Ha alkalmas akarsz lenni arra, hogy Isten használjon, ismerned kell Isten munkáját, ismerned kell azt a munkát, amelyet korábban végzett (az Ó- és Újszövetségben), és még annál is inkább, ismerned kell a mai munkáját; vagyis ismerned kell Isten 6000 év alatt végzett munkájának három szakaszát. Ha arra kérnek, hogy hirdesd az evangéliumot, akkor Isten munkájának ismerete nélkül nem leszel képes erre. Valaki megkérdezheti tőled: „Mi a helyzet a Bibliával? Mi a helyzet az Ószövetséggel? Mi a helyzet azzal a munkával, amelyet Jézus végzett, és azokkal a szavakkal, amelyeket akkoriban mondott? Mit mond a ti Istenetek ezekről a dolgokról?” Ha nem tudod elmondani nekik a Biblia mögött húzódó valódi történetet, nem fogod tudni meggyőzni őket. Abban az időben Jézus sokat beszélt az Ószövetségről a tanítványaival. Minden, amit olvastak, az Ószövetségből származott; az Újszövetség csak több évtizeddel Jézus keresztre feszítése után íródott. Az evangélium hirdetéséhez alapvetően a Biblia mögött húzódó valódi történetet kell felfognotok, és Isten munkáját Izráelben, ami a Jahve által végzett munka, továbbá meg kell értenetek a Jézus által végzett munkát is. Ezek azok a kérdések, amelyek minden embert leginkább foglalkoztatnak, és a munka azon két szakaszának valódi története, amit nem hallottak. Amikor az evangéliumot hirdeted, először is mellőzd a Szentlélek mai munkájáról szóló beszédet. A munkának ez a szakasza elérhetetlen számukra, mert amire ti törekedtek, az a legmagasztosabb mind közül – Isten ismerete és a Szentlélek munkájának ismerete –, amiknél nincs magasztosabb. Ha először arról beszélsz, ami magasztos, az túl sok lesz nekik, mert senki sem tapasztalt még ilyen munkát a Szentlélektől; nincs rá precedens, és az emberek nem tudják könnyen elfogadni. Az ő tapasztalataik régi, múltbeli dolgok, a Szentlélek esetenkénti munkájával. Amit ők tapasztalnak, az nem a Szentlélek jelenlegi munkája, vagy Isten jelenlegi szándékai. Még mindig a régi gyakorlat szerint cselekszenek, új világosság és új dolgok nélkül.

Jézus korában a Szentlélek főként Jézusban végezte munkáját. Azok, akik papi ruhát viselve szolgálták Jahvét a templomban, teljes szívből fakadó hűséggel tették ezt, és ők is részesültek a Szentlélek munkájából. Csak éppen képtelenek voltak felfogni Isten aktuális szándékait, csak a régi szokások szerint maradtak hűségesek Jahvéhoz, de nem rendelkeztek új útmutatással. Jézus eljött és új munkát hozott, de azok, akik a templomban szolgáltak, nem kaptak új útmutatást, és új munkájuk sem volt. A templomban szolgálva csupán a régi gyakorlatokat tarthatták fenn, és a templom elhagyása nélkül egyszerűen képtelenek voltak bármilyen új belépésre. Az új munkát Jézus hozta el, és Jézus nem a templomba ment munkálkodni. Csak a templomon kívül végezte a munkáját, mert Isten munkájának hatóköre már régen megváltozott, és régóta nem a templomban munkálkodott. Amikor az ember ott szolgálta Istent, az csak arra volt jó, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy voltak, és Ő nem tudott új munkát véghez vinni. Hasonlóképpen, a vallásos emberek ma is a Bibliát imádják. Ha hirdeted nekik az evangéliumot, akkor a Biblia szavain fognak kukacoskodni, és sok bizonyítékot találnak majd, amitől elképedsz és eláll a szavad; aztán megbélyegeznek téged, és azt gondolják, hogy a hited össze van zavarodva. Azt fogják mondani: „Te még a Bibliát, Isten igéjét sem ismered, hogy mondhatod, tehát, hogy hiszel Istenben?” Aztán lenéznek majd téged, és azt is mondják: „Mivel az, akiben ti hisztek, Isten, miért nem mondja el nektek, mi a helyzet az Ó- és Újszövetséggel? Minthogy Ő elhozta a dicsőségét Izráelből Keletre, miért nem ismeri az Izráelben végzett munkát? Miért nem ismeri Jézus munkáját? Ha nem tudjátok, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem mondták el nektek; mivel Ő Jézus második megtestesülése, miként ne tudná ezeket a dolgokat? Jézus ismerte a Jahve által végzett munkát; hogy ne ismerte volna?” Amikor eljön az idő, mind ilyen kérdéseket fognak feltenni neked. A fejük tele van ilyen dolgokkal; hogy ne kérdeznék meg? Ti, akik ebben az áramlatban vagytok, nem a Bibliára összpontosítotok, mert ti minden lépését nyomon követtétek az Isten által ma végzett munkának, a saját szemetekkel láttátok minden lépését ennek a munkának, és világosan észleltétek a munka három szakaszát, ezért le kellett tennetek a Bibliát, és abbahagynotok a tanulmányozását. Ők viszont nem tudják nem tanulmányozni, mert nem ismerik ezt a lépésről lépésre végzett munkát. Páran majd azt kérdezik: „Mi a különbség a megtestesült Isten által végzett munka és a múltbeli próféták és apostolok munkája között? Dávidot úrnak nevezték, és Jézust úgy nevezték, hogy az Úr; bár az általuk végzett munka eltérő volt, mégis ugyanúgy nevezték őket. Mondd, miért nem volt azonos az identitásuk? János egy látomásnak volt a tanúja, amely szintén a Szentlélektől jött, és ő képes volt kimondani azokat a szavakat, amelyeket a Szentlélek akart kimondani; miért volt János identitása más, mint Jézusé?” A Jézus által kimondott szavak teljes mértékben képesek voltak képviselni Istent, és teljes mértékben képviselték Isten munkáját. Amit János látott, az egy látomás volt, és ő nem volt képes Isten munkáját teljes egészében képviselni. Miért van az, hogy János, Péter és Pál sok szót mondott, ahogy Jézus is, mégsem rendelkeztek ugyanazzal az identitással, mint Jézus? Ez főleg azért van, mert a munka, amit végeztek, más