Hogyan kell megközelíteni a Bibliát az Istenbe vetett hitben? Ez egy elvi kérdés. Miért közöljük ezt a kérdést? Mert a jövőben terjeszteni fogjátok az evangéliumot és kiterjeszteni fogjátok a Királyság Korának munkáját, és nem elég, ha csupán beszélni tudtok Isten mai munkájáról. Az Ő munkájának kiterjesztéséhez sokkal fontosabb, hogy az emberek régi vallásos elképzeléseit és régi hitbeli eszközeit fel tudjátok oldani, és teljesen meg tudjátok őket győzni – és ennek eléréséhez a Bibliára is szükség van. Az emberek hagyományos hitbeli eszköze (mármint a kereszténységé, a világ három nagy vallásának egyikéé) sok éven át a Biblia olvasása volt; a Bibliától való eltérés nem az Úrba vetett hit, a Bibliától való eltérés tévhit és eretnekség, és még ha az emberek más könyveket is olvasnak, ezeknek a könyveknek az alapja a Biblia magyarázata kell, hogy legyen. Ami azt jelenti, hogy ha hiszel az Úrban, akkor olvasnod kell a Bibliát, és a Biblián kívül nem szabad semmilyen könyvet imádnod, ami nem kapcsolódik a Bibliához. Ha mégis megteszed, akkor elárulod Istent. Amióta csak létezik a Biblia, az embereknek az Úrba vetett hite a Bibliába vetett hit volt. Ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy az emberek hisznek az Úrban, inkább azt kellene mondani, hogy hisznek a Bibliában; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy elkezdték olvasni a Bibliát, inkább azt kellene mondani, hogy elkezdtek hinni a Bibliában; és ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy visszatértek az Úr elé, inkább azt kellene mondani, hogy visszatértek a Biblia elé. Ily módon az emberek úgy imádják a Bibliát, mintha az Isten lenne, mintha az lenne az éltető erejük, és ha elveszítenék, az egyenlő lenne az életük elvesztésével. Az emberek ugyanolyan nagyra becsülik a Bibliát, mint Istent, sőt vannak olyanok is, akik még Istennél is nagyobbra becsülik. Ha az emberekben nincs ott a Szentlélek munkája, ha nem érzik Istent, akkor élhetnek tovább – de amint elveszítik a Bibliát, vagy elveszítik a híres fejezeteket és mondásokat a Bibliából, akkor az olyan, mintha elvesztették volna az életüket. És ezért amint az emberek hisznek az Úrban, azonnal elkezdik olvasni a Bibliát, aztán memorizálni a Bibliát, és minél többet tudnak memorizálni a Bibliából, ez annál inkább bizonyítja, hogy szeretik az Urat, és nagy hitűek. Azok, akik olvasták a Bibliát és tudnak róla beszélni másoknak, mind jó testvérek. Az emberek hitét és az Úr iránti hűségét mindezen évek alatt aszerint mérték, hogy mennyire értik a Bibliát. A legtöbb ember egyszerűen nem érti, hogy miért kellene hinnie Istenben, sem azt, hogy hogyan kell hinnie Istenben, és nem tesznek mást, mint vakon keresik a nyomokat a Biblia fejezeteinek megfejtéséhez. Az emberek soha nem követték a Szentlélek munkájának irányát; mindvégig nem tettek mást, mint kétségbeesetten tanulmányozták és kutatták a Bibliát, és soha senki nem talált rá a Szentlélek újabb munkájára a Biblián kívül. Soha senki nem tért el a Bibliától, és soha nem is merték ezt megtenni. Az emberek ennyi éven át tanulmányozták a Bibliát, megannyi magyarázattal álltak elő, és oly sok munkát fektettek bele; emellett sok eltérő véleményük van a Bibliáról, amelyeket vég nélkül vitatnak, olyannyira, hogy mára több mint kétezer különböző felekezet jött létre. Mindannyian különleges magyarázatokat, vagy mélyebb titkokat akarnak találni a Bibliában, fel