Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Az egész irányítási tervem, a hatezer éves irányítási terv három szakaszból, vagyis három korszakból áll: a Törvény Kora a kezdetben; a Kegyelem Kora (amely egyben a Megváltás kora is); és a Királyság Kora az utolsó időkben. A munkám tartalma ebben a három korszakban az egyes korszakok természetétől függően változik, de ez a munka mindegyik szakaszban összhangban van az ember szükségleteivel – pontosabban, a Sátán cselvetéseitől függően alakul, amiket az ellene vívott háborúmban alkalmaz. Munkám célja a Sátán legyőzése, bölcsességem és mindenhatóságom nyilvánvalóvá tétele, a Sátán valamennyi trükkjének leleplezése, és ezzel a teljes emberi faj megmentése, amely a Sátán hatalma alatt él. Munkám célja, hogy megnyilvánuljon bölcsességem és mindenhatóságom, és feltáruljon a Sátán elviselhetetlen alantassága. Sőt, munkám célja még ennél is több: hogy lehetővé tegyem, hogy a teremtett lények különbséget tudjanak tenni jó és gonosz között; hogy tisztában legyenek azzal, hogy Én vagyok mindenek Uralkodója; hogy világosan lássák, hogy a Sátán, az elfajzott, a gonosz, az emberiség ellensége; és hogy lehetővé tegyem számukra, hogy teljes bizonyossággal tudják megkülönböztetni a jót és a gonoszt, az igazságot és a hamisságot, a szentséget és a tisztátalanságot, valamint a nagyszerűt és az alantast. Így a tudatlan emberiség képes lesz tanúskodni Mellettem, hogy nem Én rontom meg az emberiséget, hogy csakis Én – a Teremtő – menthetem meg az emberiséget, és csakis Én adhatom meg az embereknek azokat a dolgokat, amelyekben örömüket lelhetik; és meg fogják tudni, hogy Én vagyok a mindenség Uralkodója, a Sátán pedig csak egy az Általam teremtett lények közül, aki később Ellenem fordult. Hatezer éves irányítási tervem három szakaszból áll. Így dolgozom, hogy elérjem azt a hatást, amely által a teremtett lények tanúbizonyságot tudnak tenni Rólam, és képesek megérteni akaratomat, és megtudni, hogy Én vagyok az igazság.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Korának munkája mögötti valós történet)

Isten 6000 éves irányítási munkája három szakaszra oszlik: a Törvény Korára, a Kegyelem Korára és a Királyság Korára. A munka mindhárom szakasza az emberiség üdvösségét szolgálja, vagyis a Sátán által súlyosan megrontott emberiség üdvösségét. Ugyanakkor azt a célt is szolgálják, hogy Isten harcot vívjon a Sátánnal. Így, ahogy az üdvösség munkája három szakaszra oszlik, úgy a Sátánnal való harc is három szakaszra oszlik, és Isten munkájának e két aspektusa egyszerre zajlik. A Sátánnal vívott harc valójában az emberiség üdvösségéért folyik, és mivel az emberiség üdvösségének munkáját nem lehet egyetlen szakaszban sikeresen elvégezni, a Sátánnal vívott harc is szakaszokra és időszakokra oszlik, és a háborút az ember szükségleteinek és a Sátán által okozott rontás mértékének megfelelően vívják a Sátán ellen. Talán képzeletében az ember azt hiszi, hogy ebben a csatában Isten majd fegyvert fog a Sátán ellen, ugyanúgy, ahogyan két hadsereg harcolna egymással. Az ember értelme csupán ezt képes elképzelni; ez egy rendkívül homályos és irreális elképzelés, az ember mégis ezt hiszi. És mivel itt azt mondom, hogy az ember üdvösségének eszköze a Sátánnal folytatott harc, az ember azt képzeli, hogy a harc így zajlik. Az ember üdvösségének munkája három szakaszból áll, ami azt jelenti, hogy a Sátánnal vívott harc három szakaszra oszlik, hogy a Sátán egyszer s mindenkorra legyőzessen. A Sátán elleni harc teljes munkájának belső igazsága azonban az, hogy hatásait a munka több lépésén keresztül éri el: kegyelmet ad az embernek, az