volt. Jézus Isten Lelkét képviselte, és Isten Lelke volt, aki közvetlenül munkálkodott. Ő elvégezte az új kor munkáját, azt a munkát, amelyet korábban senki sem végzett el. Új utat nyitott, képviselte Jahvét, és képviselte Magát Istent, míg Péter, Pál és Dávid, függetlenül attól, hogy minek nevezték őket, csak egy teremtett lény identitását képviselték, és Jézus vagy Jahve küldte őket. Tehát bármennyi munkát is végeztek, bármilyen nagyszerű csodákat is tettek, akkor is csak teremtett lények voltak, és képtelenek voltak Isten Lelkét képviselni. Isten nevében munkálkodtak, vagy azután munkálkodtak, hogy Isten odaküldte őket; továbbá a Jézus vagy Jahve által megkezdett korokban munkálkodtak, és nem végeztek más munkát. Végül is, ők csupán teremtett lények voltak. Az Ószövetségben számos próféta mondott jövendöléseket, vagy írt próféciákat tartalmazó könyveket. Senki sem mondta, hogy bármelyikük Isten, de amint Jézus elkezdett munkálkodni, Isten Lelke tanúságot tett arról, hogy Ő Isten. Miért van ez így? Ezen a ponton már tudnod kellene! Korábban az apostolok és a próféták különféle leveleket írtak, és sok mindent megjövendöltek. Később az emberek kiválasztottak közülük párat, hogy a Bibliába kerüljenek, néhány pedig elveszett. Mivel vannak emberek, akik azt mondják, hogy minden, amit mondtak, a Szentlélektől származik, miért tartják némelyiket jónak, némelyiket pedig rossznak? És egyeseket miért választottak ki, másokat pedig nem? Ha valóban a Szentlélek által mondott szavak lennének, akkor vajon szükséges lenne, hogy az emberek válogassanak közülük? Miért különböznek a Jézus szavairól és az általa végzett munkáról szóló beszámolók mind a négy evangéliumban? Vajon nem azok hibája ez, akik feljegyezték őket? Néhányan majd megkérdezik: „Mivel a Pál és az Újszövetség más szerzői által írt levelek, illetve az elvégzett munkájuk részben az ember akaratából fakadt, és az ember elképzelései meghamisították őket, akkor vajon nincs emberi hamisítás azokban a szavakban, amelyeket Te (Isten) ma mondasz? Tényleg nem tartalmaznak semmit az ember elképzeléseiből?” Az Isten által végzett munka e szakasza teljesen különbözik attól, amit Pál és a sok apostol és próféta végzett. Nemcsak az identitásban van különbség, hanem elsősorban különbség van az elvégzett munkában. Miután lesújtott Pálra, és ő elbukott az Úr előtt, munkáját a Szentlélek vezette, és ő lett, akit küldött. Ezért leveleket írt a gyülekezeteknek, és ezek a levelek mind Jézus tanításait folytatták. Pált az Úr küldte, hogy az Úr Jézus nevében munkálkodjon, de amikor Maga Isten jött el, nem munkálkodott semmilyen néven, és munkájában nem képviselt mást, csak Isten Lelkét. Isten azért jött, hogy közvetlenül munkálkodjon: Őt nem az ember tökéletesítette, és a munkáját nem az emberek tanításai alapján végezte. A munkának ebben a szakaszában Isten nem személyes tapasztalatairól beszélve vezet, hanem közvetlenül munkálkodik, aszerint, amije van. Például a szolgálattevők próbatétele, a fenyítés ideje, a halál próbatétele, Isten szeretetének ideje... Ez mind olyan munka, amilyet még soha nem végeztek, és amely a jelen korhoz tartozik, nem pedig az ember tapasztalataihoz. Az általam mondott szavak szerint melyek az ember tapasztalatai? Nem közvetlenül a Lélektől származnak-e mindezek, és nem a Lélek bocsátja ki őket? Csak a képességed annyira gyenge, hogy képtelen vagy átlátni az igazságot! A gyakorlatias életmód, amiről beszélek, az útravaló, és még soha senki nem beszélt róla, még soha senki nem is tapasztalta meg ezt az utat, és nem ismerte ezt a valóságot. Mielőtt én kimondtam ezeket a szavakat, még soha senki nem mondta ki őket. Soha senki nem beszélt ilyen tapasztalatokról, soha senki nem mondott el ilyen részleteket, továbbá soha senki nem világított rá ezekre az állapotokra, hogy leleplezze ezeket a dolgokat. Soha senki nem mutatta az utat, amelyet ma én mutatok, és ha ember mutatná, akkor nem lenne új út. Vegyük például Pált és Pétert. Nekik nem voltak saját, személyes tapasztalataik, mielőtt Jézus mutatta az utat. Csak azután tapasztalták meg a Jézus által mondott szavakon alapuló dolgokat és az Általa mutatott utat, hogy Jézus megmutatta az utat; ebből sok tapasztalatot nyertek, és megírták a leveleket. Az ember tapasztalatai tehát nem azonosak Isten munkájával, és Isten munkája nem azonos az ember által megosztott, a tapasztalatára alapozott elképzeléseivel és tudásával. Újra és újra elmondtam, hogy ma új utat mutatok, és új munkát végzek, és munkám és kijelentéseim különböznek János és az összes többi próféta munkájától és kijelentéseitől. Soha nem tapasztalatokra teszek szert először, és aztán beszélek nektek róluk – ez egyáltalán nem így van. Ha így lenne, az nem késleltetett volna titeket már régen? A múltban a tudás, amelyről sokan beszéltek, szintén elég magasztos volt, de minden szavuk csak az úgynevezett szellemi alakok szavai alapján hangzott el. Nem ők mutatták meg az utat, hanem az a tapasztalataikból, az általuk látottakból és a tudásukból fakadt. Volt, ami az ő elképzeléseikből állt, és néhány az általuk szerzett tapasztalatból állt. Ma az Én munkám természete teljesen más, mint az övék. Nem tapasztaltam meg azt, hogy mások vezetnek, és nem is fogadtam el, hogy mások tökéletesítsenek. Továbbá, mindaz, amit mondtam, és amivel közösséget vállaltam, nem hasonlít senkiéhez, és soha senki más nem mondta ki. Ma, függetlenül attól, hogy kik vagytok, a munkátokat az általam kimondott szavak