Isten munkája céljának, a munkája által az embereken elérni kívánt eredményeknek és annak a megértése, hogy pontosan mik az Ő szándékai az emberekkel, olyasmi, amit mindenkinek el kellene érnie, aki követi Istent. Isten munkájának ismerete pontosan az, ami manapság minden emberből hiányzik. Amit Isten az emberekkel tett, Isten minden munkája, és hogy pontosan mik voltak Isten szándékai a világ teremtésétől fogva a jelen időkig – az emberek nem fogják fel és nem értik ezeket a dolgokat. Ez a hiányosság nemcsak a vallásos világban található meg, hanem még inkább mindazokban, akik hisznek Istenben. Amikor eljön a nap, amikor igazán meglátod Istent, átérzed az Ő bölcsességét, meglátod minden tettét, amit Isten véghez vitt, és megismered, hogy mi Isten és mit birtokol – amikor meglátod az Ő bőségét, bölcsességét, csodálatosságát, és minden munkát, amit az embereken végzett –, csak akkor fogsz igazán sikeresen hinni Istenben. Amikor azt mondják Istenről, hogy Ő mindent átfogó és bőségben gazdag, pontosan milyen értelemben mindent átfogó, és milyen értelemben gazdag bőségben? Ha ezt nem érted, akkor nem lehet úgy tekinteni, hogy hiszel Istenben. Miért mondom azt, hogy a vallásos világban élők nem istenhívők, hanem az ördögök fajtájából való gonosztevők? Azért mondom azt, hogy gonosztevők, mert nem értik Isten szándékait, és képtelenek meglátni az Ő bölcsességét. Isten soha nem teszi nyilvánvalóvá előttük a munkáját. Mindannyian vakok, és nem látják Isten tetteit. Isten lemondott róluk, és teljesen híján vannak az Ő gondoskodásának és oltalmának, nem is beszélve a Szentlélek munkájáról. Azok, akik nem rendelkeznek Isten munkájával, mind gonosztevők és olyan emberek, akik ellenállnak Istennek. Az Istennek ellenálló emberek alatt, akikről beszélek, azokat értem, akik nem ismerik Istent, akik szóban elismerik Istent, miközben semmilyen ismeretük nincs Róla, akik követik Istent, mégsem vetik alá magukat Neki, és akik élvezik az Ő kegyelmét, mégsem képesek szilárdan megállni a Mellette tett bizonyságtételükben. Ha valaki nem érti Isten munkájának célját, és nem érti azt a munkát, amelyet Isten az embereken végez, az nem tud összhangban lenni Isten szándékaival, és nem tud szilárdan megállni az Isten mellett tett bizonyságtételében. Az ok, amiért az emberek ellenállnak Istennek, egyrészt a romlott beállítottságaikból fakad; másrészt azért van, mert nem ismerik Istent, és nem értik azokat az alapelveket, amelyek szerint Ő munkálkodik, illetve, hogy mik az Ő szándékai az emberekkel. Ez a két szempont együttesen alkotja az ember Istennel szembeni ellenállásának történetét. Azok, akik épp csak hinni kezdtek Istenben, azért állnak ellen Neki, mert az embereknek olyan természetük van, amely ellenáll Istennek; ami azokat illeti, akik sok éve hisznek Istenben, ők azért állnak ellen Istennek, mert nem ismerik Őt, és ráadásul romlott beállítottságaik vannak. Abban az időben, mielőtt Isten testté lett, annak mércéje, hogy valaki ellenáll-e Istennek, azon alapult, hogy betartotta-e a mennybéli Isten által hozott rendeleteket. A Törvény Korában például bárki, aki nem tartotta be Jahve törvényeit, ellenállt Istennek; bárki, aki ellopta a Jahvénak szánt felajánlásokat, vagy ellenállt azoknak, akikre Jahve kegyes szemmel tekintett, ellenállt Istennek, és halálra kövezték; bárki, aki nem tisztelte a szüleit, vagy megütött és sértegetett másokat, engedetlen volt a törvényekkel szemben, és mindazok, akik nem tartották be Jahve törvényeit, olyanok voltak, akik ellenálltak Neki. A dolgok másképp voltak a Kegyelem Korában, amikor mindazok, akik ellenálltak Jézusnak, olyanok voltak, akik ellenálltak Istennek, és mindazok, akik nem vetették alá magukat a Jézus által mondott szavaknak, olyanok voltak, akik ellenálltak Istennek. Ebben az időszakban az „Istennek való ellenállás” meghatározása pontosabb és