Az utolsó napok Mindenható Istenének szavai

Isten 6000 éves irányítási munkája három szakaszra oszlik: a Törvény Korára, a Kegyelem Korára és a Királyság Korára. A munka mindhárom szakasza az emberiség üdvösségét szolgálja, vagyis a Sátán által súlyosan megrontott emberiség üdvösségét. Ugyanakkor azt a célt is szolgálják, hogy Isten harcot vívjon a Sátánnal. Így, ahogy az üdvösség munkája három szakaszra oszlik, úgy a Sátánnal való harc is három szakaszra oszlik, és Isten munkájának e két aspektusa egyszerre zajlik. A Sátánnal vívott harc valójában az emberiség üdvösségéért folyik, és mivel az emberiség üdvösségének munkáját nem lehet egyetlen szakaszban sikeresen elvégezni, a Sátánnal vívott harc is szakaszokra és időszakokra oszlik, és a háborút az ember szükségleteinek és a Sátán által okozott rontás mértékének megfelelően vívják a Sátán ellen. Talán képzeletében az ember azt hiszi, hogy ebben a csatában Isten majd fegyvert fog a Sátán ellen, ugyanúgy, ahogyan két hadsereg harcolna egymással. Az ember értelme csupán ezt képes elképzelni; ez egy rendkívül homályos és irreális elképzelés, az ember mégis ezt hiszi. És mivel itt azt mondom, hogy az ember üdvösségének eszköze a Sátánnal folytatott harc, az ember azt képzeli, hogy a harc így zajlik. Az ember üdvösségének munkája három szakaszból áll, ami azt jelenti, hogy a Sátánnal vívott harc három szakaszra oszlik, hogy a Sátán egyszer s mindenkorra legyőzessen. A Sátán elleni harc teljes munkájának belső igazsága azonban az, hogy hatásait a munka több lépésén keresztül éri el: kegyelmet ad az embernek, az ember vétekáldozatává válik, megbocsátja az ember bűneit, meghódítja az embert, és tökéletessé teszi az embert. Ami azt illeti, a Sátánnal való csata nem a Sátán elleni fegyveres harc, hanem az ember üdvössége, az ember életének megmunkálása és az ember beállítottságának megváltoztatása, hogy tanúságot tehessen Isten mellett. Így győzetik le a Sátán. A Sátán az ember romlott beállítottságának megváltoztatásával győzetik le. Amikor a Sátán vereséget szenvedett, vagyis amikor az ember teljesen megszabadult, akkor a megalázott Sátánt teljesen gúzsba kötik, és így az ember teljesen megszabadul.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az ember normális életének helyreállítása és eljuttatása csodálatos rendeltetési helyére)

Jahve munkájától Jézus munkájáig és Jézus munkájától a mostani szakaszig, ez a három szakasz egy folyamatos szállal fogja össze Isten irányításának teljes skáláját, és mindhárom egy Lélek munkája. A világ teremtése óta Isten mindig is az emberiség irányításán munkálkodott. Ő a kezdet és a vég, Ő az első és az utolsó, Ő az, aki elkezd egy kort, és Ő az, aki véget vet a kornak. A munka három szakasza, különböző korokban és különböző helyeken, félreérthetetlenül egy Lélek munkája. Mindazok, akik ezt a három szakaszt külön választják, szemben állnak Istennel. Immár meg kell értened, hogy az első szakasztól napjainkig minden munka egy Isten munkája, egy Lélek munkája. Ehhez nem férhet kétség.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkájának látomása (3.))

