Elnevezésekről és identitásról

Ha alkalmas akarsz lenni arra, hogy Isten használjon, ismerned kell Isten munkáját, ismerned kell azt a munkát, amelyet korábban végzett (az Ó- és Újszövetségben), ezen felül ismerned kell a mai munkáját; vagyis ismerned kell Isten 6000 év alatt végzett munkájának három szakaszát. Ha arra kérnek téged, hogy terjeszd az evangéliumot, akkor nem leszel képes ezt megtenni Isten munkájának ismerete nélkül. Valaki megkérdezheti tőled, hogy mit mondott az Istenetek a Bibliáról, az Ószövetségről, Jézus munkájáról és az akkori szavairól. Ha nem tudsz beszélni a Biblia belső történetéről, akkor nem lesznek meggyőzve. Abban az időben Jézus sokat beszélt az Ószövetségről a tanítványaival. Minden, amit olvastak, az Ószövetségből származott; az Újszövetség csak több évtizeddel Jézus keresztre feszítése után íródott. Az evangélium terjesztéséhez alapvetően a Biblia belső igazságát kell megértenetek, és Isten munkáját Izraelben, ami a Jahve által végzett munka, továbbá meg kell értenetek a Jézus által végzett munkát is. Ezek azok a kérdések, amelyek minden embert leginkább foglalkoztatnak, és a munka azon két szakaszának belső története, amit nem hallottak. Amikor az evangéliumot terjeszted, először is mellőzd a Szentlélek mai munkájáról szóló beszédet. A munkának ez a szakasza elérhetetlen számukra, mert amit ti kerestek, az a legmagasztosabb mind közül – Isten ismerete és a Szentlélek munkájának ismerete –, és e két dolognál semmi sem fennköltebb. Ha először arról beszéltek, ami magasztos, az túl sok lesz nekik, mert senki sem tapasztalt még ilyen munkát a Szentlélektől; nincs rá precedens, és az ember nem tudja könnyen elfogadni. Az ő tapasztalataik régi, múltbeli dolgok, a Szentlélek esetenkénti munkájával. Amit ők tapasztalnak, az nem a Szentlélek mai munkája, vagy Isten mai akarata. Még mindig a régi gyakorlat szerint cselekszenek, új világosság és új dolgok nélkül.

