Nos, vannak olyan emberek, akik hajnaltól estig dolgoznak, és elfelejtenek enni vagy aludni, amikor a kötelességüket teljesítik, képesek legyőzni a hús-vér testet, figyelmen kívül hagyni a fizikai megpróbáltatásokat, még akkor is képesek dolgozni, amikor betegek. Bár rendelkeznek ezekkel a megváltó tulajdonságokkal, és jó és helyes emberek, mégis vannak a szívükben olyan dolgok, amelyeket nem képesek félretenni: presztízs, haszon, státusz és hiúság. Ha soha nem teszik félre ezeket a dolgokat, akkor vajon olyan emberek ők, akik az igazságra törekszenek? A válasz magától értetődő. Az Istenbe vetett hit legnehezebb része az, hogy elérjük a beállítottság megváltozását. Talán képes vagy rá, hogy egész életedben ne házasodj meg, vagy soha ne egyél tápláló ételeket, vagy viselj szép ruhákat; sőt, van, aki azt mondja: „Nem számít, ha egész életemben szenvedek, vagy ha egész életemben magányos vagyok, el tudom viselni – Istennel az oldalamon ezek a dolgok semmit sem jelentenek.” Könnyű legyőzni és megoldani az ilyen fizikai fájdalmakat és nehézségeket. Mit nem könnyű legyőzni? Az ember romlott beállítottságait. A romlott beállítottságokat nem lehet pusztán önuralommal megoldani. Az emberek képesek elviselni a fizikai szenvedést, hogy megfelelően teljesítsék kötelességeiket, hogy eleget tegyenek Isten akaratának, és hogy a jövőben beléphessenek a királyságba – de vajon az, hogy képesek szenvedni és megfizetni az árat, azt jelenti, hogy megváltozott a beállítottságuk? Nem. Annak mérésére, hogy megváltozott-e valakinek a beállítottsága, ne azt nézzük, hogy mennyi szenvedést képes elviselni, vagy hogy a felszínen mennyi jó magatartást tanúsít. Az egyetlen mód annak pontos mérésére, hogy megváltozott-e egy személy beállítottsága, ha megnézzük a cselekedetei mögött álló célokat, indítékokat és szándékokat, az elveket, amelyek szerint viselkedik és intézi ügyeit, valamint az igazsághoz való hozzáállását.

Miután eljutottak az Istenben való hitre, némelyek már nem követik a világi trendeket, vagy nem figyelnek a ruhájukra és a megjelenésükre. Képesek szenvedni és keményen dolgozni, és képesek leigázni és elhagyni a hús-vér testet. Ám amikor a kötelességüket teljesítik, másokkal érintkeznek és dolgokat kezelnek, ritkán becsületesek. Nem szeretnek becsületesek lenni, mindig ki akarnak tűnni és megkülönböztetni magukat, és minden mögött, amit mondanak és tesznek, szándékosság van. Fáradságos, aprólékos számításokat végeznek annak érdekében, hogy megmutassák az embereknek, milyen jók, hogy megnyerjék az emberek szívét, és hogy az emberek kedveljék őket és hódoljanak nekik, olyannyira, hogy az emberek odajönnek hozzájuk és tőlük várnak segítséget, ha valami történik velük. Ezzel felvágnak. Milyen beállítottságot árasztanak magukból? Ez egy sátáni beállítottság. Sok ilyen ember van? Mindenki ilyen. Külsőleg minden szabályt betartanak, képesek egy kicsit szenvedni, és valamennyire hajlandóak önmagukat feláldozni. Képesek elengedni néhány világi dolgot, van bennük egy kis elszántság és hajlandóság az igazság keresésére, és megalapozták az Istenbe vetett hit útját. Csakhogy a romlott beállítottságuk megmarad. Egyáltalán nem változtak meg. Még ha meg is értik az igazságot, nem tudják azt a gyakorlatba átültetni. Ezt jelenti az, hogy egyáltalán nem változtak meg. Önfejűen viselkednek mindenben – ilyen azoknak a magatartása, akik sátáni beállítottságokkal élnek. Amikor a cselekedeteik mögött álló szándék rossz, nem imádkoznak Istenhez vagy tagadják meg saját akaratukat, nem keresik az igazság alapelveit, nem fordulnak másokhoz, és nem kommunikálnak velük. Azt teszik, amit akarnak, amire éppen vágynak; meggondolatlanul és féktelenül cselekednek. Lehet, hogy külsőleg nem tesznek rosszat, de az igazságot sem gyakorolják. Tetteikben a saját akaratukat követik, és sátáni beállítottságban élnek. Ez azt jelenti, hogy nincs szívükben az igazság iránti szeretet vagy istenfélelem, és nem Isten előtt élnek. Néhányan közülük talán még meg is értik Isten szavait és az igazságot, de nem tudják azokat a gyakorlatba átültetni. Ez azért van, mert nem tudják legyőzni saját vágyaikat és ambícióikat. Világosan tudják, hogy amit tesznek, az helytelen, hogy zavart és fennakadást okoz, hogy Istennek undorító, mégis újra és újra megteszik, azt gondolván: „Az Istenben való hit nem arról szól, hogy áldásokat nyerjünk? Mi a baj azzal, ha áldásokra törekszem? Elég sokat szenvedtem azokban az években, amióta hiszek Istenben; elengedtem a munkámat és feladtam a kilátásaimat a világban, hogy elnyerjem Isten jóváhagyását és áldásait. Csak az összes szenvedés alapján, amit elviseltem, Istennek meg kellene emlékeznie rólam. Meg kellene áldania és szerencsével kellene megajándékoznia engem.” Ezek a szavak megfelelnek az emberi ízlésnek. Mindenki, aki hisz Istenben, így gondolkodik – úgy érzi, hogy az áldások megszerzésének szándéka miatt egy kicsit beszennyeződni nem is olyan nagy baj. De ha alaposan átgondolod ezeket a szavakat, vajon bármelyikük megfelel-e az igazságnak, vagy része az igazság valóságának? Mindez a lemondás és szenvedés csak egyfajta jó emberi viselkedés. Ezeket a cselekedeteket