A hitben a valóságra kell koncentrálni – Vallásos rítusokban részt venni nem hit

Hány vallásos gyakorlatot követsz? Hányszor lázadtál Isten szava ellen és jártál a saját utadon? Hányszor ültetted gyakorlatba Isten szavát azért, mert igazán figyelembe veszed az Ő terheit, és azt keresed, hogyan tegyél eleget az Ő akaratának? Meg kellene értened Isten szavát, és ennek megfelelően gyakorlatba ültetned azt. Légy elvhű minden cselekedetedben és tettedben, habár ez nem azt jelenti, hogy szabályokhoz tartod magad, vagy valamit kelletlenül megteszel csak a látszat kedvéért; inkább azt, hogy gyakorlod az igazságot és Isten szava szerint élsz. Csak az ilyen gyakorlat elégíti ki Istent. Bármely cselekedet, ami Istennek tetszik, az nem előírás, hanem az igazság gyakorlása. Néhány ember előszeretettel hívja fel magára a figyelmet. A fivéreik és nővéreik jelenlétében talán azt mondják, hogy adósai Istennek, ám a hátuk mögött nem gyakorolják az igazságot és teljesen másként cselekszenek. Nem vallásos farizeusok ezek? Aki igazán szereti Istent és birtokában van az igazságnak, hűséges Istenhez, de kifelé nem kérkedik ezzel. Az ilyen személy hajlandó gyakorolni az igazságot, amikor helyzet adódik rá, és nem beszél vagy cselekszik úgy, hogy az lelkiismerete ellen való. Az ilyen ember bölcsességéről tesz tanúbizonyságot, amikor valami felmerül, és elveihez a körülményektől függetlenül hű marad. Az ilyen ember képes igazi szolgálatot nyújtani. Vannak néhányan, akik gyakran szájhősködnek Isten iránti lekötelezettségükről; napjaikat aggodalomtól ráncolt szemöldökkel töltik, megjátsszák magukat, és sajnálatra méltónak tettetik magukat. Milyen megvetendő! Ha megkérdeznéd tőlük: „Elmondanád, hogy mivel tartozol Istennek?”, akkor elakadna a szavuk. Ha hűséges vagy Istenhez, akkor ne beszélj róla hivalkodóan, inkább fejezd ki Isten iránti szeretetedet a valódi gyakorlat által és imádkozz Hozzá igaz szívvel. Azok, akik csak szavakkal és felületesen foglalkoznak Istennel, mind képmutatók! Néhányan minden alkalommal, amikor imádkoznak, arról beszélnek, hogy adósai Istennek, és sírni kezdenek minden alkalommal, amikor imádkoznak, anélkül, hogy a Szentlélek egyáltalán megérintené őket. Az ilyen emberek vallásos rituálék és elképzelések megszállottjai; ilyen szertartások és elképzelések Gszerint élnek, folyamatosan abban a hitben, hogy ezek a cselekedetek tetszenek Istennek, és Ő a sekélyes vallásosságot vagy a szomorú könnyeket kedveli inkább. Mi jó származhat az ilyen képtelen emberektől? Azért, hogy alázatosságot mutassanak, néhányan könyörületességet színlelnek, amikor mások jelenlétében beszélnek. Néhányan szándékosan alázatoskodnak más emberek jelenlétében, úgy viselkedve, mint az erőtlen bárányok. Ez a viselkedés illik a királyság népéhez? A királyság népének élettelinek és szabadnak, ártatlannak és nyitottnak, őszintének és szeretetreméltónak kellene lenniük, és a szabadság állapotában kellene élniük. Legyen becsületük és méltóságuk, és legyenek képesek tanúbizonyságot tenni, bárhová is mennek; az ilyen embereket Isten és az emberek egyaránt szeretik. Akik a hitben kezdők, túl sok külső gyakorlatot végeznek; nekik előbb át kell menniük egy olyan időszakon, amikor foglalkoznak velük és betörik őket. Azok az emberek, akiknek mélyen gyökerező hitük van Istenben, külsőleg nem különböznek másoktól, de tetteik és cselekedeteik dicséretre méltóak. Csak az ilyen emberekről mondható el, hogy megélik Isten szavát. Ha mindennap prédikálod az evangéliumot különböző embereknek, azon erőlködve, hogy üdvösségre vezesd őket, de végül még mindig szabályok és doktrínák szerint élsz, akkor nem tudsz Isten számára dicsőséget hozni. Az ilyen emberek