Jézus korában a Szentlélek főként Jézusban végezte munkáját, míg azok, akik papi ruhát viselve szolgálták Jahvét a templomban, rendíthetetlen hűséggel tették ezt. Ők is részesültek a Szentlélek munkájából, de képtelenek voltak felfogni Isten aktuális akaratát, és csupán a régi szokások szerint maradtak hűségesek Jahvéhoz, új útmutatás nélkül. Jézus eljött és új munkát hozott, de azok, akik a templomban szolgáltak, nem kaptak új útmutatást, és új munkájuk sem volt. A templomban szolgálva csupán a régi gyakorlatokat tarthatták fenn, és a templom elhagyása nélkül egyszerűen képtelenek voltak bármilyen új belépésre. Az új munkát Jézus hozta el, és Jézus nem a templomba ment munkálkodni. Csak a templomon kívül végezte a munkáját, mert Isten munkájának hatóköre már régen megváltozott. Nem a templomban munkálkodott, és amikor az ember ott szolgálta Istent, az csak arra volt jó, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy voltak, és Ő nem tudott új munkát véghezvinni. Hasonlóképpen, a vallásos emberek ma is a Bibliát imádják. Ha terjeszted nekik az evangéliumot, akkor a Biblia szavainak jelentéktelen részleteit fogják rád zúdítani, és sok bizonyítékot találnak majd, amitől elképedsz és eláll a szavad; aztán megbélyegeznek, és azt gondolják, hogy ostobák vagytok a hitetekben. Azt fogják mondani: „Te még a Bibliát, Isten igéjét sem ismered, hogy mondhatod, tehát, hogy hiszel Istenben?” Aztán lenéznek majd téged, és azt is mondják: „Mivel az, akiben ti hisztek, Isten, miért nem mond el nektek mindent az Ó- és Újszövetségről? Minthogy Ő elhozta a dicsőségét Izraelből Keletre, miért nem ismeri az Izraelben végzett munkát? Miért nem ismeri Jézus munkáját? Ha nem tudjátok, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem mondták el nektek; mivel Ő Jézus második megtestesülése, miként ne tudná ezeket a dolgokat? Jézus ismerte a Jahve által végzett munkát; hogy ne ismerte volna?” Amikor eljön az idő, mind ilyen kérdéseket fognak feltenni neked. A fejük tele van ilyen dolgokkal; hogy ne kérdeznék meg? Ti, akik ebben az áramlatban vagytok, nem a Bibliára összpontosítotok, mert ti lépésről lépésre nyomon követtétek az Isten által ma végzett munkát, a saját szemetekkel láttátok ezt a fokozatos munkát, és világosan észleltétek a munka három szakaszát, ezért le kellett tennetek a Bibliát, és abbahagynotok a tanulmányozását. Ők viszont nem tudják nem tanulmányozni, mert nem ismerik ezt a lépésről lépésre végzett munkát. Páran majd azt kérdezik: „Mi a különbség a megtestesült Isten által végzett munka és a múltbeli próféták és apostolok munkája között? Dávidot is az Úrnak nevezték, és Jézust is; bár az általuk végzett munka eltérő volt, mégis ugyanúgy nevezték őket. Mondd, miért nem volt azonos az identitásuk? János egy látomásnak volt a tanúja, amely szintén a Szentlélektől jött, és ő képes volt kimondani azokat a szavakat, amelyeket a Szentlélek akart kimondani; miért volt János identitása más, mint Jézusé?” A Jézus által kimondott szavak teljes mértékben képesek voltak képviselni Istent, és teljes mértékben képviselték Isten munkáját. Amit János látott, az egy látomás volt, és ő nem volt képes Isten munkáját teljes egészében képviselni. Miért van az, hogy János, Péter és Pál sok szót mondott, ahogy Jézus is, mégsem rendelkeztek ugyanazzal az identitással, mint Jézus? Ez főleg azért van, mert a munka, amit végeztek, más volt. Jézus Isten Lelkét képviselte, és Isten Lelke közvetlenül munkálkodott. Ő elvégezte az új kor munkáját, azt a munkát, amelyet korábban senki sem végzett el. Új utat nyitott, képviselte Jahvét, és képviselte Magát Istent, míg Péter, Pál és Dávid, függetlenül attól, hogy minek nevezték őket, csak Isten teremtményének identitását képviselték, és Jézus vagy Jahve küldte őket. Tehát bármennyi munkát is végeztek, bármilyen nagyszerű csodákat is tettek, akkor is csak Isten teremtményei voltak, és képtelenek voltak Isten Lelkét képviselni. Isten nevében munkálkodtak, vagy azután munkálkodtak, hogy Isten odaküldte őket; továbbá a Jézus vagy Jahve által megkezdett korokban munkálkodtak, és nem végeztek más munkát. Végül is, ők csupán Isten teremtményei voltak. Az Ószövetségben számos próféta mondott jövendöléseket, vagy írt próféciákat tartalmazó könyveket. Senki sem mondta, hogy bármelyikük Isten, de amint Jézus elkezdett munkálkodni, Isten Lelke bizonyságot tett arról, hogy Ő Isten. Miért van ez így? Ezen a ponton már tudnod kellene! Korábban az apostolok és a próféták különféle leveleket írtak, és sok mindent megjövendöltek. Később az emberek kiválasztottak közülük párat, hogy a Bibliába kerüljenek, néhány pedig elveszett. Mivel vannak emberek, akik azt mondják, hogy minden, amit mondtak, a Szentlélektől származik, miért tartják némelyiket jónak, némelyiket pedig rossznak? És egyeseket miért választottak ki, másokat pedig nem? Ha valóban a Szentlélek által mondott szavak lennének, akkor vajon szükséges lenne, hogy az emberek válogassanak közülük? Miért különböznek a Jézus szavairól és az általa végzett munkáról szóló beszámolók mind a négy evangéliumban? Vajon nem azok hibája ez, akik feljegyezték őket? Néhányan majd megkérdezik: „Mivel a Pál és az Újszövetség más szerzői által írt levelek, illetve az elvégzett munkájuk részben az ember akaratából fakadt, és az ember elképzelései meghamisították őket, akkor vajon nincs-e emberi tisztátalanság azokban a szavakban, amelyeket Te (Isten) ma mondasz? Tényleg nem tartalmaznak semmit az ember elképzeléseiből?” Az Isten által végzett munka e szakasza teljesen különbözik attól, amit Pál és a sok apostol és próféta végzett. Nemcsak az identitásban van különbség, hanem elsősorban különbség van az elvégzett munkában. Miután lesújtott Pálra, és ő elbukott az Úr előtt, munkáját a Szentlélek vezette, és ő lett akit küldött. Ezért leveleket írt a gyülekezeteknek, és ezek a levelek mind Jézus tanításait követték. Pált az Úr küldte, hogy az Úr Jézus nevében munkálkodjon, de amikor Maga Isten jött el, nem munkálkodott semmilyen néven, és munkájában nem képviselt mást, csak Isten Lelkét. Isten azért jött, hogy közvetlenül munkálkodjon: Őt nem az ember tökéletesítette, és a munkáját nem az emberek tanításai alapján végezte. A munkának ebben a szakaszában Isten nem személyes tapasztalatairól beszélve vezet, hanem közvetlenül munkálkodik, aszerint, amije van. Például a szolgálattevők próbatétele, a fenyítés ideje, a halál próbatétele, Isten szeretetének ideje… Ez mind olyan munka, amilyet még soha nem végeztek, és amely a jelen korhoz tartozik, nem pedig az ember tapasztalataihoz. Az általam mondott szavak szerint melyek az ember tapasztalatai? Nem közvetlenül a Lélektől származnak-e mindezek, és nem a Lélek bocsátja ki őket? Csak aa képességeid annyira gyenge, hogy képtelen vagy átlátni az igazságot! A gyakorlatias életmód, amiről beszélek, az útravaló, és még soha senki nem beszélt róla, még soha senki nem is tapasztalta meg ezt az utat, és nem ismerte ezt a valóságot. Mielőtt én kimondtam ezeket a szavakat, még soha senki nem mondta ki őket. Soha senki nem beszélt ilyen tapasztalatokról, soha senki nem mondott el ilyen részleteket, továbbá soha senki nem világított rá ezekre a körülményekre, hogy felfedje ezeket a dolgokat. Soha senki nem mutatta az utat, amelyet ma én mutatok, és ha ember mutatná, akkor nem lenne új út. Vegyük például Pált és Pétert. Nekik nem voltak saját, személyes tapasztalataik, mielőtt Jézus mutatta az utat. Csak azután tapasztalták meg Jézus szavait és az általa mutatott utat, hogy Jézus megmutatta az utat; ebből sok tapasztalatot nyertek, és megírták a leveleket. Az ember tapasztalatai tehát nem azonosak Isten munkájával, és Isten munkája nem azonos az ember elképzelései és tapasztalatai által leírt tudással. Újra és újra elmondtam, hogy ma új utat mutatok, és új munkát végzek, és munkám és kijelentéseim különböznek János és az összes többi próféta munkájától és kijelentéseitől. Soha nem tapasztalatokra teszek szert először, és aztán beszélek nektek róluk – ez egyáltalán nem így van. Ha így lenne, az nem késleltetett volna titeket már régen? A múltban a tudás, amelyről sokan beszéltek, szintén magasztos volt, de minden szavuk csak az úgynevezett szellemi alakok szavai alapján hangzott el. Nem ők mutatták meg az utat, hanem az a tapasztalataikból, az általuk látottakból és a tudásukból fakadt. Volt, ami az ő elképzeléseikből állt, és volt, ami az általuk összegzett tapasztalatokból. Ma az Én munkám természete teljesen más, mint az övék. Nem tapasztaltam meg azt, hogy mások vezetnek, és nem is fogadtam el, hogy mások tökéletesítsenek. Továbbá, mindaz, amit mondtam, és amivel közösséget vállaltam, nem hasonlít senkiéhez, és soha senki más nem mondta ki. Ma, függetlenül attól, hogy kik vagytok, a munkátokat az általam kimondott szavak alapján végzitek. E kijelentések és munka nélkül ki lenne képes megtapasztalni ezeket a dolgokat (a szolgálattevők próbatétele, a fenyítés ideje…), és ki lenne képes ilyen tudásról beszélni? Tényleg képtelen vagy ezt látni? Függetlenül a munka lépcsőfokától, amint szavaim elhangzanak, ti elkezdtek azokkal közösséget vállalni, és azok szerint munkálkodni, és ez nem olyan út, amire bármelyikőtök is gondolt. Miután idáig eljutottál, képtelen vagy átlátni egy ilyen világos és egyszerű kérdést? Ez nem egy olyan út, amit valaki kitalált, és nem is valamely szellemi alak útján alapul. Ez egy új út, és még Jézus egykori szavai közül is sok már nem érvényes. Amiről Én beszélek, az egy új korszak megnyitásának munkája, és ez a munka egyedülálló; a munka, amit végzek, és a szavak, amiket mondok, mind újak. Nem ez a mai nap új munkája? Jézus munkája is ilyen volt. Az ő munkája is különbözött a templomban lévő emberekétől, és ugyanígy különbözött a farizeusok munkájától is, és egyáltalán nem hasonlított ahhoz sem, amit Izrael egész népe végzett. Miután az emberek tanúi voltak ennek, nem tudtak dönteni: „Valóban Isten tette ezt?” Jézus nem tartotta magát Jahve törvényéhez; amikor eljött, hogy tanítsa az embert, minden, amit mondott, új és más volt ahhoz képest, amit az Ószövetség ősi szentjei és prófétái mondtak, emiatt az emberek továbbra is bizonytalanok maradtak. Emiatt olyan nehéz kezelni az embert. A munka ezen új szakaszának elfogadása előtt többségetek azon az úton járt, ahol gyakoroltatok és ama bizonyos szellemi alakok alapjaira támaszkodtatok. Ma viszont a munka, amit Én végzek, nagyban különbözik ettől, ezért képtelenek vagytok eldönteni, hogy helyes-e vagy sem. Nem érdekel, hogy milyen utat jártál korábban, és az sem érdekel, hogy kinek a „táplálékát” etted, vagy hogy kit tekintettél „atyádnak”. Mivel eljöttem, és új munkát hoztam, hogy vezessem az embert, mindazoknak, akik Engem követnek, azzal összhangban kell cselekedniük, amit mondok. Nem számít, milyen erős „családból” származol, Engem kell követned, nem szabad a korábbi szokásaid szerint cselekedned, a „nevelőapádnak” odébb kell állnia, neked pedig Istened elé kell járulnod, hogy kérd a jogos jussodat. Teljes valód az Én kezemben van, és nem kellene túl sok vak hitet szentelned nevelőapádnak; ő nem tud teljesen irányítani téged. A mai munka egyedülálló. Mindaz, amit ma mondok, nyilvánvalóan nem múltbéli alapokon nyugszik; ez egy új kezdet, és ha azt mondod, hogy emberi kéz alkotta, akkor olyan vak vagy, hogy menthetetlen vagy!