az áldások megszerzésének szándéka vezérli, és mindez nem az igazság gyakorlása. Ha az ember erkölcsi mércéjével mérnénk ezeknek az embereknek a viselkedését, akkor szorgalmasnak és takarékosnak, dolgosnak és keménynek tartanánk őket. Időnként annyira belefeledkeznek a munkájukba, hogy elfelejtenek enni és aludni, és némelyikük még arra is hajlandó, hogy visszaadja az elveszett tárgyakat a tulajdonosuknak, hogy segítőkész és jótékony legyen, hogy megértéssel és nagylelkűen bánjon másokkal, hogy ne legyen fukar vagy finnyás, és hogy még azt is elajándékozza másoknak, amit a legjobban szeret. Mindezeket a viselkedéseket az ember dicséri, és aki így tesz, azt jó emberként ismeri el. Az ilyen emberek dicsőségesnek, csodálatra és elismerésre méltónak tűnnek; cselekedeteikben lelkiismeretesen erkölcsösek, igazságosak és észszerűek. Viszonozzák mások kedvességét, és törődnek a testvériséggel, olyannyira, hogy bármelyik barátjukért feláldoznák magukat, és a szenvedést is elviselnék és a világ végére is elmennének a hozzájuk legközelebb állókért. Bár talán sokan dicsérik az ilyen jó embereket, vajon ezek az emberek valóban el tudják-e fogadni az igazságot és gyakorolni tudják-e azt? Valóban feláldoznák az életüket, hogy Istent magasztalják és tanúságot tegyenek Róla? Nem feltétlenül. Nevezhetjük-e őket akkor jó embernek? Ha azt próbáljuk megítélni, hogy valaki féli-e Istent és kerüli-e a rosszat, vagy hogy megvan-e benne az igazság valósága, pontos lenne-e, ha mindig az emberi elképzelések, képzelgések, etika és erkölcs alapján értékelnénk őket? Ez megfelelne az igazságnak? Ha az emberi elképzelések, képzelgések, etika és erkölcs lenne az igazság, akkor Istennek nem kellene kifejeznie az igazságot, és nem kellene elvégeznie az ítélet és a fenyítés munkáját. Világosan kell látnod, hogy a világ és az emberiség sötét és gonosz, hogy teljesen nélkülözi az igazságot, és hogy a romlott emberiségnek szüksége van Isten megváltására. Világosan kell látnod, hogy egyedül Isten az igazság, hogy csak Isten szavai tisztíthatják meg az embert, hogy csak Isten mentheti meg az embert, és hogy bármilyen jó is egy ember viselkedése, az nem az igazság valósága, és még inkább elmarad magától az igazságtól. Bár ezek a jó magatartásformák elterjedtek és elismertek az emberek között, ezek nem az igazság, és soha nem is lesznek az, és nem tudnak semmit sem megváltoztatni. Egy olyan embert, aki feláldozná magát a barátaiért, és a világ végére is elmenne értük, rá tudnál venni, hogy elfogadja Istent és az igazságot? Abszolút nem, mivel ez a személy ateista. Rá tudnál venni egy olyan személyt, aki tele van elképzelésekkel és képzelgésekkel Istenről, hogy elérje a Neki való valódi alávetettséget? Abszolút nem, mivel ha valaki tele van elképzelésekkel, akkor nagyon nehéz elfogadnia az igazságot és alávetnie magát neki. Képessé tehet-e bármilyen sok jó viselkedés egy személyt arra, hogy valóban alávesse magát Istennek? Tudja-e Őt igazán szeretni? Tudja-e Őt magasztalni és bizonyságot tenni Róla? Egyáltalán nem. Tudod garantálni, hogy mindenki, aki az Úrért prédikál és dolgozik, igazán istenszerető emberré válik? Ez teljességgel lehetetlen lenne. Tehát mindegy, hogy egy ember mennyi jó magatartást tanúsít, ez nem jelenti azt, hogy valóban bűnbánatot tartott és megváltozott, és még kevésbé jelenti azt, hogy az életfelfogása megváltozott.

Meg kell tanulnotok felismerni, hogy mi a jó viselkedés és mi az igazság gyakorlása, valamint a változás elérése a beállítottságotokban. A beállítottságotok megváltoztatása magában foglalja az igazság gyakorlását, Isten szavainak a meghallgatását, hogy engedelmeskedtek Őneki, valamint az Ő szavai szerint éltek. Akkor hát mit tegyen valaki azért, hogy isten szavait gyakorolja és azok szerint éljen? Tegyük fel például, hogy van két ember, akik nagyon jó barátok. A múltban már kisegítették egymást, együtt nehéz időket vészeltek át, és letennék az életüket egymás megmentéséért. Ez vajon az igazság gyakorlása? Ez a testvériség, amikor feláldozod magad másokért, ez jó viselkedés, de egyáltalán nem az igazság gyakorlása. Az igazság gyakorlása abból áll, hogy Isten szavai és követelményei szerint cselekszel; engedelmeskedsz Istennek és eleget teszel Neki. A jó viselkedés teljes mértékben a hús-vér test kapcsolatainak megvalósításáról és az érzelmi kötelékek megőrzéséről szól. Vagyis a testvériség, a kapcsolatok megvédése, a segítségnyújtás, a másik tolerálása és kielégítése – ezek mind privát, személyes dolgok, és semmi közük sincs az igazság gyakorlásához. Akkor hát mit követel meg Isten, hogyan bánjunk másokkal? (Isten megköveteli, hogy bánjuk egymással alapelvek szerint. Ha valaki valami rosszat tesz, ha valami nincs összhangban az igazság alapelveivel, akkor mi nem hallgathatunk rá, még akkor sem, ha a saját anyánkról vagy apánkról van szó. Ragaszkodnunk kell az igazság alapelveihez, és óvnunk kell Isten házának az érdekeit.) (Isten megköveteli, hogy a testvérek és a nővérek segítsék egymást. Ha azt látjuk, hogy valakinek problémája van, akkor rá kell mutatnunk, közölnünk kell azt, és a megoldásához közösen keresnünk kell az igazság alapelveit. Csak