Jahve munkája után Jézus testté lett, hogy elvégezze munkáját az emberek között. Az Ő munkája nem elkülönülten haladt, hanem Jahve munkájára épült. Ez egy új korra vonatkozó munka volt, amelyet Isten a Törvény Korának lezárása után végzett. Hasonlóképpen, miután Jézus munkája véget ért, Isten folytatta a következő kort illető munkáját, mert Isten teljes irányítása mindig előrehalad. Amikor a régi kor elmúlik, helyébe egy új kor lép, és miután a régi munka befejeződött, új munka következik, hogy Isten irányítási tevékenysége folytatódhasson. Ez a megtestesülés Isten második megtestesülése, amely Jézus munkáját követi. Természetesen ez a megtestesülés nem önállóan történik; ez a munka harmadik szakasza a Törvény Kora és a Kegyelem Kora után. Minden alkalommal, amikor Isten a munka új szakaszát indítja, mindig új kezdetnek kell lennie, és mindig új kort kell hoznia. Ennek megfelelően változik Isten természete, munkálkodásának módja, munkájának helye és az Ő neve is. Nem csoda tehát, hogy az embernek nehéz elfogadnia Isten munkáját az új korban. Ám függetlenül attól, hogy az ember hogyan áll ellen Neki, Isten mindig végzi a munkáját, és mindig előreviszi az egész emberiséget. Amikor Jézus eljött az emberek világába, megnyitotta a Kegyelem Korát, és véget vetett a Törvény Korának. Az utolsó napokban Isten ismét testté lett, és ezzel a megtestesüléssel véget vetett a Kegyelem Korának, majd megnyitotta a Királyság Korát. Mindazok, akik képesek elfogadni Isten második megtestesülését, eljutnak a Királyság Korába, ráadásul képessé válnak arra, hogy személyesen elfogadják Isten vezetését. Bár Jézus sok munkát végzett az emberek között, Ő csak az egész emberiség megváltását teljesítette, és az ember vétekáldozatává vált; nem szabadította meg az embert minden romlott beállítottságától. Az embernek a Sátán befolyásától való teljes megmentéséhez nemcsak arra volt szükség, hogy Jézus vétekáldozattá váljon, és magára vegye az ember bűneit, hanem arra is, hogy Isten még nagyobb munkát végezzen, hogy az embert teljesen megszabadítsa sátánian romlott beállítottságától. Így most, hogy az ember bűnei megbocsátást nyertek, Isten ismét testet öltött, hogy az embert az új korba vezesse, és megkezdte a fenyítés és az ítélet munkáját. Ez a munka az embert egy magasabb világba vezette. Mindazok, akik alávetik magukat az Ő uralmának, magasabb igazságot fognak élvezni és nagyobb áldásokban részesülnek. Valóban a világosságban fognak élni, és elnyerik az igazságot, az utat és az életet.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Előszó)