Ézsaiás, Ezékiel, Mózes, Dávid, Ábrahám és Dániel Izrael választott népének vezetői vagy prófétái voltak. Miért nem hívták őket Istennek? Miért nem tett mellettük tanúságot a Szentlélek? Miért tett a Szentlélek tanúságot Jézus mellett, amint megkezdte a munkáját, és elkezdte kimondani a szavait? És miért nem tett tanúságot a Szentlélek mások mellett? Őket, a hús-vér embereket, mind „Úrnak” nevezték. Függetlenül attól, hogy minek nevezték őket, a munkájuk a lényüket és a lényegüket képviseli, a lényük és a lényegük pedig az identitásukat. A lényegük nem a megnevezésükhöz kapcsolódik; a lényegüket az képviseli, amit kifejezésre juttattak, és amit megéltek. Az Ószövetségben nem volt semmi rendkívüli abban, ha valakit Úrnak neveztek, és. bárhogy is neveztek egy személyt, a lényege és eredendő identitása megváltoztathatatlan volt. A hamis Krisztusok, hamis próféták és csalók között vajon nincsenek olyanok is, akiket „Istennek” neveznek? És ők miért nem Istenek? Mert képtelenek Isten munkáját végezni. Alapjában véve emberek, az emberek megtévesztői, és egyikük sem Isten, így nem rendelkeznek Isten identitásával. Vajon nem nevezték Dávidot is Úrnak a tizenkét törzs körében? Jézust is Úrnak nevezték; miért csak Jézust nevezték megtestesült Istennek? Vajon Jeremiást nem ismerték úgy is, mint az Emberfia? És Jézust nem úgy ismerték, mint az Emberfia? Miért feszítették keresztre Jézust Isten nevében? Nem azért, mert az Ő lényege más volt? Nem azért, mert a munka, amit Ő végzett, más volt? Számít a titulus? Bár Jézust Emberfiának is nevezték, Ő volt Isten első megtestesülése, azért jött, hogy átvegye a hatalmat, és elvégezze a megváltás munkáját. Ez azt bizonyítja, hogy Jézus identitása és lényege különbözött másokétól, akiket szintén Emberfiának neveztek. Ma ki meri közületek azt állítani, hogy minden szó, amelyet azok mondtak, akiket a Szentlélek használt, a Szentlélektől származott? Merészel bárki ilyesmit mondani? Ha ilyeneket mondasz, akkor miért vetették el Ezsdrás próféciás könyvét, és miért tették ugyanezt az ősi szentek és próféták könyveivel? Ha ők mind a Szentlélektől származtak, akkor ti miért mertek ilyen szeszélyes döntéseket hozni? Alkalmas vagy arra, hogy a Szentlélek munkáját válaszd? Sok Izraelből származó történetet is elvetettek. És ha azt hiszed, hogy ezek a múltbeli írások mind a Szentlélektől származtak, akkor miért vetettetek el néhány könyvet? Ha mind a Szentlélektől származtak, akkor mindet meg kellett volna tartani, és el kellett volna küldeni őket a gyülekezetekben lévő fivéreknek és nővéreknek, hogy elolvassák őket. Nem emberi akarat alapján kellett volna őket kiválasztani vagy elvetni; ez helytelen. Azt mondani, hogy Pál és János tapasztalatai keveredtek személyes meglátásaikkal, nem azt jelenti, hogy tapasztalataik és tudásuk a Sátántól származott, hanem csak azt, hogy voltak olyan dolgok, amelyek személyes tapasztalataikból és meglátásaikból származtak. Az ő tudásuk megfelelt az akkori tényleges tapasztalataik hátterének, és ki mondhatná magabiztosan, hogy mindez a Szentlélektől származik? Ha mind a Négy Evangélium a Szentlélektől származik, akkor miért van az, hogy Máté, Márk, Lukács és János mind valami mást mondott Jézus munkájáról? Ha nem hiszitek el, akkor nézzétek meg a bibliai elbeszéléseket, hogy miként tagadta meg Péter háromszor az Urat: mindegyik más, és mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Sokan, akik tudatlanok, azt mondják: „A testet öltött Isten is ember, származhatnak így a kimondott szavai teljes mértékben a Szentlélektől? Ha Pál és János szavai összekeveredtek az emberi akarattal, akkor az Ő szavai biztos nem keverednek össze az emberi akarattal?” Akik ilyeneket mondanak, azok vakok és tudatlanok! Olvasd el figyelmesen a Négy Evangéliumot; olvasd el, mit jegyeztek fel azokról a dolgokról, amelyeket Jézus tett, és a szavakról, amelyeket mondott. Mindegyik elbeszélés egészen egyszerűen más, és mindegyiknek megvan a maga nézőpontja. Ha mindaz, amit e könyvek szerzői írtak, a Szentlélektől származott, akkor mindennek egyformának és következetesnek kellene lennie. Akkor hát miért vannak eltérések? Vajon nem rendkívül ostoba az ember, hogy ezt nem képes meglátni? Ha arra kérnek téged, hogy tégy tanúságot Isten mellett, milyen tanúságot tudsz tenni? Lehet-e effajta tudással tanúságot tenni Isten mellett? Ha mások megkérdezik tőled, hogy „Ha János és Lukács feljegyzéseibe emberi akarat keveredett, akkor a ti Istenetek által mondott szavakba nem keveredik emberi akarat?”, akkor tudnál világos választ adni? Miután Lukács és Máté hallotta Jézus szavait, és látta Jézus munkáját, saját ismereteikről beszéltek, visszaemlékezések formájában, a Jézus által végzett munka néhány tényét részletezve. Vajon mondhatod, hogy a Szentlélek teljesen felfedte az ismereteiket? A Biblián kívül sok szellemi alak volt, akik náluk magasabb tudással rendelkeztek, akkor miért nem vették át szavaikat a későbbi generációk? Őket nem használta a Szentlélek? Tudnod kell, hogy a mai munkában nem a saját meglátásaimról beszélek, amelyek Jézus munkájának alapjaira épülnek, és nem is a saját tudásomról beszélek Jézus munkájának hátterével szemben. Milyen munkát végzett Jézus akkoriban? És milyen munkát végzek én ma? Annak, amit én teszek és mondok, nincs előzménye. Az utat, amelyen ma járok, még soha nem taposták azelőtt, és soha nem jártak rajta az elmúlt korok és nemzedékek emberei. Ma kezdetét vette, és ez vajon nem a Lélek munkája? Bár a Szentlélek munkája volt, a múlt vezetői mind másokra alapozva végezték a munkájukat; azonban Magának Istennek a munkája más. Jézus munkájának szakasza ugyanaz volt: új utat nyitott. Amikor eljött, a mennyek országának evangéliumát hirdette, és azt mondta, hogy az embernek megbánást kell tanúsítania és gyónnia kell. Miután Jézus befejezte munkáját, Péter, Pál és mások folytatták azt. Miután Jézust a keresztre szegezték és a mennybe ment, a Lélek ideküldte őket, hogy terjesszék a kereszt útját. Bár Pál szavai magasztosak voltak, azok is a Jézus által mondottakon alapultak, például a türelem, a szeretet, a szenvedés, a fejfedő, a keresztség vagy más követendő doktrínák. Mindez Jézus szavai alapján hangzott el. Képtelenek voltak új utat nyitni, mivel ők mindannyian Isten által használt emberek voltak.

