Valójában a jelenlegi munka célja arra késztetni az embereket, hogy fellázadjanak régi ősük, a Sátán ellen. Minden szavak általi ítélet arra irányul, hogy leleplezze az emberiség romlott beállítottságát, és képessé tegye az embereket az élet lényegének megértésére. Ezek az ismétlődő ítéletek áthatolnak az emberek szívén. Valamennyi ítélet közvetlenül kapcsolódik a sorsukhoz, és célja, hogy megsebezze a szívüket, hogy el tudják engedni mindezeket a dolgokat, és ezáltal megismerjék az életet, megismerjék ezt a mocskos világot, megismerjék Isten bölcsességét és mindenhatóságát, valamint megismerjék az emberiséget, amelyet a Sátán megrontott. Minél inkább ilyen a fenyítés és az ítélet, annál sebezhetőbbé válik a szíve, és annál inkább felébredhet a lelke. Ennek a fajta ítéletnek az a célja, hogy felébressze ezeknek a rendkívül romlott és leginkább megtévesztett embereknek a lelkét. Az embernek nincs szelleme, vagyis a szelleme már régen meghalt, és nem tudja, hogy van mennyország, nem tudja, hogy van Isten, és bizonyára nem tudja, hogy a halál szakadékában küzd; honnan is tudhatná, hogy ebben a gonosz földi pokolban él? Honnan tudhatná, hogy ez a rothadó teteme, mivel a Sátán megrontotta, a halál alvilágába esett? Egyáltalán honnan tudhatná, hogy a földön az emberiség már rég helyrehozhatatlanul tönkretett mindent? Továbbá honnan tudhatná, hogy a Teremtő ma eljött a földre, és keresi a romlott emberek egy csoportját, akiket megmenthet? Még azután is, hogy az ember minden lehetséges finomítást és ítéletet megtapasztal, tompa tudata még mindig alig mozdul, voltaképpen gyakorlatilag nem is reagál. Mennyire elfajzott az emberiség! Noha ez a fajta ítélet olyan, mint a kegyetlen jégeső, amely az égből hull, mégis a legnagyobb hasznára van az embernek. Ha nem lenne ilyen ítélet az emberek felett, nem lenne eredmény, és teljesen lehetetlen lenne megmenteni az embereket a nyomor szakadékából. Ha nem lenne ez a munka, az embereknek nagyon nehéz lenne kikerülniük az alvilágból, mert a szívük már rég meghalt, és a lelküket már rég eltaposta a Sátán. Ahhoz, hogy meg lehessen benneteket menteni, akik a degeneráció legmélyebb mélységeibe süllyedtetek, keményen kell kiáltani rátok, keményen meg kell ítélni titeket; csak azután lesz lehetséges felébreszteni fagyos szíveteket.

A testiségetek, a mértéktelen vágyaitok, a kapzsiságotok és a bujaságotok mélyen gyökereznek bennetek. Ezek a dolgok állandóan annyira uralják a szíveteket, hogy képtelenek vagytok levetni e feudális és degenerált gondolatok igáját. Nem vágytok sem arra, hogy megváltoztassátok jelenlegi helyzeteteket, sem arra, hogy kiszabaduljatok a sötétség befolyása alól. Ezek a dolgok egyszerűen megkötöznek benneteket. Bár mindannyian tudjátok, hogy ez az élet olyan fájdalmas, és az emberek e világa olyan sötét, egyikőtöknek sincs bátorsága arra, hogy megváltoztassátok az életeteket. Csak arra vágytok, hogy meneküljetek az élet valóságától, elérjétek a lélek transzcendenciáját, és egy békés, boldog, mennyei környezetben éljetek. Nem vagytok hajlandóak elviselni a megpróbáltatásokat, hogy megváltoztassátok jelenlegi életeteket; és nem vagytok hajlandóak ebben az ítéletben és fenyítésben keresni azt az életet, amelybe be kellene lépnetek. Inkább teljesen irreális álmokat szövögettek arról a gyönyörű világról, amely a testiségen túl van. Olyan életre vágytok, amelyet könnyedén, minden fájdalom és szenvedés nélkül el tudtok érni. Ez teljesen irreális! Mert amit reméltek, az nem az, hogy értelmes