A három szakaszból az utolsó napok munkája az utolsó. Ez egy másik új kor munkája, és nem képviseli az irányítás munkájának egészét. A hatezer éves irányítási terv három munkafázisra oszlik. Egyetlen szakasz sem képviselheti önmagában a három kor munkáját, hanem csak az egésznek egy részét. A Jahve név nem tudja képviselni Isten természetének teljességét. Az a tény, hogy a Törvény Korában végezte munkáját, nem bizonyítja, hogy Isten csak a törvény alatt lehet Isten. Jahve törvényeket hozott az ember számára, és parancsolatokat adott át neki, arra kérve az embert, hogy építse meg a templomot és az oltárokat; az Általa végzett munka csak a Törvény Korát képviseli. Ez a munka, amelyet Ő végzett, nem bizonyítja, hogy Isten csak egy olyan Isten, aki azt kéri az embertől, hogy tartsa be a törvényt, vagy hogy Ő az Isten a templomban, vagy hogy Ő az Isten az oltár előtt. Ha ezt mondanánk, az nem lenne igaz. A törvény alatt végzett munka csak egyetlen kort képviselhet. Ezért, ha Isten csak a Törvény Korában munkálkodna, akkor az ember az alábbi definícióra korlátozná Istent: „Isten a templomban lévő Isten, és ahhoz, hogy Istent szolgálhassuk, papi ruhát kell öltenünk, és be kell lépnünk a templomba.” Ha a Kegyelem Korában végzett munka soha nem valósult volna meg, és a Törvény Kora napjainkig tartott volna, az ember nem tudná, hogy Isten irgalmas és szerető is. Ha a Törvény Korában végzett munkára nem került volna sor, hanem csak a Kegyelem Korában végzett munkára, akkor az ember csak annyit tudna, hogy Isten meg tudja váltani az embert, és meg tudja bocsátani a bűneit. Az ember csak azt tudná, hogy Ő szent és ártatlan, és hogy az emberért Ő képes feláldozni Magát és keresztre feszíttetni. Az ember csak ezeket a dolgokat tudná, de semmi másról nem lenne fogalma. Minden kor tehát Isten természetének egy-egy részét képviseli. Azt illetően, hogy Isten természetének mely aspektusait képviseli a Törvény Kora, melyeket a Kegyelem Kora, és melyeket a jelenlegi szakasz: csak akkor tudják Isten természetének teljességét feltárni, amikor mindhárom szakasz egy egésszé integrálódott. Csak akkor értheti meg az ember teljes mértékben, ha mindhárom szakaszt megismerte. A három szakasz egyikét sem lehet kihagyni. Csak akkor fogod meglátni Isten természetét a maga teljességében, miután megismerted a munka e három szakaszát. Az a tény, hogy Isten a Törvény Korában elvégezte a munkáját, nem bizonyítja, hogy Ő csak a törvény alatti Isten, és az a tény, hogy elvégezte a megváltás munkáját, nem jelenti azt, hogy Isten örökké meg fogja váltani az emberiséget. Ezek mind az ember által levont következtetések. Miután a Kegyelem Kora véget ért, nem mondhatod azt, hogy Isten csak a kereszthez tartozik, és hogy egyedül a kereszt képviseli Isten üdvösségét. Ha ezt tennénk, az Isten definiálása lenne. A jelenlegi szakaszban Isten főként az ige munkáját végzi, de akkor sem mondhatod, hogy Isten soha nem volt irgalmas az emberhez, és hogy Ő csak fenyítést és ítéletet hozott. Az utolsó napok munkája feltárja Jahve és Jézus munkáját és minden, az ember által nem értett misztériumot, hogy felfedje az emberiség rendeltetését és végét, és véget vessen a megváltás minden munkájának az emberiség körében. Az utolsó napok munkájának ez a szakasza mindent lezár. Az ember által nem értett valamennyi misztériumot meg kell fejteni, hogy az ember a mélységükig kifürkészhesse őket, és teljesen tiszta megértés legyen a szívében. Csak ekkor lehet az emberi fajt fajták szerint osztályozni. Csak a hatezer éves irányítási terv befejezése után fogja az ember teljes egészében megérteni Isten természetét, mivel az Ő irányítási terve addigra véget ér.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A megtestesülés misztériuma (4.))

A mai munka előrevitte a Kegyelem Korának munkáját; vagyis a teljes hatezer éves irányítási terv szerinti munka előrehaladt. Bár a Kegyelem Kora véget ért, Isten munkájában előrelépés történt. Miért mondom újra és újra, hogy a munkának ez a szakasza a Kegyelem Korára és a Törvény Korára épül? Mert a mai munka a Kegyelem Korában végzett munka folytatása, és előrelépés a Törvény Korában végzett munkához képest. A három szakasz szorosan összekapcsolódik, mindegyik láncszem szorosan kötődik a következőhöz. Miért mondom azt is, hogy a munkának ez a szakasza a Jézus által végzett munkára épül? Tegyük fel, hogy ez a szakasz nem a Jézus által végzett munkára épül, akkor ebben a szakaszban egy újabb keresztre feszítésnek kellene történnie, és az előző szakasz megváltó munkáját újra el kellene végezni. Ez értelmetlen lenne. Tehát nem arról van szó, hogy a munka teljesen befejeződött, hanem arról, hogy a korszak előrehaladt, és a munka szintje magasabbra emelkedett, mint korábban. Elmondható, hogy a munkának ez a szakasza a Törvény Korának alapjára és Jézus munkájának sziklájára épül. Isten munkája szakaszról szakaszra épül, és ez a szakasz nem egy új kezdet. Csak a munka három szakaszának kombinációja tekinthető a hatezer éves irányítási tervnek. E szakasz munkája a kegyelmi korszak munkájának alapjára épül. Ha a munka e két szakasza független lenne egymástól, akkor miért nincs megismételve a keresztre feszítés ebben a szakaszban? Miért nem viselem az ember bűneit, hanem helyette azért jövök, hogy közvetlenül ítéljem és fenyítsem meg az embert? Ha az ember megítélésére és megfenyítésére irányuló munkám és mostani, nem a Szentlélek által fogant eljövetelem nem követte volna a keresztre feszítést, akkor nem lennék alkalmas arra, hogy megítéljem és megfenyítsem az embereket. Pontosan azért jövök el közvetlenül, hogy megfenyítsem és megítéljem az embert, mert egy vagyok Jézussal. Az ebben a szakaszban végzett munka teljes mértékben az előző szakaszban végzett munkára épül. Ezért van az, hogy csak az ilyen jellegű munka képes az embert lépésről lépésre üdvösségre vinni.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. A két megtestesülés teljessé teszi a megtestesülés jelentőségét)