alapján végzitek. E kijelentések és munka nélkül ki lenne képes megtapasztalni ezeket a dolgokat (a szolgálattevők próbatétele, a fenyítés ideje...), és ki lenne képes ilyen tudásról beszélni? Tényleg képtelen vagy ezt látni? Függetlenül a munka lépcsőfokától, amint szavaim elhangzanak, ti elkezdtek azokkal összhangban beszélgetni, és azok szerint munkálkodni, és ez nem olyan út, amire bármelyikőtök is gondolt. Miután idáig eljutottál, még mindig képtelen vagy átlátni egy ilyen világos és egyszerű kérdést? Ez nem egy olyan út, amit valaki kitalált, és nem is valamely szellemi alakon alapul. Ez egy új út, és még Jézus régebbi szavai közül is sok már nem érvényes. Amiről Én beszélek, az egy új korszak megnyitásának munkája, és ez egy önálló, különálló munka; a munka, amit végzek, és a szavak, amiket mondok, mind újak. Nem ez a mai nap új munkája? Jézus munkája is ilyen volt. Az ő munkája is különbözött a templomban lévő emberekétől, és ugyanígy különbözött a farizeusok munkájától is, és egyáltalán nem hasonlított ahhoz sem, amit Izráel egész népe végzett. Miután az emberek tanúi voltak ennek, nem tudtak dönteni: „Valóban Isten tette ezt?” Jézus nem követte Jahve törvényét; amikor eljött, hogy tanítsa az embert, minden, amit mondott, új volt és különbözött attól, amit az Ószövetség ősi szentjei és prófétái mondtak, emiatt az emberek továbbra is bizonytalanok maradtak. Emiatt olyan nehéz kezelni az embert. A munka ezen új szakaszának elfogadása előtt többségetek azon az úton járt, ahol a múltbeli szellemi alakok által lefektetett alapok szerint gyakoroltatok, és azokba mentetek be. Ma viszont a munka, amit Én végzek, nagyban különbözik ettől, ezért képtelenek vagytok eldönteni, hogy helyes-e vagy sem. Nem érdekel, hogy milyen utat jártál korábban, és az sem érdekel, hogy kinek a „táplálékát” etted, vagy hogy kit tekintettél „atyádnak”. Mivel eljöttem, és új munkát hoztam, hogy vezessem az embert, mindazoknak, akik Engem követnek, azt kell tenniük, amit Én mondok. Nem számít, milyen erős „családból” származol, Engem kell követned, nem szabad a korábbi szokásaid szerint cselekedned, a „nevelőapádnak” odébb kell állnia, neked pedig Istened elé kell járulnod, hogy kérd a jogos jussodat. Teljes valód az Én kezemben van, és nem kellene túl sok vak hitet szentelned nevelőapádnak; ő nem tud teljesen irányítani téged. A mai munka önálló, különálló munka. Mindaz, amit ma mondok, nyilvánvalóan nem múltbéli alapokon nyugszik; ez egy új kezdet. Ha azt mondod, hogy emberi kéz alkotta, akkor olyan vak vagy, hogy menthetetlen vagy!

Ézsaiás, Ezékiel, Mózes, Dávid, Ábrahám és Dániel Izráel választott népének vezetői vagy prófétái voltak. Miért nem hívták őket Istennek? Miért nem tett mellettük tanúságot a Szentlélek? Miért tett a Szentlélek tanúságot Jézus mellett, amint Ő megkezdte a munkáját, és elkezdte kimondani a szavait? És miért nem tett tanúságot a Szentlélek mások mellett? Őket, a hús-vér embereket, mind „úrnak” nevezték. Függetlenül attól, hogy minek nevezték őket, a munkájuk a lényüket és a lényegüket képviseli, a lényük és a lényegük pedig az identitásukat. A lényegük nem a megnevezésükhöz kapcsolódik; a lényegüket az képviseli, amit kifejezésre juttattak, és amit megéltek. Az Ószövetségben nem volt semmi rendkívüli abban, ha valakit úrnak neveztek, és bárhogy is neveztek egy személyt, a lényege és eredendő identitása megváltoztathatatlan volt. A hamis krisztusok, hamis próféták és félrevezetők között vajon nincsenek olyanok is, akiket „Istennek” neveznek? És ők miért nem Isten? Mert képtelenek Isten munkáját végezni. Alapjában véve emberek, az emberek félrevezetői, és egyikük sem Isten, így nem rendelkeznek Isten identitásával. Vajon nem nevezték Dávidot is úrnak a tizenkét törzs körében? Jézust is Úrnak nevezték; miért csak Jézust nevezték megtestesült Istennek? Vajon nem hívták Jeremiást is úgy, hogy az „emberfia”? És Jézust nem úgy hívták, hogy az Emberfia? Jézus miért volt képes a keresztre feszíttetésre Isten nevében? Nem azért, mert az Ő lényege más volt? Nem azért, mert a munka, amit Ő végzett, más volt? Számít a titulus? Bár Jézust Emberfiának is nevezték, Ő volt Isten első megtestesülése, azért jött, hogy átvegye a hatalmat, és elvégezze a megváltás munkáját. Ez azt bizonyítja, hogy Jézus identitása és lényege különbözött másokétól, akiket szintén emberfiának neveztek. Ma ki meri közületek azt állítani, hogy minden szó, amelyet azok mondtak, akiket a Szentlélek használt, a Szentlélektől származott? Merészel bárki ilyesmit mondani? Ha ilyeneket mondasz, akkor miért vetették el Ezsdrás próféciás könyvét, és miért tették ugyanezt az ősi szentek és próféták könyveivel? Ha azok mind a Szentlélektől származtak, akkor ti miért mertek ilyen önkényes döntéseket hozni? Jogosult vagy arra, hogy a Szentlélek munkáját válaszd? Sok Izráelből származó történetet is elvetettek. És ha azt hiszed, hogy ezek a múltbeli írások mind a Szentlélektől származtak, akkor miért vetettél el néhány könyvet? Ha mind a Szentlélektől származtak, akkor mindet meg kellett volna tartani, és el kellett volna küldeni őket a gyülekezetekben lévő fivéreknek és nővéreknek, hogy elolvassák őket, nem emberi akarat alapján, önkényesen kellett volna őket kiválasztani vagy elvetni – csak így lenne helyes. Azt mondani, hogy Pál és János tapasztalatai keveredtek személyes meglátásaikkal, nem azt jelenti, hogy a tapasztalati tudásuk a Sátántól származott, hanem csak azt, hogy voltak olyan dolgok, amelyek