ezt téve segítünk neki igazán.) Azt akarja, hogy az emberek egymás iránti magatartása az igazság alapelveinek az alapzatára épüljön, legyen szó bármilyen kapcsolatról. Ami ezen alapelveken kívül esik, az nem számít az igazság gyakorlásának. Például valaki csinál valamit, ami kárt tesz az egyház munkájában, és mindenki felkiált és tiltakozik. A barátja azt mondja: „Nem kell lelepleznetek őt csupán azért, mert hibát követett el! Én a barátja vagyok, elsősorban megértőnek kell lennem vele szemben, toleránsnak lenni vele és segíteni neki. Nem kell szóvá tennem úgy, ahogy azt ti tettétek. Vigasztalnom kell, nem pedig bántanom, és elmondanom neki, hogy ez a hiba nem nagy ügy. Ha bármelyikőtök újra szóvá teszi ezt nála és megnehezíti a helyzetét, akkor velem kell majd számolnia. Senki nem áll nálam közelebb hozzá. Jó barátok vagyunk. Ki fogok állni mellette, ha kell.” Vajon ez az igazság gyakorlása? (Nem, ez egy életfilozófia.) Az illető mentalitása szintén más elméleti alapon nyugszik – úgy gondolja, hogy „a barátom kisegített engem az életem legkeményebb, legfájdalmasabb időszakában. Mindenki magamra hagyott, csak ő gondoskodott rólam és segített nekem. Most ő van bajban, és én vagyok soron, hogy segítsek neki. Úgy érzem, ezt jelenti a lelkiismeret és az emberi mivolt megléte. Hogyan nevezhetnéd magad embernek, ha hiszel Istenben, ám még ilyen kis mértékben sincs lelkiismereted? Nem teszi ez üres szavakká az Istenbe vetett hitedet és az igazság gyakorlását?” Úgy hangzik, mintha ezek a szavak helytállóak lennének. A legtöbben nem ismerik fel az igaz valójukat – még az sem, aki mondta, és azt gondolja, hogy a tettei mögötti motiváció összhangban van az igazsággal. De vajon helyesek a cselekedetei? Valójában nem. Nézd meg közelebbről, minden általa kimondott szó emberi etikából, erkölcsből és lelkiismeretből születik. Ha valaki az emberi etika alapján ítélné meg, akkor van lelkiismerete és hűséges. Jó emberré teszi az, hogy így kiáll a barátja mellett. De tudja valaki, hogy milyen beállítottság és lényeg rejlik e „jó ember” mögött? Nem Isten igaz hívője ő. Először is, amikor valami történik, nem Isten szavai szerint tekint a helyzetre. Nem keresi az igazságot Isten szavaiban, inkább úgy dönt, hogy a hitetlenek erkölcse, etikája és életelvei szerint tekint a dologra. A Sátán eretnekségeit és téveszméit tekinti igazságnak, Isten szavait pedig félrelöki, figyelmen kívül hagyva, mit mondanak Isten szavai. Ezt téve kigúnyolja az igazságot. Ebből az derül ki, hogy nem szereti az igazságot. Sátáni életelvekkel, valamint az ember elképzelésével, etikájával és erkölcsével helyettesíti az igazságot, és sátáni filozófiák szerint cselekszik. Sőt, magabiztosan állítja, hogy ez az igazság gyakorlása és ezzel eleget tesz Isten akaratának, hogy ez a cselekvés igaz módja. Vajon nem az igazság áthágására használja az igazság eme álcáját? Vajon nem gyakori-e az ilyen helyzet, amikor arról van szó, hogy miként viselik magukat az emberek és kezelnek ügyeket? Amikor mindig a doktrína szavait és frázisait mondod, tudatában vagy annak, hogy híján vagy az igazságnak, és valójában az igazság közösségvállalásának van értéke, és azt is tudod, hogy ebben a sötét és gonosz világban csak azok életének van reménysége és értéke, akik elnyerték az igazságot. Mégis, amikor olyan lényegi esemény történik, amely megköveteli, hogy szembenézz vele és döntéseket hozz, úgy fogod érezni, hogy a Sátán filozófiái, erkölcse és etikája az, ami az igazság és ami hasznos. Ekkor az Isten szavaiban rejlő igazság, amelyre törekedni kívánsz, bizony nem hasznos. Kinek a problémája ez? Ha el tudod ismerni, hogy Isten szava az igazság, akkor miért nem tudod átülteni a gyakorlatba? Miért nem mered átültetni a gyakorlatba az igazságot? Mi az, amitől félsz? Mások rágalmazásától és ítélkezésétől félsz, a világi kilátásaid elvesztésétől és a személyes érdekeid megkárosításától. Amikor nem gyakorlod az igazságot, amikor dezertőrré válasz, és kritikus helyzetben megtagadod az Isten szavaiban lévő igazságot, akkor ez elegendő annak bizonyítására, hogy nem olyan valaki vagy, aki szereti az igazságot, és hogy inkább a Sátán filozófiáit, eretnekségeit és téveszméit szereted, hogy világi kilátásokra törekszel, a hús-vér tested érdekeire, valamint a hírnevedre és a státuszodra. Mégis azt állítod, hogy szereted az igazságot – ez álszentség. És elegendő annak kinyilvánítására, hogy soha nem fogadtad el az igazságot, illetve ültetted át az igazságot a gyakorlatba az Istenbe vetett hitedben. Ha ez a helyzet, akkor vajon tiszteled Istent a szívedben? Van hely Isten számára a szívedben? Mindamellett, hogy rendszerint elismered, hogy Isten szavai az igazság, ha valami történik, akkor Isten nem lesz ott a szívedben, és mindenek felett állónak tartod majd magad, és az igazságként bánsz az emberi kapcsolatokkal, az életfilozófiákkal, az etikai szabályokkal és előírásokkal, valamint a lelkiismereti normákkal és az erkölccsel. Ezek a Sátánhoz tartozó dolgok már felváltották az igazságot a szívedben – akkor vajon nem fajzottál már el? Mostanra teljes mértékben elárultad Istent és egészen beleestél a sötétségbe.