akarják tárni, és meg akarják találni benne Jahve Izráelben végzett munkájának hátterét, vagy Jézus júdeai munkájának hátterét, vagy több olyan titkot, amit senki más nem ismer. Az emberek Bibliához való hozzáállását a megszállottság és a hit jellemzi, és senki sem lehet teljesen tisztában a Biblia belső történetével vagy lényegével. Tehát az emberek ma is leírhatatlan csodálkozással tekintenek a Bibliára, és még inkább megszállottjai annak, és még inkább hisznek benne. Ma mindenki az utolsó napok munkájáról szóló próféciákat akarja megtalálni a Bibliában, fel akarják fedezni, hogy Isten milyen munkát végez az utolsó napokban, és milyen jelek vannak az utolsó napokra vonatkozóan. Ily módon a Biblia iránti imádatuk egyre buzgóbbá válik, és minél közelebb kerülünk az utolsó napokhoz, annál elvakultabban hisznek a Biblia próféciáinak, különösen azoknak, amelyek az utolsó napokról szólnak. A Bibliába vetett ilyen vak hittel, a Bibliába vetett ilyen bizalommal nem vágynak arra, hogy a Szentlélek munkáját keressék. Az emberek elképzelései szerint csak a Biblia hozhatja el a Szentlélek munkáját; csak a Bibliában találhatják meg Isten nyomdokait; csak a Bibliában vannak elrejtve Isten munkájának titkai; csak a Biblia – nem más könyvek vagy emberek – tisztázhatja Isten minden dolgát és munkájának teljességét; a Biblia hozhatja el a menny munkáját a földre; és a Biblia kezdheti meg és zárhatja le a korszakokat. Ezekkel az elképzelésekkel az emberekben nincs hajlandóság a Szentlélek munkáját keresni. Tehát, függetlenül attól, hogy a Biblia a múltban mekkora segítség volt az emberek számára, mára akadályává vált Isten legutóbbi munkájának. A Biblia nélkül az emberek máshol is kereshetik Isten nyomdokait, ma mégis a Biblia tartalmazza az Ő nyomdokait, és legújabb munkájának kiterjesztése kétszeresen nehézzé és kész küzdelemmé vált. Mindez a Biblia híres fejezeteinek és mondásainak, valamint a Biblia különböző próféciáinak köszönhető. A Biblia bálvány lett az emberek elméjében, kirakós játékká vált az agyukban, és egyszerűen képtelenek elhinni, hogy Isten a Biblián kívül is működhet, képtelenek elhinni, hogy az emberek a Biblián kívül is megtalálhatják Istent, még kevésbé képesek elhinni, hogy Isten a végső munka során eltérhet a Bibliától, és újat kezdhet. Ez felfoghatatlan az emberek számára, nem tudják elhinni, és el sem tudják képzelni. A Biblia nagy akadálya lett annak, hogy az emberek elfogadják Isten új munkáját, és nehézséget jelent Isten új munkájának kiterjesztésében. Ha tehát nem értitek a Biblia belső történetét, akkor képtelenek lesztek sikeresen terjeszteni az evangéliumot, és nem tudtok majd tanúságot tenni az új munkáról sem. Bár ma nem olvassátok a Bibliát, mégis rendkívül barátságosan viszonyultok hozzá, vagyis lehet, hogy a Biblia nincs a kezetekben, de sok elképzelésetek abból származik. Nem értitek a Biblia eredetét, vagy Isten munkája előző két szakaszának belső történetét. Bár nem gyakran olvassátok a Bibliát, meg kell értenetek a Bibliát, el kell jutnotok a Biblia helyes ismeretére, mert csak így tudhatjátok meg, miről szól Isten hatezer éves irányítási terve. Ezeket a dolgokat arra fogjátok használni, hogy megnyerjétek az embereket, hogy általuk elismerjék, hogy ez az áramlat az igaz út, hogy általuk elismerjék, hogy az út, amelyen ma jártok, az igazság útja, hogy azt a Szentlélek vezeti, és hogy azt nem egy ember indította el.

