remélem, hogy több időt szántok elmélkedésre: pontosan mennyi igaz abból, amit Istenről tudsz? Olyan vagy, aki ismét keresztre szegezte Istent? Az utolsó szavaim ezek: Jaj azoknak, akik Istent keresztre feszítik.