Az imént az általában vett környezet egy részéről beszéltünk, konkrétan az emberi túléléshez szükséges feltételekről, amelyeket Isten készített, amikor megteremtette a világot. Öt dologról beszéltünk, a környezet öt eleméről. A következő témánk szorosan kapcsolódik minden ember testi életéhez; az előző ötnél is nagyobb a jelentősége ennek az életnek a szempontjából, és nagyobb fokban jelenti az élet szükséges feltételeinek teljesülését. Az emberek által fogyasztott élelemről van szó. Isten megteremtette az embert, és az élethez megfelelő környezetbe helyezte; ezután az embernek élelemre és vízre volt szüksége. Az embernek megvolt ez a szükséglete, így Isten megtette a megfelelő előkészületeket számára. Ezért hát Isten munkájának minden egyes lépése, minden, amit Ő tesz, valós és gyakorlatias cselekedet végrehajtása, nem pedig üres szavak hangoztatása. Talán nem nélkülözhetetlen az élelem az emberek mindennapi életében? Fontosabb az élelem, mint a levegő? A kettő ugyanolyan fontos. Mindkettő az emberiség túléléséhez és az emberi élet folytonosságának biztosításához szükséges feltétel és anyag. Melyik a fontosabb, a levegő vagy a víz? A hőmérséklet vagy az élelem? Ezek mind egyformán fontosak. Az emberek nem választhatnak közöttük, mert egyik nélkül sem tudnak létezni. Ez egy valós, gyakorlati probléma, amely nem arról szól, hogy melyiket választod a kettő közül. Te nem tudod, de Isten tudja. Amikor ennivalót látsz, erre gondolsz: „Élelem nélkül nem tudok létezni!” De amint Isten megteremtett, rögtön tudtad, hogy szükséged van élelemre? Te nem tudtad, de Isten igen. Csak amikor megéheztél, és gyümölcsöt láttál a fákon, gabonát a földön, amelyből ehettél, akkor ébredtél rá, hogy táplálékra van szükséged. Csak amikor megszomjaztál, és forrásvizet pillantottál meg – csak miután ittál, akkor ébredtél rá, hogy vízre van szükséged. A vizet Isten előre elkészítette az emberiség számára. Az élelem, akár napjában háromszor étkezik valaki, akár kétszer, akár még többször, röviden szólva nélkülözhetetlen dolog az emberek számára a mindennapi életben. Ez az egyik dolog, ami az emberi test normális, folyamatos túlélésének fenntartásához szükséges. Honnan származik hát a legtöbb élelem? Elsősorban a talajból származik. A talaj, amelyet Isten előre elkészített az embernek, sokféle növény számára megfelelő a túléléshez, nem csak a fáknak vagy a fűnek. Isten előkészítette az ember számára mindenféle gabona és különféle más élelmiszerek magvait, a vetéshez megfelelő talajt és földterületet adott az emberiségnek, és az emberiség ezek révén szerzi meg élelmét. Melyek az élelem különböző fajtái? Bizonyára már tudjátok. Először is ott vannak a gabonafélék. Milyen különféle gabonafajták léteznek? Búza, olasz köles, ragadós köles, termesztett köles és más típusú hántolt gabonák. A kenyérgabonáknak is sokféle változatuk van, különböző fajtákkal déltől észak felé: árpa, búza, zab, hajdina és így tovább. Mindegyik faj más térségekben termeszthető. A rizsnek is különféle fajtái vannak. A déli területeknek megvannak a saját fajtái, amelyek hosszabb szeműek, és megfelelőbbek a déli emberek számára, mert ott forróbb az éghajlat, ami azt jelenti, hogy a helybélieknek olyan változatokat kell enniük, mint az indica rizs, amely nem túlságosan tapadós. Náluk a rizs nem lehet túl