Jézus akkori kijelentései és munkája nem követte a doktrínát, és nem az ószövetségi törvény munkája szerint munkálkodott. A Kegyelem Korában végzendő munka szerint vitte véghez. Az Általa létrehozott munkának megfelelően dolgozott, saját terve és szolgálata szerint; nem az Ószövetség törvénye szerint munkálkodott. Semmit sem az Ószövetség törvénye szerint tett, és nem azért jött, hogy beteljesítse a próféták szavait. Isten munkájának egyes szakaszaira nem kifejezetten azért került sor, hogy beteljesítse az ősi próféták jövendöléseit, és Ő nem azért jött el, hogy tartsa magát a doktrínához, vagy szándékosan beteljesítse az ősi próféták jövendöléseit. Tettei azonban nem zavarták meg az ősi próféták jövendöléseit, és nem zavarták meg azt a munkát sem, amelyet korábban végzett. Az Ő munkájának szembeötlő pontja az volt, hogy nem ragaszkodott semmilyen doktrínához, hanem azt a munkát végezte, amelyet Neki magának kellett elvégeznie. Ő nem próféta vagy látnok volt, hanem cselekvő, aki ténylegesen azért jött, hogy elvégezze a neki szánt munkát, és hogy elindítsa az Ő új korszakát és véghezvigye új munkáját. Természetesen, amikor Jézus eljött, hogy elvégezze az Ő munkáját, sok olyan szót is beteljesített, amelyeket az ősi próféták mondtak az Ószövetségben. Így a mai munka is beteljesítette az Ószövetség ősi prófétáinak jövendöléseit. Csak éppen Én nem tartom magasra azt a „régi almanachot”, ennyi az egész. Mert több munkám van, amit el kell végeznem, több szó van, amit el kell nektek mondanom, és ez a munka és ezek a szavak sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a Biblia szövegeinek magyarázata, mert az ilyen munkának nincs nagy jelentősége vagy értéke számotokra, és nem tud segíteni nektek vagy megváltoztatni titeket. Nem azért szándékozom új munkát végezni, hogy beteljesítsem a Biblia valamely szövegrészét. Ha Isten csak azért jönne a földre, hogy beteljesítse a Biblia ősi prófétáinak szavait, akkor ki a nagyobb: a testet öltött Isten vagy azok az ősi próféták? Végül is a próféták irányítják Istent, vagy Isten irányítja a prófétákat? Hogy magyarázod ezeket a szavakat?

