A Bibliát Ó- és Újtestamentumnak is nevezik. Tudjátok, mire utal a „testamentum” kifejezés? Az Ótestamentumban szereplő „testamentum” Jahve Izráel népével kötött szövetségéből származik, amikor Ő megölte az egyiptomiakat, és megmentette az izráelitákat a fáraótól. Természetesen ennek a szövetségnek a bizonyítéka a szemöldökfára kent bárányvér volt, amelyen keresztül Isten szövetséget kötött az emberrel, amelyben kimondatott, hogy mindazok, akiknek az ajtókeretük tetején és oldalán bárányvér van, izráeliták, ők Isten választott népe, és Jahve megkíméli mindannyiukat (mert Jahve arra készült, hogy megöli Egyiptom összes elsőszülött fiát, elsőszülött juhát és szarvasmarháját). Ennek a szövetségnek két jelentésszintje van. Egyiptom népe és állatállománya közül Jahve egyetlen embert és állatot sem fog megszabadítani; megöl köztük minden elsőszülött fiút, elsőszülött juhot és szarvasmarhát. Ezért számos prófétai könyvben megjövendölték, hogy az egyiptomiak súlyos fegyelmezésben fognak részesülni Jahve szövetségének eredményeként. Ez a szövetség első jelentésszintje. Jahve megölte Egyiptom elsőszülött fiait és minden elsőszülött jószágát, az izráelitákat pedig mind megkímélte, ami azt jelentette, hogy mindazokat, akik Izráel földjéről valók voltak, Jahve pártfogolja, és mind megkíméli őket; hosszú távú munkát akart végezni bennük, és bárányvérrel kötötte meg velük a szövetséget. Ettől kezdve Jahve nem ölte meg az izráelitákat, és azt mondta, hogy ők örökre az Ő választottai lesznek. Izráel tizenkét törzse között kezdi meg munkáját az egész Törvény Korára vonatkozóan, minden törvényét feltárja az izráeliták előtt, prófétákat és bírákat választ közülük, és ők lesznek munkájának középpontjában. Jahve szövetséget kötött velük: hacsak a korszak nem változik, Ő csak a választottak között fog munkálkodni. Jahve szövetsége változhatatlan volt, mert vérrel kötötték, és az Ő választott népével jött létre. Ennél is fontosabb, hogy Ő megfelelő hatókört és célpontot választott, amelyen keresztül az egész korszakra vonatkozó munkáját megkezdte, ezért az emberek különösen fontosnak tartották a szövetséget. Ez a szövetség második jelentésszintje. Mózes első könyvének kivételével, amely a szövetségkötés előtt játszódik, az Ószövetség összes többi könyve Isten munkáját írja le az izráeliták között a szövetség létrehozása után. Természetesen vannak alkalmi beszámolók a pogányokról, de összességében az Ószövetség Isten Izráelben végzett munkáját dokumentálja. Jahve izráelitákkal kötött szövetsége miatt a Törvény Korában írt könyveket Ószövetségnek nevezik. Nevüket Jahvénak az izráelitákkal kötött szövetségéről kapták.

Az Újszövetség a Jézus által a kereszten kiontott vérről kapta a nevét, és az Ő szövetségéről mindazokkal, akik hittek benne. A jézusi szövetség a következő volt: az embereknek csak hinniük kell Őbenne, hogy bűneik megbocsáttassanak az Ő kiontott vére miatt, és így megmenekülnek, Általa újjászületnek, és többé nem lesznek bűnösök; az embereknek csak hinniük kell Őbenne, hogy megkapják az Ő kegyelmét, és nem fognak a pokolban szenvedni haláluk után. A Kegyelem Korában írt összes könyv e szövetség után keletkezett, és mind az abban foglalt munkát és kijelentéseket dokumentálja. Nem mennek tovább az Úr Jézus megfeszítése általi üdvösségnél vagy a szövetségnél; ezek mind olyan könyvek, amelyeknek szerzői olyan testvérek az Úrban, akiknek voltak tapasztalataik. Így ezek a könyvek is egy szövetségről kapták a nevüket: Újszövetségnek nevezik őket. Ez a két testamentum csak a Törvény Korát és a Kegyelem Korát foglalja magában, és nincs kapcsolatuk a végső korszakkal. Így a Bibliának nincs nagy haszna az utolsó napokban élő mai emberek számára. Legfeljebb ideiglenes hivatkozási alapként szolgál, de alapvetően nincs nagy használati értéke. A vallásos emberek mégis még mindig ezt tartják a legnagyobb becsben. Ők nem ismerik a Bibliát; csak azt tudják, hogyan kell magyarázni a Bibliát, és alapvetően nincsenek tisztában annak eredetével. A Bibliához való hozzáállásuk a következő: minden, ami a Bibliában van, helyes, nem tartalmaz pontatlanságokat vagy hibákat. Mivel először is megállapították, hogy a Biblia helyes és hibátlan, nagy érdeklődéssel tanulmányozzák és vizsgálják. A munka mai szakaszát nem jövendölte meg a Biblia. Sohasem esett szó a hódító munkáról a legsötétebb helyeken, mert ez a legutóbbi munka. Mivel a munkának a kora más, még Maga Jézus sem tudta, hogy a munkának ez a szakasza az utolsó napokban fog végbemenni – így hogyan találhatnák meg az utolsó napok emberei a munka e szakaszát a Bibliában, tanulmányozva azt?