tapadós, különben elveszítenék az étvágyukat, és nem bírná a gyomruk. Az északiak tapadósabb rizst esznek, mert északon mindig hideg van, ezért az ottani embereknek ragadósabb ételeket kell enniük. Aztán a babnak is sok fajtája van, amelyek a föld fölött nőnek, valamint vannak még a föld alatt növekvő gyökérzöldségek, mint a burgonya, az édesburgonya, a taró és így tovább. A burgonya északon terem, ahol a minősége nagyon jó. Amikor az embereknek nincs étkezésre való gabonájuk, a burgonyának mint alapvető élelmiszernek köszönhetően még így is napjában háromszor étkezhetnek. A burgonya élelmiszer-tartalékként is használható. Az édesburgonya minősége valamivel rosszabb, mint a burgonyáé, de ez is használható alapvető élelmiszerként, hogy meglegyen a napi három étkezés. Amikor nehéz gabonához jutni, az emberek az édesburgonya segítségével távol tarthatják maguktól az éhséget. A taró, amelyet délen az emberek gyakran fogyasztanak, ugyanilyen módon használható, és szintén szolgálhat alapvető élelmiszerként. Ilyen az a sok különféle termény, amely az emberek mindennapi ételének-italának szükséges részeit alkotja. Az emberek a különböző gabonafélékből kenyeret, gőzgombócot, tésztát, rizst, rizstésztát és egyebeket készítenek. Isten ezekkel a különféle gabonákkal bőségesen megajándékozta az emberiséget. Hogy miért van ilyen sok változatuk, az Isten akaratán múlik: alkalmasak a különféle északi, déli, keleti és nyugati talajokon és éghajlatokon való termesztésre, miközben különféle összetételük és tápanyagtartalmuk megfelel az emberi szervezet különféle összetételének és tartalmának. Csak ezeknek a gabonáknak a fogyasztása révén tudják az emberek fenntartani a különféle anyagok és tápanyagok megfelelő szintjét, amelyekre a szervezetüknek szüksége van. Az északi és a déli élelmiszerek különböznek egymástól, de több köztük a hasonlóság, mint a különbség. Mindkettő képes kielégíteni az emberi test rendszeres szükségleteit és támogatni annak normális életben maradását. Minden térségben bőven vannak tehát termeszthető növényfajok, mert az emberek fizikai testének szüksége van arra, amit ezek a különféle élelmiszerek biztosítanak – ezekkel a különböző, talajból növesztett élelmiszerekkel kell ellátni őket, hogy fenntarthassák testük normális létezését, hogy normális emberi életet élhessenek. Röviden szólva, Isten nagyon figyelmes volt az emberiséggel szemben. A különféle élelmiszerek, amelyeket Isten az embereknek ajándékozott, nem egyhangúak – épp ellenkezőleg, nagyon is változatosak. Ha az emberek kenyérgabonákat szeretnének enni, ehetnek kenyérgabonákat. Egyesek jobban szeretik a búzánál a rizst, és ha a búzát nem kedvelik, rizst is ehetnek. Mindenféle rizs létezik – hosszú szemű, rövid szemű –, és mindegyik képes kielégíteni az emberek étvágyát. Tehát, ha az emberek ezeket a gabonaféléket eszik – feltéve, hogy nem túlságosan válogatósak –, nem lesznek alultápláltak, és garantáltan egészségesen élhetnek haláluk napjáig. Ez lebegett Isten szeme előtt, amikor élelmet ajándékozott az emberiségnek. Az emberi test nem tudja nélkülözni ezeket a dolgokat – nem ez a valóság? Ezek gyakorlati problémák, amelyeket az ember nem tudott magától megoldani, de Isten fel volt készülve rájuk: Ő már előre gondolt ezekre, és megtette az előkészületeket az emberiség számára.