gyakorlatiasabb volt. Mielőtt Isten testté lett, annak mércéje, hogy valaki ellenáll-e Istennek, azon alapult, hogy imádta-e a láthatatlan Istent a mennyben és felnézett-e Rá. Annak az időszaknak az „Istennek való ellenállásról” alkotott meghatározása nem volt olyan gyakorlatias, mivel az emberek nem láthatták Istent, és nem tudták, hogy pontosan milyen Isten képmása, illetve, hogy pontosan hogyan munkálkodik és beszél. Az embereknek egyáltalán nem voltak elképzeléseik Istenről, és a homályosság állapotából hittek Istenben, mert Isten még nem jelent meg az embernek. Ezért, függetlenül attól, hogy az emberek hogyan hittek Istenben a képzelődéseik alapján, Isten nem ítélte el őket, és nem támasztott velük szemben túlzottan magas követelményeket, mert teljesen képtelenek voltak látni Istent. Amikor Isten testté lesz, és eljön, hogy az emberek között munkálkodjon, mindenki meglátja Őt és hallja az Ő szavait, és látja a hús-vér testben lévő Isten tetteit, mire mindenki elképzelései kipukkadnak, mint a buborékok. Ami azokat illeti, akik látják Istent megjelenni a hús-vér testben, nem lesznek elítélve, ha szándékosan alávetik magukat Neki, míg azok, akik célzatosan ellenállnak Neki, olyan emberekként lesznek jellemezve, akik ellenállnak Istennek. Az ilyen emberek antikrisztusok, ellenségek, akik szándékosan ellenállnak Istennek. Azok, akik elképzeléseket dédelgetnek Istennel kapcsolatban, de mégis hajlandóak alávetni magukat Neki, nem lesznek elítélve. Isten a szándékaik és az általuk tett dolgok alapján ítéli el az embereket, nem pedig a gondolataik és elgondolásaik miatt. Ha a gondolataik és elgondolásaik alapján ítélné el az embereket, akkor egyetlen ember sem tudna megmenekülni Isten haragos kezei elől. Azok, akik szándékosan ellenállnak a megtestesült Istennek, meg lesznek büntetve a dacukért. Ezeknek az embereknek az ellenállása az Istenről dédelgetett elképzeléseikből fakad, ami arra készteti őket, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek megzavarják Isten munkáját. Minden ilyen ember szándékosan ellenáll Isten munkájának, és megpróbálja lerombolni azt. Nem csupán elképzeléseik vannak Istenről – olyan tevékenységekbe is bocsátkoznak, amelyek megzavarják az Ő munkáját, és emiatt elítéltetnek. Azok, akik nem zavarják meg szándékosan Isten munkáját, nem lesznek bűnösként elítélve, mert képesek szándékosan alávetni magukat, és nem tesznek olyan dolgokat, amelyek bomlasztanak és zavart keltenek. Az ilyen emberek nem lesznek elítélve. Amikor azonban valaki sok éve tapasztalja meg Isten munkáját, miközben még mindig vannak elképzelései Róla, képtelen megismerni a megtestesült Isten munkáját, még mindig teli van Istenről szóló elképzelésekkel, és képtelen megismerni Őt, függetlenül attól, hogy hány éven át tapasztalta meg a munkáját, a szíve teli van a Róla szóló elképzelésekkel annak ellenére, hogy nem feltétlenül tett semmit, ami zavarokat okozna – és bár ezek az elképzelések talán nem válnak nyilvánvalóvá, ez az ember egyáltalán nem segít Isten munkájában, képtelen hirdetni az evangéliumot Istenért, illetve szilárdan megállni a Mellette tett bizonyságtételében –, az azt jelenti, hogy semmirekellő és ostoba. Mivel nem ismeri Istent, és ráadásul teljesen képtelen elengedni a Róla szóló elképzeléseit, elítéltetik. Így is lehetne mondani: az normális, ha azoknak, akik épp csak elkezdtek hinni Istenben, vannak elképzeléseik Róla, vagy nem ismerik Őt, de ha valaki sok éve hisz Istenben, sokat tapasztalt meg az Ő munkájából, és mégis vannak elképzelései Róla, az nem normális, és még abnormálisabb, ha semmilyen ismerete nincs Istenről. Mivel ez nem normális állapot, az ilyen ember elítéltetik. Ezek az abnormális emberek mind haszontalanok; ők azok, akik a leginkább ellenállnak Istennek, és akik hiába élvezték Isten kegyelmét. Minden ilyen ember ki lesz iktatva a végén!