személyes tapasztalataikból és meglátásaikból származtak. Az ő tudásuk az akkori tényleges tapasztalataik hátterén alapult. Ki mondhatná magabiztosan, hogy mindez a Szentlélektől származik? Ha mind a Négy Evangélium a Szentlélektől származik, akkor miért van az, hogy Máté, Márk, Lukács és János mind valami mást mondott Jézus munkájáról? Ha nem hiszitek el, akkor nézzétek meg a bibliai elbeszéléseket, hogy miként tagadta meg Péter háromszor az Urat: mindegyik más, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Sokan, akik tudatlanok, azt mondják: „A megtestesült Isten is ember, származhatnak így a kimondott szavai teljes mértékben a Szentlélektől? Ha Pál és János szavai összekeveredtek az emberi akarattal, akkor az Ő szavai biztos nem keverednek össze az emberi akarattal?” Akik ilyeneket mondanak, azok vakok és tudatlanok! Olvassátok el figyelmesen a Négy Evangéliumot: minden beszámoló arról, amit Jézus mondott és tett, valóban személyenként változik, és minden írónak megvannak a saját nézetei. Ha mindaz, amit e könyvek szerzői írtak, a Szentlélektől származott, akkor mindennek egyformának és következetesnek kellene lennie. Akkor hát miért vannak eltérések? Vajon nem rendkívül ostoba az ember, hogy ezt nem képes meglátni? Ha arra kérnek téged, hogy tégy tanúságot Isten mellett, milyen tanúságot tudsz tenni? Tudsz tanúságot tenni Isten mellett ezzel a megértéssel? Ha mások megkérdezik tőled, hogy „Ha János és Lukács feljegyzéseibe emberi akarat keveredett, akkor a ti Istenetek által mondott szavakba nem keveredik emberi akarat?”, akkor tudnál világos választ adni? Miután Lukács és Máté hallotta Jézus szavait, és látta Jézus munkáját, saját ismereteikről beszéltek, visszaemlékezések formájában, a Jézus által végzett munka néhány tényét részletezve. Vajon mondhatod, hogy a Szentlélek teljesen felfedte az ismereteiket? A Biblián kívül sok szellemi alak volt, akik náluk magasabb tudással rendelkeztek, akkor miért nem vették át szavaikat a későbbi generációk? Őket nem használta a Szentlélek? Tudd meg, hogy a munka, amit ma végzek, nem arra szolgál, hogy a saját meglátásaimmal építsek Jézus munkájára, és nem is arra, hogy Jézus munkáját háttérként használjam, és aztán megosszam az Én saját tudásomat. Milyen munkát végzett Jézus akkoriban? És milyen munkát végzek én ma? Annak, amit én teszek és mondok, nincs előzménye. Az utat, amelyen ma járok, még soha nem taposták azelőtt, és soha nem jártak rajta az elmúlt korok és nemzedékek emberei. Mára elkészült, és ez vajon nem a Lélek munkája? Bár a Szentlélek munkája volt, a múlt vezetői mind másokra alapozva végezték a munkájukat; azonban Magának Istennek a munkája más. Jézus munkájának szakasza ugyanaz volt: új utat nyitott. Amikor eljött, a mennyek országának evangéliumát hirdette, és azt mondta, hogy az embernek megbánást kell tanúsítania és gyónnia kell. Miután Jézus befejezte munkáját, Péter, Pál és mások folytatták azt. Miután Jézust a keresztre szegezték és a mennybe ment, a Lélek ideküldte őket, hogy hirdessék a kereszt útját. Bár Pál szavai magasztosak voltak, azok is a Jézus által mondottakon alapultak, például a türelem, a szeretet, a szenvedés, a fejfedő, a keresztség vagy más követendő előírások. Mindez Jézus szavai alapján hangzott el. Képtelenek voltak új utat nyitni, mivel ők mindannyian Isten által használt emberek voltak.

Amikor Jézus akkor beszélt és munkálkodott, nem tartotta magát az előírásokhoz; nem az ószövetségi törvény munkája szerint munkálkodott. A Kegyelem Korában végzendő munka szerint vitte véghez. Az Általa létrehozott munkának megfelelően járt el, saját terve és szolgálata szerint; nem az Ószövetség törvénye szerint munkálkodott. Semmit sem az Ószövetség törvénye szerint tett, és nem azért jött, hogy beteljesítse a próféták szavait. Isten munkájának egyes szakaszaira nem kifejezetten azért került sor, hogy beteljesítse az ősi próféták jövendöléseit, és Ő nem azért jött el, hogy előírásokhoz tartsa magát, vagy szándékosan beteljesítse az ősi próféták jövendöléseit. Tettei mégsem zavarták meg az ősi próféták jövendöléseit, és nem zavarták meg azt a munkát sem, amelyet korábban végzett. Az Ő munkájának szembeötlő pontja az volt, hogy nem ragaszkodott semmilyen előíráshoz, hanem azt a munkát végezte, amelyet Neki magának kellett elvégeznie. Ő nem próféta vagy látnok volt, hanem cselekvő, aki ténylegesen azért jött, hogy elvégezze a neki szánt munkát, és hogy elindítsa az Ő új korszakát, és véghez vigye új munkáját. Természetesen, amikor Jézus eljött, hogy elvégezze az Ő munkáját, sok olyan szót is beteljesített, amelyeket az ősi próféták mondtak az Ószövetségben. Így a mai munka is beteljesítette az Ószövetség ősi prófétáinak jövendöléseit. Csak éppen Én nem arra a „régi almanachra” hivatkozom, ennyi az egész, mert több munkám van, amit el kell végeznem, és több szó van, amit el kell nektek mondanom, és mindkettő sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a Biblia szövegeinek magyarázata, és mert az ilyen munkának nincs nagy jelentősége vagy értéke számotokra, és nem tud segíteni nektek, sem megváltoztatni titeket. Nem azért fogok új munkát végezni, hogy beteljesítsem a Biblia valamely szövegrészét. Ha Isten csak azért jönne a földre, hogy beteljesítse a Biblia ősi prófétáinak szavait, akkor ki a nagyobb: a testet öltött Isten vagy azok az ősi próféták? Végül is a próféták irányítják Istent, vagy Isten irányítja a prófétákat? Hogy magyarázod ezeket a szavakat?