Isten azonban nemcsak ezt adta az emberiségnek – még zöldségeket is adott! Ha kizárólag rizst eszel, semmi mást, lehet, hogy nem fogsz elég tápanyaghoz jutni. Másrészt azonban, ha megpárolsz egy kis zöldséget, vagy összeraksz egy salátát az étkezéseidhez, akkor a zöldségekben lévő vitaminok, különféle nyomelemek és egyéb tápanyagok képesek lesznek természetes módon kielégíteni a szervezeted szükségleteit. Sőt, az emberek egy kis gyümölcsöt is ehetnek két étkezés között. Néha az embereknek több folyadékra, más tápanyagokra vagy különböző ízekre van szükségük: ilyenkor jönnek jól a gyümölcsök és zöldségek, hogy kielégítsék ezeket a szükségleteket. Minthogy északon, délen, keleten és nyugaton más és más a talaj és az éghajlat, mindegyik égtáj másfajta zöldségeket és gyümölcsöket terem. Mivel délen rendkívül forró az éghajlat, a legtöbb ottani gyümölcs és zöldség hűsítő típusú: ezek elfogyasztás után képesek kiegyensúlyozni a hideget és a meleget az emberi testben. Ezzel szemben északon kevesebb változata van a zöldségeknek és gyümölcsöknek, de még így is elég ahhoz, hogy a helybéliek élvezhessék. Az utóbbi évek társadalmi fejleményeinek és az úgynevezett társadalmi fejlődésnek, valamint az északot, délt, keletet és nyugatot összekötő kommunikáció és közlekedés javulásának köszönhetően az északon élő emberek is hozzájuthatnak délen termő gyümölcsökhöz és zöldségekhez, vagy épp délről származó regionális termékekhez, és ezt az évnek mind a négy évszakában megtehetik. Jóllehet ez képes az emberek étvágyát és fizikai vágyait kielégíteni, a szervezetük tudtukon kívül változó mértékű károsodást szenved emiatt. Ez azért van, mert az Isten által az emberiség számára készített élelmiszerek között vannak olyan élelmiszerek, gyümölcsök és zöldségek, amelyek a délen élő embereknek valók, és olyan élelmiszerek, gyümölcsök és zöldségek, amelyek az északon élő embereknek valók. Vagyis ha délen születtél, akkor az a megfelelő számodra, ha délről származó élelmiszereket eszel. Isten ezeket az élelmiszereket, gyümölcsöket és zöldségeket kifejezetten azért készítette elő, mert a déli éghajlat különleges. Északon olyan élelmiszerek vannak, amelyek az északon élők szervezete számára szükségesek. Mivel azonban az emberek étvágya kielégíthetetlen, tudtukon kívül engedték, hogy elsodorja őket az új társadalmi irányzatok hulláma, és öntudatlanul megszegik ezeket a törvényeket. Bár az emberek úgy érzik, hogy az életminőségük jobb, mint a múltban, ez a fajta társadalmi fejlődés alattomos kárt okoz egyre több ember szervezetében. Isten nem ezt akarja látni, és nem ez volt az Ő szándéka, amikor ellátta az emberiséget ezekkel az élelmiszerekkel, gyümölcsökkel és zöldségekkel. A jelenlegi helyzetet maguk az emberek okozták azzal, hogy megszegték Isten törvényeit.