ember vétekáldozatává válik, megbocsátja az ember bűneit, meghódítja az embert, és tökéletessé teszi az embert. Ami azt illeti, a Sátánnal való csata nem a Sátán elleni fegyveres harc, hanem az ember üdvössége, az ember életének megmunkálása és az ember beállítottságának megváltoztatása, hogy tanúságot tehessen Isten mellett. Így győzetik le a Sátán. A Sátán az ember romlott beállítottságának megváltoztatásával győzetik le. Amikor a Sátán vereséget szenvedett, vagyis amikor az ember teljesen megszabadult, akkor a megalázott Sátánt teljesen gúzsba kötik, és így az ember teljesen megszabadul. Az ember üdvösségének lényege tehát a Sátán elleni háború, és ez a háború elsősorban az ember üdvösségében tükröződik. Az utolsó napok szakasza, amelyben az embert meg kell hódítani, a Sátánnal vívott harc utolsó szakasza, és egyben az ember teljes kiszabadításának munkája a Sátán hatalmából. Az ember meghódításának belső jelentése a Sátán megtestesülésének – a Sátán által megrontott embernek – a Teremtőhöz való visszatérése a meghódítását követően, ami által elhagyja a Sátánt, és teljes mértékben visszatér Istenhez. Ily módon az ember teljesen megszabadul. Így a hódítás munkája az utolsó munka a Sátán elleni harcban, és az utolsó szakasz Isten irányításában a Sátán legyőzése érdekében. E munka nélkül az ember teljes üdvössége végső soron lehetetlen lenne, a Sátán teljes legyőzése szintén lehetetlen lenne, és az emberiség soha nem lenne képes belépni csodálatos rendeltetési helyére, vagy megszabadulni a Sátán befolyásától. Következésképpen az ember üdvösségének munkája nem fejeződhet be a Sátánnal vívott harc befejezése előtt, mert Isten irányítási munkájának lényege az emberiség üdvösségét szolgálja. A legkorábbi időkben az emberiség Isten kezében volt, de a Sátán kísértéssel és rontással gúzsba kötötte az embert, és ő a gonosz kezébe került. Így a Sátán lett a tárgy, akit le kell győzni Isten irányítási munkájában. Mivel a Sátán birtokba vette az embert, és mivel az ember az a tőke, amelyet Isten minden irányítás végrehajtására használ, ha az embert meg kell szabadítani, akkor vissza kell ragadni a Sátán kezéből, ami azt jelenti, hogy az embert vissza kell venni, miután a Sátán fogva tartotta. A Sátánt tehát az ember régi beállítottságának megváltoztatásával kell legyőzni, olyan változtatásokkal, amelyek helyreállítják az ember eredeti józan eszét. Ily módon a fogságba esett ember visszaszerezhető a Sátán kezéből. Ha az ember kiszabadul a Sátán befolyása és rabsága alól, akkor a Sátán megszégyenül, az ember pedig visszakerül, és a Sátán legyőzetik. És mivel az ember kiszabadult a Sátán sötét befolyása alól, az ember lesz ennek az egész csatának a hadizsákmánya, a Sátán pedig a megbüntetendő tárgy lesz, amint a csata véget ér, ami után az emberiség üdvösségének teljes munkája befejeződik.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

Kezdetben, az ószövetségi Törvény Korában az ember vezetése olyan volt, mint egy gyermek életének vezetése. A legkorábbi emberiség újonnan született Jahvétól; ők voltak az izráeliták. Nem értették, hogyan kell félni Istent vagy hogyan kell élni a földön. Vagyis Jahve megteremtette az emberiséget, azaz megteremtette Ádámot és Évát, de nem adott nekik olyan képességeket, hogy megértsék, hogyan kell félni Jahvét vagy követni Jahve törvényeit a földön. Jahve közvetlen vezetése nélkül senki sem tudhatta ezt közvetlenül, mert kezdetben az ember nem rendelkezett ilyen képességekkel. Az ember csak azt tudta, hogy Jahve Isten, ám az embernek egyáltalán nem volt fogalma arról, hogy hogyan kell Őt félni, miféle magatartást lehet