Miután Isten elvégezte a Törvény Korának munkáját, elkészült az Ószövetség, és ekkor kezdték el az emberek olvasni a Bibliát. Miután Jézus eljött, elvégezte a Kegyelem Korának munkáját, apostolai pedig megírták az Újszövetséget. Így készült el a Biblia Ó- és Újszövetsége, és egészen a mai napig mindazok, akik hisznek Istenben, olvassák a Bibliát. A Biblia egy történelemkönyv. Természetesen tartalmaz néhány prófétai jövendölést is, az ilyen jövendölés pedig semmiképpen sem történelem. A Biblia több részből áll – nem csak próféciák vannak benne, vagy csak Jahve munkája, és nem csak a páli levelek. Tudnod kell, hogy a Biblia hány részből áll; az Ószövetség tartalmazza a Teremtést, a Kivonulást... és ott vannak a prófétai könyvek is, amelyeket a próféták írtak, a végén pedig Malakiás könyvével zárul. Az Ószövetség a Törvény Korának munkáját rögzíti, amelyet Jahve irányított; a Teremtéstől egészen Malakiás könyvéig egy átfogó feljegyzést képez a Törvény Korának valamennyi munkájáról. Vagyis az Ószövetség feljegyzi mindazt, amit a Törvény Korában tapasztaltak azok az emberek, akiket Jahve vezetett. Az ószövetségi Törvény Korában a Jahve által támasztott nagyszámú próféta próféciákat mondott az Ő nevében, utasításokat adtak a különböző törzseknek és nemzeteknek, és megjövendölték a Jahve által végzendő munkát. Ezek a kiválasztott emberek mind megkapták Jahvétől a prófétálás Lelkét: Képesek voltak látni a Jahvétől származó látomásokat, és hallani az Ő hangját, így ihletet kaptak Tőle, és próféciákat írtak. Az általuk végzett munka Jahve hangjának kifejezése volt, Jahve próféciájának kifejezése, és Jahve munkája abban az időben egyszerűen az volt, hogy a Lélek által vezette az embereket; Ő nem vált testté, és az emberek semmit sem láttak az Ő arcából. Ezért sok prófétát támasztott, hogy az Ő munkáját végezzék, és jóslatokat adott nekik, amelyeket továbbadtak Izráel minden törzsének és nemzetségének. Az volt a feladatuk, hogy próféciákat mondjanak, és néhányan közülük leírták Jahve utasításait, hogy megmutassák másoknak. Jahve azért állította oda ezeket az embereket, hogy próféciát szóljanak, hogy megjövendöljék a jövő munkáját vagy az abban az időben még végzendő munkát, hogy az emberek meglássák Jahve csodálatos voltát és bölcsességét. Ezek a prófétai könyvek egészen másak voltak, mint a Biblia más könyvei; ezek olyan szavak voltak, amelyeket azok mondtak vagy írtak, akik a prófétálás Lelkét kapták – azok, akik látomásokat kaptak vagy hangot hallottak Jahvétől. A prófétai könyveken kívül az Ószövetségben minden más olyan feljegyzésekből áll, amelyeket az emberek azután készítettek, hogy Jahve befejezte a munkáját. Ezek a könyvek nem helyettesíthetik a Jahve által támasztott próféták jövendöléseit, ahogyan a Teremtés könyve és Kivonulás könyve sem hasonlítható össze Ézsaiás könyvével és Dániel könyvével. A próféciák még a munka elvégzése előtt hangzottak el; míg a többi könyv a munka befejezése után íródott, az emberek ugyanis erre voltak képesek. Az akkori prófétákat Jahve ihlette, és több próféciát mondtak, sok szót szóltak, és megjövendölték a Kegyelem Korának dolgait, valamint a világ pusztulását az utolsó napokban – azt a munkát, amelyet Jahve tervbe vett. A fennmaradó könyvek mind Jahve Izráelben végzett munkájáról számolnak be. Így amikor a Bibliát olvasod, elsősorban arról olvasol, hogy mit tett Jahve Izráelben; a Biblia Ószövetsége elsősorban Jahve Izráel vezetésére irányuló munkáját jegyzi fel, ahogyan Mózest használta, hogy kivezesse az izráelitákat Egyiptomból, aki megszabadította őket a fáraó béklyóitól, és kivitte őket a pusztába, ami után bevonultak Kánaánba, és minden, ami ezután következett, a Kánaánban való életük volt. Ezt leszámítva, a többit Jahve egész Izráelben végzett munkájának feljegyzései alkotják. Minden, amit az Ószövetségben feljegyeztek, Jahve Izráelben végzett munkája, az a munka, amit Jahve azon a földön végzett, ahol Ádámot és Évát teremtette. Attól kezdve, hogy Noé után Isten hivatalosan elkezdte vezetni a népet a földön, minden, ami az Ószövetségben fel van jegyezve, az Izráel munkája. És miért nincs feljegyezve semmilyen Izráelen kívüli munka? Mert Izráel földje az emberiség bölcsője. Kezdetben Izráelen kívül nem voltak más országok, és Jahve nem munkálkodott máshol. Így ami a Biblia Ószövetségében fel van jegyezve, az kizárólag Isten akkori munkája Izráelben. A próféták által szólt szavak, Ézsaiás, Dániel, Jeremiás és Ezékiel... az ő szavaik előre jelzik az Ő egyéb földi munkáját, megjövendölik Magának Jahve Istennek a munkáját. Mindez Istentől jött, a Szentlélek munkája volt, és a próféták e könyveitől eltekintve minden más az emberek tapasztalatainak feljegyzése Jahve akkori munkájáról.