Még mindettől eltekintve is, az a bőség, amelyet Isten az emberiségnek ajándékozott, valóban dús és gazdag, és minden területnek megvan a maga helyi terménye. Például bizonyos területek kínai datolyában (más néven jujube) gazdagok, más területek dióban, megint mások földimogyoróban vagy egyéb diófélékben. Ezek az anyagi dolgok mind biztosítják az emberi szervezet számára szükséges tápanyagokat. Isten azonban a kellő mennyiségben, a kellő időben látja el az emberiséget dolgokkal, a szezonnak és évszaknak megfelelően. Az emberiség falánk és fizikai élvezetre vágyik, emiatt pedig könnyen megszegi és megsérti az emberi növekedés természetes törvényeit, amelyeket Ő akkor fektetett le, amikor megteremtette az emberiséget. Vegyük például a cseresznyét. Június körül érik. Normális körülmények között augusztusra már nem marad cseresznye. Frissen csak két hónapig tartható el, de tudományos technológiák segítségével az emberek ezt az időszakot most már tizenkét hónapra is meg tudják hosszabbítani, akár a következő évi cseresznyeszezon végéig. Ez azt jelenti, hogy egész évben van cseresznye. Normális ez a jelenség? (Nem.) Akkor hát mikor van a cseresznyefogyasztás legjobb szezonja? Ez a júniustól augusztusig terjedő időszak volna. Ezen az időn túl, bármilyen frissen tartod is a cseresznyét, nem lesz ugyanolyan az íze, és nem adja meg, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Mihelyt lejárt a szavatossági idő, bármilyen vegyszereket használsz is, nem leszel képes mindazzal átitatni a gyümölcsöt, ami megvan benne, ha természetes módon nő. Továbbá azt a kárt, amelyet a vegyszerek tesznek az emberekben, senki nem tudja helyrehozni vagy megváltoztatni, bármivel próbálkoznak is. Tehát mit hoz az embereknek a jelenlegi piacgazdaság? Az emberek élete jobbnak tűnik, a térségek közti közlekedés rendkívül kényelmessé vált, és az emberek a négy évszak bármelyikében mindenféle gyümölcsöt ehetnek. Az északon élők rendszeresen ehetnek banánt és bármilyen déli regionális finomságot, gyümölcsöt vagy egyéb élelmiszert. Ez azonban nem az az élet, amelyet Isten akar adni az emberiségnek. Ez a fajta piacgazdaság némi hasznot is hozhat az emberek életében, de kárt is okozhat. A piaci bőség miatt sokan úgy esznek, hogy át sem gondolják, mit vesznek a szájukba. Ez a magatartás sérti a természet törvényeit, és káros az emberek egészségére. Így hát a piacgazdaság nem hozhat igazi boldogságot az embereknek. Győződjetek meg róla magatok. Nem lehet a piacon mind a négy évszakban szőlőt kapni? Valójában a szőlő csak nagyon rövid ideig marad friss, miután leszüretelik. Ha a következő év júniusáig tárolod, az vajon még mindig szőlőnek nevezhető? Vagy jobb lenne inkább „szemétnek” nevezni? Nemcsak a friss szőlő tartalma hiányzik belőle, de annál több benne a vegyszer. Egy év után már nem friss, és ami tápanyag volt benne, már régen eltűnt. Amikor az emberek szőlőt esznek, ez az érzés van bennük: „Milyen szerencsések vagyunk! Ehettünk volna szőlőt ebben az évszakban harminc évvel ezelőtt? Ha akartál volna, sem ehettél volna! De jó is most az élet!” Ez tényleg boldogság? Ha érdekel benneteket, magatok is utánanézhettek a szőlő vegyi úton való tartósításának, és meglátjátok, miből készül az ilyen szőlő, és jót tesznek-e ezek az anyagok az embernek. A Törvény Korában, amikor az izráeliták elhagyták Egyiptomot és vándoroltak, Isten fürjeket és mannát adott nekik. De megengedte Isten, hogy az emberek tartósítsák ezeket az élelmiszereket? Némelyikük rövidlátó volt, és félve, hogy másnap már nem lesz, félretett belőle későbbre. Mi történt aztán? Másnapra megromlott. Isten nem engedi, hogy félretegyél belőle, mert Ő már megtette az előkészületeket, amelyek garantálják, hogy nem fogsz éhezni. De az emberiségben nincs meg ez a bizalom, és igaz hitük sincs Istenben. Mindig biztosítani akarják maguknak a mozgásteret, és soha nem képesek meglátni a sok gondoskodást és figyelmességet Istennek az emberiség javára tett előkészületei mögött. Nem érzik, ezért nem képesek teljes mértékben Istenbe vetni hitüket, mert mindig így gondolkodnak: „Isten cselekedetei megbízhatatlanok! Ki tudja, megadja-e nekünk Isten, amire szükségünk van, és ha igen, mikor adja meg? Ha éhes vagyok, és Isten nem gondoskodik rólam, talán nem fogok éhenhalni? Nem leszek alultáplált?” Nézzétek, milyen ingatag az ember bizalma!

Gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek és az összes dióféle – ezek mind vegetáriánus élelmiszerek. Még akkor is, ha vegetáriánus ételek, elegendő tápanyagot tartalmaznak ahhoz, hogy kielégítsék az emberi test szükségleteit. Isten azonban nem mondott ilyesmit: „Csak ezeket a táplálékokat adom az emberiségnek. Csak ezeket a dolgokat egyék!” Isten nem érte be ennyivel, hanem még sokkal több és ízletesebb eledelt készített elő az emberiség számára. Melyek ezek az ennivalók? Ezek a különféle hús- és halfajták, amelyeket a legtöbben láthattok és ehettek. Sok-sok féle húst és halat készített elő az ember számára. A halak a vízben élnek, így a vízben élő halak húsának tartalma különbözik a szárazföldi állatok húsáétól, és különféle tápanyagokkal láthatja el az embert. A halaknak olyan tulajdonságai is vannak, amelyek képesek szabályozni a hideget és meleget az emberi testben, ami nagyon hasznos az ember számára. Az ízletes ételek fogyasztását azonban nem szabad túlzásba vinni. Mint már említettem, Isten a kellő mennyiséget a kellő időben ajándékozza az emberiségnek, hogy az emberek helyesen, normálisan, a szezonnak és évszaknak megfelelően élvezhessék az Ő ajándékát. Nos, milyen élelmiszerek tartoznak a baromfihús kategóriájába? Csirke, fürj, galamb és így tovább. Sokan kacsát és libát is esznek. Bár Isten rendelkezésre bocsátotta mindezeket a húsféléket, választott népével szemben bizonyos követelményeket támasztott, és a Törvény Korában konkrét korlátozásokat szabott ki étrendjükre. Manapság ezek a korlátozások az egyéni ízlésen és a személyes értelmezésen alapulnak. Ezek a különböző húsfélék mindenféle tápanyaggal látják el az emberi szervezetet, fehérjét és vasat pótolnak, dúsítják a vért, erősítik az izmokat és a csontokat, és testi erőt építenek. Ezek a húsok, bárhogyan készítik el és fogyasztják őket az emberek, segíthetnek javítani az étel ízét és felkelteni az étvágyat, miközben egyúttal a gyomrot is megtöltik. Ami pedig a legfontosabb, ezek az élelmiszerek képesek fedezni az emberi szervezet napi tápanyagszükségletét. Ezt tartotta Isten szem előtt, amikor az emberiség számára élelmet készített. Vannak zöldségek, van hús – mi ez, ha nem bőség? De az embereknek meg kell érteniük, mi volt Isten szándéka, amikor minden táplálékot előkészített az emberiség számára. Talán azért tette, hogy az emberiség túlságosan elkényeztesse magát ezekkel az ételekkel? Mi történik, amikor az ember, miközben igyekszik kielégíteni ezeket a fizikai vágyakat, a csapdájukba esik? Nem válik túltáplálttá? Nem árt az emberi testnek sokféle módon a túl sok tápanyag? (De igen.) Ezért osztja ki Isten a kellő mennyiséget a kellő időben, és rendeli úgy, hogy az emberek különböző ételeket élvezzenek a különböző szezonoknak és évszakoknak megfelelően. Például egy nagyon forró nyár után az emberek testében sok hő, betegséget okozó szárazság és nedvesség halmozódik fel. Amikor eljön az ősz, sokféle gyümölcs megérik, és amikor az emberek ezeket a gyümölcsöket fogyasztják, az kihajtja a nedvességet a testükből. Ebben az időszakban már a marhák és juhok is megerősödtek, ezért ilyenkor kell az embereknek több húst enniük a jóltápláltság érdekében. A különféle húsok fogyasztásából az emberek teste energiát és meleget nyer, amely segít kibírniuk a tél hidegét, és ennek eredményeként képesek biztonságban és egészségben átvészelni a telet. Isten a legnagyobb gonddal és pontossággal irányítja és hangolja össze, hogy mikor mivel lássa el az emberiséget, és hogy a különböző dolgokat mikor növessze, fordítsa termőre és érlelje meg. Ez