életet éljetek a hús-vér testben, és elnyerjétek az igazságot egy életen át, vagyis hogy az igazságért éljetek, és kiálljatok az igazságért. Ez nem az, amit ti ragyogó, káprázatos életnek tartotok. Úgy érzitek, hogy ez nem lenne egy tündöklő vagy értelmes élet. Az ilyen élet a ti szemetekben igazságtalanságnak tűnne! Még ha ma el is fogadjátok ezt a fenyítést, mindazonáltal a célotok nem az igazság elnyerése vagy az igazság megélése a jelenben, hanem inkább az, hogy később a testiségen túl egy boldog életbe léphessetek. Nem az igazságot keresitek, nem álltok ki az igazságért, és bizonyosan nem az igazságért léteztek. Nem a mai belépésre törekszetek, hanem a gondolataitokat inkább a jövő foglalkoztatja és az, hogy egy nap majd mi történhet: bámuljátok a kék eget, keserű könnyeket hullattok, és várjátok, hogy egy napon a mennybe kerüljetek. Nem tudjátok-e, hogy gondolkodásmódotok máris elszakadt a valóságtól? Továbbra is azt gondoljátok, hogy a végtelen jóságú és könyörületes Megváltó egy napon kétségtelenül eljön, hogy Magával vigyen téged, aki nehézséget és szenvedést viseltél el ezen a világon, és hogy Ő majd orvosolja a sérelmeidet, és bosszút áll érted, aki áldozat és elnyomott voltál. Nem vagy-e tele bűnnel? Talán te vagy az egyetlen, aki szenvedett ezen a világon? Te magad is a Sátán hatalmába estél és szenvedtél – vajon ennek ellenére Istennek kell orvosolnia a sérelmeidet? Azok, akik nem képesek Isten követeléseit teljesíteni, vajon nem mindannyian Isten ellenségei? Akik nem hisznek a megtestesült Istenben – vajon nem ők az antikrisztus? Mit számítanak a jótetteid? Helyettesíthetik-e az Istent imádó szívet? Nem kaphatod meg Isten áldását egyszerűen azzal, hogy végrehajtasz néhány jó cselekedetet, és Isten nem fogja orvosolni a sérelmeidet és megbosszulni az ellened elkövetett sérelmeket csak azért, mert áldozat és elnyomott voltál. Azok, akik hisznek Istenben, ugyanakkor nem ismerik Istent, de jó cselekedeteket tesznek – vajon nem részesülnek-e mindannyian fenyítésben is? Te csupán hiszel Istenben, csupán azt akarod, hogy Isten orvosolja az ellened elkövetett sérelmeket és bosszút álljon érted, és azt akarod, hogy Isten elhozza a te napodat, egy olyan napot, amikor végre emelt fővel állhatsz. De nem vagy hajlandó odafigyelni az igazságra, és nem is szomjazol az igazság megélésére. Még kevésbé vagy képes kitörni ebből a nehéz, üres életből. Ehelyett, miközben a testben és a bűnben élsz, várakozva tekintesz Istenre, hogy jóvátegye a sérelmeidet és eloszlassa létezésed ködét. De vajon lehetséges ez? Ha birtokában vagy az igazságnak, követheted Istent. Ha megéled a dolgokat, akkor Isten szavának megnyilvánulása lehetsz. Ha van életed, élvezheted Isten áldását. Azok, akik rendelkeznek az igazsággal, élvezhetik Isten áldását. Isten biztosítja a jóvátételt azoknak, akik teljes szívvel szeretik Őt, és akik elviselik a nehézségeket és szenvedéseket, de nem azoknak, akik csak önmagukat szeretik, és akik a Sátán csalásainak áldozatául estek. Hogyan lehet jóság azokban, akik nem szeretik az igazságot? Hogyan lehet igazság azokban, akik csak a testet szeretik? Vajon az igazságosság és a jóság nem csak az igazságra hivatkozva kerül-e szóba? Nem azok számára vannak-e fenntartva, akik teljes szívvel szeretik Istent? Azok, akik nem szeretik az igazságot, és akik csak rothadó hullák – mindezek az emberek nem hordozzák-e magukban a gonoszt? Akik nem képesek az igazságot megélni – vajon nem mindannyian az igazság ellenségei? És mi a helyzet veletek?