Sokan annyira elfoglaltak annak sok-sok éve alatt, hogy hisznek Istenben, akkor hát miért nem rendelkeznek az igazság valóságával? Lényegében a probléma gyökere az, hogy ezek az emberek nem szeretik az igazságot. Sértve érzik magukat, ha azt mondod nekik, hogy nem szeretik az igazságot, azonban valójában vajon indokolt a felháborodásuk? Nem, nem az. Nem számít, hány prédikációt hallottak már ezek az emberek, vagy hány doktrínát értettek meg, amikor eljön az ideje, nem gyakorolják az igazságot; nem cselekednek, kezelnek ügyeket, vagy állnak hozzá az emberekhez, az eseményekhez és a körülöttük lévő dolgokhoz az igazság alapelvei szerint, és mindig megvan a saját véleményük. Amikor valaki Hozzám beszél, ezek az emberek mindig azt mondják: „Hallgass meg, hadd fejtsem ki a nézőpontomat; ez az én nézőpontom, ezt értem alatta”, valamint „ily módon akarok cselekedni, hallgatni fogsz rám?” Anélkül is tudom, mire gondolsz, hogy kimondanád; nem kell mindig arról beszélned, hogy mit értesz alatta, ez nem az igazság, és ha egyértelműen megfogalmazod, attól még nem lesz belőle igazság. Ha úgy gondolod, hogy születésed óta birtokában vagy az igazságnak, akkor miért hiszel még mindig Istenben? Ha ösztönösen megértesz minden olyan igazságot, amelyet Isten kifejezésre juttatott – mintha minden igazságot fel tudnál fogni, és te magad lennél az igazság, és minden problémát meg tudnál oldani –, akkor miért hiszel még mindig Istenben? Némelyek azt mondják: „Miért van Neked mindig igazad, és hozhatod meg az összes döntést? Rám miért nem hallgatsz?” Milyen szavak ezek? Már sok-sok éve hallgatlak téged, de még nem hallottam egyetlen helytálló vagy az igazságnak megfelelő szót sem, akkor vajon miért hallgassak rád? Szeretnék hallani néhány viszonylag helytálló nézetet az embertől. Ez megtakarítana nekem némi gondolkodást és energiát, de egyet sem hallok. Csupán téveszméket és engedetlen szavakat, morgolódást és negatív beszédet hallok; ez mind szemben áll az igazsággal, akkor hát miért hallgassam? Ha mindenkinek rád kellene hallgatnia, akkor fellázadnának Isten ellen, ellenállnának Istennek, és ellenkeznének a Mennyel – mindannyian a Sátánt követnék és végső soron elvesznének. Ha az Én szavaimra hallgatsz és eltűnődsz rajtuk, akkor meg fogod érteni az igazságot, Isten elé tudsz járulni, és rátérni a szabaduláshoz vezető útra. Csupán Isten szavai tudják megmenteni az embereket, és csak az igazság megértése, az igazság gyakorlása, valamint az Istennek való alávetettség elérése által nyerhetik el az emberek Isten szabadítását. Az embereknek nem könnyű elfogadni az igazságot. Amikor emberek között vagyok, hallani akarom, hogyan mentek be az emberek mostanában az igazságba; hogyan jutottak előre az emberek, események és dolgok felismerésében, valamint az igazság gyakorlatba való átültetésében; milyen állapotban vannak; vajon visszafordultak és visszaváltoztak-e a helytelen állapotukba; mennyire ismerik a saját romlott beállítottságaikat; mennyire ismerték meg magukat a romlott beállítottságaik kiáradásából; mennyi félreértésüket oszlatták szét Istent illetően; és mennyire bővültek az Istenre vonatkozó ismereteik. Szeretek hallani ezekről a tapasztalatokról és tudásról, de sajnos a legtöbb ember nem tud ilyesfajta tapasztalati bizonyságtétellel előállni. Híján vannak az igazság valóságának, és csupán üres szavakat, valamint a doktrína frázisait mondják; abszurd, téves és előítéletes szavakat és panaszokat; avagy olyan szavakat, amelyekkel fel akarnak vágni, érdemet szerezni vagy jutalomra törekedni. Mit gondtok, milyen érzés nekem őket hallgatni? Jó lesz tőlük a hangulatom? (Nem.) Az emberek nagyon ritkán mondanak bármit is gyakorlati tapasztalataikról vagy az igazságra vonatkozó meglátásaikról – olyan szavakat, amelyek hallatán az emberek jobban érzik magukat. Márpedig e szavak nélkül amit az emberek mondanak, az babérok learatása vagy jutalomra törekvés, illetve jelentéktelen, üres szó. Szükségetek van rá, hogy ezekről az üres doktrínákról beszéljetek Nekem? Még a tudatlan embereket is alig tudjátok megtéveszteni azzal, hogy ezekről a doktrínákról beszéltek, akkor hát nem értelmetlen Nekem beszélni róluk? Némelyek velem cseverészve mindig hamis szellemi doktírnákról beszélnek, és amikor megvitatnak valamit, mindig azt mondják: „Minden Isten kezében van, mindent Isten rendelt el.” Azt gondolják, hogy nem lelki dolog külső ügyekről beszélni, és csupán az lelki, ha tudják, hogyan beszéljenek szellemi doktrínákról. Amikor gyakorlatias szavakat szólok hozzájuk az élet részleteire vonatkozóan, akkor azt nem fogják fel; csupán hangzatos prédikációkat és nagyszabású szellemi doktrínákat akarnak hallani. Vajon az ilyen emberek rendelkeznek a valósággal? Nem csupán a valóságnak vannak híján, hanem az értelemnek is teljesen híján vannak. Valóban öntelt és tudatlan emberek ők.