Azok, akik nem értik Isten munkájának célját, olyan emberek, akik ellenállnak Istennek. Ez még inkább igaz azokra, akik értik Isten munkájának célját, mégsem törekszenek arra, hogy eleget tegyenek Neki. Vannak, akik hatalmas templomokban olvassák a Bibliát, és egész nap igeszakaszokat recitálnak, mégsem érti meg közülük senki Isten munkájának célját, és nincs közöttük olyan, aki ismerné Istent – nem is beszélve arról, hogy bárki is összhangban lenne Isten szándékaival. Mindannyian értéktelen, hitvány emberek, akik a magasban állva kioktatják „Istent”. Olyan emberek ők, akik Isten zászlaja alatt cselekszenek, mégis szándékosan ellenállnak Istennek, akik az Istenben való hit címkéjét viselik, miközben az ember húsát eszik és az ember vérét isszák. Minden ilyen ember gonosz ördög, aki felfalja az ember lelkét, fődémon, aki szándékosan megzavarja az embereket abban, hogy a helyes útra lépjenek, és botláskő, amely akadályozza az embereket Isten keresésében. Lehet, hogy „fizikailag robusztusnak” tűnnek, de honnan tudhatnák a követőik, hogy ők antikrisztusok, akik arra vezetik az embereket, hogy ellenálljanak Istennek? Honnan tudhatnák a követőik, hogy ők élő ördögök, akik annak szentelik magukat, hogy felfalják az ember lelkét? Azok, akik nemesnek hiszik magukat Isten jelenlétében, a legalantasabbak mind közül, míg azok, akik alantasnak tartják magukat, a legnemesebbek. És azok, akik azt feltételezik, hogy ismerik Isten munkáját, és akik gátlástalanul hirdethetik az Ő munkáját másoknak, miközben Rá tekintenek, a legtudatlanabbak mind közül. Az ilyen embereknek nincs bizonyságtételük Istenről, és mindannyian arrogánsak és önhittek. Akik úgy hiszik, hogy túl keveset tudnak Istenről, de valójában rendelkeznek gyakorlati tapasztalattal és Istenről való gyakorlati ismerettel, azokat szereti Ő a leginkább. Csak az ilyen embereknek van igazán bizonyságtételük, és ők azok, akik valóban képesek arra, hogy Isten tökéletesítse őket. Azok, akik nem értik Isten szándékait, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akik értik Isten szándékait, mégsem gyakorolják az igazságot, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akik eszik és isszák Isten szavait, és mégis szembemennek Isten szavainak lényegével, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akiknek elképzeléseik vannak a megtestesült Istenről, és ráadásul szándékosan lázadásba bocsátkoznak, olyanok, akik ellenállnak Istennek. Azok, akik ítélkeznek Isten felett, olyanok, akik ellenállnak Istennek. És bárki, aki képtelen megismerni Istent, és nem tud bizonyságot tenni Mellette, az olyasvalaki, aki ellenáll Istennek. Ezért buzdítalak