Kezdetben, amikor Jézus még nem végezte hivatalosan a szolgálatát, az őt követő tanítványokhoz hasonlóan néha ő is részt vett gyűléseken, és zsolozsmákat énekelt, dicséretet zengett, és olvasta az Ószövetséget a templomban. Miután megkeresztelkedett és felemelkedett, a Lélek hivatalosan „leszállt Rá”, és munkálkodni kezdett, felfedve kilétét és a szolgálatot, amelyet el kellett végeznie. Ezt megelőzően senki sem ismerte az Ő kilétét, Márián kívül még János sem tudta. Jézus 29 éves volt, amikor megkeresztelkedett. Miután a keresztelése befejeződött, megnyílt a menny, és egy hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek így kezdett el tanúságot tenni Mellette. Mielőtt 29 éves korában megkeresztelkedett, a normális emberek életét élte: akkor evett, amikor kellett, normálisan aludt és öltözködött, és semmiben sem különbözött másoktól, bár ez persze csak a hús-vér emberek szemében volt így. Néha Ő is gyenge volt, és néha Ő sem látott át a dolgokon, ahogy a Bibliában meg van írva: a korával együtt a bölcsessége is nőtt. Ezek a szavak csupán azt mutatják, hogy átlagos és normális emberi mivolta volt, és nem igazán különbözött más, normális emberektől. Ő is átlagos emberként nőtt fel, és semmi különleges nem volt benne. Mégis Isten gondviselése és védelme alatt állt. Miután megkeresztelkedett, megkísértették, majd elkezdte végezni szolgálatát és munkálkodását, és hatalomra, bölcsességre és tekintélyre tett szert. Ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek nem munkálkodott benne a keresztsége előtt, vagy nem volt jelen benne. A Szentlélek a keresztsége előtt is benne lakozott, de hivatalosan még nem kezdett el munkálkodni, mivel vannak határai annak, hogy Isten mikor végzi a munkáját, ráadásul a normális embereknek megvan a maguk normális felnőtté válási folyamata. A Szentlélek mindig is benne élt. Amikor Jézus megszületett, más volt, mint a többiek, és megjelent a hajnalcsillag; a születése előtt egy angyal jelent meg Józsefnek álmában, és azt mondta neki, hogy Mária fiúgyermeket fog szülni, és a gyermek a Szentlélektől fogant. Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek megkezdte a munkáját, de ez nem azt jelentette, hogy a Szentlélek csak most szállt le Jézusra. Az a mondás, hogy a Szentlélek galamb formájában szállt le rá, a szolgálatának hivatalos kezdetére utal. Isten Lelke már korábban is jelen volt benne, de még nem kezdett el munkálkodni, mert még nem érkezett el az idő, és a Lélek nem kezdett elhamarkodottan munkálkodni. A Lélek a keresztség által tett tanúságot Mellette. Amikor kiemelkedett a vízből, a Lélek hivatalosan is munkálkodni kezdett Benne, ami azt jelentette, hogy Isten megtestesült teste elkezdte betölteni szolgálatát, és megkezdte a megváltás munkáját, vagyis hivatalosan is kezdetét vette a Kegyelem Kora. Isten munkájának tehát megvan a maga ideje, függetlenül attól, hogy milyen munkát végez. A megkeresztelkedés után Jézusban nem történt különösebb változás; még mindig az eredeti testében volt. Csupán arról volt szó, hogy megkezdte munkáját és felfedte kilétét, és tele volt tekintéllyel és erővel. Ebben a tekintetben más volt, mint korábban. Az identitása más volt, ami azt jelenti, hogy jelentős változás történt a státuszában; ez volt a Szentlélek tanúságtétele, és ez nem ember által végzett munka volt. Kezdetben az emberek nem tudták, és csak akkor tudtak meg egy keveset, amikor a Szentlélek ily módon tanúságot tett Jézus mellett. Ha Jézus nagyszerű munkát végzett volna azelőtt, hogy a Szentlélek tanúságot tett volna Mellette, de nem lett volna semmilyen tanúságtétel Magától Istentől, akkor függetlenül attól, hogy milyen nagyszerű volt a munkája, az emberek soha nem ismerték volna meg az identitását, mivel az emberi szem képtelen lett volna meglátni azt. Abszolút szükséges volt átmenni a Szentlélek tanúságtételének lépésén, máskülönben senki sem ismerhette volna fel Őt megtestesült Istenként. Ha azután, hogy a Szentlélek tanúságot tett Mellette, Jézus ugyanúgy folytatta volna a munkát, minden különbség nélkül, akkor annak nem lett volna meg ez a hatása. Ez főként a Szentlélek munkájának aspektusát is feltárja. Miután a Szentlélek tanúságot tett Jézus mellett, a Szentléleknek meg kellett mutatnia Magát, hogy világosan láthasd, hogy Ő Isten, hogy Isten Lelke van Benne, és hogy Isten tanúságtétele nem téves. Ez bizonyíthatta, hogy a tanúságtétele helytálló. Ha az Ő munkája a Szentlélek tanúságtétele előtt és után ugyanaz lett volna, akkor az Ő megtestesült szolgálata és a Szentlélek munkája nem lett volna hangsúlyos; ebben az esetben az ember képtelen lett volna felismerni a Szentlélek munkáját, mivel nem lett volna egyértelmű különbség. Miután a Szentlélek tanúságot tett, meg kellett azt erősítenie, ezért bölcsességét és tekintélyét Jézusban kellett kinyilvánítania, ami más volt, mint a korábbi időkben. Természetesen ez nem a megkeresztelés hatása volt – a keresztelő csupán egy szertartás –, a megkeresztelkedés által csak jelezte, hogy eljött