az Ő félelmének nevezni, milyen elmével kell Őt félni, vagy mit kell felajánlani az Ő félelmében. Az ember csak azt tudta, hogyan kell élvezni azt, amit élvezni lehetett a Jahve által teremtett dolgok közül, de az embernek sejtelme sem volt arról, hogy milyen földi élet méltó Isten teremtményéhez. Ha nem lett volna valaki, aki oktatja őket, ha nem lett volna valaki, aki személyesen vezeti őket, akkor ez az emberiség soha nem élhetett volna emberiséghez méltó életet, hanem titokban csak a Sátán fogságában lett volna. Jahve megteremtette az emberiséget, vagyis megteremtette az emberiség őseit, Évát és Ádámot, de nem ruházta fel őket további értelemmel vagy bölcsességgel. Bár már a földön éltek, szinte semmit sem értettek. Így hát Jahve munkája az emberiség megteremtésével csupán félig volt kész, és messze nem volt teljes. Ő csak az ember modelljét formálta meg agyagból, és neki adta az Ő leheletét, de anélkül, hogy az embernek elegendő hajlandóságot adott volna az Ő félelmére. Kezdetben az embernek nem volt Őt félő vagy Tőle rettegő szíve. Az ember csak azt tudta, hogyan kell hallgatni az Ő szavaira, de nem volt tisztában a földi élethez szükséges alapvető ismeretekkel, sem az emberi élet rendes szabályaival. És így, bár Jahve megteremtette a férfit és a nőt, és befejezte a hétnapos programot, az ember teremtését korántsem fejezte be, mert az ember csak egy burok volt, és hiányzott belőle az emberi lét valósága. Az ember csak azt tudta, hogy Jahve teremtette az emberiséget, de sejtelme sem volt arról, hogyan kell engedelmeskedni Jahve szavainak és törvényeinek. Ezért az emberiség létrejötte után Jahve munkája korántsem ért véget. Még mindig teljességgel vezetnie kellett az emberiséget, hogy Elébe járuljon, hogy képesek legyenek együtt élni a földön és félni Őt, és hogy az Ő vezetésével képesek legyenek a földön a normális emberi élet helyes útjára lépni. Csak így fejeződött be teljesen az a munka, amely elsősorban Jahve neve alatt folyt; vagyis csak így fejeződött be teljesen Jahvénak a világ megteremtésére irányuló munkája. És így, miután megteremtette az emberiséget, több ezer éven át kellett vezetnie az emberiség életét a földön, hogy az emberiség képes legyen betartani az Ő rendeleteit és törvényeit, és részt vehessen a normális emberi élet minden tevékenységében a földön. Csak ekkor lett Jahve munkája teljesen kész.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

A Kegyelem Korára az embert már megrontotta a Sátán, így a teljes emberiség megváltása művének beteljesítéséhez a kegyelem bőségére, végtelen béketűrésre és türelemre volt szükség; és még ennél is többre: egy áldozatra, amely elegendő az emberiség bűneinek jóvátételéhez, hogy az hatásos legyen. Amit az emberiség a Kegyelem Korában látott, csupán az Én engesztelő áldozatom volt az emberiség bűneiért: Jézus. Csak annyit tudtak, hogy Isten lehet irgalmas és türelmes, és csak Jézus kegyelmességét és szerető kedvességét látták. Mindez azért volt így, mert a Kegyelem Korában születtek. És így, mielőtt elnyerhették volna a megváltásukat, élvezniük kellett a sokféle kegyelmet, amelyet Jézus adományozott nekik, hogy a javukra szolgáljon. Ily módon bűnbocsánatot nyerhettek azáltal, hogy kegyelmet élveztek, és Jézus türelmének élvezetén keresztül esélyük nyílt a megváltásra is. Csak Jézus elnézése és türelme révén nyerték el a jogot a megbocsátáshoz, és hogy élvezhessék a Jézus által adományozott kegyelem bőségét. Épp, ahogy Jézus mondta: Nem az igazakat, hanem a bűnösöket jöttem megváltani, hogy a bűnösöknek lehetővé tegyem bűneik bocsánatát. Ha Jézus az ítélet, átkok és az emberi vétkekkel