Ha ki tudsz szabadulni a sötétség eme hatásai alól, és el tudsz válni ezektől a tisztátalan dolgoktól, ha szentté tudsz válni, akkor birtokolni fogod az igazságot. Nem arról van szó, hogy megváltozott a természeted, hanem csak arról, hogy képes vagy-e az igazságot gyakorlatba ültetni, és képes vagy-e a test ellen lázadni. Ez az a tulajdonság, amellyel azok rendelkeznek, akik megtisztultak. A hódítás munkájának fő célja az emberiség megtisztítása, hogy az ember képes legyen birtokolni az igazságot, mert az ember túl keveset ért az igazságból! Az ilyen embereken elvégezni a hódítás munkáját a legmélyebb jelentőséggel bír. Mindannyian a sötétség befolyása alá kerültetek, és mélyen megsérültetek. E munka célja tehát az, hogy képessé tegyen benneteket az emberi természet megismerésére, és ezáltal az igazság megélésére. A tökéletesítés olyasmi, amit minden teremtett lénynek el kell fogadnia. Ha ennek a szakasznak a munkája csak az emberek tökéletesítésére vonatkozna, akkor azt el lehetett volna végezni Nagy-Britanniában, Amerikában vagy Izráelben; bármely nemzet népén el lehetett volna végezni. A hódítás munkája azonban szelektív. A hódítás munkájának első lépése rövid távú; ráadásul a Sátán megalázására és az egész világegyetem meghódítására lesz felhasználva. Ez a hódítás kezdeti munkája. Azt lehet mondani, hogy minden teremtett lény, aki hisz Istenben, tökéletesíthető, mert a tökéletesítés olyasvalami, amit csak hosszú távú változás után lehet elérni. A meghódítás azonban más. A meghódítás mintaképe és modellje az kell, hogy legyen, aki a leginkább lemaradt, aki a legmélyebb sötétségben él; a legelesettebbnek kell lennie, aki a legkevésbé hajlandó elismerni Istent, és aki a leginkább lázad Isten ellen. Pontosan ez a fajta ember az, aki tanúságot tehet a meghódításáról. A hódítás munkájának fő célja a Sátán legyőzése, míg az emberek tökéletesítésének fő célja az emberek megnyerése. Ennek célja, hogy az emberek a meghódítás után bizonyságot tehessenek arról, hogy ez a hódítási munka itt, olyan embereken valósult meg, mint amilyenek ti vagytok. A cél az, hogy az emberek tanúságot tegyenek, miután meghódíttattak. Ezek a meghódított emberek lesznek felhasználva, hogy elérjék a Sátán megalázásának célját. Mi tehát a hódítás fő módszere? Fenyítés, ítélet, átokmondás és kinyilatkoztatás – az igazságos természet felhasználása az emberek meghódítására, hogy azok teljesen meggyőződjenek Isten igazságos természete miatt. Az Ige valóságának és tekintélyének felhasználása az emberek meghódítására és teljes meggyőzésére – ezt jelenti a meghódíttatás. Akik tökéletesítve lettek, nemcsak arra képesek, hogy a meghódítás után alávetettségeket érjenek el, hanem arra is, hogy ismerjék az ítélet munkáját, megváltoztassák a beállítottságukat, és megismerjék Istent. Ők megtapasztalják az Isten iránti szeretet útját, és betelnek az igazsággal. Megtanulják, hogyan tapasztalják meg Isten munkáját, képessé válnak szenvedni Istenért és arra, hogy saját akaratuk legyen. Azok a tökéletesítettek, akik az igazság tényleges megértésével rendelkeznek, annak köszönhetően, hogy megtapasztalták Isten szavát. A meghódítottak azok, akik tudnak az igazságról, de nem fogták fel az igazság valódi jelentését. Miután meghódíttattak, engedelmeskednek, de az engedelmességük teljesen a kapott ítélet következménye. Egyáltalán nem értik nagyon sok igazság valódi jelentését. Szóban elismerik az igazságot, de nem léptek be az igazságba; megértik az igazságot, de nem tapasztalták meg azt. A tökéletesítés