Mi az ötödik dolog? Valami, ami szorosan kapcsolódik minden ember életének minden egyes napjához. Olyan közeli kapcsolatban áll az emberi élettel, hogy az emberi szervezet nem is tudna ebben az anyagi világban élni nélküle. Ez a légáramlás. A „légáramlás” főnevet talán mindenki képes megérteni, akkor is, ha azelőtt soha nem hallotta. Mi tehát a légáramlás? Mondhatnátok, hogy a „légáramlás” egyszerűen a levegő áramló mozgása. A légáramlás egyfajta szél, amely emberi szemmel nem látható. Egyúttal a gázok mozgásának egy módja is. Ebben a beszélgetésben azonban mire utal elsődlegesen a „légáramlás”? Mihelyt elmondom, meg fogjátok érteni. A föld hordozza a hegyeket, a tengereket és minden teremtett dolgot, miközben forog, és amikor elfordul, nagy sebességgel teszi. Bár ebből a pörgésből semmit nem érzékelsz, a föld forgása ettől függetlenül létezik. Mit hoz létre a föld forgása? Amikor futsz, nem támad szél, amely a füled mellett süvít? Ha szél képződhet, amikor te futsz, hogyne képződne szél akkor is, amikor a föld forog? Amikor a föld forog, minden dolog mozgásban van. Maga a föld is mozgásban van és egy bizonyos sebességgel forog, miközben minden, ami rajta van, szintén folyamatosan szaporodik és fejlődik. Ezért egy bizonyos sebességgel történő mozgás természetes módon légáramlást kelt. Ezt értem „légáramlás” alatt. Vajon nincs hatással ez a légáramlás az emberi testre bizonyos mértékig? Vegyük például a tájfunt. Az átlagos tájfun nem túlságosan erős, de amikor lecsap, az emberek még a lábukon sem képesek szilárdan állni, és nehezükre esik gyalogolni a szélben. Már egyetlen lépés is megerőltető, és az is előfordulhat, hogy valakit nekilök a szél valaminek, és többé nem tud onnan elmozdulni. Ez az egyik módja annak, ahogy a légáramlás hatást gyakorolhat az emberiségre. Ha az egész földet síkságok borítanák, akkor, miközben a föld és rajta minden forog, az emberi test egyáltalán nem lenne képes ellenállni az ezáltal okozott légáramlásnak. Erre a helyzetre rendkívül nehéz volna reagálni. Ha valóban így lenne, ez a légáramlás nemcsak bajt, de egyenesen teljes pusztulást hozna az emberiségre. Ilyen környezetben az emberek képtelenek lennének életben maradni. Ezért alkotott Isten különböző földrajzi környezeteket, hogy felbontsa ezeket a légáramlásokat – különböző környezetekben a légáramlások gyengülnek, irányt változtatnak, megváltozik a sebességük, megváltozik az erejük. Ezért láthatnak az emberek különböző földrajzi formákat, például hegyeket, nagy hegyláncokat, síkságokat, dombokat, medencéket, völgyeket, fennsíkokat és nagy folyókat. Ezeknek a különböző felszíni adottságoknak a segítségével változtatja meg Isten egy-egy légáramlás sebességét, irányát és erejét. Ő ezzel a módszerrel csökkenti vagy formálja a légáramlást olyan széllé, amelynek sebessége, iránya és ereje megfelelő, hogy az embereknek normális környezetük legyen, amelyben élhetnek. Szükség van erre? (Igen.) Ilyesmit megtenni nehéznek tűnik az emberek számára, de Istennek könnyű, mert Ő szemmel tart mindent. Az Ő számára nem is lehetne könnyebb vagy egyszerűbb megfelelő légáramlással rendelkező környezetet teremteni az emberiség számára. Ezért ebben az Isten által teremtett környezetben az Ő teremtett világán belül minden egyes dolog nélkülözhetetlen. Minden egyes dolog létezésében érték és szükségszerűség van. Ezt az alapelvet azonban a Sátán és a megrontott emberiség nem érti. Ők egyfolytában pusztítanak és fejlesztenek és kizsákmányolnak, hiú álmokkal arról, hogy síksággá változtatják a hegyeket, feltöltik a kanyonokat, a síkságon pedig betondzsungelt építenek felhőkarcolókból. Isten azt reméli, hogy az emberiség boldogan élhet, boldogan gyarapodhat, és minden napját boldogan töltheti ebben a teljesen megfelelő környezetben, amelyet Ő készített számukra. Ezért van, hogy Isten soha nem bánt gondatlanul a természettel, amelyben az emberiség él. A hőmérséklettől a levegőig, a hangtól a fényig Isten mindenről bonyolult terveket és intézkedéseket alkotott, hogy az emberek teste és élő környezete ne legyen alávetve természeti feltételek zavaró hatásainak, hanem az emberiség képes legyen normálisan élni, szaporodni és harmóniában, normálisan együtt élni minden dologgal. Mindezt Isten biztosítja minden dolognak és az emberiségnek.

