Úgy ismerem az egyes gyülekezetek helyzetét, mint a tenyeremet. Ne gondold, hogy nem értem őket, vagy nem vagyok tisztában velük. Ami a gyülekezetek különböző embereit illeti, őket még tisztábban értem és ismerem. Most sürgősen ki akarlak képezni téged, hogy gyorsabban felnőtté válhass; hogy hamarabb eljöhessen az a nap, amikor hasznomra lehetsz; és hogy cselekedeteitek tele legyenek bölcsességemmel, hogy kinyilvánítsátok Istent, bárhol is vagytok. Ily módon meg fog valósulni a végső célom. Fiaim! Figyelembe kell vennetek az Én akaratomat. Ne kényszerítsetek arra, hogy fogjam a kezeteket, miközben tanítalak titeket. Meg kell tanulnotok felfogni akaratomat és a dolgok lényegét látni. Ez lehetővé teszi majd, hogy minden ügyet, amellyel találkoztok, könnyedén kezeljetek, úgy, mint egy ujjcsettintést. Előfordulhat, hogy a képzés során először nem fogjátok fel – de a második és a harmadik alkalom után, és így tovább, végül képesek lesztek felfogni akaratomat.

A szavaitoknak mindig van valami átláthatatlan tulajdonsága. Ezt bölcsességnek gondoljátok, ugye? Néha a szavaitok engedetlenek; néha tréfásan beszéltek; és néha emberi elképzelések és a féltékenység elemei jelennek meg a beszédetekben... Összegezve, határozottság nélkül beszéltek, nem tudjátok, hogyan kell élettel ellátni másokat, vagy felfogni az állapotukat, hanem hanyagul kommunikáltok. A gondolkodásotok nem világos, és fogalmatok sincs arról, hogy mi a bölcsesség és mi a csalárdság. Milyen zavarosak vagytok! Bölcsességnek tartjátok a csalárdságot és az elvetemültséget; nem hoz ez szégyent a nevemre? Nem istenkáromlás ez Ellenem? Nem hoz ez hamis vádat Ellenem? Szóval, mi a cél, amit kerestek? Alaposan átgondoltátok ezt? Végeztetek-e keresést ebben az ügyben? Mondom neked, hogy az Én akaratom az irány és a cél, amit kerestek. Ha ez nem így lenne, minden hiábavaló lenne. Azok nem ismerik az Én akaratomat, akik nem tudják, hogyan kell keresni, akik el lesznek hagyva, ki lesznek vetve! Nyilvánvaló, hogy az Én akaratom felfogása az első lecke, amit meg kell tanulnotok. Ez a legsürgősebb feladat, és ez nem tűr halasztást! Ne várjátok, hogy egyenként rendreutasítsalak titeket! Egész napokat töltötök a kába tompaság ködös állapotában. Milyen nevetséges! Elképesztő a zavarodottságotok; nem vagytok tekintettel az akaratomra! Kérdezzétek meg magatoktól: hányszor fogtátok fel az akaratomat, amikor cselekedtetek? Itt az ideje, hogy képezzétek magatokat! Lehetetlen, hogy egyenként foglalkozzak veletek! Meg kell tanulnotok, hogy tapasztalatot szerezzetek, és cselekedeteitek során belátásra és bölcsességre tegyetek szert. A szátokon kiejtett szavak szépek és jók, de mi a valóság? Amikor szembesültök a valósággal, képtelenek vagytok bármit is tenni ellene. Amit mondotok, az soha nem felel meg a valóságnak. Valóban, nem bírom nézni, amit csináltok; amikor nézem, rettenetesen elszomorodok. Emlékezzetek erre! A jövőben tanuljátok meg felfogni akaratomat!