alatt álló embereken végzett munka magában foglalja a fenyítéseket és az ítéleteket, az élet biztosításával együtt. Aki értékeli az igazságba való belépést, az egy olyan személy, aki tökéletesítve lesz. A különbség a tökéletessé válók és a meghódítandók között abban rejlik, hogy belépnek-e az igazságba vagy sem. A tökéletessé váltak azok, akik megértik az igazságot, beléptek az igazságba, és megélik az igazságot; a nem tökéletesíthetők azok, akik nem értik meg az igazságot, és nem lépnek be az igazságba, vagyis akik nem élik meg az igazságot. Ha az ilyen emberek most már képesek teljesen alávetni magukat, akkor ők meghódítottak. Ha a meghódítottak nem keresik az igazságot – ha követik, de nem élik meg az igazságot, ha megpillantják és hallanak az igazságról, de nem értékelik az igazság megélését –, akkor nem tökéletesíthetők. A tökéletesítendő emberek Isten követelményei szerint gyakorolják az igazságot a tökéletességhez vezető úton. Ezáltal eleget tesznek Isten szándékainak, és tökéletessé válnak. Aki mindvégig követő marad, mielőtt a hódító munka befejeződne, az meghódított, de nem mondható tökéletesítettnek. A „tökéletesítettek” azokra vonatkozik, akik a hódítás munkájának befejezése után képesek az igazságra törekedni és Isten által megnyertnek lenni. Ez azokra utal, akik a hódítás munkájának befejezése után szilárdan megállnak a nyomorúságban és megélik az igazságot. Ami megkülönbözteti a meghódítást a tökéletesítéstől, az a munka lépéseinek különbségei és a különbségek abban, hogy az emberek mennyire értik meg az igazságot és mennyire lépnek be abba. Mindazok, akik nem léptek a tökéletesedés útjára, vagyis akik nem birtokolják az igazságot, végül mégis ki lesznek iktatva. Isten csak azokat nyerheti meg teljesen, akik birtokában vannak az igazságnak, és akik megélik az igazságot. Vagyis akik Péter képmását élik meg, azok a tökéletesítettek, míg a többiek mind a meghódítottak. A munka, amely mindazokon végbemegy, akik a meghódítás folyamatában vannak, átokmondásból, fenyítésből és a harag megnyilvánulásából áll, és igazságosság és átok száll rájuk. A munka egy ilyen személyen szertartás és udvariaskodás nélküli feltárást jelent – feltárni a bennük lévő romlott beállítottságot, hogy ők maguk ismerjék fel azt, és teljesen meggyőződjenek. Amint az ember teljesen engedelmessé válik, a hódító munka véget ér. Még ha a legtöbb ember még mindig nem törekszik is megérteni az igazságot, a hódító munka véget ért.

Ha tökéletessé akarsz válni, akkor bizonyos kritériumoknak meg kell felelned. Az elhatározásod, a kitartásod és a lelkiismereted, valamint a törekvésed révén képes leszel megtapasztalni az életet és eleget tenni Isten szándékainak. Ez a te belépésed, és ezekre a dolgokra van szükség a tökéletesség felé vezető úton. A tökéletesítés munkája minden emberen elvégezhető. Bárki, aki Istent követi, tökéletessé válhat, és megvan a lehetősége és képessége a tökéletessé válásra. Itt nincs rögzített szabály. Az, hogy valaki tökéletessé válhat-e, elsősorban attól függ, hogy mire törekszik. Azok az emberek, akik szeretik az igazságot és képesek az igazságot megélni, biztosan képesek a tökéletessé válásra. Isten nem dicséri azokat az embereket, akik nem szeretik az igazságot; bennük nincs meg az az élet, amelyet Isten megkövetel, és képtelenek tökéletessé válni. A tökéletesítés munkája csak az emberek megnyerését szolgálja, és nem része a Sátán elleni harc munkájának; a hódító munka csak a Sátán elleni harcot szolgálja, ami azt jelenti, hogy az ember meghódítása