szembeni türelmetlenség természetével érkezett volna, amikor testté lett, az embernek soha nem lett volna esélye a megváltásra, és örökké bűnös maradt volna. Ha ez így lett volna, a hatezer éves irányítási terv véget ért volna a Törvény Korában, és a Törvény Kora még hatezer évig tartott volna. Az ember bűnei még számosabbaká és még súlyosabbaká váltak volna, az emberiség teremtése pedig hiábavaló lett volna. Az emberek csak a törvény alatt lettek volna képesek szolgálni Jahvét, a bűneik viszont meghaladták volna az első teremtett emberek bűneit. Minél inkább szerette Jézus az emberiséget, megbocsátva bűneiket, és elegendő irgalmat és szerető kedvességet hozva számukra, az emberiség annál jogosultabb lett volna a Jézus által való megváltásra és arra, hogy elveszett bárányoknak nevezzék, akiket Jézus nagy áron vásárolt vissza. A Sátán nem tudott beavatkozni ebbe a munkába, mert Jézus úgy bánt a követőivel, ahogy egy szerető anya bánik a kebelén lévő csecsemővel. Nem táplált haragot vagy megvetést irántuk, hanem tele volt vigasztalással; sosem dühöngött a köreikben, hanem olyannyira tűrte a bűneiket és szemet hunyt az ostobaságaik és a tudatlanságuk fölött, hogy az mondta: „Bocsáss meg másoknak még hetvenszer hétszer is.” Így változtatta meg mások szívét az Ő szíve, és csak így nyerhettek bűnbocsánatot az emberek az Ő béketűrése által.

[...]

Jézus megváltása nélkül az emberiség örökké bűnben élt volna, és a bűn utódaivá, a démonok leszármazottaivá vált volna. Így folytatva, az egész világ a Sátán tartózkodási helyévé, az ő lakóhelyévé vált volna. A megváltás műve azonban megkövetelte, hogy az emberiség iránt irgalmasságot és szeretetet tanúsítson; az emberiség csak ilyen módon kaphatott megbocsátást, és végül így nyerhette el a jogot, hogy Isten által teljessé és Isten által egészen megnyertté legyen. A munka ezen szakasza nélkül a hatezer éves irányítási terv nem tudott volna előrehaladni. Ha Jézust nem feszítették volna keresztre, ha csak betegeket gyógyított volna és démonokat űzött volna, akkor az emberek nem kaphattak volna teljes bűnbocsánatot. Az alatt a három és fél év alatt, amit Jézus a földön munkálkodva töltött, az Ő megváltási munkájának csak a felét végezte el; majd azzal, hogy a keresztre szegezve, a bűnös test hasonlatosságává lett, kiszolgáltatva a gonosznak, befejezte a keresztre feszítés munkáját, és átvette az emberiség rendeltetési helyét. Csak azután váltotta meg az emberiséget, miután átadatott a Sátán kezébe. Harminchárom és fél éven át szenvedett a földön, gúnyolták, rágalmazták és elhagyták, egészen odáig, hogy nem volt hová lehajtania a fejét, nem volt hol megpihennie, és később keresztre feszítették, egész lényével – szent és ártatlan testével – a keresztre szegezték. Mindenféle szenvedést elszenvedett, ami csak létezik. A hatalmon lévők kigúnyolták és megostorozták, a katonák még az arcába is köptek, Ő mégis hallgatott és kitartott a végsőkig, feltétel nélkül alávetve Magát egészen a halálig, amikor is megváltotta az egész emberiséget. Csak ezután engedték, hogy megpihenjen. A munka, amelyet Jézus végzett, csak a Kegyelem Korát képviseli; nem képviseli a Törvény Korát, és nem helyettesíti az utolsó napok munkáját sem. Ez a lényege Jézus munkájának a Kegyelem Korában, a második korszakban, amelyen az emberiség átment – a Megváltás Korában.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A Megváltás Korának munkája mögötti valós történet)

Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