A beállítottság megváltoztatására törekvés megköveteli először is annak megértését, hogy mely dolgok nem kapcsolódnak a beállítottság változásához, és melyek nem esnek a beállítottság változásának hatáskörébe, hanem inkább külső jó viselkedések; valamint annak megértését, hogy mire utal a beállítottság azon változása, amelyről Isten beszél, és mit akar Isten megváltoztatni az emberben. Az embereknek meg kell érteniük ezeket a dolgokat. Amit az ember a beállítottság változásáról gondol, az csupán viselkedésbeli változás, ami eltér a beállítottság azon változásáról, amiről Isten beszél, és más az ösvénye. Vajon az, amit az ember a beállítottság változásáról gondol, biztosítani tudja azt, hogy az emberek ne legyenek engedetlenek, ne szálljanak szembe Istennel és ne árulják el Őt? Képes előidézni azt, hogy végső soron szilárdan megálljanak a bizonyságtételükben és eleget tegyenek Isten akaratának? A beállítottság azon változása, amelyről Isten beszél, azt jelenti, hogy az igazság gyakorlása által, az Ő ítéletének és fenyítésének a megtapasztalása által, az Ő foglalkozása, megmetszése, próbára tétele és finomítása által az emberek megértik Isten akaratát és az igazság alapelveit, aztán pedig az igazság alapelvei szerint élnek, olyan szívre téve szert, amely engedelmeskedik Istennek és féli Őt, Isten bármely félreértése nélkül, Isten igaz ismeretével és igaz hódolatával rendelkezve. Isten az ember beállítottságában lezajló változásról beszél, de vajon mire utal a beállítottságnak az a változása, amelyről az ember beszél? Jobb viselkedésre utal, arra, ha valaki jó magaviseletűnek és nyugodnak tűnik, és nem öntelt. Azt jelenti, hogy kifinomultan és fegyelmezetten beszél, nem csintalan és nem huncut, és mind a beszédében, mind a viselkedésében jelen van a lelkiismeretesség, az értelem, valamint az erkölcsi normák. Van bármi különbség a beállítottság azon változása között, amelyről az ember beszél, és a beállítottság azon változása között, amelyet Isten megkövetel? Mi a különbség? A beállítottság azon változása, amelyről az ember beszél, a külső viselkedés változása, olyan változás, amely emberi elképzelésekhez és képzelgésekhez idomul. A beállítottság azon változása, amelyet Isten megkövetel, az a romlott beállítottság levetkőzése, az életfelfogásban beálló olyan változás, amelyet az igazság megértése idéz elő, annak megváltozása, hogy valaki milyen szempontból nézi a dolgokat, az életszemélet és az értékek megváltozása. Van különbség. Foglalkozz bár emberekkel vagy dolgokkal, a motivációidnak, a tetteid alapelveinek, valamint a mércéidnek mind összhangban kell lenniük az igazsággal, és keresned kell az igazság alapelveit; ez az egyetlen módja annak, hogy változást érj el valamely beállítottságban. Ha mindig viselkedési normák alapján méred fel magad, ha mindig a külső magatartás változásaira összpontosítasz, és azt gondolod, hogy megéled az emberi hasonlatosságot és rendelkezel Isten jóváhagyásával csupán azért, mert van benned némi jó viselkedés, akkor teljes mértékben tévedsz. Mivel romlott beállítottságaid vannak, és szembe tudsz szegülni Istennek, fennáll annak veszélye, hogy elárulod Istent. Ha nem keresed az igazságot a saját romlott beállítottságod megoldására, akkor nem számít, mennyire jó a külső magatartásod, nem leszel képes Isten iránti valós engedelmességet elérni, és nem leszel képes rá, hogy féld Istent és kerüld a rosszat. Vajon a puszta külső jó magatartás létre tud hozni olyan szívet, amely féli Istent? Elő tudja idézni, hogy valaki félje Istent és kerülje a rosszat? Ha az emberek nem tudják félni Istent és kerülni a rosszat, akkor semmilyen mennyiségű jó viselkedés sem jelzi azt, hogy Isten iránti valódi engedelmesség van bennük. Ennél fogva semmilyen mennyiségű jó viselkedés sem jelez változást a beállítottságukban. Némelyek nagyon kifinomult módon beszélnek, soha nem trágárkodnak, a tudósokhoz hasonlóan úgy áradnak ki szájukból a szavak, akárcsak az irodalmárokhoz vagy szónokokhoz hasonló mesterek tollából. Ezeket a felszínen lévő viselkedéseket és megnyilvánulásokat nézve nem látszik semmilyen probléma, akkor hát hogyan tudod megállapítani, hogy van-e probléma a beállítottságukban? Hogyan tudod felmérni, hogy történt-e változás a beállítottságukban? Hogyan lehet átlátni ezen? (Úgy, hogy megnézed az igazsághoz való hozzáállásukat.) Ez e dolog felmérésének az egyik mutatója. Vannak más mutatók is? (Nézd meg, milyen alapelvek szerint tesznek dolgokat, valamint a dolgokat illető nézeteiket.) Ez ragadja meg a lényeget. Ne nézd a beszédmódjukat, hogy az elegáns vagy közönséges, illetve intellektuális-e – ne a felszínt nézd. Némelyek nagyon hosszadalmasan beszélnek, nem tudják, hogyan fejezzék ki magukat, és amikor idegesek, akkor babrálnak valamivel – vajon ez összefügg a beállítottságukkal? (Nem.) Ez csupán külső magatartás, leginkább a személyiségükkel függ össze vagy a neveltetésükkel a családjukban, nem pedig a beállítottságukkal. Akkor hát hogyan tudod megnézni, milyen a beállítottságuk, hogy megváltozott-e a beállítottságuk, hogy olyan emberek-e, akik gyakorolják az igazságot? Úgy, hogy megnézed a mondandójuk tartalmát. Ha minden szó igaz, és a szívük mélyéről jön, nincs bennük vágyakozás vagy ambíció, illetve mögöttes szándék, ha csupán nyílt és őszinte szavakat mondanak, és képesek rá, hogy megnyíljanak másoknak a saját nehézségeiket és gyengeségeiket illetően, és közöljék, valamint megosszák másokkal az általuk kapott világosságot és megvilágosodást, ha őszinték azzal kapcsolatban, hogy mit akarnak csinálni, lecsupaszítva és megnyitva magukat, akkor vajon nem az igazságra törekvő emberek ők? Egyelőre ne beszéljünk arról, hogy megváltozott-e a beállítottságuk, vagy hogy mennyire változott meg, azonban e kinyilatkoztatásokból és megnyilvánulásokból ítélve ezek olyan emberek, akik gyakorolják az igazságot. Most nézzük meg, hogyan bánnak másokkal. Képesek rá, hogy méltányosan bánjanak az emberekkel és ne nyomják el őket, támogatják és segítik a gyenge testvéreket és nővéreket, és nem csúfolják ki őket. Továbbá