Abban, ahogyan Isten elrendezte az emberi túlélésnek ezt az öt alapfeltételét, látjátok, hogyan gondoskodik Ő az emberiségről? (Igen.) Ez azt jelenti, hogy Isten az emberi túlélés összes legalapvetőbb feltételének Teremtője, és Isten irányítja és ellenőrzi is ezeket a dolgokat; Isten még most, az emberiség létezésének több ezer éve után is folyamatosan módosításokat végez élő környezetükön, a legjobb és legmegfelelőbb környezetet biztosítva számukra, hogy életüket a szokásos módon tarthassák fenn. Meddig tartható fenn egy ilyen helyzet? Más szóval: meddig fog még Isten ilyen környezetet biztosítani? Ez addig fog tartani, amíg Isten teljesen be nem fejezi irányítási munkáját. Ekkor Isten megváltoztatja majd az emberiség élő környezetét. Lehetséges, hogy ugyanilyen módszerekkel végzi majd el ezeket a változtatásokat, de az is lehet, hogy más módszerekkel. Azt azonban már most tudniuk kell az embereknek, hogy Isten folyamatosan gondoskodik az emberiség szükségleteiről; irányítja a környezetet, amelyben az emberiség él; megőrzi, védelmezi és fenntartja ezt a környezetet. Ilyen környezetben Isten választott népe képes a szokásos módon élni és elfogadni Isten üdvösségét, fenyítését és ítéletét. Isten szuverenitásának köszönhetően továbbra is életben marad minden, és Isten ezen ellátásának köszönhetően miatt az egész emberiség tovább halad előre.

Közlésünknek ez az utolsó része ébresztett bennetek bármilyen új gondolatot? Ráébredtetek már a legnagyobb különbségre Isten és az emberiség között? Végső soron ki minden dolog mestere? Az ember? (Nem.) Akkor mi a különbség aközött, ahogy Isten és az emberek bánnak az egész teremtett világgal? (Isten uralkodik minden fölött és rendez el mindent, az ember pedig ennek haszonélvezője.) Egyetértetek ezzel? A legnagyobb különbség Isten és az emberiség között az, hogy Isten uralkodik az egész teremtett világ fölött, és gondoskodik arról. Ő minden forrása, és míg Isten gondoskodik az egész teremtett világról, az ember élvezi azt. Vagyis az ember élvez minden dolgot a teremtésben, amikor elfogadja az életet, amelyet Isten ajándékoz mindennek. Isten a Mester, az emberiség pedig élvezi annak gyümölcseit, hogy Isten megteremtett mindent. Akkor hát minden Isten által teremtett dolog szempontjából mi a különbség Isten és az emberiség között? Isten világosan látja annak törvényeit, hogyan növekszik minden, és ezeket a törvényeket Ő szabályozza és uralja. Vagyis minden dolog Isten látóterében és az Ő vizsgálódásának hatókörében van. Az emberiség talán mindent lát? Amit az emberiség lát, az arra korlátozódik, ami közvetlenül az orra előtt van. Ha hegyet mászol, csak a hegyet látod. Nem láthatod, mi van a hegy túloldalán. Ha kimész a tengerpartra, csak az óceán egyik szélét látod, és nem tudhatod, milyen a másik széle. Ha bemész egy erdőbe, láthatod a növényzetet magad előtt és magad körül, de nem láthatod, mi van beljebb. Az emberek nem láthatják a magasabban, messzebb, mélyebben fekvő területeket. Mindössze azt láthatják, ami közvetlenül előttük, a látóterükben van. Még ha az emberek ismerik is a négy évszakot szabályozó törvényt vagy azt a törvényt, amely szerint minden növekszik, akkor is képtelenek mindent irányítani vagy megszabni. Isten azonban ugyanúgy látja az egész teremtett világot, mintha egy gépet látna, amelyet Ő Maga épített. Mélyrehatóan ismer minden egyes alkatrészt és csatlakozást, hogy milyen alapelvek és mintázatok szerint, milyen célok érdekében működik – Isten mindezzel a legvilágosabban tisztában van. Ezért van az, hogy Isten Isten, az ember pedig ember! Bár az ember mélyre hatolhat tudományos kutatásaiban és a mindent szabályozó törvényekben, ennek a kutatásnak a hatóköre korlátozott, Isten pedig mindent irányít, ami az ember számára végtelen irányítást jelent. Egy ember az egész életét eltöltheti Isten legapróbb tettének kutatásával anélkül, hogy igazi eredményre jutna. Ezért van az, hogy ha csak a tudást és a tanultakat használod Isten tanulmányozására, soha nem leszel képes megismerni vagy megérteni Istent. Ha viszont az igazságkeresés és istenkeresés útját választod, és Istenre az Ő megismerésének szempontjából tekintesz, akkor egy napon felismered majd, hogy Isten cselekedetei és bölcsessége egyszerre mindenütt jelenvalók, és tudni fogod, miért nevezik Istent minden dolog Mesterének és minden számára az élet forrásának. Minél inkább elnyered ezt a megértést, annál inkább meg fogod érteni, miért nevezik Istent minden dolgok Mesterének. Az összes dolog és minden, téged is beleértve, folyamatosan Isten ellátásának állandó áramlatában részesül. Te is képes leszel majd világosan érzékelni, hogy ebben a világban, ebben az emberiségben senki nincs Istenen kívül, akiben megvolna az a képesség és az a lényeg, amellyel Ő uralkodik minden dolog létezése fölött, irányítva és fenntartva azt. Amikor eljutsz erre a megértésre, akkor fogod igazán felismerni, hogy Isten a te Istened. Amikor eljutsz erre a pontra, akkor már igazán elfogadtad Istent, és engedted, hogy a te Istened és Mestered legyen. Amikor megszerezted ezt a megértést, és életed eljutott erre a pontra, Isten többé nem tesz próbára és nem ítél meg, nem is támaszt veled szemben követelményeket, mert te már érteni fogod Istent, ismerni fogod az Ő szívét, és már igazán elfogadtad Istent a szívedben. Ez egy fontos oka annak, hogy miért vagyunk közösségben ezekkel a témákkal Isten uralmáról és irányításáról minden dolog fölött. Azért teszünk így, hogy több tudást és megértést adjunk az embereknek – nem pusztán azért, hogy elismerjétek, hanem hogy gyakorlatiasabb módon ismerjétek és értsétek meg Isten cselekedeteit.

(Az Ige, 2. kötet – Isten megismeréséről. Isten Maga, az egyedülálló VIII.)