A teremtés munkája az emberiség létezése előtt történt, a Teremtés könyve azonban csak az emberiség létezése után keletkezett; ezt a könyvet Mózes írta a Törvény Korában. Olyan ez, mint azok a dolgok, amelyek ma köztetek történnek: miután megtörténtek, leírjátok azokat, hogy megmutassátok a jövőben az embereknek, és a jövő embereinek. Amit te feljegyeztél, azok olyan dolgok, amelyek a múltban történtek, és ez nem több, mint történelem. Az Ószövetségben feljegyzett dolgok Jahve munkájáról szólnak Izráelben, az Újszövetségben feljegyzett dolgok pedig Jézus munkájáról a Kegyelem Korában; ezek Isten két különböző korszakban végzett munkáját dokumentálják. Az Ószövetség dokumentálja Isten munkáját a Törvény Korában, és így az Ószövetség egy történelmi könyv, míg az Újszövetség a Kegyelem Kora munkájának eredménye. Amikor az új munka elkezdődött, az Újszövetség is elavulttá vált – és így az Újszövetség is történelmi könyv. Természetesen az Újszövetség nem olyan rendszerezett, és nem is jegyez fel annyi mindent, mint az Ószövetség. A Biblia Ószövetségében van feljegyezve mindaz a sok szó, amelyet Jahve mondott, míg a négy evangéliumban Jézus szavainak csak egy része van megörökítve. Természetesen Jézus is sokat munkálkodott, de azt nem jegyezték fel részletesen. Az Újszövetségben azért van kevesebb feljegyezve, mert Jézus annyi munkát végzett; a munka mennyisége, amit Ő három és fél év alatt végzett a földön, és az apostolok munkája sokkal kevesebb volt, mint Jahve munkája. Ezért az Újszövetségben kevesebb könyv van, mint az Ószövetségben.

Miféle könyv a Biblia? Az Ószövetség Isten munkája a Törvény Korában. A Biblia Ószövetsége feljegyzi Jahve összes munkáját a Törvény Korában, valamint az Ő teremtési munkáját. Az egész könyv Jahve munkáját jegyzi fel, és végül Malakiás könyvével fejezi be a Jahve munkájáról szóló beszámolókat. Az Ószövetség kettőt jegyez fel Isten munkái közül: az egyik a teremtés munkája, a másik pedig a törvény elrendelése. Mindkettő Jahve által végzett munka volt. A Törvény Kora a Jahve Isten nevében végzett munkát képviseli; ez az elsősorban a Jahve nevében végzett munka összességét jelenti. Így az Ószövetség Jahve munkáját rögzíti, az Újszövetség pedig Jézus munkáját, azt a munkát, amelyet elsősorban Jézus nevében végeztek. Jézus nevének jelentőségét és az Általa végzett munkát leginkább az Újszövetség jegyzi fel. Az ószövetségi Törvény Korában Jahve felépítette a templomot és az oltárt Izráelben, Ő vezérelte az izráeliták életét a földön, bebizonyítva, hogy ők az Ő választott népe, az első népcsoport, amelyet kiválasztott a földön, és amely igazodott az Ő szándékaihoz, az első csoport, amelyet személyesen vezetett. Izráel tizenkét törzse alkotta Jahve első kiválasztottjait, és így mindig munkálkodott bennük, egészen addig, amíg Jahve munkája a Törvény Korában be nem fejeződött. A munka második szakasza az Újszövetség Kegyelmi Korának munkája volt, és a zsidó nép körében, Izráel tizenkét törzsének egyikében valósult meg. E munka hatóköre kisebb volt, mert Jézus testté lett Isten volt. Jézus csak Júdea egész földjén tevékenykedett, és csak három és fél évig munkálkodott; így az Újszövetségben leírtak messze nem képesek felülmúlni az Ószövetségben leírt munkamennyiséget. Jézus munkáját a Kegyelem Korában elsősorban a négy evangéliumban jegyezték fel. A Kegyelem Korának népe által bejárt út az élettermészetükben bekövetkezett legfelületesebb változások útja volt, amelynek nagy része az apostoli levelekben van megörökítve. Az apostoli levelek megmutatják, hogyan munkálkodott a Szentlélek abban az időben. (Természetesen, függetlenül attól, hogy Pált fenyítés vagy szerencsétlenség sújtotta, a munkájában a Szentlélek tanította, olyasvalaki volt, akit a Szentlélek akkoriban használt; Pétert is használta a Szentlélek, de ő nem végzett annyi munkát, mint Pál. Bár Pál munkája tartalmazott emberi tisztátalanságokat, a Pál által írt levelekből látható, hogy a Szentlélek hogyan munkálkodott abban az időben. Az út, amelyen Pál haladt, jó volt, helyes volt, és a Szentlélek útja volt.)