az ideje az Ő szolgálatának. Ez a munka arra szolgált, hogy világossá tegye Isten nagy hatalmát és a Szentlélek tanúságtételét, továbbá azt, hogy a Szentlélek a végsőkig felelősséget vállal e tanúságtételért. Mielőtt szolgálatát teljesítette volna, Jézus is hallgatott prédikációkat, mondott prédikációkat és hirdette az evangéliumot különféle helyeken. Nem végzett semmilyen nagy munkát, mert még nem jött el az idő, hogy teljesítse szolgálatát, és azért sem, mert Isten maga is alázatosan elrejtőzött a testben, és nem végzett semmilyen munkát, amíg meg nem érett rá az idő. A keresztséget megelőzően két okból nem végzett munkát: egyfelől a Szentlélek hivatalosan „nem szállt le” Rá, hogy munkálkodjon (vagyis a Szentlélek nem adta át Jézusnak a hatalmat és a tekintélyt, hogy ilyen munkát végezzen), és még ha tisztában is lett volna saját kilétével, Jézus képtelen lett volna elvégezni a munkát, amit később meg kellett tenni, és várnia kellett volna megkeresztelése napjáig. Ez volt Isten ideje, és senki sem volt képes ellenszegülni, még Maga Jézus sem; Ő nem tudta megszakítani saját munkáját. Természetesen ez Isten alázatossága volt, és egyben Isten munkájának rendezettsége is; ha Isten Lelke nem munkálkodna, senki sem tudná elvégezni az Ő munkáját. Másodszor, mielőtt megkeresztelkedett, csak egy nagyon átlagos és hétköznapi személy volt, semmiben nem különbözött a többi normális és hétköznapi embertől; ez az egyik aspektusa annak, hogy a testet öltött Isten nem volt természetfeletti. A testet öltött Isten nem sértette meg Isten Lelkének rendjét; rendezett módon és nagyon normálisan munkálkodott. Csak a megkeresztelkedés után lett a munkájának tekintélye és hatalma. Ami azt jelenti, hogy bár Ő testet öltött Isten volt, nem vitt véghez természetfeletti tetteket, és ugyanúgy nőtt fel, mint más, normális emberek. Ha Jézus már ismerte volna saját identitását, ha már a keresztsége előtt nagyszerű munkát végzett volna szerte az országban, és ha más lett volna, mint a normális emberek, és rendkívülinek mutatta volna magát, akkor nemcsak János számára lett volna lehetetlen elvégezni a munkáját, hanem Isten számára sem lett volna mód arra, hogy megkezdje munkájának következő lépését. Ez tehát azt bizonyította volna, hogy amit Isten tett, az rosszul sikerült, és az ember számára úgy tűnt volna, hogy Isten Lelke és Isten megtestesülése nem ugyanabból a forrásból származik. Jézus Bibliában feljegyzett munkája tehát az a munka, amelyet a megkeresztelkedése után, három éven keresztül végzett. A Biblia nem írja le, hogy mit csinált a megkeresztelkedése előtt, mert akkor nem végezte ezt a munkát. Csupán egy átlagos személy volt, és átlagos személyként jelent meg; mielőtt Jézus elkezdte volna teljesíteni a szolgálatát, nem különbözött a normális emberektől, és mások nem láttak benne különbséget. Jézus csak 29 éves kora után tudta meg, hogy azért jött, hogy végrehajtsa Isten munkájának egy szakaszát; előtte Ő Maga sem tudta ezt, mert az Isten által végzett munka nem volt természetfeletti. Amikor tizenkét évesen részt vett egy zsinagógai összejövetelen, Mária kereste Őt, és Ő csak egy mondatot mondott, ugyanúgy, mint bármelyik másik gyermek: „Anyám! Hát nem tudod, hogy Atyám akaratát kell mindenek fölé helyeznem?” Persze, mivel a Szentlélektől fogantatott, nem lehet, hogy Jézus valamilyen módon különleges volt? De az Ő különlegessége nem azt jelentette, hogy természetfeletti volt, hanem csupán azt, hogy jobban szerette Istent, mint bármely más kisgyermek. Bár megjelenésében ember volt, a lényege mégis különleges volt, és különbözött a többiektől. Azonban csak a megkeresztelkedés után érezte igazán, hogy a Szentlélek munkálkodik benne, akkor érezte, hogy ő Maga Isten. Csak amikor elérte a 33. életévét, akkor tudatosult benne igazán, hogy a Szentlélek a keresztre feszítés munkáját általa akarja elvégezni. Harminckét éves korában már megismert néhányat a rejtett tényekből, ahogyan Máté evangéliumában meg van írva: „Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Máté 16:16), és „Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia” (Máté 16:21). Nem tudta előre, hogy milyen munkát kell elvégeznie, csak egy meghatározott időpontban. Ennek nem volt teljesen tudatában, amikor megszületett; a Szentlélek fokozatosan munkálkodott benne, és a munkának volt egy folyamata. Ha már a kezdet kezdetén tudta, hogy Ő Isten és Krisztus, és a testet öltött Emberfia, és el kell végeznie a keresztre feszítés munkáját, akkor miért nem munkálkodott már korábban? Miért csak azután, hogy tanítványainak beszámolt a szolgálatáról, érezte Jézus a bánatot, és miért imádkozott komolyan ezért? Miért csak azután értett meg sok dolgot, amit előtte nem értett, hogy János megnyitotta az utat Előtte, és megkeresztelte? Ez azt bizonyítja, hogy ez a testet öltött Isten munkája volt, és annak, hogy Ő megértse és elérje, volt egy folyamata, hiszen Ő Isten megtestesülése volt, akinek a munkája különbözött attól, amit közvetlenül a Lélek végzett.