A munka utolsó szakasza nem önmagában áll, hanem része a két előző szakasszal együtt kialakított egésznek, ami azt jelenti, hogy lehetetlen az üdvösség teljes munkáját a három szakasz közül csak az egyik elvégzésével befejezni. Bár a munka utolsó szakasza képes az embert teljesen megmenteni, ez nem jelenti azt, hogy egyedül csak ezt az egyetlen szakaszt kell elvégezni, és hogy a munka két korábbi szakaszára nincs szükség ahhoz, hogy az ember kiszabaduljon a Sátán befolyása alól. A három szakaszból egyetlen szakasz sem tartható fenn úgy, mint az egyetlen látomás, amelyet az egész emberiségnek ismernie kell, mert az üdvösség munkájának teljessége a munka három szakasza, nem pedig egyetlen szakasz közülük. Amíg az üdvösség munkája nem teljesedik be, addig az Isten általi irányítás nem érhet teljesen véget. Isten lénye, természete és bölcsessége az üdvösség munkájának teljességében fejeződik ki; ezek nem tárultak fel az ember előtt a legelején, hanem fokozatosan fejeződtek ki az üdvösség munkájában. Az üdvösség munkájának minden egyes szakasza Isten természetének egy részét és lényének egy részét fejezi ki; a munka egyetlen szakasza sem képes közvetlenül és teljesen kifejezni Isten lényének teljességét. Mint ilyen, az üdvösség munkája csak akkor zárulhat le teljesen, ha a munka három szakasza befejeződött, és így az ember ismerete Isten teljességéről elválaszthatatlan Isten munkájának három szakaszától. Amit az ember a munka egy szakaszából nyer, az csupán Isten természete, amely az Ő munkájának egyetlen részében jut kifejezésre. Nem képviselheti azt a természetet és lényt, amely az előtte vagy utána lévő szakaszokban fejeződik ki. Ez azért van így, mert az emberiség megmentésére irányuló munka nem fejeződhet be azonnal, egy időszakban vagy egy helyen, hanem fokozatosan mélyül el az ember fejlődési szintjének megfelelően a különböző időkben és helyeken. Ez egy olyan munka, amely szakaszokban zajlik, nem pedig egyetlen szakaszban teljesül. Isten teljes bölcsessége tehát a három szakaszban kristályosodik ki, nem pedig egyetlen szakaszban. Az Ő teljes lénye és teljes bölcsessége ebben a három szakaszban van lefektetve, és minden szakasz tartalmazza az Ő lényét, és minden szakasz egy feljegyzés az Ő munkájának bölcsességéről. Az embernek meg kell ismernie Isten teljes természetét, amely ebben a három szakaszban fejeződik ki. Mindez az Isten lényéről szóló tanítás rendkívül fontos az egész emberiség számára, és ha az emberek nem rendelkeznek ezzel a tudással, amikor Istent imádják, akkor nem különböznek azoktól, akik Buddhát imádják. Isten munkája az emberek között nincs elrejtve az emberek elől, és mindazoknak, akik imádják Istent, ismerniük kell. Mivel Isten az üdvösség munkájának három szakaszát elvégezte az ember között, az embernek ismernie kellene annak kifejeződését, hogy mi Ő és mije van a munka e három szakasza során. Ezt kell az embernek tennie. Isten azt rejti el az ember elől, amit az ember nem képes teljesíteni, és amit az embernek nem kell tudnia, míg Isten azt mutatja meg az embernek, amit tudnia és birtokolnia kell. A munka mindhárom szakasza az előző szakasz alapjaira épül; nem függetlenül, az üdvösség munkájától elkülönülve kerül rá sor. Bár nagy különbségek vannak a korban és az elvégzett munkában, a középpontban mégis az emberiség üdvössége áll, és az üdvösség munkájának minden egyes szakasza mélyebb, mint az előző.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Az Isten megismeréséhez vezető út megismerni Isten munkájának három szakaszát)