titeket: ha valóban van hitetek ahhoz, hogy ezen az úton járjatok, akkor kövessétek továbbra is. De ha képtelenek vagytok tartózkodni attól, hogy ellenálljatok Istennek, akkor legjobb, ha félreálltok, mielőtt túl késő lenne, különben a dolgok valóban nem sok jót fognak ígérni számotokra, mivel a természetetek egyszerűen túlságosan romlott. Híján vagytok a hűségnek, híján vagytok az alávetettségnek, híján vagytok az igazságosságot és az igazságot szomjazó szívnek, és híján vagytok az Isten iránti szeretetnek. Mondhatni, hogy az Isten előtti állapototok lényegében egy teljes zűrzavar. Képtelenek vagytok betartani azt, amit be kellene tartanotok, képtelenek vagytok kimondani azt, amit ki kellene mondanotok, képtelenek vagytok gyakorolni azt, amit gyakorolnotok kellene, és képtelenek vagytok betölteni azt a szerepet, amelyet be kellene töltenetek; nincs meg bennetek az a hűség, aminek meg kellene lennie, az a lelkiismeret, aminek meg kellene lennie, az az alávetettség, aminek meg kellene lennie, és az az elhatározás, aminek meg kellene lennie; nem viseltétek el azt a szenvedést, amit el kellett volna viselnetek, és nincs meg bennetek az a hit sem, aminek meg kellene lennie. Szinte teljesen híján vagytok minden érdemnek. Nem szégyellitek, hogy tovább éltek? Azt tanácsolom nektek, hogy akár mielőbb le is hunyhatnátok a szemeteket az örök nyugalomra, ezáltal megkímélve Istent attól, hogy miattatok aggódjon és értetek szenvedjen. Hisztek Istenben, mégsem értitek az Ő szándékait; eszitek és isszátok Isten szavait, mégsem vagytok képesek eleget tenni Isten emberrel szembeni követelményeinek. Hisztek Istenben, mégsem ismeritek Őt, és úgy éltek, hogy nincs cél, amiért küzdhetnétek, mindenféle érték és bármiféle értelem nélkül. Emberi lények vagytok, még sincs bennetek a legcsekélyebb lelkiismeret, integritás és hitelesség sem – embernek nevezhetitek még magatokat? Hisztek Istenben, mégis megtévesztitek Őt; még Isten pénzére is sóvárogtok, és megeszitek a Neki szánt felajánlásokat. És a végén mégsem vagytok a legcsekélyebb tekintettel sem Isten érzéseire, és a leghalványabb lelkiismeretet sem mutatjátok Iránta. Még egyetlen apró, Isten által támasztott követelménynek sem tudtok eleget tenni. Embernek nevezhetitek még magatokat? Eszitek az ételt, amivel Isten ellát benneteket, lélegzitek az oxigént, amit Ő ad nektek, és élvezitek az Ő kegyelmét, de a végén a legcsekélyebb ismeretetek sincs Istenről. Ellenkezőleg, semmirekellőkké váltatok, akik ellenállnak Istennek. Vajon ez nem azt jelenti, hogy fenevadak vagytok, amelyek még egy kutyához sem foghatók? Az állatok között van-e olyan, amelyik rosszindulatúbb nálatok?