Isten munkájának minden lépése egy és ugyanazon áramlatot követ, így Isten hatezer éves irányítási tervében minden egyes lépést szorosan követi a következő, a világ alapításától kezdve egészen a mai napig. Ha nem lenne senki, aki kikövezi az utat, akkor nem lenne senki, aki utána jön; mivel vannak, akik később jönnek, vannak, akik kikövezik az utat. Így a munka lépésről lépésre továbböröklődött, és minden egyes lépés az előző folytatásaként szolgált. Ha nem lett volna valaki, hogy megnyissa az utat, lehetetlen lett volna megkezdeni a munkát, és Istennek nem lett volna eszköze ahhoz, hogy folytassa a munkáját. Egyik lépés sem szakítja félbe a másikat, és mindegyik úgy követi a másikat sorban, hogy az kialakít egy áramlatot; mindezt ugyanaz a Lélek teszi. De az, hogy valaki utat nyit-e vagy folytatja-e más munkáját, nem határozza meg az identitását. Nem így van ez? János megnyitotta az utat, Jézus pedig folytatta a munkáját, akkor ez azt bizonyítja, hogy Jézus identitása alacsonyabb rendű, mint Jánosé? Jahve Jézus előtt végezte a munkáját, mondhatod akkor, hogy Jahve hatalmasabb, mint Jézus? Nem számít, hogy ők kikövezték-e az utat, vagy mások munkáját folytatták-e; ami a legfontosabb, az a munkájuk lényege, és az identitás, amit képviselnek. Nem így van ez? Mivel Isten az emberek között akart munkálkodni, ezért fel kellett emelnie az embereket, akik képesek voltak az utat kikövező munkát elvégezni. Amikor János éppen csak elkezdett prédikálni, azt mondta: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” Már a kezdetektől fogva így beszélt, és miért volt képes kimondani ezeket a szavakat? E szavak elhangzásának sorrendjét tekintve János volt az, aki először mondta el a mennyek országáról szóló evangéliumot, Jézus pedig azután szólt. Az emberek elképzelései szerint János volt az, aki megnyitotta az új utat, és így természetesen János hatalmasabb volt, mint Jézus. János azonban nem mondta, hogy ő Krisztus, és Isten nem tett mellette tanúságot Isten szeretett Fiaként, csupán arra használta őt, hogy megnyissa az utat és előkészítse azt az Úrnak. Kikövezte az utat Jézus számára, de nem tudott Jézus nevében cselekedni. Az ember minden munkáját is a Szentlélek tartotta fenn.

Az Ószövetség korában Jahve volt az, aki mutatta az utat, és Jahve munkája képviselte az Ószövetség egész korát és az Izráelben végzett minden munkát. Mózes csupán megerősítette ezt a munkát a földön, és az ő ténykedését az ember által nyújtott együttműködésnek tekintik. Abban az időben Jahve volt az, aki beszélt, aki szólította Mózest, és felemelte őt Izráel népének körébe, és kivezettette vele őket a pusztába és Kánaánba. Ez nem magának Mózesnek a munkája volt, hanem az a munka, amit személyesen Jahve irányított, ezért Mózest nem lehet Istennek nevezni. Mózes a törvényt is bevezette, de ezt a törvényt személyesen Jahve hozta meg. Csupán Mózes által fejezte azt ki. Jézus is alkotott parancsolatokat, és eltörölte az Ószövetség törvényét, és megfogalmazta a parancsolatokat az új kor számára. Jézus miért Maga az Isten? Mert Mózes munkája és Jézus munkája nem ugyanaz. Abban az időben a Mózes által végzett munka nem képviselte a kort, és nem is nyitott új utat; Jahve mutatta az utat és irányította Mózes munkáját, Mózes pedig csupán egy Isten által használt személy volt. Amikor Jézus eljött, János már elvégezte az utat kikövező munka egy lépcsőfokát, és elkezdte hirdetni a mennyek országának evangéliumát (ezt a Szentlélek kezdte el). Amikor Jézus eljött, Ő közvetlenül a saját munkáját végezte, de nagy különbség volt az Ő munkája és Mózes munkája között. Ézsaiás is sok jövendölést mondott, mégis miért nem volt ő Maga Isten? Jézus nem mondott annyi jövendölést, Ő miért volt mégis Maga Isten? Senki sem merte azt mondani, hogy Jézus akkori munkája mind a Szentlélektől származott, és azt sem merték mondani, hogy minden az ember akaratából származott, vagy hogy teljes egészében Magának Istennek a munkája volt. Az embernek nem állt módjában elemezni az ilyen dolgokat. Elmondható, hogy az Ézsaiás által végzett munka és az általa mondott próféciák mind a Szentlélektől származtak; nem közvetlenül magától Ézsaiástól származtak, hanem Jahvétől eredő sugallatok voltak. Jézus nem végzett sok munkát, és nem szólt sok szót, és nem is mondott sok jövendölést. Az ember számára az Ő prédikációja nem tűnt különösebben magasztosnak, mégis Ő Maga volt Isten, és ez az ember számára megmagyarázhatatlan. Soha senki nem hitt Jánosban, Ézsaiásban vagy Dávidban, és soha senki nem nevezte őket Istennek, hogy Dávid, az Isten, János, az Isten; soha senki nem beszélt így, egyedül csak Jézust hívták Krisztusnak. Ez a besorolás Isten tanúságtétele, az Általa vállalt munka és az Általa teljesített szolgálat alapján történik. Ami a Biblia nagy embereit illeti – Ábrahámot, Dávidot, Józsuét, Dánielt, Ézsaiást, Jánost és Jézust –, az általuk végzett munka alapján meg tudod mondani, hogy ki Maga Isten, és hogy milyen emberek próféták és milyenek apostolok. Azt, hogy kit használ Isten, és ki Maga Isten, a lényegük és az általuk végzett munka jellege különbözteti és határozza meg. Ha képtelen vagy különbséget tenni, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem tudod, mit jelent hinni Istenben. Jézus azért Isten, mert annyi szót mondott, és annyi munkát végzett, különösen a sok csodatétel bemutatásával. Hasonlóképpen János is sok munkát végzett és sok szót szólt, akárcsak Mózes; őket miért nem hívták Istennek? Ádámot közvetlenül Isten teremtette; miért nem nevezték őt Istennek, ahelyett, hogy csak teremtett lénynek nevezték? Ha