Isten teljes irányítása három szakaszra oszlik, és minden szakaszban ahhoz illő elvárások vannak az emberrel szemben. Továbbá, ahogy a korok múlnak és fejlődnek, Isten követelményei az egész emberiségtől egyre magasabbak lesznek. Így Isten irányításának e munkája lépésről lépésre tetőfokára hág, amíg az ember meg nem pillantja az „Ige testben való megjelenésének” tényét, és ily módon az emberrel szemben támasztott követelmények még magasabbak lesznek, ahogy az ember tanúságtételével kapcsolatos elvárások is. Minél inkább képes az ember igazán együttműködni Istennel, Isten annál inkább dicsőséget nyer. Az ember együttműködése az a bizonyságtétel, amelyet tennie kell, a bizonyságtétel pedig, amit tesz, az ember gyakorlata. Ezért az, hogy Isten munkája elérheti-e a kívánt hatást vagy sem, és az, hogy létezhet-e igaz tanúbizonyság, elválaszthatatlanul összefüggenek az ember együttműködésével és bizonyságtételével. Amikor a munka véget ér, vagyis amikor Isten teljes irányítása a végéhez ért, az embertől megkövetelik majd, hogy magasabb szintű bizonyságot tegyen, amikor pedig Isten munkája véget ér, az ember gyakorlata és belépése elérik csúcspontjukat. A múltban az embertől azt követelték, hogy tegyen eleget a törvénynek és a parancsolatoknak, és elvárták tőle, hogy türelmes és alázatos legyen. Ma az elvárás az embertől az, hogy Isten valamennyi rendelkezésének engedelmeskedjen, Isten iránt egy mindenek felett való szeretettel bírjon, és végső soron még a megpróbáltatások közepette is szeresse Istent. Ez a három szakasz olyan követelményeket jelent, amelyeket Isten lépésről lépésre támaszt az emberrel szemben az Ő teljes irányítása során. Isten munkájának mindegyik szakasza mélyebbre hatol az előzőnél, és az emberrel szembeni követelmények minden szakaszban mélyrehatóbbak az előzőnél, és ily módon Isten teljes irányítása fokozatosan alakot ölt. Pontosan azért, mert az emberrel szemben támasztott követelmények egyre magasabbak, az ember beállítottsága egyre közelebb kerül az Isten által megkövetelt normákhoz, és csak ekkor kezd az egész emberiség fokozatosan eltávozni a Sátán befolyásától egészen addig, míg végül – amikor Isten munkája teljesen véget ér – a teljes emberiség megszabadul majd a Sátán befolyásától.

(Az Ige, 1. kötet – Isten megjelenése és munkája. Isten munkája és az ember gyakorlata)

Kapcsolódó prédikációk

Felismerni, hogy a három munkaszakaszt egyetlen Isten végzi