kapcsolódik ahhoz is, hogy „hogyan készíti elő Isten az élelmet, amelyre az embernek mindennapi életében szüksége van”. A sokféle élelmiszer mellett Isten az emberiséget vízforrásokkal is ellátja. Evés után az embereknek még vizet is kell inniuk. Elég lenne a gyümölcs egymagában? Az emberek nem élhetnének csak gyümölcsön, ráadásul bizonyos évszakokban nem is terem gyümölcs. Akkor hát hogyan lehet megoldani az emberiség vízproblémáját? Isten úgy oldotta meg, hogy sok föld feletti és föld alatti vízforrást készített, többek közt tavakat, folyókat és forrásokat. Ezek a vízforrások ihatóak, amennyiben nem szennyezettek, és amennyiben az emberek nem babráltak velük vagy tettek kárt bennük. Más szóval, ami az emberiség fizikai testének életét fenntartó élelemforrásokat illeti, Isten nagyon precíz, nagyon pontos és nagyon megfelelő előkészületeket tett, hogy az emberek élete gazdag és bőséges legyen, és ne szenvedjenek hiányt semmiben. Ez olyasmi, amit az emberek is érezhetnek és láthatnak.

Továbbá Isten minden dolog között néhány olyan növényt, állatot és különböző gyógyfüveket is teremtett, amelyek kifejezetten arra valók, hogy az emberi test sérüléseit vagy betegségeit gyógyítsák. Mit tegyen valaki például akkor, ha égési sérülést szenved, vagy véletlenül leforrázza magát? Elég, ha leöblíted vízzel az égést? Elég, ha bekötözöd valami ócska ronggyal? Ha így teszel, a seb begennyesedhet vagy elfertőződhet. Ha például valaki belázasodik, megfázik, munka közben megsérül, gyomorrontást kap, mert nem megfelelő dolgot evett, vagy bizonyos betegségek alakulnak ki benne, amelyeket életmódbeli tényezők vagy érzelmi problémák okoznak, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, a pszichológiai állapotokat vagy a belső szervek betegségeit, megvannak a megfelelő növények, amelyek gyógyítják ezeket az állapotokat. Vannak olyan növények, amelyek javítják a vérkeringést és megszüntetik a pangást, csillapítják a fájdalmat, elállítják a vérzést, érzéstelenítenek, elősegítik a bőr gyógyulását és normális állapotba való visszatérését, eloszlatják a pangó vért és kiválasztják a méreganyagokat a szervezetből – röviden szólva ezeknek a növényeknek megvan a haszna a mindennapi életben. Az emberek használhatják ezeket, hisz Isten készítette őket elő az emberi test számára szükség esetére. Isten megengedte, hogy az ember ezek közül néhányat véletlenül fedezzen fel, másokat pedig Isten által erre kiválasztott emberek fedeztek fel, vagy Őáltala vezényelt különleges jelenségek hívták fel rájuk a figyelmet. Ezeknek a növényeknek a felfedezését követően az emberiség továbbadja ezt a tudást, és sokan szereznek tudomást róluk. Így annak, hogy Isten megteremtette ezeket a növényeket, értéke és jelentése van. Összegezve: ezek a dolgok mind Istentől valók, Ő készítette elő és ültette őket, amikor megteremtette az emberiség élő környezetét. Ezek létfontosságúak. Vajon Isten gondolati folyamatai alaposabbak, mint az emberiségéi? Amikor látod mindazt, amit Isten tett, érzékeled Isten gyakorlati oldalát? Isten titokban munkálkodik. Isten mindezt akkor teremtette, amikor az ember még nem jött el erre a világra, amikor Neki még nem volt kapcsolata az emberiséggel. Mindent úgy tett, hogy az emberiséget tartotta szem előtt, az ember létezése érdekében és az ember túlélésére gondolva, hogy az emberiség boldogan élhessen ebben a gazdag és bőséges anyagi világban, amelyet Isten készített számára, mentesen az élelemszerzés és ruházkodás gondjától, semmiben nem szenvedve hiányt. Ilyen környezetben az emberiség folyamatosan szaporodhat és életben maradhat.