Ha látni akarod a Törvény Korának munkáját, és látni akarod, hogyan követték az izráeliták Jahve útját, akkor az Ószövetséget kell olvasnod; ha meg szeretnéd érteni a Kegyelem Korának munkáját, akkor az Újszövetséget kell olvasnod. De hogyan látod meg az utolsó napok munkáját? El kell fogadnod a mai Isten vezetését, és be kell lépned a mai munkába, mert ez az új munka, és ezt korábban senki sem jegyezte fel a Bibliában. Ma Isten testté lett, és más kiválasztottakat választott ki Kínában. Isten munkálkodik ezekben az emberekben, a földi munkája óta folytatja munkáját, és folytatja a Kegyelem Korának munkájától fogva. A mai munka egy olyan ösvény, amelyen az ember még sosem járt, és egy olyan út, amelyet még soha senki nem látott. Ez olyan munka, amelyet korábban még soha nem végeztek – ez Isten legújabb munkája a földön. Így az a munka, amelyet korábban soha nem végeztek, nem történelem, mert a most az most van, és még nem vált múlttá. Az emberek nem tudják, hogy Isten nagyobb, újabb munkát végzett a földön, és Izráelen kívül, nem tudják, hogy ez már túlmutat Izráel hatókörén és a próféták jövendölésein, hogy ez új és csodálatos munka a próféciákon kívül, egy újabb munka Izráelen kívül, és olyan munka, amit az emberek nem tudnak sem felfogni, sem elképzelni. Hogyan tartalmazhatna a Biblia világos feljegyzéseket egy ilyen munkáról? Ki tudta volna a mai munka minden egyes részletét hiánytalanul, előre feljegyezni? Ki jegyezhette volna le ezt a hatalmasabb, bölcsebb, konvenciókkal dacoló munkát abban az elavult, régi könyvben? A mai munka nem történelem, és mint ilyen, ha a mai új utat akarod járni, akkor el kell térned a Bibliától, túl kell lépned a Biblia prófétai vagy történelmi könyvein. Csak akkor leszel képes helyesen járni az új úton, és csak akkor leszel képes belépni az új birodalomba és az új munkába. Meg kell értened, miért kérünk ma, hogy ne olvasd a Bibliát, miért van egy másik, a Bibliától különálló munka, miért nem keres Isten újabb, részletesebb gyakorlatot a Bibliában, és miért van ehelyett egy hatalmasabb munka a Biblián kívül. Ez minden, amit meg kell értenetek. Ismerned kell a különbséget a régi és az új munka között, és még ha nem is olvasod a Bibliát, akkor is tudnod kell elemezni azt; ha nem, akkor továbbra is a Bibliát fogod imádni, és nehéz lesz belépned az új munkába és új változásokon átmenned. Mivel van egy magasabb út, miért tanulmányozzuk azt az alacsony, idejétmúlt utat? Mivel vannak újabb kijelentések és újabb munkák, miért éljünk régi történelmi feljegyzések között? Az új kijelentések képesek ellátni téged, ami azt bizonyítja, hogy ez az új munka; a régi feljegyzések nem képesek megelégíteni téged, vagy kielégíteni a jelenlegi szükségeidet, ami azt bizonyítja, hogy az történelem, nem pedig az itt és most munkája. A legmagasabb út a legújabb munka, és az új munkával, bármilyen magas is a múlt útja, az csak történelem, amelyre az emberek visszatekintenek, és referenciaértékétől függetlenül, az még mindig a régi út. Még ha fel is van jegyezve a „szent könyvben”, a régi út történelem; még ha nincs is feljegyzés róla a „szent könyvben”, az új út az itt és most része. Ez az út megmenthet téged, és ez az út megváltoztathat téged, mert ez a Szentlélek munkája.