Kezdetben, amikor Jézus még nem végezte hivatalosan a szolgálatát, az őt követő tanítványokhoz hasonlóan néha ő is részt vett gyűléseken, és zsolozsmákat énekelt, dicséretet zengett, és olvasta az Ószövetséget a templomban. Miután megkeresztelkedett és feltámadt, a Lélek hivatalosan leszállt rá, és munkálkodni kezdett, felfedve kilétét és a szolgálatot, amelyet el kellett végeznie. Ezt megelőzően senki sem ismerte az Ő kilétét, Márián kívül még János sem tudta. Jézus 29 éves volt, amikor megkeresztelkedett. Miután a keresztelése befejeződött, megnyílt a menny, és egy hang szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek így kezdett el tanúságot tenni mellette. Mielőtt 29 éves korában megkeresztelkedett, a normális emberek életét élte: akkor evett, amikor kellett, normálisan aludt és öltözködött, és semmiben sem különbözött másoktól, bár ez persze csak a hús-vér emberek szemében volt így. Néha Ő is gyenge volt, és néha Ő sem vett észre dolgokat, ahogy a Bibliában meg van írva: a korával együtt az intelligenciája is nőtt. Ezek a szavak csupán azt mutatják, hogy átlagos és normális emberi mivolta volt, és nem igazán különbözött más, normális emberektől. Ő is átlagos emberként nőtt fel, és semmi különleges nem volt benne. Mégis Isten gondviselése és védelme alatt állt. Miután megkeresztelkedett, megkísértették, majd elkezdte végezni szolgálatát és munkálkodását, és hatalomra, bölcsességre és tekintélyre tett szert. Ez nem azt jelenti, hogy a Szentlélek nem munkálkodott benne a keresztsége előtt, vagy nem volt jelen benne. A Szentlélek a keresztsége előtt is benne lakozott, de hivatalosan még nem kezdett el munkálkodni, mivel vannak határai annak, hogy Isten mikor végzi a munkáját, ráadásul a normális embereknek megvan a maguk normális felnőtté válási folyamata. A Szentlélek mindig is benne élt. Amikor Jézus megszületett, más volt, mint a többiek, és megjelent a hajnalcsillag; a születése előtt egy angyal jelent meg Józsefnek álmában, és azt mondta neki, hogy Mária fiúgyermeket fog szülni, és a gyermek a Szentlélektől fogant. Miután Jézus megkeresztelkedett, a Szentlélek megkezdte a munkáját, de ez nem azt jelentette, hogy a Szentlélek csak most szállt le Jézusra. Az a mondás, hogy a Szentlélek galamb formájában szállt le rá, a szolgálatának hivatalos kezdetére utal. Isten Lelke már korábban is jelen volt benne, de még nem kezdett el munkálkodni, mert még nem érkezett el az idő, és a Lélek nem kezdett elhamarkodottan munkálkodni. A Lélek a keresztség által tett tanúságot mellette. Amikor kiemelkedett a vízből, a Lélek hivatalosan is munkálkodni kezdett benne, ami azt jelentette, hogy Isten megtestesülése elkezdte betölteni szolgálatát, és megkezdte a megváltás munkáját, vagyis hivatalosan is kezdetét vette a Kegyelem Kora. Isten munkájának tehát megvan a maga ideje, függetlenül attól, hogy milyen munkát végez. A megkeresztelkedés után Jézusban nem történt különösebb változás; még mindig az eredeti testében volt. Csupán arról volt szó, hogy megkezdte munkáját és felfedte kilétét, és tele volt tekintéllyel és erővel. Ebben a tekintetben más volt, mint korábban. Az identitása más volt, ami azt jelenti, hogy jelentős változás történt a státuszában; ez volt a Szentlélek tanúságtétele, és ez nem ember által végzett munka volt. Kezdetben az emberek nem tudták, és csak akkor kapisgálták kicsit, amikor a Szentlélek ilyen módon tanúságot tett Jézus mellett. Ha Jézus nagy munkát végzett volna, mielőtt a Szentlélek tanúságot tett volna mellette, de Magának Istennek a tanúságtétele nélkül, akkor függetlenül attól, hogy milyen nagyszerű volt a munkája, az emberek soha nem tudtak volna az Ő kilétéről, mert az emberi szem képtelen lett volna meglátni azt. A Szentlélek tanúságtétele nélkül senki sem ismerhette volna fel Őt a testet öltött Istenként. Ha a Szentlélek tanúságtétele után Jézus ugyanúgy, változatlanul folytatta volna a munkáját, akkor nem lett volna ilyen hatása, és ebben főleg a Szentlélek munkája mutatkozik meg. Miután a Szentlélek tanúságot tett, a Szentléleknek meg kellett mutatkoznia, így világosan láthattad, hogy Ő Isten volt, és hogy Isten Lelke volt benne; Isten tanúságtétele nem volt téves, ez bizonyította, hogy tanúságtétele helyes volt. Ha az Ő munkája a Szentlélek tanúságtétele előtt és után ugyanaz lett volna, akkor az Ő megtestesült szolgálata és a Szentlélek munkája nem lett volna hangsúlyos, így az ember képtelen lett volna felismerni a Szentlélek munkáját, mivel nem lett volna egyértelmű különbség. Miután a Szentlélek tanúságot tett, meg kellett azt erősítenie, ezért bölcsességét és tekintélyét Jézusban kellett kinyilvánítania, ami más volt, mint a korábbi időkben. Természetesen ez nem a megkeresztelés hatása volt – a keresztelő csupán egy szertartás –, a megkeresztelkedés által csak jelezte, hogy eljött az ideje az Ő szolgálatának. Ez a munka arra szolgált, hogy világossá tegye Isten nagy hatalmát és a Szentlélek tanúságtételét, továbbá azt, hogy a Szentlélek a végsőkig felelősséget vállal e tanúságtételért. Mielőtt szolgálatát teljesítette volna, Jézus is hallgatott prédikációkat, prédikált és terjesztette az evangéliumot különféle helyeken. Nem végzett semmilyen nagy munkát, mert még nem jött el az idő, hogy teljesítse szolgálatát, és azért sem, mert Isten maga is alázatosan elrejtőzött a testben, és nem végzett semmilyen munkát, amíg meg nem érett rá az idő. A keresztséget megelőzően két okból nem végzett munkát: egyfelől a Szentlélek hivatalosan nem szállt le rá, hogy munkálkodjon (vagyis a Szentlélek nem adta át Jézusnak a hatalmat és a tekintélyt, hogy ilyen munkát végezzen), és még ha tisztában is lett volna saját kilétével, Jézus képtelen lett volna elvégezni a munkát, amit később szándékozott megtenni, és várnia kellett volna megkeresztelése napjáig. Ez volt Isten ideje, és senki sem volt képes ellenszegülni, még Maga Jézus sem; Jézus Maga sem tudta megszakítani saját munkáját. Természetesen ez Isten alázatossága volt, és egyben Isten munkájának törvénye is; ha Isten Lelke nem munkálkodna, senki sem tudná elvégezni az Ő munkáját. Másodszor, mielőtt megkeresztelkedett, csak egy nagyon átlagos és hétköznapi ember volt, semmiben nem különbözött a többi normális és hétköznapi embertől; ez az egyik aspektusa annak, hogy a testet öltött Isten nem volt természetfeletti. A testet öltött Isten nem sértette meg Isten Lelkének rendjét; rendezett módon és nagyon normálisan munkálkodott. Csak a megkeresztelkedés után lett a munkájának tekintélye és hatalma. Ami azt jelenti, hogy bár Ő testet öltött Isten volt, nem vitt véghez természetfeletti tetteket, és ugyanúgy nőtt fel, mint más, normális emberek. Ha Jézus már ismerte volna saját identitását, ha már a keresztsége előtt nagyszerű munkát végzett volna szerte az országban, és ha más lett volna, mint a normális emberek, és rendkívülinek mutatta volna magát, akkor nemcsak János számára lett volna lehetetlen elvégezni a munkáját, hanem Isten számára sem lett volna mód arra, hogy megkezdje munkájának következő lépését. Ez tehát azt bizonyította volna, hogy amit Isten tett, az rosszul sikerült, és az ember számára úgy tűnt volna, hogy Isten Lelke és Isten megtestesülése nem ugyanabból a forrásból származik. Jézus Bibliában feljegyzett munkája tehát az a munka, amelyet a megkeresztelkedése után, három éven keresztül végzett. A Biblia nem írja le, hogy mit csinált a megkeresztelkedése előtt, mert akkor nem végezte ezt a munkát. Csupán egy átlagos ember volt, és egy átlagos emberként jelent meg; mielőtt Jézus elkezdte volna teljesíteni a szolgálatát, nem különbözött a normális emberektől, és mások nem láttak benne különbséget. Jézus csak 29 éves kora után tudta meg, hogy azért jött, hogy végrehajtsa Isten munkájának egy szakaszát; előtte Ő Maga sem tudta ezt, mert az Isten által végzett munka nem volt természetfeletti. Amikor tizenkét évesen részt vett egy zsinagógai összejövetelen, Mária kereste Őt, és Ő csak egy mondatot mondott, ugyanúgy, mint bármelyik másik gyermek: „Anyám! Hát nem tudod, hogy Atyám akaratát kell mindenek fölé helyeznem?” Persze, mivel a Szentlélektől fogantatott, nem lehet, hogy Jézus valamilyen módon különleges volt? De az Ő különlegessége nem azt jelentette, hogy természetfeletti volt, hanem csupán azt, hogy jobban szerette Istent, mint bármely más kisgyermek. Bár megjelenésében ember volt, a lényege mégis különleges volt, és különbözött a többiektől. Azonban csak a megkeresztelkedés után érezte igazán, hogy a Szentlélek munkálkodik benne, akkor érezte, hogy ő Maga Isten. Csak amikor elérte a 33. életévét, akkor tudatosult benne igazán, hogy a Szentlélek a keresztre feszítés munkáját általa akarja elvégezni. Harminckét éves korában már megismert néhány belső igazságot, ahogyan Máté evangéliumában meg van írva: „Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” (Máté 16,16), és „Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.” (Máté 16,21). Nem tudta előre, hogy milyen munkát kell elvégeznie, csak egy meghatározott időpontban. Ennek nem volt teljesen tudatában, amikor megszületett; a Szentlélek fokozatosan munkálkodott benne, és a munkának volt egy folyamata. Ha már a kezdet kezdetén tudta, hogy Ő Isten és Krisztus, és a testet öltött Emberfia, és el kell végeznie a keresztre feszítés munkáját, akkor miért nem munkálkodott már korábban? Miért csak azután, hogy tanítványainak beszámolt a szolgálatáról, érezte Jézus a bánatot, és miért imádkozott komolyan ezért? Miért nyitotta meg János az utat előtte, és keresztelte meg, mielőtt sok mindent megértett volna, amit addig nem értett? Ez azt bizonyítja, hogy ez a testet öltött Isten munkája volt, és annak, hogy Ő megértse és elérje, volt egy folyamata, hiszen Ő Isten megtestesülése volt, akinek a munkája különbözött attól, amit közvetlenül a Lélek végzett.