Az utolsó napok munkája szavak kimondásából áll. Nagy változásokat lehet elérni az emberben a szavak segítségével. A változások, amelyek most ezekben az emberekben végbemennek e szavak elfogadásakor, sokkal nagyobbak, mint azok, amelyek a Kegyelem Kora jeleinek és csodáinak elfogadásakor következtek be az emberekben. A Kegyelem Korában ugyanis a démonokat kézrátétellel és imádsággal kiűzték az emberből, de a benne lévő romlott beállítottság továbbra is megmaradt. Az ember meggyógyult betegségéből és bűneit megbocsátották, de ami azt illeti, hogy hogyan tisztuljon meg az ember a benne lévő romlott sátáni hajlamoktól, azt a munkát még el kellett végezni. Az ember csak meg lett mentve és bocsánatot nyert bűneiért a hite miatt, de az ember bűnös természete nem lett kiirtva, hanem továbbra is benne maradt. Az ember bűnei a megtestesült Isten közvetítésével megbocsátást nyertek, de ez nem jelentette azt, hogy az emberben nincs többé bűn. Az ember bűnei a vétekáldozat révén bocsánatot nyerhettek, de arra vonatkozóan, hogy miként lehet az embert rábírni, hogy többé ne vétkezzen, és hogyan lehet bűnös természetét teljesen kiirtani és átalakítani, nincs rá módja, hogy ezt a problémát megoldja. Az ember bűnei megbocsáttattak, ami Isten keresztre feszítése munkájának köszönhető, ám az ember továbbra is régi romlott sátáni hajlama szerint élt. Mivel ez így van, az embert teljesen meg kell menteni romlott sátáni hajlamától, hogy bűnös beállítottsága gyökerestől kiirtódjon, soha többé ne alakuljon ki, és így lehetővé váljon az ember hajlamának átalakulása. Ehhez az embernek meg kellene értenie az életben való növekedés útját, meg kellene értenie az élet útját, és meg kellene értenie beállítottsága megváltoztatásának módját. Továbbá, az embernek eme útnak megfelelően kellene cselekednie, hogy beállítottság fokozatosan megváltozhasson, és a fény ragyogása alatt élhessen, hogy minden, amit tesz, összhangban legyen Isten akaratával, hogy elvethesse romlott sátáni hajlamát, és kiszabadulhasson a sötétség sátáni befolyása alól, ezáltal teljesen kiemelkedve a bűnből. Csak akkor fogja megkapni az ember a teljes üdvösséget. Abban az időben, amikor Jézus végezte a munkáját, az ember tudása Őróla még homályos és tisztázatlan volt. Az emberek mindig úgy hitték, hogy Ő Dávid fia, és azt hirdették, hogy Ő egy nagy próféta, a jóindulatú Úr, aki megváltotta az ember bűneit. Néhányan saját hitük erejéből meggyógyultak, ha csak a ruhája szélét megérintették; a vakok láttak, és még a halottakat is vissza tudták hozni az életbe. Az ember azonban képtelen volt felfedezni a mélyen önmagában gyökerező romlott sátáni hajlamot, és azt sem tudta, hogyan űzheti azt ki. Az ember sok kegyelmet kapott, például a test békéjét és boldogságát, azt, hogy egy családtag hite áldást hoz az egész családra, a betegségek gyógyulását, és így tovább. A többi az ember jó cselekedetei és istenfélő megjelenése volt; ha valaki ezek alapján tudott élni, akkor elfogadható hívőnek számított. Csak az ilyen hívők léphettek be a mennybe a halál után, ami azt jelentette, hogy üdvözültek. De életük során ezek az emberek egyáltalán nem értették az élet útját. Mindössze annyit tettek, hogy bűnöket követtek el, majd megvallották bűneiket egy állandó körforgásban, anélkül, hogy bármilyen módon megváltoztathatták volna a beállítottságukat: ilyen volt az ember állapota a Kegyelem Korában. Megkapta-e az ember a teljes megváltást? Nem! Ezért a munka e szakaszának befejezése után még mindig hátra volt az ítélet és a fenyítés munkája. Ennek a szakasznak az a célja, hogy az embert az ige által megtisztítsa, és ezáltal utat biztosítson neki, amelyet követhet. Ez a szakasz nem lenne gyümölcsöző és értelmes, ha a démonok kiűzésével folytatódna, mivel