A Biblia legtöbb magyarázója logikai következtetéseket alkalmaz, és nem rendelkezik tényleges háttérrel. Pusztán logikát alkalmaznak, hogy sok mindenre következtessenek. Éveken át senki sem merte boncolgatni a Bibliát vagy nemet mondani a Bibliára, mert ez a könyv a „szent könyv”, és az emberek Istenként imádják. Ez így megy már több ezer éve. Isten nem törődött vele, és senki sem fedezte fel a Biblia belső történetét. Mi azt mondjuk, hogy a Biblia becsben tartása bálványimádás, de azok közül a jámbor hívők közül senki sem meri ezt így látni, és azt fogják mondani neked: „Testvér! Ne mondd ezt, ez szörnyű! Hogy voltál képes káromolni Istent?” Ezután fájdalmas arckifejezést vesznek majd fel: „Ó, irgalmas Jézus, üdvösség Ura, kérlek, bocsásd meg az ő bűneit, mert Te vagy az Úr, aki szereted az embert, és mindannyian vétkeztünk, kérlek, légy hozzánk nagyon könyörületes, ámen.” Ennyire „jámborak” ők; hogy is lehetne nekik könnyű elfogadni az igazságot? Azzal, hogy ezt mondod, halálra rémiszted őket. Senki sem merne arra gondolni, hogy a Bibliát emberi eszmék és emberi elképzelések szennyezhetik be, és senki sem látja ezt a hibát. Ami a Bibliában van, annak egy része egyének tapasztalata és tudása, egy része a Szentlélek megvilágosítása, és van benne emberi értelem és gondolkodás általi hamisítás is. Isten soha nem avatkozott bele ezekbe a dolgokba, de van egy határ: ezek a dolgok nem haladhatják meg a normális emberek gondolkodását, és ha mégis, akkor megzavarják és félbeszakítják Isten munkáját. Az, ami meghaladja a normális emberek gondolkodását, a Sátán műve, mert megfosztja az embereket a kötelességüktől, ez a Sátán műve, amit a Sátán irányít, és jelenleg a Szentlélek nem fogja megengedni, hogy így cselekedjél. Néha egyes testvérek megkérdezik: „Rendben van-e, hogy ilyen és ilyen módon dolgozom?” Ránézek az érettségükre, és azt mondom: „OK!” Vannak olyanok is, akik azt mondják: „Ha én így és így dolgozom, akkor normális az állapotom?” Erre én azt mondom: „Igen! Ez normális, különösen normális!” Mások azt mondják: „Rendben van-e, ha így dolgozom?” Én pedig azt mondom: „Nem!” Ők azt mondják: „Neki miért van rendben, nekem pedig miért nem?” Erre én: „Azért, mert amit teszel, az a Sátántól származik, ez egy zavaró hatás, és a motivációd forrása téves.” Vannak olyan esetek is, amikor a munka nem terjed elég messzire, és a testvérek nem tudnak róla. Egyesek megkérdezik Tőlem, hogy rendben van-e, ha egy bizonyos módon dolgoznak, és amikor látom, hogy cselekedeteik nem fogják félbeszakítani a jövő munkáját, azt mondom, hogy rendben van. A Szentlélek munkája mozgásteret ad az embereknek; az embereknek nem kell betű szerint követniük a Szentlélek kívánságait, mert az emberek normális gondolkodással rendelkeznek, gyarlók, vannak bizonyos testi szükségleteik, vannak valódi problémáik, és az agyukban olyan gondolatok vannak, amelyeket alapvetően nem tudnak irányítani. Mindennek, amit kérek az emberektől, van határa. Egyesek azt hiszik, hogy szavaim nem egyértelműek, hogy azt mondom nekik, bárhogyan cselekedhetnek – ez azért van, mert nem érted, hogy követelményeimnek van egy megfelelő terjedelme. Ha úgy lenne, ahogy te képzeled – ha kivétel nélkül minden emberrel szemben ugyanazokat a követelményeket támasztanám, és megkövetelném, hogy mindannyian ugyanazt az érettséget érjék el –, akkor ez nem működne. Ez lehetetlen kérés lenne, és ez az emberi munka elve, nem pedig Isten munkájának elve. Isten munkája az emberek tényleges körülményei szerint és veleszületett képességük alapján valósul meg. Ez az evangélium terjesztésének elve is: lassan kell haladnod, hagyva, hogy a természet a maga útján haladjon; csak akkor fogja megérteni valaki az igazságot, ha világosan mondod neki, és csak ekkor lesz képes félretenni a Bibliát. Ha Isten nem végezné el ezt a munkaszakaszt, ki lenne képes szakítani a konvenciókkal? Ki lenne képes az új munkát végezni? Ki lenne képes új utat találni a Biblián kívül? Mivel az emberek hagyományos elképzelései és feudális etikája annyira felháborító, nem képesek maguktól eldobni ezeket a dolgokat, és bátorságuk sincs hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a mai embereket hogyan ragadta meg a Bibliából néhány halott szó, olyan szavak, amelyek birtokba vették a szívüket. Hogy is lennének hajlandók lemondani a Bibliáról? Hogy is tudnának ilyen könnyen elfogadni egy olyan utat, amely kívül esik a Biblián? Hacsak nem tudsz világosan beszélni a Biblia belső történetéről és a Szentlélek munkájának alapelveiről, hogy minden ember teljesen meggyőződjön – amire a legnagyobb szükség van. Ugyanis a valláson belül mindenki a Bibliát tiszteli, és Istenként imádja, emellett megpróbálják Istent a Biblián belülre korlátozni, sőt az is előfordul, hogy csak akkor érik el a céljukat, amint Istent még egyszer a keresztre szegezték.