odaadóak és figyelmesek, ami Isten akaratát illeti a kötelességeikben, és függetlenül attól, hogy milyen nehézségekkel találkoznak, nem dobják be a törülközőt, és képesek megvédeni Isten házának az érdekeit. Vajon nem ezek az igazságot gyakorló emberek megnyilvánulásai? (De igen.) Az ilyen emberek viszonylag egyenes derekúak és aránylag nagy mértékben szeretik az igazságot. Előfordulhat, hogy némelyek nagyon kifinomult módon beszélnek, nagyon odaillően öltöznek és kívülről nagyon ájtatosnak látszanak, azonban mi a mondandójuk tartalma? Azt mondják: „Egykor ezzel-és-ezzel a vezetővel voltam párban, akinek beszédhibája volt, ezért sokat kellett beszélnem, amikor a közösség ideje volt az összejöveteleken – mindig annak kell többet dolgoznia, aki képes rá, ugye? Ennek eredményeképp a testvérek és a fivérek elkezdtek bálványozni engem, én pedig nem tehettem erről, folytatnom kellett a közösségvállalást. Miután személyesen öntöztem őket, sok testvér és nővér elég közel került hozzám, így hát amikor bármelyiküknek problémája volt, általában meg tudtam oldani. Amikor némelyek elgyengültek, nekem csupán közösséget kellett vállalnom velük, és visszanyerték az erejüket. Nincs más hiányosságom, a legnagyobb hibám a lágy szívem. Ki nem állhatom, hogy másokat szenvedni lássak; ha valaki szenved, az nyugtalanít engem, és azt kívánom, bárcsak én szenvedhetnék helyette.” M a jelentése ezeknek a szavaknak? Ezek a szavak nem hangzanak problémásnak, azonban vajon van-e probléma a mondandó motivációival? (Igen, saját magukat magasztalják és magukról tanúskodnak.) Mi az ilyen ember beállítottsága? Arrogáns és csalárd a beállítottsága, arra akarja felhasználni ezt a módszert és mindezen szavakat, hogy valamilyen hatást keltsen, hogy némileg valami mást sugalljon, hogy mások felnézzenek rá és hódoljanak neki. Ez a szavai szándéka és célja. Az összezavarodott emberek, akikben nincs tisztánlátás, meghallgatják őt és azt gondolják: „Az illető tényleg nagyszerű ember, nem csoda, hogy vezető, mert jobb nálunk, vezetői anyagból gyúrták.” Ez az összezavarodott ember gondolatmenete, aki nem tud átlátni a dolgokon. Akik tisztán látnak, azok érteni fogják: „Annyira sokat beszélt arról, hogy milyen jó ő, mennyire keményen dolgozik és milyen szolgálatokat végzett, hogyan vált javára a testvéreknek és a nővéreknek, és segítette őket, hogy az emberek felnéznek rá, miközben saját elmondása szerint nem akarja, hogy az emberek felnézzenek rá. Tulajdonképpen fáradhatatlanul rohangál és nyüzsög, hogy az emberek felnézzenek rá és hódoljanak neki. Nem csupán arrogáns, de csalárd is! Meg akarja nyerni az emberek szívét, Istennek versengeni státuszért, és az emberek félrevezetésére használja ezt a módszert. Vajon nem pont olyan, mint Pál? Ő egy ördög! Olyan hosszan beszélt anélkül, hogy említést tett volna bármely hibájáról vagy hiányosságáról, mintha nem lennének romlott beállítottságai; a hibák, amelyekről beszélt, azt idézik elő, hogy az emberek irigyeljék és roppant módon csodálják, valamint alkalmatlannak érezzék magukat. Bár közvetlenül nem idézi elő azt, hogy az emberek hódoljanak neki és magasztalják őt, a szavai azt váltják ki, hogy az emberek magasztalják őt és hódoljanak neki. Megnyeri magának az embereket és ellopja a szívüket, és félrevezeti az összezavarodott embereket, valamint azokat, akik tudatlanok és éretlenek. Vajon nem az emberek megtévesztése ez? A szavai mögött meghúzódó motivációk rendkívül alattomosak és vészjóslók. Az illető beleillik az antikrisztusok kategóriájába, ezt könnyű felismerni.” Egyértelmű különbség van az emberek e két fajtája között. Az egyikük nagyon világos és hétköznapi módon beszél, azonban hamisítatlan, igazat szól és a szívéből mondja azt; nem számít, mint mond, az emberek nem fognak hódolni neki, csak a szívükben részesítik őt előnyben. Az ilyen ember nem fogja ellopni az emberek szívét, vagy foglal el helyet a szívükben, és egyenlőként tud bánni az emberekkel; nem fogja kényszeríteni, manipulálni vagy kontrollálni az embereket. Az ilyen valaki valóban jó ember. A beszédében, a viselkedésmódjában és a dolgok kezelésében semmi nem fed fel ambíciókat vagy vágyódásokat, avagy mutatja azt, hogy kontrollálni szeretné az embereket vagy helyet elfoglalni a szívükben; nincs meg benne ez a beállítottság, olyan valaki ő, aki emberi mivolttal rendelkezik. A gonosz emberek, akik mindig ambiciózusok és kontrollálni akarnak másokat, valójában a hatalmat és a státuszt tisztelik, ezért gyakran mondanak olyan dolgokat, amivel kitűnnek és magukról tesznek tanúságot, valamint tesznek olyan dolgokat, amivel félrevezetik és kontrollálják az embereket. Ez nyilvánvalóan sátáni természet; ezek az emberek emberi mivolt nélkül valók. Némelyeknek nincsenek tehetségeik, erősségeik és képességeik, és kívülről jó magatartásúnak és egyszerűnek tűnnek. Embercsoportokban mintha terrorizálnák és kiközösítenék őket, és szorgalmasan dolgoznak a homályban. Vajon ez azt jelenti, hogy az igazságra törekednek? Vannak ambícióik? (Igen.) Miért mondod, hogy az ilyen embernek is vannak ambíciói? (Mert minden embernek vannak romlott beállítottságai.) Így van, van romlott beállítottságuk, így hát vannak ambícióik, azonban egyszerűen nem kapnak teret ezen ambíciók megvalósítására. Senki nem ad nekik erre lehetőséget, ők maguk pedig nem tudnak lehetőséget találni, így rejtve vannak az ambícióik. Amint az ilyen ember lehetőséget kap az ambíciói megvalósítására, megfelelő körülmények között, megfelelő időben, az ambíciói lelepleződnek. Akkor észre fogod venni, hogy ez a jó magatartású és egyszerű ember, aki alig tud bármit is világosan megfogalmazni, nem mentes a romlott beállítottságtól. Látni fogod, hogy nem ambíció nélkül való, még annyira sincs benne jó emberi mivolt, illetve kevesebb romlottság. Ha nem derítettem volna fényt erre, akkor az ilyen ember még mindig azt gondolná: „Jó ember vagyok, értem az igazságot, olyan valaki vagyok, aki engedelmeskedik Istennek, már régen rendelkezem az igazság valóságával. Nektek mind romlott beállítottságaitok vannak, szükségetek van rá, hogy