valaki azt mondja neked: „Isten ma annyi munkát végzett, és annyi szót szólt; Ő Maga az Isten. Akkor, mivel Mózes annyi szót mondott, bizonyára ő is Maga Isten volt”, akkor neked ekként kell visszakérdezned: „Akkoriban miért Jézus, és nem János mellett tett Isten olyan tanúságot, hogy ő Maga Isten? János nem Jézus előtt érkezett? Melyik munka volt nagyobb, Jánosé vagy Jézusé? Az ember számára János munkája nagyobbnak tűnik, mint Jézusé, de a Szentlélek miért Jézus mellett tett tanúságot, és miért nem János mellett?” Ugyanez történik ma is! Abban az időben, amikor Mózes vezette Izráel népét, Jahve a felhők közül szólt hozzá. Mózes nem közvetlenül beszélt, hanem őt közvetlenül Jahve vezette. Ez volt az Ószövetség munkája Izráelben. Mózesben nem volt jelen sem a Lélek, sem Isten lénye. Nem tudta elvégezni azt a munkát, ezért nagy különbség van az általa végzett munka és a Jézus által végzett munka között. Mégpedig azért, mert a munka, amit ők végeztek, különbözött! Azt, hogy valakit Isten használ-e, vagy próféta, apostol, vagy Maga Isten, munkájának jellege alapján lehet megállapítani, és ez véget vet a kételyeidnek. A Bibliában meg van írva, hogy csak a Bárány nyithatja fel a hét pecsétet. A korok folyamán a Szentírás sok magyarázója volt e nagy emberek között, ezért mondhatod azt, hogy mindegyikük a Bárány? Mondhatod, hogy magyarázataik mind Istentől származnak? Ők csupán magyarázók; nem rendelkeznek a Bárány identitásával. Hogy lehetnének méltók arra, hogy felnyissák a hét pecsétet? Igaz, hogy „csak a Bárány nyithatja fel a hét pecsétet”, de Ő nem csak azért jön el, hogy felnyissa a hét pecsétet. Ez a munka nem szükségszerű; mellékesen történik. Tökéletesen tisztában van a saját munkájával; vajon szükséges, hogy sok időt töltsön a Szentírás értelmezésével? Vajon a hatezer éves munkához hozzá kell adni „az Írásokat értelmező Bárány Korát”? Azért jön, hogy új munkát végezzen, és csupán kis betekintést nyújt a múltbeli munkába, segítve az embereket abban, hogy megértsék a hatezer éves munka igazságát. Nem kell túl sok szövegrészt megmagyarázni a Bibliából; a jelenlegi munka a kulcs, az a fontos. Tudnod kell, hogy Isten nem kifejezetten azért jön, hogy feltörje a hét pecsétet, hanem hogy elvégezze az üdvösség munkáját.

Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? Egy olyan bűnös, mint te, aki csak most lett megváltva, és még nem ment keresztül változáson, sem Isten tökéletesítésén – vajon összhangban tudsz lenni Isten szándékaival? Ami téged illet, téged, akinek még mindig megvan a régi éned, igaz, hogy Jézus üdvözített téged, és Isten üdvössége miatt nem vagy bűntől való, de ez nem bizonyítja, hogy bűn vagy mocsok nélkül való vagy. Hogyan lehetsz megszentelve, ha nem mentél keresztül változáson? Belül tele vagy mocsokkal, önző és aljas vagy, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – ne is álmodj róla! Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben; épp csak meg lettél váltva, de nem mentél keresztül változáson. Ahhoz, hogy összhangban legyél Isten szándékaival, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; különben csupán meg lettél váltva, és lehetetlen volna számodra, hogy megszentelődj. Ebben az esetben nem vagy alkalmas arra, hogy Istennel együtt csodálatos áldásokat élvezz, mert egy lépéssel lemaradtál Isten embert irányító munkájában, ami az ember megváltoztatásának és tökéletesítésének kulcsfontosságú lépése. Te, egy épphogy megváltott bűnös, ezért nem vagy képes közvetlenül megkapni Isten örökségét.

A munka ezen új szakaszának megkezdése nélkül ki tudja, hogy ti evangélisták, prédikátorok, magyarázók és úgynevezett nagy szellemi emberek meddig jutnátok? A munka ezen új szakaszának megkezdése nélkül vajon nem továbbra is csak elavult, idejétmúlt dolgokról beszélnétek? Vagy a trónra emelkedésről van szó, vagy a királyságra való érettség előkészítéséről; vagy az önmegtagadásról, vagy a test legyőzéséről; vagy a türelemről, vagy a dolgokból való okulásról; vagy az alázatról, vagy a szeretetről. Nem ugyanazt a régi nótát fújjuk? Csupán arról van szó, hogy ugyanazt a dolgot más néven nevezzük! Vagy befedjük fejünket és megtörjük a kenyeret, vagy feltesszük kezünket és imádkozunk, és meggyógyítjuk a betegeket és kiűzzük a démonokat. Vajon létezhet bármilyen új munka? Létezhet bármilyen fejlődési lehetőség? Ha továbbra is így irányítasz, akkor azok, akik téged követnek, szigorúan be fogják tartani az előírásokat, vagy betartják a megállapodást. Azt hiszed, hogy a munkád olyan magasztos, de nem tudod, hogy mindezt az ősi idők „öreg emberei” adták át és tanították meg? Mindaz, amit mondasz és teszel, nem azoknak az öreg embereknek az utolsó szavai? Nem az, amivel ezek az öreg emberek megbíztak, mielőtt elhunytak? Úgy gondolod, hogy a tetteitek felülmúlják az elmúlt nemzedékek apostolainak és prófétáinak tetteit, sőt, mindent felülmúlnak? A munka ezen szakaszának kezdete véget vetett az imádatotoknak Lee Tanú munkája iránt, aki arra törekszik, hogy király legyen és trónra emelkedjen, és ez véget vetett a pimasz hencegéseteknek, így nem vagytok képesek belekontárkodni a munka ezen szakaszába. A munka ezen szakasza nélkül egyre mélyebbre süllyednétek, amíg menthetetlenek nem lennétek. Túl sok minden van nálatok, ami régi! Szerencsére a mai munka visszahozott benneteket; különben ki tudja, milyen irányt vennétek? Mivel Isten olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi, te miért nem keresel új dolgokat? Miért ragaszkodsz mindig a régi dolgokhoz? Ezért a Szentlélek mai munkájának megismerése a legfontosabb!