a Sátán legyőzésére szolgál. A hódítás műve a fő munka, a legújabb munka, olyan munka, amelyet még soha nem végeztek el az eddigi korokban. Azt lehet mondani, hogy a munka e szakaszának célja főként minden ember meghódítása, és ezáltal a Sátán legyőzése. Az emberek tökéletesítésének munkája – ez nem új munka. Isten testben végzett munkája során minden munka céljának kvintesszenciája az emberek meghódítása. Ez hasonló a Kegyelem Korához, amikor a fő munka az egész emberiség megváltása volt a keresztre feszítés által. Az „emberek megnyerése” a testben végzett munka kiegészítője volt, és csak a keresztre feszítés után történt. Amikor Jézus eljött és végezte a munkáját, a célja elsősorban az volt, hogy a keresztre feszítésével győzedelmeskedjen a halál és az alvilág kötelékei felett, győzedelmeskedjen a Sátán befolyása felett – vagyis legyőzze a Sátánt. Péter csak Jézus keresztre feszítése után indult el, lépésről lépésre, a tökéletesség felé vezető úton. Természetesen Péter azok közé tartozott, akik követték Jézust, amíg Jézus munkálkodott, de ez idő alatt nem lett tökéletes. Hanem miután Jézus befejezte az Ő munkáját, Péter fokozatosan megértette az igazságot, és azután vált tökéletessé. A megtestesült Isten csak azért jön a földre, hogy rövid idő alatt befejezze a munka egy lényeges, döntő fontosságú szakaszát, nem pedig azért, hogy hosszú távon éljen az emberek között a földön azzal a szándékkal, hogy tökéletessé tegye őket. Ő nem ezt a munkát végzi. Nem vár addig, amíg az ember teljesen tökéletessé válik, hogy befejezze a munkáját. Nem ez a célja és jelentősége az Ő megtestesülésének. Ő csak azért jön, hogy elvégezze az emberiség megmentésének rövid távú munkáját, nem pedig azért, hogy elvégezze az emberiség tökéletesítésének a hosszú távú munkáját. Az emberiség megmentésének munkája reprezentatív, és képes egy új korszak elindítására. Ezt rövid idő alatt be lehet fejezni. Az emberiség tökéletesítéséhez azonban az emberiséget egy bizonyos szintre kell emelni; ez a munka hosszú időt vesz igénybe. Ezt a munkát Isten Lelkének kell elvégeznie, de a testben végzett munka során kimondott igazság alapjain történik. Ez azáltal is történt, hogy Ő apostolokat támasztott, hogy hosszú távú pásztori munkát végezzenek, hogy elérje célját, az emberiség tökéletessé tételét. A megtestesült Isten nem végzi ezt a munkát. Ő csak beszél az életmódról, hogy az emberek megértsék, és csak átadja az igazságot az emberiségnek, de nem kíséri folyamatosan az embert az igazság gyakorlásában, mert ez nem tartozik az Ő szolgálatához. Tehát nem kíséri az embert addig a napig, amíg az ember teljesen meg nem érti az igazságot, és teljesen meg nem szerzi az igazságot. Az Ő testben végzett munkája akkor fejeződik be, amikor az ember formálisan belép az Istenbe vetett hit helyes útjára, amikor az ember a tökéletessé válás helyes útjára lép. Ez természetesen ugyanaz, mint amikor Ő teljesen legyőzi a Sátánt és győzedelmeskedik a világ felett. Őt nem érdekli, hogy az ember akkorra végérvényesen belép-e az igazságba, és az sem, hogy az ember élete jelentős vagy jelentéktelen. Ezek egyike sem olyasmi, amit Neki a testben kellene irányítania; egyik sem tartozik a megtestesült Isten szolgálatába. Amint befejezi a kitűzött munkát, lezárja a testben végzett munkáját. Tehát az a munka, amelyet a megtestesült Isten végez, csak az a munka, amelyet Isten Lelke közvetlenül nem tud elvégezni. Ráadásul ez az üdvösség rövid távú munkája, nem pedig olyan munka, amelyet hosszú távon fog végezni a földön.