nem tudná kiirtani az ember bűnös természetét, és az ember megrekedne ott, hogy bűnei megbocsátás nyertek. A vétekáldozat révén az ember bűnei megbocsáttattak, mivel a keresztre feszítés munkája már véget ért, és Isten győzedelmeskedett a Sátán felett. De az emberben továbbra is benne maradt romlott beállítottsága, az ember még mindig vétkezhet és ellenállhat Istennek, és Isten nem nyerte meg az emberiséget. Ezért a munkának ebben a szakaszában Isten arra használja az igét, hogy leleplezze az ember romlott beállítottságát, és arra késztesse, hogy a helyes útnak megfelelően járjon el. Ez a szakasz jelentőségteljesebb, mint az előző, és gyümölcsözőbb is, mivel most az ige látja el közvetlenül az ember életét, és lehetővé teszi az ember beállítottságának teljes megújulását; ez sokkal alaposabb szakasza a munkának. Ezért a megtestesülés az utolsó napokban kiteljesítette Isten testet öltésének jelentőségét, és teljesen befejezte Isten irányítási tervét az ember üdvösségére vonatkozóan.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

A munka három szakasza áll Isten egész irányításának középpontjában, és ezekben fejeződik ki Isten természete, és mindaz, ami Ő. Azok, akik nem ismerik Isten munkájának három szakaszát, képtelenek felismerni, hogyan fejezi ki Isten az Ő természetét, és nem ismerik Isten munkájának bölcsességét sem. Nem ismerik annak sokféle módját sem, ahogyan Ő megmenti az emberiséget, és nem ismerik az egész emberiségre vonatkozó akaratát sem. A munka három szakasza az emberiség megmentésére irányuló munka teljes kifejeződése. Azok, akik nem ismerik a munka három szakaszát, nem lesznek tisztában a Szentlélek munkájának különböző módszereivel és elveivel, és azok, akik mereven ragaszkodnak pusztán a munka egy bizonyos szakaszából megmaradt doktrínához, olyan emberek, akik Istent a doktrínára korlátozzák, és akiknek az Istenbe vetett hite homályos és bizonytalan. Az ilyen emberek soha nem kapják meg Isten üdvösségét. Csak Isten munkájának három szakasza képes teljes mértékben kifejezni Isten egész természetét, és teljesen kifejezni Isten szándékát, hogy megmentse az egész emberiséget, valamint az emberiség üdvösségének teljes folyamatát. Ez a bizonyíték arra, hogy Ő legyőzte a Sátánt, és megnyerte az emberiséget; ez Isten győzelmének bizonyítéka, és Isten teljes természetének kifejeződése. Azok, akik Isten munkájának három szakaszából csak egyet értenek, azok Isten természetének csak egy részét ismerik. Az ember elképzeléseiben könnyen doktrínává válik a munkának ez az egyetlen szakasza, és valószínűvé válik, hogy az ember rögzített szabályokat állít fel Istenről, és Isten természetének ezt az egyetlen részét Isten egész természetének ábrázolásaként alkalmazza. Továbbá, az ember képzelete nagyban belekeveredik, úgy, hogy az ember mereven korlátozza Isten természetét, lényét és bölcsességét, akárcsak Isten munkájának elveit, korlátozott keretek közé szorítva, abban a hitben, hogy ha Isten egyszer ilyen volt, akkor örökké ugyanilyen marad, és soha nem változik. Csak azok ismerhetik Istent teljes mértékben és pontosan, akik ismerik és értékelik a munka három szakaszát. Legalábbis ők nem az izráeliták vagy a zsidók Isteneként fogják meghatározni Istent, és nem olyan Istenként fogják látni Őt, aki örökké a keresztre lesz szögezve az emberekért. Ha valaki csak a munkájának egy szakaszából ismeri Istent, akkor a tudása túlságosan kevés, nem több, mint csepp az óceánban. Ha nem így van, akkor a régi vallásos gárda tagjai közül sokan miért szögeznék Istent élve a keresztre? Vajon nem azért, mert az ember bizonyos keretek közé szorítja Istent?