Isten munkájának minden lépése egy és ugyanazon áramlatot követ, így Isten hatezer éves irányítási tervében minden egyes lépést szorosan követi a következő, a világ alapításától kezdve egészen a mai napig. Ha nem lenne senki, aki kikövezi az utat, akkor nem lenne senki, aki utána jön; mivel vannak, akik később jönnek, vannak, akik kikövezik az utat. Így a munka lépésről lépésre továbböröklődött. Egyik lépés követi a másikat, és anélkül, hogy valaki megnyitná az utat, lehetetlen lenne megkezdeni a munkát, és Istennek nem lenne eszköze ahhoz, hogy folytassa a munkáját. Egyik lépés sem mond ellent a másiknak, és mindegyik úgy követi a másikat sorban, hogy az kialakít egy áramlatot; mindezt ugyanaz a Lélek teszi. De az, hogy valaki utat nyit-e vagy folytatja-e más munkáját, nem határozza meg az identitását. Nem így van ez? János megnyitotta az utat, Jézus pedig folytatta a munkáját, akkor ez azt bizonyítja, hogy Jézus identitása alacsonyabb rendű, mint Jánosé? Jahve Jézus előtt végezte a munkáját, mondhatod akkor, hogy Jahve hatalmasabb, mint Jézus? Nem számít, hogy ők kikövezték-e az utat, vagy mások munkáját folytatták-e; ami a legfontosabb, az a munkájuk lényege, és az identitás, amit az képvisel. Nem így van ez? Mivel Isten az emberek között akart munkálkodni, ezért fel kellett emelnie azokat, akik képesek voltak az utat kikövező munkát elvégezni. Amikor János éppen csak elkezdett prédikálni, azt mondta: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Már a kezdetektől fogva így beszélt, és miért volt képes kimondani ezeket a szavakat? E szavak elhangzásának sorrendjét tekintve János volt az, aki először mondta el a mennyek országáról szóló evangéliumot, Jézus pedig azután szólt. Az emberek elképzelései szerint János volt az, aki megnyitotta az új utat, és így természetesen János hatalmasabb volt, mint Jézus. János azonban nem mondta, hogy ő Krisztus, és Isten nem tett mellette tanúságot Isten szeretett Fiaként, csupán arra használta őt, hogy megnyissa az utat és előkészítse azt az Úrnak. Kikövezte az utat Jézus számára, de nem tudott Jézus nevében cselekedni. Az ember minden munkáját is a Szentlélek tartotta fenn.