Azok a pásztorok és vének, akik a magasból kioktatnak másokat, olyanok, akik ellenállnak Istennek; ők mind a Sátán szövetségesei. Ami pedig azokat illeti közületek, akik úgy oktatnak ki másokat, hogy nem állnak a magasban, vajon ti nem álltok még inkább ellen Istennek? Vajon nem vagytok még inkább szövetségben a Sátánnal? Azok, akik nem értik Isten munkájának célját, nem tudják, hogyan legyenek összhangban Isten szándékaival. Lehetséges lenne ez azok esetében, akik értik az Ő munkájának célját? Isten munkája soha nem téves; a probléma inkább az emberek törekvésével van. Vajon azok az elfajzottak, akik szándékosan ellenállnak Istennek, nem baljósabbak és rosszindulatúbbak, mint azok a pásztorok és vének? Sokan vannak, akik ellenállnak Istennek, de közöttük az Istennek való ellenállás különböző állapotai is sokfélék. Ahogyan mindenféle hívő létezik, úgy mindenféle olyan ember is van, aki ellenáll Istennek, és mindegyik különbözik a másiktól. Egyetlenegy sem üdvözülhet azok közül, akik nem ismerik fel világosan Isten munkájának célját. Függetlenül attól, hogy valaki hogyan állt ellen Istennek a múltban, amikor megérti Isten munkájának célját, és képes igyekezni, hogy eleget tegyen Istennek, Isten eltörli minden korábbi bűnét. Mindaddig, amíg valaki képes keresni és gyakorolni az igazságot, Isten nem fog emlékezni mindarra, amit tett. Sőt, Isten igazságos emberként fogja jellemezni őt, mert képes gyakorolni az igazságot. Ez Isten igazságossága. Mielőtt valaki látta volna Istent vagy megtapasztalta volna az Ő munkáját, függetlenül attól, hogyan bánt Istennel, Ő nem emlékszik rá. Azonban, ha valaki már látta Istent és megtapasztalta az Ő munkáját, Isten bejegyzi az „évkönyvekbe” minden tettét és cselekedetét, mert látta Istent, és az Ő munkája közepette élt.

Amikor valaki igazán meglátta, amit Isten birtokol és ami Isten, megpillantotta Isten felsőbbrendűségét, és igazán megismerte Isten munkáját – és ráadásul amikor a régi beállítottsága megváltozik –, akkor teljesen leveti magáról az Istennek ellenálló, lázadó beállítottságát. Így is lehetne mondani: mindenki ellenállt Istennek, és mindenki lázadt Isten ellen. Azonban, ha szándékosan alá tudod vetni magad a megtestesült Istennek, és ettől a ponttól kezdve a hűségeddel eleget teszel Isten szívének, gyakorlod az igazságot, amelyet gyakorolnod kell, végzed a kötelességet, amelyet végezned kell, és betartod az előírásokat, amelyeket be kell tartanod, akkor olyan valaki vagy, aki hajlandó levetni a lázadó mivoltát, hogy eleget tegyen Istennek, és olyan valaki, akit Isten tökéletesíthet. Ha makacsul kitartasz a helytelen útjaid mellett, anélkül, hogy lelkifurdalás lenne a szívedben, és folytatod a lázadó viselkedésedet anélkül, hogy a legkisebb szándékod is lenne együttműködni Istennel és eleget tenni Neki, akkor egy olyan csökönyös és javíthatatlan ember, mint te, büntetésre lesz kijelölve, és olyasvalakiként lesz kijelölve, akit Isten nem tökéletesít. Ha ez bekövetkezik, akkor ma is Isten ellensége leszel, és holnap is Isten ellensége leszel, és holnapután is Isten ellensége maradsz – örökké olyan valaki leszel, aki ellenáll Istennek, Isten ellensége. Akkor hogyan is hagyhatna Isten futni téged? Az embereknek olyan természetük van, amely ellenáll Istennek, de nem szabad szándékosan keresniük az Istennek való ellenállás „titkát”, mert nagyon nehéz megváltoztatni az ember természetét. Ha megpróbálnád, jobban tennéd, ha egyszerűen elsétálnál, mielőtt túl késő lenne, nehogy a jövőbeni fenyítésed súlyosabbá váljon, és nehogy az állati természeted kitörjön és irányíthatatlanná váljon, a hús-vér testedet pedig végül Isten elpusztítsa. Azért hiszel Istenben, hogy áldásokat nyerj; de ha a végén ehelyett jajjal találkozol, valóban nem érte volna meg hinni. Buzdítalak titeket, jobban teszitek, ha más tervet eszeltek ki. Nem lenne jobb számotokra bármi mást csinálni, mint Istenben hinni? Tényleg azt hiszitek, hogy ez az egyetlen út számotokra? Vajon nem maradnátok fenn továbbra is, még az igazság keresése nélkül is? Miért fordulsz így szembe Istennel?