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

A munka utolsó szakasza nem önmagában áll, hanem része a két előző szakasszal együtt kialakított egésznek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen az üdvösség teljes munkáját a három szakasz közül csak az egyik elvégzésével befejezni. Bár a munka utolsó szakasza képes az embert teljesen megmenteni, ez nem jelenti azt, hogy egyedül csak ezt az egyetlen szakaszt kell elvégezni, és hogy a munka két korábbi szakaszára nincs szükség ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a Sátán befolyása alól. A három szakaszból egyetlen szakasz sem tartható fenn úgy, mint az egyetlen látomás, amelyet az egész emberiségnek ismernie kell, mert az üdvösség munkájának teljessége a munka három szakasza, nem pedig egyetlen szakasz közülük. Amíg az üdvösség munkája nem teljesedik be, addig az Isten általi irányítás nem érhet teljesen véget. Isten lénye, természete és bölcsessége az üdvösség munkájának teljességében fejeződik ki; ezek nem tárultak fel az ember előtt a legelején, hanem fokozatosan fejeződtek ki az üdvösség munkájában. Az üdvösség munkájának minden egyes szakasza Isten természetének egy részét és lényének egy részét fejezi ki; a munka egyetlen szakasza sem képes közvetlenül és teljesen kifejezni Isten lényének teljességét. Mint ilyen, az üdvösség munkája csak akkor zárulhat le teljesen, ha a munka három szakasza befejeződött, és így az ember ismerete Isten teljességéről elválaszthatatlan Isten munkájának három szakaszától. Amit az ember a munka egy szakaszából nyer, az csupán Isten természete, amely az Ő munkájának egyetlen részében jut kifejezésre. Nem képviselheti azt a természetet és lényt, amely az előtte vagy utána lévő szakaszokban fejeződik ki. Ez azért van így, mert az emberiség megmentésére irányuló munka nem fejeződhet be azonnal, egy időszakban vagy egy helyen, hanem fokozatosan mélyül el az ember fejlődési szintjének megfelelően a különböző időkben és helyeken. Ez egy olyan munka, amely szakaszokban zajlik, nem pedig egyetlen szakaszban teljesül. Isten teljes bölcsessége tehát a három szakaszban kristályosodik ki, nem pedig egyetlen szakaszban. Az Ő teljes lénye és teljes bölcsessége ebben a három szakaszban van lefektetve, és minden szakasz tartalmazza az Ő lényét, és minden szakasz egy feljegyzés az Ő munkájának bölcsességéről. Az embernek meg kell ismernie Isten teljes természetét, amely ebben a három szakaszban fejeződik ki. Mindez az Isten lényéről szóló tanítás rendkívül fontos az egész emberiség számára, és ha az emberek nem rendelkeznek ezzel a tudással, amikor Istent imádják, akkor nem különböznek azoktól, akik Buddhát imádják. Isten munkája az emberek között nincs elrejtve az emberek elől, és mindazoknak, akik imádják Istent, ismerniük kell. Mivel Isten az üdvösség munkájának három szakaszát elvégezte az ember között, az embernek ismernie kellene annak kifejeződését, hogy mi Ő és mije van a munka e három szakasza során. Ezt kell az embernek tennie. Isten azt rejti el az ember elől, amit az ember nem képes teljesíteni, és amit az embernek nem kell tudnia, míg Isten azt mutatja meg az embernek, amit tudnia és birtokolnia kell. A munka mindhárom szakasza az előző szakasz alapjaira épül; nem függetlenül, az üdvösség munkájától elkülönülve kerül rá sor. Bár nagy különbségek vannak a korban és az elvégzett munkában, a középpontban mégis az emberiség üdvössége áll, és az üdvösség munkájának minden egyes szakasza mélyebb, mint az előző.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