Az Ószövetség korában Jahve volt az, aki mutatta az utat, és Jahve munkája képviselte az Ószövetség egész korát és az Izraelben végzett minden munkát. Mózes csupán megerősítette ezt a munkát a földön, és az ő ténykedését az ember által nyújtott együttműködésnek tekintik. Abban az időben Jahve volt az, aki beszélt, aki szólította Mózest, és felemelte őt Izrael népének körébe, és kivezettette vele őket a pusztába és Kánaánba. Ez nem magának Mózesnek a munkája volt, hanem az a munka, amit személyesen Jahve irányított, ezért Mózest nem lehet Istennek nevezni. Mózes a törvényt is bevezette, de ezt a törvényt személyesen Jahve hozta meg. Csupán Mózes által fejezte azt ki. Jézus is alkotott parancsolatokat, és eltörölte az Ószövetség törvényét, és megfogalmazta a parancsolatokat az új kor számára. Jézus miért Maga az Isten? Mert van egy különbség. Abban az időben a Mózes által végzett munka nem képviselte a kort, és nem is nyitott új utat; őt Jahve vezette, és csupán egy ember volt, akit Isten használt. Amikor Jézus eljött, János már elvégezte az utat kikövező munka egy lépcsőfokát, és elkezdte terjeszteni a mennyek országának evangéliumát (ezt a Szentlélek kezdte el). Amikor Jézus eljött, Ő közvetlenül a saját munkáját végezte, de nagy különbség volt az Ő munkája és Mózes munkája között. Ézsaiás is sok jövendölést mondott, mégis miért nem volt ő ő Maga Isten? Jézus nem mondott annyi jövendölést, Ő miért volt mégis Maga Isten? Senki sem merte azt mondani, hogy Jézus akkori munkája mind a Szentlélektől származott, és azt sem merték mondani, hogy minden az ember akaratából származott, vagy hogy teljes egészében Magának Istennek a munkája volt. Az embernek nem állt módjában elemezni az ilyen dolgokat. Elmondható, hogy Ézsaiás ilyen munkát végzett, és ilyen jövendöléseket mondott, és ezek mind a Szentlélektől származtak; nem közvetlenül magától Ézsaiástól származtak, hanem Jahvétól eredő kinyilatkoztatások voltak. Jézus nem végzett sok munkát, és nem szólt sok szót, és nem is mondott sok jövendölést. Az ember számára az Ő prédikációja nem tűnt különösebben magasztosnak, mégis Ő Maga volt Isten, és ez az ember számára megmagyarázhatatlan. Soha senki nem hitt Jánosban, Ézsaiásban vagy Dávidban, és soha senki nem nevezte őket Istennek, hogy Dávid, az Isten, János, az Isten; soha senki nem beszélt így, egyedül csak Jézust hívták Krisztusnak. Ez a besorolás Isten tanúságtétele, az Általa vállalt munka és az Általa teljesített szolgálat alapján történik. Ami a Biblia nagy embereit illeti – Ábrahámot, Dávidot, Józsuét, Dánielt, Ézsaiást, Jánost és Jézust –, az általuk végzett munka alapján meg tudod mondani, hogy ki Maga Isten, és hogy milyen emberek próféták és milyenek apostolok. Azt, hogy kit használt Isten, és ki volt Maga Isten, a lényegük és az általuk végzett munka jellege különbözteti és határozza meg. Ha képtelen vagy különbséget tenni, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem tudod, mit jelent hinni Istenben. Jézus azért Isten, mert annyi szót mondott, és annyi munkát végzett, különösen a sok csodatétel bemutatásával. Hasonlóképpen János is sok munkát végzett és sok szót szólt, akárcsak Mózes; őket miért nem hívták Istennek? Ádámot közvetlenül Isten teremtette; miért nem nevezték őt Istennek, ahelyett, hogy csak teremtménynek nevezték? Ha valaki azt mondja neked: „Isten ma annyi munkát végzett, és annyi szót szólt; Ő Maga az Isten. Akkor, mivel Mózes annyi szót mondott, bizonyára ő is Maga Isten volt”, akkor neked ekként kell visszakérdezned: „Akkoriban miért Jézus, és nem János mellett tett Isten olyan tanúságot, hogy ő Maga Isten? János nem Jézus előtt érkezett? Melyik munka volt nagyobb, Jánosé vagy Jézusé? Az ember számára János munkája nagyobbnak tűnik, mint Jézusé, de a Szentlélek miért Jézus mellett tett tanúságot, és miért nem János mellett?” Ugyanez történik ma is! Abban az időben, amikor Mózes vezette Izrael népét, Jahve a felhők közül szólt hozzá. Mózes nem közvetlenül beszélt, hanem őt közvetlenül Jahve vezette. Ez volt az ószövetségi Izrael munkája. Mózesben nem volt jelen sem a Lélek, sem Isten lénye. Nem tudta elvégezni azt a munkát, ezért nagy különbség van az általa végzett munka és a Jézus által végzett munka között. Mégpedig azért, mert a munka, amit ők végeztek, különbözött! Azt, hogy valakit Isten használ-e, vagy próféta, apostol, vagy Maga Isten, munkájának jellege alapján lehet megállapítani, és ez véget vet a kételyeidnek. A Bibliában meg van írva, hogy csak a Bárány nyithatja fel a hét pecsétet. A korok folyamán sok bibliamagyarázó volt e nagy emberek között, ezért mondhatod azt, hogy mindegyikük a Bárány? Mondhatod, hogy magyarázataik mind Istentől származnak? Ők csupán magyarázók; nem rendelkeznek a Bárány identitásával. Hogy lehetnének méltók arra, hogy felnyissák a hét pecsétet? Igaz, hogy „csak a Bárány nyithatja fel a hét pecsétet”, de Ő nem csak azért jön el, hogy felnyissa a hét pecsétet; ez a munka nem szükségszerű, csak mellékesen történik. Tökéletesen tisztában van a saját munkájával; vajon szükséges, hogy sok időt töltsön a szentírások értelmezésével? Vajon a hatezer éves munkához hozzá kell adni „az Írásokat értelmező Bárány Korát”? Azért jön, hogy új munkát végezzen, de az elmúlt idők munkájáról is ad néhány kinyilatkoztatást, hogy az emberek megértsék a hatezer éves munka igazságát. Nem kell túl sok szövegrészt megmagyarázni a Bibliából; a mai munka a kulcs, az a fontos. Tudnod kell, hogy Isten nem kifejezetten azért jön, hogy feltörje a hét pecsétet, hanem hogy elvégezze az üdvösség munkáját.