Meg kell értenetek a Bibliát – ez a munka a lehető legszükségesebb! Ma már nem kell olvasnod a Bibliát, mert nincs benne semmi új; teljes egészében régi. A Biblia egy történelmi könyv, és ha a Kegyelem Korában az Ószövetséget etted és ittad volna – ha a Kegyelem Korában azt ültetted volna gyakorlatba, amit az Ószövetség idején megköveteltek – Jézus elutasított volna, és elítélt volna téged; ha az Ószövetséget alkalmaztad volna Jézus munkájára, akkor farizeus lettél volna. Ha ma az Ó- és Újszövetséget egybe rakod, hogy egyed, igyad és gyakorold, akkor a mai Isten elítél téged; akkor lemaradtál a Szentlélek mai munkája mögött! Ha az Ószövetséget és az Újszövetséget eszed és iszod, akkor a Szentlélek áramlatán kívül vagy! Jézus idejében Jézus a Szentlélek által abban az időben Benne végzett munka szerint vezette a zsidókat és mindazokat, akik követték Őt. Ő nem a Bibliát vette tettei alapjául, hanem az Ő munkája szerint beszélt; nem törődött azzal, hogy mit mond a Biblia, sem nem kereste a Bibliában azt az utat, amelyen követőit vezesse. Rögtön attól kezdve, hogy elkezdte munkáját, a megtérés útját terjesztette – ez egy olyan szó, amely az Ószövetség próféciáiban egyáltalán nem szerepelt. Nemcsak, hogy nem cselekedett a Biblia szerint, hanem új ösvényen járt, és új munkát végzett. Soha nem hivatkozott a Bibliára, amikor prédikált. A Törvény Korában soha senki sem volt képes az Ő csodatételeire, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön. Ugyanígy az Ő munkája, tanításai és szavainak hatalma és ereje felülmúlt minden embert a Törvény Korában. Jézus egyszerűen az Ő újabb munkáját végezte, és bár sokan elítélték Őt a Biblia alapján – sőt, az Ószövetséget használták fel arra, hogy keresztre feszítsék –, az Ő munkája felülmúlta az Ószövetséget; ha ez nem így lenne, akkor miért szegezték az emberek Őt a keresztre? Vajon nem azért, mert az Ószövetség semmit sem mondott a tanításáról, és arról a képességéről, hogy betegeket gyógyítson és démonokat űzzön ki? Az Ő munkája azért ment végbe, hogy új utat mutasson, nem azért, hogy szándékosan felvegye a harcot a Biblia ellen, vagy hogy szándékosan mellőzze az Ószövetséget. Egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a szolgálatát, hogy az új munkát elvigye azokhoz, akik vágyakoztak Utána és keresték Őt. Nem azért jött, hogy megmagyarázza az Ószövetséget vagy fenntartsa annak munkáját. Az Ő munkája nem azt szolgálta, hogy a Törvény Kora tovább fejlődhessen, mert az Ő munkája nem vette figyelembe, hogy annak alapja a Biblia volt-e. Jézus egyszerűen azért jött, hogy elvégezze a munkát, amit el kellett végeznie. Így nem magyarázta az Ószövetség próféciáit, és nem is az ószövetségi Törvény Korának szavai szerint munkálkodott. Figyelmen kívül hagyta, hogy mit mond az Ószövetség, nem érdekelte, hogy az egyezik-e az Ő munkájával vagy sem, és nem érdekelte, hogy mások mit tudnak az Ő munkájáról, vagy hogyan ítélik el azt. Egyszerűen csak folytatta azt a munkát, amit tennie kellett, még akkor is, ha sokan az ószövetségi próféták jövendöléseit használták arra, hogy elítéljék Őt. Az emberek számára úgy