A képességetek javítása nem tartozik a munkám körébe. Csak azért kérem ezt tőletek, mert a képességetek túl csekély. Valójában ez nem része a tökéletesítés munkájának; ez inkább egy plusz munka, amit rajtatok végzek. A ma rajtatok elvégzett munka aszerint történik, amire szükségetek van. Ez egyénre szabott, és nem olyan út, amelyre mindenkinek be kell lépnie, aki tökéletessé válik. Mivel a ti képességetek alacsonyabb, mint bárkié, aki a múltban tökéletesítve lett, ezért amikor ez a munka rajtatok történik, túl sok az akadály. Azért vagyok köztetek és végzem ezt a plusz munkát, mert a tökéletesítés céljai mások. Lényegében, amikor Isten a földre jön, Ő a saját hatáskörén belül marad, elvégzi a munkáját, és nem foglalkozik más, mellékes dolgokkal. Nem avatkozik családi ügyekbe, és nem vesz részt az emberek életében. Teljesen hidegen hagyják az ilyen triviális dolgok; ezek nem tartoznak az Ő szolgálatához. De a ti képességetek annyira alulmúlja azt, amit én kértem – sőt, egyáltalán nem hasonlítható össze azzal –, hogy ez rendkívüli akadályokat gördít a munka elé. Ráadásul ezt a munkát itt, Kína földjén kell elvégezni az emberek között. Annyira alulképzettek vagytok, hogy nincs más választásom, mint hogy felszólaljak, és követeljem, hogy képezzétek magatokat. Elmondtam nektek, hogy ez plusz munka, de ez is olyasmi, amit meg kell szereznetek, olyasmi, ami segíteni fog nektek abban, hogy tökéletesedjetek. Az igazság az, hogy a műveltség, az alapvető ismeretek a viselkedésről, és az alapvető ismeretek az életről mind olyan dolgok, amelyekkel természetesen rendelkeznetek kellene; nem kellene, hogy beszéljek nektek ezekről a dolgokról. De mivel nem rendelkeztek ezekkel a dolgokkal, nincs más választásom, mint elvégezni azt a munkát, hogy ezeket a dolgokat belétek neveljem, miután már megszülettetek a világra. Még ha sok elképzelésetek is van Rólam, akkor is ezt követelem tőletek – akkor is azt követelem, hogy javítsátok a képességeteket. Nem az a szándékom, hogy jöjjek és végezzem ezt a munkát, mert az Én munkám csak az, hogy meghódítsalak benneteket, csak az, hogy elérjem a teljes meggyőződéseteket azáltal, hogy megítéllek benneteket, és ezáltal rámutassak az élet útjára, amelyre be kell lépnetek. Másképp fogalmazva, annak, hogy mennyire vagytok műveltek, és hogy tudtok-e valamit az életről, egyáltalán semmi köze nem lenne Hozzám, ha nem kellene meghódítanom titeket az Én szavammal. Mindezt azért teszem hozzá, hogy a hódítás munkájában eredményeket érjek el, valamint a későbbi tökéletessé válásotok érdekében. Ez nem része a hódítás munkájának. Mivel gyenge képességűek vagytok, lusták és hanyagok, ostobák és lassú észjárásúak, fásultak és idióták – mivel rendkívül abnormálisak vagytok –, elvárom, hogy előbb fokozzátok a képességeteket. Bárki, aki tökéletesedni akar, meg kell hogy feleljen bizonyos kritériumoknak. Ahhoz, hogy valaki tökéletessé váljon, tiszta és józan elmével kell rendelkeznie, és hajlandónak kell lennie értelmes életet élni. Ha olyan ember vagy, aki nem hajlandó üres életet élni, aki az igazságot keresi, aki komolyan veszi minden tettét, és akinek kivételesen normális az emberi mivolta, akkor megfelelsz a tökéletesítés feltételeinek.