megítéljenek, megfenyítsenek, megmetsszenek benneteket és foglalkozzanak veletek, mert mélységesen romlottak vagytok; mindannyiótoknak van képessége, és különösen önteltek vagytok.” Vajon nem olyan okfejtés ez, amit csalókának találnak? Ez egy másfajta önteltség. Az embereknek romlott beállítottságaik vannak, és az önteltség sok különböző módon és alakban megnyilvánul, ami megnehezíti az emberek számára a felismerést, és szinte lehetetlen számukra védekezni ellene. Vajon ezeknek a semmirekellő és lassú észjárású embereknek nincsenek öntelt beállítottságaik? Nincsenek romlott beállítottságaik? Nekik is vannak ilyen beállítottságaik; még a bolondok és önteltek. Akik kevés tudással bírnak, azok nem csupán önteltek, hanem azt is megtanulták, hogyan álcázzák magukat, és jobban megy nekik az emberek megtévesztése – ezt nem észrevenni. A hitetlenek mások felmérésekor csak a jó és a rossz emberek között tesznek különbséget, a hagyományos kultúra erkölcsi normái szerint, és csupán az illető viselkedése és megnyilvánulásai alapján ítélkeznek. Vajon ez lehetővé teszi számukra azt, hogy átlássanak rajtuk, meglátva az illető természetét és lényegét? (Nem.) Akkor hát pontosan hogyan tudod felmérni az embereket? Minek alapján tudod helytállóan felmérni az embereket és átlátni rajtuk? Nem kétséges, hogy az embereket csupán az igazság és Isten szava alapján lehet helytállóan felmérni, ez egészen biztos. Némelyek csupán úgy mérnek fel másokat, hogy emberi elképzelésekhez, képzelgésekhez és a hagyományos erkölcshöz hasonlítják a viselkedésüket; vajon lehetséges ily módon átlátni az embereken? Semmiképp sem. Elengedhetetlen az általuk felfedett gondolatok, nézőpontok és szándékok megfigyelése, Isten szava alapján; elengedhetetlen az emberek szavai és tettei motivációinak és céljainak a megnézése – ez az egyetlen módja annak, hogy felfedezzük, valójában melyek a romlott beállítottságaik és természetük. Nem számít, ki az illető, ha sok nézetet fed fel a dolgok vonatkozásában, és mindenről képes kifejteni a saját véleményét, akkor nagyon könnyű felismerni a romlott beállítottságát, valamint a természetét és a lényegét. Ha a nézetei és a véleménye teljes mértékben kilóg a sorból, ami az igazságot illeti, akkor vajon nem lepleződik le teljesen a romlott beállítottsága és a sátáni természete? Vagyis ameddig Isten szava és az igazság szerint méred fel az embereket, képes leszel meglátni, hogy minden embernek vannak romlott beállítottságai és sátáni természete, és mindannyiuknak szüksége van Isten szabadítására.

Akik megértik az igazságot, azok könnyen át tudnak látni dolgokon és fel tudják mérni az embereket. Tudjátok, hogyan mérjétek fel az embereket? Tudjátok, hogyan figyeljetek meg mindenféle embert, eseményt és dolgot az életetekben? Ha nem, akkor ez azt mutatja, hogy valójában még mindig nem érted az igazságot. Ahhoz, hogy fel tudd mérni az embereket, először is képesnek kell lenned annak felmérésére, hogy amit mondasz, az összhangban van-e az igazsággal, és amit teszel, annak vannak-e alapelvei. Ha már tudod, hogyan mérd fel a saját szavaid és tetteid, és észre tudod venni a problémákat, valamint megoldani azokat, akkor képes leszel az emberek felmérésére. Nem könnyű tudni, hogyan mérj fel mindenféle embereket, eseményeket és dolgokat; nem olyasvalami ez, ami elérhető csupán azáltal, hogy tudod, hogyan mondj pár szót és a doktrína néhány frázisát. Sok dolgot meg kell tapasztalnod, és mindenképp meg kell tapasztalnod számos kudarcot és balszerencsét. Csak akkor leszel képes saját magad megismerésére. Kezdd el gyakorolni saját magad megismerését, és lassanként megtanulsz majd felmérni mindenféle embert, eseményt és dolgot. Először tanuld meg felmérni magad, legyél képes rá, hogy egyértelműen felmérd a saját viselkedésed, valamint a saját romlott beállítottságod, valamint a saját elhajlásaidat, állapotaidat és hiányosságaidat, át tudj látni ezeken, rálátva e dolgok lényegére – ezt jelenti a tisztánlátás. Ha teljes mértékben fel tudod mérni magad, akkor mások felmérésére is képes leszel; ha nem tudod alaposan felmérni a saját dolgaidat, akkor nem feltétlenül lesz pontos az, ahogyan másokat felmérsz. Némelyek nagyon tisztán észre tudják venni mások problémáit, de nem ismerik be, hogy vannak saját problémáik, amikor hibákat követnek el. Mi itt a probléma? Vajon nem a beállítottságukkal van probléma? Rendes körülmények között mások felmérése lényegében ugyanaz, mint saját magad felmérése. Ha alaposan fel tudsz mérni másokat, de nem tartasz önreflexiót és nem ismered magad, sőt, erősebbnek gondolod magad másoknál, akkor bajban vagy – helytelen szándékaid vannak és probléma van a beállítottságoddal. Némelyek zseniálisak mások felmérésében, és minden, amit mondanak, világos és értelme van, azonban a saját problémáikat nem tudják felismerni. Így van? Ez megtévesztő külső, ez csalárd. Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy ezek az emberek híján vannak a képességnek; tisztán látják magukat, ám nem beszélnek erről őszintén. A szívükben tudják, mi történik, de nem öntik szavakba. Az ilyen ember kétszínű és nagyon becstelen; aki becstelenséget szól, az nem becsületes ember, hanem tisztességtelen és csalárd ember, olyan valaki, aki hazugságokat mond. Ha valaki világosan fel tudja mérni magát, és mások érdekében szét tudja szedni és le tudja csupaszítani magát, az olyan valaki, aki valóban megérti az igazságot, akinek egyenes és becsületes a jelleme, és aki tisztán megnyílik. Ez nem egyszerű; az ilyen ember át tudja ültetni az igazságot a gyakorlatba, amint megérti azt, és egészen biztosan olyan valaki, aki az igazságra törekszik, valamint olyan ember, akiben Isten az örömét leli. Ahhoz, hogy átültesd az igazságot a gyakorlatba, amint megérted azt, először is jó jelleműnek kell lenned, valamint becsületes embernek. Bár mindenki hajlandó törekedni az igazságra, az igazság valóságába való bemenetel nem egyszerű dolog. A kulcs az igazság keresésére összpontosítás és az igazság átültetése a gyakorlatba. Mindennap el kell töprengened ezeken a dolgokon