Van-e Isten valamennyi kisebb-nagyobb tette között egy is, amelynek ne volna értéke vagy jelentése? Minden, amit Ő tesz, értékkel és jelentéssel bír. Kezdjük beszélgetésünket egy közismert témával. Az emberek gyakran kérdezik: melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? (A tyúk.) Semmi kétség, a tyúk volt előbb! Miért a tyúk volt előbb? Miért ne lehetett volna előbb a tojás? A tyúk nem a tojásból kel ki? Huszonegy nap múltán kikel a kiscsibe, amely később újabb tojásokat rak, és ezekből újabb kiscsibék kelnek ki. Akkor hát melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ti teljes bizonyossággal felelitek, hogy „a tyúk”. De miért ez a válaszotok? (A Biblia szerint Isten teremtette a madarakat és vadakat.) Tehát a válaszotok a Biblián alapul. De Én azt akarom, hogy a saját megértésetekről beszéljetek, hogy lássam, vannak-e gyakorlati ismereteitek Isten cselekedeteiről. Nos, biztosak vagytok a válaszotokban, vagy sem? (Isten megteremtette a tyúkot, majd megadta neki a szaporodás képességét, ami a tojások kiköltésének képességét jelenti.) Ez az értelmezés többé-kevésbé helyes. Előbb volt a tyúk, aztán a tojás. Ez biztos. Ez nem egy kifejezetten mély misztérium, de a világ emberei mégis annak tekintik, és filozófiai elméletekkel próbálják megoldani, anélkül hogy valaha is végkövetkeztetésre jutnának. Éppen olyan ez, mint amikor az emberek nem tudják, hogy Isten teremtette őket. Nem ismerik ezt az alapvető elvet, és nincs világos elképzelésük arról, hogy melyiknek kellett előbb lennie, a tyúknak vagy a tojásnak. Nem tudják, melyiknek kellett előbb lennie, ezért soha nem képesek megtalálni a választ. Teljesen természetes, hogy a tyúk volt előbb. Ha előbb lett volna tojás, mint tyúk, az abnormális lenne! Ilyen egyszerű az egész – mindenképpen a tyúk volt előbb. Ez nem olyan kérdés, amely elmélyült tudást igényel. Mindent Isten teremtett, azzal a szándékkal, hogy az ember élvezze. Amikor már létezik a tyúk, magától értetődően következik a tojás is. Ez nem kézenfekvő megoldás? Ha a tojás teremtetett volna meg előbb, nem lett volna szüksége a tyúkra, hogy melengesse? A tyúkot közvetlenül megteremteni sokkal kézenfekvőbb megoldás. Így a tyúk tojásokat rakhatott, kikölthette a bennük lévő kiscsibéket, az emberek pedig ehettek csirkehúst. Milyen praktikus! Isten tisztán és rendezetten, csöppet sem bonyolultan cselekszik. Honnan származik a tojás? A tyúktól származik. Tyúk nélkül nincs tojás. Isten egy élőlényt teremtett! Az emberiség abszurd és nevetséges, mindig ilyen egyszerű dolgokba gabalyodik bele, és végül egy csomó abszurd téveszméhez jut. Milyen gyerekes az ember! A tojás és a tyúk közötti kapcsolat egyértelmű: a tyúk volt előbb. Ez a legpontosabb magyarázat, a dolog megértésének legpontosabb módja és a legpontosabb válasz. Ez így van.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)