A hatezer éves irányítási terv három munkafázisra oszlik. Egyetlen szakasz sem képviselheti önmagában a három kor munkáját, hanem csak az egésznek egy részét. A Jahve név nem tudja képviselni Isten természetének teljességét. Az a tény, hogy a Törvény Korában végezte munkáját, nem bizonyítja, hogy Isten csak a törvény alatt lehet Isten. Jahve törvényeket hozott az ember számára, és parancsolatokat adott át neki, arra kérve az embert, hogy építse meg a templomot és az oltárokat; az Általa végzett munka csak a Törvény Korát képviseli. Ez a munka, amelyet Ő végzett, nem bizonyítja, hogy Isten csak egy olyan Isten, aki azt kéri az embertől, hogy tartsa be a törvényt, vagy hogy Ő az Isten a templomban, vagy hogy Ő az Isten az oltár előtt. Ha ezt mondanánk, az nem lenne igaz. A törvény alatt végzett munka csak egyetlen kort képviselhet. Ezért, ha Isten csak a Törvény Korában munkálkodna, akkor az ember az alábbi definícióra korlátozná Istent: „Isten a templomban lévő Isten, és ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, papi ruhát kell öltenünk, és be kell lépnünk a templomba.” Ha a Kegyelem Korában végzett munka soha nem valósult volna meg, és a Törvény Kora napjainkig tartott volna, az ember nem tudná, hogy Isten irgalmas és szerető is. Ha a Törvény Korában végzett munkára nem került volna sor, hanem csak a Kegyelem Korában végzett munkára, akkor az ember csak annyit tudna, hogy Isten meg tudja váltani az embert, és meg tudja bocsátani a bűneit. Az ember csak azt tudná, hogy Ő szent és ártatlan, és hogy az emberért Ő képes feláldozni Magát és keresztre feszíttetni. Az ember csak ezeket a dolgokat tudná, de semmi másról nem lenne fogalma. Minden kor tehát Isten természetének egy-egy részét képviseli. Azt illetően, hogy Isten természetének mely aspektusait képviseli a Törvény Kora, melyeket a Kegyelem Kora, és melyeket a jelenlegi szakasz: csak akkor tudják Isten természetének teljességét feltárni, amikor mindhárom szakasz egy egésszé integrálódott. Csak akkor értheti meg az ember teljes mértékben, ha mindhárom szakaszt megismerte. A három szakasz egyikét sem lehet kihagyni. Csak akkor fogod meglátni Isten természetét a maga teljességében, miután megismerted a munka e három szakaszát. Az a tény, hogy Isten a Törvény Korában elvégezte a munkáját, nem bizonyítja, hogy Ő csak a törvény alatti Isten, és az a tény, hogy elvégezte a megváltás munkáját, nem jelenti azt, hogy Isten örökké meg fogja váltani az emberiséget. Ezek mind az ember által levont következtetések. Miután a Kegyelem Kora véget ért, nem mondhatod azt, hogy Isten csak a kereszthez tartozik, és hogy egyedül a kereszt képviseli Isten üdvösségét. Ha ezt tennénk, az Isten definiálása lenne. A jelenlegi szakaszban Isten főként az ige munkáját végzi, de akkor sem mondhatod, hogy Isten soha nem volt irgalmas az emberhez, és hogy Ő csak fenyítést és ítéletet hozott. Az utolsó napok munkája feltárja Jahve és Jézus munkáját és minden, az ember által nem értett misztériumot, hogy felfedje az emberiség rendeltetését és végét, és véget vessen a megváltás minden munkájának az emberiség körében. Az utolsó napok munkájának ez a szakasza mindent lezár. Az ember által nem értett valamennyi misztériumot meg kell fejteni, hogy az ember a mélységükig kifürkészhesse őket, és teljesen tiszta megértés legyen a szívében. Csak ekkor lehet az emberi fajt fajták szerint osztályozni. Csak a hatezer éves irányítási terv befejezése után fogja az ember teljes egészében megérteni Isten természetét, mivel az Ő irányítási terve addigra véget ér.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

Kapcsolódó prédikációk

Miért van szüksége Istennek három munkafázisra az emberiség megmentéséhez?