a szívedben. Nem számít, milyen problémákkal vagy nehézségekkel találkozol, ne add fel az igazság gyakorlását; meg kell tanulnod, hogyan keresd az igazságot és tarts önreflexiót, végül pedig gyakorold az igazságot. Ez legeslegmeghatározóbb dolog. Semmiképp sem szabad megpróbálnod a saját érdekeidet védeni, és ha a saját érdekeidet teszed előre, akkor nem leszel képes az igazság gyakorlására. Nézd meg ezeket az önös érdelű embereket – melyikük tudja gyakorolni az igazságot? Egyikük sem. Akik az igazságot gyakorolják, azok mind becsületesek, az igazság szeretői, és jóságos szívű emberek. Mindannyian lelkiismerettel és értelemmel bíró emberek, akik el tudják engedni a saját érdekeiket, hiúságukat és kevélységüket, és akik el tudják hagyni a testet. Ezek azok az emberek, akik át tudják ültetni a gyakorlatba az igazságot. Az első dolog, amit meg kell oldanod az igazság gyakorlásához, a saját önzésed és a saját önös érdekű beállítottságod; e probléma megoldása után nem lesz semmilyen jelentős nehézséged. Ameddig el tudod fogadni az igazságot, ismered a saját romlott beállítottságod, és az igazságot keresed a megoldásához, addig képes leszel az igazság gyakorlására. Ha nem fogadod el az igazságot, akkor nem leszel képes megoldani a saját romlott beállítottságod problémáját, és ily módon nem leszel képes az igazság gyakorlására. A legnagyobb nehézség az igazság gyakorlásában a romlott beállítottság, amely főként önző, megvetendő, és önös érdekű beállítottság. Ameddig meg van oldva a romlott beállítottságod problémája, más nehézségek egyáltalán nem jelentenek majd számodra problémát. Természetesen az ok, amiért némelyek nem tudják gyakorolni az igazságot, az, hogy még mindig van bennük egyfajta romlott beállítottság, méghozzá az öntelt és önelégült beállítottság. Ha valaki állandóan felfuvalkodott, és mindig úgy gondolja, hogy a saját nézetei helyesek, mindig a saját módján akarja tenni a dolgokat, akkor ez önteltség és önelégültség, valamint az, hogy nem képes elfogadni az igazságot. Ez a legnagyobb nehézség, amellyel ezek az emberek az igazság gyakorlásában szembenéznek. Ha tudják az igazságot keresni e nehézség megoldása végett, akkor nem lesznek jelentős problémáik az igazság gyakorlása terén. Más problémák vonatkozásában, ameddig önreflexiót tudnak tartani, ismerik a saját állapotaikat, keresik az igazságot, és találnak néhány oda illő részt Isten szavában, amelyen eltöprenghetnek és amellyel közösségben lehetnek, akkor bármilyen probléma könnyedén megoldható. Akik az igazságra törekednek, azoknak mindennap el kell töprengeniük és keresniük kell az igazságot a problémáik megoldása végett, mert a kötelességeik végzésén kívül az emberek mindennap sok mindennel találkozhatnak, ami kapcsolódik az igazság gyakorlásához; még ha nem is mennek ki, illetve kerülnek kapcsolatba másokkal, akkor is lehetnek az igazság gyakorlásával kapcsolatos érintőleges dolgok. Például hogyan élsz aznap, főként mire összpontosítsd aznap az életed, hogyan rendezd el, milyen kötelességeket teljesíts, hogyan keresd az igazságot azon nehézségek megoldása végett, amelyekkel a kötelességedben találkozol, milyen romlott dolgok léteznek a szívedben, amelyeken el kell tűnődnöd, amelyeket meg kell értened és meg kell oldanod – mindezen dolgok az igazság vonatkozásait érintik, és ha nem keresed az igazságot a megoldásukhoz, akkor lehet, hogy nem leszel képes aznap a kötelességed jó teljesítésére – és ez vajon nem valós probléma? Ha minden, amire a rendelkezésre álló óráidban nap mint nap gondolsz, azzal van kapcsolatban, hogy miként oldd meg a romlott beállítottságod, hogyan gyakorold az igazságot, és hogyan értsd meg az igazság alapelveit, akkor meg fogod tanulni, hogy Isten szavai szerint használd az igazságot a problémáid megoldására. Így el fogod nyerni annak képességét, hogy önállóan élj, be fogsz menni az életre, és nem szembesülsz majd nagy nehézségekkel Isten követésében. Fokozatosan be fogsz menni az igazság valóságába. Ha a szívedben még mindig a presztízsre és a státuszra összpontosítasz, ha azzal vagy elfoglalva, hogy kitűnj és mások felnézzenek rád, akkor nem olyan valaki vagy, aki az igazságra törekszik, és rossz ösvényre tértél. Amire törekszel, az nem az igazság, és nem is az élet, hanem az általad szeretett dolgok: a hírnév, a haszon és a státusz – ez esetben amit teszel, abból semmi nem kapcsolódik az igazsághoz, mind gaztett és szolgálatvégzés. Ha a szívedben szereted az igazságot, és mindig az igazságra törekszel, ha változásra törekszel a beállítottságodban, ha képes vagy elérni az Isten iránti valódi engedelmességet, félni Istent és kerülni a rosszat, és ha visszafogott vagy mindenben, amit teszel, és képes vagy elfogadni Isten tüzetes vizsgálatát, akkor olyan valaki leszel, aki Isten előtt él. Azok az emberek, akik szeretik az igazságot, más ösvényen járnak, mint azok, akik nem. Azok az emberek, akik nem szeretik az igazságot, mindig arra összpontosítanak, hogy a Sátán filozófiái szerint éljenek, megelégszenek a jó magatartás és a jámborság csupán külső megnyilvánulásaival, azonban a szívükben még mindig vannak ambíciók és vágyak, és még mindig hírnévre, haszonra és státuszra törekednek, még mindig szeretnének áldottak lenni és belépni a királyságba – azonban mivel nem törekednek az igazságra és nem vetették le a romlott beállítottságaikat, mindig a Sátán hatalma alatt élnek. Akik szeretik az igazságot, azok mindenben keresik azt, önreflexiót tartanak és megpróbálják ismerni magukat, az igazság gyakorlására összpontosítanak, és mindig az Isten iránti engedelmesség és Isten félelme van a szívükben. Ha bármely elképzelés vagy Istennel kapcsolatos félreértés támad bennük, akkor azonnal imádkoznak Istenhez és az igazságot keresik ezek megoldásához. Arra összpontosítanak, hogy jól teljesítsék a kötelességeiket, oly módon, hogy az eleget tegyen Isten akaratának; az igazság felé törekednek és Isten ismeretére, a szívükben eljutnak oda, hogy féljék Őt, és kerülnek minden gonosz tettet. Ezek azok az emberek, akik mindig Isten előtt élnek.

2018. február 1.