tűnt, mintha az Ő munkájának nem lett volna alapja, és sok olyan dolog volt benne, ami nem egyezett az Ószövetség feljegyzéseivel. Hát ez nem az ember tévedése volt-e? Kell-e előírásokat alkalmazni Isten munkájára? És vajon Istennek a próféták jövendölései szerint kell-e munkálkodnia? Végül is, melyik a nagyobb: Isten vagy a Biblia? Miért kell Istennek a Biblia szerint munkálkodnia? Lehetséges-e, hogy Istennek nincs joga felülmúlni a Bibliát? Vajon Isten nem térhet el a Bibliától és nem végezhet más munkát? Jézus és tanítványai miért nem tartották meg a szombatot? Ha Ő a szombat fényében és az Ószövetség parancsai szerint gyakorolt, akkor Jézus miért nem tartotta meg a szombatot, miután eljött, hanem ehelyett végezte a lábmosást, a fejbefedést, a kenyértörést és a borivást? Nem hiányzik-e mindez az Ószövetség parancsolataiból? Ha Jézus tisztelte az Ószövetséget, miért szakított ezekkel az előírásokkal? Tudnod kellene, hogy melyik volt előbb, Isten vagy a Biblia! Ő a szombatnak az Ura, vajon nem lehet-e a Bibliának is az Ura?

A munka, amelyet Jézus végzett az Újszövetség idején, új munkát indított el: Ő nem az Ószövetség munkája szerint dolgozott, és nem is alkalmazta a az Ószövetség Jahvéja által mondott szavakat. Ő a saját munkáját végezte, és újabb munkát végzett, olyan munkát, amely magasabb volt a törvénynél. Ő így szólt: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Így, annak megfelelően, amit Ő véghezvitt, sok doktrínával szakított. Amikor szombaton a tanítványokat a gabonaföldeken vitte keresztül, azok gabonafejeket szedtek és ettek; Ő nem tartotta meg a szombatot, és azt mondta, hogy „az Emberfia ura a szombatnak”. Abban az időben az izráeliták szabályai szerint, aki nem tartotta meg a szombatot, azt halálra kövezték. Jézus azonban se a templomba nem ment be, sem a szombatot nem tartotta meg, és az Ő munkáját Jahve nem végezte az Ószövetség idején. Így a Jézus által végzett munka felülmúlta az Ószövetség törvényét, magasabb rendű volt annál, és nem volt összhangban azzal. A Kegyelem Korában Jézus nem az Ószövetség törvénye szerint munkálkodott, és már szakított azokkal a doktrínákkal. Az izráeliták azonban ádázul ragaszkodtak a Bibliához, és elítélték Jézust – vajon ez nem Jézus munkájának tagadása volt-e? Ma a vallásos világ is hevesen ragaszkodik a Bibliához, és egyesek azt mondják: „a Biblia szent könyv, és olvasni kell”. Vannak, akik azt mondják: „Isten munkáját örökké fenn kell tartani, az Ószövetség Isten szövetsége az izráelitákkal, és nem lehet eltekinteni attól, és a szombatot mindig meg kell tartani!” Hát nem nevetségesek? Miért nem tartotta meg Jézus a szombatot? Vajon vétkezett? Ki értheti meg alaposan az ilyen dolgokat? Akárhogyan is olvassák az emberek a Bibliát, lehetetlen, hogy felfogóképességükkel megismerjék Isten munkáját. Nemcsak, hogy nem fognak tiszta ismeretet szerezni Istenről, de az elképzeléseik egyre égbekiáltóbbak lesznek, olyannyira, hogy elkezdenek majd ellenkezni Istennel. Ha ma nem lenne Isten megtestesülése, az emberek saját elképzeléseik miatt mennének tönkre, és meghalnának Isten fenyítésének közepette.