Te csak azt tudod, hogy Jézus az utolsó napokban fog alászállni, de pontosan hogyan száll majd alá? A hozzátok hasonló vétkesek, akiket csak most váltott meg, és még nem változtak meg, vagy Isten nem tökéletesítette őket, vágyódhatnak Isten szíve után? Te, akinek még mindig megvan a régi énje, igaz, hogy Jézus megmentett, és Isten üdvössége miatt nem számítasz bűnösnek, de ez nem bizonyítja, hogy nem vagy bűnös, és nem vagy tisztátalan. Hogyan lehetsz jámbor, ha nem változtál meg? Belülről tisztátalanság, önzőség és aljasság gyötör, mégis alá szeretnél szállni Jézussal – hogy lehetnél ilyen szerencsés? Elmulasztottál egy lépést az Istenbe vetett hitedben: csak átestél a megváltáson, de nem változtál meg. Ahhoz, hogy Isten szíve szerint létezz, Istennek személyesen kell elvégeznie a munkát, hogy megváltoztasson és megtisztítson téged; ha csak a megváltáson estél át, akkor képtelen leszel elérni a szentséget. Ily módon nem leszel alkalmas arra, hogy részesülj Isten jó áldásaiban, mert kihagytál egy lépést Isten embert irányító munkájából, ami a változás és a tökéletesedés kulcsfontosságú lépése. Te, egy vétkes, aki épphogy átesett a megváltáson, nem vagy képes közvetlenül örökölni Isten hagyatékát.

A munka ezen új szakaszának megkezdése nélkül ki tudja, hogy ti evangélisták, prédikátorok, magyarázók és úgynevezett nagy szellemi emberek meddig jutnátok? A munka ezen új szakaszának megkezdése nélkül, amiről ti beszéltek, idejétmúlt lenne! Vagy a trónra emelkedésről van szó, vagy a királyságra való érettség előkészítéséről; vagy az önmegtagadásról, vagy a test legyőzéséről; vagy a türelemről, vagy a dolgokból való okulásról; vagy az alázatról, vagy a szeretetről. Nem ugyanazt a régi nótát fújjuk? Csupán arról van szó, hogy ugyanazt a dolgot más néven nevezzük! Vagy befedjük fejünket és megtörjük a kenyeret, vagy feltesszük kezünket és imádkozunk, és meggyógyítjuk a betegeket és kiűzzük a démonokat. Vajon létezhet bármilyen új munka? Létezhet bármilyen fejlődési lehetőség? Ha továbbra is így irányítasz, akkor vakon követed a doktrínát, vagy betartod a megállapodást. Azt hiszed, hogy a munkád olyan magasztos, de nem tudod, hogy mindezt az ősi idők „öregei” adták át és tanították meg? Mindaz, amit mondasz és teszel, nem azoknak az öregeknek az utolsó szavai? Nem az, amivel ezek az öregek megbíztak, mielőtt távoztak? Úgy gondolod, hogy a tetteitek felülmúlják az elmúlt nemzedékek apostolainak és prófétáinak tetteit, sőt, mindent felülmúlnak? A munka ezen szakaszának kezdete véget vetett az imádatotoknak Lee Tanú munkája iránt, aki arra törekszik, hogy király legyen és trónra emelkedjen, és megfékezte arroganciátokat és hencegéseteket, így nem vagytok képesek belekontárkodni a munka ezen szakaszába. A munka ezen szakasza nélkül egyre mélyebbre süllyednétek, amíg menthetetlenek nem lennétek. Túl sok minden van nálatok, ami régi! Szerencsére a mai munka visszahozott benneteket; különben ki tudja, milyen irányt vennétek? Mivel Isten olyan Isten, aki mindig új és soha nem régi, te miért nem keresel új dolgokat? Miért ragaszkodsz mindig a régi dolgokhoz? Ezért a Szentlélek mai munkájának megismerése a legfontosabb!

Előző: Tudnod kell, hogyan fejlődött az egész emberiség a mai napig

Következő: Tedd félre a rang áldásait és értsd meg Isten akaratát, hogy üdvözítse az embert

Fontos-e Isten az életedben? Ha azt mondod „IGEN”, szeretnéd-e megismerni Isten szavait, hogy közel kerülj Hozzá?

Beállítások

  • Szöveg
  • Témák

Egyszínű háttér

Témák

Betűtípusok

Betűméret

Sorköz

Sorköz

Oldalszélesség

Tartalom

Keresés

  • Keresés ebben a szövegben
  • Keresés ebben a könyvben

Connect with us on Messenger