Ez a munka, ami köztetek folyik, aszerint történik rajtatok, hogy milyen munkát kell elvégezni. Ezen emberek meghódítása után az emberek egy csoportja lesz tökéletesítve. Ezért a mostani munka nagy része is a tökéletesítésetek céljának előkészítése, mert sok ember éhezik az igazságra, akik tökéletesíthetőek. Ha a hódítás munkája végbemenne rajtatok, és utána nem történne további munka, akkor nem lenne-e az a helyzet, hogy néhányan, akik az igazságra vágynak, nem nyernék el azt? A jelen munka célja, hogy utat nyisson az emberek későbbi tökéletesítéséhez. Bár az Én munkám csak a hódítás munkája, az életmód, amelyről beszélek, mindazonáltal előkészíti az emberek későbbi tökéletesítését. A hódítás után következő munka középpontjában az emberek tökéletesítése áll, és a hódítás azért történik, hogy megalapozza a tökéletesítés munkáját. Az embert csak a meghódítás után lehet tökéletesíteni. Most a fő feladat a hódítás; később azok, akik keresik az igazságot és vágyakoznak utána, tökéletesítve lesznek. A tökéletesítés magában foglalja az emberek aktív belépési szempontjait: hogy van-e Istent szerető szíved, mennyit tapasztaltál ezen az úton járva, mennyire tiszta az Isten iránti szereteted, mennyire pontos az igazság-gyakorlásod? Ahhoz, hogy valaki tökéletesítve legyen, alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie az emberi mivolt minden vonatkozásáról. Ez alapkövetelmény. Mindazok, akik a meghódítás után nem tudnak tökéletessé válni, szolgálókká válnak, és végül mégis a tűz és kénkő tavába lesznek vetve, és mégis a feneketlen mélységbe esnek, mert a beállítottságod nem változott, és még mindig a Sátánhoz tartozol. Ha valakiből hiányoznak a tökéletesítés feltételei, akkor az haszontalan – egy hulladék, egy eszköz, valami, ami nem bírja ki a tűzpróbát! Mennyire van most istenszerető szíved? Mennyire van önmagadat utáló szíved? Valójában milyen mélyen ismered a Sátánt? Megerősítettétek-e az elhatározásotokat? Jól szabályozott-e az életetek az emberi mivoltotokban? Megváltozott-e az életetek? Új életet éltek-e? Megváltozott-e az életszemléletetek? Ha ezek a dolgok nem változtak meg, akkor nem lehetsz tökéletesítve, még akkor sem, ha nem vonulsz vissza, hanem csak meghódítva vagy. Amikor eljön a próbatétel ideje, hiányozni fog belőled az igazság, az emberi mivoltod abnormális lesz, és olyan alantas leszel, mint egy teherhordó állat. Az egyetlen elért eredményed a meghódítottság lenne – pusztán egy tárgy lennél, amit meghódítottam. Ahogyan a szamár, miután megtapasztalta a gazda ostorát, félelemmel és rettegéssel fog viseltetni, valahányszor meglátja a gazdát, te is csupán egy szamár lennél, aki meg lett hódítva. Ha valakiből hiányoznak ezek a pozitív aspektusok, és ehelyett negatív és félénk, bátortalan és mindenben tétova, képtelen bármit is tisztán felismerni, képtelen felfogni az igazságot, még mindig hiányzik nála a gyakorlás útja, sőt, ezen túl még az Istent szerető szív is – ha valaki nem érti, hogyan kell szeretni Istent, hogyan kell értelmes életet élni, vagy hogyan kell igazi embernek lenni –, hogyan tud az ilyen ember tanúságot tenni Istenről? Ez azt mutatná, hogy az életednek kevés értéke van, és nem vagy más, mint egy meghódított szamár. Meghódított lennél, de ez csupán azt jelentené, hogy fellázadtál a nagy vörös sárkány ellen, és nem vagy hajlandó alávetni magad a hatalmának; ez azt jelentené, hogy hiszel abban, hogy van Isten, alá akarod vetni magad Isten minden tervének, és nincs panaszod. De ami a pozitív aspektusokat illeti, képes vagy-e megélni Isten szavát és kinyilvánítani Istent? Ha ezek közül egyik aspektus sincs meg benned, az azt jelenti, hogy Isten nem nyert meg téged, és nem vagy más, mint egy meghódított szamár. Nincs benned semmi kívánatos, és a Szentlélek nem munkálkodik benned. Túlságosan hiányos az emberi mivoltod; lehetetlen, hogy Isten felhasználjon téged. Isten által elismertnek kell lenned, és százszor jobbnak kell lenned a nem hívő állatoknál és a két lábon járó holtaknál – csak azok alkalmasak a tökéletesítésre, akik elérik ezt a szintet. Csak akkor alkalmas valaki arra, hogy Isten használja őt, ha van emberi mivolta és lelkiismerete. Csak akkor lehetsz embernek tekinthető, ha tökéletesítve lettél. Csak a tökéletesített emberek élnek értelmes életet. Csak az ilyen emberek tudnak még erőteljesebben tanúságot tenni Istenről.