vallásos alakok és képmutatók is. Amikor ezek a vallásos emberek összegyűlnek, talán azt kérdezik: „Nővérem, hogy vagy mostanság?” Az illető talán így válaszol: „Úgy érzem, tartozom Istennek, és képtelen vagyok megfelelni az Ő akaratának.” Egy másik talán azt mondja: „Én is úgy érzem, adósa vagyok Istennek és képtelen vagyok megfelelni Neki.” Ez a pár szó és mondat önmagában kifejezi a mélyen bennük rejlő hitványságot; az ilyen szavak a legutálatosabbak, és mérhetetlenül undorítóak. Az ilyen emberek természete Isten ellen való. Azok, akik a valóságra összpontosítanak, kimondják, amire gondolnak és megnyitják a szívüket a közösségben. Egyetlen hamis gyakorlatban sem vesznek részt, efféle udvariaskodást és üres vidámságot nem mutatnak. Mindig egyenesek és nem szolgálnak világi szabályokat. Néhány ember előszeretettel mutogatja magát kifelé, egészen addig a pontig, ami teljesen nélkülöz minden értelmet. Amikor valaki énekel, ők elkezdenek táncolni, még csak fel sem fogva, hogy a rizs már leégett a fazekukban. Az ilyen emberek nem istenfélők vagy tiszteletre méltóak, és túlságosan is könnyelműek. Minden ilyen dolog a realitás hiányának megnyilvánulása. Amikor néhány ember közösségben van a szellemi élet dolgai felől, habár semmit nem beszélnek arról, hogy ők tartoznak Istennek, egy igazi szeretetet tartanak fent Iránta mélyen legbelül. Az Isten felé való elkötelezettséged érzésének semmi köze a többi emberhez; te Istennek vagy lekötelezve, nem az emberiségnek. Mi hasznod származik abból, ha folyamatosan erről beszélsz másoknak? A hangsúlyt arra kell fektetned, hogy belépj a valóságba, nem valamilyen külső buzgólkodásra vagy magamutogatásra. Mit jelképeznek az emberek felszínes jó cselekedetei? A testet jelképezik és még a legjobb külsőséges gyakorlatok sem képviselik az életet; csak a saját egyéni vérmérsékletedet tudják megmutatni. Az emberiség külső gyakorlatai nem tudják Isten vágyát beteljesíteni. Folyamatosan az Istennek való lekötelezettségedről beszélsz, mégsem tudod táplálni mások életét vagy inspirálni őket Isten szeretetére. Azt hiszed, hogy ezek a cselekedeteid megfelelnek majd Istennek? Úgy érzed, hogy a cselekedeteid összhangban vannak Isten akaratával, és hogy a szellemből származnak, de igazából mind abszurdak! Azt hiszed, hogy ami neked tetszik, és amit hajlandó vagy megtenni, azok pontosan azok a dolgok, amelyekben Isten gyönyörködk. A lájkjaid tudják képviselni Istent? Tudja egy ember jelleme képviselni Istent? Ami neked tetszik, az pontosan az, amit Isten gyűlöl, és a te szokásaid azok, amiket Isten megvet és elutasít. Ha lekötelezettnek érzed magad, akkor menj és imádkozz Isten előtt; nincs szükség arra, hogy erről beszélj másoknak. Ha nem imádkozol Isten előtt, hanem helyette folyamatosan magadra hívod fel a figyelmet mások jelenlétében, ki tudja ez elégíteni Isten akaratát? Ha a cselekedeteid mindig csak a külsőségekben léteznek, akkor ez azt jelenti, hogy te a végletekig hiú vagy. Milyen fajta emberek azok, akik csak a felületes jó cselekedeteket hajtják végre, és minden valóságot nélkülöznek? Az ilyen emberek csak képmutató farizeusok és vallásos alakok! Ha nem vetkőzitek le a külső gyakorlataitokat és képtelenek vagytok változásokat végrehajtani, akkor a képmutatás alkotórészei még jobban növekedni fognak bennetek. Minél nagyobbak a képmutatás elemei valakiben, annál több az ellenállás Isten felé. A végén az ilyen emberek teljes bizonyossággal ki lesznek rekesztve!

Előző: A megtestesült Isten és az Isten által használt emberek közötti alapvető különbség

Következő: Csak azok szolgálhatják Istent, akik ismerik Isten ma végzett munkáját

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger